Tóparti pavilon
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 12:05 pm ✥

✥ Yesterday at 10:26 pm ✥

✥ Yesterday at 8:26 pm ✥

✥ Yesterday at 12:53 pm ✥

✥ Yesterday at 9:32 am ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 9:17 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 8:25 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 6:33 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 2:57 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Tóparti pavilon •• Szomb. Nov. 25, 2017 3:56 pm

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Aria £ Abe Egy gyönyörű kapcsolat kezdete •• Hétf. Jan. 08, 2018 11:28 pm

Aria Sühan && Abe

Kellemes napsütötte délután van, megfelelő idő ahhoz, hogy egy kicsit kilovagoljak és végre Sarahval is tölthetek egy kis időt, olyan rég nem beszélgettünk. Mostanában elég sokat dolgozok, sok  felkérésem van és szinte mindent elvállalok csakhogy ne keljen az apámmal töltenem az időmet. Folyamatosan azt hajtogatja, hogy eladtam a testemet, a lelkemet, a becsületemet. Ja nem bocsánat, a becsületünket és a nevünket. Egyszóval mindent. Sosem fog megérteni és sohasem fogja elfogadni, hogy mért követem az álmaimat. Én viszont nagyon jól érzem magam, lassan kezdem megtalálni önmagam és révbe ér az életem. Még párkapcsolati téren is vannak fejlemények, aminek kimondottan örülök. Ezt a változást még kedves barátnőm elől sem tudom elrejteni.
- Na milyen a pasi?- - Mosolyogva mint egy kislány teszi fel nekem a kérdést. Én pedig csillogó szemekkel és mosolyogva mesélem amit eddig megtapasztaltam.
- Hát, kedves, figyelmes. Nagyon jóképű. Kissé olyan mintha gondterhelt lenne, de nem tudom mitől. - - nevetünk hangosan. - Egyébként ma ismét találkozom vele.. - - teszem hozzá.
Még órákat elbeszélgetünk Sarahval. Olyan mintha  a testvérem lenne, mindent megosztunk egymással. Szeretném, ha ez mindig így maradna.
***
Itt az idő. Készülnöm kell. De mit is vegyek fel magamra. Sétálni megyünk, a Montsouris parkba. Szóval fogalmam sincs mit vegyek fel. Egy kicsit izgulok. Rémes úgy viselkedem mint egy szerelmes tini.
Sikerül egy megfelelő ruhadarabot találnom, ami azt hiszem piknikezni éppen megfelel.
Úgy beszéltük meg, hogy a közelben találkozunk, nem szeretném még, hogy  a birtokra jöjjön. Apám biztosan gutát kapna, meg különben is nincs kedvem végig hallgatni az okoskodásait. Neki egyik udvarlóm se felelet meg soha. Habár Abe orvos tehát még az is lehet, hogy ő megfelelne a "rangunknak" apám gondolkozása szerint. De mégis még csak néhány hete ismerjük egymást és csak háromszor randiztunk, szóval még amúgy sincs itt az ideje annak, hogy bemutassam őt a családnak.
A találkozó helyszínére gyalog megyek, szerencsére elég közel van a birtokhoz, tehát nem kell sokat gyalogolnom. Remélem ő autóval jött a parkig azért még van egy kicsi. Már látom is őt, szívem összeszorul, akkor izgultam ennyire amikor tizenéves koromban mentem a legelső randimra. Azt hiszem ő is észrevett. Kedvesen elmosolyodom.
- Szia. - - köszönök rá és két arcpuszival üdvözlöm, remélem nem veszi zokon. - Autóval jöttél? Ha nem idehozatom az enyémet? Vagy esetleg mehetünk gyalog is- - kérdezek rá mosolyogva. Elég nehéz lenne ha gyalog kéne elmenjünk, bár ha jól számolom gyalog is körülbelül egy félóra alatt odaérnék. Így az sem lenne probléma.

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
24
● ● Reag szám :
17
● ● karakter arca :
Tuba Büyüküstün


Témanyitás ✥ Re: Tóparti pavilon •• Szer. Jan. 10, 2018 1:03 pm

Nem hittem volna, hogy ilyen jól fog kezdődni az új év, mint ahogy történt. Való igaz, még az óévben találkoztam Ariával, és kezdtünk el kicsit ismerkedni, de tekintve, hogy annak az évnek akkor már nagyon a végét tapostuk, inkább sorolom ide. Szép, egyedi neve van, ezt megjegyeztem már neki egyszer-kétszer. Volt valami, ami már a kezdetektől megfogott benne, bár nem tudnám megmondani, hogy mi az. De nem is taglaltam különösebben. A lényeg az volt, hogy jól érezzük magunkat, és aztán ki tudja… lehet lesz még ebből több is, ha úgy sikerülne. Én mindenképp örülnék neki, ha ez a kapcsolatom jelentősen tartósabb lenne, mint az eddigiek.
Mondta, hogy hol találkozzunk, én pedig rábólintottam. Mindenesetre inkább kocsival mentem, mert a város majdnem másik részéről érkezem, így amint leparkoltam, már meg is indulok a helyszínre. Öltözékem tekintetében, mint mindig, most is hozom az elegáns formát, tehát ing, nyakkendő, elegáns nadrág és cipő, és csupán a kétnapos borosta. Általában egy hét után le szoktam teljesen csupaszítani az arcomat, de ez nagyon a plafon már.
Elmosolyodom, mikor meglátom őt a távolban, és meggyorsítom a lépteimet is akaratlanul. Köszöntését viszonzom és még mindig mosolyogva szólalok meg én is. – Szia neked is – kérdésére viszont elgondolkozom. – Hm… kocsival jöttem egyébként, de döntsön a sors. Ha fej lesz, akkor gyalogolunk, ha írás, akkor a négykerekű. Áll az alku? – kérdezem tőle jókedvűen, ha pedig benne van, akkor már veszek is elő egy fémpénzt. Fellököm, majd elkapom és a kézfejemre helyezem, eltakarva a másik tenyeremmel azt. Végül megnézem. – Ez bizony fej lett. Akkor, indulhatunk? – kérdezem tőle mosolyogva, aztán amint visszacsúsztatom a zsebembe az érmét, kezemet nyújtom felé, hogy megindulhassunk. Szép kis séta lesz innen az is, de nem bánom egyáltalán. Mi több, talán még jobb is, legalább annál több időt töltünk el együtt. – Egyébként nagyon jól nézel ki ma. Azaz… ma is – engedek meg egy apró kis bókot, amint már elindultunk. Jól áll neki ez a ruha, és a távolból természetesen meg is néztem őt kíváncsiságomban.


 
   
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
69
● ● Reag szám :
61
● ● Keresem :
Hugi és bátyó
● ● karakter arca :
Matt Bomer


Témanyitás ✥ Re: Tóparti pavilon •• Szomb. Jan. 13, 2018 11:53 pm

Aria Sühan && Abe

Kissé érdekes a megoldása de tetszik. Mosolyognom kell. Érdekes egy ember. Valamiért azt remélem, hogy fej lesz. Szeretnék egy kicsit sétálni vele, és jobban megismerni. az idő is kedvez ennek.
- Legyen. - - nevetek. Már kapja is elő a pénzérmét a zsebéből. Mire felpillantanék már le is esett a kezére. Fej. Akkor ezek szerint gyalogolni fogunk. Remek. Ennek csak örülni tudok. Kicsit hosszú lesz de annál jobb. Beszélgethetünk legalább.
- Persze. - mosolygok én is kedvesen és elfogadom kéznyújtását. Szépen lassan elindulunk.
- Köszönöm. - elpirulok kijelentésén egy kissé. Bár nem szoktam zavarba jönni ilyen könnyedén. Most is csak alig láthatóan. - Ez csak egy egyszerű ruházat. - teszem hozzá szerényen. - Mellesleg te sem nézel ki rosszul. -bókolok én is neki egy kicsit. Nagyon fess és elegáns. Én mellette egy egy láthatatlan folt vagyok.
Remélem nem fogok valami hülyeségről beszélgetni, vagy valami hülyeséget mondani a séta közben. Mint egy örült tini olyan érzéseim vannak.
Gondolataim csak úgy cikáznak. Egy ilyen fess és jóképű fiatalembernek, hogyhogy nincs felesége és gyerekei. Egy ilyenre biztosan minden nő bukik. Nem mellesleg tudva azt, hogy orvos. A pláza cicák nagyon szeretik az ilyen férfiakat.
Miközben ezek gondolta észre se vettem, hogy szememet le sem vettem róla. Én hülye.
-Jaj. Bocs. -  rázom meg a fejemet, csakhogy magamhoz térjek. - Úgy viselkedem mint valami tini. -  teszem hozzá zavartan. Aj. Ne már. Nem lehetek ennyire izé. Lejáratom teljesen magam. A végén majd futva itt hagy és soha többet nem fog visszajönni.
- Egyébként. Annyit tudok, hogy orvos vagy. De pontosabban mivel is foglalkozol? -  gyorsan kitalálok valami témát amiről beszélgessünk. -Mesélnél róla, vagy nem akarsz?



A hozzászólást Ariella Sühan Blake összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 05, 2018 4:37 pm-kor.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
24
● ● Reag szám :
17
● ● karakter arca :
Tuba Büyüküstün


Témanyitás ✥ Re: Tóparti pavilon •• Vas. Feb. 04, 2018 10:59 pm

- Hát igen, ez csak egy egyszerű ruha. Nem is a ruhát dicsértem meg, hanem téged, teljes egészedben – folytatom neki mosolyogva. Nem vagyok általában egy nagy sármőr, de nekem is vannak pillanataim, mint az most is látszik. Az pedig főként segít, hogy látom rajta, mennyire jól esik neki ez az apró gesztus, már csak azt figyelve is, hogy ugyan halványan is, de máris elpirult. - Örülök neki, hogy így gondolod – bólintok egy aprót, mikor viszonozza a bókot. Nem vártam el, de kétségtelenül jól esik azért hallani.
Egy néhány pillanatig csak magam elé nézek és úgy sétálunk, de azért észreveszem, hogy ő engem figyel. Fél szemmel figyelem is, várva, hogy mit akarhat mondani, ami miatt ennyire figyeli a vonásaimat. Végül csak felé fordítom már a fejemet valamennyire, és ekkor látom meg, hogy igazából csak kicsit elbambult. Szavain elnevetem magam halkan, de a mosolyom csak szélesebb lesz. – Ugyan már, semmiség. Aranyos, ahogy viselkedsz – felelem neki jókedvűen, legkevésbé sem rosszallóan. Miért is tenném? Látom rajta, hogy tetszem neki, és ez örömmel tölt el. Nem mellesleg én is megadom minden jelét annak, hogy ez a másik irányba is egyértelmű legyen.
- Szívesen mesélek róla, ha érdekel. Nem egy kényes téma, mégiscsak ez az életem – vezetem fel a témát. Egy pillanatig elgondolkozok, hogy mit is mondhatnék, de igazából rájövök, hogy felesleges ezen agyalni. Ami eszembe jut – Hát javarészt a traumatológián dolgozom, baleseti sebészként. Nem hiszem, hogy ez túl sok magyarázatra szorul. Sokszor elég gyorsan kell cselekedni, és hát sajnos az én munkámban megesik az is, hogy nem mindig sikerül életben tartani a pácienst. De ez a munkám része, és már megszoktam. Muszáj voltam. De egyébként nem mindig csak a sürgős eseteket kezelem, azt nem bírná senki sem hosszabb távon, ezért a kisebb, mégis kellően súlyos panaszokkal betérőeket látom el. Elég sokrétű munka, főként azért is, mert szeretem, amit csinálok, és ha nincs munka, akkor is találok – fejezem be végül a mondandómat. Ha kérdezni akar valamit, szívesen válaszolok rá, most viszont ennyire futotta így hirtelenjében. – Na és veled mi a helyzet? Azt tudom, hogy színésznőként is dolgozol, de emellett van még esetleg más, amit eddig titkoltál előlem? – kérdezem tőle kíváncsian, mégis játékosan, miközben tovább haladunk a park felé.


 
   
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
69
● ● Reag szám :
61
● ● Keresem :
Hugi és bátyó
● ● karakter arca :
Matt Bomer


Témanyitás ✥ Re: Tóparti pavilon •• Szomb. Feb. 17, 2018 10:45 pm

Aria Sühan && Abe

Szavai, miszerint nem a ruhát dicsérte, hanem engem nagyon jól esnek. Elmosolyodom rajta. Nagyon kedves férfi, és remekül használja a szavakat. Kedves, figyelmes és megnyerő a külseje is.
Lehet, hogy aranyosa a viselkedésem szerinte. De én akkor is kínosan érzem magam. Olyan vagyok mint egy kis tini, aki talán a szerelmével találkozik. Hát. Való igaz nagyon szeretném én is ha kapcsolat alakulna ki közöttünk, de ez még a jövő titka. Maradjunk egyelőre még a randizásnál, a mai napnál.
A munkája az élete. Egy kis lelomboz ez, de ugyanakkor dicséretre méltó, hogy ennyire szereti a munkáját és tiszta szívből teszi. Felmerül bennem, hogy akkor, hogyan van hely a szívében egy kapcsolatra? Remélem ha így alakulnak a dolgok akkor nekem is lesz helye benne.
Ah. Túlságosan előre gondolkodok. Folyamatosan ezt teszem. Aztán meg mindig koppanok, és szenvedek. Nem szabad. Nem szabad, hogy most elengedjem ezt a pasit az életemből. Úgy érzem talán kialakulhat valami jó dolog közöttünk. Reménykedem benne. Nagyon kellene a lelkemnek már egy férfi aki kitölti. Kellene az életembe, egy szerelem.
Tyűha szépen összefoglalta azt amivel foglalkozik még egy író se tudta volna jobban. Érdekes és izgalmas munkája lehet.
Hogy én mivel foglalkozom? Hát azt nehéz lenne, pont úgy megfogalmazni mint ő. Való igaz színészkedem de a többi azt valahogy magam se tudnám összefoglalni. Na meg mit titkolok, arról inkább ne beszéljünk.
- Igen. Jók az informátoraid. - mosolyodom el, miközben hangom játékosan cseng. - Emellett modellkedem is. - teszem hozzá. Ezt még elmondhatom úgy gondolom. - Remélem nem probléma? - kérdezek rá. Néhány embert, ugyanis zavar ha a nő akivel randiznak modellkedik. Arra nem tudtam sose rájönni, hogy miért. De biztosan megvan rá az okuk. Ezért most jobbnak látom ha előre elmondom és reménykedem abban, hogy nem fog ős is másképp látni emiatt.

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
24
● ● Reag szám :
17
● ● karakter arca :
Tuba Büyüküstün


Témanyitás ✥ Re: Tóparti pavilon •• Pént. Márc. 02, 2018 10:20 am

Kíváncsi vagyok, hogy ebből mi fog kisülni, ami most Ariella és köztem alakul. Nagyon remélem, hogy valami igazán örvendetes, pozitív. Igazán elférne már az életemben, ha nem csak a munkában, de a személyes életemben is lenne valami pozitív. Mert eddig javarészt a csalódások értek a nők terén, és nagyon remélem, hogy Ariával nem lesz ez ugyanígy, hisz nagyon jól érzem magam mellette. Sokat és jókat el tudunk beszélgetni egymással, nem érezzük feszélyezve magunkat a másik mellett, mindig örülünk, ha megláthatjuk egymást – legalábbis nekem ez jött le eddig -, és nem kezeljük le a másikat. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy ez egy jó párkapcsolat legyen és ráadásul maradandó is. Én nagyon örülnék neki, és Aria sem tűnik úgy, mint akinek ellenére lenne az ilyesmi.
Beavatom kicsit a munkámba, hogy mivel is foglalkozom pontosan. Nem árulok el túl nagy szakmai titkokat azokkal, amiket mondok. Úgy véltem, nem árt tudnia, hogy nekem sincs mindig időm arra, hogy otthon legyek, vagy ővele, és ha ezzel együtt tud élni míg még kicsit ismerkedünk, akkor nem hiszem, hogy ebből később gond lehet. Főleg, hogyha esetleg már összeköltöznénk. De nem akarok ennyire előreszaladni. Megtanultam már, hogy semmi értelme nincs tervezgetni, hisz az élet elég nagy szemétláda, és ott tud keresztbe vágni neked, ahol csak tud. Nem meglepő módon pont akkor, mikor azt hiszed, semmi sem fordulhat rosszra.
Elmosolyodom, miután elmondta a másik munkáját, és még rá is kérdez, zavar-e engem. Nyomok egy puszit az arcára. – Aranyos vagy, de nem, nem zavar – kezdek bele még mindig mosolyogva. – Miért is lenne vele bármi gondom? Te nyilvánvalóan szereted ezt csinálni, vagy tévedek? – kérdezem tőle kíváncsian. Még egy megjegyzés gyanánt hozzáfűzök valamit, mielőtt válaszolna. – Na meg egyébként is. Tökéletes alakod van, nem nagyon lep meg, hogy modellkedéssel is foglalkozol – és ezt nem csak bókként mondom neki, hanem ténylegesen így is gondolom. Ezt pedig kiérezheti a szavaimból, illetve a tekintetemből. A szem a lélek tükre, ahogy mondani szokták.


 
   
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
69
● ● Reag szám :
61
● ● Keresem :
Hugi és bátyó
● ● karakter arca :
Matt Bomer


Témanyitás ✥ Re: Tóparti pavilon •• Szomb. Márc. 17, 2018 1:10 pm

Aria Sühan && Abe

Ilyen kedves úriemberrel már régen nem találkoztam. Még csak az sem zavarja, hogy modellkedéssel foglalkozom. A legtöbb férfit vagy zavarja, vagy felcsigázza és csupán amiatt szeretnének velem lenni, hogy felvágjanak a társaság előtt személyemmel. De Abraham más. Nagyon más. Olyan tiszta és figyelmes velem. Annyira jól esik ahogyan beszél és ahogyan néz rám. Érzem menten elájulok.
Zavartan elpirulok mikor lágyan arcon csókol. Meglepett. Nem számítottam ily reakcióra, de nagyon jól esik.
- Köszönöm. - mosolyodom el kijelentésén, miszerint nagyon jó alakom van a modellkedéshez. Bár sokszor hallottam már ilyen kijelentéseket, hogy szép vagyok meg minden egyéb. De valahogy Abraham szájából sokkal jobban elhiszem. Tőle annyira jól esik minden szó, mintha még életemben nem hallottam volna ezeket. Szemeiből kiolvashatom, hogy tiszta szíve van és minden szava őszinte. Milyen káprázatos és mennyire fogva tart tekintete. Olyan nehéz elhinni, hogy ennyi idő után ismét randizok és nem egy olyan férfival aki csak azt szeretné, hogy mellette álljak, hogy kérkedni tudjon jelenlétemmel.
- Visszatérve kérdésére. - mondom némi csend után, amikor sikerül visszatérnem magával ragadó tekintetéből. - Igen szeretem csinálni. Bár néha vannak rosszabb napok is. Na meg persze, mint minden munkának ennek is vannak negatívumai. - mosolyodom el. Gondolom mindenki azt gondolná, hogy ennél nagyszerűbb munkahelyem nem is lehetne. Rivalda fény, meg emberek akik csak téged akarnak látni. Férfiak akik szinte nyáladzanak utánad. Ki ne szeretné ezt? Na szerintem pont az utóbbi része az ami egy részben negatív lehet. Olyan férfiak vesznek körül, akik csupán azért vannak veled, mert van egy neved. Emberek akik csak a rivalda fény után epekednek és azért vannak veled, hogy egy keveset ők is kaphassanak belőle.
De most, hogy Abraham velem van és így vélekedik rólam, kezdem visszanyerni az emberekbe vetett hitemet. Ő olyan más. Olyannyira elragadott a viselkedése irányomban, hogy észre sem veszem, annyira közel hajolok hozzá, hogy majdnem megcsókolom. Hogy mi sül ki ebből...

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
24
● ● Reag szám :
17
● ● karakter arca :
Tuba Büyüküstün


Témanyitás ✥ Re: Tóparti pavilon •• Pént. Jún. 15, 2018 7:31 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Tóparti pavilon •• Pént. Jún. 22, 2018 4:23 pm

Minou && Madeleine

Ahogyan egyre inkább megérkezett a jó idő és szép lassan a nyár is, úgy töltöttünk egyre több időt a parkban is, de legfőképpen ezt a pavilont szerette a lányom. Innen remekül tudott kacsákat is etetni, hiszen ilyenkor nem maradhatott el ez se. Ahogyan természetesen a láblógatásaink se. Mindig hoztam magammal egy kisebb törölközőt, meg üvegben vizet is a lábunknak, hogy utána az övét megtudjam kicsit mosni biztos, ami biztos alapon. Bár nem féltem attól, hogy emiatt baja lehetne. Akkor már rég lezárták volna a tavat, hiszen kutyák is és a gyerekek is olykor belefutnak, mert óvatlan a gazdi, vagy éppen a szülő. Mosolyogva figyeltem Moniquet, ahogyan megint a pavilon szélére sétált, majd leült oda, hogy utána az aprócska táskájába rejtett szárazkenyeret megszerezve maga köré gyűjtse a kacsákat.
Sietve pillantottam az órámra, majd körbepillantottam, de még nem láttam közeledni a leányzót. A jelentkezésilapjánál volt egy fénykép is róla, így reméltem, hogy nem lesz gond és fel fogom ismerni vagy legalábbis ő minket, hiszen a parkban megannyi anyuka tartózkodott a csemetéjével, de jó pár család is volt. Fiam éppen valami szakkörön volt még ilyenkor is, férjem pedig dolgozott, mint mindig. Nekem is majd egyre többet kell és ezért is lenne szükségem segítségre. Azt is tudtam, hogy nem csak rajtam fog múlni a dolog, hanem legfőképpen a lányomon. Azt szeretném, ha jól kijönnének egymással, hiszen akkor talán nem is fog feltűnni az a pár óra, amit olykor távol kell lennem. Más ötletem nem volt és ez se vészes annyira, mert tényleg csak 3-4 órákról van szó. Még volt pár perc az érkezésig, így nem idegeskedtem, meg alapból is jó pár órára itt fogunk ragadni, hiszen nem könnyű innen se haza vinni a tündérkét, mint a játszótérről se.
Sokan meglepődnének azon, hogy ilyen helyre szerveztem a találkozót, de úgy gondoltam, hogy így talán mindenkinek egyszerűbb lesz. Neki se kell feszengenie amiatt is, hogy egy idegen házban van. Na meg, amilyen világban élünk jobb óvatosnak is lenni, hiszen olykor megesik, hogy mások dolgaival is visszaélnek. Emberrablástól viszont nem tartottam. Előhalásztam a többi kenyeret, hogy odavigyem a lányomhoz, nem sokkal utána pedig talán meg is pillantottam az érkezőt.
- Szia! – köszöntem barátságosan, amikor már hallótávolságon belül lehetett ordítás nélkül is. – Madeleine vagyok. – mutatkoztam be neki, miközben a kezemet nyújtottam felé. Közben pedig természetesen végig is mértem őt. Fiatalos volt és kedvesnek tűnt, de a többi majd eldől a beszélgetés során.


■ ■  szeretgetesi   ■ ■credit



Thank you for staying even if you had every reason to leave. Thank you for making it easier when life gets hard.
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
58
● ● Reag szám :
49
● ● karakter arca :
Ana de Armas


Témanyitás ✥ Re: Tóparti pavilon •• Szer. Jún. 27, 2018 11:17 am

Madeleine && Laure


Egyáltalán nem így terveztem a nyaramat, de igyekszem a lehető legtöbbet kihozni belőle. Samu ösztöndíjjal ment egy nyári képzésre, Gui szokás szerint sokat dolgozik, és bár a Hercegnővel egész jól el tudunk dumcsizni, és a nagyiékat is egész gyakran látogatom, azért... lassan telik az idő. Heti háromszor -négyszer segítek a közeli oviban a nyári napközis foglalkozásokon, és egészen élvezem. Magam is meglepődtem azon, hogy nincs problémám a gyerkőcökkel, bírom a csacsogást, azt is, hogy lógnak rajtam, segítek nekik az ebédnél és uzsonnánál, játszok velük... szóval, a nyári munka bejött, legalábbis eltelik vele a nap, kapok egy minimális zsebpénzt is, és nem kuksolok otthon egyedül. Egyszer még a malacot is bevittem fél órára, annyira kíváncsiak voltak rá a töpszlik.
Viszont amikor otthon vagyok, és Gui még vagy már dolgozik, nem igazán tudok mit kezdeni magammal. A gondolataim folyton Samuel felé kalandoznak, hogy hiányzik, mit csinálhat éppen... nem vagyok féltékeny, nem hinném, hogy talált egy másik lányt vagy ilyesmi. Ő nem olyan. Ettől függetlenül szerintem ebben a korban teljesen normális, ha sokat gondolok a barátomra... meg más korban is.
Szóval, mivel időm az még mindig túl sok is van, ezért elkezdtem nézegetni a bébiszitter - gyerekfelvigyázó álláshirdetéseket. Igaz, nem vagyok képzett gondozó, és nem is vagyok még felnőtt (papíron ugye), de ez nem gátolt meg a jelentkezésben, miután megvitattam a dolgot a pótapámmal is. Igyekeztem épkézláb "önéletrajzot" eszkábálni, mélyen hallgatva a tavalyi öngyilkossági kísérletről és egyebekről, de hát tizenhat évesen ez még elég nagy feladat. Végül is írtam valamit, ami őszinte és pozitív, inkább a lelkesedésemet mint a tapasztalatomat hangsúlyozza. És vártam, hátha valaki visszajelez majd, hátha valakinek pont egy ilyen bébiszitter kellene, mint amilyen én is vagyok.
Jelentkezett is egy egészen szimpatikus, fiatal nő, akinek a kislányára kellene vigyázni, alkalmanként. Ő az első, aki felhívott, így eléggé lelkesen álltam neki készülődni a megbeszélt találkozóra. Igyekeztem jó benyomást kelteni, de tudom, hogy úgysem ezen múlik. Szóval, igyekeztem időben odaérni a parkba, és szerintem sikerült is, annak ellenére is, hogy otthon indulás előtt Tappancs kétszer is elém állt én meg majdnem hasra estem benne. Hamar megtaláltam őket a tóparton, ahogy megbeszéltük. A kislány aranyosnak tűnt, és kenyeret vagy ilyesmit dobált be a kacsáknak a vízbe, szerintem fokozott lelkesedéssel.
- Szia! - köszönök én is, miközben némiképp izgatottan mosolygok rá. Talán nem ilyen lányt várt, de ez van, nem nőttem túl magasra és egyébként is átlagos arcom van. Simán elveszek a tömegben. - Laure vagyok, de mindenki csak Minounak szólít. - megragadom a felém nyújtott kezét, és határozottan szorítom meg. Úgy tanítottak, hogy így illik, nem csak úgy simán odatartani a kezünket. A kislányra pillantok, aki pici ujjaival még kisebb morzsákat szakít le a kenyérből, és gombócolja össze őket mielőtt bedobná a kacsáknak. Éppen egy dobás előtt van, így láthatom, hogy milyen izgatott arccal várja, hogy sikerül-e a kacsa közelébe pottyantani a galacsint, hogy mielőbb megehesse.
- Nagyon aranyos a kislányod. - mosolygok a nőre, és én is kissé alaposabban is megnézem magamnak. Kedvesnek tűnik, és tényleg fiatal, de látszik rajta, hogy odafigyel a babájára. - Mi a neve? - nem szeretném megakasztani a tudományosnak tűnő kenyér gombócok gyártásában, így inkább erről az anyukáját kérdezem.

■   lufi   ■      ■ ■credit

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
67
● ● Reag szám :
58
● ● karakter arca :
Ella Purnell


Témanyitás ✥ Re: Tóparti pavilon •• Szer. Júl. 11, 2018 8:24 pm

Minou && Madeleine

Izgultam, még ha nem is látszott rajtam. Orvosként már megtanultam leplezni a legtöbb érzést, de legfőképpen azt ne mutassam ki, hogy miként aggódok vagy éppen izgulok. Az írásai és a képe alapján is egészen  kedvesnek tűnt, és eddig egészen jól ment az, hogy kizárjam minden krákogó szavát, de ahogyan egyre inkább közelebb értünk a találkozóidőpontjához annál inkább én is képes voltam aggódni. Figyeltem és pásztáztam olykor a területet, de gyanús alakot nem láttam, ha pedig netán ő akarna nekem ártani, akkor talán még egy kislánnyal elbírok én is, hiszen a lányomat mindig is védelmezném. Annyi rosszat olvasni, hogy akaratlanul képes az ember bőre alá férkőzni a sok rossz, ami történik a világban. Főleg akkor, ha anya.
- Örülök annak, hogy eljöttél és remélhetőleg könnyedén idetaláltál. – eléggé ismert hely ez a park. Sokan szeretnek idejárni. Sok magányost látni itt mindig, ahogyan párt és családot is. Gondoltam ez jó helyszín lesz ehhez. Még akkor is, ha netán nem szokásos ilyen helyeken hasonló dolgokat bonyolítani. Könnyebb menekülni is, ha netán valami miatt balul sülne el a helyzett. Láttam rajta, hogy izgul, de ki ne izgulna? Szerintem mindenki és az is lehet, hogy ez az első ilyen munkája, mert ha jól rémlik, akkor referenciái se voltak még.
Nem kerüli el a figyelmemet, hogy miként is fürkészi a lányomat és átkozom azt sok szószátyárt, akik mindenfélét beszéltek, mert részben a félelem nemhogy múlna, inkább egyre erősebb lesz, hiszen tényleg alig tudok valami a lányról. S tudom, hogy olykor a legártatlanabb arc mögött lappang a legveszélyesebb ember. Orvosként is volt szerencsém ezt látni, sajnos.
Amikor pedig még a lányomra is tereli a szót, akkor automatikusan lépek kicsit arrébb, hogy kitakarjam előle, mintha így akarnám védeni. Nem szándékos volt, inkább anyai ösztönöknek nevezném, hiszen elsődlegesen engem kellene megnyernie magának szerintem, mintsem a lányomról érdeklődjön bármit is, vagy tényleg csak eddig ment volna az, hogy nem aggódok, mert nem lehet baj és győztek azok az emberek, akik mindenféle történetet meséltek?
- A lányomról ráérünk később is beszélgetni, hiszen előbb engem kellene megnyerned magadnak, hogy a lányom közelébe engedjelek, vagy másképpen gondolod? – pillantottam rá kérdőn. Hangom továbbra is barátságos volt, ugyanakkor érdeklődő és még mindig nem mozdultam meg. Ha legalább ennyivel elterelhetem kicsit a figyelmét, akkor már nyert ügyem van. – Miért érdekelt téged ez az állás? Főleg, hogy tapasztalatod nincs, ha jól rémlik, vagyis referenciád, vagy rosszul rémlene? – kezdtem máris bele a faggatózásba, hiszen leírni valamit és elmondani két különböző dolog. Beszédnél jobban látszik az, ha valaki tényleg valamit szeret és nagyon szeretne, mint leírva.

■ ■  szeretgetesi   ■ ■credit



Thank you for staying even if you had every reason to leave. Thank you for making it easier when life gets hard.
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
58
● ● Reag szám :
49
● ● karakter arca :
Ana de Armas


Témanyitás ✥ Re: Tóparti pavilon ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Tóparti pavilon
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Folyóparti sétány

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Montsouris park-