Dr. Peverell orvosi rendelője
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:25 am ✥
✥ Today at 1:08 am ✥
✥ Today at 12:55 am ✥
✥ Today at 12:12 am ✥
✥ Today at 12:05 am ✥
✥ Yesterday at 11:17 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Dr. Peverell orvosi rendelője



✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Dr. Peverell orvosi rendelője •• Kedd Dec. 19, 2017 4:38 pm

*****
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1586
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Coralie Girioux tollából
Témanyitás ✥ Re: Dr. Peverell orvosi rendelője •• Pént. Dec. 22, 2017 2:47 pm


Egyedül eljönni a kötelező éves nőgyógyászati vizsgálatra, talán nem volt túl jó ötlet. Azért meg pláne nem, mert az orvost kb kétszer láttam. Egyszer akkor, mikor konzultáció miatt a főorvos összehívta a létező összes mozdítható és valamire alkalmas orvosát, akik a műtéttel kapcsolatosan felmerülő minden problémára tudnak megoldást. Másodszor pedig akkor, mikor a liftben várakoztunk.
Idegesen rágcsáló a körmöm a piros lámpánál várakozva, épp a kórház égbe nyúló épülete mellett. A lámpát szuggerálom, indulnék végre, hogy minél hamarabb végezhessek és hazamehessek a férjemhez, aki most talán a laptopja előtt görnyed. Lehet már el is aludt a karosszékében.
Zöldre vált a jelző, lassan gurulok be a tömött parkolóba, hely után kutatva. A bejárat előtt találok egyet, el is helyezem a kis autóm pont a két vonal közé. Táskámat a kezembe véve, leleteimet a hónom alá csapva szállok ki a kocsiból, hogy néhány pillanat múlva már a portásnak köszönhessek mosolyogva. Még visszanézek az autómra, villan az irányjelző, a jármű végleg lezárt. A liftben ácsorogva felrémlik előttem dr Peverell arca. Nem is inkább a fizimiskája, a hajszerkezete ragadta meg a figyelmem. Igazán érdekes lehet kiengedett hajjal, én jobbára csak lazán összekötve láttam. Nyilván, zavarja a munkában, másfelől pedig, így felszabadul az arca és a nővérek több időt tölthetnek az ő bámulásával, mint ágytál cserével.
Zökkenve megállok a második emeleten, nagyot fújtatok, ahogy kilépek a dobozból. Még visszanézek a pici lányra, aki törött lábakkal üldögél egy tolószékben. Elmosolyodik és integet nekem addig, míg be nem csukódik az ajtó. Szorosabbra fogom hónom alatt a leleteimmel tömött mappát és a doktor úr nevét rejtő ajtót kutatom a szememmel. Cipőm sarka visszhangot ver az ódon falakon, ahogy végigsétálok a kihalt szinten. Lopva benézek néhány szobába, az orvosok pihenőidejüket töltik a reggeli nagy rohanás után.
Hármon határozott, ám gyenge kopogással tudatom, hogy megérkeztem és bár lelkileg nem állok készen a vizsgálatra, mégis itt vagyok. Egy alacsony, barna hajó nő nyit ajtót, végigmér, majd a nevemet kérdezi. – Coralie Girioux. – Válaszolok nehezen, kiszáradt a torkom. Betessékel az irodába és hellyel kínál. A doktor úr néhány pillanat múlva megérkezik. Addig egy kis türelmemet kéri és távozik egy aprócska helyiségbe. A széken hátradőlve követem minden lépését. Asztalához ül és a legújabb Cosmopolitant olvasva, kávéját szürcsöli. Közben a számítógépén az előzőleg elkért mappámból szemezget. Vajon mire kíváncsi?
A képek a falakon megidéznek előttem egy boldogabb jövőt, melynek én sosem leszek már része. Ha megkapom az időpontot, onnantól már nincs visszaút. Élek vagy meghalok… nekem kell döntenem. Addig is, élvezem azt a kicsiny időt, amit nekem szánt a sors és várom dr Peverell-t. Fél tizenegyre volt időpontom, korán érkeztem.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
44
● ● Posztok száma :
natalie dormer
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Benjamin Peverell tollából
Témanyitás ✥ Re: Dr. Peverell orvosi rendelője •• Szer. Dec. 27, 2017 11:40 pm

To Coralie

A délelőtti vizit mindig egy rohanás - már akinek -, én ugyanis nem veszem annyira zokon, mint a legtöbb doki. Talán már a rutin, talán mert már fejben előre eldöntöm mit és miképp csinálok. Hisz ilyenkor csak rápillantok mindenki kórlapjára, ha rendben volt, akkor csak mosolygok, pár jó szót szólok, erőt, egészséget kívánok a kismamának, olykor pedig még a picikre is szánok pár percet, ha szükséges. Ahogy mondani szoktam, a nővérek végzik a kemény melót, a doki csak felügyel és aláír. Én ilyen szemlélet szerint teszem a köreimet délelőttönként - komolyabb dolgokról essék szó később, esetleg ha valakinél kritikus a helyzet, egyeztetek vizsgálatot. Máskülönben csak javasolom egyes gyógyszerek beadását - nem szívesen teszem, hisz itt a betegek többsége szoptat. Én pedig a természetes rend híve vagyok.
A nővéreknek is megvan a véleményük rólam, van aki emiatt léhának gondol, bár megkaptam a playboy doki nevet is, én sosem osztottam ezt a véleményt. Mindenesetre tudom, hogy szeretnek velem dolgozni a lazaságom miatt, ami még viszonylag akkor is megmarad, amikor komoly dolgok kerülnek előtérbe. Igyekszem a rutinomat kamatoztatni és szem előtt tartani, hogy a kapkodással semmi jóra nem fogok menni. Mindennek megvan a maga helye és ideje. Ahogy a csipogóm is szól épp az utolsó páciensnél. Az éjjel szült, kicsit később jött meg a teje a vártnál, de nem okozott telítődést és nem gyulladt be a melle. A picivel elszórakoztam, mondhatni ráérek, de hát a kötelesség szólít.
A folyosón ilyenkor alig lézengenek, hisz a rokonok csak ebéd körül kezdenek szállingózni minden földi jóval. A kilincsre fogok, ahogy a saját rendelői szobámhoz érek. Régen mindig elolvastam a nevem egyrészt elcsodálkozva, tényleg sikerült ezt végigcsinálnom, részben pedig  csak elégedettséggel töltött el. Manapság már nem teszem, csak egyszerűen bemegyek. A páciens vár rám, nekem pedig dolgom van. Csak egyszer találkoztunk, de megismerem a hölgyet. Hát hogy ne ismerném? A kiugróan eltérő betegeimet fejben külön számon tartom, ő pedig közéjük tartozik - bár ne tartozna.
- Önnek is kellemes délelőttöt, bocsánat, hogy megvárakoztattam. - apró mosoly játszik a szám szegletében, de tekintetem komoly marad. Nem tudom igazából ő miképp ítéli meg a saját betegeit, vajon van-e megváltás annak, aki tudja, már nincs sok neki? Noha alapvetően bizakodó vagyok, azt tudom, hogy egy ideje semmi pozitív eredménye nem érkezett.
-  Nos, ha úgy érzi készen áll, akkor deréktól lefelé vetkőzzön le és fáradjon a vizsgálói székbe. - még mindig mosolygok, kezemmel a paraván felé intek, de másik kezemmel már a hajamba túrok. Fel kellene fognom. Így míg ő megszabadul a ruhától, én felfogom a hajam, közben pedig az asztalhoz lépek, ahol szemügyre veszem az iratait. Nem is tudom hogy került hozzám, egy rutinvizsgálat volt csupán, amiből kiderült, hogy a szöveti eredmények nem igazán bizakodóak. Azt hiszem egy frissen végzett dokinál volt épp, aztán elkerült egyenesen a professzorhoz. A leleteit csak elég szemügyre vennem, milyen vizsgálatot ki írt alá, teljessé válik a kép. Végül tanácstalanságára a professzor engem kért fel. Nem is tudom mit tehetnék az ügy érdekében, ha lassan már nincs sok remény a megoldásra.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
72
● ● Posztok száma :
Kit Harington
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Coralie Girioux tollából
Témanyitás ✥ Re: Dr. Peverell orvosi rendelője •• Pént. Dec. 29, 2017 4:57 pm


Legszívesebben én is bevonulnék az asszisztens nő mellé és lapozgatnám a Cosmopolitant. Nem volt lehetőségem még a héten megvenni, bár ha innen élve kijutok, az első utam egy újságoshoz fog vezetni. Olyan jókat kuncorászik odabent a kis barlangjában. Kedvem lenne kitépni a húsos ujjai közül az újságot és elfutni vele, de mire tervem körvonalazódik fejemben, addig megérkezik az orvosom is. Ahogy gondoltam, haja szabadon tekereg arca körül és hiába is tagadnám, akárcsak a gyalogkakukk, úgy rohannék el innen. A nők nem szeretik az effajta vizsgálatokat, kedves férfiak. Nem azért megyünk, mert annyira jól esik, hogy valaki turkál bennünk. Egyszerűen kötelező és muszáj. - Jónapot, semmi baj, egy kicsit korábban érkeztem. – Hazudom, pedig ő is tudja, hogy nem így van. Késett, de elnézem neki, mert orvos és mint doktor az a dolga, hogy életeket mentsen. Meg aztán, lehet, hogy épp most ébredt egy elhúzódott műtét okozta álmosságból.
Az igazat megvallva, beszéltem volna még időjárásról, állatokról és a munkámról is, de olyan hirtelen utasít vetkőzésre, hogy arra nem tudok nemet mondani. Ellenkezni sem marad időm, így a táskámat a fenekem helyére téve, a paraván mögé lépek. Tanulva az előző szerencsétlenségekből, egy hosszított inget vettem fel, mely a térdem felett végződik. Dr Peverell először tekint rá a leleteimre és fogalmam sincs, mit fog majd mondani. Nyilván azért kérték fel egy nyolcvanhatodik vizsgálatra, mert a többi orvos tanácstalan. Ergo, az esélyeim a túlélésre elég alacsonyak.
Összehajtogatom a ruháimat, csak hogy húzzam az időt, de a húsos ujjú kolléganő torok köszörülésére már kilépek a paraván takarásából. Annyira utálom ezt. Felülök a székbe, persze jóval magasabbra, mint szokás, így jobbára egyedül próbálom megtalálni azt a pozíciót, ami teljes betekintést enged a micsodámba. Az előző férjem és a mostani férjem között csupán egy férfi látta, szóval nem vagyok híve az ilyesfajta kitárulkozásnak.
Azonnal szembetűnik, hogy összefogta a haját és egy kis időre le sem veszem a szemem róla. Addig sem azzal foglalkozom, hogy egy velem egy idős férfi a lábam közé lép néhány perc múlva könnyedén helyezi belém mutatóujját. - Nyilván tudja, miért vagyok itt. Most csak arra vagyok kíváncsi, hogy azon kívül, hogy rákos vagyok, van e más probléma odabent. – A plafont bámulom, várom, míg magára talál és megkezdi a vizsgálatot. Hallom, ahogy az asszisztense bőszen gépel, körömmel üti a billentyűzetet, bár fogalmam sincs, mit ír ennyire, mikor még hozzá sem látott a drága doktor úr. - Egyébként maga élvezi ezt? – Bukik ki belőlem, a szám és az agyam közti határ elmosódik, ahogy számat elhagyják ezek a szavakat. Mindig is érdekelt a dolog, bár ennyire nyíltan sosem mertem volna rákérdezni. A nő valószínűleg félrenyelte az épp akkor kortyolt kávéját, mert fuldokolva hagyja el a szobát. Eszem ágában sem volt megfullasztani, minden esetre idegesített a jelenléte.

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
44
● ● Posztok száma :
natalie dormer
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Benjamin Peverell tollából
Témanyitás ✥ Re: Dr. Peverell orvosi rendelője •• Kedd Jan. 02, 2018 2:53 pm

To Coralie

Senki sem szeret orvoshoz járni, tudomásul venni, hogy valami nincs rendben. Akadnak olyanok, akik bolhából csinálnak elefántot, jelenetet rendez a vizsgálat közepette, mint akik épp a halálukon vannak. De tudom, hogy az igazi komoly problémákkal küszködők egy szót sem szólnak, nem panaszkodnak, csak csinálják szó nélkül azt, ami a számukra legjövedelmezőbb. Hisz nekik nem más a vizsgálatok ára, mint a tulajdon életük. A legújabb páciensem is épp ilyen, a tekintete kétségbeesett és egyben segítségért könyörög, mindeközben pedig csak kedvesen fogadja bocsánatkérésemet. Hálás mosoly a válaszom rá. Nem firtatom, hogy van, noha biztos vagyok benne, hogy ha nem itt lennénk, jól esne neki az érdeklődés. Az ember az életének egy ilyen helyzetében mindent megtanul felülértékelni, azt is ami addig számára mindennapos dolog volt. Talán már egy ízletes vacsora is jobban esik neki, tudvalevő lehet az utolsó már. Én nem temetem, szeretnék neki segíteni, reményt adni neki, amivel a többi orvos nem szolgálhatott. Sokuk tanácstalanul adta tovább a lapját, míg aztán nálam kötött ki. Mondhattam volna, hogy a professzorra hárítom a problémáját, de nem így tettem. Ettől a ponttól pedig felelősnek éreztem magam mind az ügye iránt, mind érte.
Míg Coralie vetkőzik, addig én átnyálazom a papírját. Ha sorba vesszük, akkor már számos műszeres vizsgálaton és szövettani elemzésen átesett, számtalanszor vettek tőle mintát és megkezdtek egy gyógyszeres kezelést is. Nem vagyok a gyógyszerezés híve, hisz az eredendő problémát nem minden esetben oldja meg, ráadásul számos mellékproblémát idéz elő, amikre lehet további gyógyszereket kellene szednie. Meg kellene próbálni valami egészen mást... hisz a legutolsó leletei szerint - amiről még hiányzik a pecsét is - az állapota stagnál. Tehát ez várna rám... igaz? Plusz egy újabb mintavétel.
Páciensem visszatér, így leteszem a mappát és odalépek hozzá. Nem sietek, nem kapkodok, egy pár gumikesztyűt tartalmazó papírtasakot hajtogatok ki, hogy felhúzzam a tartalmát a kezemre. Nem lehetek itt elég elővigyázatos, ami azt illeti. Megvárom, amíg helyezkedik kicsit, látom egészen rutinos benne - noha némiképp feszeng - és csak utána vetek egy pillantást a odalentre. Óvatosan tapintom ki a hüvelyi bemenetet, majd picit feljebb is a méhnyak száját. Előbbinél nem tapintok elváltozást, míg utóbbinál rögtön megérzem a kis göböt. Pont ott, ahogy a leiratban az imént olvastam. De a teljesről találnék leiratot, azért amennyit elérek, mind leellenőrzöm. Nem változott semmi nála, ahogy azt a legfrissebb papírja is bizonyítja. A sejtek száma továbbra is túlnyomóan nagy de nem haladta túl az eddig vizsgált értéket.
Meglepetten pillantok rá ahogy felteszi a kérdést és még az asszisztens után is elfelejtek elnézni. Lassan már inkább őszinte döbbenet ül ki az arcomra, ahogy megemésztem, tényleg azt tette fel, amit az imént hallottam. Ujjamat is elfelejtem kihúzni, annyira meglep. Aztán észreveszem magam...
- Nos... nem. Nem igazán, legalábbis nem emiatt csinálom. - egészen zavarba jövök, ez még meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg gondolnék úgy is bárkire, mint nem a páciensem. Ana jut eszembe erről, de ő határozottan nem volt a páciensem, sőt... pusztán a véletlen műve, hogy nekem kellett mennem hozzá, de az mégis csak más. Megtámaszkodok ököllel a szék peremén. Mit válaszoljak neki?
- Engem a gyógyítás motivál inkább. Vagyis jelen esetben. Más esetben pedig az apróságok. Szerintem nincs szebb annál még az orvostudomány területén is, amikor egy babát a világra tudok segíteni. Egy új élet, új lehetőség és mindezt folyamatosan követni és figyelemmel kísérni... - nem fejezem be a mondatot, szerintem az arcomra van írva, az ahogy erről beszélek. Aztán a hüvelytükörért és a mintavevőért nyúlok.
- Ha szeretné tudni, mit gondolok ilyenkor, akkor elmondom. Egy pácienst látok nap mint nap és amikor vizsgálok valakit, nem az erogén zónára gondolok. Elváltozást keresek ránézésre, tapintásra. Ha nincs, annak pedig mindenki örül. - nem mondom neki közben, hogy ez most fájni fog, hisz tudja, hogy ez kellemetlen lesz. Egy ilyen helyen lehetetlenség ellazulni annyira, hogy hirtelen tágulásra ne legyen nagy ez az eszköz. Gyorsan leveszem a mintát, a kis fiolába dobom a kenetet és rátekerem a kupakot. A kesztyűt kidobom, a fiolát pedig eliratozom.
- Nos végeztünk. - a székembe ülök, a gépen befuttatom az ő adatlapját és frissítem a változásokat. A mai vizsgálatot bejegyzettnek és elvégzettnek pipálom ki. Megvárom, amíg felöltözik, de én a részemről nem végeztem ennyivel. Kinyomtatom a receptet, a gyógyszer nem tetszik. És szerintem nem is elég célorientáltan hatásos. De nem vagyok genetikus, hogy ezt ennyire biztosra állítsam. Egyeztetnem kell mindenképpen.
A nyomtató halk monoton felbúgással jelzi, a papír mindjárt készen van. Érte nyúlok, miközben Coralie visszatér.
- Ha arra kíváncsi, van-e változás ahhoz képest, nincs. Hallottam hírét, miképp indult ez az egész és sajnálom, hogy így alakult. Viszont ha már maga kérdezett, én is kérdeznék valamit. A leletei alapján úgy fest, hogy az állapota stagnált. Ez a gyógyszer, amit szed, egyértelműen csak ezt az állapotot tartja fenn, javulást nem hoz, fájdalmai nincsenek... én nem az a fajta doki vagyok, aki csak ölbe tett kézzel ül, viszont nem tudom egészen biztosan melyik módszer lenne a nyerő. Nem tudok biztosat ígérni, hogy valamelyik meggyógyítja, de adnék egy esélyt annak, hogy kipróbáljuk, mi működne. Az életéért cserébe hajlandó bármit kockáztatni?
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
72
● ● Posztok száma :
Kit Harington
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Coralie Girioux tollából
Témanyitás ✥ Re: Dr. Peverell orvosi rendelője •• Csüt. Jan. 04, 2018 6:01 pm


Hirtelen nem is tudom, mit mondhatnék. Annyira váratlanul éri kérdésem, hogy a még fuldokló asszisztens látványa sem kelti fel a figyelmét. Én azért kihajolok a doki mellett és végigkísérem, ahogy kifut a helyiségből, majd valószínűleg a szomszéd szobában lel vigaszt. Krehácsol, köhög, de talán megmarad. - Nagyon sajnálom, általában nem vagyok ennyire nyers és szókimondó. – Védem meg magamat, nem csak neki kellemetlen egy a helyzet, számomra is az. - Ideges vagyok, gyűlölöm ezeket a perceket. – Elfordítom tekintetem, a falat kezdem fixírozni, a színes képek egy története mesélnek el a nem megfelelő védekezésről. Kettővel mellette néhány apróság hunyorog a fotókon. Talán ők lehetnek azok a kisbabák, akiket a világra segített. Összeszorul a torkom, ha belegondolok, mi nem részesülhetünk ebben az örömben.
-Ön nagyon érhet a dolgokhoz, ha magához irányítottak az idősebb professzorok. – Úgy érzem, muszáj megdicsérnek azok után, hogy feltettem számára egy elég ostoba kérdést. Én is tudom, hogy nem azért csinálja, mert imád a nőkben turkálni. És nem hiszem, hogy az erogén zónáját cirógatja néhány fiatal lányka alteste. Nála tényleg arról van szó, amiről mesél. Valóban hivatásként gondol azok a nőkre, akik legfájdalmasabb perceikben gyermekeknek adnak életet.
Becsülöm benne, hogy ezek után is kedves és türelmes velem, igyekszik óvatosan vizsgálni, én pedig próbálok nem mocorogni és úgy viselkedni, mint egy hisztis tini lány. Továbbra is a plafont bámulom, ha már végeztem a falakon díszelgő képekkel és prospektusokkal. Meg se hallom mit mond, annyira lekötnek a repedések. Némelyiknek egész kivehető formája van, egyik másik állatra hasonlít. Csak akkor kapcsolok, amikor nyikorogni kezd alatta gurulós széke.
Lekászálódok, lehúzom hosszított blúzom és a paraván mögé lépek. Hamar felöltözöm és leülök a velem szemben üresen álló székre. Továbbra is ideges vagyok, noha nem a vizsgálat eredményei miatt. Azt tudjuk már egy ideje. Sokkal inkább az miatt, hogy milyen keresztkérdéseket zúdít a nyakamba. Még nem gondolkodtam el azon, mi legyen a következő lépés. Úgy értem, tudom, hogy a gyógyszerek után jöhet a kemoterápia, vagy talán a műtét, amiben megfosztanak nőisségemtől, de ennyi…. nem néztem mélyen után, pedig újságíróként előszeretettel kutatok mások szennyese között.
Egy percnyi időre azt sem tudom, fiú vagyok e vagy lány. A kérdése teljesen letaglózott és egyszeriben tűnik olyan könnyűnek megválaszolása. Tudom, hogy a pirulák egyelőre csak azt a célt szolgálják, hogy a rákos sejt ne induljon növekedésnek. Én is tudom, hogy ezzel nem élhetek örökké. Mégis bele kell harapnom a saját nyelvembe, mielőtt meggondolatlan dolgok hagyják el a számat.
-Tudom, hogy a műtét lenne a legkézenfekvőbb, sőt, az én esetemben talán a legjobb, amit tehetnek. – Nagyot sóhajtok, elmosolyodom. - Bármit megteszek azért, hogy ne lássam szenvedni a férjem. Gyerekként veszítette el az édesanyját, szintén rákban… – Legyen elég ennyi információ. - Ha kell leszek kísérleti nyúl egy új eljárásban, de ne a műtét legyen az egyetlen megoldás. – Nem firtatom, hogy miért, nyilván maga is rájött, hogy meg szeretném tartani a méhem.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
44
● ● Posztok száma :
natalie dormer
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Benjamin Peverell tollából
Témanyitás ✥ Re: Dr. Peverell orvosi rendelője •• Szer. Jan. 10, 2018 3:14 am

To Coralie

Valamilyen szinten megkönnyebbülök, hogy nem érdekli ennél is részletesebben a téma. Arra emlékszem, hogy az orvosi pályát akartam is meg nem is, aztán valami isteni csoda folytán keveredtem át a szülészetre, amit azóta sem bánok egy percig sem. A számtalan mosoly, a lehetőség, hogy segíthetek egy család kiteljesedésében, semmivel nem ér fel.
- Ugyan, semmi gond... megesik. - halovány mosollyal nézek fel rá, miközben válaszolok. Nem történt ezzel már semmi és igazából annyira meg sem lepett, hogy megkérdezte. Vártam már ezt a kérdést, hosszú évek óta. Sok doki dolgozik olyan közegben, akiknek szakosodása teljesen indok nélkül elfogadott. Mert szeretnének tenni valamit a társadalomért, az emberekért. De egy nőgyógyász, aki naponta a nőket legintimebb helyzetükben látja, bizonyára csak perverz lehet, vagy minimum hajlammal rendelkezik. Nem okolom emiatt a társadalmat, a reklámvilág, a marketing, az üzleti élet nem véletlenül éleződik ki sokszor az intimitásra, a vágyfokozásra, mert ez fogja meg legelőször megragadni az emberek figyelmét, ez ébreszti fel elsőként az érdeklődést és a kíváncsiságot. Ez a kíváncsiság pedig a közszféra olyan részlegeire is belopja magát, amik amúgy teljesen átlagossá válnak a napi rutintól. Ó, ha az emberek belegondolnának abba, hogy én hány nőt látok így nap mint nap széttárt lábakkal, hogy már igazából nem is érdekel, ha érdekes látványt nyújtanak, ha nem. Teljesen el tudok vonatkoztatni egy ilyen szituációtól, mondjon bárki bármit. Mert ez a munkám, egy embert vizsgálok, akiben egy érintésemtől nem hogy vágyakat nem keltenék, de még a szorongását is növelem amiért mint idegen kotorászok benne. Meg tudom érteni a nőket, de igyekszek mindent megtenni, hogy kényelmesebb legyen a helyzet, alkalomadtán valami relaxálós zenét is bekapcsolok. Most is szól valahol a háttérben nagyon halkan, szinte alig észrevétlenül.
- Nos... részben aki az orvosa volt, ő nem igazán szerzett rutint hasonló esetekből, hogy folytatni tudja a vizsgálatokat és kellően szakszerű döntést tudjon hozni. Én az eddigi praxisom folyamán találkoztam már hasonló helyzetű páciensekkel, akik közül nem egynél volt sikeres az eljárás kimenetele. - a professzor bízik abban, hogy amilyen kimagasló volt az egyetemi tanulmányom, jó rálátásom van dolgokra és egészen a realitás talaján döntök minden lehetőséget átvetve, sikert érhetünk el. Ugyan egy komplett orvoscsoport kell döntést hozzon egyetlen ügyben, nem mindegy, hogy a nőgyógyász szerepét ki tölti be a főosztályvezető és a genetikus mellett.
Az eddigieket figyelembe véve most sem siklik át figyelmem az apró részletek fölött, az adatlapot gondosan töltöm ki míg ő öltözik. Mire pedig elkészül, a nyomtató is teszi a dolgát. Papír kész, egy példány neki, egy a kartonozóba. A receptekkel azonban várok. Kinyomtatom neki nagyon szívesen, mi több még ezt az adagot jó ha beszedi, amíg megvitatom az ötletemet a másik két szakorvossal. Közös megegyezésre kell jussunk, ha egyikük azt mondja rá, hogy nem, akkor két lehetőségem lesz, beleegyezni, vagy saját szakállamra és felelősségemre kockáztatok. Szemernyi kétségem sem marad afelől, hogy ez a nő kész alávetni magát bárminek a válaszból ítélve.
- A műtét kockázatmentes, ez tény. - kis mosoly rajzolódik ki szám szegletében, én mindenképpen bizakodó volnék és nem szeretném őt sem megfosztani a legféltettebb kincsétől, ami őt igazán nővé teszi.
- De az maradjon a végső megoldás. Számunkra az ön élete a lényeg, de nem szeretnék semmilyen értelemben sem mészárost játszani, ha nem szükséges. Tudom mit gondolnak egy ilyen jellegű műtétről a nők és ez épp elég nekem. Ami eddig kilátásban lehet, az egyik hogy átállunk egy másik gyógyszerre és folyamatos megfigyelés és vizsgálat alatt fogom tartani, a másik pedig a sugárkezelés. Előbbi esetében kérdéses a sikere, hosszú idő beállítani a dózist, megvárni, hogy van-e további sejtszaporulat, vagy javuló jeleket kapunk. Utóbbi ellenben sokkal kockázatosabb, könnyedén legyengíti a szervezetét, ami így a legenyhébb betegségekkel szemben sem lesz egy ideig ellenálló és szem előtt kell tartanunk azt is, hogy ha netán sikeres lesz a kezelés, akkor a későbbi gyermekáldásról gondoskodnunk kell. Az eljárástól ugyanis a petesejtek minden további nélkül roncsolódhatnak, elpusztulhatnak.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
72
● ● Posztok száma :
Kit Harington
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Coralie Girioux tollából
Témanyitás ✥ Re: Dr. Peverell orvosi rendelője •• Pént. Jan. 12, 2018 6:08 pm


Egy pillanatra könny szökik a szemembe. Csak hallgatom a hangját, a nyugodtságot árasztó baritont és végre elhiszem, hogy van valami vékonyka szalmaszál, egy aprócska remény, amiben lehet kapaszkodni. - Sajnálom, hogy az előbb olyan faragatlan voltam. – Kötelességemnek érzem, hogy újra bocsánatot kérjek a viselkedésemért. Tényleg nem tudom, mi üthetett belém. Egyszerűen túl ideges voltam és nem figyeltem oda, mik kavarognak a fejemben.
Figyelmesen hallgatom mondandóját és újabb eszement kérdés csúszik a nyelvemre. Ráharapok, mielőtt még megint kellemetlen helyzetbe hoznám magam. Az orvosom, aki közölte velem, hogy rákos vagyok, nem épp kedvességéről volt híres. Egyszerűen, szárazon tudatta velem, hogy terhes voltam, de a magzat elment a daganat okozta vérzés következtében. Gyakorlatilag a meg nem született gyermekemnek köszönhetem, hogy a betegségem napvilágot látott.
-Ha őszinte akarok lenni örülök, hogy magához irányítottak dr Peverell. Nem igazán voltam megelégedve dr Woodward-al. Nekem túlsáosan nyers a modora. – És akkor még szépen fejeztem ki magam. Az orvos egy kretén, bunkó és szívtelen fráter. Nem is tudom, az ilyen mit keres ezen a pályán. Természetesen vannak helyzetek és szituációk, amikor jól jön, ha valaki ennyire érzéketlen, de az ne épp akkor legyen, amikor megtudom, hogy annyi év viszontagságos próbálkozás után áldott állapotban voltam…  - Nem fogok ellenkezni, ha mégis a műtét mellett dönt, de bizakodó vagyok. A gyógyszereknek köszönhetően eddig stagnálok. – Bizonyára les idő, amikor ez nem így lesz. Most is vannak napjaim, amikor rosszabbul érzem magam a szokásosnál, de olyankor igyekszem többet pihenni, több folyadékot inni.
-Nem zárkózom el a sugárkezeléstől sem. – szeretném ha tudná, hogy bármit megteszek azért, hogy éljek és bármire hajlandó vagyok azért, hogy elkerüljem a műtétet. Akár vállalom az új pirulák beszedését is. - Mint már mondtam, leszek kísérleti nyúl, ha az kell ahhoz, hogy egy kis időre elfelejtsük a műtétet. – Erősebbre szorítom táskám vállpántját.
Ha netán sikeres lesz a kezelés, képes leszek kihordani egy babát anélkül, hogy bármelyikünk élete veszélyben lenne? – Tudni akarom a lehetséges esélyeket. Nem kérés számomra, hogy akkor is vállalom a terhességet, ha annak közepén derül fény a betegségem kiújulására. Ha már én nem leszek, kell valaki Tybalt mellé, aki tartja benne a lelket.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
44
● ● Posztok száma :
natalie dormer
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Benjamin Peverell tollából
Témanyitás ✥ Re: Dr. Peverell orvosi rendelője •• Hétf. Jan. 15, 2018 4:34 pm

To Coralie

Megmosolyogtat megszeppentsége. Tényleg nem számít semmit, ha egy ilyen kérdéstől most felháborodtam volna, akkor egyben karót nyelt is lehetnék. Sokan nem bírják a kritikát, én sokszor csak jókat derülök rajtuk. Miért ne lehetne viccet csinálni abból, ami amúgy feszengést kelt? Mert lássuk be a nők tényleg nem szeretnek a nőgyógyászhoz járni, egyesek szerint biztos rémek vagyunk, mások szerint meg perverz kéjencek. De itt ilyenről szó sincs, nekem nem áll szándékomban bárkihez is másképp nyúlni, nekik pedig legtöbbször nem áll szándékukban kikezdeni velem. De bevallom, volt már olyan, hogy én jöttem zavarba a megjegyzéstől. Az is inkább kellemetlen volt, mint hízelgő, az biztos, hogy azok a szavak egy életre beleégették magukat a dobhártyámba. De történik a világban épp elég ilyen abszurd dolog, hogy ne most akadjak ki.
- Hallottam hírét. - ismét a nőre pillantok, a monitor kijelzője mellől így kicsit érdekesen hat az összkép, hogy mögötte az ablak. Ah, fel kellene kapcsolnom a villanyt. Nem habozok, hogy picit hátrébb guruljak és az egész helyiségben felnyomjam. Korán sötétedik, az pedig egy dolog, hogy a vizsgálószéknél külön jó a világítás. Így már mindjárt más. Ha belegondolok abba, hogy miféle szavakkal illethette az a pasas őt... nem tudom igazából, semmit nem mondtak konkrétan. De ismerem a kollégámat és nem véletlen, hogy alig akad beszélgetőpartnere.
- De talán még csak tapasztalatlan és nem tudja, hogy közöljön bizonyos komplikált eseteket, amikor nem mindegy, mennyire megértő az adott orvos. - ez pedig az én véleményem róla. Talán majd megtalálja idővel a helyét, azt úgysem szeretik a kórházban, ha valaki konfliktuskereső.
Figyelmemet immár ismét az eset ragadja meg, az ő esete, amivel valamerre lépnünk kell. Én legalábbis biztosan nem fogok ölbe tett kézzel ülni és várni valami csodára, hogy benyújtja az ötletét a genetikusunk. Ha nincs is akkora szakértelmem a rákos esetekhez, de nem is én lennék én, ha nem próbálnék meg más utat.
- Ez így van. Ez pedig bizakodásra ad mindenképpen okot, hogy megpróbáljunk egy másik fajta módszert. - bólintok egyfajta helyeslés gyanánt. Helyes, látom kapisgálja is, mi az amire gondolok. A kollégáim többsége szeret sok latin szót használni, sokszor úgy beszélni, hogy a páciens ne értse teljesen, miről is van szó. Szerintem merő ostobaság sötétben tapogatózva hagyni egy beteget. Ha valamire szüksége van, az a tisztán látás és az orvosa felé való bizalma. Én pedig igyekszem korrekten feltárni a képet.
- Ennyire azonban nem szaladnék előre, a sugárkezelést csak akkor javasolnám, ha a gyógyszerek semmit nem használnak. Szükségem lesz a kollégáim véleményére és beleegyezésére, de szerintem nincs akadálya annak, hogy megpróbáljunk egy másik megoldást. - látom rajta, hogy mennyire feszeng, szinte süt belőle. Nem szabad, hogy ennyire rettegjen, ha minden percben csak erre gondol, ha a mindennapjait ez tölti ki, belopózik a tudatába mélyen, az álmaiba, a mozdulataiba, akkor már nincs mentség, mert a beteg elhiszi magáról, hogy esendő és már veszített. Gondterhelten ráncolom a homlokomat.
- Elméletileg megvan az esélye, gyakorlatilag akkor tudok bármi biztosat, ha már ezeken a lépcsőkön túljutottunk. Nézze, nem kertelek, hisz azt szeretném, hogy a valóst lássa. Maga jelen pillanatban is életveszélyben van, azt pedig csak én is találgatni tudom, okoz-e szövődményeket bármelyik kezelés. Először lábaljunk ki ebből, aztán visszatérünk a baba témára, ígérem. Nem áll érdekemben lelombozni, inkább igyekszem reálisan felvázolni a helyzetet. Nem tudom pontosan mit érez most itt, vagy az elmúlt hónapokban, de magának is az lenne a legjobb, ha csak arra gondolna, lehet kiút, harcolni kell a kiútért és talán több sikert érünk el, mint amit most felvázolhatok. Nem azt kérem, hogy örüljön mindennek, de adjon hálát a napokért, vegyen egy nagy levegőt és küzdje végig. Csak... mert most is úgy kapaszkodik a táskájába, mint aki attól retteg, a következő pillanatban már nincs tovább.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
72
● ● Posztok száma :
Kit Harington
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Dr. Peverell orvosi rendelője ••

Tell me your secrets

Dr. Peverell orvosi rendelője
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» -=Orvosi Ninjutsuk=-
» Eredendő Bűn (ÚJ INGYEN NJK-KAT LEHET KAPNI!!!)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Kórház-