városba vezetõ fõút
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 12:05 pm ✥

✥ Yesterday at 10:26 pm ✥

✥ Yesterday at 8:26 pm ✥

✥ Yesterday at 12:53 pm ✥

✥ Yesterday at 9:32 am ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 9:17 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 8:25 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 6:33 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 2:57 pm ✥

Párizs lakói

városba vezetõ fõút



Témanyitás ✥ városba vezetõ fõút •• Szomb. Nov. 25, 2017 4:03 pm

*****


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 24, 2018 4:40 pm-kor.
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: városba vezetõ fõút •• Vas. Nov. 26, 2017 1:53 pm

Nora & Mathy

Teljesen mindegy, hogy véletlennek indult, vagy balszerencsének, vagy sorsnak. A különbség a minden és a semmi között mindig azon múlik, hogy ha ez lett volna, ha az lett volna.
nyomi
750 words
Kitérőnek nevezik, azt is, amikor az emberfia munkáját másodlagosának tekintve magát a volán mögé űzi, és egy röpke agyfrissítő körútnak áldozza be a teljes munkaidejét. Túltelített volt ez a hónap. Ideje kiengedni azt, amit az ügyfelek előtt illik elrejteni. Én csupán bűnrészessé váltam, abban amit ilyenkor minden dolgozó eljátszik a főnökével. Az ünnepek előtti hajtás még nem indok arra, hogy friss munkahelyünkön kényszer szabadságot vegyünk ki. Erre ott vannak az ürügynek jó bevált személyes találkozok. Szóval mögöttes utalással jelenleg most is dolgozom, legalábbis a titkárnőm és a főnököm szerint. Miközben valójában a bérmentesen kölcsönzött fekete porseban radírozom az aszfalt, egy össznépi találkozóra bejelentetve magam. Valahol a városszélén, hogy a telefonomba helyzet GPS is hű illúzióját adja annak, hogy nem csak a helyi McDonaldsba akarom megjelentetni magam. Nagyon precízek ezek a párizsi cégek, a legális nyomkövetés mellett még titoktartási kötelezettséget is kellett tennem. Annak érdekében hogy itt tartózkodásom alatt hű leszek a céghez. Mint keresztény az Atya Úr Istenhez. Főként ezért is döntöttem amellett hogy kocsit bérelek, nehogy még a sajátom által lebuktassam magamat hogy tilosban járok. Bár kinevezi tilosnak a munkahelyi lógást? Ahogy az iskolai lógást sem büntetik azonnali felakasztással. Össz-vissz 2 hónapja vagyok a cégnél, és csak most sikerült alkalmat szereznem arra, amit kollégáim már az első héten bevetettek a főnökük ellen.
A sztráda hétköznapokon, főként reggeli csúcs időben igazi akadály pálya egy olyan kihívó gépkocsinak, mint amiben most én ülök. Hogy is nézne már ki, ha 2 órán át toporzékolnék a sorban egy ilyen autóval? A külváros akkor tudjuk igazán felismerni, mikor már nincs előttünk feltömörülés. A gépkocsik szabályosan és kényelmesen elférnek egymás mellett, nincs indokolatlan dudálás, kerékcsikorgatás és fölösleges anyázás. Ebben a kifejezetten békés pillanatomban szólal meg a telefonom, ami már első körben félelmet keltő jele annak, hogy a túlsó vonalon valaki nagyon megakar győződni arról, hogy nem követek el semmi rosszat.
- Adam? - kapom föl evidens következtetésből a telefonom, noha a KRESZ szerint az autóvezetést és a telefonálást nem nagyon lehet összeegyeztetni. Nekem mégis sikerül.
- Nem! Nem. Épp az ügyfelem felé tartok. Még nem értem el a külvárost. - felelem nyugodt hazugsággal a telefonba, mintha csak egy hogy vagy-okat kérdezett volna. Adam, aki valójában a HR-s felügyelőm, vagy ahogy én nevezem Monk nyomozó, mindig próbált tetten érni, de ő sajnos azok közé tartozott akiknek sosem sikerült. Mint a farkasnak a kegyelfutó gyalogkakukkal. Én mindig legalább 1 km-es előnyben voltam tőle. Most az épülettől számítva legalább 20 km-es előnyben.
- Majd felhívlak, hogy sikerült a megegyezésünk, Adam. Addig is, hozz valamit - a mondatomat megrögzötten szakítom félbe, hogy egy pillanatra engedjek a kocsiban tomboló trópusi klímából. Nah már most, a KRESZ ismételten nem kedveli ha valaki egyszerre vezet és vezet le egy hazugsággal teli beszélgetést a mobil telefonban, de azt végképp nem szereti ha ebben a szituációban még a figyelem el is terelődik a volánról, a klíma kapcsolgatására. Isten nem szereti sorozatosan elverni a szerencse kártyáit. S ez alkalommal hagyta, hogy porul járjak ,amiért ennyi intő jelet elkövettem egyetlen perc alatt.
Sikerül leemelnem a hőfokot, ám mikor ismét a volán elé nézek, akkor késő volt visszarántanom a kézi féket, és orral előre belementem egy dzsip seggébe. A telefonom kiesett, a két kocsi találkozásából pedig füst felhő növekedett. Goromba képpel vettem tudomásul hogy a bérelt porsem orra betört, míg a terepjárónak csak az alsó fém tartozéka horpadt be. Természetesen mivel közúti balesetről volt szó, én is követtem a pánikot, ami inkább arra tért ki, hogy ezt kárt saját zsebből kell majd kifizetnem. Nem beszélve arról, hogy ha bekerülök a híradóba, akkor aztán magyarázkodhatok a főnökömnek.
Megszokott módon senki sem állt meg a sztrádán, mert úgy érezte sokkal segítőkészebb ha önzően mennek csak tovább. Én voltam az, aki elsőként kiszállt, és az önsanyargatást elkerülve nem is nézett a porsére hanem rögtön a dzsip volánjához sietett.
- Jól van? - kiáltottam, noha az ablak által azt sem tudtam felmérni, hogy milyen nemű egyén ül a kocsiban. Ha férfi lett volna, akkor már helyből kiugrott volna és az én orromat is olyan helyre törte volna mint a gyönyörű porsemnak A felkiáltásom után egy jó erős kopogtatást adtam. Reméltem hogy nem öltem meg túlságosan. De magamat sikerült megsebeznem, amit csak akkor észleletem mikor a dzsip ablakára néztem. S persze szokott módon a fejemen vérzett a seb, azzal a horrorszerű lefolyással a szemöldökömig. Csípő érzéssel konstatáltam az ujjaimmal, hogy seb nem túlzottan mély. Így nem állt fenn az a veszély hogy elvérezzek, vagy esetlegesen hátast dobjak mire a volán vezetője végre méltóztatik lehúzni előttem a szélvédőt. Ennek még 2 percet adok, utána betöröm az ablakot.


&


It is forbidden to kill; therefore all murderers are punished unless they kill in large numbers and to the sound of trumpets.
Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
20
● ● Reag szám :
10
● ● Keresem :
If you don't want to deal with your demons;
they will deal with you
and it's gonna hurt.

Find your patience before I lose mine.
● ● karakter arca :
「monsieur Yoongi」


Témanyitás ✥ Re: városba vezetõ fõút •• Szer. Nov. 29, 2017 10:01 pm



Nora & Matthieu

Komolyan ideáig süllyedtem volna? Komolyan? Annyira mélyre süllyedtem volna a kilátástalanságban, hogy beregisztráltam egy álláskereső oldalra? Én? Sőt! Ma randim van - na nem olyan - egy munkaközvetítővel! Édes istenem hát ide is eljutottunk! A szekrényem előtt állva tanácstalanul vakarom meg a fejem. Mégis mit kellene felvennem? Öltözzek frissen diplomázott fiatalnak? De hát még diplomám sincs! Karótnyelt munkamániásnak? Szexi munkanélkülinek? Kötött pulóver, farmer meg bakancs. Jól van az. Megfésülködöm azért, annyira nem vagyok mélyponton. A kocsihoz battyogva még elmajszolok egy piritóst amit kicsit odaégettem a nagy melankóliában. Alice és Axel ezúttal a bírtokon maradnak, hiszen mégsem rángathatom őket el egy megbeszélésre és szerintem az hapsi sem örülne neki ha két farkaskutyával állítanék oda. Bosszúsan fordulok ki a villa kapuján, még oda sem értem de már utálom az egészet. Minek is fogtam bele egyáltalán? Mióta kell nekem útmutatást, hogy merre mi hány méter? Felkapom a mobilomat. Őt hívom mégis ki hívnék? Nála két órával később van, dolgozik, de két csöngés után felveszi. Hadarok, ahogy szoktam, mérges vagyok, izgatott és félek. Mitől? Mi az , hogy mitől? Azt mondja húzzam be a kézi féket - na nem a kocsiba - és álljak le. Ne rohangáljak fel alá mint egy mérgezett egér. Könnyű mondani csak most épp pánikolok. Krízisben vagyok, vagy hogy szokták mondani. Flegmázva forgatom a szemem a szavaira miközben lelassítok a pirosnál. A kezem a kormányon pihentetem és nagyot sóhajtok. Persze, hogy ő mindig tudja a tuti. Már nyitnám is a számat, hogy jól visszavágjak amikor...

Paff!

Egy lökés hátulról, a felsőtestem előre dől nincs időm semmire, csak azt érzem, hogy majd tiszta erőből lefejelem a kormányt. Én hülye be se kötöttem az övemet. Mire eljut az agyamig a fájdalom már háttal neki is vágódok az ülésemnek. A fejem zúg, a fülem cseng és a szememet könnyek lepik el az ütéstől. Bal kezemben a mobil szorongatva a másik kezem a homlokomra kapom. Forró kegyetlen lüktetés az amit érzek. Kell még pár pillanat mire felfogom mi történt. A telefonból riadt kiabálást hallok de képtelen vagyok bármit is mondani. Zaklatottan próbálok egy mélyet lélegezni. Valaki belém jött. Valaki rohadtul nekem jött hátulról. Belémhasít, hogy mekkora szerencse, hogy a két kutyám kivételesen nincs velem. Ha bármi bajuk lett volna... agyrázkódás ide vagy oda de elteszem az illetőt láb alól aztán felőlem irány a börtön. Lassan előre dőlök továbbra is a fejemet szorongatva. Homályosan látom ahogy imbolyog az egész kocsi. Szédülök. Nagyszerű lesz ha az egésznek a tetejébe még kidobom a taccsot. Egy ütemes erősődő zajra figyelek fel, majd egy alakra az ablakomnál. Fájdalmasan felnyögök ahogy elfordulok és babrálok a zárral majd végül nagy nehezen kinyitom az ajtót é sikeresen majdnem ki is zúgok rajta. Veszek még egy mély levegőt. Magas vékony alak áll az autóm mellett hevesen azt ismételgeti, hogy jól vagyok e. Újra felfogom, hogy mi is történt. Belém jött. Jobb kezemmel megtámaszkodom a kocsim oldalán, és hátrapillantok. Bár ne tenném, csak még jobban elfog a szédülés. Az én édes kis autóm. A pick upom, az ütött kopott régi dédelgetett négykerekű tákolmányom!
- Nem! Nem vagyok! - förmedek rá amikor végre megtalálom a hangom. - Belém jöttél! Eszednél vagy?! - a hátamat neki vetem a kocsi oldalának és hangosan fújok egyet. Körülöttünk lelassítanak az autók de senki sem áll meg, jellemző. Bámészkodjanak csak. - Színvak vagy? - ujjammal a felettünk lévő lámpára bökök. - Tudod mit jelent a piros?! Azt, hogy állj meg b@szki! - kiáltok rá ismét és csak egyre jobban elönti az agyamat a düh. Végigpillantok rajta mert ekkor eszembe jut, hogy esetleg ő is megsérült.
- Van elsősegély dobozom hátul, - nem lepődnék meg ha neki nem lenne - ha nem törted össze azt is! - szúrok oda még utoljára szikrázó tekintettel. - Tegyünk valamit a homlokodra. - hangom először csendül kicsit higgadtabban a zajos és forgalmas úton. Az agyam vadul azon kattog, hogy mi is ilyenkor a teendő? Hívjunk rendőrt? Rendezzük el egymás között? Félek hátramenni, hogy felmérjem a kárt.
- Aztán készítheti a csekkfűzetét Mr. - indulok meg végül miközben hátraszólok neki. A hátsó ülés alól egy kis táskát veszek ki, abból pedig egy tubus fertőtlenítőt és egy nagyobb sebtapaszt. Felé nyújtom miközben a másik kezemmel újra megtámaszkodom a kocsin. Veszélyesen imbolyog még mindig minden.

|| Zene: Tuesday!
|| Kinézet: Check it out.


 
No past, no future ... just the moment.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
107
● ● Reag szám :
52
● ● Keresem :
My twin brother
● ● karakter arca :
Lily Collins


Témanyitás ✥ Re: városba vezetõ fõút •• Hétf. Dec. 25, 2017 7:33 pm

Nora & Mathy

Teljesen mindegy, hogy véletlennek indult, vagy balszerencsének, vagy sorsnak. A különbség a minden és a semmi között mindig azon múlik, hogy ha ez lett volna, ha az lett volna.
nyomi
488 words
Mint a legmeghökkentőbb hollywood-i film egyik bevezető része elevenedett volna meg Párizs egyik legforgalmasabb kivezető sztrádáján. Itt ugyanis jelenleg stáb nélkül leforgatták, a porsével repesztő gazdag hivatalnok és a nomád turista leányzó szerencsétlen karambolját, és a jelenet drámaiságát fokozva a főszereplő férfikarakternek még a feje is be kellett hogy vérezzen, hisz anélkül nem hiteles az IMDb által 7.6-os értékelt akció film. Néhány jelenet után megjelenik végül a másik fő karakter a filmben, aki dühöngve fogadja a másik látható, fizikai sérülésben elszenvedett - a nő által színvaknak titulált - illetékest. A főszereplő férfink pillanatnyilag most döbbenten áll a nő sajátos üdvözlése miatt, s gondol arra hogy miféle malőrre írja ki magát ebből a klisékkel teli katasztrófa filmből. Hiába, színészünk már rég leszerződött ennek a botrányos filmnek a folytatásra.
- Mi a F - nem tudja folytatni, mert a nő heves béketűrésének elvesztéséből a színek megkülönböztetésével traktálja éppen. Szereplőnk irigylésreméltóan visszavált alfából - dühöngő örültből - bétába -  csendes hallgatóba. S persze kíváncsian várja, hogy az óvodai tananyag leadása mikor ér végét a sztráda kellős közepén. Hamar, mint az egy amerikai filmben szokványos időtartam. Amit lehet, mindent próbálnak egy két órás alkotásba beletuszkolni. Az imént feldühödött női szereplőnk most váratlan fordulattal lép aggódó ápolóba. Mindezt alátámasztva azzal, hogy elsősegélydoboza van a kocsijában. A mitsem értő férfink természetesen azt sem tudja, hogy most önfeledt hálálkodjon vagy durcáskodva elutasítsa a vártátlan kínálatot. Hősünk mostanra a nap behatárolásával sem volt már teljesen tisztában.
- Mi van?! - kérdez vissza, mialatt továbbra sem ért semmit, azon a látványon kívül ami a porséjén rajzolódik. Olyan mintha egy embert brutális fizikai beavatkozással egy péklapáttal tettek volna helyre. S ezt a ocsmányságot kéne majd begurítania a luxus autók garázsába? - Figyelj, kis szívem! - a baleset után szinte ez volt az első határozott megszólítása a nő felé. Bár tegyük hozzá, hogy a forgatókönyvben diszkrétebb szöveg van írva.
- Nekem nem fáj az a két firkantás azon bizonyos fehér papíron. Csak add ide, és lépjünk le mihamarabb mielőtt más hirtelen kedvet kapna beleütni az orrát a mi gondunkba! - mondom, most már a filmes narrációt kiűzve a fejemből. Most két igazán fontos dolog lényeges. Hogy rövid időn belül sikerüljön egy négykerekűbe odaérnem a megszabott időre, s hogy ebben a 10 percben ne legyen senkinek ösztönös ingere rendőrt hívni a helyszínre. Akkor biztosan lemondhatok a röptében szervezett, titkos találkozómról az ügyfelemmel. Nem is tudnám elhinné-e nekem, ha azzal az ürüggyel mondanám le a megbeszélésünket, mert a drága nagy porsésemmel beleütköztem az előttem lévőbe, Párizs hét vonalas autópályáján. Valóban csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy a megadott sebességgel és az arányosan elosztott járművek tömegében szembe megyek egy dzsippel? Ha tetszik ha nem, ő is éppolyan bűnös a baleset előidézésben mint én. Én nem tudtam féken tartani egy ilyen álom autót, ő pedig láthatóan az erdei utakhoz szokott, ígyhát közveszélyes ha emberek közé kerül a járművével.  
- Nah lökjed, mennyibe fáj ez neked? - kérdem ingerülten, miközben a személyes nagy kedvenc töltőtollamat előrántom a kabátom belső zsebéből.


&


It is forbidden to kill; therefore all murderers are punished unless they kill in large numbers and to the sound of trumpets.
Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
20
● ● Reag szám :
10
● ● Keresem :
If you don't want to deal with your demons;
they will deal with you
and it's gonna hurt.

Find your patience before I lose mine.
● ● karakter arca :
「monsieur Yoongi」


Témanyitás ✥ Re: városba vezetõ fõút •• Szomb. Márc. 17, 2018 11:12 am

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: városba vezetõ fõút ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

városba vezetõ fõút
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Sasok Kódexe
» Foglalt vezetéknevek listája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-