Vasúti töltés
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 12:05 pm ✥

✥ Yesterday at 10:26 pm ✥

✥ Yesterday at 8:26 pm ✥

✥ Yesterday at 12:53 pm ✥

✥ Yesterday at 9:32 am ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 9:17 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 8:25 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 6:33 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 2:57 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Vasúti töltés •• Szomb. Nov. 25, 2017 4:00 pm

****
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Vasúti töltés •• Szomb. Ápr. 28, 2018 10:58 pm

To Ace

A lelkem eladnám az ördögnek, hogy cserébe legyek...nyugodt, gondtalan, kikapcsolt és ellazult csak legalább fééél napra. Bár a meló leköt, szó se róla és nincs is semmi gond vele..általában a nap második felével van gond. Amikor pihenni kellene és nem megy, amikor aludni kellene és nem sikerül. Na akkor kavarodnak elő az olyan dolgok, hogy missziók Afrikában...az mondjuk elég messze van ahhoz, hogy Jane Doe-t játszva elhagyjam az életem kis folyócskáját és helyette előadhassam, hogy bárki más vagyok. Taccson vagyok, szarul is és ilyenkor még nehéz eset is. Nehezebb, mint amilyennek alapból gondolnak. Pedig velem esküszöm könnyű kijönni, már ha valaki fejében nem hal éhen az agyrágó bogár.
És mi van akkor ha enyém a fél nap de mégsem akarom a következő fél napomat is arra rávinni, hogy otthon ülök és sajnálom magam az ágyam közepén valami édességgel? Következik a céltalan flangálás. És kocsi nélkül jelenleg, mert hát múltkor a dartsos fritz sikeresen betörte az ablakot. És szívás mert fel se jelenthetem. Nincs igazság. Komolyan nincs. De hát ismerjük el, én se dodzsemmel járok wc-re, szóval nem kell ebbe belehalni (annyira), csak mérsékelni a magassarkús szetteket, így marad ép bokám és legalább hódolok annak, amit egészséges életnek csúfolnak. Sétálok a friss és szmogos, szaros városi levegőn. Tornacipőben. Farmerban. Kényelmesen, ahogy kell. Viszont gyenge és esendő testem úgy működik mint a kocsim: megy, megy, de ha nem tankolom, akkor leáll. Nem is tudom hol, a cégér annyira nem fontos ilyenkor, csak be kell mennem inni valamit. Megjárva a Szahara mélységeit benyitok és furán pislogva realizálom, hogy kit látok. A pultban. És, hogy frankón fel van mosva, ergo vagy zárnak, vagy műszakot fog átadni vagy valami, de Ace? Felnézek a plafonra, vagyis szuperhős képességeim birtokával átnézek az épületen fel a mennyekig ahol az élet örökké tart és rövid úton meginterjúvolom Atyánkat, hogy mégis mivel érdemeltem ki azt, hogy ha Silast nem, akkor feltétlen az ikerbátyját kell látnom? Nem mintha problémám lenne Ace-el, sőt. Csak most genetikai irtózásban vagyok a méhtársától. És ez így sánta kutya bottal jellegű..vagyis mégsem. Lehet nem is tud a múltkori történetről sem semmit. Egy "B" forgatókönyv szerint, együtt mentünk volna Mexikóba. Ah mekkora buli lett volna. De, nem illik úgy megállni valahol mint egy bolond és bámulni a plafont.
- Ace! - mosolygok rá és közelebb sétálok és csak remélem, hogy nem úgy nézek ki, mint aki éppen az Apokalipszis lovasaival randevúzott. Egyszerre. - Nem is tudtam, hogy itt dolgozol. Beletapicskoltam a felmosásba mi? - nézek rá félszegen szerencsétlenül. Előző életemben én voltam a megyei T-rex. Ez majdnem biztos. - Zárod a melót vagy kezded? Ha bármelyik, lehet inni valamit? Egész meghaltam idáig. - pedig nem ide készültem, mert sehova nem készültem. Ő lenne a Véletlen? - Nincsenek nagy igényeim, bármi jó lesz. Dobozos tej is. - rámosolygok amúgy el is fogadnám azt is. És úgy is jó, ha hozzámvágja az ajtóban. Egyszeriben tényleg elkezdek örülni neki, hogy látom. Mostanában nem jártam náluk. És előtte pedig őt nem láttam...egy ideig.

■ ■ Zene ■ ■Ha nyomoládé, csak szólj! ■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Vasúti töltés •• Szer. Május 02, 2018 9:05 pm

Engem lepett meg a legjobban, hogy még volt munkám, azok után, hogy önkényesen, és minden kibaszott szó nélkül szabadságoltam magam úgy… nos, még mindig nem tisztázott, hogy pontosan hány napra is. Arra számítottam, hogy a főnököm minimum páros lábbal száll bele a tüdőmbe, mikor laposkúszásban megjelentem a bárpult előtt, ennek ellenére csak egy igen kínos, harmincperces ordításba torkollt a kellemetlen viszontlátás, minekután megállapodtunk abban, hogy az összes családi felmenőm elátkozásán túllépve azért csak visszavesz.  Mert bár én vagyok nemhogy a hónap, de valószínűleg az évezred legrosszabb dolgozója, azért még így is én töröm a legkevesebb üveget, ha dobálni kell őket, meg hát a szezon torkában több esély volt arra, hogy az ember nemváltó műtétet hajtson végre magán otthon, youtube tutorial videók segítségével, minthogy olyan munkaerőt találjon, aki eleget tesz annak az egyetlen kitételnek, hogy nem teljesen fogyatékos.
Így hát én maradtam, elvállaltam minden száz plusz fős rendezvényt, az összes hétvégét, hosszú műszakot, lánybúcsút, osztálytalálkozót és keddet, ami a legpokolibb volt minden másik nap közül, mert akkor aztán tényleg olyan kockásra untam a fejem, mint az ingem. Önként vittem a duplaműszakokat, vállaltam, hogy reggel végzek és jövök vissza délutánra, lényegében akár térdeltethetett volna a férfimosdó undorítóan koszos padlóján, még azt is megtettem volna, hogy ne rúgjon ki. Munkám legyen, a méltóságom majd később megkeresem.
A hétköznapi műszakok szörnyen unalmas mivoltában mindig az első és az utolsó óra volt a legnagyobb kínszenvedés, amit valahová a foghúzás és a szövődményes vakbélműtét közé lehetett beszúrni az egytől tízes skálán. Ha pedig a kettő fedte egymást, mint esetünkben is, az maga volt a kénköves, héttornácos kurva pokol, és ezt csak azért nem ordítottam bele a telefonba az egy órája késésben lévő kollégámnak címezve, mert amúgy baromira nem vette fel. Meg hát valahol azért én is éreztem, hogy nem egészen lenne jogos, tekintve, hogy tök ugyanezt játszottam el velük napokkal ezelőtt én is.
Először látszattakarításba fojtottam minden ingerültségem, abba a fajtába, amiben több a csapkodás és a méltatlan káromkodás, mint a tényleges munka, majd tényleges takarítás címszó alatt besöpörtem a padló összes mocskát a hűtő és az italos polc alá, hogy ne kelljen lehajolni a lapátért. A pultot is sikerült annyiszor letörölnöm, hogy már félő volt, a végén elkopik, összerendezgettem a szívószálakat, mint valami ocd-s kényszerbeteg, átszámoltam a kasszát, és absztrakt péniszformákat rajzoltam a munka után betévedő vendégek kávéhabjába. Majdnem el is mosogattam, de azt azért már én is túlzásnak éreztem, helyette inkább felmostam a vendégteret, mert Murphy törvényei szerint semmi nem vonzza jobban az érkező embereket, mint a frissen feltörölt padló, és fűztem hozzá némi reményt, hogy a ráérős kollégám vérszemet kap a tiszta járólap láttán és megérkezik végre, hogy aztán a könnyeivel töröljem fel a láblenyomatokat, amit maga után hagy.
De aztán nem ő érkezett. A padló azért össze lett baszva, mert hát az életem ekkora szopás, de átestem azon a bizonyos holdponton, ahol ez már a legkevésbé sem érdekelt.
- Pree. – közlöm én is a nevét, mert hát gondolom akkor ezzel a köszönés és egyéb illedelmességi formák le is vannak tudva. Ne vigyük túlzásba, az nem áll jól nekünk. – Igazából én sem voltam biztos benne, de még senki nem szólt, hogy koccoljak, szóval akkor gondolom igen.
Nem is tudom, hogy a helyzet rendkívüliségét Pree felbukkanása, vagy inkább az ábrázata okozta, minden esetre egy pillanatra azon is elfelejtettem aggódni, hogy egyébként azért utálom, mikor az ismerőseim meglátogatnak munka közben, mert mindig valami ritka kínos öltözetet aggatnak ránk, ami többnyire ostoba mintás ingek meg nyominger csokornyakkendők kombinációit takarja, és menthetetlenül basztatási célkeresztet rajzol a hátamra.
- Lehet, hogy mind a kettő, egyelőre még nem tisztázott. – rántom meg beletörődve a vállam, mint akinek amúgy kurvára mindegy, hogy nyolc vagy tizenhat órát dolgozik. Mondjuk egy bizonyos ponton már tényleg. – Ne aggódd túl a felmosást, úgyse végzek jó munkát, szóval gyere, válassz egy szimpatikus bárszéket.
A mosolyát látva az én képemen is automatikusan elterül a buta vigyorom, és már kapom is az ujjaim közé az első kezem ügyébe eső poharat, hogy eleget tegyek az elmúlt és elkövetkező műszakom egyetlen olyan vendégének, akitől nem kapok ideggörcsöt.  
- Dobozos tej? Mi ez, baszki, ovi? – a szemöldököm meglepett csodálkozással vegyes szórakozottsággal csúszik a homlokom közepére. – Nem kérsz inkább egy Zombit? Az most egészen jól illene hozzád…
Éppenséggel mondhattam volna valami kedveset is, de kilenc emberölő munkaórával és a ténnyel a hátam mögött, hogy Őt most kivételesen nem én akartam megdugni, az öcsémnek meg már sikerült, valahogy nem volt létjogosultsága a hamis bókoknak.

Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
12
● ● Reag szám :
8
● ● karakter arca :
jake hold


Témanyitás ✥ Re: Vasúti töltés •• Szer. Május 02, 2018 10:31 pm

To Ace

Az Élet című darabban nem kedveltem soha a statiszta szerepeket. Általában a főszerepre pályázom, de kivételesen most örülnék, ha beszürkülne a világ, vagy csak mondjuk megállna az idő, nem léteznének mások meg ilyenek. Nem, még nem kísérleteztem ki a tökéletes tömegpusztító fegyvert, nem csináltam saját várost sem, ahol arra lehet gondolni amire én megengedem...de..szeretném. Ahogy telnek a napok mondjuk egyre fokozódóan. Kissé azt hiszem felébredt bennem annak tudata, hogy összehajítom a kis pénzem, veszek egy földdarabot, köré ások valami vizesárkot híd nélkül és egyedül fogom pengetni életem lantját. Mert ha nem találkozom másokkal, akkor ad 1 nem tudnak felbaszni, ad 2, nem birizgálják az érzelmi központomat sem. Bár valami ultra teherlift azért nem fog ártani, mert hát a házhozszállítás a 20. század ajándéka és én magam is élek vele előszeretettel, pláne ha ágyban tervezek fetrengeni éjt nappallá téve. Dee most ezt elkerülve, gyaloglás volt. És a meglepetés szellőjével, egy felmosóval mixer egyenruhában személyesen Acey. Nyilván kettélőné egy pohárral a becézésért, de..én mindenkinek adok, aki megmozdít bennem egy ingernél többet.
- Ha nem így lenne jelenthetném, hogy buksz a flanelre és a csokornyakkendőre. - vigyorgok rá, miután a brékó brékó névpróbákon túl vagyunk. Még vissza tudjuk mondani a másik nevét, agysejtjeink épen vannak. Már amennyire. Köhömm. - Mindenesetre csini. - hagyom fenn a vigyort, mert nem lehet megállni a megjegyzést. Kikívánkozik. Ezért nem operálnék jól autószerelőnél. Mert tök komolyan, hogy állna már az olajfoltos kezes-lábas? Na, pont úgy, amin mindenki egy hétig röhögne. Mondjuk nem egy elvetélt ötlet, dee kivételesen azért remélem, hogy újkeletű melómat tovább sikerül megtartanom, mert hát végre nő a főnököm, anyuka is, így biztos nem a seggem fogja tapizni. Szóval viszlát olajfolt, heló régiség!
- Ouh, még dupláznál is? Valamit tudhat ez a hely, ha így ideköt már fejben. - túrok a hajamba, mert bevallom bűnösen, valahol én is hiú vagyok és amikor tudom, hogy a fejem felett villognak a táblák, hogy "Elbaszott", "Szarkedvű", "Szánalmas", akkor legalább az adott helyzet röppenet másodperceiben próbálok valamivel javítani. Csak úgy. Mert..kell. - Nem nagyítóztam körbe felmosótudásod, de rögvest bárszékes ajánlat... - ragyogtatok rá egy cseppenősen hálás mosolyt - ilyenre nem mondok nemet. - egyébként állva is megittam volna bármit. Kivéve persze azt, amit kifacsar a pulttörlő rongyból, azért a mindegy csak folyékony legyen időszakon már túl vagyok. Nem mintha ilyesmi járna a fejében, már megint én lépdelem túl a dimenziót pár körrel. Felcsüccsenek az egyik szimpatikus - mind egyforma, akkor fényszög alapon - székre és felkönyökölök a pultra, hogy szemlélődjek és vállat vonjak. - Azt is mondhattad volna, hogy kassza zárva és a reggelidből annyi maradt. Vagy tejes koktélokhoz kell és azért van. - megállok a hadarásban és határozott felnőtt nő módjára nyelvet öltök rá - Minden vendégnek ilyen szépeket mondasz? - felnevetek, touché egyébként, tényleg szarul nézek ki. Mármint szarul vagyok. Nüansznyi a különbség, de van. - Zombi. Széépen vagyunk Acey.. - ingatom a fejem - Amúgy jöhet. Mindegy teljesen, ami a kezedre esik és az íze nem olyan, mint a hányásé chilivel. - és fel is emelkedem, hogy nézzem amit csinál. Van ez a folyamatfigyelés dolog. Mindig is szerettem. És általában a katasztrófa bulikon, vagyis nevezzük inkább rendezvényeknek őket, mindig a mixernél köt ki mindenki. A precíz, rutinról árulkodó mozdulatok megnyugtatóan hatnak a részeg idegekre. Dr. Pree megfigyelései, 1. rész. - Mondanám, hogy csinálom én és te lelkesen add az instrukciókat közben, de az elsőt végignézem mindenképp. - és csak alig vagyok pofátlan, hogy kilátásba helyezek egy másodikat is. Vagyis csak az elkészítését naa. Megihatja ő. - Vagy ha le mered nyelni amit én kutyulok be, szívesen nekiugranéék. - és felöltöm az angyali nézésemet, amit egyébként a két bátyámnak szoktam tartogatni, na meg minden olyan lénynek akitől remélek valamit, ami igennel kezdődik. - Na? Meri vagy nem meri Mr. Wrighton? - kérdezem mosolyogva és ez a mosoly őszinte, könnyed, normális. Nem susognak mögötte démonok.

■ ■ Zene ■ ■Ha nyomoládé, csak szólj! ■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Vasúti töltés •• Csüt. Júl. 05, 2018 6:51 pm

Én már tényleg nem vágytam másra, csak csendesen, méltóságteljesen elpusztulni a bárpult alatt, de legalább aludni úgy három órát, mielőtt újrakezdődne ez a horrorpornóba illő mélytorkozás, amiről valaha azt gondoltam, hogy igen, ez akár egy jó munka is lehet. Aztán persze kiderült, hogy a jó munka kivétel nélkül magában foglalja azt is, hogy ne kelljen emberek ötvenméteres közelébe kerülni, de minimum a beszélgetés részt el lehessen kerülni, viszont akkor már késő volt, szóval most minden örömöm néhány perc alvás volt a pultra dőlve, mikor épp nem jött senki, vagy egy nagy adag nyál, amit a seggfejek italaiba folyattam, mikor nem figyeltek. Megjegyzem sehol nem adnak annyi jattot a csulafelesért, mint itt.
- A butch leszbi kinézet a gyengém. Minél favágósabb a flanel, annál jobb. – bólogatok némi komolyságot erőltetve magamra, ami ugyan minimális igazságalapot sem kölcsönöz a szavaimnak, de én szeretem időről időre kipróbálni, hogy még mindig szar színész vagyok-e.
Update: még mindig szar színész vagyok. – Amúgy meg a csokornyakkendő tépőzáras, az azért elég király.
Felelem az egyenruhám védelmében, mintha egyébként egy kicsit is sérelemként élném meg a megjegyzését. Mintha amúgy az öcsém nem a világ leggörényebb embere lenne ilyen szempontból, aki, ha alkalma nyílik rá, úgy egy levegővétellel, fél órán keresztül ne tudna poénkodni azon, hogy nézek ki. A legjobb mellett edződtem, Pree megjegyzései már igazán nem tudnak ártani. Nagyrészt mondjuk azért, mert tényleg igaza van, és ha épp nem félteném az állásom, én is foggal-körömmel – és kurvára sikertelenül - tiltakoznék az egyenruhánk ellen, ahogy eddig is.
- Ha nem számoljuk, hogy milyen idegesítőek a részegek, ha te józan vagy, azért ez még mindig egy közepesen szar fizetés, egész jó jattal, személyzeti alkoholfogyasztással, és ingyen flanellel. Ki mond nemet az ingyen flanelre? – megvonom a vállam, és ahogy Pree bárszéket választ magának, én rossz szokásomhoz és kényszeres mellékcselekvésemhez híven letörlöm előtte a pultot, úgy kilencszázhuszadszorra is. – Amúgy meg csak azért vagyok ennyire jófiú, mert méltóztattam nem bejönni hozzávetőlegesen egy hétig dolgozni, ők meg méltóztatták nem kirúgni a felelőtlen seggem, szóval most törlesztek, azt hiszem.
Az ujjaim közé kapok egyet a tiszta tulipán poharat, és óvatosan koccintom hozzá a talpát a bárpult lapjához, közvetlenül Pree előtt, némi zúzott jegyet leszámítva üresen.
- Először is, a koktélokhoz inkább tejszínt használunk, az sűrűbb, könnyebb vele dolgozni, másodszor meg, bókokat csak az kap, aki fizet a piájáért, azt neked meg úgysem hagynám, szóóóóóóval... - Egy amolyan kissé kárörvendő, „így jártál” vigyorra húzom a számat, közben módszeresen lepakolom a polcról a hozzávalók üvegeit, ami túlnyomórészt rumot takar, némi rummal, majd megragadva a shakert, el is kezdem beletölteni az első üveg alkoholt az aljára. A figyelmem nem kerüli el, hogy Pree, mint egy kíváncsi kisiskolás, a pulton könyökölve figyeli minden mozdulatom, amire akaratlanul is elmosolyodom. Olyan kibaszott régóta csinálom már ezt, hogy az se lepne meg, ha maga Donald Trump mesefiguraszerű kacsafeje kapkodná a fejét az üveg mozgásával párhuzamosan, mégis van valami Pree aranyosan csillogó, érdeklődő tekintetében, ami kényszerűen arra ösztönöz, hogy fejcsóválva vigyorogjak, és pörgessek még egyet a hülye rumosüvegen, akkor is, ha azt már nem feltétlenül tudom elkapni.
- Ó, ez most egy kihívás? – nevetek fel halkan, mialatt a levegőbe emelkedett palack visszahuppan a tenyerembe, én pedig a pohárban lévő kétféle rum tetejére még egy harmadikból is rátöltök, mielőtt a tetejére locsolnám a citrom, narancs és ananászlevet. – Ha te lenyeled, amit én csinálok neked, én is megkockáztatom a tiédet.
Miután a fél pultot belecsorgattam a shakerbe, előtúrom a másik felét az elmosogatott edények halma alól, majd összerázom a kreálmányom, és Pree poharába öntöm. Egyszerű, fekete szívószálat dobok bele, és még mielőtt megengedném, hogy hozzányúljon, narancs és ananászszeletet szurkálok a szélére, majd az orra alá tolom az elkészült, narancsos-sárgás italt.
- Óvatosan vele, nem olyan kislányos pia, mint amilyennek látszik. – figyelmeztetem, még mielőtt három kortyra lehúzná az egészet, én meg magyarázhatnám az öcsémnek, hogy miért ütöttem ki a… hát nem is igazán tudom már, hogy milyen kapcsolati jelzőt használnak ezek magukra. Minden esetre saját testi épségem sértetlenségének reményében azért nem vinnék haza egy nagyon részeg Pree-t.
- Ha úgy érzed, hogy elég bátorságot ittál már, akkor gyere körbe, a pult végén be tudsz jönni, aztán keresünk valami olyan receptet, ami nem dönti anyagi csődbe a céget akkor se, ha összetöröd az összes hozzáváló üvegét. Mondd, becsült adatok szerint egy vodkaszódától a 71 összetevős Commonwealth koktélig, mennyire gondolnád reménytelennek magad?

Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
12
● ● Reag szám :
8
● ● karakter arca :
jake hold


Témanyitás ✥ Re: Vasúti töltés •• Csüt. Júl. 12, 2018 6:51 pm

To Ace

Valahogy ma nem vágytam igazság szerint a hím Wrightonokra, olyanokra pláne nem akik ennyire közeli rokonai Silnek, de én tervezek az univerzum végez, meg hát mit tehet róla csóri Acey, hogy az öccse mmm finoman szólva is szopatott egy hónapig? Vagy ki tudja mennyiig. Mert ez a Miss Névtelen barátnő valószínűleg nem az égből pottyant le...de mindegy is, hát legyenek boldogok jesszus. Emiatt nem lehetek tahó a testvérével. Nem lenne fair, bár az élet nevű filmben legtöbbször semmi sem az, de bírom Acey-t. Tényleg. És a lelkemre venném ha most innen is ki kellene fordulnom.
- Hordj hát többet, most nagyon hódít. Egy kis hajnövesztés, szakáll és tökéletesen trendi leszel a piacon. - rákacsintok, nyilván nem tudom elképzelni így - Szólj ha kell hajápoló készlet. Megleplek vele karácsonyra. - vigyorgok, valamiért nem csak azon, hogy elképzelem őt hosszú hajjal, hanem, hogy favágós öltözékben meg minden... - Hogyne, az. Csini. - erőltetek némi komolyságot az arcomra, vagyis próbálok. - Ezerrel körbebókollak éppen, nem kell védekező állást felvenni. Ha fekete-fehér lenne, térdig letolt nadrágban még pingvin táncot is nyomhatnánk. - esküszöm nem nézem többet betépve a Mary Poppinst. De mennyire király lenne már beugrani egy festménybe és pingvinekkel táncolni, meg körhinta lovakon versenyezni! Óóóóó én szeretnééém! Felemelem a kezem. - Képzelj már el engem egy ilyen egyenruhában légyszives. 3...2...1.... - várom, hogy belehaljon a röhögésbe vagy valami, bár egyébként nem kizárt, hogy hamarosan én is a vendéglátás felé fogok fordulni, mivel a mostani munkahelyemnek is annyi lett. Komolyan, hát mit kellene csinálnom? A kérdés költői, mert nyilván lottót nyerni és körbeutazni a bolygót, mindenhol lenni egy kicsit, megmászni a Himaláját, vadvízi evezni..egek, mennyi mindent nem próbáltam még ki?! Felülök a bárszékre és csak utána könyökölök fel, hogy végignéztem kéjenc kukkoló módjára a letakarítási fázist. Ezt mondjuk nem hittem, hogy megérem: Ace Wrighton italt készít nekem, professönel keretek között. Ma is megérte felkelni. Vagy mi. - Miért nem jöttél be egy hétig? - ez mondjuk érdekesen hangzik, meg pechére kíváncsi is vagyok általában mindenre ami nem szárazan uncsi. És ő nem az, tehát érdeklődő tekintettel nézek rá. - Hűű, izgulok.. - nézem a poharat, ámbár a zombi jelzőt azért méég megbánja, hiába teljesen igaz. De a fenének se volt kedve ilyen időben feltenni 40 kg falfestéket a szeme alá, hogy ne látszódjon a kialvatlanság sötét karikája.. - Naaa, pedig készen álltam jattolni is ha fincsit csinálsz. És persze végighallgatni egy ódát magamhoz. - veszek fel egy angyali mosolyt, ami annyira angyali, mint Luciferé lehetett amikor Évára sziszegett a fáról (jártam hittanra! becsszó!). - A tejszínt viszont nem ittam volna meg csak úgy. - elfintorodom, valószínűleg a szomjamat nem oltotta volna kb. semennyire, de némi öklendezést előcsalt volna.
Figyelem amit csinál, ahogy csinálja. A kezei mozgását. A magabiztosságát ami sugárzik a mozdulatokból. Felpillantva elkapom a mosolyát is, mire válaszul tőlem is kap egyet, de figyelmem újra az alkotási folyamatra fordítom. Nem kérdezem meg, hogy zavarba hozza-e hogy nézem. Aki szeszművészként tevékenykedik, illő hozzászoknia az ilyen tekintetekhez. Neki meg az enyémhez jelen pillanatban. Gonoszság, meglehet, de ha egyszer tényleg hihetetlen jól csinálja.
- Igen, nevezhetjük annak is. Bár én ilyen mutatványokra nem vagyok képes. - figyelem az üveg útját a levegőbe és vissza, mhm, biztos, hogy nem vagyok képes rá, de izginek ígérkezik - Deal. Megbirkózom vele. És utána csinálok neked valamit. Ami nem biztos, hogy fincsi lesz, de szeretettel csinálom. - mosolygok áthatóan, bár amivel leveszem a lábáról a két bátyám, az lehet nála nem úgy jön be, hiszen nem ismer gyerekkoromtól kezdve. És ők is elszenvedtek néha kísérletezéseket, bár az sütemény volt. Mit nekem a haladó szint. Mintha egy 60 méteres futás után rögtön olimpiára kívánkozna valaki. Ja, hogy ilyen típus vagyok? Beleszagolok a pohárba. Mindig mindent megszagolok mielőtt megeszem/megiszom. - Ígérem, hogy vigyázok. - veszem el a poharat és belekortyolok. Igazából arra számítok, hogy brutális lesz, de a rum nem tud felülkerekedni a gyümölcsökön, így olyan mintha csak tessék-lássék lenne benne. - Ennek neve is van maestro vagy hirtelen ötlet? - és újabbat is, esküszöm finom, pedig meg se kérdezte, hogy miket szoktam egyébként összeinni ha valahová elmegyek - Elég bátorságoot? Egész jóban vagyok a pultokkal ám! - persze a fogyasztói oldalról és ezt mindketten tudjuk. Iszom még egy kortyot és leszállok a székről. - Csak várd ki a végét! - motyogom és követve az instrukciót megkerülöm, hogy bejuthassak a felségterületére - Tiszta VIPnek érzem magam. Beengedtél a birodalmadba. - nekem meg hatalmas taps, mert nem is inognak a lépteim, semmi gond nincs. A jelek szerint képes vagyok ésszel inni. Még. - Vodkaszóda. Azért az még menne. Menjünk fel mondjuuuk, ötig. - nézek rá, két tenyeremen megtámaszkodva - De ne sampont csináltass, lerombolnád a bennem élő képet magadról. Szóóóval .. - húzom ki magam és még tisztelgek is - Jelentem mester, készen állok! Mondd mit szeretnél, mit fogjak, mi kell bele és imádkozz néhol. - vigyorgok rá. - Vagyis nem, ne imádkozz. Csak..élvezd majd amit kapsz! - ajándék piának ne nézd az ízét, nemde? Ha már itt tartunk kinyúlok a sajátomért és követve még mindig a "lassan" fejezetű utasítást ellenállok a késztetésnek, hogy felhajtsam egybe a végét.

■ ■ Erre taníts meg! ■ ■Bocsi a késésért..■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Vasúti töltés ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Vasúti töltés
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Vasútállomás
» Vasúti lerakat
» -=Taijutsu stílusok=-

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-