Pandora irodája
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:25 am ✥
✥ Today at 1:08 am ✥
✥ Today at 12:55 am ✥
✥ Today at 12:12 am ✥
✥ Today at 12:05 am ✥
✥ Yesterday at 11:17 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Pandora irodája •• Vas. Jan. 07, 2018 7:53 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1586
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Pandora irodája •• Vas. Jan. 07, 2018 8:12 pm

To Hazel

Sose tagadtam, hogy meglepő volt a diáklány felvétele köreinkben, de jóértelemben. Sokan tudták rólam, hogy egyáltalán nem az vagyok, aki évekkel ezelőtt voltam. Aki a bulvárok címlapjain felelt a botrányaival, vagy éppen azzal, hogy miként is ártott másoknak. A baleset után megváltozott Pandora Fournier, pedig ha tudnák, hogy ő már régóta nincs, helyette Jasmine Fisher rendőr kapott második esélyt. Nos, vélhetően nem hinnének nekem, így inkább mindenki azzal magyarázza, hogy végre felnőttem és a tragédia vezetett ahhoz, hogy megváltozzak. Pedig én mindig is ilyen voltam. Figyelmes, próbáltam másoknak segíteni, ha tudtam. Nem egyszer kaptam meg másoktól, hogy túl nagy a szívem és nem kellene mindenkiben keresnem a jót. Viszont azzal is tisztában voltam, hogy mit gondolnak mások, miről suttognak vagy éppen azt is, hogy itt bármikor képesek akár szerződést is bontani, de valahogy még ezek a tények is hidegen hagytak. Egy dolog érdekelt, hogy végre személyesen is találkozhassak vele és megismerhessem, hogy milyen is valójában. Miként érzi magunkat a köreinkben, mit gondol, hogyan érzi magát és szerinte hogyan megy neki a tárlatvezetés. Egy kisrészét kapta meg a helynek, de még ha nyíltan nem is mentem szembe a vezetőséggel – egyelőre- , attól még mélyen belül nagyon is drukkoltam neki, hogy sikerrel járjon és véglesen a köreinkben maradjon. És szép lassan akár nagyobb vezetést is megkaphasson.
Igen, voltam annyira csaló, hogy egyszer egyik csoportjába szegődtem némán, minden figyelmeztetés nélkül, de nekem ennyi is elég volt ahhoz, hogy tudjam nagyon is lelkes és a szenvedély, ahogyan beszélt a képekről, vagy éppen felelt a kérdésekre. Nos, azt sokan megtanulhatnák tőle. Nem volt kérdés számomra, hogy nagyon is szereti a művészetet és talán azt a varázst is, amit a hely hordoz magában. Sok fennforgás közepette pedig ma még végre eljutottam oda is, hogy végre megejtsünk egy személyes találkozót is, amit délutánra beszéltünk. Itt sosincs olyan, hogy kisebb forgalom, így arra kár lenne várni. Addig pedig valaki más tudja vinni a tárlatvezetést azokban a termekben is, amiket ő csinált.
Sietve nyitottam ajtót, ha kopogott, ha pedig anélkül jött be, akkor pedig mosolyt csalt az arcomra a merészségével. Nem tudom, hogy ő mit hallott rólam, hiszen vélhetően rólam is keringenek rettentő történetek, vagy éppen igazán kedvesek. Nem sokat szoktam adni a pletykákra.
- Szia! – siettem elébe, majd pedig megfogtam a szabad kezét. – Pandora vagyok, te pedig Hazel. – hiszen én tudtam, hogy ki ő, így reméltem, hogy nem gond, ha inkább én mondom ki a nevét. Közben pedig igyekeztem elébe menni, hogy ne a családom nevén szólítson. – Gyere, segítek a székhez eltalálni. Persze csak akkor, ha nem gond. – nem akartam kényelmetlen helyzetbe hozni, hiszen eddig is már bizonyította azt, hogy mennyire is képes önálló lenni a munkában. Ezt pedig nagyon is csodáltam benne. Ha pedig helyet foglalt, akkor én is leültem a székembe az asztal túloldalán.
- Esetleg teát, vagy kávét kérsz? És ne aggódj, semmi komolyról nincs szó, csak szeretnélek megismerni. – teszem még hozzá sietve, mielőtt esetleg szívrohamot kapna, mert pontosan tudom, hogy akadnak az épületben is olyanok, akik mindig rettegnek, ha a vezetőség hívatja őket. – Hogy érzed magad? Milyennek találod a helyet és a kollégákat így egy hónap után, ha nem tévedek, akkor körülbelül annyi ideje vagy itt, nem? – kíváncsiskodtam kicsit, ha pedig kért inni, akkor ismét felálltam, hogy a kérdéseim közben elkészítsem neki és magamnak is.

■ ■ Remélem kezdésnek elmegy. edi  ■ ■credit



Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
avatar
Elit
Tell me your secrets
610
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Hazel G. Brooks tollából
Témanyitás ✥ Re: Pandora irodája •• Hétf. Jan. 08, 2018 5:02 pm

To Pandora

Nos, én… fogalmam sem volt, mire véljem ezt a mai találkozót. Alig egy hónapja vagyok itt, jól is érzem magam, most viszont egy magasabb beosztású személy kíván látni engem, amit nemes egyszerűséggel, nem tudok hova tenni. Természetesen Pippa már most gyártani kezdte az elméleteket, amivel egy cseppet sem nyugtatott meg. Állítása szerint Pandora egy igazán undok nőszemély – bár az igazat megvallva és alig hallottam róla valamit és ha hallottam is volna, nem szoktam adni az ostoba pletykákra – és semmi jóra nem számítsak. Apró darabokra fog cincálni, a kákán is csomót keres majd és szégyen szemre, az egész múzeum majd az én sírásomtól fog harsogni.
Így indultam fel a második emeltre. Kicsit idegesen, kicsit feszülten, kicsit a csak azért is megvédem magam szellemben. Útközben persze nyilván eltévedhettem, mert egy ismerős kéz zárta körbe könyökömet. Megismertem a parfümje illatát, a gyengéd szorítását. Elkormányzott a helyes irányba anélkül, hogy egy szót is szólt volna hozzám.
Valószínűleg megérkezhettem, mert eltűnt mellőlem. Olyan hirtelen, mint amilyen hirtelen megfogta a könyökömet. Majdnem a szívbajt hozta rám és hozza is rám, minden egyes nap. Kivéve akkor, amikor épp beszédes kedvében van.
Halkan kopogok az ajtón, toporgok a bejárat előtt még néhány lélegzetvételnyi időt, mikor meghallom magassarkújának ütemes kopogását. Mély levegőt veszek és mosoly varázsolok ideges arcomra.
-Szia! – Köszönök rekedtes hangon, meg kell köszörülnöm a torkom, hogy visszatérjen belé az élet. – Nem, semmi gond. – Hagyom, hogy a székhez vezessen, kedves tőle, hogy így viselkedik. Különösen az, hogy megkérdezte, nem okoz e problémát. A legtöbb ember levegőnek néz vagy hagyja, hogy ideig óráig szenvedjek. Leülök a kényelmes székbe, hátradőlök a támlájának és elképzelem lelki szemeim előtt az irodáját. Nyilván tágas lehet, mert beljebb sétálva semmibe sem akadtam el. Azt is el tudom képzelni, hogy a padlótól a plafonig könyves polcok vannak és néhány igazán becses múzeumi relikvia is található a helyiségben.
-Egy teát szívesen meginnék. – Válaszolok immáron kicsit könnyedebb hangszínen. Kezdem azt érezni, hogy Pippa marha szar emberismerő. – Az igazat megvallva, kicsit izgultam. Azt hittem, baj van a munkámmal. – Mosolyok kínosan, talán többször is mosolyra rándul ajkam, mint kéne.
-Jól érzem magam, köszönöm. És a lehetőséget is köszönöm, nem tudom elégszer elmondani, mennyire hálás vagyok azért, hogy láttak bennem potenciált és felvettek. Igyekszem minden nap jobb lenni. – Ami való igaz, tényleg sok időt fordítok arra, hogy érdekességek után kutassak a következő tárlatvezetésemhez. Én tényleg szeretem ezt csinálni és élvezem, hogy végre normális életet élhetek.
-Mindenki nagyon kedves velem. Néha nem tudom eldönteni, hogy sajnálatból vagy tényleg magam miatt szeretnek ennyire. – Való igaz, a munkatársaim többsége szívesen keresi a társaságom, beszélgetnek velem, akad olyan is, aki munkán kívül is bármikor elvinne kávézni.
-Azt megkérdezhetem, hogy mégis miért pont engem vettek fel? – Mindig is foglalkoztatott a dolog, csak sosem tudtam senkitől sem megkérdezni. Most pedig, itt a remek alkalom, hogy végre megtudjam az igazságot.

■ ■ Nagyon jó volt (:  ■ ■ credit
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
19
● ● Posztok száma :
ms alicia vikander
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Pandora irodája •• Pént. Jan. 12, 2018 10:17 pm

To Hazel

Kevés olyan ember van, aki nem ideges, amikor a felettesei közül valaki hívja őt az irodájába. Én se szívesen megyek soha se a magasabb beosztásúak irodájába, mert olykor inkább már attól tartok, hogy most éppen mit találtak ki, amit meg kéne valósítani. Még akkor is, ha éppen hülyeség az egész. Ahogyan pedig teltek a hónapok, úgy változott meg ez is, úgy lett nekem is egyre nagyobb döntési jogom, hiszen ráébredtek ők is, hogy hiába vagyok az a bizonyos Fournier lánya, mert tényleg megérdemlem a tiszteletet. Éleslátásom van, és szenvedélyem is megvan ehhez a munkához. Nem mondom azt se, hogy mindig oly egyszerű lenne, de örülök annak, hogy ilyen csodálatos helyen leltem menedékre az új életemben. Hiányzik olykor még mindig a régi életem, a szőke fürtjeim, a kék szempár, de ennyi év alatt szép lassan megszokja az ember, hogy egy teljesen másik arc pillanat vissza rá a tükörből. Egy új esélyt kaptam, amit már nem akarok elszalasztani teljesen…
Kihallom a rekedtséget a hangjából, ami kisebb mosolyt csal az arcomra, hiszen vélhetően beigazolódott a  gyanúm, hogy rémtörténeteket hallhatott rólam, illetve hogy ő is izgul. Amikor pedig engedélyt ad arra, hogy segítsek neki eltalálni a székig, akkor örömmel segítek. Egy részem csodálja is őt, kár lenne tagadni, hiszen annyi életkedv árad belőle, hogy az már irigylésre méltó. Pedig biztosan neki se lehetett könnyű minden egyes perc, de mégis olykor még az is átfut az agyamon, hogy ő jobban képes megragadni az életet, mint én. Pedig tudom milyen a halál, milyen megfulladni a saját véredben, mert lelőnek, mert nem fedezett a társad. Milyen egy vadidegen családban magamhoz térni. Élhetnék, de talán olykor a legnagyobb falakat saját magam gördítem magam elé.
- Gyümölcsös, vagy fekete? – teszem fel az újabb kérdést, ha pedig érkezik a válasz, akkor a vízforralót be is kapcsolom, hogy hamarosan két tea kész is legyen. – Miért lenne baj? – pillantok rá kérdőn, bár ő ezt maximum csak érezheti a hangszínemből, azt pedig nem tudom, hogy képes e érezni azt, ha valaki éppen őt fürkészi, vagy nem. – Egyébként is az érteklést a harmadik hónap végén szokta meghozni a vezetőség. Nem mondták neked? – érdeklődök még mindig barátságosan, hiszen ezt sokszor elfelejtik a kollégák és a vezetőség is elmondani az újak számára, hogy sok esetben akkor dől el minden. Azt pedig már most tudom, ha ugyanennyire lelkes marad és magával ragadó lesz, akkor biztosan itt fog maradni hosszú ideig. Sokan kételkednek benne, hogy hosszútávon képes lesz kitartani, vagy idővel kaphat nagyobb tárlatot, de én mégse tartok ettől. Törékenynek tűnő a testalkata, de annál nagyobb erő lakik benne. Mosolya pedig mosolyt csal az én arcomra is. – Mézet, cukrot vagy esetleg citromlevet kérsz bele? – ha igen volt a válasz,  akkor raktam bele, ha megengedte, ha nem, akkor csak elé raktam, majd óvatosan megfogva a kezét szép sorjában megérintettem a tárgyakat és elmondtam, hogy melyik melyik, majd pedig a bögréjét is odaraktam, hogy tudja azt is merre keresse. Nem akartam megfosztani az önállóságától, se megbántani se szerettem volna. Egyszerűen igazából még számomra is új volt ez a helyzet, így reméltem, hogy nem áll fent egyik veszély se.
- Olykor ezt mi se tudjuk eldönteni, hogy valaki miért segít nekünk, de szerintem bőven akad olyan, aki őszinteségből teszi. A többiek pedig? Nos, pletykákra nem érdemes adni, se foglalkozni azokkal, akik képtelenek meglátni a jót. – lassan ülök vissza székembe, majd a teámat kicsit megfújom és aprókat kortyolok bele. A kérdésére részben számítottam, másrészt reméltem, hogy netán elkerülhető lesz.
- Őszintén mondom, hogy a pontos okát nem tudom. Amikor felvették, akkor én elég sokat voltam távol kisebb megbeszélések miatt a Versailles-i kastélyban dolgozókollégákkal. Én csak az aktáját kaptam meg, hogy van egy új kolléga. – avatom be, hiszen úgy érzem, hogy az őszinteség most is fontos. – Ugyanakkor, talán mégis tudom, vagy legalábbis van egy sejtésem. – mosolyodom el. – A kisugárzása eléggé erős, magával ragadja az embert és a szenvedély, ahogyan beszél a múltról, eme hely kincseiről. Az nagyon ritka és sok más kolléga tanulhatna magától. Bevallom, az egyik tárlatvezetéséhez én is csatlakoztam. Nem szóltam, mert nem szerettem volna, ha emiatt izgul. Egyszerűen csak kíváncsi voltam, de bevallom, hogy megérte, mert még engem is képes volt rövid időre másik világba csöppentenie. – lerakom a bögrét, és továbbra is őt fürkészem. Mintha csak szavak nélkül akarnám megfejteni őt. – Honnan jött ez a szenvedélye? Miért pont ez a hely, vagy éppen miért pont tárlatvezetés? Sokáig szeretné ezt csinálni, még az egyetem után is? – most én kérdeztem vissza az okokra. Azt pedig reméltem, hogy a válaszomból is kihallotta az őszinteséget és azt, hogy van itt helye. Ha rajtam múlik, akkor maradni fog, még sokáig, mert szükség van egy ilyen „csodára” is, amit ő képvisel az életkedvével és ama átélésével, ahogyan mesél a látogatóknak.

■ ■ edi  ■ ■credit



Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
avatar
Elit
Tell me your secrets
610
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Hazel G. Brooks tollából
Témanyitás ✥ Re: Pandora irodája •• Szomb. Jan. 13, 2018 8:03 pm

To Pandora

-Gyümölcsös, most az esne jól. – Válaszolok a kérdésére, összekulcsolt ujjaim az ölemben pihennek. Körmöm olykor belemar bőrömbe, még mindig nem sikerült teljesen felengednem. Még mindig úgy érzem, valami más oka van annak, hogy én most itt vagyok. – Én nem tudom, talán mert különbözöm a többi munkatárstól, nem elég izgalmasak az előadásaim. – Nem szeretném bevallani, de órákat töltök a könyvek fölött görnyedve, hogy minél több információt szívhassak magamba. Akarom ezt a munkát, tényleg jól akarom csinálni és vágyom az elismerésre. Be akarom bizonyítani, hogy én is érek annyit, mint bármelyik másik kollégám.
-Nem igazán tájékoztattak erről. – Válaszolom hirtelen. Csak utána esik le, hogy nem szép dolog lehúzni más munkáját. – Illetve valószínűleg elmondták, csak én nem emlékszem rá. – Elmosolyodom, keresem tekintetemmel, merre is lehet. Mint már említettem, ha az időjárás is kegyes – már pedig ma valóban az – akkor a természetes fénynek hála, alakok, foltok, olykor még színek is megjelennek. Tinédzserként akartam a műtétet, mindennél jobban vágytam arra, hogy újra láthassak. Most félek attól, ami a szemem elé tárul. Félek a világtól, mert amire emlékszem, az békés volt. A mostani cseppet se az.
-Mézet is citromlevet. Köszönöm. – Engedem, hogy kézfejemet ujjai közé zárva megmutassa, melyiket hol találom az asztalon. A csészémet is elém rakja, egy szavam nem lehet kedvességét illetően. Ezért nem hiszek én a pletykáknak.
-Annyira igaza van. – És tényleg. Nem érdemes időt és energiát fordítani az olyan emberekre, akik csak a rosszat teszik veled. Akik elszívják tőled a jó kedvet, a derűt, a boldogságot. – Sajnos az évek során meg kellett tanulnom, hogyan kezeljem ezeket az embereket. Akik folyton csak bántanak. Ma már lepereg rólam. És én szeretnék elnézést kérni Léah viselkedése miatt is. Tudom, nem volt illendő, hogy a kollégák szeme és füle hallatára vesztünk össze, de kihozott a sodromból a szándékos tettével. – Biztos vagyok benne, hogy ő ezt nem tette meg és a naiv, ostoba, hiszékeny és manipulálható kollégáim elhiszik neki azt a sok maszlagot, amit rólam terjeszt. Engem nem zavar, mert meg tudok birkózni velem, én el tudom engedni a fülem mellett. De egy idő után a pohár betelik.
Lélegzetvisszafojtva hallatom mondandóját és a szívem kihagy egy ütemet. A dicséret, az elismerés, mely kiszűrődik szavai hátteréből. Elképesztően különös érzés. – Azt hiszem, emlékszem arra a napra. A látogatók aznap extrém sok kérdést tettek fel nekem. Ha az előírt viseletben látogatta meg a tárlatvezetésem, azt hiszem, egy kicsit rájuk ijesztett. – Halkan nevetek, nem szeretném sem megsérteni, sem pedig kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy jókat kuncogok látogatásának okán. – Örömmel teszem minden nap. Remélem, legközelebb is meglátogat majd. – Belekortyolok a teámba, időközben elkészítettem magamnak. Egy kicsit savanykás lett, de így is iható.
Elgondolkodom kérdésén, bár a válasz nagyon egyszerű és könnyen megfogalmazódik a fejemben. – Édesanyám könyvtáros. Rengeteg speciális, csak a számomra megírt könyvet kapott innen-onnan. Tudásom javarészét a könyvekből szereztem. – Bár csak anya is belátná, hogy számára a legtökéletesebb munkahely a könyvtár volt. Most egy boltban dolgozik eladóként, de a mai napig visszavárják. Talán egyszer, ha elmúlik a gyász, ami oly sok éve kínozza, visszamegy.
-A betegségemmel nem sok munkát tudok végezni, a művészeteket szeretem. Francia irodalom szakos vagyok az egyetemen. Tehát jól is jött ez a munka. Szívesen csinálnám életem végéig, de meglátjuk, mit mond a vezetőség három hónap után. – Remélem teljesen meg lesznek elégedve a munkámmal és véglegesítenek. Az lenne a legjobb számomra. Lucy-nak is és talán, Boris-nak is.
-Nem akarok hálátlannak tűnni, de juthatok valaha feljebb az alagsori kiállítótermekből? Jól érzem magam odalent is, de annyi minden van odafent, amiről szívesen mesélnék minden nap.
■ ■ Nagyon jó volt (:  ■ ■ credit
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
19
● ● Posztok száma :
ms alicia vikander
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Pandora irodája •• Hétf. Jan. 15, 2018 8:39 am

To Hazel

- Ezek szerint, ha jól értettem, akkor azért gondolja, hogy nem elég jók az előadásai, mert másabb, mert nem olyannak látja a világot, mint az átlagos és unalmas emberek? – kérdezem meg egy kisebb játékossággal kiejtve az utolsószavakat, hiszen nem minden ember átlagos vagy unalmas, de azért a többség sajnos beleesik ebbe a körbe, mert belefásulnak a hétköznapokba, nem látják meg a jó, a világ gyönyörűségét, néha nekem se megy könnyedén. Olykor én is elveszem, de próbálok ebben a káoszban is talpon maradni.
- Nem kell menteni senkit se, én se vagyok tökéletes. Hibázom, ahogyan más kolléga is megteheti. – higgadtan csendül a hangom, miközben ajkam továbbra is mosolyra húzódik. Érdekes volt, hogy ő pontosította a dolgot, nem akart mást bajba keverni, miközben a legtöbb ember még ezen a helyen is nem fáradozott volna azzal, hogy a kollégái bőrét mentse, ha hibáztak. Mindenki próbál feljebb jutni, csak egyesek azt hiszik, hogy ehhez a legjobb út az, ha áttaposnak a másikon, de ő nem. Ez pedig még szimpatikusabbá tette a szememben őt.
Fura számomra is a helyzet, még sose találkoztam látássérülttel, de szemmel láthatóan semmi rosszat se tettem, vagy legalábbis remélem, akkor szóvá tenné. Inkább csak elmondom, hogy mit merre talál és merre van a bögréje is, hogy ízesíthesse magának a teáját.
Felvonom a szemöldökömet kérdőn, hiszen erről még én se értesültem, hogy volt egy kisebb incidens. Gondolom a helyettesítő rangidős tárlatvezető is próbálta saját maga megoldani a helyzetet, mintsem elárulja nekem, hogy aztán baj legyen belőle. – Mi történt? Nem jutott el hozzám, hogy Önök ketten összevesztek, de valahogy nem csodálom, hogy pont Léah neve merült fel. Nem mindig ismeri a jó modort, vagy a kedvességet. – tényleg érdekelt, hogy most mit is tett az emlegetett nőszemély és mivel hozhatta ki a velem szemben ülő nő hevesebb vérmérsékletét. Így elsőre azt mondanám, hogy őt se könnyű kihozni a sodrából, hogy megtanulta nem meghallani a dolgokat, viszont sajnos azt is tudom, hogy Léah nem egyszerű eset. Örömmel szereti bosszantani a többieket, főleg akkor, ha azt hiszi azzal valamit elérhet, pedig inkább össze kellene kapnia magát, mert még Hazel is túlszárnyalta már most őt.
- Nem kizárt, bár szeretném azt hinni, hogy azért nem festek annyira ijesztően, mint azt sokan szeretik terjeszteni. – egy kisebb nevetés is társult a szavaim mellé. – De az is lehet, hogy csak egy kíváncsi csoportot fogott ki, vagy kaptak egy kisebb súgást, hogy mire érdemes rákérdezni, hogy még inkább jobb legyen a múltban tett séta. – fűzöm tovább a gondolatot, hiszen könnyedén rájöhet, hogy én egyetlen egy kérdést se tettem fel. Nem akartam lebuktatni magam még a hangommal se. Egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy milyen is ő. Nevetése pedig mosolyt csal az arcomra. – Nem kizárt, hiszen még van olyan rész, amiről nem hallottam a maga meséjét. – mosolyodom el, hiszen minden tárlatvezető kicsit másképpen meséli el a látogatóknak a dolgokat. Az pedig ahogyan ő teszi, az különleges és egyedi.
Türelmesen várok a válaszára, hiszen nem sietünk sehova se. Újabb mosolyt csal arcomra, ahogyan elárulja, hogy mennyit jelentenek nekik a könyvet és minek köszönheti a tudását is.
- Nem hiszem, hogy ilyen téren aggódnia kellene, ha tényleg ezt szeretné csinálni. – nyugtatom meg őt a szavaimmal, ha másképpen jelenleg nem is tudom. Nem látom annak okát, hogy miért ne lenne itt helye. Sőt, ha rajtam múlik, akkor idővel talán nagyobb tárlatot is kaphat, de addig még azért kicsit fejlődnie kell, még magabiztosabbnak lennie. – Az részben csak magán múlik, hogy fog-e onnan feljebb jutni. A kitartást sok mindenre képes, mindenki ott kezdi, mert ott van kisebb tárlat is, így ne érezze úgy, hogy azért került oda, mert másabb, mint a többiek. – ez az igazság. Senki se profin kezdi. Mindenki izgul, mindenki felejt el, belezavarodik olykor, sok évnyi rutin szükséges ehhez, de még az se ad mindenre garanciát. Mindig adódhat váratlan helyzet. – Ha választhatna, akkor melyik tárlatot választaná? Illetve ha jól tudom, akkor mostanában megfordult a restaurátorok körében is. – kíváncsian fürkésztem a lányt, és az utóbbi inkább volt kicsit kijelentés, mintsem teljes mértékben kérdés, de mégis elegendő sejtést adhatott a másik fél számára, hogy érdekelne, hogy mit is csinál arra felé. Bár lenne egy tippem, de részben érdekelt, hogy vajon elmondja-e, vagy nem. Nem szoktam belefolyni a kollégák magánéletébe, addig semmiképpen se, amíg nincs belőle baj. Ahogyan azt is tudtam, hogy sok helyen nem helyeslik azt, ha két kolléga közeledni kezd, de magam sem voltam biztos az okokban és jobbnak láttam egy hangyányit ilyen téren is tisztában lenni a dolgokkal, mint esetleg csak akkor szembesülni, ha netán rossz lesz a vége, vagy baj történik. – Mennyi ideje is van még az egyetemből? -

■ ■  edi  ■ ■credit



Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
avatar
Elit
Tell me your secrets
610
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Hazel G. Brooks tollából
Témanyitás ✥ Re: Pandora irodája •• Hétf. Jan. 15, 2018 6:32 pm

To Pandora

-Nézze, tudom jól, hogy nagyon más vagyok, mint az átlag és itt most nem arra gondolok, hogy kedvesebb vagyok mint mások vagy mindenben meglátom a szépet. Itt arról van szó, hogy vak vagyok. Az előítéletekkel és sértő megjegyzésekkel meg tudok birkózni, hisz gyakorlatilag erről szól az életem, de azzal, hogy a vezetőség esetleg unalmas vagy semmitmondónak tartja az előadásaimat… nos, nem tudom, mit mondhatnék. – Világ életemben igényes voltam a megjelenésemre, a jegyeimért kihajtottam a belem, mert azt hitték, velem kivételezni kell. Folytonos bizonyítási kényszer nyomja a vállam és tudom, hogy el kellene engednem és hagynom, hogy bizonytalan, ingatag talajon járjak, az ismeretlenbe, mégsem tudom elhagyni az oly ismerős utat.
-Én nem… - Aztán elhallgatok. Felesleges mentenem bárkit is, ahogy mondja. Emberek vagyunk, olykor hibázunk, nincs ebben semmi rossz. Nincs kedvemre ecsetelni Léah tettét, ahogy a vitát sem akarom újra felidézni, de úgy érzem, túl régóta játszom a jó kislányt, aki mindig a hátán cipeli a világ sorsát. Ki kell engednem… - Léah egyszerűen csak szemét. Szúrja a szemét, hogy jobb vagyok nála és az engedélyem nélkül etette meg Lucy-t. Ő az én kutyám, feladata van, nem játékszer, noha olyan, mintha a testvérem lenne. – Emlékszem, mennyire ellenezték a szüleim, hogy ő legyen a társam. Nem kifejezetten vakvezető kutya, ahhoz túlontúl játékos, de eddig minden nehéz helyzetben helytállt. Az egyetlen dolog, amire allergiás vagyok, az ő engedélyem nélküli simogatása, etetése. – Kifejezetten rosszul érzem magam, amiért az egész kollektíva ezen csámcsog. – A helyzet azóta csitult és bár kifejezetten kettőnket kértek fel az egyik tárlat elcsomagolására és felcímkézésére, a kapcsolatunk soha sem lesz felhőtlen. Addig nem, míg konkurenciát lát személyemben. Hogy is lehetnék vetélytársa, nem is értem, mit gondol.
-Nem, nyilván nem ijesztő, nem is értem, miért mond ilyet. – Kínomban mosolyodom el, babrálok ölemben pihenő kezemmel. Sosem bántok másokat szánt szándékkal, ahhoz túl nagy a szívem. – Azóta sem volt annyira kíváncsi csoportom, mint ők. – Azóta is emlegetem őket, valahányszor szóba kerül a munkám.
-Nagyon szeretnék feljebb kerülni. Annyi minden van még, amiről szeretnék beszélni. Másban nem vagyok jó… - És tény, hogy én nem azért fogok elismert tárlatvezető lenni, mert olyan csinos vagyok, vagy mert sikerült közel kerülnöm egy vezetőségi taghoz. Egyszerűen imádom azt, amit csinálok és ezt szívvel-lélekkel teszem. Szeretném meghálálni, hogy felvettek, bíznak bennem és egyre csak arra ösztönöznek, hogy jobb és jobb legyek.
Meglep a mondata. Először, fogalmam sincs, mit is válaszolhatnék. Eszem ágában sincs hazudni, az nem én vagyok. Illetve szoktam, de azt is piszok rosszul csinálom. – Érdekel a sötét középkor, szívesen lennék azon az emeleten tárlatvezető. Rengeteg olvastam róla, szinte mindent ismerek. – Nem túlzok a francia irodalom mellett a másik nagy szerelmem a történelem, a középkor. Minden álmom válna valóra, ha egyszer ott fent sétálhatnék.
-Én csak, néha bátorkodom meglátogatni egy barátomat. – Nem szeretném, ha miattam és a látogatásaim miatt Borisnak valami bántódása esne. Ha baj lenne, többet nem mennék oda.
-Most kezdtem a másod évet. Kicsit le vagyok maradva a többiekhez képest. Úgy értem, akik tizennyolc évek korukban elkezdik az egyetemet. – Nekem idő kellett, míg a bátorságom nagyobbra nőtt a félelmemnél. Nem akartam, illetve akartam, csak rettegtem attól, hogy az úgymond normális közegben mozogjak. Még mindig vannak akadályok, de kezdek magamra találni.

■ ■ Nagyon jó volt (:  ■ ■ credit
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
19
● ● Posztok száma :
ms alicia vikander
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Pandora irodája ••

Tell me your secrets

Pandora irodája
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» A Kazekage irodája
» A falu vezetőjének irodája
» A falu vezetőjének irodája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Musée Louvre-