Kutyasétáltató
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Today at 8:16 am ✥

✥ Today at 2:00 am ✥

✥ Yesterday at 11:25 pm ✥

✥ Yesterday at 11:18 pm ✥

✥ Yesterday at 9:31 pm ✥

✥ Yesterday at 9:24 pm ✥

✥ Yesterday at 8:54 pm ✥

✥ Yesterday at 8:32 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Kutyasétáltató •• Szomb. Nov. 25, 2017 4:11 pm

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2167
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Kutyasétáltató •• Csüt. Jan. 25, 2018 9:48 pm

- Bella, nem! - kiáltom el magam, mire a város összes galambja felreppen, az én gyönyörűségem azonban nem zavartatva magát felszedi az eldobott papírgalacsint és játékos morgással támadja meg alig kinőtt fogaival a veszedelmes ellenfelet. Haragudni rá azonban nem tudok, hiszen pontosan azért hoztam ki ide a város egyik kutyasétáltatójához, hogy ismerkedjen az őt körülvevő világgal, s ne csak lakásom négy falát bámulja naphosszat. Így is furdal a lelkiismeret, hogy munkaidőben magára hagyom őt, de talán megérti és elfogadja, hogy vannak helyzetek, amikor nem lehet mellettem. Persze így indultunk neki első éjszaka is, amikor elhoztam a menhelyről, bájos szemeinek viszont képtelen voltam nemet mondani, így az ötven eurós kutyalak helyett az ágyamban kötött ki. S mind a mai napig ott alszik el mellettem, a saját kispárnáján, ami napról napra egyre kisebb lesz neki.
- Köpd ki! Na mi lesz? Köpd ki! - tartom neki a kezemet, de megmakacsolja magát és őrült sebességre kapcsolva próbál előlem megszökni, de bukdácsolása eleve kudarcra van ítélve. - Ez a terved?
Megkettőzöm a lépteimet, úgy tartok vele, követve minden egyes pillanatban apró lábainak munkáját. Amikor észreveszi, hogy képtelen előlem megszökni, elengedi a galacsint, nyelvével segíti ki szájából az összegyűrt papírdarabot, majd hangos vakkantással kezd el velem feleselni.
- Nem értettem tisztán, megismételnéd? - újra csaholásban tört ki, én pedig csak nevettem rajta, s lehajoltam hozzá, amire ő nemes egyszerűséggel eldobta magát, hasát mutatva nekem, melyet így kötelességem volt megvakarni. S valóban, mintha csak nevetett volna, úgy viháncolt az ujjaim alatt apró termete, úgy csapdosta rövidke farkát a földhöz.
Leguggoltam mellé, majd nyakörvére csippentettem a póráz végét, amit abban a szent pillanatban meggyűlölt és elkezdte rágni. Csak sóhajtottam és ujjammal figyelmeztettem a helytelen viselkedésre, ami nem igazán hatotta meg, hiszen továbbra is fogaival csüngött a rágásbiztos anyagon.
- Na gyere, te rosszcsont! - húzok aprót a pórázon, ami nem tetszik neki, de morgását nem tudom komolyan venni, hiszen olyan gyenge, olyan visszafogott a dühe, hogy inkább nevetnem kell rajta, mintsem megijednem. Először farmerom zsebét ellenőrzöm, majd rájövök, hogy a cigarettám a kabátom zsebébe tettem legutóbb, s amikor gondolatot tett követett, máris a számban éreztem az apró rudacskát, s amint meggyújtottam a végét, számat átjárta a füst keserű íze. - Ígérd meg, hogy sosem szoksz rá!
Pillantok le Bella-ra, majd teret engedve neki hagyom, hogy felfedezze a póráz hatósugarában a területet. Szaglászva, ugrálva járt fűcsomótól fűcsomóig, néha aprót vakkantva egy eldobott csikkre, s kővé dermedve állt egy helyben, amikor meglátott egy másik kutyát. Figyelmét egy fehér pamacs kötötte le leginkább, egy igazából felismerhetetlen fajtájú eb, s majdnem megdicsértem a drágámat, hiszen jól választott, mivel nekem a pamacs gazdáján ragadt le tekintetem. Szemtelenül fiatal lány volt, olyan széles mosollyal, mintha egy istennő nevetne le rám a mennyek kapujából, s igézve vonzotta pillantásaim ajkaira.
- Szia! Remélem, nem zavarok. Bella még új a környéken, minden érdekli és úgy érzem, a következő célpontja a te kutyád. Remélem nem baj. - lépek hozzá közelebb és nevetem el magam, majd a csikket a közeli szemetesbe pöckölöm sikerrel. - És a közönség állva tapsolja meg a veterán játékost... Bocs, rossz hatással van rám a kutyám!
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Olympe Victoire Lamoureux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kutyasétáltató •• Szomb. Jan. 27, 2018 11:13 am

Arthur nem húz, nem cibál maga után, kényelmes tempóban sétálunk, mint minden alkalommal, mikor iskola helyett a lógást választom. Ilyenkor hamarabb érek haza és viszonylag sok időm marad az edzésig. Pláne most, hogy egy kicsit jobban sikerült a sítábor és meghúztam a vállamat. Ma edzésre se kell mennem, meg úgy két hétig még folyamatában nem kell kapkodnom, ruhát váltanom, rohannom a metróra. Szépen andaloghatunk a városban a megszokott kis helyünkig, elmesélhetem neki, mennyire elegem van ebből az egészből, a hajtásból, a tanárokból, az osztálytársakból, az irracionálisan magas elvárásokból és meglepő, de olykor még az edzőmből is. Apámból, aki karácsony és szilveszter között betoppant ugyan, de sietős volt neki, egy délután letudta a családot, aztán ment is a dolgára. Ennél azért jóval többet érdemelnénk, nekem is több figyelmére lenne szükségem. Meghallgathatná az érveimet, hogy miért kéne hazamennem, miért nem akarok itt maradni, és különben is... Meg tudnám győzni, ha be tudna zsúfolni a programjába, de épp a rólam elnevezett pezsgőt népszerűsíti, üzleteket köt, bevonja a bátyámat is minden folyamatba, ő meg szintén elhanyagol és örömmel segít neki. Arthur nem nyafog, mert elpanaszolom neki az összes bánatomat, jó hallgatóság, néha búsan felnéz rám, mintha azt üzenné, hogy tudja mit érzek, olyankor csak leguggolok mellé és beletúrok a bundájába. Behunyt szemmel élvezi, olykor megnyalja a kezem. Szép kis páros vagyunk mi, de legalább egymástól megkapjuk a törődést, amire mindkettőnknek szüksége van. Már egészen hozzám nőtt, pedig alig fél éve van velem a kis öreg. Pontosabban a szomszédban, de a költözés után valahogy mindig a mi kertünkben kötött ki. Első alkalommal tiszta szutyok volt, földgombóc csüngött a bundájáról is, mert átverekedte magát a sövény alatt, hogy nálunk randalírozhasson. Már akkor belopta magát a szívembe, élveztem, hogy Pascalt mennyire idegesíti a jelenléte. Azóta ha időm van, mindig sétálok vele egyet, játszani hozom, bár már idős, hamar fárad és olykor konokul csak leül mellém egy pad tövébe. Én meg ölbe veszem. Szeretgetem, ha jobb idő van, azt is hagyom, hogy a karom alá dugja a fejét és aludjon egyet. Ehhez most hideg van, Arthur pedig a szokásosnál elevenebb, biztos fázik. Nekem viszont mosolyt csal az arcomra, hogy kivételesen nem úgy viselkedik, mint egy lusta macska, de a 'hozd vissza' játék még így sem megy. Pedig egyszer igazán szívesen kipróbálnám, de ez a makacs eb füle botját se mozdítja, hiába hajigálok botot meg labdát neki. A harmadik alkalommal fel is adnám - miért is dobálnám el saját magamnak a játékot, hogy utána tudjak menni -, ha nem találná meg a labdát egy másik kutya. Nem veszem el tőle, figyelem, ahogy szagolgatja, először csak messziről méricskéli végig, Arthur pedig csak ezért kezd érdeklődni iránta. Tipikus. Akkor kell neki, ha a másiknak is kell.
- De hát te lusta vaaaaagy... Ne legyél irigy... - dögönyözöm meg a kis testét, mire csak megrázza magát, én meg jót mulatok rajta. Nincs rajta már póráz, itt nincs rá szükség, amúgy is barátságos kis teremtés, sosem volt vele természetéből fakadó problémám. Olyan békés, mint a gazdája. Kár, hogy nekem nincs kutyám. Anya sose engedte, sokáig nem értettem miért, aztán rájöttem, hogy ikrekkel biztos nehéz az élet, ha nekem valamit megenged, akkor az öcsémnek is kell. Három kutya idegtépő lett volna neki három gyerek mellé, így maradt a bátyám kis padlócirkálója, akiről előszeretettel jelentettem ki, hogy Szófia hercegnő és az enyém.
- Helló! - pillantok fel még mindig mosolyogva a férfira, aztán újra a kutyájára, és nem tudom visszatartani a nevetésem, ahogy meghallom a nevét. - Valóban gyönyörű! - helyeselek és már guggolok is le, Arthur mintha feszült lenne, talán aggódik a labdájáért, ezért elindul a kislány felé, én meg hagyom, hogy körbeszaglássza, ha a másik kutya nem áll neki ellen. - Ez az ártatlan teremtés? Rossz hatással? - kacarászok, ahogy végigkövetem a mozdulatsorát, már a földön térdelek, így kényelmesebb és eddig sem igazán zavart, ha fűfoltos lesz a nadrágom.. - Szabad? - emelem fel a kezem várakozásteljesen a pasasra nézve. Nem érek addig a kutyájához, míg rá nem bólint, legutóbb megjártam, szépen lehordta a nő az egész családfámat, amiért megsimogattam a kis szeme fényét. Pedig ő jött oda hozzám, ahogy most Bella is. Úgy kell visszatartanom magam, hogy ne vakargassam meg a fejét azonnal. Szerencsére Arthur azonnal odafurakszik, előbb az oldalamhoz dörgölőzik, aztán a kezem alá dugja a fejét. Az az oldalam kicsit érzékeny, nehezebben emelem fel a kezemet, de már egész jól mozog, csak pihentetnem kell a szalagokat.
- Te féltékeny dög... - hunyorítok rá tettetett nehezteléssel, de hangom szeretetteljes. Imádom, le se tagadhatnám.
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
264
● ● karakter arca :
dove cameron


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Kutyasétáltató •• Hétf. Jan. 29, 2018 12:45 pm

- Alapjában véve egy komoly, visszafogott, megfontolt férfi vagyok, de amikor ő itt van a közelemben, akkor átmegyek gyerekbe és nem tudom magam visszafogni. Ezt nevezhetjük rossz hatásnak. - magyarázom meg az előző szavaimat, majd egyszerűen csak bólintok a kérdésére, engedve neki, hogy megsimogassa Bella-t. Nem tudom nem észrevenni, hogy mennyire vonzó lány volt, s így végigmérve rajta húsz-huszonkettőnek tippeltem volna, így természetes volt számomra, hogy flörtölni fogok vele. Hiszen egy aprócska kis játék senkinek sem válik kárára, mindenki a helyén tudja kezelni az ilyetén érdeklődést, s ki tudja, talán még jobban is megismerhetjuk egymást a kutyáinknak köszönhetően.
Az arcát figyelem, ahogyan leguggolok mellé, finom ujjainak játékos csiklandozásán csak nevetni tudok, mint ahogyan kutyám is szinte felröfög a kényeztetés miatt. Mert ezt a mókázást nagyon szereti, néha pedig addig jár az idegeimre, amíg ki nem kényszeríti, hogy foglalkozzak vele. S pontosan így viselkedik az ő kutyája is, s bújós pamacsként dörgölőzik a lány oldalához, amire csak egy szúrós tekintetet kap tőlem az eb.
- Én is féltékeny lennék, ha velem lenne randevúd és mással foglalkoznál helyettem. - nevetem el magam, majd Bella nyakörvéhez nyúlok és kiakasztom a pórázt, had legyen szabad, had élvezze a lány ujjainak játékos munkáját. Észre sem veszem, hogy Bella ficánkolása miatt egy pillanatra összeért a kezünk, hiszen ismét csak a szőkeség vonásait figyelem, szégyentelenül mérve végig baba szerű arcát, dús ajkait, mentát idéző világoszöld szemeit.
- Francesco vagyok, a barátaimnak Franco... - nyújtok neki kezet, de nem kézfogásra emelem a karomat, hanem úgy mutatom felé a tenyerem, hogy abba csak kézcsókra tudja illeszteni a sajátját. S ha leesik neki a mozdulat különlegessége, ha vékonyka ujjait tényleg úgy helyezi az enyémek közé, mint ahogyan én azt várom, akkor számmal érintem a kézfejét. Lágyan, érzékenyen, óvatosan, szinte már védve őt nyomok egy csókot a felkínált végtagra, majd apró mozdulattal húzom el arcom a finom bőrén, hogy három napos borostám csiklandozza.
- Örülök a szerencsének! - pillantok fel rá, még mindig az ujjait tartva a sajátjaim között, majd elengedem őt és kiegyenesedem. Pár lépést hátrálok mellőle, majd ismét csak előveszem a cigarettámat az öngyújtóval együtt, s engedélyt sem kérve gyújtok rá az egyik koporsószögre. Mélyet szippantok a keserű füstből, majd hosszan engedem ki a fojtogató pamacsot, s ismét csak minden tiszteletet mellőzve fürkészem végig a szemeimmel. - Mit szólnál egy teához? Régóta vagyok már itt, kicsit átfagytak a végtagjaim, a közelben pedig van egy kutyabarát kávézó, ha gondolod.
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Olympe Victoire Lamoureux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kutyasétáltató •• Csüt. Feb. 01, 2018 12:42 pm

Még mindig mosollyal az arcomon hallgatom őt, majd amint megkapom a beleegyező bólintást, már túrok is Bella rövid kis szőrébe. Látom, hogy élvezi, hogy követlen és szeretetéhes, én meg örömmel dögönyözöm meg egy kicsit, közben Arthurról sem feledkezve meg, aki még mindig az oldalamat bökdösi.
- Szerintem ez inkább a jótékony hatása. Ki akar mindig komoly és visszafogott lenni? - teszem fel a költői kérdést, nem várok rá igazából választ. Persze abban sincs semmi kivetnivaló, ha valakinek ilyen az alaptermészete, de ha nem lenne meg benne a hajlandóság a mókázásra, akkor hat kutya se hozná ki belőle azt a jókedvű pasast, akit most látok. És sokkal könnyebb dolgom is van, amint leguggol mellénk, már nem törik ki a nyakam, ha felfelé kell nézni. - Arthur tudja, hogy különleges helyet foglal el a szívemben... - pillantok le rá, talán érti is, hogy mit mondok, két mellső lábával combomra támaszkodik, úgy fúrja közelebb magát hozzám. - Igen, teee.. - vakargatom meg a füle tövét gondosan kényeztetve egy kicsit, másik kezem még mindig a kislányon, szőrén keresztül is érzem, hogy verdes a pici szíve, nagyon izgága kis teremtés. Látszik rajta, hogy nevelésre szorul még, bár ezen a téren igazán nem lehet rá egy rossz szavam sem, Arthur úgy el lett rontva, mint annak a rendje. Ő is szokott olykor rosszalkodni, ám olyankor nem én bosszankodom miatta.
- Olympe vagyok.. - viszonzom a bemutatkozást, de a két kis vakarcs annyira lefoglal, hogy rövid ideig észre sem veszem a felém nyújtott kezet, aztán sietősen kapom magam, és nyújtom felé a jobb kezem mielőtt még elhúzná a sajátját. Nem idegen tőlem ez a fajta üdvözlés, de legutóbb apám üzlettársai köszöntöttek kézcsókkal. Most nem érzem magam kellemetlenül, zavarban viszont annál inkább, miközben a kezébe csúsztatom az ujjaimat. Ajkaim alig észrevehetően elnyílnak, ahogy megérzem az övét a bőrömön. Egy pillanat leforgása alatt eszmélek rá arra, hogy milyen érzéki helyzet ez valójában, és igyekszem rendezni a vonásaimat, mire újra rám emeli a tekintetét. Borostája végigkarcolja a kézfejemet, ahogy elemeli az arcát, én pedig visszahúzom a kezem, de az érzet megmarad utána még jónéhány másodpercig.
- Szintén! A legtöbben télen megfeledkeznek arról, hogy a kutyáik télen is aktívak.. Kivéve Arthur, ő mindig elég lusta.. - nézek rá megrovón egy pillanatig. Nehezményezem, hogy szinte sosem tudtam vele úgy játszani, mint azt a filmekben mutatják. Van labdája, minden vacakot vettem már neki, annak ellenére is, hogy nem az én kutyám. De hát mit csináljak, ha egyszer a szívemhez nőtt? - Óh.. Hát, nem is tudom. Jól hangzik, én sem szeretek fázni, de még csak most jöttünk.. Előtte még átmozgatom ezt a kis naplopót, hogy legyen mit kipihennie.. - nyúlok ismét a labdáért, így mindkét kutya figyelme feszülten mered rám egy pillanatra. Én pedig gonosz vagyok, nagyon gonosz és bal kézzel messzire hajítom a kis golyót. Arra számítok, hogy Arthur meg fog iramodni, ha más nem akkor Bella után. És csak remélem, hogy a kislányt nem kell majd a parkon át üldözni a hirtelen felindulásom miatt.
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
264
● ● karakter arca :
dove cameron


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Kutyasétáltató •• Pént. Feb. 02, 2018 11:30 am

- Gyönyörű név. - azt már csak magamban teszem hozzá, hogy illik is rá, hiszen az olümposziakkal vetekszik a szépsége, s amilyen kecsesen fúrta ujjait a tenyerembe, szinte látom a mozdulatot egyéb testrészeimre is fonódni. Csak mosolygok a gondolaton, amit akár annak is betudhat, hogy észrevettem arcán a zavart, még mielőtt el tudta volna tüntetni azt onnan. A talán arcpírrel járó reakció azonban egyáltalán nem válik a kárára, ad neki apró bájt és sikket, s ahogyan hallgatom a magyarázatát arra, hogy miért nem szeretne velem tartani a teázóba, csak bólintok rá és mélyet szippantok a cigarettából.
- Megértem. A helyedben én is ezt válaszoltam volna, hiszen mégiscsak milyen lehetetlen helyzet, hogy egy idegen fickó el akar hívni valahová. Ne is gondolkodj róla többet, csak egy kósza gondolat volt. - kacsintok is mondandóm mellé, majd figyelem, ahogyan a labdát meglengeti a két kutya előtt, és végül eldobja azt. Bella először rám pillant, s én csak bátorítólag bólintok felé, de nem is kellett volna, hiszen apró lábai azonnal megindulnak és bukdácsolva, majdnem szétesve iramodik meg a játékszer irányába, Arthur pedig pár taktussal lemaradva követi a hirtelen mellé csapódott pajtikáját. Természetes volt, hogy a fehér hópamacs lehagyja a kutyámat, ami némi bizonytalanságot szült Bella-ban, s amint Arthur eléri a labdát, úgy válik számára érdektelenné az egész ügy. Látom, ahogyan tétován ácsorog a zöld terület közepén, majd figyelmét egy babakocsi köti le, legalábbis látom rajta, hogy a csaklán járó kerekei felmérgesítik és pár vakkantással adja a környék tudatára, hogy az efféle ingerek neki igenis harapós kedvet okoznak.
- Bella, nem! - kiáltom el magam, de láthatóan ismét csak nem győzi meg az emberi akarat a makacs fejét, s teljes harci rohamban indul meg a támadott ellenség felé, de amikor pár méterre ér a levadászandó prédához, a kerekek megállnak és neki is földbe gyökereznek a lábai. - Bocsáss meg egy pillanatra...
Nézek elnézést kérően a lányra, majd sürgetett léptekkel indulok meg a kutyám felé, de nem kellene aggódnom, hiszen a babakocsit toló nő mosollyal néz le az én kis szürke kutyusomra, amire én is csak nevetéssel tudok reagálni.
- Elnézést kérek, még nem tudja a házirendet.
- Nem történt semmi... - nézünk össze a fiatal anyukával, majd alányalábolok Bella-nak és honom alá szorítva térek vissza Olympe-hoz és az azóta visszatért Arthur-hoz. A cigarettát út közben elnyomom, egy kukában szabadulok meg a csikktől, majd rászólok a kezemben tartott kisördögre, hogy nyugodjon meg, de ő csak kapálózik a lábaival, így kénytelen vagyok elengedni. Újra észrevette a labdát, s mint egy figyelemzavaros gyerek, úgy szalad a kiszemelt célpont felé.
- Azt hiszem, ezzel el lesz egy darabig. - mondom immáron Olympe-nak, majd kabátom zsebeibe gyűröm a kezeimet, s úgy állok meg a lány mellett. - Megvárhatlak, ha úgy gondolod, s Bella is jobban fog aludni, ha még nem megyünk haza. Persze csak akkor, ha nem vagyok a terhedre, mert abban az esetben itt sem vagyok.
Nevetem el magam, majd felkészülök az elutasításra.
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Olympe Victoire Lamoureux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kutyasétáltató •• Szomb. Feb. 03, 2018 5:02 pm

Inkább a gesztusra pirulok el, mint a szavaira, pedig a nevem nem hétköznapi, anyám tudat alatt ugyan, de jól választott, eléggé ahhoz, hogy a sajtó már ideje korán ízekre szedje és a sportriporterek latolgatni kezdjék, hogy egy névváltoztatás áll-e a háttérben, vagy ilyen véletlen egybeesés az, hogy valóban az olimpiára hajtok. Nem kell nekik sok, minden alkalommal felhozzák, amikor csak meg lehet jegyezni. Igazából egy kicsit már unalmas, egy időben egészen meg is utáltam a saját nevem és mindenkinek csak Oly-ként mutatkoztam be. Most mégis jól esik, hogy vagy nem ismer fel, vagy csak jól titkolja és egy kicsit különlegesnek tartja a nevem.
- Semmi ilyesmiről nincs szó.. - kezdek azonnal szavatkozni, de aztán csak be kell látnom, hogy nagyon is sok igazságtartalma van annak, amit mond. Nem is csak ez a probléma, mindig elég közvetlennek gondoltam magam ahhoz, hogy egy meghíváson ne akadjak fent, és szépen, finoman és udvariasan utasítsam vissza. Apám üzlettársainak javarészt fiai vannak, volt alkalmam kihátrálni néhány alkalommal már hasonló helyzetből. Ez valahogy kevésbé tűnik kínosnak, talán azért, mert viccet csinál belőle és nem veszi a lelkére. Csak hálásan pillantok rá, aztán visszaterelem a figyelmem a két csibész felé. Bal kézzel hajítom a labdát, a kutyák egymás után iramodnak meg, de aggódva pillantok Bella után, mikor meglátom, hogy nem igazán akar visszajönni. Arthur is csak cammog visszafelé, néha megáll, kiköpi a labdát, hátrafordulva kémleli az eseményeket, ahogy Franco elindul a pajtásáért a babakocsi irányába. Talán attól tart, hogy én is megszidom, ha nem jön vissza, úgyhogy komótos léptekkel, egyáltalán nem sietve hozza vissza a piros gömböt, aztán megint kiköveteli magának a simogatást és a dicséretet. Én pedig meg is adom neki, még az arcomat is megnyalja közben.
Fél szemmel figyelem, hogy kényszerül magyarázkodni miattam Franco, ráncolódik a homlokom is, egyből bűntudatom támad, amiért előbb cselekedtem, mint kérdeztem és hiába fordult meg a fejemben, hogy kölyök még az a kutya, problémás lehet vele a játék.
- Sajnálom.. - pillantok aztán fel rá, ahogy visszatér a hóna alá fogott kutyával, és mikor leteszi, összeborzolom a rosszaság füleit. Nem nézek rá megrovóan, azt hiszem a gazdájától már megkapta a magáét, nem akarom, hogy feszültség költözzön a kutyák közé. - Meg kellett volna kérdeznem... - húzom el a számat bocsánatkérőn, ahogy már ismét a labdával csalom magamra a figyelmüket. Szórakozottan veszem egyik kezemből a másikba, mulattat, hogy mindkét kutya meredten nézi a mozdulataimat, de most hiába várják, hogy ismét messzire dobjam. Egyrészt bal kézzel pokolian ügyetlen vagyok és ugyan az előző dobás nem volt túlságosan csúfos, másodjára biztosan nem menne minden erőlködés nélkül, másrészt pedig a jobb kezem aligha használható ilyesmire.
- Ugyan már, miért lennél a terhemre? Sőt, ha éppen nincs más dolgod... - nyújtom felé a labdát, hátha ő is ki akarja venni a részét a kutyák fárasztásából. Arthurt ugyanis ismerem, mint a tenyeremet, biztos vagyok benne, hogy nem futna, ha nem lenne kitől féltenie a labdáját. Bella pedig kitűnő ellenfél lehet a számára, csak kell valaki, aki elég messzire tudja dobni ezt a kicsit nyálas labdát.
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
264
● ● karakter arca :
dove cameron


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Kutyasétáltató •• Kedd Feb. 06, 2018 4:07 pm

- Nincs mit sajnálnod. Még újak vagyunk egymásnak Bella-val, szóval az is közrejátszhat, hogy még mindentől próbálom óvni. - sandán nézek rá, próbálom hosszan fenntartani a grimaszt, de ahogyan a szemeibe nézek, minden látszólagos haragom azonnal elmúlik és szertefoszlik. Egy mosollyal biztosítom arról, hogy nem neheztelek rá, s amikor újra szabadkozik, kezemet a felkarjára emelem és nyugtatólag simogatom meg a kabáton keresztül. - Akkor csak a jegyzőkönyvnek: minden engedett a kutyával kapcsolatban.
Kacsintok felé, majd le kell küzdenem az ellenállásomat, hogy a kezembe vegyem az összenyálazott labdacsot. Nem mondom azt, hogy zsigeri undorral viseltetek a kutyanyál ellen, hiszen heti rendszerességgel Bella fogait is megmosom, de ezt most valamiért kellemetlennek érzem és ha nem akarnék többet a lánytól, akkor röviden elnézést kérnék tőle, amiért nem játszom a piros golyóval. A vágy azonban nagy úr, s leküzdöm a bennem élő ellentétet, majd ujjaim közé fogom a játékszert és messzire dobom a park egy olyan részébe, ahol viszonylag kevesen vannak.
- Nézd, túl fiatal és túl gyönyörű vagy ahhoz, hogy az idődet egy ilyen vénségre pazarold, mint én. - nevetem el magam, aztán elindultam a két kutya irányába, akik mindent megtesznek azért, hogy ők legyenek az elsők, akik a labdához érnek. Arthur persze ismét előnyben van, Bella bukdácsolása pedig olyan mókás, hogy vicces videóválogatások között lenne a helye. S talán pontosan ezért is vagyok szerelmes belé, hiszen annyira sok jóval tölti meg a szívemet, frissíti fel a lelkemet és fakaszt mosolyra minduntalan. Egyik kollégám meg is jegyezte, hogy kérne azokból a szerekből, amiket szedek, mert az elmúlt időben megváltoztam és határozottan az előnyömre vált.
- Tudom, hogy rossz ismerkedős szöveg, de nem láttalak én már téged valahol? Olyan ismerős vagy valahonnan, csak nem tudlak elhelyezni, ami azért ciki, mert jó az arc- és névmemóriám. Segíts ki egy kicsit! - pillantok rá, amint haladok mellette, de fél szemmel azért a két kutyán tartom a szememet. Természetes, hogy Arthur ért előbb oda, de még nem vette fel a labdát, talán tanult az előző alkalomból, hogy akkor Bella elveszíti az érdeklődést. Inkább megvárta, hogy a kutyám már majdnem megkaparintsa magának a vágyott tárgyat, és csak akkor halászta el előle némi morgással megfűszerezve a mozdulatot. Bella persze próbálkozott a pajtijánál, hogy mégiscsak övé lehessen a gömböcske, de nem volt esélye, így csak szaladt a fehér szőrpamacs mellett, amíg vissza nem értek hozzánk. Elkértem tőle a labdát és újra eldobtam, majd folytattam a sétánkat.
- Persze, ha valami híresség vagy és éppen inkognitó módban akarsz maradni, akkor nem kérdezősködök tovább. Sejtem, hogy milyen lehet az, ha úton-útfélen zargatnak mindenféle kéretlen udvarlók. - megállok egy pillanatra, a szemeibe nézek ismét, s úgy folytatom. - Magamat is beleértve.
Nevetem el magam, majd figyelmem visszapattan a kutyákra és elszánt küzdelmükre a piros labdáért. Ez valami gyermekkönyv címe is lehetne: Bella és a harc a vörös gömbért.
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Kutyasétáltató •• Kedd Feb. 13, 2018 11:03 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2167
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Benjamin Peverell tollából
Témanyitás ✥ Re: Kutyasétáltató •• Vas. Jún. 10, 2018 4:51 pm

To Hana

A mai napig keserű érzések járnak át, ha csak belegondolok az elmúlt hónapok tortúrájába. Nehéz dolog elvélni úgy, hogy a felek is lassan egyeznek meg és az ügyész is lassítja a dolgot. A késői időpontok, a karácsonyi csúsztatás és az egész hercehurca csak a tél második felére zárult le sikeresen. Ettől függetlenül bennem mind a mai napig megmaradtak ezek az érzések. Talán a bűntudat, talán a tudat, hogy valaki fontosat engedtem el. Aki még annak a világomnak a része volt, amit annyira óvtam a családomtól, a nagyapám ellenszenvétől, aki mellett utolsó lélegzetig is kiálltam volna. Igazából megtenném ezt most is, csak másképp. A dolgok változnak az évek múlásával, ezt soha nem lehet megjósolni. Eleinte bizakodóak voltunk, majd csalódottak, kapaszkodtunk egymásban, amíg el nem engedtem a kezét. Bűn volt, vétek, amit nem fogok soha az életben lemosni magamról. Olyan dolgot tettem vele, amit soha nem érdemelt volna meg és amin az sem enyhít, hogy a válást igyekeztem nem megnehezíteni és a javára fordítani. Egyetlen egy apró szegmenséhez ragaszkodtam a régi életemből: a kutya. Nem bánom, tartsa meg, vigyázzon rá, gondoskodjon róla, hisz tudom, hogy a legjobb kezekben lesz. Jobban talán nem is lehetne, emiatt is sajnáltam azt, hogy sosem jött össze a gyerek. Ha valaki, hát ő biztosan megérdemelné. De jelen álláspont szerint nincs olyan eljárás, ami ne lenne kellően kockázatos, hogy kétségbe ne vonjam. Valami azt súgja, az én szavam ebben már soha nem fog számítani.
Kellemes kora esti idő van, a nap süt, már nincs annyira meleg sem, hogy az aszfalt megégesse a kiskutya lábát. Pont ideális egy sétáltatáshoz. Este többnyire én vittem le, reggel pedig Ő. Ez volt a rég bejáratott módszer, hogy ne csak egyikünkre háruljon minden a blökivel kapcsolatosan. Én már annak is örülök, ha heti egyszer egy órára megsétáltathatom, foglalkozhatok vele. Néha felüti a kíváncsiság a fejét bennem, hogy vajon mi lenne, ha Buborékot elhoznám magammal. Mi lenne a reakciójuk egymásra? Kijönnének? Talán Emma is lehozhatná sétáltatni. De nem, ennyire merész ötleteim nincsenek. Én annak is örülök, hogy ezt sikerült elérnem, hisz nincs jogom tőle elvárni, hogy találkozzon velem, ha nem akar.
Kezeim csak lazán pihennek a zsebemben, miközben várakozok. A távolban rohangászó többi kutyát figyelem, ahogy egymással játszanak. Lehet nemsokára egy kutyával több fog ott szaladgálni, ha meglátja a társaságot. Talán kicsit csak attól tartok, hogy kínos csendben fogunk egymás mellett ácsorogni mint két idegen. Már messziről hallom a boldog csaholását, amikor szimatot fog. Tudom, hogy a kis blökinek én is hiányzok, pont mint ő nekem. Nagyon. Egy kutya is majdnem olyan, mint egy gyerek, ha egy darabig kicsit az enyém is volt, megszerettem. Nehezen tudnék megválni tőle minden szó nélkül. De azt hiszem ez a természet rendje. Mondhatnám, hogy majd az idő megoldja, de hozzá, ehhez a megoldáshoz ragaszkodom minden akaratommal. Amennyire csak nem túl kényelmetlen Hanának. Megfordulok a hang irányába, figyelem a közeledő sziluettjüket. Köszöntöm őket, de csak leguggolok. A kis feketeorrú mint az őrült kezd el húzni felém.
- Hiányoztam, hm? Te is nekem, hidd el. - nem úszom meg az arcra puszit, de ahogy kezeim ügyébe kerül, jár neki a simi.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
104
● ● karakter arca :
Kit Harington


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Kutyasétáltató ••

Tell me your secrets

Kutyasétáltató
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Állások és szolgáltatások

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-