Rue des Barres
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 8:23 pm ✥


✥ Today at 6:13 pm ✥

✥ Today at 5:17 pm ✥


✥ Today at 4:32 pm ✥


✥ Today at 10:53 am ✥

✥ Today at 10:53 am ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Rue des Barres •• Szomb. Nov. 25, 2017 4:13 pm

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


Témanyitás ✥ Re: Rue des Barres •• Pént. Márc. 30, 2018 12:36 pm


●●●● Pandora & Ren ●●●●


Rossz érzés volt titkolózni az egész családom előtt, de nem tehettem mást. Azt akarták, hogy az legyek, amit ők szántak nekem, de az nem nyerte el a tetszésem. Nem akartam valami öltönyös ügyvéd lenni. Lehet, hogy a szorgalmam és az eszem megvolt hozzá, de biztosan untam volna magam. Valami sokkal pörgősebbet és izgalmasabbat akartam. Már kiskorom óta táncoltam és azt tényleg szerettem. A tánc volt az én életem. Eredetileg társas táncot tanultam egy jó nevű tánciskolában, amit a szüleim is támogattak. Viszont engem érdekelt más fajta is. Jobban el akartam merülni ebben a világban és több formáját is megismerni. A táncművészeti egyetemre akartam jelentkezni, de apám nem engedte. Azt mondta, hogy az nem igazi hivatás, csak hobbi. Végül jogi egyetemre mentem, de utáltam. Egy percét sem élveztem. Egy félévet letudtam ott, de rögtön át is jelentkeztem a táncművészetire. Otthon erről nem szóltam egy szót se senkinek. Szerencsére nem volt egymástól messze a két intézmény, szóval reggel mindig ugyan arra mentem. Ha elvitt anya kocsival, akkor is át tudtam onnan menni. Szerencsére sose jöttek értem, mert rögtön az óráim után már mentem is a külön táncsulimba, hogy a páros versenyekre készüljek. Már javában készültünk az év végi nagy előadásra, amin a színészpalántákkal közösen léptünk fel. Le voltunk maradva, szóval bent kellett maradnunk tovább. Mikor végeztünk, rögtön rohantam is tovább. Mindig letusoltam ilyenkor és átöltöztem az utcai ruhába, de már nem volt időm. A táncos ruhámban maradtam és igyekeztem a másik helyre.



clothes ||  Remélem jó lett  pirulo   ||  ©️
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
15
● ● Reag szám :
12
● ● karakter arca :
Thomas Doherty


Témanyitás ✥ Re: Rue des Barres •• Pént. Márc. 30, 2018 1:07 pm

Renard&& Pandora

Volt egy olyan érzésem, hogy az öcsém nagyon titkol valamit és bármennyire is nem volt az én dolgom attól még nem tudott teljesen hidegen hagyni. Ha már a családunk olyan, amilyen, akkor is úgy gondoltam, hogy legalább egy valakinek meg kell próbálnia törődnie a kissebbekkel, mielőtt netán egy újabb Fournier családfő típussal lesz gazdagabb a világ. A ridegség és a felsőbbrendűség szinte minden egyes mozdulatából sütött, meg se kellett szólalnia az „apánknak”. Brie látogatása és a látott könyv alapján pedig még biztosabb voltam abban, hogy valamit titkol a testvérem, de egyelőre még nem jöttem rá, hogy mit is. Csak remélni tudtam, hogy nem csinált semmi őrültséget se, mert nincs kedvem érte is bemenni az őrsre, mind a húgomért kellett egyszer, mert rosszkor volt rossz helyen.
Sietve léptem ki az egyetem kapuin, ahol elméletben meg kellett volna találnom Tökit is, hiszen ha már itt jártam, akkor gondoltam beugrom, de készségesen segítettek abban, hogy az előző félév után távozott a köreikből. Sietve pillantottam a telefonjára, amit otthon hagyott, hiszen a mai fiatalok nem tudnak meglenni nélküle, de bármennyire is megkönnyítette volna a dolgokat még se oldottam fel, nem törtem fel, egyszerűen csak meg akartam találni az öcsémet és nem is hittem volna, hogy ennyire szerencsém lesz. Alig indultam el sétálva a környéken, amikor megláttam a Táncakadémiáról kilépni a testvéremet. Kicsit pislogtam nagyokat, hiszen azt tudtam, hogy ő igazi táncoslábú lett a családban, de nem hittem volna, hogy lenne mersze ilyet meglépni, hogy otthagyja az iskolát és egy másikba megy. Egyszerre fogott el büszkeség és egyszerre kisebb aggódás is, mert esélyesen apja le fogja szedni a fejét. Lassan fújtam ki a levegőt, miközben elindultam felé, majd pár lépésre megálltam, megvártam míg elköszönt a barátaitól, hogy mielőtt túl messzire érne megszólaljak.
- Nem is mondtad, hogy meguntad a jogot és inkább a cipők talpát koptatod. – nem volt a hangomban semmi sértő, se harag. Inkább kicsit játékosan csendült, miközben összefontam a karomat magam előtt. Közben pedig egyik kezemmel még mindig a telefonomat szorongattam. – Otthon hagytál valamit és abból ítélve, hogy mennyit rezeg és csipog kész csoda, hogy eddig nem tűnt fel a hiánya. Bár így talán jobban értem. – léptem hozzá közelebb, ha ő nem jött közelebb hozzám, hogy felé nyújtsam a telefonját.
- Miért nem mondtad el? – nekem is megvannak a titkaim, de azok ennél kicsit súlyosabbak és okkal. Igaz, még a családnak se lett bemutatva Seth, de okkal, mert pontosan tudom, hogy mi lenne a vége. Botrány, ahhoz meg egyelőre is túlkáoszos volt az életem, hiszen a legjobb barátnőm is a kicsikkel még mindig kórházban volt. Mindent szép sorjában.

■ ■ edi ■ ■credit



Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
Online
● ● Posztok száma :
771
● ● Reag szám :
297
● ● karakter arca :
✶ Gal Gadot


Témanyitás ✥ Re: Rue des Barres •• Vas. Ápr. 08, 2018 9:22 pm


●●●● Pandora & Ren ●●●●

Már jól ismertem az apámat. Tudtam, hogy ellenezte volna a táncegyetemet és megoldotta volna, hogy ne járhassak oda. Hiába voltam már nagykorú és tudtam dönteni az ilyenekről, valahogy elérte volna, hogy a hülye jogi egyetemet folytassam. Azt állította, hogy a táncikálás nem életcél. Esetleg hobbi, de abból nem lehet fenntartani a Fournier nevet. Lehet, hogy jó lettem volna ügyvédnek is, de nem élveztem volna. Halálra untam volna magam és szenvedés lett volna az egész életem. Én meg azt nem akartam, de ezt nem mondhattam el. Inkább átiratkoztam titokban egy másik egyetemre, amit élveztem is. Sose jöttek értem, szóval azt gondoltam, hogy ez titokban is fog maradni egy pár évig. Arra viszont nem számítottam, hogy egy nap a nővérem, Pandora fog velem szembe jönni, mikor kilépek az egyetemről. Nagyon megrémültem, mert tudtam, hogy lebuktam. Gondolkodtam azon, hogy gyorsan kitalálok valamit, de annyira egyértelmű volt a helyzet, hogy nem próbálkoztam. Meg amúgy sem akartam még többet hazudni neki.
- Öhm... hát... nem vagyok túl büszke rá. - vakargattam a tarkómat és közben igyekeztem kerülni a szemkontaktust a földet bámulva. Nem is azt szégyelltem, hogy táncoltam a jog helyett, hanem azt hogy ezt nem mondtam el a családomnak.
- Úú köszi, már hiányoltam - mosolyogtam rá. Nem is tudom, hogy hogy lehettem egész nap telefon nélkül. A mi generációnknak már nélkülözhetetlen volt ez az eszköz. Miután átvettem, elraktam a zsebembe. Sok üzenetem volt, de nem akartam elkezdeni olvasgatni őket, mert akkor nem a nővéremre figyeltem volna.
- Féltem, hogy ha elmondom nektek, akkor apáék is megtudják. Nagyon nagy balhé lenne belőle, ha kiderülne - ismét a földet bámultam, mert szégyelltem magam.



clothes ||  Remélem jó lett  pirulo   ||  ©️
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
15
● ● Reag szám :
12
● ● karakter arca :
Thomas Doherty


Témanyitás ✥ Re: Rue des Barres •• Hétf. Ápr. 09, 2018 10:09 am

Renard&& Pandora

- Miért nem? – pislogtam hirtelen nagyokat. Azért elég merész húzás volt tőle, hogy ezt meglépte és képes volt inkább az álmait választani. Ha a hazugságra értette, akkor viszont megértem, hogy miért nem büszke rá. A napló alapján kiderül, hogy nem voltak a legjobb testvérek és eléggé felelőtlen teremtés volt Pandora is. Mint egy felelőtlen hercegnő, aki azt tehet meg, amit csak akar egészen a balesetig. Arra mondjuk még mindig nem jöttem rá, hogy mi vitte rá a valódit, hogy végetvessen az életének, de most már az enyém volt. El kell fogadnom, meg kell békélnem még jobban, mint eddig tettem. Lassan 3 éve.
- Igazán nincs mit, csak a fejedet ne hagyd el. – mosolyodtam el, ahogyan még közelebb léptem hozzá. Persze, hogy megannyi kérdésem volt. Nem hittem volna, hogy ennyire imádja a táncot, hogy még egyetemet is képes lenne váltani érte. Tudom, hogy akadnak olyanok, akiknek tényleg az életét ez képviseli és szemmel láthatóan Töki is ezt a tábort erősiti.
- Ahh, ezek szerint már spiclinek is tartasz, igazán hízelgő tesóka. – forgatom meg a szemeimet, persze kicsit túljátszva a dolgot, majd játékosan meglököm őt a vállammal. – Ha nem tűnt volna fel, akkor én se apuci kicsi lánya vagyok. Ha az lennék, akkor most a birodalmát kezdeném el átvenni, amit nem akarok. – bárkinek szívesen odaadom, de lévén a bátyánk eltűnt és én vagyok a legidősebb, így nem kizárt, hogy akaratom ellenére is a nyakamban fog landolni. Pedig erre vágyom a legkevésbé. Elvagyok a múzeumban, nagyon is jól.
- Mióta is jársz inkább ide? Hogy sikerült évközben átjelentkezned? Csak nem felhasználtad a nevünkkel járó előnyöket? – ugrattam őt játékosan, ha pedig benne volt, akkor lassan elindultam az utcán. Nem tudom, hogy merre tarthatott, de szívesen elkísérem egy darabon. Legalább addig is beszélgetünk, az idő egyébként is jó. Bejött a tavasz, vagy inkább már a nyár.
- Remélem Sabrine-t nem rosszra tanítod, mármint a táncpartneredet. – hoztam fel ártatlanul a dolgot. A legutóbbi látogatás óta még kíváncsibb lettem, most meg mellé még ez a titok is. Nem kell aggódnia, mert titokban fogom tartani, de mind a ketten tudjuk, hogy örökké nem tudjuk eltitkolni a dolgokat apánk elől. Ha nem tőlünk, akkor valamelyik pletykavonalon fog értesülni róla.

■ ■ edi ■ ■credit



Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
Online
● ● Posztok száma :
771
● ● Reag szám :
297
● ● karakter arca :
✶ Gal Gadot


Témanyitás ✥ Re: Rue des Barres •• Szer. Május 16, 2018 3:42 pm


●●●● Pandora & Ren ●●●●


- Mert hazudnom kellett miatta az egész családnak. Nem szeretek hazudni, de nem akartam olyan munkában szenvedni egész életemben, amit nem is szeretek. Sokkal fontosabb nekem, hogy olyat csináljak, amit szeretek - hadartam el gyorsan az egészet és utána sóhajtottam egyet. Nem tudtam, hogy mit fog szólni hozzá és kicsit tartottam attól, hogy haragudni fog érte. Hazudtam neki is és nem is egy kis apróságban.  
- Megpróbálok vigyázni rá. - nevettem. Nem voltam az a nagyon szétszórt típus, de valamiért még is otthon maradt a telefonom. Legközelebb figyelnem kell az ilyenekre, mert ha nem ő hanem valamelyik szülőnk találja meg, akkor nekem végem. Még talán anya nem is lett volna olyan mérges, de apa biztosan kinyírt volna.
- Jaj nem dehogy is, csak tudod ha egy titokról ember tud, akkor már nem titok. Nem azért mert elárulod, hanem valahogy kiszimatolják, hogyha már ketten titkolunk valamit. Vagy na...érted... - Zavarba is jöttem, ahogy próbáltam megmagyarázni és hol a fejem, hol a tarkóm vakargattam zavaromban. Régen biztos sértésnek vette volna ezt, de most már csak nevetett rajta. Vagyis meglökött a vállával, de ez azt jelenti, hogy nem veszi komolyan.
- Tényleg... most mi lesz azzal? - Ebben a világban nem voltam nagyon otthon. A bátyánk lelépett mielőtt megkapta volna ezt a hálátlan feladatot, a nővérem meg csak szimplán nem vállalta. Nem hallottam, hogy van másik jelölt, de reméltem, hogy ő többet tud, mint én.
- Körülbelül két hónapot jártam a másik egyetemre és utána át is jelentkeztem. Szörnyű volt. És de, kihasználtam a Fournier nevet, de nem volt más választásom. - ismét kicsit félve pillantottam rá. Nem szerettem kihasználni azt, hogy kicsoda apám. Nem azt akartam, hogy azért adjanak meg nekem mindent, mert Fournier vagyok, de ennél a helyzetnél nem volt más lehetőségem. Közben elindultunk a tánciskola felé, ahol a délutáni edzéseim voltak. Az teljesen más volt, mint az iskolai. Más csoport volt és más versenyeken is indultunk. Nem kapcsolódott össze a kettő.
- Nem, őt nem lehet. Kis angyal. Most is épp hozzá tartottam próbára. -


clothes ||  Remélem jó lett  pirulo   ||  ©️
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
15
● ● Reag szám :
12
● ● karakter arca :
Thomas Doherty


Témanyitás ✥ Re: Rue des Barres •• Kedd Május 22, 2018 9:59 am

Renard&& Pandora

- Ezt valahogy meg tudom érteni, de azt is tudom, hogy nem mindig dönthetünk és tehetjük azt, amit akarunk. – kicsit elmélkedővé vált a hangom, hiszen én mindig is rendőr akartam lenni. Küzdöttem érte, bizonyítottam, hogy nem apám révén kerültem be a kötelékbe, hanem tényleg van ott helyem. Aztán elegendő volt egyetlen egy pillanat ahhoz, hogy minden álmom megsemmisüljön és míg azt hittem, hogy nem lesz más, addig valójában új álmokat kellet kutatnom. Kész szerencse, hogy a valódi Pandora ilyen irányba tanult. Sokat kellett bújnom a könyveket és jegyzeteket, hogy felzárkózzak, de megérte. A világ egyik legszebb múzeumjában kaptam állást, még akkor is, ha netán ez se fog örökké tartani a családibirodalom miatt.
- Ettől nem kell tartanod. Nem sokat beszélünk a legutóbbi nézeteltérés óta apával. – aki valójában nem az apám és a tudtára is adtam, hogy sejtek valamit. Erről viszont senki se tud, csak anyám. Még az öcsémnek se mondta el, de még Seth-nek se. Egyedül a nagynénénk tud róla.  Kár, hogy nem ő az anyánk, biztosan sokkal érdekesebb és jobb lenne az életünk is. – Ha tudok valamiben segíteni, akkor szólj. Ezt meg majd megoldjuk, hogy miként is adjuk be az ősöknek. – mert meg fogják tudni. Apám érdeklődni fog, hiszen az iskola egyik legnagyobb támogatója. Nem véletlen kellett neki is odamenni és ott tanulnia a jogot. Nem is értem, hogy miért kell másoknak döntenie felettük. Eleinte én is tartottam, de már egészen jól visszataláltam aki hajdanán is voltam, csak másabb csomagolásba csomagolva. Nem fogom hagyni, hogy sakkban tartson, vagy a testvéreimmel csesszen ki a vénség…
- Őszintén? Fogalmam sincs, de ha tippelnem kellene, akkor még mindig én vezetek toronymagasan a szemében. – utalok itt arra, hogy kinek kellene átvenni azt a birodalmat, amit legszívesebben felégetnék és a rendőrségen is próbáltam fogást találni, buktatót, de nem sikerült. Soha nem jött össze, de még annyira se, hogy be lehessen idéztetni. Túlzottan jó benne, én pedig nem akarok olyanná válni, mint ő, mert senki se adja be nekem, hogy minden üzletet tisztességen csinál. Ezt senki se venné be.
- Jól tetted, néha legyen már valami előnye is annak, hogy ez a nevük. – nevettem jókedvűen, miközben elindultunk a tánciskolája felé. Mosolyogva hallgattam azt, amit mondott és örültem annak, hogy továbbra is jó a kedve. – Kedveled őt? – kérdeztem meg habozás nélkül. A nővére vagyok, egyszer már találkoztam a lánnyal is. Ideje volt már, hogy kifaggassam a fiatalurat a dolgokról. Olykor nem árt, ha kapnak egy kezdőlöketet az emberek, akár még ilyenhez is.


■ ■ edi ■ ■credit



Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
Online
● ● Posztok száma :
771
● ● Reag szám :
297
● ● karakter arca :
✶ Gal Gadot


Témanyitás ✥ Re: Rue des Barres •• Pént. Május 25, 2018 3:30 pm


●●●● Pandora & Ren ●●●●



- Ez igaz, de küzdhetünk érte. - Én mindig is kitartó voltam. Nyilván a hobbimnak köszönhetően. Minden sportolónak alapvető tulajdonsága kellett hogy legyen a kitartás. Sokkal nehezebben tudja valaki elérni a céljait, ha könnyen feladjam. Lehet, hogy néha elesik vagy lehetetlennek tűnő akadály kerül elé, de ha meg sem próbálja, akkor biztosan nem sikerül.
- Mi történt? - Nekem is állandóan vitáim voltak vele, főleg a tánc miatt. Nagyon akaratos volt az öreg és mindennek úgy kellett mennie, ahogy ő szerette volna.
- Köszönöm - ismét lesütöttem a tekintetem, mert ismét elszégyelltem magam. Jól belekevertem őt is. Nem akartam, hogy miattam egy újabb konfliktus helyzete legyen apával, de egyedül biztosan nem húztam volna sokáig. Nehezebb egy ilyen dolgot titokban tartani, mint ahogy gondolná az ember.
- És miért nem szeretnéd ennyire? Mi történik ott? Nekem apa sose mond semmit. - előttem nagy titok a vállalkozás. Valamiért sosem akarta, hogy én legyek az élén. Lehet mindig is érezte, hogy én soha nem azt fogom csinálni, mint amit ő elvár. Fura ez a család.
A következő kérdésére egy pillanatra meg se tudtam szólalni és rögtön elpirultam, de rájöttem, hogy hogy kerüljem el.
- Persze, ő az egyik legjobb barátom. Már évek óta táncolunk együtt. - próbáltam úgy tenni, mint aki máshogy értelmezi a kérdést. Kedveltem, nem is kicsit, de ezt nem mertem így felvállalni még.


clothes ||  Remélem jó lett  pirulo   ||  ©️
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
15
● ● Reag szám :
12
● ● karakter arca :
Thomas Doherty


Témanyitás ✥ Re: Rue des Barres •• Hétf. Jún. 11, 2018 8:30 am

Renard&& Pandora

Habozok, nem tudom, hogy mit kellene mondanom, amikor meghallom a kérdését. Mégis mi történt? Apa az apa, egy vasakaratos vadbarom, már bocsánat, de Ren még nem is sejti azt, amit én már biztosra tudok. Fura dolog az élet, főleg amiatt, hogy aki a féltestvérem ténylegesen még annyira se hasonlít rám, mint esetleg Ren vagy Bobbie, a nagynénénk teszi. Mintha csak tényleg sehova se tartoznék.
- Egyszer majd elmesélem, de még nem most, jó? – pillantottam rá óvatosan, mert nem akartam megbántani. Abban meg nem volt biztos, hogy most mennyire is fogja ezzel beérni. Ha nem, akkor úgyis rágni fogja a fülemet, ha meg most beéri ezzel, akkor idővel tényleg elmondom neki, de előbb még nekem kell átgondolnom a dolgokat, mert ez most extrán nehéz. Mintha tényleg semmilyen értelemben nem az lennék, mint akinek lennem kellene. Abszurd és őrjítő gondolat már ez is.
Játékosan meglököm őt a vállainál, miközben mosolyogva nézek rá. Nem akarom, hogy eméssze magát. Minden rendben lesz, tudok vigyázni magamra, meg egyébként is, amire rájöttem az részben nagy kincs és átok is, de egy biztos, hogy nem szeretné, ha kipattanna emiatt a botrány, mert ahhoz már neki is túl sok követ kellene megmozgatnia, hogy eltussolja.
- Egész nap üljek egy irodában, dirigáljak és azt nézem, hogy miként gyarapodhat a vagyonunk, miközben nem érdekel semmi más? – tettem fel a költői kérdést, mert ez se rám, se rá nem lenne igaz, hogy tudnánk csinálni. Szerencsére Tökinek is helyén van a szíve és nem kőből, mint az apánknak nevezett személyé. – Nem vonz és szerintem egyikünk se akarja igazán tudni, hogy mi is zajlik ott. – biggyesztettem még a mondandómhoz ezt. Nehezen tudnám elhinni, hogy neki nem fordult még meg a fejében, hogy amit apa tesz az nem mindig legális.
- Nem így értettem, de rendben van. Csak egy dolgot még mondhatok? – pillantottam rá kérdőn, mert nem fogok ráakaszkodni, hogy már pedig válaszoljon most azonnal. Felesleges lenne. – Töki, addig tedd meg azt, amit a szíved diktál, ameddig lehet, mert olykor hamarabb eljön az utolsó pillanat, mint hinnéd és akkor bánni fogod. – a halál kegyetlen, én már csak tudom, de mégse csak erre céloztam, hanem általánosságban igyekeztem megfogalmazni. Persze, mondhatnám, hogy az öngyilkossági kísérlet miatt én ezt mennyire tudom, de azt nem én követtem el, de a halált már jól ismerem, mert ha nem ismerném, most akkor nem lennék egy idegen testbe zárva.


■ ■ edi ■ ■credit



Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
Online
● ● Posztok száma :
771
● ● Reag szám :
297
● ● karakter arca :
✶ Gal Gadot


Témanyitás ✥ Re: Rue des Barres ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Rue des Barres
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-