Gyorsétterem
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Today at 3:36 pm ✥

✥ Today at 8:51 am ✥

✥ Yesterday at 10:05 pm ✥

✥ Yesterday at 10:00 am ✥

✥ Pént. Szept. 21, 2018 9:23 pm ✥

✥ Pént. Szept. 21, 2018 8:53 am ✥

✥ Pént. Szept. 21, 2018 8:05 am ✥

✥ Csüt. Szept. 20, 2018 10:34 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Gyorsétterem •• Szomb. Jan. 20, 2018 4:05 pm

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2326
● ● Reag szám :
1530
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Szomb. Jan. 20, 2018 4:15 pm



Panda & Seth

Igazából szerethetem én bármennyire a munkámat, de a szabadnapoknak mindig nagyon tudok örülni. A mai napon pontosan ebben a kiváltságban részesültem, ezért úgy döntöttem, hogy ideje egy kicsit emberek között lennem, és talán vásárolni sem ártana néhány dolgot. Többek között a hűtőbe, meg a ruhásszekrényembe is elkelne pár újdonság, úgyhogy nem is lehetett kérdés, hogy a bevásárló központot fogom megcélozni, mint végső megállóhelyet. Előtte azonban még volt néhány elintéznivalóm, amiket minél gyorsabban le is tudtam.
Mivel, ahogyan már említettem, nem kellett dolgozni mennem. Öltözködésemre sem a megszokott elegancia volt most a jellemző, hanem sokkal inkább a lazább stílus. Nem volt rajtam kabát, a kocsival közvetlenül a bejáratnál álltam meg, úgyhogy nem láttam értelmét még azt is cipelni magammal. Képemen folyamatosan valamiféle szórakozott mosoly ült, bár más nem hiszem, hogy éppen mosolynak nevezte volna. Nálam ettől függetlenül annak felelt meg, a többi pedig abszolút nem tudott érdekelni. Sem az, hogy a fiatal egyetemistákból álló csoport rólam beszélt, mikor elhaladtam mellettünk.
Végül is a harmadik dolgom az volt, hogy találjak egy kajáldát, ahol kielégíthetem éhségemet. Hat hamburgert vettem. Ja, a plakátokon valahogy mindig sokkal gusztábbnak tűnnek és laktatóbbnak, a valóságban viszont csak arra jók, hogy felforduljon a gyomrom. Tök mindegy, éhes vagyok, most ez is megteszi.
Le akartam tenni magam valahova. Nem mindig vagyok az illem bajnoka, de állva se fogok enni, mint egy fuvaros ló. Nem néztem üres hely kiválasztásával, az első szabad székre vágódtam le.
- Elnézést. - körülnéztem végül, de tömve volt a hely, üres hely sehol, csak ez az egy.
- Remélem nem foglalt. És maradhatok... - pillantottam rá a hölgyre, és akkor esett le hogy ismerem. Vagyis láttam a húgom esküvőjén. És azt hiszem ismerem is… pár aktából. Ha jól emlékszem... 
- Jó étvágyat. Hogy vagy? - remélem nem képel fel majd a tegeződésért... a húgom barátnője azt hiszem, bár semmi sem biztos.




Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
74
● ● Reag szám :
65
● ● Keresem :
A Bátyám Fia
A Fiam
● ● karakter arca :
Sebastian Stan


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Szomb. Jan. 20, 2018 5:43 pm



Panda & Seth

Nagyon boldog voltam, hogy legalább Domi legnagyobb álmai szép lassan teljesülnek. Férjhez ment és hamarosan majd a gyermekeit is a karjaiban tarthatja. Kicsit talán irigyeltem is, hogy mind ezt megkapta, de most már ideje volt nekik is, hogy pihenjenek. Igyekeztem nem izgulni értük, de valahogy még Domi szavai se nyugtattak meg, vagy csak inkább gondoltam erre, mintsem arra, hogy miként is sétált be többször is a múltam a láthatatlan ajtón. Először a húgom miatt, utána pedig az esküvőn. Aminek köszönhetően nem csak a múlt béli emlékek törtek újra felszínre, hanem ismét idegennek láttam a tükörből visszanéző személyt. Pedig már egészen kezdtem megszokni, hogy a szőke tincsek és a soha véget nem érő kéklő égboltra emlékeztető szempár a múlté. Alig, hogy elhagytam a munkahelyemet és kocsiba ülte máris kibontottam a hajamat, mert úgy éreztem, hogy lassan az idióta kontytól kihull az összes hajam, mert annyira szoros lett, de fejesek jöttek, oda meg kell adni a módját. Dugóban csendesen álltam, miközben ujjaimmal olykor a kormányon doboltam, és próbáltam szabadulni mindentől. Legszívesebben csak összepakoltam volna és neki vágtam volna kicsit újra a közeli erdőségnek napokra, mint régebben, amikor távol akartam kerülni a gondoktól és a városzajától. Olykor akadt hozzá társam is, míg máskor inkább egyedül mentem és senkinek se szóltam. Ezzel párszor mást is az őrületbe kergettem, nem csak a szüleimet, mert azt se tudtam, hogy élek-e, vagy nem. Igen, kicsit talán szétszórt, őrült és felelőtlen voltam, de mégis felelősségteljes, ha a munkámról volt szó.
Szép lassan végül sikerül az egyik régi kedvenc helyemig eljutni, ahova sietve megyek be és kérem a szokásos hamburgert, ez még se a meki és társai, ami az ember félfogára se elég. Egy kis krumplit is kapok mellé, hiszen már megszokták mit kérek. Ha el akartam bújni a világ elől, akkor ez tökéletes helynek bizonyult. Pontosan ezért se számítottam arra, hogy valaki csak úgy fogja magát és helyet foglal velem szemben. „Tudom legyek hálás, amiért nem az ölembe akart, mert ott még van hely címszóval.”
- Tudja fordított sorrendben szokás megkérdezni. Előbb kérdés, utána helyet foglalni. – nem néztem még rá, így fogalmam sem volt, hogy ki ülhetett le. Megtöröltem a számat és szinte abban a minutumban mértem végig őt, amikor ismét megszólalt. Remek, már itt se lehet nyugta az embernek?
- Köszönöm, neked is. – feleltem meglepően könnyedén és sietve emlékeztettem magam is, hogy ő és én elméletileg nem is ismerjük egymást. A múltat ideje lenne elfeledni. – Eddig jól voltam, mert rövid időre nem zavart meg senki se. Csak én és a gondolataim, maga volt a tökély egy ilyen napon. – és még egy kisebb grimaszt is kapott mellé, ami elvette az élét az egész mondandónak, így érezhette, hogy csak viccelek valamennyire. És hirtelen meg se fordult a fejemben, hogy ez nem olyan sok emberre jellemző, de rám nagyon is az volt régebben is – És te? Netán nem kértél véletlen barbecue szószt? Mert ha igen, akkor szívesen csennék kicsit, ha már csak úgy leültél ide. – a krumplihoz jól jönne. Imádom, ahogyan itt csinálják. Ez volt mindig is a gyengém ezen a helyen. – Gondolom nem hivatalos ügyben jársz ma el, így nincs miért aggódnom, vagy tévednék? – persze még volt megannyi kérdésem, hogy mióta is Domi testvére, meg mit szólt az esküvőhöz, hiszen ezek semleges témák, így nem kell aggódni, hogy elszólnám magam.





Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason


A hozzászólást Pandora Jasmine Fournier összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 05, 2018 12:37 pm-kor.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
794
● ● Reag szám :
324
● ● Keresem :
My Mom
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Hétf. Jan. 22, 2018 3:01 pm



Panda & Seth

Ahogy leülök, már le is vagyok oltva, hogy fordítva kellene. Hát ilyen helyzetben ő is hasonlóan tett volna, szóval bocsánat. Tele van a hely, szóval nem fogok kérdezősködni, hogy lefoglalják. Erről ennyit. Kicsomagoltam az első hamburgert, beleharaptam és hát mennyei volt. ekkor pillantottam fel rá és tekintetünk találkozott. Elmosolyodtam, míg neki nem volt jó kedve. De ott volt a húgom esküvőjén, szóval jó ember lehet. Szeretném, ha Domi boldog lenne - olyan nagy baj ez? De nem erőltetem, nagylány már, s remélem, van annyi esze, hogy szóljon, ha szüksége van bármire, avagy segíthetek neki valahogyan. Jó étvágyat kívánunk a másiknak, majd kifejti mennyire remekül volt az eddigi magányosságában. Elhúzom a számat, még úgy is hogy csak poénnak szánja.
- Remek. - nem akartam én senkit sem megbántani ezzel a jelenettel, de ülve mégis csak könnyebben lecsúszik az étel, mint állva, ráadásul állnak fel és ülnek le folyamatosan az emberek. Nem lehetne ebből ekkora probléma. De veszem a poént. Ilyen, ilyen, ez van. Csak bólintok, hogy nyugodtan márthat a szószómból, akár magához is veheti, hiába kértem ki, nekem mégis csak az üres menet volt a kedvencem. Jó hely ez a maga módján, majd a fiúkat is elhozom ide, had hízzanak kedvükre. Szeretik ők is az ilyen helyet, sűrűbben jártak, mint én mostanában. Újból rápillantok a kérdésére, ezúttal már felvont szemöldökkel.
- Tán elkövettél valamit? Azon kívül, hogy elkaptad a csokrot? - megérdemli a boldogságot, persze, ahogy mindenki más is, csak jó húzni az agyát, ahogy ő is tette korábban, bár lehet ezzel bele is gázoltam. Bár a mosoly ott vírit a képemen, szóval csak nem vághatja hozzám a tálcát.
- Amúgy szabadnapos vagyok, szóval kerülném a felesleges hajcihőt. - gondolom megérti, ha nem, hát ez van, akkor incselkedjen tovább, majd beviszem egy két dolog miatt az őrsre.
Az én helyzetem akár még jól is elsülhet, ellenben... hát, talán a "jókedv-üzemmódhoz" nem visz közelebb, ha zen az egészen merengek, szóval ezeket a gondolatokat el is hessentem, mert minek kattogjak rajta, amíg nem kell. Örülök, hogy elfogadja a jelenlétem, nem zárkózik valami elcseszett kis csigaházba, vagy legalábbis nem jobban, mint ami normális. Szeretnék közömbös maradni, és dühít, hogy nem tudok.



Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
74
● ● Reag szám :
65
● ● Keresem :
A Bátyám Fia
A Fiam
● ● karakter arca :
Sebastian Stan


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Hétf. Jan. 22, 2018 5:19 pm



Panda & Seth

Aprót sóhajtok a szavaira, mert nem állt szándékomban megbántani, inkább csak hirtelen nem tudom, hogy miként is kellene ehhez az egész helyzethez állni. Idegenek vagyunk, de valójában nem. Ez minden egyes alkalommal bonyolult, hiszen hazudni azoknak, akik egykoron bármit is jelentettek számodra nem éppen egyszerű és bárki bármit is mondjon, mert szerintem sose lehet hozzászokni a hazugságokhoz, egyszerűen inkább megtanultam részben elfogadni, de attól még nem lett könnyebb megtenni. A bólintására mosollyal felelek, majd a szószt közénk teszem, hogy olykor kicsit csenve a krumplival falatozzak belőle, mintha ez lenne a legtermészetesebbe közöttünk, pedig nagyon nem. Mi két idegen vagyunk, akik egy ügy miatt és esküvőn találkoztak. Jasmine pedig meghalt, így jobb lesz nem is kísérteni a múltat, még ha olykor fájdalmas látni azt is, hogy a szüleim miként látogatják a síromat, miközben valami fura oknál fogva egy teljesen másik testben tértem magamhoz és nagyon is élek.
- Nem tudok róla, de még azt a csokrot is szívesebben adtam volna másnak, aki vágyott rá. Az egész puszta véletlen volt. – rántom meg a vállaimat is két falat között, hiszen teli szájjal sose volt szokásom beszélni, így most se vált azzá.  Ugyanakkor nem akartam elrontani semmivel se Domi esküvőjét. Ez az ő nagynapja volt, így úgy tettem, mint aki örül a csokornak. Vagy éppen elméletben vakká váltam, mert nem láttam azt, hogy miként szuggerál Gaston. Nem mondom, hogy könnyedén ment, de megálltam, hogy ne tudassam vele, hogy mennyire nincs ínyemre az, amit művel. Jó kislány voltam és próbáltam inkább mindent elkövetni, hogy a legjobb barátnőm tényleg örömmel gondoljon vissza arra a napra. Remélem, hogy Serge tényleg vigyáz rá a nászúton és a kicsik is jól vannak. Megérdemli, hogy boldog legyen és a családja szeresse.
- Nem állt szándékomban elrontani a szabadnapodat. – vonom fel kicsit a szemöldökömet, de mielőtt még valami meggondolatlanul kiszaladna a számon, inkább csak újabb sültkrumplit mártok a szószba és kapom be. Legalább addig se beszélek, főleg, hogy még mindig ő volt az, aki utólag jött és nem én. – Nem is tudtam, hogy van még egy testvére, vagy ennyire rejtegetett? – van kisebb játékosság a hangomban, de tényleg érdekelt a dolog, ugyanakkor ha rám nézett, akkor eléggé nyilvánvaló volt, hogy nem fogok erőltetni semmit se. Ha nem szeretne róla beszélni, akkor nem kell hiszen én mégis csak egy barát lennék a testvérének, nem pedig családtag,. – És mi a terved mára? – próbálok beszélgetést kezdeményezni, ha már így egy asztalhoz ültünk le. – Fura, ha az embereknek szabadnapjuk van, akkor inkább a városba jönnek, a boltokban töltik el és mondhatni gyorskaját esznek. Pedig mit nem adnék azért, ha inkább végre kiszabadulhatnék kicsit az erdőbe és magam mögött hagyhatnám a városzaját. Elméletileg ott még hó is van és igazán pompásan néz ki. – kisebb lelkesedés is csillan a szemeimben, ahogyan régebben is. Igaz, akkor kéklő szempárral fürkésztem a világot, de ugyanennyire lelkes és méltatlankodó tudtam lenni, hogy miért a betondzsungelt választják az emberek a természet helyett. Tudom, sokszor szó nélkül is eltűntem, ami miatt azért kaptam rendesen a fejmosást, de sose használt. Most pedig új élet és új szokásaimnak kellene lennie. Talán akad is, de a régiek közül se tudtam mindet magam mögött hagyni.





Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
794
● ● Reag szám :
324
● ● Keresem :
My Mom
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Szomb. Jan. 27, 2018 12:27 pm



Panda & Seth

A húgom esküvőjén alig ismertem bárkit is. Ismeretlenek voltak, de ott voltam. Még az esküvőket sem szeretem, elég az enyémre visszagondolni és a bátyáméra. Meg a két gyerekre. az egyiknek anyja nincs, a másiknak meg se anyja, se apja. És ez így jó? Elvileg nem. Gyakorlatilag meg minden tökéletes. Egy boldog nagycsalád vagyunk. Az meg hogy ki és miért kapta el a csokrot? Legyen boldog. Találja meg az útját, lépje végig a terveit.
- Az élet tervez veled valamit. - cinkos mosolyra futja tőlem. De ebben is van némi igazság, ahogy nekünk alakultak a dolgok, úgy nála is alakulni fog. Vagy a jó felé, vagy a rossz felé. És kíváncsi lettem erre a dologra. Nekem is vannak ilyen élményeim, hogy mi lett volna, ha? Megváltoztam, nem lábtörlő lettem - se nekik, se másnak.
Türelmesebb és elnézőbb lettem, ez tény, viszont akkor messze jártam attól, amit példának okáért a bátyám képviselt. De ezt a megszólalását…hát. Elengedtem a fülem mellett a megjegyzést. Egyelőre.
Vártam, hallgattam, figyeltem, kissé felszegtem az állam, úgy néztem le rá, mert érzésem szerint ennyi még járt neki. Pár másodpercig nem reagáltam semmit, majd mintegy békülékenységem jeléül válaszoltam.
- Csak pár hónapja tudunk erről az egészről. - megráztam a fejemet. Mindennek két oldala volt: mi nem feltétlenül a legjobb döntéseket hoztuk meg a családdal kapcsolatban az elmúlt hónapok leforgása alatt, viszont egyikünk sem a legjobb módon viszonyult a kialakult helyzethez. De most már jobb ez a kettőnk között lévő dolog. Jobb, emberibb, testvériesebb.
- Ha lenne kivel elmenni, már rég nem itt ülnék. - vállat vonok, hiszen egyedül ki menne el túrázni? Én társaság párti vagyok, a magány nem nekem való.
- Talán egy következő alkalommal elmehetnénk. Persze csak ha nem bánod, hogy én leszek a társaságod. - kacsintottam rá, majd újabbat burkoltam a hamburgerből. Mondhat nemet, akkor mással megyek majd, más alkalommal, az se ebben az évben lenne, ha rajtam múlna az egész. A fiúk hallani sem akarnak ilyesmiről, a húgomat terhesen nem ráncigálnám ki… szóval majd csak találok rá valakit.  Viszem a kutyát egy kis szórakozásra. Habár ő is jöhetne.




Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
74
● ● Reag szám :
65
● ● Keresem :
A Bátyám Fia
A Fiam
● ● karakter arca :
Sebastian Stan


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Szomb. Jan. 27, 2018 1:47 pm



Panda & Seth

Viszonzom a mosolyát és kicsit még a fejemet is megingatom, hiszen mindenkivel vannak tervei az életnek, csak tudnám, hogy velem mi. Miért kaptam egy új életet. Egy olyat, amit megpróbálok a sajátoméra formálni, de még se tudom megtenni teljesen. Olykor idegennek érzem, míg máskor hirtelen már a régi életemet gondolom annak. Fura ez az egész helyzet.
Álltam a pillantását, mintha csak kutakodnék valami után az íriszeiben. Vajon tényleg szem a lélektükre? Képes olyat elárulni, amit nem akarunk kimondani valójában? Elárulhatja azt, ha hazudunk? Fogalmam sincs, de reméltem, hogy nem. Már éppen legyintettem volna, hogy inkább hagyjuk, amikor megszólalt, haboztam egy pillanatig, de végül megszólaltam.
- Csak vigyázz rá. Megérdemli, hogy legyen egy normális nagytestvére is, akire számíthat és vigyázik rá. – halovány mosoly kúszott arcomra, de még előtte egy kisebb grimasz is megjelent az arcomon, hiszen a másik fivérre jelenleg nem szívesen gondoltam és nem is akartam. Az pedig szerintem számára se lehetett kérdés, hogy Domi számomra is igazán fontos és csak boldognak szeretném látni őt.
- Aww, ugyan már! – rántom meg még a vállaimat is ártatlanul. – Azt ne mond, hogy nincs olyan kollégád, akivel szívesen elmennél, vagy esetleg valami haver, barát vagy akárki. Egyébként is úgy tartják, hogy a rendőröknek formában kell tartaniuk magukat. – végül a szavai azok, amikkel eléri, hogy végre leveőt is vegyek, pedig nem volt szokásom mostanság ennyit beszélni. Főleg azok után nem, hogy most még inkább észnél kell lennem, mielőtt egyszer netán elszólnám magam, hogy „Héé, ne hívj már Pandorának, mert nem az a nevem”. Csöppet se vágytam arra, hogy zártosztályon kezeljenek, mert őrülnek hinnének. A meglepettséget könnyedén leolvasható volt az arcomról.
- Persze, benne vagyok, csak aztán nehogy az legyen, hogy nem bírod a tempót tartani. – kacsintás helyett tőlem pedig egy huncut mosolyt kapott. – Mikor mennénk? A kutyád is jön? – meg se fordul a fejemben, hogy hangosan nem is említette még sose előttem a kutyáját. Ez az átka annak, ha valakit ismersz az előző életedben. Sietve kapok be pár darab krumplit, hogy időt nyerjek. – Mármint azt hiszem egyszer láttalak vele a városban, de lehet keverlek valakivel. – próbáltam kimagyarázni a lehető legbénábban a kutyás kérdést is, de a rögtönzés régebben se ment mindig. Szégyen, vagy nem. Most meg még jobbnak kéne benne lennem, ami olykor nehézkes.





Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
794
● ● Reag szám :
324
● ● Keresem :
My Mom
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Szer. Jan. 31, 2018 11:48 am



Panda & Seth

Azt tudom, hogy Dominique megérdemli azt, hogy boldog legyen. Főleg miután szembesülnie kellett az igazsággal, hogy nem egy, hanem két testvére van. És mindkét szülője ha azt vesszük elhagyta, csak a testvérei maradtak számára, szóval szeretnék mellette maradni.
Ha meg a barátnője is fontos neki, akkor nem leszek egy tapló vele, na nem mintha az lennék alapjáraton, de tudok furcsa lenni nah. De most nincs semmi okom tiszteletlen lenni és nem is munka ügy miatt telepedtem le itt.
- Nem sok természetjáró kollégám van. - vontam vállat, hiszen nem várom el az emberektől, hogy kimozduljanak, ha jó idő van, ráadásul senki sem akkor kap szabadnapot, amikor én. Kár is ezt túlragozni. Nem minden ember megvehető. Újabbat harapok, közben szemmel tartom a hölgyet is, hiszen felkeltette az érdeklődésemet és nem épp a szokásos módon.
Szavaira szemet forgatok, hiszen ezt pont én mondhatnám neki, hiszen én mindig mozgásban vagyok, na de ő? Kimozdult-e bármikor is, vagy csak ilyen olyan gazdasági eseményeken, amikor az elitek összegyűltek ilyen olyan okokból? Vagy járt már többször is természetben?
- Vagy épp fordítva. - hunyorgok kicsit, hogy dühösebb képet vágjak, noha ilyenkor ez pont nem fog sikerülni…de meglep a következő kérdésével. Kutya? Honnan tud Baine-ről? Honnan tudja, hogy van kutyám? Honnan, amikor az esküvőn találkoztunk kutya nélkül és Domi előtt sem mutatkoztam a kutyával? Mert a találkáinkra épp nem kellett…
- Kutya? Nekem macskám van. - javítok hamar a kérdése miatt, persze ez nem igaz, de aztán lehet hogy látott már az őrsre tartva a K9-semmel. Szóval lehet ez a helyzet.
- Amúgy igen… természetjáró az ölebem, tehát jön. - hátha elszólja magát, hogy az a kutya nem öl kutya, hát ha megmagyaráz valamit ezzel kapcsolatban. Tudtam, hogy valami itt nem stimmel. De még nem tudom pontosan mi… azt hiszem Pandora Fournier nem szabadulsz meg tőlem egykönnyen.
A magyarázatának nem dőlök be, a pillantásomon láthatja ezt, szóval magyarázat, vagy sem, ez nálam édeskevés. Mi a magyarázat? Ami a legkézenfekvőbb?
- Akkor benne vagy egy kis testedzésben? Persze ha nem vagy allergiás a kutyaszőrre. - húzom kicsit az agyát, próbára kell tennem, mert valami nem pattent. Nagyon nem. De ha ezzel célt is érek valamilyen mód valamennyire, akkor már jó vagyok. Az elindulás nehézkes lesz, de ez még nem akadály, szóval nyeregben érzem magam. Közben meg már a sokadik hamburgert tömőm magamba, de egyre csak éhesebb vagyok, le kéne állnom erről, mert tényleg lesz miért edzenem.



Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
74
● ● Reag szám :
65
● ● Keresem :
A Bátyám Fia
A Fiam
● ● karakter arca :
Sebastian Stan


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Szer. Jan. 31, 2018 1:11 pm



Panda & Seth

- Ne tévesszen meg a ruházatom, vagy a tűsarkaim. Szívesebben viselnék farmert, vagy valami lezserebb ruhát. Jobb szeretem az erdőt, mint a puccos összejöveteleket, ami elméletben jó ügyet szolgálna, de valójában csak hencegés a legtöbbek részéről. – komolyan mondom és még a kisebb grimasza se hat meg, ami dühösebb ábrázatot varázsol neki. Számomra nem volt újdonság. Sőt, olykor még szívtam is a vérét egykoron, hogy ilyenkor olyan, mint egy morcos öregember, de most szerencsére sikerül időben ráharapni a nyelvemre, mielőtt ostobaságot csinálnék.
- Kutya inkább, nem? – bukik ki ajkaim között a meglepett kérdés és legszívesebben lefejelném a falat, hogy ennyire idióta lehet. – Persze, vélhetően keverlek mással. Csak inkább kutyát néznék ki belőled, mintsem macskát. De akkor legyen macska. – kicsit megadóan fel is emelem a kezemet megadóan, de aztán inkább harapok a hamburgeremből, hogy befogjam és ne kavarjak még nagyobb zűrt, mint amiben vagyok. Utálom, rohadtul utálom, hogy mindenki előtt maszkot kell viselnem, hogy nem lehet Jasmine sose igazán már, hanem másnak kell lennem. Még akkor is, ha nem tudom minden szokásomat levetkőztetni és emiatt pedig olyan bajok történhetnek, amire talán még én se állok készen, vagy egyszer nem lesz már béna kimagyarázó szövegem se.
- Öleb? Sok mindent mondanék arra a kutyára, de ezt pont hogy nem. – turkálok közben a szószban, de már nem nézek rá, ennél szarabb már nem lehet, nem? Erre mégis mit kéne mondanom, hogy basszus nem nézek ki belőle egy Paris Hiltonos kutyát, mert az mégse annyira férfias, vagy mert rendőrségen dolgozik. Inkább hagyjuk szerintem a témát. Nem felelek egyből a kérdésére, inkább rövid ideig a némaságot választom és úgy teszek, mintha nagyon is rágnék. Inkább csak 20x átgondolom azt, hogy mennyire is lenne jó.
- Nekem is vannak kutyáim, így nem vagyok az. És benne vagyok, mikor és hova? – teszem fel a kérdést és óvatosan emelem rá az íriszeimet, mintha nem akarnám látni azt rajta, hogy túlzottan kattog-e a válaszaimon és mögéjük akar-e látni. Vajon elhinné, ha elmondanám? Nem hiszen, mégis ki hinné el, ha még kicsivel több, mint 2,5 év után még nekem is szokatlan olykor.  Az meg másik kérdés, hogy mibe is keverem magamat, vagy éppen magunkat azzal, hogy igent mondtam neki. – Csak túrázni szoktál, vagy esetleg megfordulsz edzőtermekben is? Boksz vagy bármi más? – próbálom feltenni úgy a kérdést, mint aki semmit se sejt. Megtörlöm a számat, iszom pár kortyot az italomból. Hátra dőlök a széken, ahogyan végzek az ebéddel. Karomat összefonom magam előtt és őt nézem, mintha aki valamit túlzottan is meg akarna fejteni és talán így is van. Vélhetően nem csak bennem lappang sok kérdés, hanem talán benne is ébresztettem párat.





Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
794
● ● Reag szám :
324
● ● Keresem :
My Mom
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Csüt. Feb. 01, 2018 9:50 am



Panda & Seth

- Akkor jobb, ha felkészülsz. - én aztán nem cicózom, ha túráról van szó, alapos felkészülést kíván, ha valaki utol akar érni. A fiam utál, a másik lusta, akkor keresek mást ilyen dologra. Nem ügy. És ha a kisasszony elfogadja ezt a meghívást, hát hogy a picsába mondanék nemet?
De amit mond…tényleg honnan tudja, hogy az én kutyám, lehet, hogy azzal a kutyával csak dolgozok és egyszer vittem csak haza. De elég kitartó, hogy nekem van kutyám. Ez… valami itt nem oké. De tényleg. Attól hogy egyszer látott azzal a kutyával, az még nem bizonyíték, hogy ténylegesen is az enyém, de váltig állítja, hogy nem ölebem van, se macskám, hanem Baine. Rendben, legyen. Játszhatunk így. Had derítsem ki mi a helyzet.
Csend telepszik ránk, én eszem, szóval teli szájjal nem dumálhatok. Csak várom, hogy valamit mondjon. De ha benne van… állok elébe. Kérdésére vállat vonok.
- Hétvége? Következő hét? Melyik fér bele neked? - érdeklődőm, miközben az utolsót is magamba kezdeném tömni, szerencsére hamar lecsúszik. Nekem elég sűrűn akad szabadidőm, de neki is, szóval simán mehetünk két alkalommal is, bár ezt ő dönti el.
- Bokszolok. Edzőterembe nem járok. Illetve jártam, mielőtt ideköltöztünk volna. - pillantok fel rá, miközben a szalvétát használatba venném.
- Meg otthon szoktam fekvőzni. - azt már nem teszem hozzá, hogy Baine-el. Ő is szívesen csinálja. De ezt nem sokan tudják, azt hiszem senki sem, szóval ez mindegy is. A Colába kortyolok és igen, feltűnik, hogy nagyon bámul. Felhúzott szemöldökkel meredek rá.
- Mi az? Valami…baj van? - érdeklődőm, hátha megsértettem valamivel, amit nem vettem észre, nem is akartam. Mármint megsérteni.
- Szóval akkor menjünk korán, mikor már világos van. Hol találkozzunk? - vágok bele a kérdésbe, majd újabbat kortyolok, hiszen ezt meg kellene beszélnünk, mielőtt még bele vágnánk, szóval hajrá.
Figyelem őt, arca vonását és tekintetét, hiszen sok mindent elárulhatnak nekünk, ha nagyon figyeljük. Jó nem mintha annyira kiakarnék deríteni róla bármit is....de akkor hazudnék.
- És ha már túra... mit szólnál ha sátrat vernénk fel, és ott éjszakáznánk. - vag ha találunk bármi épületet, akkor abban, nekem mindegy, attól függ milyen terepre megyünk. Szóval válogatni is lehet, hogy milyen helyszínre és mikor, meddig. Gondolom egy hétre nem tűnne el, de 1-2 nap neki sem lehet akadály. Mert én 100%-san benne vagyok, fel is pörögtem ennek hatására. És még csak bele sem kezdtünk. De hát így ismerkedhet az ember.


Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
74
● ● Reag szám :
65
● ● Keresem :
A Bátyám Fia
A Fiam
● ● karakter arca :
Sebastian Stan


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Csüt. Feb. 01, 2018 10:46 am



Panda & Seth

- Majd igyekszem helytállni, de azért csak nem hagynál az erdőközepén, ha nem menne, vagy igen? – pillantok rá egy játékos mosollyal az arcomon, mintha egy pillanatra tényleg képes lennék nem azon idegeskedni, hogy mit is mondok, vagy éppen teszek. Egyszerűen csak tényleg reméltem, ha netán lemaradnék, akkor se hagyna magamra, mert nem kizárt, hogy valamennyire kijöttem már én is a gyakorlatból.
Utána pedig tökéletesen elérem azt, hogy csak egyre inkább rontsak a helyzeten. Nem ismerjük egymást, így nem tudhatnám ezeket róla, de én mégis tudom és még a felszínre is kerül ennek egy része. Kezdem úgy érezni, hogy részben a csapdájába is besétáltam, mert direkt mondta azokat, mintha a reakcióm érdekelte volna. Ha elfutnék, akkor az meg még gyanúsabb lenne, így egyelőre még maradok és próbálom inkább terelni a beszélgetést, hogy ne a kutyájáról ejtsünk szót.
- Legyen a hétvége, ha pedig túléljük, akkor beszélhetünk másik alkalomról is. – közben pedig egy pillanatra elgondolkozom azon is, hogy miként is képes ennyit enni? Jó, én is jóízűen szoktam, de attól még olykor meglepő számomra, hogy a férfiak mennyit is bírnak, vagy éppen ő. Nem mintha gond lenne, de inkább gondolkozzak ilyenen, mintsem ostobaságot tennék.
- Egyszer elmehetnénk együtt is bokszolni, nehéz jó partner találni hozzá. Mármint nem kötelező, lehet hülyeség is. – túlzottan is hadarok, de tényleg nehéz volt. Amióta elment abból az edzőteremből Mike, azóta tényleg nem volt egyik edzés se annyira jó. Nem voltam kezdő, ahogyan olykor még a lőtéren is megfordultam, de igyekeztem akkor menni, amikor sejthető volt, hogy nincsenek sokan ott. Nem akarom, hogy meglásson bárki is vagy kérdéseket tegyenek fel, de gőzt kiengedni az is jó és legalább a múltamhoz köt kicsit.
Aztán pedig sikerül túlzottan nézni őt, csak a kéklő szempár helyett most barnaíriszekkel fürkésztem. Válaszok után kutatva, amiből a kérdése zökkent ki.
- Nincs, sajnálom. – rázom meg a fejemet is bocsánatkérően, mert nem akartam ennyire feltűnően bámulni. Baj pedig van, még pedig amiatt, hogy elszóltam magam, de az ellen már nem tehetek semmit se, felhívni a figyelmét pedig nem akarom rá ismét. Talán elfelejti, vagy csak elkönyvel furcsának, dilisnek és talán nem fog rajta rágódni, vagy válaszok után kutatni. Erre mondják, hogy a remény hal meg utoljára.
- Induljunk hajnalban és akkor elérhetünk az erdő szélén lévő pihenőhöz addigra, mire igazán kezd világosodni, ha nagyobb túrát csinálunk. Ott találkozunk, vagy egy kocsival lehet egyszerűbb lenne odamenni? – fogalmam sincs, hogy miként változtak a dolgok az elmúlt évek alatt. Mekkora esetleg az a pihenőhely, vagy éppen mennyire is lehet ott kocsikat hagyni. A kisebb tanácstalanság vélhetően ki is hallatszódik a hangomból.  Az újabb ötletére megint meglepettség ül ki az arcomra.
- Lehet sátrazás is, bár lehet ahhoz még hideg van, nem? Esetleg valami menedékházat nézni az egyik térképen és úgy intézni a dolgokat? Vagy úgy gondoltad ketten egy sátrat bemelegítünk? – az utolsót inkább csak poénnak szántam, mintsem komolyan, de lévén nem látok bele a fejébe, így nem tudtam, hogy mi járt a fejében. – Mennyi napra megyünk, mert akkor kell élelem is, meg a többi dologgal se árt számolni. Egy vagy két éjszaka, netán többre tűnnél el a városból, hogy legyen esélyük azért a rosszfiúknak is? – billentem oldalra kicsit a fejemet mosolyogva. Szép lassan pedig egyre inkább kezd kirajzolódni az is, hogy miként is legyen ez az egész spontán ötlet kivitelezve. Azt se hittem volna, hogy ebből a véletlen találkozásból ez lesz, vagy éppen pont vele fogok elmenni túrázni, de talán több ostobaságot nem fogok csinálni. Nem fogom önmagamra emlékeztetni, arra, aki egykoron voltam. Nem lesz könnyű, de remélhetőleg jobban menni fog, mint most sikerült.




Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
794
● ● Reag szám :
324
● ● Keresem :
My Mom
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Pént. Feb. 02, 2018 10:27 am



Panda & Seth

Kérdésére huncut mosolyra futja, nem olyan vagyok, aki magára hagyja az embert egy erdő közepén. Azért az embertársaimért mindent, hiszen kölyökkorom óta a szolgálunk és védünk (meg hódítunk) a mottóm.
A hétvége tökéletes alkalom lesz ahhoz, hogy megismerjem, és kicsit összecsiszolódjunk. Ha már egyszer a húgom barátnője, elvileg sűrűbben fogom majd látni. Legalábbis ennek így kellene lennie.
- Szuper. Akkor szombaton fél hétre érted megyek. - tudom merre lakik, szóval ez felől semmi problémám nincsen.
- Csak készülj el addigra, aztán hamarabb útnak indulhatunk. - egészítem ki ennyivel, ez még fontos dolog. Nekem legalábbis. Hogy ne kelljen várnom rá még hosszú perceket, akár órákat.
- Bokszolni? - húzódnak feljebb szemöldökeim, de aztán bólintok. - Nem hülyeség. Elmehetünk. - zavar? Azt hiszem kissé igen. Neki mi keresnivalója van olyan helyen? Mióta csinálhatja? És mi okból? Megint annyi kérdés felmerült bennem, hogy válaszokat akarok azonnal.
Érte megyek, már eldöntöttem, fél hétre ott vagyok nála, nem fogok késni sem ebben megnyugodhat.
- Ott hagyjuk a kocsit valami pihenőhelynél, aztán túrázunk, meg felkeressük azt a házat is. - mosolyodok el, bár nem igazán tudom merre is lehet az a menedék, de a térkép segíthet ilyenben, nem? Vagy a festett fák. Túra útvonal. Akármi. A lényeg hogy sötétedésre elérjük, hogy tudjunk valahol éjszakázni, vagy valami tüzet csiholni és húst enni. Valami ilyesmit művelni.
- Egy éjszaka bőven elég lesz. Aztán ha majd megint ráérünk mindketten, akkor jöhet 2-3 napos túra is. Ha benne vagy. - vetem fel az ötletemet, mert nem szívesen hagyom otthon a gyerekeket 2 napnál tovább. Még eladják a házat, amit nem igazán akarok. Baine velünk jön, szóval ő se tud közöttük fegyelmet tartani. Mert szokott. Jó bébiszitternek bizonyult.
- Akkor most szombat. Fél hét. Egy éjszaka. Ne felejtsd el. - állok is fel a helyemre a tálcámmal, majd körülnézek. - Legyen továbbra is szép napod. - köszönök el ekképp, majd a tartóhoz megyek, hogy lerakjam a tálcát, aztán elmenjek haza felé, vagy még a boltba is meg kellene álljak. Össze készülni a hétvégére. Azt hiszem ez jó lesz. No nem a túra miatt, hanem hogy felfrissüljek és valamit kiderítsek róla. Ismerősek voltak a mozdulatai. Túlzottan is.
De ezen nem agonizálok hosszú ideig, csak bepattanok a kocsiba, hogy a vásárlást megejtsem, meg majd a fiúknak is, hogy egyedül lesznek.



//Köszönöm a játékot és akkor a túrán találkozunk Wink //


Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
74
● ● Reag szám :
65
● ● Keresem :
A Bátyám Fia
A Fiam
● ● karakter arca :
Sebastian Stan


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Pént. Feb. 02, 2018 1:40 pm

Mosolyát viszonzom, miközben kezdek picit lenyugodni, hogy talán annyira nem szúrtam el semmit se. Hogy nem emlékeztetem a szőke rendőrnőre, akit már mindenki eltemetett. Igyekszem, de nem mindig  könnyű. Jártam az állítólagos sírómnál is, nem egyszer, aminek köszönhetően csak még nagyobb bűntudatom lett és még inkább mar ez a hazugság, amibe önhibámon kívül keveredtem. Nem tehetek ellene semmit se, de óvatosabbá kell válnom, mert vélhetően Dominak köszönhetően esélyesen többet fogjuk látni a másikat.
– Rendben, akkor várni foglak, de lehetőség szerint ne csengess, mert mások nem korán kelőek. Ha gondolod, akkor megadom a számom és tudsz hívni, hogy ott vagy, vagy mennyi idő míg érkezel. -vetem fel az ötletet, mert az állítólagos apám lenne az első, aki neki esne, ha felverné őt. - Ne aggódj, nem kell majd várnod rám. Kész leszek. – sose volt szokásom órákig készülődni, ahogyan mindig is pontos voltam. A régi munkámban is elengedhetetlen volt a pontosság.
– Akkor majd megbeszéljük, előbb éljük túl a túrát.- mosolyodom el, mintha fel se tűnt volna a meglepettsége. Direkt nem akartam belefolyni a dolgokba, mert nem akartam jelenleg belezavarodni a válaszomba és rontani a helyzeten.
Szavaira csak bólintottam, hogy rendben van. A régi térképem úgyis megvan. Nem, nem törtem be a szüleim hazába, oda ahol éltem amíg egy bűnöző el nem vette az életemet, mert a társam nem fedezett eléggé. De attól még az emlékeim megvannak és régebben sokat jártam az erdőben. Csak nem lesz gond.
– Milyen bizakodó vagy és akkor legyen így. Majd eldől lesz-e legközelebb. - mosolyodom el, hiszen sok minden történhet két nap alatt is. Reméltem, hogy nem lesz semmi baj se, nem fogok meg több dolgot kipotyogni, amit nem kéne.  
Figyelem ahogyan feláll, majd mosolyogva nézek rá. Nem fogom elfelejteni. Köszönöm, neked is szép napot! – feleltem neki könnyedén. Egyszer még hátra is pillantottam rá, majd rövidke üldögélés után en is indultam. Ideje visszatérni a munkához, utána pedig beszerezni a szükséges dolgokat szombatra.

// ha vmit nagyon elírtam sikíts, de telefonról írtam. doboz  köszönöm a játékot. iloveu folyt.kõv? edi


Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
794
● ● Reag szám :
324
● ● Keresem :
My Mom
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Pént. Feb. 02, 2018 11:31 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2326
● ● Reag szám :
1530
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Pént. Feb. 16, 2018 3:21 pm

mjust remember, if we get caught, you're deaf and I don't speak French
pour Claire

Mindig azt gondoltam, hogy gazdagnak lenni tök jó, mert az azzal jár, hogy bármire van pénzed. Kiskoromban például tökre eltökéltem, hogy ha egyszer majd sok pénzem lesz (legalább tíz euró!), akkor halálra tömöm magam chipsszel és csokoládéval. Aztán oda jutottam, hogy tényleg lett saját fizetésem, és zacskós leveseken kellett élnem, ha nem akartam, hogy éhen haljak, és ha lett is volna esélyem chipset venni, nem tettem, mert kiderült, hogy allergiás vagyok a krumplira. A krumplira! Hogy lehet valaki allergiás egy ilyen tökéletes ételre, amiből a törtkrumplitól a hasábburgonyáig bármit el lehet készíteni?!
És aztán megvilágosodtam.
Hogy most miféle felsőbb hatalom által, azt nem tudom. Nevezhetjük Istennek, Allahnak, Jehovának, Karmának, felőlem aztán Cthulhu-nak is, az a lényeg, hogy most tök más testben vagyok. Egy testben, ahol pont a megfelelő helyeken nő a szőr (esküszöm, valaki totál hülyének nézne, ha meglátná, hogy a mellkas-szőröm csavargatom, mert nekem csak egy szál nőtt, de az nagyon is erős. Egy testben, ami magasabb, fehérebb, jóképűbb, ezáltal sokkal kommerszebb ajtók nyílnak meg előtte. Egy testben, amihez nem kevés vagyon és sok-sok lehetőség tartozik.
És amelyik nem allergiás a sültkrumplira!
Amióta csak megtudtam, krumplira vágyom. De mint kiderült, a gazdagok nem esznek sültkrumplit. Csak halikrát, meg penészes büdös sajtot, meg szarvasgomba szeleteket, ami olyan vékony, mint valami kreppapír. Amikor pedig külön megkértem, hogy csináljanak nekem krumplit, annyi hülyeséget kevert bele a szakács, hogy a végén semmi krumpli-formája nem volt, ráadásul nem is ízlett. Az ember azt hinné, egy Michelin-csillagos séf azért tudja, hogy készül egy adag sültkrumpli…!
Úgyhogy nem maradt más hátra: elszöktem a gyorsétterembe.
Egy sarokkal odébb volt a felhőkarcolótól, és bár odakint ült a testőr, meggyőztem, hogy csak kiugrom cigiért. Úgy tűnik, Victor láncdohányos volt. Vagy ilyesmi. Mindenesetre, sprinteltem a kajáldáig, és mélyen magamba szívtam a fűszerek és olaj nehéz szagát, ahogy beléptem. Néhány szempár rám szegeződött, ahogy egyenesen a pénztárhoz sétáltam, hogy beálljak a sorba; valószínűleg nem sok ilyen öltönyben flangáló járkál errefelé. Ami szerintem érthetetlen. Ha lett volna rá lehetőségem, csak innen ennék. Bár lehet, hogy ha Victor így tett volna, nem így nézne ki.
Sokan vannak, ahhoz képest, hogy tíz óra van. Nem sietek sehová, bár egy kicsit aggódom, hogy rájönnek, nem tart ennyi ideig szerezni egy doboz cigit, de őszintén, ki keresne itt legelőször? Úgyhogy türelmesen várok. Előttem egy nő áll, sötét hajú, a kezén pedig egy kisfiú csüng, láthatóan sérelmezi, hogy nem kaphat meg mindent a menüről. Egészen addig fel sem tűnik, hogy ismerős, míg a nő meg nem szólal. Akkor pedig beugrik. – Claire? – szólítom meg. Még annak idején kiszállítottam néhány röpke hét erejéig annak a pékségnek, ahol Claire Dumas eladóként dolgozott. Az első napomon nekirohantam, mert késésben voltam, ő épp tolta ki azokat a nagy, sokpolcos tartókat a sütőből, és a végén a földön landoltam, forró Croissant-halom közepette. Nem tudom, hogy megsajnált, vagy alapvetően is kellemesebben áll hozzá, de beszélgetni kezdtünk, és… Megtudtam dolgokat. Ő is rólam. Örültem, hogy a kevés barátaim közt tudhatom, és most, ahogy szemben állok vele (és a kisfiával, aki talán még mindig a nővérének hiszi, akárcsak a nagyvilág), mintha hirtelen ismét Ravi lennék. Csak épp… Victor.
512 szó
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
39
● ● Reag szám :
27
● ● karakter arca :
Richard Madden


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Vas. Márc. 18, 2018 11:24 pm

to Victor

A fiam türelmetlen fajta, sosem szerette kivárni a sorát, de voltaképp nem is kellett neki. Nálam az első volt, a keresztanyjánál és Maxnál is, a nagyszüleinél szintén. És ez rendben is van így. De mégis hogy a fenébe magyarázom meg egy alig háromévesnek, hogy a hamburgeres bácsi nem gondolatolvasó, és nem tudja előre megcsinálni mindenki kérését, ráadásul az emberek sem olyan jóindulatúak, hogy pusztán azért előreengednek, mert meglátják, hogy a csípőmön ül egy izgága óvodás... Én meg még örülök is neki, pedig a szívem szakad meg közben. Talán néhány perc alatt sikerül megértetnem Alexszel, hogy nem akar mindent megkóstolni, hogy elég egy kis nassolnivaló, mert elrontja a hasát. De olyan lelkes, úgy csillognak a szemei, miközben azt ecseteli, hogy de bizony ő megeszi a hadmakajikát, a hambujgejt meg a kjumpjit is. Nekem meg csak a szívem fáj, mert megígértem neki, nem húzhatom tovább, de ez a hely jóval drágább, mint a sárgabetűs változat, mégis inkább megfizetem, hogy egészséges kaját tudjak neki adni. Majd kigazdálkodom valahogy a következő havi bevételből, vagy az azutániból. Olyan ritkán tudom csak elhozni, olyan ritkán tudok neki bármit is venni... Pedig nagyon megérdemelné, nem így kellene cseperednie és azt hiszem én lennék a legboldogabb, ha nem attól kellene tartanom, hogy a következő hónapban nem lesz már munkám, ha nem kéne minden eurót gondosan beosztanom... És édes istenem, mennyire örülnék neki, ha később Alex nem úgy emlékszik vissza a fiatalkorára, hogy szegények voltunk, mint a templom egere. Ha nem az jutna eszébe, hogy nyáron nem tudtam elvinni a strandra, és fagyira való is alig volt... Ha pedig mégis jutott neki, azt nem tőlem kapta. Mit kap tőlem? Anyai ölelést, puszit a bibijére és feltétlen odaadó szeretetet. Minden másban gyakran szükségem van a család segítségére. Sajnos..
A sor gyorsan halad, Alex folyamatosan szövegel és mutogat, épp arról próbálom meggyőzni, hogy az ujjával való bökdösés nélkül is kiválóan értem, mit is szeretne, és így még mások sem veszik magukra, hogyha feléjük hadonászik, miközben sorolja a kívánságlistát, nehogy valamit "véletlenül" elfelejtsek. Mert persze a bácsival nekem kell beszélnem, ahogy közeledünk a vállamba fúrja az arcát, pedig már óvodás nagyfiú lesz. Egy olykor szégyenlős, máskor huncut nagyfiú, aki lassan már a cipőfűződjét is megtanulja egyedül bekötni, most mégis olyan kényelmesen lóbálja a lábát a csípőmön ülve, hogy csak arra leszek figyelmes, hogy valaki a nevemen szólít.
Automatikusan fordulok hátra, Alex mocorogni kezd, mert nem rá figyelek és láthatóan nem is rendelés leadásán töröm magam, mert még mindig nem mi kerültünk sorra.
- Igen? - nézek felé mosollyal, mert előrevetítem magamnak, hogy ismerem, de a hang is idegen, ahogy az arc is, amit megpillantok. Már nem kellene csodálkoznom, hogy néhányan felismernek, a pékség átka, a legutóbb a szupermarketben és most itt is...Abba már inkább bele sem gondolok, hogy mi van, ha nem innen, hanem a bárból ismert fel, ahol táncosként dolgozom. Vagy mindkettő...  
- Jajj, megrúgta Önt? Sajnálom... - kapom el Alex újra lendülő pici lábát, még mielőtt újra eltalálná. - Nem szabad rúgdosni - dorgálom a fiamat. Szemmel láthatóan elég drága a férfi ruhája, sanszos, hogy nem nem mosható együtt a műszálasokkal a mosógépben, és nem örülnék neki, ha még egy vaskos tisztítószámlát is kapnék hó végére.

Lesz jobb is, ígérem  Embarassed
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Kedd Ápr. 03, 2018 3:10 pm

remember, if we get caught, you're deaf and I don't speak French
pour Claire

Nem úgy mondanám, hogy nem volt sok barátom, csak azt, hogy nem voltam túl népszerű, és nem volt túl sok barátom. Nem azért, mert ne lettem volna lenyűgözően férfias jelenség vagy ne rendelkeztem volna lehengerlő humorral, de valahogy mindezt, a kockahasammal együtt, sikerült egy curry-szagú, eső-kelő bizonytalanság-masszába forgatnom, amit a nők már egy kilométerről is kiszagoltak, és sikítva futottak a másik irányba. Nem mintha Claire-re valaha is úgy néztem volna nőként; mármint, nyilvánvalóan nagyon csini, még pocakkal is az volt, és úgy fest, mint aki azokból a női magazinokból lépett volna elő (ahol egyébként párizsi nagyságban néha még erről a bizonyos arcról is cikkeztek, ilyen-olyan okokból), és mindig finom sütiillata van… De ő a barátom. Az egyik a kevésből, aki azt hiszem, tényleg az. Vagy az volt. Vajon eljött a temetésemre? Morbid gondolat, de hiába próbálok beilleszkedni ebbe a kaotikus hercehurcába, ami a Delacroix-k körül kavarog, folyton azon kapom magam, hogy a temetésemet képzelem el. Az igazi testemmel. Vajon minden testvérem ott volt, vagy volt, aki inkább bevállalt egy extra műszakot? Voltak ott barátaim? Vajon Violet…?
Asszem ez az egész abból adódik, hogy képtelenségnek tűnik, hogy ez a státusz, ez a lélekcsere végleges legyen. Nem is akarom, hogy az legyen. Vissza akarom kapni a régi életem; ez pedig… Lényegében olyan kémfilmes beépülés. A nevem Aggarwal. Ravi Aggarwal. A tápiókapudingom keverve eszem, nem rázva.
Mindig megdöbbenek, ha hirtelen szembe jön velem valaki, akit ismerek. Attól félek, hogy felismernek, aztán tényleg elver anyám, mert rájuk hoztam a szívrohamot, és még egy temetést is fizetniük kellett; de nem csillan felismerés a szemekben. Csak egy vagyok a gazdag fószerekből, azt hiszem; a selyemnyakkendőm most is majd’ megfojt, legszívesebben ledobálnám az egészet, hogy őrült módjára fussak végig a főúton. Meddig tartana, míg letepernek az Eiffel-torony környékén járőröző katonák, és utána meddig, míg a családom – Victor családja – ki nem hoz onnét? Lehet, hogy egyszer érdemes lenne bejátszani. Hátha kapok egy akkora pofont, amitől a karma adja a másikat, és végre megint ott kelhetek fel, ahol kéne: az öcsém büdös lábával az orrom előtt.
Tudom, hogy nem ismer fel, mégis képtelen vagyok nem megszólítani. Nem számítottam rá, és esküszöm, a Töki is nagyot nőtt, mióta utoljára láttam! A születése utáni első találkozásunkkor, emlékszem, ragaszkodtam hozzá, hogy megfitogtathassam pelenkázó-tudásom, aminrk a vége az lett, hogy arcon pisilt. Azóta is Pisisnek hív engem. Arra várok, hogy felismernek, hogy megint hangzik: Pisis, de nem, csupán az értetlenség. – Én…! – Ravi vagyok. Ezt akarom mondani. Hogy meglepetés és mi újság? meg az összes többi. Elakad a szavam, mert rájövök, még majdnem időben, hogy fogalma sincs arról, ki vagyok. – Hogy megrúgott…? Nem, nem, vagyis, izé, tulajdonképpen, egy kicsit, lehet… – Ha jobban megnézem, van valami poros folt az öltönyön, de az is meglehet, hogy én vertem fel, mert nem sokon múlott, hogy odakiáltsam az irodám előtt ücsörgő testőrnek: szívd a port!, hogy aztán beep-beep hangeffektussal elsprinteljek, és csak a körvonalam maradjon mögöttem néhány másodperc erejéig. – De nem gond, mármint, van egy tök fullos mosoda a villa alatt, María meg mindent elintéz, engem is, ha nem vigyázok, múltkor betévedtem oda, és azt hiszem, spanyol átkot szórt rám…
Dől belőlem a szó, és annyi, de annyi mindent mondanék még, de attól tartok, hogy már így is teljesen hülyének néz. Épp mint annak idején, mikor nekimentem a tálcáknak. – Én csak… – Na, most legyél okos, Ravi! Mi legyen a kifogás, ami miatt megszólítottad? Érzem, hogy a fülem töve kezd elvörösödni, hogy kezeim remegését elrejtsem, a zsebembe dugom, és akkor érzek meg valamit, egy papírt. – Azt hiszem, ezt elejtették! – húzom elő az eurós bankjegyet; a sárgásbarna ötvenest úgy dobálják a körülöttem lévők (mármint a Delacroix-pereputty), mintha centek volnának. Emlékszem, ha ennyi bevételem volt a héten, az már jónak számított. Claire felé nyújtom a bankjegyet, és csak remélem, hogy nem kell magyarázkodnom. Abban mindig is rossz voltam.

623 szó
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
39
● ● Reag szám :
27
● ● karakter arca :
Richard Madden


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Pént. Május 25, 2018 12:21 pm

Napok óta mást sem hallok, csak a lelkendezést, hogy mit fog enni, hogy mi mindent kér majd a bácsitól, de mire oda jutunk természetesen nem lepődöm meg azon, hogy inkább szégyenlősen elbújva vigyorog a vállamba, míg halkan elsutyorogja, hogy mit kérjek helyette. Igazítok rajta egy kicsit, feljebb ültetem a csípőmön, már nehezebben tartom a súlya miatt, főleg huzamosabb ideig, de talán kibírjuk azt a két embert, aki még a sorban előttünk áll. Addig is azon gondolkozom, hogy vajon elköltöttem-e már azt a húszast a tárcámból, amit a legutóbbi garázsvásáron kerestem. Új ruhát akartam venni belőle Alexnek, mert kezdi kinőni a nadrágjait, de majd megbeszélem Hazellel, hogy nem használja ki azt a sok csecsebecsét sem, amit játék gyanánt sóztak rá az eladók, különben is nagy már egy jó részéhez, attól is minden szívfájdalom nélkül szabadíthatnám meg. Az árát pedig, ha már úgyis Alexre szánta, át tudom csoportosítani a ruhapénzbe. Igen, ez így működhet, talán a jövő héten el is tudom intézni.. A gondolatmenetemet a férfi szakítja meg, meg a drága öltönyére vetett pillantásom, amivel konstatálom, hogy egy év alatt nem keresek annyit, amennyit most magán hord.
- Nagyon sajnálom, tényleg.. - fordulok úgy, hogy Alexnek esélye se legyen újra megrúgni és nagyon remélem, hogy nem fog lekapni a tíz körmömről. - Kicsim, nem szabad rúgdosni, mindjárt sorra kerülünk.. - csitítom őt is, már nehezen bírok csak vele, és fél füllel hallom csak, hogy a férfi hadovál valamit. Mivel nem hőbörgésnek tűnik, így annyira nem is ragad meg bennem, mégis felé nézek. Biztos minden rendben van vele? Mármint, én itt lent vagyok a pórnép, ő meg... Valahonnan biztos ismerem, ha tudja a nevemet, de az istennek se fogok rájönni. Nem akarom megjegyezni, hogy ha nem henceg vele, valószínűleg akkor is tudja róla mindenki, hogy saját mosodája van és a cipője se az esővíztől fénylik annyira, hanem azért, mert valaki fényesre polírozta kora reggel, mielőtt belebújt volna. Automatikusan rossz érzésem van a férfival kapcsolatban, talán egy kicsit tartok tőle, de annál tovább is mennék, és nem is mond csődöt a megérzésem. Egyértelműen és látványosan elhűlök, amint meglátom a felém nyújtott bankót.
- Elnézést, uram, de nem.. Biztos, hogy nem.. - még mindig a kezét nézem, pislogok párat, hogy jól látom-e a pénzt, ami egyébként csak fizetéskor húzza a pénztárcám, és akkor sem tart sokáig. Első nekifutásra csak furcsának tartom, másodikra viszont szépen lassan összeáll a kép. Na még mit nem. Micsoda egy disznó, hiszen látja, hogy a fiammal vagyok itt. A gyomrom is megfordul a gondolatra, hogy mik járhatnak a fejében. Ismerem a fajtáját, egy kis pénzért cserébe azt hiszi, hogy a hozzám hasonló nők bármit megtesznek. Csak rá kell nézni a szépen nyírt szakállára, végig a legpontosabban megkötött selyem nyakkendőjén és eszembe jutnak a szombat esték, mikor a haverjaival azon szórakozott, hogy melyik tud több pénzt dugni a bugyimba, vagy a melltartómba. Jól kerestem aznap este, az tény, sőt hosszú idő óta akkor a legjobban, szinte három havi fizetésem össze is jött.. Vagyis annál több, jóval több, de pusztán ennyit kaptam meg belőle. Szóval nem a pékségből ismerem.. Édes istenem, sosem volt még hasonló találkozásban részem, és nagyon reméltem, hogy nem is lesz egyhamar. Mert felismer, mert valaki véletlenül elkottyintotta neki a valódi nevemet és mikor öltáncra fizetett be, már pontosan tudta, hogy én én vagyok. És mennyire tetszett neki.. Szóval ezért beszél most ilyen furcsán.. Tán nem csak zavarban van? De ez nem az a hely, ahol ötveneseket csúsztatnak nekem, de mennyire nem. Fel sem ismertem volna, ha nem lebbenti meg a pénzt előttem. Most viszont bosszant. Éppen annyira, hogy ne vegyem észre, hogy én következem a sorban. A szörnyülködő kifejezést az arcomon átveszi egy bocsánatkérő pillantás, aztán gyorsan próbálok visszaemlékezni, hogy Alex milyen kívánságlistát nyújtott be és hirtelen bizony mindent felsorolok, még azt is, amire eddig tudatosan mondtam nemet. A végöszeg hallatán kicsit elkerekednek a szemeim, sikerült elköltenem a húszast, semmi kétség.
- Itt fogyasztjuk.. - teszem még hozzá, mielőtt a konyhára küldeni a rendelésünket, aztán várunk. Azt hiszem eljött a pillanat, hogy türelmetlenebb legyek, mint Alex, így csak leteszem és mondom neki, hogy keressen üres helyet, azzal el is szalad. Én meg nagyon remélem, hogy a fickónak eszébe se jut többet hozzám szólni, mert nem teszi zsebre, amit tőlem kap.

Lesz jobb is, ígérem  Embarassed
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem •• Kedd Aug. 21, 2018 4:04 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2326
● ● Reag szám :
1530
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Gyorsétterem ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Gyorsétterem
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-