Champs-Élysées kert
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 1:52 pm ✥

✥ Today at 11:04 am ✥

✥ Yesterday at 10:09 pm ✥

✥ Yesterday at 9:34 pm ✥

✥ Yesterday at 8:05 pm ✥

✥ Yesterday at 4:00 pm ✥

✥ Yesterday at 10:24 am ✥

✥ Yesterday at 9:36 am ✥

✥ Vas. Okt. 14, 2018 3:59 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Champs-Élysées kert •• Szomb. Nov. 25, 2017 4:12 pm

Forrás: google



Forrás: google

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Champs-Élysées kert •• Pént. Márc. 02, 2018 9:15 pm


Mom & Me


Akármennyire is idegenkedem attól, hogy anyához hasonlóan én is kipróbáljam magamat a színészet terén, vagy egyszerűen csak belépjek a gimis színjátszó körbe, önmagában a világa lenyűgöző tud lenni. A sürgés forgás, a ruhák, a sminkszobában való csacsogás és az igazi munka, ami akkor kezdődik, amikor a kamerák elkezdenek forogni... Különösen akkor tud rabul ejteni, amikor az én csodaszép anyukám van a figyelem középpontjában. Akárki akármit is mondjon, de én teljesen biztos vagyok benne, hogy Ő erre született. Amikor felnövök, vagy mondjuk tíz év múlva szeretnék csak egy kicsit olyan lenni, mint Ő. Habár az igazság az, hogy nem viselem túl jól azt, ha kamerák követnek. De ezt már kábé az egész világ tudja. És azt hiszem már el is felejtette. Sokkal jobban ki vagyok békülve azzal a fajta figyelemmel, amit a táncversenyeim során kapok. Ott legalább nincs az arcomba tolva egy kamera sem, aminek a másik oldalán azt várják tőlem, hogy más legyek, mint aki vagyok. Különben sem egyedül kell megbirkóznom vele, mert mindig ott van a táncpartnerem, akivel remek duó vagyunk.
- Sabrine, hahó! - Pislogok néhányat és sikerül fókuszálnom az egyik osztálytársamra, aki egy rózsaszín borítójú füzetet nyújt felém. Rögtön felismerem, az én töri füzetem az, amit Dominic pár nappal ezelőtt kért kölcsön, hogy le tudja másolni. Halvány mosolyt villantok rá, miközben elveszem tőle, aztán motyogok még valami olyasmit, hogy 'nincs mit' és 'szívesen legközelebb is', amikor megköszöni.
Ma rettenetesen izgatott voltam, az utolsó két órámon pedig már alig bírtam odafigyelni.  Legalább annyira be voltam zsongva, mintha ez lenne az utolsó nap és holnaptól kitörne a nyári szünet - ami egyébként most még rettenetesen messzi időpontnak tűnik. Az egésznek az oka pedig nem más volt, mint az, hogy most nem egyenesen haza megyek tanulni, vagy éppenséggel táncpróbára, hanem meglátogatom anyut egy forgatáson. Most mondja nekem bárki, hogy ez nem irtó izgi. A tanterem falán lógó órára pillantok és szinte ijedten állapítom meg, hogy már megint később fejeztük be az órát, ezért sietve indulok meg a szekrényem felé, hogy berakjak, illetve ki is vegyek belőle néhány könyvet. Amelyeket már kifelé menet gyömöszölök bele a táskámba, csak hogy minél hamarabb a parkolóba érjek, ahol Lio vár - és most valahogy különösen örülök neki, hogy reggel megígérte, hogy elvisz, mert sokkal kényelmesebb így.
Miközben azt ecsetelem neki, hogy milyen izgatott vagyok a legközelebbi táncversenyem miatt, írok egy gyors sms-t anyának, vagy az asszisztensének, attól függően, hogy ki van éppen a telefon közelében - mert náluk már néha nem is lehet tudni -, arról, hogy hamarosan ott vagyok. Fogalmam sincs újabban milyen szabályoknak kell megfelelni és kit kell ismerni ahhoz, hogy meg tudjam nézni a saját anyukámat egy forgatáson. Az viszont biztos, hogy az üzenet célba ér, mert amikor megérkezem a korábban megbeszélt helyszínre, anya asszisztense már vár, hogy bekísérjen, én pedig igyekszem nem szájtátva nézelődni és elkalandozni, amíg odaérünk.


Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Champs-Élysées kert •• Szomb. Márc. 03, 2018 5:23 pm


my little sunshine


Külön öröm, hogy nem kell a világ másik végén forgatnom és végre a saját országomban lehetek. Az pedig csak feldob, hogy a kislányom ma meglátogat. Talán ez miatt is érzem úgy, mintha kicseréltek volna. Annyira könnyen megy minden, a nyelvem nem botlik bele a nehezebb mondatokba, nem tudom levakarni arcomról a derűt, de pillanatok alatt kipréselek pár könnycseppet a szememből, ha a jelenet megkívánja. Bezsebelem a dicséreteket, fogadom az elismerő szavakat és nem restellek a szünetekben odamenni a rajongókhoz. Fotókat készítek velük, beszélgetek velük és örülök, hogy ezzel boldogabbá teszem a napjukat. Sosem éreztem, hogy centiméterekkel a föld felett lebegnék, nem voltak sztárallűrjeim, nem kértem milliókat érő ékszereket és extra édességeket az öltözőmbe. A mai napig ugyan ott és ugyan úgy eszem, ahol az adott film stábtagjai, még mindig képes vagyok meglepni őket akár egy nagy adag fagylalttal, ha épp kánikulában forgatunk. Szóval maradtam a realitás talaján és remélem, tényleg kedvelnek a kollégáim.
-Elsa, kedvesem, a telefonod megállás nélkül csörög. – Lép oda hozzám épp akkor Celestine, amikor leültem a székemre és magamhoz vettem némi gyümölcsöt. – Bátorkodtam felvenni, amikor Sabrine hívott, perceken belül itt lesz. – Széles mosolyra fut a szám, miközben egy szem szőlőt egyensúlyozok fogaim között.
-Annyira várom már, hogy ideérjen. Van egy kis meglepetésem a számára. Ed az öltözőjében van ugye? – Érdeklődöm a film egyik mellékszereplője iránt, aki nem mellesleg a szeretőmet alakítja a filmben. Nem egy blockbuster, inkább olcsóbb költségvetésű film, jobb szeretek hasonlókban játszani, a szívemhez nőttek, különösen azóta, hogy egy ilyen moziban nyújtott alakításom miatt kaptam meg a legjobb női főszereplőnek járó Oscar díjat, néhány évvel ezelőtt. Az egekbe emelte a karrierem, amiért fiatal korom óta keményen dolgozom.
-Ha jól láttam, cigizik valahol a parkban. Szívesen előkerítem neked, ha szeretnéd. – Bólintok egyet és be is állok a következő jelenetre. Celestine anélkül is tudja, hogy ki kell mennie a lányom elé, hogy azt mondanám neki. Túl régóta ismerjük egymást, megbízom benne és ő is bennem. Az évek alatt az egyik legjobb barátnőm lett, a bizalmasom, társam a rosszban és a nevetésben. Támasza voltam, amikor a férje megcsalta és egy picit hibás is vagyok abban, amiért a karrierje derékba tört. Aljas szemétláda volt, megérdemelte, hogy bűnhődjön.
Kavalkád az egész forgatás, statiszták tömkelege sétál körülöttünk, miközben úgy kell tennem, mintha senki sem lenne mellettem. Vállak ütköznek nekem, eső csepereg a nyitott esernyőre, miközben hétágra süt a nap. Az utómunka során úgyis eltűntetik a napsugarakat és engem a szürke, sötét időbe varázsolnak.
-Éééés ennyi! – Kiált fel Joel, a rendező, dob felém egy ezer wattos mosolyt, én pedig végre magam köré húzhatom a szövetkabátom. Lassan sétálok a kavicsos úton, amikor megpillantom az asszisztensem és Sabrine-t. Elmosolyodom, megszaporázom a lépéseimet és amint kartávolságba érek, magamhoz ölelem a lányom. Nincs ebben semmi színjáték, nem azért játszom, mert villognak a vakuk a kerítésen túl, vagy mert az autók zaja sem tudja elnyomni a paparazzik hangját ahogy a nevemet skandálják. Ez most csak és kizárólag a lányomnak szól.
-Mire vagy kíváncsi? Mit szeretnél megnézni? – Érdeklődöm tőle, amikor eleresztem és eltűröm a szemébe tévedt kósza tincsek egyikét. – Van egy meglepetésem, de azt majd egy kicsit később. – Mondom sejtelmesen, még mindig mosolyogva. El sem hiszem, hogy eltölthetünk egy kis időt együtt. Pocsék szülőnek érzem magam és ez leginkább Lionel-nél ütközik ki. Érzem, hogy gyűlöl, megszakad a szívem érte, de talán igaza van. Milyen anya az, akinek fontosabb a karrierje, mint a családja? Van három gyönyörű gyerekem, a pénzem halálomig kitart, talán ideje lenne megpihenni és abbahagyni a majomkodást. Én sem leszek már fiatalabb…


Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Champs-Élysées kert •• Kedd Márc. 06, 2018 11:24 pm


Mom & Me


Fura hogyan tud egyszerre feldobni az, ha tudom, hogy a délutánt anyával fogom tölteni a forgatáson, máskor meg mennyire tudok irtózni az egésznek a gondolatától is. Más ölni tudna olyan kapcsolatokért, amelyekkel én már így tizenhét évesen is rendelkezem. Én bezzeg nem tekintem különösebb előnynek, hogy fél tucat rendezőt ismerek és a szüleim nevével már-már bárhová bejuthatok, ahová csak akarok. Lehet, hogy a gyógyszerek hatása az egész, amelyeket már csak megszokásból szedek, mert egy pszichiáter, aki okosabb nálam, a szüleimnél és saját elképzelése szerint kábé a fél világnál is, úgy ítélte, hogy az jó lesz nekem. De gondolom, ha ő azt mondta, akkor az úgy is van, én mégis hogyan mondhatnék ellent a véleményének?
Attól a perctől kezdve, hogy beültem a bátyám kocsijába, olyan izgatott lettem, hogy alig bírtam nyugton maradni és megülni egy helyben. Nem minden nap történik meg ugyanis, hogy anyu itthon forgat, Franciaországban én pedig még vele is tölthetem az időmet. Kis szerencsével még arra is megpróbálhatom rávenni, hogy eljöjjön arra a területi versenyre, amire már hetek óta készülök és gyakorolok. Fogalmam sincs mikor volt, hogy utoljára látott táncolni, de talán a területi már olyan szint, ami nem tűnik puszta időpocsékolásnak.  Úgy pattanok ki a kocsiból és szaladok oda anyu asszisztenséhez, mintha puskából lőttek volna ki. - Szia Celeste! - köszöntöm mosolyogva. Ő már azóta dolgozik kábé anyu mellett, mióta az eszemet tudom és mindig is szimpatikus volt. Most arról kérdez, hogy megy a suli, én pedig röviden mesélek neki a kedvenc tantárgyaimról, meg arról, hogy mennyi teendőm van mostanság.
- Ezek a rajongók egész nap itt vannak? - kérdezem kifejezetten kíváncsian. Mert számomra rettentő elképzelhetetlen, hogy valaki egy egész napon át ott szobrozzon egy parkban, csak azért, mert az egyik kedvenc színésznője ott forgat. Nekem ehhez is elég, ha anyuval meg apuval tartok valamilyen filmes eseményre és máris körülvesznek a sztárok. Kiskoromtól kezdve így volt.
Igyekszem ugyan nem lemaradni Celestine mögött, de amíg ő már profi szinten ismeri a helyszínt, és azt, hogy mi hol van, nekem könnyen elkalandozik a tekintetem egy-egy kellék, vagy öltözőre gondosan felragasztott papíron olvasható név miatt. De mindennél sokkal jobban várom, hogy anyát pillantsam meg. Vajon milyen ruha van rajta? És milyen jeleneteket forgathatott már ma? Ezernyi kérdés és még csak most jön a java. Olyan ez, mint amikor kiskorunkban kirándulni vittek minket, csak még annál is sokkal-sokkal izgalmasabb.
Alig pár perce sétálhatunk csak, amikor  szemben velünk megpillantom az én gyönyörű anyukámat. Rögtön széles mosoly költözik az arcomra és gondolkodás nélkül viszonzom az ölelését. Az orromba beszökik kellemes, ismerős illata, ami mintha fűszeres vanília és virág illat keveréke lenne és rögtön kicsivel jobban érzem magam. - Mindent! - felelem gyermeteg lelkesedéssel, miközben felnézek Rá. Ki ne lenne baromi büszke egy Oscar-díjas anyukára? - Anyaa! Most miért kell ennyire kíváncsivá tenned? - kérdezem nevetve. A szóban való dorgálásom kicsit sem komoly, ezt pedig látni a szememben és az arcomon virító mosolyon is. Az viszont tény, hogy most aztán rettentő kíváncsivá tett. - Vannak díszletek? Létezik még egyáltalán olyan, hogy kellékes szoba? Milyen ruhákat adtak rád? És van külön sminkszoba is?


Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Champs-Élysées kert •• Csüt. Márc. 15, 2018 11:40 am


my little sunshine


Elengedem a fülem mellett a kíváncsi rajongók kurjongatásait, a paparazzik skandálását. Intek neki, dobok egy csókot feléjük, hogy kielégítsem őket, de úgyis tudom, hogy a holnapi címlapok sztárja megint én leszek, valami abszurd szalagcímmel, melyben megpróbálnak egy elérhetetlen dívának beállítani, aki mit sem törődik az ő imádóival. Hazugság, azt senki se látta, amikor kávét és péksüteményt küldtem nekik korán reggel, vagy amikor kamerák és fényképészek nélkül valóra váltottam egy beteg kislány álmát. Azt mondják, a negatív hír is hír, legalább beszélnek rólam az emberek. Az évek során megtanultam, hogyan ne vegyek tudomást a sértő, olykor megalázó kitalációkkal. Legtöbbször frappáns ötletekkel rukkolok elő és ezzel ismét én kerülök nyeregbe, máskor észre sem veszem. Egyet kivéve… ha a családomról van szó. A gyerekeimért bármit és bárkit képes vagyok akár egy pillantással is kinyírni. Ebben nem ismerek tréfát.
-Jaj édesem, úgy hiányoztál. – Magamhoz szorítom még egyszer, nem számít, hogy már percek óta állunk a forgatás egyik szegletében. A stábtagok mosolyogva üdvözlik Sabrine-t, ismerik pici kora óta, legtöbbjük minden egyes filmemre elkísér. Vannak kollégák, akikhez ragaszkodom. Ilyen például a sminkesem és a fodrászom. Nélkülük sehova sem megyek.
-Gyere, megmutatom először a sminkes szobát. Biztos emlékszel Bart-ra és Jess-re. – Bartolomeow a világ egyik legjobb fodrásza, a keze csodákat művel az én makrancos tincseimmel és mindig tudja, mire vágyom. Jessica a felesége, tüneményes lány, rengeteg tapasztalat van a háta mögött, kreatív és nagyszerűen bánik színekkel. Velem korabeliek, az egyik filmem kapcsán ismerkedtek meg, tulajdonképpen, én hoztam őket össze. – Említettem, hogy jössz, mindenképp látni akartak. – Megfogom a kezét, érzem apró csontjait a bőröm alatt. Végigmérem, amikor tekintetét épp egy hatalmas kellék veszi el és összeszorul a torkom. Mennyi időt elveszek tőlük azzal, hogy a világot járom. Az egyetlen lányom, a kapcsolatunknak olyannak kéne lenni, mint a nagykönyvben. Sabrine mindent elmondhatna nekem, én pedig hasznos vagy épp vicces tanácsokkal látnám el. Jó ég, nem ismerem a saját lányom. Legalábbis ezt az érett, komoly gondolkodású verzióját.
-Örülök, hogy itt vagy. Remélem, jól fogod magad érezni. – Széles mosollyal az ajkaimon invitálom beljebb a lakókocsi szűk ajtaján, ahol már Bart és Jess vár minket. Kitörő lelkesedéssel, tapssal és vinnyogva üdvözlik a lányom, aminek Celeste örül a legkevésbé. Ki nem állhatja Jess-t, így távozásra intem, néhány óra pihenőt adva neki ezzel.
-Sabrine, gyönyörű vagy kedvesem. – Jess elérzékenyülve öleli magához a lányom, amitől nekem is könnyes lesz a szemem, de szerencsére Bart hamar meglátja a helyzet súlyosságát és valami ócska poénnal elhessegeti az anyai könnyeket. – Mond csak drágám, akarsz egy natúr sminket? Persze, csak ha Elsa is megengedi. – Felelősségteljesen néz rám, elmosolyodom. Ez ma a lányom napja, amit csak szeretne.
-Nincs ellene kifogásom, de ne vidd túlzásba Jess, nem engem sminkelsz. Sabrine ezek nélkül a kencék nélkül is szép. – Ez pedig így is van, remek géneket örökölt, kár lenne ezt elrontani valami erős sminkkel.


Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Champs-Élysées kert •• Kedd Márc. 20, 2018 4:20 pm


Mom & Me


Anyu világa még annak ellenére is pillanatok alatt magába tud szippantani, hogy más kislányokkal ellentétben, akik gyerekkorukban csak álmodtak arról, hogy részesei lehessenek a sminkszobák és jelmezekkel teli öltözők titkainak, én beleszülettem a közepébe. Valószínűleg hamarabb tudtam melyik az előnyösebb profilom, mint hogy a nevemet le tudtam volna írni. És amíg az életem arról szólt, hogy minden pillanatban olyan csinosan legyek felöltözve és aranyosan legyen megcsinálva a hajam, mint a babáimnak, kicsit sem bántam az egészet. Akkor kezdett megváltozni minden, amikor annyit voltunk úton, hogy nem volt egy normális barátom sem. Nem voltak teadélutánok, babázások, vagy pizsibulik. Én voltam, meg a bátyám, Lio és a kettőnk határozott véleménye arról, hogy nem ilyen gyerekkort akartunk.
De gyerek fejjel mindent másképp lát az ember. És mire felnőttem... Különösen azután az eset után, hogy az a paparazzi követett a mosdóba is.. Egészen másként állok az életemnek ehhez a részéhez. A legjobb tudásom szerint igyekszem eleget tenni a világ elvárásainak a filmbemutatókon és mindenféle partin. Ellenben a magánéletemet a sulin kívül szinte nullára redukáltam, hogy az újságíróknak és fotósoknak ne legyen miben turkálnia. Még akkor is, ha ebben a családban nem én, Simo vagy Lio vagyunk a bulvárlapok célpontjai. Sokkal jobban szeretem a családomat annál, mint hogy valamilyen tinédzserkori buta döntésem miatt rajtunk csámcsogjon a világ fele. Megőrülnék, ha valaha is csalódást okoznék anyának, vagy apának.
Az, hogy ma itt vagyok ellenben egészen más tészta. Mióta megszülettem odáig vagyok a ruhákért és szép frizurákért, amit anya minden nap megkap a forgatásokon. A fél életemet is el tudnám tölteni a gardróbjában, de még akkor sem lennék olyan tökéletes, mint Ő. Viszont rettenetesen próbálkozom vele. Ő az én példaképem, az én csodaszép anyukám.
- Te is nekem! - felelem kicsattanó jókedvvel, ami az arcomról is sugárzik. Nagy szerencse, hogy most itthon, Párizsban forgat, különben biztosan nem lett volna alkalmam együtt tölteni vele ezt a napot. - Ugye ma már nincs több dolgod, csak együtt leszünk? - Teszem fel óvatosan a kérdést és rögtön érzem, hogy bele is pirulok. De hogy ki akarom-e sajátítani az anyukámat, ha már van rá lehetőségem? Hát hogy a fenébe ne akarnám!
Odaintegetek az ismerős arcoknak és a díszletektől elbűvölten pillantgatok körbe. Legyek hét, vagy tizenhét éves, ez a világ mindig izgalmas lesz. - Persze, hogy emlékszem rájuk - bólogatok mosolyogva. Lelkesedésem mit sem változik, olyan vagyok, mint egy játék, akit felhúztak. - Olyan régen találkoztam már velük.. - jegyzem meg elgondolkodva, próbálva felidézni a legutóbbi alkalmat, amikor találkoztam anya személyes kis stábjának két legkreatívabb tagjával.
- Anya, én máris remekül érzem magam. - Anyára pillantok, elkapom a tekintetem a kellékről, ami mellett éppen sétálunk és mosoly terül szét az arcomon. Alig lépünk be a lakókocsiba, rögtön úgy érzem, egy rózsaszín vattacukorral töltött édes világba csöppenek. Bart és Jess üdvözlése engem is arra késztet, hogy vigyorogva, hatalmasat cuppanó levegőpuszikkal üdvözöljem őket. Kicsi korom óta mindig úgy gondoltam rájuk, mint Tündérkeresztanya 1-re és Tündérkeresztanya 2-re.
- Köszönöm - motyogom szemlesütve. És persze az első gondolatom az, hogy vajon vagyok-e legalább fele olyan gyönyörű, mint anya.
- Tényleg szabad? - Kérdezem lelkesen, szemöldököm a magasba szalad és ha lehet még jobban elájulok az egésztől. Pedig már eddig is teljesen el voltam ragadtatva. Hagyom, hogy Jess egy székbe navigáljon, miközben Bart már a hajamat piszkálja. Azért remélem nem túl töredezettek a hajvégeim. - És anya... Mit gondolsz, majd a gimis bálra is készülhetnék Barttal és Jessel? Persze csak ha itthon lesztek akkor.. Légyszi?



Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Champs-Élysées kert •• Szer. Márc. 21, 2018 3:13 pm


my little sunshine



Mosolyogva figyelem a lányom lelkes tekintetét és hiába vár még rám egy telefonos interjú, sajnos ma nem lesz alkalmas. Pötyögök egy üzenetet Celeste-nek, hogy napolja el a dolgot. Tudom, hogy nem fog tetszeni neki, elvégre az unokatestvére szakdolgozatához szeretett volna valaki ütőset meginterjúvolni, de egy nap csúszás még nem a világ vége. Különben is, egyelőre én fizetem őt és nem fordítva.
- Nem Édesem, a mai nap csak a tiéd. – Elszomorít, hogy szinte félve, belepirulva teszi fel nekem ezt az egyszerű kérdést. Ennek nem így kellene történnie. Lelkiismeret furdalásom lesz, újra meg kell ölelnem. Remélem tudja, hogy mindennél jobban szeretem őt és a testvéreit is. – Lemondtam minden hivatalos megjelenést, a forgatás mára véget ért, úgy hogy miénk a terep. – Kacsintok rá és örömmel konstatálom, hogy emlékszik még a szívemnek kedves emberekre. Bart és Jess azonnal körbedongják, szép szavakkal illetik, csodásan bánnak a lányommal, amitől egy kicsit magam is fellelkesülök. Engedek a nyomásnak és hagyom, hogy Jess kisminkelje. Persze csak natúr, természetes színeket hagyok jóvá, elég, ha a családban csak én teszem tönkre a bőröm ezekkel a kencékkel.
Leülök a kanapéra és onnan figyelem, ahogy Sabrine szája lassan körbeér a fején. Boldog vagyok, hogy ennyire örül néhány apróságnak, könnyű lenyűgözni őt, remélem, ez csak számomra ekkora kiváltság és sokkal komolyabb, ha másról van szó. Nem szeretném, ha valaki megbántaná, vagy összetörné a szívét. Az apja sem hagyná szó nélkül, a bátya pedig minden bizonnyal laposra verné az illetőt, hogy aztán meg kihozhassam az előzetesből súlyos testi sértés vádja miatt.
-Tűzd fel a haját Bart, gyönyörű a pofija, had lássa mindenki, mennyire hasonlít rám. – Büszkeséggel tölt el, hogy az én lányom. Sajnálom, hogy eddig csak ímmel-ámmal tudtunk ilyen napokat szervezni, de igyekeznem kell, különben hamar felnőnek és semmi sem marad.
-Nem vagyok semmi jó elrontója, ha ez a két szépség ráér, akkor miért ne? – Természetesen nem kell mondanom, hogy rá fognak érni. Rólam van szó, az én kislányomról, szakítanak néhány órácskát a feszített munkájukból azért, hogy boldoggá tegyék Sabrine-t. – És mond csak, van már párod a bálra? – Érdeklődök finoman, egy göndör tincsemet az ujjamra csavarva, miközben megböködöm Jess-t, hogy ne azt a színt használja. – Mert ha még nincs, tudod, hogy bárkit meg tudok győzni… – Legyen az a kedvenc zenésze, színésze, írója vagy akármije az univerzumnak.


Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Champs-Élysées kert •• Vas. Márc. 25, 2018 12:11 am


Mom & Me


- Jajj, de szuper! - felelem, immáron őszinte lelkesedéssel az arcomon. Képtelen vagyok letörölni onnan a vigyort, ami most olyan szélesen virít ott, hogy lassan már úgy érzem a két fülemig ér.  Bármilyen vagány, hogy a szüleim ennyire menők és nevesek a szakmában, a hírnév valahogy fordított arányosságban áll az általuk otthon töltött idővel. Élvezem az újabb ölelést, amit anyutól kapok, bár fogalmam sincs pontosan miért. De rettenetesen boldog leszek tőle, hogy együtt tudjuk tölteni ezt a délutánt. - Imádlak.
Régebben, amikor még Lio meg én kicsik voltunk, Simo pedig meg sem született, sokkal egyszerűbb volt. A szüleink oda vittek minket, ahová csak akartak és tíz éves korunkra több országban jártunk, mint ahányba néhányan egyáltalán eljutnak, egész életük alatt. Aztán persze változtak a viszonyok. Mi, Thibodeaux gyerekek mind itt járunk Párizsban suliba, anya pedig ugyanúgy, mint azelőtt is, utazgat, szerte a világban.
- De a többiek itt vannak még? Mármint a többi színész... - Érdeklődő pillantásomat anyára szegezem, igyekszem nem elkalandozni a díszletek nézegetésével és a forgatás felhajtásával járó dolgokon. Izgalmas egyébként is csak akkor az egész, amikor később látom, hogy mi minden lett az elkészült filmben abból, amit én a saját szememmel láttam a forgatáson.
Ha valaha megkérdezné valaki, akarnék-e anyával tartani minden forgatására, valószínűleg azt mondanám, igen. Nem csak minden nap vele lehetnék, de részese lennék annak a pörgős világnak, ami itt megy. Mert az, hogy néha napján, amikor mindenkinek megfelelő, benézek hozzá, csak azt jelenti, hogy jó megfigyelője vagyok az életének, nem pedig teljes mértékben részese. Persze irtó nehéz lenne megszokni a millió fotóst és az állandóan a közelben rostokoló rajongókat, de simán megérné, mert anyával lehetnék. Aztán persze lehet, hogy idővel meggondolnám magam, mert hiányozna a tánc. (És Ren. Főleg Ren.)
- Anya, te sokkal szebb vagy - jegyzem meg mosolyogva, igyekezve nem túlságosan artikulálni, mert Jess rám pisszeg, hogy ne éppen akarják ilyesfajta vitákba keveredni, amikor még a szájfényemmel foglalkozik. Eleget teszek az utasításának és csendben bólogat Bartnak, amikor azt próbálja eldönteni teljesen feltűzze-e a hajam, vagy csak egy részét. Anyára pillantok a tükörben, aki mögöttünk ül, és széles mosolyra húzom a szám. Akármennyire élvezem a sminkelést és azt, hogy hercegnő módjára még a hajamat is megcsinálják, ez a nap csak rólunk szól. Anyáról meg rólam.
- Komolyan? Köszönöm! Irtóra köszönöm! - Örömömben legszívesebben tapsikolva ugrálnék is, de mivel jó adag hajam Bart kezében van, aki éppen átfésüli azt, jobb ötletnek tartom a fenekemen maradni és csak vigyorogni, mint a tejbe tök. Ha anyu emberei készítenek el a gimis bálra, olyan szép leszek, mint egy filmsztár.
- Méég nincs... - vonom meg a vállaimat finoman, s az alsó ajkam rágcsálva gondolkodom néhány másodpercig, elmondjam-e vagy sem, amit akarok. - Legszívesebben meghívnám Rent, de ő már egyetemista, szóval tuti csomó más dolga van. Egy gimis bál valószínűleg tök uncsi lenne neki. - Finoman megvonom a vállaimat, miközben sóhajtok is egyet. - És egyébként is, olyan fura lenne megkérni - halkan nevetve sütöm le a szemeimet. Fura, de mindig úgy képzeltem el, hogy olyan lesz, mint a filmekben, valaki majd meghív a bálra, én pedig boldog leszek tőle. De akit szeretnék, hogy meghívjon, már nem is a gimibe jár, és neki valószínűleg eszében sincs ilyen és ehhez hasonló bálokon gondolkodni. - De az osztálytársaim meg.. Olyan furák. Ott van például Bruno, az úszócsapatból. Tegnap előtt odajött hozzám beszélgetni, és becsengetés előtt öt percig próbált kinyögni valamit, de nem sikerült neki. Most akkor meg akart hívni a bálra, vagy sem? - Tanácstalanul rázom meg a fejem, habár csak finoman. Nem akarom tönkretenni Bart művét. Akire most Jess-el és anyával egyetemben kérdő pillantást vetek, hátha ők tudnak segíteni nekem az előbb felvázolt helyzet értelmezésében.


Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Champs-Élysées kert •• Szomb. Márc. 31, 2018 4:13 pm


my little sunshine



-Még itt vannak, a meglepetésem is erről szól. – Továbbra is titokzatos maradok, szeretném, ha tényleg meglepődne attól, hogy az egyik kedvenc színészét maradásra bírtam és nem engedtem haza.
-Ne viccelj Kincsem, csodaszép vagy. – Mosolygok rá és elnevetem magam, ahogy Jess lepisszegi. A sminkesem nem szereti, ha nem hagyják dolgozni, így egy szót sem szólok. Az esetek többségében akkor állok neki én is enni, amikor nála vagyok. Valahogy meghozza az étvágyam. – Sokan mondták már, hogy mennyire hasonlítasz rám. – A rendezők többsége örömmel alkalmazná a lányomat, de szeretném megóvni ettől a világtól. A hírnév és a csillogás, ami körülvesz engem, nem minden esetben jó. Szerettem volna minden terhességem úgy megélni, hogy csak ketten vagyunk Michel-el, ennek ellenére szinte minden francia napilap, szennylap és televíziós csatorna lehozta, mennyit híztam, mit kívánok és milyen neveket választottunk. Már jóval előttünk tudták a gyerek nemét és fogadásokat kötöttek arról, vajon beválik e a tippjük. Simon születése előtt nem akartam belecsapni abba a valóság show-ba, de meggyőztek. Kár volt, a mai napig bánom.
-Nem fognak neked nemet mondani, ebben biztos vagyok. – Jess-re sandítok, aki kedvesen mosolyog, szemébe ott bujkál a huncutság. Szereti a gyerekeimet, lelki szemetes ládámként pedig szinte minden tud róluk. Ismeri nehéz helyzetet köztem és Lio között. – Egyeztetünk és átjönnek hozzánk. Ott nyugodtan tudsz készülődni. – Szeretném, ha igazi királylányként érezhetné magát, ahogy én is, annak idején.
-Egyet jegyezz meg kislányom. Soha ne fuss egy fiú után. – Nagy bölcselet, amit már az én anyámnak, sőt a nagyanyámnak is megtanítottak, de a mai napig megállja a helyét. – Intézd úgy, hogy ő akarjon elvinni a bálba. – Ezer és ezer női praktika van arra, hogyan vegyünk rá férfiakat különböző dolgokra, amikre amúgy önmaguktól nem lennének vevők. Ha kell, tanítok neki párat, de nem szeretném, ha azért könnyűvérűnek gondolnák, mert elhívott egy egyetemistát a gimis bálba.
-Pedig Bruno édes srác. – Jegyzem meg mosolyogva, bár tudom, hogy Brie-nek nem ő lenne a tökéletes partner. Ezernyi gondolat fut végig a fejemen, amikor kopognak a lakókocsi ajtaján. Ed dugja be a fejét vigyorogva, arcát borzos haja keretezi. Ed Westwick a mai filmművészet egyik legtehetségesebb színésze, hiába próbálja a sok szennylap erőszakos, durva férfinek beállítani, egy végtelenül kedves és figyelmes fiatalember.
-Azt mondták, kerestél. – Fellép azon a pár lépcsőfokon és leül mellém a kanapéra, ahol magam is nyújtózom már egy ideje. Észreveszem, hogy a lányomat figyeli, nekem pedig eszement ötletem támad.
-Elkíséred a lányom az iskolai bálra? – Kérdezem tőle vigyorogva, ő pedig hirtelen azt sem tudja, mit feleljen. – Ne nézz így rám, tudtad, hogy van egy lányom.
-Azt hittem még kisiskolás, de szívesen. – Von vállat, feláll, átöleli Jess-t és illedelmesen bemutatkozik. – Szia, Ed vagyok, a partnered. Mennyire kell kinyalni magam és nem baj, ha néha eltűnök egy cigire? – Kérdezi teljesen komolyan, belőlem pedig kirobban egy jóízű nevetés.


Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Champs-Élysées kert •• Kedd Ápr. 10, 2018 11:51 pm


Mom & Me


Most, hogy anya ha nem is sokat, de valamennyit elárul a már emlegetett meglepetésével kapcsolatban, rögtön azon kezd kattogni az agyam, vajon mi is lehet az pontosan. Gyerek előtt kínzás titkot tartani, én pedig rettenetesen izgatott vagyok, mert tényleg fogalmam sincs miről lehet szó. Ha már van meglepetés, vagy ne szóljanak róla, vagy ne legyen meglepetés és mondják el - nem túl jó taktika, ugye? Szóvá azonban nem teszem a dolgot, mert nincs rá kapacitásom amellett, hogy Jess és Bart a kezeik közé kaptak.
Azt hiszem minden velem egykorú lány nagyon könnyen meg tudná szokni ezt az életet. Besétál a forgatásra, ahol mindenki mosolyogva köszönti, aztán pedig már csinosítják is egy lakókocsiban. Bele sem merek gondolni milyen lehet azoknak a munkája, akik ezernyi ruha és kiegészítő közül igyekeznek kiválasztani a megfelelőt a színészeknek és színésznőknek egy-egy jelenethez. Az azonban biztos, hogy szívesen elkalandoznék egy ilyen helyiségben. Mert ha van valami, amit szeretek, akkor azok a ruhák. A szimpla mindennapi ruháktól kezdve az extravagáns táncruhákig  mindenért képes vagyok lelkesedni. - Tényleg? - Csúszik ki belőlem a kérdés, de mivel rögtön kapom érte a pisszegést, tekintve, hogy Jess már az utolsó simításokat végzi, újra elhallgatok, közben pedig nagyon igyekszem nem elnevetni magamat.
Különböző összejöveteleken mondták már a szemembe, hogy tényleg kiköpött olyan vagyok, mint anya. De valahogy mégsem tudom teljes mértékben elhinni a dolgot. Én nem csak a külsőmmel akarok olyan lenni, mint Ő, hanem szeretném, ha a kedvességét, odaadását és kitartását is észrevennék bennem. Mert én látom benne mindezeket a dolgokat, akárki akármit mondjon.
- Hú, de szuper! - A megjegyzés sokkal inkább csak saját magamnak szólt, de attól még ugyanolyan igaz, mintha a helyiségben tartózkodó mindhárom emberhez intéztem volna. - Fogadok másoknak nem lesz olyan jó haja és sminkje, mint nekem - jegyzem meg vigyorogva. Most, hogy már beszélünk róla és félig már meg is tapasztalom a dolgot, egyre izgatottabb leszek és szabályosan várom már azt a bizonyos bált.
- Én nem is akarok! - Érkezik a replika részemről, s talán kicsit még ki is húzom magam ültömben. - De Te is tudod milyenek a korombeli fiúk... - szemforgatva dőlök újra hátra a széken. - Vagy nem lehet eldönteni, hogy mit is akarnak pontosan. Vagy nagyon is jól lehet tudni, hogy mit akarnak. - Nagyot sóhajtok. Nem mintha különösebb figyelmet fordítanék az osztálytársaimra, amikor van nekem más elfoglaltságom is. Mondjuk táncpróbára járni Rennel.
- Na de azt mégis hogy intézzem el? - kérdő pillantásommal anyáét keresem, s közben még a szemöldököm is felszalad a magasba. - Mert mi van, ha nem fogják fel az utalásokat és nem esik le nekik? Nem olyan okosak ám, mint gondolod - jegyzem meg jókedvűen nevetve. Na nem mintha ne lenne jó néhány kifejezetten okos srác is a suliban, de a többségük mégis olyan, mint... - Olyanok, mint Lio. Van eszük, de baromi lusták - mondom vigyorogva.
- Tudom, eléggé. - Bólogatva kezdem piszkálni az egyik hajtincsem, amit feltekerek az ujjam köré. - De azt mondják, hogy... - szavaimat kopogás szakítja félbe, én pedig szinte levegőt is elfelejtek venni, amikor betoppan.. Atyaúristen, Ed Westwick! Kicsi hiányzik hozzá, hogy ne leesett állal bámuljam, vagy visítozva ugráljam körbe, de mivel itt van anyu is, aki nem ilyesmire nevelt - meg egyébként is, már meg kellett volna szoknom, hogy tök híres színészek és színésznők csak úgy eljárkálnak mellettem - fegyelmezem magam egy nagyon gyenge lábakon álló mosolyra.
Ha nem tenném, a szám valószínűleg egyik fülemtől  a másikig is elérne. Mert most komolyan, el sem hiszem! Egészen más odáig meg vissza lenni a Pletykafészekből híres/hírhedt Chuck Bassért és egy helyiségben lenni az élő, hús-vér színésszel!
- Anyu! - Elkerekedett szemekkel sziszegek rá, amikor felveti, hogy Ed esetleg elkísérhetne az iskolai bálba. Hú, milyen féltékenyek lennének rám a suliban! Na de akkor is, ez egy egészen őrült ötlet...
- Szi-ia. - Megköszörülöm a torkom és igyekszem visszafogni az eszeveszetten vidám mosolyom. - Sabrine - nyögöm ki nagy nehezen, habár a bennem élő rajongó talán sokkal kevésbé mutatkozik meg a külvilágnak, mint ahogyan én érzem magamat.
- Komolyan eljönnél? - Kérdezem, röviden felnevetve. Előbb Edre pillantok, aztán anyára is. Egyáltalán szabad ilyet? És Ednek nem lenne szüksége valamilyen biztonsági emberre? - Különben az öltöny kötelező, cigizni pedig kábé a fél iskola kilóg - magyarázom vigyorogva. Hú! Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy anya ilyen meglepetést szervezett nekem. Ez egyszerűen elképesztő!


Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Champs-Élysées kert •• Hétf. Május 07, 2018 2:01 pm


my little sunshine



Az ilyen és ehhez hasonló pillanatokért érdemes élnem. A lányom csak úgy ragyog, le sem lehet vakarni az arcáról a mosolyt és ez akkora elégedettséggel tölt el, hogy egy percre elhiszem, talán még menthető a helyzet. Hogy a családom nem hullott még darabokra, hogy összerakható a puzzle, ami oly régóta szétdobálva hever az asztal alatt. Lesöpörve, akár csak a problémáink, amik elől Michel és én is a munkába menekülünk. Szeretném helyrehozni, újra együtt akarok lenni a gyerekeimmel, de amíg a két kisebbel elbírok, addig Lionel-el képtelen vagyok boldogulni. Belefáradtam abba, hogy elhitessem vele, az életem is odaadnám a boldogságért, de ő a kisujját se mozdítja felém. Éppen ezért érzem úgy, hogy ha már a legidősebb gyermekem nem kíváncsi rám, talán Simon és Sabrine még igen. – Jaj Sabrine, miért gondolod azt, hogy nem hasonlítasz rám? Csodaszép vagy édesem, ezt még a vak is látja. Most pedig két csodás szakember kezében vagy, félek, megkörnyékez egy menedzser, ha kiengedlek innen. – Elmosolyodom, de legbelül emészt a gondolat. Tehetséges, bájos, könnyű vele dolgozni. Minden rendező álma, mégis rettegek a tudattól, hogy elszakítják tőlem. Annyira fiatal és naiv még, szeretném, ha úgy élhetné meg a gyerekkorát, ahogy ő szeretné. Sajnos így is be van skatulyázva, hisz az én lányom, mégsem akarom, hogy később bármit is meg kelljen bánnia.
-Másoknak nem lesz ilyen jó haja és sminkje, másoknak nem lesz gyönyörű ruhája. Szeretném, ha te lennél a legszebb a bálon. – Elmélázok, ajkamat rágcsálva elevenítem fel az én első bálomat, melyen megismertem a férjemet. Fiatalok voltunk, gyűlöltem az efajta jótékonysági estéjeket, ahol a fiatal fruskák lecsaptak az idősebb, ám jól karban tartott pénzes agglegényekre. Némelyiküknek az sem számított, ha családos emberről volt szó. Akárcsak Hollywood…
-Szívecském, meg kell tanulnod kezelni a helyzetet. Nem azt mondom, hogy légy durva, de határozottan kell elmondanod, nem kérsz a társaságából. – Természetesen magam is hasonló elveket vallok, én sem tűröm el, ha valaki nem ért a szép szóból, de igyekszem mindig a lehető leghiggadtabb viselkedésemet mutatni. Ez nem igaz a pofátlan, sértő paparazzikra, meggyűlik velük a bajom minden nap.
Ed belépése pont a legjobbkor jött, agytekervényeim labirintus módjára szőtték be gondolataimat. Hamar kis is pattan egy eszement ötlet a fejemből és szerencsére fiatal kollégám is vevő a dologra, pillanatok alatt feltalálja magát és nem ijed meg a rá váró feladattól.
-Szia Sabrine! – köszönti kedvesen, félszeg mosollyal a lányomat és mindjárt elolvadok a látványtól. - Szívesen, meg hát, nehezen mondok nemet anyádnak. – Rám kacsint, mire én egy párnát lódítok feléje, de ügyesen védi a csapást és a párna végül a padlón landol. - Ha nem gond, hogy néha kifutok egy cigire és nem érdekel, hogy másnap benne leszel a napilapokban, akkor felőlem rendben van a dolog. – Huppan le velem szembe a szék karfájára, helyet és teret adva a két legkedvencebb munkatársamnak.
-Majd elintézem én azokat a lapokat, nem kell aggódni. – Legyintek egyet, úgyis tudom, miféle cikkek látnak majd napvilágot, de beszélek a férjemmel, neki jobban hisz a sajtó, mint nekem.
-Nekem mennem kell, lesz egy interjúm 20 perc múlva. Hívjatok majd fel! – Vigyorog, mint a tejbetök és hamarosan el is megy.
-Naaa, elintéztem neked édesem, hogy ne a suliból vigyen valaki.


[/color][/color]
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Champs-Élysées kert •• Szomb. Jún. 09, 2018 5:11 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Champs-Élysées kert ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Champs-Élysées kert
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Előkert és előszoba
» Dagon kultusz > Mélységlakók
» Ötlettár a játékosoknak!
» Királyságok
» London (Egyesült Királyság, EU)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Avenue des Champs-Élysées-