Beltéri asztalok - Page 5
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 8:42 pm ✥
✥ Yesterday at 7:44 pm ✥
✥ Yesterday at 6:10 pm ✥
✥ Yesterday at 6:03 pm ✥
✥ Kedd Nov. 13, 2018 8:28 pm ✥


Témanyitás ✥ Beltéri asztalok •• Szomb. Nov. 25, 2017 4:03 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

First topic message reminder :

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Beltéri asztalok •• Szomb. Nov. 03, 2018 11:34 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

- Hmm, nem is tudom, az olyan, mintha egy virágot is lassú halálra ítélnél. Tudom, hogy mennyire szeretsz emberek között lenni és mindenkinek kell egy kis off, de hosszútávon? Nehezen tudnám elhinni, hogy jót tenne neked az ilyen fajta csend, magány vagy nevezzük bárminek is. -  óvatosan fejtem ki a véleményemet, közben figyelem a reakcióit, mert nem akarom megbántani, de a barátok azért vannak, hogy elmondják az igazat, nem? Akkor csak nem fog megharagudni amiatt, hogy én pontosan ezt teszem és meg akarom óvni egy ostoba ballépéstől, amivel elzárná magát a világtól. Persze, mindenkinek kell egy kis feltöltődés is, de akkor inkább utazzon el, nyaraljon egyet. Ne pedig a négy fal közé meneküljön.
- Szerintem te még akkor is szép leszel. – őszintén csendült a hangom. Vannak azok az idősek, akik még 70 évesen is gyönyörűen néznek ki. Angie pedig pont ilyen lesz annyi idősen is, efelől kétségem sincs, aztán vakarhatja majd le magáról a nagypapákat, mert ő fog kelleni mindegyiknek.
- Arra még nem gondoltál, hogy esetleg felkeress valakit, aki ért az ilyenhez? Lehet tudna tippeket adni, segíthetne abban, hogy miként is lendüljön fel az üzleted? Vagy arra még nem gondoltál, hogy a belvárosba átköltöztesd az üzletedet? Lehet akkor többen tévednének arra, vagy reklámok segítségével? Ha gondolod, akkor a kocsmában is lehetne hirdetni a helyet. – mondom barátságosan és segítőkészen, de az is tény, hogy én ehhez nem értek. Nem marketing szakot végeztem az egyetemen, hanem állatorvosnak tanultam és alig kezdtem el a pályát valaki mellett szárnysegédként, amikor minden kútba dőlt. Azóta meg a pult mögött állok és kiszolgálom az embereket. Én a szikéhez értek, az állatokhoz és ahhoz, hogy miként kell felszolgálni a különféle italokat.
Könnyedén huppanok le a helyemre az étteremben. Esélyesen ma már nem lesz ebből bulizás és nem is bánom, azt hiszem ez már sokkal inkább kellett, hogy őszintén beszélgessünk és újra beengedjen az életébe, hogy megpróbálhassak segíteni jóbaráthoz méltóan neki. Az már máskérdés volt, hogy mennyire is engedni.
- Mi van akkor, ha azért hazudott, mert félt attól, ha elmondaná az igazat, akkor soha nem bíznál meg benne, vagy képtelen lennél szeretni őt? Nem mintha védeni akarnám őt, de ez se lehetetlen. Miért nem kérdezed meg tőle, hogy miért tette? – lehet már megtette, nem tudhatom és én lennék az utolsó, aki ilyen embert a védelme alá akarna venni, aki embereket öl, de attól még nem tartom kizártnak. A normális foglalkozású emberek is mennyiszer hazudnak csak azért, mert félnek attól, ha a valódi arcukat mutatnák, akkor esélyük se lenne arra, hogy meghódítsák a kiszemelt alanyt.
- Akkor beszélj vele, nincs mit vesztened, de legalább te is tisztán látnád a dolgokat? – dobtam be egy újabb ötltet, ami lehet pont annyira hülyeség, hogy megfontolni se érdemes. Én igyekeztem segíteni neki, de tényleg megbeszélni a dolgokat a legjobb. Legalább ő se rágódna azon, hogy mi lett volna ha…
- Rendőrséggel nem beszéltél erről? Lehet ők tehetnének valamit, nem gondolod? Vagy esetleg önvédelmet tanulni, megtanulni lőni? – soroltam az első dolgokat, amik eszembe jutottak, amikor azt mondta, hogy fél a volt jegyesétől. Majd  alig hallhatóan sóhajtottam egyet.
- Rossz dolgok mindenkivel történnek, Angie. Hidd el, hogy lesz még jobb is. Mindent túl lehet élni. – tettem hozzá komolyan. Én is viszonylag túléletem azt a támadást, azt, hogy a főnökömet megölték a szemem láttára, igaz, azóta se praktizálok, de az más dolog.
- Akkor kérj távolságtartást tőle, vagy költözz el egy időre? Az is lehet, ha ennyire eltávolodtatok az elmúlt időben, hogy akkor nem is keresne meg. Pláne, ha ennyire másabb ember lett. Lehet nincs is okod mitől tartanod. – aggódva fürkésztem őt, miközben az étlap az asztalon hevert. Szeretnék okos lenni, segíteni neki, de ez most annyira nehéznek tűnt. Én se tudom, hogy mi lenne a jó.
- Akkor itt az ideje, hogy változtass az életeden. Magad mögött hagyd a múltat, őket és új életet kezdj. – persze, tudom könnyű mondani, de akkor is így gondoltam. Még fiatal, előtte az élet és szerintem a rendőrség is segíthetne benne. Pláne, ha netán elárulná azt, hogy a szomszédja bérgyilkos.
- Ne szabadkozz és ne félts, nem vagyok egy nebántsvirág. Na meg az állatfarmom is szívesen felfalja őket, de ne légy ennyire csökönyös se, hogy egyedül akarod megoldani a dolgokat. Nincs mitől tartanod. Nyugodtan kérhetsz segítséget. Nem vagy egyedül és egyébként is ketten okosabbak lehetünk, nem gondolod? – néztem rá kérdőn, mert nagyon is érdekelt, hogy miként is fog dönteni. Hagyja-e azt, hogy segítsek neki, vagy esélytelen ez a dolog és máshoz kell folyamodnom. Lehet megutálna akkor, ha a háta mögött beszélnék egy rendőrismerősömmel, de legalább esély lenne arra, hogy biztonságban legyen.
- Fátylat rá, most együnk, aztán megvitatjuk, hogy mi lenne jó? Mit gondolsz? – pillantottam rá, majd újra az életlapra, hiszen biztosan időbe telik amíg megérkezik az étel. Addig is tudunk beszélgetni.


avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
71
● ● karakter arca :
✿ Inbar Lavi


Témanyitás ✥ Re: Beltéri asztalok •• Csüt. Nov. 08, 2018 10:27 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Hallgatom kedves barátnőm szavait arról, hogy ő úgy véli, nem szabadna nekem lemondani a társaságról, meg úgy az emberekről. Mintha én arra születtem volna, hogy én legyek a középpontban. Elgondolkozok a szaván, s ez jól látható az arcom kifejezésén is, mikor ráncolni kezdem a homlokom. Jó, nem szándékozok felcsapni apácának, mert az tényleg idegen lenne tőlem. Egyik pillanatban eszembe jut, hogy visszavágjak pár szóval Nooriyának, de végül is pár pillanattal később lemondok róla. Ehelyett csupán ennyit tudok kinyögni.
- Aha, lehet – egyezek bele a másik mondandójába, de cseppet sem jutottunk el a helyzet megoldásához. Nem kell sok hozzá, hogy végül tökéletesen jó tanácsot adjon nekem a túléléshez, így feszült figyelemmel nézek rá.
- Ez mondjuk nem rossz ötlet, csak csengjen le a körülöttem a dráma. Senkit sem szeretnék bevonni ebbe a lehetetlen helyzetbe, amibe én vagyok. De utána mindenképpen egy szakembert felkérek, hogy segítsen fennmaradni. – nézek bele a beszélgetőtársam szemébe. Visszatérünk végül a férfiakra, akik jelen állás szerint életem megkeserítői, vagyis én legalább is így élem meg a saját világomban.
Ingatom a fejem, aztán szólalok meg.
- Próbáltam beszélni vele, s igen próbáltam rákérdezni, hogy miért tette és hasonlók. De egyszerűen ellökött magától. Nem akart velem beszélni ilyen témában, aztán én ráhagytam. S úgy vélem, hogy nem csupán azért, hogy engem tán védjen, hanem szándékosan. Tán lehet unalmasnak talált vagy nem tudom. – kiül az arcomra a kétségbeesés, a tehetetlenség érzése.
- Még nem beszéltem erről a rendőrséggel. Most még nyugodtnak mondható az életem. – fejtem ki a véleményem, hogy nem kellene egyelőre ezzel zargatni a rendőrséget. Nem biztos, hogy rám érnek és ez ügyben előre intézkedni. Félek attól, hogy túlságosan rosszul sülne el, s én lennék a hibás az egészért.
- Hidd el, hogy én is túl szeretném élni a dolgokat. Pontosan ez a szándékom, csak éppenséggel előre úgy érzem, hogy pokollá válik az életem. Legalábbis egy időre, s hosszú idő kell ahhoz, hogy túllépjek az egészen. – sóhajtok egyet, majd még egy sóhaj távozik ajkaim közül.
- Lehet, hogy én lihegem túl a témát, s nem is fog meglátogatni. De ott van még a gyilkos, akitől szintén el kell tűnni, vagy lerázni. Csak tudod nagyon okos, s szerintem van pár piszkos trükk a tarsolyában. De lehet, hogy ráküldöm a rendőrséget. – felelem neki, aztán a nyomott téma helyett, inkább váltok valami kellemesre.
- Nos valóban megérdemelnék már egy normális pasit, vagyis hát valakit, aki nem ennyire lökött és a többi. – elgondolkozok az ő állatfarmján, aztán a következő szavakkal kecsegtetem őt.
- Tudod mit? Hozzád fogok költözni, már ha tényleg nem zavarok. Mármint ha nem vagyok útba. – nézek rá kérdőn, hiszen azért ha neki szintén eszébe jut egy pár dolog, akkor rájöhet, hogy egyes helyzetekben nem olyan jó, ha van egy lakótárs. Nem szívesen rondítanék bele a szerelmi életükbe, vagy hallgatnám, ahogy éppen szeretkezik valakivel. S szerintem ez vissza is igaz. Szóval ezen a ponton eléggé kényes a dolog.
- Rendben együnk
avatar
● ● Posztok száma :
19
● ● Reag szám :
14
● ● karakter arca :
Carla Ossa


Témanyitás ✥ Re: Beltéri asztalok •• Vas. Nov. 11, 2018 12:02 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Nem ilyen reakcióra számítottam és egy pillanatra úgy érzem, hogy ideje feladnom. Majd eldönti, hogy mit akar és milyen életet akar élni, vagy hogyan akarja megoldani a dolgait, mert egyre inkább úgy érzem, hogy valahogy nem kíváncsi rám ilyen téren. Pedig a barátok elméletben azért vannak, hogy segítsenek nekünk, ha úgy adódik. Mindegy is.
- Semmi se lehetetlen helyzet, ezt neked is tudnod kéne. Az élet soha nem volt könnyű, de attól még mindig van kiút és nem rejtőzhetsz el miattuk. – én így láttam a dolgot és nem a levegőbe beszéltem. Megannyi titok lappangot az én családom múltjában is. Olyanok, amiket senki se ismerhetett meg. Nem lehetett, mert azzal a szeretteimre hoztam volna veszélyt, de attól még nem zárkóztam be a szobámba, mert attól tartanék, hogy valaki felismer, vagy a nevem fog ismerősen csengeni. Nem, amíg lehet addig próbálom élni az életemet, ha meg tényleg beütött a krach akkor ráérek aggódni, addig felesleges.
- Mi van akkor, ha nem csak a sajátjaitól akart védeni? Szerinted, ha a rendőrség úgy gondolná, hogy szolgálhatsz információkkal, akkor nem vittek volna már be? Akkor nem lennél nagyobb gondban? Lehet csak ezért nem akart neked semmiről se beszélni, hogy ártatlan maradhass és ne szoríthasson a hatóság sarokba. – vetettem fel egy másik ötletet, mielőtt még inkább eluralkodik rajta a csalódottság és a tehetetlenség érzése. Nem hiszem, hogy gond lenne vele olyan téren. Csodálatos nő és ha hosszabb ideig találkoztak, akkor nem hiszem, hogy olyan téren gondok lehettek volna. Talán tényleg csak védeni szeretné őt.
- Tényleg meg akarod várni, amíg esetleg baj történik? Tényleg ki akarsz várni, aztán meg remélni, hogy életben maradsz és lesz lehetőséged segítséget kérni? – vontam fel meglepetten a szemöldökömet, mert nem akartam elhinni. Azok után meg pláne nem, hogy szerintem milyen veszélyes mind a kettő személy, akivel összehozta az élet. Egyszerűen képtelen voltam elhinni ezt és a nem tetszésem jeléül kicsit meg is ingattam a fejemet, majd lemondóan sóhajtottam egyet.
- Nem értelek… - néztem rá tanácstalanul, haboztam kicsit, de végül folytattam a mondandómat. – Azt mondod, hogy pokollá változik az életed, de tenni meg nem akarsz semmit se, inkább kivársz. Inkább megvárod, hogy netán rád törje az ajtót és bántson. Mintha részben direkt ezt akarnád, mintha várnád a veszélyt, ahelyett hogy elébe mennél és tennél azért, hogy esetleg ne változzon pokollá az életed. Persze, nem mondhatom meg mit tegyél, de ezt most akkor se értem, nagyon nem. – őszintén csendült a hangom és aggódva fürkésztem őt, majd lesütöttem inkább a pillantásomat. Nem akartam elveszíteni őt, de úgy éreztem, hogy tehetetlen vagyok és nem tehetek semmit se. Mintha ő se tudná, hogy valójában mit akar.
- Ha nem mondod el semmit se és eddig se dobtad fel a zsaruknak, akkor nem hiszem, hogy attól tartana most mártanád be. – rántottam meg a vállaimat hanyagul, mert nem voltam otthon ebben a témában. Ha én látnám a főnököm gyilkosát, akkor biztosan egyből feldobnám, de senki se egyforma.
- Ha nem zavar, hogy mindig akadnak új lakótársak, akkor nem vagy útban. A legtöbb időmet a bárban töltöm, így bőven jutna neked a magányból is. Már ha az állatok hagyják azt. – mosolyodtam el, majd pedig amikor meg is érkezett az étel, akkor jó étvágyat kívántam neki. Ha ő nem szólalt meg, akkor én se törtem meg a csendet. Csak falatoztam és a gondolataimba merültem. A vége felé végül újra megszólaltam, de csak két falat között. Soha nem szerettem teleszájjal beszélni.
- Ha gondolod, akkor akár ma elkezdhetünk csomagolni és akkor a héten le is tudjuk a költözést. A többit meg utána kitaláljuk. – barátságosan mosolyodtam el, miközben kíváncsian fürkésztem arcának mimikáját.


avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
71
● ● karakter arca :
✿ Inbar Lavi


Témanyitás ✥ Re: Beltéri asztalok ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Ajánlott tartalom

Beltéri asztalok
Second Chance frpg
5 / 5 oldal

Similar topics

-
» Beltéri teniszpálya
» Asztalok
» hátsó asztalok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Stolly's kocsma-