Cantine - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 1:30 pm ✥
✥ Yesterday at 11:06 pm ✥
✥ Yesterday at 11:04 pm ✥


Témanyitás ✥ Cantine •• Vas. Dec. 10, 2017 5:53 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Cantine •• Szer. Ápr. 25, 2018 8:58 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

// Chris & Lemon //


Gyorsan bedobok valami ebédet. Mad olyan finomat főzött és én olyan szépen otthon felejtettem, hogy csak na! A vacsorán jár az eszem, nagyon vágyom rá. Addig is itt harapok valamit. Nem szendvicset, az nem lesz elég. A szervezetem komolyabb hús- és zöldségadagot kíván, tele fehérjével, enzimekkel és kevesebb vércukorszintnövelővel, no és a puffasztó hatásokat sem hagynám figyelmen kívül. Más az ízekért jön ide, én ma konkrétan tápanyagot keresek. Ha növény lennék, a gyökereimen keresztül szívnám fel és akkor sem válogatnék.
Ahogy átkeltem az udvaron, feltettem a napszemüveget. Gyönyörű időnk van, szinte izzadok az orvosi köpenyben. A zsebemből kilóg Jonathan sárga vízipisztolyának a nyele. Reggel hülyéskedtünk a kocsiban és mikor elbúcsúztam tőle az óvodánál, valahogy nálam maradt a játék. Utána valahogy a köpenyembe került. És ahogy belépek az étkezdébe, valahogy a napszemüveg is rajtam marad. Barackos rántott szeletet kérek. És majonézt, az nagyon kívántatja most magát. Odaadják a flakont, hogy nyomjak, amennyit szeretnék.
- Hopp... - mondom, ahogy a helytelen tartás miatt a napszemüvegemet is megkínálom egy adag majonézzel.
- Legalább rájöttem, hogy a fejemen van - mondom a konyhásnéninek, aki jót nevet.
Régóta ismerjük egymást. Nem beszédes, de jókedélyű. És igazi tenyeres-talpas asszonyság. Csodálkozva tapasztalom, hogy tele az étterem. Egy asztalnál látok helyet. Ott is ül valaki, de vele szemben nem látok holmit. Talán nem pofátlanság megkérdezni, hogy van-e szabad hely. Sietek, nehogy elfoglalják, úgyhogy a napszemüveg is marad a szememen.
- Helló! Leülhetek ide?
Szétnézek, hogy ha nemleges választ kapok, akkor mit csinálok. Legrosszabb esetben megszegem a szabályt és kiviszem a tálcát, hogy a padon fogyasszam el az ebédet. De ez nehézkes lenne.
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Cantine •• Pént. Ápr. 27, 2018 10:10 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Túl vagyok a kontrollon, és úgy érzem, most tényleg úgy érzem, hogy enyém a világ és minden rendben van és nem jöhet semmi baj.
Hiába gondoltam én úgy, hogy tényleg jól vagyok, azért a múltkori futás után valahol ott lapult bennem a kétség is. Még akkor is, ha csak gondos vizsgálatok után engedtek vissza dolgozni, mert azért nem minden nap épül fel valaki egy olyan sebesülésből, mint én. De a mai ellenőrzés tényleg megnyugtatott.
És így már képes leszek enni is. Sőt, képes vagyok.
Igaz, az idő is jól eltelt, meg az izgalom miatt reggelizni sem tudtam, szóval épp ideje valamit harapni.
És nem érdekel, hogy még nincs egészen dél, ahogy az sem, hogy valami előkelőbb, de legalább puccosabb, vagy népszerűbb helyet keressek.
Bár az én fizetésemből az igazán puccos helyek fényűzését csak néha engedhetem meg magamnak.
Ennek örömére a választásom a kórház kantinjára esik, ahol szerencsére van a la carte étel is, nem csak a dolgozók ehetnek.
A korai időpont ellenére elég sokan vannak, de azért még találok asztalt, ahova le is telepszem és magam elé húzom a választott, remélhetőleg finom, fogásokkal megrakott tálcámat.
Tavaszi spárgaleves, hmmm és utána sült csirkemell csíkok, vegyes salátával, és hogy adjunk a bűnözésnek is nagy adag csoki mousse. Meg narancslé.
Önkéntelenül is megnyalom a szám szélét.
Pont ekkor szólal meg mellettem valaki. Oldalra pillantva először a fehér köpeny tűnik fel.
Lassan emelem fel a fejem és nézek végig rajta.
Fehér köpeny és póló, a nadrág is fehér, sőt a klumpa is, így elsőre orvos lehet. Ellenben színes napszemüveget visel.
Majonézfolttal.
És fegyvere is van.
Viszont totál lazán köszön, és udvariasan kérdez.
- Helló! - Elmosolyodom. - Csak ha megígéri, hogy evés közben nem lő rám a fegyverével.
A szemközti hely felé intek.
- Mivel van töltve?
Kérdezem felvont szemöldökkel, miközben magam elé húzom a leveses tányéromat.
avatar
● ● Posztok száma :
156
● ● Reag szám :
146
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Cantine •• Szomb. Ápr. 28, 2018 2:58 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Nem tudom, mennyire fogok itt zavarni. A nő nagyon rákészült a fogásokra. Úgy nyalja a száját, mint a kutya, mikor meglátja a jutalomfalatot. Szerintem nekünk is kéne egy eb. A gyerekek imádják őket, Mad viszont nem akarta, hogy valam bajuk legyen tőle. Szőr, nyál, dörgölőzés, a játékok megnyalása, konyhai garázdálkodás. Azt hiszem, nekik se volt ilyen háziállatuk.
Nagyon gondolkodom, hogy megforduljak-e, mert ez a végigmérés bizalmatlanságot sejtet. Nem akarok idegesíteni egy beteget vagy új kollégát. Tulajdonképpen senkit. A mosoly megnyugtat egy kicsit és viszonzom, a kérdés után még nagyobb mosollyal.
- Evés közben nem. Majd utána haha!
Remélem, érteni fogja, hogy ezt sem gondoltam komolyan. Volt már, aki nem értette. A kórházban ilyet azért nem teszek.
- Köszönöm! Az utolsó helyet kaptam most meg magától. Kinn, padon is lehetne, persze, de így azért jobb.
Hálásan és vidáman csendül a hangom.
- Tudja, nálunk az ebéd nulla óra és éjfél között bármikorra tehető a műszaktól függően. Néha inkább úgy mondanám, hogy éjfél és nulla óra közé. Az hosszú távon nem egészséges.
Tényleg van, amikor kihagyjuk az étkezést, a komoly étkezést. Pár falat, aztán még pár, egy kevés víz. Ilyenkor jövünk rá, hogy mások egészségét szolgálva a magunkét rongáljuk. Azt nem szabad, ezt kétgyerekes apukaként, férjként fogtam fel igazán.
- Jó étvágyat!
Úgy tűnik, nem kell némán ebédelnem. Csak kiszaladtam, senkit nem tudtam megkérni, hogy tartson velem. Úgyis mindig belefutok valakibe, ritka, hogy teljesen egyedül ebédeljek.
- Hússal. Pulykamellel konkrétan - mutatok a szeletre.
Leesik, hogy a nő nem a panír alatt rejtőző étekre gondolt. Megrázom a fejemet és rövid nevetést hallatok. Kiteszem a sárga műanyagot az asztalra, a tálca mellé.
- Nincs megtöltve. A fiam legújabb játékszere. A kocsiban kellett volna hagynom, de kicsit kapkodós vagy inkább zűrös volt a reggel. Maga szerint milyen újságcikk születne, ha mégis töltve lenne - természetesen vízzel, mi mással - és "éttermi lövöldözésbe" kezdenék?
Fura gondolat. Nem jutott volna eszembe, ha nem kapok egy ilyen kérdést. Megint nevetnem kell, ahogy arra gondolok, milyen fejet vágna az igazgató és a személyzeti vezető, ha emiatt kéne eléjük állnom. Eszemben sincs bárkit összevizezni vagy ijesztgetni. Nekilátok inkább a falatozásnak. Jóízűen szelem a barackot, hozzá a húst. Aztán a köret. Szép lassan, az ízeket kiélvezve fogyasztom. Jó lett volna egy leves is, de arra nincs időm. Vetek egy pillantást a hölgy ebédjére. Hm, jó az ízlése!
- Rendelésen járt vagy esetleg itt dolgozik?
Nagy ez a kórház, még az se kizárt, hogy hetek óta nálunk van, mégse találkoztunk.
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Cantine •• Szer. Május 02, 2018 2:41 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Szélesebb mosollyal nézek fel a különös dokira.
- Akkor foglaljon helyet, kérem!
A szemben lévő üres szék felé intek.
Csodabogár egy pasi, gy elsőre, de van humora. Az jó, az mindig előny, orvosnál is.
- Nincs mit. Nem lehetek olyan önző, hogy a padra kárhoztatom. Főleg úg nem, hogy nagyon feltűnő lenne, mint egyszerre próbálnék meg itt ülni, meg az asztal szemközti oldalán is. Igazság szerint ezt a képességemet még csak pár hete gyakorlom, így még... Hogy is mondjam? Nem megy tökéletesen. Többen megütköznének a látványon. Feltűnő lenne.
Komoly képpel adom elő, de szerintem egy vízipisztolyos doki ilyesmin nem fog kiakadni.
Bólintok.
- Ismerős helyzet. Annál fontosabb, hogy most együnk. Jó étvágyat!
A válaszán elvigyorodom.
- A fegyverére értettem, doktor.
A hússal töltött hús sem semmi egyébként, bár inkább tűnik barackkal töltött húsnak.
Laza oldalmozdulattal pakolja ki a köpenye zsebéből az asztalra. teheti, a fegyver feltűnő citromsárga színe eleve minden félreértést eloszlat. A világon senki nem nézné igazinak. Szerencsére.
Bár valószínűleg az én szemem akkor sem rebbenne, ha egy Glockot pakolna elém. De akkor azért komolyabban odafigyelnék arra, hogy csőre van-e töltve.
- Tippre óvódás lehet, és mérges, mert az apja elorozta a fegyverét - jegyzem meg.
Aztán elgondolkodva nézem, majd amíg töprengek, kanalazok a levesemből.
- Érdekes lenne, az biztos. Mondjuk olyasmi: Orvosból páciens. A pszichiátriára utalták.
Elvigyorodom. A doki nem úgy néz ki, mint aki ilyesmin besértődne.
- Még hangzatosabb és drámaibb címek is beleférnének, persze attól függően, hogy mi a szakterülete - vetem fel.
Kíváncsi vagyok, nyilván, és hátha válaszol az indirekt kérdésre is. Közben falatozunk, és látom, alkalmi asztaltársam megnézi a tálcám tartalmát. Nem mondom, az ő barackos szelete is jól néz ki, de én tényleg kényeztetem ma magamat.
- Kontrollon voltam. A balesetin, Merle doktornál. Kötelező felülvizsgálat. A munkához..
Megvonom a vállam. Végtére is nem akkora titok, meg nem is valami szégyellnivaló betegség miatt jöttem.
avatar
● ● Posztok száma :
156
● ● Reag szám :
146
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Cantine •• Kedd Május 08, 2018 8:52 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Nem tudom, hogy eleve ilyen választ akart-e a nő vagy megleptem. Mit gondolhat rólam? Például azt, hogy éhes vagyok. Így is van.
- Ó, ez érdekes. Egy lovat megülni két se...ööö...két...
Rájövök, hogy egy hölgynek nem illik ilyet mondani.
- Szóval kettőt eggyel nem lehet. De két széket elfoglalni úgy, hogy még közöttük ott az asztal, az még nagyobb feladat. Esetleg rokona David Copperfieldnek?
Komoly fejjel mondom végig, utána mosolyodom el. És harapok. Aztán félrebeszélek kicsit.
- A panír alatti részt gyakorlatilag tekinthetjük tölteléknek. Nem a húst töltjük, hanem a panírt, bár ezt a réteget végülis külsőleg vonjuk rá a... Látja, ezért nem mentem szakácsnak.
Mad szerint az a jó, hogy mikor így belelendülök, előbb-utóbb magamtól is rájövök, hogy nem kéne. Utóbb.
- Óvodás. Mostanában durcás néha, de nem azért, mert elvették a játékát. Ő mindenhol feltalálja magát és csak néha játszik cowboy-osat.
Jonathan nem ragad le a vízipisztolynál. Persze ha otthon a kezébe adom, vagy fél órát ezzel fog játszani. De hiszti nem lesz amiatt, hogy ma nem vihette be.
- A pszichiátriával amúgy is jó kapcsolatokat ápolok, ugyanis idegorvos vagyok. Egyes betegeket átirányítok oda, mások onnan jönnek, mert kiderül, hogy neurológiai eredetű a bajuk, amivel megkeresik a "cihiátert", ahogy az egyikük szokta magát emlegetni.
Vicces újságcikk lenne. A kollégáim meg se lepődnének egyébként. Én azért jót derülök most, bármily furán is hangzik ez az egész.
- Remélem, nem talált semmi komolyat.
A jó öreg Merle.
- Meg lehet kérdezni, mivel foglalkozik? Mármint Ön. Dr. Merle-t ismerem.
Rohamosan fogy az ebédem. Tényleg éhes voltam. Nagy a zaj körülöttünk, szavak, evőeszközök csörömpölése, poharak koppanása. Kicsit hangosabban kell beszélni. Az ablak is nyitva van, kell is az ételszag miatt.
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Cantine •• Csüt. Május 10, 2018 10:40 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Halkan kuncogok, mikor rájövök, hogy ismeri a mondást, csak egyszerűen nem találja illendőnek azt a bizonyos s-betűs szót és emiatt zavarba jön.
Azt hiszem, nem vagyok a rokona. De ugye sose tudni… Lehet, hogy a déd-üknagynénje véletlen harmadik unokatestvére volt az én bácsikámük-dédapjának.
Lassan elmosolyodom.
Nem hiszem, hogy a doki zokon venné a viccelődést. Egy olyan fazon tuti nem, akinek majonéz figyel a napszemüvegén és vizipisztoly lóg ki a fehér köpenye zsebéből.
Bólogatok.
Szerintem, valamennyien jobban jártunk így. Bár igazság szerint vannak olyan magukat szakácsnak mondó egyének, főleg a menzákon, akik úgy vélik a panírt meg se kell tölteni. Két réteg panír között a nagy semmi figyel a tányéron és érje be azzal az ember, ők így gondolják. Aztán, hogy hova lesz a hús… az már inkább nyomozati kérdés.
Lassan elmosolyodom.
Szerencsés természetű kisfiú lehet.
Tényleg így gondolom, hiszen, ha feltalálja magát, és még a játéka miatt sem morog, akkor biztosan derűs természetű, talpraesett kiskölyök.
Komolyan hallgatom. Idegorvos. Ez jó. Sose tudni, mikor lehet rá szükség. Engem is nézegetett pár, mielőtt kikerültem volna az intenzívről. Szerencsére úgy tűnik, nem lett semmi bajom, ők is ezt mondták.
Az nem sziiáter? – kérdezek vissza eltúlzott selypítéssel.
Megvonom a vállam.
Nem, nem igazán. Csak felülvizsgálatra jöttem. Kellett a pecsét a papírjaimra.
Ez az igazság. De azért azt is jó tudni, hogy nincs semmi gond, csak a kihagyott edzések miatt kapkodtam jobban a levegőt a múltkori futás után.
Elvigyorodom.
Szóval ismeri. Az jó.
Aztán bólintok. Mert tényleg jó, így legalább sejti, hogy mégis milyen típusú probléma miatt jöttem. Egy sérülés, és annak következményei, az elég egyszerű eset. Általában.
Meg lehet. Rendőrféle vagyok.
Újra a vizipisztoly felé pillantok.
A munkaalkalmasságomhoz kellett Merle doktor véleménye.
avatar
● ● Posztok száma :
156
● ● Reag szám :
146
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Cantine •• Csüt. Május 10, 2018 8:01 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Két seggel egy lovat. Olyan van, a mondást fordítva kéne elsütni. Semmiképp se úgy, ahogy én belekezdtem. Legalább jót nevetünk.
- És ugyanezt bármelyikünk elmondhatja hasonló bizonytalansággal.
Én is nevetek egyet. Épp csak nem megy félre az ebéd. Hogy tisztábban lássam a dolgokat, most leveszem a napszemüvegemet. Kitágult szemekkel nézek körül, csodálkozva. Eddig azt hihették, baja van a szememnek, azért védem.
- Az egyetemen! Én koleszos voltam, ott is ettem. Hát, hadd ne mondjam...néha azt vártam, hogy két panír között egy harmadik fogad.
Azóta jobb a helyzet, sokan megerősítették. Remélem, hogy mikor a gyerekek nagyok lesznek és tanulni mennek, tudunk nekik fizetni rendes ellátást.
- Nagyon szeretjük. Vannak rosszabbak, vannak jobbak. Ha engem ismer, lehet némi fogalma a gyerekemről is.
Apja fia, nagyon is. Kíváncsi, örök kutató és én is az lennék.
- Attól függ, az ország mely részéből jött. Volt már betegem, aki a pisziátert kereste.
Abban biztos vagyok, hogy Merle dokitól csak akkor kapott pecsétet a nő, ha tényleg rendben volt. Kiszúrni nem akarna vele, de az egészség az első. Nem a hivatás. És aki ott megfordul, az nem sima kontrollon volt. Valami komoly dolog utáni kontrollon.
- Féle. Ezért szúrta ki rögtön a fegyvert.
Ehhez szem kell. Másnak fel se tűnt volna. A féleség említéséből arra következtetek, hogy nem akarja elárulni, mit is csinál pontosan, sőt azt sem, hol dolgozik. Legyen.
- Örülök, hogy rendben van. Nekem volt már dolgom a rendőrökkel. Nem gyanúsítottként. Tudja, úgy nőttem fel, hogy a gyámügyes majdnem szívrohamot kapott. Nem kétoldalit, de azért súlyosat. Vallomást kellett tennem. Végülis nem ítélték el a szüleimet, se a romok között lakó többi népet. Mindez Korzikán történt, jó régen.
Nem szégyellem. El szoktam mondani. A híradóban is benne voltam, újságcikkek vannak rólam. Nem tagadhatom le és nekem is jobb, hogy megtanultam szembenézni a múltammal. Szemezek a süteménnyel. Lehet, hogy nekem is kéne rendelnem egyet.
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Cantine •• Pént. Május 11, 2018 2:51 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Én úgy ismerem, hogy "Egy ember, egy seggel, egy lovon! " , vagy "Egy seggel nem lehet két lovat megülni!". De azt hiszem, a doki vette a lényeget.
Elvigyorodom.
- Már elnézést! De én ezt teljes biztonsággal állítottam.
Nyilván csak viccelek, ennek bizonyítéka a huncut mosolyom és a hangom is.
- Csak óvatosan! - mondom, mikor majdnem félrenyeli az ételt.- A végén még kereshetnék itt egy fül-orr-gégészt, hogy halássza ki a rossz helyre csúszott falatot.
Aztán megértően bólintok.
- Ezek szerint sok helyen ez a szokás. Azért szégyen. Főleg, mikor a francia konyha olyan híres az egész világon!
Elnevetem magam.
- Szerencsés kisfiú, azt mondom. És még azt, hogy én nem akadok ki azon, ha egy szülő azt mondja, az ő gyereke a leg-leg...
Ezt már komolyan teszem hozzá.
- Egyébként igazán rossz gyerek nagyon kevés van, inkább elevenek.
Eszembe jutnak Martine szavai.
- Meg különben is, aggódni akkor kell, ha egy gyerek csendesen ül egy sarokban és néz maga elé.
Én ilyen gyerek voltam, egy ideig, egy jó ideig.
Újra elmosolyodom.
- Azért a pisziáter már elég erős, nem, már majdnem összekeverhető az urológussal is. Ahogy a neurológus is.
Megvonom a vállam, és aprót bólintok. Nem tehetek róla, szakmai ártalom.
- Köszönöm - felem apró pirulással.
Általában nem szokták kedvelni a rendőröket-
Lassan bólintok.
- Értem.
Aztán felnézek.
- Korzikán?
Miért nem jutott eszembe soha Korzika? Pedig az is délen van.
- Milyen ott a tengerpart? - kérdezem egyszerre félve és kíváncsian.
avatar
● ● Posztok száma :
156
● ● Reag szám :
146
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Cantine •• Szomb. Május 12, 2018 8:57 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Biztos, hogy lehet? Biztos. Rendben.
Ha komolyan mondaná, akkor sem vitatkoznék vele. Újabb mosolyt kap. Nem hittem volna, hogy ilyen szórakoztató lesz ez az ebédszünet.
- Csak egy Heimlich-fogás kéne. A jelenlévők közül legalább négyet tudok, aki képes lenne alkalmazni. De köszönöm az aggódást!
Tele vagyunk kollégával.
A francia konyha. Hát igen.
- Ahogy más országokban, itt is megvan a legalja. Ezek szerint mindkettőnknek volt hozzá szerencséje.
A nő szavaira komolyan nézek. Én nem szóltam le a gyerekemet. Csak arról beszéltem, hogy gyerek. Játékos, kacifántosan gondolkodik, ahogy kell.
- Egyetértek. A rossz gyerek fogalma egész mást jelent, főleg ha tudományos szempontból nézem.
Vannak rossz gyerekek, akik sose fognak megjavulni. Ebbe nem megyek bele, mert nem ebédhez való a téma. Jonathan nem leg-leg, csak nekünk az. Mindketten orvosok vagyunk, tudjuk, hogy vegyük az érdemeit és a hiányosságait, Monique-nál ugyanez a helyzet. Csak ésszerűen, sehogy máshogy.
- Ne is mondja! Heti szinten jönnek hozzám kamaszok, hogy vizsgáljam meg őket. Hülyének néznek, mikor felteszem a kérdést, hogy biztosan az idegrendszerükkel kapcsolatban jöttek-e orvoshoz.
Akárkinek nem is mondom, hogy neurológus vagyok. Ezt a nőt kellően intelligensnek néztem és nem is tévedtem.
- Nem tudom. Én a hegyen éltem, egy romvárosban és később már nem vágytam a szigetre, egyik részére sem. Eszembe nem jutna egy korzikai nyaralás. Hagyjuk ezt...
Felhoztam, de úgy érzem, nem volt igazán jó ötlet.
- Milyen az ebéd? Jól sikerült?
A napszemüvegre pillantok. Meg kéne törölni. Áh, ráér akkor, ha majd befejeztem az evést.
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Cantine •• Szomb. Május 19, 2018 8:33 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Pontosan, így, ahogy mondja – vágom rá és bólogatok is hozzá és igyekszem nagyon meggyőző arcot vágni, de közben vigyáznom kell, hogy nehogy elnevessem magamat.
Körbepillantok.
Ó, igen, ez nekem nem jutott eszembe.
Most már elmosolyodom.
A kórházi kantinok rejtett előnyei, ugye…
Megfontoltan bólintok.
Nagyon úgy néz ki. Nem tudom, mi lehetne még annál is lentebb, mint a legborzalmasabb intézeti koszt. – Megvonom a vállam. – De rég volt. Elmúlt. Szerencsére.
Érdeklődve pillantok a dokira.
És mit jelent a rossz gyerek? Mármint tudományos szempontból nézve, természetesen.
Most tényleg kíváncsian hajolok picit közelebb, nem tudom, mit akar mondani, mi számít rossznak.
És persze azt sem tudom, hogy hogyan jön ki majd ez az egész, hogy elfogadom-e, amit mond, vitára ingere, vagy épp felhúz. Nem tudom. De ettől még, vagy pont ettől, érdekel a válasza.
Felvonom a szemöldökömet.
És mit szoktak rá válaszolni?
Alig hiszem, hogy a mai világban van olyan kamasz, aki nem tudja az idegorvos és a lélekgyógyász közötti különbség miből áll.
Bár, gondolom, itt is vannak határterületek, talán több is, mint amiről ma tudomásunk van. És a tudomány folyton fejlődik, mindig új és új teóriákra találnak bizonyítékot és az új magyarázatok új kérdéseket szülnek.
Igazából nem értem… és most nem akarok előítéletesnek tűnni, de mondja meg nekem őszintén, tényleg azok a srácok betegek, vagy inkább a környezetük? Orvos, lélekgyógyász helyett nem inkább egy normális, szerető és odafigyelő család és pár rendes barát kellene nekik? Néha úgy érzem, a felnőttek hülyesége teszi tönkre a gyerekeket.
Vagy nem is néha. Alapvetően úgy gondolom, hogy nem a gyerek szorulna kezelésre, hanem elsősorban a szülei.
Lassan bólintok. Azt hiszem belepacsáltam a doki lelkének közepébe.
Nem akartam pedig, de honnan tudhattam volna.
Értem. Sajnálom. Bocsássa meg… hogy… izé… tényleg sajnálom.
Félénken elmosolyodom.
Egész jó. Újabban random helyeken eszem. De ez itt tényleg nem rossz. Van olyan jó, mint az ír kocsma, például. Bár a húsos pitéjük jó volt.
avatar
● ● Posztok száma :
156
● ● Reag szám :
146
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Cantine •• Szer. Május 30, 2018 8:28 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ahogy a nő bólogatni kezd, én is emelem a fejemet, nagyra nyitom a szememet és úgy bólintok rá, mintha a világ legnagyobb igazságát mondta volna ki, amit én nagyon vártam. A nevetés pedig ragályos.
- Igen. Itt vigyázni kell. Egy kósza köhintés és mindjárt meg is műtjük - hülyéskedem tovább.
- Olyan agyi vagy idegrendszeri elváltozásokat, plusz vagy hiányzó "alkatrészeket", amik miatt genetikailag alkalmatlan a "jóra". Akik ilyenben szenvednek, azokkal sokkal többet kell foglalkozni. Minden tiszteletem azon szülőknek, akik képesek erre.
Akik pedig nem, azokat nagyon szánom. Kínszenvedés lehet nekik. Maddel szerencsések vagyunk a két kis angyalka miatt.
- Legtöbbször azt, hogy elnézést, ők az urológiát keresték volna. De van, akinek nem esik le és tovább mondja a problémáit vagy hogy mit szeretne, de ezt már nem részletezném az ebédlőasztalnál.
Keserédes kuncogással mesélem el, hogy szerencsétlenkednek néha a diákok.
- Lelki problémákkal nem jönnek hozzám, idegivel sem. Egyedül nem, csak szülőkkel.
Ahogy a nő beszélni kezd, nagyfokú együttérzést és szeretet mutat a gyerekek felé. Elmosolyodom. Szeretem, ha valakiben ennyire buzog a tenni akarás és az empátia. Manapság nagyon ritka.
- Ha már eljönnek hozzám, mindig azt javaslom, hogy beszélgessünk kicsit. Pár kérdés után rájövök, hogy mit is szeretnének, mit is várnak. Például egymástól és az már nem az én szakterületem. Ha felmerül a lehetőség, hogy van valamilyen testi folyamat, változás, akármi, ami kihat a lélekre, azt meg kell vizsgálni és ha már rendben van, akkor lehet tovább kutakodni. Biztos, hogy sok olyan család van, ahol a szülők bajai rontják el a gyerekeket, de én nem állítanék fel merev szabályokat. Van nálam sokkal szakképzettebb kolléga, aki választ tud adni az Ön kérdéseire.
Véleményem van, nyugodtan ellent lehet mondani, ez látható az arcomon és hallható a hangomon.
- Semmi baj, nem tudhatta. Ha mégis érdekli, tudok ajánlani egy újságcikket. Benne voltam sok-sok évvel ezelőtt.
Meg tudom mondani a napilap megjelenési dátumait. Nagy dolog volt ez akkor. Fel se fogtam, csak örültem, hogy híres vagyok. Ma már kihagynám, de ami megtörtént, azt nem lehet letagadni.
- Ír kocsma? Az merre van? Hogy készül a húsos pitéjük?
A város tele van jobbnál jobb helyekkel és pár rosszat is ismerek. Az ír pub új lehet vagy valami eldugott krimó, sose hallottam róla. Érdekel, milyen különlegességek lehetnek ott. Fogalmam sincs, milyen az ír konyha, nem jutott el hozzám a híre, de érdekel, ha már így feljött. Le is veszem a napszemüveget. Pislogok, körülnézek. Bele a villanyba.
- Lőn világosság.
Lassan már végzek. Éhes voltam. Azt hiszem, megvárom, míg az asztaltársaságom is befejezi. Ennyi pihenés nekem is jár. Kezeimet összefonom magam előtt, így könyökölök.
- Örülök, hogy a konyhánk elnyerte a tetszését. Szerintem ez is nagyon fontos egy kórházban. Mutatja a színvonalat. Ha valaki evett itt egy jót, legközelebb bátrabban jön, mert arra gondol, hogy itt embernek nézik, nem csak egy számnak, amit a társadalombiztosítás rányomtat egy kártyára.
A legtöbb kolléga ezt a szellemiséget képviseli. Ezért is szeretek itt dolgozni.
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Cantine •• Kedd Jún. 05, 2018 12:58 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Mókás, ahogy ő is bólint, mintha valami hatalmas bölcsességre bukkantunk volna és arról tennénk kinyilatkoztatást. Pedig erről szó sincs.
- Akkor nagyon vigyázok, se köhögés, se tüsszentés - felelem mosolyogva.
Volt már műtétem, de annyival meg is elégednék a magam részéről a következő hatvan-hetven évre.
A válaszán komolyan elgondolkodom.
- Igen, ebben lehet valami. Bár ez, hogy is mondjam, nem szándékos rosszaság, erről nem tehet. Nem mintha ez bárki számára könnyebbé tenné a dolgokat.
Újra elmosolyodom.
- Már az is valami, ha valakinek leesik.
Apró kis cinkosan vidám grimaszt vágok arra, hogy nem részletezi. Van benne valami kedves, mintha az én érzékenységemet óvná, és ennek örülök. Ugyanakkor ahhoz is elég erős gyomor kell, amit én csinálok, vagy inkább csináltam. Láttunk durva dolgokat mindannyian a csapatból.
- De gondolom a kamaszoknál ezt nem is lehet másképp, hiszen még kiskorúak. Nem igaz? Úgy értem, mi sem hallgathatunk egy kiskorút sem a felnőtt képviselője nélkül, aki normálisan a szülő.
Szerintem alap, hogy az egészségügyben sincs ez sokkal másképp. Legalábbis akkor, ha jelentősebb problémáról van szó, valami súlyosabbról, mint egy nátha.
A válaszára elmosolyodom, kedvesen.
- Szerintem a legfontosabb kérdésemre máris választ adott. Ön rendes fickó, és odafigyel a betegeire.
Komolyan így gondolom. Márpedig ha ez a kettő megvan, akkor az is valószínű, hogy arra is odafigyel, hogy a lehető legjobban kezelje azokat, akik őrá szorulnak, és megfelelő helyekre irányítsa a többieket.
Mi mást lehet még várni?
Halkan sóhajtok.
- Nem akarok vájkálni.
Sokkal halkabban teszem hozzá.
- Igazság szerint keresek egy helyet... - tétovázva vonom meg a vállam -, de csak alig valamire emlékszem belőle. Ezért kérdeztem a tengerpartról.
Aztán mégis a szemébe nézek, nyíltan, egyenesen.
- Bár... bevallom, kíváncsivá tett.
A kocsmáról szóló kérdésére megrázom a fejem.
- Valószínűleg több is van a városban, hiszen újabban nagy divatja van ezeknek a helyeknek, de én a Stolly's-ról beszélek. Az a Rivoliról nyíló egyik kis mellékutcában van. Elég közel a városközponthoz. A hogyanra szívesen válaszolnék, de sajnos nem tudom a receptet. Valamiféle kelt tészta, és darált hús van benne, azt hiszem bárány. Nem sajnálják a hagymát sem belőle. A töltelék elég szaftos, és jó a fűszerezése.
A megjegyzésére elmosolyodom.
- Alain Delon óta éjszaka is lehet napszemüveget viselni - közlöm egyszerűen, és közben gondolkodom, hogy vajon melyik filmjében tett így. Biztos volt egy. vagy akár több is.
Nekem még hátra van pár falat, és örülök, hogy a doki nem pattan fel. Pedig megtehetné, és én egy szót sem szólhatnék. De marad, és ebben van valami régimódi udvariasság, ami manapság már szinte kiveszett az emberekből.
- Az étel is. Meg az is, hogy a kórháziak hogyan állnak az idegenhez - felelem és elmosolyodom. - Kezdem valóban azt hinni, hogy a marseille-iek tényleg jó helyre irányítottak.
avatar
● ● Posztok száma :
156
● ● Reag szám :
146
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Cantine •• Szer. Jún. 06, 2018 7:17 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Egyszerre gondolunk a semmire és minden másra. Dehogy műtik meg! Én sem fogom. Csak vicceltem. Az orvosi humor különleges. Néha csak mi értjük.
- Nem szándékos, egy szóval sem mondtam, hogy az.
A nő a lényeget értette meg. Pedig nem is arról beszéltem. Elmosolyodom. Szeretem, ha valaki érti, amiről nem is beszélek.
- Igen, tiniknél mindenképp ritkaság.
Úgy érzem, ez a nő ért mindent. Ért engem, érti a gyerekeket.
- Ha szülő nélkül jön a gyerek komoly problémával, akkor azért foglalkozunk vele.
Nem tehetjük meg, hogy szarunk rá, mert apa nélkül, anya nélkül jött. Őket is behívjuk, de addig kezeljük.
- Örülök, hogy így látja. Kívánom, hogy ne kelljen a kezeim alá kerülnie, de ha mégis így lesz, mindent meg fogok tenni Önért.
Ahogy minden betegemért. Érte főleg. Van benne valami. Rendes fickó lennék. Más is mondta, Mad is mondta még az elején. Azóta pontosabban mondja.
- A tengerpartot egyáltalán nem ismerem. Sajnálom, hiába vagyok korzikai, nem én vagyok az embere.
Bennfentes, belterjes életet éltem. Nem tudok választ adni. Amikor mondja, hogy kíváncsi, inkább másfelé nézek. Nem akarok rá nézni. Nem én lennék. Pedig lehetnék.
- Lehet, hogy egyszer megnézem. Köszönöm a javaslatot!
Jól hangzik. A napszemüveg is.
- Örülök, hogy így gondolja. Bocsánat, most mennem kell. Újabb műtét vár rám. Egészségére!
Felállok, idétlenül integetek és sietősen távozom. Rengeteg a dolgom. Komoly operációban veszek részt, ez igaz. Iparkodnom kell. A mai nem volt egy hétköznapi ebéd, az biztos!

// Köszönöm a játékot! Smile //
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Cantine •• Csüt. Jún. 07, 2018 7:41 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Komolyan bólintok.
Igen, más az olyankor, ha valami, mondjuk úgy, hogy gyári hiba miatt valami nem stimmel odafent. Gyereknél is, felnőttnél is más.
Csak általában ettől nem lesz könnyebb. Senkinek. Valahol tragikus, az egyénnek is, aki akár fel sem fogja, hogy nincs rendben, a családnak… az orvosnak is, aki talán a legjobb szándékai mellett sem tud segíteni adott esetben… És persze, néha, válogatott esetben az áldozatoknak is. Hiszen az agresszió az egyik ősi ösztön, amit ezer lánccal tartunk féken.
De mi van, ha valakiből csak úgy kimaradtak a láncok?
Erről rengeteget lehetne értekezni, érvelni, ellen érvelni, etikáról beszélni… De nem most.
Komolyan bólintok.
Ilyen téren a rendszer ugyanaz. Mi sem hajtjuk el.
Lassan elmosolyodom.
Nem sokon múlt. Mármint, hogy nem kerülök a keze alá. De a kollégái azt mondták, agyilag vagyok annyira rendben, mint a sérülésem előtt.
Elnevetem magam.
Mármint nem lépett fel túl hosszú oxigénhiányos állapot.
Megvonom a vállam.
Ettől még a hülyeségem megmaradt, de csak a régi szinten. Aztán újra bólintok, kis mosollyal.
Róla ez után a beszélgetés után tudom, hogy tényleg mindent megtenne.
Köszönöm.
Majd újra bólintok.
Értem. Végtére is nagy ez az ország…
Mikor szabadkozik, hogy mennie kell, kedvesen elmosolyodom.
Dehogy! Semmi gond! Én köszönöm a beszélgetést. És további szép napot, doktor úr! Igen, és könnyűt! – célzok itt a beavatkozásokra, ilyesmikre, hogy menjen minden rendben számára és a páciensek számára is.

//Én is köszönöm.  Smile  //
avatar
● ● Posztok száma :
156
● ● Reag szám :
146
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Cantine •• Pént. Jún. 08, 2018 11:23 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Cantine ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom

Cantine
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Kórház-