Nappali - Page 4
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Today at 3:36 pm ✥

✥ Today at 8:51 am ✥

✥ Yesterday at 10:05 pm ✥

✥ Yesterday at 10:00 am ✥

✥ Pént. Szept. 21, 2018 9:23 pm ✥

✥ Pént. Szept. 21, 2018 8:53 am ✥

✥ Pént. Szept. 21, 2018 8:05 am ✥

✥ Csüt. Szept. 20, 2018 10:34 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Nappali •• Szomb. Jan. 06, 2018 9:30 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

First topic message reminder :

******
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2326
● ● Reag szám :
1530
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Vas. Szept. 16, 2018 8:13 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Csak szemlélem a plafont és azon elmélkedtem, hogy jutottunk idáig. Hogy miket mondott nekem , de csak egy dolog visszhangzott oda vissza megállás nélkül: mi nem vagyunk egy pár….
Akkor mik vagyunk? Mert szerinte a beosztottja se vagyok, ha jól értettem, de a nője sem. Nem tudom hová helyezni magam azon kívül, hogy lotyó, kitartott házi kurva, de ha belegondolok már ez se leszek, mert nem fog pénzt adni. Tehát csak egy nő leszek, akit kedvére megkefélhet, és még pénzt se kapok érte…. ÉS ezek után mondja, és bizonygassa Clair , hogy szeret, és akar engem. Akar arra, hogy legyen neki egy ágymelegítője, hiszen alig értünk haza és ő már is neki akart fogni. De az, hogy engedményeket adjon? Azt már nem. Pedig nem kértem sokat, egyáltalán nem, és nem is utaltam ilyesmire, hogy mi egy pár lennénk.
Csak nézek ki a fejemből, és élvezem a víz adta melegséget, mert ennek legalább van. Nézem a falon lefolyó bort, kár érte, inkább megittam volna, de még mindig nem tudom melyik volt az a pillanat, amikor felemeltem, és a falhoz vágtam.
Dean hangja ránt vissza a valóságba. Mit csinálok? Még is mit csinálna az ember a fürdőszobában?
Valahogy kikecmeregtem, folyt belőlem a víz, amin csak elmosolyodtam, majd mit se törődve, nyitottam ajtót, és indultam a szobám felé, és nem érdekelt, hogy mit akar.
- Tessék, már szabad, mehetsz – morogtam oda ezt a párszót, majd ha sikerült elérnem a szobámat, akkor ajtó becsuk, és nem érdekelt, hogy mennyire vizeztem össze mindent, és csak a szobába tudatosult bennem, hogy a köntös teljesen rám tapadt. Így most még egyszer elmosolyodtam, majd neki álltam magamról levenni, és azon gondolkodtam mit csináljak vele, de előtte magamra kaptam egy hálóingfélét, majd az egyik virágcserép felett kicsavartam a maradék vizet, és kiterítettem amennyire csak tudtam a köntöst, hogy végül csak bezuhanjak az ágyba.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
84
● ● Reag szám :
78
● ● karakter arca :
adriana lima


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Vas. Szept. 16, 2018 8:43 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Félig meddig már alszok, pedig tudom, hogy nem lenne szabad. Annyira biztos vagyok benne, hogy Emily megint akkor fog lelépni, amikor alszok. Lehet innom kéne egy kávét, hogy jobban bírjam az éjszakázást, mert ma tuti nem fogok aludni. Viszont a fáradtság nagy úr és már épp csukódtak le a szemeim, amikor üveg törésre riadtam fel. Nem is tétlenkedtem, valahogy sikerült kimásznom az ágyamból és odabotorkáltam a fürdőszobához. Be is kopogtam és feltettem a kérdésem. Válasz az nincs, én pedig egyre idegesebb vagyok az ajtó túloldalán. Mikor kinyílik előttem, már épp rajtra kész vagyok, hogy orvoshoz vigyem, de szerencsére semmi baja. Arra nem számítok, hogy ennyivel elintéz.
Csak nézem, mert fogalmam sincs, hogy most mit csinál. Nem tetszik ez a hűvös természet és az, hogy csak így elsétált mellettem. Most nem is érdekel, hogy tiszta víz az egész szőnyeg, az azért fáj, hogy így becsukja az ajtót. Csak sóhajtok egyet, de mielőtt bemennék, azért benézek a fürdőszobába. Eléggé nehéz lesz ezt a bor szagot a fürdőből kiszedni, de most nem állok neki takarítani, inkább hívok valakit később.
Odamegyek a szobájába, majd belépek, minden kopogás nélkül. Tudom, hogy nem fog neki tetszeni, de nem érdekel. Ezt meg kell beszélnünk, nem csinálhatja ezt velem.
- Rendelek vacsorát, hogy közben tudjunk beszélni. Jó lenne ha kijönnél. - Mondom neki, én még mindig éhes vagyok, azóta sem ettem semmit, viszont azt is akarom, hogy beszéljünk. Szerintem igen is fontos.
Leülök az ágya mellé, ha nem kelt fel, de inkább el is fekszek mellé, megölelve, mert a fejem már baromira nehéz a fáradtságtól. Szerintem még egy perc és magam esnék össze az álmosságtól, de reménykedek abban, hogy itt marad velem. Azért még próbálom magam ébren tartani, ami elég nehezen de sikerül.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
82
● ● Reag szám :
77
● ● karakter arca :
Andrew Cooper


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Hétf. Szept. 17, 2018 6:54 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Csak nézem ahogy bejön. Nem kopog, csak megérkezik. Nem is szólok semmit sem, csak oldalra fordulok az ágyon. Ő lakása azt tesz benne, amit akar, én itt csak egy megtűrt, vagy tartott személy vagyok. Hm..kicsit hasonlatos , mint egy házi kedvenc, azzal a különbséggel, hogy az ember a kedvencét nem kettyingetni kedvére. Ő meg engem igen. És eddig élveztem is, sőt tökéletesnek találtam a kettőnk között lévő szexuális dolgokat, hiszen ténylegesen kielégítő volt. De most….Most valahogy még kívánni sem kívánom, pedig nagyon hiányzik. Minden érintés, minden csók, de ez amit tesz …. ez most tönkre tesz mindent. Tényleg ennyire sokat kértem volna? Valahogy nem tudom elhinni.
- Nem vagyok éhes, inkább aludnék ,de ha úgy kívánod – valahogy nem akartam beszélgetni sem, enni meg úgy sem tudnék, mert egy falat se fog lemenni a torkomon.
Valahol jól esik ez , hogy odafekszik megölel, ugyan akkor most mérges vagyok rá, mert most tényleg megint ezzel fog próbálkozni, hogy a bugyimba jusson?
- Evésről, és beszélgetésről beszéltél, nem dugásról – mondtam felsóhajtva, majd kimásztam mellőle valahogy direkt úgy, hogy lássa, hogy a hálóing alatt nincs semmi. Igen, villantottam neki egy csodát, ahová ma tutira nem fog bejutni.
- Vagy szólj , ha még is dugni kívánsz, és akkor előkészülök, pózba vágom magam, hogy neki foghass- térdeltem vissza az ágy szélére, de idejét se tudom, hogy mikor voltam ennyire érzelmetlen, vagy hideg…Talán még kezdő koromban, amikor neki fogtam a testemből élni. Pedig akkor is, és most is van bennem érzelem, nem is kevés.
Úgy érzem magamat, mint akit megrágtak, kiköptek, és még meg is taposták. Fáj ez a távolságtartás, fáj, amiket mondott, és ha eddig nem is bántott meg annyira, akkor ma este sikerült neki. A kérdés csak az, hogy fogja tetőzni még vagy sem. Lehet tényleg el kellene költöznöm , bár akkor oda lesz a megtakarításom amim van. Viszont azt lehet nem ártana egy újabb számlára átrakni, mert a végén még azt is visszautaltatja magának,mert minek az nekem.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
84
● ● Reag szám :
78
● ● karakter arca :
adriana lima


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Szer. Szept. 19, 2018 6:10 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Nem szokott zavarni, hogy kopogjak. Egyszerűen besétálok és ránézek. Elhúzom a számat amikor meglátom, hogy elfordul és tényleg hagynám aludni de nem akarok vele haragban lenni, igy is elég nehéz volt kibirni, hogy ne menjek utána a hotelbe. Nagyon hiányzik és vele akarok aludni még ha nem is lenne köztünk semmi.
Végül úgy döntök, hogy mellé fekszek és átkarolom. Csak egy pillanatra az hittem, hogy talán tudunk aludni de nem úgy tűnik mert megvádol.
- Nem is csináltam semmit csak átkaroltalak. - Mondom neki mert ez az igazság. Sőt ha azt vesszük és nem szól semmit akkor simán elaludtam volna. Most kivètelesen eszembe se jutott, hogy lefeküdjünk. Már fèlig alszok mikor èrzem, hogy kimászik mellőlem ès a fejemhez vágja, hogy nem erről volt szó. Felülök nagy nehezen az ágyon majd megdörzsölöm a napszemüveg alatt a szemeimet. Sajnos nem figyeltem ahogy felkelt mert mondhatni a szemeim tényleg csukva vannak.
- Mondd meg mit csináljak, hogy megbèkèlj? - Nèzek rá őszintèn, szerintem már egy kicsit belefáradtam ebbe a veszekedésbe. Sőt még a kajálást is kihagynám csak, hogy aludjak végre. Közelebb csúszok hozzá és megfogom a kezét majd ha engedi akkor magamhoz is húzom, hogy a mellkasomra feküdjön. Nem akarok tőle semmit, szimplán vele aludni és lenyugodni a mai nap után.
- El fogsz menni miközben alszok? - Teszem fel a kérdésemen, azt hallhatja a hangomon, hogy elég fáradt vagyok. Direkt próbálok fenn maradni mert tényleg beszélni akarok vele. Ki akarok vele békülni elvègre nem ezért hoztam haza. Tudom, hogy eléggé hiányom van de ha nem akarja akkor nem erőltetem, eddig sem tettem. Pont ezért nem értem, hogy miért mond nekem ilyet. Elkezdem simogatni a vállát, persze csak ha hagyta magát, hogy magamhoz húzzam.
Ha nem, akkor szimplán csak közelebb csúsztam hozzá és vártam a választ a kérdésemre mert azt felrakom akár közel bújik akár nem.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
82
● ● Reag szám :
77
● ● karakter arca :
Andrew Cooper


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Szer. Szept. 19, 2018 7:37 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Nem értem mit keres itt. Ezek szerint neki mindent szabad, bár nem tudom mit háborgok az ő lakása. Csak ha én nem mehet az ő ágyába, akkor ő miért jöhet az enyémbe minden zokszó nélkül? Valahogy nem érzem igazságosnak most. Az meg nem csoda, hogy azt kérdeztem tőle, hogy dugni jött e, hiszen alig estünk be az ajtón erre akart rátérni, akkor most miért nem?
- Az ágyamba vagy – válaszolom meg egyszerűen ezt a nem csinált semmit. Jól esett nem mondom, de a jelenlegi helyzetbe … Nem akarom. Haragszok rá nagyon, és még mindig nem érzem igazságosnak azt, amit kért. Az valahogy nagyobb értékkel bír , mint egy flancos ing,vagy az ágya.
- Mit? – nézek rá döbbenten, majd lekapcsoltam a villanyt, a függöny meg úgy is be van húzva, a nappaliból meg épp csak beárad a fény.
- Kezdettnek vedd le azt a vackot a szemedről, mielőtt azt is fogom és eltörőm- morranok rá, majd felsóhajtok, ahogy megfogja a kezemet. Most miért kell ezt? Hagyom , hogy húzzon, mert nem tagadom nekem se jó így, de tartok tőle, hogy ebből csak újabb vita lesz, és rosszabb lesz minden, de így sem akarom hagyni a dolgokat sem, ahogy most vannak. Nem csak a jelenlegit, hanem azokat , amiket már kértem tőle.
- Az előbb még beszélgetni akartál, nem pedig aludni – morcogom miközben a mellkasára feltámaszkodtam, hogy rátudjak nézni.
- Igazságtalan vagy velem szemben. Te egy érzést kérsz tőlem, míg én dolgokat, tárgyakat. És nem kell úgy,hogy csak idedobod. Megint csak bántottál, akkor is ,ha nem akartál. Én tényleg nem hiszem, hogy sokat kértem volna tőled, de te annál többet tőlem, és ha ez így marad, akkor….- hallgattam el egy pillanatra.
- Akkor jobb, ha tényleg keresünk nekem egy saját lakást, és elköltözöm, bejárok, mint régen is dolgozni, teszem a dolgomat, és ennyi. De tudod jól, hogy nem ezt akarom, hiszen már megmondtam, hogy itt akarok lenni, ez az otthonom, még akkor is, ha nem úgy gondolunk dolgokat, ahogy. Te és a többiek vagytok a családom, és ezért soha nem fog megszűnni az aggódás értetek , de te azt hiszed, hogy …nem tudom mit hiszel, sosem osztod meg igazán velem. Szarom le, ha dolgod van, és menned kell, meg van rá az embered, aki közelebb van, hogy intézkedjen, amikor épp jó nekünk… nem akarom kitartott kurvának érezni magam – végig rá néztem, olykor elhallgattam, de nem tudom van e értelme ezt a beszélgetést újra lefolytatni.
- És nem úgy akarom, hogy beleegyez bármibe is, mint előbb tetted, hogy ha tárgy lett volna, akkor hozzám vágod, hogy nesze. Fogalmam sincs mi jár a fejedben, én már szinte mindent feltálaltam, de te…. csak vagdosol, és ellöksz magadtól – sóhajtottam fel, és vissza fektettem a fejemet.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
84
● ● Reag szám :
78
● ● karakter arca :
adriana lima


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Szer. Szept. 19, 2018 9:23 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Elég érdekes dolgai vannak, azt hittem, hogy ennél már jobban ismer engem. Azért kicsit fáj, hogy azt hiszi, hogy csak dugni jöttem, mert ez nem igaz. Ráadásul nem is kezdeményeztem, hogy ezt nézze ki belőlem.
- Mert veled akarok aludni. Az előbb mondtad, hogy nem akarsz velem lefeküdni. Nem fogok erőszakoskodni, azt sosem tettem. - Rántom meg a vállaimat, mert sosem erőszakolnám meg, az valahogy nem az én stílusom. Ahogy sosem emelnék rá kezet, de egyik nőre sem. Valahogy ez nálam elv kérdése.
Úgy utálom mikor leparancsolja rólam a napszemüveget. Nem azért hordom, mert ez a heppem, hanem mert szükségem van rá. Értem, hogy be van sötétítve minden, de akkor is zavaró a legkisebb fény is. Mondhatni már megszoktam, hogy rajtam van és olyan csupasznak érzem magam tőle. De úgy teszek, ahogy kérte, levettem, mielőtt eltörné. Így is be kell szereznem egy másikat, a biztonság kedvéért. Elvégre most is jól jött, hogy van egy tartalék.
Leteszem a napszemüveget a kis szekrényre és rápillantok.
- Későbbre gondoltam, mint ahogy múltkor is csináltad. És igen, beszélgetni akarok, de abban a tudatban akarok lenni, hogy nem sétálsz ki megint szó nélkül az ajtón és költözöl el. - Múltkor is úgy kezdődött, hogy semmi baja nem volt, aztán arra keltem, hogy már nem lakik itt. Hiányzott és nem akarom, hogy elmenjen, ezért hoztam haza. Még érzem, hogy ebből baj lesz, ha továbbra is velem lakik.
- Nem is vagy kitartott kurva és ez akkor is így van, ha te nem így gondolod. Már rég nem vagy utcalány, pont ezért raktalak fel vezetőnek. Azt hittem azt akarod, hogy kiszakadj belőle, most meg állandóan ezzel jössz. Nem mondhatom az embereimnek, hogy intézzék el maguk, még akkor sem ha előtte szexeltünk. Én vagyok a főnök, nekem kell megoldani a dolgokat és nem az embereimnek. - Én akarok intézkedni és leginkább ezen van a hangsúly. Ha rá bízok mindent az embereimre, akkor felesleges, hogy főnök legyek. Tudni akarok mindenről, ami történik és én akarok döntéseket is hozni. Valahogy túlságosan is hozzám nőtt a főnök szerep, nehéz kiszakadni belőle. De azt hiszem, hogy nem is akarok.
- Nem szoktam meg, hogy valaki ennyire közel van hozzám. Amerikában más volt. Hiába aludtál nálam, attól független voltak napok, hetek mikor csak az irodában dolgoztunk. De ha őszinteséget akarsz, akkor tessék. - Sóhajtok egyet, majd gyors átfuttatom a gondolataimat a fejemet, majd folytatom.
- Most hiába sértődsz meg, de én úgy érzem, hogy láb alatt vagy és ez zavar. Ezért löklek el, mert totál idegen tőlem ez a dolog. Elég sok szar van a hátunk mögött és még mindig nem sikerült felépítenem semmit. Stresszes vagyok és az csak rátesz egy lapáttal, hogy aggódsz értem. Arról nem is beszélve, hogy folyamat féltékenykedsz, pedig nem hiszem, hogy adtam volna erre okot. Egyik lánnyal sem feküdtem le és nem is szándékozok. Az meg nem igaz, hogy kitartott kurva lennél. - Fejezem be a mondatomat, nem tudom, hogy mennyire fog most ezen megsértődni, vagy pofon vágni, de én így érzek most jelenleg és ő akarta, hogy elmondjam ezt. Tudom, hogy félre fogja érteni, pedig most eszemben sincs, hogy megbántsam, sőt ki akarok vele békülni, ha végre engem is megértene. Viszont ha még mindig nem kelt fel rólam, akkor elkezdem simogatni a hátát.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
82
● ● Reag szám :
77
● ● karakter arca :
Andrew Cooper


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Csüt. Szept. 20, 2018 8:24 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Nem kicsit döbbenten nézek rá. Velem akar aludni? Ezt most ő se gondolja komolyan azok után, ahogy összekaptunk….
- Miért szerinted azt akarom, azok után, ahogy összevesztünk? – nézek rá kérdős közepette, mert ez azért kibukott belölem.
- Bár értem, te lakásod, te oda mégy akkor itt ahová akarsz – sóhajtottam fel, hiszen ez is már jó ideje bennem van. De mindig azt mondják, hogy jobb kinn , mint benn, akkor tessék. Nem vagyok vele se vádló, se egyéb, csak egyszerűen szomorú, és csalódott.
Aztán még is engedem, hogy oda vonjon magához, mert még is csak hiányzik nekem is. sőt majd meg veszek érte, de ellök magától folyamatosan.
- Nem fogok elmenni, ha megyek azt észlelni fogod – feleltem halkan. Fogalmam sincs arról, hogy most érti e a problémákat, vagy mit fog rá reagálni.
- De az vagyok ….Itt lakom, fizettél nekem, sőt most már fizetni sem fogsz, te veszel meg mindent amit akarok. Nem hiszem, hogy nem látod, hogy már rég nem csak munkakapcsolat van köztünk. Sőt mindenki tudja , hogy összefekszünk elég sűrűn, és hogy sok időt töltök nálad. Ezt régen is tudták, senki előtt nem titok. De ez, hogy tényleg úgy kezelsz, mint egy beosztottat, mint az egyik lányodat…és most is azt hangoztatod, hogy te vagy a főnök, ami igaz is, de nem csak rád tekintenek így. És lásd be, hogy amióta itt vagyunk kizártál mindenből, viszont a szexelés megmaradt, és ha nem is szólnak, a többieknek is feltűnt, hogy csak te vagy. Én pedig itthon ülök, tudják ,hogy szexelünk, fizetsz nekem. Mit mond neked ez a kép? Mert nekem azt, hogy házi kurvát tartasz itthon a saját igényeid kielégítésére, és akkor most még az anyagi szabadságomat is elveszed, ha azt nézzük – azt hiszem ennél jobban már nem tudom elmagyarázni neki ezt a dolgot, de van egy olyan sejtésem, hogy nem igazán fogja ezt megérteni, vagy megfelelően kezelni. Letudja majd egy nem vagy azzal és kész.
- És te ezt akarod? Hogy csak az irodában dolgozzuk újra együtt, és ne legyek itt? – kérdeztem őszintén első körbe miután végig hallgattam szinte majd nem tátott szájjal, mert azért leesett az álam azon, amit mondott.
- Tehát láb alatt vagyok neked, annak ellenére is, hogy az utóbbi időben már olyan kicsire húztam össze magamat, amennyire csak lehetett. Ki sem tettem a lábamat a lakásból, hogy ne okozzak semmilyen gondot. Amióta itt vagyunk ezek szerint én láb alatt vagyok, és felesleges személy? Akkor minek hoztál magaddal? Miért nem raktál külön? Miét nem raktál a lányok közé? Ott nem lennék a lábad alatt, nem akadályoznám a mozgásteredet, vagy akármidet, hogy láb alatt vagyok
– ültem fel idő közben, és néztem félre, mert éreztem, hogy megint a rohadt sírás kerülget.
- bocs,hogy vannak érzéseim…. de hidd el jó felé haladsz, hogy ne aggódjak… már csak láb alól kell eltenned… és jelenleg szarok arra magasról, hogy kivel fekszel le, bocs hogy bekorlátoztalak. Mondj egy időpontot és eltűnők a lábad alól, kikerüllek, nem leszek az utadba…Clair addig is biztos , hogy befogad… és akkor csinálhatsz azt , amit csak szeretnél kedvedre, senki sem fog beleszólni, véleményezni. senki semmit se fog mondani – nyeltem egy nagyot, majd felálltam, mert nem találtam a helyemet. Itt semmi sem az enyém…már ő sem… útban vagyok… A táskámat néztem, és már nem tudtam megakadályozni, hogy sírjak. Érzelmileg összetörtem teljesen. Aztán fogalmam sincs mitől indultam meg ki a szobából, át hozzá a fiókjához, ahol a fegyverét tartja, majd robodtam vissza hozzá, és odanyújtottam neki.
- Tedd meg, nem leszek láb alatt… , nem leszek sehol…, és akkor nem kell teljesítenem, amiket kérsz – fogalmam sincs, hogy sikerült ezt elmondanom, mert ez volt az a pillanat, amikor a lábaim is feladták a harcot, és csuklottam össze sírva.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
84
● ● Reag szám :
78
● ● karakter arca :
adriana lima


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Csüt. Szept. 20, 2018 8:57 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Vele akarok aludni, mert nagyon is hiányzik és még a szexről is lemondok csak azért, hogy jó legyen neki, de az sem jó.
- Próbállak kibékíteni, de nem tudok mit csinálni, ha mindig mást látsz abba, amit mondok. - Tárom szét a karjaimat, én tényleg igyekszek, de nem vagyok jó az ilyesmiben. Egyszer sem voltam még érzelmileg ilyen közel senkihez sem, mint Emilyhez és azt hiszem félek ettől az érzéstől. Félek attól, hogyha ez kitudódik, Emilyt fogják bántani az ellenségeim, és azt nem akarom.
- Hagyd már ezt abba! - Kezd idegesíteni, hogy mindenre azt mondja, hogy az én tulajdonom. Igen, az enyém, de használja ő is és baromira nincs igaza, ahogy magát beállítja mellettem.
- Mondtam, hogy nézd meg a helyet, de nem akarod. Mégis mit csináljak? Rángassalak el? - Már tényleg tanácstalan vagyok, egyszerűen úgy érzem, hogy Emilynek semmi sem jó, pedig már mindenbe beleegyeztem, amit kért. Mit tudnék ezek után csinálni?
- Nem. De érts már meg engem is egy kicsit. - Hihetetlen, hogy nekem kell neki könyörögnöm. Teljesen kikészít ez az egész helyzet, ezerszer egyszerűbb lett volna, ha Amerikában nem történik meg az árulás. Itt sokkal nehezebb megint elölről kezdeni mindent. Hiába vagyok őszinte velem, nem úgy érti, ahogy gondoltam.
- Nem... Ahh... Nem úgy értettem... - Dörzsölöm meg az orrnyergemet, valahogy gondoltam, hogy félre fogja érteni. Úgy érzem, hogy elbeszélünk egymás mellett és ő valahogy nem akar engem megérteni.
- Lehet inkább nem kéne megszólalnom. - Sóhajtok egyet, és tényleg úgy gondolom, hogy lehet nekünk nem beszélgetnünk kell, mert azt valahogy nem értjük. De nekem akkor is furcsa, hogy haza jövök és itt van, ráadásul tényleg túl sokat vagyunk együtt, ami elég sok mindenkinek feltűnt. Ezért is akarom, hogy elköltözzön, mert ez így nem lesz jó. Azt hittem, hogy azzal, hogy nem fekszek le mással, kapok egy jó pontot, de megint máshogy sült el a dolog, mint terveztem.
- Én nem pont ezt akartam. - Elhúzom a számat, ahogy magam elé motyogom miközben szemem sarkából érzékelem, hogy kimegy a szobából.
- Hova mész? - Ráncolom össze a homlokomat, majd visszakapom a napszemüveget a szememre, és utána megyek. Mikor meglátom a fegyvert nála, legszívesebben kivenném a kezéből, de nem tudom, hogy mit akar vele kezdeni. Furcsa, hogy nekem nyújtja, de habozás nélkül elveszem tőle.
- Hát te nem vagy normális! - Nézek rá a pisztolyra, azért ennyire nem érthettük félre egymást. Nem is értem, hogy mit akar, miért csinálja ezt. Időm sincs gondolkozni, mert egyből elkapom, hogy ne essen össze és a falnak dőlve, leülök vele a folyosón. A pisztoly biztos távolságba ellököm magunktól, még csak az kéne, hogy a karjaim közt ölje meg magát.
- Nem foglak megölni. - Adok egy puszit a fejére és nem is értem, hogyan jutottunk idáig. Azt hittem, hogy minden rendben lesz mikor haza jövünk, de tévedtem.
- Ne csináld már ezt! Nem foglak lekorlátozni, de azt sem akarom, hogy este az utcán járkálj egyedül! Eddig sem arról volt szó, hogy nem mehetsz ki napközben. Én azt mondtam, hogy nem akarom, hogy visszaállj kurvának! Olyan helyeken jártál egyedül, ami nem biztonságos, de te ebbe nem akarsz belegondolni! Lemondom a helyet és nézünk együtt valamit, jó? És együtt döntünk. - Csak ölelem, ha azóta sem tolt el, pedig tényleg próbálkozok jóvá tenni, de valahogy nem úgy sül el, ahogy én gondolom. Annyira furcsa, hogy ilyeneket mondok neki, még jó, hogy senki sem hallja. Nem akarom, hogy megtudja mit érzek iránta, mert azt hiszem, akkor fájdalmasabb lenne együtt laknunk.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
82
● ● Reag szám :
77
● ● karakter arca :
Andrew Cooper


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Csüt. Szept. 20, 2018 10:02 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

- Nem,nem akarom. Ismerlek, már működésbe lépett a gépezet – jegyzem meg röviden. Tudom, hogy üzletel, és ha ő jónak találta, biztosan az is, és mozgásba lendítette a dolgokat. Én meg nem fogom keresztezni.
Nem tudom mit kellene megértenem, mert nem értem egyáltalán nem. Már semmit sem értek. Elfáradtam, belefáradtam ebbe.
- Mit kellene megértenem? Szerintem pontosan , és érthetően mondtad el most, hogy mit kell megértenem. Nem tudsz ügyeket intézni, mert rám kell figyelni. Akadályozlak, és az utadban vagyok. Teljesen mindegy, hogy értetted, ha belegondolok még így is van. Az utadban vagyok, és feltartalak – mondom egy nagy sóhaj kíséretében.
Már nem igen hallom, amit mond, vagy tesz, mert a sötétség borult az elmémre, hatalmas kő a szívemre. Ha eddig nem is lökött el messzíre, most igazán sikerült neki. Jelenleg nem is igazán érdekel, amit mond, vagy magyaráz, pont eleget hallottam. Minek vagyok itt? Mi igaz abból, amit Clair mondott? Semmi… Ha nem is mondja ki, hogy mit érez, ahogy Clair mondja, ennyire nehezére esett volna azt mondani, hogy itt vagyok, ez a te házad is, nem kell menned, hord az ingemet , ha szeretnéd, mert jól áll, szexi vagy benne? … Ez egyik se jelent semmit sem, még is nekem egy apró jel lett volna, és akkor talán…talán nem ide lyukadunk ki, hogy útban vagyok.
A világ csak egyre sötétebb, és sötétebb, már nem tudom mit cselekszem. Érzékelem, hogy itt van, hogy fog, hogy leül velem. Hallom a hangját is, de nem fogom az adást, nem értelmezem.
- TE sem, és lehet jobb lenne, nem lennék az utadban, soha többé… -motyogom halkan, bár alig tudok magamról, vagy arról, hol is vagyunk most.
- Dean a francba is , már megtetted. Felfogtam, hogy nem olyan a helyzetünk mint otthon. Amióta itt vagyok 1…érted 1 olyan húzásom volt, ami hülyeség volt bevallom…. de több nem…. Igen azt hittem, hogy majd segíthetek, nehezen, de elfogadtam, hogy nem…. semmit sem csináltam, vártam. Itthon ültem, csak ritkán mozdultam ki… Olyanokat kérsz tőlem, hogy tagadjak meg, ami nekem fontos. Azt akarod, hogy menjek el innen, ha elmegyek az sem jó… Hetek óta próbálok a kedvedben járni valamivel, de észre sem vetted… Semmit sem a szexet leszámítva… De az is – csuklott el a hangom.
- Annyira jó, és a végét mindig elrontod…. Amikor annyira finom… Én olyan kértem , ami kézzel fogható,apró dolgokat, de te egy érzést akarsz, egy gondolatot , amiről nem tudok se lemondani, se megszabadulni…és nem is akarok, mert ez jó, ezt szeretem. érzem, hogy tartozom valahová, de most már ezt se érzem…. kilöktél a szikla fal szélére és azon egyensúlyozom, de neked ez sem lesz jó, ez se fogod észre venni. Mit tegyek még ? Hová álljak,hogy ne legyek az utadban? – csak zokogtam, majd ha hagyott akkor mászni kezdtem a nappali felé, de se a kezem, se a lábam nem bírt már el, így csak összecsuklottam és kiterültem a földön, hogy a plafont nézzem, és némán sírtam.
- Úgy lesz minden ahogy akarod, de ezt ne kérd, hogy ne aggódjak a szeretteimért,.... a családomért....
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
84
● ● Reag szám :
78
● ● karakter arca :
adriana lima


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Csüt. Szept. 20, 2018 10:34 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Mivel nem hisz nekem, ezért előveszem a telefonomat és kikeresem Nicket, aki foglalkozik az egész hely adás-vétellel. Nem is kell sok és rányomok a hívás gombra, ha felvette, akkor le is mondom az egészet.
- Törlés az egész vásárlás. Hagyjátok abba, lépjetek vissza az üzlettől. - Teszem le a telefont, meg sem várom, hogy visszakérdezzenek, nem akarok nekik magyarázkodni, de remélem Emily most észre veszi, hogy tényleg az lesz, amit ő akar.
- Együtt kiválasztjuk. - Nézek a szemeibe, remélem most már megnyugszik és hisz nekem. Egyszer sem kellett ennyit bizonygatnom neki, vagy épp tettekkel megmutatnom, hogy az lesz, amit szeretne. Majd kiválasztjuk együtt a helyet, de már előre látom, hogy rengeteg energiám és időm el fog erre menni, hogy megint helyeket nézzünk. De inkább megteszem csak, hogy béke legyen.
- Én nem így értettem. Én próbálok neked megfelelni, de nem megy. Tényleg igyekszek. - Sóhajtok egyet, ha tudná, hogy mennyire nehéz nekem visszafognom magam. Pedig már rég itt hagyhattam volna, de azzal rám ijesztett, hogy kisétált az ajtón. Inkább nem is mondok semmit, megtartom magamnak a gondolataimat és azt fogom mondani, amit hallani akar.
Teljesen összezavarodtam, sosem volt még ilyen, hogy ennyire elbeszéltünk volna egymás mellett. Viszont a reflexeim még mindig a régiek és el is kapom, majd leülök vele.
- De visszavonom. Azt csinálsz, amit szeretnél. Oda mész és találkozol, akivel és ahol szeretnél. - Adok neki rá engedélyt, remélem ezt nem fogja félre érteni, mert ha igen, akkor feladom. Tényleg nem tudok mit tenni, ha ez sem lesz jó neki.
- Jó, nem kérem... - Egyezem bele abba, hogy ne kérjem tőle, hogy ne aggódjon érte. Fogalmam sincs, hogy hogyan fogom ezt elviselni, de az inkább legyen a jövő zenéje. Most inkább kibékíteni akarom őt, aztán tudok minden mással foglalkozni. Elengedem, ahogy mocorogni kezd az ölemben és ahogy meglátom, hogy a fegyver felé kúszik, felállok és még előtte megszerzem. Kiveszem a tárat és azt és a pisztolyt is két különböző helyre rakom, majd visszasétálok hozzá és leülök a fal mellé.
- Azt hittem, hogy normálisan meg tudjuk beszélni. - Sóhajtok egyet, és inkább nem szólok semmit, nem csinálok semmit, csak ülök és nézem őt, ahogy sír a folyosó közepén. Már azt sem tudom, hogy hozzá érhetek-e, vagy megint megvádol, hogy csak megdugni akarom. Megvárom, amíg megmondja, hogy mit szeretne és csak utána cselekszek.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
82
● ● Reag szám :
77
● ● karakter arca :
Andrew Cooper


Témanyitás ✥ Re: Nappali ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Nappali
Second Chance frpg
4 / 4 oldal

Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Dean S. Kizzy lakása-