Piknikezõs gyep
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 12:05 pm ✥

✥ Yesterday at 10:26 pm ✥

✥ Yesterday at 8:26 pm ✥

✥ Yesterday at 12:53 pm ✥

✥ Yesterday at 9:32 am ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 9:17 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 8:25 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 6:33 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 2:57 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Piknikezõs gyep •• Szomb. Nov. 25, 2017 3:56 pm

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Piknikezõs gyep •• Kedd Ápr. 17, 2018 11:26 am

To: Emma


Érzem a változás szelét, érzem, hogy Emma enyhül. Napról napra mindig csak egy kis gesztussal többet látok tőle, de az teljes mértékben pozitív. Mintha elfogadná a tényt, hogy lesz egy kistestvére, hogy már nem egyedül élvezheti a rivaldafényt. Talán engem sem lát akkora gazembernek, aki rá szabadította a rosszat, megfűzte az anyukáját minden olyan dologról, ami nem tetszik neki. Mert az elmúlt hetek karácsony óta erről szóltak. És noha soha egy szóval sem mondtam, soha nem éreztettem semmivel, nekem igen is rosszul esett az, ahogy fogadta. Mert megértem, ha kiveri a hisztit, de mikor már az elköltözésen nyümmög, nem szól hozzánk heteken keresztül és csak az apjával oszt meg mindent, alszik egyre többet és haza sem akar jönni, az már egy picit sok.
Sok, mert látom Anán, hogy őrlődik és igazából én lennék a legboldogabb, ha Emma is végre elfogadná a kistestvér érkezését. Már úgy teljesen feltétel nélkül... rossz látni, hogy esélyt sem ad annak, hogy ez lehet másképp is.
Pedig eddig egyszer sem éreztettük vele, hogy kevesebb lenne attól mert nem egyedül lesz minden figyelem az övé. És igazából abban sem vagyok biztos, hogy felfogta-e ez mégis mi mindennel jár. Egy kisgyerekkel eleinte többnyire nyűg, sokat sír éjszaka, ha úgy van, jön a foga, mindenben el kell látni és még sorolhatnám. Bár mindez igazán elenyésző dolog csak felborítja majd az eddigi megszokott rendet. Talán picit érzi, hogy sok volt a tiltakozás, talán másképp is tudnánk ezúttal beszélni.
Picit most izgulok, mert mégis csak kettesben leszünk. Érte jöttem, meg valami kis apróságért amiért beugrunk valahová. Az egyelőre titok, hogy mi, de remélem tetszeni fog majd neki. Ha jól emlékszem egy ilyenért áhítozott még ott a játékbolt előtt, amikor először beszélgettünk kettesben. Nekem fontos Emma miképp ítél engem meg. Elvégre neki is a legjobbat akarom és ha úgy érzi, hogy csak púp vagyok a családban, azt tisztáznunk kellene. Nem tudom, már kérte a segítségem, hogy az egyik matekházit nem érti és segítsek. Ez már jelent valamit, igaz?
Tudja hova szálljon, tudja azt is, hogy én megyek érte. Remélem azért nem lépett meg sehová, ahol úgy érezné, jobb hely lenne mint a kocsim. Pedig már az a miniatűr unikornisos kulcstartó is a visszapillantón lengedezik, mert úgy gondolta, kell valami ami feldobja ezt az unalmas kocsit. Tényleg unalmas, na de meddig? Egyszer csak két gyerekülés lesz bent, két gyereket fogunk hurcolni bárhová, legyen szó orvosról, családi programról, a kocsi pedig gyerekzsivajtól lesz hangos. Te jó ég, már csak a gondolatra is teljesen lelkes vagyok.
Végül megpillantom a kisasszonyt ahogy kilép a bejárati ajtón. A rádiót lejjebb halkítom, ahogy látom, közelít. Kiszállok, nyitom neki az ajtót, jókedvűen köszöntöm, elveszem a táskát, száműzöm hátra. Végül csak bepattanok ismét a kormány mögé. Megvárom, amíg beköti magát. Addig nem teszem én sem és nem is indulunk el.
- Van kedved egy kicsit kikapcsolódni? Jó idő van, süt a nap. Csak tennénk egy kis kitérőt.
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
94
● ● karakter arca :
Kit Harington


Témanyitás ✥ Re: Piknikezõs gyep •• Pént. Jún. 15, 2018 4:30 pm

...:::to Bendzsó

Ben jön ma értem. Anya a pocakjától lassan mozdulni sem tud majd. Hatalmasra dagad, mint valami bálna. Ezt az egyik osztálytársam mondta, az ő anyukája is babát vár és már most akkora, mint egy ámbrás cet. Talán anya visszafogja magát és nem eszik annyi édességet, mert amíg engem letilt róla és nagy ritkán ajándékoz meg egy szelet csokival, addig ő halomra tömi magába, még ha próbálja titkolni is. Tele a kuka üres papírokkal. Vagy Ben eszik annyit, de akkor meg szólnom kell a doktor néninek, hogy adjon legközelebb valami erős fogkrémet, nehogy kirohadjanak Ben fogai.
Nos, megbarátkoztam a helyzettel, úgy értem, még nem teljesen, de igyekszem jó testvérként díszelegni, valahányszor szóba kerül. Még mindig nem tetszik, hogy megtörik az egyed uralmam és nem az enyém anya minden figyelme, de ez van. Ha fejre állok sem változik meg a dolog, mellesleg mindenki odáig van és néha felettébb érdekes helyzetekben sírnak, ha meglátják anyát és a dudorodó hasát. Nem utálom a tesómat, de nem örülök, hogy felforgatja a napjaimat. Anya fáradékonyabb, dolgozik és közben velem is foglalkoznia kell. Oké, hogy mostanában apa és Ben felváltva tanulnak velem, olykor anya is belefolyik a dolgokba, de mégsem ugyan olyan, mint mikor csak én voltam. Velem egyszerű volt minden. Már tudok járni, beszélni, egyedül enni, nem kakilok be, bár néha, ha nagyon játszom, előfordul, hogy becsurizok. De érted, én már ellátom magam. Nem sírok fejhangon, ha éhes vagyok vagy ha fáj a hasam. Inkább csendben szenvedek. Hazugság, szoktam sírni, ha fáj valamim. Egy szóval, gáz a helyzet és idegesít, hogy mindenki boldog.
Mosolygok, egyre többször, ha anyáékkal vagyok, nehogy azt higgyék, hogy utálom őket. Nem így van, csak még mindig nem szoktam meg, hogy nemsokára nagy tesó leszek. Valaki nővére, egy apró, síró kis csomagé. Biztos szeretni fogom, csak most még nem érzem, hogy kéne.
Hátamon a táskám, az öröm, hogy vége a sulinak szinte mérhetetlen, szegény Ben talán azt hiszi, azért vigyorgok ennyire, mert örülök neki. Jó, persze, hogy így van, szeretem őt, ő is szeret engem. Még nem szólítom apának, nem tudom, furcsa lenne, elvégre van nekem apukám. Lehet, hogy bántja a dolog. Nem szeretném, ha úgy érezné, nem kedvelem. Szóval mosolygok és bepattanok mellé a kocsiba, ahogy elkényelmesedem az ülésmagasítón. Nagy vagyok már, nem kell gyerekülés, elég, ha látnak a kocsiban és be vagyok kötve.
-Anya meengedte?! – Kérdezek vissza, anya egy kicsit érzékenyebb a kelleténél, amióta a tesóm a pocakjában van, nyafogós lett. – Hova akarsz menni? – Teszek fel egy újabb kérdést, tőlem megszokhatta már, hogy roppant mód kíváncsi természet vagyok. – Mehetünk, a házit már megírtuk. – Lóbálom a lábam az ülésben és elégedetten szemlélem, hogy az unikornisos kulcstartó ott libeg a visszapillantó tükrön.
Ált.isk
avatar
● ● Posztok száma :
49
● ● Reag szám :
43
● ● karakter arca :
anna pavaga


Témanyitás ✥ Re: Piknikezõs gyep ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Piknikezõs gyep
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Montsouris park-