Princess lakása
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 7:16 pm ✥

✥ Today at 7:05 pm ✥

✥ Today at 7:02 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:26 pm ✥

✥ Today at 6:07 pm ✥

✥ Today at 5:56 pm ✥

✥ Today at 5:46 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Princess lakása •• Kedd Jan. 30, 2018 11:43 pm

Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1781
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Christope Devaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Princess lakása •• Szer. Jan. 31, 2018 6:23 pm



Princess & Christope

Három napja agyalok az új könyvem 3.fejezetén, de valahogy semmi sem akar összejönni. Már ott járok, hogy teli van a kukám galacsinokkal és napi három kávét iszok az egy helyett. Lementem futni. Bokszolni. Autózni. De semmi sem jutott eszembe, ami meg igen, az elég töredékesen. Szóval semmi sem segített. Pedig nem is szerelmi dráma, hanem épp egy túszdráma egy kis ilyen-olyannal fűszerezve. Szóval, ha a hetem ilyen tré lesz, akkor kidobhatom a kukába a terveimet. Amit persze nem szeretnék.
Szóval egyetlen másik megoldást találtam a másik sok mellett. Egy nő. Egy régi ismerősöm, akivel elég jó kapcsolatot ápolok, aki kihúzhatna ebből a bajból. A fejem tele van ötletekkel, de egyik sem a sztoriba való. Ezeket máshová építeném be, más kategória, így aztán feldughatom. Még a szappanoperák sem fogtak meg, sem pedig az, hogy felhívtam a nővéremet, még a cimborám sem tudott megihletni. Még a teniszlabdám dobálgatása sem dobott fel, szóval eldöntöttem. Még jó hogy ismerem a csaj napjait, programjait, majdnem mindennapját otthon tölti. Ugyan fiatal, de sok mindenben segíteni szokott. Évek óta ismerem és egész összemelegedtünk, no nem perverz mód, csak úgy normálisban.
Még jó hogy a telefonszáma is megvan, egy SMS-el bombáztam meg, párszor már állítottam be hozzá hívatlanul…mert megtehetem. Szóval ezúttal jófiús módba kapcsolva lépek el hozzá.

„Szia Tündérem. Egy fél óra és nálad vagyok, igen kérek kávét.”

Nem vártam meg, hogy vissza ír-e, eltettem a mobilom, lekiabáltam a „sofőrnek”, hogy készítse a kocsit, majd átöltöztem, azért hozzá nem akarok odaállítani egy öltönyben. Most nem színpadra készülök, hanem kávézgatni. És igen, idehaza is szívesen császkálok-mászkálok öltönyben. Nagyjából 10 perc kellett ehhez a művelethez, hogy találjak valami kényelmeset, majd még 5 hogy rendbe szedjem magam hozzá. Felöltözve méregessem magam a tükörben. De ahhoz elég 15 másodperc, ilyenkor szoktam azt megkapni, rosszabb vagyok egy lánynál. De hát vagy jól nézek ki, vagy nem nézek ki sehogy. Végül a bejárathoz léptem és mivel senkit sem találtam az ajtónál, a főbejáratnál már fogok a kocsinál. Szóval a papírjaimmal lódultam meg kifelé, ahol aztán bepattamtam a kocsiba, a sofőröm pedig gázt adott.
- Hova lesz? - érdeklődött a visszapillantóba tekintve, ahol a tekintetünk találkozott egy apró mosollyal.
- A tündérkéhez légy oly kedves. - szerencsére tudja kiről beszélek, egy bólintás, majd irányba fordítja a kocsit és már megyünk is. Az épületek gyorsan elhaladnak mellettünk, akadnak piros lámpák, melyeket türelemmel várok végig, én nem sietek, szóval ha az vesszük tökéletesen ráérek. Csak az idő rohan állandóan. Feleslegesen.
Az ismerős házat már távolról is felismerem, talán még vakon is eltalálnék erre, ha egymagam jönnék. Leparkolunk, majd kipattanok a kocsi hátuljából papíroktól, igazítok a ruhámon, majd bólintok a sofőrnek. Bent marad a kocsiban, oda be nem kell soha.
Az ajtó elé léptem és kettőt koppintottam az ajtón, vártam, hogy ajtót nyisson, ha mindez megvolt, akkor beljebb is léptem. Beengedtem magam.
- Szia. - köszöntöm őt, majd beljebb fáradok, igazán otthonosan érzem magam már, nem is tudom hányszor jöttem már el hozzá, hogy segítsen, vagy épp fordítva.
Az egyik közelben lévő ülőalkalmatosságot máris elcsenem, hogy elhelyezkedhessem rá, onnan tekintek rá.
- Mi a helyzet feléd tündérbogár? Még nem gyújtottátok egymásra a házat? - tudja kiről beszélek, tudom kit nem szeret és ezért még mosolyra is húzódott a képem. Tulajdonképpen a kávéra várok, bár nem érzem az illatát, szóval még nincs kész. De addig is meghallgathatom mi a helyzet erre, vagy a környékén, esetleg a családja körül. Mert érdekel és nem mindig csak magam miatt jövök. Vagy hogy akad- e számomra valami érdekes tennivaló, amiért érdemes tenni valamit. Nem szoktunk unatkozni egymás társaságában, mindig akad valami tennivaló, ezúttal is így lesz. Az asztalra ledobtam a megírt papírhalmot, kicsit ráér, de úgyis rátérünk erre is.


avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
26
● ● Keresem :
Dylan Ravelli
Lucy
● ● karakter arca :
David Gandy


✥ Szeretettel Princess Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: Princess lakása •• Szer. Jan. 31, 2018 7:49 pm

To Chris..

Őrület, hogy mennyi minden történt a világban az idő alatt, míg én aludtam. Isten lássa lelkem, kivételesen nem bulizni voltam. Közeledik a Valentin nap, ami igazán megosztó, viszont az emberek mindig képesek egész vagyonokat áldozni rá. Szóval éppen valami nemes ügyet keresek, ami alá behajlíthatom a piros szivecskés napot. A vendéglistát is eszerint kell módosítani. Persze ez nem munka, csak karitatív tevékenység, de valahogy megszoktam, megszerettem. Talán inkább ilyesmivel kellene foglalkozni, úgy értem komolyabban. Franc se akar meghalni egy hülye cégnél. Még Fred ajánlatán is gondolkodom, bár továbbra sem tartom túl jó ötletnek, hogy náluk dolgozzak. Ismerem a bátyámat, túl sok lenne a vitapontunk és olyanok vagyunk ebből a szempontból mint két kutya. Én jobbra húznám, ő balra húzná. Ebből morgás van. Szóval..azt hiszem jobb lenne ezt az egész munka dolgot valahogy másként megoldani. Na de mégis hogyan? Azt hittem kicsit egyszerűbb lesz boldogulni ezzel az egésszel. Badarság az egész! Mégis mire adjak le életrajzot ha egyszer nem azt akarom csinálni, amin végeztem? Hülyeség. Meg a világ is az. Így hát vissza a meghívók, a helybérlések, a szponzor keresések világába. Ebben legalább otthonosan mozgok, nem idegen a terep. Laza kontyba fogom a hajam és magam elé húzom a laptopomat. Mi kell ehhez? Először is a megfelelő környezet. Sok-sok virág. Tényleg sok. És ajándék. Minden vendégnek. A párban érkezés pedig ajánlott. Akinek pedig nincs? Ó, hát minden királylánynak tudok én találni valami herceget. Üzenek a lányoknak, hogy vörös-arany meghívókat akarok és olyan helyre vigyék ahol tisztességes grafikusok dolgoznak, mert ha nem, ők írják kézzel az összeset. A telefonom jelzésére érte nyúlok és érdeklődő tekintettel pillantok a kijelzőn megjelenő névre. Chris! Hát persze! A szívdobogtató gazembert majdnem el is felejtettem. De úgy látszik az univerzum erre vezényelte éppen, nahát, nahát. De az ajánlatokkal vigyázni kell, minden férfi képes rögtön nemet mondani ha a mondat elejére a Valentin lesz biggyesztve. Hmmm. Elolvasom az üzenetet és megcsóválom a fejem. Ó, hát neki nem állok annak a kávénak, ki tudja mikor ér ide. Volt már rá példa, hogy farkast kiáltott én meg vártam rá. Én. Vártam. Látjuk hol itt a hiba, nem? Félrerakom a telefont és írok a konferencia beszélgetésbe a csajoknak.: Azt hiszem kitaláltam valamit. Később még jelentkezem! Végignézek magamon, hmmm, nem mondta, hogy el akar menni bárhová, így egyértelműen nem kezdek kiöltözni. Pláne ha csak..villámlátogat és kávét szeretne. Látott már köntösben, nem hiszem, hogy rám fog parancsolni, hogy öltözzek be. Lévén öhm, én volnék itthon, vagy mi. Addig is visszatérek a helyszínekhez, na meg a dekorral foglalkozó emberkéimhez. El kéne kezdenem filmezni a témában, akkor hamarabb megtalál az ihlet. Mostanában mi nem volt? Tematizált buli. Akkor annak kell lennie. Na de mire? Milyen? Ajj..idegesen rágcsálom a tollam végét. Tudom, rossz tulajdonság, de nem igazán érdekel. Jobb, mint ha a körmöm rágnám. És még találnom is kéne valakit, akinek a neve húzóerő is. Valami zenészt, alsó hangon. Vagy színészt. Legjobb lenne mindkettő. Ráfekszem a youtube-ra, hátha van valami helyi csillag most, aki imád szerepelni és a nevét is szívesen adja jó ügyekhez. Hmmm...
A kopogásra felkapom a fejem. Leszállok az ágyamról, papucsba bújok, megkötöm a köntös övét a derekamon és az ajtóhoz sietek. Tényleg ideért. No lám. Ezek szerint komolyan vette azt a fél órát amit megadott. Mindig van új a nap alatt. Meglátva elmosolyodom. - Szia Chris. - tárom ki az ajtót - Kerülj beljebb.
Hellyel már meg sem kell kínálnom, elég otthonosan mozog nálam. Mondjuk többet járt itt, mint mondjuk Fred. Becsukom az ajtót és ráfordítom a kulcsot is. Utána sétálok a pulthoz, ami voltaképp egyszerű térelválasztóként működik a konyharész és a nappali között. Régi rajongója vagyok a loftoknak, nem tagadhatom. Ennek pedig különösen, noha három ingatlanost csináltam ki, mire a negyedik végre hajlandó volt komolyan figyelembe venni a kéréseimet. Szóval igen, szeretem a lakásomat. Ez a szentélyem, a kis magánbirodalmam ha úgy tetszik. Szerettem a családi házunkat, de egy átjáróház volt. És mindannyian akkor és oda mászkáltunk benne amikor kedvünk tartotta. Érthető talán, ha nekem is kell egy kis igazán intim szféra. Főleg mert még mindig lehetnének kellemetlen perceim. Persze azóta már a fiúk is máshol élnek, a ház pedig megmaradt a nagyobb események színterének. Hacsak úgy nem döntünk persze, hogy eladjuk és mindenki megörökli belőle a maga kis hányadát, amivel aztán azt kezd, amit szeretne. Egyébként is Fred már megnősült, ki tudja mikor jut eszébe, hogy apa akar lenni (megint).
- Ah, ne rontsd el a napom azzal, hogy őt emlegeted. - forgatom a szemeimet - Egyébként, próbálom kerülni. És mivel mostanában nem tartottuk meg az éves Romily családi banzájt, élem a világomat. És örülök, hogy nem kell azzal a spinével találkoznom. - ismerem el, egyébként lehet, hogy bírhatnám is éppen madame Romily-t, de..jelenleg nem így van. Élje csak az életét, legyen jó feleség. Nekem a dolgok ezen részéhez semmi közöm nincs. Egészen addig, amíg nem történik valami baj. Besétálok a pultba és nekiállok annak a kávénak. - Na mesélj drága, mi szél hozott ide? Csak azt ne mondd, hogy elkezdtem hiányozni. - nevetek fel - De még jó is, hogy itt vagy. Mit csinálsz két hét múlva szombaton? - jelenik meg egy ajánlattevő mosoly az arcomon, mert bizony ez fog következni - Ó és ami fontos..van most állandó..partnered? - nézek a szemeibe, mert ez speciel fontos tényező. Nem az érzelmi elköteleződése érdekel, nem is a családi, hanem, hogy láthatták-e mostanában itt-ott ugyanazzal a személlyel. Ez mindig fontos tényező. Kikészítem neki a bögrét, na meg egyet magamnak is. Kávéra nem mondok nemet, kivéve ha valami förtelmesen gagyiról beszélünk. - Nos tehát? Miben állhatok rendelkezésedre? - biccentem oldalra a fejem.

■ ■ Zene ■ ■Nyuu leszek jobb :3■ ■credit

avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
43
● ● Keresem :
Babe A & Queen T
● ● karakter arca :
Alexis Ren


✥ Szeretettel Christope Devaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Princess lakása •• Csüt. Feb. 01, 2018 5:44 pm



Princess & Christope

A köntösén megakad a szemem, mondjuk sokáig nem is legeltetem magam rajta. Csak elhelyezkedem kényelembe, míg lefőzi a kávét és megosztja velem a munkásságait, egyéb lélek cincáló dolgait. Az viszont jó dolog, hogy egyedül van és ráadásul itthon, szóval kapok segítséget, ha viszonzom azt. Ez már csak így megy kettőnk között. Vagy épp másképp, az viszont most nem ide tartozik.
Halottam ezt azt, azonban ő hallani sem akar a dologról, mondjuk megértem… de hát családba nem üt a ménkű. A miénkbe sem szerencsére, bár a Romily-k kissé másabbak mint mi.
Tekintetemmel az ő szemei közé lestem. Semmilyen gonoszkás csillogás nem vetült a pillantásomba.
Kíváncsiskodtam. Valamennyire érdekelt is, meg nem is a válasza. Inkább a reakciói voltak, amiket jobban figyeltem. A testünk sokszor árulkodóbb bárminél. A lélegzetvételek számának csökkenése vagy növekedése... vagy a nyelőcső jellegzetes hangja, ahogy a szájban összegyülemlett nyálat lenyelik. Szoktam figyelni a nőknél mindezt. Ám Princess-nél semmi ilyet nem tapasztaltam. Haragszik Cécile-re és hát nem is tudom, hogy megértsem-e vagy sem. Az utóbbival voltam együtt… nem sokat, de jó volt, vége van. Pree szavaira azonban most nem reagálok, arcomon látható mosoly mindent elárul.
- Bizonyára vannak olyanok, akik érdekesek lehetnek számodra is. - a családján kívül persze, hiszen róluk tudom mit gondol, mit érez.
Kérdésére csak széles mosollyal hajtottam le a fejem, de pillantásom az övé volt, aztán felemeltem a kobakom.
- Hát, már nem is hiányozhatsz? - forgattam meg szemeimet, majd a következő kérdése megakasztott, el kellett, hogy gondolkozzam.
- Hát, tulajdonképpen semmit sem terveztem, ebédelni akartam elvinni Cassie-t, de átrakhatom azt máskorra is. - még nincs lebeszélve a dolog, szóval csak átfutott az agyamon mindez, hogy közelebb kerüljek a menyasszonyomhoz.
- Jelenleg nincs. - kíváncsi pillantásomat az övébe szegeztem, majd előre dőltem, alkaromat térdeimen pihentettem, s kíváncsivá tett, hiszen ez már másról szól. Persze ismerem ezt a dolgot, ilyenben mindig segítek, csak bökje ki mit tervezett és igennel jövök. Remélem a kávé is hamarosan érkezik, elvileg nem ezért jöttem, de mindig iszok, ha nála tartózkodom.
- Segíthetnél. - a papírokat felé nyújtom, ha elveszi, akkor úgyis felállok, hogy kitöltsem a kávét magunknak, hogy meg ízesítsem magamnak. Addig olvassa el. Nem sok mindent írtam bele, az előszó van és hogy ki ihletett meg. A történés meg túszdráma. Szerencsére nem egy bankban, hanem egy ékszerüzletben. Nagyjából macskanős behatással. Öt profi rabló, ebből 1 nő, és 15 túsz, melyből 2 fegyveres őr. Szóváltások, lövések, de érdemi sérülés nem történik. Ez szól nagyjából 3 oldal eltelésével, utána meg a szökés és a buli, hogy mennyi pénzt elvittek. De a rendőrökre és a beépített férfival már nem számítottak.  A fene nagy büszkeségbe, becsületharcba nem dögölhetnek bele azért, mert a szanatórium tagjai nem ismerik a tisztesség fogalmát. És igen, a szanatóriumról is akad belőle pár sor... talán nem unalmas, de ha kell elölről elkezdem... ki tudja, hogy a régi vagy az újabb lesz a jobb?
Minden rezdülését figyelem, amit az elé tett lapok kivált belőle, de aztán a kávéfőzőhöz lépek, hogy lekapcsoljam és kitöltsem magunknak. Az övét neki passzolom le, a sajátommal állva maradok és kortyolok belőle, onnan kémlelem őt.
- Mi is a gondolatod két hét múlvára? - mivel érdekel, hogy mit tervezett, akképp cselekszek majd a későbbiekben.  



avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
26
● ● Keresem :
Dylan Ravelli
Lucy
● ● karakter arca :
David Gandy


✥ Szeretettel Princess Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: Princess lakása •• Szomb. Feb. 03, 2018 4:00 pm

To Chris..

Meglep, persze. Mondjuk, hogy szeretem a meglepetéseket. A kellemeseket, amiktől mosolyoghatok. Az olyan nem várt kellemetleneket viszont nem, amik csak elrontják a kedvemet. Nem mondom, hogy nehéz engem mosolyra bírni, bár mindig attól függ ki van a másik oldalon. Chris azonban a kellemes csoportba tartozik és általában nem hoz nekem rossz híreket. Mondhatnánk, hogy juj de nem illő köntösben elé állni, de én vagyok itthon és a társadalmi megítélés alapján megbélyegzett kényes részeket el is takarja. Szóval senkinek szava sem lehet a vendégfogadásomra. Akaratlanul is végigszalad rajta a tekintetem. Sok fiatal nőnek biztos szilánkosra estek az álmai az eljegyzése miatt. Ráadásképp milyen fiatalka az a menyasszony. Persze én mélyen megértem, hogy nem él szerzetesi életet. Arra ráér ha a lány leérettségizik. Addig meg, hááát mondjuk úgy, hogy amit nem tud meg nem lát, az nem is fájhat. Csak arra kell vigyázni, hogy ne kerüljenek ki sehova kompromittáló képek, netán hírek. Mert hát ki is akarná egy ilyen fiatal lány jövőjét darabokra zúzni tűsarkúban? Nos, én nem szándékozom. Ennyire azért nem szokásom túlzásokba esni. Vagyis rendben, még a gimiben előfordult pár..mondjuk úgy, hogy megkérdőjelezhető szituáció. De az iskola is úgy működik, hogy amíg jól teljesítesz az elvárásaiknak megfelelően, addig szemet hunynak afelett, hogy kinek a fején landol egy diétás joghurt az ebédlő közepén. Vagyis inkább az, hogy ki intézte el.
- Vannak bizony. Példának okáért pont te. - mosolygok rá, amúgy is kedvelem, de most még szükségem is van rá, szóval ez mindenképp jó előjel. Gellert kaptak a gondolataim miután megláttam a nevét a kijelzőn. Kibillentett az ötlettelenségből, amelyben átmenetileg szenvedek. A pult mögül ennek fényében pillantok rá. Igen, miért is nem jutott előbb eszembe? Hisz tökéletes hozzá. Jó híre van, az emberek kedvelik, a nők nagy része pedig gondolati szintektől a fizikai megvalósulásig nem passzívak irányában. Jó is lesz. Nagyon jó lesz. Csak ki kell ejtenie szépen metszett ajkain azt a rövidke igenlést.
- Dehogynem, csak akkor szerintem nem ilyen üzenetet küldtél volna. - támaszkodom meg pulton belül, jó nem arra gondolok, hogy valami több soros litániát írt volna, de akkor is..mást írt volna. Tehát megjelenése nem pusztán annak köszönhető, hogy a társaságomra vágyott. Valamiről eszébe jutottam, gyanúm szerint. Amivel persze nincs baj.
- Á és hogy van a bájos menyasszonyod? - kérdezem újfent egy mosollyal - Nem ebédidőre gondoltam, hanem estére. - pontosítom az időt, a lányt gyanúm szerint úgysem hozná magával, na meg tegyük hozzá, hogy csak 16...ah szemtelenül fiatal, bizony. Persze, nem lenne probléma vele ha ott lenne, senki sem bántaná, vagy akarna neki rosszat, de nem tudom meddig kellene susognom a fülébe, hogy ne értse félre azt, amiért szükségem van mélyen tisztelt vőlegény uraságára.
- Még jobb. - vált a mosoly vigyorba - Arról lenne szó, hogy... - simítom a hajam a füleim mögé - szerveznék egy jótékonysági bált, alárendelve a farsangnak. És arra gondoltam, hogy lehetnének árverezett táncok. - na itt már a szemébe nézek - Ehhez fontos, hogy a megjelent szemet gyönyörködtető úriemberek igent mondjanak. Licit alappal menne az egész és minden pénz a kasszába menne a menhelynek. - hát igen, egyébként lelkes állatvédő vagyok, olykori ideiglenes befogadó is, de ezt nem plakátolgatom körbe, nem az a lényeg. - Szóval monsieur Devaux feltétlenül számítok rá, hogy a neved adod hozzá és sármos mosolyod. - vetek be egy naaagyon kedves mosolygást. És még milyen korrekt is vagyok, nem tukmálom rá, hogy márpedig legyen az én kísérőm, mert az amúgy milyen jól mutatna. Csak..mondjon igent, legyen ott és az nekem elég is. Igazán nagy segítség lenne.
Közben rápillantok a paksamétára amit elém rak. Nem kell sokáig tornázni rajta, hogy mit látok itt. A könyvét, vagyis inkább a készülő könyvét. Hohó! Bennfentes kézirat. Vagy csupán ötlettelen?
- Ah, az új gyereked? - húzom magam elé a papírokat és elkezdek olvasni, míg ő kávét ízesít. Adok is neki helyet, teret és megpróbálom kizárni őt, hogy valóban a szöveget lássam. Noha nem vagyok egy nagy író, sőőőt, de egyesek képzelgéseivel ellentétben én is szoktam olvasni, elég sokat. Szóval próbálok belemélyedni komolyabban. Közben magam elé húzom a kávémat is, amolyan megszokásként. Csendre intem, hogy meg se mukkanjon amíg nem végzek. Ahogy nézem, kb. 10 oldal. Áh túszdráma meg betöréses rablás. Klasszikus. Mikor végzek, felemelem a fejem.
- És ha 10 oldalban ez van, akkor mi marad a többi részére? - nézek rá kérdőn - Mármint, hogy erre a csapatra és az utózöngére akarod kihegyezni majd, előzmény és tervezés nélkül, vagy azt beletennéd? - aztán végiggondolom - Mondjuk ha üldözőre tervezed, mármint magára a hajszára, akkor az olvasóidat is meg tudod vele osztani. Ki melyik oldal mellé áll. Azonban..ez a szanatórium? - pillantok rá újfent kérdőn.
Igaz nem tudom valóban, hogy mit szeretne belőle kihozni, hogy ezt szánja-e tényleges kezdésnek vagy sem, de az én fejemben megjelent egy tényleg hosszú hajsza. Mint amiket az FBI ügynök is kiadott. A beépülés és folyamatai, a kicsi információk. Mi visz előre, mi motiválhat. Mennyire sínyled emberként. Meddig maradhatsz az? Ah, imádom az ilyesmit. Amikor többféle nézőpontot megenged nekem az író, nem csak a sajátját. Tehát nem akar befolyásolni, hagyja, hogy én kedveljem vagy épp ne kedveljem a hőseit.
- A jelenlétedet, a mosolyodat, a lehengerlő személyiségedet szeretném igénybe venni. És pár táncot, amiért szándékomban áll fizetni is. - nevetek fel és beízesítem a saját kávémat is, majd megkerülöm a pultot és felülök az egyik székre. Vigyázva persze, hogy a köntös ne nyíljon szét olyan helyen, amit nem szeretnék elé tárni. - Csak egy éjszaka.

■ ■ Zene ■ ■Nyuu leszek jobb :3■ ■credit

avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
43
● ● Keresem :
Babe A & Queen T
● ● karakter arca :
Alexis Ren


✥ Szeretettel Christope Devaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Princess lakása •• Hétf. Feb. 05, 2018 11:09 am



Princess & Christope

Princess egy olyan személy az életemben, akit emberszámba veszek a szűk családi-baráti köreimen belül. Szóval elég fontos egyén az életemben. Akiben megbízok, akire számíthatok, ha kell valami és ez fordítva is viszonozva van. A mosolya viszonzásra talál, rámosolygok, hogyne tenném, kedves gesztus, alkalmazom is. Azt viszont már most tudom, hogy itt létem alatt mennyire forog a szexi fejében a kerekek. Csak rá kell nézni. És már tudja azt is, hogy nem csak látogatóba jöttem. De nem gond, már ismerjük egymást annyi ideje, hogy tudjuk a másik szándékait.
- Meg van, el van. Még mindig morgolódik, hogy velem kell leélnie az életét, de hát ez van. - vonok vállat, hiszen ez ellen senki sem tehet, ősrégi törvényeket élünk, atyáink belénk tuszkolták mindezt. Régóta így megy már a két család között, és vagy elfogadod, vagy majd háború dúl a megélt béke után.  
- Este ráérek… - mondtam volna, hogy rád, de most nem erről van szó ugyebár. Az ebédet meg nem kell lefújnom, se átraknom. mindenki boldog, nekem sem kell zsörtölődni senkivel. Mert rossz szokásom, ha semmi sem úgy alakul, ahogy terveztem. De most már igazán megmozgatta dús fantáziámat, szóval, amíg ki nem böki mi is a nagy helyzet, addig sehova egy tapodtat sem.
Mivel ismer, hamar a lényegre tér. Farsang. Bál. Tánc. Ígéretesnek hangzik. Már most tetszik. Szeretem ezeket a dolgait. És még a mosolya is elbűvölő tud olykor lenni. Bár ő önmagában is elbűvölő.
- Hát… - húzom az időt és egyben a kíváncsiságát, de úgyis tudja, hogy ilyenekre nem mondok nemet, szóval csak jó sülhet ki ebből az egészből. Nem tudok nemet mondani egy jó bulira.
- Elmegyek. De csak mert te kéred és a te kezed van benne. - ennyi a lényeg és ha csak erre volt kíváncsi hát ott leszek és beadom magam. Nem nagydolog egy ilyen esemény. Vagyis jobban mondva, nagydolog, de pénzből mindig futja az ilyen, efféle szolgáltatásokra.
A gyerekemet adom neki, a legújabbat, nyálazza át, segítsen egy kicsit, mert megőrülök, hogy vagy túl hosszú, vagy valami nem illik a képbe, Törtető vagyok, a legjobbat akarom kihozni. Hagyom, hogy elolvassa, hagyom had élje bele magát, addig csak figyelek és kávézok. Kell az ő képzelete is hozzá, hiszen minél jobban magával rántja az olvasót, az már nem lehet rossz.
- Még akad benne pár csavar. Több túszdráma, behatolás máshová is. - magyarázom, de ott még nem járok, előbb ezen legyen túl a banda. A szanatórium meg…
- Hát igen, egy személy onnan lógott meg. Majd lesz egy nagyobb betekintés az aktájába és hogy milyen problémás egyén. Meg hogy mit terveztek vele eredetileg. Meg mi is folyik egy ilyen helyen... - magyaráztam, hiszen ez a terv, azonban ezen még ötvenezerszer lehet változtatni, még nem került ténylegesen ki, szóval ezerféle változata előfordulhat még. Időm és türelmem is van rá, nem sietek vele.
De visszatérve a rendezvényre, ez most sokkal jobban pörgeti az én kerekeimet. Már eldöntöttem mit veszek fel és kivel is kéne mennem. Nem, nem Cassivel, neki itt még egyelőre nincs helye. Legalábbis nem egy ilyen helyen, majd más alkalommal, más témával.
- Rendben. Megvettél kilóra. - bólintottam felé, majd lehörpintettem a maradék kávémat is, a pultra helyeztem az üres bögrét. Aztán a lány mellé telepedtem a másik székre. Onnan néztem rá, hátha még elszór pár információ morzsát.
- Azt megkérdezhetem kik lesznek a vendégeink? Vagy a szokásos nagy társaságot szemelted ki? - ez is egy fontos dolog, hogy kik lesznek az ismeretlen arcok a kis társaságban. Nekem ez legalábbis fontos.  



avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
26
● ● Keresem :
Dylan Ravelli
Lucy
● ● karakter arca :
David Gandy


✥ Szeretettel Princess Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: Princess lakása •• Csüt. Feb. 08, 2018 1:16 pm

To Chris..

Érdekes történet az övé. Itt ül előttem, mosolyog és őszintén mondom, hogy imádom a személyiségét és közben ott van mögötte a belenyugvó tény, hogy feleségül kell vennie azt, akit a családja kijelölt számára. Különösnek hat ilyesmit hallani a XXI. században, mármint a régi korokban játszódó könyvek és filmek persze tele vannak ilyesmivel, gondoljunk mindjárt az Elfújta a szélre vagy a Rómeó és Júliára. Ah valahol mind megértettük Scarlettet is amiért haragudott Ashley-re azért, mert inkább az unokatestvérét vette el akit neki szántak és nem őt, a Dél szépét. Nekem is érdekes belegondolnom abba, hogy van is menyasszonya, de valahol pedig nincs is, hisz még olyan kis fiatal. Nem, nem ítélem el a dolgot, hisz minden családnál saját döntés, hogy milyen jövőt vár el vagy ad meg a gyerekek számára, de én belekattannék egyébként. Hiszek a szabad döntésekben és egyébként is menekülök az ilyen gondolatoktól is jelenleg.
- Pedig veled még szerencséje is van. - mosolyodom el - Lehetnél csúnya, terebélyes és ragyás. Vagy erőszakos alkoholista. - vállat vonok - Számtalan olyan, ami miatt szenvedés lehetne neki. Bár hátha még csak a tinédzser kor mondatja vele. Majd jobban megismer és rájön, hogy főnyereményt kapott öltönybe csomagolva. - kacsintok rá, tényleg lehetne sokkal rosszabb, bár nyilván így nincs meg neki a "Fiatalkorom hibái" című doboz. Gondolom nem pasizhat, tehát nem járhat senkivel és ilyesmik. Kamaszként ez azért bárkit dühítene. De reméljük a legjobbakat, persze. Hisz ha már más választásuk nincs, akkor abból kell kihozni a legjobbat, ami van. Nemde?
- Kitűnő! - jelenik meg egy ragyogó mosoly arcomon, lévén bajosan tehettem volna neki ajánlatot ha azt mondja, hogy programja van. Bár nem hiszek a lemondhatatlanban, csak a nem akarásban. Rendben ha mondjuk repülőjegye lenne az problémásabb egy kicsit, de mivel nincs ilyesmiről szó, jöhet nyugodtan a valódi ok, amiért erre rákérdezek nála.
- Ahhh de jóóóóó!! - ugranék a nyakába ha nem a kávékkal foglalatoskodna éppen, annyira meg még én sem vagyok kegyetlen, hogy egy szeretett személyre forró kávét locsoljak örömtől kicsattanva - Köszönöm, köszönöm! Hidd el, nem fogod megbánni. A részleteket elküldöm majd üzenetben. - mármint ha pontosan fogom tudni, hogy helyszín és ilyesmik, mert jelenleg semmi ilyesmi nem áll a rendelkezésemre, vagyis inkább még nem mondanék vaktában semmit. Majd időben értesítem róla őt is. És mindenki mást is persze.
- A túszdráma jó, már amennyiben beengedsz legalább két személy fejébe. Tehát a narrátori pozíciót ha megváltoztatod, úgy értem. - pontosítok - Tehát ha láthatnám az egyik túsz érzéseit és gondolatait, meg az egyik rablóét...és ezáltal a történéseket, akkor jobban bele tudnék folyni. - ránézek, ugyanis nem tudom, hogy a szanatórium valami kódnév-e vagy egy valódiról beszélünk. Felcsillan a szemem. - És mondd csak, honnan szerzed hozzá az alapot? Ugye nem hagytál ki semmilyen elhagyatott elmegyógyintézet bejárásából? - mert ha igen halálnak halálával halsz, de ezt csak gondolatban biggyesztem mögé. Rajongok az olyan dolgokért, amiknek valami rejtély, vagy még rosszabb áll a hátterükben. A régi és elhagyott épületekért, várakért és kastélyokért nem különben, bár a felébe egyébként be sem szabadna menni, lévén sose tudni mikor döntenek úgy, hogy összedőlnek, de kaland az élet. - Ha gondolod, tudok is egyet. - persze, hogy tudok, persze, hogy már jártam ott, de az az igazság, hogy rettegek is közben. Így egy nagy fokú kíváncsiság mellett megjelenik a félelem is, és én szeretek félni. Valami tudattalan határpróbálgatás ez. Na és persze ne hagyjuk ki, hogy egyébként is izgalmas. És én szeretem, ha valami izgis.
- A kedvenc kapott válaszom az igen. - vigyorgok rá - És még el se kezdtelek győzködni... - jegyzem meg, mert hát kérni azt nagyon tudok, könyörögni pláne és bedobtam volna az ebédtől kezdve a "leszek a sofőröd egy napra" dologig sok mindent. Szükségem van rá és örülök, hogy támogatja a dolgot. Mondjuk sejthető is, hogy nem akarok rosszat neki, se kellemetlen helyzetbe nem húzom bele, ez csak ártatlan jótékonysági játék lesz, semmi más. Jó, ki lehet találni, hogy tegnap éjszaka az Elfújta a szélt néztem. Bumm neki, de ki ne vágyna egy Rhett Butler 2-re? Sármos, titokzatos, pimasz és jóképű. Szembement a normákkal és egy lehetetlen szerelemben őrlődött. Ah, hát igen. - Pontos tematikám még nincs, de amint megvan, hogy mi mentén fog felépülni értesítelek. - bólintok - Egyébként menhelynek gyűjtünk, hogy bővíthessék a területüket. Szóval igen, a nagy társaságnak szánom. A nagy részüket úgysem fogja érdekelni, de az illem megkívánja, hogy adományozzanak ha már meg vannak hívva. - erre meg mondhatjuk, hogy csúnyán számító vagyok, de ilyen esetekben a morális részlege nem annyira érdekel a dolognak. Nyújtok valamit és cserébe én is elvárok némi..támogatást a részükről. Egyébként pedig szeretem az ilyeneket. Kiöltözni, szórakozni egyet és mindezt nemes céllal, hát kell ennél több? Nem bizony.
- Tudsz keringőzni ugye? - talán meglehetősen alap kérdés, de sok férfi egyszerűen menekül a kötelező táncok elől, mondván minek az. Jó eséllyel a szalagavatóján keringőzik és maximum az esküvőjén, a többi eseményen meglép a dolog elől. - Mert ha nem, akkor itt és most nekiállunk. - nézek rá tök komolyan, persze percekkel ezelőtt még azt mondtam, hogy pattanjunk akkor kocsiba és irány abba a régi intézetbe, most meg keringőre tanítanám ha kellene. Multifunkciós lettem? Meglehet.

■ ■ Zene ■ ■Nyuu leszek jobb :3■ ■credit

avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
43
● ● Keresem :
Babe A & Queen T
● ● karakter arca :
Alexis Ren


✥ Szeretettel Christope Devaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Princess lakása •• Pént. Feb. 09, 2018 7:19 pm



Princess & Christope

Cassie szerencsés velem. Igen, bár néha pont az ellenkezőjét gondolom, pedig tudom, hogy úgysem úgy van. Az teljesen más kategória lenne. Nem vagyok egy negatív alkat, több pozitív gondolatom van, mint negatív, többen szeretnek, mint utálnak. Haragosom nem sok akad, a maffiában esetleg, meg max Cassie bátya, de ő csak egy kis pont a világban, akitől tartanom sem kell.
A főnyeremény szóra szélesen elvigyorodom, a fejem is lehajtom, úgy sandítok rá. Ez igazán kedves gesztus és igazán nagy szavak tőle. Jól esően borzolja végig a gerincem mentét.
Ahogy fel örül a szavaim hallatára csak az egyik szemöldököm vonom fel, amolyan oké oké nyugi van stílusban, de nem szólom le, örülök, ha örül. Főleg ha épp nekem. Akkor örüljön csak, még a gondolataiba sem piszkálnék bele, főleg ha azok perverzek. Bár érdekelnének ezen gondolatai… perverz lennék ez miatt? Ugyan. Ha akad jó társság ehhez, akkor bármi kisülhet a dologból.
Megkapom az újabb instrukciókat és csak bólogatok, bízza csak rám, megtartom a tanácsot, ekképp írom újra, vagy épp folytatom. szeretem, mikor ötlettel velem, teljesen másfelé tud elhaladni, mint amin én elindulok és ötletesek is a gondolatai. A kérdéseire csintalanul elmosolyodom, nem válaszolok, de tudom mit fogok tenni.
- Hát…kihagylak-e vagy sem, a könyvben benne lesz minden. - még egy fénykép is belekerül, mikképp néz ki egy elhagyatott épület, elég rémisztő dolog, de hát úgy lesz izgalmas, nem? Ha már izgalmat akarnak, akkor akadni fog belőle bőséggel. De ahogy kiejti, hogy tud egy ilyen helyet, hát kíváncsian pillantok rá, folytassa csak, minden fülem és szemem rácuppant. Amúgy is elvinném, egyedül el sem mennék, Dylan-t meg…nos őt nem vonnám bele, állandóan a sarkamban lihegne. De hát ez is a dolga.
Benne vagyok a buliban, feltárta előttem a dolgokat, tetszik a helyzet és az hogy engem is felkért erre a szerepre. Várom a pillanatot. Várom hogy színpadra léphessek.
A kávéspohár kiürült, szóval a pultra kerül, közelebb lépve figyelem a hölgyet, leülök egy ülőalkalmatosságra és hallgatok. Tőle bármit szívesen hallgatok, szeretem, ha beszél.
- Remélem az a bárgyú képű is eljön. Az a Winfred, tartozik nekem egy öltöny árával. Leöntött a legutóbbi alkalomkor, jó azt mondta, hogy meglep egy újjal, de ahhoz el kéne jönnie. - nem vagyok trehány alak, a mániáim az öltönyök és azoknak tisztaságai. Persze miközben mesélek, gesztikulálok is rendesen, szóval alkalomadtán megérintem a vállát, az alkarját, de persze mindez "megszokásnak" tűnik. És szimplán közvetlennek.
Újabb kérdés merül fel benne, egy tánc, egy keringő… eltátott szájjal nézem őt. Félig felvont szemöldök alól pillntok rá és most láthatja azt : hogy „ez most komoly kérdés”-es arcom.
- Ugyan már, szépséges Princess Romily, ezt te sem gondolhatod komolyan! Én vagyok az összetört női szívek leghatásosabb ragasztója, azt kérdezed, Tőlem, hogy tudok e táncolni? - villantok rá egy ezer wattos, fogkrémreklámba is beleillő mosolyt.
- Táncoktatááás? Princess, hát szabad neked ilyet?
Hát hogyne lenne szabad, csak szívom a vérét, és ezt alá is támasztja a fáradt bájvigyor, amit a megjegyzésemhez társítok. Tudom, tudom, szemtelen vagyok. Mint mindig. Egyébként még így is beindítja a fantáziámat a kalandos gondolat, ahogyan látom a lányt valami táncot lejteni. Sosem hittem volna róla, hogy érdeklik az ilyenek.
- Amúgy ez olyan pudingpróbája dolog? - álok is fel ültemből, ebből már sejtheti, hogy memória frissítésre lenne szükségem, szóval ha nem látja akadályát, akkor bele is csaphatunk a lecsóba. Mivel nincs rajtam zakó, nincs is mit levennem magamról fölösleget, tartom neki kinyújtott karomat, tenyeremet felfele felé.
- Látod? Tök menő vagyok. Évekig tudnám csinálni... - húzom kaján vigyorra ajkaimat és még csak az elején vagyunk...  



avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
26
● ● Keresem :
Dylan Ravelli
Lucy
● ● karakter arca :
David Gandy


✥ Szeretettel Princess Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: Princess lakása •• Szer. Feb. 14, 2018 11:48 pm

To Chris..

- Nooo, nekem ez nem válasz.. - ingatom a fejem szavaira. Még hogy kihagy meg lesz benne kép. Nem, nem. Az nem jó. Ha már felcsigázza a fantáziámat, akkor nee hagyjon ki. Ne húzza a mézes madzagocskát, mert ez a cica utána kap és nem is annyira cica lesz utána hanem inkább pitbull. A kedves tekintet mögé el lehet bújni. Az őszinte kíváncsi természetem azonban már nehezebben tuszkolható érdektelenségi álca mögé. Ismer már egy ideje, ezzel magasfokon tisztában is van. És tuti direkt csinálja. A kis sunyi. Viszont, igent mondott, úgyhogy nem most fogom karmolászni a dologgal. Jelenleg épp szívességet tesz nekem. - Felcsigázol utána pedig semmi kifejtés? - ingatom a fejem - Nem leszünk jóban mons. Devaux. - a végére azért felsejlik a szám sarkában egy mosoly.
- Nocsak. - vonom fel a szemöldököm - Ha így van meghívjuk. Mivel jótékonysági, részéről akkor az öltöny neked és annak ellenértéke az Ügynek. - majdnem azt mondtam, hogy nekem. Rossz kislány. Egyébként egy centet sem tartanék meg saját részre, lévén nincs rá szükségem. De arra büszke lennék ha minél nagyobb összeg jönne össze. Nem csak az égisz miatt, magam miatt. Mert egyszerűen szeretném. És jó lenne. Nagyon jó lenne. Ennek fényében tehát ha kell én is eladom magam keringőre, vagy szaladok tovább, eladok bárkit ha azon múlik. Elnézem a kezeit, ahogy néha megérint amikor magyaráz. Szeretem ha egy férfinak szép a keze. Sokat elmond róla, a foglalkozásáról és minden ilyesmiről. Mesél. A szem lehet, hogy a lélek tükre, de a kéz az életünké. A mosolya meg..hát igen..nem csak ragasztja azokat az összetört szíveket, hanem darabokra is tudja őket törni, ezt nem kétlem. Visszaragyogtatok rá egy mosolyt. Naná, hogy komolyan kérdeztem.
- Attól, akit eladósorba teszek a tökéletesnél is jobbat várok el. - macska mosollyal nézek rá - Szóval ne visszakérdezz, hanem felelj nekem Mr. Sármos Mosoly. Ha azt mondod igen és mégsem, csúnyán megharagszom és sokáig fog tartani mire kiengesztelsz. - a végére persze tűzök egy mosolyt. Bár egyébként nem hazudok neki. Hmmhmm.
- Nekem mindent szabad. - súgom halkan - A kérdés annyi, hogy hajlandó vagy-e rá, vagy sem. - mosolyodom el, az előbbi sokértelmű hangszínem pedig tovareppen. Koncentráljunk a feladatra mondjuk így. Felállok és szorosabbra húzom a köntös övét, nehogy valahol menetben tényfeltárás legyen a táncból. Nem volna illendő..vagy hogy is mondják ezt. Általában nem foglalkozom a dologgal. Általában. Majd egyszer, talán betoppan az a valaki, aki vagy elfogad tokkal-vonóval, rigolyával-nyűggel és rá tudok úgy nézni, hogy az valódi legyen.
- Vagy az, vagy a különös vágyálmom, hogy veled keringőzzek a szoba közepén. - kuncogok mosolyogva de még mindig talányosan. Valójában a pontos hátterét nem elemezném az ötletnek, legtöbbször spontán vagyok és nem feltétlenül összefüggően érkeznek az ötleteim, ámbár mindegyik megvalósításra sem kerül. Látványosan mérem végig a mosolyától egészen a..ciiiipőőőőjéig. Buuu, hát egyikőjük sem tudja, hogy nem trappolunk be cipőben? Na mindjárt leteremtem csak pár másodpercig még megitatom magam a látványával. Innen nézve valóban a makulátlan és sármos úriember. Cipőben-a-lakásomban.
- Évekig.. - indulok meg felé, mint aki ellenőrzi és körbejárni kívánja. Mutatóujjam finoman végighúzom a gerincén - Ó, egyenes hát. - elmosolyodom és tényleg körbejárom. - De van egy apró pici gond. - állok meg vele szemben és jelentőségteljesen lefelé nézek - Első számú házi szabály: Nem tappancsolunk be cipővel! - próbálok némi szigort erőltetni a hangomba, ha már a tekintetembe nem megy - Ha nem le, akkor zacskókat fogok rájuk húzni. - és ezt halálosan komolyan is gondolom - Addig keresek valami zenét - és persze a keringőt is. Teljesen. El is indulok a laptopomért és visszaérve lerakom a pultra. Nem kell sokat gondolkodnom, hogy mit keressek. Hamar megvan. Na, most visszalépek elé és ha még mindig nyújtja akkor a tenyerébe csúsztatom az enyémet, vállára téve a másikat felvéve az alapállást és távolságát. - Vezetsz vagy vezesselek? - jelenik meg egy pimasz mosoly ajkaimon. Akárhogy is, de a tánc elkezdődik.. - És nem feleltél a kérdésemre. Mutassam meg azt a helyet, vagy sem?

■ ■ Zene ■ ■Nyuu leszek jobb :3■ ■credit

avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
43
● ● Keresem :
Babe A & Queen T
● ● karakter arca :
Alexis Ren


✥ Szeretettel Christope Devaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Princess lakása •• Today at 1:27 pm



Princess & Christope

- Rendben. - könnyed mosolyt ejtek meg felé. - Elviszlek magammal. Legalább lehetek a hős lovagod, ha félnél… - persze nem azért mennék, hogy a csaj parázzon, mert épp megrebben egy függöny. Ötletekért megyek, szóval azzal leszek elfoglalva. De térjünk vissza erre a jótékonysági eseményre, az úr is ott lesz, ennek örülök. Főleg a sok ismerős arcnak, legyen jó a hangulat csak ez számít.
Tudok táncolni, ez nem kérdés egy elitcsalád berkein belül. A kérdés az inkább, hogy szeretek-e. Szeretek vagy nem, ez a neveltetésem olykor visszavág.
- Hajlandó vagyok Princess, csak egy kis emlékeztető kell… rég táncoltam már. - illetve nem is olyan rég, de az megint egy más tánci volt. A jelenre koncentrálok és a következő bálra, no meg az előttem lévő lányra, aki kissé megigazgatja magát, majd ahogy ő mozdul én is arrébb állok, mint aki tudja jól, hogy most felmérik. Szavait iszom, mosolygok rajta, somolygok, nos igen, ez a nő egy cseppet sem változott. Az egy igazán derék ötlet, hogy itt álljunk neki keringőzni, igazán ötletes és romantikus a maga módján. A fantáziámat is megmozgatja, egész jótékonyan hat, főleg hogy még ő is képben van egy köntösben. Noha most nem rá koncentrálok, hanem szavaira… legalábbis próbálok. Ám ahogy megáll és a szabállyal jön, magam is lepillantok a cipőmre, majd kissé felhúzott szemöldökkel lesek vissza rá, amolyan ezt most komolyan gondoltad? De ezek szerint igen, szóval amíg zenét megy kutatni, addig a bejárati ajtóhoz sétálok, hogy megszabaduljak a főbűnöstől. Zokniban lépek vissza a szoba közepére, majd figyelek a csajra, figyelek a mozdulataira. Majd egymás elé kerülünk az alapállásba. Az egyik kezem az ő kacsóját fogja, a másik a lapockáját. A zene elkezdődik én pedig már lépek is. Nem vagyok feszült. Nem szeretem, ha a mozdulataimba hiba csúszik. Előre és hátra. Oldalazva körbe. Óh megy ez. Profi vagyok már mondtam. Bár kérdése nem zökkent ki, azért kissé nyugtalanító.
- Mutasd meg persze, be is jöhetsz velem, ha van bátorságod. - nekem tényleg kell az a röpke egy két óra abból a helyből, hogy ihletet merítsek, hogy az olvasóim is elképzeljék a jelenetet, hogy mégis mit műveltek vagy művelnek egy olyan helyen. Két teljes fordulatot megtettünk, majd egy újabb oda és vissza lépésekben veszünk el.
- Azonban olvastam egy olyat, vagy erről a helyről volt szó, vagy egy másikról, hogy ugyan ez egy régi történet… a főorvos vagy a hely vezetője a beteg embereket, kik elkapták a kanyarót, azokat egy bizonyos szobába zárta. Végül saját magát is bezáratta és befalaztatta az ajtót, hogy ez a betegség ne terjedjen tovább. Mit gondolsz? Fellelhető? Vagy annyira azért már nem vagy bátor? - érdeklődőm, különben ez csak egy pletyka, nem hiszek neki, bár ha van alapja, akkor előfordulhat, hogy igen, megcsinálták. Amúgy az 1900-as évek elején történt. A hírekbe nem került bele, de sok cikk fent maradt a dologról, hogy mi is történhetett, miért nem került elő egy csomó ápoló, orvos és beteg.  


avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
26
● ● Keresem :
Dylan Ravelli
Lucy
● ● karakter arca :
David Gandy


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Princess lakása ••

Tell me your secrets

Princess lakása
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Bérlakások és belvárosi lakások-