Bárpult és környéke
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Today at 6:21 pm ✥

✥ Yesterday at 9:11 pm ✥

✥ Yesterday at 9:05 pm ✥


✥ Vas. Aug. 12, 2018 10:59 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 9:24 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 8:53 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 4:09 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Bárpult és környéke •• Szomb. Nov. 25, 2017 4:02 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Hétf. Nov. 27, 2017 9:43 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Anaelle & Harvell


This is the end, Hold your breath and count to ten... (Skyfall)

Valójában mindig is akartam családot.
Régimódinak neveltek, olyannak, akinél megvan a jól bevált sorrend. Udvarlás, lánykérés, esküvő, gyerek és boldogan élünk, míg meg nem halunk.
Na igen, nálam ez azonban valahogy teljesen máshogy alakult.
Volt udvarlás, volt lánykérés, esküvő és a gyerek helyett megkaptam ajándékba a nejem csalfaságát, a társam árulását, és tényleg a boldog vég majdnem gyilkosságban teljesedett ki.
Most pedig, hogy az ünnepek a nyakamon vannak, egyre többet és gyakrabban látogatom meg a különböző krimókat, csak hogy ha mással nem, hát alkohollal nyerjek vigaszt.
Szánalmas alak vagyok, tudom. Hiszen én aztán a légynek sem ártok. Képes vagyok órákig elüldögélni egy üveg whisky felett, hallgatni a körülöttem morajló tömeget, elcsípni egy-egy emberi sorsot, némi tragédiát, némi komédiát. Én azonban soha nem beszélek, nincs kedvem.
Nem az a típus vagyok, aki a nyomorát a pultossal osztja meg, meg amúgy is. Milyen tapasztalata lehet egy olyan gyereknek...?
Pillantásom a pultban foglalatoskodó lányra esik. Megszemlélem fiatal, gyermekien bájos arcát, vöröses tincseit, csinos alakját. A mosolya kedves, ám a fáradtságtól nem túl őszinte. Sokadjára bólogat a kapott bókokra, és sokadjára adja ki udvariasan a piát az egyre részegebb és egyre nyomulósabb vendégeknek.
Annyira gyerek még, húsz körül lehet, és igazából nem értem, hogy egy ilyen fiatal lány mit keres az olyanok között mint ezek itt.
Hangosan felsóhajtok, majd a kiürülő poharamat látva újabb adag italért intek.
Végül is én sem vagyok jobb mint az összes többi pojáca. Én legalább nem traktálom bókokkal, van önkritikám, és hát az apja lehetnék!
- Töltenél még egy adagot, kérlek?! - kérem kedvesen, majd megeresztek egy mosolyt is, csak hogy kicsit feldobódjon.
- Nem unod még ezeket a balfaszokat? - bukik ki belőlem a kérdés, majd tekintetem a nyálcsorgató férfiakra vetül.
- Csak egy szavadba kerül... - mondom. Tényleg kedves vagyok, hiszen lassan itt a karácsony, a szeretet ünnepe, az összetartozásé, és ha már nekem csak a macskám van, egy plusz barátot is bezsákolhatnék emellé...


@ made by Benny

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Hétf. Nov. 27, 2017 1:52 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

to; Castor

Hajnali kettő után nem történik semmi jó. Vagy, ha mégis, akkor annak bizony vannak következményei, ha nem is másnap, akkor egy héten belül biztosan. Rápillantok az órámra, tíz perc múlva kettő óra, már csak egy órát kell várnom arra, hogy elkezdhessem hangoztatni, hogy minjárt záróra. Így talán esélyem van arra, hogy négykor az utolsó, szabadidejét itt töltő, maradék pénzét elszóró, részeg ember is hazainduljon. Egész jó tervnek tűnik, még azután is, hogy huszadszor kell elviselnem, hogy kiscicának neveznek és képesek, szinte szembeköpni, miközben tolják az élettörténetüket. Pechemre ma nem jött be az a csaj, aki ezt el is viseli, így én lettem az áldozat.
Komolyan mondom, az arcom már fáj a sok kamumosolygástól. Csak egyszer érném meg azt, hogy valaki, arra kérdez rá, velem mi van. Nem borulnék a nyakába, s nem zengenék ódákat az életem siralmas történéseiről, de biztos, hogy fizetnék neki egy kört.
Egészen addig nincsen nagyobb bajom, míg az egyik idióta poharának a tartalma, a felsőmet be nem teríti. Nem tudom, hogyan sikerül ezt kivitelezni, hiszen a pult elvileg elég biztonságot eredményezne, de ezt ő lazán összehozza.
– Na jó, mára elég neked – csapok rá erőteljesen a pultra, s el is veszem előle a poharat és a sörösüveget. – Arra a kijárat – a válla fölött az ajtó felé mutatok, majd egy kisebbet lökök is rajta, hogy segítsek az elindulásban. Tudom, hogy egy visszahúzódó és gyámoltalan lánykának tűnők, de azért ennél többre vagyok képes.
A pólómat törölgetve lépek a férfihoz. – Persze, egy pillanat – leteszem a kezemben lévő rongyot, majd töltöm is ki az italt.
- Áhh, ez még istenes. Ennél csak rosszabb szokott lenni, a péntek és szombat éjszaka a tetőpont – egy mosolyt megerőltetek, s hangomban sem cseng az idegesség. Rá nem haragudhatok, hiszen még érdeklődött is, amivel már az este fénypontja lett.
– Egy szavamba kerül és mit csinál? – érdeklődve pislogok felé. Tényleg érdekel, hogy mit vetne be, hiszen, mint láthatta, ha kell én is a sarkamra állok. Persze nem a nagydarab emberek ellen, csak a könnyű prédát kapom el, mert neki még be is merek húzni.

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Hétf. Nov. 27, 2017 5:52 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Anaelle & Harvell


This is the end, Hold your breath and count to ten... (Skyfall)

Valójában fogalmam sincs, hogy miért gondolom azt, hogy nem tudja magát megvédeni. Lehet hogy csak túl sokat láttam, hogy jó pár lányt szedtem már össze sikátorokban, véresen, összeverve, megerőszakolva, vagy épp benyömöszölve a kukából. Túl fiatal, túl kedvesnek tűnik ahhoz, hogy ilyen helyen legyen, de hát semmi közöm nincs hozzá, ahhoz sem, hogy miért van itt, mint ahogy neki sem az én nyomoromhoz. Talán az ünnepek azok amik ennyire meghülyítettek, talán emiatt vagyok ilyen szentimentális hangulatban. Oké, akartam gyereket egyszer valamikor régen, de az régen volt, és már tudom, hogy mennyire jó is, hogy mégse született meg a várva várt. Mert akkor egyrészt nem nálam lenne, talán még látni sem engedné, és amúgy is... milyen apa lennék én? Olyan, aki örökké csak úgy menne a találkozásokra, hogy össze van verve, vagy épp foltozva? Piszkosan, munkától és kialvatlanságtól bűzösen, szőrösen, sercegő borostával? Többet érdemelne ennél, és azt hiszem én is többet érdemelnék.
Torkomon lecsúszik a maradék piám, aztán még mielőtt kérhetnék, van szerencsém végignézni a részeg fickó kalimpálását. Határozott lökéssel illetik, majd a pultos lány, akit az előbb oly nagyon szemügyre vettem teljesen jogosan küldi melegebb éghajlatra. A felsője ázik az alkoholban, és bár nem akarok beleszólni ebbe a dologba, mégis talán kicsit hangosabban csapom le a poharamat a pultra, ami a férfi körüli egy-két kemény gyereket is kizökkenti a már jól megszokott morálból. Tekintetemmel a férfiakat nézem, és teljesen biztos vagyok abban, hogy nem tartana sokban, még kissé illuminált állapotban sem, hogy kifektessem mindet egytől egyig. Azonban nem igazán akarok balhét, most nem azért jöttem. Más különben már mindegyik repült volna kifelé az ajtón, hiszen nem az a típus vagyok, aki csak úgy hagyja, hogy másokat megfélemlítsenek, vagy épp kellemetlenkedjenek egy nővel.
- Kössz! - köszönöm meg, mikor az ital előttem landol, és a kissé csipkelődő megjegyzésre csak kissé felvonom a szemöldököm, majd elejtek egy mosolyt, ami kifejezetten annak szól, hogy elfogadtam a kihívást.
Két széknyi területtel arrébb kerülök, az ott ácsorgók közvetlen közelébe. Nem mondom, hogy nem feltűnő, ahogy a bárszékkel odaugrálok, és ők is érdekes pillantással illetnek. Látom, ahogy kezdenek kérdő pillantással illetni, és azt is látom, hogy bár még nem annyira részegek, hogy kötekedjenek, már fellobbant bennük az agresszió aprócska lángja. Ezt pedig jó még időben elfojtani.
Kezem a kabátom alatti pisztolytartó táskába nyúl, majd nem épp célzottan veszem elő a stukkert és rakom le a pultra, közvetlenül a kezem mellé, látványosan. És ha ez nem lenne elegendő, akkor a rendőrjelvényem is mellé csúsztatom, hogy teljesen egyértelművé váljon a helyzet. Hálistennek vették a lapot, és a pult lassan elcsitul, az ott ácsorgó pojácák pedig csendesen somfordálnak a másik irányba.
- Naaa... - csettintek a nyelvemmel, majd visszalapátolom a fegyveremet és a jelvényemet is a helyére, és végre a whiskymért nyúlok.
- Nincs mit. Tényleg... - mondom vigyorogva két korty között. Ugyan, nem kell megköszönni...


@ made by Benny

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Hétf. Nov. 27, 2017 6:33 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

to; Castor

A ruhámon kikötött alkohol kis részét sikerül felitatni a ronggyal. Mikor ezt tudomásul veszem, a számat kissé elhúzom, mert dacára annak, hogy hol dolgozom, én aztán nem kifejezetten szeretek alkoholtól bűzleni. Főleg úgy nem, hogy nem is ittam, hanem csak rám fröcskölték. Szerencsére a dolog annyira nem vészes, hogy itt helyben neki kelljen állnom a sztriptíz bemutatónak. A mai estéhez még az kellene, nem elég nekem, hogy egyedül kell tartanom a frontot.
Fordulok a férfihoz, kiöntöm neki a whiskeyt, s a jelenlegi állapotomhoz mérten a lehető legkedvesebb formámat próbálom felvenni. Azt hiszem ez még sikerül is, hiszen miután megkapja az italát, nem menekül el.
Összeráncolt homlokkal nézem a középkorú úriember ténykedését. Első megmozdulásait látva, majdnem elkap a röhögés. Elég vicces, ahogy megközelíti a nála nagyobb és fiatalabb tagokat, így mondjuk azt, hogy készenlétbe helyezem magamat. Van itt a pult alatt egy fatestápoló, bár még sosem kellett használni, de jobb a békesség, na meg a tudat, hogy esélyem van ütni. Szóval míg a kedves vendég oldalaz, én is hasonlóképpen teszek, egészen addig, míg az ütőhöz nem érek. A pult alatt nyúlok érte, hogy minél hamarabb közéjük tudjak vágni vele, ha kell. De míg nem szükséges, csak szemlélem a dolgokat, s hallgatom, hogy mi történik. Bár fülelni nem kell.
Meglepődve nézem, hogy a öreg előpakol a zsebéből. Jó hát így nagyon egyszerű. Villantok egy fegyvert és jelvényt, akkor persze, hogy a pofa alapállásba áll és iszkolnak is arrébb. Hát ezért hálálkodjak? Egy ilyen húzásnak hódoljak be, s emeljem kalapomat? Na nem, azt már nem.
– Kösz vagy mi.. – megvonom a vállaimat. Még nem zavartak. Nem mondom, hogy a következő körök egyikénél ez nem következett volna be, ha itt maradnak.. de sosem lehet tudni. Hátha ma más lett volna. Ma mindenki okosra és illedelmesre issza magát, s hagyja, hogy a huszonéves vöröske időben bezárjon, anélkül, hogy könyörögnie kellene.
Ismét az órára pillantok, kettőt mutat. Még kettő és talán elindulhatok haza, hogy megpróbáljak pihenni, mielőtt beesek az egyetemre. Remek. Tekintetemet lassan visszatáncoltatom a whiskeyt kortyolgató felé, s bár letisztáztam magammal, hogy nem kellene, én mégis szólok.
– Így én is könnyedén megoldottam volna – egy félszeg mosoly ül ki az arcomra. Komolyan azt hittem letol itt valami szentbeszédet, melyben tudatukra adja, hogy hagyják már szegény, esetlen lányt, mert micsoda dolog őt bántani. De nem.. Az öreg rafinált mód, inkább villant, jelvényt. Nyilván nem mást.
– Mondja, miért nem inkább otthon van és pihen? – nem akarok tolakodni, de ha már elkergetett mindenkit a pulttól, hát kénytelen lesz elviselni a társaságom. Hozzátenném, hogy ő kezdeményezte a dolgot, így magára vessen. – Nehogy félre értse, nem szeretném hazazavarni, csak érdeklődőm – ezt szükségszerűen teszem még hozzá. Engem nem zavar, most, hogy már tudom miféle, még talán egy kis biztonságot is érzek. Bár, nem vagyok egy félős lány, s eddig még soha nem történt olyan dolog, ami miatt úgy érzem, hogy rettegésben kéne a munkaidőmet eltölteni.

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Hétf. Nov. 27, 2017 7:14 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Anaelle & Harvell


This is the end, Hold your breath and count to ten... (Skyfall)

Nem hiszem hogy kinézi belőlem ezt a fajta probléma megoldást. Nyilván papolhatnék is nekik, de minek, meg hát amúgy sem vagyok a szavak embere. Én mikor az embereket összeszedem ahhoz, hogy a jardra cipeljem őket, akkor sem beszélek. Nincs miről. A lábammal kopogtatok az ajtókon, berúgom, futok utánuk, kérdezés nélkül ütök, és olyan vagyok mint egy vis maior. Minek beszélgessek bűnözőkkel, zizzent és kellemetlen alakokkal? Éppen elegendő hogy a várost, meg a világot már ellepte a mocsok. Én nem vagyok isten teremtménye, nem tőlem kell bocsánatot kérni, és szidni sem engem kell, mert hát nem én bűnöztem, nem miattam fognak a sitten elrohadni. Ezek meg itt a pult másik felén... maximum apró porszemek a levegőben, felesleges túlontúl keménynek lennem velük. Még.
A stukker és a jelvényem pár percre a pultra kerül, ők pedig megszeppenve el is oldalaznak. Könnyen ment, könnyebben mint gondolnám.
Az pedig még inkább szórakoztat, hogy a pult mögött álló lány arcán nem az őszinte örömöt és ámulatot látom, hanem a kérdőjelek millióját. Fel sem kell tennie a "miafaszvoltez??" kérdést, rá van írva a fejére. Hozzá aztán nem lenne szükség nagy valószínűséggel hazugságvizsgáló gépre, hiszen ami a szívén az rajta is megjelenik. Végül is úgy kerek az élet, ha sokfélék vagyunk.
Még kortyolok kettőt az italomból, majd mikor megköszöni hangosan felröhögök.
Mély baszusom szinte zeng a pult előtti üres térben. Mennyivel jobb itt minden így hogy nem zajonganak mellettem, és hogy el is férek kényelmesen! Mert hát majd két méteresként kell a hely, ami hát nem mindenhol van meg. És igen, bevallom a bárszék is lehetne nagyobb. Mert nem tartozom én a kövérek közé, de a fél seggel lelóg róla. Lehet jeleznem kellene, hogy rendeljenek egy nagyobb valagtartó párnát, mert ez nem túl komfortos.
- Igazán nem kell hálálkodnod. - mondom, majd a részemről be is fejeztem a kommunikációt. Hát látom, hogy a halálba kíván, jó oda talán nem, de hát napi szinten millióan traktálják mindenféle faszsággal, megértem, ha inkább csendet akar, és nem engem hallgatni. Na nem mintha olyan sok mindenről tudnék neki mesélni. Az életem unalmas. Ülök a kocsiba, cigizek, tépek kiló hússzal és néha egy-egy idiótát beviszek. Persze előtte futunk pár kört, mert valahogy mindegyik verseny és hosszútávfutónak képzeli magát, szóval megdolgozom értük. Néha rám lőnek, néha megsérülök... Ezen gondolatmenetnél kezem lágyan végigsimít a vállam alatti részen, hiszen legutóbb oda kaptam egy jó kis szúrást visszakézből. Ujjaimmal kitapintom a bekötött és leragasztott sebet, még jó, hogy senki nem látja... nem szeretem ha sajnálnak bármi miatt is.
- Tessék? - kérdezek vissza, mert annyira elgondolkodtam azon, mi is történik velem napi szinten, hogy kissé kizártam a külvilágot. Túl későn kapcsolok és vissza kell emlékeznem, hogy mit is mondott... ezért kábé fél percig nézek rá úgy, mintha fogalmam sem lenne arról, hogy hol is vagyok, ki is vagyok, és amúgy ő ki. Mondjuk azt amúgy sem tudom, szóval lényegtelen.
- Nem mondtam, hogy fogom megoldani, és nem voltak tiltó listás dolgok... - rázom meg a fejem, mert nem értem hogy mi a baja. Ennyi erővel fejbe is baszhatta volna egy üveggel és akkor mind elhúz innen, mert nem akar kórházban kikötni. Én mondtam volna hogy önvédelem volt, de hát erre nem lehet apellálni ugyebár.
- Otthon? Annak azt a szót nevezzük, amit annak is érzünk ugye? Nem tudom, mióta nincs otthonom. Évek óta. Viszont van egy lepukkant garzonom, meg egy macskám, ami kiállhatatlan. Jelen pillanatban ez a hely mindennél otthonosabb. - mosolyodom el, majd ismét kortyolok a piámból, majd megvonom a vállam, ahogy meglátom elkerekedő íriszeit.
- Na és te? Mi visz rá egy ilyen fiatal lányt, hogy egy ilyen szennyben gürizzen? Apád nem rinyál miatta, vagy a fiúd?


@ made by Benny

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Hétf. Nov. 27, 2017 8:30 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

to; Castor

Már minden figyelmem az egyetlen, az utánozhatatlan és a kissé mogorvának tűnő pasasé. Hiszen, mit törődjek azokkal, akik a közelemben sincsenek? Majd, ha kell nekik valami idetolják a feneküket és kérnek. Én meg eldöntöm, hogy adok-e még. Mert bizony van olyan, hogy megtagadom. Csak az ő érdekükben. Bár, ahogy látom, ő már nem figyel rám. Mintha a falhoz intézném szavaimat, nem reagál. Tüntetőleg, orromat egy picit fel is húzom, s lépek pár aprót odébb, hogy mosogatást mímeljek. Meg tudok lenni magamban, nem kell azt hinni, hogy elveszek, ha tudomást se vesznek rólam. Aztán ő nevet. Én meg morgok magamban, s hisztis lányként kezdek viselkedni, míg újra szavakat nem intéz hozzám.
– Öhm, mondtam én, hogy zavart a megoldás? Csak közöltem, hogy így nekem is menne – már én se értem mi van. Semmi rosszalló dolog nem volt ebben, egy ártatlan megjegyzésnek szántam, azt gondoltam, hogy a mosoly is ráébreszti. – Amíg nem veri szét a berendezést, s anyagi kár nem lesz, leszarom, hogyan oldja meg – tényleg. Felőlem a tárat is beléjük eresztheti. Csak vigye ki őket az utcára, hogy nekem ne kelljen takarítani utána.
Otthon.. Beértem volna azzal is, ha közli, hogy nincs otthonom. De nem. Ő szépen megfogalmazza, s beavat a macskás dologba is. Furcsa nekem ez, tudom, hogy az alkoholnak köszönhetően az emberek közlékenyek. De egy ilyen formától, nem számítottam volna ilyesmire. Még, hogy macska.. Egy rühes, haszontalan állat, aki csak kárt okoz. Pfej.
– Biztos kényelmes – ennyit tudok hozzáfűzni, ezt sem tudom miért. Olyan ez, mintha arra vágynék, hogy az utolsó szó az enyém legyen. Mert valahol mélyen így is van. Mindig nekem kell igazamnak lennie és az utolsó szó jogával is szeretek élni. Még akkor is, amikor nem kellene.
– Apám valószínű rinyálna, de mivel nem ismerem, így telibe teszek a véleményére – megvonom a vállaimat. A mondanivalóm kissé indulatosabbra sikeredik, mint azt szánni szerettem volna, de nem bánom. Én ilyen vagyok, hirtelen haragú és nem válogatom meg a szavaimat, volt is már belőlem bőven bajom.
– S bár nem tartozik Önre, de fiúm nincsen. Nincsen ilyenekre időm – szomorú vagy ne, de bizony az én életem eléggé szar. Se apám, se testvérem, anyám távol, barátok elég kevés. De hát nem panaszkodom, hiszen magamnak köszönhetem a dolgot, én akartam így.
– Az egyetem és a megélhetés miatt dolgozom, nem pedig azért, mert erre vágytam – miközben beszélek, előkotrok a hűtőből két feles poharat. Az egyiket leteszem elé, a másikat pedig magamnak, s kérdés nélkül feltöltöm mindkettőt, valami máj károsítóval. Így legalább nem közölheti, hogy hálátlan némber vagyok. Ezzel megköszönöm, az iméntit, s le is zárom a dolgot.
– Egészségére! – összekoccintom a poharam az övével, s már fel is hajtom a löttyöt. Ma éjszaka az első és az utolsó, nem vagyok én olyan fajta, aki munka közben szeret vedelni. Az olyan vidékies.
– Ja és mielőtt rákérdezne anyámra, Bordeauxban él, három műszakban, két helyen dolgozik, körülbelül soha nem láttam, így nem.. Ő se rinyál amiatt, hogy mit csinálok. Szinte örül, hogy nem kell látnia – közlékeny vagyok. Nem szoktam az lenni, de ha az öreg belemászott ebbe a témába, hát akkor had tudjon meg mindent. Mást nem többet nem kérdez, s az éjszaka további részében csak elemzi a mozdulataimat. Nekem úgy is bőven jó.

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Kedd Nov. 28, 2017 8:42 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Anaelle & Harvell


This is the end, Hold your breath and count to ten... (Skyfall)
- Áh... Igazán megnyugtató, hogy pont úgy nézek ki, aki berendezéseket tör össze, és kárt okoz. Nos, végül is belegondolva, van benne igazság. Az azonban nem szokásom más kontójára. Jelen esetben azért ha nem nagy baj, nem kergetnélek adósságba. - kortyolok újabb adagot, és ezzel ki is ürítem a poharamat. Ujjammal finoman előrébb tolom a kiürült üveget, csak hogyha esetleg nagyon beszédbe elegyednénk, akkor nehogy összetörjem véletlenül.
Be kell vallanom messze nem olyan, mint amilyennek képzeltem. Tudom, egy ilyen munkához, meg úgy az életben maradáshoz is kell egy bizonyos fokú habitus, azonban nem gondoltam volna, hogy ő is az a típus, akinek mindig nagyon határozott véleménye van, és akinek mindig igaza van és az övé az utolsó szó. Arcomra egy beletörődő mosoly szalad, hiszen fiatalság bolondság, és  az ebmer legalább még akkor legyen naiv és kedves, mikor még megteheti. Mikor nem havazzák el a kötelességek, és mikor még az élet nem gondolja úgy, hogy beszopatja teljes egészében. Bár én nem tudok róla semmit, feleslegesnek érzem, hogy kardoskodjak ellene, és felvegyem a versenyt azzal kapcsolatban ki a nagyobb kakas a házban. Tőlem aztán lehet itt mindenki kiskirálynője, kapirgálhat a szemétdombján, nem zavar. Viszont az bizonyos, hogy túlontúl mélyenszántó beszélgetést innentől kezdve nem fogok leművelni. Miért is tenném? A szemében csillanó szánalom miatt? Az akaratossága miatt? Vagy amiatt, ahogy beszél velem? Magam sem tudom...
- Jah, kurvára... - jegyzem meg kimérten, majd a kezemet összekulcsolom magam előtt. Már épp szóra nyitnám a számat, mikor beszélni kezd. Hallgatom szavait, szemöldököm néha meg-megrándul, vagy épp az ég felé emelkedik. Nézem az elém kerülő poharat, majd annak tartalmát is, és bár ő egy szuszra lehajtja, én aprókat kortyolva teszem csak ugyanezt. Szeretem kiélvezni az alkohol ízét, a kesernyés aroma mindig kijózanít, és ráébreszt arra, hogy miért is utáltam egy időben inni.
- Sajnálom. Az apádat... Biztos nem lehet könnyű ennyi helyen megfelelni. - nézek a szemébe egyenesen, és tényleg komolyan is gondolom, amit mondok. Nem őt sajnálom, miért tegyem? Azt sajnálom, hogy nem élheti a normális diákok életét, és kénytelen dolgozni, tanulni, és ezzel elveszíti a legszebb éveit. Szar egy világban élünk, ahol nem mindenkinek osztottak lapot.
- Egészségedre! - mondom én is, majd az utolsó cseppeket egyben legurítom a torkomon. Az alkohol éget, és bár tudom, hogy még szinte teljesen józan vagyok, már nem iszom többet, mert holnap dolgoznom kell.
- Nem akartam ilyet kérdezni. A te dolgod... - vonom meg a vállam, majd fürkésző tekintettel meredek az arcába.
- Nem nagyon szokták megkérdezni tőled, hogy hogy vagy, hogy mi van veled, ugye? - kérdezem a legalapvetőbb dolgot, amit az ember csak egy pultostól kérdezhet. Hiszen igaz, hogy mindegyikük egy végzettség nélküli pszichológus, és velük tényleg keveset foglalkoznak a vendégek.



@ made by Benny

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Kedd Nov. 28, 2017 9:10 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

to; Castor

Nem értem ezt a stílust. Vajon a káromkodással félelmet akar elérni, vagy csak a romokban lévő egóját kívánja növelni? Én normál esetben, mindig igyekszem a szebb szavakat használni, pedig ez a hely megkövetelni a mocskos száj szindrómát, de én kitartok. Egészen addig, míg ilyennel nem találkozok. Ha valaki a velem való társalgás közepette egyszer csak elkezd káromkodni, átveszem tőle. Azt kapsz, amit adsz elv működik nálam. Szerintem ez eléggé logikus.
- Én is sajnálom őt, hogy nem akart megismerni. Az ő szégyene – elnevetem magamat. Engem aztán ez a dolog nem érdekel. Egyszer volt olyan, hogy meginogtam, azóta se. Azt hiszem jobb nekem nem ismerni őt. Nem szeretném felborítani a tökéletes kis életét azzal, hogy betoppanok. Bár biztosan meglenne a pikantériája annak, hogy egy csodálatos családi ünnepélyen betoppan a nem kívánatos gyerek és közli, hogy hahóóó én is idetartozom. Ja igen, nem tudom ki ő, de valahogy egy nagyfejű, lelkiismeret nélküli emberkének képzelem el, akinek kirakat családja van.
– Kér még? – meglebegtetem előtte az üveget, s ha igenlő választ ad, akkor töltök neki még egyet, csak hogy érezze a törődés ezen formáját is. Aztán az üveget elteszem, mert a jóból is megárt a sok, s nála valahogy nem kívánom elérni azt, hogy a suttyó részeg állapotra jusson. Had legyen meg az illúzióm arról, hogy jár ide olyan is, akivel lehet pár, normális szót váltani.
– Nem azért játnak ide, hogy azzal törődjenek mi van velem – megvonom a vállaimat. Nem egy rendelő ez, hogy az én bajaimat hallgassák. Az emberek többsége azért tér be egy ilyen helyre, hogy felejtsen, vagy kiadja a dühét. Az ilyen állapotban lévőket kifejezetten nem érdekli, hogy mi a fene van a pultossal. Meg is rohadhatnék az éjszaka folyamán, a lényeg csak az lenne, hogy közben adjak italt.
– Nem is szoktam nagyon beszélgetni velük, a másik csaj jobb ebben, de mint láthatja, ma én vagyok itt egyedül. Megnyertem a főnyereményt – elnevetem magamat, majd tekintetemet végig jártatom a helyen. Végül is annyira nem gáz a dolog. A forgalom kicsi, nem is balhéznak, ha jól osztom be az időt és az italukat, akkor még pozitív értékeléssel is zárhatok mára.
– Öntől gyakran kérdezik, hogy mi van magával? – hülye kérdés, de van egy olyan érzésem, hogy ő neki sincsen nagyon olyan embere, akivel ezt megtárgyalhatná. Na, nem én leszek az, mert azt már levettem, hogy ő se a megnyílok és rád zudítok mindent típust. De, ha nagyon kell, meghallgatom én, bár a tanácsaim elég gyatrák szoktak lenni.

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Kedd Nov. 28, 2017 9:31 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Anaelle & Harvell


This is the end, Hold your breath and count to ten... (Skyfall)
Nem tudom mi vihet egy apát arra, hogy lemondjon a gyerekéről. Mi sem jöttünk ki az ex-nejemmel, mégis ha ne adj isten besikerült volna egy gyerek, akkor nagy valószínűséggel soha nem hagytam volna magára. Mit tehet egy olyan kis ember arról, hogy mi van a felnőttek életében? Ha meg nem kell, mert nem akarjuk az életünk részének, akkor fel kell húzni azt a kényelmetlen gumit, és nem történik meg a baj.
A számat látványosan elhúzom, majd mikor azt mondja az apjának a szégyene, mélységesen egyetértek vele. Megmondanám neki szívesen, hogy kurvára sajnálhatja, hogy nem vette a fáradtságot, hogy a lányát megismerje, mert hát nem kell nekem ismernem ezt a lányt velem szemben, az azonban bizonyos, hogy így pár elejtett mondatból elég sok mindenre lehet következtetni. Többek között, hogy kitartó, hogy küzd az álmaiért, hogy megvalósítja a céljait, hiszen nem mindenki vállalná be, hogy munkát keres az egyetem mellett. Ez pedig egyértelműen erre enged következtetni.
- Igaz. Egyszer bánni fogja majd. Én legalább is biztos bánnám. - mondom majd mikor meglóbálja előttem az üveget, csak megrázom a fejemet, hogy nem kérek többet, mert már tényleg nem akarok többet inni. Megittam a napi adagot, és hát amúgy sem szoktam túl sűrűn vedelni, csak ezek az ünnepek, amik közelednek, a mindenhol boldog emberek, a szenny, ami ellepi a várost, ez kicsit leszív, és kell valami, amivel helyre billentem a bennem lévő egyensúlyt. Vagyis inkább a gorombaságot... mert nem szoktam én nagy átlagban ilyen kenyérre kenhető lenni.
- Nyilván, de ha már meghallgatod a faszságukat, akkor talán lehetne bennük annyi emberi, hogy viszont is érdeklődnek. Szerintem ez lenne a normális. - nézek a szemébe, és egészen addig nem is nézek máshová, amíg nem kezd el sűrűbben pislogni, vagy éppen nem fordítja el a fejét.
- Nem szeretsz itt dolgozni? Semmi jót nem látsz benne? - kérdezem mosolyogva, mikor a munkáról mint főnyereményről beszél, hát igen, én aztán átérzem. A rendőri szakma sem egy leányálom... és lehet hogy ha nem ezt választottam volna magamnak, akkor most nem egyedül tölteném az éjjeleket és a nappalokat.
- Tőlem? Nem. Engem általában nem nagyon kedvelnek. - mosolygom rá, majd a poharat kezdem forgatni az ujjaim között.
- Nem vagyok túlzottan közkedvelt a munkámban, és a barátaim... hát ők már évekkel ezelőtt elkoptak mellőlem. Neked vannak barátaid? Jut rájuk időd?


@ made by Benny

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Kedd Nov. 28, 2017 10:28 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

to; Castor

– Nem hiszem, hogy bánja, hiszen valószínű, hogy nem is tudja, hogy létezem – megvonom a vállaimat. Ha tudja is, akkor sem érdekel. Legyen boldog a saját kis életében, s engem hagyjon békén. – Önnek nincsen gyereke? – ha csak szeretne, akkor kell válaszolnia erre. Senkit se kényszerítenék arra, hogy olyan témát kezdjen boncolgatni, amihez nincsen kedve. Én azért tudok erről olyan lazán beszélni, mert már ennyire nem érdekel. Nem kaptam olyan mintát egyik szülőmtől se, hogy azt érezzem, kötődnöm kell valakihez, vagy fel kell néznem valakire. Eléggé csúfosan hangzik ez, de ha az ember megszokja, akkor még elviselhetővé is válik.
– Meghallgatom, de innentől nem érzik azt, hogy viszonozni kellene a dolgot – nincs mit ezen tovább taglalni. Az emberek faszok tudnak lenni, s közben ezt észre sem veszik. – Nem mindenki gondolkozik így, mint maga – nem is tudom, hogy ez baj-e vagy sem. Bár meg kell jegyeznem magamnak, hogy az elmúlt percek magasan verik a tíz órától fogva eddig történteket. Oldalra döntöm a fejemet és úgy állom egy ideig a tekintetét. Hogy mit akar ezzel, én azt nem tudom, de had nézelődjön benne, úgysem lát semmi érdemlegeset. Csak akkor pillantok félre, mikor érzékelem, hogy közeledik valaki a pult felé. Így hát ellököm magamat, s odalépek, hogy kiszolgáljam az uraságot, aki magához képest még igen szépen kér. Miután fizet, visszatipegek a öreghez és ismét ráirányítom a figyelmemet.
– Nincs vele különösebben bajom, igazából az egyetem mellett, ez volt a legkézenfekvőbb – ezt már régen be kellett látni. Az egyetemre nappal kell bejárni, itt meg éjszaka kell talpon lenni. A köztes egyensúlyt nehéz volt megtalálni, de most már egész jól sikerült. Kitapasztaltam, hogy melyik órán tudok aludni, honnan lehet késni vagy előbb lelépni. Találtam olyant, aki még kölcsön is adja a jegyzeteit, jó ez így. Szépen be van ütemezve minden.
– Túl arrogáns? – hupsz. Kicsúszott, a fene vigye el, pedig próbáltam moderálni magamat, amennyire ez lehetséges. – Bocsánat – elhúzom a számat, bár ezt most komolyan gondolom, s még azelőtt szúrom oda neki, mielőtt bármit is mondhatna.
– Barát? Öhm, inkább mondjuk azt, hogy közeli ismerős. Nem tartom őket barátnak, maximum egy van, akivel együtt lakom. De hát őt se látom túlzottan sokat – ennyi idősen tudom én, hogy ez gáz. De sosem voltam az a fajta, aki barátokra vagy emberekre támaszkodik. Úgy pedig eléggé nehezen lehet barátkozni, ha nem veszel részt, az egyetem által szervezett programokban. Egyszer – kétszer próbálkoztam meg ilyennel, de annyira fáradt voltam, hogy majdnem elaludtam. Pedig elméletileg pörögni és jól érezni kellett volna magamat.
– Hova lettek a barátai? – érdeklődve nézek rá. Ő kérdezett, így kötelességemnek érzem, hogy én is így tegyek. Értem én, hogy nehéz természet, de ha valaki a barátoddá válik, akkor nem utólag jön rá arra, hogy milyen az ember. Hacsak az eleinte nem játszotta meg magát.

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Kedd Nov. 28, 2017 11:11 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Anaelle & Harvell


This is the end, Hold your breath and count to ten... (Skyfall)
- Viszont akkor ha nem tud a létezésedről, akkor nem jogos hibáztatni. Hiszen hogy szeressünk és hogy ragaszkodjunk valaki olyanhoz, akiről nem tudjuk hogy él, hogy létezik? - teszem fel a költői kérdést a bölcs öregek minden tudásával, és tudom, hogy zárt kapukat, falakat döngetek, de azért szívesen elültetném valami olyannak a csíráját a buksijában, ami idővel majd burjánzani kezd és arra sarkallja, hogy megtudja az igazságot. Természetesen én nem ismerem az anyját, a családi hátterét, az azonban bizonyos, hogy ha nincsenek az anyjával sem jóban kifejezetten, akkor az őszinteség is hiányzik a kapcsolatukból. Nem vagyok orvos, pszichológus, viszont túl sok mindent láttam már. Láttam síró gyerekeket, egymást lemészároló családokat, és nem, nem kívánom ezt senkinek. Neki sem. Sőt azt kívánom, hogy legyen igazam, és tényleg ne tudjon róla az apja, de tudja meg egyszer és keresse fel, és mondja el neki, hogy sajnálja, hogy nem lehetett az élete része. Mert minden normális embert ezt kívánná egy gyereknek. A családot, a feltétel nélküli szeretetet és a támogatást.
- Gyerekem? Nincs. Vagy nem tudok róla. - felelem kissé meglepetten. Szerintem ő az első ember aki kinézne belőlem egy gyereket. Hirtelen nem is tudok mit kezdeni az érzéssel... Vajon milyen lehet apának lenni?
- Hát pedig ez lenne a normális... - vonom meg a vállam, és nem is értem, hogy mások hogyan is gondolhatják, hogy csak körülöttük forog a világ. Közben egy férfi fut a pulthoz, majd amilyen gyorsan jött olyan hamar el is tűnik, miután a leányzó kiszolgálja.
Mikor kifejti, hogy tulajdonképpen ez volt a legkézenfekvőbb megoldás, csak bólogatok. Annak idején, mikor én jártam a rendőri képzésre én is dolgoztam mellette. Minden szart elvállaltam, csak hogy anyáméknak ne kelljen annyit fizetniük. Mondjuk tisztában voltak a költségekkel és azzal, hogy nem egy olcsó mulatság a dolog, azonban arra, hogy annyira fáradt leszek, mint akkor voltam, arra semmi nem készített fel.
- Nem vagy túl fáradt? Én borzalmasan kivoltam diákként. - jegyzem meg, majd mikor közli hogy arrogáns vagyok a szám önkéntelenül is vigyorra szalad.
- Jajj, nem kell ám bókolni! És semmi baj... a hasonló jellemek mindig megtalálják egymást... - kacsintok rá, majd vakarom meg a poháron lévő apró karcolódást az ujjammal, majd mikor a barátokkal kapcsolatban kérdez kissé elkomorulok. Mit is mondhatnék?! Hogy aki volt, az elárult, hogy megdugta a nejemet, hogy utána aki mellettem állt, az is elfordult tőlem, mert majdnem ledurrantottam annak a fasznak a fejét a helyéről? Ez talán túl sok információ lenne, úgyhogy csak egy megadó sóhajjal válaszolok.
- Elárultak, elkoptak. És azt hiszem soha nem is voltak igazán jó barátaim épp ezért. Ha azok lettek volna, akkor most nem egyedül ücsörögnék itt, nemde? - kérdezek vissza egy beletörődő mosollyal.
- És milyen szakon tanulsz? Inkább gyakorlatiasnak tűnsz mint túl entellektüel jellemnek...


@ made by Benny

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Kedd Nov. 28, 2017 6:16 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

to; Castor

Tud-e vagy sem, mit sem számít. Nem keres, nem keresem, él és én is élek. Tökéletes ez nekem így, még akkor is, ha ez kissé magányosnak és szánalmasnak tűnhet. Jó ez így. Ha eleget mondogatom, akkor biztosan az lesz.
– Hahh, akkor még maga is lehet akár az apám – nem adom ezt komolyan elő. Bár aztán ki tudja, ha jobban megnézem. Áhh nem, egyáltalán nincsen semmi hasonlóság, maximum a modor, de hát azt meg nem örökli az ember.
– Ezen a helyen az az elvárás, hogy ki legyen szolgálva az ember. Az olyanoknak, mint azok ott, tökre mindegy, hogy nekem mi a gondom – megvonom a vállaimat. Nem is várom el az olyanoktól, mint a társaság tagjai, azt hogy meghallgassanak. Azt se viselem el tőlük, ha a szépet teszik, nemhogy még ki is tárjam nekik a lelkemet.
– Most? Most nem, napközben? Már megszoktam.. Vannak olyan órák, amelyeken kifejezetten jókat lehet aludni – elmosolyodom. Maga módján még kedves is. Ebben a pár percben többet érdeklődött, mint az elmúlt hónapokban a többség összesen. Ez pedig nem is annyira rossz, komolyan még jól is esik a lelkemnek.
Hallgatom a szavait. Az érzés nem ismerős, engem nem árultak még el, s nem is kopott ki mellőlem senki. Hiába, ha az ember nem igazán enged magához közel másokat, akkor nem történhet vele ilyesmi. Azt hiszem, ez az egyetlen egy jó dolog az egészben. A többi pedig csak mellékes veszteség, minden oldalról.
– Ha lennének, szerintem nem is ücsörögne itt jegyzem meg csendesebben. Elvégre az ember hétköznap ne menjen ilyen helyre, főleg, ha barátai vannak. Legyenek együtt, nézzenek meccset, igyanak, de ne az egész estjüket szánják arra, hogy egy bárban ücsörögnek.
– Hát nem hiszem, hogy kinézné belőlem azt, amit tanulok – általánosítok, hiszen nincsen más választásom. Legtöbbször valami rendezvényszervezést, hr-t és ilyeneket néznek ki belőlem. – Informatikus leszek, ha naggyá válok – ezer wattos mosoly, s közben számolom a másodperceket, hogy meddig nem jut szóhoz. Kár, hogy nem emlékszem már arra, hogy mennyi is volt a rekord. De lazán kinézem belőle, hogy megdöntené.
– Lehet, hogy évek múlva majd kergethet, mert „véletlenül” feltörök valamit, amit nem kellett volna – ártatlanul nézek rá. Nem vagyok ilyesmire hajlamos, de ha éppenséggel olyan állapotba kerülök, akkor még bizony ilyesmi is történhet.

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Kedd Nov. 28, 2017 7:40 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Anaelle & Harvell


This is the end, Hold your breath and count to ten... (Skyfall)
- Azért annyira öreg nem vagyok! Szóval erre nem sok esélyt látok! - vigyorodom el, mikor a lány megjegyzi, hogy az apja is lehetnék. Nos igen, korban mindenképpen, ám akárhogy is számolom, amikor ő megszületett, akkor még az a kurva sem volt az életem része. És vörös hajú nővel nem volt dolgom talán egyszer sem, mindig valahogy a szőkék találtak meg, vagy a feketék... a két véglet, bár egyik sem hozott szerencsét.
- Jó persze, ez egy íratlan szabály szerintem minden kocsmánál. Légy az ő lelki szemetesládájuk és ne várj cserébe semmit. Leginkább azt ne, hogy megértsenek, hogy meghallgassanak. - felelem bólogatva, hiszen ez a legjellemzőbb, akárhogy is nézzük. Végül is érthető minden bár ez még nem jelenti azt, hogy valaki emberi viselkedést tanusít.
- Ó, hát így érthető. Nekem mindig volt egy csomó gyakorlati órám, azon kevésbé lehetett aludni. Vagy ha megtettem, hát számolhattam a következményekkel. Szóval megtanultam 3-4 óra alvással élni. Vagyis volt egy időszak amikor ment, most is megy egész jól, bár most nem járok suliba. - mosolygom a lányra, majd ahogy feljön ez a barát téma azonnal el is komorulok. Nem gondolom hogy rá tartozna, mint ahogy rám sem tartozik nagyon sok minden a családjával kapcsolatban. Lágyan karcolgatjuk azt a bizonyos témát, ami már túl személyes mindkettőnknek, azonban amíg nem érzi sem ő, sem én túlzottan soknak, addig még belefér minden ezzel kapcsolatban.
- Hát nem. Ha lennének barátaim akkor talán lenne jobb dolgom is. - arról már inkább nem világosítom fel, hogy én sem engedek magamhoz túl sok embert közel, de azért az ember csak kivételt tesz a nejével, meg a társával, hiszen mindkettővel olyan jelene és jövője van az embernek, amit nem ad oda csak úgy valakinek. Árulni pedig lehet hogy egy kevésbé árult volna el egy random leszólított ember az utcán... szomorú.
- Hogy mi? - kérdezek vissza, mikor megmondja hogy mit is tanul. Nem mondom, hogy nem lep meg a dolog, valahogy nem ezt a szakmát párosítottam volna hozzá. Bár tény és való, hogy egy humán, vagy épp szociális területen sem tudnám elképzelni. Ahhoz túl arrogáns...
- Hmm... izgalmasan hangzik. És tényleg nem pont erre a szakmára tippeltem volna. Na és ezen belül fogsz valamire szakosodni? - kérdezem tovább, hiszen nem igazán tudom, mi is lehet valakiből az informatika világában.



@ made by Benny

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Szer. Nov. 29, 2017 7:12 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

to; Castor

Ha jól dolgozott fiatalabb korában, s nem vigyázott eléggé, akkor akármi megeshet. Bár ezt inkább már nem mondom neki. Amúgy sem gondoltam komolyan ezt az apa dolgot, hiszen nem sok esély van arra, hogy az öreg besétál és meglobogtat pár papírt, hogy ’he te ott, te vagy a lányom’. Mekkora szánalmas és kellemetlen helyzet lenne az.. Fújj.
– Mondjuk nem is szeretném, ha ilyenek hallgatnának meg – mutatok a társaság felé, akiknek éppen az a szórakozásuk, hogy darts nyilakat dobálnak. Ezt nem is lenne gond, mert nyilván játsszon az ember, ha úgy tartja kedve. Az már gázabb a dologban, hogy mindig ott áll valaki a tábla előtt.. Szerintem, ha adnék nekik almát, még azt is a fejükre tennék. Na mindegy, ő dolguk, én már csak legyintek ezen.
– Érdekes lenne ezen a szakon a gyakorlati óra – van. De nem sok, hiszen ez inkább az elméletről szól. Persze meg kell oldani különböző feladatokat, s ha szerencséd van, akkor már az egyetem alatt is kinéznek. De ehhez valószínűleg éjjel-nappal a gépet kellene nyomnom, s igazi kockává avanzsálnom. Na az a dolog egyelőre még nem igazán megy.
- Ha lennének barátaim, azok valószínűleg itt lebzselnének és újabb ingyen köröket akarnának – elnevetem magamat. Szerencsére a lakótárson kívül senki se tudja, hogy itt dolgozom. Az kéne már csak. A végén még tényleg mindenki itt lebzselne, s nem lenne egy perc nyugtom se. Szinte látom a szemeim előtt, ahogy ugráltatnak és szívatnak. Persze az elején még vicces lenne, na de a tizedik alkalom után..lehet valakinek a fejébe húznék egy széket.
Vigyorogva nézem őt. Tudtam én, hogy nem gondol ilyesmit. Lottóznom is kellene, hátha pottyanna az ölembe pár frank. Bár arra nem számítottam, hogy további kérdés is fog erről szólni. Általában az emberek beérik ennyivel, s hozzáképzelik azt, hogy pocakos leszek, meg szemüveges és ülök a gép előtt, míg tömöm magamba a kaját. Beérik a képpel, s el is hiszik. De ő nem.. Ő kutat, s hát én örömmel válaszolok is neki, miközben egy palack vizet veszek magamhoz.
– Öhm, majd egyszer Grey-hat hacker leszek, s abból kinövöm magamat elitnek – céltudatos vagyok. Nem kívánok programokat tervezni, legalábbis nem olyanokat, melyeket a piacra dobnak és majd emberek millióihoz érnek el. Azok meg vagy istenítik, hogy nahát ez az Anaelle micsoda jó dolgot rakott nekünk össze, vagy pedig fikáznak. Én egyikre sem vágyom igazán.
– A Grey-hat hacker biztonsági réseket kihasználja, majd értesíti a rendszer gazdáját, hogy gyökerek vagytok öreg, bizony ezen át lehet jutni. Ők pedig cserébe cuki megbízásokat adnak, melyeket megfejelnek nem kevés pénzzel és a cuki kislánynak nem kell majd itt dolgoznia többet – mert, hogy a cél egyértelműen az, hogy ne kelljen ilyen helyen gürcölni. Az éjszakázás nem is zavar, nyugalom van, nem zaklatnak ismerősök, mert alszanak. Csak egy megfelelő gép kell, meg hálózat és magány. Aztán mehet is a buli.
– Az elit, meg hát.. Szerintem ezt nem kell magyarázni – elmosolyodom. Mindenhol ugyanazt jelenti a dolog. A legnagyobb elismerés, ezért nem is egyszerű kiérdemelni. Nyilván nem fog egy huszonéves fruska kezébe olyan könnyedén belehullani.
– Ön mindig a törvény jó oldalán kívánt lenni? – kérdez, kérdezek. Ez amolyan kölcsönös tisztelet, legalábbis az én részemről biztosan. Főleg, mert örülhetek annak, hogy végre valaki nem azt tudja csak benyőgni, hogy ’jó a csöcsöd’, ’szép nagy a szád, biztos jól…’ és egyéb ilyen szépségek. Szörnyű állatfajok fordulnak meg itt, főleg hajnali kettő után..

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Csüt. Nov. 30, 2017 3:32 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Anaelle & Harvell


This is the end, Hold your breath and count to ten... (Skyfall)
- Jó hát valamilyen szinten ez érthető is. - mondom teljesen egyetértve, miközben tekintetemmel követem az övét. Csak felvont szemöldökkel nézem isten óriási állatkertjét, és tényleg elgondolkodom azon, hogy vajon ha egy almát kapnának, azt is egymás fejére raknák és úgy dobálnák? Nem foglalkozva azzal, hogy mennyire balesetveszélyes, vagy hogy épp másokat kényelmetlen helyzetbe hoznának vele? Nem, nem hiszem hogy zavartatnák magukat, úgyhogy én sem teszem, inkább elfordítom a fejem, és úgy nézek a lányra, hiszen inkább az ő szavait iszom, mint az állatkertet nézem.
- Hát igen, a fiatalok már csak ilyenek. Talán idősebb korban kevesebben akarnak már ingyen felest inni... inkább a társaság miatt járnának a nyakadra. - bólogatok vigyorogva és belegondolok abba, hogy mikor annak idején én fiatal voltam, és valamelyik rendészetis haverom dolgozott volna kocsmában, biztos én is meglátogattam volna jópárszor, csak azért, hgoy az egész napos robot után adjon valami életet mentő frissítőt. Fiatalság bolondság, nem kell ezt túlragozni. Egyszerűen csak el kell fogadni. És ha nem akarja, hogy megtudják, hogy itt dolgozik, akkor el kell titkolni munkájának kilétét. Nem nagy kaland az egész.
- Pedig azt hittem, van valami gyakorlati órátok. Hogy mondjuk kiküldenek cégekhez vizsgálódni, vagy épp hogy írjatok egy-egy programot... - mondom ingó fejjel, mert tényleg úgy gondoltam. Mondjuk én nem igazán értek a számítógépekhez, azt is lehet mondani hogy totál analfabéta vagyok hozzájuk. Mint egy gyökér felhasználó annyira értek hozzá... például be tudom kapcsolni a laptopomat, vagy egy-egy ügyet meg tudok nézni, még az interneten is elbarangolok, de ennyi. Ehhez is szemüveget kell raknom, és még háromszor átgondolnom, hogy mire is kattintok. Túl sok a lehetőség arra, hogy minden elromoljon, én pedig ha nem muszáj, inkább nem adom meg ezt.
- Hogy mi leszel? - kérdezek vissza, majd mikor elmeséli, hogy az micsoda, csak elismerően füttyentek.
- Ez igen. Soha nem is hallottam még ilyenről... maradi vagyok mi? - kérdezek vissza mosolyogva. Tényleg fogalmam sem volt arról, hogy ez, ilyen van. Oké, hallottam már hackerekről, de azt soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jellegű dolgokra iskolában tanítják a diákokat. Lehet egyszer megkérem majd, hogy a laptopomat, ami szerintem a világ legrosszabb és legrégebbi gépe telepítse újra. Végül is, ő biztos ért hozzá... és ha más nem megadom neki azt az órabért, amit itt keres.
- Az apám rendőr volt, ebbe születtem bele. Nem volt kérdéses, hogy ezt a pályát választom. Nem mondhatnám, hogy így neveltek, inkább csak ezt láttam gyerekként, a szép egyenruhát és megtetszett a szakma. Nem mondom, hogy ha újra kezdhetném, akkor is emellett döntenék. Lehet hogy jobban menne valami más... mondjuk nyitnék egy virágboltot... - vigyorgom, mert a mondataim utolsó felét én magam sem gondolom komolyan. Nem tudnék mást elképzelni magamnak. Ha kényszerpihenőre kéne mennem, vagy leszerelnének.... nem tudom mit kezdenék az életemmel.



@ made by Benny

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Vas. Dec. 03, 2017 11:05 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

to; Castor

Azért a felnőtt, jó pár évet megélt emberek között is akad olyan, aki lazán bedobja azt, hogy ’ismerlek már ezer éve, had ne kelljen fizetnem’ sztorit. Nem nálam, de hallottam már nem egyszer, mikor mellett megpróbálták ezzel beetetni a kollégát. Ő pedig vagy ugrott rá, vagy nem. De ez mindegy is. Mindenkiben benne van az, hogy igyekszik kihasználni az ismeretséget, hiába is tagadjuk. S itt nem csak az ivásra gondolok, az élet minden területén, próbálja az ember a lehető legkifizetődőbb lépést megtalálni, s egyből azon agyal, hogy kit tudna ehhez „kihasználni.”
– Van gyakorlati óra, kell feladatokat megoldani, de nem úgy, mint egy testnevelés szakon – elmosolyodom. Minden jóravaló szakon van gyakorlat, ez itt sincsen másképpen. Csodálatos feladatokat tud adni az oktató, melyek láttán, néha majdnem elbőgőm magamat, de aztán jobban átgondolom és neki ülök. Szoktam segítséget is kérni, vagyis inkább tanácsot, hogy jobban sikerüljön a feladat. De általában a saját fejem után rohanok és hagyom a fenébe más kritikáját.
– Maradi? Dehogy – nem tartom én annak azt, aki ezekhez nem ért. Nem mindenki bújja éjjel nappal a gépet, s ez teljesen a rendjén van. Eléggé szomorú világban élnénk, ha mindenkinek az lenne a szakmája és az elfoglaltsága, hogy folyton a gépet nyomja. Hiába vagyok informatikus palánta, még  én sem várom azt a korszakot, mikor minden irányítását átveszik majd a gépek. – Mondjuk lehet, hogy nem magával kellett volna megosztanom, ezt a hackeres dolgot – elhúzom a szám szélét. Persze én nem a törvénnyel szemben kívánok menni, de ha véletlenül úgy hozza az élet és meg leszek szorulva, akkor lehet, hogy még ez is előfordulhat.
– Virágboltot? – elkerekedett szemekkel nézek a férfira. Ez még viccnek is rossz. Persze biztos sokan értékelnék, ha lenne egy századik ilyen üzlet, ahol a pénzüket elkölthetik, de hogy egy ilyen kiállású ember legyen ott a virágkötő, hát.. Ilyesmit még a legmerészebb álmaimban sem tudnék elképzelni.
– Miért nem tolja magánnyomozóként? – nézek fel rá a sokkból feleszmélve. Mondjuk, nem tudom pontosan, hogy mi is a probléma, de ez lazán el tudnám képzelni hozzá. Miközben figyelek rá, jelzek a társaságnak, hogy van még egy körük, aztán lassan lehet szedni a holmijukat. Csak egy pillantást kell rájuk vetni, s egyből lejön, hogy nem bírják már sokáig. Nekem pedig nincsen kedvem zárásig azt nézni, hogy ők az asztalon fekszenek, vagy néha egy-egy viccet elsütnek. Oldják ezt meg kint, s ne az én alvás időmmel játszadozzanak.

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Vas. Dec. 03, 2017 11:35 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Anaelle & Harvell


This is the end, Hold your breath and count to ten... (Skyfall)
Az emberek nagy része nem szeret a saját erejéből a csúcsra mászni, így tehát megértem, hogy miért is nem veri nagy dobra, hogy hol dolgozik. Nem kell csak a fiatalokra általánosítani a dolgokat, a felnőttek között is akad olyan, aki előszeretettel hívatja meg magát mindenre vagy épp úgy jut munkához - és itt legyen szó bármilyen munkáról - amire valaki beajánlja. Már nem divat letenni valamit az asztalra, vagy ha mégis, akkor abból könnyen válik a legjobb, mert ő ténylegesen meg is dolgozott azért a sikerért, ami kijár neki az életben. Én is megdolgoztam mindenért, kőkeményen végigvittem a sulit, szenvedtem, hajtottam és mindezt miért? Azért hogy most egy hitellel terhelt házban éljek, egy macskával, amit úgy mentettem meg a szomszéd épület kukája mellől. Van néhány ócska bútorom, egy puritán lakásom, ahol régiek az ablakok, hátul a tűzlétrát könnyűszerrel el lehet érni és a hűtőmben sokszor semmi más nincs csak némi alkohol na meg a hideg. A munkában nem vagyok túl közkedvelt, barátokkal sem rendelkezem... szóval nem is tudom... nem mondhatnám magam túl szerencsésnek.
- És mit jelent egy gyakorlati feladat? Mondjuk létre kell hoznod valamit a számítógépre? Vagy programoznod kell egy honlapot? - kérdezem, és azért ezt, mert ezekről még tudom hogy micsoda. Igazán kedves, hogy nem gondol kifejezetten maradinak, de hát be kell vallanom, a számítógépeknek én csak felhasználója vagyok és nem hozzáértője. Ezen pedig sajnos semmi nem változtat.
- Igazán megnyugtató, hogy így gondolod, de hát tudod hogy van ez. Én nem ebbe születtem bele. Nekem már csak meg lehet szokni ezt a gyorsan fejlődő technikát... használni a fiatalok tudják.. hiszen a tiétek a világ... - vonom meg a vállam és igazából nem is nagyon vágyom arra, hogy én legyek a legjobb hozzáértő a jardon. Bőven elég nekem a kocsival cirkálni a városban, és nem nyomkodni azt a dobozt, ami annyi kérdést tartalmaz számomra, és amire egyáltalán nem tudom a választ.
- Sok mindenkinek őrzöm én a titkát... - legyintek és tényleg nem gondolom, hogy fel fogom használni ellene ezt . Mondjuk abban már nagyobb rációt látok, hogy segítségért forduljak hozzá. Hiszen lehet hogy nekem valakit egy hónap megtalálni, ő viszont mikor már a kellő tudás a birtokában lesz megtalálja fél nap alatt. Nem is rossz ez a szakma. Azt hiszem egészen jól választott.
- Csak viccelek! - kacagok fel hangosan, mert látom, ahogy elkerekedik a szeme.
- Szart se tudok a virágokról, és bevallom egyedül a kaktuszokkal tudok baráti kapcsolatot ápolni. Annak nem baj ha kiszárad... - húzom el a számat, mert eszembe jut, hogy a kurva mennyit rinyált azért, mert nem locsolom a gazokat a lakásban. Nem lehet mindenki a virágok nagy barátja....
- Hát... nem is tudom. Gondolkodtam már rajta. Egyelőre még kitartok, aztán ha megint beleszarnak a levesembe, akkor magánútra térek.
- És te? Nem jutott eszedbe hogy esetleg a kormánynak dolgozz majd azzal a szakmával amit megszerzel?



@ made by Benny

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Csüt. Dec. 07, 2017 7:50 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

to; Castor


- Programírás, honlap készítés, stb. Igazából minden olyan, amit ilyenkor ide tudnak képzelni az emberek. Csak én nem szeretnék ennyinél megállni. Mindig a legjobb helyre törekszem. Bár tudom, hogy ez most ennek a pultnak az oldalán állva eléggé szarul hangzik ennek ellenére igaz. Sosem szerettem az utolsó lenni, törtető egy kis liba vagyok. Szerintem ez annak köszönhető, hogy nem ismerem az apámat, meg szinte az anyámat se, s valahogy meg kellett oldanom az ügyes bajos kis dolgaimat. Ha még testvérem is lett volna, akivel versenyezhetek.. Hát akkor most biztosan nem kellene a pult mögött dolgoznom, mert még jobban harcoltam volna.
Megjegyzésén, hogy nem ebbe született bele csak egy jót mosolygok. Szerintem, ha valaki leül egy géphez, akkor pár órácska alatt az alapokat elsajátítja. Persze kell valaki, aki úgymond fogja a kacsóját, de ha ez a valaki nagyon jól csinálja a dolgát, akkor utána boldogul a diákja.
– Volt egy ilyen sejtésem - elmosolyodom. Nem néz ki egy olyan fickónak, aki a virágszalonban ácsorog egész nap. De ezt inkább már nem is részletezem tovább. Sőt inkább úgy határozok, hogy a munka dolgot nem sértegetem, mert úgy érzem, hogy egy kissé kényes témába tapintottam vele. Mondjuk ezt pedig teljesen meg tudom érteni.
– Kormánynak? – nevetnem kell. De nem olyant, mint eddig. Ezt most nem fojtom el, hanem jó ízűen kacagok, vagy egy percig, majd ránézek az emberre és ismét rákezdek. Hogy némiképpen moderáljam magamat, egy nagyobbat kortyolok a vizemből. Szerencsére ez segít, mert nézne egy nagyot a pasas, ha közben rám jönne a nevetés és beteríteném a vízzel. Meg én is.
– Bár gondolom a nevetésem mindent elmondott – köszörülöm meg a torkomat, s igyekszem normalizálni a magatartásom. – De azért szavakkal is kifejezném azt, hogy nem. Eszemben sincsen kormánynak dolgozni. De ennek, se másiknak. Nem szeretem, ha korlátoznak, s bizony ott azért lenne ilyesmi – megvonom a vállaimat, majd odalépek a fószerhez, aki végre kifizeti a társaság számláját. Ez kicsit tovább tart, mint gondoltam, mert van ahhoz is pofája, hogy még belém is kössön, de ennek fejében, nem engedek el nekik semmit, sőt még, amit én ittam és az öreg gurított le, azt is nekik számlázom. Szórakozzon az anyukájával, vagy a lomposával, ne pedig velem. Miután ők eltűnnek, visszalépdelek újdonsült ismerősömhöz, aki immáron az egyedüli vendége ennek a csehónak.
– Nem is volt ez olyan vészes este – jegyzem meg halkan. Semmi törés, semmi vér, még csak nagyobb ordibálás se. Nem hiába szeretem, amikor hétköznap kell itt lenni. Olyankor még hiányérzete is van az embernek, mintha az unalom fojtogatná, pedig itt aztán mindig történik valami.
– Nem zavarja, ha neki állok pakolgatni, míg itt van? – meg szoktam várni azt, hogy az utolsó vendég is távozik. Jó, volt már olyan, hogy az asztalnál bóbiskoló emberkét körbesöpörtem, de aztán mielőtt lekapcsoltam volna a villanyt, sikerült kiimádkoznom. Szerencsémre ő nincsen ebben az állapotban, s nem akarom elzavarni, hiszen van még idő a zárásig. De, ha őt ez nem zavarja, akkor megkönnyíteném a saját dolgomat, ahogy csak lehet.


Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Szomb. Feb. 03, 2018 10:23 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Karakterleadás miatt
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Bárpult és környéke
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Similar topics

-
» Tisztások és környékük
» Árnyékfogadó és környéke
» Határmenti falu
» Bárpult az első helyiségben
» Asgard - Barakk és környéke × Hakon & Lady Sif

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Stolly's kocsma-