Mabel Fitzpatrick
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:25 am ✥
✥ Today at 1:08 am ✥
✥ Today at 12:55 am ✥
✥ Today at 12:12 am ✥
✥ Today at 12:05 am ✥
✥ Yesterday at 11:17 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Mabel Fitzpatrick •• Szer. Dec. 27, 2017 6:07 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Mabel,

Köszöntelek ismételten a köreinkben, remélem, hogy most jobban sikerül megtalálnod a helyedet az oldalon, az általunk már ismert karaktereddel. Smile
Csak ismételni tudom önmagam, hiszen korábban egyszer már volt szerencsém olvasni ezt a nem teljesen átlagos karakterhez tartozó történetet. Igazán egyedi a családi hátteret választottál a karakterednek. Ugyanakkor továbbra is kíváncsi lennék, hogy milyen interjúban hangoztak el azok, amiket mondtál, de ez talán mindegy is, hiszen a válaszaidból könnyedén bepillantást kaphattunk abba, ami a háttérben zajlik és Mabel mit gondol az annyira nem is hétköznapi családjáról. edi
A történetedből megismert életed mozzanatai se mondhatóak igazán átlagosnak. Kíváncsi vagyok arra, hogy miként fog változni az életed, miként fog még inkább felkavarodni az állóvíz, vagy éppen mi fog veletek, hármatokkal történni. Nagyon tetszetős, ahogyan fogalmazol, így nem kérdés, hogy élvezet volt olvasni az előtörténetedet. edi

Nem is szeretnélek tovább megvárakoztatni, hess foglalózni, ha még nem tetted meg, majd pedig mehet is a játék. Jó szórakozást kívánok! lufi


Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
610
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Mabel Fitzpatrick tollából
Témanyitás ✥ Mabel Fitzpatrick •• Szer. Dec. 27, 2017 3:05 pm

Mabel Fitzpatrick
Breathing only of the breathe we traded, we spelled love, g-i-v-e,

általános jegyzet
» Anyja neve: Hannah Evans  
» Apja neve: Isaac és Ames Fitzpatrick    
» Testvérek: a biológiai anyukám oldaláról van egy féltestvérem és mivel apáék nevelőszülők mindig vannak "ideiglenes" testvéreim
» Születési hely: Kanada, Québec  
» Születési idő: 2000. augusztus 2.  
» Mikor érkezett a városba: 2008 nyarán
tudj meg többet
» Becenév: Mabs  
» Avatar Alany: Amandla Stenberg
» Karakter kora: 17
» Választott csoport és foglalkozás oktatás, tanuló

Különlegesnek tartod a családod?
Nem mondanám, hogy a családom különleges, de aki ezt megkérdezi, általában azt szeretné kiszedni belőlem, hogy igen, különleges a családom, mert két apukám van. Csakhogy számomra ez túlságosan megszokott és unalmas dolog. Én mindig így éltem.
Hogyan kerültél a szüleidhez?
Ez egy elég furcsa kérdés, ha heterók lennének a szüleim, ez nem hiszem, hogy felmerülne. De örökbe fogadtak, még baba voltam. Nyílt örökbefogadás volt, így ismerem a biológiai anyukámat, először csak leveleztünk, jobban mondva, az apukáim vele, találkozhattam is vele. Egy picit furcsa számomra, főleg, hogy akaratlanul is belegondol az ember, hogyha a dolgok másképp alakulnak ő nevelt volna fel, és talán nem is jártam volna rosszul.
Van testvéred?
A biológiai anyukámnak nem rég született egy kisfia, de vele nincs kapcsolatom. Azonban apáék már régóta nagy tervezésben vannak testvéreket illetően, szóval hamarosan lesz testvérem. Alig várom, mindig is nagytestvér szerettem volna lenni, és végre valóra válik az álmom. Mostanában felmerült az ötlet, hogy mivel lassan úgy is kirepülök, nevelő szülők lennének, és akár időszakosan is befogadnának gyerekeket.  
Milyenek a szüleid?
Apa (Isaac) egy picit szigorúbb, mint apu, de mind ketten megbíznak bennem. Mindig azt mondják, hogy ezen alapulnak a szabályok. Én pedig nem vagyok olyan, aki áthágná őket. Apa építész, de titkos vágya, hogy festő legyen. A legtöbb szabadidejét ezzel is tölti, persze, ha nem családi programokról van szó. Van egy kis nyaralónk egy tó környékén, ha ott vagyunk, csak festeget és borozgat, amíg süt a nap.
Apu (Ames) ezzel szemben túl kedves, és mindig ott van, ha szükségem van rá. Fun fact: hozzá mentem, amikor először megjött, és az óta nem láttam olyan vörösnek senkit. Ő tanított meg úszni, teljes mértékben megbízom benne.
Ennyire volt időnk, köszönöm az interjút!

Tizenhat éves vagyok. Ira belemártja az ecsetet az arany szemfestékbe. Óvatosan, kisujját az arcomon tartva, a szemhéjam közepére visz fel a belőle. A háttérben a Mamas and the Papas Californa Dreamin' duruzsol halkan. Ha tehetném, oda lépnék, egy picit tekernék a hangerőn, így alig tudom kivenni a szöveget. De nem szeretném megzavarni a legkisebb mozgolódással sem Irát.  Belebámulok a szemébe, hallom, ahogy levegőt vesz, arcán egy apró mosoly játszik. Hátra csúszik a forgós székkel, hogy jobban szemügyre tudja venni a művét.
— Kész? — pillantok rá.
— Kész — egy bólintással nyomatékosítja a szavait.
Fölpattanok és az egészalakos tükörhöz sietek. Bár a matricák, képek, apa szerint nemes egyszerűséggel szemét, eltakarja a tükör nagyobb részét, még így is tökéletesen látom magam. A kék bársony ruha lágyan öleli körbe az alakom. A tudorkort idéző párnákat én varrtam rá, mert szükségem volt valami egyedire, és a tudorkori ruhákból sosem elég. Ha tehetném, valószínűleg sosem hordanék nadrágot. A ruha természetesen egy használtruhás boltban szereztem, és kisebb nagyobb átalakításokkal tökéletes a bálra. Földet söprő, a vonalú szoknyája, akár egy tenger omlik le a lábaimon. Hosszú ujjaiban kellemesen melegem lesz egész éjjel. Talán pont ezért választottam ezt a szerelést. Ira kezei óvatosan felcsúsznak a vállamra, majd egy elszabadult hajtinccsel kezdenek játszadozni. A mellkasának döntöm a fejem. Egy pillanatig elcsöndesedünk, mind kettőnknek hiányérzete van.
— Te jössz! — fordulok hirtelen hátra, mire a fiú összerezzen. Nem bírom elviselni a hosszú csöndeket, az elnyújtott, kínossá váló perceket. — Megcsinálom a sminkedet.
Ira felnevet, de készségesen leül a tükörasztalomhoz, én pedig mellé, az irodai székbe.
— Vörös rúzs, és cicás tusvonal? — vonja fel a szemöldökét.
— Nem is hangzik rosszul — gyors puszit nyomok a szájára, miközben alapozót öntök a kezemre. — Kontúrozás? — kuncogok, mert eszembe jutott a legutolsó eset, amikor Ira és én megpróbáltunk kontúrozni, mind a ketten úgy néztünk ki, mintha sárral kentünk volna be a fejünket.
— Meg ne próbáld! — eltolja az ecsetet, ami vészesen közelít felé. — Maradjunk a megbeszélteknél.  
—Megegyeztünk.

Lehuppanok az ágyra, ahol Ira szemét lehunyva fekszik. Oda kucorodok a válla és nyaka közti mélyedésbe, figyelem, ahogy minden lélegzetvétellel emelkedik, majd süllyed a mellkasa. Olyan megnyugtató, a csönd most nem válik ragacsosan fojtogatóvá, hanem kellemesen pihen köztünk. Tenyere elvándorol az arcomra, hüvelykujjával végigsimít a felső ajkamon.
— Ne csináld, tönkre teszed a sminkem — szuszogom a nyakába. Ujjai így az arcomról, leszánkáznak a vállamra, ahol apró köröket írnak a ruha anyagába. Olyan nyugodtság uralkodik köztünk. Akár el is aludhatnék a karjaiban.
Hatalmas robajjal nyílik az ajtó, Aungus lép be, aki rögtön el is kiáltja magát.
— Én akarok középen lenni!
— Nem — nyújtom el az "e" betűt. — Én pici és aranyos vagyok, ez az én helyem.
Aungus megadóan sóhajt egyet, majd bebújik hozzám, magához von. A sok végtagok összegabalyodva, csomóba kötve hever a kis, kétszemélyes ágyamon.
— Asszony — a kezébe veszi az arcomat, megcsókol, először csak óvatosan, puhatolózva, majd egyre követelődzőbben húz magához. Azután leenged az ágyra, egy pillanat erejéig nem nyitom ki  a szemem, félek, hogy elszáll a pillanat varázsa.
— Férjuram — Aungus áthajolva rajtam oda bújik Irához, így akaratlanul is kiszorulok az ágy szélére. Csókjuk hosszú, elnyújtott, Ira belemosolyog. Szeretem őket, ahogy Ira olyan lágyan beletúr Aungus hajába, a fiú a keze pedig elkalandozik Ira hátán, lassan becsúszik a pólója alá. Majd elszakadnak egymástól, Ira felém nyúl. Először félénken arrébb húzódom, mire a fiúkból kitör egy kuncogás. A sötét hajú fiú megérinti az arcomat, ujjai leszánkáznak az államról egészen mellemig. Még sosem engedtem nekik. Aungus a nyakamba mosolyog. Óvatosan oldalra fordulok, hogy ki tudja kapcsolni a ruhám gombjait.
— Ez egy igen? — kérdi Aungus mielőtt kibontaná az első gyöngyöt.
— Igen — suttogom, miközben összefűzöm az ujjaimat Irával, akinek az izzadtságtól nedves arcán elkenődött a smink.


Négy éves vagyok. Kiöltöztem, mert ma találkozom először a bio-anyuval. Apáék nem szeretik, ha így hívom, kifejezték, hogy a jelenlétükben csakis a nevén szólíthatom anyut. Szerintük ez így normális, hallottam őket veszekedni erről. Apu szerint meg kellene engedni nekem, hogy úgy nevezzem a biológiai szülőmet, ahogy csak szeretném, de apa szerint távolságot kell tartani, mivel nem lehet tudni mikor lép ki az életünkből az a "nőszemély". Erre apu leszidta, hogy nem szabad rosszat mondani a vérszerinti rokonokról. Így már igazán nem tudom, hogy hogyan is hívhatnám az anyukámat. Ő biztos szereti, ha anyunak hívom, mert a leveleiben kislányomnak hív. Ezt onnan tudom, hogy apa egyszer véletlen kimondta, miközben felolvasta nekem a küldeményt.
Azóta erre a napra készültem, apa kifestette a körmömet (amit egyébként az óvodában nem lehet), én pedig felvettem az esőerdős ruhámat, amin, fehér alapon hatalmas páfrányok voltak. Apu harisnyát is húzott rám, mert, hogy, így kell a hölgyeknek öltözni. Apa, ezen hangosan nevetett, én pedig nem értettem mi benne a vicces, hiszen én már igazán nagy hölgy vagyok. Apu megcsókolta Apát, aki belemosolyogott a csókba, beletúrtak egymás hajába. Szeretem őket, és én fogom vinni a gyűrűt az esküvőjükön. Ez igazán nagy feladat.
Most pedig, apa és apu két oldalról megfogják a kezemet, és bevezetnek a szobába. Középen kör alakú játszószőnyeg van, amin egy fiatal nő térdel. Farmerszoknyát visel, a haja olyan, mint az enyém. Ugyanolyan tömött, göndör, hatalmas haja van, mint nekem. Apáéknak nincs ilyen, nekik egyenes a hajuk, kicsi és rövid.
— Helló Mabel!
Annyira szép a hangja, az arca. Nem olyan, mint amelyyennek elképzeltem. Sokkal fiatalabb, mintha a nővérem lenne, nem pedig a bio-anyukám. Kierőszakolom a kezem apáék szorításából, szinte automatikusan emelem a hajához. Nem tudom, hogy szabad-e hozzáérnem. Talán majd megharagszik rám, aminek nem örülnék. Anya meglepődik, de nem húzódik el. Hagyja, hogy az ujjamra tekerjem a haját. Válaszul megsimogatja az arcomat.

Később az autóban vagyok, a szemem csukva, azt tettetem, hogy alszok, pedig csak nem akarok megmozdulni. Apa becsatol a kisülésbe, majd megpuszilja a homlokomat.
— Ez jobban ment, mint gondoltam — hallom meg apa, kellemes, mély hangját, majd a kocsiajtó csapódását.
— Szerintem is —kéz suhan a ruhaanyagon —, de nem akarom megismételni. Tudom, hogy butaság, de úgy érzem, mintha egy picit elveszteném Mabset.
— Nem butaság, mindenkinek vannak félelmei. — Apa lehalkítja a rádiót, lassan, az index hangja elnyomja a rádióból kitörő hangokat. Rekedtes torkú öregember beszél benne, de már nem értem, amit mond. — Főleg egy ilyen helyzetben, ez nem a legegyértelműbb dolog. Ráadásul, hogy nem ismerünk mást, akinek hasonló a szituációja.
Nem értem, hogy milyen is a mi szituációnk. Azt tudom, hogy az oviban, azt mondta egy lány, hogy a normális családban egy anya és egy apa van, szóval az én családom nem normális. Erről nem mertem szólni apáéknak, mert szerintem ők még nem tudják, hogy a családunk nem normális, és nem én fogom őket felvilágosítani.


Tizenhét éves vagyok. A telefonomat bámulom a WC tetején ülve. Éppen azt pötyögtem be a készülék keresőfunkciójába, hogy 5 hetesen mekkora egy magzat. Rányomok az első találatra, amin egy kedves, rózsaszín málna látszik, alatta a szöveggel, hogy valószínűleg már tisztában vagy a terhességeddel, első ultrahang, talán már hallod a szívverését, és minden boldog gondolat. Mikor lejjebb tekerek, egy másik kép jön velem szembe, egy piros folyadékban úszó, alienre hasonlító magzat. Hirtelen nem tudom megállni, hogy ne sírjak, majd öklendezzek. Minden ki jön belőlem, képtelen vagyok eldönteni, hogy az ideg, vagy a reggeli rosszullét okozza ezt. Óvatosan állok fel, attól félek, hogy egyszer csak elszédülök, és elesem. Olyan aprónak, sebezhetőnek érzem magam, mint akit az ablakon betörő szellő is elfúj. Talán tényleg így lenne.
Megtörlöm a szám a kezemmel, majd a fogmosó poharamba töltök magamnak hideg vizet, amit lassan, kortyonként iszok meg. Ránézek a harmadik tesztre, ami egyben az utolsó volt a dobozban. "Terhes" áll rajta, egy mosolygós fejjel... Baszd meg.
Kidobom a kukába, majd belököm az ajtót, már éppen lépnék ki, mikor rájövök, hogy bárki megtalálhatja a mosdó szemetesében. Kiborítom a tartalmát a földre, áttúrom a zsebkendő, és más higiéniai termék halmot, mire összeszedem a három terhességi tesztet.  Belecsúsztatom őket a ruhám ujjába, mintha éppen tampont csempésznék az iskolai WC felé. Bárcsak. Senki sincs otthon, nem tudom, miért csinálom ezt. Talán, ha nyíltan járkálnék vele, igazzá válna minden.
Teljesen úgy viselkedek, mint valami rossz tini sorozat főszereplője. Nem szabad kiakadnom, szerencsés vagyok, támogató családdal, bárhogy döntök, ott lesznek mellettem. Ez nem is kérdés. Ha kell, apákkal fogjuk kifesteni a babaszobát, összerakni a kiságyat. Ha nem így döntök, segítenek megtalálni a legjobb szülőket a babámnak, akik tényleg megérdemlik őt. Talán majd jelen lehetek az életében, mint az enyémben Hannah. Annyira szeretném csak úgy felhívni, és megkérdezni, ő miért döntött így. Fájt-e, hogy mindig tudott rólam, de igazán sosem lehettem az övé?
Vagy, ha úgy döntök, akkor segítenek időpontot szerezni a kórházba. Bízhatok bennük és eddig ők is bízhattak bennem.
Kilépek a fürdőből, lesietek a lépcsőn, egészen a szobámig meg sem állok. Beledobom a táskámba a teszteket, majd összefogom a hajam. Az elkövetkezendő órákban nem kell, hogy még a hajam is az őrületbe kergessen.

Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
már itt voltam még régebben ||  saját


avatar
Középisk.
Tell me your secrets
15
● ● Posztok száma :
Amandla Stenberg
● ● karakter arca :

Mabel Fitzpatrick
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 02. Karakter részleg :: Elfogadott karakterek :: Oktatás-