Díszterem
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 12:29 pm ✥
✥ Today at 12:11 pm ✥
✥ Yesterday at 10:46 pm ✥
✥ Yesterday at 10:46 pm ✥


Témanyitás ✥ Díszterem •• Kedd Nov. 28, 2017 7:31 pm

******
avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Díszterem •• Hétf. Jan. 22, 2018 9:25 pm


to my love, Cece


El tudnál képzelni ennél gázabb helyzetet? Mármint őszintén? Mert én nem.
Napok óta nem beszélünk, én nem kereslek, te nem keresel. Én otthon alszom, vagy Preenél dekkolok, mert a hiányod égető a lakásban. Egyedül vagyok, mégis ott vagy mindenhol. Az illatod, a fogkeféd, a kedvenc poharad, a kedvenc borod, a pezsgő amit utálsz, a kardigánod, a pléded, a pizsamád. Minden ott van ahol hagytad, s tudom hogyha hazajönnél, szörnyülködnél milyen nagy otthon a rendetlenség. Nem vagyok jó ebben, az egyedül lakásban, a takarításban. Mindig csak olyan tessék-lássék módjára ment, ott ahol a papok táncoltak, s te ezt annyira utáltad. De most még az utálatod sincs ott velem, csak a hiányod. Piszkosul hiányzol.
Mégsem kereslek, egy üzenetet sem hagytam, pedig sokszor pörgetem végig a messengert, és látom, hogy elérhető vagy. Néha elkezdek valamit gépelni, de végül úgy is kitörlöm. Mit is írhatnék?
Igazából nem gondoltam volna, hogy eljössz, már kitaláltam valami remek hazugságot, hogy miért hiányzol mellőlem. Ideiglenes kiállítás nyílik az egyetemen természetképek név alatt, s minket mint tiszteletbeli tagokat meghívtak. Én itt tanultam, és azóta is űzöm a szakmát, van egy-két menő felkérésem már az évek alatt, így talán természetes, hogy díszvendégeknek számítunk.
De én nem gondoltam volna, hogy eljössz, legalábbis én a helyedben nem tettem volna.
Később érkezem, de rögtön kiszúrlak. Csak árnyéka vagy egykori önmagadnak, egy gyenge utánzat, és tudod piszok szar érzés tudni, hogy én tettem ezt veled. Kicseszett szar.
Nem tétovázom, egyenesen hozzád sétálok. Nem fogok jelenetet rendezni, itt legalábbis nem. Megfogadom, hogy nem kérdezlek olyan dolgokról amikre a válasz felzaklathat: hol és kivel laksz, találkozol-e az öcsémmel, maszturbálsz, eszel-e rendesen, sokat sírsz-e, dolgozol-e...
Tulajdonképpen semmiről sem akarlak kérdezni, mert veled kapcsolatban még minden felzaklat.
Azért örülök, hogy a gyűrű még ott van az ujjamon, s örülök, hogy nem adtuk még be a válókeresetet.
- Szia.. -
Tétován állok meg melletted, s nem tudom mit tegyek. Hajoljak oda egy arcra puszival, agy hagyjam az egészet?
Azért közelebb hajolok, és csak gyorsan érintem az arcom a tiedhez.
- Kössz, hogy nem hagytál cserben.. -
Olyan gáz ez így, csak toporgok helyetted, s még a derekad sem merem megfogni, csak állok, mint fasz a lakodalomban, s nem nagyon merek hozzád szólni.
- Menjünk be.. mindjárt kezdődik a megnyitó. -

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Díszterem •• Hétf. Jan. 22, 2018 10:11 pm

To My Love



Nem hívtál, én sem hívtalak. Hosszú, soha véget nem érő napok teltek el. Nélküled pedig olyan üres vagyok, semminek érzem magam, fél embernek. Hiányzol. Jobban, mint ahogy azt először elképzeltem. Tudtam, számítottam rá, hogy hiányod felemészt, de erre a hatalmas űrre még én sem számítottam. Hiányzol, minden nap egyre jobban. Nem tudok elaludni, hiányzik a szuszogásod, hiányzik, hogy ölelésedbe vonj. Az illatod, a szakállad, a tested melege. A veszekedésünk után kerestem egy hotelt, de ez csak egy szoba, semmit nem jelent nekem. Üres, és az életem is egyre üresebb. Minden este a párnámnak zokogom el a bánatomat, addig, amíg végre álomba nem merülök. A legjobb barátom a borosüveg lett. Még a munka sem érdekel. Pedig tudod, hogy mennyire imádom a munkámat, de gondolataim folyton körülötted járnak. Szavaid visszhangként ismétlődnek fejemben, és nem tudok szabadulni tőlük. Bárcsak képes lennél legyőzni a büszkeséged, bárcsak felhívtál volna, bárcsak bocsánatot kérnél. Reménykedem, de tudom, hogy ez soha nem fog megtörténni. Vagy én töröm meg a csendet, vagy senki. Ez mindig is így volt, és nem is fog változni. Nevetnél, ha elmondanám, de még a rendetlenséged is hiányzik. Nincs mit szépítenem a dolgokon, üres az életem nélküled. Nem beszéltem senkivel, nem vagyok kíváncsi senki sajnálatára vagy lenézésére. Hosszú ideig ülök az ágy szélén, kezemben a meghívóval. Még mindig azon töprengek, hogy biztos jó ötlet elmenni? Biztos jó ötlet újra a szemedbe nézni? Úgy tenni, mintha minden rendben lenne? Pedig semmi nincs rendben. Az a hosszú fekete ruha van rajtam, amit a legelső közös megjelenésünkön viseltem. Amit annyira imádtál, hogy már a liftben lerángattad rólam. Igen, talán ezzel is bántani akarlak egy kicsit, de jól esik viselni, hiszen rád emlékeztet. Még ez a fránya ruha is rád emlékeztet. Kezdek megőrülni igaz? Indulás előtt még felhajtok egy pohár bort, csak azért, hogy legyen erőm szembenézni veled, hogy ne szaladjak el rögtön azután, hogy megpillantom az arcodat. Taxival megyek, nem lenne tanácsos most vezetnem, ezt tudom nagyon jól. Hamarabb érkezem mint te. Összehúzom a kabátom cipzárját, mert amíg várakozok érzem, hogy lehűlt a levegő, fázom. Amikor megpillantalak halvány mosoly kúszik az arcomra, de te ezt a sötétben nem láthatod. Szívem vadabbul verdes a mellkasomban, talán még egy icipicit a lábam is megremeg.
- Szia! úgy hajolok hozzád közelebb, mint egy báb. Mint érzelemmentes, marionettbábú. Ezt tetted velem. Rongybabát csináltál belőlem.
- Nem miattad vagyok itt. Ami persze nem igaz, ki másért lennék itt. Csak nem akarom, hogy azt hidd mindenre képes lennék miattad, még akkor sem, ha ez igaz.
- Menjünk! lépkedek fel a lépcsőn, megtartva a tisztes távolságot. Halvány mosoly kíséretében adom át a meghívónkat, majd a kabátomat. Remélem rám nézel. Remélem látod, hogy melyik ruha van rajtam. Remélem, hogy megpukkadsz, és eszedbe jut az az éjszaka. Mert én nem felejtettem el. Semmit nem felejtettem el. Egész kellemes idebent, a zene betölti a teret, az emberek halkan duruzsolnak egymással. Csak nekem nincs kedvem semmihez.
- Jó mulatást. Ha szükséged lenne az alibidre, a bárpultnál leszek. nézek rád ismét, majd sarkon fordulok és elindulok az italok felé. Borra van szükségem.

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Díszterem •• Kedd Jan. 23, 2018 3:25 pm


to my love, Cece


Ez az egész sokkal szarabb, mint amilyennek eleinte képzeltem, és vagy ezerszer nehezebb is. Mármint el tudod képzelni, hogy mekkora erőfeszítésembe telik nem közvetlenül viselkedni veled? Borzalmas idegenként viselkednem, s elképzelni sem tudom, hogy milyen lenne elválni, milyen lenne úgy tenni, mintha a köztünk lévő kapocs sohasem létezett volna, hiszen most is írtó nehéz. Lépkedek veled a lépcsőn, s közben megtartom azt a pár lépés távolságot amit közénk vert a múltkori veszekedésünk, te pedig nyíltan jelzed, hogy mik a szándékaid. Hogy nem miattam vagy itt, s habár jólesett volna, tudtam, hogy ez így van.
Meg sem érdemellek.
Válaszolni sincsen időm, már le is lépsz, én pedig utánad akarok menni, most tényleg meg akarom tenni, hogy olyanok lehessünk mint egy éve: két bolond szerelmes. A kezem annyira kívánkozik a derekad köré, az arcom a hajadba szeretne fúródni, a lélegzetem a parfümödet szeretné érezni, s nevetni akarok veled, borral koccintani, perverz dolgokat mondani egy-két képről, de csak burkoltan, hogy mások ne nevezzenek minket pajzánnak, s titkos csókot lopni egy oszlop mögött, másokat kifigurázni, hosszú percekig beszélni egy-egy képről.
Elhatározom, hogy így lesz, hogy utánad megyek, s a bocsánatodért könyörgöm, ha kell megalázom magamat, újra megkérem a kezedet, csak lehessen minden olyan, mint amilyen volt.
De mindketten megtanultuk már bébi, hogy az élet nem olyan amilyennek akarjuk, így hát hiába szeretnék utánad indulni, megállít az igazgató.
Valaha én is itt tanultam, s, mint valamennyire neves a szakmámban, invitál, hogy bemutassa a tájképeket, de szigorúan csak egy-két kiemelkedőt, s arról kérdezzen, hogy ismerős-e valamelyik. Gyenge mosollyal válaszolok, s rámutatok néhányra, amit egykoron én lőttem. Pocsékok, bár Ő magasztalja. Ma már tudom, hogy nem jók, hogy nagyon sok apró hiba van bennük, meg hát tudod te is, meg tudom én is, hogy nem ez az erősségem.
Nehezen szabadulok tőle, s már nem is találom helyemet. Az előbbi varázs, eltűnt, már nem érzem úgy hogy utánad mehetnék. Így hát kódorgok egy sort, megnézek egy-egy képet, de semelyiknél nem időzöm annyit, mint veled szoktam. Az ajtó mellett megállok egy pillanatra, s leveszek egy polaroid gépet. Igazán nyerő fogás, hogy akinek kedve tartja csinálhat egy-egy képet. Én rólad csinálok. Épp a szádhoz emeled a poharat, s csak ekkor tűnik föl, miután megnézem a nyomtatott képet, hogy mi van rajtad. Amikor legelőször voltunk itt ketten csináltam egy ugyan ilyen képet rólad, csakhogy akkor azon épp felém nézel, és épp nevetsz kortyolás közben.
Nyoma sem vagy régi önmagadnak. Persze most is dögös vagy, meg is kívánlak, de kiül rád a szomorúság.
- Félszáraz fehéret, csurig töltve.. -
Bámulok a pultos fiúra, a képet pedig neked csúsztatom oda.
- Még mindig jól áll ez a ruha. -
Feléd fordulok s úgy mérlek végig, mintha nem a feleségem lennél, mintha vad lennél én megy egy vadász. Mintha felszedni készülnélek. Kortyolok a borba.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Díszterem •• Kedd Jan. 23, 2018 4:03 pm

To My Love



Most már nem vagyok annyira biztos abban, hogy jó ötlet volt eljönni, éppen elég fájdalmas megbirkózni a hiányoddal, mindezek tetejében még a távolságot is el kell viselnem, ami kettőnk között tátong. Jó képet vágnom, mosolyognom, illedelmesen csevegni mindenkivel, pedig legszívesebben csak zokognék és mindenkit elküldenék a francba. Sokkal könnyebb lenne, ha utánam jönnél, ha megragadnád a kezem, ha belenéznél szemeimbe és bocsánatot kérnél. Ha képes lennél legyűrni azt a fene nagy makacsságod és tényleg, őszintén beszélni velem. Ismerős arcok bukkannak elő a tömegből, köszönök, szót váltok velük, de igazából egyikük sem érdekel. Csak te érdekelsz, csak arra vágyom, hogy átölelj, hogy megcsókolj, majd pedig a fülembe suttogd, hogy ezért az estéért otthon bizony kárpótolva leszek. Ezt szeretném, pedig nagyon jól tudom, hogy nem fogom megkapni, mert te túl büszke vagy ahhoz, hogy bocsánatot kérjek. Én pedig túlságosan megbántva érzem magam, így kedvesem, nem igazán vágyom most a társaságodra. Szerencsére bor van, a pultos srác pedig nem túl beszédes, vagy csak én nem érdeklem, így tökéletesen elvagyok a vörös ital társaságában. Többször is megfordul a fejemben, hogy fel kellene állnom innen és visszamenni a hotelbe, vagy bárhova máshova, de el innen. Minél messzebb tőled, hogy még véletlenül se gyengüljek el, még véletlenül se akarjak a karjaidba dőlni. Már a zene sem köti le a figyelmem, egyik poharat emelgetem a másik után. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy megérkeztem, az idő mintha megállt volna. Az alkohol hatását viszont érzem, zsibbad a fejem, kiszáradt a szám, és félek, hogy már nem tudnék egyenesen állni a lábamon. Hisz tudod, sosem bírtam az alkoholt, úgy igazán, mindig elég volt néhány pohár, hogy a fejembe szálljon. A különbség annyi csupán, hogy valamikor tudtam mértéket tartani, most viszont nem érdekel, hogy hányadik pohár csúszik le, még szükségem van rá. Már kérnem sem kell, csak a megemelem az üres poharamat, és bár túloldalán serényen dolgozó srác már tölti is a következőt, pont ebben a percben érkezel meg. Nem nézek rá, hangodtól összerezdülök. Annyira szeretném vállgödrödbe fúrni a fejem. Vajon azt a kölnit használod amit tőlem kaptál? Vagy távozásom után mindent kidobtál? Fanyar mosollyal az arcomon kortyolok bele az italba. A büszkeségem utolsó darabkáit eléd dobom, tessék csinálj vele amit akarsz. Rád pillantok. Látod, hogy mit tettél velem? Látod mibe sodort makacsságod? Elfordítom tekintetem rólad, és szemügyre veszem a képet. Olyan szánalmasnak és meggyötörtnek tűnök rajta, mintha...nem is én lennék.
- Tartsd meg, nézegesd, hogy mivé lettem... visszacsúsztatom a képet, nem bírom tovább nézni.
- Valóban? Annyira, hogy most is beráncigálnál valami sötét sarokba, hogy leszedhesd rólam? Vagy...ezt csak azért mondod, hogy ne érezzem magam még ennél is szarabbul? Ne akarj becsapni, pontosan tudom, hogy vacakul festek.
- Haza kell mennem...vagyis miről beszélek. Már nincs is hova. El kell mennem...érezd jól magad. a mondat végére azért a nyelvem egy picit összegabalyodott, de eltökéltem, hogy meglépek, mert félek, hogy néhány perc múlva már veled mennék haza. Az végzetes hiba lenne? Túl nagy lendülettel állok fel a székről, az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt pedig szédelegve kapaszkodom erős vállaidba. Nem tudok mozdulni, csak foglak és tekinteted keresem.

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Díszterem •• Kedd Jan. 23, 2018 4:37 pm


to my love, Cece


Nem kell egy pillantásnál többet vetnem rád, hogy megállapítsam: túl sokat ittál. Már a kezed rezdülésén látom, hogy nem úgy emeled a poharat, ahogy egy-egy borvacsora közben tetted. Basszus Cece, hiszen nem is bírod a piát.
Keserűen kortyolok az enyémbe, tudom, botrányt fogsz rendezni. Előre ásom a saját sírunkat.
Nem értelek, sohasem voltál az a fajta aki képtelen megálljt mondani, mindig csak jókedvig ittad magadat, addig, hogy a szoba még ne forogjon veled, addig amíg még rendesen tudsz beszélni, és a járás is megy.
De most más a helyzet, most túl sok alkoholt öntöttél magadba, s a szemed is csillog rendesen.
Elhúzom a számat, hiszen tudod mi a véleményem erről, az ittas nőkről. Nem szívlelem, sőt kiábrándítónak tartom őket. De most téged látni így, egészen más. Talán kissé mulattatna, ha nem lennénk így összekapva, szórakoztatna, s napokig gúnyolnálak miatta. De ez most így alakult.
Sokáig nézem a képet ahogy visszatolod elém, elveszek minnden részletben. Mondtam már, hogy te vagy a kedvenc modellem, Hogy imádlak téged fotózni, még akkor is ha te nem szívesen jössz be a műterembe?
Küldök feléd egy megsemmisítő pillantást. Közhelyes vagy, s a pultos fiú is ránk kapja a tekintetét.
- Cece kérlek, nagyon szépen kérlek, hogy ne rendezz jelenetet.. -
Nem válaszolok. Természetesen kibaszottul kívánlak, de hogy berángatnálak-e egy sarokba.. az bébi kérdéses. Hiszen részeg vagy, és lehánynál mielőtt nekikezdhetnénk a dolgoknak, hiszen össze vagyunk veszves, s nem hagynád magadat, hiszen nincs itt rendes sarok, egy kör teremben vagyunk.  Bébi, bébi, bébi.. látod mit tesz az alkohol az egyszerű emberrel?
- Az a te otthonod is Cece.. -
Ezt nem akartam, anynira nem akartam. Hogy neki kezdj, hogy most is veszekedni kelljen veled. Belefáradtam azt hiszem.
Belém kapaszkodsz, én pedig öntudatlanul teszem a kezemet a derekadra, s aggódva pillantok rád.
- Bazdmeg Bébi.. csatak részeg vagy.. -
Türelmetlenül sutyorgok a füledbe, s állok is föl, hogy támogassalak.
A kezem a derekad köré fonódik, és azt hiszem nem vagy olyan helyzetben, hogy ellenkezz.
- Gyere, levegőzzünk egyet!-
Nem tűrök ellentmondást, már vonlak is magammal. Azt hiszem elég erősen tartalak ahhoz, hogy ne ess el. Érzem az illatod, de érzem az alkohol páráját is.
- Ne merj jelenetet rendezni.. -
Sulykolom újra beléd ahogy a tömeget elkerülve próbálok veled kijutni valamerre, vagy legalább a mosdókig eljutni. Nem akarom, hogy bárki előtt később szégyenkezned kelljen a viselkedésed miatt, vagy hogy később kényelmetlenül érezd magadat a mai nap miatt. Mármint persze ha egyáltalán érdekel majd a dolog, ha egyáltalán vissza fogsz tudni emlékezni - hiszen bébi ez az alkoholmennyiség már káros az agysejtekre, de ezt te is tudod - , manapság már nem tudom, hogy mi jár igazán a fejedben. Régen ismertelek, ki tudtam találni a gondolataidat, tudtam, hogy mire mit fogsz reagálni, de mára már képtelen lennék ezeket megállapítani. Túl sokat változtunk. Ez a házasságosdi talán nem tett olyan jót nekünk.
Nem tudom pontosan hogy meddig jutottunk már el, hogy kijöttünk-e már a díszteremből, vagy még mindig ott vagyunk, mert rád koncentrálok, s támogatlak, ahogy igazából kellene, nem csak most, nem csak akkor amikor ilyen vagy. Szeretném, hogy józanabb legyél, hogy megvalósíthassam minden korábbi tervemet, hogy bocsánatot kérhessek, de tudom, hogy nem vagy kiszámítható, hogy valószínűleg jelenetet fogsz rendezni, vagy ha nem, akkor elfelejtesz mindent holnapra, s csak a fejfájás emlékeztet majd rám.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Díszterem •• Kedd Jan. 23, 2018 7:16 pm

To My Love



Zsibbad a fejem és szédülök. Pontosan tudtam, hogy alkohol ilyen hatással van rám, mégsem tudtam nem inni. Nem tudom már megjátszani magam, itt bájologni, számomra teljesen idegen emberek előtt, mosolyogni és azt játszani, hogy minden rendben van. Ez nem megy nekem, nem most és nem itt. Igazából nem is tudom, hogy miért jöttem el, pontosan tudtam, hogy mennyire nehéz lesz szembenézni veled, arra viszont nem számítottam, hogy még mindig ennyire fáj, hogy nem lehetek melletted. Tényleg ezt akartuk? Azért házasodtunk össze, hogy ez legyen belőlünk? Két szerencsétlen, akik nem képesek felnőttként viselkedni és megbeszélni a gondjaikat. Annyira szeretlek, hát tényleg nem látod rajtam? Nem tűnik fel, hogy csak árnyéka vagyok önmagamnak? Nem látod sóvárgó tekintetem, hogy érintésedre és csókodra szomjazom? Talán azoknak volt igaza, akik megmondták, hogy ez nem fog működni, akik óvva intettek a házasságtól, de mi hajthatatlanok voltunk és megtettük. Most pedig, a boldogság helyett szenvedünk. Ez nem helyes így Fred, egyáltalán nem. Hallom, hogy mondasz valamit, de szavaidat már nem tudom felfogni. Ennyi alkohol után, már az is csoda, hogy legalább a lábamon megbírok állni.
- Neked nincs jogod bármit is kérni tőlem... azért azt még remélem, hogy érthetően beszélek, legalább annyira, hogy értsd amit mondok. Meg akarom mutatni neked, hogy nagylány vagyok, hogy képes vagyok egyedül is elmenni innen, emelt fővel, de sajnos a szervezetembe juttatott alkohol másképp vélekedik a dolgokról, és nem tudok megállni a lábamon. Erős vállad biztonságot nyújt, érzem ahogy kezed átfonod a derekamon. Ellenkezni akarok, de nincs már hozzá erőm. Egyszerűen jól esik a közelséged, így ölelésedbe simulok. Annyira szégyenlem magam, nem szabadna ilyennek láss, az utolsó méltóságomat is elveszítettem. Nem akarom ezt érezni, de olyan jól esik hogy végre átölelsz, el tudod képzelni, hogy mennyire kibaszottul hiányoztál?
- Nem vagyok részeg! kiabálok rád, talán kissé hangosabban is a kelleténél. Szemem sarkából látom ahogy többen is felénk fordulnak. Tudod, már ez sem érdekel. Micsoda szalagcím lenne nem? „Frederico Romily felesége hulla részegre itta magát, majd jelenetet rendezett”nem, nem fogom megadni senkinek azt az örömet, hogy rajtam csámcsogjon. Ahogy neked sem adok több támadható felületet. Teljesen hozzád simulva engedem, hogy vezess. Lépkedek utánad, szófogadóan, mint egy kislány. Köszönöm neked, hogy most itt vagy velem, hogy legalább ma este nem hagysz magamra. Ahogy kiérünk a friss a levegőre a hideg azonnal belém mar, én pedig összehúzom magam, egészen kicsire. Olyan törékenynek és sebezhetőnek érzem magam. Nekitámaszkodom az épület oldalának, fejem a vállaidra ejtem. Ilyenkor mindig jót tesz a friss levegő, érzem ahogy ahogy a hideg hatására  újra életre kelek. Lassan, óvatosan emelem fel a fejem, hogy belenézzek szemeidbe.
- Annyira sajnálom Fred. Mindent sajnálok. Baromira hiányzol...tudom, nem hiszed el, nem hihetsz nekem, de Fred...szeretlek.
Nem biztos, hogy józan állapotomban mindezt kimondtam volna, de most jól esik vallomást tenni neked. Elhiszed? Elhiszed, hogy amit mondok az igaz?
- Haza kell mennem...nem akarok tovább hibázni. végigsimítok arcon. Olyan meggyötört vagy, szomorú. Én tettem ezt veled? Miattam van?

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Díszterem •• Kedd Jan. 23, 2018 7:35 pm


to my love, Cece


Hűha bébi, ez még annál is rosszabb, mint amilyennek eleinte gondoltam. Tényleg nagyon szétcsaptad magadat, amit azért sajnálok, mert így nem hallhatod a bocsánatkérő szövegemet, amit körülbelül két perce költöttem. Mert így nyilván nem fogom elmondani, hiszen értelme sem lenne, meg aztán lehet el sem hinnéd, valószínűleg fel sem fognád.. szóval ez most nagyon gáz.
- Hát persze, hogy nincs.. -
Más helyzetben vitatkoznék a dologgal, hiszen a férjed vagyok, de most jobbnak látom nem feszegetni a határokat. Amúgy sem vagy nagyon kiszámítható, hát ha még neked esek..
- Tudom, hogy nem vagy az. tudom.. -
Csitítalak, így is sokkal többen figyelnek már ránk, mint ami feltétlen szükséges lenne. Szóval sóhajtok egyet, s minél gyorsabban ki akarok veled jutni. Szerencsémre nem ellenkezel, csak belesimulsz az ölelésembe, szinte teljesen elengeded magadat, s én egy pillanatra meg is lepődök, de aztán megyek veled kifelé, s kiérve megállítalak, a fal mellé állva hagyom, hogy friss levegő jusson a tüdődbe, s közelebb vonlak, hogy ne fázz annyira ebben a ruhában. A kabátokat el is felejtettem, de nem merlek már itt hagyni egyedül, hogy visszarohanjak érte, így csak lehúzom a zakómat, s a válladra terítom.
Csípős hideg van,végigszalad a hátamon, s egy pillanatra megborzongom alatta de csak addig amíg fel nem vértezem magam ellene, s támaszoddá nem avanzsálódom.
Tulajdonképpen élvezem, hogy itt vagy, hogy a fejed a vállamra hajtod, s az illatod bekúszik az orromba, s megrészegít.
Kicseszettül hiányzott már ez. Hiányoztál Cece, hiányzott az illatod és az érintésed. Hiányzott, hogy idióta játékokat játszunk, hogy nyaggass, hogy mindig legyen valami a tarsolyodba. El sem tudnád képzelni, hogy mennyire hiányzott.
- Csss bébi... nem haragszom.. -
Megrázom a fejemet, s úgy nézek le rád. Most tényleg nem haragszom rád, most tényleg nincsen miért. Ebben a pillanatban csak te vagy itt és én, a gondjainkat pedig elhagytuk útközben.
- Tudom... de hééé... -
Az állad alá nyúlok, s megemelem a fejedet, hogy belenézhessek a szemedbe. Csillog, annyira csillog.
- Én is szeretlek.. -
Rád mosolygok, de csak lágyan, hiszen tudod, nem az én aszatlom a romantikázás, most mégis ki kellett mondjam. Muszáj volt, hogy megtudd, hogy érezd, hogy holnapra elfelejthesd.
- Szeretlek bébi.. -
S ez ad bátorságot, hogy holnapra csak fejfájás leszek.
Közelebb hajolok, gyorsan megcsókollak, de tele szenvedéllyel, tele minden ki nem mondott szóval.
- Piszkosul szeretlek.. -
Nyögöm bele a csókunkba, és most az egyszer nem akarom, hogy vége legyen, nem akarom, hogy abbamaradjon. De félek, hogy rosszul leszel, így elhúzódom.
- Gyere velem haza Cece, kérlek.. -
És már a nyakadat csókolom, nyelvem finoman simít végig a füledig, majd vissza. Kérlek. Haza kell ma jönnöd velem.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Díszterem •• Kedd Jan. 23, 2018 8:19 pm

To My Love



Szerinted van még esély arra, hogy boldogok legyünk? Olyanok mint régen? Van esély arra, hogy egymást támogatva visszatérjünk arra az útra amin tényleg járnunk kellene?
Meglepődöm azon, hogy nem szólsz vissza, hogy nem baszogatsz, csak helyeselsz, hát tényleg ennyire eleged van a folytonos veszekedésekből? Vagy ennyire félsz attól, hogy jelenetet rendeznék? Bár nem vagyok teljesen józan, minden forog körülöttem, az egyetlen stabil pontom most te vagy, de nem kell aggódnod, nem akarom lejáratni magam, nem akarok még ennél is nagyobb csalódást okozni neked. Annyira jól esik közelséged, hogy azt szavakba sem tudom önteni. Az elmúlt napokban megjártam a poklok poklát, hiszen nélküled semmi nem vagyok. Olyan elveszett és magányosnak éreztem mag, mint előtte még soha. Nem bírtam aludni, enni, dolgozni. Akárhányszor lehunytam a szemem téged láttalak. A mosolyodat, szemeidet, és a dühödet. Éjjel-nappal visszhangzott a fejem a szavaidtól. Folyamatosan ismétlődött minden benne, mintha a soros fura játéka lenne, hogy nem tudok szabadulni a rossz gondolatoktól. Mielőtt megismertelek volna, nem hittem a szerelemben, abban, hogy lehet valakit szeretni, elfogadni minden hibájával együtt. És megjelentél te. Elcsavartad a fejem, beléd szerettem, és azóta is töretlenül szeretlek. Melletted tanultam meg, hogy milyen igazán nőnek lenni, megmutattad milyen a boldogság, és megtapasztalhattam, hogy milyen szeretni. Sok mindenben te voltál az első igazi férfi az életemben, én pedig nem akarlak elengedni. Nem lennék rá képes.
Úgy bújok hozzád mint egy kisgyerek, aki az anyukája mellett keresi a menedékét. Már a hideg sem érdekel, csak az, hogy végre újra ilyen közel vagyunk egymáshoz, és hallhatom szíved dobbanását. Halvány mosoly kúszik az arcomra ahogy rám teríted a zakódat, köszönöm, hogy ilyen figyelmes vagy. Nem gondolkodtam mielőtt beszéltem volna, nem akartam bocsánatot kérni, azt akartam, hogy te könyörögj az én bocsánatomért, de cseszd meg, annyira hiányoztál, hogy ajkaim szinte maguktól formálták meg a szavakat. Mondhatnám másképp is, lehetnék józanabb is, de hidd el, így is teljesen őszinte vagyok veled.
Belenézek szemeidbe, ahogy ujjaiddal magad felé fordítod arcomat. Rád mosolygok, napok óta ez az első, igaz és őszinte mosolyom. Ujjaimmal zavartan játszom a szakálladdal, olyan jó érzés hallani tőled. Szívet melengető. Csak nézem az arcod, mosolyod, és végre olyan boldognak érzem magam amilyennek már nagyon régen nem. Lehunyom a szemem ahogy ajkaiddal hozzám érsz, viszonozom a csókodat, eleinte kissé remegő ajkakkal, majd egyre szenvedélyesebben. Istenem...hogy ez mennyire hiányzott nekem. Mennyire hiányoztál. Egyre szaporábban veszem a levegőt, ahogy nyelveddel végigszántod a nyakam vonalát.
- Vigyél haza...vigyél haza, és soha többé ne engedd, hogy elmenjek mellőled. Átkarolom a derekad és közelebb húzlak magamhoz. Úgy kapaszkodok az ingedbe, mintha az életem függne tőle.
- Nem fogod megbánni? Nem akarom, hogy megbánd. suttogom füleidbe, és már már könyörgöm tekintetemmel, hogy kapj fel az öledbe, és le se tegyél, amíg el nem érjük a házunk küszöbét.
- Hozod a kabátokat? szakadok el ajkaidtól néhány kósza pillanatra. Kérlek, vigyél el innen és ma éjszaka szeress. Nem érdekel mi lesz holnap, ma eggyé akarok olvadni veled.

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Díszterem •• Kedd Jan. 23, 2018 8:58 pm


to my love, Cece


Nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Mármint a ma estéből. Azt hittem, hogy maradunk egy, maximum kettő órát, néha beszólunk egymásnak, de a lehető legmeszebbre kerüljük a másikat. Én tényleg ezt hittem. Ez lett volna a szabványos. Hiszen megbántottalak, te meg válással fenyegettél, nem is kerestük egymást..
De túl régóta ki vagyok rád éhezve, és te túl dögös vagy. Szóval ez is a te hibád.
Persze intő jelnek kellene lennie, hogy be vagy rúgva, és egy pillanatra eszembe jut, hogy egyszer beálltunk és úgy szexeltünk, utána pedig megígértetted velem, hogy soha többé nem teszünk olyat, pedig engem rettenetesen izgat azóta is a dolog bébi.
Most vajon ez is olyan lesz? Csak te leszel részeg? Vagy le fogsz hányni? Egyáltalán eljutunk-e odaáig, s ha igen, nem lenne-e bölcsebb megvárnom amíg kijózanodsz?
Jó téged csókolni, már majdnem elfelejtettem, hogy milyen igazán veled csókolózni, milyen hagyni, hogy magába szippantson a barackillatod, hogy milyen hagyni, hogy a fogam az ajkadba marjon, hogy milyen érezni a nyelvedet..
Képtelen vagyok elszakadni a nyakadtól, s újra meg újra csak csókolom, pedig te próbálod elterelni a figyelmemet, dumálsz, pedig tudnod kellene, hogy ez nem az a pillanat, de én egyre csak csókollak és csókollak, s közben ölellek, hogy véletlenül se szédülhess ki a karjaim közül.
-Bébi, ne törődjünk most ilyen dolgokkal. Ki tudja, lehet a holnapot meg sem érjük.. -
Csak egy pillanatra nézek rád, mikor megkérdezed, hogy bánni fogom-e. Lehetséges, lehetséges, hogy holnap megbánom, s lehetséges, hogy nem. Lehet, hogy nem fogsz emlékezni, de lehet, hogy igen.. viszont nem mindegy ez? Nem mindegy, mikor végre egymásra találtunk, mikor végre a testünk egymásnak feszül, mikor végre az enyém lehetsz?
Újra rád nézek.
- Nem, ma kabát nélkül megyünk haza.. -
Megrántom a vállamat, biztosan nem megyek vissza, mert félek, rettegek attól ha itt hagylak, a varázs megtörik. Azt pedig nem akarom, most nem.
- Gyere sétáljunk egy kicsit, nem akarom, hogy rosszul legyél az autóban.. -
Az ujjaid köré kulcsolom a sajátjaimat, s húzlak magammal. Rég voltam már ilyen veled, ennyire őszinte, és ennyire nyílt.
- És szeretném ha reggel emlékeznél.. -
Hiszen én is fogok, s szükségem van rá, hogy te is emlékezz. Úgy akarom, hogy tudd mi történt, s holnapra ne csak álom legyen. Valódinak akarom, igazinak, szenvedélyesnek.
- Gyere sétáljunk haza, addig kijózanodsz.. -
Remélhetőleg te nem tudod most felmérni, hogy mit jelent ez, hogy félóra séta vár ránk. De nem is számít nem igaz? Hiszen ketten vagyunk, te és én. Végre van lehetőségünk megbeszélni a dolgokat, vagy csak némán kullogni egymás mellett.
Elengedem a kezedet, s a válladra téve húzlak közelebb. A hajadba csókolok, s a füledhez hajolok.
- De remélem tudod, hogy otthon büntetést érdemelsz.. -
A hangom pajkosan tör utat a hajszálaid között, szavaimat pedig újabb csók kíséri.
Egy napra talán lehetséges. Lehetséges, hogy azok legyünk akik voltunk.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Díszterem •• Kedd Jan. 23, 2018 9:50 pm

To My Love



Mindenre számítottam csak arra nem, hogy ilyen közel kerülünk egymáshoz, hogy újra érzem azt a jóleső bizsergést mindenhol, ahol ujjaid érintik a bőröm. Már nem az alkoholtól szédelgek, hanem érintésedtől és csókjaidtól. Ez az amire igazán vágytam, hogy végre minden olyan legyen, amilyennek lennie kell, hogy szenvedélyes és kissé őrült légy. Én ilyennek szeretlek, látod? Amikor nem kételkedsz bennem, sem magadban, csak élvezed a pillanatot és szeretsz, őszintén szeretsz. Teljesen megbabonáznak csókjaid, remegek minden érintésedtől. Annyira vágyom rád, hogy remegek. Csak állok, téged ölelve, és átadom magam a pillanatnak. Annak az érzésnek, amit te ébresztettél bennem, s ami olyan hamar elhatalmasodik rajtam hogy küzdeni sem tudok ellene.
- Igazad van...csak magunkkal foglalkozzunk! El sem hiszed, hogy egyetértek veled valamiben igaz? Hidd el, én sem, de nem akarom megtörni a varázst ami kettőnk között született meg. Ujjaimat végighúzom nyakad vonalán, végig a mellkasodon, egészen a nadrágod övéig. Ott azonban egy pillanatra megtorpanok, na nem azért, mert nem szeretnék rámarkolni férfiasságodra, csak feszélyez egy picit a gondolat, hogy esetleg valaki megláthat minket. Nem akarok a pletykalapok címlapjára kerülni. Levegő után kapkodok ahogy ajkadat elszakítod az enyémtől. Biztosan eltelik néhány másodperc amíg újra magamhoz térek, és megértem, hogy mit is akarsz mondani.
- Kabát nélkül? De...megfogsz fázni. próbállak meggyőzni, de talán most nem vagyok az ítélőképességem csúcsán, így nem is csoda, hogy nem sikerül. De most nem bánom, ma este nem, csak élvezni szeretném, hogy végre visszakaptam a férjem, és soha többé nem akarlak elengedni. Figyelem összefonódó ujjainkat, és széles mosollyal az arcomon követlek. Most a világ végére is veled mennék. Nem tudom, hogy mennyit kell sétálni, talán túl sokat, talán csak néhány percet, hiába gondolkodom, fogalmam sincs, hogy milyen messze lakunk. Ha hangosan kimondanám, most biztos nevetnél rajtam.
- Szeretnék én is emlékezni...ha mégsem fogok, minden percét juttasd majd eszembe. nézek rád, azzal a mosollyal, amit annyira szeretsz. Látod? Tudunk mi jól működni is együtt. Közelebb bújok hozzád, ahogy átöleled a vállaimat. Kezem átfonom a derekad körül, olyan jó most így. Megígérnéd nekem, hogy örökre így marad? A levegő jótékony hatással van rám, még egy kicsit szédülök ugyan, de már nem érzem magam annyira vacakul.
- Büntetést? Mire gondolsz szerelmem? harapok rá alsó ajkamra, és küldök feléd pajzán pillantásokat. Azt hiszed ki fogok hátrálni a játékból? Tévedsz kedvesem, ma nem mondok ellent, ma úgy és annyiszor kapsz meg ahányszor és ahogyan csak szeretnéd.
- Mi jár a fejedben drágám? Most mondjam ki, hogy mire vágyom? Arra, hogy kikötözz, hogy lássam szemedben a vágyakozást, hogy szétmarcangolj, és addig szeretkezzünk amíg kapunk még levegőt. Igen, ezt akarom.
- Tudod, hogy mire vágyom most? újra rád pillantok, miközben szépen lassan andalgunk az utcán, nem foglalkozva a hideggel, a pislákoló lámpafényekkel.
- Rád. ismét ajkamba harapok és kihívó tekintettel nézek rád. Valamikor említetted, hogy szeretnél új dolgokat kipróbálni. Tessék, itt vagyok, ne finomkodj velem, ne légy udvarias. Préselj fel az első félre eső fa törzsére és szeress. Megtennéd értem?
- Itt és most... most nem az alkohol beszél belőlem, hanem az a mérhetetlen vágy amit te ébresztettél bennem.

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Díszterem •• Szer. Jan. 24, 2018 2:56 pm

Figyelem, a hozzászólás szexuális utalásokat tartalmaz, ezért ellátnám a plusz tizennyolccal!


to my love, Cece


Meglepsz bébi. Igazán meglepsz, s ahogy kimondod a szavakt, tudtad, hogy senki más nem tud rám ekkora hatással lenni, mint te? tudtad, hogy annyi nőt látok meztelenül - nem ezt amúgy te nem tudod, nem szívesen vallom be, hogy néha történik egy-egy akt vagy fehérnemű fotózás - de egyik sem tud úgy felizgatni, mint te? Pedig neked még csak le sem kell vetkőznöd. Tök mindegy, hogy hogyan nézel ki, tök mindegy, hogy épp reggel keltél föl és tiszta kócos vagy, mindegy az hogy a munkából hazaesve a nyakad fájlalod, mindegy hogy ép eszel, nevetsz vagy olvasol. Kurva nagy hatással vagy rám.
Szóval beindul a fantáziám, annak ellenére, hogy tudom még mindig részeg vagy, annak ellenére, hogy a nyílt utcán vagyunk, és szokatlan tőled a dolog. Megszoktam már, hogy te nem vagy oda az újdonságokért, mármint emlékszel, hogy mennyit könyörögtem egy éve Malibun? Hogy csináljuk a tengerben? És emlékszel, hogy mennyi időbe telt mire beadtad a derekadat?
Szóval nem kérdés, hogy mi lesz a válaszom, de nem fogod megbánni?
- Rád gondolok.. -
Vallom be a korábban feltett kérdésedre a választ. Tényleg rád gondolok, meg a múltunkra, a közös kalandjainkra. Szép volt nem?
- Tényleg azt akarod, hogy itt? -
Megtorpanok, ezzel megállásra késztetve téged is. Feléd fordulok, hogy láthassam a szemedet, a vonásaidat, hogy mi az őszinte reakciód, s közben arra gondolok, hogy számít egyáltalán? Hiszen kimondtad nem? Akkor igazán akarod, ugye?
Végigmérlek, s elképzelem az árnyékainkat, ahogy egymásnak esve élvezkednek. Azt hiszem menne nekünk. Még tudnánk egymást úgy élvezni ahogy a megismerkedésünkkor.
És ha valamiben hiszünk, akkor az valóra is válik, nem igaz?
A csuklód köré fonom a kezemet, és sietősen húzlak magammal, oda ahol kicsit sűrűbbek a bokrok, ahol több fa van, ahol nem olyan erősen pislákolna a lámpák.
- De nem nyöghetsz túl hangosan.. még valami mókus rád izgul.. -
Rád kacsintok, és máris rád vetem magamat. A kezem türelmetlenül gyűri föl a ruhád alját, hogy forróságodat tapinthassa, s csak ekkor veszem észre, hogy harisnya van rajtad.
- Minek vettél föl harisnyát? -
Belemormogom a nyakadba, s most már azon ügyeskedem, hogy minél előbb letolhassam legalább a combod közepéig, majd elszakítva a számat a nyakadtól odébb húzódok, hogy pajkos pillantással ereszkedjem térdre. Onnan nézek fel rád, s hagyom, hogy te vezényelj, hogy a ritmikusan emelkedő mellkasod mutasson utat. A combodhoz hajolok, s forró csókokat nyomok rá, beljebb és egyre beljebb haladva, kínzóan lassan, kínzóan forrón, közben pedig erősen markolom a csípődet, hogy még véletlenül se tudd előrébb tolni.
Nem érintelek most meg ott ahol a legjobban szeretnéd, csak a combjaidat csókolom, finoman harapdálom, s beszívom az illatod.
- Biztos, hogy ezt akarod? -
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Díszterem •• Szer. Jan. 24, 2018 5:49 pm

To My Love


+18

Nem tudom, hogy most tényleg csak az alkohol szólal-e meg belőlem, vagy az a mérhetetlen vágy amit szavaiddal és csókoddal gerjesztettél bennem, de nem tudok tisztán gondolkodni. Nem tudok, és nem is akarok várni rád. Érezni akarlak itt és most, nem érdekelnek az aggályaim, nem érdekel, hogy teljesen kifordulok magamból. Most biztos őrültnek nézel, hiszen mindig könyörögnöd kellett a változatosságért, azért, hogy legyek egy kicsit felszabadultabb és ne foglalkozzak folyton mások véleményével. Kérlelned kellett, de végól mégis mindig megkaptad amit akartál. Most viszont itt vagyok és felajánlom neked magam, és tudom, látom rajtad, hogy neked eszedben sincs nemet mondani. Bár nem tudok teljesen tisztán gondolkodni, és abban sem vagyok egészen biztos, hogy holnap majd emlékezni fogok minderre, de most csak a jelennek akarok élni, veled foglalkozni és azzal, amit mindketten érzünk. Szeretlek akarlak Fred, kívülről, belülről, most az életünk hátralévő részében örökké. Pajkos mosolyt villantok feléd, látom már rajtad, hogy nem tudsz nemet mondani nekem, tudom, hogy nem tudsz és talán nem is akarsz. Vajon ha teljesen józan lennék, ha nem párásítaná be agyam az alkohol gőze, akkor is itt tartanánk? Akkor is kimondtad volna, hogy szeretsz, akkor is ugyanennyire vágynál rám? Vagy, ha mindketten tisztábban gondolkodnánk akkor már nem mutatnál ekkora érdeklődést az irányomba?
Megállok melletted, kérdő pillantásokat küldök feléd. Mi a baj drágám, meggondoltad volna magad?
- Igen, itt. csimpaszkodok a lábujjam hegyére, hogy csókod adhassak ajkaidra. - Aztán a liftben... egy újabb csók - Majd az előszobában, a pulton, a kanapén...az ágyban...addig amíg még kapunk levegőt. fejezem be a mondatomat és ajkaimmal ismét birtokba veszem a tiédet. Látod? Működik ez másképp is, tudjuk mi szeretni is egymást, és ez mennyivel jobb, mint a folytonos gyűlölködés, nem igaz? Fülig érő mosollyal az arcomon követlek a bokrok és fák akarásába. Tudtam, hogy nem tudsz nemet mondani nekem, hogy nem hagynál ki egy ilyen alkalmat, és ezt most nem is bánom. Tegyél magadévá, szeress, marcangolj szét. Érezzem, hogy a tied vagyok. Szavaid kuncogásra késztetnek.
- Basszák meg a mókusok... hangom azonban elcsuklik, ahogy hozzám érsz. Nyelek egy hatalmasat, ahogy erős kezeddel hozzám érsz, és követelőzően próbálsz bejutni lábaim közé. Lehunyom a szemem, és teljesen átadom magam az érzésnek. Annyira kívánlak, nem tudom visszafogni magam, teljesen a raboddá tettél. Évezed? Ugye élvezed azt, ami most velünk történik? Belemarkolok a hajadba, és úgy vonlak közelebb magamhoz, érezni akarom tested minden rezdülését, hallani akarom szíved dobbanását. Elmosolyodom.
- Nem erre készültem...gondolom megbirkózol vele. Érdekes, az előbb még fáztam, most pedig már - már melegem van. Minden csókodtól egyre hevesebben ver a szívem. Alsó ajkamba harapok, és próbálok egyenletesen lélegezni. Nagyon jól csinálod, mindig is tudtad, hogy mi kell nekem, hogy mire vágyom, és mi az amitől a szívem hevesebben kezd dobogni a mellkasomban.
-Ezt akarom...téged akarlak. belekapaszkodom a hajadba és úgy próbállak még közelebb húzni magamhoz. Kérlek, kérlek, ne kínozz tovább, hát nem látod, hogy mennyire remegek utánad? Hogy csakis rád vágyom? Érezni férfiasságod, együtt mozogni veled, és élvezni az együttlétünk minden pillanatát.
- Ne fogd vissza magad! nyögöm szavaimat a csendbe és sötétségbe. Legyünk megint azok az őrült szerelmesek, akik még egy évvel ezelőtt voltunk. Egyre szaporábban veszem a levegőt, mindig...mindig tudod, hogy mire van szükségem. .

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Díszterem •• Szer. Jan. 24, 2018 8:23 pm

Figyelem, a hozzászólás szexuális utalásokat tartalmaz, ezért ellátnám a plusz tizennyolccal!


to my love, Cece


Különös, hogy a fontos dolgokat képtelenek vagyunk elfelejteni, nem? Az olyan dolgokat, amik valamilyen oknál fogva meghatározóak az életünkbe. Te az vagy az enyémben, nagyon is az vagy. Emlékszem veled kapcsolatban mindenre, az első találkozásunkra, az első randira, az első közös nyaralásra, az első képre amit rólad csináltam, arra amikor először mondtam neked, hogy szeretlek s te először mondtad nekem. Emlékszem a sok nevetésre, meg a rosszabb időkre. Amikor legelőször találkoztunk, nem hittem, hogy ez lesz belőle, mármint bébi, komolyan, te gondoltad volna? Te egy fiatal nő voltál, de akkor is nagyon dögös, meg kell hagyni, én pedig már javában a harmincas éveimet tapostam. Addigra már nekem volt egy pár komoly kapcsolatom, meg rengeteg komolytalan is, addigra már megtapasztaltam ezt-azt, és tisztában voltam azzal is, hogy mit szeretnék. Te pedig annyira fiatal voltál, annyira megkapóan fiatal, annyira friss. Nem akartalak magam mellé láncolni, hiszen tudtam, hogy habár eleinte téged izgatni fog a köztünk lévő korkülönbség, és menőnek fogod találni, hamar rájössz majd arra, hogy nem vagyok a kortársad. engem nem tudsz majd elrángatni béna bulikba, ahol tizennyolc alattiak a földig isszák magukat, engem nem fog vonzani a gyorsétterem, nem fogok a parkban bandázni. Szóval nem én leszek neked az igazi. Megtaníthatlak erre-arra, lehetek a mentorod, de én nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy közted és köztem egy idő után csak levegő lesz, semmi több. De aztán te elég hamar megkomolyodtál, nagyon könnyen alkalmazkodtál, és egyre jobban hiányoztál, egyre kevésbé tudtalak kizárni a mindennapjaimból. Beléd szerettem bébi, abba aki vagy, és aki miatt én az vagyok aki.
Most pedig habár nagyon kellene rád haragudnom, és a lényem egy része azt is teszi, sokkal jobban érdekel az, hogy ne lássalak olyannak, mint a képen ami itt lapul a farzsebembe. Olyan elveszettnek, megfakultnak, kiégettnek.
- Szóval egész éjszaka szexelni fogunk? Szólhattál volna hogy szerezzek egy viagrát.. -
Annyiszor megkaptuk már, hogy nem illünk össze, annyiszor megkaptam már, hogy keressek valakit aki korombeli, s te is annyiszor hallgattad, hogy válassz fiatalabbat, mert a kor különbség majd kiütközik. Sohasem beszéltünk róla, hogy zavarnak-e téged ezek a kommentek, de az én álláspontom mindig is ez volt: imádtam ezzel poénkodni.
- Miért mire készültél? -
Előtted térdepelve nézek fel rád, és izgalomba hoz ahogy te most vagy, vágytól remegve, tehetetlenül, a hajamat markolva, el-elcsukló hanggal. Boldoggá akarlak tenni, a magamévá akarlak tenni Cece.
Szóval miután az ajkaim a combodon kalandozta el, hagyom hogy az ujjaim végigcsússzanak a puha bőrödön, el egészen a fehérneműd széléig, hogy aztán kérdezés nélkül, csusszanjanak az anyag alá, tapogatózva, jussanak el egy pontig, ahol beléd merülhetek. Forró vagy, meglepően forró a hűvöshöz képest, s bele is borzongom ahogy az ujjam újra meg újra elmerül benned. A szám követi az ujjaimat, s a szatén anyagot félrehúzva csókokat lehelek rád, megízlellek, a nyelvemmel izgatlak sürgetve, hiszen bennem is dúl az adrenalin, bárki megláthat minket.
Nem is csinálom sokáig, de ahhoz elég ideig, hogy kellően nedves legyél. Sietősen állok, föl, s már húzom is a cipzárt lefele a nadrágomon, hogy rád villantva a tekintetemet nyomakodjak az öled felé.
Készen állok és tudom, hogy te is készen állsz, hiszen éreztem. Nem is várok sokáig, ujjaim kitapogatják az utat, hogy aztán beléd meríthessem magamat, hogy betölthesselek, s te körém fonódhass.
Felnyögök, olyan régen éreztem már magunkat így, olyan régen éreztem ahogy benned vagyok, s te ott vagy körülöttem, s most megrészegít.
Mielőtt mozogni kezdenék, a szemedbe nézek.
- Cece, sajnálom amit a minap mondtam neked. -
Nehéz kimondanom, mindig is nehezen kértem bocsánatot, de most, ennyire sebezhető pillanatban egyszerűen csak kiszakad belőlem. Meg is könnyebbülök.
A nyakadra hajolok, hogy csókokkal illessem, közben pedig mozogni kezdek, lassan, hiszen kedves: rég nem jártam már benned.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Díszterem •• Szer. Jan. 24, 2018 9:09 pm

To My Love


+18

Ha lehunyom a szemem, akkor látom magunkat. Látom azt a sok szép évet, a boldog pillanatokat amiket együtt töltöttünk. Látom ahogy megismerkedésünk napján végigmérsz, ahogy az első randinkon illedelmes hazakísérsz és még egy csókot sem követelsz. Pedig én már akkor ajkaira tapadtam volna. Látom az első közös karácsonyunkat, a mosolyodat amikor abban a vadító piros fehérneműben jelentem meg a szobádban. Mindenre tisztán emlékszem. Fel tudom idézni az összes csókunkat, minden érintésed tisztán él az emlékezetemben. Szeretem, hogy igazi nő lettem melletted, hogy veled tapasztalhattam meg rosszat és jót egyaránt. Szeretlek, úgy ahogy vagy, és szeretem azt is amivé váltunk. Tudom, senki nem hitt bennünk, senki nem hitt abban, hogy együtt tudunk működni, de én bíztam benned, bíztam magam, s lám, megérte, hiszen itt vagyunk. Együtt vagyunk, és bármennyi veszekedés is van a hátunk mögött, mi igazán összetartozunk. Te is tudod, és én is tudom. Annyi minden vár még ránk, olyan sok minden van, amit szeretnék még kipróbálni veled, ahová el szeretnék menni veled, amit meg akarok tapasztalni. Körbeutaznám veled a világot, gondtalanul és boldogan élnék melletted. Talán még gyereket is szülnék neked. Egy csodaszép kisfiút, aki a te gyönyörű szemeidet örökölhetné. Szeretnéd? Szeretnéd, hogy mindent együtt valósítsunk meg? A te és az én terveimet egyaránt? Mondd, hogy nem csak a testem szereted, hanem a lelkem is, mondd, hogy ezentúl képesek leszünk elfogadni egymást. Kérhetek tőled ekkora szívességet? Még haragudni sem tudok rád, pedig édesem, baromira megérdemelnéd, hogy ne szóljak hozzád, hogy dühöngjek, ordibáljak és a fejedhez vágjam mennyire megbántottál. Mégsem teszem. Sem ma, sem holnap, mert túlságosan szeretlek ahhoz, hogy még több fájdalmat okozzak neked. Nem azért lettem a feleséged, nem azért fogadtam neked örök hűséget és szerelmet, hogy ne tegyelek boldoggá.
- Nem kell ide viagra... suttogom elhaló hangon, és most már nagyon nehezemre esik a beszédre koncentrálni. Elvetted az eszem. Rád nézek ahogy rám pillantasz, halvány mosoly kúszik az arcomra. Tudom, hogy látod rajtam mennyire vágyom rád, ahogy azt is tudnod kell, hogy meg is fogsz kapni. Annyiszor és úgy ahogy kedved tartja. Túl hosszú napok teltek el azóta, hogy utoljára így értél hozzám, túlságosan hosszúak ahhoz, hogy nemet tudjak mondani neked. Fejem a fa törzsének támasztom, el-elhaló lélegzettel próbálok ura maradni a helyzetnek. Annyira kívánlak, hogy attól félek egyetlen érintésed is elég lenne most, hogy átlépjek a gyönyör földjére. Hangos sóhaj tör fel a mellkasomból ahogy ujjaid elmerülnek bennem, még inkább kapaszkodom a hajadba, még inkább megszaporázom a légzésem. Mindig, minden körülmények között tudod, hogy mire van szükségem, és meg is kapom tőled. Alsó ajkamba harapok abban a pillanatban, ahogy nyelveddel a legérzékenyebb pontomat izgatod. Olyan jól csinálod, olyan baromi jól, hogy legszívesebben felsikítanék a gyönyörtől. De vissza kell fognom magam, kurva szarul esne, ha most zavarna meg minket valaki. Izgató játékod alatt, halkan és egyre szaporábban nyögdécselek, biztos vagyok benne, hogyha bárki is erre járna meghallana minket. De tudod mit? Még ez sem érdekel. Átfonom kezeimet a nyakad körül ahogy felemelkedsz. Még mindig alig kapok levegőt, de azért rád mosolygok. Látod rajtam a boldogságot? Sóvárgó tekintettel nézek rád, és hangos, egyáltalán nem ide illő nyögés szakad fel belőlem, ahogy kemény férfiasságoddal elmerülsz bennem.
- Tudom. Köszönöm, hogy kimondtad, egyszerre mintha hatalmas kő szakadt volna le a mellkasomból, megkönnyebbültem. Átkulcsolom lábaimat a derekad körül, hogy még mélyebben fogadjalak magamba. Mos olyan jó, végre összefonódva, nem gondolva sem múltra, sem jövőre. Apró csókokat hintek a nyakadra, puha bőröd a fogaim közé fogom, miközben egyre szaporábban lélegzem. Csípőmmel próbálom diktálni neked az iramot, de a gyönyör egyre inkább elhatalmasodik rajtam. Körmeimet a hátadba mélyesztem, miközben döféseidnek köszönhetően átlépek a gyönyör kapuján. Illik, nem illik, de hangos, kéjjel fűtött sikoly szalad ki a számon. Elpilledve és a gyönyörtől még mindig mámorosan nézek rád. Ajkaid után kapok, hogy érezhesselek még, nem akarlak elengedni.
- Olyan nagyon szeretlek...

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Díszterem •• Szer. Jan. 24, 2018 9:25 pm

Figyelem, a hozzászólás szexuális utalásokat tartalmaz, ezért ellátnám a plusz tizennyolccal!


to my love, Cece


Naná, hogy nem kell, hiszen képes leszek anélkül is csúcsra juttatni magunkat, újra meg újra. S ma éjjel addig akarok veled lenni, amíg ne fáj, amíg már mindketten el nem fáradunk, amíg van bennünk szusz, s amíg tényleg lehetséges. Szeretném ha ez az éjszaka örökké megmaradna, ha így tartana minket az idők végezetéig: erősnek, s egynek. Hiszen most, hogy benned vagyok, s te magadba fogadtál, már egyek vagyunk nem igaz? Elválaszthatatlanok, egy kirakós összeillő darabjai.
Élvezem, hogy benned lehetek, hogy a nyakam köré fonod a kezedet, hogy a lábad a derekam kulcsolja körül, s élvezem azt is ahogy a fülem mellett nyögsz, minden nyögésed még jobban izgat, még vadabb tempóra ösztönöz, s közben nyögök én is, el-elfúlóan, a derekadnál fogva tartalak, s én is mozgom, de mozgatlak téged is, ritmikusan egyre gyorsabban, egyre intenzívebben, s erőszakosabban. Csak tempózlak, s lassacskán nem hallok mást csak magunkat ahogy nyögünk, s egybeforrunk, hogy aztán szétválva újra együtt legyünk. Nem tagadom, kicseszettül élvezem ahogy benned vagyok, ahogy a forróságod körülölel, s magával ránt, ahogy bejutok, s ott körém feszülsz. Addig-addig játszuk ezt, addig mozgunk addig csókolózunk, míg mindketten el nem élvezünk. Te felsikítasz, én pedig a szád elő akarom tenni a kezemet, de képtelen vagyok megmozdítani, csak markolom a csípődet, s meg-megrándulok az intenzitástól ahogy kiadom magamból ami felgyülemlett. Rég nem szexeltünk már így, rég nem élveztem már el így, s most bele is fáradtam, szuszogok, pihegek, a levegőt kapkodom, s közben tartalak.
Leeresztem a combodat, s ügyetlenül visszapakolok mindent a helyére, a szoknyád félig meddig lerángatom, hogy ne így állj a hidegben, de a harisnyád már nem húzom föl. A homlokomat a homlokodnak támasztom, s így próbálom visszanyerni minden erőm.
Csak gyors csókot engedek neked, aztán a fejemet elhúzom, és a válladnak támasztom. Nem azért, mert rossz lenne csókoljalak, de bébi, azért kifáradtam.
-Én is téged bébi.. -
Megvárom míg rendbe hozod magadat, s az időközben lecsúszott zakóért hajolok, hogy rád segítsem. Leizzadtam, bár tudom, hogy te nem mozogtál, és te most nagyon fel fogsz élénkülni, én teljesen leizzadtam, s a hideg már csíp.
Zsebre vágom a kezeimet, s várakozva pillantok rád.
- Menjünk vissza a kabátokért, és menjünk haza. -
Kacsintok.
- Ígértél valamit, és azt hiszem be kellene, hogy másszak melléd a kádba.. különben ki mossa meg a hátadat? -

Szerintem menjünk haza. Köszönöm ezt itt, imádtam! <3
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Díszterem •• Szer. Jan. 24, 2018 9:47 pm

avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Díszterem ••

Ajánlott tartalom

Díszterem
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Sorbonne Egyetem :: Egyetem épülete-