Kert és terasz - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 12:20 pm ✥
✥ Today at 11:56 am ✥
✥ Yesterday at 11:05 am ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:45 pm ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:44 pm ✥


Témanyitás ✥ Kert és terasz •• Vas. Jan. 28, 2018 2:21 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

******
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Vas. Márc. 11, 2018 10:42 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Athena && Maddie

Nem tagadom, izgatott kíváncsisággal vártam azt, hogy végre megismerkedhessek a lánnyal, aki a feleségem unokatestvére volt, ebből kifolyólag pedig mondhatni, hideg zuhanyként ért az, ahol a szavaimra reagált. Holott, szerintem semmi olyat nem mondtam, amiért oka lenne ilyen harapósnak lenni.
- A kor előnye, ennyi idős korára legalább már erről biztosan kap visszajelzést az ember. - jegyzem meg a szavai hallatán, inkább, mint hogy közöljem vele - nálam legalább már kiderült. Ő elmondhatja ugyanezt magáról, lesz-e bármi értelme koptatnia az iskolapadot, ha később úgy sem kezd vele semmit, vagy felesleges pénzkidobás és időpazarlás esetleg? De nem teszem, attól azért több jólneveltség szorult belém, igaz, eléggé próbára van térve, amikor jön a következő csípős megjegyzés.
- Remélem, hogy kinti macska. - szólok csak ennyit,  amikor pedig hosszasan kioktat az iménti megjegyzéseim miatt, csak türelmesen hallgatom, közbe szemem egyik csöpp fényét tartva a kezemben, őt is lefoglalva, miközben próbálom rájönni, hogy mégis mi üthetett a lányba?
- Lehet, hogy nem foglak, de lévén nem tettél semmi olyat, amivel rászolgáltál volna arra, hogy ellenségesen viselkedjek veled, így nem is fogok. Másfelől pedig pusztán kultúra kérdése, hogy hogyan is szólítod meg a másikat. Lehet, hogy a későbbiekben nem leszünk jóban, vagy barátkozunk össze, de badarság lenne még csak esélyt sem adni vele. Milyen magányos lenne úgy az élet, ha mindenkihez így állnánk, a legrosszabbat feltételezve! - teszem szóvá, nem hiába, az ember társas lény, és bár akadnak olyanok, akik inkább maguknak való alkatok, attól még nem viselkedünk mindenkivel ellenségesen és távolságtartóan. Jó... régen, gyerekkoromban még sokkal közvetlenebbek voltak az emberek, de most, az információ korában élve tényleg egyre rosszabb ez az egész helyzet.
- Ahhoz képest, hogy milyen fiatal vagy, meglehetősen negatívan látod a világot, Athena. - mondok csak ennyit, amikor a vacsora kapcsán is egyből az odaégést említi, de aztán a feleségemre pillantok, hogy nyilatkozzon az ügyben, elvégre a konyha az ő felségterülete - többnyire. Most is ő készül a vacsorával, így nem is nagyon tudnék érdemben nyilatkozni róla.
- Az isteni illata alapján tényleg nem kell már sokat várni rá. Mit készítettél? - kérdezem érdeklődve, legalább némi témaváltás az előbbi, nem túl vidámak után, ám hiába, ismét az unokahúgnál kötünk ki, így erről ennyit.
- Persze, csak nyugodtan, ameddig kedve tartja. - vagy olyan szinten az idegeimre nem megy, hogy kiadjam az útját, de attól azért keményebb fából faragtak, hogy néhány kellemetlenkedő megjegyzésre így reagáljak - Hely az úgy is van bőven. - szép nagy a ház, még külön szobája is lehet, nem kell a kanapén forgolódnia, a többi pedig úgy is rajta múlik. Ha szeretne, maradhat, ha menni akar, úgy sem fogjuk erőszakkal itt tartani. A köszönetére csak elmosolyodva bólintok, aztán már jelzem is Maddie-nek, hogy bízza csak ránk a bort, a kis töpörtyűnkkel választunk valamit.
- Van bármi kívánságotok, milyet szeretnétek? Athena, neked van valami kedvelt típusod? - fordulok felé, hisz a feleségem ízlését már sikerült kiismernem ennyi év után, de ha az unokahúga a vendég, ne hozzak száraz vöröset, ha ő speciel a fehér félédeset szereti inkább... A válaszát követően pedig már indulok is, hogy Katie-vel keressünk egy palackkal, ami megfelel az ízléseknek, és az olaszos jellegű vacsorához is illeni fog.

■ ■  edi  ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
53
● ● Reag szám :
48
● ● karakter arca :
Matt Czuchry


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Vas. Márc. 11, 2018 11:14 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Welcome to Hogwarts


Szinte már csöppet se kedvesen horkanok fel, amikor azt említi, hogy minden okkal történik. Vajon ezt mondaná akkor is, ha őt rabolja el a saját apja, hogy utána hónapokon át idővel megerőszakolja és szép lassan a lelkéből letépjen darabokat, mint amikor a virágot tépik le, hogy lassú halálra ítéljék a vázában. Akkor is hinne ebben a szarságban? Elhinni azt, hogy okkal történt? Vajon mi lenne erre a magyarázat? Semmi, mert a sors és az okok egy nagy hülyeség. Nem hiszek ebben és nem is fogok soha. De most még sikerül a nyelvemre harapni, nem úgy mint a következő megjegyzése hallatán.
Kezem ökölbe szorul, amikor a macskát hozza fel, mert szerintem nem neveztem a gyerekeit vadállatoknak, de még ő az én macskám és én tudom, hogy mit viselne el, s mit nem, vagy éppen kinek adnám oda és kinek nem. – Szerintem nem neveztem a gyerekeidet annak, így most ezt te hoztad fel. – hangom túl rideg, mintha a korábbi barátságos hangnem totálisan eltűnt volna, mint ami létezett, de rohadtul utálom, ha megmondják, hogy mit tegyek és mit engedjek meg másoknak. Nem, rég nem vagyok már ilyen és anyám már ezt legalább megtanulta, hogy ne próbáljon meg ilyen téren szabályok közé sorolni, mert annak csak rossz vége lesz. Akár az is, hogy napokra képes voltam eltűnni és azt se tudhatta élek-e még, vagy nem. – Másrészt meg az én macskám, én tudom, hogy mihez szokott és mit visel el, vagy éppen kinek a kezébe adom. Ha nem akarom a kezük közé adni, akkor nem fogom megtenni. S ha meg bárki erőszakos lenne vele, akkor meg vállalja a következményeit. – szegtem fel a fejemet és nem volt semmi kedvesség a pillantásomba. Mert nem csak a macskám karmolná agyon azt a személyt, aki annak ellenére nyúzná őt, hogy ő akarná, hanem vélhetően tőlem se tenné zsebre azt, amit kap. A karmolás meg könnyedén elárulná, hogy ki volt. Így jobb lesz, ha a elfogadja, hogy az én macskám egyelőre tabu mind számára, mind a gyerekei számára. Nyúzzanak más macskát, de Sziamiau-t nem fogom adni jelenleg. Ebben az egész sz*r helyzetben ő az egyetlen támaszom, így érthető, hogy képtelen vagyok kiadni a kezeim közül.
Aztán persze az események nem játszanak az én kezemre, mert még igazán lehiggadni se kell, amikor megjelenik a férfi. Nálam pedig automatikusan érkezik a még csípősebb nyelv, mondhatni amolyan védekező mechanizmusként. Minden férfitól tartok, a suliban is sokszor nagyerő kell ahhoz, hogy ne akarjak sírva olykor elrohanni, amikor megnyerem a hímek figyelmét.
- Nem. – felek csak ennyit arra, hogy kinti macska-e, mert nem az. De nem kell aggódnia, nem fog randalírozni a házban. Elviszem a szobámba és ott fog maradni, meg maximum kimegy, hogy elvégezze a dolgát, de ennyi. Így nincs miért aggódni, ahogyan azt se tudom, hogy nekik milyen macskájuk van, de inkább nyúzzák azt a gyerekek.
- Akkor talán kevesebb bűntény és haláleset lenne, mert mindenki jobban figyelni. – csúszik ki ajkaim között a csöppet se kedves végkifejlet a korábbi kioktatásomra és az ő kioktatására. Akkor óvatosabbak lennének az emberek és nem történt volna meg talán az se, ami velem történt, mert anyám is jobban odafigyelt volna és nem bízott volna meg vakon abban a férfiban, akinek három gyereket is szült. Állom a pillantását, de sok kedvesség nem lappang benne, se az, hogy túlzottan meg akarnám nyerni magamnak. Minél kevesebbet találkozunk, annál jobb lesz neki és nekem is, nincs mit ezen szépíteni. Ennyi legalább az otthoni házban jó volt, hogy nem volt férfi, vagy ha anyám élvezte is az életet, akkor legalább ügyelt arra, hogy én soha ne találkozzam velük.
- Inkább csak nem vagyok  naiv, aki rózsaszínködben élne, mint sokan teszik. – s akaratlanul is egy pillanatra az unokatestvéremre siklik a pillantásom, hiszen ahogyan beszélt a férjéről. Bocsi, de az már számomra inkább volt gyomorforgató, mintsem rajongásra okot adó. Tudom, én vagyok elbaszva ilyen téren, de nem lehet mindenki unikornis, valakinek megtépázott és hátrahagyott szörnyetegnek is kell lennie.
- Nem szeretem a bort. – rázom meg még a fejemet is határozottan, majd a következő pillanatban egyszerűen csak hátat fordítok nekik és elindulok a szobám felé. Macskát lerakom az ágyra, kicsit megszeretgetem, majd az ajtót becsukom rá, hogy biztosan ott maradjon, de ismerve őt meg se fog szinte moccanni. Utána a fürdőbe megyek. Kicsit próbálok lehiggadni, mert úgy érzem, hogy talán vissza se kellene sétálnom a vacsorára. Képtelen vagyok rá megtenni. Kicsit hideg vízzel a tarkómat megnedvesítem, mély levegőt veszek, miközben az ujjaim túlzottan erősen fonódnak a csak köré. Szinte már elfehérednek, de a percek múlásával legalább kicsit sikerül visszanyernem a normálállapotómat, hogy utána lassan induljak vissza, hiszen talán én vagyok a téma, ha pedig így van, akkor szeretném tudni, hogy mit is mondanak. Legalább kiderül, hogy mennyire is kedves teremtések.


■■ credit

avatar
● ● Posztok száma :
231
● ● Reag szám :
211
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
Scarlett Simoneit


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Hétf. Márc. 19, 2018 11:57 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Nehéz elhinnem, hogy az a mosolygós kis totyogó, ujjaimba kapaszkodó, csacsogva hablatyoló kislány azzá a zárkózott nővé cseperedett, aki a házunkban ücsörög. Szeretném tudni, hogy miért lett ilyen, szeretném, ha elmondaná, de valahogy érzem, hogy nem fogja. Az ilyesmihez valószínűleg sokkal több kellene mint ez a néhány perc.
Már éppen felelnék neki, amikor Jerry hazaér. Ő amúgyis jobb az ilyesmiben, mármint valahogy jobban lavírozik az emberek érzelmi viharaiban mint én. Nem meglepő, velem él együtt, megtanulta már szerintem kerülgetni a semmiből lecsapó villámok hadát. Látom, ahogy a lányokat üdvözli, és ez valahogy mindig megmelengeti a szívemet, mert szerintem irtó édesek. A lányok is szeretik őt, ebben biztos vagyok, és csak remélni tudom, hogy talán majd az ő jelenléte megtöri a jeget.
De nem. A helyzet ha volt még egyáltalán hová, csak tovább romlott. De legalább már tudjuk, hogy Sziamiau nem kinti macska – a férjem nagy bánatára hisz már Dobbyból is kerti macsekot akart párszor faragni – igaz, ezt én eddig is sejtettem.
- De így legalább majd összebarátkozhatnak Dobbyval. – jegyzem meg halványan mosolyogva, nem mintha bármelyikük is vevő lenne rá. Óafrancba, hát ez nem lesz egyszerű…
Csak nézem őket, ahogy verbálisan egymásnak feszülnek, és nem igazán tudom, hogy mit is csinálhatnék ebben a helyzetben. Álljak neki csacsogni? Vagy csak álljak itt kukán? Igen, talán az lesz a legjobb ha most az egyszer befogom. Kihallom Jeremiah hangjából azt a sértett élt, amit csak kevesen ismernek. Nem örül neki, hogy egyből ilyen szóváltásba kellett kavarodni, a helyében én se örülnék, de hálás vagyok neki amiért most is az angol hidegvérét veszi elő, és nem áll bele nyíltan a konfliktusba. Mikor úgy tűnik elérték a mélypontot, akkor szólok közbe, a kérdésre válaszolva.
- Parmezános csirke. A csipet csapat is segített előkészíteni. – nagy puszit nyomok a legkisebb kuktám pofijára. Molly vígan rágcsált egy paradicsomot mind a négy darab fogával, ami egyébként vicces látvány volt a maga módján. A vacsorához pedig azt hiszem ma legurítok legalább egy pohár bort, ha nem többet… nehéz estének nézünk elébe.
- Száraz fehéret. Valami könnyedebbet. – felelem Jerrynek, hiszen a vacsorához is inkább valami ilyesmi passzol. Vagy egy testesebb vörös, de ahhoz ma valahogy nincs hangulatom. Egyébként is, majd ő választ, a borokhoz én nem nyúlok. Amióta ide költöztünk a férjem – azon kívül, hogy furcsán viselkedik 0-24-ben-, most már borásznak is gondolja magát akár csak a franciák.
Akarnék még valamit mondani Athenanak, de nem tudok, úgy felszalad a lépcsőn. Így hát Jerryhez fordulok, és megvonom a vállam.
- Elhiszed ha azt mondom, hogy kicsinek cuki volt? – mosolyodok el, miközben a sütő felé sétálok, ami kellemes kis dallamot csilingel ezzel jelezve, hogy elkészült az étel. Beültetem Mollyt az etető székébe, és kikapcsolom a muzsikáló masinát.
- Szeretném, ha maradhatna. Azt hiszem, nincs hová mennie rajtunk kívül. – mormolom, miközben a forró tállal egyensúlyozok az asztal felé. Persze sejtem, hogy Jerrynek ez nem lesz elég, de most ez van. A többi holmit már az asztalra tettem, a makaróni tészta is egy kis tálban pihen. – Oké, egy kicsit karcos a modora, de szerintem csak össze van zavarodva. Pár nap és talán megnyugszik. Vagy… te mit gondolsz? – kérdezem a kedves páromat, észre sem véve, hogy a lány már talán vissza is ért köreinkbe.


// bocsánat a késlekedésért, kicsit elvarázsolt időket élek mostanában Embarassed //
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
59
● ● karakter arca :
Freya Mavor


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Szomb. Márc. 24, 2018 11:49 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Athena && Maddie

Csak egy beletörődő sóhajjal reagálom le a lányok válaszait, hisz mit is mondhatnék... szuper? Szinte már látom lelki szemeim előtt, hogy Dobby meg az új jövevény legjobb barátok lesznek, és  önfeledtem élesítgetik esti kikapcsolódás gyanánt a karmaikat a szép, új kanapénkon. Adja az ég, hogy még csak hasonló se legyen!
- Talán. Talán meg mindenkiből távolságtartó, idegenkedő, paranoiás alak válna, és pont, hogy azért lenne még több bűntény és haláleset belőle. - vonok vállat, miután felvázol egy alternatív jövőképet, de honnan is tudhatnánk? Találgatni, feltételezgetni lehet, aztán az élet sokszor bebizonyítja, hogy más elvek alapján működik, arról nem is beszélve, hogy az emberi elme milyen kiszámíthatatlan tud lenni.
Szótlanul nézek farkasszemet vele, állva a pillantását, majd amikor nem túl kedves megjegyzéssel illeti a feleségemet, csak rosszallva vonom össze a szemöldököm.
- Lehet, hogy nem ismerünk jól, de úgy látom, ez visszafelé is igaz. - reagálom le a rózsaszín ködös, feleségemre tett megjegyzését, hisz lehet, hogy külső szemmel idillinek tűnhet az élete, vagy elvakultnak a viselkedése, de tudva, hogy az elmúlt években mi mindenen ment keresztül, abszolút megcáfolom. De honnan is tudhatná a leány, ha totyogós kora óta még csak nem is látták egymást, vagy hallottak egymásról?
- Sosem lehet elég korán kezdeni, nem igaz? - mosolyodok el az apró kis kukták említésére, ami pedig a bort illeti... nos, ha Athena nem szereti, akkor kizárásos alapon Maddie ízlését veszem alapul a választásnál, így próbáljon kedveskedni az ember egy vendégnek. Fogom is a csöpp lurkómat, hogy amíg Maddie a konyha felé veszi az irányt, addig mi válasszunk valamit, majd a palackkal együtt csatlakozzunk hozzá a konyhában. Katie megy Molly mellé a másik etetőszékbe, majd nekilátok, hogy töltsek a borból magunknak.
- El. Kicsinek mindenki az. - válaszolok, majd tovább hallgatva a feleségem, csak bólintok a szavaira. Persze, hisz rokon, nem fogjuk kirakni a szűrét csak azért, mert az első találkozás nem sikeredett túl szívet melengetőre...
- Ha szeretnéd, akkor nem bánom, maradjon. Úgy is elég nagy a ház, elférünk kényelmesen. - hozzátenném azt is, hogy anélkül, hogy zavarnánk egymást, de van egy olyan érzésem, hogy mi szinte észre sem fogjuk venni, olyan szellem módjára lesz jelen Athena a házban, őt meg esélyesen minden zavarni fogja, amit mi csinálunk... Remélem, azzal pedig tisztában van imádott nejem, hogy bővebbe is ki fogom faggatni a részletekről, mit kell tudni a leányzóról, de értelemszerűen, nem itt és most...
- Úgy legyen. Reméljük, hogy tényleg csak az idegen környezet az oka, mindenki másképp reagál az ilyesmire. Nem lehet egyszerű belecsöppenni egyik napról a másikra mások életébe. Idővel biztosan jobb lesz, legalábbis örülnék neki.

■ ■  edi  ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
53
● ● Reag szám :
48
● ● karakter arca :
Matt Czuchry


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Szomb. Márc. 24, 2018 12:07 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Welcome to Hogwarts


Komolyan kezdem úgy érezni, hogy ennek a nőnek az a mániája, hogy mindenkit mindenkivel össze akar barátkoztatni. Mintha eddig nem lett volna elég egyértelmű, hogy a macskám szinte mindenkire tojik magasról. Más macska már össze-visszarohangálna, de az enyém nem. Élvezte volna azt, ha mások nyúzzak és dorombolt volna, de ő nem. Komolyan nem látja, hogy itt nem lesz ilyen és nem is akarom a gyerekei közelébe se engedni? Ő az egyetlen olyan személy, aki még nem szúrt hátba és tényleg rajtam kívül szinte más nem érdekli, mint a henyélés. Mintha csak egy ufó macska lenne, de én ilyennek szeretem őt, hogy nem olyan, mint az átlag. Pontosan, mint a gazdija se. De most sikerül a nyelvemre harapni és semmit se mondani a megnyilvánulásaikra.
- És ez engem nem is zavar. – csúszik ki ajkaim között, amikor azt mondja, hogy én se ismerem őket. Még ha az előző megjegyzésére is tudtam volna igazán kedveset mondani azt még sikerült időben lenyelnem, hogy utána farkasszemet nézzük. Majd pedig talán rontsak a helyzeten, hiszen más biztosan kíváncsi lenne, hogy hova került, de őszintén mondom azt, hogy nem érdekel és nem is akarok sokat velük lenni. Inkább eltöltöm a napjaimat az utcán, az egyetemen és csak este járok haza. Hahh! Mintha lenne egyáltalán ilyen, inkább csak egy szoba, mert itt minden annyira idegen számomra, mint az elmúlt két évben lakott házunk. Semmi ismerős nem volt és nem is akartam kötődni semmihez se benne. Csak egy ház, nem több. Az otthon illúzióját már régóta elvették tőlem.
Nem szép dolog hallgatózni, de most még se érdekelt. Nem adtam jelét annak, hogy már visszaértem volna. Legalább tudom, hogy mit gondolnak. Nem mintha sokat számítana, de egyre inkább úgy éreztem, ha maradok vacsorára is, akkor még rosszabb a helyzet, így ki kell mentenem alóla. Még az se érdekel, ha éhesen hajtom álomra a fejemet. Régebben is megannyiszor megtettem még a fogság, vagy éppen a szabadulást követően. Nem oszt, nem szoroz ez a dolog, hiszen ami nem öl meg, csak erősebbé tesz, vagy éppen megtörtebbé. Végül sietve hátráltam meg, hogy utána úgy közeledjek, hogy ők is hallják azt, hogy érkezik az, akiről éppen beszélgetnek.
- Sajnálom, megfájdult a fejem és fáradt is vagyok. Inkább ledőlnék, remélem nem haragszotok miatta. – feleltem tökéletesen ártatlanul, mert nem voltam fáradt, az alvás meg nálam eléggé szar dolog volt. Nem akartam riadva ébredni, és már régóta csak zenével a fülemben tudtam aludni. Másoknak fura lehet, nálam már ez lett a normális. Egész éjszaka bömböljön a zene és akkor jobb lesz hangyányit a helyzet. Ha pedig engedélyt kaptam, akkor máris inkább a szoba felé vettem az irányt, ahol Sziamiaut is hagytam.


Köszönöm a lehetőséget! Részemről ez záró lenne! hug ■■ credit

avatar
● ● Posztok száma :
231
● ● Reag szám :
211
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
Scarlett Simoneit


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Kedd Ápr. 03, 2018 11:14 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Meglep a feszültségnek ez a foka, sok dologra számítottam az unokahúgommal kapcsolatban, de erre mondjuk pont nem. Szó sincs róla hogy egy unikornis mezőn élnék, és azt hinném, hogy mindenki szép és jó és kedves de ilyesmire tényleg nem gondoltam. Bárcsak barátságosabb lenne velünk, vagy legalább belátná, hogy nem akarunk mi neki rosszat.
Bár Jerry szavaiból a jó modor sugárzik én ismerem elég ideje hogy tudjam mennyire nem tetszik neki ez az egész. Mi tagadás nekem se. Próbálok a lányoknak jó példát mutatni, és nem arról van szó, hogy egy nem létező világban akarom őket nevelni de szeretném ha hinnék, hogy a kedvesség fontos és ha ők is úgy állnak hozzá a másikhoz akkor majd jót kapnak vissza. Kár, hogy Athena mamája nem vallotta ezeket a nevelési elveket és a lány ilyen... Karcos lett.
- Ugyan már ez butaság... Majd mindenki megismer mindenkit és utána alkot véleményt. - vonok vállat könnyedén, mintha ez csak ennyi lenne. Vajon igazam lehet? Ahogy aztán a vacsorára keveredik a téma megemlítem, hogy a lányok is segítettek és csak egyetérteni tudok az apjukkal, így bólogatok is. Nem lehet elég korán kezdeni, ez igaz.
Aztán amíg Athena felmegy próbálom rendezni a sorokat és némi infót csepegtetni a kedves páromnak, hátha túl tudjuk élni a vacsorát.
- Én szeretném, jó lenne ha velünk maradna. Nem is tudom, ez az ellenséges viselkedés olyan mintha így védené magát. De hogy mitől azt nem tudom. - sóhajtok kissé csalódottan. Szeretném tudni miért de fogalmam sincs. Egy időben én is ilyen voltam, de azt hiszem a lánynak nem egy sima depresszió a baja. Miközben beszélgetünk a lányok kis tálkáiba teszek a tésztából és egy kiskanállal össze vagdosom kisebb darabokra. Majd jöhet rá a szósz is, aztán vacsora közben etetni is fogom őket ahogy szoktam. Ki találja ki, hogy hogyan adtam le a plusz kilókat?
- Biztos vagyok benne. - válaszolom rendíthetetlen biztossággal. Mert én még hiszek ezekben a dolgokban.
Aztán amikor Athena vissza tér, egy kicsit elcsodálkozok... Mégsem eszik velünk? De miért?
- Ahogy szeretnéd. Nem kérsz a fejfájásra valami pirulát? A fürdőszobában találsz a kis szekrényben. - teszem még hozzá a hangomban némi aggodalommal, de aztán meg is nyugszok. Gondolom nem csak a fejfájás van a dologban. Mielőtt felmegy még azért felajánlom, hogy viszek majd fel neki vacsorát, de egyébként békén hagyom mára. Azt hiszem, talán pont ezt szeretné...


// Köszönöm a játékot! edi //
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
59
● ● karakter arca :
Freya Mavor


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Csüt. Május 10, 2018 10:58 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Szer. Jún. 27, 2018 12:32 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

To: Henry

Most, hogy a lányok már másfél évesek, és jópár hónapja itt élünk, már én is egészen komfortosan mozgok a városban. Könnyebb lett a lányokkal is, már nem kell egy órát készülődni indulás előtt, és ha nem kell messzire menni, már ők is tudnak tipegni ha fogják a kezemet. Békésebb és nyugodtabb lett minden, már Párizst se találom olyan borzalmasnak. Sőt, ami azt illeti, egészen kellemes, a maga nyirkos időjárásával... az Ausztrál klímához képest némiképp párásnak tűnik a levegő olykor, de ez már nekem is tetszik, nem is beszélve a kertünk nyújtotta lehetőségekről.
Mert szó ami szó, irtó király volt Sydneyben az óceán partján élni, de nem merném még a teraszra sem kiengedni felügyelet nélkül a csajokat. A sziklás part, amiről a rövidke ösvény vezetett a homokos strandra, azért nem egy életbiztosítás. Felnőtteknek teljesen jó, de gyerekkel... inkább a mostani, száz éves fákkal övezett, árnyékos, puha pázsitot választanám. Sík terep, sehol egy kiálló szikla vagy gödör. Totál biztonságos.
Amióta ilyen kellemes idő van, sokat vagyok velük a kertben, kaptak egy homokozót, hintát, mászókát... Jerryvel azt beszéltük, hogy ha nagyobbak lesznek, lehet építeni fogunk nekik egy kis házikót valamelyik óriási platán ágai közé. Biztosan tetszene nekik.
Ma viszont az apjukkal vannak a hercegnőcik, Jeremiah azt mondta, hogy apás programot talált ki nekik, így kisajátította őket néhány órára. Fogalmam sincs mi lehet az "apás program", ez mit jelent, de nem aggódok. Csak annyit kértem, hogy csokit és cukrot ne adjon nekik mint a múltkor, mert attól eszméletlenül fel tudnak pörögni, ellenben nem esznek rendesen vacsorát. Én pedig, mivel úgy alakult, hogy felszabadult némi időm egyedül, ebben a hatalmas házban, egy kancsó jegesteával és némi habos, tejeskávéval és süteménnyel meg egy jó könyvvel felszerelkezve bevackoltam magam az egyik fotelbe a kertben. Mmm! Mennyei nyugalom!
Mármint nyugalom lenne, ha nem állt volna meg valaki a ház előtt... kíváncsian nézegetem, hogy ki érkezett, nem várunk senkit. Talán Athena jött haza? Milyen jó is lenne! A kapuhoz sietek, hátha ő az, szeretném ha azt látná, hogy szeretettel várjuk. De az autó egészen más miatt ismerős... az a fiatalember lenne, akinek véletlenül nekimentem még a múltkor? De miért? Nem fizetett a biztosító, vagy valami más gond van? Érdeklődve és egy kissé összezavarva pillantok felé.
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
59
● ● karakter arca :
Freya Mavor


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Hétf. Szept. 03, 2018 4:58 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom

Kert és terasz
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Tian (Ígéret Földje)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Villák, kúriák :: Callaghan otthon-