Tisztás a Szajna mentén - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 8:05 pm ✥

✥ Yesterday at 4:19 pm ✥

✥ Yesterday at 2:09 pm ✥

✥ Yesterday at 1:49 pm ✥

✥ Yesterday at 10:29 am ✥

✥ Yesterday at 10:24 am ✥

✥ Yesterday at 10:20 am ✥

✥ Szer. Május 23, 2018 10:58 pm ✥

✥ Szer. Május 23, 2018 10:28 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Tisztás a Szajna mentén



✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Tisztás a Szajna mentén •• Szomb. Nov. 25, 2017 3:59 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

*****
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2092
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


SzerzőÜzenet

✥ Szeretettel Laure Marie Verneuil tollából
Témanyitás ✥ Re: Tisztás a Szajna mentén •• Csüt. Május 03, 2018 4:31 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Grui with love
- Szerintem valamikor a jövő héten, vagy utána... legalábbis remélem, szörnyen lehangoló lehet egy kórházi szobában. - tényleg így gondolom, ha nekem kellene bent lennem még egyszer ilyen hosszú ideig hát biztosan meg is bolondulnék. Miért nem tud jobban vigyázni magára Samu?! Már éppen válaszolnék, hogy dehogy is, nem a suli az első, kit érdekel a suli, amikor látom, hogy Gui nem viccelt. A csudába!
Szépen csendben hallgatom amit mondd, igyekszem nem jobban elpirulni. Csak néha szólok közbe, amikor kisebb szünetet hagy. Pont most kell nekiállnia hegyi beszédet tartani, amikor éppen jól tanulok? Szerintem amúgy erről javarészt Samuel tehet, ő is nyaggat és támogat, hogy tanuljak, a suli milyen fontos. De azért mégis csak, kamasz vagyok, nem várhatja, hogy az "első nagy szerelem" aminek nagyobb a füstje mint a lángja majd pont ne a tanulás előtt legyen....
- Nem gondoltam, hogy buta vagy, és nem is állt szándékomban elhallgatni. Csak mire az egészet olyan komolynak éreztem, hogy bemutassam őt neked mint barátomat, pont akkor jött közbe ez a baleset. - megcsóválom a fejem ahogy leveszi a pulcsit, és nézem a tappancsos barátunkat, mennyire élvezi, hogy most a szabadban lehet. Leülök én is, nem messze a pótapámtól, és csak nézek rá komoly arccal. Oké, akkor legyen így.
- Egész jók a jegyeim, és... - sóhajtok egy kicsit, aztán kibököm, mintha a fogamat húznák. De ez van, nem titkolózok előtte, ezt már megígértem neki párszor. - Tényleg boldog vagyok vele. Oké, lehet, hogy néha a tanulás háttérbe szorul, de azért volt ennél rosszabb időszakom is, amikor állandóan pszichológushoz kellett járnom. Szerintem majd rendeződnek ezek a dolgok és lassan kialakul a rendszer ami mindenkinek jó lesz. A suli miatt is, komoly terveim vannak. - mosolyodok el halványan. Az, hogy járok valakivel azért még nem a világvége, és Samuel messze jobb választás mint az osztálytársaim vagy ilyesmi. Jó lesz, ha már a tisztásra érünk, és sütögetés közben megkérdezhetem, hogy mi a véleménye, szerinte jó óvónő lenne-e belőlem.
- Sejtettem, de tényleg olyan mint mondjuk Jázmin az Aladdinból. - vonom meg a vállam. - Hívjam inkább Lucynak? - ugratom őt vigyorogva, hiszen azóta már végig néztük az összes Gru mesét, és ugyebár ha ő Gru akkor Sandy Lucy.
- A maga módján, ezt hogy érted? - óóóh, ne gondolja már, hogy egy ilyen magas labdát kihagyok, ha úgyis éppen beszédes kedvében van! Elő a részletekkel, mindent tudni akarok most már én is a kis románcukról!
- Lány vagyok, azt még se mondhatom, hogy guszta kis feneke van. - nevetgélek jókedvűen, miközben nézem ahogy az eb elnyargal a botjáért. Nézelődök is egy kicsit, de aztán úgy ér Gui kérdése mint egy jól irányzott gyomros. - Mármint hogy lakjon nálunk? - oké, ez most lehet, hogy hülyén jött ki a számon, így inkább iszok egy kortyot, és átgondolom, hogyan is fogalmazzam meg normálisan.
- Nem vagyunk puszipajtások, de párszor beszéltünk telefonon. Néha amikor nem tudsz szólni, hogy sokáig dolgozol - mert volt ilyen - olyankor őt szoktam felhívni, hogy nem vagy-e vele... nem mintha nyomoznék utánad vagy ilyesmi, csak aggódom. - jövök zavarba. Még mindig nehéz megszoknom, hogy amikor reggel elköszönök tőle, lehet, hogy este nem jön haza... se soha többet.
- Örülnék neki, ha velünk lakna ő is. - summázom a mondandómat, bár bevallom van bennem némi aggodalom ezzel a lehetséges költözéssel kapcsolatban. - És... beszéltél már vele erről? Mármint, őt nem zavarnám, ugye? - tele is csokiztam egyből a gatyómat. Mert mi van, ha Gui és Sandy összeköltöznek, összeházasodnak, gyerekük lesz és akkor én már nem férek bele az életükbe? Mehetek az állami rendszerbe? Vagy valami idegen nevelőszülőhöz? Tudom, önzőség a saját sorsomon nyafogni, pláne így, hogy nemsokára betöltöm a 18-at de azért... én szeretek ott lakni, szeretem Guit és Tappancsot, a Nagyiékat és Mú-t. Sandyt is szeretem, és tényleg nagyon szeretném, ha mind együtt tudnánk egy ilyen fura kis családként működni.
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
61
● ● karakter arca :
Ella Purnell


✥ Szeretettel Guillaume A. Lacourt tollából
Témanyitás ✥ Re: Tisztás a Szajna mentén •• Hétf. Május 14, 2018 11:17 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Minou

- Gondolom annyira nem lehet vészes, ha van aki szinte állandóan meglátogat. – nem tetszett teljesen az, hogy ennyit lógnak együtt. Nem gondoltam azt, hogy képes lenne Minout megvédeni, ha arra kerülne sor. Lássuk csak, még vékonyabbnak tűnik, mint a leányzó. Mint akit tényleg ketté törhet egy szél és ha szél nem is, de egy autó megtette. Tudom-tudom, ideje lenne végre döntést hozni a részemről is, de jelenleg nem tudtam. Eléggé vegyes érzéseim voltak a fiúval kapcsolatban. Egyik pillanatban jó, míg a másikban kevésbé az.
- Nem egy idegenről van szó Minou. Nem egy srácot kellett bemutatnod a suliból, akiről azt se tudom, hogy ki az, így akkora fejhajtás se kellett volna. Ha igazán akartad volna, akkor már hamarabb elmondtad volna, mint általában teszed. – csóválom meg a fejemet is. Nem esküvőre készülnek, nem vágyok arra, hogy behúzza a lakásba és azt nyögjék ki, hogy ő a pasija. Elég lett volna a lányomnak bevallani azt, ami esélyesen minden szülő számára egyértelmű volt, eddig csak egyszerűen nem akartunk beleavatkozni. Most viszont már nem kerülhetik el, s akár tetszik a leányzónak, akár nem, akkor se tartom helyesnek azt, amit mond. Minden csak akarás kérdése, ezt a nem volt alkalmam eddig dologgal meg soha nem lehetett meggyőzni. Főleg, hogy mind a ketten tudjuk, hogy olykor mennyire könnyedén véget is érhet az élet.
- Aha. – mondok elsőre csak ennyit, majd egy újabb faág repül a kutyának, hogy utána szaladhasson, ha már a korábbit vissza is hozta. – Nem vicceltem azzal, amit mondtam. Némelyik szerelem örökké tart, némelyik csak hónapokig, de azt nem fogom hagyni, hogy elcseszd az életedet miatta. A tanulás fontos és azt hittem, hogy ezt te is tudod. – pillantottam rá komolyan és még a fejemet is megráztam egy kisebb sóhaj keretében. Tényleg azt hittem, hogy tudja mi az az értékrend. A szerelem jó dolog, de nem minden. Abból nem lehet megélni és ahogy tudom igazából a srácnak sincs szakmája. Szép jövő, de remélem Raphaël elbeszélget vele is. – Nem akarok veszekedni, örülök annak, hogy boldog vagy, de tényleg képes lennél minden álmodról lemondani egy srácért? Én csak ennyit kérek, hogy mérlegelj, mert a tanulás és a szerelem is megfér egymás mellet, ahogyan a munka és a szerelem is. – zárom le ezzel a témát. Nem akarok erről jelenleg többet beszélni. Úgy érzem, hogy most is feleslegesen járatom a számat. Miért is hittem azt, hogy ő nem az a rózsaszínködben élő lány lesz? Magam sem tudom, mert talán eddig nem úgy tűnt. S tényleg nem hittem azt se, hogy a kettő dolog ne férhetne meg az életében.
- Nem hiszem, hogy díjazná. – ahogyan én se rajongok a Gru névért. Nem voltam gonosz, aki jó útra tért. Soha nem tértem le az ösvényről, képtelen lettem volna azok után, ahogyan láttam a szüleimet meghalni gyerekként. Én inkább tenni akartam mindig az ellen, hogy más gyereknek netán ezt meg kelljen élnie.
- Ügyes próbálkozás, de én ebből élek.  – rázom meg a fejemet nevetve, mert ennél többet nem fog kihúzni belőlem. Neki nem kell arról tudnia, hogy miként nyomozok Sandy után és esélyesen tényleg ő az a hacker, akit több szervezet is szívesen a kezére kerítene. Jobb ha ebből kimarad, mert még én se tudom mi lesz a vége.
- Egyik furább, mint a másik. Azt hiszem egy is a tinédzser ufó nyelvezetnek tudható be. – soha nem hittem volna, hogy ilyeneket mondanak a nők egymásra. Számomra ez fura és még annál is furább, mint lehet kéne lennie. Egyszerűen inkább csak lapozzunk. Nem felelek a kérdésre, de szerintem az ábrázatom így is beszédes. Amikor viszont belekezd a beszédbe, akkor feljebb szalad a szemöldököm.
- Nekem nem rémlik, hogy ne szóltam volna. Vagy telefonáltam, vagy cetlit hagytam… - vonom fel még mindig az egyik szemöldökömet, mert tényleg fura, de lehet már kezdek szenilis lenni, mert nem rémlik olyan alkalom, amikor ne szóltam volna. Mindig is első volt nálam, hogy ő tudjon róla és ne aggódjon értem. Ezért pedig mindig üzentem.
- Nem beszéltem vele, miért tettem volna? Jelenleg mi vagyunk egy család, előbb nekünk kell az ilyeneket megbeszélni, nem gondolod? – kérdezem meg mosolyogva. Felkapom a táskámat, füttyentek egyet, mire máris felénk fut a négylábú is. – Na készen vagy, mehetünk tovább? – nem ültem le, nem pihentem, mert nem lett volna értelme. Inkább érjük el a tisztást, aztán üldögélünk ott eleget. Tappancs pedig vidáman loholt a lábunknál, olykor kicsit előre szaladt, de aztán visszajött mindig hozzánk.

avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
75
● ● karakter arca :
Milo Ventimiglia


✥ Szeretettel Laure Marie Verneuil tollából
Témanyitás ✥ Re: Tisztás a Szajna mentén •• Hétf. Május 14, 2018 4:34 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Grui with love

Kicsit felhúzom a szemöldököm, amikor azt mondja, hogy nem lehet vészes. Persze, ő még arról se szól senkinek ha megsérült, fog egy tűt és cérnát, összeférceli magát és pont... nekem se szólna a világ összes szamaráért se, ha mondjuk véletlenül baja esne. De nekem (és másoknak, akik ritkábban sebesülnek meg) kész horror bent feküdni egy kórteremben még akkor is, ha van aki látogat. Mert a látogatások közti idő vánszorog, szó szerint vánszorog ezt tapasztaltam amikor még Minou öngyilkossági kísérlete és a kóma miatt bent tartottak a kórházban. Nem volt egy leányálom, de inkább nem vitázok vele ilyesmin.
- Még én se tudtam, hogy ez mennyire komoly köztünk. - csóválom meg a fejem bocsánatkérőn - Csak nem akartam elrontani azt ami működött, és még ő se vitt haza engem bemutatni. - teszem hozzá egy kicsit szomorkásan. Mert hát tény, hogy a fiú még nem állt az apja elé (azt most mondjuk amúgy sem tudna), hogy szevasz fater ő a csajom. Tudom, hogy ez csak idő kérdése, meg hát neki is én vagyok az első barátnője... de tény, hogy ezt egy kicsit furcsállom, ezért sem sürgettem otthon a dolgokat. Mert mi van, ha félreismertem Samut és majd jól pofára ejt?
- Én tudom, de... - kezdeném, de ismerem már annyira Guit, hogy felesleges lenne befejezni. Egyrészt azért, mert valahol belül tudom, hogy igaza van, másrészt azért, mert neki akkor is igaza van ha éppen nincs. Ő az apám, és ez azt hiszem valami ilyen "apás dolog", hogy szeretnek aggódni. Meg problémát csinálni oda, ahol nincs is. - Nem kell emiatt aggódnod, Samuel azt szeretné ha tanulnék, mindig kérdezi, hogy mi van a suliban, és, hogy tud-e segíteni. - nagyon türelmesen próbálom neki elmagyarázni, hogy nem vagyok átlagos lány. Igen, most lett valakim, és boldog is vagyok, és ha tehetném be se mennék a suliba, csak vele lógnék, de ettől még vannak céljaim. Sőt, lettek céljaim. - Amióta vele vagyok, azóta tudom, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel, hogy mit tanuljak majd a gimi után... ha ismernéd, Gui tényleg tudnád, hogy semmi sem változott vagy ha igen akkor jó irányba. Igyekszem, hogy mindenkinek jó legyen, de mégis csak 17 éves vagyok, néha hibázok. Csak egy kicsit bízz bennem légyszi, nem ejtettek a fejemre, tudod te is. - nagyot sóhajtok, mert egy kicsit igazságtalannak érzem a szigorú hangot, még ha tudom is, hogy valahol igaza van. Mert valahol igaza van, nagyon is. De ahogy ő aggódik értem, úgy én is őérte, mégse mondom, hogy hagyja ott az állását csak mert én betojtam attól, hogy egyszer fűbe harap. Ismerem már, és tudom, hogy néha köti az ebet a karóhoz és nehezen fogja fel, hogy mások is hozhatnak jó döntéseket. Mert lehet egy döntés attól még jó, hogy nem helyes.
- Oké, amúgy se mondanék rá ilyesmiket. - teszem fel a kezem megadóan, mert úgy látszik, hogy az előbbi komolyabb témánk miatt egy kicsit félre ment a viccem is. Hát erről beszélek, hogy a pótpapám néha nehezen érti meg a kamasz lányokat. Hogy mi nem úgy működünk mint egy különleges egység, ahol mindenki teszi a dolgát, parancsra.
- Olyan titkolózós vagy! - öltöm ki rá a nyelvem vigyorogva, és csak nézem, hosszú másodpercekig ahogyan nevet. Szeretem amikor nevet, és sajnálom, hogy mostanában kevesebb időt töltünk együtt amikor így kikapcsolódunk. Talán rendszert kellene csinálnunk ebből is?
Amikor elkerekednek a szemei is, csak kuncogok. Miért, azt hitte a lányok nem nézik meg egymást - ha másért nem, hát irigységből? Én legalábbis mindig megnézem azokat, akikkel többször is találkozok, hozzájuk hasonlítom magam és vagy szomorúan állapítom meg, hogy sehol sem vagyok, vagy éppenséggel büszkén kihúzom magam. De ezt inkább rá hagyom, neki kell tudnia, hogy mi tetszik neki a lányban. Nekem a szemei.
- Tudom, csak... aggódom érted, és egyszer Mú megette a cetlit, nem láttam, hogy írtál. - tényleg volt ilyen, ha emlékszik egy fél napig imádkoztam a malac fölött, és nevetséges módon lestem, hogy mikor megy elvégezni a dolgát, hogy kijött-e belőle a megevett cédula. Vicces volt, de aggódtam is szegény kis turcsi orrú barátomért. - Vagy baj, hogy haza várlak? - oké, tud magára vigyázni, de mivel elvileg az apám is egy "sima hétköznapon" halt meg, lehetne egy kicsit belátóbb a témában.
- Hát, de. - felelem némi gondolkodás után, majd viszonzom a mosolyát. Igen, jelenleg mi vagyunk a család, és nekünk is meg kell beszélni a dolgainkat. Ott van viszont az a "ha" és "de". - De nem szeretném, hogy miattam szalaszd el a nagy lehetőséget. Mert ha mondjuk nekem nem lenne szimpatikus és nem akarnék vele élni vagy ha ő nem akarja, hogy veletek lakjak? - őszintén nézek rá, de érdeklődve lesem minden rezdülését. Most komoly témához értünk, kicsit talán túl komolyhoz is - Szerintem klassz apa vagy, de még pár év és felnövök, dolgozni fogok meg ilyesmi... viszont Sandy lehet, hogy akkor is ott lenne. - megvonom a vállam, és felveszem a hátizsákom, hagyom, hogy ő is átgondolja a dolgokat. Talán nem ilyen bölcs egy kislány, mint amiket most mondtam neki, de hát Minou mindig is egy kicsit koravén volt.
- Mehetünk. - teszem még hozzá, majd követem az úton a tisztás felé. A gondolataimba süppedek inkább, azon merengek, hogy vajon Samuel mennyire szeret vagy mennyire gondolja ezt a dolgot komolyan. Meg, hogy Guillaume mennyire gondolja komolyan az összeköltözést. Sandy egészen jófej, és szerintem nem lenne gond, tudnánk egy fedél alatt élni, de tényleg az a kérdés, hogy ő tudna-e velem élni? Elfogadja-e, hogy Gui egy kamaszlányt nevel ráérő idejében? Amúgy amit mondtam, őszintén úgy is gondolom. Szerintem Gui ász apa, csak néha kicsit ráfeszül a dolgokra, nem vagyok benne biztos, hogy látja, hogy mennyire igyekszem rendes lányka lenni és nem csinálni a szokásos tini marhaságokat mint a többi korombeli.
Amikor a tisztásra érünk, lehuppanok a fűbe, és élvezem a kellemes szellőt. Látom, hogy van itt kijelölt tűzrakó, így ahhoz közel telepedek le.
- És most? Gyűjtsek ágakat? - kérdezem érdeklődve. Gondolom, azt kellene, hogy valamit tudjunk majd ebédelni is. De aztán, ahogy a fűből rá nézek, megint mosolyognom kell.
- Te mi akartál lenni gyerekkorodban? - teszem fel a nem túl diszkrét kérdést, de hát magunk vagyunk. Talán így könnyebb lesz majd átkötnöm arra a témára, hogy én mi szeretnék lenni.
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
61
● ● karakter arca :
Ella Purnell


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Tisztás a Szajna mentén ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Tell me your secrets

Tisztás a Szajna mentén
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-