» Egy-két táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
Ritkán találkozunk, de ha mégis keresztezzük útjainkat a kanyargós folyosókon, legtöbbször Te segítesz rajtam. Nem tagadom, többször sikerült eltévednem és valahogy mindig te voltál az, aki végül útba igazított. Kedves vagy velem, kedvesebb, mint a munkatársaim többsége. Legtöbbször kávéval vársz a szünetekben és igen titokzatos módon, csak a nevedet árultad el és a munkádat. A tetőtéri helyiségek egyike a tiéd, restaurátor vagy, mindig áhítattal beszélsz a munkádról.
Gyakran jössz le hozzám az alagsorba, szerinted bunkóság, hogy ott dolgoztatnak. Különös ez a helyzet, sokszor nem tudom, hogy féljek tőled vagy belepirulva a gesztusokba, tinilányként viselkedjek. Szeretném azt hinni, hogy tényleg érdeklődsz irántam, de annyiszor megégettem már magam, hogy nem fűzök nagy reményeket a viselkedésedhez. Nem tudom, de kíváncsivá teszel és a legrosszabb, hogy miattad várom az előadások közti szüneteket. Kevés barátom van, de te könnyen és hamar kerültél közel hozzám anélkül, hogy tolakodó vagy erőszakos lettél volna.
Látássérült vagyok, de sosem éreztetted velem, hogy más vagyok. Talán csak akkor, amikor a nap folyamán legalább kétszer ragadsz meg a könyökömnél fogva és tessékelsz a nekem megfelelő útra.


Nem szabnék meg többet az úriemberrel kapcsolatban, lassan haladnánk, barátokként azért ismerünk ezt-azt a másikról, de mivel nemrég kezdtem a munkahelyemen, így túl sok mindent nem derítettünk ki egymásról. Lesz rá egy csomó időnk. (:
A pb-vel kapcsolatban bárki szóba jöhet, morbid dolog, de vakként teljesen mindegy. Bár azért Armie Hammer nem rossz pasas.