» Egy-két támpont, amit bátran kiszínezhetsz:
Az egyetlen testvérem vagy, az öcsém. Felesleges lenne azt mondanom, hogy felhőtlen gyerekkort éltünk. Olyanok voltunk, mint két tűz, együtt felégettünk mindent. Sokat veszekedtünk, kiabáltunk, minden apróságon civakodtunk. Mégis ahogy felnőttünk úgy érzem itt vagyunk egymásnak. Támogattál amikor Thomas meghalt, ami mindennél többet jelent nekem.
Ahogy én az orvoslás mögé, úgy te a művészet mögé rejtőztél. Mindig is szeretted a könyveket, a kifinomult dolgokat. Sikeres író és/vagy fényképész lettél, igazi művész. Ebben a körben épp annyira otthonosan mozogsz, ahogy azt a maffiában teszed. Tiéd lesz az örökség, én nem vágyom rá. Te kapod a hatalmat, apánk székét. Szerintem készen állsz rá. Minden alkalommal ezt érzem amikor megjelensz a méregdrága Dolce szmokingodban és elsőként üdvözölve csókot nyomsz a fejemre.
Szeretlek, támogatlak, de próbállak a földön tartani. Nem tudok utánad szállni, ha túlzásba vinnéd.