Raoul J. Maine
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 7:16 pm ✥

✥ Today at 7:05 pm ✥

✥ Today at 7:02 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:26 pm ✥

✥ Today at 6:07 pm ✥

✥ Today at 5:56 pm ✥

✥ Today at 5:46 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Raoul J. Maine •• Vas. Nov. 26, 2017 1:55 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Raoul,

hirtelen nem tudtam, honnan volt annyira ismerős a neved, hisz annyira nem egy felkapott név, mire eszembe jutott, hogy Az operaház fantomjában volt egy Raoul! No de a lényegre térve... mit ne mondjak, eddigi - nem éppen rövid - szerepjátékos pályafutásom alatt egyszer sem hozott össze a sors spiritiszta karakterrel, úgyhogy már csak emiatt is kíváncsian álltam neki az olvasásnak... És azt kell mondjam, ötletesen sikerült megoldani a dolgot!
Bár az elején nem tűntetted fel, hogy visszatérő lenne a karakter, ha jól olvastam a sorok között, akkor erről van szó, igaz? (Javíts ki, ha esetleg tévednék, és mégis pusztán a baleset utóhatása lenne mindez.)
Jópofa megoldás volt az, hogy a korábbi nyomozó életed hogyan változik meg egy csapásra egy baleset következményeként, nem is kicsit! Nem csodálom, hogy a kedves papa nehezen viseli a dolgot, hogy mondhatni, tűz és jég a két munkád, de még jó, hogy a családod többi tagjára számíthatsz, mint mondjuk a húgodra, vagy a nagymamára... Jó látni, hogy egy ilyen nagy és drasztikus fordulat után ilyen jól sikerült újra talpra állnod, és nem magadba roskadtál, hisz valljuk be, nem mindig egyszerű újra önmagunkra találni, vagy meglátni az értelmet az életben.
Ami pedig a képességet illeti, amíg nem esel túlzásba vele, addig részemről ez is rendben van, hisz ennyi "furcsaság" még bőven belefér a hétköznapokba Smile Pláne, hogy egyébként is mennyi megmagyarázhatatlan dolog van a nagyvilágban...

Tovább nem is tartanálak fel, megkérlek, hogy írd be a neved a foglalókba, aztán pedig nincs is más hátra, mint játékostársakat keríteni... jó szórakozást!


avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
398
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


✥ Szeretettel Raoul J. Maine tollából
Témanyitás ✥ Raoul J. Maine •• Vas. Nov. 26, 2017 12:50 pm

Raoul J. Maine
szösszenet

általános jegyzet
» Anyja neve: Madaleine Maine
» Apja neve: Raoul M. Maine
» Testvérek: Raven M. Maine - húg - 27 éves; Jacques M. Maine - öcs - 17 éves
» Születési hely: 1985. január 3.
» Születési idő: Paris
» Mikor érkezett a városba: oda született
tudj meg többet
» Becenév: nincs
» Avatar Alany: Ben Barnes
» Karakter kora: 32
» Választott csoport és foglalkozás Civil  || Spiritiszta

» Egyéb hozzátartozók;;
Anya: meghalt, mikor öcsénket szülte. Megviselte a családot, de sosem okoltuk öcsénket ezért, s jól a szívébe is véstük. Legalábbis húgom elmondása szerint ez történt, mert én nem emlékszem rá.

Apa: állítólag jó volt a kapcsolatunk a baleset előtt, s nehéz volt feldolgoznia, hogy ezt a munkát választottam. Láttam rajta, hogy néha dilisnek titulált, de megfogta az is, mennyire eltévedtem a régi világomban. Ahogy látom rajta, megpróbál megbarátkozni a gondolattal, hogy nyomozó fiából egy, a számára okkult marhasággal foglalkozó fia lett. Ahogy mondja, számára már az is elég, hogy életben maradtam, s nem egy magatehetetlen test maradtam a lövés után.

Hugi: romantikus, önfejű és odáig vagyok érte. Bolondnak titulál, hogy erre adtam a fejem, de azért ő volt az, aki legelőször megértette, mi zajlik bennem, s csúsztatott egy előadásra meghívót a kezembe. S kíméletlenül ragaszkodott ahhoz, hogy ő rendezze be a boltot is.

Öcsi: művészi hajlamokkal bír, s csak kamaszkori határozatlansága miatt nem tudja még, mit szeretne. Húgom tyúkanyóként lebzsel körülötte, s legalább kéthetente elviszem egy sörözős estére, nem érdekel, hogy kiskorú, szerintem marhára nem az.

Nagynéni: ő az az ember, akit nem tudsz hová tenni. Nincs száz macskája, nem falja a pasikat (annyira) de olyan femme fatale még 43 évesen is, hogy én pirulok bele, ha megjegyzést tesz rám.

Nagyi: Még hogy öregkor! Úgy elrángatott Borneóra kalandúrázni, amint lábra álltam, hogy mire nemet mondhattam volna, addigra már a gépen ültem. Van egy olyan érzésem, hogy ő az egyetlen, aki sejt valamit arról, mi is történt velem valójában. S hogy akár tőle is öröklődhetett ez a képesség. De még kerülgetem a témát. Nem véletlenül.



Az ajtó csilingelve csukódik a vendég után, s megkönnyebbülve veszem el a kezem a fegyverről. Amikor először vettem a kezembe, magam is meglepődtem, mennyire könmyedén csusszan a kezembe a markolat, s hogy mennyire biztosan tartok célra.
Akkor még sejtésem sem volt, hogy az álmaim nem mások, mint múltam lenyomatai.

Egészen négy évvel ezelőttről semmi emlékem nincs. A családom támogatása és türelme sokat segített abban, hogy újra beszélni és járni tudjak. A nyomozói állományból kivontak, miután nem tudtam felmutatni sem a hajlandóságom, sem a tudásom, hogy visszamenjek. Nyugtalan voltam a helyen. Tanulni sem akartam, viszont minduntalan az ezoterikus könyveket bújtam, válaszokat keresve a rémálmaimra, amelyekben rendszeresen az erőszak játszott szerepet. A környezetem a nyomozói múltamra fogta, hiszen a fejsérülésemet is az egyik nyomozás során szereztem be, s csak több órás műtéttel mentettek meg, még ha kómába is kerültem utána egy időre.

Ami miatt bújtam még az ezoterikus könyveket, s tanfolyamokat kerestem, az önjelölt gurukat elkerülve, az nem más, mint amikor megérintek egy tárgyat, mintha a tárgy emlékeit látnám. Először képzelgésnek gondoltam, ez mára már azonban egy bolt nyitását eredményezte. Nem találtam a helyem a tucat munkahelyeken, az emberek idegesítettek kicsinyes létformáikkal, s közben elhaladnak az igazán lényeges dolgok mellett. Kiléptem a mókuskerékből a balesettel, s nem is vágytam vissza. A kutatásaim a képességgel kapcsolatban fokozatosan haladtak előre, a hátterének azonban egyáltalán nem örültem. Nem tudom feldolgozni, hogy ez a családom nem a családom. S az érzés, hogy tehettem olyanokat is, amelyeket elítélek most. A legnehezebb mégis az, hogy rájöttem, ez a test nem az enyém, s hogy a képességemet egyrészt a baleset hozhatta elő, s az is, hogy ezzel törlesztek korábbi, egyáltalán nem dicséretes tetteimért, amikre nem is emlékszem, pusztán álmaimban, s érzeteimben van jelen.

Fáradt voltam aznap, túl sok felé kellett figyelnem, s a beszéd még mindig nehezen megy. Akartam egy kávét és akartam merengeni, egyedül. Nincs gyógytornász, nincs logopédus, csak én és egy kibaszott kávé. Káromkodni megy, de már csak gondolatban. Valahogy nem megy kimondani, benn reked.
Egy középkorú nő ül a szomszédos asztalhoz, némileg megzavarva ezzel a lamentálásomat. Idő, mire újfent csak a kávénak vagyok, valahogy minta sokféle gondolat kezdene keringeni bennem, pedig éppen a rohadt megváltó üresmenetre vágyom. Leejti a tárcáját, a lábamhoz esik. Muszáj vagyok felvenni. A kezébe teszem, a megköszönésére azonban furcsa választ kap tőlem.
- Ugyan semmiség. Aki ilyen kedves a macskáihoz, az csak jó ember lehet.
A meghökkent tekintetre eszmélek fel. Most káromkodtam, vagy még mindig vannak artikulálatlan szavaim? Nézek utána, ahogy inkább elsiet. Honnan tudtam, hogy van két macskája? Egy fekete, meg egy fehér?


Azóta eltelt három év, s ezek a jelek egyre sűrűbbek, s részletesebbek lettek, mire igazán foglalkozni kezdtem vele. A rémálmaim jobban gyötörtek.
Újabb ajtócsilingelés, s egy ismerős hang.
- Ezúttal kinek a jövőjét fejtetted meg?
Rásandítok a húgomra a könyv felett.
- Mondjuk, a tiédet? Nem láttad? A jövendőbeli herceged húzott ki az ajtón.
- Dolgozzon csak meg értem, még hogy én rohanjak utána - vág egy képet, majd áthajolva a pult felett, levadássza a könyvet a kezemből, hogy elérje az arcomat egy puszira.
- Mikor borotválkoztál utoljára? A gorilla fazon nem most divat.
- Haha. Apa remélem mondta, hogy ugorjatok át hozzám hétvégére. A kisöcsit csapjátok a hónotok alá vagy ellopom a gördeszkáját.
- Mondta - olyan hangsúllyal fejezi be, hogy leteszem a közben felvett könyvet és a pultra támaszkodom.
- De?
- Semmi de. Egy fővel többen jövünk.
Sokat jelentő mozdulattal mutatok kifelé, utalva a belépéskori ugratásra. Megrázza a fejét.
- Papának új barátnője van.


Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Miként jutottál ide || Saját
avatar
Civilek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
19
● ● karakter arca :
Ben Barnes

Raoul J. Maine
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 02. Karakter részleg :: Elfogadott karakterek :: Civilek-