Bálterem
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Legújabb történetek

✥ Today at 7:16 pm ✥

✥ Today at 7:05 pm ✥

✥ Today at 7:02 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:26 pm ✥

✥ Today at 6:07 pm ✥

✥ Today at 5:56 pm ✥

✥ Today at 5:46 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Bálterem •• Pént. Dec. 22, 2017 7:22 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forrás: google



Mindig az alkalomhoz illően van feldíszítve a terem.

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1781
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Pént. Dec. 22, 2017 7:27 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To: Oly

A szokásos karácsonyi bál is lassan elérkezik. Nem kérdés, a szüleim mindketten részt vesznek rajta már csak azért is, hisz a média által jelentősen képviseltetik magukat. Szeretnek adakozni, jótékonykodni, de legfőképpen szerepelni. Na jó, tényleg a jó szándék vezérli őket.
De ami a legjobb a buliban, most már engedély nélkül is részt vehetek én magam is egy ilyen estén. Ki nem hagynám a kiöltözést, a pompát, biztos annyi bombázó is lesz majd ott. Azért minden a csillogásról szól és arról, ki mennyit költött az öltözetére. Én tudom, Tintinnel halálra szórakoznánk magunkat. De nem tudom, hogy jön-e, én mindenesetre jeleztem neki, hogy dugja ide azt a nagy képét.
A harmadik pohár borral parádézom végig az asztalokat, miközben folyamatosan az érkezőket nézem. A szüleim pontossága sokszor őrjítő, most kivételesen élvezem, hogy az elsők között nézhetem, kik jönnek el. Itt a város polgármestere, nagykövetek teszik tiszteletüket, médiamogulok érkeznek újságíróikkal karöltve. Vagy talán a titkárnőiket hozták, fogalmam sincs. És akkor a város krémje csak igazán most kezd el szállingózni. Vajon Kenny itt lesz? Vagy egyik haverom sem jön el és kénytelen leszek én leakasztani valaki szépszeműt, hogy ne unatkozzak.
avatar
Elit
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
260
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Olympe Victoire Lamoureux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Pént. Dec. 22, 2017 7:49 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Az utolsó pillanatban készülök el, sőt az utolsó utáni pillanatban döntöm el, hogy mégis hajlandó vagyok részt venni a bálon. Ezt is csak azért, mert mintegy motivációként, amiért apám nem jön, anyám elhinti, hogy a bátyám képviseli ma apámat. A bátyám! Az én bátyám hajlandó karácsonykor részt venni ezen a majomparádén, aminek úgyis mindig farokméregetés lesz a vége. Nem maradhatok le arról, ahogy kioszt pár fejest. Nincs mit tenni, el kell készülni. Ennek a folyamatnak a vége pedig, hogy még a kocsiban is a ruhámat igazgatom, hogy Hervé ne találjon ebben semmi kivetnivalót. Ki tudja, talán meg tudom beszélni vele, hogy ejtsen pár szót az érdekemben anyánál. Nem akarok én a végtelenségig itt rostokolni, mikor a lehetőség ott is megvolt előttem..
Kiteszek magamért, ezt ő is látja, mikor a bejárati ajtónál fogad, de egyből be is tessékel. Kimondottan örülök neki, ugyanis amilyen csinos a ruha, olyan vékony is, alig várom, hogy újra a meleg levegő öleljen körbe. A bátyámba karolok, még mielőtt anyám megtehetné, én kikerülöm ezzel Pascalt, anyám belátja, hogy az ő kísérője lesz az ikrem. Még csak nem is méltatlankodik, pedig biztos ezer dolgot beszélne meg a bátyámmal is. Csakhogy éppen én is...
Odabent hagyom, hogy lesegítse rólam a kabátot, majd mikor visszaér, azzal a lendülettel ugrom a nyakába, hogy egy kicsit kizökkentsem a komor szerepből. Még meg sem ölelt, pedig mikor kicsi voltam, le se lehetett szakítani róla, úgy csüngtem rajta. Nem nőttem ki..
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
158
● ● karakter arca :
dove cameron


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Pént. Dec. 22, 2017 8:14 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Az emberek unalmasak, ha valaki a gazdagok világába születik, csak egy ideig érdekes ez a giccsvilág, vagy ha huszonpár év után is ugyanezt mondja, csak áltatja magát és remekül érzi magát a helyzetében. Vagy a vagyonába szerelmes. Noha én sokkal de sokkal fiatalabb vagyok annál mintsem a huszat tapossam, azért hamar ráuntam erre a képmutató társaságra. Persze, élvezem, nagyjából egy öt percig jól esik, hogy itt lehetek és senki sem kérdőjelezi meg az ittlétemet - apám mekkora hisztit csapna emiatt, róla szólna a média napokig, hogy micsoda megbotránkoztatóan viselkedett.
Arról nem beszélve, hogy itt igazán ki lehet bontakoztatni a tánc iránti szeretetemet. Ha mást nem, bárki szép lányt felkérhetek táncolni, ha mást nem otthagyom mert botlábú. De tekintetem megakad egy sokkal érdekes személyen. Mondtam én, hogy nem üres a zsebük... És milyen díszes társasággal érkezett. Az a szőke nő feltételezem az anyja, a másik kettő pedig talán testvérek, rokonok? Fogalmam sincs. Nem is érdekel. Leteszem a poharat egy arra jövő pincér tálcájára és elegánsan odaoldalgok hozzá, ahogy picit is magára maradna...
- Nocsak, nocsak. Pont itt nem gondoltam, hogy összefutunk. Nem úgy tűnt, hogy szeretnéd az ilyen felhajtásokat. - de hogy lássa kivel van dolga, kezet csókolok neki a rokonság előtt.
avatar
Elit
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
260
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Olympe Victoire Lamoureux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Pént. Dec. 22, 2017 8:47 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Fel vagyok készülve, hogy tőle is fejmosást kapok a lógások meg a kihagyott edzések miatt, de a bátyám a bátyám. Amíg világ a világ, végtelenségig rajongani fogok érte. Ezzel talán a család minden tagja tisztában is van. Most is miatta vagyok itt, meg persze azért, mert a sógornőm ajándékát is át akarom adni neki. Tudom-tudom, karácsony a család ünnepe, mégis zavar, hogy apa nélkül nem vagyunk teljes létszámban, de a várakozásaimat így is felülmúlta az este. Nem számítottam rá, hogy Hervé ilyen áldozatot fog hozni, mikor neki már saját családja van. Persze a lelkemre csomózza, hogy azért ne nagyon éljem bele magam, mert csak néhány tiszteletkör erejéig marad. Én meg bólogatva mosolygok és kedvesen köszönök a felénk igyekvőknek. Lio-nak is, aki mint kiderül, szintén itt van.. Fantasztikus, előre félek, hogy milyen kellemetlen szituációba akar sodorni a családom előtt, ezért én lepődök meg legjobban, mikor a kezem után nyúl és megcsókolja a kézfejemet. Mintha azt mondtam volna, hogy az újabb csók pofont von maga után, de a gondolatra hogy mindenki szeme láttára meglegyintem, inkább csak elmosolyodok.
- Mert nem is szeretem az ilyen felhajtásokat.. - sóhajtok aztán nagyot, ahogy körbenézek. Mindenhol ember, koccanó pezsgőspoharak, élettel nevetések és ízléstelenül csicsás ruhák.. Nem is értem, hova költözött a sikk Párizsból, de gyanítom, hogy feladta ilyen népség között. - De ha a bátyám a városba jön, kénytelen vagyok kitenni magamért... - nevetek és figyelem, hogy kebelezi be a bátyámat egy négyfős társaság. Fél füllel még hallja, nevet velem, aztán már a többi férfival cseveg. Nem is tudom miből gondolta, hogy magamra hagyhat Lioval.. Hova szivárog szép lassan a család? Most ordítsam el magam, hogy megnyugodhatnak, Lio nem az udvarlóm, csak az osztálytársam?! Mielőtt még bárki azt hinné, hogy kezdem magam jól érezni a városban...
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
158
● ● karakter arca :
dove cameron


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Pént. Dec. 22, 2017 9:38 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Már csak azért megérte odamenni hozzá, hogy lássam azt a meglepett arcát. Vagy inkább kelletlen? Nem is tudom, látszik mennyire örül nekem, én pedig már csak azért is rájátszok. Nagyon jól tudom mit mondott nekem a legutóbb, de ez ellen igazán nem tehet semmit. Semmi ellenkezésbe ütközőt nem tettem vele szemben, hisz az etikettbe belefér ez a fajta közeledés... pechjére.
- Ah, tehát most feláldoztad magad a nagyobb jó reményében. - vonom le a konzekvenciát, letörölhetetlen vigyorom pedig csak még jobban ott virít az arcomon. A testvére ismerős, már a fiatalabbik hisz egy osztályba járunk. De láthatólag nem foglalkozik azzal, hogy ide jöttem. Lehetőségem van az anyját is jobban megnézni, ha már az idősebb testvérére aki a "bátyám" címet viseli már kevésbé van idő, mivel elragadják az érdekek. Az érdekek, azok a fránya érdekek.
- Mi tagadás kitettél magadért. - pofátlan módon alaposan szemügyre veszem a ruháját, ezzel pedig igazán elégedett lehet, kap egy dicséretet.
- Úgy fest csak mi voltunk olyan bolondok, hogy eljöttünk ide, akinek van egy csepp esze is... nos a barátaimat sem látom itt. Ellenben a szüleimnek szükséges.
avatar
Elit
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
260
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Olympe Victoire Lamoureux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Pént. Dec. 22, 2017 9:28 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Zavar Lio jelenléte. Eddig azt hittem, hogy elég a suliban összefutnom vele. Most komolyan.. Boldog voltam, hogy két hétig senkit nem kell látnom az osztályomból, sőt az egész iskolából. Kivéve persze az öcsémet, de neki pont az a mentsége, hogy az öcsém. Nem mintha a szeretet ünnepén nem duzzogva ülnék a szobámba, amiért apám nem fog eljönni, mert biztos valami halaszthatatlan dolga tartja majd Epernay-ben. Meg kéne lepnem karácsonykor, méghozzá azzal, hogy hazaköltözök. Úgyis utálok itt mindent..
- Nem, az anyám áldozott fel... - mosolyodok el negédesen, de olyan halkan mondom, hogy csoda ha meghallja. Legalább anyám fülét elkerüli.. Ha nem találta volna ki, hogy ide jöjjünk, és Hervé már itt lett volna, talán megoldom, hogy egy hülye party helyett a családjával töltse az idejét. Csakhát ugye már neki is van családja. Olykor úgy érzem, hogy kicsit elhanyagol, mióta megszületett a saját gyereke, nem mintha pátyolgatásra szorulnék, de azért.. A bátyám, na.. Hiányzik.
Csakhamar kiderült, hogy nem csak a jelenléte zavar, hanem az is, ahogy végigmér, még annak ellenére is, hogy ennél kevesebb ruhában is látott már. A nyilvánosság viszont megköveteli, hogy illően fogadjam a bókot, így nem lehetek goromba.
- Köszönöm.. - rendezem le ennyivel, de nem viszonzom, pedig magamban sikerül megjegyezni, hogy jól áll neki a nyakkendő.
- Anyám a szívén viseli az új kórházi szárny ügyét, sőt ő egyik fő szószóló.. - rántok vállat. Persze nemes cselekedet, de nem teszi jóvá, hogy még mindig képes rebbenés nélkül játszani magát és hazudni mindenkinek.. Vajon tudja egyáltalán, ki lehet az apánk? Mármint úgy biológiailag...
- Igen? Elnézést, nem figyeltem.. - rázom meg a fejem és úgy teszek mint, aki kissé szórakozott, mikor odalép hozzám a középkorú férfi. Kezében mintha egy katalógus lenne, de nem esküdnék meg rá, nem állok neki vizsgálgatni. - Semmi gond, az édesanyja már kisegített, Olympe kisasszony. További jó szórakozást kívánok. - mosolyog rám, aztán távozik, én meg értetlenkedve nézek anyámra, aki már mással csacsog, így nem marad más lehetőség, mint Liohoz fordulni. - Ez meg mit akart itt?
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
158
● ● karakter arca :
dove cameron


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Szomb. Dec. 23, 2017 1:10 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Jah, hogy neki igazán választása sem volt az ügyben. Hát ez szomorú, azt kell mondjam. Azt hittem, azért valamelyest saját akaratából van itt, de akkor nem. Mivel ezzel igazából nem is nagyon tudok mit kezdeni, így inkább megdicsérem a ruháját. Egy pillanatig tűnődve nézek az anyja felé. Támogatja a kórházat? Akkor bizonyára jelentősebb összeggel teszi azt, ha ennyire a szívén viseli, hogy most is ezt teszi. Én másképp tenném, vagyis teszem meg nem is olyan sokára. Nem tudom ugyan milyen az, ha valaki nem kap meg valamit, de vannak ismerőseim, akik a realitás talajára küldenek néha. Ilyenkor pedig nem vagyok rest a zsebpénzemből kicsit leosztani.
- Melyik részt? - kérdezem, noha annyira különösen nem izgat. Egy gondosan kiöltözött úr lép hozzánk egy szemmel láthatóan már hosszú listával. Igazából bármi is az, én feliratkozom, mert különben itt öl meg az unalom. De amikor Olyt kérdezi, helyette az anyja válaszol. Meglep egy kissé a dolog, ennyire helyette döntene mindenben? A férfi közben tovább megy, megköszönöm én is a feljegyzését és lassan jut el a tudatomig, hogy ez miféle dolog is volt. Pár pillanat múlva már mosolygok.
- Remélem jól táncolsz, mert én foglak vezetni. - jegyzem meg roppant szórakozottan, ahogy rá pillantok.
avatar
Elit
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
260
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Olympe Victoire Lamoureux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Hétf. Dec. 25, 2017 8:58 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Most, hogy Hervé fejest ugrott az üzleti kapcsolataiba, anyám pedig szokásához híven próbál mindenki előtt jó színben tündökölni és levenni a lábáról az egész társaságot, voltaképp még örülök is annak, hogy Lio társaságában legalább arra nem vagyok rákényszerítve, hogy bájologjak.
- Úgy nézek én ki, mint aki tudja? - forgatom meg a szemeimet, de ebben a pillanatban jövök rá, hogy valóban igen keveset tudok anyám mostani karitatív tevékenységeiről.. Annak idején, még a boldog békeidőkben, mikor a családom pont nem volt széthullóban, én is kivettem a részem a segédkezésből. Sőt, egészen hamar váltam én is egy-egy ügy szószólójává, például a jótékonysági könyvvásárt is én hoztam össze a kutyamenhely megmentéséért. Érdekes mód viszont Párizsban elvesztettem az érdeklődésem minden iránt, ami korábban az életem szerves része volt.
Hirtelen feltámadó bűntudatomból a férfi kedves hangja ránt ki. Mire felfognám mi történik, már el is illan, valószínűleg olyan gyorsan, ahogy jött. Kénytelen vagyok Liora támaszkodni, ha választ akarok kapni a kérdésemre, de bár ne tenném.
- Táncolni? Én? Veled? - hitetlenkedve és akadozva kérdezek vissza. Valahogy nem tűnik reálisnak az a vigyor, ami közben a képére kiül. - Felejtsd el! - vágom aztán rá. És nem csak azért, mert tizenkét centis sarkakon nem szeretnék a parketten hanyatt esni.
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
158
● ● karakter arca :
dove cameron


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Kedd Dec. 26, 2017 9:33 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vállat vonok, nem kell tudja. Voltaképpen én sem igazán tudom követni a szüleimet, de ők a médiában mozognak. Ott szinte napról napra változik minden, így azt a fajta változást és pörgést mondhatni megszoktam. Lehet őt csak egyszerűen nem érdekli, hogy a szülei éppen hol és mit csinálnak.
Körbepillantok, lehet talán mégis megtaláltam a legunalmasabb személyt itt az esten? Mert ezek szerint így van, nem akar semmit, nekem sem igazán örül és lássuk be amikor elgályázik a fickó és elmondom neki mi lesz, arra sem igazán lelkesedik.
- Miért vagy itt, ha semmi sem tetszik? - hajolok hozzá nagyon közel, mert annyira pöcs nem vagyok, hogy ezt mindenki előtt megkérdezzem. És szerintem csak jót tettem volna azzal vele, ha mondjuk elütjük az időt. Meg lássuk be, elsősorban saját magamnak tettem volna ezzel szívességet nem is neki.
- Hát jó... nem kötelező semmi sem, akkor további jó... piszmogást. - vonok vállat, azzal pedig elindulok vissza aaa... hová is? Ja igen, az a pezsgős tálca ami épp most lett kikészítve az asztalokhoz megfelelő lesz. Csak egy valamiről feledkezek el. Ó a picsába is, a számlaszám, amit oda akartam adni neki. Kelletlenül fordulok vissza felé, miközben előkeresem a telefonomból a számokat.
- Erre küldd... már a pénzt.
avatar
Elit
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
260
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Olympe Victoire Lamoureux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Kedd Dec. 26, 2017 11:37 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Magamban is alig ismerem be, hogy igaza van. Semmi se tetszik, legfőképp a helyzet nem, hogy körülöttem mindenki bájolog, csupa szirupos kedvesség az egész hely, amitől hányingerem lenne. A várakozásaim pedig hiábavalóak voltak, apa nincs itt, Hervé nem ér rá velem foglalkozni, anyámék elől meg legszívesebben belevetem magam egy vadidegen asztaltársaság közé.. Nem pont így képzeltem a karácsonyt, de attól sem érzem jobban magam, ha ráfogom, hogy ezt is Párizs vette el tőlem.
A kérdésre viszont inkább nem felelek, épp elég látványosan találta fején a szöget mindenféle kommentárom nélkül is. Magamban fortyogva préselem össze az ajkaimat, az pedig csak segít, hogy kivételesen az ő képén se virít ott a vigyor.
Igazából nem lep meg, hogy faképnél hagy, de rosszul esik, hogy fél percig a szemrehányása még ott lebeg a levegőben, én meg magamra is veszem. Naná, hogy nem lesz jó semmi, ha nem is akarom, hogy jó legyen.. Így csak nagyot sóhajtva veszek el egy pezsőt az épp mellettem elsuhanó pincér tálcájáról és úrihölgyhöz nem méltó módon döntöm le az egész pohárral. Ha mázlim van, az egésznem szemtanúja az anyám is és pillanatokon belül itt terem, hogy kioktasson. Ehelyett Lio érkezik, hamar észbe is kapok, hogy mit akar, a kis táskámból elő is veszem a telefonomat, bepötyögöm a számot és már el is indítom az utalást. Ha minden jól megy, akkor másnap reggel már a számláján fog csücsülni a tartozásom.
- Nem mindig vagyok ilyen undok, általában el lehet viselni... - sóhajtok nagyot. - A pénzt átutaltam... Kösz, hogy kisegítettél éééééééés már jön is az anyám.. - ezzel a lendülettel karolok is bele Lioba és hirtelen nagyon is szimpatikus lesz a lehetőség, hogy táncoljak vele. Neki legalább megmondhatom a magamét, meg ő se kímél engem. - Tudod, imádnám ezt az egészet, ha nem lenne ennyire mű..
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
158
● ● karakter arca :
dove cameron


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Szer. Dec. 27, 2017 12:27 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Csak bólintok. Majd hogy meg fog lepődni, amikor jön egy automatikus üzenet is rögvest a fiókján keresztül, amiben megköszönik, hogy segített a párizsi koraszülött alaptványnak. Bár látnám az arcát, mit szól ahhoz, de sajnos nem látom. Helyette kénytelen vagyok beérni a tudattal, hogy az a pénz jó helyre fog kerülni.
Karon ragad hirtelen, amire meglepődök egy kissé. Oké, akkor ő határozottan nincs jó viszonyban ezek szerint az anyjával. Vajon az ő háza táján is hasonló problémák vannak, mint nálam? Vajon a szüleinek szintúgy nagy elvárásai vannak azon felül persze, hogy leérettségizzen? Pár kérdés csak úgy felüti magát a fejemben, de mindre feltételezem - egyikre sem - nem fogok választ kapni. Elég pusztán belegondolnom, hogy a kocsiban sem történt ez másképp.
- Egyáltalán nem mű. Mégis mi az abban, hogy én éppenséggel elviszlek táncolni? A mosoly? A gesztus? Mire gondolsz? Csak hogy tudd... érezheted te is jól magad. Ha úgy akarod, nem lesz ez mű. Én szeretek táncolni, ha pedig elememben vagyok, azt kifejezetten élvezni szoktam. Szerintem csak élvezd te is, amíg vissza nem adlak a családodnak. - ha már elrángatott onnan, én elhúzom tőle a karom, megállok vele szemben és csak nyúlok a kezéért, ahogy egy vezetést meg kell kezdeni. Egyik kezem az övét fogja, másik a derekán. Standard táncokban otthon vagyok, két lépés erre, két lépés arra, vagy épp milyen szám szól, hogy igazodni tudjunk. Talán még alig találkoztam olyan alkalommal, amikor ne élveztem volna a táncot. Ezt pedig neki is meg fogom mutatni, hogy csak ki kell szakadni a közegből, más nem számít.
- Még azért befejezed itt az évet?
avatar
Elit
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
260
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Olympe Victoire Lamoureux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Szer. Dec. 27, 2017 8:59 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Végre legalább a tartozásomat lerendeztem. Kimonottan örülök neki, hogy nem kell újra emléketetnem őt a szívességre, amit értem tett. A végén még kínos lett volna, hogy egyfolytában a bankszámlaszámáról faggatom. Nem mintha az nem lenne kínos, hogy egyik pillanatról a másikra gondolom meg magam és rántom magammal egész a parkettig. De gyorsan realizálom a helyzetet és a két rossz közül csak remélem, hogy a kisebbiket sikerült kiválasztanom.
- Abban semmi... De ebben... - nézek körbe látványosan, hogy értse, mire is gondolok. Ez a társaság, a sok bájvigyor, hogy az emberek abban mérik egymást, kinek van több és ki ad többet. Mintha versenyt csinálnának ebből, én pedig komolyan rosszul tudok lenni ettől. - Élvezni fogom, ha nem hagyod, hogy elessek.. - nyugtáztázom végül. Szeretnék belekötni, tényleg szeretném folytatni a gőgös királylány szerepet, de jelenleg benne van minden reményem, hogy ez az este ne menjen át katasztrofálisba. Mégis mit gondolnának, ha fognám magam és egyszerűen csak lelépnék? Nem tenne jól a hírnevünknek..
Lágyan estem tenyerem az övébe, a másik karomat pedig a vállára helyezem, de rögtön az első lépésnél kiderül, hogy mindketten vezetni akarjuk a másikat. Nem szeretem másnak adni a vezető szerepet, talán ezért nem is sűrűn táncolok, de most végül zárom a lábaimat és nagy sóhajjal adom meg magam neki. Feltételezem, hogy ha szeret táncolni, akkor tud is, pechem lesz ha mégsem...
- Nem tudom, nem számítottam ennyi bonyodalomra. Talán egyszerűbb lenne itt érettségiznem.. - adok hangot a véleményemnek. El akarok menni, naná, hogy igen, de nem vagyok a saját magam ellensége. Miért nehezíteném meg az életemet feleslegesen? - De ez nem csak tőlem függ, ha kijutok a világbajnokságra, akkor teljesen biztos, hogy maradnom kell.
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
158
● ● karakter arca :
dove cameron


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Pént. Dec. 29, 2017 6:46 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Akkor csak ne foglalkozz ezekkel itt és kész. - mondom dölyfösen. Persze mondani aztán baromira könnyű, de én már cseppet sem zavartatom magam a magamutogatósabbnál magamutogatósabb emberek között. Élvezzék csak azt, ha nekik jó, én addig táncolok egyet.
Kezét az enyémbe csúsztatja és beáll a kezdő pozícióba, mégis az első lépéseknél azt érzem, hogy húzni kezd. Nem teszem fel a kérdést, ez vajon attól van mert sok kretén nem tud táncolni és kénytelen ő vezessen vagy egyszerűen csak szeretné megmutatni, hogy ő a főnök? Mert én teszek rá, itt ki a főnök, egy férfi tudjon táncolni, tudjon vezetni, a nő pedig csak élvezze a lépéseket. Hisz arról szól a tánc, hogy picit kikapcsolódhassunk közben.
- Nem fogom hagyni, hogy eless. - válaszolok tömören neki. Nem tetszik, hogy ennyire nem nézi ki belőlem, én igen is jól táncolok, de pár kör, mozdulat és már kiütközik, mennyire magabiztosan teszem mindezt. Nem lépek nagyot, sem aprót, sem sután... csak vezetem a partnerem, ha kell kipördítem, ha kell vissza, nem nézek másokat sem, hisz nem szorulok puskázásra.
- Miféle bonyodalomra? - hangomban cseppet sincs nyoma flegmaságnak, pusztán kíváncsian pillantok le rá. Tényleg, most nem áll szándékomban pöcsnek lenni, az is valami, hogy válaszol.
- Már a junior kupára? - ez meglep. Azt mondta, hogy vív és a felszerelését másnap hiány és sérülés nélkül visszaszolgáltattam neki, ahogy azt megígértem. De nem gondolkoztam cseppet sem azon, hogy ezt esetleg ennyire komolyan űzné. oké, mondott valami versenyt...
avatar
Elit
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
260
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Olympe Victoire Lamoureux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Pént. Dec. 29, 2017 7:36 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Micsoda remek tanács.. Csak a szemeimet forgatom rá. Ne foglalkozzak az emberekkel, mintha az olyan könnyű lenne. Majdnem úgy érzem magam, mint mikor egy szál bugyiban kellett végigsétálnom a folyosón... Mintha ezek az emberek még a bőröm alá is belátnának és pontosan tudnák, hogy mit gondolok erről az egészről. A hideg is kiráz a magamutogatástól, a fennhéjázó viselkedéstől és a rongyrázástól, amit ezek itt művelnek, hogy jó színben tüntessék fel magukat. Valószínűleg egyik se igazán gondol arra, hogy többre tartanák őket, ha nem kérkednének a vagyonukkal. Persze az is lehet, hogy itt ez divat...
- Hm.. Halmozom a szívességeidet.. - szorítom össze a szám, hogy még véletlenül se mosolyodjak el közben, mégse megy. A kezdeti pár lépés után, egészen hamar belelendülünk a táncba. Igazodik hozzám, nem húz és nem is siettet, még ritmusérzéke is van. Egy szót sem szólok, nem kívánom megjegyezni, hogy mekkorát csalódtam pozitív irányba, mígnem megpörget a tengelyem körül, de olyan magabiztossággal, hogy a szám is tátva marad egy másodpercre. Oké, lebuktam, elismerem. Szigorúan magamban. Nem visz rá a lélek, hogy bevalljam neki, hogy élvezem, de esélyes, hogy a mozdulataim elárulják. Szeretek keringőzni, elegáns, kecses és egyszerűen szép.
- Egy kis... családi perpatvar... - rántok vállat, mintha nem is lenne fontos. A kicsinél viszont azért jóval nagyobb a hordereje, vagyis lesz, ha kiderül az igazság. De aligha szeretném beavatni a részletekbe őt.
- Ennyire amatőrnek nézel? Kedves... Az amatőr húzásom az volt, hogy ott hagytam a felszerelésem.. Jól hallottad, a világbajnokságra edzek. Jövőre ott leszek Kínában. Vagy legalábbis ez a terv... - avatom be őt végül. Valamit mondanom kell, és ha azt akarom, hogy a család témát hagyja, akkor tálcán kell nyújtanom neki valamit, amire ráharaphat. Hát íme.. Vajon azt tudja, hogy már a felnőtt kategóriában versenyzek és Európa Bajnokság is van a hátam mögött? Aligha..
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
158
● ● karakter arca :
dove cameron


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Pént. Dec. 29, 2017 11:50 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Nem foglalkozok a szemforgatásával, szíve vágya, hogy mit fogad meg és mit nem. Nem is értem az embereket, akik szánt szándékkal mennek olyan helyekre, ahol tudják, nem fogják jól érezni magukat. A szarból is lehet várat építeni, kérdés, hogy elviseled-e az orrfacsaró bűzt, avagy folyamatosan fintorogni fogsz rá. Én csak magam mögött hagyom azt a kupacot és megpróbálok azzal foglalkozni, ami adott. Mondjuk a tánc, a zene, ha pedig a partnerem van annyira jó, mint amekkora a szája, én elégedett leszek.
- Csak nyugodtan, nem mindennapi adomány. - ezt pedig vegye készpénznek, lazán mondhattam volna azt is, hogy én ugyan nem táncolok vele, hisz lepattintott. Most mégis őt forgatom, lépünk együtt a zene ritmusára és voltaképpen teljesen jól érezzük magunkat. Ahogy az ő lépései is egészen az enyémekhez szelídülnek, úgy a mozdulatai is könnyedebbé válnak. Talán megnyugodott, hogy nem fogom leégetni itt a parkett kellős közepén.
Ezzel egyszerre pedig én is engedek a modorosságból, mert ugyan ki ne szeretné, ha egy picit bedöntik, amikor fordul vissza, ahogy a kezünket összekulcsolom, hogy aztán ismét kipörgetésre húzzam. Aztán csak szorosabban zárok. Egészen a füléhez hajolok tánc közben.
- Ilyen minden családban létezik, ahol a pénz felütötte a fejét - nem kertelek, sok dolgot hallottam, láttam ebben az átkozottul mocskos városban, ami nem kifejezetten nyerte el a tetszésem. Ezt az ellenérzését át tudom én magam is érezni, noha mi csak apával borzasztóan erős személyiségek vagyunk egymásnak.
- Nem tudhatok semmi olyat, amit nem mondasz. Ha azt gondolod, rólad nyálazom az internetet mindenféle sporttevékenység után kutakodva, tévedsz. - pimasz mosoly játszik a szám szegletében.
avatar
Elit
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
260
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Olympe Victoire Lamoureux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Szomb. Dec. 30, 2017 10:06 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Nem mindennapi? Nos, azt hiszem nekem minden napra jut belőle, olykor nem is egy, de az igazat megvallva már nem is számolom. Egyszer azt mondta, hogy nem jellemző rá, hogy önzetlenül segítsen bárkinek és mivel nekem a segítség most kiváltképp jól jön, belenyugodtam abba, hogy egyszer majd benyújtja érte a számlát. Ilyen egyszerű.
- Elég sokszor rángatsz ki a bajból.. Még a végén azt fogom hinni, hogy kedvelsz.. - húzom grimszra az arcom. Magam sem tudom meghatározni mennyi szarkazmust adagoltam ebbe a mondatba, talán egy kicsit túl sokat is. - Nem mintha reklamálnék miatta... - fűzöm tovább a szót és vállat is rándítanék, ha nem táncolnánk már olyan lelkesen, hogy az kiszakítana a ritmusból. Nem tudom, mi lep meg jobban, hogy jól táncol, vagy hogy mennyire jól érzem magam vele közben. De mindkettő tagadhatatlan tény. Apró sikkantás hagyja el az ajkaimat, mikor hátradönt, nem számítok rá. Egyik lábam automatikusan emelkedik meg kissé, elrontva ezzel a koreográfiát, és még a vállát is erősebben szorítom meg. De aztán önkéntelenül is elnevetem magam. Ahogy engedek a szorításon, feltűnik, hogy már nincs meg köztünk az ő tere és az én terem, a standard felállás, hisz csak így tud kényelmesen a fülembe suttogni.
- Nem hiszem, hogy ez pénzfüggő lenne.. - válaszolok sejtelmesen, habár én magam jól tudom, hogy nem az. Köze sincs hozzá. Vagy talán közvetve mégis.
- Pedig azt hittem szeretsz képben lenni.. Olykor talán te is beírhatnád a neved a keresőbe és gyakorolhatnál egy kis önkritikát.. - csipkelődök a vigyora láttán. Már egészen hozzászoktam a megjegyzéseihez. - Tudod, hogy vívok, tudod, hogy versenyzek. Azt még nem tudod, hogy európa bajnok vagyok junior kategóriában, de váltottam.. Ebben az évben már a felnőttek között versenyzek. - adok hangot röviden a történetemnek, már ami a sportkarrieremet illeti. Ha valami kérdése lesz, úgyis felteszi. Vagy utánaolvas a neten.
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
158
● ● karakter arca :
dove cameron


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Szomb. Dec. 30, 2017 11:45 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Az pusztán a véletlen műve. - ne vegye készpénznek még véletlenül sem, hogy vele kivételeznék, bármennyire kedvelném és hasonlók. Dehogy, szó sincs róla, pusztán véletlen egybeesés az egész. A suliban csak egyszerűen megsajnáltam, ahogy ott egy szál fehérneműben körbeszambázott és még a megjegyzéseket is kapta. Pedig kurva vicces volt, ami azt illeti. De ennyire én sem vagyok köcsög.
Nem számít a döntésre mi? Úgy kapaszkodik belém, mint ha csak az élete múlna ezen. Ne féljen, nem fogom elengedni és hagyni hogy magával rántsa a gravitáció. Még komiszabb vigyorral húzom vissza a stabilitásába. Ohó, ennyire tetszik neki, hogy még nevet is? De észrevettem, hogy mennyire elhagyta a merevségét, nem tiltakozik, ahogy közelebb tartom magamhoz, még szerintem észre sem veszi, hogy már a kezét sem a legszabályosabban tartom. Nem táncversenyen vagyunk, csak egy rendezvényen, ahol senkinek fel sem tűnik, hogy én itt közben kicsit bohóckodom - ami mellékesen cseppet sem megy a tánc rovására.
- Akinek pénze van, annak az esze is lassan elmegy.
- indokolom azt, amit az imént mondtam. A pénz megrészegít, szokták mondani. Vannak arcok akik nagyzolnak - mint én -, vannak arcok, akik azt hiszik, felrúghatják a szabályokat - mint én -, vannak arcok, akik azt hiszik, hogy pénzzel könnyedén lehet szeretőt tartani - nem tudom én akarnék-e -, vannak arcok akik azt hiszik, hogy övék a város és bármit tesznek, az úgy helyes - mint én. Szóval összességében igaz rám is ez, csak nem tolom nagyban. Valaki nagyban játszik, az itt lévők nagyban játszanak.
- Az én arcomat el sem bírja az internet. - jegyzem meg elégedett mosollyal. Tudom mi szól rólam, a Thibodeaux család a világ körül, Lionel a kamerák előtt hányta majdnem el magát, amikor rájött, hogy a leves amit kóstol, különleges erjesztéssel készült. A Tibodeaux család legkisebb tagja a kamerák kereszttüzében született. Lionel kiborult, haza akar menni. És még sorolhatnám. A szüleim mániája miatt az egész kölyökkorom és kamaszkorom eleje dokumentálva lett a jónépnek. Nehezen tudtam ezen túllendülni, amennyi pozitívummal járt, annyi fricskát is kaptam érte. Élveztem valamilyen szinten a forgatásokat, de soknak tartottam az utazást. És az utóhangja volt a legnehezebb, egy időben sehol sem tudtam úgy megjelenni, hogy ne ismertek volna meg. Kész rémálom volt, szerencsére csillapodtak a dolgok.
- Pedig még csak nagykorú sem vagy. - nem hagyom ki a lehetőséget a csipkelődésre. Tudom ám, előttem semmi nem maradhat titokban.
- Miért pont ez?
avatar
Elit
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
260
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Olympe Victoire Lamoureux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Szomb. Dec. 30, 2017 2:44 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

A véletlen műve a frászkarikát.. Feltűnt, hogy nem viselkedik mindig seggfej módjára, aztán egyik pillanatról a másikra visszavedlik szemétládává. Nem is tudom, melyik feléből kaptam többet eddig, de inkább rá is hagyom. Felesleges lenne összevitatkozni ilyeneken, mikor a táncot mindketten annyira élvezzük. Meg amúgy is, nem mindegy miért terem ott mindig, ha valami sérelem ér, hogy kisegítsen?! Csak ne törtje meg ezt a jó szokását.
- Sok esetben annak is, akinek nincs pénze.. - vágok közbe. Nem elég indok az, hogy valakinek van pénze. Nekem is van pénzem, vagyis a családomnak van, nem is kevés, mégis a hátam közepére kívánom ezt az egészet. Persze akaratlanul is belegondolok, hogy anyám vajon apa pénze miatt maradt vele még azok után is, hogy mi nem az ő gyerekei vagyunk?! Az arcom kissé el is felhősödik, de hamar rendezem a vonásaimat, nem kell neki tudnia, hogy elültette a bogarat a fülemben...
- És látom te erre baromi büszke vagy.. - teljesen elképedek, erre igazi elkényeztetett egoista, már-már nárcisztikus szövegére. Azt hiszem Byron száját is elhagyta egyszer valami hasonló szöveg, persze nála se tudtam mi lehet a háttérben, ami kiváltotta, de nem is nagyon voltam hajlandó kérdezősödni, túl unszimpatikus tulajdonság.
- Nagykorú leszek, alig több, mint egy hét múlva... - tényleg ezen akad fent? Ha tudná, hogy már egy éve nem is a korosztályommal edzek.. Ugyan már, ez itt a sport, itt nagyon sok mindent nem években mérnek.
- Miért a vívás? Két fiútestvérem van, mégis mit vártál egyszarvút meg báli ruhát? Jó, utóbbi épp megvan, de.. Itt minden egymás kölcsönös tiszteletén alapszik, tiszta fej kell hozzá és a siker a legnagyobb részben csak rajtam múlik. Elegáns, tiszta, érthető és reális sport. És nem sérülök meg közben.. - magyarázom. A küzdősportok többsége elég fájdalmas, judoztam egy darabig, tudom milyen az, ha a tatamira vágnak. Azon talán már nem lepődik meg, hogy egy kissé maszkulin stílust képviselek vele. Az esetek többségében nem hangsúlyozom ki a nőiességemet. Példának ott az eset a sapkával meg a pufikabáttal..
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
158
● ● karakter arca :
dove cameron


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Kedd Jan. 02, 2018 10:32 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Nagyon helyes, ne is ellenkezzen olyan dologért, amiről egészen fogalma sincs, sőt mi több erős tévedésben él. Nem kell amúgy sem forszírozni az eddig történteket, mert nem fog semerre sem eljutni. Vagy tévesen von le következtetéseket. Ha pedig így lesz... attól a nőtől engem az Isten mentsen.
A vonásait fürkészem, ahogy válaszol. Kissé olyan, mint hogy ha egészen személyes lenne a tapasztalata, valakire neheztelhet vagy csak egyszerűen belekényszerítették valami olyanba őt, amibe nem szeretné. Mindenesetre nem az én reszortom, hogy ezt kiderítsem. Pedig mennyire kíváncsi lenné arra, mitől komorul el tekintete egyik pillanatról a másikra.
- Annál nincs rosszabb, amikor valaki megízleli a hatalmat és aztán megpróbálják azt elvenni tőle. - vállat vonok. Nem tudom, hogy mibe mászok bele ezzel, de megérzésem azt súgja, hogy talán annyira nem járok messze a valóságtól ezzel a megjegyzésemmel. Sokszor szoktam nagyot mondani, sokszor tűnök ostobának, hivalkodónak - ez azért illik is rám - de vannak dolgok, amiket én is remekül látok ebben a giccskavalkádban felöltöztetett velejéig romlott társaságban.
- Nem tudom mennyire lehetek arra büszke, hogy elvették a gyerekkorom. - szavaim hidegen csengenek, mint ha egy sértődött fiú hallatná a hangját csupán. Mégis roppant mód figyelek arra, hogy ne zavarodjak meg tánc közben. A lábaim szinte automatikusan lépnek a ritmusra továbbra is, a rutin az, ami most csak visz tovább. Inkább szórakozok rajta. Komisz mosoly játszik szám szegletében, ahogy rá pillantok.
- És mivel fogod eme nemes alkalmat megünnepelni? Valami olyannal kellene, amire egy életre emlékezni fogsz, hisz tudod, nem minden nap leszel nagykorú. - perdítek rajta ismét a zene ütemére, hogy aztán elégedett mozdulattal húzzam őt vissza magabiztos tartásomba. Sikerül ismét rendeznem a hangulatomat, amivel az imént majdnem kizökkentettem saját magam.
- A lovat végül is el tudom képzelni hozzád. Legalább magasabbnak tűnsz. - csipkelődök kicsit grimaszolva.
- Azt mondják, a nemesek is kezdetben a kardpárbajra esküdtek. Csak utána jött a divatba a pisztoly. Nekem nem lenne türelmem hozzá, olyan... előre-hátra ugrálás az egész. - hol is mondtam én ezt? Jah emlékszem már, a sztepptáncnál. Aztán azóta sem vallottam be magamnak, hogy igazából hasznos, erősíti a lábakat és a fizikumot is.
avatar
Elit
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
260
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Tell me your secrets

Bálterem
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Similar topics

-
» Bálterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Mariott Hotel-