Bárpult és környéke - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Today at 6:21 pm ✥

✥ Yesterday at 9:11 pm ✥

✥ Yesterday at 9:05 pm ✥


✥ Vas. Aug. 12, 2018 10:59 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 9:24 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 8:53 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 4:09 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Bárpult és környéke •• Szomb. Nov. 25, 2017 4:02 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Kedd Feb. 13, 2018 3:35 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

+16 a szóhasználat miatt??


nadine && silas


Az ötödik sört húzom le egy órán belül, ami azért gáz, mert ezek szerint tizenkét perc az átlagom, ami meg azért gáz, mert nincs itt senki akinek a rekordjait meg kellene döntenem, vagy akinek mentőzhetnék, csak egy hülye kölyök vagyok, aki azért piál ennyit, mert ingyen van a pia. Mármint ebben az első egy órában ingyen van, és hát akkor muszáj ebben az egy órában jól bebasznom, mert nincs nálam elég pénz ahhoz, hogy kurvára berúgjak valami igényes szesztől.
Amúgy elég gáz ez a buli: Angie huszadik születésnapjára a faterja kibérelte a kócerájt, ne kérdezd honnan ismerem Angiet, mert nem tudnám megmutatni neked, hogy melyikük Angie, csak ismerem, vagy ismerek valakit aki ismeri, én pedig sohasem hagynék ki egy olyan bulit ahol füvet árulhatok huszonéves kis seggfejeknek akiknek a pénz fán terem. Meg hát a sör is ingyen van.
Szóval ja, elindultam a bebaszás rögös útján, és nem hiszem, hogy egyhamar le fogok térni arról a csinos kis útvonalról. Egyébként szar a buli, senkit nem ismerek, és Justin Bieber szól a háttérben, ami önmagában nem lenne gáz: bírom a gyereket, de a lelkem most valami kemény néger rappre vágyik, mint a Guvvi Gang, hátha attól menőbbnek érzem magamat. Na nem mintha bármi képes lenne arra, hogy menővé varázsoljon. Na nem mintha menő akarnék lenni.
Kimegyek hogy elszívjak egy cigit, s valahogy ráveszek egy csajt, hogy tartson velem.
Valamit hadovál az új Rolexéről, de a felét nem értem, a másik felére meg nem vagyok kiváncsi, szóval csak bólogatok, mint aki annyira érti a dolgot: lerí rólam, hogy csóró vagyok, hozzájuk képest legalábbis. Nincs Louis Vuitton cipő, nincs Jordan zokni, a pólóm a helyi kis kínai szarból van, és a David Backhem parfüm is csak a helyi drogériában kerül rám.
Rágyújtok, és hagyom, hogy a lány vihogva szívjon a cigimbe, hagyom, hogy a lába folyton az enyémre taposson, az én cipőmnek úgy is mindegy.
- Hé! Mi a fasz van? -
Csattanok fel. Az ajtó hirtelen nyílt ki mellettünk, és valakit úgy löktek ki rajta, mintha egy zsák krumpli lenne.
Odapattanok, verekedés szagot érzek, és azt kibaszottul imádom.
- Mi a faszt akartok a csajomtól? -
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Kedd Feb. 13, 2018 10:46 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Raise your glass for this wonderful day
Silas & Nadine

Hogy miért kísértem el az egyik barátnőmet egy szülinapi bulira, ahol szinte senkit sem ismerek? Nem tudom. Fingom sincs. Talán mert idióta vagyok, és nem gondolkozom előre. Vagy, mert túl kedves… avagy mindkettő. Na de mégis hogy mondhatnék nemet egy törékeny lánynak, amikor itt mindenféle alakok mászkálnak? Ha otthon maradtam volna, tuti azon kattogna az agyam, hogy vajon mikor erőszakolja meg valaki, vagy drogozza be úgy, hogy még a nevét is elfelejti. Viszont ez nem változtat azon a tényen, hogy rohadtul unatkozom. Ahogy megérkeztünk ő rögtön elpártolt mellőlem, hogy köszöntse a szülinapost. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha az itt lévő emberek között legalább egy akadna, aki hasonló stílust képvisel, mint én. Ám a jelenlévők többsége cicababának néz ki, vagy unalmasnak. Csodálatos estének állok elébe.
Hogy valamit kezdjek magammal, a bárpulthoz sétálok és kikérek magamnak egy italt, ami remélhetőleg majd segít egy kicsit jobb kedvre deríteni. Figyelmesen pásztázom a tömeget esetleges újonnan érkezett, érdekes emberek után, de nem látok semmi mást csak verejtéktől csillogó homlokokat és össze-vissza tekergő csípőket. Mivel még a nézelődéstől is elment a kedvem, visszafordulok a pult felé és türelmesen várom, hogy az alkoholban gazdag italom megérkezzen kezeim közé. Amikor a pultos megjelenik és leteszi elém a mámorító italt, egy mosoly kíséretében hatalmasat kortyolok belőle. Ez az a pillanat, amikor a hátamon valaki érintését vélem felfedezni. Gyorsan fordulok meg tengelyem körül, hogy szembe kerüljek az ismeretlen illetővel. Meglepetésemre egy ember helyett hármat találok ott. Leszállok a székről és csak ekkor tűnik fel, hogy mennyivel magasabbak nálam. Épp megkérdezném, hogy miben segíthetek, amikor az egyik közelebb lép hozzám és közli velem ittlétének okát.
- Te vagy az a leszbikus tetováló, ugye? – kérdezi lenézően alkoholos leheletét fújva rám. Mivel semmi kedvem részeg idiótákkal erről beszélni megpróbálom kikerülni, ám egyik „udvarhölgye” visszatol a helyemre. Barátnőm után kezdek nézelődni, de persze nem látom sehol, így a segítség nyújtásáról is lemondhatok.
- Rohadt kis pinanyaló – hörög a pofámba az egyik. – Nem hiányzik neked valami, ami kitölti az odalenti üres helyeket? – kalandozik el a másik szeme a testem alsóbb tájékaira. – Mi rögtön szolgálhatunk neked hárommal is – neveti el magát gúnyosan a vezéralaknak tűnő egyed. Istenem, hogy mennyire utálom az ilyet. Természetesen eszem ágában sincs szóba állni velük, de azért válaszképpen az elől álló arcába borítom az italom, majd elindulok a hátsó ajtó felé. Friss levegőre van szükségem. Ám ekkor hátulról kezek ragadnak meg és rángatnak el az ajtó felé. Próbálok kitörni a szorításukból, ám esélyem sincs három férfivel szemben. Meglepődök, amikor erős kezeik kilöknek, ám akkor még jobban, amikor egy számomra ismeretlen alak a csajának hív. Összeráncolom szemöldököm a hirtelen kijelentésre, de szerencsére még időben leesik, hogy mit is csinál a srác és szívem szerint már most hálálkodnék neki. Hogy a sztori hiteles legyen, egyből odarohanok a sráchoz és az oldalához bújok. Akaratom ellenére is beszívom a belőle áradó parfüm és cigaretta füst illatát.
- Könyörgöm, intézd el ezeket – suttogom neki, miközben felnézek rá. Ekkor veszem észre a testén ékeskedő tetoválások sokaságát. Végre boldogság fog el, amiért találtam egy hozzám hasonló embert, habár az fix, hogy nem ebben a környezetben képzeltem el.

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
13
● ● Reag szám :
7
● ● karakter arca :
Jessica Origliasso


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Kedd Feb. 20, 2018 11:42 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

+16 a szóhasználat miatt??


nadine && silas


Azért nem vagyok benne olyan biztos, hogy ennyi sör után jól tudok majd ütni, de az egész megér egy próbát nem? mármint ha lovagnak képzelünk engem - tudom, ehhez kurva nagy képzelőerő kell még nekem is - akkor technikailag nem hagyhatom, hogy pár seggarc kikezdjen egy nővel. Mindezt azért, mert a lovagi becsületem nem hagyja, hogy bámuljam ahogyan neki mennek. Még akkor is, ha gyakorlatilag nem vagyok, és sohasem leszek lovag.. de még csak fegyverhordó sem.
Ránézek a mellettem álló lányra, aki lenyúlta a cigarettámat, s ő csak megrántja a vállát.
Fasza.
A lány - nem a cigi lenyúlós, hanem a másik - idevágtat, és úgy bújik hozzám, mintha ténylegesen közünk lenne egymáshoz. Érdekesen alkohol illata van, megbódítana, ha  nem lennék elég bódult.
A kezemet a derekára helyezem, hogy mégis csak azt a képet fessük, amit magunkról festettünk: szerelmespárnak.
Ránézek, látom rajta, hogy komolyan gondolta, és most már ha én igazán nem is gondoltam komolyan, nagyon gáz lenne visszavonulót fújni, így egy hatalmas sóhajjal engedem el, túrok bele a zsebembe, a kezébe nyomom a pénztárcámat és a mobilomat, feltűröm a felsőm ujját, és elindulok a 'banda' felé. Van egy olyan érzésem, hogy szét fognak verni.
- Na.. melyik kő gazdag seggfej akar először kapni? -
Egy önként jelentkező előrébb lép, és bassza meg, tökre nem így terveztem, de mint már említettem, nagyon késő van bármit is visszaszívni, így csak rábámulok a fiúra, akinek olyan babaképe van, mint azoknak a hollywoodi sztároknak akik miatt a lányok őrjöngenek - Robert Pattinson? -. Vétek lenne megütni is, de... dirr. Kapott tőlem egy jobb horgost, és ebbe belefájdul a kezem, de a gettóban azt tanították: mindig te üss először.
Azt hiszem ő is meglepődik, az arcához kap és hátratántorodik, valaki helyette előre lép, és bever nekem egyet: ezután verekedés keletkezik, és én már nem tudnám megmondani, hogy ki kapott többet, az a két srác akinek elég vér volt a pucájában, vagy én. A szám széle mindenesetre felszakadt, és a szemem alatt is lilulni fog. Az egész addig tart amíg a hely tulajdonosa ki nem jön a hátsó ajtón, és nem küld el engem a picsába.
Csak bemutatok neki, és az ingujjammal a számat törölgetve lépek vissza a lányhoz - nem a cigilopóshoz - és szó nélkül veszem vissza az értékeimet, süllyesztem el a zsebembe.
- Van egy gyújtód? -
Veszek elő egy szál cigarettát, s felé is nyújtok.
- Asszem már nem mehetünk vissza.. -
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Hétf. Feb. 26, 2018 3:16 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Raise your glass for this wonderful day
Silas & Nadine

A szüleim sosem értették, hogy lány létemre miért barátkozok szívesebben fiúkkal. Leszámítva azt, hogy meleg vagyok, amire gyakran fogjak ezt, talán azért, mert ők nem nyavalyognak mindenféle apró szarságért. Nem kell hallgatnod, ahogy órákon keresztül egy jelentéktelen problémát boncolgatnak elemeire. Valamint ők sokkal jobban benne vannak mindenféle hülyeségben. Ha velük vagyok, úgy érzem, hogy valósággal élek, nem pedig csak lélegzem és túlélem a napokat. Ezért se bánom, hogy a sok cicababa helyett inkább egy vadidegen sráccal kell töltenem az estémet, habár majdnem kiverték belőlem még a szart is érte, de hát mindennek ára van.
Amikor a fiú a kezembe nyomja mindenféle értékét, amit zsebe rejtegetett, kicsit meglepődök, hisz nem biztos, hogy én ilyen simán rábíznám őket olyasvalakire, akit nem is ismerek. Valószínűleg úgy gondolja, hogy ha már épp megmenti a kis seggem, akkor megteszek annyit érte, hogy nem rohanok el a cuccaival. Nos, ha így gondolta igaza lett. Mozdulatlanul állok és végignézem, ahogy ökle az egyik arcán csattan. Halványan elmosolyodok, amikor látom, hogy fölényben van. Aztán hirtelen fordul a kocka és őt éri egy ököl. A kurva életbe! A pár perces verekedésüket a tulaj szakítja félbe. Borzasztóan örülök a jelenlétének, habár marhára felbasz, hogy az én megmentőmet cseszi le. Gondolkodom, hogy beszólok neki, de végül úgy döntök nincs értelme újabb vitába menni ezért. Amikor a fiú visszalép hozzám és elveszi a kezemben tartott tárgyait, felnézek rá egy apró mosoly kíséretében. Amikor cigivel kínál borzasztóan megörülök, hisz ha már a piám nincs nálam, akkor valamivel pótolni kell.
- Igen, van - mondom, és boldoggá tesz, hogy végre én is szolgálhatok számára valamivel. Kiveszek egy szálat a dobozból, majd előhalászom a fekete gyújtómat a nadrágom zsebéből. Gyors mozdulattal gyújtom meg, majd tartom oda felé.
- Jelenleg hálát adok azért, amiért ki lettünk rúgva. Ha még tovább ott kellett volna ülnöm ezt a csapatot nézve tuti felakasztom magam. Na meg a zene... szegény füleim nem ehhez vannak szokva - nevetek fel halványan. Ezután vérző arcára téved a tekintetem, így előkapok egy zsebkendőt a kabátomból, és ha megengedi, óvatosan felitatom vele. Ha megengedte, bal kezemet állára helyezem, hogy fejét stabilan tartsam, míg nagyjából megtisztítom a sebeket.
- Ha esetleg kételkednél tudásomban, közlöm, hogy a munkám miatt gyakran fertőtlenítek bőrt - mosolygok rá halványan, majd végzek az utolsó sebbel is. - Egyébként köszi mindent - rejtem el a zsebkendőt kabátom mélyében, mert nem látok a közelben kukát és nincs kedvem a kezemben tartogatni. - Nadine vagyok - fordulok vissza hozzá, majd várom, hogy én is megtudjam kedves "barátom" nevét.

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
13
● ● Reag szám :
7
● ● karakter arca :
Jessica Origliasso


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Hétf. Feb. 26, 2018 10:08 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

+16 a szóhasználat miatt??


nadine && silas


Örülök, hogy van nála, így fájós szájjal, meg fájós arccal és ököllel, de azért boldogan - mert nála legalább van!!! - hajolok közelebb a kis fénycsóvához, és szívok bele a még akkor gyújtatlan cigarettába, hogy a számban lévő kifejtett szívóerőtől - lehet, hogy a fizika nem volt az erősségem? - meggyulladjon a kis vacak, és rögtön elegendő káros anyagot juttasson a tüdőmbe ahhoz, hogy random kis boldogsághormonok legyenek úrrá a testemen, mintha ez megmásíthatná a dolgot, hogy verekedtem. Tulajdonképpen szeretek verekedni.. régen nem szerettem, kiskoromban féltem amikor a néger fiúk belénk kötöttek Chicago sötét utcáin, de aztán valahogy ráéreztemm az ízére, akkortájt mikor már nem csak boxzsák voltam, hanem bokszolóvá avanzsálódtam. Onnantól kezdve már jó az egész, az ember egyszerűen megtanulja szeretni a helyzetet, ahogy az ökle mások arcán csattan indokolatlan fájdalmat okozva a saját testében is, mintha vezekelne az elkövetett bűnért.
- De legalább volt ingyen pia... -
Mutatok rá a dolog jó oldalára. Én azért eléggé megvoltam odabent, persze nem azt mondom, hogy ez életem bulija volt, és azt sem, hogy szívesen mennék vissza, de a pia az ingyen volt.. és mind tudjuk, hogy az ingyen piánál már csak az ingyen kaja a jobb.
Hagyom, hogy a lány az arcomhoz nyomja a zsebkendőt, s majdnem felszisszenek, de csak majdnem ahogy a puha anyag belehasít a sebbe. Basza meg, Priss tuti kiakad.
Közben slukkolok párat, de hagyom neki, hogy szakszerűen - már ahogy állítja - ellássa a harci sérüléseimet. Különben nem lenne bajom ha nem kezdené el törölgetni, de nem akarom ellökni a kezét, mert hát nem zavar a dolog.
- Hagyjad már! Lófasz.. -
Rántom meg a vállamat, mintha annyira nagyon természetes lenne hogy random emberekért harcba megyünk - mert hát ez nem a kibaszott középkor! -
- Örülök, hogy találkoztunk Nadine! Silas vagyok.. -
És ünnepélyesen meghajolok előtte, aztán kiegyenesedve elindulok tovább - nem tudom haladtunk-e valamerre, de ha nem jobbra indulok, s talán elvárom, hogy kövessen. -
- Hol laksz?Hazakísérlek. -
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Vas. Márc. 25, 2018 10:56 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Pént. Jún. 22, 2018 3:54 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vero && Mason
Idejét se tudom annak, hogy mikor is jártam legutóbb ilyen helyen, vagy ehhez hasonló, vagy bármilyen másabb szórakozóhelyen. Elég hamar belecsöppent az életemben Edmund és onnantól kezdve… mondjuk azt, hogy nem sok bulizásban vettem külön részt, ahogyan inkább az ő társaságában töltöttem el az időt, míg most? Most inkább mintha mind a ketten részben menekülnénk az egész elől és egyre inkább éreztem azt, hogy nem fogok sokáig elviselni ezt a helyzetet, a házat ilyen állapotban. Nem véletlen tévedtem egyre gyakrabban olyan oldalakra, ahol kiadóházakról volt szó. Egyik se volt olcsó, de akad félretett pénzem és tudom azt is, hogy nagyinál is meghúzhatnám magam, ha akarnám, de nem. Ha elköltözöm, akkor külön fogok élni, hátha az segít, de olykor egyre kisebb esélyt láttam erre. Amikor a vita a tetőpontra hágott, majd jött a némaság. Nem tudom mi ölt meg leginkább az, amikor hirtelen némává változott, vagy a veszekedéseink. Talán együtt mind a kettő.
Amikor az egyetemi barátaim megkerestek, hogy lenne e kedvem összefutni velük és kikapcsolódni kicsit, akkor habozás nélkül mondtam igent rá. Hajam most is kiengedve omlott a vállaimra, miközben kicsit merészebb ruhába bújtam, hiszen nem csak kivágott volt, de hosszúnak se mondható. Sminkelést se vittem túlzásba, hiszen azzal már túlzottan nagyon nem én lettem volna. Lehet most is sokan ezt mondanák. Nagyi nem kérdezte, hogy hova is rohanok el, hiszen bármilyen meglepő is volt, de a férjem nem ért haza, hiába ígérte. Nem érdekelt, akkor se akartam maradni. Beszélgetés a barátokkal úgy folytatódott, mintha csak tegnap intettünk volna búcsút a másiknak. Poharak egymás után ürültek ki, de soha nem maradtunk szomjasok. Nekem pedig egyre inkább kezdett megártani, hiszen soha se voltam az, aki túlzottan megszokta volna az alkoholt. Sírást, nevetés és bolondozás követte, miután felszínre törtek a dolgok és elhatároztuk, hogy ma igen is jól érezzük magunkat. Partnert is találtunk rá, miután pedig már éjfél is elmúlt és elegendő alkohol csörgedezett az ereimben valahogy már a pultra is felkeveredtünk négyen, hogy egy rögtönzött műsort adjunk.
Ha bárki megkérdezné, hogy pontosan mikor írtam és kinek sms-t fogalmam sem lett volna. Ahogyan azon se lepődtem meg, hogy enyhén értelmetlenül sikerült megírnom azt, hogy „nem tudom mikorra érek haza. Ne várj meg” vagy valami ilyesmi lett volna a lényeg, azt meg nem hittem volna, hogy a férjem helyett Masonnek fogom elküldeni, de ha a köd elborítja az ember elméjét, akkor mit is várunk? Semmi jót! Ennek köszönhető volt az is, hogy műsor közben és utána is ennyire közvetlen voltam egy idegen pasassal is, aki pár pillanattal később már nyakamat csókolgatta, kezével pedig egyre inkább lejjebb vándorolt…

Bocsi, béna lett doboz  ■ ■credit



A hozzászólást Veronique S. Rimbaud összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 14, 2018 9:42 am-kor.
Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
185
● ● Reag szám :
148
● ● Keresem :
neighbor
● ● karakter arca :
Danielle Campbell


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Pént. Jún. 22, 2018 4:44 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Kinek is hazudnék, valljuk be, elkényelmesedtem az utóbbi időben. Túl jó itt, ebben a házban, ahol nem kell állandó jelleggel fülelnem és azonnal riadót fújnom, ha csak meghallom egy üveg csörömpölő hangját. Ahol bármi is jár a fejemben, bármivel is ébredek, ott van a legjobb barátom, hogy velem fusson, amíg újra tisztába nem jövök a tényekkel. ...és ott van Vero. Gondoskodik az öcskösről és rólam. Hála lenne vagy csak egyszerűen emlékeztetem Michre? Vagyis hát, önmagamra.
De hiába is a rejtély, nem agyalok ezen túl sokat. Egyszerűen tényleg túl kényelmes és túl nyugodt itt, még a házastársi vitákkal együtt is, amik miatt talán aggódnom kellene. De ismerem Edet, ha segítségre lesz szüksége, kér. Enélkül is már túl sokszor szóltam bele és próbáltam tippeket adni, amikor nem kérték.
Most pedig úgy tűnik, hogy az Ednek szánt üzeneteket is megkapom. Át kell futnom vagy kétszer azt a pár szavas üzenetet, mire összeteszem az értelmét. Minden más pedig ösztönből megy. Ahogy átpörgetem az agyamban, hogy Nathan egy barátjánál tölti a ma estét, hogy Ed... fogalmam sincs, merre van és az, hogy mire képes az ember, ha a vérébe alkohol kerül - és most nem feltétlen azért aggódok, hogy túl sokat iszik és másnap a szemeit kinyitva is fájna az egész világ.
Úgy ugrok fel az ágyból, mintha már semmi nem látszana a sérüléseimből és nem érezném néha őket. Egy részük már tényleg eltűnt, velük együtt a fájdalom is, de azért jobban megnézve fel lehet fedezni a nyomukat. Idővel eltűnik. Majd már kapom is magamra a ruhám, a megszokott kapucnis pulóver és fogva a kapott kulcsokat indulok. Gyalog. Visszafelé majd hívunk egy taxit, addig pedig nem fog megártani az esti futás, ahogy a hajnali sem szokott.
Az az egy szerencsém, hogy nem kell még felhívnom és kifaggatnom, hogy merre megy. Lehetetlen volt nem észrevenni délután, hogy készülődik, nem is én lettem volna, ha nem beszélgetek el vele. Igazából csak remélni tudom, hogy nem ment át valami másik helyre. De ha mégis, nos, akkor majd felhívom és megpróbálok pár információt kiszedni belőle.
Addig viszont csak futok, majd ahogy elérem a szórakozóhelyet... készségesen kifizetem a belépőt. Az már más kérdés, hogy elég türelmetlenül várom, amíg az izompacsirta a kézfejemre nyomja a pecsétet. De észnél vagyok, semmi értelme leállni vitatkozni vele. Semmi értelme azon a kis összegen felidegesíteni magam.
Belépve megcsap a dübörgő zene, a nevetés... az egymásba gabalyodott emberek látványa a sötétebb sarkokban. Majd az az egy pár, amelyik nem nagyon bújt el. Elkáromkodom magam az orrom alatt és már vágok is keresztül az embereken, próbálok úgy közlekedni, mint régen tettem. Az igazi testemmel. A gond ott kezdődik, hogy akkor is marad a túlzott magabiztosság és önbizalom, amikor odaérek hozzájuk.
- Veronique! - szólalok meg nagyon is komolyan. - Ezt meg fogod még bánni... - talán neki szól, talán saját magamnak, de annyi biztos, hogy nem várok a reakciójára, csak gondolkodás nélkül lököm meg a fickót, legalábbis próbálom. A vállába ütök, egyszer... kétszer...
- Nem tanították meg neked, hogy nem szép dolog kihasználni egy részeg nőt? - biztos gyönyörűen néz ki, ahogy egy tizenéves suhanc oktat ki erkölcsről és hasonlókról egy férfit.
Veroról pedig épp tudomást sem veszek. Biztos vagyok benne, hogy vele könnyebb lesz beszélni, amin kettesben maradunk. Már amennyire kettesben lehetünk egy szórakozóhely közepén.

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
112
● ● Reag szám :
101
● ● Keresem :
Kölyök
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Pént. Jún. 22, 2018 5:12 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vero && Mason

Sokan azt mondanák, hogy eddig kellett volna élnem, míg mások azt, hogy itt az ideje végre annak, hogy kibontakozzak és végre megtanuljak repülni. Eleinte nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet ez, de mégis izgatottam vártam. Végre újra nőnek éreztem magam abban a ruhában, nem csak egy anyának, aki mindegy mit visel már, mert nem számít, hiszen a férje is… Mindegy is volt, amennyire fura volt, annyira szökött mégis elégedett mosoly az arcomra, ahogyan elkészültem. Ezt pedig egyedül a kislányom és Mason láthatta, meg persze nagyi, miután beugrott. Tudom, hogy Mason is tudott volna vigyázni a kicsire, de nem fogom kihasználni őt se ilyen téren. Megvan a maga élete, gondjai és fiatal még. Élnie kellene, felfedezni a világot és ismerkednie, de mégse teszi. Nem értettem, hogy miért nem.
Lehet szánalmasnak mondanák a viselkedést, amit produkáltam a barátaimmal, de valahogy mégse érdekelt. Az se, hogy netán holnap mennyire is fogok bármit is bánni. Az számított, hogy szép lassan felengedtem, sikerült ellazulnom és végre nem éreztem azt a kínzó és maró érzést, ami minden egyes percben jelen volt. Úgy éreztem magam, mint aki újra levegőt kap és még az se számított, hogy egy pulton kötöttem ki, ami alapjáraton szerintem soha nem történt volna meg. Holnap majd kivesézhetem, hogy mennyire is volt béna a produkció, mert biztosan készült róla videó.
Nem terveztem azt, hogy más férfi karjai között fogok bármennyire is kikötni. Sok mindent nem terveztem mára, egyszerűen csak menekülni akartam. Menekülni abból a fullasztó állapotból, amiben sokszor éreztem magam mostanság. Nem akartam több könnyet ejteni, de talán nem is ment volna, mert lassan kezdett olyan érzésem lenni, hogy már minden könnyemet elsírtam és többet már nem is tudnék, hiába segíthetne enyhíteni a bennem létező szomorúságot, elveszettséget.
Ajka egyre feljebb téved, miközben a kezével egyre feljebb merészkedik a rövidke anyag alatt. Azt kéne mondanom, hogy ne tegye, nem lenne szabad, de mégse mondok semmit se, csak hagyom, hogy a pillanat magával rántson, mintha már nem süllyedhetnénk lejjebb, mintha már semmi se számítana és semminek nem lenne értelme. Mielőtt viszont ajka enyémre tévedhetne meghallom a hangomat. Ismerősen csendül a hang is, de hirtelen nem tudom, hogy hova tehetném. Sietve pillantok körbe, de mire felfognám, hogy ki szólt és még mit mondott, addigra máris neki megy a férfinak.
- Nem vagyok részeg! – csattantam fel, pedig de az voltam, nem is kicsit. A férfi szemmel láthatóan egyre inkább kezdett begőzölni. – Másrészt meg semmi közöd hozzá. Menj el! – mondtam csöppet se kedvesen, amikor viszont nem akart tágítani és továbbra is próbálkozott, akkor a férfinál is betelt a pohár.
- Na idefigyelj öcskös! Nem tudom, hogy kinek képzeled magad, de jobb ha most elhúzol, ha nem akarsz monoklival ébredni. A hölgy nem kíváncsi rád, tűnj el. – ha meg a szép szóból nem értet, akkor már csattan is a pofon, vagy éppen a gyomros, netán ököllel próbált behúzni a „lelkiismeretemnek”, hiszen jelenleg tényleg akár lehetett volna az is Mason. A kisebb dulakodásban én is majdnem elestem, majd amikor újra ütött volna, akkor hirtelen teremtem kettőjük között.
- Neeeee! – és még én is összerezdültem, mintha attól tartottam volna, hogy a férfi keze nem fog időben megállni. – Most már tudod, hogy milyen érzés… vagy nem te mondtad legutóbb, hogy csak egy csók volt és semmi több? – kérdeztem meg úgy, mintha tényleg hozzátartoznék és csak bosszút akartam volna állni, majd hogy még hihetőbbé tegyem a dolgot a következő pillanatban megcsókoltam, majd a kezemet kezébe csúsztattam, mire felhorkant a pasas.
- Inkább húzzatok el pintyőkék, ez nem babaest, de ha netán valódi férfira vágysz, akkor tudod, hogy hol találsz. – s azzal a lendülettel sarkon is fordult, ahogyan eltűnt, úgy húztam el a kezemet és próbáltam nem a szédülésre gondolni, ami leginkább uralt. Kész csoda, hogy egyáltalán sikerült azt a hazugságot kitalálnom. A sok tévézés átka, vagy éppenséggel jelenleg talán szerencséje. – Menj haza! – csak ennyit mondtam, majd próbáltam eltűnni a tömmegben és inkább megkeresni a poharamat, hogy igyak arra, ami történt. Hirtelen nem ugráltam körbe úgy, mint legutóbb tettem, amikor megsérült. Inkább csak inni akartam, míg a világ talán örökké forogni fog és nem érzem azokat a kínzóérzéseket, amik minden egyes levegővételnél jelen voltak alapjáraton.

■ ■credit

Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
185
● ● Reag szám :
148
● ● Keresem :
neighbor
● ● karakter arca :
Danielle Campbell


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Pént. Jún. 22, 2018 5:52 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Nem részeg? Kinek is akar hazudni, nekem vagy magának? De eszemben sincs leállni vele vitatkozni, egyelőre csak és kizárólag a férfira koncentrálok. Talán nem így kellett volna kezdeni, semmi közöm hozzá, ha úgy vesszük, hogy csak egy srác vagyok. De Mich vagyok, és nem hagyom, hogy az alkoholnak köszönhetően biztos menthetetlenné váljon a helyzet közte és Ed között. Na meg amúgy is... ismerem. Másnapra bánná, amit tett, vagy épp csak engedett megtörténni.
Ez pedig olyan valami, aminek a megakadályozásától nem riaszt el semmi és senki. Főleg nem a pasas ökle. Pedig talán nem ártana, ha vigyáznék, egy részemben felcsendül a vészharang, hogy nem vagyok akkora, mint régen. Nem bírok a férfival... mégis szembenézek vele és hagyom, hogy az ökle az oldalamba találjon. Majd én is ütök, egyenesen az orrát célozva meg, majd talál is célba az öklöm. Ehhez legalább nem kell két méteresnek lenni, hogy dühből elég erős ütés legyen. Az csak porc.
Fél pillanat és már emelnék újra ütésre az öklöm, ha arra kerül a sor, csak lépjen le a pasas. De Vero ott áll és... megcsókol?! Szinte észre sem veszem, hogy a kezem is megfogja arra a pár másodpercre, amíg a férfi eltűnik.
- Mi volt ez a csók, Vero? - lépek azonnal utána, ahogy megpróbál lelépni. Eszembe sincs hagyni, és ezúttal én próbálom megfogni a kezét, hogy visszatartsam. A legkevésbé fontos dolog most a csók, hiszen a színjáték része volt, de akkor is a fenébe!
Végül persze annyiban hagyom. Nem fontos.
- Nem megyek sehova. Tudod, hogy nekem küldted az sms-t, ugye? Részeg vagy, egy szó nem volt helyesen írva az üzenetben - kezdek bele, kényszerítve magam, hogy lassan beszéljek, végig a szemeibe nézve, már ha van rá lehetőségem egyáltalán.
- Komolyan ezt akarod? Valami random férfi karjaiban kikötni? Így érzed jól magad? - emelkedik kicsit a hangom, de nem túl feltűnő. Nem akarom, hogy kitegyenek, anélkül akarok az ajtó túloldalára kerülni Veroval együtt.
Amire valljuk be, lehet nem sok esély van. A kis verekedés után túl sok izompacsirta tekintete vetül ránk, érzem a hátamban. Mintha tartanának attól, hogy egy hozzám hasonló suhanc balhét csap.

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
112
● ● Reag szám :
101
● ● Keresem :
Kölyök
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Pént. Jún. 22, 2018 6:24 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vero && Mason

Hazugság lenne azt állítani, hogy minden mozdulattal tisztában voltam az események áradatában, de talán annyira se sikerült eláznom, hogy legalább az ösztöneim  ne cselekedjenek helyettem is. Ezért történhetett meg a mentése is, mielőtt netán az alkalmipartnerem még inkább megszínesíteni Masont, de aztán eltűnjek, mintha mi sem történt volna. Pedig történt, megcsókoltam őt is és esélyesen zavarnia kellett volna, de hirtelen nem tudott. Nem kértem, hogy idejöjjön, nem kellene itt lennie és megpróbálnia megóvnia saját magamtól, mert én nem kértem ezt tőle. Csak egy éjszakát, egyet, amikor nem kell úgy tennem, mintha részben egy kriptában élnék, mert elegendő egy szó és kitör mellé még a világháború is. A lányom szobája lett a menedéken, hiszen egy-egy vendégszobát most ők töltötték meg. Mind a ketten nyertek maguknak egy sajátot, a férjemé meg lehetett a háló.
Verekedésnek egészen hamar végeszakadt, még akkor is ha a pillantások nem hagytak velünk elfeledtetni azt, hogy mi is történt korábban. Éreztem, mintha megfogott volna, de őszintén semmiben se voltam biztos, hiszen amilyen sebesen fordultam, annyira is szédültem meg, de még ez se érdekelt. Nem érdekelt a fejem zúgása, az olykor elmosódó tárgyak. Csak távol akartam tőle is lenni. Vajon valaha fogok bűntudatot érezni és melyik fog jobban fájni az idegené, vagy az övé? Ebben az állapotban nem tudtam volna megmondani, de esélyesen alapból se.
Amikor elkapja a kezemet, akkor dühösen pillantok hátra. – Megmentettelek, hogy ne verjenek össze? Mégis minek kellett volna lennie? – szegeztem neki a kérdést dacosan és csak elég volt rám nézni, hogy könnyedén levágható legyen, hogy most aztán tényleg nem fogok tudni lakatot tenni a számra és kijön minden, amit gondolok. – Bár nem úgy tűnt, mintha túlzottan zavart volna. – húztam el a számat, ha pedig tényleg megszúrtam őt a szavaimmal és esélyem volt, hogy ebben a pillanatban legalább kirántsam a kezemet az övéből, akkor megtettem és megpróbáltam utána magára hagyni. Nem volt kedvem beszélgetni.
- Először is, ha rájöttél, hogy nem neked szól az üzenet, akkor minek olvastad el. Másrészt meg mindenkivel megesik ez, nem? – nem vallottam volna be, hogy fogalmam sincs arról, hogy milyen smsről beszél. Én nem írtam semmit se. Egyébként is mikor tettem volna meg, ha iszogatottam a csajokkal, majd a pulton táncoltam, hogy utána valaki karjaiban vesszek el. Azt hiszem valami ilyesmi történt, de azért mérget se vennék rá. Túl sok a homályos pont. – De az gondolom nem állt az smsben, hogy gyere értem, vagy bárki más, akinek szólhatott volna. – vettem el a poharamat, miután sikeresen megtaláltam és próbáltam legurítani a benne maradt italt, viszont amikor meghallottam a kérdéseit, akkor abban a pillanatban köptem ki esélyesen telibe találva őt. Ez aztán nőies volt, de kellett neki ezt kérdeznie.
- Először is semmi közöd hozzá Mason! Fogalmad sincs semmiről és miért kell ennyire óvnod? Nekem nem jár egy kis szabadság? Egy kis öröm????? – csendült a hangom dühösen, miközben az ujjaim elfehéredtek, ahogyan a poharat markoltam. Még kész szerencse, hogy nem voltam annyira erős, hogy összeroppanjon. – És ha ezt akarom? Ha vágyom arra, hogy legalább rövid időre is, de ne érezzem magam szarnak, hogy újra nőként kezeljen valaki? Ha vágyom a gyengédségre? – fúrtam a pillantásomat az övébe, miközben körbepillantottam a helységben és hirtelen már csak egy zajos helynek tűnt, mintha megszűnt volna a varázsa, miközben a fények és a beszéd is sokszor összemosódott. Az se kizárt, hogy míg fejben összefüggőnek tűnt a beszédem, addig valójában nem is volt az. – Csak menj el, kérlek… - szinte könyörögve néztem rá, miközben én hátráltam az asztaltól befelé. Nem érdekelt, hogy mennyire veszett el a varázs, még mindig jobbnak tűnt, mint hazamenni.


■ ■credit

Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
185
● ● Reag szám :
148
● ● Keresem :
neighbor
● ● karakter arca :
Danielle Campbell


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Pént. Jún. 22, 2018 6:44 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom, miért vagyok fennakadva azok a csókon. Hiszen nem csókoltam vissza! Igaz? Csak egy színjáték volt az egész. Nem árultam el a legjobb barátom ezzel.
Mégis, ahogy kimondja azokat a szavakat, elbizonytalanodok. Talán mégsem semmiség volt. Talán visszacsókoltam egy röpke pillanat erejéig? Hiába tiszta az agyam, képtelen vagyok felidézni, hogy az ösztöneim bekapcsoltak-e abban a másodpercben vagy sem. Mindenesetre látni a bizonytalanságot a szemeiben és azt is, hogy visszaveszek. A szavak és az esetleges árulás szele jobban fáj, mint az a jobbegyenes, ami az oldalamba talált. Azt egyelőre szinte fel sem veszem. Nincs időm vele foglalkozni.
Ahogy azzal sem, hogy újra a keze után kapjak és megállítsam. Megkésve indulok meg utána, tartom vele a lépést, bár ez valószínűleg úgy néz ki, mintha üldözném. Nem is tudom, ki a tolakodóbb, én vagy a pasas, akinek esélyesen betörtem az orrát.
- Az állt az sms-ben, hogy valami őrültséget fogsz tenni, amit holnapra megbánsz - lépkedek folyamatosan utána, néha lehetőleg mellette, amikor az emberek nem állják az utamat.
- Ki mondta, hogy az örömödet akarom elvenni? Bulizz. Idd le magad. De... - nincs de. Elhallgatok. Komolyan erre vágyna? Más karjaiban akarja tölteni az estét? Talán szólnom kellene Ednek. Talán nem az én dolgom lenne, főleg azután, hogy talán... talán visszacsókoltam őt.
- Jól van. Feladom. Csak állj meg végre - emelem fel a kezeimet és tényleg megállok, várom, hogy ő is megtegye, vagy legalább visszanézzen rám, hogy folytathassam.
- Nem rontom el a szórakozásod. De hagyd, hogy én legyen az egyetlen férfi, aki ma hozzád ér - mondom és hát igen, én magam is hallom, hogy ez milyen furán veszi ki magát.
- ...amikor majd a taxiba segítelek pár óra múlva - teszem hozzá félig-meddig magyarázkodva.
Azt nem teszem hozzá, hogy csak vigyázni akarok rá. Nem akarom, hogy még inkább ellenem forduljon és úgy érezze, csak azért vagyok itt, hogy mindent elrontsak.
- Hol vannak a... barátnőid, akikkel jöttél? - lényegében az ő feladatuk lenne. Hányszor randiztam úgy lánnyal, hogy a szomszéd asztalnál ültek a barátnői és figyeltek, nehogy bármi olyat tegyek. Ennek még ma is így kellene működnie. Nem volt az olyan régen, amikor én felszedtem Juliet... Nem változhatott ennyit a rendszer... Nem...
Egyre inkább elmerülök a múltamban. Hosszúra nyúlt másodpercek, amiből kiránt az egyik kidobó hangja és a nagy keze, amit a vállamra tesz. De még így is alig hallom, ahogy megkérdezi Verotól, hogy mindent rendben van-e.
- Vero...? - pillantok rá, most minden rajta áll. Ha azt mondja, a fickó pillanatok alatt kihajít és még csak meg sem izzad.

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
112
● ● Reag szám :
101
● ● Keresem :
Kölyök
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Pént. Jún. 22, 2018 7:13 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vero && Mason

Nem értem, hogy mit is keres itt és miért próbál megóvni a ballépésektől, amiket jobb esetben az ember tinédzser korában követ el, de nálam nem így volt. 10 éven kitartottam ugyanaz a férfi mellett. Jóban, rosszban, akkor is amikor bezárkozott részben előlem, de most mégis úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Nem akarok az állandóan veszekedésben élni, nem akarom látni azt, ahogyan szép lassan minden elpusztul, amiért annyit küzdöttünk. Gyávaság lett volna a részemről, hogy ebbe az estébe menekültem?  Esélyesen igen, magam sem tudom, ahogyan az se szép, hogy titkon miként tervezgetem azt, hogy elköltözzek egy másik házba. Szeretném, ha készen lenne minden, mire odaviszem a lányomat, de tudtam jól, hogy jelenleg egyetlen egy perccel se bírnék tovább ottmaradni, abban a házban.
- Ne hazudj! Ilyen biztosan nem írnék és ne felejtsd el, hogy meg tudom nézni, hogy mit is írtam. – az más kérdés, hogy lehet jelenleg nem tudnám dekódolni és hiába mutattam magam magabiztosnak, de nem voltam az. – Ha meg így volt, akkor se a te gondod lenne az, hogy mit bánok meg és mit nem. Az csakis az én dolgom, Mich! – bukott ki ajkaim között a rossz név. Nem tudom, hogy miért ezt mondtam, valójában biztosan tagadnám is, ha valaki rákérdezne, mert ebben az állapotban fel se tűnt, hogy miként botlott meg a nyelvem.
- De mi? Ne csaljam meg a férjemet? Ne csaljam meg azt a férfit, akivel olyanok vagyunk, mint két acsarkodó kutya? Aki inkább legtöbb esetben a némaságot választja, mintsem valamerre elbillenjen a mérleg? Vannak érzéseim és szükséé…. – de az utolsó szót inkább nem mondtam ki, hiszen mennyire szánalmasan festhetek, mennyire tart annak? Kellene érdekelnie, de hirtelen nem tud. Elvesztem és besokkaltam. Csak újra érezni akartam, hogy jobb vagyok, mint egy darab szar – még ha túlzásnak is tűnhet -. Egyszerűen csak vágytam valamire, ami szép lassan újra elillan neki köszönhetően.
- Ő küldött ide? Hazugság ez az egész félrement sms? – tettem fel a kérdést kisebb gúnyos nevetést követően, miután megálltam pár pillanatra. Őszinte választ vártam tőle, mert kinéztem volna a férjemből, hogy ő képtelen lett volna idejönni és inkább őt küldte ide. Miért vállaltad be Mason? Miért akarsz olyan csatát megvívni, amihez közöd nincs? – Aki hozzám ér? Ez tudod elég furán hat, főleg, hogy tagadod a csókot is. S egyedül is be tudok szállni egy taxiba, ha akarok, de talán nem is otthon töltöm az estét. – olykor megbotlott továbbra is a nyelvem, de azért elmondtam, amit gondolok. Nem kell a pesztrálása, megleszek egyedül, aztán fájhat a fejem holnap egyedül is, hogy mit követtem el.  Attól úgyse kell tartani, hogy csak véletlen becsúszhatna egy gyerek, hiszen az orvosok is megmondták, hogy nagyon kicsi esélye vannak annak, hogy természetesúton, mindenféle kezelés nélkül újra anya lehessek.
- Ahhh, értem. Önzetlennek állítod be magad, de valójában csak az érdekel, hogy milyen a felhozatal még. – húztam el a számat, a következő pillanatban meg automatikusan lendült a kezem így ráöntve az italt a pohárból. Fogalmam sem volt arról, hogy milyen italt volt már benne, ahhoz túlzottan is sokat ittam. Az előbb is csak azért ittam, mert tudtam alkohol található benne. – Ott találod őket! – intettem a fejemmel a falfelé, ahol egy lánycsapat volt. -Jó szórakozást, légy az ő pesztrájuk. – mondtam sértettem és nem értettem, hogy akár ez a feltételezés is miért fájhat ennyire. Mielőtt viszont elmehettem volna megjelent a biztonságiőr is, hiszen esélyesen nem csak azt látták, ahogyan leöntöttem, hanem az előzményeket is.
- Felőlem maradhat, a barátom úgyis inkább más lányokkal szeretné tölteni az estélyét. – mondtam csak ennyit az őrnek, mire ő habozott, de végül bólintott. Valamit még motyogott az őr neki, talán azt, hogy ideje lesz ha viselkedik mert még egy és repülni fog. Nekem meg ez pont kapóra jött, hogy az apró termetemet kihasználva eltűnjek a tömegben. Útközben még valaki pohárt is megszereztem és minden hezitálás nélkül ürítettem ki, ahogyan egyre beljebb sodródtam az árral. PIllantásommal meg pontosan azt a személyt kerestem, aki miatt akár holnap még inkább fájhat a fejem, de ő legalább nem fecsegett túl sokat...

■ ■credit

Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
185
● ● Reag szám :
148
● ● Keresem :
neighbor
● ● karakter arca :
Danielle Campbell


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Pént. Jún. 22, 2018 9:44 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Nem hazudok. A szavak nem arról szóltak, hogy jöjjön valaki érte, de mögöttük... Hiába vagyok biztos a dolgomban, abban, hogy jó lépés volt lépni, mégsem próbálom meggyőzni róla. Utálhat érte, nevezhet hazugnak, de akkor sem bánom, amit tettem. Hogy itt vagyok.
Bárminek nevezhetne, akkor sem érdekelne... kivéve, amikor az ÉN nevem mondja. Azonnal megállok és egy pillanatra még levegőt is elfelejtek venni, érzem, hogy a szívem nagyobb sebességre kapcsol a mellkasomban.
- Hogy hívtál? Vero! Mi volt a név, amit mondtál? - kérdezek vissza. Muszáj, akkor is, ha ez a helyzet most nem rólam szól és főleg nem az én titkomról. Éppen csak a miért nem hangzik el, ahogy próbálok egy másodpercre mindent félretenni és csak ezzel foglalkozni.
Nem árultam el neki. Most egész biztosan nem. Vajon ez azt jelenti, hogy tudja? Vagy egyszerűen csak azt, hogy annyira részeg, hogy fogalma sincs, miket hord össze, kinek ír üzenetet és milyen nevet mond?
De talán ezt a beszélgetést nem most kellene megtartani. Igyekszek is visszakapcsolni. Nem foglalkozni ezzel, ahogy a csókkal sem.
- Ne részegen csald meg! - emelem meg a hangom akaratlanul is. Képtelen vagyok nyugodtan folytatni tovább. Az előbbiek és az ő dühös szavai rám is hatással vannak. Nem veszítem el a fejem, de nem várhatja el senki, hogy teljesen nyugodt maradjak. Ezúttal nem.
- Az én telefonomra küldted, Vero - veszek nagy levegőt. Próbálom menteni a menthetőt, pár másodperces szüneteket tartani és átgondolni mindent, mielőtt kimondanám.
Nem mintha túl sok sikerrel járnék. Lehet, hogy a düh csillapodik, mégis olyanok csúsznak ki a számon, amit nem így akartam megfogalmazni.
Hallgatok is, amikor az egészet követően kifakad és a fejemhez vágja a terveit. Vagy inkább a rögtönzött elhatározását. Meg tudnám állítani, ha menni akarna? Az egy dolog, hogy van bennem erő, de... ha küzdene...? Akarnám-e csak egy kicsit is bántani, akár azon a címen, hogy érte teszem? Meg lehet menteni azt, aki rohadtul nem akarja, hogy megóvják a saját átgondolatlan döntéseitől?
- Nem érdekelnem az úgynevezett barátnőid, Vero - jegyzem meg valamivel csendesebben, de még így is hallani a hangom. Csak igyekszem visszafogni magam, nehogy minden szó ellenére kidobjon az izomagy.
Amikor pedig jön a szövege, hogy vigyázzak, aprót bólintok, miközben a szemeiben újra harag izzik. A fejemben kavarognak a gondolatok. A csók. A veszekedés. A név. ...és minden lehetséges forgatókönyv, hogy mit tegyek ezek után. Fél percet elcseszek ezekre. Majd egy másik felet, amíg megpróbálom kicsit megráncigálni a pulóvert, hogy a ráborított italtól ne tapadjon annyira kellemetlenül hozzám.
Végül megindulok. Nem kifelé és nem is Vero felé. A tekintetem keresi csak, de nem állítom meg egyelőre. Addig nem, amíg nem mászik rá valami barom. Csak felügyelem. Ülök a bárpultnál, anélkül, hogy akár csak egy italt is kikérnék. De eljön az a pont, amikor kénytelen vagyok belátni, hogy talán nem fog ráunni a játékra. Talán minden ellenére is élvezni fogja az itt töltött időt egyedül, vagy... társaságban.
Úgyhogy megkockáztatom, ami talán észhez térítheti. Ha pedig nem, akkor ráérek újabb tervet kiagyalni. Talpra állok, és két lépés múlva a lábam az egyik széken. Majd az asztalon. Balhét csapok.
- Zsaruk! - kiáltom, mindent túlharsogva. Az egy dolog, hogy a hely maga legálisan működik, de pár fiatal reakciójából ítélve... talán nem mindenki tiszta, aki itt van. Talán szer van a dologban, vagy csak nem ütik meg a korhatárt. Egy a biztos, jó pár ember sietve indul a hátsó kijárat felé, nem törődve semmivel és senkivel. A buliból káosz lesz, a zenéből hangzavar.
Én pedig csak és kizárólag Vero-t keresem.

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
112
● ● Reag szám :
101
● ● Keresem :
Kölyök
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Szomb. Jún. 23, 2018 11:01 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vero && Mason

Érthetetlenül nézek rá, hogy mi a franc ütött belé. Mégis hogy kellett volna hívnom? Nem értem, hogy most meg min akadt ki megint ennyire, hiszen fel se tűnt, hogy miként hívtam őt. Valószínűleg nem ebben az állapotban kellene vallatni engem, hiszen eleve nehéz az, hogy ne akadjon össze a nyelvem, vagy éppen valamennyire értelmeset tudja mondani. Az se kizárt, hogy holnapra legalább fele ki fog esni.
- Mégis minek kellett volna hívnom téged, Mich?  Neked ma már tényleg semmi se jó? Menj haza komolyan, nincs rád szükségem, másnak annál inkább! – grimaszoltam a szavak mellé és látható volt az is, hogy nem direktbe hívom így, hanem véletlen. Nem nehéz ilyen állapotban összekeverni az embereket, pláne ha a viselkedésük képes egy halottéra emlékeztetni. Egyébként is talán tudat alatt kívántam ezt, hogy netán a férjem visszakapja őt, hogy legalább ennyivel enyhüljön a sebe, de igazából nem is érdekel. Felőlem lehetne Törppapa is a neve, akkor se hatna meg ez a viselkedés jelenleg.
- Mi van? Szóval ha részegen csalnám meg, akkor az teljesen rossz lenne, ha józanul, akkor azt már elfogadnád? Egyáltalán mi a franc közöd van ahhoz, hogy mit teszek és mit nem? Nem vagy a bébiszitterem, se az apám! – nyers volt és inkább bunkó a hangom. Forrtam a dühtől, ezt pedig mind hallani lehetett, mint látni rajtam. Sok mindent elviseltem az elmúlt időben, de egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy betelik a pohár. – Honnan jössz ahhoz, hogy megmond mit tehetek és mit nem? Az erkölcsrendészetet nem hívtam! – tettem még hozzá villámokat szóró pillantással, hiszen tényleg nem értettem honnan veszi a fáradtságot, hogy megmondja mit tehetek és mit nem. Ha részegen akarom megtenni, akkor úgy teszem meg és kész!
- Persze és te egyből úgy érezted, hogy megmentésre szorulok. Tudod, eddig egészen jól megvoltam, míg meg nem jelentél el nem rontottál mindent. – nem érdekel, hogy hirtelen mennyire sebeznek netán a szavaim. Nem gondolkozom, csak mondom azt, ami az eszembe jut. Mintha nem számítana semmit se. Bulizni akartam, újra jól érezni magam rövid időre és nőnek, ami nem volt elmondható az elmúlt időben, de ő megjelent és elvett mindent tőlem. Mindent, ami miatt lehet holnap még inkább fájna a fejem .
Nem érdekelt, hogy mit mond, inkább csak faképnél hagytam és próbáltam újra elveszni ebben a bűnbarlangba. Nem volt egyszerű, de végül egy biliárdozó csapatnál kötöttem ki. Ahol megpillantottam a korábbi személyt is. Kisebb beszéd után viszont én is becsatlakoztam. Nevetés, jókedv könnyedén kivehető volt, meg az alkohol hatása is abban a bandában. Ahogyan az érintések is elég beszédesek voltak. Már éppen csókban leltünk egymásra az ismeretlennel, amikor valaki vészmadarat kiálltok és egészen hamar végeszakadt a gondolatelterelésnek. Kezemet elkapta a fickó, hogy magával rántson, csak az volt a bökkenő, hogy a magas sarkúban elestem, a kezem kezéből kiesett. Jó páran nekem jöttek, ahogyan megvadult a tömeg. Minden porcikám fájt, ahogyan feltápászkodtam és a vér fémes íze se kerülte el a figyelmemet, amit a számnál éreztem. Nem tudom, hogy miként keveredtem ki a helyről, mert a tömeg vitt magával, de szinte mindenem fájt.
Mezítláb kavarogtam kint az utcán, miközben próbáltam letörölni a számról a vért, ha pedig megjelent Mason, akkor rápillantottam, hogy lássa mit ért el, mert ha tippelnem kellett volna, akkor ő csinálta, de biztosra nem vettem volna, de egyszerűbb volt őt hibáztatni, mint más bűnbakot találni a semmiből.
- Most már jó, elérted, amit akartál? – kérdeztem tőle kék-zöld foltokkal tarkítva, ami talán az utcailámpáknál annyira nem volt kivehető, de a felrepedt száj annál inkább, ahogyan bevertem a nagytolongásban, amikor a földre kerültem és az egyik bútor darabbal is megismerkedtem.


■ ■credit

Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
185
● ● Reag szám :
148
● ● Keresem :
neighbor
● ● karakter arca :
Danielle Campbell


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Szomb. Jún. 23, 2018 4:57 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Mich, Mich, Mich. A saját nevem visszhangzik a fejemben, ahogy újra és újra kimondja. Észre sem veszi, hogy hív, nekem mégis szinte satuba fogja a név a mellkasom. Fogjuk rá erre, hogy nem állok le vele tovább vitatkozni. Hogy ezért nem próbálom józan ésszel meggyőzni arról, miért őrültség, amit most tesz. Ha józan lenne, nem érdekelne, az ő dolga, de így... a fenébe is, csak próbáltam megvédeni attól, hogy hülyeséget csináljon, amit ő is megbánna másnapra.
Már ha emlékezne rá, mit tett.
De ha ész érvekkel nem megy, akkor másképp majd fog. Azért sem hagyom annyiban. Farkast, pontosabban rendőrt kiáltok és kitör a káosz. Nem gondoltam, hogy ekkora balhét hoz magával, de úgy tűnik, annyira mégsem tiszta a hely, vagy legalábbis az itt szórakozók lelke, mint amennyire sejtettem, hogy lesz. De nem baj. Őszintén? Még akkor sem bánom, amit tettem, mikor a tömeg sodrásának engedve kiérek az éjszakai levegőre. A tekintetem azonnal Verora téved és már lépek is oda hozzá.
Nincs bűntudatom. Nem érdekel, hogy kifelé menet valaki az oldalamba könyökölt, ami nem segített az ugyanoda kapott jobbos utáni fájdalmon. Csak Vero érdekel.
- Nem az első alkalom, hogy utálsz. Túlélem - jegyzek meg ennyit, inkább magamnak, mintsem neki. Nem hiszem, hogy akaratlanul is annyira összetenné a képet, hogy régen is volt már, mikor utált. Amikor pont ilyen makacsul rákényszerítettem, hogy gondolkodjon. Akkor is gyűlölt és akkor sem hatott meg. Tudtam, hogy jót cselekszem, innentől pedig...
- Igen, Vero, most már jó - bólintok végül, ahogy elcsendesedik a környék. Mindenki, aki menekülőre fogta, már elhúzott, így lényegében ketten ácsorgunk a kis sikátorféleségben.
- Ezt tedd oda - veszek elő egy kis anyagot a zsebemből és nyújtom felé, ahogy meglátom a szájánál a vért.
Igen, klasszikus textil zsebkendő, élére hajtogatva. Persze, hogy teljesen tiszta, lényegében... fene se tudja, olyan régies megszokás ez. Még a nagyapám említette, hogy így volt szokás. Egy kis zsebkendő a zsebbe, hogy felajánlhassa a lovag a hölgyeknek. Gyerekfejjel imádtam és a szokás rajtam maradt.
- Ha meg akarsz szabadulni tőlem, engeded, hogy hazakísérjelek. Utána felőlem kitehetsz a házatokból is, nem érdekel - adom kicsit a nagymenőt, majd ha még nem tűnt el előlem, egy kicsit lazítok is a tartásomon és folytatom. Biztatom, hogy engedje csak ki a dühét, de induljunk.
- Mondd el Ednek, hogy megcsókoltalak, mondd, hogy le akartalak csapni a kezéről, csak hagyd, hogy hívjak egy taxit és menjünk!

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
112
● ● Reag szám :
101
● ● Keresem :
Kölyök
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Szomb. Jún. 23, 2018 5:46 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vero && Mason

Ha végre azt hittem, hogy egy napra elfuthatok a problémák elől, hogy egy éjszakára nem kell úgy tennem, mintha semmi se fájna és minden rendben lenne, akkor ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Hiába uralta a tetteimet az alkohol, hiába tompította az érzékeimet, a fájdalmat, amit mélyen legbelül éreztem, mert meg kellett jelennie valakinek, akinek semmi keresnivalója nem volt ezen a helyen. Egyáltalán hogy engedték be? Hogy csókolhattam meg? De talán a legérdekesebb kérdés az lett volna, hogy miért nem bántam meg a tettemet? Egyelőre legalábbis egyiket se, se azt, hogy megcsókolta őt, se azt, hogy hagytam másnak, hogy hasonlóan tegyen velem.
Egy-két porcikám fájt, majd pedig az esti hűvös idő se tett túl jót. Kicsit segített abban, hogy megpróbáljak valamennyire tisztán látni, de varázsütésre ez se menne. Libabőrös lettem könnyedén, ahogyan fázni kezdtem, hiszen éjszaka mostanság még se volt annyira meleg, mint azt hinné az ember. Tanácstalanul álltam ott, hogy merre tovább, de eléggé hamar társaságom akadt. Még akkor is, ha nem akartam. Szavait meghallva viszont gúnyosan nevettem el magam.
- Mi a francról beszélsz Mason? Netán beverted a fejedet? Mi az, hogy nem az első alkalom? – pillantottam rá kérdőn, mert nem értettem, hogy milyen fura játékot űz velem. Rémlett valami, hogy korábban fennakadt valami néven, de nem rémlett, hogy minek is hívhattam akkor, most meg ez. Komolyan mi a franc van vele? – Talán ha nem ütnéd bele az orrodat abba, amihez semmi közöd, akkor lehet nem utálnálak időről időre. – hangom komolyan csendült és eléggé dacosan, ahogyan a pillantásom is árulkodott az utóbbiról, de valójában halvány lila gőzöm se volt arról, hogy mi a manóról beszél, hogy mikor is kellett volna utálnom, de hirtelen nem is érdekelt.
- Tartsd meg a zsebkendődet! – és esélyesen ki is vertem a kezéből. Nem érdekelt a zsebkendője, vagy az, hogy netán a vér mennyire is fog bármit is összekenni. Lássa csak, hogy mit ért el. – Legalább neked jó, hiszen miért is számítana, hogy Veronak mi lenne jó? Legalább kezet foghatsz ilyen téren Edmunddal is.  – vágtam hozzá még nem túl kellemesen a szavakat, hogy utána inkább elinduljak…elinduljak valamerre.
Szavaira pár méter után megálltam. Szám megremegett és megráztam a fejemet.
- Addig maradsz, amíg akarsz. Az már többé nem az én házam. Pár nap és elköltözöm. – buktak ki a szavak annyira könnyedén és természetesen, mintha nem hetek óta titkoltam volna mindenki elől. Tessék, az igazságot akarta, megkapja. Másrészt meg soha nem tenném ki se őt, se a testvérét és ezt neki is nagyon jól kellett tudnia.
Kezemet felemelte, hogy inkább hallgasson, mert ehhez most tényleg nincs kedvem.
- Nincs mit elmondanom neki. Főleg nem hazugságot! Én csókoltalak meg, akár tetszik, akár nem, de mind a ketten tudjuk, hogy ez az igazság. Ha netán valaha meg is akartad volna tenni, akkor se tetted volna meg miatta, vagy tévednék? – talán ez a gond, ha túlzottan sokat iszik valaki. Megered a nyelve és kimondja azt is, amit alapból soha se tenne meg. – Fogalmam sincs, hogy mi van köztetek, de fontosabb vagy számára, mint én voltam az elmúlt időben. Tőled megkapja azt, amit tőlem soha nem tudott. – nevettem el magam keserűen, majd letöröltem a vért újra a számról és államról, hogy utána ügyetlenül elkenjen a szemem környékén, ahogyan egy könnycseppet akartam eltűntetni onnan. – Menj haza, ha szeretnél, de én nem akarok még hazamenni. – s azzal a lendülettel megfordultam, ha engedte, hogy a közeli sétány felé vegyem az irányt. Az se érdekelt, hogy tudtam jól nem célszerű ennyire későn, ennyire lengeruhában egyedül járnia egy nőnek, de képtelen lettem volna arra, hogy most beüljek egy taxiba és úgy tegyek, mintha minden rendben lenne. Egyszerűen már nem ment.


■ ■credit

Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
185
● ● Reag szám :
148
● ● Keresem :
neighbor
● ● karakter arca :
Danielle Campbell


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Szomb. Jún. 23, 2018 6:29 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Hihetetlen, hogy mennyire nyugodt tudok lenni általában. Hogy különösebb erőfeszítés nélkül is képes vagyok nyugodtan beszélni, ész érvekkel győzni meg embereket. De hogy kellene teljesen nyugodtnak maradnom, amikor képtelen józan ésszel beszélni valakivel, hiszen az ereiben alkohol folyik vér helyett?
Hamarosan azon kapom magam a szavait hallva, hogy egyre inkább úgy kell visszanyelnem a dühöm. Pedig igyekszem nem foglalkozni a szavaival, amit a fejemhez vág. Részeg. Nem gondolja át. Vagy éppen most őszinte annyira, hogy bármit kimondjon, ami máskor túl kegyetlen lenne ahhoz, hogy közölje.
- Elköltözöl? Ed tud róla? - kérdezek vissza elég nagy hangon, még úgy is, hogy tudom, ez nem az én csatám. Ha elköltözik az csak és kizárólag Ed dolga. Neki kell visszafognia vagy elengednie.
- Nem fogom elárulni a testvérem. A barátom - rázom meg a fejem a csók dologra. Persze, hogy eszembe sem lett volna megtenni. Soha nem csókoltam volna meg magamtól, már attól is bűntudatom van, hogy mintha visszacsókoltam volna egy pillanatra. Ez is árulás részemről.
Egy hosszúra nyúlt másodperc erejéig még itt járnak a gondolataim és mire észbe kapok, Vero már el is indult, hogy eltűnjön a szemem elől. Én pedig? A lehető legnagyobb őrültséget teszem, amit csak tehetek.
Nemhogy utána sietek, lényegében futva, hanem meg is ragadom a karját. Annyi erő van bennem, hogy így lendületből ugyan, de nekinyomjam a falnak. Nem kellene, nagyon nem. Tovább kellene győzködnöm, engedje, hogy hazavigyem. De úgy tűnik, nálam is van egy pont, ahol betelik a pohár. Továbbra is szorítva a karját, kettőnk között tartva fúrom a teintetem az övébe.
- Tudod, miért olyan fontos nekem Ed? Tudod, hogy miért vagyok neki olyan őrült fontos? Mert Mich vagyok! Egy kicseszett kölyök testébe szorulva! - lényegében üvöltöm a nagy titkot, valószínűleg ezzel ráhozva a szívbajt. De a szavak úgy törnek ki belőlem, mintha bomba robbant volna bennem.
- Ezért tudom, hogy utáltál már. Ezért akarok orvos lenni, hiszen mindig is az akartam. Ezért van az, hogy sokaknak neki megyek őrült módon, mert bennem még az él, hogy én, én vagyok! - eszemben sincs lehalkítani a hangom, mondom, ami csak a számra jön és közben egyre inkább szorítom a karját. Az sem állít meg, amikor a szemem sarkából látom a villódzó fényeket.
Rendőr. Kellett nekem farkast kiáltani odabent.
Majd hallom a hangokat. Verot kérdezgetik, hogy jól van-e. Gyanakodnak. Hiszen a falhoz szorítom őt. Fájdalmat okozok neki. Kiabálok.
- ... ezért voltam benne egészen idáig biztos benne, hogy Eddel megoldjátok. Mert mindig így volt. Rohadtul ott voltam... mindig! - úgy vágom hozzá a szavakat, mint ahogy ő tette. Nem törődve azzal, hogy mit váltok ki velük belőle. Egy dolog, ami érdekel, ami tudatos. Hagyom, hogy a közeledő járőrök egyike rám fogja a fegyvert, miközben felszólít, hogy engem el Verot.
Úgyhogy elengedem. A levegőbe tartott kezekkel ellépek tőle.
Ezúttal az sem érdekel, ha bevisznek az őrsre. Talán lesz annyi bennük, hogy a másik Veroval törődjön és biztosan hazakísérje, amint megbizonyosodik róla, hogy részeg.



Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
112
● ● Reag szám :
101
● ● Keresem :
Kölyök
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke •• Vas. Jún. 24, 2018 2:21 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Bárpult és környéke ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Bárpult és környéke
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Tisztások és környékük
» Árnyékfogadó és környéke
» Határmenti falu
» Bárpult az első helyiségben
» Asgard - Barakk és környéke × Hakon & Lady Sif

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Stolly's kocsma-