Bois de Boulogne erdõ
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 10:01 pm ✥
✥ Yesterday at 6:52 pm ✥
✥ Yesterday at 5:11 pm ✥
✥ Yesterday at 4:51 pm ✥
✥ Yesterday at 12:55 pm ✥

Bois de Boulogne erdõ



Témanyitás ✥ Bois de Boulogne erdõ •• Szomb. Nov. 25, 2017 3:55 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Forrás: google


Forrás: google


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 24, 2018 4:38 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Vas. Dec. 03, 2017 5:33 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

// Apo & Irvin //



Nekem Európa ilyenkor mutatja meg az igazi arcát. Mikor dúl a tél, már fehérek az utcák, a süvítő szél szinte lefagyasztja az arcomat. Be kell öltözni, teljesen be kell bugyolálni magamat. Mégse vágyom vissza Haitire, megszerettem ezt a vidéket, ezt az országot, ezt a várost. És valakit, aki még sokkal többet érdemelne az élettől. Apo-val összejöttünk, most már ki lehet mondani. Rendszeresen találkozunk, bevallottuk egymásnak, ami érzünk. Szavak nem fedhetik le teljesen, de megpróbáltuk. És sikerült rávennem, hogy ne rohanjon el az orvostól. Ott voltam vele, mikor várni kellett, hogy sorra kerül. Mindig előttem lesz az arca, mennyire meg volt ijedve. A vizsgálat azt hozta ki, hogy ebből még bármi lehet. Nem tudni, hatnak-e a kezelések, mennyi ideje van hátra, mielőtt rosszabbodik vagy egyáltalán a végéig mennyi adatott még neki. Nehéz napok ezek, mindkettőnknek. Ő jár a fejemben, a sorsa, minden igazságtalanság, minden, ami lehetetlen és minden, ami lehetséges. Beszéltem ismerősökkel, akik orvosok. Várok még válaszokat. Reményt. Új utat.
Apo-ban pedig igyekszem tartani a lelket, jól tartani, vidáman, mert ha együtt vagyunk, ez messze nem elérhetetlen. Elcsábítottam egy kis erdei sétára ide a közelbe. A város szélétől még busszal kellett menni. Kocsival is jöhettünk volna, de így kalandosabb volt. Bevettük magunkat a fák közé, tapostuk az egyre gyérebb aljnövényzetet és a vastag havat. Most egy tisztás felé közelítünk. Este van már, csak egy kulcsosház távoli kontúrja tűnik fel, ahogy éppen odavilágítok az elemlámpámmal.
- Jól elment az idő! Annyira szeretem ezt a vidéket. Haitin nem volt ennyi erdő, csak nagyon messze.
Másik kezem a zsebemben van. Azt terveztük, hogy ez egy ilyen hosszú nap lesz. Faházak akadnak, meg is néztük, hogy merre, nehogy ránk szálljon az éjszaka és sokcsillagos szállodában kelljen aludnunk. Decemberben az nem buli.
- Gondolom, neked is jól fog esni egy kis pihenés. Egy fürdő, egy kényelmes ágy.
Rámosolygok és egy kicsit elbambulok, ahogy az arcát nézem. Az erdő sötétjében, az elemlámpa sejtelmes fényében olyan rejtélyesnek tűnik. Mintha nem is ismerném. Már sok titkot feltárt előttem és én is mondtam neki ezt-azt. Ismerjük egymást. Kezdek éhes is lenni, de inkább a civilizált nyugalomra vágyom. Még odébb van, most jönnek a bokros részek az erdő szélén. És most kezd havazni, apró, félkörömnyi pelyhekben. Megállok egy pillanatra és kitartom a kezeimet, hadd essen a hó a kesztyűkre. Nem is tudom, mi van velem. Apo-val újra felfedezem a világot.
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Vas. Dec. 03, 2017 9:55 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Egyáltalán nem volt egyszerű rávenni magam, hogy elmenjek orvoshoz, ahogyan az eredményeket se kivárni, de végig mellettem volt és támogatott . Nem engedte azt, hogy butaságot csináljak. És hiába hittem azt, hogy jobb lesz, mert nem lett. Az esélyek még mindig nem tiszták, bármi lehetséges, esély van még a gyógyulásra is, ahogyan arra is, hogy már elkéstünk. Jelenleg nem tudják ezt megmondani biztosra, de bizakodjunk. Megéri? Inkább olykor legyünk negatívak és örüljünk, ha mégis pozitív dolog történik velünk. Magam sem tudom, de az sokat számított, hogy Irvin mellettem maradt és egy párként viselkedtünk, hogy nem gondolta meg ő se magát ezzel kapcsolatban. Az ő javaslata volt az is, hogy pár napra kapcsolódjunk ki, hiszen eddig egészen jól viseltem a kezeléseket és most pár napot úgyis ki kell hagyni, legalább eltereli a gondolataimat. Én pedig örömmel mentem bele, hiszen mellette nagyon is boldog voltam, és azt kívántam, hogy ez sose legyen az elmúlásé, hanem tartson örökké.
- Akkor te itt megtaláltad azt, ami ott hiányzott. – mondtam neki jókedvűen, ahogyan beértem őt, majd kíváncsian pillantottam körbe. – Azt hittem ismerem a vidéket, de ez még nekem is új és gyönyörű. – vallom be, hiszen az egész séta az volt. Igaz, a hátizsákót inkább ő cipelte, én nem nagyon. Nálam csak innivaló volt és ennivaló, a többi az ő zsákjába került. Félt, olykor talán túlzottan is, de emiatt nem kezdtem harcba vele. Inkább aranyosnak találtam, de egyelőre még örültem annak, hogy nem hagyott el az erőm se. Maximum néha kicsit fáradékonyabb voltam, de semmi vészes… még…
- Nem is értem, hogy miből gondolod, hiszen már úgyis megismerkedtem közelebbről a hóval is. – kuncogtam el magam, hiszen sikerült egyszer séta közben megbotlanom és kicsit megütni a lábamat, majd fenékre zuhanni. De semmi vészes nem volt, én is inkább nevettem a saját bénaságomon és szerencsére ő se aggódta túl a dolgot. – Jártál már itt? – kérdeztem tőle kíváncsian, majd ahogyan kiértünk a tisztásra, akkor belekaroltam, ha engedte és úgy sétáltam mellette, miután megigazítottam kicsit a sálamat. Kíváncsian léptem be a faházba, majd körbe pillantottam. Látszott, hogy karban tartják és tényleg a kiadók adnak rá, hogy ne egy romhalmazba érkezzen az ember, vagyis gondolom ez is valakinek a tulajdona, de passz, nem én intéztem.
- Köszönöm, hogy elhoztál ide. – pillantottam rá boldogon, majd kibújva a sálam mögül nyomtam egy csókot ajkaira, amint az ajtó bezáródott mögöttünk.
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
73
● ● Keresem :
⊂ So there's this boy...
● ● karakter arca :
⊂ Stella Maeve


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Kedd Dec. 05, 2017 7:18 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Szembenéztünk a nagy problémával és teszünk is ellene. Pihenésre viszont ilyenkor is szükség van, nem bolondulhatunk bele. Mindkettőnknek elméjének épen kell maradnia. Ezen dolgozunk a sétával. Vagy csak egyszerűen jól akarjuk érezni magunkat, végre, csak egymásnak élve.
- Minden szempontból.
A tanulásban, a magánéletben, a munkában. És végül a szerelemben is. Nagy árat fizettem érte, de arról most nem kell szót ejteni. Csodás a környezet és a társaság is, ki akarom élvezni. Élvezni akarom, hogy Apo szívből mosolyog. Szeretem őt így látni.
- A város is mindig tud újat mutatni, a környéke még inkább. Én így vettem észre.
Apo kiskora óta itt él, ezért külön örülök neki, hogy sikerült meglepnem. Szeretek olyan örömeket okozni, amilyenekre nem számít. Átvettem a zsákját, kézben hozom. Nő létére nem pakolt be túl sok mindent, nem egy hétre készült, úgyhogy simán elbírom. Nem szeretném megterhelni, ugyanakkor arra is vigyáznom kell, hogy az önállóságát ne vegyem el! Tudnia kell, hogy nem szorul rá másokra teljesen.
- Hűha, most legyek féltékeny Monsieur Snowmanre? - kérdezek vissza aggódást színlelve, aztán együtt nevetünk.
Nem lett nagy baj, annak pedig nagyon örültem, hogy ilyen könnyen vette. Magamban pedig azt éreztem, hogy jó lenne gyorsnak lenni, mint egy testőr, aki ilyenkor úgy hajol, úgy ugrik, hogy a hölgy feneke ne érhesse a földet. Sajnos ez nem én vagyok.
- Pontosan itt még nem. A másik végén voltam többször, szóval ez nekem is új. Felfedezzük a mi kis világunkat!
Ha azt nézzük, a világnak egy kis szeletkéje Párizs és környéke. Egy darabig itt leszünk, de ha jól mennek a dolgok, szeretnék utazgatni Apo-val. Délebbre vagy egzotikusabb helyekre is. Tervekre szükség van. Olyankor belenézünk a jövőbe. Addig meg kéz a kézben, kar a karban sétálgatunk. Tapossuk a havat, szívjuk a nehéz, téli levegőt, amit az erdő kilélegzik.
- Akármilyen varázslatos a környék, itt azért jobb idő van! - szólok vigyorogva, miközben ledobom a kesztyűket és dörzsölöm a kezeimet.
Apo táskáját lerakom a nagy asztalra, aminél egy egész családot vendégül lehet látni. Masszív, talán tölgyfa, gyönyörű faragással, a lábakon is végigfutó erezettel.
Én is körülnézek, aztán kibújok a kabátomból és felakasztom. A sapka még marad, az jólesik. Fogja a hajamat, ami néha mintha önálló életet élne, burjánzik, mint az erdő, amin keresztüljöttünk.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem! Nagy öröm ez nekem!
Még a sálat tekerem le, mikor már a nyakamba ugrik. Viszonzom a csókot és elkapom a derekát. Egy kicsit felemelem őt és megfordulok vele, aztán leteszem. Nem akarom nagyon szorongatni, se megszédíteni. Pedig olyan szívesen forognék vele. Nem érdekel, hogy meddig jutunk, hogy meddig tart. Része az életemnek és ezzel boldoggá tesz, én pedig hasonló hatással vagyok rá.
- Nem kérsz egy kis teát? Még maradt a termoszban.
Villanyt kapcsolok, mert hirtelen sötétben maradtunk, az ablakon már csak kevés fény jön be.
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Szer. Dec. 06, 2017 10:50 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Jó látás meglátni, hiszen ahogyan az emberek változnak, vagy vannak titkaik, úgy egy városnak is, vagy a környezetének. – értek vele egyet, hiszen számomra ez az erdőrész is meglepetés. Nem rémlik, hogy korábban jártam volna itt. Egykoron, amikor még én is és a húgom is kicsik voltunk, meg apa is élt, akkor sokat jártunk az erdőbe kirándulni. Amolyan családi program volt. Nevettünk sokat, játszottunk és egyszerűen csak elengedtük a hétköznapok gondjait, ahogyan most is tettük. Erre pedig most még nagyobb szükségem volt, mint korábban bármikor rá.
- Lehet nem ártana, hiszen Olaf is milyen cuki már. Tudod, abból a meséből. – csapok le a dologra, de kell egy-két pillanat, mire eszembe is jut a mese neve, ha csak nem előzött be, mert ismeri. – A jégvarázs. Szerintem jó kis mese lett. – lehet gyerekes dolog, de még mindig szerettem meséket nézni. – Szoktál hóembert építeni? – pillantok rá kérdőn, mert belőlem még tavaly is kitelt, hogy a húgommal együtt építettünk egyet. Nem hiszem, hogy annyira gyerekes lenne, de bármennyire is nem rajongok a hidegért, attól még a havat imádom. Komolyan, mintha egy kisebb Olaf veszett volna el bennem ezzel a kettősséggel.
- Van olyan hely, ahova egyszer mindenképpen el szeretnél menni? – pillantok rá kérdőn, ha már a világunk megismerésénél tartunk. Kíváncsi vagyok, hogy mi jár az ő fejében, vagy éppen merre is menne szívesen. Tudom, hogy talán ostobaság kérdezni, de nem akarom elfogadni azt, hogy netán csak ennyi adatott, inkább kapaszkodni akarok egy jobb és szebb jövőbe, de ki ne akarna ennyire rossz helyzetben?
- Igen, szerencsére. Kicsit kezdtem már úgy érezni, hogy szép lassan kezdek jégcsappá válni. – pedig rétegesen felöltöztem, még a nadrág alatt is akad harisnya, mert térdig érő zokni, de mintha még ez se igazán használna. Mosolyogva figyelem a helyet, miközben szép lassan én is elkezdem kibontani magam a hatalmas sálból, meleg sapkából, A kesztyű is lekerül elsők között, aztán jöhet a kabát.
- Én köszönöm, hogy elhívtál. Ez remek ötlet volt, most tűnt fel igazán, hogy mennyire is hiányzott már egy kisebb séta az erdőben. – következő pillanatban pedig már a karjaiban vagyok és elveszem a csókban. Amikor pedig megpörget, akkor egy kisebb kuncogást hallatok és kicsit gyerek módjára még a kezemet is kitartom, hiszen nagyon is élveztem, még ha csak rövid ideig is tartott.
- Igen, jól esne. Éhes vagy már, vagy még a vacsora várathat magára? – még csak öt óra volt, én még nem voltam éhes, de ha ő igen, akkor ideje lesz azt is előhalászni az egyik táskából, amit hoztunk élelmet, de előtte még azétt megkerestem az illemhelységet is. – Szóval vacsora, vagy előtte jöhet netán egy kártya parti? Kanozta, vagy más? – leülök az asztalhoz és ha megkaptam a teát, akkor megköszönve azt kezdtem el kortyolgatni a még mindig kicsit meleg nedűt.
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
73
● ● Keresem :
⊂ So there's this boy...
● ● karakter arca :
⊂ Stella Maeve


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Szomb. Dec. 09, 2017 2:12 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Ezek a kis hétköznapi titkok a legizgalmasabbak. Az erdő elfeledett homálya.
Mindig szükségem van ilyen élményekre és inspirációt is jelentenek. Lehet, hogy holnap, lehet, hogy évek múlva születik majd egy dal belőlük. Együtt még édesebb az élmény, nagy öröm számomra, hogy kellemes meglepetésbe csalhattam bele Apo-t.
- Te sokat túráztál erre, ugye?
Ha azt hitte, ismeri, akkor biztosan. Egy-egy jó történet mindig megvilágít egy új részt az emberből.
- Először a koleszosokkal jöttünk ki az első itteni tavaszomon. Piknikeztünk, tábortüzet gyújtottunk. Olyan helyen, ahol nem lett volna szabad. A lényeg, hogy nem égettük fel az erdőt.
Kis sztori nagy nevetéssel.
- Olaf? Ha így mondod, biztos hóember.
Elmosolyodom, ahogy kitalálom a nyilvánvalót. Szoktam nézni ilyen meséket is, de ritkán jegyzem meg a neveket. Inkább a gondolatok, az érzelmi hullámvasutak érdekesek bennük. És a poénok.
- Ja, az jó volt, igen! Szereted az ilyeneket?
Hóembert építeni. Az is olyan, mint a mese. Felnőttként is lehet, csak közben már mást gondol az ember, barátokkal vagy a kedvesével.
- Olyat már rég csináltam. Reggeli után elkészítjük Olaf mását?
A figura előttem van. Jó ötlet lenne. Aztán hógolyózás, de az meglepetés lesz. Orvul megdobom majd, kb. egy karnyújtásnyi távolságból és indulhat a csata.
- Például Egyiptom. Most nagyon veszélyesnek számít, de egyszer látni akarom a piramisokat és az ottani kirakodóvásárokat. Élőben. Te merre jártál legmesszebb?
Biztos voltak nyaralni itt-ott. Még sok helyet fel tudnék sorolni, de nem akarom fájdítani a szívét. Talán úgy érzi, neki csak egy helyre lesz ideje. Egy kicsit beáll a gyomrom a gondolattól, hogy ez még igaz is lehet. Semmit nem tudunk biztosra. Ha egy hely van a bakancslistáján, akkor elmegyünk oda, legyen az bármi, kerüljön bármibe!
- Szebb jégcsapot nem látnának a turisták.
Rámosolygok, ahogy heccelem egy kicsit. Mindketten beöltöztünk, tudtuk, hova jövünk. Nem kis idő mindentől megszabadulni és sima, utcai öltözetre vetkőzni.
- Néha annyira elnyel a város, hogy eszünkbe se jut, van élet rajta kívül is. Máskor is csinálhatnánk még ilyet!
Üldögélés egy tó mellett, esetleg síelés, számtalan lehetőség van. Még nem tudom, pontosan miket szeret. Majd dobálom az ötleteket és kiderül. Most pedig megforgatom, kipörgetem. Zene nélkül táncolunk, mert mi így is tudunk. A lelkünk egy húron pendül, erre elég gyorsan fény derült. Kár lett volna hagyni, hogy egy borzasztó hír elválasszon minket. Ha tartja a poharát, már öntök is, utána magamnak töltöm ki a kis adag teát.
- Én még nem vagyok annyira éhes. Te már ennél?
Mert akkor készülődünk. Ő az első, nem hagyom éhezni.
- Ó, nézd már, a kis hamiskártyás! - vigyorgok rá, mert most ő lepett meg.
Melengetem a kezemet és az arcomat az ital felszálló gőzével, egy kicsit behunyom a szememet és úgy folytatom.
- Vagy römi? Rablórömi? Hoztál kártyát vagy tudod, hogy itt van?
Bármelyik eshetőség az igaz, kellemes meglepetés. Szeretem az ilyet, mikor kölcsönösen újat adunk a másiknak. Egy vidám lapdobálás be fogja aranyozni az estét.
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Pént. Dec. 15, 2017 8:15 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Igen, míg édesapám élt. – tudja, hogy meghalt, hiszen csonka családban élünk már mi hárman, így nem volt mit titkolni. Az már más kérdés, hogy sose egyszerű olyan dolgokról beszélni, ami hozzá köthető. Hiányzik, nagyon is. A halálával megváltozott az egész életünk, de mégse a fényűzés hiányzik, hanem az apai szeretet, gondoskodás és törődés, a sok kaland is. Remek apa volt, még akkor is ha a családja mindent megtett, hogy ennek az ellenkezőjét bizonyítsa be a halálát követően.
- És rajta kaptak titeket, vagy meg is úsztátok? Ezek szerint nem voltál mindig teljesen jófiú. – pillantok rá mosolyogva és jókedvűen, hiszen érdekes belegondolni, hogy régebben azért szeretett ő is bizonyos mértékkel zülleni. Kíváncsi lennék, hogy milyen egyetemista is lehetett, vajon mennyi bajt kevert ő.
Sietve pillantok rá mosollyal az arcomon és egy aprót bólintok. Igen, tényleg egy hóember, de hamar kiderül, hogy ő is ismeri a mesét, mire még szélesebb lesz a mosolyom.
- Meséket? – pillantok rá kérdőn. – Igen, nagyra nőtt gyerek volnék ilyen téren. Szerintem az jó, ha egy felnőtt szereti a meséket, marad egy kisebb gyermeki énje. Ha netán lesz egyszer családja, akkor könnyebben ki fog jönni a gyerekkel is. – kicsit megrántom a vállaimat is, hiszen lehet ő másképpen gondolja. Tudom, sokaknak fura, ha valaki felnőttként is rajong a mesékért, de én imádom őket. Képes vagyok bevackolni magam és mesemaratont is tartani.
- Persze, holnap csinálhatunk reggeli után hóembert. Addigra még talán nagyobb fehérség is fogja borítani a vidéket. – szemeimben pedig jókedv és kisebb izgalom csillan, hiszen régebben is mindig a hóember építésből hócsata lett, majd pedig jöhetett a hóangyal is, míg mindenki bőrig nem ázott. Régi szép idők, de most ránk fér egy kis bolondozás és jókedv, nagyon is, mert nem akarok arra gondolni, hogy talán több közös karácsony már nem adatik meg nekünk.
- Veszélyesnek? Az nem kifejezés és talán amíg tehetem, addig nem is engednélek el oda, mert a végén te vesznél oda hamarabb és nem én. – egyszerre volt kisebb vágy a hangomban, hiszen én is szívesen megnézném, de ugyanakkor féltés és aggodalom is jelen van a hangomban. – Görögországban voltam, távolabb szerintem sose. Törökországba sose mentünk, mert a szüleink féltettek. – szerintem a családunkat nézve nem csoda, hogy oda sose vittek minket a szüleink, hiszen ki tudja, hogy anya családja mire lett volna képes, ha ott vagyunk. Arra felé azért másabb törvények uralkodnak, mint erre.
- Vigyázz, még a végén a bókodtól ki is olvadnék egyből. – kuncogom el magam, miközben próbálom kihámozni magam, hiszen a kandallónak köszönhetően kellemes meleg uralkodik a faházban. Van rajtunk bőven ruha, így nem olyan könnyedén megy, mintha csak a kabátunkat kellene ledobni, mint amikor az ember kiszalad a városba.
- Én benne vagyok, ha lesz még lehetőségünk rá. – talán kegyetlenség ezt mondani, de feleslegesen se szeretnék reményt adni, vagy olyan álmokba ringatni magamat, magunkat, ami talán sose fog eljönni, mert a betegség legyőz. Nem, nem akarok most erre gondolni, de óhatatlanul is olykor mégis eszembe jut. Teát megköszönöm, majd apró kezeim között szorongatom kicsit a poharat, hogy utána apró kortyolásokkal fogyasszam el és kicsit még inkább átmelegítsen.
- Nem, még én se igazán, de tudod mit mondanak a férfiakról és a hasukról. – pimaszkodom kicsit, miközben a mosolyt le se lehetne vakarni az arcomról.
- Elmondod azokat hogyan kell, akkor lehet róla szó.  És hoztam kártyákat, nem akartam a véletlenre bízni. – a következő pillanatban meg már talpon is vagyok, hogy előszedjem az említett kártyát, meg még mellé egy unot is.
- Nos, akkor mihez is lenne kedved? Vagy játszunk tinik módjára és vetkőzős pókert? – dobok be egy másik ötletet, de persze csöppet se gondolom komolyan, még ha ennek jelét se adom. Inkább csak érdekel, hogy erre vajon mit reagál.
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
73
● ● Keresem :
⊂ So there's this boy...
● ● karakter arca :
⊂ Stella Maeve


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Csüt. Dec. 28, 2017 7:37 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Ez nem túl vidám téma. Nem az volt a célom, hogy az elmúlt és soha vissza nem térő pillanatokra emlékeztessem. Figyelem őt, a szemeit, hogy túl tud-e lépni mindezen. A halál most még kényesebb dolog, mint egyébként. Úgy döntök, hogy máshonnan közelítem meg a szép élményeket.
- Este már senki nem járt itt. Másnap meg mi tűntünk el. Izgalmas volt, bevallom.
Nem vagyok az a fajta, aki imád játszani a törvénnyel, de ott libabőrös lettem, sok mindentől.
- Az nagyon jó, hogy te megőrizted. A legtöbben elveszítjük. Azt hiszem, én is őrzöm, nagy lelkesedéssel.
Nem pont mesenézéssel, inkább a szabad, hirtelen és váratlan viselkedéssel. A művészek szinte mind gyerekek. Egyszerűen nem lehet máshogy alkotni, csak ha hagyjuk magunkat láncok nélkül szaladgálni.
- Szoktál gyerekekkel lenni a tesódon kívül is? Én ritkán, pedig szeretnek a gyerekek.
Viccesnek szoktak találni. Úgy van, ahogy Apo mondja. Megleljük a közös hangot.
Nekem is eszembe jut az angyalos szárnycsapkodás, de nem ejtek szót róla. Kell a meglepetés is. Ha a hóember kész, beröppen mellé az arkangyalom. Vagy arkangyalunk. Biztos, hogy Apo is benne lesz. Már előttem van a jelenet, ahogy ketten fekszünk a hóban és kapálózunk. El is kezdek nevetni, mert ez igen mókás gondolat. És még hógolyózni is fogunk.
- Nanana! Nem tart örökké az az állapot, ami van.
Se az ő betegsége, se az a helyzet, ami miatt Egyiptomot fenyegetett területnek kell minősíteni. Meghallom a morbid élét a dolognak és direkt nem viszem tovább. Nem adom Apo szájába, hogy talán az utolsó lehetőségünk egy közös nyaralás. A torkom összeszorul, mert van erre esély, de úgy nem lehet élni, ha ezen pörgünk.
- Ó, az is szép hely és varázslatos! Imádom azokat az épületeket. Törökország, értelek... A szülők tartották valamennyire a vallást? Vagy ők is szabadabban gondolkoztak?
Apo-val sosem volt ilyen problémánk, ő ugyebár más világ szülötte. Én már meséltem az én szüleimről, a hitükről is, kíváncsi vagyok az övére.
- Nem baj, szerintem találok itt felmosót és vödröt - fűzöm tovább a viccelődést kaján vigyorral.
Ha én olvasztom ki a cseppet sem fagyos jégkirálynőt, akkor fel is törlöm és megőrzöm őt valamilyen formában. Sose lesz az enyészeté, soha. Azt nem engedem.
Nagyot sóhajtok, ahogy arról beszél, hogy talán utoljára jöttünk kirándulni. Én sokkal pozitívabb tudok lenni és látom, hogy segítek neki, de időről időre visszatér ez a gondolat. Nem tudom érte hibáztatni. Csak a karjaimban akarom őt tudni. Közelebb is lépek és akárhol tart a vetkőzésben, át kell ölelnem, a hátát simogatva, lassan, törődően óvatos mozdulatokkal. Teázás közben ez nem is olyan egyszerű!
- Tudom. Minden út Rómába vezet.
A hasamon keresztül. Elkuncogom magam, mert ezt is lehetne tovább boncolgatni. Az talán egy jó hely lenne, ha utazni vágyunk. Sőt, nagyon jó hely lenne.
- Nem bonyolultak. Oké, drága, csak vedd elő, amivel készültél.
Remélem, francia kártyát hozott. Másfélével is elboldogulok talán és biztos ő is tud olyan játékot, amit én nem ismerek. De a legjobb a francia. Azzal már otthon is játszottunk. A véremben van.
- Akkor már üvegezzünk is! És akin végül semmi nem marad, de még utoljára is veszít, az feláll az asztal tetejére és ott énekel valamit, de teli torokból, úgy, hogy kettérepedjen a hegyoldal!
Természetesen ezt nem csinálnám meg és Apo-t se venném rá hasonlóra. Túl vagyunk mi ezen az időszakon, szép volt, jó volt, örülök, hogy Apo is ilyen vidáman emlegeti.
- No, akkor a römi jöhet? Elmondom a szabályokat.
És bele is kezdek, röviden, a kártyalapokkal mutatva, ha egyetértünk. Közben pedig túrok egy szendvicsért. Tényleg a hasamon át vezet az út.
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Pént. Dec. 29, 2017 9:46 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Elhiszem, de érdekes elképzelni a szabályszegő Irvint. Valahogy nehezen tudom elhinni rólad, de biztos vagyok abban, hogy még inkább a hölgyek kedvence lehettél. – ugratom őt, bár az tény, hogy azon a partin is, amin mi először találkoztunk. Nos, ott is azért jó pár hölgyemény a szemét rajta legeltette. Az viszont már más dolog, hogy Irvin nem foglalkozott túlzottan a pillantásokkal, legalábbis nekem nem tűnt fel.
Mosolyogva bólintok arra, amit mond, miközben szép lassan meg is érkezünk a kiszemelt házhoz, ahol meg fogjuk húzni magunkat mára és talán még holnapra is.
- Régebben sokat voltam, meg vigyáztam is a szomszédban lévő gyerekkel, de édesapám halála után ez is megváltozott. Nem szereted őket, vagy más miatt nem igazán vagy velük? – kíváncsiskodom kicsit, hiszen ha szeretik a gyerekek az jó dolog. Ők megérzik ezt nagyon is, hogy ki jó számukra, és ki nem. Ők pedig az alapján viselkednek legtöbb esetben.
- Sajnálom… - csak ennyit motyogok az orrom alatt. Nem akartam semmi rosszat se mondani, vagy elrontani a hangulatot. Egyszerűen csak féltem, s ezt úgy néz ki, hogy nem a legjobban sikerült kifejeznem. Fura számomra ez a helyzet, a mi kapcsolatunk, a sok őrlődés a betegségem miatt is. De akkor is fontos lesz számomra, ha már netán foghatom a kezét, mert akkor is óvni fogom őt, amitől csak tudom.
- Édesapám keresztény, ahogyan az itt élők többsége is. Ő tartotta és nevelt minket is olyan irányba, de sose vitte túlzásba. Édesanyám nem járt velünk, de sose ellenezte. Ő viszont a saját vallásának a dolgait szép lassan elhagyta. Mintha a családja elvesztésével együtt ő is szabadságot nyert volna olyan téren is. – nem szoktam erről sokat beszélni, igazából semmit se, de most mégis könnyedén jönnek a szavak, mintha csak én is igazán arra vágynék, hogy minél jobban megismerjen Irvin, amíg lehetséges ez.
Könnyedén nevettem a szavain és még a fejemet is megráztam közben, de a jókedv újra utat tört magának.
Amikor közelebb lép és kicsit közelebb von, a hátamon simít végig, akkor hálásan pillantok rá a teázás közepette, majd egy puszit nyomok az arcára, mintha csak így szeretném kifejezni, hogy köszönöm, hogy kitart mellette, hogy próbálja a lelket tartani bennem, mosolyt csal az arcomra és azért is, hogy szeret mindennek ellenére is. Igazán szerencsés voltam, olyan szerencsés, amiről még álmodni se mertem korábban.
- Valami olyasmi. – nevettem ismét jóízűen, miközben kicsit kezdtük belakni a helyet, kényelembe helyezni magunkat.
- Tényleg ezt szeretnéd? – kérdezek vissza habozás nélkül. – Úgyse mernél az asztal tetején táncolni és énekelni meztelenül. Fogadjunk, túl vének vagyunk már hozzá, mi? – pillantottam rá kihívóan, miközben az Uno és a franciakártya is előkerült a hátizsákból. – Nyuszi vagy? Vagy túl nagy bolondság lenne? – hecceltem tovább, majd az asztalra raktam a kártyákat és leültem a korábbi helyemre.
- Jöhet, de nem ér csalni. – nyújtottam rá nyelvet játékosan, majd kezdődhetett is a parti, miután ismertette a szabályokat.
- Kérsz valamit inni? – törőm meg a játékot, hiszen már régóta játszottunk, nevettünk sokat. Talán még valami alkoholt is hoztunk, ha ő rakott be, ha nem, akkor marad a tea, de legalább meg lehet melegíteni, ha szükséges. – Addig meg ne csalj! – pillantottam hátra, majd miután elindultam a megfelelő irányba, attól függően, hogy mit iszunk nyomtam egy puszit a fejére, csak hogy még inkább érezze, hogy csak játszadozom vele a kisebb beszólásaimmal és nem gondolom komolyan. Szeretem őt, így sose akarnám megbántani.
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
73
● ● Keresem :
⊂ So there's this boy...
● ● karakter arca :
⊂ Stella Maeve


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Szomb. Dec. 30, 2017 10:42 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Szeretnéd megismerni?
Csillogó szemekkel teszem fel a kérdést. Egy kis bűn bizony csábító gondolat. Ha Apo azt mondja, hogy benne van, ki fogok találni valami szolid kis szabálytalanságot. Az örsön éjszakázni azért nem lenne buli. Arról nem ejtek szót, hogy mennyire voltam a nők kedvence. Egy bizonyos szintnél tovább nem jutottunk, érzelmi mélységekig semmiképp. Mikor mi ketten először találkoztunk, attól se vártam sokat. Katalógusból rendeltem őt! Illetve rendelték nekem. Ilyen a kellemes csalódás.
- Ja, nem, semmi ilyesmi, én is bírom a gyerekeket. Csak valahogy ritkábban jutok el olyan társaságba, ahol ők is ott vannak. Rockkoncerte meg azért nem igazán hozzák őket, gondolom, ezt megérted - vigyorgok rá.
Zenészként is azt mondom, hogy nem ebben kell felnőnie egy gyereknek. Nagy a zaj, sok a részeg, esetleg a drogos is, jó az az interneten vagy a tévé előtt. A lejátszóból.
Bátorítóan, elnézően mosolygok Apo-ra. Nem kell, hogy sajnálkozzon, én csak biztatni akartam, nem bunkósbottal leütni.
- Értem, akkor csak egy kis alapot ad. Az szerintem teljesen jó. Nálunk Haitin rengeteg a keresztény, az ország háromnegyede az. És ettől még mindenki hisz a vuduban is, ki jobban, ki kevésbé. Egész jól lehetett vegyíteni amúgy. Tudod, vannak a szentek, a vuduban meg a szellemek, a nagyok, akikkel érdemes jóban lenni. Majdnem ugyanaz.
Én se szeretnék nagyon belemenni, pedig órákig tudok róla mesélni. Ha azt látom, hogy Apo-t nagyon izgatja, akkor fogok is.
Azt szeretem igazán, mikor ilyen tisztán csendül a nevetése. Szeretem őt vidítani, jókedvre deríteni. Az a kis puszi nagyon sokat jelent. Folytatást. Azt, hogy ő is hisz még a létben, ez pedig elengedhetetlen.
- Ez most az "úgyse mered, úgyse mered" játék? - kérdezek vissza én is gyorsan.
Régen benne voltam ilyenekben, ugrattuk egymást, meg a nyulat a bokorból. De Apo-val nem kell versengenem. Habár...mindig éreztem, hogy van benne egy adag abból, ami ilyen dolgokhoz vezet.
- Túl vének? Nyuszi? Na, mamika, majd meglátod! - válaszolok vissza játékos fellengzősséggel.
Végülis egyedül vagyunk, csinálhatunk, amit akarunk. Örök emlék marad, bármennyire is bolondozzunk el a valóságtól. Az ilyenekre pedig szükség van, főleg, ha nem tudjuk, holnap után is lesz-e még nap. Amíg jó, addig csináljuk.
- Nem csalok. Csak lopok.
És bele is kezdhetünk. Egyszerű játék és én se vagyok valami dörzsölt zsugás, hogy nagy trükköket vessek be. Bármelyikünk nyerhet.
- Mit szólsz egy kis vörösborhoz? Igazi hazai!
A teákon már túl vagyunk. Pár pohár hozzátartozik a mindennapokhoz, ebédhez, vacsorához. Nem tudom, hogy szabad-e neki inni, nem is kérdezek rá, mert nem akarom emlékeztetni arra, amit feledni jöttünk.
- De. Amíg elérsz a hűtőig, magamévá teszem a pikk dámát.
Én is elnevetem magam. A mi kapcsolatunk annyira különleges, hogy fel sem merülhet ilyesmi. Egy nőnél sem találtam olyat, amit Apo-nál. Szép test szép lélekkel, olyan széppel, hogy nincs még egy ilyen. A bort beraktuk a hűtőbe, pedig odakint se melegedhetett fel nagyon. Most lesz az igazi.
- Eddig döntetlen. Mit szólsz, ha a következő kör lesz a végső? És mit érdemel a vesztes?
Valami hülyeséget kell csinálni. Kezébe adom a döntést. Ő meg majd a poharat, ha gondolja.
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Szomb. Dec. 30, 2017 8:45 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Tudnék én erre nemet mondani? – pillantok rá csillogó tekintettel és széles mosollyal, mert tényleg érdekel, hogy vajon milyen is lehet az. Én világéletemben szabályokat betartottam, arra neveltek és olyan irányba is tereltek. Amikor pedig tinédzser lettem, akkor se voltak különösebb gondok velem, inkább a húgom volt az, akire jobban oda kellett figyelni, de ez így volt jó, hiszen én is mindig falaztam neki, ha megtehettem, vagy próbáltam védeni a szüleinkkel szemben. Mindennek eljön az ideje és senki se lehet hasonló.
- Ezek szerint nem igazán van gyerek a barátikörödben, és felolvasóestre nem szoktál elmenni? Mármint szoktak gyerekeknek tartani könyvtárban, vagy a művelődésiházban, vagy minek is nevezik ilyen estéket. – még mindig jókedv uralkodik mind a hangomban, mind pedig a mosolyom erről árulkodik. Hallottam már ilyen felolvasásokról, igaz, még egyszer se mentem el rá.
- Hmm érdekesen hangzik, ugyanakkor kicsit talán ijesztően is. Számomra legalábbis biztosan, hiszen a vuduról azt mondják, hogy veszélyes és a szellemeket se szabad háborgatni. Valahogy sose vonzott az ilyen fajta szeánsz, már ha szabad ezt mondani. – feleltem óvatosan, hiszen kicsit tartottam az ilyen dolgoktól. Biztosan számára ez teljesen másabb volt, mert ebben nőtt fel, de egy hozzám hasonlót vagy igazán lázba hozza, vagy inkább kicsit megijed, hátrál ilyen téren.
- Van ilyen játék? – vágok ártatlan fejet és egy angyali mosolyt, hiszen igen, ez az a fajta játék volt. Nem sokszor csinálok ilyet, de most mégis jó érzés volt kicsit megpiszkálgatni a kedélyeket ilyen téren is. Vajon melyikünk gondolná meg magát hamarabb, én vagy ő? Ki tudja.
- Mamika? Vigyázz, még a végén hozom a járóbotomat. – kuncogtam el magam jókedvűen és még a fejemet is megráztam a kisebb nevetés közben, mert ez jó volt. Örültem annak, hogy képes volt észre venni azt, hogy mikor viccelek és mikor nem.  És ha tehette, akkor valami frappáns választ mondani rá.
- Lopsz? És mit is lop drága papika? – majd pedig jöhetett is a játék, miután ismertettük a szabályokat, hiszen nem ismertem ezt a fajta játékot, de ha ő ezt szeretett volna játszani, akkor miért ne?
- Jöhet, csak reméljük valami poharat is találok hozzá. – mosolyodom el, miközben a hűtőfelé sétálok. A bor meg is van, majd szerzek poharat és a bornyitó is előkerül. Az utóbbit és a bort odaadom neki, majd a poharakat lerakom az asztalra. – Mázlista dáma. – megyek bele még a játékba, mielőtt oda érnék hozzá a dolgokkal, majd végül helyet foglalok én is.
- Felőlem mehet, és mi lenne, ha a vesztesnek az asztalon kéne táncolnia és énekelnie mellé? – ha már ő hozta fel korábban, akkor miért ne? Vajon én, vagy ő fogjuk ezt meglépni, vagy netán neki akad jobb ötlete és végül szerencsére én nyerek, de igazából már régen nyertem, amikor őt magam mellé kaptam az élettől. – Szóval melyik számot is adja elő művészúr? – dőltem hátra kényelmesen a székemben a koccintást követően és pimaszul néztem rá.
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
73
● ● Keresem :
⊂ So there's this boy...
● ● karakter arca :
⊂ Stella Maeve


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Pént. Jan. 19, 2018 7:34 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Annak nem örülnék.
Vissza kell mosolyognom. Annyira tündéri, mikor így néz. Egyébként is, de most különösen. Eldöntöttük, hogy meg akarjuk ismerni egymást és minden oldalunkat megmutatjuk. Nem rögtön, hanem idővel, szépen, okosan. Apo csintalankodása is mókás lehet, majd beleviszem a "rosszba". Amennyire neki is jó.
- A húgommal vagyok sokat. Ő férjnél van, de a gyerektémát még halasztják. Néha megyek ilyenekre. Gyerekeket nem igazán szoktam látni. Talán őket más stílusú estekre viszik.
Nem is való nekik a mélydrámai megközelítés. Ha viszont már Apo felvetette.
- Te megfordulsz ilyen helyeken?
Amit a vuduról mond, teljesen érthető.
- Kívülről nézve kicsit ijesztő. Akik hisznek benne, akik mélyen benne vannak, azok szabályosan rettegnek is.
Ez egy népszokás, félelmetes, iszonyatos, de ott ebben nőnek fel az emberek. Nem igazán akarom tovább boncolgatni, inkább hülyéskedek kicsit, a kezeimmel játszom szörnyeset, hogy elvicceljem a dolgot.
- Hát...csak akkor van, ha mered.
Köztünk nem is annyira verseny lenne ez. Inkább egy közös élmény, önfeledt szórakozás, amiben egymás határait feszegetjük.
- Húha! Nem tudtam, hogy Jackie Chan nagyanyja vagy! - felelek vissza.
A nevetés rám is átragad. Már zeng tőlünk a ház, remekül érezzük magunkat. Olyan jó őt így látni és olyan jó, hogy ilyen hamar meglett a közös hang. Mi egy hullámhosszon rezgünk.
- A napot, de csak ma!
Ez a kirándulás erről szól. És a kártyáról. Nem bonyolult játék, hamar elmondom, hogy kell játszani és Apo egész jól belejön. A szűz kéz szerencséje, ugye. Jó is, hogy szünetelünk kicsit. Még a végén elszégyellem magam, hogy ennyiszer veszítek! Na jó, nem.
- A mázlista én vagyok, de nem miatta.
Apo-ra nézek szerelmes mosollyal. Tényleg áldom a sorsot, a szellemeket, az isteneket, hogy elém sodorták. Nem hiszem el, hogy hamar vége lesz. Nem hagyom. Nem akarom hagyni.
Kitöltöm a bort, amit szépen lassan fogok majd iszogatni.
- Mármint ruha nélkül?
Az úgy lett volna jó, ha tényleg vetkőzőset játszunk. Csúcspontnak számított volna. Apo-ra mutatok és komoly fejjel bólintok rá.
- Áll az alku! Legyen!
Izgulok és gyorsabban fogy az ital, mint gondoltam. Már két pohárral elfogyasztottam. Mikor a lapjárás nem nekem kedvez és meglátom, hogy a döntetlen az én kis drágám felé billen, az asztalra csapok, megjátszott felháborodással.
- Szolidaritásból nem akarsz te is könnyíteni magadon? A művész lemezteleníti magát a színpadon, de mi van a közönséggel?
Ismeri ezt a hangsúlyomat, tudni fogja, hogy nem gondolom komolyan. Ígértem valamit és tudok veszíteni. Felállok, még egy kicsit töltök. A pulóvert komótosan lehúzom magamról. Korty. Gombolkozni kezdek, az ing hamarosan lekerül rólam. Korty. Rámosolygok Apo-ra. Kioldom a nadrágszíjat is és hamarosan már egy szál jégeralsó, meg egy póló van csak rajtam. Most fogy el a pohár tartalma. És a ruházatom.
- Egy kicsit fogd meg az asztalt, légy szíves! - kérem meg nevetve.
Már voltunk együtt, ez mégis kínos. Egy kicsit az. Felmászok, először térdelek, aztán felállok rendesen. Eltakarom magam, így érzem jónak. Még a szememet is becsukom.
- Tisztelt publikum! Jöjjön egy olyan dal, ami azért nagyon nehéz, mert nem lehet kibírni tánc nélkül. Kérem, hogy tartsanak velem!
És belekezdek, direkt idétlenkedve egy kicsit, elegáns lépésekkel, heves csípőmozgással. Akkor leszek elégedett, ha Apo nem csak végigneveti, de végig is táncolja az egészet!
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Pént. Jan. 19, 2018 9:26 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Amikor a gyereket említi és a testvérét, akkor akaratlanuk is kicsit görcsbe rándul a gyomrom, hiszen én még ha szeretnék is, akkor is esélyesen sose lehet gyerekem, vagy talán csak bajt hoznék rá, ha igen. Eme gondolattól pedig még inkább rosszabbul érzem magam. Habozok és hangom is egészen halk lesz, ahogyan felteszem a kérdést. – Te szeretnél egyszer gyereket? – talán korai kérdés, de a betegségemet tekintve viszont talán érthető, mert nem kizárt, hogy én soha nem fogom tudni megadni azt neki, amire vágyik, vagy ha netán mégis, akkor nem járhatok kezelésekre, mert nem kockáztatnék. Akkor talán megszülhetném a gyereket és más nem maradna utánam, de a gyermekünk igen… még a gondolattól is kiráz a hideg, mintha hirtelen lecsavarták volna a fűtést és jégkamrába raktak volna.
- Már régóta nem. – felelem sietve, mint aki hamar túl szeretne ezen esni, mert nem gondolt bele ebbe a beszélgetésbe, hogy amilyen ártatlannak tűnt a kérdés, pontosan annyira fog fájni neki az, amit eszébe jut.
Szavaira csak bólintok, mert lehet egyszer közelebbről is megismerem a vudu dolgot neki köszönhetően, de lehet erre még nem állok készen. Tudom, az ember sok mindentől fél, sok mindent ijesztőnek talál, de azt hiszem a félelmeim közül elsőnek inkább a rákot kellene legyőznöm és utána jöhetne a többi, vagy inkább fordítva kellene, mert lehet az első csatát bukni fogom?
- Legyen, én merem. – nyújtom felé a kezemet is, hogy szentesítsük a dolgot, még ha köztünk nem is kellene. Ez olyan automatikus dolog, amikor „fogadást” köt az ember.
A visszavágásan jót nevetek, szinte még a könnyem is kicsordul, hiszen szép is lenne, ha annyira menő lennék, mint ő lehet. Ugyan már, én annyira nem vagyok profi, de azért meg tudom védeni magam, ha arról van szó.
- Ha így folytatod, akkor lassan vörösebb leszek, mint a bor. – nyomok egy csókot az ajkára, mielőtt leülnék, míg ő kinyitja a borosüveget. Szerelmesen nézem őt, miközben mélyen legbelül szinte remegek, túlzottan is, mert mi lesz akkor, ha nem kapunk elég időt?
- Igen, tudod szép lassan közben kell levetned, a ritmusra. – pimaszul mosolygok és huncutság csillan az íriszeimben. Nem játszottam el ilyet senkivel se, így számomra is újdonság lesz. Főleg, ha én keveredem a csávába, mert akkor aztán lehet nem lesz annyira felemelő az a műsor.
- Kezet rá. – nyújtom ismét neki a kezemet, majd pedig nem csak nála fogy játék közben a túlzottan is a bor, hanem nekem is, mert valljuk be azért rendesen izgultam és reméltem, hogy a döntetlenből én kerülök ki nyertesen, mert ha nem. Akkor lehet bölcsebb lett volna hallgatni.
A kérdésén elkuncogom magam és még a fejemet is kicsit megrázom. – Nos, talán ha már a művész túl van a nehezén, akkor lehet neki kell megszabadítania a közönség soraiban lévőt is a ruháktól. – kacsintok is egyet a szavaim közé, miközben kicsit kihívóan nézem őt, hiszen szépen invitáljuk mi egymást ebbe a fura keringőbe, amibe régebb óta csöppentünk már, de most kezd igazán kiteljesedni.
Mosolyogva és kicsit hitetlenkedve figyelem őt, hiszen nem számítottam rá, hogy tényleg megteszi. Tudom, hogy betartja a szavát, de ez akkor is örültség volt. Még én is kicsit belepirulok, a kezemet olykor arcom elé kapom, miközben még mindig alig akarom elhinni, olykor kicsit fütyülök, ahogyan illik, vagy tapsolok. De a nevetés mellé azért jónagyadag zavar is társul.
Megfogom az asztalt neki, és már megállítanám, de mégse tudom. Mintha a kíváncsiság túlzottan is vonzana. Hátrébb csúszom a székkel és még mindig olykor arcomat eltakarva, nevetéssel fűszerezve, piruló arccal fürkészem őt, miközben olykor a fejemet is megcsóválom. A zene és az idétlenség, amivel megfűszerezi az egész produkciót idővel pedig magával ránt. Remélhetőleg ő is lejön az asztalra, hiszen én is egy-két ruha darabot ledobtam, majd ha csatlakozik, akkor táncoltam vele. – Őrült vagy, de így imádlak. – suttogtam ajkai felett, s ha megpróbált megszabadítani engem is a ruháimtól, akkor hagytam neki, miközben még mindig alig akartam elhinni az előbbi produkciót.
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
73
● ● Keresem :
⊂ So there's this boy...
● ● karakter arca :
⊂ Stella Maeve


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Szomb. Jan. 20, 2018 9:28 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Látom, hogy valami rosszul sült el. Apo-nak is van húga, nagyon szereti. Ő kisebb. Csak nem esett teherbe olyan fiatalon? Amikor kimondja, mi bántja, felemelem a fejemet. Elgondolkozom, a hajamat piszkálom, belemarok, előre-hátra tolom.
- Nem tudom. Ha nagyon igyekeztem volna, már lehetnék apuka.
Az a természetes, hogy az embernek van családja, de ami most történik, az nem természetes. Mindent át kell gondolni, újra. Nem akarom azt sugallni, hogy Apo állapota miatt kellene lemondanom erről az álomról. Nagyon nehéz kérdés. Későbbre kell halasztani a komoly választ. Ma vidámkodni jöttünk. Ezért ugrom át a felolvasóestek témáját is. Azt azért megjegyzem, hogy Apo régen járt ilyenekre.
- Én meg elvágom.
Megmosolygom ezt a kézfogást. Közöttünk olyan ismeretlen ez. Az első alkalommal így köszöntött és udvariasan fogadtam a kezét. Most egész más. A másik kezemmel vágást imitálok,  finoman, hisz nem a csonttörés a cél. Ez csak egy jópofa szokás.
- Tényleg? Szerintem jól állna!
A csók engem is feltüzel, sötétebbre vált az árnyalatom, pirosasbarnába.
- Értem.
Nem így fogom csinálni. Chippendale-fiú nem vagyok, de valami vérbeli bolondozást kihozok ebből. Apo nagyon izgatott. Azt hiszem, szinte bármit találnék ki, nagy örömet okoznék. Igyekszem azért beletrafálni az elvárásaiba.
- De most te vágd el! - kérem meg, hogy tegye, amit én tettem az előbb. - Régi egyetemista szokás. Az egyezség megerősítése a kézfogás, de ha még el is vágjuk, akkor már semmi nem szakíthatja el.
Figyelem, hogy nála is ürülnek a poharak. Bízom a józan eszében, hogy nem megy el egy bizonyos pontnál messzebbre. Nem szeretném, ha rosszul lenne. Gázos viselkedést nem várok tőle, biztos, hogy olyan neki sem fordul meg a fejében.
- Úgy se rossz. Akkor a közönség viszont készüljön fel lelkileg!
Erre már el is mosolyodom. Egy baráti társaságban elég megalázó lehetne egy ilyen szituáció. Volt rá példa, olyan szaktársam mesélte, akinek ennél durvább dolgai is voltak, amiket láttam, szóval igaz. Itt viszont más, nem vagyok egyedül. Együtt leszünk hülyék, ez megnyugtató.
És belevágok. Apo nagyon aranyos, eddig is az volt, ahogy izgult, hogy ki győz, most pedig még jobban fel van dobva. Egy kicsit tart ettől az egésztől. Nem tudom, hogy pontosan miért. Őt ismerve úgy érzem, engem félt. Mindig másokra gondol. És közeledik az a bizonyos borszín, az arca lassan eléri.
Folyamatosan biztat, jó közönség. Örülök is, hogy hátrébb csúszott. Egy ilyen műsor közben simán borulhatna az asztal és nem akarom őt elsodorni. Mikor lekerül róla a pulóver és még néhány cucc, az mutat valamit. Nekem is jut a jóból. A végén beállok valami olyan pózba, mint a diszkoszvető szobor. És páros lábbal leugrom. Egyik kezemmel még mindig takarom magamat és noha a dalnak vége, a műsor folytatódik. Körbetáncolom Apo-t, kézen fogva folytathatjuk.
- Köszönöm! Felkérhetlek az őrültek táncára?
A visszasuttogást csókká formálom, ha ő is szeretné. Lassan már mindenhol ruhák lesznek, jut a legkisebb sarokba is. Csak addig megyek el, amíg látom, hogy Apo-nak is tetszik. Táncos mozdulatokkal igyekszem vetkőztetni őt és nem bírom ki, hogy közben ne zendítsek rá egy újabb nótára.
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Szomb. Jan. 20, 2018 10:35 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Tényleg. – bólintok is egyet a szavaim mellé és lekuncogom magam. Kicsit még a fejemet is megrázom, majd figyelek arra, hogy nehogy én kapjak ki, ha már a végén ennyire remek hülyeséget szabtunk ki a vesztes félre.
Elvágom ahogyan kéri, vagyis ahogyan ő csinálta korábban, hiszen ez nálam nem volt szokás. Biztosan ez is valami férfi szokás volt az egyetemen, mert lányok között se láttam ilyet még. Inkább a kisujj eskü talán.
A poharak ürülnek, a de a mértéket még mindig tartjuk, hiszen ennyi idősen csak ismerjük a határainkat. A parti pedig közben tovább folytatódik jókedvem és kicsit izgulva, mert biztos lennék abban, hogy hirtelen azt se tudnám, hogy miként kezdjek neki az egész feladatnak. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyire jönnék zavarba. Persze, ez mind-mind csak bolondozás, semmi komoly, de akkor is. Nem voltam én táncos semennyire se.
Nem hittem volna, hogy ilyen fordulatot fog venni az este. Talán most úgy festhetünk, mint két idióta tinédzser, aki nem bír magával. Talán kicsit a bor hatása, talán csak annak köszönhető, hogy mind a ketten szeretnénk még emlékezetesebbé tenni az egész napot, estét, a hátralévő napokat, mert nem tudni, hogy mennyi is adatott meg nekünk. Vagy talán mind együtt, mindből jut pár cseppnyi ebbe az egészbe. A nevetés, a pír és a füttyülés se marad el, ahogyan minimális ruhaköltemény lekerül rólam is. Amikor leugrik, akkor megrázom a fejemet is, majd olykor ismét eltakarom az arcomat, mint valami kislány, de ez az egész új számomra, de szemmel láthatóan egészen jól belejött ő a bohóckodásba.
- Ezek után mondanék én nemet? – kérdezem meg nevetve, majd hagyom, hogy magával ragadjon és együtt táncoljunk. Igaz, a nadrágomban majdnem elesem közben, amikor elkezdi hámozni, de szerencsére Irvin megtart, amikor pedig már csak fehérneműben állok, akkor még közelebb lépek hozzá, hogy megcsókoljam szenvedélyesen, a táncot már abbahagyom. Ujjaimmal hajába túrok, majd lesiklik a tarkójára, onnan pedig a hátán simítok végig, miközben testünk egészen egymáshoz simul már.
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
73
● ● Keresem :
⊂ So there's this boy...
● ● karakter arca :
⊂ Stella Maeve


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Kedd Jan. 30, 2018 7:32 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Tetszik, hogy Apo benne van minden kis csínytevésben. Rögtön veszi a lapot. Már az első találkozáskor megéreztem, hogy különleges és csak most kezdek rájönni, mennyire. Ahogy tisztáztuk a dolgokat, ahogy kiöntöttük egymásnak a szívünket, kiderült, hogy ennél jobbat nem is tehettünk volna.
Egy pillanatra elgondolkodom, hogy ha én nyerek, akkor mi lesz. Nem hagynám őt sírásig menni, kényszerből bevállalni valamit, amit túl égőnek érezne. Valószínűleg ugyanezt gondolja. Én viszont nem hagyom magam megállítani. Tartom, amit ígértem. Egy sima kirándulás is jó, de miért ne spékeljük meg egy kicsit? Kicsit nagyon. Ha mindig ilyen közönségnek játszhatnék, akkor lennék a legboldogabb. Még szerelmesebb vagyok, mint eddig. Fogy a ruha is Apo-ról. Már garantált, hogy egyikünk se fázik.
- Nem.
Ezek után már én se hinném el, hogy visszatáncol. Jót derülünk, a szemeit nézem, miközben együtt ropjuk. Két kézzel kapok utána, mikor majdnem elesik. Egy pillanat alatt végigfut az agyamon, hogy ha itt baj lesz, akkor nekem végem. Épp azon dolgozunk, hogy ilyesmire ne is gondoljunk! Ahogy megáll a lábán, visszatérek a nadrágjához. Még mindig hihetetlen ez az egész. Az az este a színházban és nálam, meg minden, ami utána jött, ami azóta történt. A dalt már nem éneklem végig, hagyom, hogy Apo csókkal fojtsa belém. Arcát a két tenyerembe veszem, úgy húzom magamhoz. Alig van rajta valami, a szemeim elidőznének, de sokkal jobb csókolni őt. A nyakát, mert azt nagyon szereti. Belesimítok a hajába és lassan átölelem. Csak érezni akarom. A szívverését, a mellkasa emelkedését, ahogy lélegzik. Nem, nem szabad arra gondolni, hogy egy nap talán csak emlék lesz. Magamon akarom tudni, magaménak szeretném tudni. Veszek egy nagy levegőt és megfogom a kezét.
- Kártyakirálynő! Mit szólnál, ha keresnénk egy kellemesebb helyet?
És húzom őt az ágy felé. Illőbb lenne, mint itt, a körbetáncolt asztal mellett.
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Kedd Jan. 30, 2018 10:45 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Úgy tartják, hogy a boldogság olyan, mint egy madár. Ha túl erősen, szorosan tartod, akkor összetörőd, megfullad, ha kalitkába zárod, akkor nem tud kibontakozni, mert börtönbe zártad, de ha szabadjára engeded, akkor fennáll a veszélye annak, hogy idővel örökre tovább áll. Talán ezért őrzik annyira az emberek a boldogságot, próbálják meg bezárni a saját maguk módján.  Viszont most bármennyire is vágytam, hogy örökre felünk maradjon, mégis szabadjára engedtem. Teljesen megakartam élni és ha csak rövid ideig is adatik meg, de érezni szeretném az, hogy milyen is mérhetetlenül boldognak lenni. Mellette az vagyok, sőt, egyre gyakrabban képes vagyok elfeledkezni a betegségemről is.
Szeretem őt, úgy, mint még soha. Nem hittem volna, hogy pont az eltitkolt életemmel fogom meglelni a boldogságot, de örülök, hogy végül azon az estén is elmentem és engem választott. Még ha meg is vetem az olyan embereket, akik minket bérelnek, de egészen hamar kiderült, hogy ő másabb és ezért is lett veszélyes az, hogy találkoztunk azon kívül is, hiszen tudtam, hogy nem lehet kellemes tudnia azt, hogy más férfiak mellett is mutatkozom olykor, még ha több sose történik.
Karomat köré fonom, amikor egészen közel húz magához. Ujjaimmal hajába túrok, majd egyre lejjebb vándorol, tarkóját érintve, majd lejjebb a háta vonalán, miközben ő magával húz. Az újabb becenéven jóízűen nevetek egyet és még a fejemet is megrázom.
- Hmm, jól hangzik. Azt hiszem semmi se fog lángra kapni. – huncut mosollyal nézek fel rá, miközben közelebb bújok hozzá, hogy testünk egymásnak simuljon és megcsókolom őt. Közben pedig hagyom, hogy magával vigyen a háló felé.
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
73
● ● Keresem :
⊂ So there's this boy...
● ● karakter arca :
⊂ Stella Maeve


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Vas. Feb. 04, 2018 9:07 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

A mai megint egy olyan nap, amikor eddig nem látott erőkkel kacérkodunk. Kiadjuk magunkból, hagyjuk, hogy vigyen a szenvedély, a fékezhetetlen vidámság. Az életenergia. Ez bizony mind annak a megnyilvánulása, az örök törvényszerűség jele és azt hiszem, nagyon jó ómennek számít, hogy Apo ennyire elengedi magát. Akiben ilyenek dolgoznak, az talán könnyebben indul el a gyógyulás útján is.
Nem akarjuk elengedni egymást és ez nem csak beleerőltetett szimbolikus jelentés. Tudjuk, hogy így van. Ha mégis meg kell tennem egy nap, nem tudom, mi lesz. Most most van, nem kéne ilyesmit járatni az agyamban. Ahogy ujjaim a hátát, a haját érintik, minden porcikám izgalomba jön. Ez a selymes, kicsit már cidriző vagy inkább libabőrös felület, az érzés, hogy itt van velem, ez minden pénzt megér. És minden időt.
- Kívül nem.
Megcsókolom, mielőtt elindulunk és nevetek egy jót. Belül akkora a tűz, hogy erdőket, mezőket pusztíthatna el. Egész városokat. De minket csak épít, épségben tart, nem rombol. Pár lépés és felavathatjuk a turistaház hálószobáját.
- Ugye, nem félsz a sötétben?
Nem matatnék a kapcsoló után. Ha Apo-nak jobb úgy, persze gyújthatunk világosságot. Én több romantikára vágynék, sejtelmes, holdfényben úszó kontúrra, félhomályos együttlétre. Érezni akarom őt, a szívemmel ölelném körbe és most nem a szememet etetném. Ha benne van, akkor az ágy szélénél újra megcsókolom és derekánál karolom át. Azért, hogy együtt essünk hanyatt a pihe-puha takaróra. A kezeim elkalandoznak már előre is, de mindig vissza-vissza térnek Apo arcához. Egy csoda ő, a vonásai különlegesek. És a haja! Azzal sem tudok betelni. El kell még helyezkednem. Amikor ő is úgy érzi, akkor léphetünk tovább, beteljesítve a vágyunkat. Megkoronázva a mai napot.

In your eyes I can fly so high
On the wings of a dream
See me now as I touch the sky
Tonight's the night my dreams come true
Tomorrow I hear skies are blue
Watch me sail away
On the wings of a dream
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Kedd Feb. 06, 2018 10:26 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Nem hiszem, hogy bármi okom lenne félni, míg itt vagy mellettem. – de lenne okom, hogy egyszer már nem fogom őt látni, hogy egyszer kezem kicsúszik kezéből és nem lesz újabb nap, amikor az ölelésébe fúrhatnám magam, vagy hallhatnám azt, ahogyan gitáron játszik. Miatta megéri küzdeni, mellette igyekszem erős lenni, még akkor is, ha a kezelések és a gyógyszerek miatt olykor úgy érzem, hogy legszívesebben az ágyat nem hagynám el. Nem adhatom fel, most még inkább nem, amikor esélyt kaptam arra, hogy igazán boldog legyek valaki mellett. Törött szárnyú madárra hasonlítok, de mégis mellette úgy érzem, hogy a sebek gyógyulnak, még akkor is, ha máskor meg olyan, mintha csak újra törötté válna a szárnyam, hogy nehogy igazán tudjak repülni.
Alig süt be még ide a reggeli napsugarak, amikor már ébredezni kezdek. Arcomra mosoly ül ki, ahogyan feldereng előttem a tegnap este. A sok nevetés, bohóckodás, hogy új oldalunkat mutattuk meg ismét, majd pedig egy aprót ajkamba harapok, ahogyan az este további része is feldereng. Az, ahogyan felfedeztük kezünkkel, vagy éppen ajkainkkal az ismerős terepet, a fülledt levegő, az érzés, amikor újra neki köszönhetően érezhettem a mámort. Ahogyan testünk egymásba fonódott, mintha csak sose lenne vége az éjszakának. Arcomra kisebb pír is szökött az emlékeknek köszönhetően, ahogyan a vágy is újra fellobbant bennem, de sokáig nem tarthatott ez, nem figyelhettem a mellettem szuszogó férfit, mert egyre inkább rosszul éreztem magam. Nem értettem, hogy mi történhetett. Sietve bújtam ki az öleléséből, majd felkapva a felsőjét  fürdőbe menet belebújtam. Majd talán kicsit túl hangosan is csaptam be magam mögött az ajtót, de alig hogy elértem a vécéhez és máris a földre rogytam. Émelyegtem, kicsit talán szédültem is. A vécé fölé görnyedve pedig mondhatni majdnem sikerült mindent kiadni magamból. Utána kiöblítettem a számat, majd a tükörbe nézve egy nyúzott arc köszöntött vissza, de az émelygés nem maradt abba, újra a földön költöttem ki, hogy kiadjam magamból még azt a keveset is, ami maradt, vagy éppen amit nemrég ittam.  


I just want... to thank you for being my reason to look forward to the next day
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
73
● ● Keresem :
⊂ So there's this boy...
● ● karakter arca :
⊂ Stella Maeve


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ •• Szer. Feb. 07, 2018 6:25 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Ezek a mondatok a szívembe markolnak. Felemelő érzés, hogy ennyit jelentünk egymásnak, de az a "míg" nálunk nagyon súlyosat is jelent. Nem gondolok erre. Csak mosolygok szerelmesen, kissé talán bambán is és átkarolom Apo-t. Szeretném, ha mindig így érezné, ha sosem kéne már félnie. Olyan erős és mióta vele vagyok, olyan jól bírja a kezeléseket is. Ma én veszem kezelésbe és ő engem. Legalább annyira kiteszek magamért, mint a múltkor.
A másnap egy nagy durranással köszön be. Álmos vagyok még, hisz tegnap annyit duhajkodtunk így vagy úgy, hogy nagy szunyára lett volna szükségem. Kinyitom a csíkszemeimet, a kezemmel pedig a páromat keresem. Akkor ő volt. Gondolom, ki kellett mennie. A hajamat még jobban összeborzolom és felülök, lábamat kényelmesen lógatva az ágy szélén. Milyen szerencsés csillagzat alatt születtem. Mennyi bolondság rejlik Apo-ban, milyen kis játékos. És az ágyban is csodálatos, tegnap még a legutóbbinál is jobb volt. Mert a lelkünk is egy hullámhosszon mozog. Érezzük, hogy a másiknak mikor jó, mikor fáj. Közhely, de igaz, hogy nálunk a szívek tudnak beszélni. Konkrétan be nem áll a szájuk.
Ráérek még, most ült be. Kicsit mélázok, felidézem az estét, a teát, a kártyapartit. Hú, de rosszul játszottam! Pedig én tanítottam meg. A szűz kéz szerencséje.
Felkapom a fejemet  a hangokra. Ennyit nem ittunk! Csak pár pohár csúszott le és ettünk is, aztán még lemozogtuk. A gyomrom kisgombóccá ugrik össze, le lehetne most gurítani az ereszcsatornán, simán elférne. Mit tudok tenni?
A pólóm sehol sincs. Össze-vissza dobáltunk mindent a nagy hevességben. Felhúzom a nadrágomat, becsatolom az övet és úgy megyek ki. Mezítláb. Kicsit hallgatózom és ahogy ismétlődnek a hangok, fejemet lehajtva kopogok be.
- Mi a baj, édes?
Hátha ő már tudja, mitől jön ki belőle a tegnapi tartalom. Vagy annál több is. Ha orvost kell hívni, egész addig nekem kell állnom a sarat. De én nem értek ehhez! Ideges vagyok, a tincseimet piszkálom, lökdösöm. Mint a szénaboglya. Amit ötágú vasvillával túrtak.
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Bois de Boulogne erdõ ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Ajánlott tartalom

Bois de Boulogne erdõ
Second Chance frpg
1 / 3 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-