Autópálya
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 12:05 pm ✥

✥ Yesterday at 10:26 pm ✥

✥ Yesterday at 8:26 pm ✥

✥ Yesterday at 12:53 pm ✥

✥ Yesterday at 9:32 am ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 9:17 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 8:25 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 6:33 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 2:57 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Autópálya •• Szomb. Nov. 25, 2017 3:59 pm

*****
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Autópálya •• Pént. Ápr. 20, 2018 11:32 am

+16 a szóhasználat miatt??


pree && silas


Körülbelül három percet állok az utca szélén a megbeszélt helyen, mielőtt meglátnám az autóját. Már éppen készültem volna rágyújtani, már benyúltam a zsebembe, már épp húztam volna ki egy szál cigarettát, mikor megláttam, és hát.. inkább nem gyújtottam rá. Mert hát azon tutira összevesztünk volna, hogy neki meg kell várnia amíg én elszívom, én meg nem vagyok olyan paraszt, hogy a kocsijában füstölögjek. Szóval egy kis fintorkával az arcomon dugom vissza a félig kihúzott szálat a helyére, s mielőtt visszasüllyeszteném megszámolom mennyi van még benne. Szükség lesz rá. Az összesre. Nem tudom pontosan megmondani, hogy miért, de van egy olyan érzésem, hogy fel fogjuk baszni egymás agyát rendesen. Mert hát szeretnék neki valamit mondani.
- Csá. -
Beülök a kocsiba, és kényszeredetten elmosolyodom. Kínosan érzem magam amiért el kell mondanom, és szabályosan szarul amiért nem tudom, hogy hogy fog rá reagálni. Szóval inkább kibámulok a szélvédőn és nézem a forgatagot.
- Mi van a laptopoddal? -
A legkínosabb az ilyen dolgokban az, hogy próbálsz normálisan viselkedni, de mivel nem érzed magad normálisnak mert hát azon kattogsz, hogy miként mond el, az egész szituációra egyfajta kellemetlen feszültség és erőltetettség ül.
Izzad a tenyerem úgyhogy megtörlöm a farmerembe, és aztán, hogy ne érezzem magam olyan kínosan, bekötöm az övemet, és odahajolok a kocsi rádiójához, nemes egyszerűséggel bedugom az aux kábelt a telefonomba és átkapcsolom a történetet egy nekem most sokkal nyugtatóbb zenetípusra, ami tudom, hogy ki fogja akasztani. Nem tehetek róla, hogy az én környékemen kemény rappet hallgatnak. Meg hát addig is mókolhatok és nem kell Preere néznem.
- Meg most miért is kell elmenned sztriptíztáncosnak? -
Egy pillanatra az vagyok aki vele szoktam lenni: teljesen elengedem magamat és úgy bámulok rá, mintha épp azon képzelődnék, hogy milyen is egy rúd körül alig ruhában. Tulajdonképpen képzeleghetnék arról is, csakhogy én azon képzelgek, hogy miként is kellene felhoznom azt a bizonyos témát amit közölni akarok vele. Mert hát még sosem csináltam ilyet. Még sosem mondtam el a szexpartneremnek aki az egyik legjobb barátom, hogy amúgy van egy csajom. És nem is lenne probléma, ha Pree mondjuk srác lenne.. de így, hogy nem lóg semmi a lába között van egy olyan érzésem, hogy nem fog neki örülni. Ami azért gáz, mert igazából csak majd annyit kellene rá mondania, hogy jó, attól még félreállunk és nyomunk egy menetet. Mert hát ugye van ez az íratlan megállapodás kettőnk között, ami miatt ezt kellene mondania, és ami miatt nekem nem kellene szarul éreznem magam, hogy van valakim, mégis ott az a hülye kis érzés a mellkasomba ami egyszerre rémiszt meg és undorít.
- Akkor jössz Mexikóba? -
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Autópálya •• Pént. Ápr. 20, 2018 9:19 pm

To Sil..

Valahol még magamban nevetek az egész rendőrpornó gondolatsoron. Eggen, elképzelem a múltkori szöszi zsarukát, hogy kirángat a kocsiból meg körbefordultat maga előtt és közben lazán az összes szépreményű kis kísérletemet elmetszi. Ahhaaa és egy másik végben vagy letérdeltem volna előtte a parkolóban, hogy rendezzük ezt le szépen buta liba-okos zsaru módjára..de hát mégsem így történt. És hogy ebből egy nevenincs rendező valami sunyikamerás kis filmecskét is rendezett volna hááát...nem tudom mekkora siker övezné ezeket. Mármint unalmas nem? Persze a pornóipart már rég nem érdeklik a sztorik. Csak a látvány. Oh honnan vannak ekkora ismereteim? Nooos hiszem, hogy csak azt kritizálhatjuk bármilyen szinten amit legalább egy kicsit is ismerünk. A többit meg hagyjuk, de nem álltam be castingra meg ilyenek. Viszont tudom használni az internetet. Én, a hős.
Ahogy ígérem, kb. 3-4 perccel később már a fagyizó elé makettezem be a kocsit és feloldva az ajtózárat várom, hogy a haverom..hm, a legjobb barátom és ágytársam beszálljon. Rámosolygok és ez a mosoly könnyed. Neki szól. Annak, hogy látom. Nincs ebben semmi meglepő, alapjáraton mindig örülök ha találkozunk. Nem csak az élvezeti értékű részek miatt. Csak úgy. Pedig mennyire iszonyatosan fel tudott cseszni amikor megismertem az egyetemen. Húúúúúú...
- Liszteszsák nélkül is megtaláltalak. - nevetem el magam, sőt egyébként ebben sem hazudtam neki. Bár lehet ha nőnek öltözne hirtelen nem tudnék kapcsolni, de a részleteit ismerem. Ami azt illeti elég jól.
Ha becsatolt, már pedig mellettem mindenkinek kötelező a dolog és nem, nem vitaalap. Ugyanúgy nem, ahogy a cipőjét is levetetem mindenkivel aki belép a lakásomba. Azt hiszem még ha néha kibaszásból is eljátssza valaki ezeket a kis malőrököet, egy idő után bárkinek az agyára mennék a papagáj effektussal. Ja, hogy vele is megtörtént már párszor? Nos igen, része a Princess pakknak ha úgy tetszik. De ő, mintha kicsit...nem is tudom. Itt van mellettem mondhatni karnyújtásnyira, de mintha nem lenne itt teljesen. Különös. Mi a fene van?
- Cserélni kell a winchestert. A srác meg megígérte, hogy megpróbálja megmenteni a régi cuccaimat róla. Rettenet készséges volt. - sorolok be a forgalomba, közben figyelem azért a táblákat is, mert hát mindkét bátyám elszajkózta kb. egymilliószor, hogy "ne emlékezetből vezess, tanulj meg közlekedni". Jójó, megtörtént. Ismerem az összes nyomorult jelzést. Fél szemmel látom azért, hogy mit ténykedik és a dobhártyámba késként fúródik a hangos zene, aminek hirtelen a szövegét se tudom értelmezni. Oké, beszélek angolul, de az amerikai gettó szleng nem feltétlen az erősségeim között van. - Aah, egy kicsit... - halkítom le a kormányon lévő vezérlőgombbal - dobhártya elleni erőszak..óvatosabban hé! - figyelmeztetem, bár nem túlságosan komoly a dolog. Ez mondhatni hozzátartozik mindiig, ha együtt megyünk valahová. Őt is hallottam már fájdalmasan sóhajtani buszon amikor kénytelen volt a fél fülhallgatómat a magáévá tenni, ha már nem akart zene nélkül menni.
- Kell valami meló, amibe nem kell megzakkanni, ahol nem akar valami kanos vén trotty lefektetni némi prémiummal kecsegtetés égisszel..de mégis olyan, amiből meg tudok élni. Örökké nem húzhatom Fredéket... - mondjuk ez nettó szar téma, lévén nem is érem már fel ésszel azt, ami zajlik. Francot valami belülről rágja, emiatt jóformán elzárkózik, Fred meg...egy szó: házas. Szóval ja, a mai útirányjelző az élet nagy országútján: ha nem jön meg az eszed, elveszted a fejed...vagy valami ilyesmi. - De azért a fenékbe bevágó bugyit hagynám végopciónak. Valami egyébre is jónak kellene lennem.... - nézem a forgalmat ugyan, de idegesít, hogy lassúak. Én általában nem foglalkozom a sebességkorlátokkal. Valamiért mindig kileng a fránya jelző. Biztos hibás a kocsi, vagy valami ilyesmi. Az is lehet, hogy tömve vagyok rejtett agresszióval. Hüüm, erre is van esély. Lenyúlok a telefonért és az ölébe dobom. Lévén a sajátja rá van dugva a kocsimra, de manuálisan meg nem árt némi segítség, ha nem akarok belekeveredni a forgalom mélységes rémségeibe. - Pötyögd már be légyszi Point du Lac-ot. Hátha mutatja az a gyökér app, hogy merre a legoptimálisabb. - És elhangzik a kérdés, pontosabban szólva az ajánlat. Mexikó. Hagyom, hogy a sanszosan felszínes ismereteim előtérbe kússzanak arról az országról. Ihhistenem. - Te, Ace, Szofesz és én.... - egyenesen kéne menni de elhúzom balra a kormányt. KFC...hah, ki mondja, hogy rossz memóriám van - Elfelejtettem a kaját. - nézek rá egy pillanatra bocsánatkérő mosollyal tűzve - Menjünk. Jézus, ilyenre sose mondanék nemet. A Szofival egy ágyban alvás meg már egész jól megy. - vigyorgok, de azért nem állok le anekdotázni arról, hogy micsoda élmény volt úgy felkelni Szoff mellett, hogy nem tudtuk hol vagyunk és hogy kerültünk oda. Vagy egyáltalán, hogy mit csináltunk. Bár nem tudom miért gondolom, hogy lebaszást kapnék érte....talán Szofi miatt. Végtére is csak 19. Én meg...az ördög démona...aki mindenkit belerángat a hülyeségeibe. És mégiscsak az unokatestvére. Beállok a drive-ba és noha a női gondolatmenetem megkívánná, hogy rákérdezzek, csak azért hívott-e el mert éppen beszéltünk közben, vagy egyébként is eszébe jutott. Azt hiszem azonban ez valahol lényegtelen. Mindegy mi van, mióta rájöttem, hogy nem egy ostoba bunkó, közel állok hozzá. - Mehet egynek a strips kosár? - fordulok végül felé és nem, nem felejtettem el azt a csúnya árnyalakot ami ott lebeg. "Beszélnünk kell". Ettől a mondattól akkor is kiráz a hideg ha a szomszéd mondja. Szóval mindegy ki mondja, jót nem jelent. És szeretném, rettenetesen szeretném előhozni a dolgot, legyen az akármi is...de tankoljunk fel és induljunk. Utána elmondhatja, mi nyomja a lelkét. Vagy mi a baj. Vagy mi történt amiről tudnom kell. Ahova megyünk...ott is jártunk már együtt. És ez megnyugtat. Még úgy is hat, hogy feszültség vibrál a levegőben. Vihar előtti csend. Nyelek egyet. - És a sütidet is megkapod. - hangom kedves, pedig kiabálnék már, hogy de mégis mi vaaan, ne kínozzon csak borítsa. Ne kíméljen. Bele a közepébe. Mint mindig. Lehet, hogy komoly a dolog??? A gépiesen mosolygó hang irányába nézek és ha végre hagy szóhoz jutni, elkezdem leadni a rendelést is. - Azt még nem mondtad mikor lenne Mexikó. Na meg miért éppen oda? - kérdezem közben őt is.

■ ■Narrálás lvl 100 ■ ■Ha vigyem csip, csip■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Autópálya •• Szomb. Ápr. 21, 2018 10:07 am

+16 a szóhasználat miatt??


pree && silas


Elmosolyodom, kicsit erőltetetten meg egy kicsit megkönnyebbülten. Mert végül is ő ugyan az maradt aki lenni szokott, és ugyan úgy néz rám ahogy általában szokott, és ez a nézés egy pillanatra megnyugtat, mert tudom, hogy minden ugyan olyan lesz, minden megszokott és ismerős. Ha közelebb hajolnék akkor azt az illatot érezném ami általában körüljárja, ha az ujjaim a combjára siklanának, ismerős puhaság fogadna, és ismerős lélegzetvétel.
- Ilyen mondás nem is létezik.. -
Fintorodom el. Mi az hogy liszteszsák nélkül is megismer? Még jó hogy megismer. Én is megismerném. Ha be kellene csuknom a szemem és elém állítanának nőket melyekben ott van Pree, és őt kellene látatlanban kiválasztanom illat és tapintat alapján, biztos vagyok benne, hogy nem hibáznék. Meg tudnám mondani a haja tapintásából és abból ahogyan reagál az érintésemre. Olyan hosszú ideje ismerem - ami amúgy annyira nem is hosszú - és olyan behatóan, hogy meglepő lenne ha hirtelenjében mindketten mások lennénk, ha másképpen viselkednénk, ha megváltoznánk.
És én úgy érzem, hogy másként viselkedem, zavartabban és kínosabban, de látszólag ez neki nem tűnik föl ami ahelyett, hogy nyugtatna jobban bosszant. Bassza meg. Miért kell elmondanom? Miért nem húzhatom tovább? Miért nem tudok az az érzéktelen faszkalap lenni akit nem érdekel, hogy mit fog mondani? Eldöntöm, hogy nem fog érdekelni. Ha nem kezd el bőgni nem lesz probléma. Akkor elég kemény tudok maradni ahhoz, hogy helyén kezeljem. Ugye?
Elfintorodom. Nem tudom miért zavar hirtelenjében, hogy egy geek srác rányomult, csak zavar. Inkább ki is bámulok az ablakon, nézem a mellettünk elsuhanó tájat.
- Hát amúgy ne csodálkozz rajta. Elég merész ez a body.. -
És most ránézek. Mert meg kell néznem még egyszer. Mert Prissy sosem hord ilyeneket, sosem ilyen dögös, sosem ilyen merész, sosem tudnám rávenni, hogy cseréljünk helyet és vezetés közben szopjon le. Semmire nem tudnám rávenni, és ez azért gáz... nem? Hogy Pree készségesebb lenne, mint a csajom.
- Egyszer el kell hogy vigyelek egy ilyen koncertre. Hogy a dobhártyád is megszokja! -
Rákacsintok, és egy kicsit ellazulok. A zene elég hangos ahhoz, hogy magával rántson, s hamarosan azt veszem észre, hogy én is rappelek, meg a fejemet ütemre mozgatom, meg kezdem elengedni magamat.
- Akarsz drogot terjeszteni? Biztos vannak olyan körök amiben te mozogsz én meg nem.. elég jövedelmező csak hát.. nem szabad lebuknod. Ha akarod beszervezhetlek és akkor nem kell a bátyáidon élősködnöd. -
Megbízom benne annyira, hogy bármit elmerjek neki mondani. Sokkal több mindent tud rólam, mint Priscilla ami megint azért gáz, mert Pree csak egy barátom. Ő csak egy lány akit az egyetemről ismerek. Sóhajtok egyet.
- Akarod hogy segítsek munkát találni? -
Mert hát nyilván nem fogom hagyni, hogy terjessze az igét, akkor inkább pénzelem én. Azt akarom, hogy tudja bármiben számíthat rám, bármikor fordulhat hozzám.
Feloldom a telefonját és egy pillanatig elgondolkozom azon, hogy belelépek a galériába. Kíváncsiságból. Meg szeretném nézni, hogy milyen képei vannak magáról, de nem teszem. Bepötyögöm a megadott helyszínt és nézem ahogy az applikáció GPS jelet keres.
- Csak mi négyen. -
Bólintok, és újra kibámulok az ablakon.
El kellene neki mondanom azt, hogy van valakim.
Mert ez így nem helyes.
- Azt vágod ugye, hogy dugunk de az egyetem óta nem aludtunk együtt? -
Nem fordulok felé, mert nem akarom, hogy elemezgetni kezdjen. Nem akarom, hogy azon gondolkozzon milyen hangsúllyal mondtam, nem akarom, hogy megkérdezze, hogy zavar-e engem. Mert hirtelenjében nem tudom, hogy mit válaszolnék rá.
Szarul vagyok. És eddigre már sikeresen jövök rá arra, hogy nem kifejezetten azért mert el kell mondanom neki valamit, hanem inkább azért mert nem kapom meg azokat a dolgokat Prissytől amikre szükségem van.
Ez pedig elég szar.
- De mindenesetre én akarok Szofival aludni. -
Nehogy már ő. Ha ő meg én nem alszunk együtt, akkor én Szofival alszom, ő meg aludjon Aceszel.
- Ahha jó lesz. De kérj már hozzá nekem egy pepsit. -
A zsebemből előhalászom a  viharvert pénztárcámat és a bankkártyám odanyomom felé, és ha nem venné el, gyorsan a combjaira ejteném.
- Jövőhéten. És Szofi miatt. Ő szeretne oda menni, én meg megígértem neki, hogy megyünk. De meglepetés, hogy Ace és te is jössz. -
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Autópálya •• Vas. Ápr. 22, 2018 3:10 pm

To Sil..

Nem mintha nem lenne egyébként egyértelmű, de szeretek vele csak úgy lenni is. Amikor csak nézünk ki a fejünkből, de nem mondunk semmit. A csend azonban közös csendünk, nem terhes, nem fájó. A miénk. És általában előkészít valami hülyeséget, vagy csak szimplán megzavarja valami, valaki. Mint amikor egy buborék szétpukkan, úgy szoktam sóhajtani ilyen esetben. A kis csendünk buborékát széttörik és másra kell figyelmet fordítani. Ez nem jó. Nem szoktam szeretni.
- Léteziik, Rhett mondja Scarlettnek az Elfújta a szél 2. részében. - ahogy ezt kimondom, kb. belegondolok, hogy eshet Sil fülének: Nyálas főhős mondja buta libának a végtelenül hosszú romantikus film 2. részében. És nevetni kezdek. Sánta egy érv, de hé, ha Hollywood kimondatta onnantól tökre létező. Na meg tuti hallottam már máshol is. - Tudod, közhely. Mint aaz elvileg aki szép, az egy krumpliszsákban is az, nem kell drága designer ruha. - vállat vonok, hát ennél jobban nem tudom körbeírni, szerintem nem is kell, egyébként sem az a kérdéskör, hogy Sil miben néz ki jól, vagy egyáltalán én milyennek látom. Amióta ismerem ezzel volt a baj. Hogy még ha épp utáltam is valamiért, azt mindig el kellett ismernem halkan magamban, hogy istentelenül vonzódom hozzá. Nem csak azért fekszem le vele, mert éppen nem lenne más aki betölthetné ezt a szerepkört...hanem mert..mindegy. Nem unalomból.
- Most miért? Szerintem jó.. - pillantok le az említett darabra és nyikorogva elismerem, hogy talán van benne valamit. Kicsit merész. De meleg van és szerintem a totálisan vállalható kategória. Ha pedig a kis informatikus ettől odaadóbban csinálja a gépem, ám legyen. - De remélem nem seggfej és nem kezdi átnézni a gépen tárolt dolgaimat. - harapok az alsó ajkamba, mert hát manapság elég ijesztő a tudat, hogy idegenek némi informatikai skillel gyakorlatilag az egész életed át tudják látni. - Ajj... - húzom el a szám - tudom, hülye vagyok. - sóhajtok fel kelletlenül, lévén már megint az én összeesküvéseket imádó agyam dolgozta túl magát a kérdésben. A srác valószínűleg korrekt lesz, mire odajut meg elfelejti azt is, hogy ki hagyta ott. Ez nem egy film. És nem a pszichó.
- A kivégzésnek számos egyéb módja is létezik. - mosolygok rá, mert ad 1, nem hallgatok ilyen zenét, ad 2, semmi kapcsolódásom nincs rajta kívül ehhez a közeghez tehát sanszosan a nyakában csüngenék egész este, vagy nem is tudom... - Ha süket leszek odalesznek a jó kis telefonos eszmefuttatásaink. - felnevetek, például a múltkor felhívtam este 11-kor - meglepő, pont ettem - hogy ha kaja lenne, mi lenne inkább, sültkrumpli, vagy csirkehús falatka. Előbbit választotta és közöltem, hogy akkor most veszem a számba. Két perces szösszenet volt csupán, de nem azzal kezdte, hogy "jaj Pree komolyan ilyen faszsággal hívsz fel éjszaka?" lévén már megszokta, hogy felhívom ilyesmivel ha olyanom van. Mégsem hiszem, hogy elnőiesíteném ezzel, lévén nem cipelem magammal vásárló túrákra, nem picsogok neki fodrászokról sem a pedikűrösömről, sem a jógaoktatómról. Semmi ilyesmi. Na meg ő a szememben elég sok minden, de nem eunuch. A leghatározottabban nem.
- Hogy mimi? - pislogok előre, mert nyilván tudom, hogy ő mivel keresi a pénzét, el is fogadtam vele együtt, de én, mint terítő? Hááááááááát...ez nagy tételben lenne érdekes, mondjuk mint stewardess..az ő csomagjaikat ugyanis nem vizsgálják át. Már megint túlzó gondolkodás, jellemző rám. Megrázom a fejem végül. - Kettőnk kapcsolatába ne keverjünk üzleti dolgokat. Utálnám ha hibáznék és te szívnál miattam. - mondom nagyon is őszintén. Soha nem szeretnék ilyen helyzetet teremteni neki, nem szeretném, hogy miattam legyen baja. És a drog pont olyan tényező, ami legtöbb esetben nem úszható meg egy kis ejnye-bejnyével. - Imádlak, de nem kell...a végén mindketten rájövünk, hogy tényleg jobban járok a sztriptíz-szexmunkás-pornós arany hármassal. - elnevetem a végét, de valójában...néha kétségbeejtően vonzó a gondolat. Utóbbi kettőnek nem, de a táncosé eléggé. - És elég erre csak nekem rájönni. - félmosollyal mondom, lévén a hiúságom és az önérzetem rám tartozik. Tudom, hogy ismer, ráadásképp elég jól, de mégis...nem akarom látni ahogy sajnál. Azt nem tudnám elviselni. Megoldom a dolgot. Valahogyan, de megoldom. Mint eddig.
- Tök jól hangzik. - jegyzem meg egy sávváltást követően, két éve nem voltam semerre. Az pedig, hogy velük együtt több, mint jó. Nagyon jó. Bár Ace nekem sokszor még egy kérdőjel, de Szofit nagykanállal fogadom be. A kérdést hallva, tekintetem kérdővé válik, ámbár övével nem találkozik. Igaza van, tényleg nem szoktunk együtt aludni. Magam sem tudom miért. Ostobaság lenne azt mondani, hogy mert nincs időnk rá. Ráadásképp már külön is élek, tehát nem zavarna senkit..és mégis. Mintha beépültünk volna viszont egy listába: "Reggel: felkelés, evés, szex Silassal, bevásárlás." Jelen van rajta, ott van és mégis...nem tudom, rossz lenne ha nem lenne benne, pedig egyszer megpróbáltuk. Mármint, hogy tényleg úgy lógni együtt mint barátok. Egy hétig tartott. Egyetlen hétig.
- Így konkrétan nem gondoltam bele.... - sóhajtva nézem az arcélét, merthogy nem néz rám. Miért nem néz rám? Maguktól gördülnek végig a szavak a nyelvemen - Bármikor nálam aludhatsz, tudod jól. - tudja és én is, mert már mondtam is, de ez más. Imádtam vele lenni mindig is, az egyetem pedig megadta a teret, az elfoglaltságot mindkettőnknek. A közöseket. Most azonban a mondat mögé illeszthetném, hogy "ha akarsz". Akar? Nem akar? Miért nem? Mi van velem???
- Érdekes lesz a szobafoglalásnál. - nevetek, tény, a legszebb szobák nem single ágyakkal futnak. - Aludj velem. - mondom hirtelen, de én is érzem, hogy súlya van. Mintha számítana, hogy pontosan mit fog erre felelni. Elviccelhetnénk, hogy esetünkben opcionális, mert mit szólna akár Ace, akár Szofi ha az éjszaka közepén eltűnünk és juj - egyébként semmit - de..nem tesszük. Mintha kozmikus probléma lenne az, hogy együtt alszunk-e egy nyaraláson vagy sem..
Kicsit a kaja legalább eltereli erről a gondolataimat. Még túl sok részletet nem mondott, bár felőlem aztán sátorozhatunk is valahol, nem alapigényem az ötcsillagos szálloda. Egyébként pedig a társaság a lényeg meg a látvány. Hogy mi, együtt mivel töltjük fel az időt. Mikből kreálunk emlékeket. Ez fontos. Emellett eltörpül olyan, hogy milyen a szállás, milyen a kaja. (Még úgy is, hogy relatíve én sokat eszek...)
- Classic XL és 11/11..óó és egy kicsi popcorn csirkét is tegyünk mellé légyzi - miért nem vagyok még 700 kg???? - Ééés colát üdítőnek igen. - oldalra pillantok és a bankkártyára, ahh férfiak - Kártyával fizetünk, köszönjük. - és pittyentem a terminált.
Előrébb gördülve már csak a kiadást kell megvárni. És ma először ösztönösen nyújtom ki a karom, hogy megcirógassam a nyakát. Szeretem buzerálni, simogatni a haját, vagy csak úgy hozzáérni. Nálam ez egyértelműen a kötődés jele, mert csak azokat érintem meg, akik így vagy úgy, fontosak számomra. Kis semmiségnek tűnik, de számomra nagy erővel bír. - Te vagy a legjobb unokatestvér. - mosolygok rá és mire a másik mosolygó szól, hogy elkészült a rendelés elengedem és kifelé kezdek nyújtózni, hogy mindent elérjek. És be is adogassam Silnek az egészet. Végzünk és gázt adok, hogy elhúzhassunk innen. Fura, hogy imádom a KFC-t, de nem szeretek beülni egyik éttermükbe sem. A falatkás kis dobozt félkézzel kinyitom és élvezkedve kapok be egyet. Felé nyújtom, kér-e, de oda is adom ha igen, ha nem lévén vezetni is kellene. - Gondolom ne vigyek sok cuccot. - vigyorgok, lévén számos olyan helye van Mexikónak ahol megélnék 5 fürdőruhából meg egy kendőből. Szóval ideális. A GPS súgásával elindulok a forgalomban, hogy kijuthassunk végre a városból. - Sütiért álljunk meg? - kérdezem kíváncsian, mert hát édesszájú utassal van dolgom és egyébként én nyavalyogtam messengeren a sütiért szóval ez egy kicsit ostoba kérdés de nem baj. Viszont reggel óta kívánom a profiterol nerot, nem tudom miért. Felkeltem és ez járt a fejemben. Utoljára állok meg esküszöm, de mintha elodáznék valamit. Utolsó vacsora? Vagy mi ez? Még mindig bennem lebeg a "beszélnünk kell" mondata. Jaj Sil, miért csinálod ezt velem? - Na, mire éhezel? - állítom le a motort - Amíg megjárom szerintem szívj el egy cigit. A végcélunk még odébb van. - rákacsintok, valószínűleg már azelőtt akart, hogy találkoztunk. Vagy közben. De a kocsim szent dolog, nincs benn cigi. Részemről kiszállok, hogy az utolsó kört is letudjuk az úthoz.

■ ■Narrálás lvl 100 ■ ■Ha vigyem csip, csip■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Autópálya •• Hétf. Ápr. 23, 2018 10:44 am

+16 a szóhasználat miatt??


pree && silas


Összeráncolom a szemöldökömet, és próbálom felidézni, hogy én valaha láttam-e azt a filmet, és ha láttam akkor vajon az első három vagy az első öt perc után kapcsoltam ki az agyamat? Vajon Preevel néztem-e meg, mert akkor teljesen érthető, hogy miért nem emlékszem: tuti a melleit bámultam közben, vagy a seggét simogattam amíg ő bámulta a filmet. Mert általában ezt csinálom, hogyha valami nyomorékul romantikus dolgot akar lenyomni a torkomon. A vége pedig úgyis midig ugyan az lesz: addig simogatom, dörgölőzöm és piszkálom amíg a film helyett rám figyel. És hát nagyon kitartó tudok lenni ilyen helyzetekben.
Szóval hiába próbálok visszaemlékezni úgy rendesen, hogy mennyit láthattam én ebből a filmből aminek van második része is, az agyam folyton kidobja az error szócskát, merthogy nekem tényleg semmi sincs meg ebből. Lehet, hogy nem is Preevel láttam, hanem valamelyik másik csajjal aki egyszer elhitte, hogy lehetek élete szerelme. Lehet, hogy közben be voltam állva, de lehet, hogy csak nyitott szemmel aludtam.
- Ez hülyeség. Nem hiszek az ilyen mondásokban... -
Mert hát milyen hülye mondások ezek? Inkább bele sem megyek a kielemezésükbe, mert valószínűleg belefájdulna a fejem. Meg amúgy is, szeretnék már egy cigarettát elszívni, és ha most olyanokon kezdek el gondolkozni, amik azért eléggé felbasznak.. nos akkor nemcsak a tüdőm kezd pangani majd, hanem az agyam is bekattan és semmi másra nem leszek képes gondolni, csak arra, hogy a marlboros doboz égeti a zsebemet.
- Nem mondtam, hogy rossz.. csak annyit, hogy merész. -
Elgondolkozva bámulom Pree felsőtestét, mint valami laikus (holott mindketten tudjuk, hogy oda vagyok ezért a testért ) .
- Rajtad nincs melltartó? -
A magasba szalad a szemöldököm, és megrándul a szám jobb sarka, ami olyankor szokott amikor Pree valami egészen izgató dologgal/dologban/ dolog mellett áll elő.
- Miért? Meztelen képeket tartasz magadról a gépen? Vagy házi készítésű pornót? Mert akkor szégyenletes, hogy egyiket sem láttam még..
Drámaian megforgatom a szememet, holott valahol mélyen komolyan is gondolom. Néha esténként - és ezt magamnak is alig merem bevallani - azon gondolkozom, hogy mi ez közöttünk Preevel. Hogy mennyire baszna az ideg, ha megtudnám, hogy más is dugja, és ő azt jobban élvezi? És néha, amikor már éppen kezdek lejönni a fűről, amikor Ace nagyokat horkant és teljesen egyedül fekszem a szobában, nézve az ágyam fölé ragasztott a feltöltődéstől világító csillagokat, arra gondolok, hogy mit szólnék ha elém állna azzal, hogy hagyjuk abba, mert van valakije. Valószínűleg vérig sértődnék és megverném  csávóját, csak azért, hogy elrontsak kettőnk között mindent ami valaha volt, és valaha lehetne, mert hát mégis csak Pree az egyik legbiztosabb pont az életemben, és azt akarnám, hogy hagyjon örökre békén.
Szóval ezért nem merem elmondani neki azt, hogy van valakim. És nem éppen attól félek, hogy neki ront Prissynek...
- Akkor maradna a video chat.. -
Felnevetek, de erőltetetten az előbbi gondolatmenetem miatt. Nem akarom elveszíteni.
- Jajj már. Tudod, hogy érted bármit megtennék. És pont leszarom, hogy utálod-e vagy sem.. -
Megdörzsölöm a szememet, mert érthetetlen módon viszketni kezd,meg mert el kellene neki mondanom végre ezt az egész dolgot amiért olyan nagyon akartam egy KFC-t beütni a hétbe. Csakhogy nem megy. Hiába határozom el, hogy na jó most ebben a percben kinyögöm, Pree eltereli a figyelememt, másról kezd el beszélni, és eszembe juttat ezer olyan dolgot ami miatt továbbra is titkolnom kellene.
- Sosem engedném, hogy azt csináld.. mármint poénkodok vele, de nem engedném, hogy vén faszok verjék ki rád.. -
Nem is tudom miért mondom el ezt most neki, és miért ilyen komolyan, és azt sem értem, hogy közben miért bámulok ki olyan nagyon tanácstalanul az ablakon, mint akit éppen belülről tép szét valami.
Nem akarom ezt az egészet elveszíteni.
-Tudom. -
De amíg nem kér meg, sohasem fogok. Ezt meg neki kellene tudnia Nem fogok kuncsorogni és a nyakába akaszkodni, mint valami rossz öleb. Pedig annyiszor szerettem volna vele aludni, mégis inkább mindig leléptem. Mert hát ő sohasem kért meg. És talán ez így is volt helyén.
Csak rábámulok Preere, olyan szomorúan-szánalmasan, mert hát most kért meg, és én mégsem vághatom rá, hogy rendben, pedig azt akarom. Rá akarom vágni, hogy legyen, azt akarom, hogy jól érezzük magunkat, hogy ott egy pillanatra minden igazivá válhasson, de nem akarom átbaszni. Nem megy.
Szóval inkább csak kierőltetek magamból egy mosolyt felé, egyfajta ígéretként, de ki nem mondom, nehogy később felhasználhassa ellenem.
Várom, hogy mindent megrendeljen, aztán a bankkártyámat visszasüllyesztem a zsebebe, nyammogok valami sült krumplit, de annak ellenére, hogy én voltam kurvára éhes alig bírok enni. Elveszem tőle, hogy tudjon vezetni, és az út hátralévő részében szótlanul bámulok magam elé,, és alig veszem észre, hogy megálltunk, hogy kicsatolta magát, hogy már ki is szállt. Mindent pillanatok alatt nyomok át az immáron üres ülésébe, és kipattanok én is, még éppen időben. Az ujjaim a csuklója köré fonódnak egészen finoman, hogy így tarthassam vissza, s ha nem tépi ki magát - de ugyan miért tenné? - megvárom míg rám néz.
Na és akkor rábámulok olyan őszintén mint eddig még talán sohasem.
- El kell mondanom valamit..
És nem engedem el a csuklóját, mert ez az egyetlen nyugtató a jelen helyzetben.
- Én járok valakivel. -
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Autópálya •• Hétf. Ápr. 23, 2018 5:14 pm

To Sil..

Imádom a szuggesztív nézését. Amikor hatok rá valamilyen módon. És történetesen ez most nem is szándékos figyelemfelhívás volt a részemről, csupán a véletlen hozta így. Mégis melengeti a lelkem. Valamiért egyszerűen fontos. Hogy még mindig így van. Hiába nem élünk kapcsolatban, szervesen működik közöttünk valami. Valami, amit évek óta nem tudnék szavakba önteni, de talán nem is szükséges. Talán nem is szabad. Csak létezik. És én szeretem, hogy létezik. Minden szegmensével együtt. Az sem okoz gondot, ha filmet nézünk és nem érdekli. Nem mondja azt, hogy nem. Helyette más alternatívához nyúl, hogy inkább a való életre figyeljek. Én pedig meglepni imádom. Olyan őszintén tudnak tágra nyílni a szemei, hogy már a látvány is piszkálja bennem a cselekvési kényszert. Csináljak valamit, hogy láthassam. Talányos mosollyal pillantok rá.
- Meglehet, hogy akad ilyesmi is a gépen. De ha nem sikerült megtalálni ... - vonok vállat mosolyogva, mert nyilván házi pornóm nincsen, de fotóztak már, relatíve sokszor, sok mindenben. Bár azon túl, hogy valaki ezeket megnézi nem tudom mit tudna velük kezdeni. Például ő. Kitenné a falára? Nehezen hihető. Egyszer megnézné maximum és ennyi. Bár az én gépemen eligazodni, amikor néhány mappámról még én sem tudom mit tartalmaz...embert próbáló meló. Ezért remélem, hogy a srác nem áll le kutakodni. Szíven ütne, lévén tök idegenek ne kössenek már perverz fantáziákhoz. Olyan..lelombozó. Nem azért mert csúnya volt, vagy ellenszenves..csak nem szeretném. Fantáziáljon, ha van miről. Ne akkor, amikor nincs.
- Milyen igaz. Az ébredős arcod miatt már megérné arra ráállni. Bár azt két perc alatt nem rendeznénk le. - vigyorgok, mert tovább gondoltam. Ha látna egy valag kajával közben és béna konttyal, beszélgetni kezdenénk. Ha látnám amikor próbál figyelni, de még ott az álom maradványa a tekintetében és emiatt inkább mormog, nem válaszol, a végén ajánlatot tennék. Vagy csak..nézném szó nélkül. Egyébként is szoktam, bár ő ezt nem feltétlenül ennek veszi, hanem inkább esélyesen annak, hogy nem érdekel amit magyaráz. Holott de..csak..amellett, hogy imádom ha belemélyed valamibe, olyankor még szexi is és nagyon, nagyon koncentrálni kell, hogy el is jusson az infóközpontig a mondókája.
- Ez elvi kérdés Sil. - ingatom a fejem vezetés közben, mert van az önérzet és van a hiúság és akármennyire fontos nekem, akármennyire adok a véleményére és érte sikítok ha az élet valami számomra megoldhatatlant gördít elém, azért na..amikor képességfelmérem saját magam, azt jobb szeretem közönség nélkül tenni. Mondjuk, hogy kretén vagyok. Elismerem. - Úgyis tudod, hogy felhívlak mire jutottam. Mint mindig. - és tényleg mindig tájékoztatom. Részint azért, mert így tudja hol keressen ha random meg kívánna jelenni. Szóval még nem tudom mi lesz a következő munkahely, de valószínűleg nem a legrosszabb következik. Szavai pedig? Annyira a lelkembe érkeznek, hogy önkéntelenül simogatom meg a kezét. Tudom, hogy nem engedné. Az első lenne aki nemet mond erre. És abban is, hogy kirángasson a helyről, ha mégis ilyesmit csinálnék. Valamiért mégis különös, hogy nem néz rám. Visszateszem a kezem a kormányra. Nem értem. Valami hiba van a dologban. Furcsa ma. "Beszélnünk kell." Istenem, mi a baj? Mi a fene történt?
- Tudom, hogy nem hagynád. - csendül komolyan az én hangom is - Hidd el, nem is tennélek próbára ilyesmivel. - tényleg nem. Van, amikor határokat próbálgatok, hogy meddig lehet elmenni, mi az ami már sok, de direkt nem húzom bele ilyenbe. Sosem tenném. Akkor sem volt túl boldog amikor azt se tudtam hol vagyok vagy éppen ki vagyok csak felhívtam, hogy vigyen haza mert félek és összeomlok. Beszéltetett. Végig. És összevakart. És csak utána baszott le, másnap. Utáltam érte. De szerettem is. Akkor nem lépett le, bár aludni sem aludt. Velem főleg. De ott volt.
Nem mindig élünk a helyzettel. Mert az én lakásom, az én ágyam, nekem kellene kimondanom és mégsem tettem az utóbbi években. Ő nem kér, mert miért is kérné. De most...ezzel az egésszel, Mexikóval meg mindennel rádöbbenek, hogy de miért ne csinálhatnánk? Miért lenne az rossz ha együtt aludnánk és együtt kelnénk? Ha ott szuszogna mellettem? Nem lenne az, nem? De nem válaszol. Mosolyog ugyan..de valami nem jó. Foghatóan nem jó. Nevezzen bárki bolondnak, de tudom. És ilyenkor ragaszkodni kezdek az előttem álló dolgokhoz. Példának okáért a sütihez. Ezért állok meg. Mert a némasága ijesztő. Ez nem a mi csendünk. Nem az, amit annyira szeretek. Ez más. Terhes. Negatív. Ijesztő. Kérlek...
Próbálnék a kocsi mellett levegőhöz jutni és nem kiabálni, hogy de mondja már. Vagy gondolni a sütikre, a rohadt profiterolra amiről reggel óta álmodom. De megállít. Kíváncsi tekintettel fordulok felé.
Valami baj van.
Valami kibaszott nagy baj van.
- Sil... - ne, kérlek, ne mondd el. Most ne. Még ne. Még hagyj kicsit, nem állok készen. Igen ezt szeretném mondani. Befogni a száját, hogy ne mondhasson semmit. Félek. Komolyan. Azonban nincs hatalmam a szája felett. Nem tudom szabályozni, hogy mit mond ki és mit nem.
Három szó és a társított jelentés hatalmasat csattan bennem. Jár valakivel. Silas jár valakivel. Barátnője van. Első döbbenetemben csak pislogok. Értetlenül. Azt hiszem ha adott volna egy pofont, az kevésbé fájt volna. De nem fájhat, nem? Mi a faszért vagyok ennyire...letaglózva? Miért ilyen rossz? Miért szorul össze a gyomrom??
- Mióta? - kérdezem nagyon óvatosan, mert számít. Nagyon is számít. Annak fényében, hogy volt-e képe engem lefektetni miközben neki gügyögött minden más alkalomkor. - Kérdezem másképpen: Voltál velem azóta, hogy együtt vagy azzal a csajjal? - mert ez lényeg. Meg hogy...van egy barátnője. Valaki, akivel randizik, akivel tán együtt is alszik ha úgy van.
Létezik, hogy fél perc alatt ilyen..távol érezzem őt magamtól? Miért fáj? Miért ilyen rossz? Jogában áll. Kihúzom a karom az ujjai közül. Most ne..most ezt ne. Ne érjen hozzám.
Jogában áll, hogy legyen barátnője. Hogy szerelmes legyen. Hogy mindent megkapjon. Hogy boldog legyen. Mással.
- Minek hívtál el Mexikóba? - lépek hátrébb egy lépést. Futnék. Mennék. Csak el..el innen. El tőle. Át a romokon amiket csinált. Önző vagyok. De képtelen vagyok lenyelni a tudatot. Hogy..minden megváltozik. - Vagy őt is elhoztad volna meglepinek? - ennek a gondolata is...hogy végig kelljen asszisztálnom. Dühít. Idegesít. Bánt. - Könnyítsük meg és vidd őt. Nem zavarnék be inkább. - gyerekes vagyok, igen. De..képtelen vagyok normálisan kezelni. Majd máskor. Egy hét múlva, talán. Ha nem látom. Ha vállalnak lobotómiát még jobb lesz. Sóhajjal nézek a cukrászda irányába. Elment az étvágyam. Teljesen. Emelkedjek már felül..elmondta, már tudom. Kihúzta a mumust a kalapból. Mert ki is vagyok én? A haverja. A barátja. Nem más. Elfordulok, mert nem akarom, hogy lássa a mimikám változását. Azt se, hogy hazudok. Mert fogok. Mert muszáj.
- Hát, sok boldogságot. - mondom én a saját legnehezebb három szavamat. Nem szeretnék sírni.

■ ■Narrálás lvl 100 ■ ■Ha vigyem csip, csip■ ■credit


Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Autópálya •• Hétf. Ápr. 23, 2018 7:16 pm

+16 a szóhasználat miatt??


pree && silas


Minden ami az előtt a bizonyos három szó előtt történik amit mondok, egy pici kis massza. Tele érzelmekkel, tele mindenféle dologgal ami közösen a miénk. És ez a három kis szócska már azelőtt megmérgezi, megfertőzi azt a masszát, hogy kimondtam volna. Befeszül kettőnk közé, és habár látszólag minden ugyan olyan, mi ketten nagyon jól tudjuk, hogy semmi sem az igazi. Színjáték, egy béna utánzata annak amilyen lenni szokott. S ez az egész olyan elemi erővel feszült köztünk, annyira kikívánkozott, hogy én egyszerűen képtelen voltam már magamban tartani. Borzalmasan hosszú ideje emésztem ezt, magamba zártam, s magam sem tudom milyen felindulásból, de nem mondtam el neki. Persze megbántam. Hiszen joga lett volna tudni, tudnia kellett volna már akkor amikor megláttam Prissyt, mikor kivetettem rá a hálómat. Fel kellett volna hívnom Preet és mindent elmesélni neki. De az igazság az, hogy tudtam mi lesz ebből az egészből. Már régen tudtam. S most amikor kiszállok utána, amikor a kezem a csuklója köré fonódik, érzem a lüktetését, s minden egyes lüktetés késszúrás bennem, mert érzem, hogy ez a vége, hogy a lüktetés kettőnk között egyre halkabb, egyre ütemtelenebb és egyre lassabb. Olyannyira lelassul, hogy hosszú pillanatokig tart míg a következő lüktetés érkezik.
Bamm…bamm..bamm…
És ahogy kimondom azt a három szót, elhallgat. Filmbe illő jelenet lehetne. Látom ahogy ledöbben, ahogy az arcán az érthetetlenség sugárzik, ahogy a pillantása keresi azt ami nincs ott: a tréfát, a viccet, a hazugságot. Látom kavarogni benne mindazt ami bennem is kavarog. Ugyan azt érezzük, ugyan azt veszítjük most el. Egymást. A másik felünket.
Nekem boldognak kellene lennem, úgy kellene elmesélnem, mintha ez lenne életem legboldogabb pillanata. Hiszen barátnőm van. Egy lány akit szeretek. De vajon tényleg szeretem-e azt a lányt? Vajon tényleg ilyen elemi erővel hullámoznának bennem az érzelmek, mint most vele? Most, hogy látom mik szaladnak végig benne, rajta?
Alig merek levegőt venni, s minden levegővétel súrol bennem valamit, fájdalmasan perzsel egy bizonyos pontot. Nyelek egy nagyot, és lesütöm a pillantásom. Kiszárad a torkom, és azt kívánom, először azóta, hogy ismerem: bár ne jelentene ilyen sokat nekem. Bár ne lenne olyan jó barátom. Lenne inkább egy ismerős, akit az ember könnyen elfelejt, egy haver akivel néha egymásra köszönünk. Bár ne lenne ilyen a viszonyom vele, bár ne jelentenék neki semmit. Akkor nem nézne így, akkor nem kellene végig néznem azt amin keresztül megy.
Megvakarom a fejemet, és megnyalom a számat mielőtt ránézek. Nem akarom megbántani. Az arcomra kiül valami furcsa grimasz ami egyszerre szomorú és sajnálkozó. Nem tudom mi lenne a helyes, ha szépítenék az igazságon, vagy ha hagynám, hogy minden kiderüljön?
- Nem tudom. Egy hónapja talán.. másfél.. –
Nem akarom kimondani azt amit hallania kellene, nem tudom kimondani. Mert ha kimondom akkor egy igazi seggfejnek fogom érezni magamat:  ez idő alatt nemhogy egyszer vagy kétszer feküdtem le Preevel, hanem megszámlálhatatlanul sokszor. Kétnaponta vagy három naponta, esetleg minden nap.. Fasz sem tudja már. De jobb ez így, hogy ő jön rá. Arra, hogy milyen gyökér vagyok.
Nem akarom őt nézni, nem akarom látni, hogy mit fog mindez kiváltani belőle, de képtelen vagyok félrepillantani. A tekintetét keresem, bocsánatkérőn akar a pillantásom az övébe siklani. Csakhogy itt már nincs bocsánat, és ezt én is nagyon jól tudom.
Hagyom, hogy elhúzza magát, s ezzel együtt elszakítsa az utolsó köteléket is ami kettőnk között volt. Mert ha eddig volt is valami, hát most egészen biztosan nincsen semmi. Mintha elvágták volna azt ami volt. Kimondhatatlanul fájóan kong helyette az üresség.
- Mert a legjobb barátom vagy Pree. Mert fontos vagy nekem, és.. -
mert veled akarok lenni . de ezt nem mondom már ki, hagyom hogy elnyelje a gondolataim zavargó tengere.
- és szerettem volna ha ott vagy. -
Nem tudom mi lenne most jobb neki, vagy nekem. Ha tényleg ráébreszteném ara, hogy mekkora seggfej vagyok, s adnék egy hatalmas löketet, hogy tovább lépjen, hogy elfelejtsen, mintha nem is lennék neki, vagy ha finomabban hagynám hogy maga ébredjen rá erre. Lassan és kíméletlenül.
- Nem ő nem jön. -
Mert kurvára nem akarom, hogy ott legyen. Mert kurvára nem tudom mi van vele. Csak egy lány aki megszédített, de eléggé megszédített ahhoz, hogy átverjem a legjobb barátomat, hogy kihasználjam és minden vágyamat rajta éljem ki.
Fáj őt így látnom, oda szeretnék menni és magamhoz ölelni, hagyni, hogy az arcát a mellkasomba fúrja, hogy üvöltsön és üssön, majd hozzám simuljon.
De nem merek hozzá lépni, mert szíven talál minden amit mond. Mintha minden egyes szó belém szúrna.
Már nem számít mi volt ezelőtt a három szó előtt. Már semmi sem olyan, mint azelőtt volt. Már semmi sem lesz olyan, mint volt. Hatalmas űr tátong közöttünk, olyan hatalmas, hogy félő magába ránt.
- Pree.. én sajnálom. -
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Autópálya •• Kedd Ápr. 24, 2018 1:02 am

To Sil..

Kergettem egy álmot...
Valamilyen kurzuson azt mondták egyszer, hogy egy jó beszéd hatást vált ki. Hatással van a hallgatóságra és alapos felkészülést igényel, használva a retorikát és annak minden kicsiny szegmensét. Felkészülünk, hogy megnyerjük magunknak a közönségünket. Hogy kiválthassuk a kellő hatást, magunkkal ragadjuk őket. Egy komplett beszéddel. Martin Luther Kingre egy világ figyelt, Churchill megfogalmazta magának a hidegháborúnak a lényegét. Oldalnyi szövegek, érzések és kicsiny jelek, figyelemfelkeltő eszközök.
És egyik sem ér annyit, mint ez a három szó amit hallok. Melyek darabokban érkeznek belém, minden igazságtartalmukkal és fájó valóságokkal együtt. Szeretném..nagyon szeretném azt mondani, hogy nem hallottam. Hogy félreértettem. Egy vicc az egész és ez valami ostoba teszt volt, amin megbuktam vagy átmentem, lényegét tekintve mindegy, de nem volt komoly. A valóság és a szemeiből sugárzó őszinteség azonban tudatja velem, egyszerű halandó hallgatójával, hogy amit mond, úgy van. Három szó, ami semmit sem kellene, hogy jelentsen csak valami euforikusan együttérző örömet, hogy vele örülök. De...
Kergettem egy álmot...
Legyinthetnék, hogy hagyjuk. Nem komoly, hisz nem lehet az, mert az én önző, kisajátító és gyerekes felem azt mondja, azt kiáltja nem az. És remélem, fuldoklóként kapaszkodom abba, hogy ez friss. Tegnapi. Netán tegnapelőtti. Nem láttam pár napja, megtörténhetett végére is. A szerelem, a kémia és az ehhez hasonló mozgatótényezők bárhol megtalálhatnak az utcától az internetig. A levegőben lógnak és figyelnek. És csak úgy a válladra pottyannak, megmutatva egy irányt. Akár ha megmutatnák egy vaknak a szivárvány csodáját, melyet eddig nem láthatott. És ott van. Akarod vagy sem, már a tiéd. És ő kezdett vele valamit. Változnak a vonásai. Szomorúság? Sajnálat? Fájdalom netán? Ismerem ezt az arcot. Nagyon jól ismerem. Megannyiszor néztem már. És?
Kergettem egy álmot...
- Másfél hónap.. - az annyi, mint hat hét, számtalan alkalom amikor együtt voltunk. Amikor semmis kis programok közepette hozzábújtam, megölelt, amikor felcsesztük egymást és majdnem fájón vesztünk el a másikban. Hat. Kibaszott. Hét. Iszonyatosan nagyot sóhajtok, ebben a sóhajban még ott rejlik a három szó. - Hát minek nézel engem? - érkeznek szavaim, mert a tény mellett nem tudok elmenni. A Másik ténye mellett. Jogomban állt volna tudni. Tudni és dönteni, hogy mit vállalok vele és mit nem. Ettől megfosztott. Maximálisan. - Nem a pótlékod vagyok Silas. - vagyis nem tudom, jelenleg nem tudom mi vagyok én. Bánt és tudja, ahogy én is bántani akarom de ezt ő nem tudja. Tartozott volna annyival, hogy elmondja. A legelején. És akkor még nyaralás? Én hülye barom...azt mondtam neki, hogy aludjon velem. Hát ezért felelt mosollyal, de nem az igazival. Nem azzal, amitől nekem is mosolyognom kell.
Kergettem egy álmot...
- A barátainkat nem basszuk át amcsi srác, ezt te vésted a fejembe amikor elsősök voltunk. - ingatom a fejem, mert egyik felem hinni akar neki, hogy ez valami beteg megvédés volt egy ilyen beszélgetéstől. A másik azonban egyre skandálja, hogy hazudott, hazudott. És megtette, tisztelt bíróság! A Nagy Barátság Kódex első és legfontosabb szabályát megszegte. De mind tudjuk, hogy vannak dolgok amik beleférnek a kosárba. Másfél hónap nem. Egyre pörög az agyam, hogy és mikor jött hozzám? Mielőtt vagy miután kiromantikázta magát a barátnőjével? És minek jött? Miét nem szólt erről? Megölnek a miértek. Megfojtanak. Akartam a nyaralást. Tényleg. De most eljutottunk arra a pontra, hogy nem tudom mi lesz. Hova tovább. Hogyan tovább. - Gondolod lenne értelme? - sóhajtom halkan a kérdést.
Kergettem egy álmot...
Egy kis reménysugárnak kellene lennie ennek a ténynek. Ő nem jön. Ha hihetném, hogy ez nekem szól..de nekem szól nem? Én vagyok a legjobb barátja és ott van Szofi is. De nem lenne ugyanaz. Elveszett a könnyedsége, az eufóriája, a vágyakozás csiklandozó lehelete. Mindannak a gondolata, hogy mit adhatott volna így négyünknek az a hely. Önző vagyok, igen. De sajog. Égetően lüktet még. Mindent nem tudok lenyelni. Így nem. Ilyen hirtelen nem. Meg kell tanulnom a barátjának lenni, vagy többé nem beszélünk. Artéria vérzik és vagy elszorítjuk, vagy hagyjuk elvérezni. - Akarod, hogy megismerjem? - vagy dugdosol mint nemkívánatos létezőt az életedben..hangozna a valódi kérdés teljesben. Őszintén nem akarom megismerni. Látni. Hallani. Megnyilvánulni. Mert hasonlítanám magammal. Összevetném. Akaratlanul is. De talán megérné a pillanat valódisága. Hogy értsem és elfogadjam. Hogy képes legyek rá. Erről szól valahol. Ha ő teszi boldoggá...
És én?
Kergettem egy álmot...
- Mit sajnálsz? - nézek fel rá mert szeretném tudni. Azt sajnálja, hogy hazudott másfél hónapig? Hogy benne tartott kettőnk világában miközben ő élt egy másikat is, ahol én nem vagyok szereplő? Hogy éli az életét? Nehéz léptekkel sétálok a kocsimhoz, keresve egy kóbor szál cigit. Nem tudok mit kezdeni a kezemmel. Behajolok és egyszeriben az egész KFC-s pakkot egy cinikus mosolyú bohócnak látom, ami kiröhög. Gonoszul kiröhög. Megtalálom a hiányzót és felegyenesedve becsukom az ajtót, nekidőlök és végre rágyújtok. Most, rettentően jól esik. - Ne sajnáld. Nincs mit. - nézek le a cipőmre, ne sajnálja, mert azzal nem segít. Csak még szarabb. Mert nem mondja ki. És visszacsinálni sem tudja. Mert felnövünk és ez ezzel jár. De ez a szorító érzés a gyomromban..ennek nem kellene, hogy vele járjon. Mégis azt érzem, hogy ez az ismeretlen barátnő nem illik ebbe a képbe, egyszerűen nem. És ez ijesztő. Nagyon ijesztő. Sil nem az enyém. Nem tartozik hozzám. Talán egy lázas álomban...
De ő meg én..mi nem..
Támogatnunk kellene a másikat, örülni vele. Segíteni neki az élet nevű akadálypályán. Képtelen vagyok kimondani, hogy nem tudok a barátja lenni, csak a barátja nem. Önző vagyok. Mocskosul önző. És el akarok menni. De félek, jeges hullámokban önt el a rettegés, hogy ha beszállok a kocsiba, valamire pontot teszünk. - Hazavigyelek? - mert hát ebből nem lesz semmilyen kifekvős kirándulós evészet. Ezt mindketten tudjuk. Három szóval ezelőtt lett volna. Teletömtem volna kajával és nevettünk volna a semmin. És megleptem volna, az őszinte tekintetéért. Volna. Volna. - Idő kell. - megremeg a hangom. Még most sem vagyok képes elengedni. Miért nem? Holott én is tudom, hogy ez egy maszlag. Min segít egy hét? Felnőtté válni és nem őt használni mankónak? Megtanulni nem a nevét nyomkodni a híváslistában ha valami eszembe jut. Nem az enyém. És ezt el kell fogadnom. Ha felnőtt lennék, úgy igazán...de nem vagyok. És mindenkit elveszítek. - Csak..idő. - hangom semmis. Idő, hogy megtanuljam nélküle. Idő. Mert..az álmok fura tündérek. Egyet én is kergettem.
És elillant.

■ ■Narrálás lvl 100 ■ ■■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Autópálya •• Kedd Ápr. 24, 2018 10:03 am

+16 a szóhasználat miatt??


pree && silas


Az a legnagyobb baj az emberekkel, hogy biztosak abban ami az övék, az az övék is marad, mindegy, hogy mit tesznek, mit mondanak vagy éppen mit nem tesznek és mondanak. Akkor is az övék marad. És hát valahogy velem is ez lehet a probléma. Hogy vakon bíztam abban, hogy Pree valamilyen furcsa módon a saját tulajdonom, s nem foglalkoztam vele eleget, csak hagytam, hogy a polcon ülhessen, néha ránéztem, néha elővettem, egy egészen megszokott ritmusban. Talán ez volt a legnagyobb baj, hogy kettőnk között minden olyan rutinná vállt: találkozni, telefonálni, s hiába próbáltunk spontaneitást vinni a dologba, mégis olyan nagyon érezhető volt, hogy ott lapul a rutin valamelyik sarokban. Mert a vége így is úgy is midig ugyan az volt: szexeltünk és mindenki ment a maga dolgára. Talán többet kellett volna vele foglalkoznom, nem csak felültetni a polcra, és besűríteni a napomba a fogmosás és az ebéd közé, csakhogy az lehetetlen volt, mert akkor ez az egész több lett volna mint két ember barátsága. S talán már így is jóval több volt, mint az lehetett volna. És elbasztam. Keményen és nagyon.
Nézem Preet, látszólag olyan mint az előtt a bizonyos három szó előtt: a hajának még mindig olyan illata lehet, a bodyja még mindig túl merész, a rövidnadrágja még mindig oda vonzza a tekintetet, a bőre még mindig aranybarna, a csípője még mindig olyan vékony, mint volt. Ha rajtam kívül bárki másnak kellene megállapítania, hogy változott-e rajta valami, egészen biztosan annyit felelne, hogy: mintha kicsit csak szomorúbb lenne... Valóban így van, ez megváltozott, a szemén látszik, de azt már senki nem venné észre, hogy a szája nem úgy áll ahogyan szokott, hogy a csalódottság olyan terhet rakott a vállára, hogy egy kicsit megrogyott alatta, hogy a szeméből kihunyt a fény amivel mindig is rám nézett, hogy körbelengi valami különösen megbántott és kihasznált ízzel teli valami, ami annyira elveszettnek és megbántottnak tünteti fel, hogy hiába van rajta merész body, hiába vonzaná a shortja a tekintetemet, nem tudok arra koncentrálni, hogy milyen is kívülről. Mert tudom, hogy megbántottam, hogy megaláztam és kihasználtam. Ehhez pedig nemhogy csak jogom nem volt, de sosem kellett volna megtennem. Többnek kellett volna érnie az amit ő érezhet, mint az én gyerekes ragaszkodásom.
És most már nem tudom visszacsinálni.
Már ott van közöttünk, s ott is marad, s hiába bármi próbálkozás, nem fog eltűnni. Ez pedig engem is nagyon bánt, jobban, mint kellene.
Nem tudom mi lenne a jobb, ha elmondanák neki mindent, hogy tisztán lásson, vagy azt ha mindent titokban tartok és hagyom, hogy így ítéljen el. Szeretném neki azt mondani, hogy ez semmi: Prissy és köztem, de ebben a pillanatban nem tudok rájönni, hogy vajon Pree pótolt-e valami hatalmas űrt Priscilla és az én kapcsolatomban, vagy Prissy volt az aki pótlékként szolgált. Zavaros, s habár nagyon szeretném azt mondani, hogy semennyire nem fontos ez az egész kapcsolat, mégis csak átvertem miatta. Hiába tudom, hogy nem vagyok szerelmes Prissybe, mégis csak másfél hónapja hajtom, s kár lenne azt mondani, hogy csak azért mert meg akarom húzni. Senki sem küzd ennyi ideig egy lányért csak úgy.
- Sajnálom, de.. én közben nem voltam vele.. Ő és én csak beszélgettünk meg együtt töltöttünk időt, de soha nem.. -
szexeltünk. Így kimondva jobb lett volna azt hiszem, ha ezt magamban tartom. Mert talán ez nem is olyan jó így kimondva, mint magamban. Talán ez bántóbb, mint gondoltam.
Újból megvakarom a fejemet. Bárcsak ne mondtam volna el mindezt, bárcsak lett volna bennem még annyi görénység, hogy tovább játsszam ezt az egészet.
- Tudom, hogy nem vagy az.. -
De ez már mindegy. Képtelen lettem volna magamtól nemet mondani neki, hiszen bassza meg! Mi nem tudunk csak úgy barátok lenni, sohasem menne! Túl sok minden történt kettőnk között, túl sokszor bújtunk egymással össze, túl bensőségesre sikerült ez az egész ahhoz, hogy barátság lehessen.
- Én csak.. nem akartalak elveszíteni, és nem akartam, hogy.. nem tudom mit gondoltam. -
És ez most nekem kurvára fáj. Hogy látom a legjobb barátomat így, hogy látom a fájdalmát, és, hogy tudom mindez az én hibám. S a gondolatok úgy kavarognak bennem, mintha valaki direkt kevergetné.
- Nem tudom, hogy mit gondolok. Nem tudom, hogy jó lenne-e, nem tudom, hogy most hogyan tovább.. -
És azt is el akarom neki mondani, hogy bizonytalan vagyok Prissyben, hogy már rég nem lenne ha engedte volna, hogy a lábai közé másszak, hogy Prissy anyja sokkal jobban érdekel, de őt is csak egyszer dugnám meg, és utána visszamásznék hozzá. Mert hát kibaszottul mégis csak ő a legfontosabb ember az életemben Ace után. Mert mégis csak ő az egyetlen aki olyan szinten megértett, ahogy más nem lett volna rá képes.
- Nem akarom. -
Megrázom a fejemet. Mert nem akarom, hogy Prissy is lássa, hogy levágja a dolgot, és mert nem akarom, hogy jobban fájjon a barátságunknak. A barátságunknak ami ha eddig forró kenyér volt, hirtelenjében most megszáradt vekni. Használhatatlan és eletetetlen.
Figyelem ahogy az autóhoz sétál, s ebben a pillanatban szeretném nagyon magamhoz ölelni, a bocsánatáért könyörögni, és megkérni, hogy ott folytassuk ahol abbahagytuk.
- Mindent. De főleg ezt. El kellett volna mondanom, de őszintén.. nem voltam felkészülve rá, hogy másfél hónapja elveszítselek.... -
És a levegőben ott lóg az, hogy msot sem vagyok rá képes, pedig tudom, és ő nagyon jól tudja, hogy ha egyszer hazamegyünk, akkor vége, akkor már nem fog felhívni mindenféle faszsággal, és én sem merek majd smst küldeni neki. És ez fáj a legjobban, hogy nem állhatunk itt örökké, nem tehetjük mindezt semmissé. Néznünk kell, hogy a barátságunk tovaszáll.
- Nem kell, én haza gyaloglom. -
Nem akarok vele egy kocsiban ülni, nem akarom a kínos csendet hallgatni kettőnk között, ami jobban bánt annál, mintha ordítana. És ezerszer könnyebb lenne, ha most nekem esne, ha ordítana, ha toporzékolna, ha megütne, minden jobb lenne ennél.
Behajolok az autóba, és kiszedem a telefonomat.
- Persze megértem. Én megígérem, hogy meghagyom neked az időt. Nem foglak keresni, nem fogsz hallani rólam, nem akarlak jobban bántani ennél Pree. Én tényleg sajnálom. Nem akartam ezt, nem akartam így, de ez történt. És őszintén.. ha visszamehetnék az időben, ugyanígy csinálnám. Mert akkor lenne ez a másfél hónapom még veled, és ezt semmire nem cserélném el. -
Rágyújtok én is egy cigarettára, de tudom, hogy hazafelé az egész dobozt elfogyasztom majd.
- Vezess óvatosan, és.. vigyázz magadra! -
Azt hiszem ez életem legnehezebb pillanata. Most hátat fordítani és lelépni.



Úgy is tudod már, hogy imádlak, de azért itt is leírom. Imádtam a játékot, és ahh, ezt nem lehet szavakba önteni. Köszönöm  love
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Autópálya •• Kedd Ápr. 24, 2018 12:52 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Autópálya ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Autópálya
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-