Kültéri asztalok
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 8:42 pm ✥
✥ Yesterday at 7:44 pm ✥
✥ Yesterday at 6:10 pm ✥
✥ Yesterday at 6:03 pm ✥
✥ Kedd Nov. 13, 2018 8:28 pm ✥


Témanyitás ✥ Kültéri asztalok •• Szomb. Nov. 25, 2017 4:01 pm

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Kültéri asztalok •• Pént. Dec. 29, 2017 5:26 pm



&& GENEVA
Hat napja eloszor volt batorsagom bekapcsolni a telefonom.
Igazabol egesz eddig is csak azert halogattam ezt a dontest, mert hatarozottan meg voltam gyozodve arrol, hogy ugyanabban a pillanatban, amelyikben csak ezt megtettem volna, Ellie mar ott logna a vonal tulso oldalan, hogy taglalja, mennyire szeretne mar a felesegem lenni, meg hogy kitalalta mar, hogy fogja elnevezni a harom fiunkat meg egyetlen lanyunkat. Kezdtem egyre biztosabb lenni abban, hogy Judasnak igaza volt, mikor azt mondta, hagyjam ot a picsaba es soha tobbe ne nezzek vissza, es igazabol mar kezdtem banni is, hogy nem hallgattam ra, mert ebben a lanyban tenyleg nem sok minden volt a viszonylagos szepsegen es intellektusan kivul. Arrol nem is beszelve, hogy a kapcsolatunk ket, kinosan hosszu eve utan sem volt hajlando meg csak gondolni sem arra, hogy lefekudjon velem, es ezzel minduntalan rakenyszeritett arra, hogy hutlensegre adjam a fejem. Nem, mintha a lelkiismeretemnek kulonosebb problemaja lett volna ezzel, mert amirol nem tudott, az nem fajt neki, meg egyebkent is, nem tudhatta, mire koltom a penzem, tekintve, hogy joforman sosem jart a lakasom kornyeken, mert a szulei nem engedtek meg neki.
Igazabol pont ezek miatt kezdtem egyre nagyobb szukseget erezni annak, hogy vegre tovabb lepjek es valami hasznosat is kezdjek az eletemmel, valami olyat, aminek nem lenne mindennapos drama a kezdete es a vege, amiben nem lenne maniakusan csaladot alapitani akaro, feltekeny baratno, sem irritalo munkaado Athena szemelyeben, sem a sajat anyam, akire megint rajott az ot perc es elkezdett nekem rendfolott "kedves" emaileket irogatni. Hiaba voltam mar felnott, valahogy bizonyos problemaimmal nem tudtam egyedul elboldogulni - es mig anyam vagy a munkaadom olyan szemelyek voltak, akiket egyedul is tudtam kezelni, Ellie lassan kezdett tul esni a hataskoromon, meg igazabol mindenkien, akinek az eleteben sosem jelent meg a pszichotikus, obszessziv baratno az ostobasagaival. Fogalmam sem volt arrol, hogy Judasnak volt-e valaha ilyenje, de jelen pillanatban csak o jutott eszembe azok kozul, akikre szamithattam volna, mert eddig valahogy boldogult minden orultsegemmel, meg lassan mar kezdett nalam tobbet tudni Ellie orultsegeirol, igy ugy dontottem, egybekotve a kellemest a hasznossal rabeszelem ot, hogy a regi szep idok emlekere basszuk el az egesz napunkat azzal, hogy delutan kettokor elkezdjuk onteni magunkba az alkoholt, es igazabol egeszen felszabadult embernek is ereztem magam egeszen addig a pillanatig, amikor mar a pub egyik kinti asztalanal ultem, kielvezve a sapadt, halvany napsugarakat, es a telefonom meg nem rezzent, uj uzenet erkezeset jelezve.
Legalabb haromszor el kellett olvasnom azt a harom kusza mondatot, amit kaptam, mire felfogtam, hogy az egyetlen, Ellie-temaban profi baratom ejtett engem egy lany miatt, akivel mar regota tervei voltak - igazabol kezdtem biztos lenni abban, hogy az utolso pillanatban dontott ugy, hogy inkabb ot hivja meg ahelyett, hogy megint hallgassa a nyavalygasom, es igazabol nem hibaztattam ot ezert - legalabbis nem tul sokaig, mert a figyelmem valami, vagy epp valaki mas ragadta meg: egy kisertetiesen ismeros arc a szomszed asztalnal, akit akkor vettem eszre, amikor a megfelelo autot kerestem, ami ala beugorhatnek, mielott Ellie ram talal elbamultam a semmibe, azon gondolkodva, akadjak-e ki vagy sem.
De egeszen elfeledkeztem errol, amikor meglattam a lanyt a szomszed asztalnal; mar csak azert is, mert nagyjabol olyan tizenhet oraval korabban fizettem neki egy olyan osszeget, amire minden atlagos embernek masfel honapig kene dolgoznia, csak azert, hogy valamennyi szorakozas nekem is kijarjon az eletben, ha mar a baratnom egy jegcsap volt, meg a kovetkezo szende szuz, aki minden karacsonykor a pasztorjatekban Jezus anyjat jatszotta. Szerettem volna azt mondani, hogy egyaltalan nem razott meg a latvany, marmint az a resze, hogy ennyire hetkoznapi kornyezetben latok valakit, akinek egesz eddig fizettem, hogy levetkozzon - es ez igy, most, kezdett rendkivul abszurd gondolatta fogalmazodni a fejemben, aminek az lett a vege, hogy minden bizonnyal gatlastalanul, meghokkent arckifejezessel bamultam ra, magam sem tudtam, percekig vagy orakig, de biztos voltam abban, hogy ez nem fogja elkerulni a figyelmet - minden esetre fejben mar legalabb tizenhet kulonbozo, eletszeruen hangzo kifogast raktam ossze, azzal a cellal, hogy esetleg mentsem a borom, amennyiben eszebe jutna az asztalomhoz viharzani es ram szolni, hogy ne bamuljam ugy, mint valami stalker... De tehettem en rola, hogy az agyam az ilyen szituaciokban keptelen volt normalisan funkcionalni?

lesz ez meg jobb is, csak vard ki - meg ha kellenek ra ekezetek, sikits <3
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kültéri asztalok •• Szomb. Dec. 30, 2017 10:55 am


Baby I got good luck


-Geneva, hallasz…az itteni egyetem átvenne, tudnád folytatni…
Hatalmasat sóhajtok. Már bánom, hogy voltam olyan jó arc, hogy felvettem anyámnak a telefont. Komolyan mondom olyan, mintha harapófogóval tépnék le az  összes sötétvörösre lakkozott körmömet és minden egyes perccel egyre kellemetlenebb az egész beszélgetés.
-Én hallak, anya, te nem érted, amit mondok-morgom, miközben borravalót hagyok a pultoslánynak és kifelé tartok a sörömmel. Miért is iszom már késő délután? Nagyjából azért, mert rohadtul megérdemlem. A munkahelyemen szorongok, az otthoni meló egészen rendben van, de ott is félek a visszaeséstől és még anyám is itt van, hogy konkrétan a halálba kergessen. Fél éve hagytam ott azt a nyomorult egyetemet, nem is ok nélkül, most meg már fél órája hallgatom, hogy milyen remek, hisz az otthoni egyetem átvenne kreditestül,problémástul,anyám kínjástul. Ez valakinek biztos egy remek lehetőség lenne, de ez a valaki tuti nem én vagyok. Már most hányingerem van, ha arra gondolok, hogy feladom az itteni életem és visszakullogok Strasbourgba, hogy aztán mindenki láthassa, hogy Milena Girard bizisten megmondta előre, amit meg kellett. Szegény Girard lány, hiába pillog szépen hosszú szempillái alól, ha olyan buta, hogy még az egyetemet sem tudja rendesen, Párizsben kijárni. Az kéne nekem, hogyne! Előbb egyeznék bele, hogy három jókora medve megerőszakoljon, minthogy itt hagyjam a lakásom, itt hagyjam az életemet, pláne ha már magamnak kapargattam össze legalább a felét. Na ja, mióta apa nem tud támogatni jobban kell figyelnem magamra, meg arra, hogy milyen hülyeségre költöm a pénzt lakbér helyett. Tudom mit spóroltam meg ügyesen…a kamerámat. Mindegy is, ha Kenny rájön olyan ívben repülök az egyetlen normális munkahelyemről, mint a Jóbarátok büdös macskája a sikátorba.
-De értem, én csak azt mondom, hogy miért lenne akkora a baj, ha meggondolnád…-forgatom a szemeimet. Nem is értem minek forszírozza, lehetne boldog a kudarcommal de neeem, neki ennél több kell. Micsoda hajcsár! A harmadik ilyen mondatánál lehuppanok egy asztalhoz és kibambulok az utcafrontra, nem is igazán hallom Milenát, csak azt, hogy „egyetem” meg „otthon” meg „család”. Mi a franc ez, elcseszett Coca Cola reklám, de most komolyan!
-Na jó, figyelj, utoljára mondom el…rohadtul nem akarok egyetemre járni sehova és soha. Na szia!
Igen, valódi paraszt vagyok, hiszen rácsaptam a telefont a szülőanyámra, igen, gusztustalan vagyok, meg hálátlan dög…ugorjunk! Meg amúgy a sört is inni kéne, mert egyrészt kimegy belőle a szénsav, másrészt megmelegszik,a lényeg az, hogy totál ihatatlan lesz. Éppen belekortyolok a piámba, miközben próbálok megnyugodni, de hirtelen furcsa érzés kap el.  Egészen olyan, mintha valaki bámulna. Oldalra fordítom a fejem, közben éppen simára vasalt hajamat dobom hátra és lám csak lám, nagyon igazam volt, mivel egy ázsiai sráccal azonnal találkozik is a tekintetem. Az a vicces, hogy nagyon ismerősnek tűnik, de hirtelen nem is tudom, hogy honnan, nem az cégnél dolgozik,  az fix, nem is egy buliban találkoztunk…és bamm. Megvan. A tegnapi srác, az a rendkívül bőkezű.
-Szia-köszönök rá és közben elmosolyodom.



avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kültéri asztalok •• Vas. Dec. 31, 2017 12:13 pm



&& GENEVA
Hazudnek, ha azt mondanam, egyszeru dolog nem hallgatoznom; nalam mar szakmai artalomma valt, hogy kenyszerszeruen kihallgatok mindent, amit csak lehet, hogy minel tobb informaciot szerezzek meg, de abban semmi erdekem nem volt, hogy az o privat beszelgeteseit is kihallgassam. A vilag legtermeszetesebbnek latszo mozdulataval nyultam hat a telefonom utan, hogy legalabb ugy tegyek, mintha tenyleg nyomkodnam a par helyen megrepedt kijelzot, de a gondolataim minduntalan a lany fele kalandoztak - nem o az elso, meg nem is az utolso, akinek fizettem, de o az egyetlen, akivel eddig eloben is talalkoztam - ami kellemetlen, tekintve, az agyam mennyire diszfunkcionalissa valik az ilyen helyzetekben.
Meg igazabol minden mas helyzetben is - foleg anyam kozeleben, meg amikor Athena hiv, meg igazabol minden mas alkalommal is; azt hiszem, van valamennyi igazsag abban, hogy az informatikusok egy kulonc alfaj, akinek a mentalitasa nagyban eter minden normalis emberetol. Igazabol nem tudom, mennyire hianyzik ez a normalitas; elvegre is ez az, ami miatt most egyedul iszom el a szegyenem, mert Judas "normalis ember" modjara epp randevura visz valakit, aki nem a baratnoje. Es meg o ad nekem parkapcsolati tanacsokat....
Irritaltan fujom ki a tudombe szorult levegot; az egyetlen pozitivuma a hirtelen jott irritaciomnak annyi, hogy a tekintetem vegre el tudom szakitani a lanytol, akinek joforman meg a nevet sem tudom - elvegre is erosen ketlem, hogy chaturbate-en a sajat nevet hasznalna, hacsak nem akarna masnap egy csomo nyaladzo, lihego perverz ferfiut a nyomaban tudni. Jobban belegondolva nekem sem igazan van jogom itelkezni folotte, vagy barki mas folott, mert ugyanugy fizettem neki.
Mindketten ugyanugy el vagyunk baszva.
Ez a gondolat valamelyest megnyugtat; a telefont is kepes vagyok felre tenni anelkul, hogy az asztal lapjahoz csapnam, es igazabol egeszen atlagos latszatot keltek (vagy legalabbis ebben remenykedem), mikor a hangjat meghallva fele fordulok, apro, felszeg mosolyra vonva az ajkaimat.
- Hello. - Van egy olyan erzesem, hogy meg mindig ugy bamulom, mintha epp szellemet lattam volna, es emiatt lelekben nyakon is baszom magam, mert az istenert, nem viselkedhetek ugy, mint egy komplett retardalt, meg egyebkent is, az emberek bamulnak. Ossze kene szednem magam. Meg nem kene a fel lokalon is atszologatni egymasnak; igy egy hirtelen otlettol vezerelve a zsebembe gyurom a kis telefonom es fogom a kis poharam, aztan odalepek hozza, szabad kezemmel megtamaszkodva az egyik ures szeken az asztala mellett.
- Szabad ez a hely? - Es a nyelvemre harapok, mielott tobbet mondanek - foleg valami olyat, hogy mennyire szar nekem, hogy a haverom pofara ejtett, meg hogy ha esetleg beszelgetesbe akarna elegyedni, akkor nincs kedvem atkiabalni a fel lokalon, es foleg azt, hogy hallottam a telefonbeszelgeteset es kurvara egyetertek azzal, hogy joga van azt csinalni az eletevel, amit csak akar.
Ehelyett csak felszegen helyezem a testsulyom az egyik labamrol a masikra, igyekezve ignoralni a tenyt, mennyire diszfunkcionalis vagyok meg hat nap nem alvas utan - de hat valamitol el kell kezdeni a szocializalodast, es ez egy tokeletes kezdet, legalabbis abban a tekintetben, hogy legalabb nem vagyok creepy meg perverz. Ugye?

lesz ez meg jobb is, csak vard ki - meg ha kellenek ra ekezetek, sikits <3
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kültéri asztalok •• Csüt. Jan. 04, 2018 11:45 pm


Baby I got good luck


Kicsit para, hogy itt ül mellettem a pasi, aki enyhén szólva is rám veri. Vagy legalábbis tegnap este valószínűleg pont erről volt szó, ahogy láttam. Érdekes fejlemény, márcsak azért is, mert ha jól emlékszem letiltottam, hogy Franciaországból is nézni lehessen csodálatos műsoromat, de végül is mindegy, ha már így alakult virul a fejem, hogy legalább nem valamelyik pocakos, szőrös, ötvenes perverzzel hozott össze a sors. Az azért elég nagy tragédia lett volna, ahhoz képest, hogy egy aránylag jó pasi, aki korábban fizetett a…kedvességemért (anyám, de irodalmi vagyok újabban) meghallgatja a telefonbeszélgetésem anyámmal. Fordítva is lehetett volna. Jhaj, ha a muter tudná mit csinálok úgy meg lenne rökönyödve, hogy még a dédanyám hitéből is kitérne, nem, hogy a sajátjából. A lényeg, hogy fogalma nincs, a vállalható verziót mondtam neki, vagyis azt, ami félig igaz is, hogy egy irodában vagyok titkárnő részmunkaidőben és ez egész jól fizet. Nem Gucci táska-jól, de azért nem halnék feltétlenül éhen belőle, csak ha nagyon akarnék. Beleiszom a sörömbe és elszánom magam, ráköszönök a pasasra, végül is nem tűnik aberrált állatnak, már tegnap sem kért semmi furcsát. A mai férfiak olyan betegek tudnak lenni, én értem, hogy olyat akarnak látni, amit otthon nem, de itt dögöljek meg, ha mégegyszer sztriptízelek lófejben, úgy beleizzadt az arcom, hogy rossz belegondolni is, meg levegőt sem kaptam rendesen. Lényeg a lényeg, neki nem kellett lófej, amúgy sem ajánlottam volna fel, de azért örültem, hogy beérte valami szimplával. Komolyan mondom rendesen meg vagyok lepődve, hogy milyen normálisan néz ki, gondoltam van vele valami baj, mert a fejét nem mutatta, mikor privátoztam vele, de semmi. Nem gülü a szeme, nem ragyás az arca és még az orra sem akkora, hogy előbb fordul be a kereszteződésen, mint a gazdája.  Érdekes. Nem értem én ez embereket! Arra meg pláne kíváncsi vagyok, hogy vajon miért vehette igénybe ez a faszi a szolgáltatásomat. Mármint…nincs ennek valakije a valóságos világban?  Képes lennék azt hinni, hogy kijutott neki valami barátnőféle, vagy legalább egy dugópajti. Szomorú, igazán szomorú. Nincs ezen túl sok időm keseregni, mivel emberünk már az asztalomnál is van és valami iszonyú sután érdeklődik, hogy leülhet-e. Nem mondom, hogy mindent értek, de lehet nem gyerebe neki a normális ismerkedés.
-Eddig ott ült az összes rosszkedvem, de hajlandó vagyok elhessegetni -vigyorodom el és fejemmel intek, hogy ne szerencsétlenkedjen már, hanem üljön le, mert kezd gáz lenni a helyzet.
-Azt ne mondd, hogy zavarban vagy-mondom és belekortyolok a sörömbe, közben a tekintetét keresem. Pontosan tudom, hogy ezzel nem könnyítem meg a helyzetét, de valahogy aranyosnak találom az esetlenségét.

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kültéri asztalok •• Pént. Jan. 05, 2018 12:13 am



&& GENEVA
Wow, kellemetlen.
Marmint nem a szituacio kellemetlen, hanem az esetlensegem, meg annak ellenere is, hogy alapjaraton egeszen fierce-nek tartom magam, ugy tunik, az egesz hetnyi nem alvas erosen beutott a magabiztossagomnak. Fogadok, hogy most a vilag leggyokerebb delikvensenek tart, aki csak online kepes eletkepesen kommunikalni, eloben viszont egy burgonyanal is pocsekabb kommunikacios kepessegekkel rendelkezik.
Vegul megkonnyebbulten ulok le a szabad szekre es teszem le a whiskys poharam az asztalra; korabban mar rajottem, hogy a small talk nem az erossegem, tekintve, hogy sem jo csaladugyi tanacsado nem vagyok (daily reminder: az anyam utal, mert szerinte meggyilkoltam az ocsem abban az autobalesetben), sem first class creep, aki nem tudja a libidojat online tartani. Na jo, ez meg igy fejben is szarul hangzik, nem hogy meg kimondjam hangosan; es meg is konnyebbulok, hogy vegul beszelgetest kezdemenyez, es en zavartan elnevethetem magam a sajat sutasagomon, szabad kezemmel meg jobban szetborzolva az eddig is elegge rendezetlenul elfekudt hajam.
- Igazabol nem fogod elhinni, de egy kicsit talan igen. - Szorakozottan kortyolok bele az alkoholomba, vegul csak felemelve a tekintetem az asztal lapjarol, amit mar eleg ideig csodaltam ahhoz, hogy megallapitsam rola, hogy jobban nez ki, mint az, ami nekem van otthon. - Tudod, altalaban nem vagyok az a fajta ember, aki masnap meg sorozget a lannyal, akivel az elozo estejet toltotte.
Egy apro, megkonnyebbult sohajjal konstatalom, hogy az idegessegem elmult - mar csak az alapjaraton is jelen levo sutasagom maradt meg, meg a beszelgeteskeptelensegem, mert tul koran van meg, meg meg tul sok a ver az alkoholomban, igy inkabb nem is huzom tovabb a temat; legalabbis ha o nem akarja folytatni. Meg igazabol epp most ismertem el, mennyire is elbaszott ember vagyok; hala minden egeknek, hogy nincs a homlokomra irva, hogy van egy baratnom, akire tobbre tartja Jezust nalam, mert akkor minden bizonnyal itt es most asnam be magam az utcako ala hat meterrel.
- Na jo, ez fejben jobban hangzott, mint kimondva es egyaltalan nem vagyok annyira elbaszott alak, mint amilyennek most minden bizonnyal hiszel. - Valamivel magabiztosabb mosolyra vonom az ajkam, pedig a hang a fejemben intenziven uvolti, hogy kussoljak es hagyjam abba a magyarazkodast; biztosan nem egy aberralt allattal futott mar ossze, rosszabbakkal is, mint akiknek csak erosen vallasos baratnojuk volt, aki erenyovet hordott a minden kivillanto szoknyaja alatt.
Lapozzunk.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de en ugy hallottam, hogy a rossz kedvet a legjobb whiskybe fojtani. - Egy pillanatra felrenezek a jardan elhalado parocskara, es egy izom is megrandul az arcomon, belegondolva, hogy nekem is valami hasonlo szinjatekot kellene jatszanom, Ellie-vel; de aztan visszaforditom a tekintetem es lustan tamasztom meg a konyokom az asztalon, hogy valamivel konnyebb legyen ide-oda billegtetnem a poharat a kezemben, abban a remenyben, hogy nem epp most hagy majd cserben a szerencsem es nem ontom magamra a tartalmat, mert akkor tenyleg el fogom asni magam az asztal ala. - Nem csatlakoznal hozzam par poharra? En allom.

lesz ez meg jobb is, csak vard ki - meg ha kellenek ra ekezetek, sikits <3
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kültéri asztalok •• Szomb. Jan. 13, 2018 8:55 am


Baby I got good luck


Biztos mindenkinek volt már olyan érzése, mintha egy hülye szituációban egyszerűen csak meztelen lenne. Na nekem ez most kicsit ilyen, bár rohadt vicces, hogy tegnap rendesen látott meztelenül, bár ez már nem nagyon tud megrázni, az már sokkal inkább, hogy itt ül velem szemben és a whiskey-jét issza. Most nincs itt a soft boxom, hogy jó megvilágítást adjon a vonásaimnak, most nincs rajtam annyi smink, most nem tűnök olyan nőnek, amilyennek munka közben szoktam és ez egy kicsit zavar. Szavain elkuncogom magam, szóval vagy egyéjszakásai vannak vagy másfélórás privátjai webcam modellekkel. Szociális életnek megteszi, bár kissé szegényesnek hangzik.
-Lehet, hogy kiröhögsz, de én is zavarban vagyok-ismerem be. Nem is tudom miért teszem, lehet, hogy nem is látszik a fejemen, hogy azt se tudom mit kezdjek a helyzettel- sosem képzeltem el úgy a memberjeimet, mint…létező embereket.
Nem is kell mondani, ekkor már tudtam, hogy akkora baromságot, mondtam, mint ide Dubai, de visszaszívni már nem lehet, tehát elég szánalmasan kezdtem magyarázni a bizonyítványomat.
-Mármint nyilván tudom, hogy az online téren kívül is van élet, de…érted. Furcsa-vonom meg a vállam egy zavart mosollyal arcomon. Azon meg legszívesebben felröhögnék, ami ezután hagyja el a száját. Hát hogy tud valaki ilyet mondani!? Nem pont attól lesz hatalmas freak az ember, hogy ilyen szövegekkel próbálja tagadni, hogy freak? Nem tudom, de ő most eléggé annak tűnik, a maga szimpatikus módján.
-Nem akarok a lelkedbe gázolni, de kicsit azért ufo vagy-fejezem be a sörömet, miközben a szemébe nézek-de azt hiszem ez nem akkora baj, nem tűnsz ellenséges földönkívülinek.
Eljön a pillanat, hogy már nem tudok normális dolgokat mondani és ott tartok, hogy nem is nagyon próbálkozom vele. Nem tudom eleve mennyi normalitást feltételezett egy olyan csajnál, aki már késő délután alkoholhoz nyúl, emellett meg üzletszerűen árulja a testét percenként 5 euróért….pontosabban nem is a testét, csak a látványát. Hmm, amúgy ez így tényleg sokkal jobban hangzik, gondolatban vállon is veregetem magam, mikor a pasas megint beszélni kezd.
-Hallottad?-pislogok rá az üres poharam felett- Úgy tűnik, mintha már próbáltad volna-intek fejemmel a pohara felé. Ajánlata kicsit meglep, furcsán gáláns a pasas, komolyan mondom, ritkán találkozni ilyenekkel. Mondhatnék nemet egy ilyen kedves felajánlásra? Attól végül is nem kell majréznom, hogy valami durva randidrogot kever a piámba aztán, míg eszméletlen vagyok megerőszakol, látott már belőlem mindent, nem hiszem, hogy lenne olyan részem, amire még kíváncsi.
-Micsoda gentlemen...-kacsintok rá és közben eszembe jut, hogy azért a formalitásoknak is eleget kellene tenni, végül is ő csak a felhasználónevemet tudhatja, én pedig mégcsak nem is emlékszem az övére. Jól van na, gondoltam sosem lesz igazán fontos.
-Amúgy, ha már így az offline világban is összefutottunk iszogatni, Neva vagyok-mutatkozom illedelmesen, nem akarom, hogy azt gondolja, hogy bunkó állat vagyok és még a nevemet sem vagyok hajlandó megosztani vele.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kültéri asztalok •• Hétf. Jan. 29, 2018 5:24 pm


Geneva && Sin


Szeretnem azt mondani, hogy fogalmam sncs, hogy erti, meg nevetni azon, ez mennyire furan hangzott, de jol ismertem az eleterzest; nekem is eleg kellemetlen volt eloszor eloben talalkozni Athena-val, akivel korabban csak online "talalkoztam", es akirol szentul meg voltam gyozodve, hogy kurvara mas ember, mint aki vegul lett - marmint aki volt egesz vegig, csak... Tenyleg nem hittem, hogy olyan lesz, amilyen. Talan pont ezert ertettem tul jol is, hogy o mire gondolt, es csak egy suta, apro mosollyal vontam meg a vallam, hogy ja, ertem en. Abba mar jobb nem belemenni, honnan is van a megertesem.
- Ertem, persze. - Aprot bolintok, megerositve ezzel az altalam kimondott szavakat, de igazabol nem szentelek ennek tobb figyelmet; gondolom, neki sem minden vagya kianalizalni, mennyire elbaszott ez a szituacio, meg hogy egyaltalan mennyi volt a statisztikai eselye annak, hogy huszonnegy ora alatt ketszer is egymasba futunk, ebbol egyszer meg civilben is, meg pont igy, ilyen korulmenyek kozott. Ennek ellenere meg probalom menteni a menthetot, marmint ami az esetleges, decent human being reputaciombol megmaradt, de csak meg jobban elasom magam a magyarazkodasommal. Vegul inkabb csak egy lemondo sohajjal ejtem a temat, belebamulva az ures poharamba.
- Hat... jobban hangzott azt mondani, hallottam, ha elismernem, hogy probaltam, jobb esetben is kezdo alkoholistanak tunhetnek, pedig nem vagyok az. - Vagy megis? Eleg nehez definialni barmit is, tekintve, mennyire rendszertelen eletet elek, de a kotekedo fajta siman probalhatna elhitetni velem, hogy ezeknel az alkoholmennyisegeknel, amiket kepes vagyok elfogyasztani, mar reg az alkoholizmus hatart surolom; legalabbis James hangja szereti ezt mondogatni a fejemben, minden alkalommal, amikor a pillanatnyi lelkiismeret-furdalas utoler.
Es kedvem lenne elnevetni magam, amikor gentleman-nek nevez; ha jobban ismerne, tudna, hogy ez all a leheto legtavolabb tolem, de mivel nem vagyok az a fajta, hogy csak ugy szorjam az informaciokat magamrol, csak egy apro nevetessel konstatalom a megjegyzeset; talan mindkettonknek egyszerubb, ha meg hiszunk ebben, anelkul, hogy egymas eletebe turkalnank, nem?
- Sin. - Apro mosolyra huzom az ajkaim, fejben osszeszedve minden potencialis valaszt a kerdesre, ami a nevemet illetve felmerulhetne; megszoktam mar, hogy az emberek mindig rakerdeznek, miert vagyok "bun", meg hogy vallasos nagyszulok neveltek-e, vagy... folytathatnam meg, de az ital nem rendeli meg saja magat, nem? Tenyleg fel kene innen allnom es elmenni erte.
©️
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kültéri asztalok •• Szomb. Márc. 17, 2018 11:15 am

avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Kültéri asztalok •• Kedd Ápr. 10, 2018 1:35 pm

Henry && Sin
Amikor az ismeretlen telefonszam eloszor megjelent a telefonom kijelzojen, valami hirtelen jott indittatasbol el akartam utasitani a hivast. Nem csak azert, mert alapjaraton nem vettem fel semmit sem, ami ismeretlen szamrol jott, hanem azert is, mert igazabol nem sok kedvem volt kimozdulni a lakasom negy fala kozul kimozdulni, foleg, amiota ugy dontottem, vagy igazabol dontottunk Sophie-val, hogy jobb lesz nekunk egymas nelkul.
Sosem hittem, hogy ez orokke tarto dolog lesz, de valamivel tobb remenyt fuztem hozza, mint azt a ket honapot, amit kibirtunk egymassal; igaz, a kezdetek ota tudtam, hogy a titkaimnak egy nap illene majd felszinre kerulnie, amikor hangosan is ki kellett volna oket mondanom, mar korantsem voltam biztos abban, hogy jol hangzana, ha kimondanam: "tudod, baby, mivel keresem a penzem? Azzal, hogy biztonsagi rendszereket hackelek, ugye, milyen jo?" Igy vegul azt mondtam, jobb lesz, ha szakitunk.
A mai napig okoltam magam emiatt, es legszivesebben elastam volna magam mindharom takarom ala, de vegul lenyeltem a "menj a picsaba"-t, ami a nyelvem hegyen volt, es azt mondtam helyette, hogy orulnek, ha talalkoznank.
Nem tudom pontosan, mennyi volt ebben a hazugsag; a whiskys poharam aljan kerestem a valaszt, amig Henry-t vartam, hogy vegre ideerjen, es azon gondolkodtam, vajon megerte-e egyaltalan annyira felhuznom magam a megjelenesen, mint amennyire azt sikerult. Elvegre nem az o hibaja volt, hogy fiatal volt es buta meg, amikor egykori felesege behalozta, aztan elvitte a halal faszara; es igazabol igy, majdnem harom hettel kesobb belegondolva, valamelyest tulreagaltam a dolgot.
Egy nehez sohaj kisereteben gyujtok ra, hogy elussem valamivel az idot; rossz szokasom szerint megint tul koran erkeztem es igy jobb hijan a telefonom nyomkodtam addig is, amig egyedul voltam, mert hat... a Candy Crush Saga nem fog magatol szintet lepni, nem igaz?
Megis csak arra tudok koncentralni, mi a faszomat fogok neki megis mondani; elvegre is nem kezdhetem azzal, hogy Sophie-val szakitottunk, mert a visszaterese kihozta belolem azt a passziv agressziv Sint, aki altalaban anyammal voltam, aztan balfasz modon keptelen voltam kimondani bizonyos dolgokat, aztan meg a vegen benyogni, hogy par napja eladtam az ebayen a filmgyujtemenyet, amit nalam hagyott, mert ki kellett takaritanom a vendegszobat arra az esetre, ha at akarnek hivni valakit. Meg igazan nem hiszem, hogy barmi erdekes tortent volna ez ido alatt, amig o nem volt itt, mert Ellie is mar a mult zeneje volt, meg minden mas is, es mostanra mar en magam sem tudtam, ki vagyok es mit akarok kezdeni magammal. Inkabb szivecsket nyomtam meg par Instagram-posztra es imadkoztam, hogy Henry-nek tobb mondanivaloja legyen, mint nekem. Sokkal tobb.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kültéri asztalok •• Hétf. Ápr. 16, 2018 6:39 am

Miért gondolják azt az emberek, hogy az egyén nem változhat? A tükörbe nézve sem az az arc köszön vissza, aki hat vagy hét évvel ezelőtt. A barázdák a homlokomon, az apró heg a fülem tövénél, a sokat megélt és talán egy kissé megkopott tekintet mind mind az idő hozadéka. Ha mesélni tudnának, csak azt firtatnák, mennyire más ember lettem. Bolondos, felelőtlen, gondtalan és szemtelenül fiatal voltam, amikor Franciaországba kerültem. Foghattam a hormonokra, a rossz befolyásra, a nők csábítására, attól még az voltam és ezt semmi nem másította meg.
A seregben megváltoztam, komolyabb lettem, megfontoltabb, olyan aki teljesen másképp értékelné az életét, ha visszautazhatna az időben. A régi társaság, megkopott barátságok súlya mind az én vállamat nyomják. Tudom, mohó voltam és tékozló, most pedig talán az után áhítozok, hogy jóvá tenném mindet, megbecsülném mindet, mert pocsék úgy hazajönni, hogy tudom, nem igazán várnak rám a családomon kívül.
Számtalanszor volt időm és alkalmam átgondolni, mi mindent fogok mondani, mit kell okvetlenül megbeszélnünk. Sinnel az újbóli találkozásunk nem igazán alakult túlságosan fényesen. Ami azt illeti, inkább nem sikerült jól, mint azt lehetne rá mondani, hogy remek volt. Nem tudom igazából mitől, talán nehezményezte, hogy társaságában találkoztunk, vagy azt, hogy egyáltalán oda evett a fene. Vagy hihette azt, hogy bepróbálkoztam a barátnőjénél. Igazából ez már lényegtelen, mert nincsenek együtt. Annyira nem mentem bele a részletekbe, mert az ő dolguk. Nekem most inkább az a fontos, hogy tényleg helyre hozhassuk ezt az ismertséget. Már ha partner rá, már ha nem veszi tolakodásnak. De felvette a telefont, mikor hívtam, mondhatott volna rá egy egyszerű nemet, mondhatta volna azt is, hogy menjek már ugyan anyámba, mint hogy rám pazarolja az idejét.
Amikor beülök a kocsiba még szent meggyőződésem, hogy időben vagyok és lám a közlekedés megtréfál. Mindig elfelejtem, hogy egy ekkora kaliberű nagyvárosban a közlekedés gyorsasága nem éppen mérvadó, mi több a kocsik valósággal araszolnak. A műszerfalon is az egyik jelet egy pillanatig csigának nézem, de nem tudok mást tenni, mint dobolni a kormányon. De előbb vagy utóbb odaérek...
Magabiztosan pattanok ki a járműből, zárom le és indulok el a parkolózónából a helyszínre. Sint ismerve már ott lesz, valamivel pedig biztosan elüti az idejét. Apró mosoly ül ki az arcomra, ahogy megpillantom. Nyújtom a kezem felé.
- Bocs a késésért. Inni kérsz valamit? - ma a kárhozatra jutok, amiért pont egy kocsmában tervezem megbeszélni a régi dolgaimat, sosem kimondott sérelmeket, vádakat. De mindenképpen aktuálisabb, mint lett volna abban a kaszinóban.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kültéri asztalok •• Kedd Ápr. 17, 2018 7:05 pm

Henry && Sin
Minel tovabb varok, annal biztosabb vagyok abban, hogy nemet kellett volna mondanom.
A sajat ketsegeimen ragodok, ujra es ujra belekortyolva a whiskybe a poharamban, ahogy sietosen nyomogatom a telefonom; a legenda szerint annyira foglalkoztato Candy Crush Saga-t olyan tizenhet level utan megunom, aztan megbanom, hogy nem kertem egybol egy uveggel a Jack Daniel's-bol. Atertekelek par valasztast az eletemben - foleg a Valentin-napi utazast Tokioba, amin kihagytam a cicas kavezot, mert Athena korcsai a telefonon logtak, szitkokkal es fenyegetesekkel dobalozva; a viragcsokorra gondolok, amit Ellie kezebe adtam, mielott kozoltem, koztunk mindennek vege, es aztan otthon eltortem egy vazat.
Nehezem sohajtok; ha korabban tudom, hogy ennyi felshback utol er majd, legalabb fel orat kesek, abban a remenyben, hogy Henry mar itt lesz, mire ideerek, es akkor nem kellett volna vegigulnom ezt az emocionalis hullamvasutat, amivel igazabol semmit sem ertem el azon kivul, hogy csak meg pocsekabbul erzem magam mindennel kapcsolatban.
Nem is a szakitasrol volt szo; elvegre is megegyeztunk Sophie-val, hogy bekeben valunk el, meg mert igy mindkettonknek jobb lesz, es igazabol meg ugyanaz nap este Reine-vel sms-eztem arrol, milyen viragokat nem illik vinni egy temetesre, de hat... Na.
A gondolatmenetembol ismeros hang rant ki, es ogazabol kifejezetten halas vagyok minden egieknek, hogy Henry vegre ideert, mert nem volt kedvem meg tobb emleket vegigzongorazi; meg arra is raveszem magam, hogy a szekembol felallva udvozoljem, apro, felszeg mosolyra huzva az ajkaimat.
- Elkapott a delutani rush hour?
- Elgondolkodtam egy pillanatig azon, vajon emlekszik-e meg elegge a varosra arra ahhoz, hogy sikeruljon elkerulnie a dugokat, de aztan eszembe jut, hogy vegul is elkesett, szoval elvetem ezt a gondolatot; de majd belejon meg. Elvegre is ha talalkozni akart, akkor nem csak azert, hogy kozolje, ujabb ot evre lelep a faszomba, ugye? Bar akkor legalabb nem kene mondanom neki, hogy eladtam a folmgyujtemenyet.
- Szerintem kitartok a whiskynel, mint mindig.
Ovatosan vonok vallat, visszaulve a helyemre; ha Henry ugy dont, sajat maga megy be az italjainkert, sietosen mantrazom el magamnak, hogy nem akarok ismetlest a legutobbi, kaszinos talalkozasunkbol. Elvegre is nem voltam az a tipikusan agressziv fajta (leszamitva a pisztolyt az ejjeliszekrenyem fiokjaban), es errol gondolom, meg kellett gyoznom ot is, mert legutobb biztos vagyok benne, hogy nem tettem a legjobb benyomast.
- Sikerult vegul megmentened a baratod a biztonsagiaktol? Tudod, a kaszinoban. Eleg nagy affer volt.
- Gratulalok, Sin, ez egy kurva ertelmes megnyilvanulas volt...; de akarhogy is igyekszem, nem tudom meg ravenni magam arra, hogy csak igy, mindennapi modon rakerdezzek, hogy mi ujsag vele, mert... Eloszor szeretnem megtudni, mifele inditekai voltak arra, hogy ot eve se szo, se beszed lelepjen. Azt meg le kene tisztazni; addig meg ez a tema is jobb, mint az idojaras, nem igaz?
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kültéri asztalok •• Szer. Jún. 06, 2018 3:46 pm

avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Kültéri asztalok •• Csüt. Okt. 18, 2018 6:31 pm

To Riley

Egy halvány mosollyal figyelem Riley-t ahogy magyaráz vehemensen. Így telt el nagyjából az elmúlt egy óra, mióta ide jöttünk ebbe a kocsmába inni. Igazából megértem. Sok minden történt vele és persze, hogy ki kell beszélnie magából valakinek, és miért is ne nekem, ha már barátok vagyunk? Amúgy is elég jó hallgatóság vagyok, így habozás nélkül mentem bele abba, hogy találkozzunk és igyunk valamit. Előre sejtettem, hogy ebből a valamiből, sok lesz, és hogy amúgy is jobb, ha csatlakozom hozzá, mintha hagynám egyedül garázdálkodni. Most, ahogy figyelem, úgy érzem jól tettem, mert már most érezhető rajta, hogy már nem igazán ura önmagának. Csak megcsóválom a fejem, de nem szakítom félbe a további részeg magyarázását. Belekortyolok az előttem lévő italba, hogy aztán egy pillanat erejéig benézzek az ablakon. A késői óra miatt már nincsenek olyan sokan, csak pár törzsvendég diskurál egy-egy asztalnál. A pult mögött lévő férfi enerváltan tisztogatja a már kristálytiszta poharat, de láthatóan már csak azért csinálja, hogy legyen valami dolga. Gyakran tekintget az órára, abban bízva, hogy az gyorsabban fog járni csak a szuggerálástól, de nincs ilyen szerencsére. Még bő egy óra van a zárásig, addig pedig még el kell viselnie a bosszantó vendégeket. Ö

- Riley. – Szakítom félbe végül a monológot, aminek épp a közepén tart.
- Az a hetedik pohár már tényleg sok lesz. – Figyelmeztetem nyugodtan, mikor feltűnik az újabb pohár előtte. Észre sem vettem, hogy mikor rendelte, biztos akkor tette ezt, mikor a környezetet szemrevételeztem. A szavaimnak megfelelően, inkább el is húzom előle a poharat, hiszen láthatóan, már így is elég nehezen tartja meg az egyensúlyát a széken, és megelőzendő, hogy megigya, inkább én húzom le azt.
- Lassan ideje hazamenni. – Teszem még hozzá. Ilyenkor örülök, hogy jó az alkohol toleranciám, habár az ő italai sokkal erősebbek az enyémeknél, így ezt az utolsót, én is kicsit megérzem. Nem baj, a lényeg, hogy a józan eszemet megtartsam, és valahogy sikerüljön hazatámogatni Riley-t, mert kétlem, hogy a jelenlegi állapotában olyan hamar haza tudna kecmeregni. Előre látom, hogy tiltakozni fog, és ez nem fog olyan könnyen menni, mint ahogy szeretném. Örülök annak, hogy amikor idejöttünk, úgy döntöttünk, hogy kint foglalunk helyet, mert így talán kicsit tisztább maradt Riley feje, mint ahogy egyébként történt volna.
avatar
● ● Posztok száma :
31
● ● Reag szám :
28
● ● karakter arca :
Chace Crawford


Témanyitás ✥ Re: Kültéri asztalok •• Szer. Nov. 07, 2018 7:25 pm



karaktertörlés miatt
avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Kültéri asztalok ••

Ajánlott tartalom

Kültéri asztalok
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Asztalok
» hátsó asztalok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Stolly's kocsma-