Irodaház
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 10:46 pm ✥
✥ Yesterday at 9:21 pm ✥
✥ Yesterday at 5:22 pm ✥
✥ Vas. Dec. 09, 2018 12:10 pm ✥
✥ Pént. Dec. 07, 2018 7:02 pm ✥


Témanyitás ✥ Irodaház •• Hétf. Jan. 01, 2018 5:06 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Kedd Jan. 02, 2018 1:03 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



&& SOPHIE
Abban a pillanatban, amelyikben a busz elakadt a del koruli csucsido legnagyobb dugojaban, mar bantam, hogy egyaltalan kitettem a labam a lakasom negy fala kozul. Neha bantam, hogy nem volt bennem annyi lustasag, hogy egyszeruen csak elkuldjem a fajlt egy titkositott csatornan, aztan a telefonba diktaljam a telepitesi meg hasznalati utasitasait - nem, nekem muszaj volt buszra szallnom, aztan nekivagnonm a belvarosnak, mintha nem tudtam volna, hogy del korul szinte lehetetlen atjutni a kozponton. Ha lett volna annyi idom es memoriam, hogy emlekezzek arra, hogy fel kene venni az automat a szervizbol, most minden bizonnyal nem lennek fel oras kesesben, csak mert olyan fel kilometert gyalog kellett megtennem.
Ha ez nem tenne eleg egyertelmuvel a dolgokat, akkor elarulom, hogy rohadtul szar futo vagyok - utoljara a kozepiskolaban futottam, amikor meg csak bizonyos idokozonkent gyujtottam ra es eszembe sem jutott volna, hogy majd negyven eves koromban a tudorakba fogok belehalni; aztan elfajultak a dolgom, en meg jobb kifejezes nem leven elszivtam a tudom. Azota fel kilometert lefutni olyan volt, mintha straight ahead vesen szurtam volna magam - fajdalmas es egyaltalan nem praktikus. Nem tudom, miert hittem, hogy majd kivaltom a kesesem, ha meg bemaszok a Starbucksba a legvegen es felkapok ket veletlenszeruen kivalasztott kavet, hogy majd ezzel a rendkivul galans gesztussal tereljem el Bastien figyelmet; de csak a kesesem noveltem ezzel, es mikor vegre sikerult beesnem a liftbe, az egyik kezemben a laptoptaskam megtepett pantjat, a masikban a ket kaves bogret szorongatva, mar majdnem egy oras kesesben voltam, raadasul a tudom is szurt, mintha valaki ugy dontott volna, ideje egy akupunkturas kezelesnek.
Nem tudom, miert hittem, hogy kitenni a labam a lakasom ajtajan jo otlet lesz; hiaba nyomkodtam sietosen a lift gombjait, ez a vacak csak nem akart gyorsabban indulni, es masodpercekkel korabban, amikor epp beugrottam a mar zarodo ajton, meg majdnem letaroltam a mar bent levo lanyt, amiert bocsanatot se kertem - mar csak azert sem, mert azota sem tudtam rendesen levegohoz jutni.
A futas nem volt az erossegem.
Mikor a lift vegre elindult, nekem meg sikerult levegohoz jutnom, csak akkor fordultam a lany fele, apro, bocsanatkero mosolyra huzva az ajkaimat. Keptelen voltam felidezni magamban, lattam-e mar valahol - talan rezidens volt Bastien cegenel, esetleg valamelyik dolgozot jott meglatogatni, bar tekintve, en mennyit tartozkodtam az irodaban, minden jogom megvolt nem tudni, ki volt kicsoda - igazabol az irodahaz recepciosan es biztonsagi oren kivul nem sok mindenkit ismertem, meg nem is igazan akartam megismerni, nagyreszt ezert is utasitottam el azt az ajanlatot, hogy dolgozzak az irodaban - pedig kaptam volna meg sajat irodat is, meg iroasztalt, meg mindenfele fancy cuccot; de az irodai elet nem volt nekem valo, foleg, hogy meg egy talalkozora sem voltam kepes idoben megerkezni. Kellemetlen.
- Ne haragudj, hogy majdnem letaroltalak az elobb. - Nem nezek a lanyra, hiaba beszelek hozza; egyebkent is csak ketten vagyunk a liftben, igy ki mashoz beszelhetnek, ha nem hozza? Azon gondolkodok, mennyire kene magyarazkodnom; elvegre is idiotan fog hangzani, ha kozlom, hogy azert taroltam majdnem le, mert egy oras kesesben vagyok egy talalkozora, de az meg rosszabb, ha nem mondok semmit; igy vegul inkabb a lift kontrolpaneljet kezdem el bamulni, ahogy valtoznak rajta a szamok a megfelelo emeletig - vagy legalabbis tennek azt minden normalis esetben, de aztan az egesz mechanizmus valami fura, termeszetellenes "klang" kisereteben elakad, a kontrollpanel meg hibat jelez, rogton azelott, hogy belefejelnek.
Hat lehetne ennel rosszabb ez a nap?

lesz ez meg jobb is, csak vard ki  <3
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Kedd Jan. 02, 2018 2:46 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sin & Sophie


A más hozzám hasonló korú fiatalok nagy többségével ellentétben én valahogy mindig is tudtam, hogy mivel akarok foglalkozni, csak abban nem voltam teljesen biztos, hogy mégis hogyan lesz belőlem hivatásos grafikus, ha Párizsba költözöm. Bár figyelembe véve, hogy egy grafikustól nagy valószínűséggel ugyanazt várják el Amerikában, mint Franciaországban is, nem kellett volna, hogy különösebben izgasson a dolog. Aztán gyakorlatilag az ölembe hullott a lehetőség, Bastien személyében. Nem szabad elfelejtenem, hogy még meg kell köszönnöm Judasnak, amiért bemutatott neki. Ha Ő nem lenne, akkor most nem sétálnék a legcsinosabb ruháimban az irodája felé, ahol hivatalosnak tűnő bár, de már előre megbeszélt eredménnyel záruló találkozóra, aminek az eredeti célja az, hogy megmutassam neki mit tudok. Aztán lehet, hogy az eddigiekhez hasonlóan inkább úgy távozom az irodájából, mint a párkapcsolati tanácsadója.
Bevallom, annyiszor találtam már magamat ebben a helyzetben, hogy talán komolyan el kellene gondolkodnom azon, hogy a rajzolás helyett inkább pszichológus leszek. Vagy randiguru. Bár ez utóbbi sosem tartozott különösebben az erősségeim közé, és a barátaimat sem akarom elveszíteni, csak mert rossz párosítást hozok össze egy vakrandira. Igen, azt hiszem maradok a rajzolásnál. Főleg, hogy már papírt is szereztem róla, hogy értek hozzá, amit azóta igyekszem mindenkinek az orra alá nyomni. Nem mintha a kezemben tartott mappában fekvő papírok nem lennének elegek bizonyítéknak.
Mivel az egész reggelem ott volt a készülődésre, és hamar meguntam, hogy teljesen egyedül vagyok a lakásban, már jóval hamarabb elindultam, a megbeszélt időponthoz képest. Valószínűleg ezért is döntöttem úgy, hogy miután leszállok a metróról, inkább sétálok az irodaházig, mint hogy valamelyik másik tömegközlekedési eszközön idegeskedjek a csúcsidőben kialakult forgalom miatt. Így ráadásul esély sem volt arra, hogy a néha-néha még mindig megjelenő nyelvi gondjaim miatt esetlegesen eltévedjek és a városnak egy teljesen másik végében kössek ki, ahol ki tudja mi történne velem.Tudom, hogy az iskolában jobban oda kellett volna figyelnem a francia órákon, de nem tehetek róla, hogy éppen egy olyan teremben voltunk, ahol remekül lehetett rajzolni. Egyébként meg minden teremben remekül tudtam rajzolni. A különbség csak az volt, hogy a francia tanárnő soha nem merészkedett be a padsorok közé, ezért nem kellett öt percenként eldugnom a rajzfüzetemet, mint történelem, vagy matek órán.
Belépek az sms-ben korábban megkapott címen álló irodaházba és rögtön segítség után kutatok a szemeimmel. Máskor Bastien otthoni irodájában találkoztunk - lustaság -, vagy vele együtt jöttem be, nem volt szükségem iránymutatásra, szimplán követtem őt. De ha most bárki is megkérdezné, bizony fogalmam sem lenne róla, hogy hányadik emeletre is kell mennem. Odasétálok a biztonságiakhoz, hogy segítséget kérjek, ők pedig rögtön útba is igazítanak, a lift felé. Egészen addig mantrázom magamban az emelet számát, amíg nem sikerül belépnem egy liftbe és megnyomni a gombot. Alig lépek hátrébb az ajtóból, újabb utas esik be a liftbe, nekem pedig kicsit sietősebben kell hátrébb húzódnom, mint azt gondoltam. Normál esetben én vagyok ilyen szeleburdi, ez pedig megmosolyogtat, de igyekszem elrejteni a mosolyomat, nehogy a férfi azt higgye, kinevetem őt.
Azonban amikor hozzám szól, kénytelen vagyok felpillantani és csak remélni tudom, hogy a mosoly nagy része már eltűnt az arcomról. - Ugyan, nem történt semmi -mondom kedvesen és még a vállamat is finoman megvonom. Az út további része csendben telik, vagyis telne, ha a célunkhoz közeledve nem rándulna néhányat a lift, majd állna meg teljesen. Levegőért kapva támaszkodom neki a lift oldalának és sikerül két lábon megállnom. Rögtön a férfira pillantok, aki nem volt hozzám hasonlóan szerencsés. - Jól vagy? Vagyis van.. Öö... Szóval minden rendben? - Jesszus, most miért magázódom? Közelebb lépek, hogy megnyomkodjak néhány gombot, de semmi nem történik, én pedig egy beletörődő fintor kíséretében támaszkodom neki a lift oldalának. - Úgy tűnik itt ragadtunk. - Na ne, micsoda Sherlock vagyok.


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Kedd Jan. 02, 2018 3:26 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



&& SOPHIE
Ha valamivel kevesbe lennek civilizalt, most minden bizonnyal kimondanam hangosan is, hogy a kibaszott kurva anyjat a liftnek, de mivel tarsasagom van, ezt csak gondolatban vagom az epp alattunk elromlott targyhoz; bar meg remenykedek abban, hogy talan ha fal hijan a kontrollpanelbe verem a fejem, az valamin majd segit, de ezzel csak annyit erek el, hogy a fejem megfajdul, de a lift tovabbra sem mozdul. Mennyivel lehetne meg rosszabb?
Annyival, hogy a lany megszolit - ami reszerol eleg rossz dontes, tekintve, hogy a reggeli kavemon meg nem vagyok tul, meg egyebkent ritka szar vagyok az ilyen spontan beszelgetesekben; legutobb is masfel doboz cigire volt szuksegem, hogy lehiggadjak, miutan a hipermarketben belebotlottam a sracba, akinek a darkroomban engedtem, hogy leszopjon. Ez nar onmagaban eleg volt ahhoz, hogy rajojjek, tarsadalmilag bizony elegge le vagyok maradva, minden bajam ide vagy oda. Ennek ellenere igyekszem apro mosolyra vonni az ajkam, mielott homlokom elszakitanam a kontrollpanel hideg femjetol es fele fordulnek.
- Aha, a kontrollpanelt teljesen direkt fejeltem le, abban a remenyben, hogy majd ez a szar elindul, de mint latod, nem jartam sikerrel. - Kinosan turok a hajamba, mert kimondva ezek a szavak meg idiotabban hangzanak, mint a fejemben; es csak azert vagyok halas, hogy epp nincs klausztrofobiam, kulonben mar reg a lany nyakaban csungenek, reszketve, mint a nyarsfalevel. Amennyiben eltekintunk a tenytol, hogy kurvara nem birna el, maga a gondolat eleg szorakoztato - bar valamivel jobb lenne a liften tul nevetni rajta, nem beragadva benne. Hm. - Szoval ja, itt ragadtunk, mint valami klises katasztrofafilmben.
Rezignaltan csusztalom le a laptoptaskat a vallamrol es teszem le a foldre, ha mar semmi ertelme sincs fognom, mert a fene se tudja, mikor jutunk ki innen; az a "klang" nagyon ugy hangzott, mintha a liftnek esze agaban sem lenne mozdulni barmerre is a kovetkezo tizenhet percben, ami alatt megihatnam az egyik kavet legalabb, igy mi tartott volna vissza? Leszamitva azt az egy gondolatot, hogy a teveben minden bizonnyal mar bemondtak az apokalipszist, en meg semmit se tudtam rola, csak mert nincs is tevem; bar ezt a gondolatot ugy dontottem, inkabb megtartom magamnak - meg csak az kellett volna, hogy ez a rendkivul bajos teremtes, akivel a liftbe ragadtam, teljesen hulyenek nezzen.
- Mivel a gombok nem akarnak egyuttmukodni, van valami otleted, hogy juthatnank ki? - Erdeklodve vonom fel a szemoldokom, ahoz a szabad kezemmel kihalaszom a telefonom a zsebembol; pont, ahogy sejtettem, a toltottseg jelzoje 2%-on villog, nekem meg hirtelen kedvem tamad a lift falahoz csapni a keszuleket. - Mielott megkerdezed, olyan tiz perc mulva lemerulok, szoval felhivni valakit nem opcio, legalabbis nalam.
Vajon oda kene neki adnom az egyik kavet? Lehet, hogy nem is szereti ugy, ahogy en iszom, akkor mi ertelme lenne? De ha egyedul iszom meg mindkettot, az bunkosag.
Miert ilyen nehez civilizalt embernek lennni?
- Mit szoktak ilyenkor csinalni a katasztrofafilmekben?

lesz ez meg jobb is, csak vard ki  <3
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Kedd Jan. 02, 2018 4:00 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sin & Sophie


Nem tudom létezik-e hozzám hasonlóan olyan ember, akinek minden alkalommal ha liftbe száll, vagy óriáskerékre, rögtön lepörög a szeme előtt minden egyes horror- és katasztrófa film, amit életében látott és az említett helyszíneken. Bár tény, hogy a mai napon éppen kifelejtettem a szokásos gondolatmenetet végigjárni, amikor megérkeztem az irodaházba, de talán épp ez okozta, hogy az eddig csak gondolatban lejátszott jelenetek megtörténnek. Viszont még mindig jobban örülök neki, hogy legalább van társaságom, ha egyedül lennék, lehet, hogy már a földön ülve sírnék. Így legalább van miért tartanom magam, én sem akarhatom igazán, hogy egy teljesen idegen ember előtt kapjon el a sírógörcs. Hátha együtt legalább rájövünk hogyan is tudnánk jelezni legalább a biztonságiaknak.
Nehezen tudom eldönteni, hogy melyik lenne a kellemetlenebb: tök szótlanul várni a világ végét, vagy azt, hogy az illetékesek kimentsenek innen bennünket, esetleg udvariasnak lenni és megkérdezni, hogy legalább a feje nem fáj-e. Végül az utóbbi mellett döntök, habár azt még nem sikerül eldöntenem jól választottam-e, a férfi szavaiból ítélve Ő valószínűleg inkább az első lehetőséget választotta volna. Most már mindegy.
- Makacs egy kontrollpanel... - nevetek fel kínomban, majd megköszörülöm a torkom és a fülem mögé simítom a hajam. A filmekből sajnos sosem az a rész marad meg, amikor sikeresen megmenekülnek egy-egy ilyen helyzetből, csak az, amikor még durvább dolgok történnek a szereplőkkel. De mi nem egy filmben vagyunk és biztosan kijutunk. Csak idő kérdése. - Ja. - Bólintok egyetértően, miközben azért reménykedem, hogy az a sokat emlegetett kontrollpanel csak szórakozik velünk és valami csoda folytán pillanatokon belül elkezd majd működni, mi pedig tudunk jelezni az itt létünkről a biztonságiaknak. Esküszöm mostantól inkább lépcsőzni fogok. Na nem mintha egy tizenöt emeletes épületben jó ötlet lenne a lépcsőt használni, már csak az edzettségi állapotomat tekintve is. De tény, hogy akkor nem kerültem volna ilyen helyzetbe, ha a nehezebb utat választom. A fenébe is.
Amikor rám hárul a feladat, hogy próbáljam megoldani a helyzetet, előbb nem szólok semmit és megvárom, hogy a férfi kihalássza a zsebéből a telefonját, hátha nem is kell különösebben törnöm a fejemet a megoldáson és tíz perc múlva ki is jutunk. A dolgok persze soha nem akkor a legegyszerűbbek, amikor szükség lenne rájuk. - Ez nagyszerű - forgatom a szemeimet, sokkal inkább a helyzetnek köszönhetően, mint a társaság miatt. Előhúzom a saját telefonomat, ami ugyan jobb töltöttséggel rendelkezik, mint a sorstársamé, egyetlen probléma van csak vele: - Nincs térerő. A francba is! - Elkeseredetten nevetek fel, miközben igyekszem a lift különböző pontjain elérni, hogy a telefonom működőképes legyen. - Lassan nem marad más választásunk, mint kimászni innen, mint Bruce Willis a Die Hard-ban - mosolyogva rázom a fejemet, tudván, hogy képtelen lennék a mutatványra, amit épp emlegetek. Közben sajnos el kell fogadnom, hogy a lift bármely pontjára is állok, a térerő nem fog a szolgálatomba állni. Egyáltalán minek nekünk telefon, ha éppen ilyen helyzetekben képtelenek vagyunk hasznát venni?
- Hát.. Kétlem, hogy bárki meghallaná, ha kiabálunk. És.. Az ajtó feszegetése sem tűnik túl jó ötletnek. Kimászni pedig... - felpillantok, és nem is kell tovább magyaráznom a dolgot, elég, ha a lift plafonjára és a nem létező kiútra mutatok.


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Kedd Jan. 02, 2018 10:47 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



&& SOPHIE
Igazabol ha valamivel jobb formaban lennek, mint vagyok, megfontolnam ezt a Bruce Willis fele liftplafonon at valo kijutast, az en kondiciommal minden bizonnyal csak addig jutnank, hogy leejtenem, ahogy probalom felemelni a plafonig, aztan egymasra zuhanunk, mint ket krumplis zsak, igy inkabb fel sem ajanlom ezt az opciot; ehelyett csak belekortyolok az egyik, kihulofelben levo kaveba es par masodpercnyi gondolkodas utan a masikat a lany fele nyujtom, valami baratsagosnak szant gesztussal.
- Ez esetben.... Hmm. - Valamivel szelesebb mosolyra huzom az ajkaimat es a Bastien nevevel ellatott papirpoharat lenyegeben a masik kezebe nyomom, amennyiben korabban nem venne el magatol; legalabb egy kot kavezunk majd, majdnem ugy, mintha jobb hijan egymas melle ultunk volna valami kavezoban... Azzal a kulonbseggel, hogy egy liftben voltunk, es alltunk. - Ne vedd magadra, hogy nem a te neved van rajta, eredetileg bocsanatkereskent vettem a munkaadomnak, de neked jobban fog jonni.
Jobb otletem nem leven megint csak a kontrollpanelt kezdem el nezegetni, de a megkopott gombok egyaltalan nem segitenek a veszjelzo megtalalasaban; meg olyan dolgokon is elkezdek gondolkodni, hogy vajon hany napig birja ki az ember eves nelkul, vagy hogy mennyi idobe telik, mire kiszednek minket innen, vagy hogy vajon eler-e eddig az irodai wifi. Ez utolso volt meg talan a legertelmesebb gondolatom, de mielott meg megprobalkoztam volna ennek lecsekkolasaval, ugy dontottem, nem art vegignyomogatni az osszes gombot meg egyszer, meg annak ellenere sem, hogy tudtam, semelyik se fog reagalni.
- Szerinted hany eves lehet ez a lift, hogy nincs veszjelzo gombja? - A kerdest inkabb magamnak teszem fel, mint neki, de azt se banom, ha megvalaszolja; igazabol mi jobb dolga van, mint velem beszelgetni? Elvegre is megis csak egy liftbe ragadtunk es hands down better tarsasag vagyok, mint egy telefon, aminek terereje sincs, vagy a lift fem fala, amirol torzul pislogtak vissza rank a tukorkepeink.
Vajon volt valamelyik horrorfilmben liftes jelenet?
- Amugy ha mar egymasra vagyunk itelve... - Felszegen vonom meg a vallam, ahogy kozelebb lepek hozza es tetovan nyujtom fele a kezem, udvozlesre, miegyebre, amit az emberek szoktak csinalni, amikor bemutatkoznak. - ...Sin.

lesz ez meg jobb is, csak vard ki  <3
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Szer. Jan. 03, 2018 3:44 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sin & Sophie


Azt hinné az ember, ha képes voltam négy idősebb fiú testvérrel valahogy túlélni a gyerekkoromat, egy ilyen helyzetben simán kitalálok valamit, csak mert már én is úgy gondolkodom, mint egy pasi, akinek válság helyzetben meg kell oldania valamit. A gond csak az, hogy már csak  a testfelépítésemből adódóan is sokkal kevesebb lehetőség áll rendelkezésemre, mint egy átlagos férfinak. Nem mintha egyébként ne lennék büszke a derékbőségemre, de néha jól esne, ha az emberek komolyan vennének, amikor azt mondom, gimiben megvertem egy focistát, aki undorító pletykákat terjesztett Riley bátyámról. Így aztán kénytelen vagyok beletörődni, hogy bármennyire szerettem volna mindig is kipróbálni milyen lehet Die Hard módra kimászni egy liftből, mindkettőnk testi épségét figyelembe véve mégsem a legjobb ötlet lenne.
- Ó, öm.. köszönöm - halkan felnevetek a kezembe nyomott kávéra pillantva, és magamban reménykedem, hogy akinek eredetileg szánták, ne feketén szeresse, mert akkor bármilyen jól is esik, hogy megkaptam - és legalább nem halunk szomjan -, képtelen leszek meginni. Úgy döntök megvizsgálom a poharat, mielőtt beleinnék, hátha a tulajdonos nevéről rá tudok jönni, hogy milyen kávét iszik, és bizony rögtön kiül a kellemes meglepettség az arcomra, amikor leendő főnököm és egyetlen párkapcsolati tanácsokra szoruló ügyfelem nevével nézek farkasszemet. - Bastien a főnököd? - A kérdés azelőtt csúszik ki a számon, hogy rendesen meggondoltam volna, de hát miért is ne lenne jellemző rám, hogy gondolkodás nélkül beszélek? A helyesebb valószínűleg egyébként is az lett volna, ha azt mondom, milyen meglepő, hogy én is éppen hozzá jöttem. Most már viszont annak tudatában, hogy a kávé Bastiené lett volna, sokkal nyugodtabban kortyolok bele, tekintve, hogy nem játszik be egy enyhe szívroham a koffein mennyiségétől.
- Vagy ezer - jegyzem meg mosollyal az arcomon, habár a kérdés nem feltétlenül igényelt választ. - Csak azt nem értem, hogy miért nincs kirakva a szokásos útmutató az ilyen helyzetek megoldására - jegyzem meg, újra a kontrollpanel hiányosságait firtatva, ami jobban belegondolva valóban elég nevetséges egy olyan helyen, ahol naponta legalább százan használják ezt az Istenverte liftet. És akkor még lehet, hogy alacsonyra is lőttem a számot.
Mosolyogva rázom meg a felém nyújtott kezet, ha már különösebb tanulsága nincs annak, hogy itt ragadtunk, legalább szereztem egy újabb ismerőst. Mi baj lehet ebből? - Sophie.. Örvendek. - Ugyanazzal a mosollyal húzom vissza a kezemet és elgondolkodva pillantok körbe, habár nincs túl sok minden, amit nézhetnék.
- Hát.. Mivel nem úgy tűnik, hogy éppen minket mentenének, akár le is ülhetünk.-vonom meg a vállaimat, és rövid időn belül helyet is foglalok padlón, tekintve, hogy fogalmam sincs mennyi ideig leszünk még itt beragadva, azonban felesleges ácsorogni. Ha elindulunk, azt úgyis észrevesszük. - Nem tudom melyik a félelmetesebb, hogy itt vagyunk beragadva, vagy ha ez az egész üvegből lenne?


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Szer. Jan. 03, 2018 6:19 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



&& SOPHIE
Elveszi a kavet, es en halat adok minden egieknek, hogy Bastien nem feketen szereti - azt hiszem, anyamon kivul nem sok olyan embert ismerek, aki mindenfele hozzaadott dolog nelkul szeretne a kavejat, de Yoon Shin-hye eleg kulonc ember volt ahhoz, hogy ot ne varrjam ra mas emberekre - meg igazabol sehova se, mert a jelenlete inkabb buntetes volt barki szamara, mint ajandek; igy lenyegeben el is vetem ezt az otletet es csak lelekben veregetem magam vallon, amiert ilyen jo munkat vegeztem es napi jocselekedetkent odaadtam Bastien kavejat a lanynak. Bar a kerdese valamelyest kiut a nyergembol - mert nem mondhattam egeszen biztosan, hogy Bastien a fonokom volt, tekintve, hogy nem volt szerzodesem vele, a fizetsegem a munkamert meg boritekokban kaptam az asztal alatt; de hat neki ezt nem kellett tudnia, ugye?
- Hat.... Fogjuk ra. - Szorakozottan nevetek fel, ahogy belekortyolok a kavemba, mielott meg folytatnam a magyarazkodast (azt hiszem, kezdek benne profiva valni). - Igazabol szabaduszokent dolgozok es csak azt csinalom meg neki, amivel a dolgozoi keptelenek boldogulni.
Ovatosan vonok vallat, visszagondolva az utolso par projektre, amin dolgoztam; nagyreszt firewallok es virusok voltak, es fogalmam sincs, mit akart veluk kezdeni, de hat miert is erdekelt volna? Igy is eleg bizonytalan talajra tettem a labam, amikor elkezdtem masoknak is dolgozni, nem csak neki. Eleg volt csak Athenara gondolni; megszamolni sem tudtam, hany olyan dolgot keszitettem neki, amiknek semmi letjogosultsaga nem volt, de hat... A penzert meg kell dolgozni, ugye? Es van valami olyan mondas, hogy a cel szentesiti az eszkozt, es altalaban ezt mondogattam magamnak minden alkalommal, amikor kezdtem elbizonytalanodni a tetteim helyessegevel kapcsolatban - amig James semmirol nem tudott, nem volt okom arra, hogy buntudatot erezzek, James pedig egy oceanon tul volt, ahol fogalma sem lehetett bizonyos ugyekrol, akkor miert aggodtam volna?
- Ha valaha is kijutunk innen, eskuszom, hogy legkozelebb a lepcson megyek. - Igaz, az ajkaimra felkuszo, szeles vigyor mar egybol megerositi, hogy igazabol balfaszsagokat beszelek; es en is csak par masodpercig birom ki, hogy el ne nevessem magam ezen. En? A lepcson? A vilag legszarabb otlete.
Es most, hogy mar nevet is tudok tarsitani az archoz, meg intenzivebben kezdek el gondolkodni azon, talalkozhattunk-e mar korabban; de az emlekezetem csak Bastien titkarnojet toltak a lelki szemeim ele a kivillano dekoltazsaban es vervoros ruzsaval, ami csak megerositett abban, hogy nem sok no dolgozhatott egy effele vallalatnal; bar inkabb az lehetett az oka annak, hogy nem ismertem fel, hogy a cegnel nagyjabol tiz percet toltottem, vagy meg annyit sem, es mindig fulhallgatoval a fuleimben jartam, igy minden bizonnyal meg azt se vettem volna eszre, ha egy atombomba robban mellettem (nem, mintha barmit eszrevehetnek, ha darabokra szakitja a testem a robbanas, lol).
Lapozzunk.
- A legfelelmetesebb az lenne, ha valamelyikunknek klausztrofobiaja lenne, azt hiszem... A filmekben az ilyen liftek mindig lezuhannak, a bent levokbol meg veres palacsinta lesz. - Vallvonva telepedek le a foldre Sophie melle es miutan talalok magamnak egy viszonylag kenyelmes pozt, rezignaltan sohajtok. - Ezt kicsit tul intenziven vizualizaltam most, ugye?

lesz ez meg jobb is, csak vard ki  <3
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Szer. Jan. 03, 2018 9:14 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sin & Sophie


- Oó... - Próbálom ugyan magamban valahogy megoldani a rejtélyt, hogyan lehet valakinek "fogjuk rá" dolgozni, de az arckifejezésem nagy valószínűséggel igenis elárulja, hogy nem sikerül pontosan körülhatárolnom mit is jelenthetnek Sin szavai. Szerencsémre azonban nem hanyagoljuk rögtön a témát és kis segítséget kapok az egész megértésével kapcsolatban. Nem mintha egyébként bármi közöm is lenne hozzá, de jól esik nem teljesen hülyének tűnni ezzel kapcsolatban. Úgy egyáltalán, kinek esik jól, ha hülyének nézik? - Így már értem - mondom egy mosoly kíséretében. - Akkor Te ilyen számítástechnikai zseni vagy, igaz? - Kérdő pillantást vetek rá, bár a válasz valószínűleg nagyon is magától értetődő. De még mindig jobb, ha a tényekről beszélgetünk, mintha kukán állnánk egymás mellett és várnánk, hogy csoda történjen, vagy valaki végre elkezdjen megmenteni minket. Nem mintha különösebben mentésre szorulnánk, de hirtelen felmerül bennem a kérdés, hogy vajon egy ilyen liftben mennyi oxigén lehet és mégis hogy kerül bele utánpótlás, ha nem nyílik ki az ajtaja.
Lehet, hogy nem a legjobb ötlet mindenféle katasztrófafilmbe illő végkimenetelen gondolkodni, de a helyzet az, hogy bármennyire nem vagyok klausztrofóbiás, az életem hátralévő részét nem ebben a liftben képzeltem el és gondolom Sin sem. A biztonság kedvéért még egyszer ellenőrzöm a térerőt a telefonomon, de már meg sem lepődöm igazán, amikor még mindig azt mutatja a képernyő, hogy a készülék jelenleg használhatatlan számunkra. Mostantól minden reményemet a nagyon kedves biztonságiakba fektetem, akik odalent útba igazítottak és az ő képességeikre, amelyek méltóvá tették őket, ennek az állásnak az elnyerésére.
- Én is erre gondoltam - jegyzem meg nevetve, de akárhogyan is másodszor jut eszembe ez az ötlet, egyre biztosabb vagyok benne, hogy egyáltalán nem fogom betartani. Bár attól még elképzelhető, hogy egy-két hétig kerülni fogom a lifteket. Tovább úgysem bírnám. Sőt, az az egy-két hét sem biztos, hogy reális. A lustaságomat rögtön bizonyítja, hogy az én javaslatomra foglalunk helyet a lift padlóján - amivel kapcsolatban jobb, ha nem gondolok arra vajon mikor takaríthatták utoljára és hogyan fog kinézni a hátsóm, amikor kiszabadulunk.
Mintha csak Sin a korábban bennem lejátszódó jeleneteket fűzné tovább, olyan végkimenetelét írja le a helyzetünknek, amit nagyon nem szeretnék megtapasztalni. Kiráz a hideg a gondolattól, hogy le is zuhanhatunk és nem túl hatásosan, de annál nagyobb lelkesedéssel fogom mindkét kezem közé a papírpoharat, a benne lötyögő kávéval, mintha az abba való kapaszkodás bármin is segítene. Nem fog. - Hát... Talán inkább gondoljunk arra, hogy jóképű tűzoltók mentenek ki bennünket innen. - Jegyzem meg vigyorogva. - Bár nem tudom jó dolog-e, ha tűzoltókra van szükség a megmentésünkhöz.


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Csüt. Jan. 04, 2018 5:02 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



&& SOPHIE
- Valami olyasmi. - Szorakozottan nevetek fel, mert jobb hijan tenyleg nem tudom, erre mit mondjak; az emberek az en szakmamban altalaban nem dicsekedtek azzal, mivel kerestek a penzuket es ezt igazabol en sem terveztem megtenni. Hiaba voltam ugy vele, hogy az attraktiv szemelyeknek valamivel konnyebben nyiltam meg, vagy inkabb egyszerubben jott ram mellettuk a beszedes ot perc, Sophie-t megis csak alig ot perce ismertem, raadasul csakis azert, mert a pech egy liftbe zart minket ossze. Szo szerint.
Be vagyunk ragadva, a kurva eletbe is!
Neha banom, hogy nem szulettem Bruce Willisnek; igaz, akkor joval oregebb es valamivel kevesbe jokepu lennek, de legalabb lehetnek a hos megmento, aki kijuttatja mindkettonket a liftbol. Igaz, nem volt az a penz meg hosiesseg, amiert lemondanek a jelenlegi enemrol - meg ha ez azt is jelentette, hogy az elkovetkezo, akar nehany oranyi idointervallumra bent ragadtam egy liftben.
- Varj, ismered Bastient? - Hat... Tekintsunk el attol a tenytol, hogy neha nagyon lassu a felfogasom, jo? Igazabol egeszen lekotott az a gondolat, hogy mifele pozitivumai es negativumai lennenek annak, ha Bruce Willis lennek; de mivel vegul tobb negativumra leltem, csak egy apro fejrazassal uzom el ezt a gondolatot, amit jobb hijan hajigazitasnak alcazok.
- Amig tenyleg jokepu tuzoltok lesznek, felolem johetnek. - Es nem birom megallni, hogy ne nevessem el magam; az inner gay megint elojott bennem, de hat tehetek en rola, tekintettel leve a szituaciora, amiben voltam? Igaz, a tuzoltok belevonasa az egesz lift-incidensbe nem volt annyira biztato, mint amilyennek eleinte tunt a helyzet, szoval... Ideje volt pozitivumokat keresni.
Kezdetnek megtette az, hogy a padlo viszonylag kenyelmes volt; bar gondolom, a szituacion rengeteget lenditett az is, hogy a tarsasagom kellemes volt, es az eletado koffein is lassan kezdte megtenni a hatasat. Meg igazabol jo volt vegre olyannal talalkozni, aki valamelyest megosztotta az erdeklodesi koreimet - elvegre is ha koze volt Bastienhez, minden bizonnyal valami szamitogepes dologgal kapcsolatban ismerkedtek meg, ami csak egyet jelenthetett...
- Csak nem teged is erdekel az informatika?
Igazabol meglepodnek, ha azt mondana, hogy de; lehet, sztereotipiakban gondolkodok, de nem tunt olyannak, mint a magamfajtak. Nem tudtam elkepzelni rola, hogy orakat gornyedjen a billentyuzet folott, elvegre is az meglatszodna a testtartasan, az egesz lenyen, de o joforman mar ragyogott; kicsit irigyeltem is ezert, mert hozza kepest minden bizonnyal ugy festhettem, mint egy frissen kihalaszott, harom hetes vizi hulla.
- Marmint... Ne erts felre, de valahogy nem tudom elkepzelni, hogy orakig ulj a gepnel, amig mar majdnem kiesik a szemed a tul sok kodolastol. Szoval... kozel se vagyok, ugye? - Gondolom, hamar rajon majd, hogy a small talk nem a legerosebb oldalam; de legalabb probalkozok, es ez meg mindig jobb, mintha tovabb akarnank firtatni a tulelesi eselyeinket - bar a szexi tuzoltos reszre meg visszaterhetunk, talan, ha arra kerul a sor, mert ha mar nem jar ki nekunk beloluk, legalabb beszeljunk roluk, nem? Still better then nothing.

lesz ez meg jobb is, csak vard ki  <3
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Pént. Jan. 19, 2018 10:22 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sin & Sophie


Ha belegondolunk, egészen jól jártam. Nem igaz? Mennyivel szerencsésebb egy olyan fickóval beragadni a liftbe, mint amilyen Sin is? Járhattam volna sokkal rosszabbul is, mondjuk például ha valami sörpocakos perverz alak lépett volna be az utolsó pillanatban. De valószínűleg legalább olyan rosszul jártam volna, ha egy kilenc hónapos terhes nő dönt úgy, hogy velem akar együtt liftezni. Mi lett volna, ha éppen akkor indul be a szülés, amikor itt ragadunk?
Bármennyire nem csábít a gondolat, hogy mostantól mindenhol lépcsőzni fogok, az újabb és újabb gondolataimban felmerülő rossz lehetőségnek köszönhetően az a rengeteg lépcső mégis csábítóbban kezd hangzani, mint az, hogy valaha liftbe tegyem még a lábaim.
- Oh... - bólintok néhányat, mintha legalább annyira értenék a mindenféle számítástechnikai kódokhoz és kütyükhöz, mint egy profi - mint Sin. Valójában persze halvány lila gőzöm sincs arról, hogy mi folyik Bastien cégénél. Otthon ugyan én voltam Hackerman, de egy wifi készüléket bárki újra tud indítani. Csak a szüleim nem. De ha már a jó Isten - a szüleim milyen büszkék lennének most rám, hah - nem áldott meg kivételesen remek informatikai tudással, annál jobban kárpótolt a rajztudásommal. Ami részemről egy teljesen jó dealnek tűnik, a kódolást és egyéb dolgokat pedig ráhagyom az olyan profikra, mint amilyennel a liftbe is ragadtam.
- Igen, éppen hozzá jöttem. - Újabb bólogatás, azonban most mosoly is költözik az arcomra. Újra felmerül bennem a gondolat, hogy szerencsésebb nem is lehettem volna, amikor beragadtam ebbe a liftbe Sinnel. Ha szerettem volna a matekot a gimiben, akkor most simán megmondanám, hogy mégis mekkora esélye lehet annak, hogy éppen ugyanabban az időpontban, éppen ugyanahhoz az emberhez megyünk ketten is? (Amúgy valószínűleg elég nagy esélye lehet, attól függően, hogy ki is az a személy, akihez megy két ember, de most nem ez a fontos, hanem hogy a Sors is úgy akarhatta, hogy ma megismerjem Sint. Vagy a Sorsnak csak annyi célja volt ezzel az egésszel, hogy ne magamban kapjak pánikrohamot a bekrepált liftben.) - Ő a.. az egyik barátom haverja...? - A hangom több okból sem túl határozott, miközben próbálom elmagyarázni, hogy honnan is ismerem Bastient. Tekintve, hogy fogalmam sincs mégis miként kellene beszélnem Judasról. Nem mondhatom, hogy a pasim, mert bármennyire szeretném, nem az. Ráadásul az Ő és Bastien kapcsolatát sem tudom hova tenni. Szimplán ismerősök, vagy vannak olyan jó barátok, hogy mindenfélét megbeszéljenek?Például azt is, hogy hányszor adok randitippet Bastiennek? Halk sóhaj bukik ki belőlem és a fülem mögé simítok néhány elszabadult tincset.
- Ha én válogatnám a tűzoltókat, tuti, hogy csak jóképű fickók és szexi csajok lehetnének azok - nevetem el magamat gátlástalanul. Ha már ilyen szerencsétlen helyzetbe kerültünk, mégis miért maradnánk komolyak? Különben is, az életnek nem sok értelme van nevetés nélkül. Elvigyorodva folytatom: - Bár lehet, hogy akkor sztriptízbár tulajdonos lennék.
- Hát... - A kezeimet kezdem bámulni, holott a válasz nagyon egyszerű. -Igazából inkább a rajzban vagyok jó. Grafikus vagyok, vagy valami ilyesmi... - Újra elnevetem magamat és finoman megvonom a vállaimat is. A bátyáim körében mindenkinek az orra alá nyomtam a hivatalos papíromat is róla, amikor a kezeimbe kaptam, de idegenek előtt valahogy soha nem tudtam elkezdeni dicsekedni azzal, hogy mennyire jól rajzolok. - Szóval inkább a rajzokkal és vázlatokkal szoktam órákat tölteni. - Mondom mosolyogva.  


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Hétf. Jan. 29, 2018 5:59 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sophie && Sin


Erdeklodve vonom fel a szemoldokom, hallva a bizonytalansagot a lany hangjaban; elkezdek azon is gondolkodni, hogy vajon ez az egesz elbizonytalanodas mit takarhat, es elmormolok magamban egy imat is, hogy Sophie-nak ne romanca legyen Bastiennel, mert ezt mar csak elkepzelni is gross; legalabbis eleg kellemetlen lenne beragadni a liftbe a so-called fonokom szeretojevel, akinek epp a kezebe nyomtam a kavejat. Huh.
- Oh. - Mi mast mondhatnek? Nem tudom, akarjak-e belemenni a kapcsolataik erdekesnek tuno mivoltaba, mert egyreszt semmi kozom hozza, masreszt meg alig tiz perce ismerjuk egymast, minek kontarkodnek bele az eletebe? - En online ismertem meg es szentul meg voltam gyozodve rola, hogy mar reg a hatvanas evei veget jarja... Kepzelheted, mennyire vicces volt utana talalkozni vele.
Meg egy apro kacajt is eleresztek, ahogy felidezem magamban ezt a szituaciot, de mivel eleg fura a helyzetnek az a resze, hogy a semmibe nevetek, hamar abba is hagyom; nehogy miattunk meg Bastien csuklas-rohamot kapjon amiatt, hogy ennyit emlegetjuk.
- Ha valaha is megnyitod a fancy tuzolto sztriptizbarod, kapok VIP-belepot? - Szeles vigyorra huzom a szam, elkepzelve, hogy par ev mulva Sophie meg en egy tuzolto temaju sztriptizbarban mulatjuk az idonket, langolo italokat szurcsolgetve a VIP reszlegben, es emlegetjuk, ahogy beragadtunk a liftbe Bastien irodahazaban. Nem tudom, meg merjem-e osztani ezt a gondolatot vele is, de aztan vegul elvetem az otletet; tiz perc nem eleg ismeretseg meg ahhoz, hogy effele orultsegeket osszak meg vele.
Ezzel ellentetben arra mar felkapom a fejem, hogy azt mondja, grafikus; en eletemben egy normais palcikaembert sem tudtam lerajzolni, igy irigyeltem mindenkit, aki valamivel tobbet meg tudott rajzolni, mint ket palcikaemberke; es nem tudom, mennyire illetlen dolog erre rakerdezni, de mielott ezt jobban atgondolhatnam, mar meg is szolalok.
- Wow... Van nalad valami rajz, amit megnezhetnek? - A kerdesemhez meg kiskutyaszemeket is tarsitok, az arcat furkeszve, hogy addig se probaljam vegignezni a nala levo dolgokat, hogy vajon elferhetett-e a taskajaban egy mappa vagy egy skiccfuzet; bar fel vagyok keszulve arra, hogy azt fogja mondani, menjek mar a faszomba (vagy legalabbis a lift tulso sarkaba), de megprobalni sosem art, nem igaz? - Marmint... ha nem akarod oket memgutatni, azt is megertem, csak kivancsi vagyok; foleg, hogy egy normalis palcikaembert nem tudok rajzolni, szoval... ja, erted. Ugye?
©️
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Kedd Jan. 30, 2018 12:46 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sin & Sophie


Amikor Sin azt említi Ő hogyan ismerte meg Bastient, nem bírok magammal és kitör belőlem a nevetés. Hiszen pontosan azt a Bastient írja le, akit én is ismerek. Aki lélekben lehetne egy hatvanas évei végén járó nyugdíjas úr a piacról, akinek egyszer segítettél átkelni a zebrán, aztán amikor személyesen találkozol vele, legalább fél órán át azon gondolkozol, hogy ez nem egy hatalmas átverés-e, mert lehetetlen, hogy Bastien az a fiatalember legyen, aki veled szemben áll. Pedig igaz. Igyekszem ugyan visszafogni magam, mivel tény, hogy minden ellenére nagyon kedvelem Bastient, de csak nagy nehezen sikerül abbahagynom a nevetést és még akkor is ezer wattos vigyorral az arcomon pillantok sorstársamra. - Nagyon is el tudom képzelni - felelem még mindig mosolyogva.
- Hát persze, ez egyértelmű - mondom neki jókedvűen, és megint képtelen vagyok visszafojtani a nevetést, ami ezúttal nem olyan hangosan, de mégis kitör belőlem. Szép dolog is elképzelni magunkat a saját Magic Mike kaliberű sztriptíztáncosainkat nézve. Ha egyszer lenne egy zsák pénzem, már csak puszta szórakozásból is szívesen kipróbálnám milyen - ha csak egy hétig is - egy ilyen bár tulajdonosának lenni. Bár akkor valószínűleg sokkal hamarabb megunnám az egészet, mint most gondolom. - Sőt, ha valaha megnyitom, Te leszel az első, aki tudni fog róla. - Habár felelőtlen ígéretnek tűnik, tekintve, hogy még csak röpke tíz perce ismerjük egymást, de összességében nem lehetetlen. Ugye?
Mindig is úgy éreztem, hogy amikor a rajzolásra, vagy festészetre, vagy egyszerűen csak a művészetekre terelődik a szó egy beszélgetésben, ismerős terepre érkezem és könnyedén megnyílok a témával kapcsolatban. Persze nyilván, ki ne szeretne olyasmiről beszélni, akár órákig is, amit szeret csinálni? Én például rendszeresen kikészítem vele Rod bátyámat, amikor hosszú perceken át magyarázok neki egy új ceruzáról, vagy egy virágról, amit hazafelé sétálva láttam, vagy egy arcról, egy emberről, akit a buszon láttam. Erre persze meg bárki mondhatja, hogy csak meg kell találni a megfelelő társaságot, akivel órákig beszélhetek a ceruzákról és különböző rajzlapokról. - Öö.. Igazából van nálam egy csomó minden, szóval... - a táskám után nyúlok, hogy kihalásszam belőle a füzetemet, ami szinte mindig nálam van. - Enélkül szinte soha nem jövök el otthonról, de a legtöbb be sincs fejezve... - vállat vonok. Néha a buszon látok meg egy arcot, amit muszáj vagyok elkezdeni, néha séta közben kell megállnom, mert olyasmit láttam, ami megtetszett és van, hogy három órába telik meginnom egy kávét, mert lefoglal, hogy lerajzoljak valamit a kávézóból. Sin kezébe adom a skiccfüzetet és figyelem, ahogy kinyitja. - Nem mindegyik mestermű, de van amelyikre egészen büszke vagyok.


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Kedd Jan. 30, 2018 3:16 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sophie && Sin


Most, hogy frissen sult sztriptizbar VIP vagyok, egybol komplettebnek erzem az eletem; legalabbis viszonylag kellemes volt eljatszani ezzel a gondolattal, hogy valahol es valamikor lehetnek fontosabb is a senkinel, aki most vagyok. Nehez lenne osszefoglalni, mi minden fut meg at az agyamon jelen pillanatban, legalabbis a szocialis statuszom tekintve, de nem hiszem, hogy sokaig akarnek ezen gondolkodni; elvegre is annak a vege biztosan az lenne, hogy elkapna valami depressziv hangulat, amivel megolnek a beszelgetesunk kis vibe-jat.
- Elkenyeztetsz, annak ellenere, hogy olyan tizenot perce ismerjuk csak egymast. - Szorakozottan turok a hajamba, elsimitva par kusza tincset az arcombol, hogy par pillanattal kesobb mar zavartalanul lapozgathassam a skiccfuzetet; nem, mintha az a nehany, onallo eletet elo hajtincs annyira eltakarna a latvanyt, de hat... Na. Igy legalabb jobban latom azt a rengeteg rajzot, amit csinalt, es igazabol csak pislogni tudok, hogy az osszes mennyire jo.
- Ezek kurva jok, Sophie. - Csak egy pillanatra nezek fel ra, hogy egy apro mosollyal biztassam, mert gondolom, annak semmi ertelme nem lenne, ha elkezdenek papolni arrol, hogy jobban kene hinnie magaban meg ilyen szarsagok, amikkel altalaban a szulok tomik a gyerekeik fejet. Mar csak azert sem, mert nem vagyok az apja, meg igazabol gyerekem se volt meg soha, meg fogalmam sincs, minek az embereknek gyerek; de a rajzai tetszenek, es egy pillanatig megfordul a fejemben az is, hogy vajon ha en tudnek igy rajzolni, vajon hany kepem lenne mar a viragboltosrol, akinel baszdmeg-csokrot vettem, aztan vegul rajovok, hogy az eletem kurva szar, meg hogy meg akarok halni. - Vallalsz comissiont is?
Na, ezt meg ugy mondom ki, hogy at se gondolom; nem, mintha annyira comission type lennek, meg fizetni akarnek neki, hogy stalkolja le a viragboltost, de megfordul a fejemben az otlet; ha mar eloben ugyse latom tobbet, akkor miert ne nezegethetnem lerajzolva?
- Amugy ez valoszinuleg fura kerdes lesz, de melyik a kedvenc rajzod? Marmint... tudod, a sajatjaid kozul. - Kivancsian vonom fel a szemoldokom, ahogy visszanyujtom neki a fuzetet; tapasztalatbol tudom, hogy az ember altalaban nem kedveli a dolgokat, amiket sajat maga keszit, es kivancsi vagyok, hogy ezzel vajon o is igy van-e; ha nem, akkor legfeljebb gyorsan terelem a temat es visszaterek a szexi tuzoltokhoz, abban a remenyben, hogy ha sokaig emelegetem oket, akkor majd valami lesz is ebbol, mert hat megis csak kellemesebb lenne, ha valami hottie szedne ki minket innen, mint... valaki mas.
©️
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Csüt. Feb. 01, 2018 12:06 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sin & Sophie


- Biztos mindenki más is VIP tagságot biztosítana a leendő sztriptízbárjában annak, akivel együtt ragadt be a liftbe - jegyzem meg széles mosollyal az arcomon, ahogyan Sinre pillantok. - Még akkor is, ha csak tizenöt perce ismerik egymást. - Finoman megvonom a vállaimat, miközben felnevetek. Szerintem mindketten nagyon jól tudjuk, hogy ha nem egymás társaságában ragadunk be, hanem mondjuk valami nagyon komoly üzletemberrel, vagy éppenséggel üzletasszonnyal, akkor nem szexi tűzoltókról és sztriptízbárokról beszélgetnénk. Sőt, ha mással ragadok be, lehet, hogy nem is akarnék beszélgetni. Ellenben Sin nagy szerencsémre nem csak sorozatgyilkosnak nem tűnt így az első tizenöt percben, de azt kell mondjam, hogy kifejezetten élvezem a társaságát. -Sőt, Te szinte már az egésznek a résztulajdonosa vagy. - Újabb vigyor jelenik meg az arcomon. De ha már szinte együtt találtuk ki az egészet, akkor nem így van?
Hogy a szűk helyen egyre fogyó oxigén hiányának köszönhetően, vagy egyébként is beszédes jellememnek köszönhetően, de nem sokat gondolkodom azon, hogy odaadjam-e a táskámban lapuló füzetet a férfinak. Részben ugyan nem szeretek dicsekedni a munkámmal, mert ha valamit sikerült megtanulni a Bibliaimádó szüleimtől, akkor az az volt, hogy ne legyek túlságosan öntelt, csak azért, mert valamiben jó vagyok. Mert hát természetesen a rajztudásomat is csak Istennek köszönhetem, meg ilyenek.
- Köszönöm. - Mosolyra görbülnek az ajkaim, miközben Sinnel együtt nézegetem a füzet lapjait. A különbség csak az, hogy én már ezerszer láttam ezeket a rajzokat és szinte tudom, hogy mi lapul a következő lapon. Nem mondom, hogy unom őket, de egészen más az, ha én magam nézem át mit műveltem az elmúlt egy hónapban, mint az, ha valaki más lapozza végig a munkáimat. - Persze. Bár nem ígérek semmit... -teszem hozzá gyorsan, mert eszembe jutnak a grafikus tanfolyamra készített házifeladataim, amiket néha már csak szenvedésből fejeztem be, mert nem akartam befejezetlen házival odaállítani. - Az arcokban egész jó is vagyok - jegyzem meg büszkén, mert eszembe jut a füzet különböző pontjain rejlő arc, amelyiket olyan szívesen rajzoltam az elmúlt hetekben.
- Hát... - Elgondolkodva nézegetem a lift ajtaján homályosan visszaköszönő árnyékainkat, miközben próbálok felelni a kérdésére és felidézni egy rajzot a füzetben, amivel kapcsolatban úgy éreztem, igazán büszke vagyok rá. Végül odalapozok egy arcképhez, ami akkor készült, amikor először kértem meg a bátyámat arra, hogy hadd rajzoljam le, itt Párizsban, a közös lakásunkban. - Ezen például jól sikerültek az árnyékok - magyarázom mosolyogva. - Egyébként Ő a bátyám. Na nem mintha releváns információ lenne, vagy érdekelne, de... - vállat vonok. Átpörgetem a füzetet és megkeresem azt a rajzot a parkból, amit annyira szeretek. - De talán ez a kedvencem.Van egy másik, amin a bátyáim meg én vagyok, de az nincs benne a füzetben. Bár annak inkább érzelmi értéke van.


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Csüt. Feb. 01, 2018 6:33 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sophie && Sin


Nem tudom, mennyire abszurd a szituacio, hogy megfordult a fejemben, hogy tenyleg megnyithatnank azt a  sztriptizbart, mert nekem teljes mertekben meglenne a penzem ra; amennyiben nem akarnank nagy skalan elindulni egybol, akkor siman mukodokepesse lehetne tenni ezt az otletet, de aztan rajovok, hogy egy normalis vilagban egy informatikus sem keres annyit, amennyit en, meg ezzel nem is dicsekszik az ember, hogy az offshore szamlajan millioi vannak, szoval inkabb el is vetem a temat; csak egy apro kis kacajjal konstatalom, hogy ha valaha is sztriptizklubot akarnek nyitni, mar lenne kit tarstulajdonosnak bevennem, es hat ez kezdetnek mar eleg jo volt, nem?
Bar kit erdekelne a fiktiv sztriptizbar, amikor ilyen rajzokat nezegethet?
- Igazabol inkabb kivancsisagbol kerdeztem meg. - Szorakozottan vonom meg a vallam, elbamulva a semmibe a lift ajtajan; nehez elkepzelnem is igazabol, kit rajzolhatna le nekem, mert amiota utoljara betettem a viragboltba, hetek teltek el, es nem is voltam biztos abban, helyes dontes lenne-e akar csak a gondolataimban is visszaterni oda. Igy is eleg bajom volt mar Ellie-vel, es teljesen folosleges lett volna belekeverni ebbe egy teljesen kivulallo szemelyt.
- Nem mintha ertenek hozza, de ez tenyleg jol nez ki. - Szeles mosolyra huzom az ajkaim, jobban szemugyre veve a rajzot Sophie batyjarol; eszreveszek par apro reszletet, amikben hasonlitanak egymasra, de talan ha nem mondana, hogy rokonok, nem is jonnek ra - ennek ellenere megertoen bologatok, ahogy mesel, es igazabol van valami bajos abban, ahogy ezt csinalja; bar lehet, ez mar csak az en elbaszott dolgom, hogy szeretem, ha az emberek lelkesednek bizonyos dolgok irant. - Nem csak a rajz, a batyad is.
Hat.... igazabol kurvara nem ezt akartam mondani, de ha mar kint volt, keso volt visszavonni, ugye? Meg nagyon mast nem is tudtam csinalni, csupan zavartan a hajamba turni es probalni elnevetni a helyzetet, ahelyett, hogy eszeveszett magyarazkodasba kezdenek arrol, hogy az egyaltalan nem ugy volt, hogy epp kozoltem, hogy a batyja egy hottie, meg igazabol nekem baratnom van, mi meg egy liftben fogunk meghalni. Egy pillanatra ez utolsorol sikerult is elfeledkeznem; legalabbis addig a pillanatig, amig el nem forditottam a fejem, hogy ne kelljen Sophie szemebe neznem, miutan igy elastam magam, es ehelyett a sajat, elmosott tukorkepemmel kezdtem el farkasszemet nezni.
- Bastien szerencsesnek mondhatja magat, hogy ennyire jo grafikus dolgozik neki. - Valamelyest visszanyerem a formam, de meg mindig nem tudok a lany szemebe nezni; neha tenyleg gondolkodnom kene, mielott megszolalok, mielott tenyleg elasom magam az emberiseg nagy reszenek szemeben azzal, hogy kimondok mindent, ami epp eszembe jut.
©️
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Szomb. Feb. 03, 2018 1:30 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sin & Sophie


- Mikor még tanfolyamra jártam, mindig csomó feladatot kaptam és.. Mindenféle dolgot le kellett rajzolnom. Például volt, hogy más emberektől kellett megkérdeznem mit szeretnének mit rajzoljak le. Tök ciki volt a kávézóban feltartani a sort, mert a barista hülyének nézett. - Mondom gyorsan, mielőtt még valahogyan arra következtetne velem kapcsolatban, hogy stalker is vagyok, nem csak képzeletbeli leendő sztriptízbár tulajdonos. Ami valljuk be már magában elég szokatlan titulusnak tekinthető. Ugyanakkor tény, hogy valószínűleg soha nem leszek ténylegesen sztriptízbár tulaj. Ami nem tudom, hogy szomorúsággal, vagy éppenséggel megkönnyebbüléssel tölt-e el éppen. - Bár igazából az is lehet, hogy csak nem értette amit mondok, az akcentusom miatt - Ez utóbbit már sokkal inkább csak magamnak mondom, és nem a beszélgetésünk szempontjából releváns információként.
- Szóval ha netán szükséged lenne egy rajzra az íróasztalodra, amit nézegethetsz, amikor unatkozol.. - vállat vonok, közben érzem, hogy az arcom szép lassan paradicsom színűre vált. Hiszen mégis mi a fenéért akarná, hogy bármit is lerajzoljak neki? Pont én. Megköszörülöm a torkom és inkább a füzetemet bámulom intenzíven, mintha arra várnék, hogy megszólaljon.
- Köszönöm - széles mosollyal az arcomon pillantok rá, fogadva a bókot. Még akkor is jól esik, ha csak udvariasságból mondja és valójában nem gondolja komolyan. Habár tény, hogy amilyen körökben az én munkáim megfordultak, a reakciók általában teljesen őszinték - legalábbis szeretném azt hinni. Ennyi idősen éppen elég nagyot álmodtam azzal, hogy egyetem helyett egyszerűen Párizsba költöztem és most megkaptam ezt a munkát Bastientől.
Amikor a bátyámra tesz megjegyzést, nem bírom ki, hogy ne nevessek fel. Hiszen mind a tizenkilenc évemet figyelembe véve krónikákat tudnék mesélni Rodiról. - Ó, a látszat néha csal - jegyzem meg még mindig vigyorogva. - Lehet, hogy Rod nem kancsi és púpos, de gyerekkoromban tökre élvezte, hogy az összes babámat lefejezi. A szemem láttára - nevetve megrázom a fejemet, amikor visszagondolok a sajnálatos eseményre és a rengeteg könnyre, amit hullattam azokért a babákért, akiket fél napba telt megfelelően összepárosítani és újra összerakni.
- Igazából talán a közös ismerősünknek köszönhető az egész... - mondom elgondolkodva. Alig fejezem be a mondatot, a lift rándul egyet, én pedig kétségbeesetten igyekszem megkapaszkodni valamiben - nem mintha sok értelme lenne -, ami egyik oldalon a lift oldala, a másikon viszont Sin karja lesz. Kell néhány másodperc, amíg tudatosul bennem, hogy a rázkódás abbamaradt, tehát nagy eséllyel nem zuhanunk le,és nem halunk meg. Sinre pillantok és bocsánatkérő mosollyal engedem el a karját, amit eddig szorongattam. - Ne haragudj!


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Szer. Feb. 07, 2018 12:55 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sophie && Sin


- Nekem nem tunt fel, hogy akcentusod lenne. - Erdeklodve vonom fel a szemoldokom; ahogy sietosen felidezem magamban az egesz, eddigi beszelgetesunk, tenyleg nem veszek eszre semmilyen akcentust nala, bar az is teny, hogy nem hangzik ugy, mintha szuletett francia lenne. Bar ki voltam en, hogy kritizaljam? En is ott sebeztem szerencsetlen nyelvet, ahol csak jott, de csak mert egyszeruen lusta voltam normalis ember modjara, valasztekosan kifejezni magam. - Amugy ha lenne iroasztalom, megkernelek, hogy rajzolj ra valamit, de jelenleg annyi hely sincs rajta, hogy a cigarettas dobozom rategyem, nem hogy meg egy kepet.
Szorakozottan kuncogok, ahogy felidezem magamban, hogy is nez ki az iroasztalom jelen pillanatban; a bal oldalan felhalmozott pizzadoboz-kupac nem olyan dolog volt, amire buszke voltam, de hat amirol a tarsadalom nem tudott...
- Ez viszont... Morbid. - Itt viszont mar nem allom meg, hogy el ne nevessem magam, elkepzelve a rajzon levo ferfit, ahogy barbie babakat fejez le kulonbozo eszkozokkel, es ez valamiert annyira abszurd otletnek tunt, hogy jobbnak lattam ezt nem megosztani Sophie-val. - De azota mar kinotte a lefejezest, ugye?
De mielott meg valaszt kapnek a kerdesemre, a lift randul egyet, es en a szabad kezemmel vetek keresztet, meg annak ellenere is, hogy nem vagyok vallasos, mert biztos vagyok abban, hogy most fogunk meghalni; de a lift vegul megall, es mi meg mindig eletben vagyunk. Hurra.
- Semmi baj, en is meg voltam gyozodve arrol, hogy meghalunk. - Szorakozottan turom el az osszeszilalt hajtincseket az arcombol, ahogy a lanyra nezek; azt hiszem, ha innen kijutunk, soha tobbe nem szallok be semmilyen liftba es mindenhova lepcson megyek majd, meg ha a huszadik emeletre is kene felmasznom. - BAr ez nem is hangzott ugy, mint egy mentoakcio, szoval... Meg meghalhatunk.
Ez aztan a pozitiv hozzaallas.
©️
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Szomb. Feb. 24, 2018 4:30 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sin & Sophie


- Akkor már Te vagy.. kábé a második, akinek nem tűnt fel - jegyzem meg halvány mosollyal az arcomon. Nem tudom mi van a franciákkal, meg azzal, hogy olyan büszkék magukra, de az eddigi itt tartózkodásom során nem egyszer fordult már elő velem, hogy kaptam néhány rosszalló pillantást, amiért olykor meg sem próbálom legalább fele olyan jól beszélni a nyelvet, mint ők. Aztán persze eszembe jut, hogy volt már olyan, akinek kifejezetten tetszett az akcentusom. Bevallom engem feleannyira sem érdekel a dolog, mint amennyit a helyiek vesztegetnek arra, hogy egyáltalán csúnyán nézzenek rám. Pár hónap múlva lehet, hogy már fel sem fog igazán tűnni.
- Ha valamikor mégis akadna hely rajta, csak szólj - mondom széles mosollyal az arcomon, ahogy rá pillantok. Azok után, hogy olyan érdeklődő volt a rajzaimmal kapcsolatban és olyan kedvesen meg is dicsérte őket, még szép, hogy lenne kedvem valamit rajzolni neki. Különben is jó néha olyasmivel foglalkozni, amit nem a munkahelyemre kell behoznom, hanem egyszerűen saját kedvemre csinálom.
Együtt nevetek vele, amikor elmesélem, hogy Rod milyen gyilkos hajlamú is tud lenni. Habár tény, hogy az már sok-sok hosszú éve történt, de én aztán nem tudtam neki elfelejteni, hogy - gyerekfejjel úgy tűnt - órák hosszú munkájába telt, míg minden babám visszakapta az eredeti fejét és végtagjait. Még szerencse, hogy most már felnőttek vagyunk és mindketten kinőttük a rossz szokásainkat - többnyire. Arról például tudnék mesélni, hogy Rod mennyivel több időt tölt el a fürdőszobában, készülődéssel, mint én. - Szerencsére igen - nevetve bólintok párat, közben a vállam mögé seprek néhány tincset a hajamból, amelyek a beszélgetés közben szabadulni próbáltak. - De nem is nagyon vannak már babák, amiket lefejezhetne. - Magyarázom vállvonogatva. Ez persze részben annak köszönhető, hogy közben mindketten felnőttünk, részben meg annak, hogy most már mindketten a világ másik felén élünk. Mellesleg őszintén hiszek abban, hogy Rod az újdonsült kaktuszomat - amit azért szereztem, hogy kicsit feldobja a szobámat - nem fogja úgy bántani, mint a babákat.
Kezdetektől fogva reménykedtem abban, hogy amikor mi beragadtunk ebbe a kicsit sem szimpatikus liftbe, odalent a biztonsági őrök rögtön a mi megmentésünkkel kezdtek el foglalkozni - ha másért nem is, de legalább azért, hogy az irodaházban tökéletesen működjön a közlekedés a szintek között. Mert fogadok, hogy ha mi, fiatalok inkább a liftet választjuk a lépcsőház helyett, akkor mások is hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Amikor azonban a lift hatalmasat rándul, rögtön az fut át az agyamon, hogy itt és most fogunk meghalni. - Hátha csak ez is a mentőakció része - mondom kicsit sem magabiztosan. Hiszen hogy is lehetne az a liftszerelés része, hogy a benne ülők kis híján szívrohamot kapnak? Nem mintha egyébként értenék hozzá. Pozitív hozzáállás, pozitív hozzáállás. - Hányadik emeletnél állhattunk meg? - Kérdőn pillantok a mellettem üldögélő férfira. - Mármint csak azért, hogy vajon mennyit tudunk innen zuhanni - nevetem el magamat, miközben finoman megrázom a fejemet. Már csak a gondolata sem vonzó annak, hogy bármennyit is zuhanjunk.
- De ha tényleg meghalnánk, örülök, hogy megismertelek - nézek rá széles mosollyal az arcomon. Amiről nagyon egyszerűen leolvashatja most, hogy a teljes igazságot mondom.



avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház •• Vas. Feb. 25, 2018 11:46 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sophie && Sin


Tobbet mar igazan nem kommentalok az akcentusan; semmi ertelme nem lenne, hiszen gondolom, magatol is rajott mar, hogy minden bizonnyal azert nem hallom ki a kiejtesebol, mert en magam sem vagyok szuletett francia, sot, igazabol neha meg arra se veszem a faradtsagot, hogy azzal a szepen kitanitott franciaval fejezzem ki magam, amit ismerek, csak unottan, angolul dobalom a szavakat a sznob franciak arcaba. Neha kurvara nem voltam kepes megerteni ezt a nyelvi sznobizmust, amit reprezentaltak, de hat... Miert is akartam volna? Rohadtul nem erdekelt, mit es miert csinalnak, csupan az eletem akartam nyugodtan elni, messze attol az egesz kaosztol, amive egesz letezesem valt par honappal az ocsem halala utan. Miert akartam volna hat fennakadni olyan aprosagokon, mint az idiota francia mentalitas?
De a beszelgetest hiaba folytatnam tovabb; elvegre is a lift ugy dont, hogy ideje meghalnunk. mert lejart a szavatossagi idonk az eletben. Egy percig talan meg halas is vagyok neki, hogy ugy dont, megfoszt vegre az eletemtol; bar Sophie-ert kar lenne, de hat... Nem sok ertelme lenne diskuralni egy lifttel, ugye?
A kerdesere a lift kis kijelzojere pillantok; a szamok valami veszett gyorsasaggal ugralnak rajta, amibol arra tudok kovetkeztetni, hogy minden valoszinuseggel beragadtunk ket emelet koze es szerencsetlen eszkoz keptelen eldonteni, melyikhez allunk kozelebb... Vagy csak nem akarja kozolni, mennyi az eselye annak, hogy a kovetkezo tiz percben meghalunk?
- Hat... talan valahol a harmadik es negyedik kozott, szoval ha lezuhanunk, a legrosszabb esetben szarra torjuk magunkat. - Nem, mintha annyi tudasom lenne a lift zuhanasarol, sose zuhantam meg le eggyel, de elegszer lattam a kulonfele filmekben ahhoz, hogy ki tudjam kovetkeztetni, hogy kurvara meg fogunk halni. Hat, de legalabb a tarsasag jo lesz, nem?
- Reszemrol a szerencse, csak... hat, inkabb ne haljunk meg. - Szorakozottan nevetek fel, de le sem tagadhatnam, hogy azert a halal gondolata annyira nem ragadtat el; szivesennek lennek otthon es fekudnek az agyamban, es igazabol eskuszom, hogy ha kijutunk innen, minden vasarnap elmegyek templomba, felhagyok a bunos elettel, adomanyozok az allatmenhelynek, csak...
- Haho, fiatalok?! - Gondolatmenetembol az szakit ki, hogy a beragadt lift ajtaja resnyire nyilik, aztan valahol a bokam magassaganal meglatok egy fem rudat, aztan egy bekukucskalo arcot. Ezek szerint igazam volt abban, hogy beragadtunk ket emelet koze.... Es nem fogunk meghalni, hiszen az idosodo bacsika hatarozottan tuzoltonak nez ki, es a celja biztosan az, hogy kiszedjen minket innen, nem, hogy kozolje, hogy most fogunk meghalni. Megkonnyebbulten sohajtok, hogy megmentettek minket mielott meg ostobasagokat fogadtam volna meg, mert.... let's face the truth, abban a pillanatban langra lobbannek, amelyikben betennem a labam a templomba.
- Ugy tunik, megse fogunk meghalni... Mit szolnal, ha ezt megunnepelnenk valahogy, ha mindketten vegzunk a munkaval? - Apro, felszeg mosolyra huzom az ajkaimat, ahogy Sophie fele fordulok. - Ha nincs jobb dolgod munka utan, szivesen elvinnelek kavezni, ismerek egy egesz jo helyet a kulvarosban.
©️
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Irodaház ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ajánlott tartalom

Irodaház
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-