Belsõ terek - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. 11 Nov. 2017 - 19:42-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 11:56 ✥
✥ Yesterday at 11:30 ✥
✥ Yesterday at 11:05 ✥
✥ Csüt. 13 Dec. 2018 - 22:45 ✥
✥ Csüt. 13 Dec. 2018 - 22:44 ✥


Témanyitás ✥ Belsõ terek •• Vas. 14 Jan. 2018 - 19:58
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

******


A hozzászólást Admin összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 24 Feb. 2018 - 16:52-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Belsõ terek •• Vas. 13 Május 2018 - 12:30
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Maddie && Jerry

- Felejtsem el? Mint ha gombnyomásra vagy csettintésre menne az ilyesmi. - morgok az orrom alatt, mert az ilyesmi egyáltalán nem így működik, de ha annyira hagyná ezt a témát, rajtam aztán ne múljon, megállom, hogy újabb gondolatokkal fűzzem tovább a beszélgetést. Vagy inkább vitát, azt találóbb lenne.
- Miért kell mindig kiforgatni a szavaimat? Vagy ennyire végletesen szemlélni a dolgokat? - nézek rá komoly tekintettel, várva egy darabig, észreveszi-e végre magát, vagy sem, mielőtt folytatnám, biztos ami biztos - Nem, én sem szeretném. De attól, hogy nem két naponta jársz, hetente, kéthetente, vagy tudom is én, időről időre beiktathatsz egy napot, ha tényleg erre vágysz, a világ sem fog összedőlni tőle. - nem értem, hogy mikor lett ilyen szűk látókörű... mióta megszülettek a lányok és az ideje nagy részét tényleg ők kötik le, mióta elköltöztünk, és nem csak, hogy sok időt felemészt a gyereknevelés, de ráadásul még a környezet is ismeretlen neki... vagy mindig is ilyen volt? Csak nekem nem tűnt fel soha, mert túlságosan elfogult voltam vele szemben?
Csak hallgatom, szótlanul, figyelmesen, miközben megállás nélkül kattognak odabent azok a bizonyos kerekek... nem is várom el, hogy minden utolsó apróság miatt nekiálljon hálálkodni, pláne, mert kettőnk döntése volt az, hogy ne dolgozzon, ebből pedig egyenesen következik az, hogy az én fizetésemből élünk, de... őszintén? Erre az egészre nem is tudom, hogy mit kéne felelnem. Megértem, abszolút, én biztos képtelen lennék otthon ülni egész nap, nem dolgozva, helyette minden mással foglalkozni, de valahogy mégsem jönnek a szavak, sem ötlet vagy javaslat, hogy mit kezdjen ezzel az egész problémával, vagy mi jelenthetne megoldást számára. Csak a tény integet alattomosan a tudatom egy hátsó szegletéből, hogy heló, itt vagyok, és nagyobb a baj, mint hitted! Nem valami olyasmi, amit egyszerűen lehetne kezelni, attól sokkal komolyabb valami.
- Azzal eddig is tisztában voltam, hogy nem létezik tökéletes... - legyen szó akár munkáról, egy művészeti alkotásról, az életről, vagy bármiről, de az előbbiek fényében? - Eddig abban a hitben éltem, de az előbbiek után már magam sem vagyok biztos benne. - felelek végül ennyit, még ha valószínűleg nem pont ilyesmire számított. Legalább válni nem akar, amit egy óvatos bólintással le is reagálok, azt hiszem, jelen helyzetben már ez is haladás részünkről.
- Mert teljesen kiment a fejemből, hogy korábban még sosem voltál ilyen távol otthonról. Meg titkon reménykedtem benne, hogy nem lesz olyan erős a honvágyad... - vallottam be, amikor pedig meglátom, hogy közelebb somfordál hozzám, már szó nélkül nyújtottam a karomat, hogy magamhoz öleljem.
- Akkor lassíts egy kicsit, szívem, nem kell a tökéletességet hajszolni, az úgy is reménytelen játszma, csak feleslegesen stresszelnéd magad miatta. Másrészt meg, már hogy rontanál el mindent? Eddig is ügyesen helyt álltál. - osztom meg vele a véleményem, miközben a hátát simogatom, hátha sikerül vele megnyugtatni egy kicsit.
- Én is téged. Ha pedig mégsem sikerülne megbarátkozni Párizzsal, akkor szólj, rendben? - sajnálnám, ha ilyen hamar visszaköltöznénk Ausztráliába, de ha végképp nincs más megoldás, akkor inkább az, mint hogy azzal a tudattal éljem le az életem hátralevő részét, hogy utálja ezt a helyet, és csak miattam élünk itt...

■ ■  edi  ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
53
● ● Reag szám :
48
● ● karakter arca :
Matt Czuchry


Témanyitás ✥ Re: Belsõ terek •• Szer. 16 Május 2018 - 11:24
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Néha elgondolkodok, hogy csináltunk-e mást is az elmúlt tíz évben vagy csak veszekedtünk? - mormolom az orrom alatt és próbálom tényleg elengedni a dolgot de hát nem könnyű... tény, hogy mindig is ilyenek voltunk, mindig valamin összekaptunk aztán csillapodtunk. Tény, hogy a lányok születése előtt azért a csillapodásban nagy segítségünkre volt a "békülős szex" is. Lehet, hogy most azért vagyunk feszültebbek, mert az kimarad? Erre még nem gondoltam...
- Jerry itt most nem egy manikűrről van szó. - próbálom megértetni vele a dolgot, de olyan ez, mintha egy spirálba kerültünk volna ahol csak egymás haját cibáljuk. - De ha hiszed ha nem, én sem lógatom a lábam itthon. Nem tudom feltűnt-e, de valahogy otthont próbálok csinálni a házból, vacsorát főzni, gondoskodni a gyerekekről, bevásárolni, rendet tartani, gondoskodni rólad... Ha egy fél napra elmennék szépítkezni azt legalább 3 napig készíteném elő, hogy biztosan ne legyen semmi gubanc. Szerinted a lányokkal csak móka és kacagás minden? A ruhájuk magát mossa ki, a hajuk csettintésre lesz megfésülve? - megcsóválom a fejem. Azt hiszem nincs tisztában azzal, hogy mivel telnek a napjaim, és mennyi energiát igényel egy ikerpár. Nem arról van szó, mindent megérnek, az összes álmatlan éjszakát és minden egyebet, de ő mintha csak a jó pillanatokat látná. A fürdetéstől, öltöztetéstől, pelenkázástól szerintem hónapok óta nagyvonalúan megkímélem, hogy neki ne kelljen foglalkoznia ezekkel a dolgokkal, és amikor velük van tényleg gondtalanul tölthessenek együtt egy kis időt. Emiatt rám marad a piszkos meló, és talán nem is volt olyan jó ötlet Jerryt egy ilyen cuki rózsaszín buborékban tartanom a lányainkkal kapcsolatban.
Csak nézem őt, és látom, hogy most ez mélyre ment, hogy gondolkodik és latolgatja a lehetséges kimeneteleket. Eszemben sincs őket háttérbe szorítani, vagy ilyesmi. De tényleg szeretnék dolgozni vagy valami hasznosat csinálni. Még van időnk ezt kitalálni, hiszen a lányoknak még legalább két év mire oviba mennek majd. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy egy létező problémához érkezett a kapcsolatunk, amit már nem lehet a szőnyeg alá seperni.
Nagyon súlyos dolgokat vágunk most egymás fejéhez, és még súlyosabb kérdések lógnak a levegőben. Ahogy bólint, csak nézem őt, és az jár a fejemben amit mondott. Hogy már nem tudja, hogy jól vagyunk-e így. Csak fel kell hát tennem ezt a torkot szorongató kérdést neki...
- Boldog vagy még velem? - kérdezem halkan, majd hozzá hasonló óvatos tapogatózással kérdezem meg amit muszáj. - Szeretnél újra kiszállni ebből a házasságból? - nem véletlenül fogalmaztam így. Ő már egyszer itt akart hagyni csapot-papot, hogy új életet kezdjen nélkülem. Ha most is ez a helyzet, arról mindenképpen tudnom kell, hiszen már nem vagyok egyedül, a lányokkal is számolnom kell. Katie és Molly az a két kis angyalka, akiért bármikor tűzbe mennék, gondolkodás nélkül. Remélem azzal tisztában van, hogy ha rosszra fordulnak a dolgok köztünk, akkor a gyerekek velem maradnak, ebből nem engedek.
- Hiányzik a házunk. - szipogok szomorúan. Tényleg hiányzik, hogy amikor felébredek lássam a hullámokat, érezzem az óceán sós illatát. Szorosan ölelem, hiszen én nem éltem még máshol, csak Ausztráliában, és még közös emlékeim sincsenek mással csak vele. Csak szipogok és hagyom, hogy simogassa a hátam.
- Szóval... néha majd pizzát rendelünk vacsira? - hüppögök egy utolsót, és nagyon haloványan elmosolyodok. - Vagy holnap ha alszanak a csajok, megnézhetnénk egy filmet. - sután megtörlöm az arcom, és adok egy apró, félénk puszit a nyakába.
- Sikerülni fog. - mosolygok rá bátortalanul, és élvezem az utolsó perceket amikor még alszanak a hercegnőink - Majd mindent megmutatsz nekem is, és biztosan megszeretem én is. - akarom, hogy sikerüljön. Úgy tűnik ő boldog itt, elégedett a munkájával, és tény, hogy jóval többet van velünk itthon mint korábban. - Kapok puszit? - pislogok rá fel kérlelve, ahogy Molly szokott, és amitől a drága férjem pocsolyává olvad egy másodperc alatt. Csak akarás kérdése, mindent helyre lehet hozni.
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
59
● ● karakter arca :
Freya Mavor


Témanyitás ✥ Re: Belsõ terek •• Vas. 3 Jún. 2018 - 12:12
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Maddie && Jerry

- Csinálni éppenséggel csináltunk, csak nem biztos, hogy segítene a dolgon, ha mindent felidéznénk. - közlöm tárgyilagosan, hisz a kezdeti számos szép emlék között voltak bőven olyanok is, amik nem épp szívmelengetőek.
- Nem is állítottam, hogy a lábad lógatnád, de pont a lényeget nem akarod megérteni. Azt mondod, hogy egyedül úgy sem győzöd... akkor meg miért akarsz beleszakadni abba, hogy folyamatosan próbálod tökéletes állapotban tartani mindent, amikor két gyerek mellett egy ekkora házban képtelenség? Összedől a ház, ha egyszer egy nappal később lesz kimosva a szennyes? Vagy ha összeírsz egy listát, mit kell venni, és én ugrok be a boltba hazafelé jövet? - értékelem az igyekezetét, de annyit nem ér az egész, hogy idegösszeroppanást kapjon miatta... vagy hogy ennyire kikészítse magát, mert ez semmi jóhoz nem vezet, tessék, most is csak veszekedünk meg egymást marjuk, miközben rádöbbenek, hogy talán távolabb sodródtunk egymástól az elmúlt hónapok alatt, mint azt addig sejtettem.
- Tessék?! - kérdezek vissza megrökönyödve, miközben Maddie arcát fürkészem, komolyan gondolta-e a kérdést, vagy valami viccnek... elvégre nem ezen vitáztunk az elmúlt fél órában? Vagy nem szűrte le belőle a dolgokat? Én eddig azt hittem, hogy minden a legnagyobb rendben, miközben ő kínlódik-őrlődik kétségek közt.
- Igen, az vagyok, és nem szeretnék, ha te sem... - válaszolok óvatosan, elvégre nem hinném, hogy annyira szar lenne a helyzet, mint a lányok születése előtt volt. Mondjuk most sem számítottam rá, hogy ilyen nagy a baj, és tessék! Kiderült, hogy rosszul mértem fel a helyzetet, de ha állítása szerint ő sem szeretne válni, akkor csak menthető még a dolog, ugye...?
- Semmi baj, igazából egy kicsit nekem is. Megszerettem azt a házat. - vallom be, miközben magamhoz ölelem, a hátát simogatva - Mit szólnál hozzá, ha nyáron hazautaznánk egy kicsit? Úgy két-három hétre? - jut eszembe egy ötlet, elvégre a házat nem adtuk el, még mindig megvan, és bár két kicsivel nem egyszerű téma egy repülőút, de ide is eljutottunk néhány hónappal ezelőtt... Hátha segítene kicsit a feleségem honvágyán.
- Persze, nekem semmi kifogásom ellene. Vagy ha nem is filmet, elkezdhetünk valami sorozatot közösen, az legalább több, rövidebb részből áll, talán jobban beilleszthető a napirendbe, mint egy több órás film. Mit szólsz hozzá? - kérdezek vissza, amikor pedig megérzem a puszit, akaratlanul is elmosolyodok, és viszonzom a gesztust, a feje búbját illetve eggyel.
- Én is bízok benne. Majd szépen, apránként. - bólintok, akár a lányokkal együtt csavarogva, akár egyedül fedezve fel a várost, újra... szeretném, ha úgy érezné, ő is megtalálta itt a helyét, és nem érezné örökké idegennek magát.
- Nem. - vágom rá gondolkozás nélkül, mielőtt pedig még panaszt emelhetne, vagy túlzottan kiakadhatna, egy szenvedélyes csókkal fojtom bele a szót, legalábbis addig, amíg a szomszéd szobából meg nem hallom az álmos nyöszörgést... úgy tűnik, ennyi időt kaptunk egyelőre a lányoktól, ébredeznek...


Köszönöm a játékot! ahwie És akkor majd folyt.köv...

■ ■  edi  ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
53
● ● Reag szám :
48
● ● karakter arca :
Matt Czuchry


Témanyitás ✥ Re: Belsõ terek •• Hétf. 4 Jún. 2018 - 19:46
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Belsõ terek ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom

Belsõ terek
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Utcák és terek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Villák, kúriák :: Callaghan otthon-