Le We Club
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 2:25 pm ✥
✥ Today at 2:14 pm ✥
✥ Today at 1:30 pm ✥


Témanyitás ✥ Le We Club •• Szomb. Nov. 25, 2017 4:07 pm

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Le We Club •• Hétf. Dec. 25, 2017 5:59 pm

Nice to meet you again;
To Haku
A dolgozó és az egész évben henyélő is örömét leli egy kis kapcsolódásban. Aki az ellenkezőjét állítja, az még nem élte át igazán a bohém kellékek hiányát, vagy másik variáns, hogy egy másik bolygóról szalajtották. Manapság vannak még olyan megtért szentek, akik ne láttak volna élőben - a névadásából közismert - night clubbot? Vagy néhányuk túl prűd bevallani magának, hogy az otthon ülő casino-chat már nem az igazi? Én - más kollégáimmal - szokásunkhoz híven szoktuk a hétköznapi idéző-jeles hajtást egy hétvégi ismét idézőjeles gyors lazításban kiengedni. Ez szinte normális minden kezdő tizenévesnél és gyakran magányos, vén ötvenesnél. Legkedveltebb helyünket a legelső látogatásánál már a top listába véstük. A Le We Club pazarul ötvözte a férfiak három alapvető igényét. Az alkoholt, a kellemes hangzást, és természetesen a szebbnél-szebb nők felhozatalát. Olvassa magára az az igét, aki álszenten állítja, hogy ilyenre nincs szüksége a mai huszonegyedik férfi társadalomnak. Elég mindössze visszatekintünk pár évre, ahol nyilvánvalóan látszott és elfogadott volt, hogy a férfi és a nő egyaránt kielégítse mindazt, ami nála napirendszerességgel elmaradt. Mi voltaképp nem a napirendszerességet hanem a 8 órás munkaidőnket szeretnénk elűzni ebben a szombat estében. Ha nem is hosszú ideig, de legalább pár percre elfeledve azt hogy az íróasztal előtt ülünk, és a telefont olyan gyakorisággal ragadjuk mintha a saját mobilunk volna. Négy igazán jól ismert vendég tér be ismét ide, ahol a csaposnak már azt a formalitást sem kiengednie magából, hogy "mi italt fogyasztanának az urak?"
- Nahát öregem...ahogy látom, ez a hely egyre csak jobb lesz. - az egyik munkatársam jelenti ki, akivel kettesben befoglaltam az egyik bárpult előtti kis férőhelyet. Kijelentésének még az sem szabott gátat, hogy a bennlévő, napról-napra falatnyibb ruhában járkáló nőkön ne legeltette volna rajtuk hentes módjára a szemeit.
- Csak egy nézés, és máris kész vagy? - kérdezek vissza cinikusan, miközben eddigi magányosságomban egy női kéz simít végig a vállamon. Az első kérlelő, aki hűen úgy tesz ahogy legtöbb nő ebben a klubhelyiségben. Kéretve magát dörgölőzik hozzám, néha valósággal kikövetelve belőlem, hogy figyelmem egyedül csak őt kísérje.
- ...hát akkor...én...hagyom ezt, hogy lefolyjon közöttetek. - jelenti ki, az "ezt" körülírást használva pedig jelképesen körözgetve az ujjával a levegőben. Szinte még öt perc sem telt el, de már a kollégáimat beelőzve be is szereztem magamnak a mai esti első kliensem. Persze ebben a helyzetben itt egy másfajta kliensről van szó, akit bizakodó és manipuláló szavak helyett pusztán elég fizikai finomkodással megszelídítenem. De ahogy elnézem kezének vándorlását az övemen, ő már tesz is a hangulat fokozásáról, helyettem.
●●
410 szó
●●

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Le We Club •• Szomb. Márc. 17, 2018 11:16 am

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Le We Club •• Szer. Ápr. 18, 2018 10:10 pm

Pree && Shana


A napok iszonyatosan lassan telnek egymás után, amióta Franco elment ismét nem találom a helyem. Üres lett az életem, és még az eddiginél is szarabbul érzem magam. Megbíztam benne, szerettem, beengedtem az életembe, ő pedig az első nézeteltérés után összecsomagolt és itt hagyott. Fel kell dolgoznom a hiányát, el kell fogadnom, hogy néhány hónapnyi öröm jutott csupán nekem. Nem mondom, hogy könnyű, de kinek van ideje búslakodni a zene, a pia és kokain mellett? Igen, talán azóta még inkább barátom lett a whiskey és az a bizonyos fehér por. Hülye voltam amikor azt hittem, hogy képes vagyok leszokni, hogy megérdemlem a boldogságot és a tiszta életet. Nekem ez az életem, az alkoholtól bűzlő éjszakák, a kokaintól szédülő pillanatok, és a zene, ami ha csak átmenetileg is, de begyógyítja a sebeket. A mai estét a felejtés mámorában szeretném tölteni, semmi másra nem vágyom csak arra, hogy a gondtalanság részegségébe merüljek és magam mögött hagyjak mindent ami fáj. Még egy utolsó pillantást vetek magamra a tükörben, mielőtt bevetném magam az éjszakába. Fekete ruhám tökéletesen simul testemre, barna hajam zuhatagként omlik meztelen vállaimra. Mintha nem is én néznék vissza saját magamra, hanem valami gyenge, élettelen, sápadt hasonmásom. Arcom fehérségét még a meggypiros rúzs is kiemeli. Francesco utálta ezt a színt, én pedig most még azért is ezt a rúzst használom nap, mint nap. Azt akarom, ha véletlenül szembemegyek vele az úton egyszerre fájjon neki a látványom és epekedjen utánam. Még úgy is, hogy tudom, erre semmi esélyem. Megrázom a fejem, hátamra veszem a kardigánom, kezembe a táskámat és búcsút intve Buddynak lépek ki Párizs forgatagába. Csak a csillagok és az utcák lámpái világítják be a macskaköves utakat. Gyalog megyek, cipőm sarka koppan a betonon, gondolataimba merülve szlalomozok az emberek között. A Club, ahova tartok ugyan nincs közel a lakásomhoz, de most jól esik sétálni, jól esik kiszellőztetni gondolataimat.
A cigicsikket messzire hajítom, majd a biztonsági őröknek mosolyogva, lépek be a szórakozóhely ajtaján. Többször jártam már itt, így egyáltalán nem lep meg a hely kinézete, sem a hangszórókból szóló zene. Szeretek ide járni, senki nem ismer, senki nem kérdez, az lehetek aki akarok. Átlag emberek járnak ide, átlag problémákkal és mindenki felejteni akar, senkit nem érdekel Shana Dumont és a nyomorult élete. Minden alkalommal magával ragad a hely varázsa, a színek és zene együttes játéka, a hangulat, a nyüzsgés.
- Dupla whiskeyt! mormogom szavaimat a pult mögött szorgoskodó pultosnak. Az ital szinte már gyönyörűnek tetszik ahogy a poharamban gyöngyözik, miközben ujjaim között forgatom a poharat. Gyorsan csúszik le az ital, végig égeti nyelőcsövem, ennél fájdalmasan  jó érzés nem is kell mára. Röpke fél óra leforgása alatt csúszik le a második, a harmadik, majd negyedik pohár tüzes víz is.
- Helloka, látom egyedül üldögélsz itt, meghívhatlak egy italra? szinte a semmiből lép oda hozzám egy magas, kigyúrt, kopasz férfi. Szemöldököm a magasba szalad, és válasz helyett csak megcsóválom a fejem.
- Ugyan már, ne kéresd magad, látom, hogy rád fér még egy ital...vagy kettő... érinti meg a hátam a kéretlen vendég.
- A barátnőmet várom, bocsi, egyáltalán nem érdekelsz. hazudok a férfi szemeibe, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve előveszem a telefont és SMS-t pötyögök Pree-nek. Annak ellenére barátok maradtunk, hogy a bátyja nemes egyszerűséggel lelépett. Sőt, azóta talán még szorosabb lett a barátságunk, hiszen mindketten elveszítettük azt az embert, aki fontos része volt az életünknek.
- SOS, gyere a Le We Cluba-ba!!!! nyomok rá a küldés gombra és csak remélni tudom, hogy Princess éppen ráér és veszi a fáradtságot, hogy eljöjjön értem. Az ismeretlen kopasz férfi, akiről már tudom, hogy a Samson névre hallgat még mindig kitartóan ostromol a vicceivel, a szövegével és láthatóan nem adja fel a próbálkozást. Pedig igazán próbálok negatív jeleket küldeni felé, de láthatólag őt ez sem érdekli. Tekintetemmel folyamatosan a bejáratot figyelem, reménykedve abban, hogy a szöszi hamarosan felbukkan és végre megszabadít ettől az idióta, rámenős fasztól. Amint megpillantom az ismerős alakot és fürtöket felpattanok a helyemről és integetve jelzem az utat, hogy merre talál. Amint a közelembe kerül, megfogom a kezét és közelebb húzom magamhoz, majd egy gyors, futó csókot hintek ajkaira.
- Cica, azt hittem már sosem érsz ide. mosolygok rá kissé bizonytalanul barátnőmre. Tekintetemben láthatja a segélykérést.
- Ez az úriember itt, nem hitte el, hogy nem vagyok egyedül... intek a minket bámuló férfi irányába. - Ezek a férfiak, egyre rámenősebbek cicám, nem?

■ ■  iloveu■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Le We Club •• Csüt. Ápr. 19, 2018 6:49 pm

To Shana

Néha, egyszerű kis életem bizonyos pontjainál elgondolkodom azon, hogy a sors miért is viselkedik hazug kurva módjára az esetek többségében. Mármint...azt hittem, a legutóbbi melóhelyemen megmaradok, megmaradhatok és legfeljebb azért szűnhet meg a dolog mert végérvényesen elrontok valamit. De arról nem volt szó, hogy a főnök abban méri a bennmaradókat, hogy kiknek fogdoshatja a seggét meg kiknek nem. Sok minden belefér abba az intervallumba nálam, amit bevállalok, de valahogy ezzel képtelen voltam kiegyezni. Mármint amikor nyíltan rákérdeztem, hogy miért taperol, visszakérdezett, hogy miről beszélek úgy mégis. Aaaha, akkor hallucináltam biztos. Szóval...ezen az áron inkább nem kell a dolog köszi. Viszont megint mi van? Rám hullott a szabadidő nevű kisállat simogató és hirtelenjében nem tudom mit kezdjek magammal. Lehet lassan valami önfejlesztő körbe kellene járnom, vagy megfogadni Silas viccét és elmenni valami klubba táncolni. De az is olyan, hogy...most komolyan pénzért mutogassam a fenekem minden hülyének aki beesik? Neem, nem. Ha már mindenképp látja valaki, az érezze magát szerencsésnek, akarja látni, ne valami egyszerű tárgynak a polcon. Fredet meg inkább nem hívom fel a dologgal. Úgyis kedves lenne. Mindig kedves. Mindig szeret. Jelenleg viszont a jótékony és kedves szeretetcsomagokkal nem igazán tudok mit kezdeni. Így mi marad? Na mi? A zabálás meg a hülye sorozatok amik többnyire vagy arra ébresztenek rá, hogy rettentő gyorsan fel kell szednem valami pasit aki aztán meggyűrűz és az életünk egy kalandokkal fűszerezett romantikus szextúra lesz..vagy ellenkezőleg, pont arra, hogy maradjak csak ebben a formámban, hiszen Carrie szerint sokszor a legnagyobb hátrányaink pont abból származnak, akit pluszként magunkra veszünk. Hmmm. Bár ha egészen őszinte akarok lenni, nem bírom a Bradshaw nőcit, de ez legyen az én problémám.
Két kanál fagyi között látom azért, hogy jelez a telefonom. És megfogadom, hogy bárki is keres, nem érdekel. Senkivel nem foglalkozom ma. Pree nap, szép nap, a világ és mindenki más gondjai jöhetnek később. Azonban örökösen küzdök az angyallal meg az ördöggel a vállaimon. Most sincs ez másként. Ránézek a telefonra és kézbe is veszem. Shana...iiijjjj. Az egyetlen nő aki szimpatikus volt annak dacára is, hogy együtt járt a bátyámmal. Általában Fred és Franco is remekül ért ahhoz, hogy csupa lepkeagyú unalmas és kiszámítható libát szedjen össze. De ez a csaj másabb. Nem feltétlen tudnám megmondani, hogy miért, de más. És jellemzően, Franco kifarolt a dologból. Gondolom, hogy keressen egy zelleragyút megint. Nem fogom megérteni a férfiakat. Soha. Pedig szeretném. Kérdőn vonom fel a szemöldököm. SOS? Mi a fasz? Valami baj van? Gyanítom nem ennek álcázná ha csak össze akarna futni. Lévén biztosítottam róla, hogy attól mert már nincsenek együtt a bátyámmal még én őt bírom. Szóval, akadálya nincs annak, hogy találkozzunk. Attól meg majd...elvonatkoztatok, hogy lefeküdt a testvéremmel. Jó fej és nekem ez a lényeg. Viszont valamiért azt hiszem, hogy gond van. És azért szól. Gyorsan kimászok a petyhüldt önsajnálatból és irány a hűtő, hogy a fagyimat azért ne bukjam be. Sietve rángatok magamra egy világos csípőfarmert, felülre egy fekete atlétát és egy vékony kabátkát, hogy rekorder idő alatt el is hagyhassam lakásom magányát. Bocs Carrie maca, most a való élet közbe szólt! Majd folytatjuk még.
Beütöm a GPS-be a hely nevét, lévén...fejből én sem küldöm a klubtérképet. Szóval kocsiba is pattanok és amennyire gyorsan csak lehetséges haláleset és közúti baleset nélkül kisvártatva le is parkolok a klubnál.
Szépen kivárom a sorom mindenem és hunyorogva keresem benn Sahnat, lévén még a szemeim nem szoktak hozzá ezekhez a fényekhez. Az integetőt azonban meglátom, szóval határozott léptekkel indulok is meg felé..amikor...megcsókol. Wooh, mimi? Igyekszem nem olyan fejet vágni, mint akinek most kérte meg a kezét valami lény a Marsról, mert érkezik is a magyarázat. Ja, hogy a tuskóval van probléma?
- Háthhh volt némi fennakadásom a forgalommal, de megígértem baba, hogy jövök amint tudok. - csúsztatom derekára a kezem és aljasul alantas tekintettel mérem végig a faszit. - Pedig jobb lenne ha elhinné, ráadásul nagyon gyorsan el is indexelne. - felkacagok - Ha a farkuk megtanulna beszélni, vélhetően értelmesebb beszélgetőtárs lenne sok nőnek, mint a szájuk. - Közelebb húzom magamhoz Shant, mintha a nemlétező leszbikus kapcsolatunkban én lennék a pasi. Vagy pasis. Nem tudom hogy nevezik ezt lányok között. A srácoknál tudom csak. - De ha szépen bocsánatot kér a páromtól, kárpótlásul meghív két italra mondjuk akkor nem panaszolom be zaklatásért. - a mosolyom angyali, de a tekintetem hideg, hűvös..amit mondjuk barna szemekkel meglehetősen nehéz kivitelezni, de igyekeztem tökélyre fejleszteni az elmúlt 25 évben - Egyébként pedig megkérem, hogy a seggfej megjegyzéseit nyelje vissza. - sóhajtok, lévén megütötte a fülem a "baszatlan feminista" jelző. Nem mintha akár egyik, akár másik is lennék, de elvi szint. Attól mert valaki nem kíváncsi az ő csodálatos jellemére és nem cuppan rá rögtön a farkára még nem evidensen baszatlan feminista, nemde? Szóval inkább elhúzom magunkat a közeléből, mielőtt én fogom fejbehajítani valamivel. Mondjuk egy korsóval. Hmmm...rettenet csábító gondolat.
- Szóval baba mit gondolsz, adjunk esélyt az úrnak, hogy elnézést kérjen vagy sem? - nézek a helyi információk szerinti új társamra. Nahát...mik nem vannak!

■ ■ Zene ■ ■Ha módosítsak üzizz!■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Le We Club •• Szer. Ápr. 25, 2018 3:14 pm

Pree && Shana


A ma este nem éppen úgy alakul, hogy azt szerettem volna. Elképzeléseim szerint lehetőségem lett volna egyedül iszogatni, a sebeimet nyalogatni, távol mindenkitől, minden sajnálkozó pillantástól, minden szánalmas próbálkozástól, hogy jobb kedvem legyen. Senkire és semmire nincs szükségem. Egyedül akarok lenni, sírni ha ahhoz van kedvem, tombolni, vagy éppen törni-zúzni. Jelenleg csak a whiskeymhez lenne kedvem, a zenéhez ami bár nem kifejezetten az én világom, de legalább kikapcsolj az agyam. Az elmém azon részét, ami emlékekkel van tele, ahol felidéződnek a hűtlen férfi szavai, az arca, a mosolya, ahol minden fájdalmam, ami egykor öröm volt el van raktározva. Csak a gyógyító némaságba szerettem volna burkolózni, a semmibe, és elüldözni fejemből mindent, ami miatt rossz reggelente felkelni és még rosszabb este lefeküdni. Az illatát még érzem a lakásban, a fogkeféje még a fürdőszobában van. Olyan elcseszett életem van. Kapaszkodót keresek, hogy ne vessek véget az életemnek, valamilyen égi jelt, hogy van még keresnivalóm ezen a fájdalommal kikövezett úton, hogy van még célja az életemnek és most bármilyen kilátástalan is a helyzet, egyszer az én sorsom is jobbra fordul majd. Azt hiszem igazán nem vártam sokat a ma estétől, de úgy tűnik, hogy még az ilyen aprócska kívánságokat is képes valaki apró darabjaira törni. Már magány sem jár nekem? Ha nem lennék éppen lelki válságban, és nem kívánnám azt mindenkinek, hogy a pokol a legsötétebb bugyrában égjen halálra, akkor sem mondanám, hogy az úriember, aki annyira rámenősen próbál felszedni az esetem lenne. Én enyhén szólva is más kaliberű férfiakra bukom, mondjuk nem hátrány, ha van haja. Tényleg megpróbáltam mindent, hogy lekoptassam magamról, de a fickó kitartóbb, mint amilyennek általában lenni szoktak a férfiak az ilyen jellegű szórakozóhelyeken. Nem is értem, miért nem keres magának egy olyan nőt, akinek biztosan bejuthat a bugyijába, mert szemmel láthatóan az nem én leszek.
Szinte már türelmetlenül várakozok arra, hogy Pree megjelenjen, hogy kiszabadítson ebből a fogságból, hogy kiragadjon a vadász karmai közül, hogy újra szabadon szaladgálhassak. Magam sem tudom, hogy mi ütött belém, hirtelen ötlettől vezérelve hintek gyors csókot barátnőm ajkaira és őszintén remélem, hogy nem pofon lesz a merészségem jutalma. Azt is megérteném. Látom a szöszi arcán, hogy igencsak meglepte a dolog, de legnagyobb szerencsémre belemegy a játékba. Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt és mosolyt erőltetek arcomra. Ha már játszunk akkor csináljuk rendesen. Kezem átfonom a lány dereka körül és szinte már büszkén vonom közel magamhoz. Szavain felnevetek, figyelmem nem kerüli el, hogy a kopasz hapsi értetlenül bámul kettősünkre, de még mindig ugyanazon a helyen áll, mint Pree érkezése előtt.
- Ne légy ennyire szigorú velük cicám, nem tehetnek róla, hogy amikor az észt osztották nekik már nem jutott. Ismered a viccet nem? pillantok kérdőn Pree-re. Ez most mégis hogyan jutott eszembe?
- Miután Isten megteremti Ádámot és Évát, leszáll a földre, mondván, hogy mindkettejüknek vagy egy ajándéka. Az első az állva pisilés művészete. Ádám ujjong, ugrál és könyörög, hogy Ő kapja meg ezt az ajándékot, Éva beleegyezik, így Isten a férfinek adja az állva pisilés művészetét. A férfi boldogan szaladgál körbe a parton, belepisili a homokba a nevét. Éva az Úr felé fordul és megkérdezi, hogy mi lenne a másik ajándék. Az agy Éva, az agy! ezer éves vicc már, de én még mindig képes vagyok röhögni rajta. - így történt, hogy a férfiaknak, csak a faszuk maradt. megsemmisítő pillantásokat küldök a férfi irányába, aki minden bizonnyal vérig van már sértve, mert különböző sértéseket sziszeg felénk a fogai között.
- Nem is tudom mi lenne a legmegfelelőbb.... ráncolom össze a szemöldököm, mintha olyan nagyon gondolkodnék...
- Tudod mit? Azt hiszem a bocsánatkérés és két ital nekünk, megfelelő büntetés lenne. Bár ha jobban belegondolok.... támaszkodom neki a pultnak, hol a férfit, hol pedig újdonsült páromat bámulva.
- Nem tudom, hogy abból megtanulná a leckét vagy sem...Szerinted mit kellene kitalálnunk neki, ami miatt majd egy életre elmegy a kedve az ilyen jellegű udvarlástól és ami miatt megtanulja, hogy  ha egy nő nemet mond, az nemet is jelent?

■ ■  iloveu■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Le We Club •• Szer. Ápr. 25, 2018 10:42 pm

To Shana

Nem szeretem magam sajnálni, tényleg nem. De vannak dolgok amikkel nem tudok mit kezdeni, képtelen vagyok. És ez a töménytelen édesség amit magamba tömök mind azt mutatja, hogy nem tudok túl lenni ezen az egészen Sillel. Pedig tele van vele a telefonom, a facebookom, majdnem minden platformom. És katasztrófa. Az egész. Talán maga az irónia, hogy ilyenkor vágyakozom utána a legjobban testileg is. Amikor nem lehet. Amikor csak képen látom. Lelkileg pedig? Vérzek és szörnyű. Vannak pillanatok amikor azt kívánom, bár ne mondta volna el az egészet. Hisz ha másfél hónapig nyugodt lélekkel baszott át, miért tört rá hirtelen ez a hatalmas őszinteségi roham? Talán nem is miattam, hanem a barátnője miatt. Nem mondott róla végtére is semmit. Vannak a lelkiismeretnek pontjai, melyek egy idő után túltelítődnek. Nála talán ez a 6 hét volt az, ami telerakta a pontokat. És nem is tudom mit gondolt, hogy mi lesz ezután. Mosolygunk és azt mondjuk spongyát rá? Van a lelketlen testiség. Az ösztönvezérelt, ami igazából elnyom minden mást, ami racionális lenne. És van az, amikor már rákapcsolódsz a másikra. Nem kell arra gondolni, hogy mi mindig együtt voltunk, de sokat, mindenféle hülyeségben, átlagos dologban mint mondjuk a bevásárlás. Szegény, egyszer kénytelen volt velem tampont venni is, de hősiesen állta. És most nincs.
Ki vagyok ürülve, le vagyok merülve és ez rohadt rossz érzés. Szeretni szoktam az életet, az apró dolgokat, a mindennapokat, mert mind tartogat valami jót, valami szépet. De most mindent rossznak látok, minden idegesít és minden negatívan jön le. Borzasztóan szarul nézek ki, kialvatlan vagyok és még köcsög is. Mégis az az SMS Shanától, mozgásra késztet. Mert mi van ha baj van. Ha tényleg van valami. Nem játszottam kérdezőbiztost vele kapcsolatosan Franconál hála istennek, a végén még túl sok mindent mondott volna, de...nem szoktam nemet mondani azoknak, akiket megkedveltem. Mármint igazán meg. Sokszor nyilván én is rájátszom erre, hogy többet mosolygok mint azt őszintén tenném, de mindenki ilyen nem? Akkor is, ha legszívesebben a faszba kívánná a másikat, de ilyenek vagyunk mi emberek. Folyamatosan a saját hasznunkat hajtjuk. Azt keressük nekünk mi a jó, hogy lesz a jó.
Mindenesetre összevakarom magam - már amennyire adott körülményeim között ez lehetséges - és ugyan Hasselhoff fürdőnacija nélkül, de elindulok a mentésre.
És pont törvényszerűség átka a csók, a jelző nézés, hogy bizony aranyhal ugrott a hálóba. Éppen nem kívánom behatóan semmilyen önjelölt alfahím társaságát, azt pedig éppen próbálom nemesen egyszerűen elfelejteni, hogy Shana nem rég még a bátyámmal volt. Kezeljük függetlenül a szitut, hiába hiányzik belőlem az a bizonyos férfi hajlam, hogy ország-világnak kizászlózzam a saját területem határait, de lappang bennem a felszín alatt olyan szintű feszültség, hogy jelen állásban az sem érdekel, hogy a pasas rám üt lazán 20 centit és minimum 40kg-t. Nem a méret a lényeg, nem?
- Nem szigorúság kérdésköre, ez tény volt. - más kérdés, hogy egyébként nem szoktam csajokkal járni méghozzá amiatt a förtelmesen egyszerű ok miatt, hogy férfi testekre vagyok kalibrálva. Ettől még megnézek egy csinos nőt, miért ne tenném, csak valahogy nem önt el az extázis egy pár mell látványától. - Melyik viccet? - nézek rá kérdőn. És ahogy hallgatom elhesegetem, hogy kinek mesélgetném én ezt el szívesen. A lényegre koncentrálunk, vagyis ezt a kopasz elemtestűt minél hamarabb le kell szerelni. Még az illata se jön be. Semmi. - Néhánynak még az se baba. - jegyzem meg gonoszkás mosollyal, mert hát fordult már elő a praxisban, hogy nagyobb volt a szöveg ereje, mint a teljesítőképességé. És ez, akárhonnan nézzük de csalódás. Mert egyéjszakás után, nincs második esély. Nincs visszatekerő gomb. - Ha jobban belegondolsz ez a minimum szint. Mert a baszatlan feminista önmagában is megkülönböztető sértés és ezt, egy ilyen híresen demokratikus és liberális országban mélyen elítélik. - ingatom a fejem - De az úriember ezt nyilván nem tudja. Nem is idevalósi igaz? Érzem a szavak zöngésén. Talán angol? Neem. Inkább német. Vagy holland. - vonok vállat, igazából annyira nem lényeges. Tenyerem Shana derekán nyugtatva elgondolkodom és egy undorító mosoly jelenik meg az arcomon. Nagyon régen nem csináltam ilyet. - Mit szól a kedves fritz ha eldöntjük dartsban? Fogadjunk egy csókban, hogy bekötött szemmel is leverem benne. - ez mondjuk talán igényelne némi magyarázatot Shan részére, lévén tisztában vagyok vele, hogy ezt soha nem tudnám kivitelezni. De mást igen. A pasi persze kiröhög, hogy én a kislány miféle álmokat dédelgetek, de emel a téten, legyen egy tőlem, legyen egy Shantól. Pofátlan elemtestű! Bólintok és tenyerem az izzadt mancsába csúsztatom. Blőő. - De ugye nem bánja ha a párommal is kötök egy fogadást? - mosolygok negédesen, ő meg azért rendel két piát, tipik bunkó, nem kérdezné meg mit kérünk. Sebaj. Shanhoz hajolok. - Te meg fogadsz velem, hogy be fog pisilni. - távolodok el egy mosoly kíséretében - Ha nyerek, elmondom mit kérek. Ha veszítek... - mérem végig - remélem tudsz futni. - és Sil itt verné a fejét a pultba, vagy hozna egy kötelet, amivel elvonszolhatna a helyszínről. De kihívást nem utasítunk vissza. Pláne ha mi tesszük. Odasétálunk a dartshoz és kapunk két piát, undorító ízzel. Vodka meg még valami szmötty benne. Fantasztikus. Bah. - Ó maga kezdjen, engedjük el a nőké az elsőbbség dolgot. Sőt baba, te is beszállhatsz. Én kivárom a soromat.- Felhajtom a förmedvényt és elismerően hümmögök amikor a fritz mindhárom nyilát eldobja. Soha nem verném meg benne, de nem is akarom. - Elismerésem. - mondom komolyan, egyébként tényleg szeretem ha valaki jó valamiben. Nagy mellény nélkül. - Dobsz? Nem dobsz? - nézek Shanra és ha igen, úgy szépen kivárom, bár lehet meglep. És én jövök. Kiráncigálom a táskám pántrészéből a mázlikendőm (azért az, mert babonás vagyok vele kapcsolatban. Apáé volt egyébként.) - Kösd meg kérlek. - veszem fel az engedelmes figurát. Az az igazság, hogy kilátok a kendő alatt és egyébként is... - Menjen arrébb. Még arrébb. Méég még. A falhoz. - intem, míg végül a falhoz nem áll - Tudja, jártam egy shintoista paphoz meditációs gyakorlatokra. Sokat segített. - ez egy baszott nagy kamu, de mély levegő és menjen..észrevétlenül fordítom a kezem, nem a táblába szándékozok dobni. Megy egy. A feje mellé. Még egy, a másik oldalra. És hallom, hogy rohadtul nem boldog. Eldobom a harmadikat de...túl kövér, nem sikerül, combon dobom vele. A büdös ribancot hallva elvigyorodom. - Háát haver, maga nyert. - karon ragadom Shant - Na most futunk!!

■ ■ Zene ■ ■Ha módosítsak üzizz!■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Le We Club •• Hétf. Május 07, 2018 4:22 pm

Pree && Shana


A mai világban az a legnagyobb probléma, hogy a férfiaknak túl nagy az önbizalmuk, míg a nőknek nagyon kevés. Amíg a hímneműek azt hiszik, hogy nekik mindent szabad, csak azért mert farkuk van, addig a nők kényszeresen próbálnak megfelelni a társadalom által állított szabályoknak, és addig kergetni a boldogság illúzióját míg már-már boldogtalanná nem válnak miatta. Beteg, és korcs társadalomban élünk, ahol a férfiak szinte már a mennyekig vannak magasztalva, ahol majdnem minden megengedett nekik, ahol szinte már isteni tulajdonságokkal vannak felruházva. Ellenben mi nők, bármennyire is keményen dolgozunk, folyton csak a kritikákat kapjuk fizetségnek, folyamatosan újabb és újabb elvárásoknak kell megfelelni, hogy a világ elfogadjon. Viselkedj rendesen, ne öltözz úgy, mint egy kurva, de azért legyél dekoratív, legyen férfi az életedben, de azért ne túl sok, dolgozz és nevelj gyereket, kényeztesd a férjed, lesd minden kívánságát. Ne szólj vissza, csak tűrj és tűrj. Étkezz egészségesen, sportolj, ne hízz el. Legyen jogosítványod, lakásod, és ne  turkálóból vedd a ruháidat. Legyen karriered, de azért bármikor állj a nemzet rendelkezésére és szülj, minimum egy, de legalább három gyereket. Felelj meg a főnöködnek, az anyádnak, az apádnak, a férjednek, a gyerekeidnek, a kiskutyádnak, a szomszédnak, a divatnak, a társadalomnak, a kibaszott korcs világnak. Velünk ellentétben viszont, a férfiaknak bőven elég mosolyogni, verdesni a mellkasukat, bókolni a megfelelő személynek és máris úgy tekintenek rá, mintha maga Herkules jött volna közé a földre. És akkor, amikor az ember egyszerű halandó lánya megpróbálja minden problémáját félretenni, és egy icipicit jól érezni magát, akkor egy magát Zeusznak képzelő senki és mindképp megpróbálja ráerőszakolni az undorító és kiábrándító hájas fejét, a szegény, magányosan ücsörgő nőre. Inkább azt már el sem kezdem mesélni, hogy fordított esetben mennyire nem elfogadott lenne a dolog, hogy a nő, körülbelül öt perc múlva olcsó kurvának lenne titulálva. Általában nem foglalkozom az emberiség problémáival, általában van elegendő alkohol vagy drog a szervezetemben ahhoz, hogy csak a saját gondjaimmal törődjek, vagy csak teljesen megfeledkezve mindenkiről lépek át egy olyan „dimenzióba”, ahol már nem fáj semmi. Most is határozottan ez volt az elképzelésem, de egy idióta fasz úgy döntött, hogy ezt nem engedi megvalósítani. Talán könnyebb lett volna azt a megoldást választani, hogy szépen fogom magam és elsétálok, de akkor hol maradna a szórakozás, és miért nekem kellene visszavonulót fújnom?
Szerencsére Preet sem olyan fából faragták aki könnyedén visszavonulót fúj, talán pont ezért hívtam őt, vagy magam sem tudom.
- Úriember? Hol látsz te itt úriembert nyuszi? Én csak egy bunkó parasztot látok, aki nem tiszteli a nőket, aki nem tiszteli a nemet, és aki azt hiszi, hogy annyira vonzó, hogy mindenki szétteszi neki a lábát. Pedig őszintén...ettől nagyon távol áll. lesújtó pillantásokat küldök a férfi felé. Túl sokat hisz magáról, túlságosan sokat képzel az amúgy harmat gyenge képességeiről. Hitetlenkedve, kikerekedett szemekkel nézek rá a szöszire. Hogy mivan? Teljesen elment az eszed pillantásokat küldök felé. Nagyon remélem, hogy valami bomba jó terv van a fejében, mert az egészen biztos, hogy én ezt a férfit meg nem csókolom. A hideg is kiráz, ha belegondolok, hogy a büdös pofáját a kelleténél közelebb nyomja hozzám. Felfordul a gyomrom. Arcomra fagyott a mosoly, remélem a hapsi nem látja rajtam a bizonytalanságot, és azt is remélem, hogy Pree viszont felfedezi tekintetemben a kételyt. Biztos, hogy ez jó ötlet? Biztos, hogy vásárra akarjuk vinni a bőrünket? Közelebb hajolok hozzá, hogy szavait csak biztosan én halljam, bár emberünk ebben a percben nagyon el van foglalva magával, és az ital rendeléssel.
- Mire készülsz? Biztos vagy a dolgodban? kérdezem bizonytalanul, talán még nem késő visszaszívni ezt az egész fogadásos hülyeséget. - Rendben, nem tudom mit akarsz, de legyen. Ha bepisil, teljesítem egy kérésed. nincs más választásom, mint bízni benne, és tényleg csak remélni tudom, hogy tisztában van azzal, hogy mit művel. Bele sem kortyolok a felém nyújtott italba, bőven elég, hogy megérzem az illatát, fanyar mosollyal az arcomon teszem le a poharat az asztalra.
- Nem nyuszi, köszi én ezt kihagyom. Inkább csak nézem ahogyan porig alázod az urat. jobbnak látom kimaradni most ebből a játékból, inkább csak néhány lépés távolságból titeket figyellek és elmormogok magamban egy imát, hogy ennek ne legyen rossz vége. Engedelmesen kötöm meg a kendőt. Szinte levegőt venni is elfelejtek annyira koncentrálok én is Pree dobására. Azonban nehéz úgy koncentrálni, hogy legszívesebben felröhögnék. Kíváncsi vagyok, hogyan jutnak eszébe az őrültségek. Shintoista pap meg meditációs gyakorlatok. Na persze, egy spangli fű és egy forró fürdő, esetleg. Követem a nyilak útját, alsó ajkamra harapok ahogy a dart a pasas feje mellé csapódik be. Aztán a következő is. Kicsit sajnálom, hogy nem a szeme közé sikerült repíteni azt a nyilat. Megérdemelné a fasz. A harmadik azonban olyan szépen, egyenesen fúródik bele a férfi húsos combjába, hogy nem bírom ki, hogy ne röhögjek fel. Kárörvendeni azonban nincs idő, a hülye ribancok megnevezés után olyan iramban indul felénk, a megígért csókokat összeszedni, hogy arra sincs időm átgondoljam mit tehetnénk.
- Rohanjunk! fogom meg a szöszi kezét és próbálok utat törni magunknak a teremben. Többen minket néznek, mások nevetnek, vannak akik egyszerűen csak táncolnak és fogalmuk sincs, hogy mi történik körülöttük. - Őrült vagy... nevetek rá Preere, s bár a hapsi szemmel láthatóan nem vizelt be, azért én még teljesíteni fogom barátnőm egy kérését. Csak azért, mert ennyire menő. Azonban mielőtt még elérnénk a kijáratot valaki megragadja hátulról a kezem és visszaránt, valami most meg vagy te kurva felszólítással. Elengedem Princess kezét, legalább ő szaladjon tovább, és nem is tudom, hívjon segítséget.
A kopasz hapsi teljes erejéből a falnak passzíroz, átkokat és káromkodásokat szór rám, miközben egyre közeledik felém azzal az undorító szájával.
- Engedj el te undorító állat... fordítom el a fejem, hogy nehogy véletlenül hozzám érjen, majd egy jól irányzott rúgással próbálom eltalálni a farkát. Ez a tervem azonban nem jön be, túlságosan hájas, így a rúgás csak a combját érte. Remélem Pree már úton van visszafele egy biztonsági emberrel, vagy van nála még egy nyíl és lehetőleg eltalálja vele az emberünk seggét.

Have fun ?! ■  iloveu■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Le We Club •• Szer. Május 09, 2018 10:28 pm

To Shana

Ó, drága Shana, ha tudnád, hogy mennyire nem vagyok én biztos semmiben mostanában. Mintha hirtelen kétfelé kezdene bomlani a személyiségem és az egyik minduntalan a gázt taposná, a másik pedig elrejtőzne egy pincében, amihez csak neki van kulcsa. Ez a kettősség dolgozik bennem, mozgat vagy épp hátráltat. Olyan, mintha darabokra esnék. De ez nem normális igaz? Úgy értem, nem kellene, hogy mindenre kihasson. Nem vagyok jó veszteségekkel. Én csak...képtelen vagyok bizonyos dolgokat feldolgozni, elfogadni, mert muszáj két véglet között inognom, muszáj fenntartani egy álcát, hogy minden rendben, hogy miattam nem kell aggódni mert hát megélek a jég hátán is, még a jávorszarvas is rólam legelhet ha gondolja, meg se kottyan. A valóság meg az, hogy kihívás utcára menni, kihívás mosolyogni, kihívás nem óriási faszságokat csinálni minduntalan. Mert normális reakció mondjuk, hogy idejöttem mert hívott. Normális, hogy melléálltam és nem kezdtem hülye kérdezősködésbe, hogy de mi meg mi van és egyébként is miért csókolt meg. Nem normális, hogy kötekedni kezdek. Nem normális, hogy kifolynak belőlem a szavak és egy olyan fogadás, amit képtelen leszek normálisan teljesíteni. Nem érzem a határokat. Most nagyon nem. És kérlek Shana, bocsáss meg ezért. De ösztönösen keresem az ilyen alkalmakat. Az ihlet mindig megtalál...ezt meg valami pornórendező mondta.
- Mindig biztos vagyok a dolgomban. - nézek rá komoly tekintettel, mert nem hazugság. Biztos vagyok benne, hogy megcsinálom, de a sikeressége kétséges. Az egyetemen mindig erről magyarázott a profbácsi. Kockázat és hozam, kockázat és hozam. Ha nem kockáztatsz, soha nem lesz hozamod. Akkor tegyünk szépen mindent egy lapra, pontosabban háromra, mert három nyíl lesz a dartsban. Kettővel nem fogok hibázni, sose szoktam, a harmadikkal már jártam szarul. És akkor sem voltam egyedül. - Ez a jó válasz. - mosolyodom el végül. Nem párbajra készülök, pláne nem első vérig, mégis kicsit olyannak tűnnek az előkészületek. Kicsit jobb is talán, hogy nem száll be, ámbár a lényegen nem változtatna. És különös, de nem gondolom meg magam. Nem jön ellenérzés, hogy talán ezt mégsem kéne, hanem egyszerűen felnőtt módra szólni kellene a biztiboynak, hogy a fritz tahó és dicsőséggel levonulni a helyszínről. De...hiányzik a blokk az agyam azon részéről, ahol általában a hülye gondolatokat raktározom. Majd mindjárt...mindjárt jó lesz. A hazugságok pedig úgy jönnek, ahogy kell. Egyszerű hangszínnel, szilárd meggyőződéssel, de lényegtelen komponens, hogy vajon elhiszi-e vagy sem.
Elhibázom.
Kurva élet.
A pillanatnyi letargiából Shana ránt ki és egy eszelős, adrenalin ittas mosoly kíséretében mozgásba is lendülök, de valahogy ő, a húzóerő kitolódik mellőlem. Hallom a csávót. Nem boldog. Fájhatott neki, de ha bepisilt akkor győztem valahol. Attól mert valami nem sikerül tökéletesre, még hozhat be jó dolgokat. Nah csupa haszon volt az egyetem, mennyi minden eszembe jut! Talán tőzsdéznem kellene. Egyeseknek egész jól bejött. Én is élhetnék Washingtonban, vagy New Yorkban. Végtére is a világ hatalmas és én csak egy kicsiny pont vagyok, egyetlen városában. Zsigerien él bennem a felfedezése iránti vágy. De hát jó élethez nagy tőke kell és megígértem magamnak, hogy a fiúkat nem használom ki. Franconak van elég baja magával, Fred meg házas. És így is nagyon, nagyon sokat tettek értem mióta apáék nincsenek. Ideje hát szárnyat bontani mondhatni, csak talán nem egy szakadék felett kellene elkezdeni. Mert a mély mindig csábító. Őrült vagyok? Őrült vagyok.
És blokkolok egy pár másodpercre. Mert eljött a mit csináljak most kérdéskör ideje. Segítséget kellene hívni. Igen, azt kellene. Mégis egy üres korsót kapok le az egyik asztalról. Nincs meg a gát. És noha a magasságbeli különbség miatt kellő erőt nem tudok belevinni, de fejbevágom vele, mert annyi a célom, hogy Shant engedje el. Milyen már, hogy csak úgy falhoz préseli mint egy darab zsömlét? De nem film. Nem ájul el vagy omlik össze, mint a kártyavár. Ellenkezőleg, tenyérháttal olyan alaposan pontosan kapom a pofont, hogy fordulok is. Érzem a vért. Nem kórház gyanús, de fájni fog minden bizonnyal. - Megyünk drága. - szólok Shannak, a pasi meg a fejét fogva hord le mindennek. És hátrálok, bár még látom a rajzfilmes csillagokat. A pasas meg lehajol a korsóért. - Futás! - fussunk ki, mert ha ő dobál meg minket, az rossz lesz. De csak nem olyan hülye, hogy az utcán... - Ott a kocsim! - mutatok a fekete kis mercire (ajándék volt, igen) és kihúzva a farzsebből a slusszkulcsot, pittyen is az ajtónyitó. Ha ő is sikeresen beszállt, bedugom a kulcsot és ráadom a gyújtást. A barom meg?? A hátsó ablakot töri be a korsóval. Besorolok a forgalomba, de jobb lenne nem sokáig lenni az utcán. - Hülye gyökééér... - ajj ez egy vagyon lesz..pedig úgy szeretem ezt a kocsit. És magunk mögött hagyva, felnevetek, ami nem esik jól a számnak. Meg sem töröltem. - Jól vagy Shan? Nem bántott? - fenébe, nem így terveztem én ezt el. Ki hitte volna, hogy a németeknek ilyen a vérmérsékletük?! És valahol ekkor kitör belőlem a nevetés. - Ne haragudj kérlek, nem gondoltam, hogy egy vadbarom. Mármint a keményfejű fajtából... - hagyom abba a nevetést - Remélem senki nem hívta a zsarukat... - sajog a pofon helye. Az az igazság, hogy sose kaptam ilyet. Apától sem. Fredéktől sem. Senkitől. Megijedtem. Most tényleg. Érzem, hogy megremeg a karom. Még nem ment ki a feszültség. - És mondd, hogy van valamid otthon, ami ellazít. - mondjuk valami tömény. Bármi. És várom, hogy mutassa az utat.

■ ■ Mert illik ■ ■Ha módosítsak üzizz!■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Le We Club •• Kedd Május 15, 2018 5:41 pm

Pree && Shana


Ha tudtam volna, hogy a mai este ennyire őrületes fordulatot vesz, akkor valószínűleg otthon maradok és az főleg nem jut eszembe, hogy Preet is bajba sodorjam magammal. Nem is értem mi ütött belém. Elég volt annyi, hogy elegánsan hátat fordítok a zaklatómnak és inkább egy másik klubbot keresek ahol jól érezhetem magam végre. Ehelyett én makacs nőszemély, iderángattam Princest. Igazából reméltem, hogy ő majd megfogja a kezem és elrángat innen, mindegy hová, el messzire és néhány ital, meg egy kis fű után már csak nevetni fogunk a helyzeten. Hallgatnom kellett volna inkább a megérzéseimre és elhúzni innen amíg nem késő. Általában nem keresem a bajt, mindig időben kiszállok a körforgásból, na nem azért, mert annyira félnék, csak pontosan tudom, hogyha a rendőrségre kerülök és megtalálják a kokót a táskámban akkor iszonyatosan nagy bajba kerülök. Így is eléggé elcseszett az életem, igazán nem hiányzik, hogy még hűvösre is vágjanak véletlenül. Az én elképzelésem tényleg az volt, hogy Pree idejön, megcsókolom, kidumálunk magunknak egy-egy italt, majd a képébe röhögve táncolni fogunk egész éjszaka. Ez volt az eredeti koncepció, ami mostanra már teljesen megvalósíthatatlan. Csak állok, és szinte levegőt venni is elfelejtek annyira koncentrálok Preere és a kis játékára. Irigylem a magabiztosságát, a leleményességét, a bátorságát. Nem is értem, hogy Franconak, aki maga volt a megmagyarázhatatlanság, a fájdalom, a könyörtelenség, hogyan lehet olyan húga, mint a szöszi. Kíváncsi vagyok, hogy vajon a harmadik Romily milyen tulajdonságokkal bír, vajon Princess inkább a másik fivérére hasonlít? Vagy egyikre sem? Mi is hárman vagyunk, és mindannyian teljesen különböző világ. Ingrid nagyon heves természet, céltudatos, makacs, már-már megállíthatatlannak tűnik. Marion kedves, simulékony természetű, életvidám és mindig nagyon lelkes. Ehhez képest én.... Régen nekem is voltak álmaim, volt célom, tettem azért, hogy meg is valósítsam, mára viszont már szinte semmi nem maradt abból az énemből aki Michael mellett voltam. Francesco hirtelen bukkant fel az életemben, annyira szerettem volna, hogy működjön, megnyíltam neki, beavattam a titkaimba, a félelmeimbe, ő pedig az első szóváltás után kilépett az életemből.  Na pontosan emiatt nem engedhetek soha többé közel magamhoz egyetlen hímneműt sem. Elkalandozott gondolataimból a férfi üvöltése rángat vissza. Szaladnunk kell, amilyen gyorsan csak lehet, megragadom a szöszi karját és próbálom átverekedni magunkat a tömegen. Túl sokan vannak, túl messzinek tűnik a kijárat. Szívem vadul kalapál a mellkasomban, gyomromban pillangók repkednek a gyomromban és agyamban bekapcsol a mentsük a bőrünk funkció. Milyen kicseszett egy este ez.
Érzem a szorítást a csuklómon, érzem, hogy valaki visszaránt. Csak arra van időm, hogy elengedjem Pree kezét, legalább ő szabaduljon ki innen és hívja a biztonságiakat. Mi provokáltuk a férfit az igaz, de ettől még nincs felhatalmazva arra, hogy úgy bánjon velem, mint egy darab hússal. Bármennyire is próbálom eltaszítani magamtól, ő túlságosan erős, kövér, büdös és túlságosan ragaszkodik ahhoz, hogy nyelvét a számba dughassa. Úgy tűnik, hogy ez most nem a realitás éjszakája, szemem sarkából látom ahogy barátnőm néhány másodpercnyi tűnődés után az első kezébe kerülő korsóval koppint az emberünk fejére. Látszólag semmi komoly baja nem lett, végre enged a szorítása amit ki is használok és kiszabadítom magam hájas kezei közül. Látom ahogy lendíti a kezét, hallom ahogy kézfeje csattan Pree arcán. Egyszerre kerít hatalmába a düh és a bűntudat. Megfogom a lány kezét, mielőtt azonban még elsétálnánk a helyszínről és jól időzített rúgással illetem a férfi testének közepét.
- Idióta barom! Rohadj meg te gyáva féreg. talán még szembe is köpném, ha nem lenne bennem a nőiességnek egyetlen csírája sem, de édesanyám azt tanította, hogy úrinő nem köpköd. Pedig ez fasz, megérdemelné. Szinte már görcsösön szorítom a lány kezét, néha hátra-hátra pillantok, az üldözőnk azonban nem adja fel, rohan utánunk, és a kezében tartott kancsót egyenesen bevágja a hátsó ablakon keresztül.
- A kurva életbe. pillantok hátra miközben elindulunk. - A francba, léteznek még ekkora állatok? fogalmam sincs, hogy a bűntudat vagy a harag mardos belülről leginkább. Rápillantok a barátnőmre.
- Én jól vagyok, ne foglalkozz velem. Te hogy vagy? Az az idióta rendesen odacsapott. inkább nem illetem másik jelzővel, pedig az én szememben soha többé nem férfi az, aki képes bántani egy nőt. - Te ne haragudj, nem kellett volna belerángatnom téged a hülyeségeimbe. elmosolyodom.
- Őrült vagy, mondták már? óvatosan végigsimítok a felkarján. - Van otthon egy kis fertőtlenítőm, és szerintem jeget is pakoljunk rá, különben nagyon feldagad holnapra. Annyira sajnálom Pree.... persze, hogy nem akartam, hogy baja essen. Ha lehetne visszafordítanám az időt és másképp alakítanám a dolgok történéseit.
- Hmm...az attól függ, hogy mitől szeretnél lazulni. Van egy kis teám   felnevetek - Van Whiskeym, egy kis füves cigim, és lapul a táskám aljában egy kis tasak porocska is... eddig a pillanatig nem osztottam meg Preevel, hogy milyen tudatmódosító szerekkel élek, de most úgy érzem szükségem lesz rá, el kell lazulnom, és ha szeretné ő is velem tarthat. Bízom benne.
- De mindezek előtt ápolgatlak egy kicsit. Ez a minimum, ha már megmentettél. Köszönöm. mosolygom rá hálásan, talán soha nem tudom majd megköszönni neki a mai estét.
- A következő utca balra, aztán a harmadik háztömb. Van parkoló. utasítom, hogy merre menjen, hiszen ismeretségünk ennyi ideje alatt még nem jártunk egymás lakásán.
- Mondd csak...tudsz valamit Francorol? hangom elcsuklik ahogy az oly nagyon szeretett férfi után érdeklődöm.

Have fun ?! ■  iloveu■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Le We Club •• Kedd Május 22, 2018 12:27 am

To Shana

Különös, hogy mennyire tudja nyomni az emberbe az adrenalint az ilyesmi. Szinte távolinak, már-már múltbélinek tűnik az egész klub maszlag. De az izmaim feszülése, a lábam remegése és az a különös energia ami bennem szaladgál utalnak rá, hogy mégis történt valami. És mostanában. Nem régen. És az egész az én hibám, mármint kezelhettem volna másképp is. Mondjuk rögtön szólni a biztiboyoknak, vagy a pultosnak, hogy gáz van. De neem, mert megint önjelölt terminátort kellett játszanom, egy háromszor akkora taggal. És bajba sodortam Shanát is. Járhattunk volna szarabbul. Bánthatta volna őt a fritz másképp. Olyan módon, ami nálam nem a biztosítékot veri le, hanem karácsonyfa izzóként világítja meg az idegbajomat. Most egyébként is Silas kis bejelentése óta rettenet érzékenyen reagálok mindenre és mindenkire. Talán ezért is voltam ilyen szinten meggondolatlan. És ugye nem arról szól ez, hogy csak én viselem a következményeit, hanem más is. Az a személy, aki velem van. És rátaposva a gázra, hallva a hátsó szélvédő reccsenését bizony fel is ébred bennem a lelkiismeret, hogy ezt csúnyán elrontottam és nem így kellett volna. De még nem érzem, hogy valójában milyen ez. Még majd kicsattanok az energiától és a tettrekészségtől.
- Nem is értem, mi a francért kell minden fiatal csinos nőt rögtön valami prédának tekinteni? Meg egyesek nem tudom mit látnak ha a tükörbe néznek?? !! - igen, mert hát hogy nézett ki ez a pasas is? Nagy, dagadt és kopasz. Ráadásul csak remélhetem, hogy nem jelent fel. Végtére is én vittem el ezt az egészet ebbe az irányba. Ő csak pofátlan volt és erőszakoskodott. Óó, miért nem szereztem már be néhány ügyvéd ismerőst? Vagy lehet inkább pszichiáter kellene, hogy gyógyszerezzen ha megint megbolondulok? Jó kérdés. Shan szavait hallva megnyalom a számat. Fájni fáj, de holnap lesz szarabb. - Túlélem. Mivel nem komolynak szánta. Ez csak tenyérháttal volt. - és pont ezért illene felfognom, hogy szerencsénk volt. Nekem is. Ha az a pasas tisztességesen állon vágott volna, most valószínűleg a kórházba mennék, mentővel. És magyarázhatnám a bátyáimnak, meg Szofesznek, hogy az úgy volt, hogy csak bekattantam egy picit és nem gondolkodtam. Feddő tekintettel pillantok Shanra. - Te jól felmérted, hogy segítség kell. De azt hiszem hősnek elég elbaszott vagyok. - nevetek fel és a pohártartóból kihalászok egy cigit. ez is fura, mert egyébként nem vagyok nagy dohányos, de most..valamiképpen muszáj. Szinte égető a kényszer. A plusz cselekvésé. De remeg a kezem és egy halk bassza meg kíséretében szólalok meg: - Légyszi gyújts meg nekem egy cigit. Nem akarok mára még egy autóbalesetet is betárazni. - és persze a világ minden kincséért sem áll szándékomban itt kiakadni az autóban. Az..nem illene hozzám, nem ilyen vagyok. Az utcán nem szabad. És ha már az utca, akkor tudom, hogy gyorsan le kellene tennem a kocsit, mielőtt még belefutunk valami hülye rendőrbe és kezdődnek a magyarázatok. Vagyis a hazugságok. - Én szoktam magamra mondogatni. - újfent félmosolyra húzom a számat. A nem fájó rész tökéletes és sugározza is azt a mosolyt, amit szeretnék nyújtani erre a kérdésre. Ha kapok közben cigit azért bele is szívok. Az még megy. - Héé, nincs mit sajnálnod. Nem a te hibád, hogy a pasasok nagy része azt hiszi, hogy minden nő valami szexbaba, akinek nincs vágya, meg akarata. És akit nem kell tisztelni. Az ilyen mindig felhúz. - és most meg pláne nem vagyok önmagam, mert hát..pont az az ember esett ki a mindennapjaimból, aki szervesen a részük volt. És ez...rossz. Nagyon, nagyon rossz. És nem tudom mit csináljak, hogy legalább egy kicsit jobb legyen. Persze, felemelhetném a telefont és mondjuk megpróbálhatnék felnőtt módjára túllépni..de másfél hónapig simán átvert.
- De ugye nem heroinozol? - nézek rá aggódva, mert hát én már csak ilyen vagyok, mindig aggódom azokért akik valamilyen módon fontossá váltak számomra - Viszont minden jól hangzik. Minden, minden. - de leginkább mindennek azon része, hogy nem egyedül fogok dekkolni a lakásomon valami különös bánat felhőjében. - És bármikor. - mondom őszintén, mert hát tényleg. Ha nem vagyok akadályoztatva, akkor jövök és segítek. Ez már csak így működik. A kapott instrukcióknak pedig igyekszem eleget tenni és nem elhibázni sem az utcát, sem a háztömböt. Franco...sejtettem, hogy rá fog kérdezni. - Bármelyik helyre állhatok? - kérdezem a kérdéses parkolónál. A cigimet kilököm az ablakon, úgysincs mit felgyújtani a betonon. Bár amilyen szerencsés vagyok, a végén átsuhan itt egy ördögszekér és felgyújtom a várost is. Nem is hangzik rosszul. Oké, néztem a Hollót. Néha úgy bele tudok ragadni egy-egy filmbe, hogy arra szavak nincsenek. - Elutazott. És mintha csak a fronton lenne, néha küld egy üzenetet, hogy minden rendben, a kaja jó és szeret. Nem valami bőbeszédű, pláne ha magáról van szó. - szegény Shan, ha tudná Franco mennyire más világ sokszor. Milyen nehéz belelátni és milyen nehéz rávenni arra, hogy nyíljon meg... - Hiányzik igaz? Miért mentetek szét voltaképpen? - állítom le a motort - Hogy tudsz...létezni úgy, hogy már nincs a mindennapjaidban? - kérdezem kíváncsian, ámbár legtöbbször nem szoktam ártatlan kérdéseket feltenni. Talán mond valami olyat, ami nekem is hasznomra lesz. - Na, mutasd akkor az utat. - kezd belőlem kimenni ez a löket is, amit a mai történések adtak és aggódom. Engem még soha nem ütött meg senki. Így nem. Fredék sem, soha. Apa sem. Most meg egy tök idegen ráadásul...miért nem tudok időbe kapcsolni és kiszállni?

■ ■ Mert illik ■ ■Ha módosítsak üzizz!■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Le We Club •• Pént. Jún. 22, 2018 3:53 pm

Pree && Shana


Nem teljesen erre gondoltam, amikor szórakozni indultam, arra meg a végképp nem számítottam a legvadabb álmaimban sem, hogy Pree ennyire vakmerő és már-már felelőtlennek is mondhatnám. Ennél sokkal súlyosabban is megsérülhette volna, tényleg csak a szerencsénknek köszönhető, hogy ezt megúsztuk. Még mindig az előbb történtek hatása alatt vagyok, az adrenalin dolgozik bennem, és úgy remegek, mint ahogyan már nagyon régen nem. Nem élem a mintapolgárok életét, elég sok kockázat van abban ahogy és amit csinálok, de ilyen jellegű bénító félelmet már nagyon régen nem éreztem utoljára. Talán utoljára akkor éreztem így, amikor a vőlegényem a karjaim között haldoklott. Bármennyire is szerettem volna segíteni rajta, tudtam, hogy magatehetetlen vagyok, hogy nem enyhítek a fájdalmán, nem gyógyíthatom őt meg, bármennyire is szerettem volna, feláldoztam volna magam azért, hogy ő életben maradjon. A félelem és kétségbeesés akkor is lebénított, semmi másra nem voltam képes csak ölelni őt, majd zokogtam. Zokogtam és úgy éreztem, hogy vele együtt énem legjobb része is meghalt. Aztán megtanultam továbblépni, együtt élni a fájdalommal, a keserűséggel és megtanultam mosolyogni akkor is amikor legszívesebben sírva zuhantam volna be az ágyba. Megtanultam, mert kénytelen voltam rá, máskülönben nem éltem volna túl az elvesztésével járó fájdalmat. Ebben a percben majdnem ugyanolyan bénulás, remegés, tehetetlenség és harag jár át, mint hat évvel ezelőtt. Ahogy nézem Preet, a vérző ajkait hibásnak érzem magam, ennek soha nem szabadott volna megtörténnie, soha nem kellett volna elhívnom őt és ilyen mértékű bajba sodornom. Az én hibám. Tekintetem az útra szegezem, nem tudom tovább őt figyelni, némán nézem a mellettünk elhaladó autókat, csendben hallgatom, hogy kiadja magából a dühöt és mindketten lecsillapodjunk.
- Semmi kétség afelől, hogy túléled, de baromira fog fájni amint az adrenalin kimegy belőled, és ez nagyon nincs rendben, ennek nem szabadott volna megtörténnie. Egyáltalán nem. megcsóválom a fejem. Nem haragszom a szöszire, -na jó, talán egy icipicit igen-  de nem kellett volna ennyire dühbe guruljon és nem szabadott volna megtörténnie annak ami megtörtént.
-Nem vagy elbaszott. Túl vakmerő igen, de elbaszott semmiképp. Nem szabadott volna elhívnom téged, ez mind az én hibám. Ezer más lehetőségem lett volna arra, hogy kezeljem ezt a helyzetet...azt hiszem csak magányos voltam és nem akartam egyedül lenni. Túlságosan is magányos vagyok mostanában, s bár tulajdonképpen folyamatosan körbevesznek az emberek, mégsem találom meg a helyem, mégsem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Vannak barátaim, van családom, én mégis elzárkózom és a lehető legmagasabb fallal veszem körbe magam, hogy véletlenül se tudjon áthatolni rajta senki. Franco tégláról téglára bontotta le a falat, és az lett a végeredmény, hogy mindketten még sérültebbek lettünk, mint a találkozásunk előtt. Ezt a hibát soha többé nem követhetem el. Barátnőm szavai rángatnak vissza a földre, bólintok és a táskám mélyére nyúlok, hogy előhalásszam a cigit, meggyújtom és átadom neki, majd saját magamat is megkínálom eggyel. Élvezem ahogy a nikotin végigáramol a testemen és néhány slukk után máris sokkal nyugodtabbnak érzem magam, mint másodpercekkel ezelőtt. Ez mindig használ. Óvatosan lengetem meg a kis tasakomat előtte, nem szoktam nagydobra verni, hogy drogfogyasztó vagyok, de az ilyen őrült órák után, már tényleg ezt is leszarom. Bízom benne és tudom, hogy tőle nem tudja meg senki a titkom, rákényszeríteni nem fogom, hogy velem együtt használja, ha nem szeretné, de én mindenképp felszívok egy csíkot, amint biztonságban leszünk.
- Kokain.forgatom meg ujjaim között a cuccot, majd visszacsúsztatom a táskába. - Használtál már ilyet korábban? azt mondjuk semmiképp nem szeretném, hogy függő legyen miattam. Tapasztalataim szerint, aki egyszer megkóstolja az meg akarja másodszor is, és a harmadik után már szinte lehetetlen nem rá gondolni. Tudom. Egyszer hosszú évekre sikerült elhagynom, nehéz munkával, de amióta ismét fogyasztó vagyok el sem tudom képzelni, hogy nem szívjak be, ha jó kedvem van, vagy ha szomorú, mérges, csalódott vagyok. Kihajítom a csikket az ablakon és bólintok. Bárhová állhat ahol üres helyet talál, gyakorlatilag pont leszarom, ha valakinek elfoglaljuk a helyét. Oldja meg.
- Elutazott.. ismétlem meg inkább csak magamnak a hallott információt. Nem gondoltam, hogy ez valaha meg fog történni, hogy amikor újra érezni kezdek valamit a másik fél fogja magát és búcsú nélkül, minden szó nélkül elmenekül. Én üldöztem el őt.
- Hiányzik. De minden bizonnyal én neki már kevésbé. szomorú és lemondó mosoly kúszik az arcomra. - Nos...elmentünk néhány napra, terveink szerint kikapcsolódtunk volna. Aztán...beszélgetni kezdtünk, arra kértem, hogy velem őszinte és meséljen el mindent amiről azt gondolja tudnom kell. Mesélt valami prostiról akihez rendszeresen ellátogatott, mesélt arról, hogy milyen sötét szexuális vágyai vannak...fojtogatás, erőszak, hogy mennyire szereti, ha a nő az alárendeltje. Megrémültem és kiakadtam. Elrohantam, és mire visszaértem ő már nem volt sehol. Esélyem sem volt bocsánatot kérni tőle, vagy megbeszélni a dolgokat. Egyszerűen elment. Elüldöztem. nem vagyok biztos abban, hogy ennyire részletesen szeretné hallani a fivére szexuális vágyait, de kérdezett én pedig válaszoltam. - Kibírom. Ennél rosszabbat is  bírtam már ki, amikor a vőlegényem veszítettem el. A zene és a drog életben tart. elmosolyodom. Egyszerre ennyi személyes információt már régen nem osztottam meg senkivel. Michaelről és az ő haláláról meg főleg nem szoktam beszélni. Soha.
- Téged ki bántott meg? Látom az arcodon, hogy valaki megbántott, mi történt? őszinteségért, őszinteséget vár általában az ember, de ha nem akar beszélni róla nekem az is teljesen rendben van, nem fogom kierőszakolni belőle a választ. Az épület irányába mutatok, majd csendben lépkedek előtte, hogy kövessen, nincs kedvem a liftre várni, így lépcsőn megyünk, a harmadik emeletig. Kinyitom az ajtót.
- Budy valahol itt van, gyorsan csukd be magad mögött az ajtót, hogy ne szaladjon ki. És érezd magad otthon. Hanyagul rúgom le a lábaimról a cipőt. A lakás is sokkal üresebb, amióta Franco elment, ezért nem szeretek senkit beengedni az életembe. A minibárhoz sétálok, előveszek egy üveg húsz éves whiskeyt, két poharat és a nappaliba sétálok.
- Ülj le. Hozok jeget. intek fejemmel a kanapé irányába, majd egy zacskó jéggel a kezemben térek vissza a lányhoz, amit óvatosan a felhasadt ajkaira érintek.
- így ni, hátha nem fog feldagadni. töltök magunknak az aranyszínű italból.
- Egészségedre. felhörpintem a piát és újratöltöm a poharat. - Mesélsz?

Have fun ?! ■  iloveu■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Le We Club •• Hétf. Júl. 09, 2018 10:23 pm

To Shana

Ebben igaza van. Ennek nem kellett volna megtörténnie. Mert szólnom kellett volna a pultosnak, a biztonságiaknak vagy bárkinek, aki nagyobb mint mi ketten és képvisel némi nyers tesztoszteront abban a kócerájban. Akkor megoldódott volna baj nélkül. De nem, mert nálam soha semmi nem megy egyszerűen. Mert azt hiszem, hogy ami nekem vicces, azon az áldozat is ugyanúgy fog nevetni. És hiába kellene legalább a méretarányokat felmérnem, valahogy nem gondoltam, hogy a pasas tényleg vérkomolyan fogja venni ezt az egész csókos maszlagot és kezet fog emelni Shanra. Néha olyan végtelenül naivan tudom látni az embereket. Azt hittem majd elkullog megszégyenülve, mi pedig szépen és elegánsan távozóra foghatjuk. Ehhez képest van mínusz egy hátsó szélvédőm, felszakadt a szám és Shan...jó, miatta mondjuk nem sajnálom azt a taslit. Szerintem rosszabb lett volna az, ha a tag beleerőlteti a szájába a nyelvét. Egy felszakadt száj rendbehozható, erre találták fel a rúzst meg a korrektort. És persze az otthoni jegelgetést is pár napig.
- Rosszul mértem fel a pasast. Azt hittem elhúz, vagy legalább lekopik rólunk és csak félhangosan küld el mindkettőnket a francba. A folytatásra valahogy nem számítottam. - csóválom meg a fejem. Bizony ebből nagyobb gond is lehetett volna. Mondjuk ha nem vagyunk elég gyorsak kifelé menet. Vagy ha nem kocsival jöttem volna hanem taxival. És netán utolért volna. JAJJJJJJ néha annyira ostoba tudok lenniiiiiiiii...
- Naaaa, sose sajnáld, hogy felhívtál. Én se szeretek egyedül lenni. Ilyen helyzetben pláne nem. Csak hát igen... - húzom el a számat és míg trükközve rágyújtok azért magamnak újfent megmondom, hogy ezt én basztam el. Én felmentőseregként kellett volna, hogy megjelenjek nem önjelölt Van Damme-ként. Na ilyenkor kifejezetten szeretnék valami...vigaszt, apait, anyait, hogy szeretnek úgy is, ha ilyen idióta vagyok. De ez már nem fog megtörténni. Engem már nem fog többet megvigasztalni az anyukám. A problémáimat meg magamnak kell megtanulnom megoldani. Ahogy a nagylányok szokták. Kár, hogy ehhez nem adtak ki könyvet. Mármint, hogy hogyan is kellene normális felnőtt módjára viselkedni. Vagy felelősségteljesen. Vagy valami ilyesmi. Úgy értem rendre okoskodik meg okosodik mindenki mindenféle témákban, de a naagy slampos közhely-patronokon kívül semmit nem tudnak durrantani a dologban. Az én életemnek a hajójáról kicsit hiányos a kormánylapát.
- Nem tudtam, hogy kólázol. - pöckölöm ki a hamut az ablakon és most ugye hazudhatnék, hogy óó dehogynem használtam, de még háányszor használtam. Viszont kedvelem Shant, minek hazudjak neki? Megrázom a fejem. - Nem, még soha. - nem, mert minden mást is mindig csak Sil jelenlétében használtam, próbáltam. Ezért meg valószínűleg a minimum lenne a súlyos pillantása a nyakamba meg egy adag kioktatásba ágyazott lebaszás. De hát...már nincs Sil. És ahogy a minap olyan fene találóan kifejtette, ő nekem senkim. Akkor meg mit érdekel engem, hogy mi a faszt szólna hozzá? Na..ez az.
Mivel igenel kiválasztom a számomra szimpatikus parkolóhelyet és elérjük a pontot. Francot. Bár mondhatnék neki róla valami értelmeset, de nem tudok. Fogalmam sincs Frednek mondott-e bármit, bár amilyen jóban voltak legutóbb is amiatt a...nő miatt..szerintem nem. Engem meg valahol még mindig 14 évesnek gondol, szóval ha teheti kerüli a komoly, lelkiző témákat amik ők érintik. Ki mondja, hogy egyszerű egy fiútestvérrel? Annak ajánlom a Romily aktákat. És sajnálom, hogy nem tudok ebben segíteni. Meg azt is, hogy forszírozom.
- Ezt nem tudom megmondani. - állítom le a motort és kihúzom a slusszkulcsot is. Viszont amit mond, az...megdöbbentő. Mármint sose gondolkodtam olyasmin, hogy Franconak mégis mi jön be az ágyban, lévén semmi közöm hozzá. Kb. sose hozott haza senkit bemutatni meg ilyesmik. Shannál én is azt hittem, hogy megtört a jég. De most...most nem csak a húgaként kell mondanom valamit. Alárendelt? Fojtogatás? Erőszak? Kifújom a levegőt. - Biztos, hogy megbízott benned ha mindezt elmondta. És.. - veszek egy újabb mély levegőt, kicsit tükörjég érzésem van - megértem, hogy sokkolt elsőre. Azt hiszem én sem tudnék ilyenre mit mondani hirtelen. Gondolom úgy érezte, hogy defektes, hogy nem fogsz már rá többet úgy nézni... - és amennyire sajnálom Francot, annyira haragszom is rá jelen pillanatban. Mert előhozhatta volna óvatosabban is. Nem egyben az egészet lavina módra. - Nehéz eset ilyen szempontból. Nagyon végletekben gondolkodik. - csóválom meg a fejem - És bár mondhatnék valami..biztatót, pozitívat..de egy jó ideig szerintem nem fogjuk őt látni. Egyébként pedig csak az égiek meg két pofon tudná észhez téríteni.. - húzom el a szám, mert tényleg nem fogjuk. Ennyire már ismerem viszont. Elment, mert így érezte jobbnak. Bár egyben el is menekült, hogy ne kelljen szembenéznie mindazzal, amit elmondott. És annak hatásával. Nem is értem. Mire volt ez jó?? Ezt a drog dolgot meg akár más szájából is ugyanígy hallhatnám.
- Letetted volna a bátyám kedvéért? - nézek kíváncsi tekintettel, mert ha probléma a sötét szexualitás, akkor a kokain szintén az..de vajon önmaguk lennének-e ezek nélkül? Kért volna egyáltalán Franco tőle ilyesmit? Jaj, annyira semmit nem tudok a kapcsolatukról. Az is meglepetésként ért, hogy egyáltalán ott találtam a lakásán. Bár még mindig mosolyogtató az emléke, hogy azt hitte én vagyok Franco nője. - Hogyan veszítetted el a vőlegényed? - újabb kérdés, sajnálom, végtelenül kíváncsi vagyok. Olyan nagyon végtelenül. És nem kellene, nem feltétlen. Én sem beszélek a szüleim haláláról már nagyon régóta. Meg úgy egyáltalán semmiről, mert akkor mindenki magyarázná, hogy azért vagyok ilyen meg olyan.
- Nagyszerű, ennyire látszik, hogy gond van? - ejtek meg egy halvány mosolyt, pedig ezen is igyekszem. Hogy ne lássák. Senki se lássa, hogy igenis szarul esett ami történt. Mert...mert, mert szarul esett és pont. Kész.
Elindulok a megadott irányba de előre engedem, végtére is nélküle nehezen jutnék be a lakására. Beérve pedig kibújok a cipőmből és megüt a csend. A jótékony. Mélyet sóhajtva ülök le a kanapéra, de azért fél szemmel figyelem a nyuszit, nehogy véletlen balesetet kreáljak itt. Meglátom a whiskey-t a kezében és a belső ördögöm nagyon halkan megsúgja, hogy így így. Csajos este. Hogy nem vagyok egyedül. És Shan sincs egyedül. Felszisszenek amikor a jég hozzáér a számhoz. Eddig nem is tűnt fel, hogy tényleg fáj.
- Ahh.. - de ennél azért erősebb jellem vagyok - ez olyan szar, hogy már jó érzés. - a végét még el is nevetem - Van valaki..egy barátom..jó, mondjuk úgy, hogy a legjobb barátom, de nem csak lelki szinten. És... - keresem a szót, meg egy cigit, hátha engedi, hátha lehet benn, ha nem az sem baj, akkor kimászok az erkélyig ha szükséges - nos, elég intenzív kapcsolatunk van - de szépen körbeírtam - vagyis volt, pár nappal ezelőttig. Akkor mondta el, hogy gyakorlatilag míg hozzám járt, míg velem feküdt le, végig barátnője volt. És..ez így..nem. Nekem ez nem. Ez sok. - megrázom a fejem - Úgy érzem magam mint valami kurva, Shan. Hogy annyit se érdemeltem meg, hogy elmondja és dönthessek. Egyszerűen kényelmi helyzetet használt ki. És sem mint barátját nem tisztelt meg, sem mint nőt azzal, hogy kinyissa a száját. De most..nem tudok mit kezdeni a hiányával. És azt hiszem ezért vagyok hülye. - hajtom le a fejem és egyszeriben leesik, hogy mennyire rohadtul nagyon el akartam már ezt mondani valakinek.

■ ■ Mert illik ■ ■Ha módosítsak üzizz!■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Le We Club •• Szomb. Júl. 28, 2018 4:21 pm

Pree && Shana


- Nem azt sajnálom, hogy felhívtalak, hanem azt, hogy nem gondoltam bele a dolgokba és megsérültél miattam. Sokkal okosabb lehettem volna, de azt hittem ez a kis színjáték, majd lekoptatja őt rólam, és nem mellesleg mi is jót fogunk szórakozni. Háát, legközelebb jobban átgondolom a dolgokat.
Viccesen alakult az első találkozunk Pree-vel, bevallom borzasztóan féltékeny voltam a szépségére, a stílusára, lazaságára és majdnem szétrobbant a fejem, ha arra gondoltam, hogy Francesco eltitkolt szeretője. Nem volt szimpatikus, egészen addig amíg ki nem derült, hogy szó sincs titkos szeretőkről, csak egy nagyon energikus és kíváncsi testvérről. Máris másképp néztem rá és néhány perc múlva, máris vidáman nevetgéltünk és nos...Franco már nincs, de Princess még mindig az életem része. Sosem voltam az a könnyen barátkozós típus, legtöbbször mindig hűvösnek és távolságtartónak írtak le az emberek, de mindez csak amiatt van, mert valami oknál kifolyólag a fiúkkal sokkal könnyebben megtaláltam a közös nevezőt, mint a lányokkal. Bőven elég volt nekem a két kishúgom, más csajok társaságára nem vágytam.
- Nem olyan dolog, amiről mindenkinek mesélek. Szeretnéd, ma kipróbálni?
Ha Franco ezt most hallaná, minden bizonnyal nagyon dühös lenne rám, talán meg is gyűlölne, de mivel már gyűlöl, így semmi veszíteni valóm nincs. Pree már elég nagy kislány ahhoz, hogy el tudja dönteni mit szeretne csinálni és mit nem. Erőszakkal nem fogom a használatára kényszeríteni, de ha szeretné, minden gond nélkül megosztom vele, van még bőven onnan ahonnan ezt szerzem. Keserédes mosoly jelenik meg arcvonásaimon és némán meredek magam elé, miközben hallgatom a lányt.
- Megbízott és bízhatott is. Csak egy kis időre lett volna szükségem, hogy átgondoljam mindazt amit mondott, emiatt nem néztem rá másképp, nekem ugyanaz a férfi volt, mint akit megismertem. Talán túlságosan is hevesen reagáltam a hallottakra, lehet, hogy más nő tapsikolt volna örömében, de nekem ehhez idő kellett volna, nos...időd azt kaptam. - A két pofonban most szívesen segítenék, hidd el. nevetek fel keserűen.
- Tudom, hogy ehhez végképp semmi közöm, de a bátyád felesége, Cécile, milyen nő? pillantok rá szemem sarkából. Jól emlékszem erre a névre, elmémbe égett, mint az a pillanat, amikor egy idegen nő nevén szólított. - Tudtad, hogy Franco nagyon szerette őt? Azt hiszem ő törte a szívét akkor, amikor a bátyád felesége lett. Az a nő? Nő vele ment? Vele utazott? Tudom, hogy az igazi szerelem sosem múlik el, hogy ha halványul is, vagy küzdünk is ellene, felszívódni sohasem fog. Szóval, nem lepődnék meg, ha együtt léptek volna le, mindenkit maguk mögött hagyva. - Nem kell válaszolnod, ha ez már túlságosan kényes téma. nem akarok én senki magánéletébe belemászni. Bőven elég a sajátom.
- Megpróbáltam volna. Ő szint már rám parancsolt, hogy hagyjam abba, amikor megtudta. Én pedig megtettem volna, bár kétlem, hogy egyik pillanatról a másikra sikerült volna, ahhoz túlságosan szerves része az életemnek már. válaszolok kérdésére őszintén. Biztosan megpróbáltam volna, még úgy is, ha pontosan tudom a szer hiánya milyen hatással van a szervezetemre.
- Leukémia. Harmadik stádiumú. régen volt már, hogy valakinek beszélnem kellett róla, és nem is nagyon szeretek. Gondolom ebből a rövid, de annál tömörebb válaszból is kiszűri a fontos dolgokat. - Tudod nagyszerűen értek ahhoz, hogyan rejtsem el az érzéseimet, gondolataimat és gondjaimat, éppen ezért, tökéletesen kiszúrom, ha valaki ugyanazt akarja csinálni. Ráadásul, neked még gyakorolnod kell cica. nevetek fel halkan, majd inkább elnémulok és magam elé bámulva, némán lépkedek mellette.
Amint megérkezünk a lakásba azonnal hasznosítom magam, itallal, poharakkal és jéggel térek be a nappaliba, ellentmondást nem tűrve a duzzadt ajkaira helyezem azt. Ez követően, kezemben az itallal huppanok le a kanapéra és miközben őt hallgatom rágyújtok egy cigire. Talán mégsem lesz annyira borzalmas ez az este, mint ahogyan indult. Talán jó kis buli lesz, csajos este, beszélgetős, lelkizős, beszívós és alvós este. Már a gondolata is felpörget. Nem szakítom félbe, végighallgatom és miközben mesél néha felsóhajtok és megcsóválom a fejem.
- Fogalmam sincs, hogy ezek a férfiak miket gondolnak magukról. Milyen jogon akarják ők, a mi életünket irányítani? kortyolok az italból.
- Nem vagy kurva Pree, ezt a gondolatot gyorsan verd ki a fejedből, nem a te hibád, hogy ez a barátod azt hiszi mindent megtehet veled amit csak akar. Kihasznált, testileg és lelkileg is, jobban járna, ha ő érezné szarul magát. miközben beszélek a táskám mélyére nyúlok és előhalászom a kokót, hogy az üres asztalra, gondosan csináljak két csíkot, majd az összehajtogatott pénzt is mellé pakolom.
- Pree, ez a barát, biztosan csak egy barát? Semmi többet nem érzel iránta? Mélyebbet? tudakolózok, majd a kezembe veszem a pénzt és az egyik csíkot felszívom. Hátradöntöm a fejem, visszaejtem a lét a poros tasak mellé és elnyúlok a kanapén, az annyira imádott és függőséget okozó érzésre várva.
- A másik csík a tied lehet ha szeretnéd. De csak óvatosan, és ha csak szeretnéd.

Have fun ?! ■ne haragudj, hogy ennyit késtem! Embarassed  iloveu■ ■credit

[/i]
avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Le We Club •• Vas. Okt. 07, 2018 12:02 pm


Leadás miatt
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Le We Club ••

Ajánlott tartalom

Le We Club
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Transzvesztita Club
» Shine Party Club

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-