Citroën Park
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 8:16 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 8:42 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 7:44 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 6:10 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 6:03 pm ✥


Témanyitás ✥ Citroën Park •• Szomb. Nov. 25, 2017 4:14 pm

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Citroën Park •• Szer. Dec. 27, 2017 10:50 pm

To Violet

Valószínűleg a rendőr kollégáim kifordulnának a hitükből, ha tudnák, hogy a gépek karbantartásán meg a hálózati beállítások konfigurálásán kívül komolyabban is értek az informatikához, talán még jobban, mint a saját informatikusaik, de hiába... szerintem soha, senki kedvéért nem hagynék fel a hackerkedéssel. Hisz tudjuk, hogy a jó és rossz fogalma relatív, és annyi igazságtalanság van a világban... olyan nagy bűn az, hogy megpróbálok én is segíteni a rászorulóknak, akiket ellehetetlenítenek, nem áll módjukban hallatni a hangjukat, vagy akiknél a rendőrség zátonyra futott?
Mondhatni, én is a jófiúk oldalán állok, csak nem köti kezeimet a törvény - meg ha fülön csípnének, valószínűleg jó időre rács mögé juttatnának, mert a törvények szerint nem legális, amit csinálok. De én tehetek róla, hogy legális keretek között minden borzalmasan hosszadalmas és eredménytelen? Ha a rosszak sem tartják be a szabályokat, akik ellenük játszanak, azoknak miért kéne? Inkább gondoltam magamra jótevőként, mintsem bűnözőként, még ha erről sokan talán másképp is vélekednének, de miután én is a szegénység, nyomor és az élet igazságtalanságain keresztül küzdöttem fel magam idáig, képtelen voltam mindig, minden felett szemet hunyni.
Ezért ücsörgök most itt a Citroën Parkban, táskámban egy apró laptoppal és fényképezőgéppel, miközben Violetre várok. Azt már magam sem tudom, mikor is találkoztunk először, csak azt, hogy a kórházban voltam véradáson, utána pedig beültem valamit harapni az ebédlőbe. Emlékszem, aznap kimondottan nagy volt a pangás, alig lézengett valaki a környéken, én meg valamiért sokkal rosszabbul viseltem ezt a véradást, mint egyébként szoktam... talán a sok munka, a stressz, vagy csak nem ittam eleget előtte, magam sem tudom, de kellett egy kis idő, mire összekaptam magam - ez idő alatt elegyedtünk beszédbe, utána pedig már-már mintegy kis szokásommá vált, hogy ha a kórház környékén jártam, mást nem, valami kávéra beugrottam hozzájuk, váltani néhány szót.
Nemrégiben, az egyik hasonló látogatás során tűnt fel, hogy valami nem stimmel vele, sokkal letörtebb, mint ha lélekben nem itt járna, és miután finoman faggatni kezdtem arról, hogy mi történt, azt is megtudtam, hogy nemrégiben veszítette el a legjobb barátját, ráadásul nem is akárhogyan...
Lévén, igencsak ritka volt az, hogy valakit ilyen közel engedjek magamhoz, hogy barátomnak nevezzem, tudtam, hogy mekkora kincs egy ilyen személy az ember életében - azt pedig elképzelni sem tudtam, hogy mekkora fájdalommal és veszteséggel járhat. Azt viszont tudtam, hogy valahogy segíteni szeretnék, vagy mást nem, legalább némi igazságot szolgáltatni az eltussolt baleset kapcsán. Violet halott barátját igaz, semmi sem hozhatja vissza, de talán az elkövető részben megfizet a tettéért.
Amennyire tudtam, igyekeztem otthon utána szimatolni az elmondottak alapján, viszont valljuk be, csupán egy név sajnos édes kevésnek bizonyult, pláne úgy, hogy az illető milliomos, jobbnál jobb ügyvédekkel körbevéve, és szinte semmi használhatót nem lelni róla az interneten, amivel borsot törhetnénk az orra alá. Az országos adatbázisokat meg hivatalos szervek adatbázisait meg nem most szeretném megfúrni, ha nem muszáj, így inkább azt javasoltam, hogy találkozzunk itt, a parkban, némi információvadászatra. Aki tudja, hogy mit nézzen, vagy mit keressen, annak akár egy apró mozdulat is árulkodó lehet, de így, hogy a cég itt van alig néhány percre...
- Szia, itt vagyok! - nyújtom fel a kezem a levegőbe, hogy integessek, amikor meglátom a lány közeledő alakját.  

■■ Cool ■■ credit

avatar
● ● Posztok száma :
68
● ● Reag szám :
56
● ● karakter arca :
Deepika Padukone


Témanyitás ✥ Re: Citroën Park •• Szomb. Feb. 17, 2018 1:25 pm

avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Citroën Park •• Kedd Május 22, 2018 11:01 pm

Hana & Abe

Ki-hogyan értelmezi a megérdemelt pihenés fogalmát. Ledolgoztam egy tizenkét órás műszakot a kórházban, ráadásul éjszakában, hazaérve aludtam körülbelül 7 órát, most pedig fitten és élettel tele érzem magam. Meg is ejtettem ébredés után fél órával egy körülbelül egy órás edzést, majd egy gyors fürdést követően fel is tettem Nadine-ra a pórázt. Amint meghallotta a póráz egyetlen apró csörgését, már akkor fejvesztve rohant oda hozzám. Felraktam a nyakörvét, rácsatoltam a pórázt arra, majd pedig idejét is láttam indulni. Délután fél 4… Ha 4-re kiérek oda, ahova tervezek, akkor még talán találkozok Hanával. Őt is szoktam ilyen tájban látni ezen a napon, bár nem mindig a Citroën Parkban, ezt aláírom. De legtöbbször ott találkoztunk, és általában egész jól el is tudunk lenni a másikkal.
Körülbelül sikerül is odaérnem 2-3 perccel előtte. Akármennyire is be van zsongva a kutyám, képes viselkedni. Szagolgat mindent össze-vissza, mintha most lenne itt legelőször. De nem megy el annyira, hogy a póráz teljesen megfeszüljön és nekem kellene őt visszarántanom magamhoz. Eleinte sokszor csinálta ezt, de hát melyik kutya nem? De végül rájött, hogy ezzel nem vezet semmire, mert akkor csak egyszerűen nem megyünk sétálni, ha képtelen viselkedni. Szóval megtanulta a helyét, ez a lényeg.
Végül a nagy távolban meglátom Hanát is. Bár először a kutyáját veszem észre mégis, utána csak őt. Bár valószínűleg ő is ki fogja szúrni Nadine-t, hisz egy golden retriever-husky keverékről van szó. Még én is meglepődtem, hogy ennyi ember képes megdicsérni egy ismeretlen embernek a kutyáját. Szerencsére Nadine sem egy túlzottan agresszív kutya, ezért nem szokott odakapni senki után sem, miután megkérdezik tőlem, hogy megsimogathatják-e. Még élvezi is a dög. Bár azért harapni is tud, ha azt mondanám neki. De szerencsére ilyesmire nem került még sor, hogy valakire rá kellett volna uszítanom.
Odaérve Hanához pedig köszöntöm is őket. – Szia Hana. Azaz sziasztok – köszönök neki és a kutyának is egyaránt mosolyogva. – Rég láttalak már, mesélj, mi újság van veled? – körülbelül másfél-két hete már, hogy nem igazán futottunk egymásba, de ez amiatt volt, mert az én munkám is rettentően kimerítő volt és nem a legjobb időben. Már ami egy délutáni kutyasétáltatást illet.


 
   
avatar
● ● Posztok száma :
69
● ● Reag szám :
61
● ● Keresem :
Hugi és bátyó
● ● karakter arca :
Matt Bomer


Témanyitás ✥ Re: Citroën Park •• Csüt. Május 24, 2018 4:19 pm


Abe & Hana


A válásommal kezdődően olyan időszaka indult meg az életemnek, amelyben valahogy minden változik és átalakul. Előbb a családi állapotom, aztán a karrierembe ölt energiám, hamarosan már a lakás is, ahol lakom és ki tudja még mi minden változott, vagy fog megváltozni. Az újrakezdés valamilyen szinten mindig jó dolog. Én pedig szeretném végre tényleg azt mondani, hogy tiszta lappal indulok neki az életem következő szakaszának.
Aztán persze ott vannak azok a dolgok, amelyek soha nem fognak változni. Például az, hogy az előszobában a parketta mindig megnyikordul, ha az ember odalép, vagy az, hogy Legot minden szabad délutánom megsétáltatom, minden mástól függetlenül. A három éves kis hógolyó még képes lenne megsértődni is rám, ha nem teszem meg. Különben is, szeretek a környéken sétálni, mert tele van parkokkal és zöld területekkel. Amit imádok, mert lehet, hogy a belvárosban vagyunk, de egyáltalán nem barátságtalan a hely, nem túl nagy a forgalom, éppen ideális kutyasétáltatásra.
Ráadásul azalatt az idő alatt, mióta itt lakom és rendszeresen járok Legoval sétálni, kiderült, hogy az egyik kollégám is a környéken lakik. Kezdetben egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy Abe meg én valóban ismerjük-e egymást, hiszen annyi arc megfordul a kórházban. Aztán persze amikor már többször láttam őt orvosi köpenyben, egy-egy beteg kartonjával rohanni a kórházi folyosón, már nem féltem odaköszönni neki a parkban sem. Különben is, ha nem kollégák lennénk, akkor is tuti mindig odamennék hozzá megsimogatni a kutyáját, mert egyszerűen nem lehet kihagyni, hogy egy olyan szép állatot megdögönyözzön az ember. Persze csak mértékkel, mert a végén Lego megsértődik.
- Hello! - Mosollyal az arcomon köszönök neki és pillantok Nadine-ra is, aki Legoval kezd szimatolni valamit, alig pár lépésre tőlünk. - Igen, tényleg rég volt már - felelem beleegyezően Abe szavaira, s finoman bólintok is néhányat, egyetértésem jeléül.
- Az utóbbi időben a munka mellett szinte folyamatosan lakást keresek - kezdek bele a mesélésbe könnyedén. Nem titok sem a válásom, sem a tény, hogy képtelen vagyok megmaradni abban a lakásban. - Ha nem jártam be az egész várost, akkor egy helyet sem néztem meg az elmúlt hetekben - nevetek fel jókedvűen, s közben teszek néhány lépést egy árnyékosabb rész felé. Amikor odaérünk, leguggolok Lego mellé és leveszem róla a pórázt, aztán egy jókedvű mosoly halvány árnyékával a szám sarkában figyelem, ahogyan felfedezi a környéket.
- Na és veled mi a helyzet? Sokat dolgozol mostanában? - Érdeklődő pillantásom Abe arcát fürkészi, a szemöldököm pedig a magasba szökik, amikor felteszem a kérdésem.


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Citroën Park •• Kedd Aug. 21, 2018 7:54 pm

avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Citroën Park ••

Ajánlott tartalom

Citroën Park
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Hullócsillag Park
» Central Park, Manhattan
» -= Park =-
» Smaragd Park
» Flushing Meadows–Corona Park

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-