Nappali - Page 4
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 8:16 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 8:42 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 7:44 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 6:10 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 6:03 pm ✥


Témanyitás ✥ Nappali •• Szomb. Jan. 06, 2018 9:30 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

First topic message reminder :

******
avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Vas. Szept. 16, 2018 8:13 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Csak szemlélem a plafont és azon elmélkedtem, hogy jutottunk idáig. Hogy miket mondott nekem , de csak egy dolog visszhangzott oda vissza megállás nélkül: mi nem vagyunk egy pár….
Akkor mik vagyunk? Mert szerinte a beosztottja se vagyok, ha jól értettem, de a nője sem. Nem tudom hová helyezni magam azon kívül, hogy lotyó, kitartott házi kurva, de ha belegondolok már ez se leszek, mert nem fog pénzt adni. Tehát csak egy nő leszek, akit kedvére megkefélhet, és még pénzt se kapok érte…. ÉS ezek után mondja, és bizonygassa Clair , hogy szeret, és akar engem. Akar arra, hogy legyen neki egy ágymelegítője, hiszen alig értünk haza és ő már is neki akart fogni. De az, hogy engedményeket adjon? Azt már nem. Pedig nem kértem sokat, egyáltalán nem, és nem is utaltam ilyesmire, hogy mi egy pár lennénk.
Csak nézek ki a fejemből, és élvezem a víz adta melegséget, mert ennek legalább van. Nézem a falon lefolyó bort, kár érte, inkább megittam volna, de még mindig nem tudom melyik volt az a pillanat, amikor felemeltem, és a falhoz vágtam.
Dean hangja ránt vissza a valóságba. Mit csinálok? Még is mit csinálna az ember a fürdőszobában?
Valahogy kikecmeregtem, folyt belőlem a víz, amin csak elmosolyodtam, majd mit se törődve, nyitottam ajtót, és indultam a szobám felé, és nem érdekelt, hogy mit akar.
- Tessék, már szabad, mehetsz – morogtam oda ezt a párszót, majd ha sikerült elérnem a szobámat, akkor ajtó becsuk, és nem érdekelt, hogy mennyire vizeztem össze mindent, és csak a szobába tudatosult bennem, hogy a köntös teljesen rám tapadt. Így most még egyszer elmosolyodtam, majd neki álltam magamról levenni, és azon gondolkodtam mit csináljak vele, de előtte magamra kaptam egy hálóingfélét, majd az egyik virágcserép felett kicsavartam a maradék vizet, és kiterítettem amennyire csak tudtam a köntöst, hogy végül csak bezuhanjak az ágyba.
avatar
● ● Posztok száma :
99
● ● Reag szám :
93
● ● karakter arca :
adriana lima


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Vas. Szept. 16, 2018 8:43 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Félig meddig már alszok, pedig tudom, hogy nem lenne szabad. Annyira biztos vagyok benne, hogy Emily megint akkor fog lelépni, amikor alszok. Lehet innom kéne egy kávét, hogy jobban bírjam az éjszakázást, mert ma tuti nem fogok aludni. Viszont a fáradtság nagy úr és már épp csukódtak le a szemeim, amikor üveg törésre riadtam fel. Nem is tétlenkedtem, valahogy sikerült kimásznom az ágyamból és odabotorkáltam a fürdőszobához. Be is kopogtam és feltettem a kérdésem. Válasz az nincs, én pedig egyre idegesebb vagyok az ajtó túloldalán. Mikor kinyílik előttem, már épp rajtra kész vagyok, hogy orvoshoz vigyem, de szerencsére semmi baja. Arra nem számítok, hogy ennyivel elintéz.
Csak nézem, mert fogalmam sincs, hogy most mit csinál. Nem tetszik ez a hűvös természet és az, hogy csak így elsétált mellettem. Most nem is érdekel, hogy tiszta víz az egész szőnyeg, az azért fáj, hogy így becsukja az ajtót. Csak sóhajtok egyet, de mielőtt bemennék, azért benézek a fürdőszobába. Eléggé nehéz lesz ezt a bor szagot a fürdőből kiszedni, de most nem állok neki takarítani, inkább hívok valakit később.
Odamegyek a szobájába, majd belépek, minden kopogás nélkül. Tudom, hogy nem fog neki tetszeni, de nem érdekel. Ezt meg kell beszélnünk, nem csinálhatja ezt velem.
- Rendelek vacsorát, hogy közben tudjunk beszélni. Jó lenne ha kijönnél. - Mondom neki, én még mindig éhes vagyok, azóta sem ettem semmit, viszont azt is akarom, hogy beszéljünk. Szerintem igen is fontos.
Leülök az ágya mellé, ha nem kelt fel, de inkább el is fekszek mellé, megölelve, mert a fejem már baromira nehéz a fáradtságtól. Szerintem még egy perc és magam esnék össze az álmosságtól, de reménykedek abban, hogy itt marad velem. Azért még próbálom magam ébren tartani, ami elég nehezen de sikerül.
avatar
● ● Posztok száma :
93
● ● Reag szám :
88
● ● karakter arca :
Andrew Cooper


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Hétf. Szept. 17, 2018 6:54 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Csak nézem ahogy bejön. Nem kopog, csak megérkezik. Nem is szólok semmit sem, csak oldalra fordulok az ágyon. Ő lakása azt tesz benne, amit akar, én itt csak egy megtűrt, vagy tartott személy vagyok. Hm..kicsit hasonlatos , mint egy házi kedvenc, azzal a különbséggel, hogy az ember a kedvencét nem kettyingetni kedvére. Ő meg engem igen. És eddig élveztem is, sőt tökéletesnek találtam a kettőnk között lévő szexuális dolgokat, hiszen ténylegesen kielégítő volt. De most….Most valahogy még kívánni sem kívánom, pedig nagyon hiányzik. Minden érintés, minden csók, de ez amit tesz …. ez most tönkre tesz mindent. Tényleg ennyire sokat kértem volna? Valahogy nem tudom elhinni.
- Nem vagyok éhes, inkább aludnék ,de ha úgy kívánod – valahogy nem akartam beszélgetni sem, enni meg úgy sem tudnék, mert egy falat se fog lemenni a torkomon.
Valahol jól esik ez , hogy odafekszik megölel, ugyan akkor most mérges vagyok rá, mert most tényleg megint ezzel fog próbálkozni, hogy a bugyimba jusson?
- Evésről, és beszélgetésről beszéltél, nem dugásról – mondtam felsóhajtva, majd kimásztam mellőle valahogy direkt úgy, hogy lássa, hogy a hálóing alatt nincs semmi. Igen, villantottam neki egy csodát, ahová ma tutira nem fog bejutni.
- Vagy szólj , ha még is dugni kívánsz, és akkor előkészülök, pózba vágom magam, hogy neki foghass- térdeltem vissza az ágy szélére, de idejét se tudom, hogy mikor voltam ennyire érzelmetlen, vagy hideg…Talán még kezdő koromban, amikor neki fogtam a testemből élni. Pedig akkor is, és most is van bennem érzelem, nem is kevés.
Úgy érzem magamat, mint akit megrágtak, kiköptek, és még meg is taposták. Fáj ez a távolságtartás, fáj, amiket mondott, és ha eddig nem is bántott meg annyira, akkor ma este sikerült neki. A kérdés csak az, hogy fogja tetőzni még vagy sem. Lehet tényleg el kellene költöznöm , bár akkor oda lesz a megtakarításom amim van. Viszont azt lehet nem ártana egy újabb számlára átrakni, mert a végén még azt is visszautaltatja magának,mert minek az nekem.
avatar
● ● Posztok száma :
99
● ● Reag szám :
93
● ● karakter arca :
adriana lima


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Szer. Szept. 19, 2018 6:10 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Nem szokott zavarni, hogy kopogjak. Egyszerűen besétálok és ránézek. Elhúzom a számat amikor meglátom, hogy elfordul és tényleg hagynám aludni de nem akarok vele haragban lenni, igy is elég nehéz volt kibirni, hogy ne menjek utána a hotelbe. Nagyon hiányzik és vele akarok aludni még ha nem is lenne köztünk semmi.
Végül úgy döntök, hogy mellé fekszek és átkarolom. Csak egy pillanatra az hittem, hogy talán tudunk aludni de nem úgy tűnik mert megvádol.
- Nem is csináltam semmit csak átkaroltalak. - Mondom neki mert ez az igazság. Sőt ha azt vesszük és nem szól semmit akkor simán elaludtam volna. Most kivètelesen eszembe se jutott, hogy lefeküdjünk. Már fèlig alszok mikor èrzem, hogy kimászik mellőlem ès a fejemhez vágja, hogy nem erről volt szó. Felülök nagy nehezen az ágyon majd megdörzsölöm a napszemüveg alatt a szemeimet. Sajnos nem figyeltem ahogy felkelt mert mondhatni a szemeim tényleg csukva vannak.
- Mondd meg mit csináljak, hogy megbèkèlj? - Nèzek rá őszintèn, szerintem már egy kicsit belefáradtam ebbe a veszekedésbe. Sőt még a kajálást is kihagynám csak, hogy aludjak végre. Közelebb csúszok hozzá és megfogom a kezét majd ha engedi akkor magamhoz is húzom, hogy a mellkasomra feküdjön. Nem akarok tőle semmit, szimplán vele aludni és lenyugodni a mai nap után.
- El fogsz menni miközben alszok? - Teszem fel a kérdésemen, azt hallhatja a hangomon, hogy elég fáradt vagyok. Direkt próbálok fenn maradni mert tényleg beszélni akarok vele. Ki akarok vele békülni elvègre nem ezért hoztam haza. Tudom, hogy eléggé hiányom van de ha nem akarja akkor nem erőltetem, eddig sem tettem. Pont ezért nem értem, hogy miért mond nekem ilyet. Elkezdem simogatni a vállát, persze csak ha hagyta magát, hogy magamhoz húzzam.
Ha nem, akkor szimplán csak közelebb csúsztam hozzá és vártam a választ a kérdésemre mert azt felrakom akár közel bújik akár nem.
avatar
● ● Posztok száma :
93
● ● Reag szám :
88
● ● karakter arca :
Andrew Cooper


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Szer. Szept. 19, 2018 7:37 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Nem értem mit keres itt. Ezek szerint neki mindent szabad, bár nem tudom mit háborgok az ő lakása. Csak ha én nem mehet az ő ágyába, akkor ő miért jöhet az enyémbe minden zokszó nélkül? Valahogy nem érzem igazságosnak most. Az meg nem csoda, hogy azt kérdeztem tőle, hogy dugni jött e, hiszen alig estünk be az ajtón erre akart rátérni, akkor most miért nem?
- Az ágyamba vagy – válaszolom meg egyszerűen ezt a nem csinált semmit. Jól esett nem mondom, de a jelenlegi helyzetbe … Nem akarom. Haragszok rá nagyon, és még mindig nem érzem igazságosnak azt, amit kért. Az valahogy nagyobb értékkel bír , mint egy flancos ing,vagy az ágya.
- Mit? – nézek rá döbbenten, majd lekapcsoltam a villanyt, a függöny meg úgy is be van húzva, a nappaliból meg épp csak beárad a fény.
- Kezdettnek vedd le azt a vackot a szemedről, mielőtt azt is fogom és eltörőm- morranok rá, majd felsóhajtok, ahogy megfogja a kezemet. Most miért kell ezt? Hagyom , hogy húzzon, mert nem tagadom nekem se jó így, de tartok tőle, hogy ebből csak újabb vita lesz, és rosszabb lesz minden, de így sem akarom hagyni a dolgokat sem, ahogy most vannak. Nem csak a jelenlegit, hanem azokat , amiket már kértem tőle.
- Az előbb még beszélgetni akartál, nem pedig aludni – morcogom miközben a mellkasára feltámaszkodtam, hogy rátudjak nézni.
- Igazságtalan vagy velem szemben. Te egy érzést kérsz tőlem, míg én dolgokat, tárgyakat. És nem kell úgy,hogy csak idedobod. Megint csak bántottál, akkor is ,ha nem akartál. Én tényleg nem hiszem, hogy sokat kértem volna tőled, de te annál többet tőlem, és ha ez így marad, akkor….- hallgattam el egy pillanatra.
- Akkor jobb, ha tényleg keresünk nekem egy saját lakást, és elköltözöm, bejárok, mint régen is dolgozni, teszem a dolgomat, és ennyi. De tudod jól, hogy nem ezt akarom, hiszen már megmondtam, hogy itt akarok lenni, ez az otthonom, még akkor is, ha nem úgy gondolunk dolgokat, ahogy. Te és a többiek vagytok a családom, és ezért soha nem fog megszűnni az aggódás értetek , de te azt hiszed, hogy …nem tudom mit hiszel, sosem osztod meg igazán velem. Szarom le, ha dolgod van, és menned kell, meg van rá az embered, aki közelebb van, hogy intézkedjen, amikor épp jó nekünk… nem akarom kitartott kurvának érezni magam – végig rá néztem, olykor elhallgattam, de nem tudom van e értelme ezt a beszélgetést újra lefolytatni.
- És nem úgy akarom, hogy beleegyez bármibe is, mint előbb tetted, hogy ha tárgy lett volna, akkor hozzám vágod, hogy nesze. Fogalmam sincs mi jár a fejedben, én már szinte mindent feltálaltam, de te…. csak vagdosol, és ellöksz magadtól – sóhajtottam fel, és vissza fektettem a fejemet.
avatar
● ● Posztok száma :
99
● ● Reag szám :
93
● ● karakter arca :
adriana lima


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Szer. Szept. 19, 2018 9:23 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Elég érdekes dolgai vannak, azt hittem, hogy ennél már jobban ismer engem. Azért kicsit fáj, hogy azt hiszi, hogy csak dugni jöttem, mert ez nem igaz. Ráadásul nem is kezdeményeztem, hogy ezt nézze ki belőlem.
- Mert veled akarok aludni. Az előbb mondtad, hogy nem akarsz velem lefeküdni. Nem fogok erőszakoskodni, azt sosem tettem. - Rántom meg a vállaimat, mert sosem erőszakolnám meg, az valahogy nem az én stílusom. Ahogy sosem emelnék rá kezet, de egyik nőre sem. Valahogy ez nálam elv kérdése.
Úgy utálom mikor leparancsolja rólam a napszemüveget. Nem azért hordom, mert ez a heppem, hanem mert szükségem van rá. Értem, hogy be van sötétítve minden, de akkor is zavaró a legkisebb fény is. Mondhatni már megszoktam, hogy rajtam van és olyan csupasznak érzem magam tőle. De úgy teszek, ahogy kérte, levettem, mielőtt eltörné. Így is be kell szereznem egy másikat, a biztonság kedvéért. Elvégre most is jól jött, hogy van egy tartalék.
Leteszem a napszemüveget a kis szekrényre és rápillantok.
- Későbbre gondoltam, mint ahogy múltkor is csináltad. És igen, beszélgetni akarok, de abban a tudatban akarok lenni, hogy nem sétálsz ki megint szó nélkül az ajtón és költözöl el. - Múltkor is úgy kezdődött, hogy semmi baja nem volt, aztán arra keltem, hogy már nem lakik itt. Hiányzott és nem akarom, hogy elmenjen, ezért hoztam haza. Még érzem, hogy ebből baj lesz, ha továbbra is velem lakik.
- Nem is vagy kitartott kurva és ez akkor is így van, ha te nem így gondolod. Már rég nem vagy utcalány, pont ezért raktalak fel vezetőnek. Azt hittem azt akarod, hogy kiszakadj belőle, most meg állandóan ezzel jössz. Nem mondhatom az embereimnek, hogy intézzék el maguk, még akkor sem ha előtte szexeltünk. Én vagyok a főnök, nekem kell megoldani a dolgokat és nem az embereimnek. - Én akarok intézkedni és leginkább ezen van a hangsúly. Ha rá bízok mindent az embereimre, akkor felesleges, hogy főnök legyek. Tudni akarok mindenről, ami történik és én akarok döntéseket is hozni. Valahogy túlságosan is hozzám nőtt a főnök szerep, nehéz kiszakadni belőle. De azt hiszem, hogy nem is akarok.
- Nem szoktam meg, hogy valaki ennyire közel van hozzám. Amerikában más volt. Hiába aludtál nálam, attól független voltak napok, hetek mikor csak az irodában dolgoztunk. De ha őszinteséget akarsz, akkor tessék. - Sóhajtok egyet, majd gyors átfuttatom a gondolataimat a fejemet, majd folytatom.
- Most hiába sértődsz meg, de én úgy érzem, hogy láb alatt vagy és ez zavar. Ezért löklek el, mert totál idegen tőlem ez a dolog. Elég sok szar van a hátunk mögött és még mindig nem sikerült felépítenem semmit. Stresszes vagyok és az csak rátesz egy lapáttal, hogy aggódsz értem. Arról nem is beszélve, hogy folyamat féltékenykedsz, pedig nem hiszem, hogy adtam volna erre okot. Egyik lánnyal sem feküdtem le és nem is szándékozok. Az meg nem igaz, hogy kitartott kurva lennél. - Fejezem be a mondatomat, nem tudom, hogy mennyire fog most ezen megsértődni, vagy pofon vágni, de én így érzek most jelenleg és ő akarta, hogy elmondjam ezt. Tudom, hogy félre fogja érteni, pedig most eszemben sincs, hogy megbántsam, sőt ki akarok vele békülni, ha végre engem is megértene. Viszont ha még mindig nem kelt fel rólam, akkor elkezdem simogatni a hátát.
avatar
● ● Posztok száma :
93
● ● Reag szám :
88
● ● karakter arca :
Andrew Cooper


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Csüt. Szept. 20, 2018 8:24 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Nem kicsit döbbenten nézek rá. Velem akar aludni? Ezt most ő se gondolja komolyan azok után, ahogy összekaptunk….
- Miért szerinted azt akarom, azok után, ahogy összevesztünk? – nézek rá kérdős közepette, mert ez azért kibukott belölem.
- Bár értem, te lakásod, te oda mégy akkor itt ahová akarsz – sóhajtottam fel, hiszen ez is már jó ideje bennem van. De mindig azt mondják, hogy jobb kinn , mint benn, akkor tessék. Nem vagyok vele se vádló, se egyéb, csak egyszerűen szomorú, és csalódott.
Aztán még is engedem, hogy oda vonjon magához, mert még is csak hiányzik nekem is. sőt majd meg veszek érte, de ellök magától folyamatosan.
- Nem fogok elmenni, ha megyek azt észlelni fogod – feleltem halkan. Fogalmam sincs arról, hogy most érti e a problémákat, vagy mit fog rá reagálni.
- De az vagyok ….Itt lakom, fizettél nekem, sőt most már fizetni sem fogsz, te veszel meg mindent amit akarok. Nem hiszem, hogy nem látod, hogy már rég nem csak munkakapcsolat van köztünk. Sőt mindenki tudja , hogy összefekszünk elég sűrűn, és hogy sok időt töltök nálad. Ezt régen is tudták, senki előtt nem titok. De ez, hogy tényleg úgy kezelsz, mint egy beosztottat, mint az egyik lányodat…és most is azt hangoztatod, hogy te vagy a főnök, ami igaz is, de nem csak rád tekintenek így. És lásd be, hogy amióta itt vagyunk kizártál mindenből, viszont a szexelés megmaradt, és ha nem is szólnak, a többieknek is feltűnt, hogy csak te vagy. Én pedig itthon ülök, tudják ,hogy szexelünk, fizetsz nekem. Mit mond neked ez a kép? Mert nekem azt, hogy házi kurvát tartasz itthon a saját igényeid kielégítésére, és akkor most még az anyagi szabadságomat is elveszed, ha azt nézzük – azt hiszem ennél jobban már nem tudom elmagyarázni neki ezt a dolgot, de van egy olyan sejtésem, hogy nem igazán fogja ezt megérteni, vagy megfelelően kezelni. Letudja majd egy nem vagy azzal és kész.
- És te ezt akarod? Hogy csak az irodában dolgozzuk újra együtt, és ne legyek itt? – kérdeztem őszintén első körbe miután végig hallgattam szinte majd nem tátott szájjal, mert azért leesett az álam azon, amit mondott.
- Tehát láb alatt vagyok neked, annak ellenére is, hogy az utóbbi időben már olyan kicsire húztam össze magamat, amennyire csak lehetett. Ki sem tettem a lábamat a lakásból, hogy ne okozzak semmilyen gondot. Amióta itt vagyunk ezek szerint én láb alatt vagyok, és felesleges személy? Akkor minek hoztál magaddal? Miért nem raktál külön? Miét nem raktál a lányok közé? Ott nem lennék a lábad alatt, nem akadályoznám a mozgásteredet, vagy akármidet, hogy láb alatt vagyok
– ültem fel idő közben, és néztem félre, mert éreztem, hogy megint a rohadt sírás kerülget.
- bocs,hogy vannak érzéseim…. de hidd el jó felé haladsz, hogy ne aggódjak… már csak láb alól kell eltenned… és jelenleg szarok arra magasról, hogy kivel fekszel le, bocs hogy bekorlátoztalak. Mondj egy időpontot és eltűnők a lábad alól, kikerüllek, nem leszek az utadba…Clair addig is biztos , hogy befogad… és akkor csinálhatsz azt , amit csak szeretnél kedvedre, senki sem fog beleszólni, véleményezni. senki semmit se fog mondani – nyeltem egy nagyot, majd felálltam, mert nem találtam a helyemet. Itt semmi sem az enyém…már ő sem… útban vagyok… A táskámat néztem, és már nem tudtam megakadályozni, hogy sírjak. Érzelmileg összetörtem teljesen. Aztán fogalmam sincs mitől indultam meg ki a szobából, át hozzá a fiókjához, ahol a fegyverét tartja, majd robodtam vissza hozzá, és odanyújtottam neki.
- Tedd meg, nem leszek láb alatt… , nem leszek sehol…, és akkor nem kell teljesítenem, amiket kérsz – fogalmam sincs, hogy sikerült ezt elmondanom, mert ez volt az a pillanat, amikor a lábaim is feladták a harcot, és csuklottam össze sírva.
avatar
● ● Posztok száma :
99
● ● Reag szám :
93
● ● karakter arca :
adriana lima


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Csüt. Szept. 20, 2018 8:57 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Vele akarok aludni, mert nagyon is hiányzik és még a szexről is lemondok csak azért, hogy jó legyen neki, de az sem jó.
- Próbállak kibékíteni, de nem tudok mit csinálni, ha mindig mást látsz abba, amit mondok. - Tárom szét a karjaimat, én tényleg igyekszek, de nem vagyok jó az ilyesmiben. Egyszer sem voltam még érzelmileg ilyen közel senkihez sem, mint Emilyhez és azt hiszem félek ettől az érzéstől. Félek attól, hogyha ez kitudódik, Emilyt fogják bántani az ellenségeim, és azt nem akarom.
- Hagyd már ezt abba! - Kezd idegesíteni, hogy mindenre azt mondja, hogy az én tulajdonom. Igen, az enyém, de használja ő is és baromira nincs igaza, ahogy magát beállítja mellettem.
- Mondtam, hogy nézd meg a helyet, de nem akarod. Mégis mit csináljak? Rángassalak el? - Már tényleg tanácstalan vagyok, egyszerűen úgy érzem, hogy Emilynek semmi sem jó, pedig már mindenbe beleegyeztem, amit kért. Mit tudnék ezek után csinálni?
- Nem. De érts már meg engem is egy kicsit. - Hihetetlen, hogy nekem kell neki könyörögnöm. Teljesen kikészít ez az egész helyzet, ezerszer egyszerűbb lett volna, ha Amerikában nem történik meg az árulás. Itt sokkal nehezebb megint elölről kezdeni mindent. Hiába vagyok őszinte velem, nem úgy érti, ahogy gondoltam.
- Nem... Ahh... Nem úgy értettem... - Dörzsölöm meg az orrnyergemet, valahogy gondoltam, hogy félre fogja érteni. Úgy érzem, hogy elbeszélünk egymás mellett és ő valahogy nem akar engem megérteni.
- Lehet inkább nem kéne megszólalnom. - Sóhajtok egyet, és tényleg úgy gondolom, hogy lehet nekünk nem beszélgetnünk kell, mert azt valahogy nem értjük. De nekem akkor is furcsa, hogy haza jövök és itt van, ráadásul tényleg túl sokat vagyunk együtt, ami elég sok mindenkinek feltűnt. Ezért is akarom, hogy elköltözzön, mert ez így nem lesz jó. Azt hittem, hogy azzal, hogy nem fekszek le mással, kapok egy jó pontot, de megint máshogy sült el a dolog, mint terveztem.
- Én nem pont ezt akartam. - Elhúzom a számat, ahogy magam elé motyogom miközben szemem sarkából érzékelem, hogy kimegy a szobából.
- Hova mész? - Ráncolom össze a homlokomat, majd visszakapom a napszemüveget a szememre, és utána megyek. Mikor meglátom a fegyvert nála, legszívesebben kivenném a kezéből, de nem tudom, hogy mit akar vele kezdeni. Furcsa, hogy nekem nyújtja, de habozás nélkül elveszem tőle.
- Hát te nem vagy normális! - Nézek rá a pisztolyra, azért ennyire nem érthettük félre egymást. Nem is értem, hogy mit akar, miért csinálja ezt. Időm sincs gondolkozni, mert egyből elkapom, hogy ne essen össze és a falnak dőlve, leülök vele a folyosón. A pisztoly biztos távolságba ellököm magunktól, még csak az kéne, hogy a karjaim közt ölje meg magát.
- Nem foglak megölni. - Adok egy puszit a fejére és nem is értem, hogyan jutottunk idáig. Azt hittem, hogy minden rendben lesz mikor haza jövünk, de tévedtem.
- Ne csináld már ezt! Nem foglak lekorlátozni, de azt sem akarom, hogy este az utcán járkálj egyedül! Eddig sem arról volt szó, hogy nem mehetsz ki napközben. Én azt mondtam, hogy nem akarom, hogy visszaállj kurvának! Olyan helyeken jártál egyedül, ami nem biztonságos, de te ebbe nem akarsz belegondolni! Lemondom a helyet és nézünk együtt valamit, jó? És együtt döntünk. - Csak ölelem, ha azóta sem tolt el, pedig tényleg próbálkozok jóvá tenni, de valahogy nem úgy sül el, ahogy én gondolom. Annyira furcsa, hogy ilyeneket mondok neki, még jó, hogy senki sem hallja. Nem akarom, hogy megtudja mit érzek iránta, mert azt hiszem, akkor fájdalmasabb lenne együtt laknunk.
avatar
● ● Posztok száma :
93
● ● Reag szám :
88
● ● karakter arca :
Andrew Cooper


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Csüt. Szept. 20, 2018 10:02 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

- Nem,nem akarom. Ismerlek, már működésbe lépett a gépezet – jegyzem meg röviden. Tudom, hogy üzletel, és ha ő jónak találta, biztosan az is, és mozgásba lendítette a dolgokat. Én meg nem fogom keresztezni.
Nem tudom mit kellene megértenem, mert nem értem egyáltalán nem. Már semmit sem értek. Elfáradtam, belefáradtam ebbe.
- Mit kellene megértenem? Szerintem pontosan , és érthetően mondtad el most, hogy mit kell megértenem. Nem tudsz ügyeket intézni, mert rám kell figyelni. Akadályozlak, és az utadban vagyok. Teljesen mindegy, hogy értetted, ha belegondolok még így is van. Az utadban vagyok, és feltartalak – mondom egy nagy sóhaj kíséretében.
Már nem igen hallom, amit mond, vagy tesz, mert a sötétség borult az elmémre, hatalmas kő a szívemre. Ha eddig nem is lökött el messzíre, most igazán sikerült neki. Jelenleg nem is igazán érdekel, amit mond, vagy magyaráz, pont eleget hallottam. Minek vagyok itt? Mi igaz abból, amit Clair mondott? Semmi… Ha nem is mondja ki, hogy mit érez, ahogy Clair mondja, ennyire nehezére esett volna azt mondani, hogy itt vagyok, ez a te házad is, nem kell menned, hord az ingemet , ha szeretnéd, mert jól áll, szexi vagy benne? … Ez egyik se jelent semmit sem, még is nekem egy apró jel lett volna, és akkor talán…talán nem ide lyukadunk ki, hogy útban vagyok.
A világ csak egyre sötétebb, és sötétebb, már nem tudom mit cselekszem. Érzékelem, hogy itt van, hogy fog, hogy leül velem. Hallom a hangját is, de nem fogom az adást, nem értelmezem.
- TE sem, és lehet jobb lenne, nem lennék az utadban, soha többé… -motyogom halkan, bár alig tudok magamról, vagy arról, hol is vagyunk most.
- Dean a francba is , már megtetted. Felfogtam, hogy nem olyan a helyzetünk mint otthon. Amióta itt vagyok 1…érted 1 olyan húzásom volt, ami hülyeség volt bevallom…. de több nem…. Igen azt hittem, hogy majd segíthetek, nehezen, de elfogadtam, hogy nem…. semmit sem csináltam, vártam. Itthon ültem, csak ritkán mozdultam ki… Olyanokat kérsz tőlem, hogy tagadjak meg, ami nekem fontos. Azt akarod, hogy menjek el innen, ha elmegyek az sem jó… Hetek óta próbálok a kedvedben járni valamivel, de észre sem vetted… Semmit sem a szexet leszámítva… De az is – csuklott el a hangom.
- Annyira jó, és a végét mindig elrontod…. Amikor annyira finom… Én olyan kértem , ami kézzel fogható,apró dolgokat, de te egy érzést akarsz, egy gondolatot , amiről nem tudok se lemondani, se megszabadulni…és nem is akarok, mert ez jó, ezt szeretem. érzem, hogy tartozom valahová, de most már ezt se érzem…. kilöktél a szikla fal szélére és azon egyensúlyozom, de neked ez sem lesz jó, ez se fogod észre venni. Mit tegyek még ? Hová álljak,hogy ne legyek az utadban? – csak zokogtam, majd ha hagyott akkor mászni kezdtem a nappali felé, de se a kezem, se a lábam nem bírt már el, így csak összecsuklottam és kiterültem a földön, hogy a plafont nézzem, és némán sírtam.
- Úgy lesz minden ahogy akarod, de ezt ne kérd, hogy ne aggódjak a szeretteimért,.... a családomért....
avatar
● ● Posztok száma :
99
● ● Reag szám :
93
● ● karakter arca :
adriana lima


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Csüt. Szept. 20, 2018 10:34 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Mivel nem hisz nekem, ezért előveszem a telefonomat és kikeresem Nicket, aki foglalkozik az egész hely adás-vétellel. Nem is kell sok és rányomok a hívás gombra, ha felvette, akkor le is mondom az egészet.
- Törlés az egész vásárlás. Hagyjátok abba, lépjetek vissza az üzlettől. - Teszem le a telefont, meg sem várom, hogy visszakérdezzenek, nem akarok nekik magyarázkodni, de remélem Emily most észre veszi, hogy tényleg az lesz, amit ő akar.
- Együtt kiválasztjuk. - Nézek a szemeibe, remélem most már megnyugszik és hisz nekem. Egyszer sem kellett ennyit bizonygatnom neki, vagy épp tettekkel megmutatnom, hogy az lesz, amit szeretne. Majd kiválasztjuk együtt a helyet, de már előre látom, hogy rengeteg energiám és időm el fog erre menni, hogy megint helyeket nézzünk. De inkább megteszem csak, hogy béke legyen.
- Én nem így értettem. Én próbálok neked megfelelni, de nem megy. Tényleg igyekszek. - Sóhajtok egyet, ha tudná, hogy mennyire nehéz nekem visszafognom magam. Pedig már rég itt hagyhattam volna, de azzal rám ijesztett, hogy kisétált az ajtón. Inkább nem is mondok semmit, megtartom magamnak a gondolataimat és azt fogom mondani, amit hallani akar.
Teljesen összezavarodtam, sosem volt még ilyen, hogy ennyire elbeszéltünk volna egymás mellett. Viszont a reflexeim még mindig a régiek és el is kapom, majd leülök vele.
- De visszavonom. Azt csinálsz, amit szeretnél. Oda mész és találkozol, akivel és ahol szeretnél. - Adok neki rá engedélyt, remélem ezt nem fogja félre érteni, mert ha igen, akkor feladom. Tényleg nem tudok mit tenni, ha ez sem lesz jó neki.
- Jó, nem kérem... - Egyezem bele abba, hogy ne kérjem tőle, hogy ne aggódjon érte. Fogalmam sincs, hogy hogyan fogom ezt elviselni, de az inkább legyen a jövő zenéje. Most inkább kibékíteni akarom őt, aztán tudok minden mással foglalkozni. Elengedem, ahogy mocorogni kezd az ölemben és ahogy meglátom, hogy a fegyver felé kúszik, felállok és még előtte megszerzem. Kiveszem a tárat és azt és a pisztolyt is két különböző helyre rakom, majd visszasétálok hozzá és leülök a fal mellé.
- Azt hittem, hogy normálisan meg tudjuk beszélni. - Sóhajtok egyet, és inkább nem szólok semmit, nem csinálok semmit, csak ülök és nézem őt, ahogy sír a folyosó közepén. Már azt sem tudom, hogy hozzá érhetek-e, vagy megint megvádol, hogy csak megdugni akarom. Megvárom, amíg megmondja, hogy mit szeretne és csak utána cselekszek.
avatar
● ● Posztok száma :
93
● ● Reag szám :
88
● ● karakter arca :
Andrew Cooper


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Pént. Szept. 28, 2018 9:59 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Irtó mérgesen nézek rá, amikor vissza mondatja a helyet. Ugyan akkor meg is lep. Most ezt miért csinálta? Tudom, hogy jó helyet választott látatlanba, csak az bántott, hogy kihagyott a döntésből, ezért nem kellett volna visszamondani az egészet. Nem értem most ezt miért kellett? Teljesen meghibbanok tőle, és ha eddig nem tudtam rajta kiigazodni, akkor most már pláne nem tudok.
Csak a szememet forgatom, meg a fejemet rázom. Nem értem, nem értem , nem értem, de nem is reagálok ráválasszal, mert abból megint vita lenne. Megint én vagyok az, aki befogja a száját… pedig lenne mit mondanom még neki ezzel kapcsolatban, de csak némán ülök, és összevissza nézek,csoda,hogy még nem szédültem el.
Elfáradtam, belefáradtam ebbe az örökös vitába, ami megy ,de legfőképp abba, hogy nem tudok kiigazodni rajta. Menni akarok, el innen, amennyire csak tudok. Tőle messzíre, de a lábaim se bírják már, feladják a szolgálatot.
- Nem érdekel, már semmi sem -motyogom az orrom elé, nem érdekel, hogy mit enged meg, vagy mit tilt meg. Valami összetört bennem, apró darabokra, és fogalmam sincs, hogy egész lesz e még valaha. Most tényleg nem.
- Nem, de még mindig így gondolod – mondom elkeseredve, meglep, hogy elveszi a fegyvert. Nem értem, hiszen nem azért indultam, zavarodottan nézek rá.
- Ismerlek már ,azért mondod, hogy befejezzük ezt, hogy vége legyen, és meglegyen a megszokott kis életed, bocs, hogy belecsöppentem, akkor éjszaka a kocsid ülésén – sóhajtottam megint fel, és csak némán zokogtam, majd fogalmam sincs, hogy miért de visszamásztam az ölébe, és egyszerűen letámadtam. Nem finom, hanem vadul amennyire csak engedte, az ajkát kezdtem felni, kezem pedig már az övével babrált.
- Dugni akarok – mondtam kissé hisztérikus állapotban, de az okát, hogy most miért, vagy hogy nem tudnám megmondani, csak egyszerűen érezni akartam valami jót, ami tőle van ezután a sok szar után, amit rám öntött megint , hogy ide mond dolgokat.
avatar
● ● Posztok száma :
99
● ● Reag szám :
93
● ● karakter arca :
adriana lima


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Vas. Szept. 30, 2018 5:56 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Nehezemre esett lemondani az egészet, ráadásul az embereim is tuti kérdőre vonnak, hogy most ez mi volt. Nekik még valamit ki kell találnom, mit fogok mondani, viszont erre lesz pár napom. Miután leteszem a telefonomat, látom, hogyan néz rám, de nem igazán értem, mert eddig azt bánta, hogy kihagytam a döntésből. Hát most kezdhetjük elölről és ketten fogjuk megnézni a helyeket, így együtt döntünk. Elérte, amit akart, de inkább nem is jegyzem meg neki. Abba akarom hagyni ezt a vitázást, mert már nagyon fárasztó és igazából hiányzik is. Ahogy látom ezt a hisztérikus állapotát, kicsit megrémít, és talán ezért is érzem úgy, hogy most engednem kell neki.
Elhúzom a számat, mikor kijelenti, hogy semmi sem érdekli. Én nem ebbe a nőbe szerettem bele. Nem tudom kezelni sem ezt a kitörését és igazából megijeszt. A fegyvert elveszem, mielőtt bármi hülyeség megfordulna a fejében. Azt hiszem, hogy ezt nem kéne itthon tartanom többet, vagy beteszem a széfbe.
- Ne mondd ezt. - Én örülök neki, hogy akkor éjjel összetalálkoztunk, mert azt az éjszakát azóta sem bírom kiverni a fejemből. Azt hiszem azért is ajánlottam magamnál munkát, mert meggyőzött a tudásával. Most meg már szerelmes is vagyok belé, de ezt nem mondhatom el neki a biztonsága érdekében, amit sajnos nem vesz észre.
Csak ülök, őt nézve, eleinte fogalmam sincs, hogy mit akar, ahogy felém mászik. Hagyom, hogy az ölembe másszon, de nem számítok arra, hogy ilyen szinten letámad. Nincs ellenemre, talán kicsit megnyugszik tőle. Amint érzem, hogy a nadrágomnál matat, nem teszek semmit, mert összezavar. A kijelentésére azért meglepetten nézek rá, még jó, hogy a napszemüveg a szememen van, így ezt nem láthatja. Tudom, valahogy érzem, hogy ezt nem akarja. Egyik kezemmel a térd hajlatához nyúlok, másikkal pedig a hátát tartom. Először fél térdre emelkedek, majd a másik lábammal ki is nyomom magam, hogy felegyenesedjek. Nem könnyű, de felállok vele, úgy hogy a karjaimban legyen. Beviszem a szobámba és leteszem az ágyamra, majd betakarom. Becsatolom az övemet, majd leülök az ágy szélére és simogatni kezdem a karját. Fogalmam sincs, hogy most ezt megint támadásnak veszi-e, de most én úgy érzem, hogy nem gondolta komolyan a kijelentését. Én viszont nagyon is álmos vagyok, de megvárom, míg kicsit megnyugszik és talán el is alszik.
avatar
● ● Posztok száma :
93
● ● Reag szám :
88
● ● karakter arca :
Andrew Cooper


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Vas. Okt. 07, 2018 4:14 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Egy dolgot akarok most mély álomba merülni , és fel sem ébredni belőle. Akkor nem éreznék semmit sem, nem fájna semmi sem. Nem lennék teljesen megzavarodva, és lehetne még sorolni azt a megannyi érzést, gondolatot, ami most oda vissza cikázik bennem, és csak üt, és vág.
Arra, hogy lemondja tényleg a dolgot se tudok igazán örülni, hiszen nem ez volt igazán a fő probléma, de már ehhez sincs erőm, hogy felhívjam rá a figyelmét. Megint csak haragszom is, meg nem is rá ezért a tettéért, de lelki erőm elfogyott , hogy bármit is szóvá tegyek neki.
Inkább csak öntudatlanul esem neki, mert szex közben legalább van valami, amit érzek még , ha utána csak szarabbul is fogom magamat érezni.
Már arra se reagálok sehogy, amit mondott,vagy ahogy mondta, pedig éreztem valamit benne, hogy nem bánja azt a találkozást, de valahogy most ebbe az érzelmi összeomlásba nem fogom fel. Tényleg csak egy dologra hajtok és az most a gatyájában van.
Ajkát falom, belesuttogom mit akarok, és már matatnék is a nadrágjánál, hogy minél hamarabb bejussak, ő meg ki belőle, és lévén nincs rajtam bugyi gyorsan nyélbe üssük azt a kellemes kis érzést, amit akkor érzek, amikor belém siklik. De megakadájoz, mert kapaszkodomnom kell, nem itt akarja, nekem így is jó, csak kezdjünk már neki,mert valami jót is akarok ma érezni.
Nagyokat pislogok , amikor visszacsatolja az övét, amit nehézkesen bontottam neki, nézem, ahogy betakar. Ez most miért? Nem akar?
Csak le ül mellém, és simogat, én meg csak egyszerűen az ölébe rakom a fejemet, ami jól esik, valahogy melegséggel tölt fel.
- Bújj ide – suttogom halkan, mintha csak valami titok lenne, pedig csak egy apró kérés, mert másra sem vágyom, minthogy hozzá bújva pihenjek.
Ha megtette tényleg hozzábújtam, ha nem akkor is az ölében hagytam a fejemet, és fogalmam sincs mennyi idő múlván,de győzőtt a lelki kimerültség ,és elaludtam.
avatar
● ● Posztok száma :
99
● ● Reag szám :
93
● ● karakter arca :
adriana lima


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Vas. Okt. 14, 2018 3:59 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Fogalmam sincs mi ütött belé, de nekem ez a nő nem kell. Én azt a régi Emilyt akarom visszakapni, akibe beleszerettem, de úgy érzem, hogy a segítségem nélkül nem fog visszatérni. Nagy nehezen beviszem az ágyamba és hagyom, hogy a fejét az ölembe tegye. Furcsa, de most egyáltalán nem érzem a szex hiányát, pedig közel is van nagyon és odakint nagyon is úgy tűnt, hogy benne lenne, de nekem így nem kell. A kérésére bebújok mellé szó nélkül és tovább simogatom a hátát, ahogy hozzám bújik. Még egy darabig így fekszek mellette, gondolokozok és észre se veszem, hogy elaludt. Ha jobban belegondolok, azt se tudom, hogy mikor aludtam utoljára egy jót, és érzem, ahogy a szemeim egyre nehezebbek lesznek és lecsukódnak.
Reggel hamarabb kelek fel, mint Emily, így újra elkezdem simogatni a hátát, finoman. Remélem, hogy nem erre fog felébredni, mert nem akarom felkelteni. A telefonomat kezdem el nyomogatni unalmamban, amíg várok rá. Fogalmam sincs, hogy ma mit fogunk csinálni, de nem akarom egyedül hagyni a tegnap este történtek után. Még a végén arra jönnék haza, hogy fejbe lőtte magát.
Nézzek egy éttermet estére, ha végre hajlandó velem eljönni, bár igaz, hogy nem szoktam ilyen helyekre kimozdulni, mert jobb az óvatosság, mielőtt lekapcsolna bárki is, de most kivételt teszek. Délelőttre meg filmezést, lazulást gondoltam, de ez majd eldől, hogy Emily mit is akar, vagy hogy egyáltalán miben van benne.
avatar
● ● Posztok száma :
93
● ● Reag szám :
88
● ● karakter arca :
Andrew Cooper


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Hétf. Okt. 22, 2018 6:26 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Örültem , hogy nem ment el, hogy nem tette meg , amit kértem bármennyire is jól esett volna. Adott volna valami melegséget a vele való szex, de jobban belegondolva utána még jobban utáltam volna magamat, meg őt is. És erre ő nem tette meg. De miért ? Hiszen tudom, hogy nem rég akarta, most meg már nem. Most vagy nem kíván, vagy megint nem értem mi a szösz is volt ez tőle. Komolyan mondom készíthetne hozzá valaki egy kézikönyvet.
Reggel elgémberedve ébredek fel, fáj sajog mindenem, a fejemet nehéznek érzem. A szívem helyén, mintha egy kő lenne. Hallom, és érzem, hogy Dean még itt van. Nagyot nyújtózom, és körbe pislogok.
- Francba – morgok az orrom alatt.
- Már megyek is. Tudom a te ágyad és megint benne vagyok – sóhajtok fel, mert totálisan nem rémlik az estének az a része, hogy ő hozott volna ide. Vagy, hogy egyáltalán itt volt e éjjel miután komát kaptam a kimerültségtől.
Elkezdek mocorogni mellette, kibújok a takaróm alól, ha enged az ágy széléra kúszom , majd féloldalasan nézek rá vissza. A mozdulat felé fogalmam sincs mikor indult el, de csak azt tudatosult bennem, hogy ott vagyok előtte, visszamásztam, és nagy szemekkel pislogok rá.
- Köszönöm – mondtam neki, majd ha engedte, akkor megcsókoltam nemes egyszerűséggel.
- Maradhatok, vagy menjek? – kérdeztem tőle .
avatar
● ● Posztok száma :
99
● ● Reag szám :
93
● ● karakter arca :
adriana lima


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Hétf. Okt. 22, 2018 6:41 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Az éjszaka elég sok mindenen gondolkoztam, és nem akarok még egy ilyen kiborulást a részéről. Túlságosan is szeretem, de nem mondhatom ezt meg neki, az ő biztonsága érdekében. Sok időbe telt míg végre sikerült nekem is elaludnom, viszont nem alszok túl sokat, mert nem akarom, hogy előttem ébredjen fel. Miután a pár órás alvás után kinyitottam a szememet, csak a telefonomat nyomkodtam, nehogy elaludjak és megint elkezdtem a hátát simogatni. Olyan hirtelen kelt fel, hogy majdnem eldobtam a telefonomat, de az jobban aggasztott, hogy össze-vissza beszél.
- Én hoztalak ide. - Mondom neki, de hagyom is, hogy elmenjen. Kicsit azért sajnálom, de ha már ennyire izgága, akkor nem fogom megállítani. Fogalmam sincs, hogy mi van a fejében, de sokkalta nyugodtabbnak látszik, mint tegnap este. A pisztolyról is gondoskodok majd a mai napon. Még csak az kéne, hogy egyik este arra jöjjek haza, hogy meghúzta a ravaszt.
A telefont a mellettem lévő éjjeli szekrényre teszem, majd feljebb csúszok az ágyon, hogy hátammal a falat támasszam. Így nézek rá, majd mintha kihagyott volna egy pillanatot az agyam, máris előttem terem. Visszacsókolok, bár lenne más ötletem, hogy mit is csinálhatnánk, de inkább nem húzom ki a gyufát.
- Maradj! De nézhetünk egy filmet is. Rendelek valami kaját! - Kezemet a combjára rakom, bár remélem, hogy nem fog ettől kiakadni, ahogy tegnap este tette. Már azt se tudom, hogy mit tehetek, bár azt érzem, hogy egyre nagyobb a hiányom, főleg, hogy itt van előttem.
avatar
● ● Posztok száma :
93
● ● Reag szám :
88
● ● karakter arca :
Andrew Cooper


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Hétf. Okt. 22, 2018 7:00 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Kicsit összezavarodok a választ halva. Minek hozott az ágyába, ha nem akarja, hogy ott legyek? Már megint ez a kétértelműség, és ettől megyek a falnak. Kérdőn nézek rá, picit elmosolyodom, amikor lerakja a telefonját. Szívem szerint most dugnám el a francba, hogy ma el se menjen itthonról. Jó végre itthon, és azok után ami este volt…Hát nem szívesen maradnék itthon, de az biztos, hogy pár dolog fog változni. Ha ő nem ,akkor nekem kell aztán vagy jó lesz, vagy nem. Már nem tudom, csak azt, hogy még mindig nem akarok elmenni innen, hogy nem akarok nélküle lakni sem, létezni sem.
Nem igazán tudtam eldönteni, hogy a maradj most kérés volt, vagy parancs, de letettem a fenekemet, és az ajkamat harapdálom, amikor a kezét a combomra rakja. A fejemet még mindig nehéznek, és kótyagosnak érzem.
- A kaja jöhet tényleg, viszont egy meleg fürdő is jól esne. Szeretnél esetleg te menni előre? – néztem végig rajta, mert rajta még mindig a tegnapi ruha van, így le is másztam az öléből.
- Megyek engedek vizet, aztán addig meglátod, hogy szeretnél e menni, vagy mi legyen – néztem vissza az ajtóból, aztán kicsit megálltam, mert totálisan nem komplettnek éreztem magamat, és ezt a fürdő kinézete is tanúsította.
Csak álltam ott, és apránként bevillant, hogy mi minden volt itt este, és csak nehezebbnek éreztem a fejemet. Aztán neki fogtam az üveg felszedésének nem kis csörömpöléssel kerültek bele a darabok a kukába. A vízet is leengedte, ami a kádba maradt, de minden olyan nehéz volt, mintha egy mázsát nyomott volna, ahogy a szívem meg a fejem is. Hogy jutottunk idáig? Hogy jutottunk odáig, hogy útban vagyok neki ? Aztán elfogyott az üveg, jöhetett a feltörlő. A bor illata mámorítóan hatott teljesen rám az érzelmi kavalkád közepette.
- Ittalak volna inkább meg – sóhajtottam.
avatar
● ● Posztok száma :
99
● ● Reag szám :
93
● ● karakter arca :
adriana lima


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Hétf. Okt. 22, 2018 7:26 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Furcsa, ahogy rám néz, de így láttam jónak, hogy idehozom és vele alszok. Tudom, hogy mennyire imádja az ágyam és azt, hogy itt vagyok vele. De nem tehetem mindig, az túl feltűnő lenne, hogy esetleg valamit érzek iránta. Tetszik, hogy itt van előttem és tényleg nagy a kísértés, de nem csinálok semmit.
- Nem. Menj csak ha erre van szükséged. Én majd lezuhanyzok később. - Megsimogatom az arcát, de nem sokáig nézhetek rá, mert elmozdul. Felkelek én is az ágyból és utána megyek. Látom, hogy nem igazán van még mindig magánál, így megfogom hátulról. Elhúzom a számat, ahogy benézek a fürdőbe, eléggé büdös a bortól, de nem volt időm feltakarítani, mert inkább vele maradtam.
- Újra kell festeni. - Szólalok meg mögülle, majd segítek neki felszedni a darabokat. Jobb lett volna, ha hívok valakit, hogy takarítsa fel, de tegnap erre nem igazán volt eszem. Kiviszem a kukát, amíg ő feltörli a fürdőt és a falon kívül már úgy néz ki, ahogy eddig.
- Biztos fürdeni akarsz? - Nézek rá, ahogy támasztom az ajtó félfát, lehet egyszerűbb és gyorsabb lenne, ha lezuhanyoznánk és összebújnánk a kanapén. Elég nagy a kísértés, hogy ne támadjam le, de világosan kijelentette, hogy nem akar velem lefeküdni.
Megvárom a válaszát, majd magára hagyom, hogy a telefonomat felkapva megrendeljem a kedvencét két főre. Én is érzem, hogy kezdek éhes lenni, nem is tudom, hogy mikor ettem utoljára. Ha fürdik, akkor a nappaliba telepszek és a tv-t kezdem el kapcsolgatni. Az biztos, hogyha leülünk filmezni, akkor úgyis pendrive-ot használunk.
avatar
● ● Posztok száma :
93
● ● Reag szám :
88
● ● karakter arca :
Andrew Cooper


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Hétf. Okt. 22, 2018 7:40 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Kicsit csalódottan fogadtam a választ, hogy nem , hogy menjek csak, majd ő később. Jól esett volna, ha jön velem, vagy együtt ülünk be egy nagy kád vízbe. Szerintem nincs is nagyobb orvosság most annál, hogy együtt legyünk kicsit. Még beszélgetni sem kell, semmit sem, de tényleg, csak legyünk ott a másik mellett. Legalább is én erre vágyom. Jó másra is , de ha nem akar jönni, akkor …
Kicsit megijedtem, amikor a fürdőben megszólalt mögöttem. Még is jól esően dőlök neki, mint valami biztos pontnak.
- Igen – válaszoltam egy sóhaj kíséretében. Aztán, ahogy takarítottunk fél szemem mindig rajta volt. Hogy itt van, hogy segít ezt eltakarítani, hogy nem szól meg érte. Aztán amíg kiviszi a szemetet, addig eltakarítottam a maradék mindent. Így már azért használható a fürdő… csak az a folt ne éktelenkedne ott a falon. Bár valahol meg jó, ha ott van, mert egy emlékeztető talán mind kettőknek arról, hogy hol is vannak a határaink.
- Mikorra ér ide a kaja? – néztem rá kérdőn, mert még mindig nem igazán tetszett, hogy egyedül kell beülnöm a meleg vízbe. Közben leültem mellé a kanapéra, és csak néztem némán.
- Nincs kedved inkább velem fürdeni, beülni egy nagy kád vízbe? – kérdeztem kíváncsian, majd közelebb bújtam, mint valami kisgyerek, de sokkal inkább fúrtam magamat, addig amíg az ölébe nem kerültem. Fejemet a vállára nem tehettem.
- Várjuk meg a kaját aztán ülj be velem – kértem szépen, szinte suttogtam , mintha csak félnék valamitől.
- Nem akarok egyedül lenni, és téged egyedül hagyni sem,de útban sem szeretnék lenni – suttogtam tovább, és még mindig attól féltem, hogy mindjárt feláll és megy dolgára.
avatar
● ● Posztok száma :
99
● ● Reag szám :
93
● ● karakter arca :
adriana lima


Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Hétf. Okt. 22, 2018 9:42 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Ahogy ott ölelem a fürdőszoba ajtajában, legszívesebben ki sem engedném az ágyamból, de tudom, hogy nem akarja. Tegnap legalábbis elég világosan kifejtette, hogy nem akar velem lefeküdni. Egy puszit nyomok a halántékára, majd segítek neki rendet rakni a fürdőben. Mindezek után megyek csak a telefonomhoz, hogy megrendeljem a kaját.
- Kb. fél óra. - Mondom neki, ahogy le is teszem a telefont. Örültem volna, ha egy kicsit gyorsabbak de jó is, hogy most kezdik el készíteni, legalább nem lesz hideg. Leülök a kanapéra, addig megvárom a kaját, amíg ő fürdik, de arra nem számítok, hogy odaül mellém. Átkarolom, de a kérdése nagyon is feszíti a határaimat. Lévén, hogy több mint egy hete nem voltunk együtt, elég nehéz lesz megállnom, hogy ne nyúljak hozzá. Talán így akar tesztelni?
- Jó. - Elég nehezen ejtem ki ezt az egy szót a számon, de csak azért, mert nem tudom, hogy mennyire tudom magam visszafogni, ha látom őt meztelenül. Hagyom, hogy bemásszon az ölembe, amint a vállamra helyezi a fejét, elkezdem simogatni a hátát.
- Ha tesztelni akarsz, akkor most szólok, hogy el fogom bukni. Tudom, hogy nem akarsz velem lefeküdni, ezt tegnap elég világosan a tudtomra adtad. De ha velem akarsz fürdőzni, nem tudom garantálni, hogy vissza tudom magam fogni. - Már most alig bírom türtőztetni magam. Beleszimatolok a nyakába és legszívesebben leszedném róla a ruhát és magamévá tenném. Pontosan tudom, hogy tesztel.
avatar
● ● Posztok száma :
93
● ● Reag szám :
88
● ● karakter arca :
Andrew Cooper


Témanyitás ✥ Re: Nappali ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Ajánlott tartalom

Nappali
Second Chance frpg
4 / 5 oldal

Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Dean S. Kizzy lakása-