Athena szobája - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 12:20 pm ✥
✥ Today at 11:56 am ✥
✥ Yesterday at 11:05 am ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:45 pm ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:44 pm ✥


Témanyitás ✥ Athena szobája •• Vas. Jan. 28, 2018 2:21 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google


avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Athena szobája •• Szer. Nov. 21, 2018 5:57 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Athena && JP

Csak morcosan pillantottam rá, amikor a vörösbort említette, de nem feleltem semmit se. Inkább szerintem az elkövetkező pár napban ne nagyon emlegessük az alkoholt, mert a végén nem lenne túlzottan jó vége.
- Hmm, mert korábban nem túlzottan rajongtam mások érintéséért? Lehetséges ez volt az oka annak, hogy korábban erre az ajánlatra is nemet mondtam. – úgy tettem, mint aki ezen tényleg elgondolkozott volna, pedig ez volt az igazság és ezt esélyesen ő is tudta. Meg ott volt az a tény is, hogy soha nem masszíroztak, így nem is tudtam azt, hogy netán milyen jó dologról maradhatok le. – Rendben van. Akkor majd alvás előtt. – rántottam meg a vállaimat, ha már szerinte olyan nagy dolog, akkor lássuk azt, hogy milyen is és tényleg annyira remek, mint amilyennek ő próbálja beállítani a dolgokat.
Amikor házisárkánynak nevez minket, akkor kérdőn vonom fel a szemöldökömet és meglepetten pislogok nagyokat, hogy vajon tényleg jól hallottam-e. Remélem, hogy csak viccnek szánta, vagy már alkohol se kell ahhoz, hogy kibújjon a szög a zsákból? Úgy méregettem őt, mintha nem tudnám eldönteni, hogy megölni akarom, vagy inkább megölelni. Az biztos, hogy nem volt túlzottan bizalomgerjesztő, még akkor se, amikor próbálta menteni a menthetetlent. – Szóval ez a legújabb dolog? Házisárkánynak tartasz? Pontosan miért is? Gondolom a házisárkányok szoktak olyan estéket követően összepakolni, meg főzni kaját a másiknak. – fújtattam egy sort, miközben nem túlzottan békésen fürkésztem őt. Lehet máskor hamarabb megtanul a nyelvére harapni. – Kicsi a bors, de erős. Szerintem ezt ismered és igen, nem kell őt félteni. – hagytam ennyiben a dolgot. Majd idővel lehet megismerik egymást, vagy nem. Fogalmam sincs, hogy mi lenne a legjobb, de szerintem az unokanővérem veszélyesebb, mint én. Így lehet nem árt olykor ügyelni.
Nem sokkal később viszont palacsintát majszolgatva ültünk a szobámban és beszélgettünk. Közben pedig azon gondolkodtam, hogy mit lehete csinálni, ami nem annyira megszokott közöttünk.
- Én?! Meggondolni? Ahhoz hamarabb kéne felkelned. – szegtem fel az államat és egészen határozottan néztem rá. Nem gondoltam meg magam. Egy fikarcnyit se.
- Rajtad is pont annyira lehet kiigazodni, mint az időjáráson. Ha az a bajod, hogy nem tiszták, akkor szerezhetek pólót Jerry-től is. Szerintem jó lenne rád. – dobtam be egy másik lehetőséget, miután úgy váltogatta a véleményét, mint más az alsóját se. Komolyan még hogy a nőkön nehéz eligazodni. A férfiakon se könnyebb. Más ötletem meg nem volt hirtelen, hogy miért is gondolhatta meg magát. Maximum ha tévedek, akkor kijavít. Nem ez lenne az első alkalom.
Mosolyogva figyeltem a reakcióját, majd megráztam a fejemet és inkább intettem a fejemmel, hogy kezdjen. Nem hittem volna, hogy ennyire balszerencsés tud lenni ebben a játékban. Vajon máskor se lenne szerencséje, vagy csak ma volt balszerencsésebb? Még annak ellenére is inkább ő rontott, hogy olykor próbált megzavarni vagy elvonni a figyelmemet, de nem hagytam magam. És inkább csak mindig mondtam vagy intettem neki, nyújtottam a kezem az újabb zálogért, amikor ledöntötte a „tornyot”. Mosolyogva és ártatlanul fürkésztem, néha direkt kicsit jobban elidőztem a nézelődésben, amikor őt fürkésztem, mint netán illene. De lehet még ez is bevált, mert újra és újra rontott, míg már nem maradt szinte semmi se.
- Lehet legközelebb jobban menne. Képzelem majd ezt fogod titokban gyakorolni, hogy megverhess benne. – cukkoltam tovább jókedvűen. – Aww milyen nagylelkű valaki. – játszadoztam én is, mint ő azzal, hogy hagyott nyerni. – Mondanám, hogy próbáld meg visszanyerni, de szerintem arra se sok esélyed lenne. – rántottam meg a vállaimat, majd folytattam a játék elpakolását a dobozába. Tényleg nem hittem volna, hogy ennyire hamar vége lesz. Sokkal inkább gondoltam volna, hogy egyelőarányban fognak változni a ruhák száma, netán én többet veszítek, mert kiderül, hogy titkon profi benne, de meglepően nem így volt. – Megpróbálhatod kiváltani őket a zálogból. Aztán majd eldől, hogy mennyire is jön be, vagy úgy érzed, hogy nem tudnál olyat adni cserébe, amiért visszaadnám? – pimasz mosoly bujkált az arcomon, hangom játékosan csendült. Szemeimben pedig a boldogság szikrái csillantak meg a beszűrődő fényben. Mielőtt pedig felelhetett volna meghallottam Jerry hangját, amikor kicsit kiabálva szólt, hogy indulnak is. Sietve köszöntem el tőle szintén kiabálva a szobámban maradva, majd újra a velem szemben ülő férfit figyeltem. – Nos? Vagy van más ötleted? Már attól se kell tartanod, hogy valaki rád nyit így, de ha gondolod… - böktem a ruhái felé, hogy nem leszek teljesen szívtelen és vehet el belőle anélkül is, hogy kiváltaná, ha úgy érzi nincs kedve már ilyen hülyeségekhez. Akkor felőlem legyen.


■ ■    lazy  pirulo  ■credit



You came into my life like a hurricane Never knew you were coming but you're here just the same You took me by surprise when you found my open door And then you blew right out of town and left me wantin' more Oh hurricane I believe you're coming back again
avatar
● ● Posztok száma :
231
● ● Reag szám :
211
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
Scarlett Simoneit


Témanyitás ✥ Re: Athena szobája •• Vas. Dec. 02, 2018 8:51 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Athena && JP

- Jó, az odáig rendben van... de ez nem más érintése lett volna, hanem az enyém, azzal meg azt hittem, sikerült már megbarátkoznod ennyi idő alatt. - vontam fel értetlenül a szemöldökömet, mert valahol azért furcsállottam, hogy megannyi más szituáció ellen nincs kifogása, hogy hozzá érjek, ennél meg? De mindegy is, esti program gyanánt majd sort kerítünk erre is, aztán megtudja, hogy miért is szeretem annyira. Vagy úgy általában, miért imádják az emberek?
Amint megszólalok, már tudom, hogy kár volt, hiába próbálom menteni a menthetőt, azt hiszem, Athena tekintete elég beszédesen adja tudomásomra, hogy sokra nem megyek vele, így inkább csak a számat befogva hallgatom... igaz, a tekintetemet azért még sokat mondóan a plafon felé emelem a beszéde közepette, mert mindent én sem vagyok hajlandó lenyelni.
- Az ég szerelmére, vicc volt. Most meg ezen fogsz kattogni nekem? Vagy sértődjek meg én is minden egyes alkalommal, amikor önérzetes, bunkó franciának titulálsz? - kérdezek vissza, de aztán csak nem bírok lakatot tenni a számra, elvégre ami a szívemen... és eddig se voltam az a fajta, aki különösebben átavanzsált volna papucsba bárki más kedvéért - De tudod mit? Lehet, hogy a múltkori alakításom miatt haragszol rám, de amikor ilyen karót nyelt vagy és szabadságolod a humorérzéked, egyből a legrosszabbra gondolva minden egyes szó után, olyankor egy talán mégis olyan vagy. - olyan kis házisárkányos... szemlélem oldalra billentett fejjel. Valószínűleg én sem voltam egy kisangyal annyi alkohol után, meg tisztában vagyok ám vele, hogy milyen nehéz természetem tud lenni alapjáraton is, de legalább nem sértődök meg, ha valaki a fejemhez vágja.
- De azért így is szeretlek, kis sárkányom. - mosolyodok el, inkább, mint hogy a fejéhez vágjam, nem kértem egyiket se... igaz, másnap, miután kezdett összeállni a kép, egyiknek jobban örültem, mint a másiknak. Mondjuk pakolni való az maradt még így is bőven.
- Jól van akkor, elő azzal a játékkal! Vagy nézzünk inkább valamit a tv-ben? Azt hiszem, valamelyik csatornán most adják a "Hogyan neveld a sárkányodat"... - tettem hozzá szemtelenkedve, ha esetleg mégis... mondjuk képzelem, még ha tv-t is néznénk, tuti, hogy előbb nézne bármi mást, mint ezt.
- Mindegy, mondtam, hagyd csak. Nem kell. - legyintek arra, hogy más ruháit kapjam kölcsönbe, kibírok egy fél napot ennyivel is, húzósabb dolgokat is túléltem már, nem ez fog földhöz vágni. De azért valahol furcsa, hogy annyi idő után most nem nálam vagyunk, ahol minden, ami kell, a kezem ügyében van. Inkább játsszunk, az legalább leköti a figyelmemet - vagy legalábbis hittem én.
Egyik torony dől a másik után, s míg eleinte nem is foglalkoztam vele, csak lepasszoltam Athenának a pulcsimat... pólómat, vagy épp ami jött, addig az utolsó ruhadarabokra már egyre idegesebben és kapkodva nyúltam a kis fa építőelemekért, hogy a torony tetejére rakjam őket. Vagyis inkább raknám, ha nem dőlt volna le már megint.
- Áhh, annyi szabadidőm még nincs, ennyi sikerélmény meg neked is jár. Bénább vagyok ebben a játékban, mint ahogy emlékeztem, nincs mit szépíteni. - vontam vállat, pláne, mert más már nem igazán volt, amit odaadhattam volna neki zálog gyanánt, úgyhogy azt hiszem, tényleg itt a játék vége.
- Viccnek azért jó volt. - a végén még a vesémet is elnyerné, amilyen jó passzban van, így amíg ő visszapakolt a dobozba, én kezemben az egyik díszpárnájával feltápászkodtam a földről, szép kényelmesen.
- Ha szeretnéd, lehet róla szó, bár mint láthatod, le vagyok égve egy kissé... - nem, hogy üresek a zsebeim, még csak nincsenek is, így hát maximum természetben tudnék fizetni neki, hogy visszakapjam a ruháimat - Vagy talán szeretnél valamit? - kérdezek vissza, miközben az ágya felé veszem az irányt, hogy bevackoljam magam, mint aki maximálisan otthon érzi magát. Kitúrni azért nem szándékozom, úgyhogy meg is paskolom a mellettem lévő helyet, hogy csatlakozzon - már ha persze nem akarja előbb befejezni a rajzát... Mert ha igen, akkor úgy sem fogom hagyni.
- Ahhoz képest, hogy úgy volt, fél óra és mennek... a játékot zavartuk le ilyen gyorsan, vagy ők készülődnek mindig ilyen sokáig? Tényleg, hogyan magyaráztad volna ki, ha úgy döntenek, benyitnak? - kérdezek vissza kíváncsiságból, a ruháimra meg csak legyintek, jó helyen vannak azok ott, nála... Remélem, a macskája sem vet szemet rájuk reggelig.

■ ■   nyelves  ■credit



You came into my life like a hurricane Never knew you were coming but you're here just the same You took me by surprise when you found my open door And then you blew right out of town and left me wantin' more Oh hurricane I believe you're coming back again
avatar
● ● Posztok száma :
167
● ● Reag szám :
156
● ● Keresem :
engem kerestek
● ● karakter arca :
Joel Kinnaman


Témanyitás ✥ Re: Athena szobája •• Vas. Dec. 02, 2018 10:16 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Athena && JP

- Ez bonyolult és nem így értettem. Sajnálom. – hiszen nem arról volt szó, hogy nem szoktam már meg, vagy nem viselném jól az érintéseit. Hanem sokkal inkább arról, hogy sokszor még engem is meg tud lepni egy-egy tettével, érintésével. Nem tehetek róla, de ezek szerint akkor egészen jól tudom leplezni azt, hogy mikor ér váratlanul az, amit csinál, ha ez neki nem esett le és úgy gondolja, hogy már teljesen megszoktam ennyi idő alatt.
Meglep a kifakadása, hirtelen megszólalni se tudok, csak nagyokat pislogok és nézek úgy rá, mint aki próbálja megállapítani, hogy a pár perce még itt lévő férfi és a most előtte álló férfi ugyanaz a személy-e. Nem hittem volna, hogy képes lesz megint ennyire felhúzni magát. Keserűen nevetem el magam azon, amit mondott, majd hozzávágom a kezem ügyébe kerülő első tárgyat, hogy inkább most hallgasson el. Direkt céloztam úgy, hogy még simán el tudja kapni, ha elhajolt előle, akkor a könyv hangos puffanással landolt végül a földön. Csak morcosan nézek rá, amikor viszont még kimondja azt a szót, akkor meglepetten nézek rá, mint aki hirtelen nem biztos abban, hogy jól hallott.
- Nem rémlik, hogy valaha ezt kimondtad volna, de azt se hittem volna, hogy amikor kimondod, akkor éppen sárkánynak fogsz hívni. – mosolyodtam el végül én is. Valljuk be, hogy azért ahogyan ő mondta nehéz lett volna sértésnek venni. Még mondhatni cuki is volt, de ezt azért hangosan soha nem vallanám be.
- Aww, fogd már be! Vagy hirtelen inkább mesét néznél és nem játszanál velem, megijedtél? – ravasz mosolyra görbült a szám. Biztos voltam benne, hogy csak szívni akarja a véremet, én pedig nem voltam rest az ő vérét szívni.
Hamarosan viszont kezdetét is vette a parti. Azt hittem kicsivel izgalmasabb lesz és hasonló mértékben fogunk veszíteni, de végül nem így lett. Úgy nézett ki, hogy a szerencse inkább őt hagyta csak el, hiszen sorra ledöntötte a tornyot. Azt meg nem vettem be, hogy csak azért győztem, mert hagyta. Sőt, amikor ezt mondta, akkor még fityiszt is mutattam neki.
Miközben elpakoltam a játékot, ő inkább visszavonulót fújt. Figyeltem ahogyan az ágyam felé vette az irányt, majd milyen kényelmesen helyezkedett el. – Azt hiszem neked se kell kétszer mondani, hogy érezd otthon magad. – sietve álltam fel én is, hogy a helyére pakoljam a játékot, majd az asztalomon trónoló macskámat is kicsit megszeretgessem, mielőtt kijönne rajta a féltékenység, mert az elmúlt percekben nem cirógattam.
- Valaki ígért egy hátmasszázst. Kezdetnek szerintem az is megteszi, aztán majd eldől, hogy mennyire is sikerült törleszteni a ruháidért. – közben közelebb másztam hozzá az ágyon, s ha engedte akkor gyengéden meg is csókoltam. Kibújtam a pólómból, ledőltem az ágyra hason fekvésbe, hogy utána a melltartót is lehámozzam magamról. Ha nem tetszik majd neki a helyzet, akkor úgyis megmondja, hogy merre guruljak arrébb. Krémet az éjjeliszekrényen találhatott.
- Két ikerrel nem könnyű az élet, néha szeretik felülírni a terveket. S megmagyarázni? Ugyan, megnéztem volna, hogy te vagy ők jönnek-e jobban zavarba. Egy kis megfigyelés, hogy a franciák miként is reagálnak ilyen helyzetben. – hangom higgadtan csendül, s vártam a jól megérdemelt masszázst, ha már annyiszor zengett ódákat róla és beígérte alvás előttre, akkor itt a remek alkalom, ne habozzon tovább. Fürdés után meg lesz lehetőségünk még filmet nézni, míg az álommanók le nem csapnak ránk.

Köszönöm a játékot! love iloveu

■ ■    lazy  pirulo  ■credit



You came into my life like a hurricane Never knew you were coming but you're here just the same You took me by surprise when you found my open door And then you blew right out of town and left me wantin' more Oh hurricane I believe you're coming back again
avatar
● ● Posztok száma :
231
● ● Reag szám :
211
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
Scarlett Simoneit


Témanyitás ✥ Re: Athena szobája •• Kedd Dec. 04, 2018 7:41 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Athena szobája ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom

Athena szobája
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Stefan szobája
» Damon szobája
» Rebekah hálószobája
» Lucy szobája
» Caroline szobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Villák, kúriák :: Callaghan otthon-