Kaszinó
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 12:20 pm ✥
✥ Today at 11:56 am ✥
✥ Yesterday at 11:05 am ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:45 pm ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:44 pm ✥


Témanyitás ✥ Kaszinó •• Szomb. Nov. 25, 2017 4:06 pm

Forrás: google


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 09, 2018 5:00 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Szomb. Jan. 20, 2018 1:31 am


Legyen vörös



Victor & Élise



Azok között voltam, akiknek tetszett a helyszín - nem mintha másra számítottak volna tőlem, a tagadás ősi szellemétől. Majd éppen én ágálok a bűn fészkében kiállítani a munkáimat, mikor azok épp annak tükréül készültek...? Szinte látom már a címeket, a hatásvadász módon kilőtt nyilakat, amelyek eltalálják az olcsó figyelmet, az unalomtól szürkén pislogó tekintetek felénk fordulnak, és megint van mit kritizálni, megint lehet kire vadászni, villámló érvtelenséggel lecsapni rá és darabokra tépni a műveit... Mit számít, ha évek küszködése bújik meg a vonások között, vagy ha a piktor műveltebb bármely nézőjénél? Olcsó korszaknak olcsó szórakozás jár, és ki vagyok én, hogy szót emeljek ellene?
Nem, én is csak egy poharat emelek, belemosolygok, mikor látom, hogy két reménybeli befektető vitatkozva megáll az egyik képem előtt. Nincs benne semmi újdonság, már ami a mondandóját illeti, az idő már az ókorban is felzabálta a saját gyermekeit, de úgy tűnik, ez a jelen emberének még hírértékkel bír. Persze féket kell ennem a nyelvemre, csak a módját választom én - ennek örömére ma direkt nem adok interjút, egyetlen rossz szót sem szólok senkihez. Titokban azzal hízelgek magamnak, hogy én legalább ismerem az árnyalatok színét, amelyeket most túl erőteljesnek és markánsnak bélyegeznek a kezemhez. Sovány vigasz, jobban zörögnek a csontjai, mint amit egy alkoholista a pohara alján lelhet: itt még nem tartok, de szórakoztató gondolat. Talán csak ez a tétel hiányzik a nagy bűnlajstromról, amit lobogó sálként viselek, akár elkövettem, akár nem. Talán tényleg csak bele kellene vetnem magam abba a bizonyos liberalizmusba...
De egyelőre remekül elvagyok egy pohár társaságában. Lám, nem is egyedül választom a fényűzésnek ezt a módját: sokan vannak még némák, akik kicsit hóbortosan figyelik a kialakuló rajongók körét a befektetőink körül. Minket már kiszipolyoztak - velük könnyebb dolguk van, ők valóban válaszolnak azokra a feltett kérdésekre, amelyekkel el lehet adni az orgánumokat. Köztük persze a vőlegényem - igen skizofrén állapot, ha ilyen rétegeket is megsejtenének az éhes hiénák, micsoda vezércikkek születhetnének.. de kár azért a sok nyomdatermékért.
Egyelőre nem avatkozom közbe: úgy tűnik, boldogul, de ez igaz bárkire, aki nem túl meggondolatlan. Az igazságra senki sem kíváncsi, mert az csúnya, akár egy menstruációs fájdalmak ihlette portré, vagy egy lerágott körmű kéz - az enyém azért még kész megfogni az övét, ha úgy tűnne, szüksége van rám. Az előzetes elképzelésekkel ellentétben nem faragtak márványból - csak már belefáradtam, hogy mindig tisztítótűz legyek: ellobogok még egy kicsit alkohol-fűtötten.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Kedd Jan. 23, 2018 1:38 pm

we’re children of the bad revolution
pour Élise

Minden ismeretlen, minden új és bizalmatlan és grandiózus – már kezdik tanítgatni az új szavakat, amikkel társaságban is ki lehet fejezni, mennyire lehengerlő is az egész cicoma, amibe az elit életképeit karcolják. Fogalmam sincs, mit keresek itt, egy olyan kaszinóban, ahol a kuka is túl fényűző lakás lett volna számomra, ahol még a kaviáros tojás maradéka is túl drága az átlagember pénztárcájának. Azt viszont meg kell állapítani, hogy ez a fényűzés csupán a látszat, és a pénznek nem csak szaga van, hanem valami borzalmas íze is; egyetlen Michelin-csillagos séf által összekotyvasztott habart sertésvelőből készült pástétom sem tudja utolérni baba és ma mindent bele egytálételeit. Nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire sajoghat a mellkasom az odaégetett reggeli szalonnáért.
Érzem, hogy a pezsgő már kezd kicsit a fejembe szállni; nem sokszor ittam régebben, csak ha el tudtunk csaklizni egy fölös üveg bort otthonról, de olyan volt az én Virágom, hogy mellé nem kellett a gyöngyöző alkohol ahhoz, hogy érdekesnek tűnjön. Nem volt. Még mindig olyan. Nem kaptam elég szabadidőt az elmúlt hetekben ahhoz, hogy el tudjak szökni egy kicsit. Igazából, azt sem tudtam, pontosan hol van az a nagy apartmann, amit a számomra bérelnek a városban, lehet, hogy el sem találnék hazáig. No meg, lássuk be, azon a környéken valószínűleg három perc alatt rablótámadás áldozata lennék, ha gyalog megyek, de limuzinnal csak nem állíthatok oda, ugye? A múltkor megtettem, megkértem a sofőrt, hogy az irodából hazafelé tegyünk egy kitérőt, és… És minden pont ugyanúgy ment tovább, mint előtte. Nem tűnt fel a hiányom, nem lengtek mindenhol fekete zászlók, és nem sírva szolgálták ki a vevőket. Talán csak egy tüsszentésnyi időre gyászoltak volna? Mi van, ha abszolút nem hiányzom? Legalább az öcsémnek lett egy saját szobája…
Sok ember beszél hozzám, némelyiket láttam már a tévében, de nem mondanak semmit. Hogy van? Gyógyulgat? Úgy aggódtunk! De hát az a terapeuta híres arról, hogy… Látja ezt a művészt? Két millióért vették meg az utolsó képét, tulajdonképpen, a mosókonyhában is valami ilyesmi lóg… Nevek, arcok, történések, évszámok Victor életéből, amikről fogalmam sincs. Mindenkiről körbe kell kérdeznem; és mióta az egyikükről megtudtam, pontosan kicsoda is, folyamatosan feszül az összes belső szervem, mint mikor legutóbbi indiai látogatásunk után kolonoszkópiára kellett mennem.
Menj oda hozzá, drágám – teszi mesterkélt könnyedséggel a vállamra frissen manikűrözött kezét Victor anyja. Nehéz eldönteni, hogy látszólagos fiatalságát a fényeknek vagy valami sebészeti beavatkozásnak köszönheti, ahogy azt is, hogy botox vagy az érzelmek hiánya miatt nem igen mutat más arcot az ürességnél.
De hát… Persze. Épp azt akartam. Totálisan. – Ki mer ellenkezni egy anyukával? Akkor is, ha nem az övé. Nagyot nyelek, és új poharat szerezve az egyik tálcáról, magamban valami frappáns szöveget megfogalmazva szelem át a köztünk lévő távolságot, gyorsabban fogyasztva a métereket, minthogy össze tudnám szedni kavargó gondolataim. Mit mond az ember egy menyasszonynak, akiről mindössze annyit tud, hogy hogyan hívják?
Szép estét… hölgyem? – Bár nem így tervezem, a mondat vége túlzottan felemelkedik ahhoz, hogy kijelentésnek hasson. Minden hízelgő tudásomat össze kell szednem, hogy a következő mondatot kinyögjem… – Szóval, jó sokan vannak itt, mi?
…de rá kell jönnöm, hogy nekem nincs olyanom. Még egy ok, amiért nem sok sikerem volt a nőknél annak idején. – Úgy értem, ezek csak képek, miért akarják ennyien nézegetni őket… – És eszembe jut egy aprócska, de fontos részlet, hogy miért is van ma itt az egész család: mert az Ő képei is ki vannak állítva. Érzem, hogy felforrósodik a bőröm, egészen a fülemig. – Mármint… Ahelyett, hogy megvennék! Úgy értem. Csak úgy nézegetni, hát nyilván, abban is van sok öröm, de mondjuk sokat segítene a művészi hangulat emelésén, ha az italospult helyett feléjük fordulnának, és… Hm. Szóval, festegetsz, ugye?

599 szó
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Pént. Jan. 26, 2018 2:32 pm


Legyen vörös



Victor & Élise



Ismerem a típusát: olyan befolyásos, hogy már igazán megengedheti magának, hogy a közjó érdekében barátságos, szimpatikus legyen - sokan gondolják úgy, hogy nem olyan nőt érdemel, mint én, nem érdemli meg, hogy az életét összekössék egy jégtömbbel. Más kritikák szerint elvennie olyan élmény lesz, mintha önként mászna a Purgatórium tisztító lángjai közé... én nem gondoltam ebbe bele, valószínűleg súlytalan számára, elvégre nem állok majd az útjába, ha máshol keres társaságot. Csak úgy tudok gondolni jelenleg az érzelmi elköteleződésre és a szerelemre, mint az istenek egy kegyetlen tréfájára, egy önként vállalt nyaktilóra, amely megfoszt minden racionalitásunktól, és kétségkívül mély fájdalmat okoz - ha megfordulok, még látja a nyomait a nyakamon.
Nem haragszom Victorra, talán egy kicsit sajnálom. Gazdag, szegény, érzéketlen, szenvedélyes: egyikünk sem érdemel olyan balesetet, amely vele megesett.
- Szép, mert nem adtam nyilatkozatot. Akkor egészen más jelzővel kellene illetni.. - mosolyodom el kínomban, és a vendégeit nézem helyette. Olyan könnyű lenne őket néhány mondattal agyonszúrni, a földre teríteni, a maradékon táncot ropni..könnyű és alávaló szórakozás, mikor pontosan tudom, hogy ezúttal meg sem karcolják a lelkem valódi búskomorságát. Kicsinyes dolog lenne őket megilletni vele -
vagy ha már itt tartunk, Victort magát. - Hát, létezik egy olyan társadalmi osztály, amely szerint unalmunkat elütni a legalkalmasabban úgy tudjuk, ha intellektuálisnak próbálunk tűnni. Nem ismersz véletlenül ilyen embert...?
Rendben, felkeltette az érdeklődésem: nem mintha Victor lenne a művészek legnagyobb patrónusa és mecénása, de ez a vélemény ritkán hangzik el. A hitványság, mint ténymegállapítás, gyakori, és ebben az évtizedben már nem szükséges a kritikát megfogalmazni, elég a személyes érzelmeink alapján ítélkezni - végül is, sokan vélik, hogy a puszta létezésük elégséges ehhez - de a művészet ilyen meg nem értése még ritkaság. Nyíltan ritkaság, természetszerűleg. Nota bene: Victor tanújele önnön, nem tudom máshogy mondani, parasztságáról egészen friss beszédtéma.
- Azt hiszem, örülnék neki, ha ezt beleírnád a vendégkönyvbe, remekül összefoglalta a közönség meglátásait a kiállításról. - nem, nem bánt a véleménye:
ez is egy vélemény, és legalább a valódi idézőjeles korszellem megnyilvánulása, nem egy idegen póz, amelyet felveszünk. Már nem találom magamban annak tényleges elítélését sem, sőt, a közelmúlt eseményei mintha erőszakkal katapultáltak volna a jelenbe: mind tudjuk, hogy egyszer minden tűz ellobban, és tartok tőle, hogy helyében puszta föld marad majd, minden elégett egyetlen lendülettel. A hevület nélküli kritika, a lélek nélküli alkotás réme nagyon is valóságos most számomra: kortyolok egyet, mielőtt Victor testén akarok feltámadni. Kettőnk közül ő az áldozat, rá kivetíteni minden sajgásom épp olyanná tenne, mint a körülöttünk állók. Kell legyen a pokol mélyén is önkritika.. ha a Tartarosz legsötétebb lyukában is kell leélnem az életem, én magam nem leszek az. -Ééén? Még ecsetet sem láttam soha - Mme. Bouaziz rendszeresen épp elégségesre értékelte a munkámat az összes rajzóráján. Én csak a borért vagyok itt, ahogy te is.
A kezébe adom a poharat, és elnevetem magam: haza kellene mennem, bezárkózni és a fejembe húzott takaró alatt végiggondolni, pontosan mit is művelek.
- Egy igazán dekadens kiállításhoz amúgy is a görögökhöz, rómaiakhoz kellene visszanyúlnunk: a kultúra szellemi parnasszusához, a gyönyörű aranykorhoz,
amikor egy férfi szellemi partnere csak egy férfi lehetett, és evés közben olykor meghánytatták magukat, hogy tovább élvezhessék az étkeket - ha a nosztalgia kiterjed a művészet aranyglóriás részeire, miért a kultúrájától fosztanánk meg magunkat? Legközelebb szervezhetnénk egy orgiát a kiállítás megnyitójára: azt hiszem, annál jobban semmi nem segítene közel a képek megértéséhez - persze az utána következő bűntudattal és hányingerrel karöltve. Mit gondolsz, kedvesem?
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Kedd Jan. 30, 2018 11:50 am

we’re children of the bad revolution
pour Élise


Az a helyzet, hogy az utolsó kvarkomig imádom az én egyetlen Virágomat; tényleg, amióta nem láttam, háromszor meghalok minden nap, ami igen nagy teljesítmény olyantól, aki azért tényleg majdnem meghalt, és amúgy is attól retteg, hogy becsukja a szemét, és megint másik testben ébred, mint valami nagyon rossz álom, és mégis, a szerelemért megéri kockáztatni, hogy hagyjam újra meg újra megszakadni a szívem, kockáztatva, hogy legközelebb mondjuk egy drag queen vagy egy kínai kényszermunkás bőrében ébredjek. (Lássuk be, egy jóképű multimilliomos-csemeténél azért van rosszabb sors is. Akkor is, ha én személy szerint minél hamarabb vissza szeretném kapni az enyémet.) Violet olyan nekem, mint az az oldal a kedvenc könyvedben, ami t újra és újra elolvasol, ízlelgeted a szavakat, puha szeretet-köntösbe vonod és magadhoz öleled, újra meg újra, lehunyt szemmel álmodozva.
De így sem venném feleségül.
Mármint, nem azért! Jelenleg úgy, hát, szóval senkit sem igazán, mert huszonegy vagyok, és kicsit nagy döntésnek tűnik, előbb vehetnénk egy közös kanapét, vagy mondjuk egy aranyhalat, szóval hogy reális léptekkel haladjunk. Az, hogy ezzel a zűrzavaros élettel egy menyasszony is jár… Enyhén szólva sokkoló. Főleg úgy, hogy dunsztom sincs, Victor hogy viszonyult hozzá. Erről más sem tudott nyilatkozni, mert úgy tűnik, az ő jegyességük olyan volt, mint vihar a tenger felett, egyszer csak megjelent.
Nem sok alkalmam nyílt még találkozni vele, ezen kívül azt hiszem, egyszer. Szavai, akár a kétélű kard, lapjával is vág, és hirtelen megint úgy érzem, mint annak idején akárhányszor művészeti órára kellett bejárnom. Van bennük valami fennköltség, és lehet, hogy senki sem érti meg azt, ami nekik egyértelmű, akár a légzés, de nem unalmas ezt folyton mások orrára is kötni? – Ez beugratós kérdés? – szalad ki a számon, mielőtt matrózcsomót tudnék kötni a nyelvemre. Élise egy macskára hasonlít, ahogy puha léptekkel táncol körbe egy döglött madarat, vagy pofozgat egy haldokló gyíkot, ami már a farkát is eldobta. Én vagyok a gyík. Azt hiszem. De az is lehet, hogy csak az eldobott farokra van elég kapacitásom.
Nem akartalak megsérteni – adom fel végül csalódottan. A tématerelés sem az erősségem, és hiába fixírozom az épp velünk szemben kiállított vásznat, nem értek belőle semmit. Bizonyára kéne. Ahogy a másik falon függőt is, ahol egy nagy, sötét, ronda színekből összekevert foltpaca közepén egy igen eltorzult alak arca látszódik. Hogy őszinte legyek, olyan, mintha egy óvodás festette volna. De annyit még én is tudok, hogy erre kevés az esély.
Inkább egy elefánt. Vagy csimpánz.
Igen, a bor… – Összefutó szemöldökkel figyelem a kristálypohárban lötyögtetett vörös folyadékot, és elgondolkozom, mennyi ideig tartana belefojtanom magam. Vagy megkérni valaki mást. Gyűlölöm a kellemetlen helyzeteket, az életösztönöm pedig engem, ezért minduntalan még mélyebbre rúgdos a társadalmi konvenciók riasztó, ámbár magasztos labirintusában, míg végül sírva kell összegömbölyödnöm a közepén, és remélni, hogy valaki értem jön.
Ahogy körbenézek, nyilvánvalóvá válik, hogy erre nem sok esély van. – Azt, hogy az igen sokáig uralná a címlapokat – felelem végül, a felelésben megbukottak teljes rezignáltságával. Fülemben dübörög a szívem, mintha attól kéne félnem, hogy sértett művészi büszkeségét féltve Élise hirtelen megragadná azt az iszonyatosan ronda, szárnyas embert ábrázoló groteszk és absztrakt szobrot, hogy a szívembe (vagy gyomromba, az egyszerűbb célpont) mártva új értelmet adjon a „vérrel festés” fogalmának. – Ugye nem akarsz a beleimből kollázst alkotni a pázsiton, mert nem értem a művészetet? – Ismét véletlenül hangzik el a mellkasomat összeroppantó kérdés, és valószínűleg igen kellemetlenül is hatna egy múzeummá avanzsált kaszinóban, ha fél perccel korábban nem orgiáról lett volna szó, meg egy csomó dologról, amit nem értettem. – Én csupán, szóval… Nem sok mindenre emlékszem. Mondhatjuk, hogy mintha más ember lennék… – Haha! – Korábban is vérig sértettelek már ilyennel?
Mi a fenéért egyeztél bele, hogy hozzámész Victorhoz, ha egyszer ennyire más világban élsz?

602 szó
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Szomb. Feb. 17, 2018 1:25 pm

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Kedd Feb. 27, 2018 12:28 pm

Gyűlöltem, ha valamit kötelező jelleggel írnak elő nekem, s esélyem sincs, hogy a paranccsal ellenkezzek, de amikor elvállaltam a színháznál a vezető beosztást, tudtam mire vállalkozok. Hogy lesznek majd estébe nyúló megbeszélések, hogy több emberért fogok felelősséggel tartozni, hogy lesznek olyan események, amelyeken mindenképpen meg kell jelennem. Mert képviselem a társulatot, arca vagyok a közösségnek és amint egyre feljebb jutok a kaszinó lépcsőjén, úgy kezdek el átlényegülni, úgy öltöm magamra a mosoly álarcát és felejtem magam mögött a gyűlölködő hangulatomat.
Azt mondják, jót tesznek a színháznak az ilyen összejövetelek, az ilyen gálának nevezett bemutatók, melyeken a társulat és a vezetőség jelen lehet, ahol az érdeklődők jobban megismerhetnek minket, a munkánkat, amiről lehet cikkezni a helyi és országos lapokban. Kezet fogok egy idősebb úrral, apró beszélgetünk, viccet mesél nekem, amin természetesen nevetnem kell, annak ellenére, hogy nem tartottam sem előadását, sem mondandóját humorosnak. Egy fiatalabb nőt írok fel a táncrendembe, mindenképpen keringőzne velem két pezsgő között, s megegyezünk, hogy majd felkérem, ha úgy adódik. Már előre féltem a cipőmet és a lábaimat, annyira tramplinak néz ki ebben a citromsárga ruhában, hogy majdnem kinevetem.
- Astor, Astor! Gyere kérlek, szeretnélek bemutatni valakinek! - sóhajtok, amikor a gazdasági vezető lépked felém, majd megpróbálok elsunnyogni, de csak rám talál gúvadt szemeivel és irányba állít tömzsi ujjaival. - Az amerikai nagykövetségtől jöttek... Tudod, eladtunk nekik már egy páholyt és ha most jó benyomást keltünk, talán vesznek még egyet.
- Gilles, megtennéd, hogy nem untatsz a részletekkel?
- Bocs ... csak ... na mindegy! A fickó két hete érkezett az Államokból, magával hozta a menyasszonyát. Talán elvarázsolhatnád a tánctudásoddal...
Megállok egy pillanatra az egyik roulette asztal mellett, majd egy sóhajjal nézek a munkatársam szemébe. - Kérlek ne szervezz nekem programot! Odamegyek, beszélgetünk egy kicsit, megkérdezem mennyire tetszik nekik Párizs, meghallgatom...
- Astor, egy...
- Megtennéd, hogy nem vágsz a szavamba? - rázom meg a fejemet egy pillanatra, majd folytatom. - Szóval meghallgatok valami vicces anekdotát a tehenészframról, ahonnan jöttek, rohandjanak meg a demokraták és vesszem Clinton, aztán elvállnak az útjaink. Értem?
- Itt állnak mögötted...
Becsukom a szememet, majd egy hosszú sóhaj szakad ki belőlem, ami a válogatott szitokszavak áradatát hivatott helyettesíteni. Bal tenyerem ökölbe szorul, majd megrázom az ujjaimat, és amikor megfordulok, már mosollyal az arcomon teszem azt.
- Elnézésüket kérem, mindig prosztó hangulatban vagyok, amikor lemegy a vércukorszintem. Családi átok... - próbálom menteni a helyzetet, majd előre tolom a gazdasági vezetőnket. - Milyen faragatlan vagy Gilles, kérlek mutass be amerikai vendégeinknek!
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Csüt. Márc. 01, 2018 1:00 am

Astor && Eve

Állandóan kettősség uralkodott bennem, amióta együtt voltam Gregoryval.l Egyfelől tetszett volna az élet, amit biztosíthatott nekem. Vonzott a világ, aminek a kapujához ő maga volt a kulcs, ugyanakkor mégis folyton azt éreztem, hogy nem teljesen nekem való ez. Nem a sajátom, nem nekem szánták, egyszerűen csak kaphattam egy kis betekintést és kész. Soha nem lennének képesek teljes mértékben befogadni, és talán én magam sem vágytam igazán arra, hogy a tagja legyek ennek a zárt közösségnek. Pedig más bizonyára odaadta volna ezért a lehetőségért a fél karját, én azonban napról-napra kevésbé éreztem csábítónak.
Ez nem én voltam. A puccba vágott, tökéletes frizurával megjelenő nő határozottan nem az volt, aki általában vissza szokott rám nézni a tükörből. Legalábbis az elmúlt négy évtizedben egyáltalán nem ez volt rám a jellemző, és bármit teszek is, sohasem fogok tudni maximálisan kibújni a bőrömből. Egyszerűen nem mehetett, mert túlságosan akaratos, önfejű és öntörvényű voltam hozzá. Egy olyan nő, mint én, sohasem fog betörni igazán, csak éppen ezt az apróságot még igyekeztem magam előtt is elhallgatni. Egyszerűen nem voltam hajlandó beismerni, nem akartam tudomást sem venni erről az egészről. Bele akartam kényszeríteni magam valamibe, amiről tudtam, hogy csak rövid ideig tehet boldoggá és elégedetté, mert amúgy sohasem érezném jól magam.
Még akkor is ezen gondolkoztam, amikor a pezsgőspoharamat szorongattam. Nem feszengtem a csinos ruhában, azzal sosem volt bajom. Ajkaimon bájos mosoly ült, de nagyon fárasztott a színjáték, és amúgy sem volt sok kedvem megjelenni ezen az eseményen. A vadabb bulikhoz szoktam, azok éltettek igazán. Ez csak egy kis összejövetel volt, ahol kötelező pofaviziten kellett átesnem. Én voltam a nagykövető jövőbeli kis felesége, ha minden a tervek szerint fog menni. Párizsban most debütáltam, ha úgy tetszik, és tudtam, hogy kötelező jó benyomást tennem. Nem Gregory mondta, hiszen fogalma sem lehetett arról, hogy valójában ez nekem csupán egy szerep. Én köteleztem saját magam arra, hogy kifogástalanul viselkedjek. Pardon, megpróbáljak úgy viselkedni.
Folyamatosan csacsogtak a fülembe, én pedig többségében csak némán bólogattam, és elbűvölően mosolyogtam. Nem beszéltem annyira jól a nyelvet, de már tanulgattam azért, így sok pletykálkodó szót fel sem fogtam igazán. Szidhattak a hátam mögött, hogy amerikai vagyok, és arra is képtelen, hogy megtanuljam az ő csodás nyelvüket, de az élet már csak ilyen kegyetlen, egyébként meg magasról tettem mások véleményére. Kivéve természetesen Gregoryt, de az más. Vajon szeretem őt valójában is? Vagy csak mindazt, amit ő jelent, amit adhat?
A kemény szavak voltak, amik végül visszarántottak a valóságba, és üde színfoltját adták a mai estének, most először. Alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magam, így csak a mosolyomat próbáltam visszafojtani, kevés sikerrel.
- Ó, elnézést, hát persze-persze! – fontoskodott tovább fáradhatatlanul a Gillesnek nevezett férfi. – Monsieur Brightmore, Mademoiselle Davis, engedjék meg, hogy bemutassam a színházunk egyik vezetőségi tagját, Astor Clemenceaut! – olyan teátrálisan tette mindezt, hogy már az is felért egy tragikomédiával. Egyik lábamról a másikra helyeztem a testsúlyom a hosszú szoknyarész takarásában, és minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy komoly arcot vágjak továbbra is.
- Nagyon örvendek, uram! – mosolyodtam el, kicsit megemelve felé a poharamat.
- Ó, Gregory, egy szóra! – lépett oda a mellettem álló férfihoz egy másik pingvinnek öltözött pasas, és már ott sem voltak. Néhány pillanatig érdeklődve néztem a páros után, ám végül figyelmemet mégis legújabb ismerősömnek szenteltem.
- Elég sajátságos stílusa van, Mr. Clemenceau. – állapítottam meg szórakozottan. – Nem kedveli túlzottan az amerikaiakat, igaz? – pillantottam rá érdeklődően a poharam pereme felett. – Igazán sajnálom, ha csalódást okozok, de nem szándékozom tehenészfarmokról beszélni, a politikát meg egyenesen ki nem állhatom! – közöltem könnyed hangnemben, továbbra is a férfit vizslatva. Úgy nézett ki, mint egy tökéletesen megrajzolt szőke herceg.


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Csüt. Márc. 01, 2018 7:27 am

Bosszankodhatnék azon, hogy ilyetén alakultak a dolgok, de miért is tenném? A nagykövetnek mondott fickót azonnal elrabolta egy másik férfi, Gilles barátomat egy zümmögő hanggal és némi kézrátételes mozdulattal küldtem el a francba, s nem maradt itt más, mint egy dögös nő, akinek úgy tűnik még humorérzéke is van. Persze a kötelező kézfogást és mosolyogva biccentést már az előbb letudtam, most pedig következhetne a mindenki által utált csacsogás, amihez most egyáltalán nem volt kedvem.
- Köszönöm! Igyekszem a vendégeinkben olyan benyomást kelteni, hogy a pénzük és támogatásuk jó helyre kerül! - nevetem el magam, majd egy elhaladó pincér tálcájáról leemelek egy pohár pezsgőt és aprót kortyolok a buborékos italból. - Mindenkiben van egy prekoncepció a másik nemzettel szemben... Például, amikor a kollégám mondta, hogy az új amerikai nagykövettel és a leendő feleségével kell találkoznom, egy elhízott, zsírtól tocsogó, déli akcentussal beszélő, cowboy kalapos párosra számítottam, erre megjelenik maga és teljesen felforgatja az előítéleteimet. Nem szép dolog magától, hogy mindjárt az első alkalommal így keresztülhúzza a számításaimat.
Ismét csak mosolygok, majd kiiszom a pezsgőmet és valahol elfelejtem a poharamat. - S mondja, maga milyen sztereotípiákkal jött szeretett országomba és melyek voltak azok, melyek honfitársaim azonnal megcáfoltak?
Fejemet félrebiccentve pillantok rá, s igazából csak most fogom fel, hogy mennyire vonzó nőnek mutatott be Gilles, és mennyire sajnálkozom afelett a tény felett, hogy menyasszony és valószínűleg elérhetetlen. Mondom ezt annak ellenére, hogy a fiatalabb nőket szeretem vagy mondjuk inkább úgy, hogy lányokat, de a megsaccolt harmincöt évével még mindig benne van abban a halmazban, akik iránt érdeklődést szoktam mutatni. Most azonban hátrálnom kell, nem akarok nemzetközi bonyodalmakat Franciaország és az Egyesült Államok között, hiszen ki tudja, hogy mire képes két atomhatalom egy megcsalás miatt.
- Egyébként nyugodtan tegezz, öregnek és aszottnak érzem magam, ha ilyen gyönyörű és fiatal nőkkel kell magázódnom! Viszont előnyben vagy hozzám képest, hiszen míg te tudod a keresztnevemet, addig én vakrepülésben próbálom eltalálni a tiéd! - kuncogok fel, majd intek a fejemmel, hogy induljunk valamerre, mert ez az ácsorgás kezd kikészíteni. - Először Sarah-t tippeltem volna, valahogy olyan, nem is tudom megmagyarázni, igéző a megjelenésed, mint egy uralkodóé, de letettem róla, az Államokban nincsenek királyok, szóval nem lehetsz Sarah... Aztán némileg leragadtam a Elvira névnél, amiért olyan fenséges, fennkölt benyomást keltesz, de manapság ki a franc nevezi a lányát Elvirának, nem igaz? Én pontosan tudom, hogy milyen gonoszak a gyerekek, az Astor név is céltáblája volt rengeteg csínytevének.
Sóhajtok és apró szipákolások közepette rázom meg a fejemet. Az emlékek, ő a könnyes szemmel végignézett emlékek!
- De végül döntésre jutottam magamban a Gwendoline név kapcsán, nem lehetsz más, mint Gwendoline! Esetleg Gwendolen, a walesi ősök miatt, de szerintem még így is elég közel jártam az igazsághoz, nem?
Kuncogtam el magam ismét, majd egy újabb pohár pezsgőt csentem el egy tálcáról, hogy újra nyelvemen pattogtassam szét a szén-dioxid buborékokat. Majdnem felnevettem a csiklandozó tapasztalat miatt!
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Csüt. Márc. 01, 2018 2:46 pm

Astor && Eve

Valahol roppant szórakoztatónak találtam, ahogyan ez a férfi vélekedett rólunk. Tipikus előítéletek velünk szemben, de nem bántam, hiszen ez annyira emberi szokás. Részemről is megvoltak ám, csak nem mertem ennyire hangoztatni ebben a közegben. Úgy tűnt, hogy ő azonban magasról tett rá, és ezt nagyon szimpatikusnak találtam. Afféle lázadónak véltem, ebből kifolyólag pedig határozottan rokonléleknek. Valószínűleg olyannyira nem volt kedve itt lenni, mint nekem. Hiába élveztem valahol ezt az egész puccos akármit, a dominánsabb énem nagyon unalmasnak találta.
- És persze ez nem azt jelenti, hogy az ön zsebébe, igaz? – vontam fel érdeklődően a szemöldökömet, miközben ujjaim között szórakozottan forgattam a kecses poharat. Azt hiszem, hogy más talán visszafogta volna magát és nem lesz ilyen szókimondó, de a fenébe is, az nem én lennék. Én nyers voltam, és általában lényegre törő. Az a típus, aki kimondja, amit gondol, még ha rosszul sül is el. Úgy éreztem, ez a férfi nem fog ferde szemmel nézni rám emiatt, mint ahogyan azt a legtöbben tették volna az itt felvonultatott társaságból. Unalmas sznobok mindnyájan.
- Sajnálom! – nevettem el magam akaratlanul is, még mielőtt gondolkoztam volna. Ráadásul jóval hangosabban, ahogy az illendő lenne, de nem érdekeltek a felénk forduló fejek. – Tudja, szeretek meglepetést okozni. Egyébként annyiban beletrafált, hogy tényleg déli lány vagyok. – persze azt már csak magamban tettem hozzá, hogy nem éppen a finom, előkelő fajtából, hanem pontosan abból, akik marhákat tenyésztenek és egyszerűbb népek. – Cowboy kalap viszont nem volt rajtam már évek óta… - azért vicces lett volna, ha abban jelenek itt meg, szerintem a legtöbben kitértek volna a hitükből ekkora arcátlanság miatt.
- Úgy gondoltam, hogy nem túl szégyellősek, és határozottan fenn hordják az orrukat. Ezen kívül pedig, hogy az ízlésük csalhatatlan. – soroltam, aztán teátrálisan sóhajtottam egyet. – Ebből csak az bizonyosodott be, hogy önteltek és beképzeltek.– mosolyodtam el halványan, és csak remélni tudtam, hogy nem bántottam meg vele. Azok alapján, amit eddig láttam belőle, nem tűnt túl valószínűnek. – Kissé prűdek, és nagyon-nagyon előítéletesek. – tettem még hozzá, mintegy mellékesen a megfigyelésemet.
- Rendben! – nevettem el magam újra, mert még azt sem tartottam elképzelhetetlennek, hogy kettőnk közül én voltam az idősebb. Bár nagyon jól tudom, hogy remekül tartottam magam, de ez köszönhető a szerencsés géneknek, és annak, hogy odafigyelek magamra általában. Leszámítva a káros szokásaimat, de a szépségápolás fontos volt mindig is. Főleg annak, akinek nincs túl sok iskolája, és főként a kinézetével boldogul a világban. Megvolt ám a magamhoz való eszem, félreértés ne essék, csak végzettségem nem volt az élet iskolájában.
- Nos, köszönöm a bókot, de tényleg nem vagyok Sarah. – ráztam a fejemet, miközben megindultam a férfival együtt az emberek alkotta akadályokat kerülgetve. – Az anyámtól szerintem éppenséggel kitelne, de hála istennek szintén nem találtad el. – még csak az kellett volna, hogy Elvira legyen a nevem. Te jó ég! Azért mulatságosnak találtam, hogy fenséges benyomást keltettem bárkiben is, hiszen minden voltam, csak fennkölt nem. Ez jelenleg csupán egy maszk volt, nem több.
- Valójában távolról sem! – nevettem fel ismét jókedvűen, miközben megszabadultam a poharamtól, és elemeltem egy újabbat az első adandó alkalommal. – Bár a Gwendoline legalább szép név. – ismertem el magamban. – De maradok inkább az Evelynnél, azt már úgyis megszoktam. Vagy Eve! – ajánlottam fel a becenevet, mert igazából az Evelynt túl hivatalosnak éreztem mindig. – És egészen pontosan mit is csinálsz a színházban? – érdeklődtem kíváncsian, miközben időnként elkalandozott a tekintetem a vendégeken.



■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Csüt. Márc. 01, 2018 3:39 pm

Végigmérem őt, majd bal szememet becsukom és úgy hümmögök neki, majd amikor döntésre jutottam, ennek hangot is adok. - Egy cowboy kalap igazán jól állna neked! Mondjuk feketében és egy magassarkú csizmában. Egyszer megnéznélek abban.
Mosolygok rá, majd el is nevetem magam, s ha érti a célzást, akkor az még jobb, hiszen nem véletlenül hallgattam el a többi ruhadarabot. Kalap és csizma, ennyi kellene és nem több! Aztán hallgatom, amit rólunk, franciákról mond, bólogatok és mosolygok neki, majd amikor elmondja a véleményét, szabad kezemmel a szívemhez kapok és meglepett arcot vágok.
- Szóval beképzelt és öntelt? És prűd? Repülősót! - kiáltom el magam, ami apró felhördülést vált ki a köröttem lévő emberekben, de nem érdekelnek, foglalkozzanak a saját dolgukkal. S különben is, miért hallgatóznak, ha nincsenek felkészülve arra, hogy valami komisz dolgot is hallhatnak. - Az első kettővel még egyet is értek, de prűdnek semmiképpen nem nevezném magam. Nem akarok kérkedni, de ha nem lenne vőlegényed, már rég megcsókoltalak volna, te pedig elájultál volna a gyönyörtől!
Széles vigyorral nevetek felé, majd ahogy elindulunk, én is kerülgetni kezdem az emberseregletet, bár pontosan nem tudom, hogy hová is tartunk, de majd megérkezünk egy helyre, az biztos. Hallgatom válaszait, néha felkuncogok, néha pedig csak bólintok, de annyi biztos, hogy eddig ez a szöveg senkinél nem működött. Persze nemcsak azért, mert nincsenek látói képességeim, de összesen ennek a három névnek a jelentését tudom és elég kicsi a valószínűsége, hogy valaha beletrafálok ezzel a tudással a képzeletbeli darts tábla közepébe. - Szóval Eve! Ha a vőlegényedet Adam-nek hívják, akkor felvisítok!
Huncutkodom vele egy kicsit, majd folytatom. - Vezető koreográfus, művészeti vezető, a fiatal táncosok réme. Ismét csak nem akarok kérkedni, de fogok, amikor elmondom, hogy van egyfajta hírnevem a szakmában és felháborítónak tartom, hogy nem hallottál rólam, amióta itt vagy. Valamit nagyon rosszul csináltál!
Aztán hirtelen lefagy arcomról a mosoly, mert megpillantom azt a citromsárga ruhás tramplit közeledni felénk, engem pedig elfogott a kétség, hogy tényleg be kell váltanom a neki tett ígéretet. Hatalmasat nyelek, majd bizalmas közelségbe hajolok Eve-hez.
- Ne kérdezz semmit, csak kövess! - elveszem tőle a poharat, majd a sajátommal együtt megszabadulok tőle, és amikor visszafordulok hozzá, kézen ragadom és a tánctér közepére húzom. Azt nem tudom pontosan, hogy milyen dal megy éppen, nem vagyok túl jó a modern pop világában, de valami összebújós, érzelmes szörnyűséget indított el a lemezlovász, de a célnak pont megfelel, hiszen bármire lehet táncolni a megfelelő partnerrel. Remélem, Eve nem falábú, de lassúzni mindenki tud, szóval csak nem lehet belőle galiba. Abba pedig nem gondolok bele, hogy mindezt akár a vőlegénye is láthatja.
- Bűnrészessé tettelek egy ígéret be nem tartásában! - mosolygok rá, majd átölelem derekát mindkét kezemmel, ujjaim talán lejjebb is vándoroltak az illendőség határánál, de most szükségállapot van, minden eszköz megengedett! A következő pillanatban már csak azt veszem észre, hogy andalgó párok vesznek körül minket, pont úgy, mint egy középiskolai babazsúron. - Megmagyarázzam vagy szeretsz sodródni az árral?
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Csüt. Márc. 01, 2018 4:19 pm

Astor && Eve

- Talán… - incselkedtem én is mosolyogva. Nem kerülte el a figyelmem, hogy ezúttal már másodszor utalt egy lehetséges újbóli találkozásra. Nekem egyébként semmi kifogásom nem lett volna ellene. Mindig is kedveltem a helyes férfiak társaságát, ő meg annak ellenére is az volt, hogy francia. Oké, nem vagyok előítéletes még mindig, de egyébként sokkal jobban kedveltem a szőrösebb, kicsit markánsabb vonásokkal rendelkező egyedeket. Igaz, hogy Gregory sem volt ez a típus, de ez már igazán mindegy.
- Eddig ilyen tapasztalataim voltak a hotelben, de hát nem vagyok még túl régóta az országban, bevallom! – vontam meg könnyedén a vállaimat jobb híján. Talán csak azokat fogtam ki, akikre pont illett az általam elmondott jellemzés, és igazából Párizsban mindenki más teljesen más kategóriába sorolható a viselkedése alapján. Az idő majd úgyis eldönti, nem igaz? Már ha valóban itt maradok, de sokszor én magam is elbizonytalanodtam ezzel kapcsolatban. Túl sok kérdés zakatolt a fejemben a jövőmmel kapcsolatban, és ezt utáltam.
- Azt hiszem, hogy határozottan előbújt az öntelt francia belőled! – nevettem fel már csak a feltételezéstől is, hogy megcsókolna, és ez elég lenne ahhoz, hogy levegyen a lábamról. A vágy fellobbanásához talán elég lenne, de ahhoz sokkal többet kellett volna villantania, hogy teljesen elvarázsoljon. Nem az a naiv lányka voltam ám, aki régen bekerült Los Angeles forgatagába, miután lelépett otthonról. – És miből gondolod, hogy ez nem éppen fordítva esett volna meg? – vetettem fel szórakozottan. Bizony, az is lehet, hogy éppen ő alélna el az én csókomtól.
- Erős a kísértés, hogy rábólintsak és halljalak visítani, de nem, nem Adam, hanem Gregory! – világosítottam fel vidáman. – Én pedig nem szoktam almákat tépni a fáról, és hallgatni a kígyók beszédére. – fűztem még hozzá, hiszen egyből értettem, hogy mire utalt az imént. Ahogyan a korábbi utalását is a kalapról és a csizmáról, csak azt hagytam aláhullani, és nem csaptam le a labdát. Nem kell mindig, néha jobb annyiban hagyni bizonyos témákat, hogy aztán később újra felbukkanhassanak.
- Vagy egyszerűen csak nem jártam még színházban. Igazából még a városból sem láttam túl sokat, bevallom. – árultam el ezt a csekélységet, amit a közeljövőben nagyon szerettem volna orvosolni. – Táncosok között még nem nagyon forogtam az életben sem… - gondolkoztam el, mert inkább a színészek és a zenészek voltak a világom részei annak idején, ahogyan Siennának is. Őt sem ártott volna bizony meglátogatnom, ha már Párizsba evett a fene, vagy jobban mondva hozott el Greg magángépe.
Ha akartam volna se nagyon tudok mit mondani, csupán értetlen pislogásra tellett tőlem. Aztán engedtem a könnyed húzásnak, és hagytam, hogy a tánctér felé tereljen mind a kettőnket. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mit akar, a problémát inkább az jelentette, hogy nem voltam túl jó az efféle komoly táncokban. Én inkább a koncerteken való ugrálásban éltem ki magam, meg az erotikus, túlfűtött vonaglásban.
- Semmi probléma, ha bizonyos határokon belül mozgunk. – legalábbis a figyelő tekintetek előtt. – Csak nem elígérkeztél egy táncra, amit eszed ágában sem volt betartani? – vontam fel kérdőn az egyik szemöldökömet, jól mulatva a szituáción. – Hm… lássuk csak! – dünnyögtem az orrom. – Alapvetően szeretek sodródni, de kíváncsi vagyok, hogy ki lehetett… - közben a válla felett érdeklődően, kutató tekintettel vizslattam végig a potenciális nőket. – Talán ő ott, zöldben? – böktem a fejemmel egy idősebb hölgy felé. – Nem, ő nem tűnik olyan szörnyűnek. – állapítottam meg némi gondolkodás után. – Akkor ő ott, babarózsaszínben? – ezúttal egy fiatalabb lányt vetem górcső alá, de elég gyorsan le is mondtam róla. – Esetleg az a sárga kis kanári! – jött tőlem a következő tipp. Mintha láttam volna az imént felénk közeledni.



■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Pént. Márc. 02, 2018 12:42 pm

- Az elméletet csak a gyakorlat tudja bizonyítani. Addig nem lehetünk biztosak abban, hogy kinek a térdei gyengülnek el, amíg nem lépünk a tettek mezejére. - kacsintottam felé. Ha nem lennének ennyien körülöttünk, már régen magamhoz öleltem volna és nyelvét csatába invitálom, de valami mégis visszafogott. Természetesen nem a vőlegénye, hiszen tettem már tönkre házasságokat, eljegyzéseket, kapcsolatokat a gyakorlatba átültetett elméleteimmel, így Gregory fürkész szemei nem izgattak, de a színház hírnevét nem akartam becsmérelni. Nem vette volna ki jól magát, ha a vezető koreográfus és egy eljegyzett nő a táncparkett közepén egyszer csak elkezdni falni egymást. S ha ez prüdéria, akkor vállalom!
- S bűvölni szoktad a kígyókat? - komisz, komisz Astor, ezért még meg fogod ütni a bokádat, de majd máskor, hiszen ebben a pillanatban menekülőre kell fognom, hiszen jön a citromsárga rém. Ügyesen lavírozok a népek között, majd amikor már biztonságban érzem magam, megállok és magamhoz szorítom törékenynek tűnő testét. Érzem forrón ölelő karjait, alakjának domborulatait és egy pillanatra majdnem neki kell igazat adnom, hiszen tényleg úgy érzem, hogy elgyengülök tőle. Ez azonban nem volt véletlen: Eve egy ízig-vérig nő, nem olyan fruska, mint akikkel az utóbbi időben összehozott a sors. Vicces volt, már amennyire le tudtam szűrni az eddigiekből; vágott az esze, mint az a bizonyos borotva; és emellé még jól karban volt tartva, amit ilyen közelségből még jobban meg tudtam csodálni.
- Őőő, igen... - felelek neki, s nem tudom, hogy mi ütött belém, miközben előre és hátra terelgetem egyszerű koreográfiánk szerint. Megzavart, elvette az eszem, agyam szinte kábán tekintett rá, de össze kellett szednem magam, hiszen nem nyerhet, nem győzhet a gyakorlatba át nem vezetett elméleti játékunkban. Megfordítom, amikor a zöld ruhás hölgyről beszél, és arcom elutasító grimaszt vesz fel, mintha csak azt szerettem volna közölni vele, hogy mégis minek néz engem? Újabb pördülő a babarózsaszín felöltő felé, és majdnem elnevetem magam a gondolattól, de csak fejrázásig jutok.
- Talált és süllyedt! - még a hideg is kirázott tőle, amikor ránéztem, de mit tehettem volna? Az apja a színház egyik legbőkezűbb mecénása, s bár nem mondom azt, hogy nélküle lehúzhatjuk a rolót, de az biztos, hogy a pénze biztonságot ad nekünk. - Nézz csak végig rajta!
Úgy fordulok ismét, hogy jól megnézhesse magának a lányt, s mivel az én emlékezetembe savval marta bele a képe magát, így fel tudtam idézni a viszolygást keltő részleteket. - Mekkora lehet a lába? Negyvenes? Negyvenkettes? És az elnagyolt smink? Mintha festékhengerrel rajzolták volna az arcára az egészet... És biztos vagyok benne, ha táncolnék vele, akkor arról kép is készülne, a sajtó pedig címoldalon hozná, amit nem engedhetek meg magamnak! Humor tárgya lennék, az biztos!
Lehet, hogy úgy tűnik, viccelni próbálok a helyzettel, de komolyan mondtam minden szavamat. Sóhajtok, hiszen meghallom a refrént, ami azt jelenti, hogy jelentékeny idő telt el a dalból, s így minden apró lépéssel közelebb kerülök az elkerülhetetlenhez.
- Az előbb azt mondtad, hogy még nem láttál túl sokat a városból. Ments meg Eve és elviszlek a legjobb helyekre, amikről még a turista könyvek sem írnak. Kérlek, kérlek, találj ki valamit! - ha ezzel nem riasztom el, akkor nyert ügyem van. Mert bármennyire is illetlenség lenne itt megcsókolni, a katakombák magányában még a ruháját is letépném róla, s ha rábólint a megmentésemre, akkor akár csontok és koponyák között is a magamévá teszem!
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Kedd Márc. 06, 2018 7:54 pm

Astor && Eve

- Ön nagyon merész kijelentéseket tesz, Mr. Clemenceau! – direkt magázódtam, inkább csak cukkolásból, hiszen az imént már megállapodtunk a tegeződésben. Elég kellemetlen lett volna jelen helyzetben, ha gyakorlatba is átültetjük az elméleti fejtegetéseinket. Ő sem jött volna ki jól belőle, és én is olyan botrányt kavartam volna, amit nem állt szándékomban. Egy darabig biztosan nem, bár a hotelben már így is biztosan furcsán néztek rám, legalábbis akik tudták, hogy ki vagyok. Jobban mondva nem az én személyem volt az érdekes, hanem azé, akihez tartoztam.
- Még az is előfordulhat… - vigyorodtam el, félig oldalra billentett fejjel méregetve a férfit. – Régen egész jó voltam benne. – fűztem még hozzá provokatívan, mert nem kellett ám félteni, nem voltam szégyellős nőszemély. Ráadásul értettem is a célozgatásait, és úgy tűnt, hogy tényleg túl merész egy figura, de nem bántam. Kedveltem azokat, akiknek volt vér a pucájában, és tudta, hogy mit akar, és hogyan érheti azt el. Én is ez a típus voltam, csak jelenleg éppen az szolgálta az érdekeimet, ha annyira visszafogottan viselkedtem, amilyen valójában sohasem leszek.
- Minden rendben? – kerestem érdeklődően tekintetét, amikor észrevettem a zavart. Az volt egyáltalán? Nem ismertem elég jól ahhoz, hogy meg tudjam ezt állapítani a viselkedéséből, de határozottan úgy tűnt, és ez valahol szórakoztatott. El is mosolyodtam hát szolidan, miközben hagytam, hogy vezessen a parketten, amerre csak szeretne. Nem szerettem, ha irányítottak, de ebben az esetben mégiscsak elviseltem, hiszen nő vagyok, vagy mi a fene.
- Azért a vonásaid kétségkívül elég beszédesre sikeredtek a hölgyek láttán. – még mindig remekül mulattam, direkt hoztam fel olyan nőket, akikről tudtam, hogy egészen biztosan nem nyernék el a tetszését. Még az én ízlésem is túl kifinomult volt ehhez, pedig rólam aztán mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy finnyás, finom hölgy lennék. Ó, te jó ég, még távolról sem lehetett ezzel vádolni, akármi volt is a látszat jelenleg.
- Hát, szegénnyel valóban nem bánt túl kegyesen a Teremtő! – állapítottam meg én is hümmögve, mintha annyira fontolgatom kellene a választ, meg a véleményemet a lányról. – Szerintem inkább negyvenhármas, de te úgy látom nagyon kritikus fickó vagy! – ingattam játékosan a fejemet, tettetve a komolyságot. – Még nem forrott ki az önálló stílusa, valószínűleg az apja gondoskodhat róla, és mindez az ő borzasztó ízlését dicséri. Tudod, én úgy tudnám elképzelni, hogy meghalt az anyja, és sokkal tartozik az apjának. Tiszteli és szereti őt feltétel nélkül, éppen ezért hagyja, hogy ő befolyásolja a kinézetét is… - hümmögtem tovább, találgatós játékba hívva Astort.
- Ó, az a francia hiúság, hah! – kaptam a szívemhez teátrálisan. – És attól nem tartasz, hogy velem fognak lekapni a lapokba? – vontam fel félig a szemöldökömet kérdőn. – Hát, nem is tudom… - húztam kicsit tovább az agyát, miközben láttam közeledni felénk a lányt. – Nos, jól van! Áll az alku, de remélem tényleg olyan helyekre viszel el, hogy eldobjam az agyam! Amúgy is kerestem már egy remek idegenvezetőt… - egyeztem bele, természetesen már egyből ez volt az első gondolatom. – Gyere utánam! – súgtam még oda neki, és amikor véget ért a szám, kibontakoztam az öleléséből.
- Ó, azt hiszem egy kis levegőre van szükségem, nem érzem túl jól magam… - látványosan kapkodtam levegő után, mint aki kifulladt, és olyan hangosan beszéltem, hogy elérjen Csőrikéig is minden szavam. Azzal már meg is indultam a terasz felé, az sem érdekelt, ha túl hideg lesz kint. Még láttam megvillanni a csalódottságot a lány szemeiben, és a parányi reményt, hogy Astor talán nem jön utánam, hogy segítsen, ha bajom esne.



■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Szer. Márc. 07, 2018 10:27 am

- Szeretem a nőket, kétségtelen és elhivatott rajongója vagyok mindegyiknek... Illetve ez nem igaz, a gyönyörű, vonzó, magabiztos, cserfes lányokat szeretem, akikkel még táncolni is lehet. - vallom be neki felvetésére az igazságot, majd olyan pördülő forgásba csábítottam alakját, hogy talán még a szoknyája is fellibent, szemet gyönyörködtető bokákat villantva. S amikor visszahúzom, más fogást találok rajta, lapockájára simítom egyik karomat, míg másikat kitartva várom érintését. - Lehet abban valami, amit mondasz, és ez még jobban eltántorít tőle. Egy nő igenis tudja, hogy mi áll jól neki, melyik ruhák emelik ki a bájait, milyen smink olvassza meg a férfi szívét... Miért nem tud mindenki úgy kinézni, mint te?
Sóhajtom el magam, majd folytatom.
- Bár akkor nekem is nehezebb dolgom lenne, hiszen nem tudnék választani az oly sok jelentkező közül. Így viszont könnyű volt téged kiszemelni és bűvkörömbe csábítani. És igen, nevezheted ez hiúságnak, de belegondoltál már abba, hogy öt perce próbállak elcsábítani, te pedig annak ellenére sem képeltél fel, hogy van vőlegényed? - nevetem el a dolgot, majd kissé közelebb húzom magamhoz, hogy érezzem testének forrón lüktető melegét, alakjának körzővel és vonalzóval rajzolt íveit, megjelenésének minden apró porcikáját. Aztán az is lehet, hogy csak játszik velem, s végül csalatkoznom kell, de most úgy vagyok vele, hogy nem érdekel. Jól szórakozom, beszélgetésünk izgalmakkal teli kanyarokat írt le eddig, grimaszai csábító álomképet ültettek el elmémben, hangjának mély tónusa pedig mézédes cseppekként visszhangzik hallójárataimban.
S miközben némán bólintok egyezségünk megkötésére, már majdnem odaér hozzánk a kanári, hiszen már csak az utolsó hangok csendülnek fel a dal lezáró akkordjaiból. Színészi kvalitásai mosolyra ingerelnek, de visszafogom a nyelge hahotámat, hiszen most az életemért küzd, a becsületemért, nekem pedig követnem kell őt, hinnem abban, hogy elterelő hadművelete sikerre visz minket.
- Kérem, adjanak helyet! - kiáltom el magam, majd követem őt, aggódó kifejezéssel az arcomon, a figyelmes szemlélő azonban láthatja szemeimben a kuncogást, az oda nem illő szarkalábakat. - Kérem, vigyázzanak!
Hangom újra csattan az utunkat elállók tarkóján, majd amikor szétrebbennek, mint a felijesztett galambok, kinyitom neki az ajtót és hagyom, hogy előbb lépjen ki. Zúgolódást hallok, kérdéseket, suttogva és aggódva mondott szavakat, de nem törődöm vele, mint ahogyan citromsárga kukkolómat is magam mögött hagyom.
Amint kilépek a hidegbe, megcsap annak fagyos csókja és magam sem tudom miért, azonnal leveszem zakómat és a vállaira terítem, s amint becsukódik az ajtó, magunkra maradtunk, hiszen senki nem olyan őrült, hogy ebben a hidegben kabát nélkül jöjjön ki. Illetve mégis, Eve van olyan őrült!
- Jobban vagy? Hívjak segítséget? - nevetem el magam, majd utána nyúlok, ha véletlenül ellépett volna mellőlem és magammal szembe állítom. Tarkójára kúsznak jobb kezem ujjai, majd egy hirtelen és talán meggondolatlan ötlet által vezérelve csókolom meg, nyelvemet is segítségül hívva a csalárd tetthez. Félnie azonban nem kell, egyetlen fürkész szem sem érdeklődik utánunk, s az ajtó sem nyílt még ki, hogy hogyléte felől érdeklődjenek. Amikor elszakadok tőle, már ha persze egy szemvillanásnál tovább tartott nyelvünk csatája és nem lökött el azonnal, akkor csak mosolyogva vizsgálom őt, kezeimet nadrágom zsebébe süllyesztve.
- A gyakorlat sokkalta élvezetesebb, mint az elmélet, nem gondolod?
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Szer. Márc. 07, 2018 8:34 pm

Astor && Eve

- A tánctudás nálad alapkövetelmény? – kérdeztem, megpróbálva a lehető legkomolyabb arcot vágni mellé. – Meg a fiatalság? – oldalra billentettem a fejemet. Nem ő lett volna az egyetlen ilyen férfi, szerintem a többségük inkább a fiatal lánykákra bukott, a magamfajtákat pedig leginkább leselejtezték. Engem ugyan nem, de a velem egykorúak többségét, ha valaki olyan beállítottságú volt ezen a téren, mint a velem táncoló férfi is. Engem viszont nem lehetett csak úgy félreseperni, én voltam inkább, aki ezt tette.
Hagytam még mindig, hogy ő vezessen a parketten. Én tényleg nem voltam egy nagy táncos, de követni legalább tudtam, így akkor sem gabalyodtak össze balszerencsésen a lábaim, amikor megpörgetett. Helyette igyekeztem kecsesen mozdulni, és aztán visszacsusszanni a tartó ölelésbe. Egyik tenyerem a mellkasára simult, amikor a lendülettől vezetve visszataláltam hozzá, míg másik kezem ujjai az övéi köré kulcsolódtak finoman.
- Ó, nahát, köszönöm! – kacagtam fel jóízűen. – Csak úgy záporoznak a bókjaid. Jól sejtem, hogy nem sűrűn esik meg, hogy őszintén kedveskedj egy nőnek? – vigyorogtam szélesen továbbra is. – Inkább csak udvariasságból szoktad, igaz? – persze lehet, hogy hatalmasat tévedek, inkább csak az eddig látottakból indultam ki. Abból, hogy elég kritikusnak tűnt, és a kritikus emberek nem szokták csak úgy osztogatni a dicséretüket. Ezért is vettem ezt most határozottan őszinte bóknak, amitől kapásból fel is vidultam. Ehhez még sokat sem kellett innom.
- Azért bajban lennék, ha mindenki így nézne ki… mitől lennék akkor különleges? – mert én határozottan annak tartottam magam, de ez szerintem nyilvánvaló volt bárki számára. A visszafogottság, amit itt a többségnek elővezettem, egyáltalán nem tartozott a tulajdonságaim közé. Ez csak egy álca volt, egyfajta maszk, amit viseltem. – Te csábítottál engem a bűvkörödbe? – vontam fel provokatívan a szemöldökömet, amivel csak annyit akartam érzékeltetni, hogy szerintem meg éppen fordítva történt az eset. – Ne légy olyan magabiztos, Astor! – ártatlanul pislogtam fel rá. – Attól még, hogy látsz valamit belőlem, még nem biztos, hogy az igaz is. – kifújtam egy kósza tincset a szemem elől, amivel valószínűleg egyúttal megcirógattam az arcát is. Aprócska légáramlat lehetett csupán, de talán érezte a belőlem áradó melegséget.
- Ez nem biztos, hogy a te nagy hatásod miatt van. Lehet, hogy csak én vagyok túlontúl ledér nőszemély. – és még csak nem is hazudtam, noha gondolhatta azt hogy csupán a szám nagy. Nem baj, így szép meglepetést okozni, és hogy ezt ő kellemesként könyveli-e el, vagy éppen kiábrándítónak, azt már nem tudtam volna megmondani. Egyelőre.
- Jaj, köszönöm! Elnézést! – kapkodtam még mindig levegő után, miközben még mindig az előbbi gondolatmenetem kavargott a fejemben. Ez nem akadályozott egy pillanatig sem abban, hogy előadjam magam, és végül kimentsem mind a kettőnket ebből a közegből. Egy-két embernek szándékosan még neki is mentem a teljesség kedvéért, hogy aztán kilépjek a jéghideg téli éjszakába. Egyből az arcomba mart a fagyos szellő, de nem zavart. Mire kiért utánam Astor is, már jóízűen nevettem a benti arcok emlékén.
- Köszönöm! – pillantottam hátra hálásan a vállam felett, amikor megkaptam kölcsönbe a zakót. Ugyan nem mondanám, hogy sokkal jobb lett, de egy kicsivel mindenképpen. – Remek volt! Csak azt sajnálom, hogy nem hoztam ki út közben egy kis pezsgőt! – bosszankodtam, finoman húzva el a számat, miközben maga felé fordított. Nem ellenkeztem, ajkaim csábos mosolyra görbültek, ahogy felnéztem rá kutató tekintettel. Egyértelműen azt üzente a pillantásom, hogy „Na, most mit lépsz?”. Ő pedig lépet, sőt, egyenesen belém gázolt a közelségével, én pedig voltam olyan őrült, hogy nem hátráltam el, kockáztatva mindent a pillanatnyi izgalomért, ami már úgy hiányzott.
Nem nyújtottam nagyon hosszúra a csókot, de határozottan viszonoztam. Nyelvem incselkedve simított végig az övén, ujjaim pedig az ingébe markoltak, úgy húztam közelebb magamhoz. Az sem érdekelt, hogy a közelsége miatt a zakó lecsúszott a vállamról, és a kőre esett. Mit számít? Még mielőtt eltávolodhatott volna tőlem, kacéran haraptam bele az ajkába, ingerlően, hogy aztán hátráljak egy lépést.
- Hoppá, sajnálom! – pillantottam le a zakóra, mikor eljutott a tudatomig, hogy miért vagyok ismét libabőrös. Bár talán már nem is a téli hideg tehetett róla, hiszen nem éreztem úgy, hogy fáznék. Azért felemeltem a földről a ruhadarabot és kicsit megráztam, hogy az esetleges porszemektől megszabadulhassak. – Ó, ha azt tudnád, kedves Astor… - sóhajtottam ábrándosan. – Mindig is inkább gyakorlatias embernek tartottam magam. – mosolyogtam egy jót rajta, miközben néhány lépést eltávolodtam tőle, egyenesen a terasz korlátjáig. – Van valami ebben a városban… - összefontam a két karomat magam előtt, úgy bámultam elmélázva a fényeket.



■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Hétf. Márc. 12, 2018 5:01 pm

- Minden bókom annyira őszinte, mint a szándékaim. - válaszolom neki a valót, majd folytatom. - Ha valakit tényleg csak felületesen akarok megismerni, olyankor csak az udvariasság szól belőlem, de akit el akarok csábítani, annak mindig igaz bókokkal kedveskedem. Mint ahogyan neked is szépségem...
Még válaszolnék neki, annyi mindent kellene helyre tennem benne, annyi mindenre lenne feleletem, de kanári madarunk egyre csak közelebb lép, egyre veszélyesebb a jelenléte, ígyhát inkább jobbnak láttam, hogy kövessem Eve-et, hogy elszökjünk a világ elől, hogy kettősünk bűnos magányába meneküljünk. S ha már ott voltunk, megcsókoltam, s akár a csillagokat is lehazudhatná az égről, akkor sem hinném el neki, hogy nem élvezte. Amint megtépte az ingemet, amit ajkamba harapott pajkosan, mind határozott bizonyíték volt arra, hogy akár többek is lehetünk egymásnak, mint egyszerű idegenek egy unalmas estélyen.
A kabát miatt viszont nem aggódtam, hiszen úgy is lesz valaki, aki majd kitisztítja, pillanatnyilag pedig nincs is szükségem rá, szóval rá bízom a ruhadarab megmentését. - Akkor mondd el Eve, s megtudom!
Nyílt lapokkal játszottam eddig előtte, s ezt tőle is elvárom, hiszen úgy jó a játék, ha előre lefektetjük a szabályrendszert, majd aszerint váltjuk a köröket. S most ő van soron, neki kell tovább gombolyítani kettősünk fonalát.
- Sosem értettem, hogy a külföldiek miért vágynak ennyire Párizsba. Persze nem azt mondom, hogy élhetetlen város, de ugyanolyan, mint a többi metropolisz. Büdös, mocskos és csak a levelezőlapokon néz ki jól. - elnevetem magam, ahogyan mellé érek, majd hátsómmal dőlök neki a korlátnak. Elnézem eszményi szépségét, és be kell vallanom, egy pillanatra eljátszottam a szerelem első pillantásra gondolat igazságtartalmán. Persze nem mondom azt, hogy én ebbe a betegségbe szenvednék vagy ilyen jellemhibával küzdenék, de végigmérve őt és azt a megannyi nőt, akivel dolgom akadt... Mintha minden ostoba libát csak azért döntöttem volna meg, hogy végül hozzá vezessen el a Sors.
- Az előbb hogyan értetted, hogy ne legyek magabiztos? Hazugság lenne minden, amit látok belőled? Egy kép, amit csak nekem mutatsz? S nem is vagy olyan kifinomult és alázatos, mint ahogyan odabent viselkedtél? - szemein felejtem tekintetemet, majd a sötétlő, lámpafénytől alig megvilágított eget kezdem kémlelni. - Őszintén szólva örülnék annak, ha igazam lenne, ha az a ledér nőszemély lennél, akinek képét az előbb felfestetted. A rossz kislányok jobban vonzanak, mint a szende szűzek...
Elnevetem magam. - Félre ne értsd, nem tartalak szende szűznek!
A gondolatra még a könnyem is kicsordul, majd közelebb csusszanok hozzá, hogy combjaink összeérjenek. Van benne valami varázslatos, ami elemi erővel vonz magához és nem tudom megmagyarázni, képtelen vagyok szavakba önteni azt, hogy micsoda.
- Kíváncsi vagyok rá, hogy mit rejthet ez a csoda! - nyúlok a közelebbi vállához, majd a pántot, mely a ruhát tartja, félresöpröm, hogy társa legyen az egyetlen mentsvár, ami még Eve-en tartja az estélyit. Ahhoz azonban, hogy óhajom valósággá váljon, neki is tennie kell valamit, a második pánt lazítása rá hárul.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Pént. Ápr. 06, 2018 4:16 pm


karakterleadás miatt
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Hétf. Ápr. 09, 2018 9:55 pm

Philippa && Luna
oh my god it's you. i adore you.

Néha elfelejtem, hogy milyen kicsi is a világ és valami, amit egy teljesen más kontinensen csinálsz eljuthat egyikről a másikra. Szinte bárhol felbukkanhat az ember és csillogó szemekkel néznek rá. Persze azért még távol vagyok ettől, de minden porcikámmal azon dolgozom, hogy jó lehessek. Hogy jobb lehessek. Tudom, hogy nem lesz egyszerű menet, de azt is tudom, hogy megéri. Kicsit hevesebben vert a szívem a megszokottnál, amikor megérkeztem. Úgymond kiharcoltam magamnak, hogy itt lehessek. Franciaország egy gyönyörű hely, ahol a művészet, a szerelem olyan természetességgel keveredik, hogy egyszerűen élmény még csak a távolból figyelni is. Most pedig erre a kis jótékonysági előadásra, koncertre pedig nem maradhattam otthon. Amúgy is kezdem észrevenni, hogy többnyire csak aludni járok haza és akkor sem a saját szobámban hajtom álomra a fejemet, hanem általában addig fetrengek a kanapén, amíg az álom magával nem ragad. Folyamatosan beszélek a nagynénémmel, hiszen mindig be kell csekkolnom, hogy még nem vittek el elmegyógyintézetbe, mert megőrültem olyan sok volt nekem a hazatérés. Tudtam, hogy nem lesz könnyű menet és talán még szembe sem akarok nézni azzal, amivel küzdök.. De addig nem megyek el, amíg ezt igazán le nem zártam magamban. Jelentsen bármit is a lezárás. Nem menekülhetek egy életen át. Azonban egy éjszakát még igazán kivehetek magamnak.
Körbenézek a sok hírességen, akik megjelentek és néhányuknál el is kap azaz érzés, hogy odamegyek és leszólítom őket és elmondom, hogy mennyire imádok mindent, amit csinálnak aztán inkább a nyelvemet kezdem harapdálni, hogy ezzel is visszafogjam magam. Valószínűleg azt sem tudják, hogy ki vagyok, úgyhogy teljesen felesleges lenne őket letámadnom. Valószínűleg elvitetnének innen, hogy egy őrült rajongó vagyok semmi több, én pedig nem akarom ennyire leégetni magam, meg hát azért jöttem, hogy élvezzem az estét. Úgyhogy pontosan ezt fogom tenni és majd a távolból figyelem az összes született tehetséget bármennyire is nehezemre esik önuralmat tanúsítani. Ilyenkor tényleg azt érzem, hogy túl korán kellett felnőnöm és valahol még egy kisgyerek tombol bennem.
■ ■  remélem jó lesz.  doboz  ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
18
● ● Reag szám :
12
● ● Keresem :
i need him now
● ● karakter arca :
● katherine grace mcnamara


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó •• Pént. Aug. 31, 2018 7:33 pm



karakter inaktiválás miatt

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Kaszinó ••

Ajánlott tartalom

Kaszinó
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-