Bálterem - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Legújabb történetek

✥ Today at 7:16 pm ✥

✥ Today at 7:05 pm ✥

✥ Today at 7:02 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:26 pm ✥

✥ Today at 6:07 pm ✥

✥ Today at 5:56 pm ✥

✥ Today at 5:46 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Bálterem •• Pént. Dec. 22, 2017 7:22 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google



Mindig az alkalomhoz illően van feldíszítve a terem.

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1781
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


SzerzőÜzenet

✥ Szeretettel Olympe Victoire Lamoureux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Csüt. Jan. 04, 2018 12:05 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Nem akarok kötözködni, ennyi az egész. Pedig egyébként szeretem hangoztatni, ha valamiben eltér a véleményem a többiekétől. De mióta Párizsban vagyok, szinte általános érvényű, hogy eltér. Kár lenne emiatt felrúgnom minden kapcsolatomat, amúgy se bővelkedek bennük.
- Hatalom, pénz... Nem beszélhetnénk valami kevésbé lehangolóról? Jön a karácsony... - forgatom meg a szemeimet. Így aztán borítékolhatom is, hogy nem lesz ünnepi hangulatom, pedig a zene próbálna hatni rám. Meg az is természetesen, hogy mindenhol karácsonyfát látok. Ez az első ünnepem, amit nem a közös családi készülődés előz meg, de reménykedek benne, hogy apa azért az üzleti vacsorák és protokoll események között ránk is szakít majd időt. Múltkor is megígérte, hogy jön, aztán lemondta, most sem tudott jönni.. Pedig ez azért elég nagy jelentőségű esemény lehet, ha ennyi sznob tobzódik itt.
- Ha a szüleid híresek az majdnem olyan rossz, mintha te lennél híres... Ha a kettő együt... Nos, az a kellemetlenebbik.. - sóhajtok nagyot. Nem akartam én tapintatlan lenni, de az én helyzetem is hasonló. Apának elég nagy hírneve van, egy ideje rám is odafigyelnek a firkászok. Persze nem egészen úgy, mintha anyám egy közéleti személy lenne, vagy tévés személyiség, de ha valaki, akkor én át tudom érezni. A sportolókkal az év nagy részében tapintatosak, de csak azért, mert keselyűként lesik a lehetőséget, mikor tudnak botrányt szítani. Sportbulvár..
Talán megint csak mázlim van, hogy lepereg róla a kritika, de most először kimondottan örülök is neki. Kínos lenne a továbbiakban egy szó nélkül táncolni tovább, én pedig kerülöm a kínos szituációkat, amennyire csak lehetőségem van rá.
- Még nem tudom, talán ez lesz életem első születésnapja, amit Pascal nélkül ünneplek. Ez is elég nagy szó, nem? - nézek rá vigyorogva, de nyilván vannak már terveim. Nézegettem szórakozóhelyeket, fél éve úgysem nagyon szakadtam ki már az életemből. Ha más nem azért megyek el bulizni, mert az új évet is egyszerre ünnepelhetem vele. - Te mivel ünnepelted a tizennyolcadikat? - kérdezek aztán rá. Tudom, hogy már betöltötte, és bár kíváncsi vagyok rá, azt hiszem az ízlésünk ennél jobban már nem is különbözhetne. Valami nagy kanbulit tudok hozzá elképzelni, jó sok piával. Ha már pia.. Lehet, hogy őt kellene megkérnem, hogy javasoljon valami helyet, hazai pályán van, én meg jól akarom érezni magam és élvezni, hogy legalálisan ihatok alkoholt.
- A lovaglás csak hobbi.. De csak hogy tudd, lovon ülve majdnem akkora vagyok, mint te.. - vigyorodok el. Tudom én, hogy alacsony vagyok, megkínlódok vele minden alkalommal a páston, de igyekszem a jó oldalát nézni, a fürgeségem mellett előny, hogy rajtam kisebb a támadható felület. - Egyébként zsokénak is tökéletes lennék, csak hogy tudd.. De a vívás mellett kötöttem ki. Az se való mindenkinek. Pszichológiailag is komoly megterhelést jelent. Az alkatod viszont meglenne hozzá, a vállad talán egy kicsit széles, de az edzők imádnának... - vigyorgok. A vívók többsége nem ilyen izmos, inkább vékonyak, de tény, hogy Lio fizimiskája eléggé ott van a szeren. A tánc is megy neki, amit őszintén nem néztem volna ki belőle, azt meg pláne nem, hogy mindenféle megerőltetés nélkül fog vezetni és a lábaim is biztonságban vannak mellette.
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
158
● ● karakter arca :
dove cameron


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Csüt. Jan. 04, 2018 2:28 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Meglep, hogy nem ellenkezni akar, csak lapozni. Igaza van, most lehet nem arról kellene beszélgetnünk, ami körülvesz minket, hanem teljesen másról. Elvégre a célunk egy: csak jól akarjuk itt érezni magunkat. Noha önkéntesen szántam rá magam, hogy szeretnék itt szerepelni, igazából most közel sem olyan jó ötlet, hogy nem tudok kihez hozzá csapódni. Az ismert személy nem én vagyok, hanem a szüleim. Nem rám kíváncsiak, hanem rájuk, így aztán én csak egy valaki valakije vagyok itt a számos ismertebb ember között. De igazán eljöhetett volna valaki, akivel akár ökörködhettünk is volna. Kennyt hiányolom innét vagy Tintint. Ők vajon miért nem jöttek el? Biztos egyszerűen csak nem érdekli őket ez a felhajtás. Tintinnek néha enyhén szólva is elege van abból, ha a pénzük miatt smúzolják csak. Teljesen meg tudom érteni őt, aki inkább egy ilyen helyen szívesebben jelenne meg abból a családból, az inkább a tulajdon öccse. Széles mosolyra húzom a számat.
- Akkor beszéljünk a nyakláncodról. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy igazán jól áll, ezzel a ruhával pedig elmondhatod te is, hogy pont olyan vagy mint a medálod. - már hogy szép. Nehezemre esik ezt bevallani, de így van. Taktikát váltok, leszek szívesen ismét rámenős és pofátlan, ha arra az oldalamra szívesen vágyna mint az elemzőre.
Csak eltűnődve figyelem amit mond. Kicsit most érzem azt, hogy egyre gondolhatunk ez alatt. Talán neki is annyira elege van a feltűnésből, a bájmosolyból, az olyan idegen embereknek szóló szereplésből, akit mi nem is ismerünk és talán soha nem is fogunk. De valamit valamiért, a jólétet nem adják ingyen.
- Olyan érzésem van, te tudod, miről beszélek. - mondom ki végül a nyilvánvalót. Na nem ettől fogunk ma itt fejre állni, de a szavak csak úgy jönnek. Hangom, a tekintetem elárul egy kissé, elpillantok valamerre messzire. Nem, ennek ma itt nincs helye. Nem neki fogom elárulni, igazából sokszor tehernek érzem a szüleim ismertségét, hogy sokszor nem is említem a családnevem mert azonnal megtalálják azokat a videókat az interneten, amiket legszívesebben elfelednék. Könnyeden kellene vennem, mint teszem azt egy buliban, ahol előszeretettel fényezem a családom. És persze magamat.
- De... de. Akkor használd ki, csapj egy nagy bulit, merj valami merészet csinálni. - amit esetleg eddig nem csinált. Kíváncsi lennék arra tényleg, milyen az, amikor fittyet hányva mindenre teszi amit szeret. Biztos ilyen az edzésein, ilyen amikor valakit lefegyverez, versenyre megy, megnyeri. Örülnék, ha én is ennyire eltökélt lennék. De nem tudom, mi lehetne az. Ciki, lassan már félévzárás, én pedig még nem tudom mit szeretnék. Gondolataimból a kérdése szakít ki.
- Hogy én? Béreltünk egy limuzin terepjárót és egész éjjel szórakoztunk benne. Bár... csak egy pillanat fogott meg, amikor leértünk két Deauville-ve és mezítláb végiggyalogoltam a tengerparton. A nap épp akkor ébredt, én pedig pezsgővel köszöntöttem. - emlékszem hát, nem ittam annyira sokat, hogy ne maradjon meg semmi. Akkor úgy éreztem, hogy nagyra vagyok hivatott. Most úgy érzem, hogy fogalmam sincs mi célom az életben. De akkor csak mi voltunk ott, azok a haverok, akik igazán számítanak. Meg a végtelen óceán.
- Hobbi? Már úgy érted tényleg lovagolsz? - na ne, ennyire nem találhattam fején a szöget. Felnevetek a helyzeten. Na persze, majdnem olyan magas, ha nem magasabb... Alighanem kettőnk közül ő a sportosabb jellem, én csak levezetésképpen csinálom, ő már inkább annak él. A sportolókat részben meg szoktam érteni, részben pedig nem. Nem tudom hogy képesek mindent eldobni maguktól pusztán a sportnak hódolva, egészen addig amíg már inkább jobb ha visszavonulnak mert akad náluk jobb, fiatalabb törtető is. De valahol pedig értem őket, igazán elhivatottak, sokaknak pedig példaképek. Az embereknek is sokkal jobb lenne az értékrendjük, ha több ilyen lenne mint celeb. Ha csak az iskolában körbenézek, mindenki vagy hamis ikonokat követ, vagy szánalmasakat. A tinilányok többsége meg van őrülve egy Bieber formájú fazonért, míg a srácok is inkább ezért kezdik el majmolni őt. Én csak egyszerűen ripacskodásnak gondolom az ilyen példakövetést.
- Az alkatom... azt mondod, jó kiállású vagyok? - nocsak, ezt bóknak vegyem? Önelégült vigyor terül el az arcomon. Tény, a pszichológiai részén azonnal elbuknék. Nekem nincs akkora önfegyelmem és összpontosításom, hogy kenterben verjek ezzel bárkit.
avatar
Elit
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
260
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Olympe Victoire Lamoureux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Szomb. Jan. 13, 2018 1:48 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Könnyen ejti a témát. Túl könnyen, én pedig biztos vagyok benne, hogy nem én meg a két szép szemem hatotta meg, úgyhogy egy egész rövid pillanatig szinte hunyorogva méregetem, aztán meg csak nagyot sóhajtok, mielőtt felnevetnék.
- Te most lázas vagy, vagy tényleg bókoltál? - vigyorgok rá, jól esnek a szavak, de gyanakodva figyelem. Az ékszerboltban is mondta már, hogy jól áll a nyaklánc, de azt betudtam a kis közjátékunknak, amivel legalább annyira szórakoztattuk magunkat, mint amennyire az átvert közönségen nevettünk. Minden esetre az eddig vállán nyugvó kezemet hirtelen emelem fel a homlokához érintve, hogy színpadiasan megvizsgáljam, tényleg nem kezd-e megbetegedni. Nem vagyok ehhez hozzászokva, apán kívül elég kevesen próbálkoztak meg eddig a bókolással, vagy csak nem igazán vettem észre. Byronon kívül pedig szinte még senkivel nem is foglalkoztam komolyabban, így szinte biztos is vagyok abban, hogy el is pirultam kissé, bár igyekszem leplezni.
Én ne tudnám, miről van szó? Naná, hogy tudom, és helyeslés gyanánt, csak bocsánatkérően elhúzom a számat. Még ha nem is pontosan ugyanazon mentem keresztül, mint ő, azért meg tudom érteni és át tudom érezni a helyzetét.
- Áh, nem vagyok olyan bulizós fajta... - rázom meg a fejem aztán. Nem sokszor van alkalmam rá, és őszintén nem is igazán fér a fejembe, hogy mi a jó abban, ha valaki időről időre teljesen elveszíti az önkontrollt maga felett. Mert valami oknál fogva ezt tudom elképzelni róla, pont azért ér meglepetésként, mikor végül mesélni kezdi, mivel ünnepelte meg ő a nagykorúságát. Valószínűleg az arcomon is látszik, hogy nem pont erre számítottam, és szerintem nem csak én nem. Ha a teremben lévőket megkérdeznénk, az én teóriámat támasztanák alá, de néha olyan kellemeset tudok csalódni az emberekben. - Ez klassz. Véletlenül nem Lamoureux-pezsgővel? - jegyzem meg végül mosolyogva és fel is nevetek. Tényleg tetszik, talán most először - ha csak rövid időre is - egész már színben látom őt magam előtt. - Én nem is tudom, hogyan fogom ünnepelni. Még nem terveztem semmit.. - sóhajtok nagyot. Persze az én születénapom nem csak amiatt különleges, hogy ez épp a tizennyolcadik, hanem mert január elsejére virradóra ünneplem, ergó én vagyok az újév első néhány szülinapozójának egyike. Meg az öcsém. De önző módon akarok végre egy napot, ami nem kettőnkről szól, hanem csak rólam.
- Tényleg lovagolok... - bólintok aztán hitetlenkedő kérdésére. Még nem mondtam volna neki? Kár, általában az embereknek ez a sport jut eszébe rólam, olyan alacsony vagyok. - Egy időben szerettem volna versenyezni is, de anyámnak nem tetszett az ötlet, hogy egy másik élőlénnyel szimbiózisba kellene kerülnöm és még akkor is történhet baj. Ebből a szempontból a vívás tényleg az egyik legveszélytelenebb sport.. - nevetek aztán és közben a szememet forgatom. Apa is aggódott értem, mikor kitaláltam, hogy lovas leszek. Ez viszonylag korán megérett már bennem gondolat szintjén, utána anyám nem győzött ajánlgatni mindenféle sportot. Féltettek, hogy mi lenne velem, ha egy rossz mozdulat után ledob a ló, hisz akkor még kisebb és még törékenyebb voltam. Nem díjazták a visszaszólást, hogy ha valami bajom lesz, nekik még mindig van két másik gyerekük..
- Neeeeem egészen.. - csapok a vállára, de jól szórakozom. Azt sem tagadhatnám, hogy valóban az, de a vigyora láttán eszem ágában sincs elismerni. - Én csak azt mondom, hogy a vívóedzők összetennék a két kezüket érted. Vagy az úszóedzők..  Vagy a pólósok... Vagy a kajakosok.. - hunyorogva méregetem, igazából ilyen vállakkal a legtöbb klub szívesen látná. Nem tudom, hogy tisztában van-e az adottságával, míg fel nem nézek a szemébe. Óh, nagyon is...
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
158
● ● karakter arca :
dove cameron


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Hétf. Jan. 15, 2018 2:53 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Lassan egy mézes-mázas mosoly ül ki az arcomra. Látom lassan leesik neki, hogy mi a szándékom. Miért állna tőlem annyira távol a bókolás? A lányoknak az kell, sokszor ennyi elég ahhoz, hogy széttegyék a lábukat. Tudom, hogy ez most édes kevés lenne, de nem is érzem a késztetést. Csak olyan játékos kedvem van. Kiélvezem a helyzet adta varázst, egy rövid ideig csak csöndben fürkészem zöld íriszeit, miközben éppen csak egy aprót lépek. Aztán ismét megjelenik az a jellegzetes mosoly az arcomon.
- A nyakláncod miatt muszáj, tudod elvonja a figyelmet arról, hogy szőke vagy. - mert persze amúgy nem jönne be... annyira. De az a medál mindent visz, ezt pedig egy percig sem rejtem véka alá. Miért is tenném, nem szándékom, hogy most azonnal a haragosommá tegyem őt. De azért piszkosul élvezem, hogy látom rajta, zavarba jön. Nahát, őt is zavarba lehet hozni és ez már nem az első alkalom, hogy ilyen jeleket vélek felfedezni rajta.
- Pedig tudnék javasolni egyet, a haverom is szervez egyet, sokan jönnek, biztosra megy mindennel. - nem vagyok rest megtenni az ajánlatot, jöjjön Tintin bulijára. De nagyon úgy tűnik, hogy ez olyasfajta szórakozási forma, amit nem szeret előnyben részesíteni. Mégis mit szeret akkor? De komolyan, azt amit a fiatalok többsége képvisel, ő biztos hogy nem. Éretten gondolkozik, legalábbis a többségnél biztosan, miközben pedig ugyanúgy csak lázad... lázad valami ellen, amiért most itt vagyunk, lázad azért is, ha valami nem épp fogára való, lázad ellenem is és lázad mindenki ellen. Most mégis annyira simulékony, annyira hagyja, hogy csak irányítsam, ő pedig az én tempómra lép. De nem fogja ezt egy percig sem megbánni, hogy belement. Szeretek én irányítani, egy táncban pedig különösképpen elengedhetetlen ez. És most pedig ugyanennek a szeszélyes nőszemélynek mesélem el életem egyik legjobb pillanatát, amit ott a parton megéltem a barátaimmal. Nem egy Marseille, nem egy Adria, de tengerpart volt és gyönyörű. Felnevetek a kérdésére.
- Őszintén? Fogalmam sincs, nem is érdekelt, mit iszok, csak valamit felbontottam és köszöntöttem a felkelő Napot. - a tekintetem megcsillan, ahogy feldereng előttem az emlékkép. Annyira szép volt és eleven, annyira valóságos.
- Igazából nem az számít, hogy hol és hogyan csinálod, csak legyen benne valami emlékezetes, amivel nem kérkedned kell, hanem a saját pillanatodnak érezni. - oké Lio, most fejezd be. Ez már egy kissé túlságosan is közvetlen, annál is inkább, mint eddig voltál. Nem kell, hogy azt higgye, most bizalmaskodsz vele, okés?
Inkább témát váltok. A lovaglás már sokkal átlagosabb, nem? Könnyen elütöm majd a dolgot, lassan úgyis vége lesz a táncnak. Az is megfordul a fejemben, hogy ez után még iszok egyet, aztán én lelépek, mert a buli dögunalmas, vele pedig nem szeretnék olyan témákba belemenni, ami szerintem nem rá tartozik. Elvégre ő egy osztálytársam, semmi több. Nem a bizalmasom, a cinkosom, a mit tudom én micsodám.
- A vívás nem is olyan veszélyes, talpig be vagy öltözve olyan cuccba és hadonászok egy amúgy hajlékony karddal. Különben is, te egy két lábon járó életveszély vagy. - nevetek most már én is. Nem tudom elképzelni mire érti ezt, én egyáltalán nem ismerem a sportot, de még csak nem is nézem. Szerintem a lovaglás jót tett volna neki, most talán nem lenne ennyire fagyos fruska, mint amilyen.
Csak figyelem a magyarázkodását. Persze, hiszi a hülye, hogy nem megdicsért az imént. De jól szórakoztat, hogy ennyire kapcsol, valami olyan dolgot tett, amit talán magától sosem mondott volna ki. Persze, milyen bosszantó lehet neki, hogy viszonozta a bókot főleg egy olyan embernek, aki amúgy sokszor inkább csak köcsögösködik vele.
- ... vagy te? - szemtelen vigyort engedek meg magamnak, miközben felteszem a kérdést. Annyira kézen fekvő volt, hogy nem hagyhattam ki, egyszerűen nem. Egyszerre állok meg közben, a zene úgyis mindjárt véget ér, így senkinek sem fog feltűnni, hogy én igazából nem ezért álltam meg. Megadom neki a menekülési lehetőséget, de természetesen azt jobban díjaznám, ha erre most felveszi a kesztyűt és a méltó választ ad.
avatar
Elit
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
260
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Olympe Victoire Lamoureux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Kedd Jan. 30, 2018 2:02 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Halk sóhaj szakad fel belőlem. Hát persze, hogy a szőkeségemet firtatja, pont olyan, mint azok, akik sztereotípia alapján ítélkeznek, a mosoly egyből le is hervad az arcomról és csak a szemeimet forgatom. De nem szólok egy szót se, már megtanultam lenyelni az ilyesfajta sértéseket, igazából meg sem kellene hallanom, de ahhoz még le kell futnom néhány ilyen kört, hogy vígan az arcába tudjak mosolyogni, mikor a genetikámat méltatja. Addig viszont örüljön, hogy szánt szándékkal sem tudom elrontani a lépéseket, pedig ha egy ilyen magassarkúval lépnék rá a lábára, az bizony fájna neki. De jelenleg úgy érzem, hogy nem szolgált rá, és így is elég sok mindennel tartozom neki. Többek között a mai estével is. A fenébe...
- Még nem tudom, hova megyünk. A barátnőim is jönnek. Három szőkét hogy viselnél el, ha már velem is feszegeted a határaidat? - grimaszolok látványosan, és most igazán jól is esik visszaszólni neki valamit, ami talán még őt is meglepi. Meg nem is vagyunk olyan viszonyban, hogy együtt menjünk bulizni, leszámítva ezt az estét. Bár mentségemre szóljon, hogy fogalmam sem volt róla, hogy itt lesz. És ha a haverja, akit a bulit rendezi egy kicsit is hasonlít rá, akkor szinte teljesen biztosan állíthatom, hogy sokkal jobban járunk mindketten, ha kimarad az életemből az az este. Meg a lányoknak is megígértem, hogy megmutatom nekik Párizst.. Szóval ez gyorsan el is lett döntve és le lett szavazva.
- Nem tudtam, hogy ilyen szentimentális vagy.. Jól titkolod.. - vigyorgok rá, de még mindig őt hallgatom. Nem néztem volna ki belőle, hogy bármiről képes ilyen hangon beszélni, de úgy veszem ki, hogy ezt tényleg fontosnak tartja és hogy egy kicsit megnyílt. Egy egészen kicsit talán elfeledkezett arról, hogy épp hozzám beszél. Tetszik. Meglepő, de tetszik, hogy van egy ilyen oldala is, bár ha jól sejtem ezt nem sűrűn mutogatja senkinek. Talán ő is ráébredt, hogy milyen mélységekbe avatott be, mert a következő lendülettel, ahogy perdít rajtam egyet, ez a nyitottság el is illan, mintha itt sem lett volna. És még azt mondják, hogy a nők bonyolultak. Ez aljas rágalom. Nem tudom miért tartja meg magának ezt az énjét, nekem sokkal szimpatikusabb, mint az a suttyó, akivé átvedlik.
- Egeen.. Valószínűleg a védőfelszerelés volt a leginkább ínyére, mikor kitaláltam, hogy vívni akarok.. - nevetek fel. Anyám tényleg ilyen.. Vagy legalábbis ilyen volt, mikor kicsi voltam. De egyedüli lányaként meg is érdemeltem, hogy rám valahogy másképp próbál vigyázni, mint a fiúkra. Csakhát azóta néhány dolog változott, és egyáltalán nem az előnyére. - Nem vagyok életveszélyes. Vagy még mindig tartasz attól, hogy a lábadra lépek? - vonom fel kérdőn a szemöldökömet. Ezidő alatt bőven elég időnk volt arra, hogy ráhangolúdjunk a ritmusra meg egymás mozdulataira is, úgy simulok a karjaiba, mintha nem is először táncolnánk együtt és be kell látnom, hogy valójában egész jó partnert választotam magamnak. Ami nem tetszik az az, hogy épp a záró akkordokat játsszák, és nincs elég merszem marasztalni őt, még félreértené a helyzetet, arra meg igazán nincs szükségem.
- Nem, nekem van edzőpartnerem.. - vágom rá, de a szemtelen vigyora arra a következtetésre sarkall, hogy nem pont erre gondolt, mikor felőlem érdeklődött. - Hogy te milyen pofátlan vagy... - fejezem ki nemtetszésemet, de a felháborodásom eléggé színpadias, akarom is hogy annak tűnjön, bár a színészi tehetségemet már a földbe döngölte egyszer. Ez a kacérság magam sem tudom miért, de tetszik.. - Csak szeretnéd.. - ha már lúd, legyen kövér elvet vallva, nem én leszek az, aki az első kekeckedés után meghátrál. Csak megtorpanok, mikor ő is, de a karjaimat nem engedem le magam mellé. Nem akarok visszamenni a családomhoz, és nem akarok kifogni egy másik táncost se, akiről nem tudhatom, hogy botlábú-e... Éles váltás lenne egy kifejezetten jó táncos után. Nekem meg nincs kedvem csetleni-botlani.
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
158
● ● karakter arca :
dove cameron


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem •• Szer. Jan. 31, 2018 6:27 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Hogy milyen az amikor egy csaj visszavág? Hát elég kellemetlen, ami azt illeti. Ez ember fia akaratlanul is egy pillanat alatt izad le, hogy most mégis mit mondjon válaszképpen. Én nem fogok hátrahőkölni. Nem úgy én... Még hogy határt feszegetni, hol mondtam én ilyet?
- Nem mondtam, hogy ezzel különösen megerőltetném magam. El tudom viselni egy szőke társaságát, ha kellően el tud szórakoztatni. - bájos mosollyal vonom fel a szemöldökömet a homlokom közepére. Gondoljon erről azt, amit csak szeretne. Mondjuk most épp élvezem a táncot, teljesen el is feledkezem az emberekről, arról pedig nem is beszélve, hogy tudom, ő nem buta, sem ostoba, sem más egyéb, ami a szőkékre úgy általában igaz lehet. Nem is tudom, talán ezért vagyok még kíváncsi a személyiségére, mert azt látom, tartogatna meglepetéseket bőven.
Azt is látom rajta, hogy mennyire nem esik neki jól az, amit az imént mondtam. A lelkébe gázoltam? Talán. De legalább őszinte voltam és nem cukormázas. Persze a lányok többsége nem tudja ezt értékelni, ahogy a kritikát sem tudja fogadni. A nyálasan romantikus fószerekre viszont annál is inkább buknak. Ki érti, pedig lehet egyik-másik pszichopata, pedofil, ja mert amúgy a gimis lányok szeretnek náluk valamivel idősebbekkel kavarni, menő egyetemistákkal, vagy olyan fickókkal akik mindent megadnak nekik... főleg a keresetüket. Szánalom.
- Én szentimentális? Neem, csak tudod szeretem megállni a különleges pillanatokat. Ez ott az volt. - talán egy picit zavarba jövök, sőt mi több feszélyezve érzem magam. Elpillantok mellette valamerre, csak hogy ne kelljen a szemeibe néznem. Egy pördítés, az majd segít. Nem akarok azon gondolkozni, hogy ezt mégis mivel magyarázzam.
Elmosolyodok az okfejtegetésén. Az én szüleim nem ennyire féltők, legalábbis hosszú ideje nem azok. Talán ha baleset érne, felfigyelnének úgy igazán rám. Nem értem, hogy őt miért zavarja ez a fajta féltés. Túlzó? Talán. Én azért egyszer ismét megtapasztalnám, mint régen, amikor még kicsi voltam.
- Ójaj, ettől rettegek, biztos jobban szúr, mint a párbajőröd. - belemegyek a kacér játékba, nem mondhatja, hogy én mindenáron elhatárolódok tőle. Tetszik, hogy már egészen feloldódott és nem olyan karót nyelt, mint mikor kiszúrt engem. Nocsak, tud ilyen is lenni? Vigyorom viszont csak egy idő után válik igazán szélessé, amikor félreérti, amit mondok. Hát persze, te kis naiv. Meg az edzőpartnered. Akaratlanul is elnevetem magam a tettetett felháborodására. Jó reggelt, kislány, nem mondtam, hogy könnyű eset vagyok.
- Akarjam? - kérdezem meg sunyin grimaszolva egészen halkan, miközben tekintetem az övébe mélyesztem. Ez már nem csak egyszerű tánc, sőt az már lassan véget is ér. Megállok lassan. de ő nem ereszt. A dalnak pedig vége és jön egy újabb. De nem tágít. Megrezzen a szemöldököm, tetszik ez a hozzáállása a francba is. Ha nem menekül, hát vessen magára. Lassú szám jön, amire a párok szoktak táncolni egy könnyedebb lélegzetvételű ritmusra. Még mindig keringő, de mégis egészen más hangulata van. Hát jó, akkor én sem fogom itt hagyni.
- Tudod mit? Szeretnék még egy táncot. - hátrébb lépek, tenyeremet emelem a magasba. Akkor rögtönözzünk, egy sokkal szabadosabb, mondhatni teljesen saját lépésre. Megvárom, míg ő is így tesz. Kilépek, félkör ívben indulok el,majd pördülök a tengelyem körül, hogy tenyerünk ismét összeérjen. Egy újabb félkör vissza, végül megfogom a kezét, közel lépek hozzá, összekulcsolom az ujjainkat és sokkal közelebb vonom magamhoz, mint eddig.
- Neked valahogy mégis tetszik ez a pofátlanság.
avatar
Elit
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
260
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Bálterem ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Tell me your secrets

Bálterem
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Bálterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Mariott Hotel-