Kertvárosi kis játszótér parkolóval
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 10:01 pm ✥
✥ Yesterday at 6:52 pm ✥
✥ Yesterday at 5:11 pm ✥
✥ Yesterday at 4:51 pm ✥
✥ Yesterday at 12:55 pm ✥

Kertvárosi kis játszótér parkolóval



Témanyitás ✥ Kertvárosi kis játszótér parkolóval •• Kedd Dec. 19, 2017 9:40 am

Forrás: google

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Kertvárosi kis játszótér parkolóval •• Szer. Dec. 20, 2017 10:08 pm

To Kes

Egy valamit gyűlölök a télben, ez pedig a fagy. Nincs bajom azzal, amikor az ünnepek miatt megnő a zsibongás, még igazából az ünnepi hangulat rám is át tud ragadni különösen most, hogy rengeteget készülünk a karácsonyra. Ez az egész valahol nagyon új nekem.
Már a rádiók is az ünnepi dalokat játsszák, ilyenkor a bevásárló üzletek megtelnek ajándékokra vadászókkal, a tömegnyomor szinte az utcán tapintható, ahogy az olyan sofőrök is megjelennek az utcákon, akik egy évben kétszer veszik elő a járgányaikat: húsvétkor és most. De összességében minden kis hibájával együtt szeretem ezt az időszakot, hisz megannyi dolgot lehet tenni mint korcsolyázni, megnő az adakozók száma is, az emberek noha idegesebbek is, többüket látom mosolyogni. A város pedig színpompába öltözik, az égősorok és a feldíszített karácsonyfák egymást érik.
Engem csak egy dolog zavar, legádázabb ellenségem: a kocsi ablakára fagyott megolvadt hó. Vagy csak a hajnali jegesedés. Most már bizony sokkal előbb le kell mennem a kocsi ablakát megvakarni egy kicsit, mint máskor. Nem elég az utolsó pillanatban kiugrani a lakásból, hogy annak melegével bevágódjak a kocsiba és indulhassak is. Így aztán mint a legtöbb ilyen alkalommal, most is teljes erőmmel azon vagyok, minél hamarabb letudjam ezt. A szövetkabát noha melegít, az ujjaim mindjárt ledermednek és lassan félek attól, le is potyognak. Ugyan tudom, ez lehetetlen, hisz számos érvvel azonnal megcáfolom, de az érzés kellemetlen, amikor már a hideg szúrja az ujjaim hegyét. Hát ez van, lassan végzek is vele, hogy aztán a dolgomra mehessek.
A téli szünet már elkezdődött, így Emma a korai készülődésből kimarad. De biztos vagyok benne, hogy már fent van és pörög. Főképp amiatt, hogy az apja ígérte,  jön érte és csinálnak valami közös programot. Édes, ahogy ilyenkor teljesen fellelkesedik. De meg tudom érteni, ő az akit kevesebbet lát.
Siker! Az utolsó négyzetcentit is levakartam, így most már elégedetten pillantok fel és nézek körbe egy kicsit. A környék ilyenkor igazán kiábrándító, a nemrég még olyan színes játszótér mostanra lecsupaszodott fáival olyan mint egy kihalt elhagyatott övezet. Talán csak mert ilyenkor senkit nem hoznak le játszani ide. Talán nincs is miért, ilyenkor a gyerekeket is mindig más programokra viszik. Talán ha egy kutyát a túloldalon éppen sétáltatnak. Mindegy, én most elindulok. Nyitom a kocsi ajtaját, bedobom a kaparót, majd a zsebeimben kezdek keresni. Ennyire nem érzem az ujjaimat hogy a kulcsot is nehezemre esik kitapogatni?

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kertvárosi kis játszótér parkolóval •• Vas. Jan. 21, 2018 1:39 pm

Beni & Kes



Ünnepek, hajaj, komolyan mondom ezek a legnehezebbek az évben, de tényleg. Ott van a sok ember, a karácsonyi miszleg-maszlag zenék, a sok akciót tolják az ember képébe és a többi és a többi. De idén ezekhez mindhez jó képet kell vágnom, mert a gyerek nálam tölt egy délutánt és fát díszítünk így előre, meg elszeretném vinni ajándékot is választani, nem vagyok valami jó a meglepetésekben, hogy őszinte legyek. Nem mellesleg az ünnepi készülődésekben is rémes vagyok. Emma azonban megérdemel annyit, hogy kitegyek magamért a kedve érdekében. Ha Ő rül az már fél siker, aztán úgyis, jön az ünnep és megy is, nem kell nagy feneket keríteni neki. Egy valami azonban böki a csőrömet, mégpedig az, hogy eddig mindig az anyja hozta el most nekem kell érte mennem és jó eséllyel találkozom a pótapukával akinek picit megszorongatnám a gigáját, hogy úgy mondjam, amiért elbánt Hana-val és jelenleg él, mint Marci Hevesen.
Elindítom a kocsit ebben a cudar jeges, hideg időben, utálom a havat, meg a telet, meg az ünnepeket, meg a vörös macskákat meg..sok mindent, kár is volna mind felsorolni.
Nem laknak messze, ami egyrészt szerencse, mert hamar eltudom hozni Emmát, másrészről meg nem örülök neki, hogy ilyen közel lakunk egymáshoz a legjobb barátom volt férjével. Idegőrlő.
Ahogy közeledek a házhoz megpillantok egy idegen kocsit, áh, Peverell, szuper. Dudálok egyet majd lehúzódom az út szélére, felesleges leparkolni, ahogy Emma kijön már lépünk is, nincs okom sokáig itt időzni.
Kiszállok és elindulok a kocsi felé, illik köszönni nem? Vagy nem? Mert konkrétan azt sem bánnám, ha nem kellene. Hana miatt képen törölném, amiatt hogy a lányomra vigyázott helyettem is míg nem voltam mellette, megjegyzem nem önhibámból, azért pedig kezet fognék vele, hogy kösz haver. Vagy franc se tudja.
-Üdv! - köszönök zsebre tett kézzel, nincs rajtam más csak egy farmer és egy dzseki, ennyit a felkészültségről, ha tudom, hogy ilyen pocsék hideg van azért jobban felöltözöm.
Fogalmam sincs mit szóljak a fickóhoz, mert nem sok mondanivalóm akad, érthető okokból, de azért az, hogy itt állok, mint egy fakutya a jégen, nem sok értelme van.
-Gond van a kocsival? - biccentek a járgány felé.
Tegnap legalább három kocsit hoztak be a műhelybe fagyás miatti gondokkal, ez ilyenkor gyakori probléma. De sokan nem mérik fel, hogy a kocsijuk mennyit bír ki, így szabad ég alatt hagyják, az meg szépen megfagy, törik, meg ami kell.
 coded by elena
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kertvárosi kis játszótér parkolóval •• Vas. Feb. 11, 2018 5:00 pm

To Kes

A télnél csak egy valamit utálok jobban, a befagyott ablakokat. A kocsival szerencsére minden rendben, de azért majd megnézem mielőtt bármit is mondhatnék rá, de van egy művelet, amit szívesen kihagynék. A kaparást az ablakról. És nem arról van szó, hogy gyenge lenne a fűtés és képtelenség lenne leolvasztani ezt a téli csodát innen az üvegről, de teljesen fölöslegesnek tartom a motor meg az aksi túráztatását ezzel kapcsolatban. Van kezem, kaparóm, elvétve odabent kesztyűm - mondjuk vissza nem megyek érte - és becsületesen nekiállok lekaparni a jeget.
A művelet szépen haladozik, már vagy öt-tíz perce itt szobrozok, biztos az arcomra a pír is kiül, az orromat nem érzem, a fülcimpáim szintúgy lefagytak és amikor megforgatom a kaparót a kezemben, mint ha hallanám az ízületeimet is nyikorogni az ujjaimban. Ah, igen, ez az amit gyűlölök és ami ellen a kesztyű is vajmi kevés, mert ha nincs rajtam, elfagy a kezem, ha rajtam van pedig rövidesen jégkocsányok lógnak a ruhaanyagról és megint csak ott találom magam, hogy le kell vennem és kaparhatok tovább fagyos kezekkel. A mozdulat azonban a végére nem hogy felgyorsulna az utolsó néhány centinél, de lassul. Az oka: megpillantom Kest, pontosabban meghallom a dudáját, mert ezek szerint ő sokkal hamarabb kiszúrt engem, mint fordított esetben. Remek, horkantok is fel magamban. Azért a műveletet meg nem szakítom, még mit nem, piros szőnyeget ne kapjon és ne vágjam magam haptákba amiért megérkezik? Hah, még hogy dudál, mert ő megjött... azért egy intésre futja.
- Szia. - épp, hogy végzek, a kaparót a motorháztetőn hagyom és nyújtom felé a kezem, mert tapló ugyan nem vagyok. Én a részemről elástam vele a csatabárdot, minden régit, ami azt illeti. Mert új nem igazán van, nem is lehetne és fair sem lenne senkivel szemben. Hana papíron még ugyan a nejem, de nincs jogom féltékenykedni. Inkább csak egyfajta régi ellenszenvet érzek Kes irányába, azt hiszem. Valamikor mi rivalizáltunk, még ha nem is volt tétje, mert én túl jól udvaroltam. Most ennek vége, igazából hosszú évek óta vége. És valahol sajnálom is, hogy így alakult.
- Nem, azt hiszem. - azért mérget nem vennék rá, így megkerülöm a kocsit és csak kicsit nyitom ki az ajtót, hogy leellenőrizzem, vajon rendesen szól-e a motor, ha beindítom. De mint ha csak szavalna, úgy berreg. Így hát csak vissza sétálok a túloldalra - a kaparó, az az átkozott kaparó ottmaradt a motorháztetőn. Így viszont ismét Kes mellett ácsorgok, kissé tétován... mit mondhatnék?
- A lányod már vár. Remélem nem okozott gondot, hogy most neked kellett jönnöd. Ana... nos csak kicsit túlvállalta a karácsonyt. - mint ha húzni kellene ki belőlem a szavakat. Talán csak egy kissé zavarban vagyok. Nem tudom, én képzelem csak azt, hogy ő valamilyen szinten a riválisának tart? Talán a lánya végett? Nem is tudom, ha szóba kerül, Ana említette, olykor befeszül ezen. Mármint mikor én kerülök szóba. Mert most először fordul az elő, hogy ismét találkozunk. Csak mi ketten, szemtől szemben.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kertvárosi kis játszótér parkolóval •• Szomb. Márc. 03, 2018 10:37 pm

Beni & Kes




Ugyan ki kövezhetne meg érte, hogy nem szívlelem a fickót. Nem tartom jó embernek azért amit tett, jó, én sem vagyok egy áldás, de még megcsalni senkit nem csaltam meg és hagytam cserben csak mert nem lehetett gyereke. Na mindegy, ez a múlt és nem mellesleg Emma kedveli valami csoda folytán tehát agyonütni jobb ha nem teszem. Végül is csak megtudunk férni egymás mellett. Én jövök, viszem és hozom Emmát ha éppen nem ők teszik ugyanezt, ennyit meg aztán kibírunk mindketten. Emma érdekében, nem akarom, hogy úgy érezze a számára fontos két "apa" öli egymást már csak azzal is ha egymásra néznek. Fontos szerepet tölt be a lányom életében, főleg az elején amikor én nem lehettem mellette. Nem akarom elszakítani a lányomat tőle, de ettől még puszipajtik nem leszünk.
Elfogadom a felém nyújtott kezet, piros pontot nekünk, ez eddig egész jó. Remélem azért Emma igyekszik, mert hosszú távon abszolút fogalmam sincs miről fogunk cseverészni a pótapjával. Kínos lenne felhozni az időjárást.
A motor berregő hangja alapján a jármű rendben van, így csak tétován állok én is tovább, most mit mondhatnánk egymásnak? Tizenéve találkoztunk először, már akkor is utáltam amiért elveszi mellőlem a legjobb barátomat és mintha kicserélte volna, el is veszítettem. Már akkor sem volt szimpatikus, kis puha pracli, csak így hívtam magamban a kis szülészdokit.
-Nem, nem gond, amikor kell eljövök érte, beszéltem nem rég az anyjával, hogy jövőhéten én viszem iskolába hétfőn, de erről gondolom már tudsz. - krákogok. Na szép, járatom itt le magam, hogyne tudná, hogy mi a helyzet mikor Emma anyja gondolom mindent elmond neki. De az egyetlen téma amiről mindketten tudunk beszélni az a lányom. Ez az egyetlen közös pont bennünk...na jó nem, mert ott van Hana és Emma anyja, de ez már részletkérdés khm és nem is éppen olyan ami egy lapon említhető Emmával.
-Emma említette, hogy elég sokat foglalkozol vele és hogy kedvel téged...nos kösz, hogy foglalkozol vele. - mondom a végét elmotyogva. Hát most mit mondjak? Jó gyerek vagyok és tisztelettudó, illik megköszönni ha valamit tesznek érted, és a lányom az enyém, tehát ha nem is közvetetten de közvetlenül értem teszi. Na ez jó kacifántos lett.

 coded by elena
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kertvárosi kis játszótér parkolóval •• Vas. Márc. 04, 2018 1:39 pm

To Kes

Amennyi kételyem volt azzal kapcsolatban, hogy nem fogunk ketten megférni egymás mellett Kessel, az egy picikét most alább hagy. Nem szól be, nem bunkó, egy rossz szavam nem lehet még a hanghordozásával kapcsolatban sem. Valószínűleg mindketten tudjuk, hogy ez nem az a szituáció, ahol az számít, melyikünk a nagyobb fickó. Nem, itt nem versengünk, legalábbis én biztosan nem szálltam ringbe Emma szeretetének elnyeréséért, mert úgy gondolom, hogy ez elsősorban az apjának jár. Engem úgyis többet lát, velem úgyis többet van, elég ha csak biztosítom őt arról, hogy rám számíthat, tőlem kérhet is, kap bármit - persze ésszerű keretek között - és segítek is amennyiben szükséges. Kesterben pedig abból a szempontból kellemesen csalódtam, hogy legalább apának nem csapnivaló. Ha már mint férfi képes a saját indulatainak és önzőségének utat engedni, ebben megtalálta azt a szerepet, ami neki is kényelmes. Tudom, hogy édességgel tömi a gyereket, tudom, hogy minden olyat megenged neki, amit itt kevésbé az anyja. Persze nem tartom jó ötletnek, hogy ennyire a két véglet felé húzzák Emmát, mert így könnyen bármelyik oldal ellen fordulhat. De bízom benne, hogy mint villámhárító, tudok ebben a kapocsban szerepelni.
Igazából vicces az egész helyzet, ő ismeri Anát, volt viszonyuk, még ha futó is, de volt, ő pedig ahogy sejtem kezd összemelegedni a nejemmel. Vagyis papíron a nejemmel, mert amúgy már semmi közöm hozzá, Hana mit csinál. Vagy épp mit nem. Tudom, hogy neheztel rám, tudom, hogy nyűg ez az egész válás - mekkora meglepetés volt, amikor Ana valamelyik tárgyalás végén várt engem odakint és ők találkoztak. Akkor én már tudtam, vagyis sejtettem, hogy Kes az a Kes, akit én is ismerek és tudtam azt is, hogy Hana mellett van valaki, aki megerősíti ilyenkor. Nem bánom igazából ezt, és remélem, hogy Kes is látja, hogy igyekszem könnyíteni a válási hacacárét is, nem áll szándékomban minden bőrt lehúzni róla. Igazából a lakást fontolgatom, hogy teljesen neki hagyom. Csak a kutyát szeretném néha elvinni sétáltatni.
- Tudok. Tanulni is fogtok? Hallottam sokat olvas veled. - kis mosoly bujkál a szám szegletében, Emmáról beszélni határozottan megkönnyíti a közöttünk lévő kommunikációt. Nem merném biztosra állítani, de talán egy picit oldja a feszültséget is. Legalábbis most. Tudom, hogy neheztel rám, tudom, hogy tud mindent. De ő nem hánytorgathatja fel, mert amúgy semmi köze nincs hozzá.
- Igen, kedvelem a kisasszonyt. Szívesen ülök le vele matekozni, ha kell. És megvallom őszintén nehezen lehet nemet mondani a kéréseire, mikor olyan aranyosan néz.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kertvárosi kis játszótér parkolóval •• Vas. Ápr. 15, 2018 9:03 pm

Beni & Kes




Nem mondhatnám azt, hogy ez a találkozás örömteli vagy éppen már annyira vártam volna, azonban elkerülhetetlen volt, hogy összefussunk, és ebből a szempontból nem is bánom. Mi ketten letudtunk a dolgainkat. Hana megszabadult tőle, így neheztelnem sem igazán kell rá. A lányomnak remek pótapja és ebből a szempontból jól végzi a dolgát hiszem Emma remek gyerek, okos, értelmes és nagyon édes kislány. És ezt bármennyire is rossz bevallani, nem nekem köszönheti hisz nem voltam mellette az élete meghatározó első 7 évében.
Hallom, ahogyan lekiált a lányom, hogy egy pillanat és jön. Ráérünk. Most már az anyja is hosszabb időkre rám bízza, bizonyítottam, az iskolába is időben eljuttattam még ha olyan táskásak is voltak utána szemeim, hogy alig láttam.
Még tanulni is tanulunk, Emma fontosnak tartja az iskolát és olvasni is szeret, én pedig semmi jónak nem vagyok elrontója. Magamról annyit, hogy én ennyi idősen ki nem állhattam az iskolát, nyűgnek éreztem és inkább Hana-val fociztam volna vagy valami csínytevésen jártattam volna a fejem. A lányom ebből a szempontból ismételten nem rám ütött, de nem is baj, vigye többre, mint az örege. Bár rosszul nem élek, ez tény.
-Igen, Emma azt mondta ma mindenképp ő meséli el este a kedvenc esti meséjét. - mosolyodom el.
Szeretem hallgatni ahogy minden erőfeszítését bele teszi egy-egy mondatba, hogy biztos sikerüljön, ha van betű, amit még nem ért vagy egy szó, mindig kérdez és örömmel segítek neki.
Egyre inkább belerázódom a hétvégi apuka szerepbe és egyre kevésbé tűnik ez az egész szokatlannak, Emma jelenléte a házban megnyugtató és jó, hogy a ház nem csendes és sivár, ha ott van.
-Egyetértek, nagy boci szemekkel tud ám kérni, a múltkor elhatároztam, hogy az anyja szavainak engedelmeskedve valami egészségest kotyvasztok össze neki...de bevetette tehetségét és végül nutellás kenyér lett az eredmény, nem tehetek róla, túl ravasz a gyerek. - vigyorgok.
Emma mindig eléri amit akar, de ezek szerint nem csak engem csavart az ujja köré, hanem Benjamint is. A kislányom ravasz is ügyes, ha egész életében ilyen jól játsza ki a lapjait akkor a férfiak csúnyán befürödnek majd neki....mármint azok a férfiak akiket nem lövök szitává, ha meg merik közelíteni..khm.
-A férfiaknak semmi esélye vele szemben. - jegyzem még meg és a ház felé pillantok. Az anyja épp olyan, mint Ő, csinos, okos és ezeket az adottságokat tudja használni.

 coded by elena
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kertvárosi kis játszótér parkolóval •• Kedd Ápr. 17, 2018 9:55 am

To Kes

Emlékszem milyen volt az első pillanat, amikor megismertem azt a csöpp kislányt. Félénk volt, a tekintete gyanakvó - akkor most bizonyára elveszem tőle az anyukáját - majd úgy lett egyre harsányabb, élénkebb, nyitott a társaságomra, az újra, ismeretlenre. Emlékszem milyen kétségek gyötörtek, amikor rám lett hagyva, hogy menjek el érte, hozzam el, tudtam hogy akkor még furcsállhatta a jelenlétemet. Szerencsére idővel minden jobb lett, már nem félt megkérni, hogy segítsek a házi megírásában, már természetesebbnek vette a jelenlétemet. Egy kicsit irigy voltam Kesterre, hogy ő fele ennyit látja nap mint nap, mégis úgy viszonyult hozzá, mintha évek óta a legnagyobb összhang lenne. Idegennek éreztem magam a saját bőrömben, mint aki aljas módon befúrta magát egy őt meg nem illető helyre.
A dallamosan csengő ismerős hangra én is felpillantok, kihajol, szőke fürtjei az arcába lógnak. Első benyomásra hirtelen az ugrik be, mennyire az anyja, jobban nem is hasonlíthatna rá. Lelkesen integet egyet, én nem tudom eldönteni, hogy ez vajon mindkettőnknek szól-e avagy csak az apjának. Visszaintek neki a legnagyobb természetességgel. Hallom Ana hangját, ahogy dorgálja a hajolgatásért, majd Emma is eltűnik az ablakból nyafis hanggal. Csak a szokásos, amikor indulás van valahová. Ana néha feszült, mindent eltett-e, minden jól megy-e, pedig tudja, hogy az apjánál jó helye lesz, nem is először fog oda menni. De ő már csak ilyen, azt hiszem ez sosem fog változni.
- Sosem jön rosszul az ismétlés, velem sokszor megnézeti a mese változatot. - szelíd mosoly ül ki az arcomra, miközben ezt mondom. Cseppet sem érzek bűntudatot, hogy ezt most az orra alá dörgölöm. Ő nem rest megtenni, amikor hozza vissza, mi meg milyen jó volt már. Csak Ana olykor nem kíváncsi a sztorijára. Azt hiszem ezen a családozáson még finomítani kell.
- Arról nem beszélve, ha elfelejti mondani, hogy miből mennyit szokott enni. Mert akkor baj van, ha elszalad a róka. - bizony az a fránya tapasztalat. De nem tudok rá haragudni, nem lehet és azóta már elvittem elég sok helyre, hogy rájöjjek, mi is az a mérték amit még engedhetek neki. Nehéz úgy beleállni egy apaszerepbe, hogy van apja és megfelelni neki is és az anyjának is. Az egyik tolná az édességet, a másik mértékletességre nevel.
- De a ravaszságot meg lehet tanulni elcsípni, ezek szerint nekem jobban megy. - megengedek magamnak egy elégedett vigyort. Ha nehéz megtalálni az egyensúlyt a két nőszemély között, olykor sikerül. Nem jó az, ha két szülő teljesen mást tol, az egyik tilt, a másik enged...
- Kes, én örülnék neki, ha jól kijönnél Anával. De tényleg. Emmának is jobb lenne. És az is, ha nem borítanád fel azt a rendszert, ami szerint a gyereket nevelte, mert Emma jó példát követ. - nehezen bonyolódok bele ebbe a témába, ismerem Kestert, tudom milyen kemény fejű és kicsit tartok attól, hogy rájön a csak azért is. Ami nem lenne túl jó... én azt is támogatom, ha többet látná Emmát, de ne fordítsa ki magából. Nem helyes, hogy nála rosszalkodhat, nassolhat, vagy akár tovább fent lehet hétvégén mint idehaza.
- Ó, hidd el én sem könnyíteném meg a dolgukat, bárki vesse is meg a lábát mellette. - ideje gondtalanabb vizek felé evezni. Vetek egy pillantást az órámra, majd ismét fel az ablak felé.
- Ha esetleg az éjjel leesne a hó, vidd el hóembert építeni. Ezt számlálja két napja.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kertvárosi kis játszótér parkolóval •• Vas. Jún. 03, 2018 2:12 pm

Beni & Kes




Mindig féltékeny leszek Benre, több okból kifolyólag is. Képes volt elvenni tőlem Hana-t, csak egy mosolyt villantott rá és máris az Övé volt a lány, akit én mindig is szerettem, bár magamnak sem vallottam be. Oh és Ana, bár vele csak futó kapcsolatom volt most ismét itt a felismerés Bennél kötött ki és ha még lehet ez hajmeresztőbb is, akkor a lányom is imádja. Minden nő az életemben ennél a kurafinál kötött ki, mutatok hajlandóságot arra, hogy valami varázslónak kiáltsam ki. Nagyon ért hozzá, hogy az életem fontosabb nőit magához édesgesse. Lehet meg kellene kérdeznem a húgomat, hogy nem-e feküdt össze véletlenül Bennel, mert ha igen, ott már az azért igen gyanús lenne.
-Igen, azt megfigyeltem, hogy sose elég semmiből, bármennyiszer meghallgatja a mesét még százszor követeli. - mosolyodom el. A róka és a kutya meséjét szerintem egy este alatt négyszer biztosan elmondatta velem és végül még Ő is felolvasta egyszer. A ház megtelik élettel ha ott van és ilyenkor jövök csak rá, hogy mennyire egyedül is éreztem magam míg Ő nem volt nekem. Elég nehéz ezt így megfogalmazni és ha most a volt nőim hallanák azt mondanák mekkora egy kamuhere vagyok, pedig nem. A lányom tényleg színt visz az életembe.
-Igen...rendesen betud enni édességekből, volt egy hasfájós esténk azóta azért jobban figyelek. - ráncolom össze a homlokomat. Nem gondoltam volna, hogy a lányom mértékletessége az evésben kissé határokat szab ha édességről van szó. Azóta azért kevesebb édesség van otthon, de sose vonom meg tőle, nem leszek én a rossz fej apuka, ha már az anyja így is eléggé szigorúan fogja a lányunkat.
-Mert több éves gyakorlatod van...de mindig is imádtam küzdeni és abban jó vagyok. - vigyorodtam el. Na tessék, mint két kakas úgy hivalkodunk. Én azt tudom felmutatni hogy biológiailag az én lányom és engem azonnal imádott, Ő pedig azt, hogy jobban ismeri a lányom. Szépen vagyunk. De ez van, nem lehet vitába szállni azzal, hogy jobban ismeri a gyereket, mint én, de kész vagyok arra, hogy épp annyira ismerjem mint Ő. Nem fogok kiszállni az életéből, kizárt dolog.
-Szerinted az anyja ellen akarom fordítani a gyereket? - háborodok fel. - Eszemben sincs, világos, hogy nem értek a gyerek neveléséhez, de nem szándékozom rosszra nevelni.
Már rég leolvadt a vigyor a képemről. Lehet nem vagyok jó apja, még, de igyekszem ebbe beletalálni. Igaz, először próbáltam megszerettetni magam vele...de most már nem ez a helyzet. De azért az fasza, ha Ben oktat ki milyen legyek a gyerekkel.
-Vettem az adást, hó, hóember, okés. - bólintok és az ajtó felé pillantok. Szar alak voltam vagyok és talán leszek is, de eszem ágában sincs a gyereket rossz útra terelni, még ha ekkora ellenségnek is számítok ennél a családnál.
 coded by elena
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kertvárosi kis játszótér parkolóval •• Vas. Jún. 10, 2018 4:39 pm

To Kes

A gyerekeknek már csak akkor jó, ha a lelkesedésük megmarad, nem? Addig jó, amíg élvezik az oktatást és megvan minden lehetőségük rá, hogy ez így is maradjon. Én szerencsésnek mondhatom magam, gyerekkoromban nem ölték ki belőlem a fantázia legapróbb magvát sem, mindeközben pedig mégis mindent sikerült megtanítaniuk. Más kérdés, hogy bekerülve az arisztokrácia köreibe már vasmarokkal voltam fogva. Más társadalmi elvárás, más oktatás, el kellett fogadjam. De sikerült megtalálnom azt, amiben igazán jó lehetek és érdekel. Végső soron az a jó, ha valaki rálel a hivatására és nem úgy tekint felnőtt korában a munkára, mint holmi szükséges robot. Én kezeskedni fogok arról, hogy minél hamarabb felgöngyölítsük, mi az amit Emma szeret és jó is lenne neki ahhoz, hogy boldog felnőtt lehessen belőle. Kes talán még nem is tudja, hogy én mennyire az elején kerültem a képbe. Nem hazudok magam előtt abban, hogy ez is közrejátszik abban, mennyire a szem előtt tartom az ő érdekeit is. Elvégre a legjobb példát én magam kaptam. A nevelőapám mint egyedüli gyámom, miután kivett az árvaházból sohasem éreztette azt, hogy már nem a vér szerinti családomhoz tartozok. Emmát én soha nem állítanám választás elé, nagyszerű dolog, hogy van egy apja, aki gondoskodni is akar róla.
- Igazából bármit is mondjon az ember, hogy a karrier mennyire fontos a mai világban, a család pótolhatatlan. Egy gyerek pedig mindig ajándék. - apró mosoly kúszik a számra. Nem akarom én, hogy befeszüljön, bár igazából fogalmam sincs arról, hogy mit tud Hanáról és rólam, biztosan többet mint ami ránk tartozik csak, hisz ők valamikor legjobb barátok voltak, akik mindent megosztottak egymással. De végső soron nem tartom kizártnak, hogy mégsem. Akármennyire is megromlott a kapcsolatunk az elmúlt években és voltam bármekkora disznó, és igen, bármennyire is igazságosnak érzem, ha minden rosszat elmond rólam, talán mégsem teregeti ki a szennyest. Nem vagyok büszke arra, amit tettem. Az elmúlt egy évre és arra a pofonra. Megérdemlem, ha emiatt gyűlöl, hogy semmi sem marad szép emlék számára az elmúlt tíz évből, ami hozzám köti. Én csak... igazából szeretném, hogy egyszer legalább annyira boldog legyen, mint velem volt az elején.
- Akkor gratulálok, te máris jobban értesz ehhez. Első alkalommal, mikor Emmát elvittem a palacsintázójába, a fánk visszaköszönt. - hogy kellően diszkréten fogalmazzak azért. Akkor mennyire tanácstalan voltam és persze ijedt, hisz soha nem volt még ilyen szituáció, én vigyáztam egy kislányra, aki még csak barátkozott velem, de nem tudtam, hogy a bizalmába fogadott-e. Amikor először mentem érte a suliba. Most már csak jót mosolygok rajta.
- Mire gondolsz több éves gyakorlat alatt? Újszülötteket kézbe venni? Igen, abban van tapasztalatom. Kettőnk között talán egy hónap van, amikor megismertük Emmát. Téged a szülinapjára kért, én pedig augusztusban találkoztam vele először. Az anyja nem hozott sosem fel a lakására bárkit felelőtlenül, hogy ő is ott volt. Úgy tudom én vagyok az egyetlen, akit bemutatott neki. - őszinte leszek és tiszta lapokkal játszok. Az elmúlt egy évben rájöttem valamire, hazudni szörnyen frusztráló, stresszes és csak bűntudatot okoz. Öl, butít, ahogy mindenfajta fölösleges erőfitogtatás is. Kes talán nem érzi magát komfortosan velem szemben, nem tudom. De mintha figyelne mindarra amit mond és még fel is háborodik.
- Nyugalom, jóember. Nem azért mondom, mert elrontanád a kislányt. Ez az egész nem arról szól, hogy háborúzzunk a kegyeiért, hanem hogy a legjobbat hozzuk ki neki abból, ami van. Patthelyzet, tudom. Én is érzem. De sem ő, pláne nem én nem fogom elvenni tőled. A te lányod. Legyél büszke rá, adj meg mindent neki, de csak mértékletesen. Ana nem véletlenül nem ad neki annyi édességet. Tudom, hogy túlzásba tud esni, de ami már nem ésszerű, én sem hagyom. - bár mintha annyira bele akarnék szólni a gyereknevelésbe. Igyekszem inkább csak a barátja lenni, mert érzem, hogy már bízik bennem. Hallom, ahogy nyílik a nehéz bejárati ajtó, lassan nyikordul, mintha megtolnák. Nemsokára a szőke buksi is feltűnik. Elpillantok a bejárati ajtó felé, odaintek a kislánynak, majd Kes felé nyújtom a kezem.
- Építsetek sok hóembert, nagyot. - az apró mosoly még a szám szegletében játszik, ahogy elfordulok tőle, hogy beszálljak a kocsiba. Vár a munka.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit




Köszi a játékot
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kertvárosi kis játszótér parkolóval •• Szer. Júl. 04, 2018 8:02 pm

Beni & Kes





Szeretnék jobb szülővé válni, mint amilyenek az enyémek voltak. Félreértés ne essék, megkaptam mindent, csak furán gondolkodtak a gyereknevelésről és ezzel a mai napig nem értek egyet. Nem akarom elszúrni Emmával, én jó apa akarok lenni, igaz éves hátránnyal állok szemben, de azért próbálkozom és szeretem a lányom, ha ez számít. Nem akarom egy kanál vízben megfojtani Bent, mert vigyázott a lányomra és látom rajta, hogy szereti is. Emma is rajong érte, sokszor mesél a közös programjaikról. Nem mondom, a féltékenység mardos ilyenkor, de egy szavam sincs, nem is lehet. Igaz nem önhibámból nem voltam a lányom mellett 8 évig. Erről kizárólag az anyja tehet, aki ettől a jogtól megfosztott.
-Egyetértek, Emma egy ajándék.
Ezzel nem tudok vitába szállni, igazi tünemény a lányom, jó nevelést kapott és ez számít. Igyekszem én is épp így nevelni, persze azért megint csak más az, amit én teszek és amit az anyjáék. De eszemben sincs másképp nevelni, néha be-be csúszik egy apró kihágás, de ilyen az élet.
-Akkor szerencsésnek mondhatom magam, mert még nem hányt le. - elmosolyodom.
Tapasztaltam mennyire mohó tud lenni ha édességről van szó. Kicsit képes túlzásba esni ha nutellát lát. Az anyja túlságosan megvonja tőle az édességet, ami nem olyan jó. Persze értem én, ne egyen annyit, de néha azért lehet csalni.
-Ezt jó hallani. Köszönöm az őszinteséget. - bólintok.
Lehet nem is egy igazán elviselhetetlen alak ez a figura. Persze sosem leszünk puszi pajtások, de isten tudja, lehet elviseljük majd egymást. Ha más nem Emma miatt.
-Amennyire lehet igyekszem megadni neki mindent.
Elfogadom a felém nyújtott kezet és megrázom. Emma ekkor ér oda hozzám és a nyakamba ugrik, megpörgetem és adok a sapkás feje búbjára egy puszit.
- Ben szerint építenünk kellene egy hóembert, benne vagy?
 coded by elena


Én is köszönöm a játékot!
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kertvárosi kis játszótér parkolóval •• Kedd Aug. 21, 2018 4:45 pm

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Kertvárosi kis játszótér parkolóval ••

Ajánlott tartalom

Kertvárosi kis játszótér parkolóval
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-