Fülöp-szigetek, Boracay
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 1:52 pm ✥

✥ Today at 11:04 am ✥

✥ Yesterday at 10:09 pm ✥

✥ Yesterday at 9:34 pm ✥

✥ Yesterday at 8:05 pm ✥

✥ Yesterday at 4:00 pm ✥

✥ Yesterday at 10:24 am ✥

✥ Yesterday at 9:36 am ✥

✥ Vas. Okt. 14, 2018 3:59 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Fülöp-szigetek, Boracay •• Szer. Feb. 14, 2018 9:21 pm

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Szer. Feb. 14, 2018 9:47 pm


to my love, Cece


Tizenegy napja utaztunk el Párizsból. Tizenegy napja élvezzük a napsütést, a tenger zúgását, a forró homokot a lábunk alatt. Tizenegy napja újra olyan szerelmes vagyok Cécilebe, mint amikor legelőször beleszerettem. A napjaink nagy részét a tengerparton töltjük, sütkérezünk a parton, vagy fürdünk a langyos vízben. Esténként koktélokat iszunk, délután pihenünk. Sokat nevetünk, sokat beszélgetünk, és azt hiszem gondtalanok vagyunk. Igazán gondtalanok. Megbarnultunk a napon, Cécile hamar lett olaszosan barna, én pedig a piros és a fehér keverékévé változtam: olyan férfivá akibe én nő létemre egészen biztosan nem szeretnék bele, a tükör előtt általában azon gondolkozom, hogy mintha nagyobb lett volna a hasam az itt töltött napok alatt, mintha a bicepszem is megereszkedett volna. Mániákusan próbálok elég lenni Cécilének, ő ebből csak annyit vehet észre, hogy hosszan készülődöm ha vacsorázni megyünk, s reggel még ő előtte ébredek, hogy futni mehessek, hosszan úszok, s úgy emelgetem, mintha pihe lenne.
Ma reggel is korán felkeltem, olyan korán, hogy szinte le sem feküdtem. Futni mentem a napfelkeltébe, s magammal vittem a fényképezőgépemet. Nem igazán készítek képeket, leginkább Cecere fordítom minden figyelmemet, de fotósként tisztában vagyok azzal,hogy a földi paradicsomban vagyunk.
Elszököm s futás közben apró teknősöket fotózok, lehullt leveleket, pálmafába vésett szerelmes üzeneteket, a titkos helyünket amit Cece és én fedeztünk föl, gyíkokat akik a köveken fekszenek, s magával ragad minden, a sós levegő, a kora reggeli lágy szellő. Ha rajtam múlna sohasem mennék haza, itt maradnék örökre, csak vele. De ahogy egyszer mindennek ennek is vége fog szakadni, napjaink vannak még hátra, de vége lesz, s akárhogyan is kapaszkodunk mindenbe, kicsúszik majd a kezünk közül.
Észre sem veszem az idő múlását, s csak akkor figyelek föl amikor visszafelé kocogva egyre jobban izzadok, s a nap egyre erősebben tűz. Elfutottam már az időt.
Kissé lihegve térek vissza a kettőnknek kibérelt házba, a gépemet leteszem az asztalra, s a vízért nyúlva oltom szomjamat.
- Bébi.. -
A hálószoba felé lépkedek, a számításaim szerint már ébren kellene lennie, s útközben banánt majszolok, kettőt is legalább.
- Arra gondoltam, hogy ma búvárkodhatnánk.. -
Megtorpanok, nem találom a szobában, s a konyhában sem volt.
-Ceeeeeeeceeeeeeeeee....-
Erősebb hangon szólok, hátha valahol máshol van, s nem hallott engem, de nem nyugszom meg, türelmetlenül, aggódva, s rosszat sejtve robogok végig a kis kunyhócskánkban, s meglepődöm mikor a fürdőszobában találok rá.
- Jézus bébi, jól vagy? -
Megállok a mozdulatban, hiszen éppen a banánba akartam beleharapni, de a látvány letaglóz: Cece a wécé kagyló mellett ül, falfehér, a szemem be van hunyva, s láthatóan nagyon nincsen jól. Közelebb lépek hozzá.
- Hányás szag van. Hánytál?-
Ráncolom össze a szemöldökömet.
- Kicsinálta a tintahal a gyomrod? -
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Csüt. Feb. 15, 2018 6:36 pm

To My Love



Lassan két hete, hogy ezen a csodálatos szigeten vagyok veled, minden nap úgy telik el, hogy a földi paradicsomban érzem magam. Jó egy kicsit távol lenni Párizstól, a gondjainktól és a mindennapok szürkeségétől. Amíg meg nem érkeztünk nem is tudtam, hogy ennyire szükségem volt már a kikapcsolódásra arra, hogy veled lehessek és végre ugyanolyan szerelmesek legyünk, mint hosszú évekkel ezelőtt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rendben, Franco most is sokszor az eszembe jut, vérzik a szívem, mert reményt adtam neki, amit aztán el is vettem tőle. Soha nem szabadott volna megforduljon a fejemben, soha nem szabadott volna hitegetnem. De lezártam a múltat és próbálok tisztalappal olyan feleséged lenni végre amilyent megérdemelsz, amilyent mindig is érdemeltél, nem engedhetem, hogy bármi is elhomályosítsa az érzéseimet vagy gondolataimat. Nekem mondtam igent, téged szeretlek és veled akarom leélni az életem.
Nem bánom, hogy végül a Maldív szigetek helyett ide jöttünk, a varázsa szinte azonnal levett a lábamról és ahogy legelőször lépkedtem a forró homokon lábaimmal, tudtam, hogy boldogságos napokat fogunk átélni. Szeretem amikor ilyen boldog vagy, amikor látom a szemedben, hogy igazán örülsz és büszke vagy arra, hogy házasok vagyunk. Tudod, néha úgy éreztem, hogy azért van közöttünk annyi vita és feszültség, mert megbántad, hogy az oltár elé vezettél. Azt hittem, hogy rád tört a kapuzárási pánik, aminek egy utolsó, végső hullámát rajtam vezeted le. De most minden olyan tökéletes, csodálatos és őszintén remélem, hogy így is marad.
Egy titok viszont még mindig nyomja a lelkem, egy aprócska titok, ami ugyan boldogságot kellene magával hordozzon, de félek, hogy nem fog. Indulásunk előttről hordozom magamban ezt a rejtelmet, ami egyszerre rémiszt meg és egyszerre tesz boldoggá. Tudom, hogy nem vettél észre rajtam semmit, jól tudok titkot tartani és egészen eddig azt is hittem, hogy legalább addig így marad amíg visszaérünk Párizsba. De nem sikerült.
Émelygésre és rosszullétre ébredtem, úgy ugrottam ki az ágyból, mint akit kilőttek belőle és alig értem el a fürdőszobába, hogy ott könnyítsek magamon. A rosszullét  pillanatok alatt hatalmasodott el rajtam, és abban a pillanatban, ahogy a WC kagyló mellett térdeltem, tudtam, hogy nem fogom tudni tovább titkolni, el kell mondanom neked. Hálát adok az úrnak, hogy még nem vagy itthon, hogy nem voltál szem és fültanúja az imént történteknek. Falfehér arccal ülök a földön, szemeim lehunyva és mélyeket lélegzem, hogy friss levegőhöz juttassam tüdőmet. Úgy érzem bármelyik pillanatban rosszul lehetek ismét. Hangod töri meg a rám nehezedett csendet és ahogy meghallom közeledő lépteid zaját azonnal elfog a pánik és félelem. Most már nincs visszaút, szembe kell néznem veled.
- Igen. Kibaszott tintahal. Mondtam, hogy nem szeretem. hangom erőtlenül visszhangzik a fürdőszobában. Kinyitom a szemeimet és végre rád pillantok, alaposan végignézek rajtad. Mostanában mindig előttem ébredsz fel, valami baj van?
- Szaladni voltál? a Wc csészébe kapaszkodva állok fel a földről, kiengedem összekötözött hajam és erőtlenül mosolygok rád.
- Magamra hagynál egy picit? Összeszedem magam és jövök. motyogom az orrom alatt, majd meg sem várva a válaszodat csukom be a fürdőszoba ajtaját és szokásomtól eltérően most elfordítom benne a kulcsot. Kibújok a hálóingemből, hogy frissítő zuhanyt vegyek. Hosszú percekig csak állok a víz sugarai alatt és gondolkodom. Nem tudom mennyi ideje lehet bent, körülbelül egy órás lubickolás után lépek ki a fürdőszobából, új embernek érzem magam. Csak egy aprócska tanga van rajtam, úgy lépkedek végig a folyosón, vizes hajam a vállamat verdesi.
- Merre vagy szerelmem? kérdezem, majd befordulok a hálószobába. Illene felöltöznöm.
- Beszélnem kell veled. nyúlok végig az ágyon, és tekintetemmel az arcodat fürkészem.
- Szeretlek. suttogok füleidbe és szenvedélyes csókra hívlak, igen próbálok még egy kis időt nyerni magamnak.

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Csüt. Feb. 15, 2018 8:15 pm


to my love, Cece


Rosszul nézel ki, falfehér vagy, s látom a kezeden, hogy kissé remeg, s közelebb szeretnék lépni, de még a banán a kezemben van, s nem tudom nem éreznéd-e meg a gyümölcs szagát, s nem fordulna-e föl újra a gyomrod, de ha ez megtörténne, én melletted teremnék s támogatnálak mindenben.
- Bébi, mondtam, hogy ne edd meg. -
Sóhajtok föl, s megtámasztom a fejemet az ajtófélfában,
- Igen futottam,, de nem lenne jobb ha.. -
De már ki is csuksz a fürdőszobából, s hallom ahogy a kulcs kattan a zárban. Összeszalad a szemöldököm, s percekig állok még az ajtó előtt, hátha hallom, hogy rosszul vagy, de miután csak a víz csobogása töri meg a köztünk lévő csendet, sóhajjal hagyom ott a helyemet. A konyhába lépkedek, teát készítek neked, feketét, kevés cukorral és semmi citrommal.
Aggódom érted, így is olyan vékonyka vagy, hát még ha mindent kiadsz magadból mi lesz veled.
Téblábolok egy sort, nyitogatom a hűtőt, eszem egy joghurtot, aztán elsétálok vagy ötször a fürdőszoba ajtaja előtt, bevallom egyszer be is szeretnék nyitni, de az ajtó még mindig zárva van, s te még mindig tusolsz.
Sok-sok téblábolás és aggodalom után a hálóba vonulok, kiszellőztetek, még nem tűz ide a nap, s friss sós illatú levegő áramlik be a szobába, majd elterülök az ágyon.
A Netflixre kapcsolok, s valami sorozatot kapcsolok be, de szinte rögtön elalszom.
A hangod ébreszt föl, s még csukott szemmel hümmögök valamit, valami olyasmit, hogy itt vagyok, s csak akkor sikerül kinyitnom a szememet, amikor már közel vagy, hallom a lépteidet, sohasem tudtál csendesen közelekedni, vagy csak én figyelek már ennyire rád.
Felhúzom a szemöldökömet ahogy megpillantalak szinte teljesen meztelenül, majd össze is ráncolom őket. Nyoma sincs már korábbi rosszullétednek.
- Én is szeretlek de bébi.. -
Nehezemre esik, de eltollak magamtól, s aggódva pillantok rád.
- Pihenned kellene.. készítettem egy kis teát. Azt hiszem jót tenne a gyomrodnak. -
Azért végigmérlek, szemezek a melleiddel, s végig is simítok rajtad. Piszkosul kívánlak, félre ne érts, de aggódom is érted.
- Aggódom érted. Hívnunk kellene az orvost. -
Nem szeretném ha valami komolyabb bajod lenne, nem szeretném ha majd korházba kellene mennünk, csak mert a tintahal nem volt friss.
Kissé nyugtat a tudat, hogy én nem vagyok rosszul: ez azt jelenti, hogy nem az étel volt a ludas, inkább csak te nem bírtad.
A teáért nyúlok és feléd nyújtom, szemem szigorúan villan rád. Sok folyadékot kell innod.
- Készítsek pirítóst? -
Visszadőlök az ágyba, s egyik karomat úgy helyezem, hogyha szereznél: hozzám bújhass.
- Dőlj ide bébi, pihenjünk egy kicsit.. -
Hallhatod, hogy aggódom, hogy a legjobbakat szeretném neked, s tudhatod, hiszen ismersz, hogy hajthatatlan leszek, nem fogok most férfiként hozzád érni, nem hagyom majd, hogy elcsábíts, habár könnyen menne. Gyönyörű vagy mint mindig.

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Pént. Feb. 16, 2018 2:30 pm

To My Love



Tudom most mennyire furcsa lehet neked, hogy egyszerűen csak szembecsukom veled az ajtót, ahogy ahhoz sem vagy hozzászokva, hogy magamra zárom a fürdőszoba ajtaját. Sosem szoktam, néha belepózol a fürdőbe miközben zuhanyzom és tudom, hogy rajtam felejted tekinted, de most egyedül szeretnék lenni, át kell gondolnom mindent és ehhez nyugalomra van szükségem. Sejtem, hogy aggódsz miattam és sajnálom, hogy erre az egy órára kizárlak a fejemből, a gondolataimból, de muszáj végiggondolnom a helyzetünket, és legfőképp erőt gyűjtenem ahhoz, hogy elmondjam neked a hírt. Addig amíg nem beszélek veled magam sem tudom, hogy hogyan fogadjam a méhemben növekvő gyermeket, hogy örüljek neki vagy inkább aggódjak. A víz felfrissít, segít ellazulni és néhány perc után szinte már nyoma sincs az előbbi rosszullétemnek. Ha tíz perccel később jössz haza, akkor nem látsz meg a WC mellett összegörnyedve, akkor még nem kellene felfednem előtted a titkom és akkor most nem remegnék annyira a félelemtől. Biztos vagyok benne, hogy nem fogsz örülni a hírnek, legutóbb amikor szóba került a dolog még ellenezted a családalapítás gondolatát, most pedig, néhány héttel később kész tények elé leszel állítva. Téged ismerve ez nem fog boldoggá tenni. Azért szerencsésnek érzem magam, hogy ezen a csodálatos szigeten foglak sokkolni a bejelentésemmel, mert így nem tudsz elszaladni, és kénytelen leszel átgondolni a helyzetet. Mély levegőt veszek mielőtt belépek a hálószobába és szívem kegyetlenül verdes a mellkasomban ahogy megpillantalak. Azt hiszem ez most egy olyan pillant, hogy legszívesebben messze szaladnék és magam mögött hagynám az egész világot. Bevallom, félek.
Látom rajtad, hogy aggódsz és annyira nagyon bánt, hogy sikerült megijesztenem téged. Elveszem a felém nyújtott teát és belekortyolok, de most nem esik jól így a folyadékot bámulva forgatom kezeim között a bögrét.
- Nem kell orvos, jól vagyok. próbálom eloszlatni a kételyeidet, de arcvonásaidat figyelve nem vagyok biztos benne, hogy sikerült. Addig nem amíg fel nem fedem rosszullétem igazi okát előtted. Némán bámulom a kezemben tartott teát, majd az éjjeli szekrényre helyezem, remélem nem haragszol meg, de most nem tudom meginni, talán majd később.
- Egy falat sem menne le a torkomon. őszinte vagyok veled, ez az igazság, úgy érzem, hogy egy aprócska falatot sem bírnék lenyelni. Hozzád bújok, fejem a karodon pihentetem, és bár a beszélgetésünk neheze még csak ezek után jön, mégis olyan megnyugvást érzek a karjaidban. Apró csókokkal halmozom el nyakad vonalát.
- Nem a tintahaltól voltam rosszul Fred. El kell mondanom valamit. fogok bele a mondókámba egy mély sóhaj kíséretében, de arcod helyett a mellkasodat bámulom.
- Nem vagyok beteg. zavaromban köröcskéket rajzolgatok ujjaimmal a karodra és néhány percnyi csend után szólalok meg ismét újra.
- Terhes vagyok Fred. Gyereket várok... arcodat fürkészem, keresem rajta a jeleket, amik arra utalhatnak, hogy hamarosan kitörni készül a dühöd és jobb ha menekülök. Felülök, hogy jobban szemügyre vehesselek, hogy ne neked keljen majd eltaszítanod magadtól. A ránk telepedett csend egyre kínosabb, engem pedig egyre inkább elfog a félelem.
- Fred...mondanál valamit? hangom kissé megremeg ahogy felteszem a kérdésem. Tényleg, mondj bármit, üvölts, törj szét valamit, bármi, csak ne burkolózz némaságba.

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Szomb. Feb. 17, 2018 10:07 pm


to my love, Cece


Csak nézlek téged, és aggódom, látom rajtad, hogy habár látszólag jól nézel ki, van valami baj. Látom ahogy fogod a bögrét, ahogy nézed benne a teát, látom a szemed állásán, látom a testtartásodon, hiszen ismerlek. De nem mondok semmit sem, várom, hogy te mondj valamit, várom, hogy történjen valami, s csak nézem a tévét, nézem a Netflix új sorozatát, de nem látom. Nem értem, mert csak rajtad kattogok, azon, hogy miért csinált ki ennyire az a tintahal, s hogy miért vagy ilyen szótlan. Nem jellemző rád, imádsz csacsogni, néha már túl sokat is beszélsz, de most hogy csöndben vagy, hiányzik a hangod, hiányzik, hogy ne álljon be a szád, hogy beszélj, és mondd, és mondd, addig amíg az egész a fejemben egy maszlaggá nem gombolyodik, s be nem tölt minden űrt a fejemben, annyira, hogy aztán csak rád tudjak figyelni.
- A fenéket vagy jól.. -
Dünnyögök az orrom alatt, s közben rád emelem a tekintetemet. Próbálok kiolvasni belőled bármit: itt ülsz előttem nedves hajjal, félmeztelenül, a szemem megakad a melled kerekségén, s mégsem tudom neked elhinni, hogy jól vagy. Pedig jól kellene lenned, a Fülöp-szigeteken vagyunk, együtt vagyunk, jól vagyunk.
- Enned kellene.. -
Simítok végig a hajadon egy pillanatra, s a kezem megnedvesedik, s az orromat ahogy megdörzsölöm érzem a samponod illatát, megmosolyogtat.
Hozzám bújsz, összerándulok egy pillanatra ahogy a hideg hajad szétterül a csupasz felsőtestemen, de jól érzem magamat. Jó így lenni, jó hogy itt vagy, hogy szuszogsz és hogy simogatsz. Nagyon jól esik, azt hiszem most el is tudnék így aludni.
Összeráncolom a szemöldökömet, hogyhogy nem a tintahaltól vagy rosszul, hiszen az előbb, azt mondtad az csinálta ki a gyomrodat. Megemelem a szemöldökömet, rosszul kezdődik ez az egész, nincsenek jó emlékeim az ilyen kezdetű mondatokkal: talán így kezdted el az öcsémmel való csókod történetét is.
Kissé görcsbe rándul a gyomrom, nem is tudom mire számítok igazán: elhagysz, megcsaltál, gyűlölsz, megkéred a kezemet... bármire, csak arra nem ami igazán következik.
Belém fagy a szó, s az agyam megáll működni. Csak bámullak, fürkészlek, s képtelen vagyok megszólalni, de belül egyfolytában beszélek: mikor? hogyan? miért?
Lepereg előttem minden, hogy milyen lesz neked és milyen nekem: te nő vagy, kiteljesedsz a baba mellett,hiszen beléd van kódolva milyen anyának lenni. Imádni fogod, s ő imádni fog téged, mindennél jobban fogod szeretni, s a Világod, ami egykoron az enyém volt, most majd az övé lesz. S ott állok majd én, mint kívülálló, néha talán kaphatok belőled valamit, de nem sokat: lesz egy csók lopva, mert a babának kellesz majd, talán eszedbe jut majd megkérdezni milyen volt a napom, de a választ nem hallod majd, mert szoptatnod kell. Nem lesz szex, nem lesz szerelem. Csak ő lesz, és te leszel.
Kényszeredetten elmosolyodom, de olyan erőltetett, olyan hazug, hogy képtelen vagyok fentartani, lekonyul.
Csak nézlek téged, látom rajtad a változást. Behunyom a szememet, alig bírok megszólalni.
- Ez hogy lehetséges? -
Nem merek rád nézni.
- Mármint... bazdmeg, nem az volt, hogy szeded a gyógyszert? -
Ne haragudj, de nem bírlak elveszíteni. Még nem.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Vas. Feb. 18, 2018 1:34 pm

To My Love



Talán még soha nem féltem ennyire a veled való beszélgetéstől, pedig volt már néhány kellemetlen pillanatunk. Most mégis úgy remegek, mint még talán soha. Félek, mert pontosan tudom, hogy ennek a mostani bejelentésemnek nagyobb súlya van, mint eddig bárminek. Sokat gondolkodtam rajta, hogy hogyan mondjam el, mindenféle variációt ezerszer végig gondoltam, a reakciódat, az én válaszaimat, de mindig arra a következtetésre jutottam, hogy idő kell, mert még nem vagyok képes sokkolni téged a hírrel. Húztam az időt, ameddig csak lehetséges volt, és talán ma sem tudnád meg az igazat, ha nem kapsz rajta a fürdőszobában. Mindig azt hittem, hogy jobb nyílt lapokkal játszani, tiszta lappal indítani, őszintének lenni, de most bevallom nőiesen, hogy inamba szállt a bátorságom.
Már késő kitáncolni, itt vagyok, látom rajtad, hogy mennyire aggódsz és bármennyire is félek muszáj elmondanom neked az igazat. Megérdemled, tudnod kell, hogy bármennyire is tiltakozol ellene vagy bánt a gondolata, de növekedni fog a családunk.
Hozzád bújok, élvezem védelmező ölelésed, az illatod ami bekúszik az orromba és bármennyire is rettegek mégis megnyugszom. Itt vagy nekem, én pedig itt vagyok neked. Tudom, hogy hirtelen a semmiből nagyon nehéz helyzet elé állítalak, de nincs más választásom, tovább már nem titkolhatom, és tudom, hogyha sokáig húzom az időt még nagyobb sebet ejtek rajtad majd. Sokáig nézlek, az arcvonásodat, a pillantásodat és próbálom kitalálni, hogy mi járhat a fejedben. A hirtelen ránk telepedett csend megrémiszt. Kérlek mondj valamit, nézz rám, üvölts vagy zokogj, haragudj és dühöng, mindegy, csak ne feküdj itt mellettem ennyire szótlanul. Szinte hallom ahogy agyadban zakatol minden amit az imént hallottál, próbálod feldolgozni és megérteni, hogy mi történik veled, velünk. Nem erre számítottál, nem itt és nem most. Látom ahogy arcodra mosolyt erőltetsz, ami inkább tűnik vicsorgásnak jelen helyzetben mintsem őszinte mosolynak. Nem nézel rám, pedig most hatalmas szükségem lenne arra, hogy kiolvashassam tekintetedből a benned tomboló érzéseket. Nagyon utálsz? Haragszol? Gyűlölsz? Csalódott vagy?
Felsóhajtok ahogy kérdéseidet meghallom. Most legszívesebben felcsattannék, de visszafogom magam és lenyelem a kikívánkozó szavakat.
- Emlékszel arra a néhány napra amikor külön voltunk? Amikor elmentem otthonról és egyedül hagytalak? Nem szedtem a gyógyszert, nem is vittem magammal. Gondolom a kibékülésünk éjszakájára is emlékszel. A fa törzsénél, otthon a konyhapulton, másnap délelőtt az ágyban, zuhanyzás közben...gondolom nem kell felsorolnom a helyszíneket és pozíciókat. közelebb ülök hozzád, megfogom a kezed, ha nem húzod el, vagy nem löksz el magadtól.
- Megtörtént. Én sem így terveztem, tudom, hogy ez most egy kicsit sok, de szerelmem, semmi nem fog változni. Szeretlek. Könnyebb lenne, ha beszélnél, ha elmondanád, hogy mi bánt, hogy mi nyomja igazán a szíved. Az, hogy gyerekünk lesz? Vagy attól félsz, hogy téged majd kevésbé foglak szeretni, ha anya válik belőlem? Esetleg attól rettegsz, hogy belőled nem lesz jó apa? Kérlek mondj valamit, könnyebb lenne, ha mindketten tiszta lappal indítanánk és őszintén el tudnánk mondani egymásnak a félelmeinket.
- Frederico! ujjaimmal óvatosan megfogom az állad és magam felé fordítom a fejed, hogy belenézhessek szemeidbe.
- Most gyűlölsz? Vagy el akarsz hagyni? Nem szeretnéd a gyereket? Nem szeretnél engem és a gyereket? teszem fel neked a kérdéseimet és nagyon nagyon nehezen tudom csak visszatartani a könnyeimet, amik a lelkem kötik gúzsba és végig folynának arcomon.

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Kedd Feb. 20, 2018 12:37 pm


to my love, Cece


Az élet tanít, mindig is tanított, de én sohasem voltam elég józan ahhoz, hogy figyeljek rá.Ha valamit ad, akkor valamit el is fog venni, s én annyiszor estem már bele ebbe a tanításába, s annyiszor hagytam figyelmen kívül. Visszakaptalak, azt hiszem ténylegesen, de csak annyira rövid időre, ami éppen elég ahhoz, hogy elhitesse: minden rendben lesz.. aztán most pedig el foglak veszíteni. Tudom, érzem a zsigereimben. Hiszen tudjuk mit jelent egy kisbaba. Kilenc hónapot kettőtöknek, és egy életet, egy olyan köteléket amit nem lehet elszakítani, nem lehet megmásítani. Lesz Ő, egy ember aki feltétel nélkül fog szeretni, s leszek én, aki mindig az oldalvonalon áll, s küzd minden kegyedért.
Nem akarom, hogy lásd rajtam mit érzek, de ez egyszer elég nehéz színészkednem. Jobban megleptél, mint bármikor máskor, s most egyáltalán nem volt időm felkészülni erre. Gondolhattam volna mindenre, s mindenre ezerszer többször gondoltam, mint erre. Távolinak tűnt, szinte megfoghatatlan dolognak. csak egy kósza gondolat volt kettőnk között, ami bár látszólag megfontolásra várt, a részemről el lett raktározva, mondván: meggondolom majd máskor. De már nincs mit gondolni, nincs mit megbeszélni rajta, hiszen ott van benned, növekszik és egyre jobban növekszik majd, megmásít, megváltoztat, s többé nem leszel már az én Cécilem, nem leszek az a lány aki most vagy, te soha többé nem leszel már csak a feleségem: mert anya is leszel, s elsősorban ez. Édesanya, s csak másodsorban mindenki más.
Csak nézlek, s próbálom eldönteni, hogy mire gondolsz, de a saját keserű gondolataim annyira hangosak, hogy képtelen vagyok rád koncentrálni: jövőképeket vetítenek elém: a családi fényképekről kiszorulok, hiszen a baba veszi át a helyemet, folyton őt öleled, őt puszilgatod, s neki mosolyogsz.
Sóhajtok.  Próbálom összerakni a kirakós darabjait, és ha most nem lennél itt így előttem, a fejemet fognám, hogy mit tettünk, hogy miért nem kérdeztelek meg, hogy miért voltam annyira naiv, hogy hittem, te szeded?
- Emlékszem.. -
Megsemmisültem azt hiszem. Felnézek a plafonra, mintha ez bármin is változtathatna. Érzem ahogy a kezed az enyémbe csúszik, olyan apró, olyan nőies, és már nem sokáig az enyém. Lenézek a kezünkre, talán ez az utolsó kézfogás ami csak az enyém. Felnevetek szárazon, s rád nézek, hitetlenkedve.
- Hogy ne változna? Cece minden meg fog változni! Egy gyerek.. ez óriási változás. -
Mérlegelem magamban, hogy mennyire vágnál pofán, ha gratulálnék, de úgy találom, hogy nagyon megbántanálak vele, így inkább csöndben maradok,s  csak hallgatlak. Tudom mire vársz, leginkább arra, hogy mondjak valamit, de képtelen vagyok bármit is kinyögni,annyira váratlanul ért a téma.
Az ujjaidnak engedelmeskedve nézek rád, s csak megcsóválom a fejemet. Totálisan bolond vagy.
- Nem gyűlöllek Cece.. én csak.. -
Keresem a szavakat, olyan nehéz most ez nekem, s nem tudom hogyan is mondhatnám úgy hogy megértsd.
- ... szerettem volna több időt magunknak, Kettőnknek. -
Megdörzsölöm a homlokomat, fáradtan, gondokkal telve.
- Figyelj én.. tudom, hogy azt mondtam, hogy átgondolom ezt a baba témát.. de nekem ennél több időre lenne szükségem. -
Kétségbeesetten nézek rád, mindent el fogok veszíteni, és ezt most nem olyan, mint amikor megmondtad, hogy Franco és te összeszűrtétek a levet, ez teljesen más. Emiatt nem tudok rád elég dühös lenni, hogy elfogadjam a tényt.
- Nem vagyok még készen erre az egészre.. én félek Cécile. El foglak veszíteni, és én vagyok ezért a hibás. -
Mert felcsináltalak, mert nemzőképes vagyok és mert már semmit sem tehetek, és tudod bébi, ez piszkosul elkeserítő érzés.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Szer. Feb. 21, 2018 6:47 pm

To My Love



Tudtam, hogy nehéz lesz elmondanom neked, próbáltam felkészülni rá, húztam az időt a bejelentésig amennyire csak tudtam, de most már szembe kell néznem veled, bármennyire is rettegek. Erre azonban nem számítottam. Ezerszer átgondoltam, hogy mi lenne jó, hogyan kellene eléd állnom és mi lenne rá a reakciód, de erre ami most történik közöttünk tényleg nem voltam felkészülve. Azt hittem tombolni fogsz a dühtől, rongálni, üvölteni és olyasmiket vágni a fejemhez, hogy minden az én hibám. Erre voltam felkészülve, de nem ezt kaptam. Itt fekszel mellettem és látom ahogy az arcodra kiül a csalódottság és elkeseredettség. Azt hiszed én nem félek? Azt hiszed, hogy nekem könnyebb? Én sem számítottam rá és ahelyett, hogy örülnék neki kétségek gyötörnek. Kétségek mert nem vagyok biztos abban, hogy jó anya lennék, abban, hogy a házasságunk kibírja és abban sem, hogy te mindezek ellenére is mellettem maradsz. Nem csak nehéz és váratlan mindez, ideje lenne felnőttként viselkedned, nem gondolod? Nagyon fáj ilyennek látnom téged, sajnálom, hogy ismételten sikerült elrontanom az életed, és ahelyett, hogy örömet okoznék neked minden percben csalódnod kell bennem. Sajnálom, hogy rossz feleséged vagyok, hogy nem tudok olyan lenni amilyenre vágysz, hogy folyton hibázok és bántalak. Bárcsak képes lennék arra, hogy visszafordítsam az időt, hogy jóvá tegyek és megelőzzek minden hibát, de ez lehetetlen. Így kell elfogadnod amilyen vagyok, még akkor is, ah ez nehezedre esik. Talán már tényleg összetörtem benned mindent és nem hiszel a szerelmemben.
- De az nem fog megváltozni amit egymás iránt érzünk szerelmem. Egy gyerek csak jobban összekapcsol minket. nézem az összefonódott ujjainkat és már bánom, hogy elmondtam neked. Hagynom kellett volna, hogy azt hidd a tintahal az oka a rosszulléteimnek. Akkor most nevetnénk, összebújva bámulnánk a TV-t, vagy sétálnánk a homokban, esetleg szerelmeskednénk. Ehelyett itt ülünk, mint két szerencsétlen és próbálunk túllendülni a sokkon és a saját félelmeinken. Annyira szeretnélek most magamhoz ölelni, a füledbe suttogni, hogy mennyire szeretlek, hogy minden rendben lesz, hiszen itt vagyunk egymásnak, te és én mindent megoldunk, boldogok leszünk, de nem teszem. Csak nézlek, ahogy emészted magad, ahogy a fájdalom kiül az arcodra, ahogy mellkasod megemelkedik a sóhajtás közben. Azt hiszem ez az a perc, amikor megértem, hogy te soha nem fogsz örülni az állapotomnak. Ebben a percben tudatosul bennem, hogy olyan fogalom, hogy „boldog szülők” a mi esetünkben nem létezik. Ez pedig lehangol és elszomorít. Kedvem lenne felpattanni innen, addig sétálni a parton egyedül, magányosan amíg a lábam bírja, majd összeroskadni egy fa tövében és zokogni.
- Megértelek. sóhajtok egy hatalmasat és tekintetemmel a szoba ajtaját pásztázom. Azt hiszem valóban értem és elfogadom azt, hogy félsz, bármennyire is vérzik a szívem miatta, tudom, hogy neked szabadságra van szükséged. Arra, hogy a világom közepe légy, hogy rajtad kívül senki más ne érdekeljen, és most úgy érezheted, hogy mindennek vége. Azt hiszem ez az a pont amikor már nem bírom tovább magamban tartani a könnyeim és hagyom, hogy végigfolyjanak az arcomon. Most ebben a szent percben értettem meg igazán, hogy nekünk soha nem lesz gyerekünk, soha nem fogod úgy érezni, hogy készen állsz és az élet szépen elsuhan mellettünk. Már egyszer döntenem kellett, már egyszer téged választottalak, kitartottam melletted és akkor meghalt a szívem egyik fele, de a másik tovább dobogott, mert tudtam, hogy van értelme. Most ismét választanom kell és kimondatlanul is arra kérsz, hogy szívem maradékát törjem össze és hajítsam ki a szemétbe.
- Nem kényszeríthetlek arra, hogy apa légy, nem kényszeríthetem rád a gyereket és a családot. felállok az ágy széléről és a bőröndhöz sétálok, hogy felöltözhessek. Rövidnadrág és póló. Ki kell szellőztetnem a fejem, egyedül kell lennem, mert most úgy érzem belehalok abba a fájdalomba ami belülről mardos.
- Én már egyszer választottam Fred. Most megteszem ismét. Lemondok a bennem a növekvő magzatról érted. De...most egyedül akarok lenni. mire a mondat végére érek már zokog, mint egy kislány és nem is vagyok biztos abban, hogy értetted minden szavam. Sarkon fordulok és úgy hagyom el a lakást, hogy vissza sem nézek. Most nem lennék képes a szemedbe nézni, idő kell és magány, mert pontosan tudom, hogy a döntésemnek súlya van. Lassan sétálok végig a parton, rád gondolok, arra a szép családra ami megadatott volna, aztán pedig arra ami következni fog. Vég nélküli bűntudat. A szívem mardosó fájdalomtól összeroskadok és belesüppedek a forró homokba. Téged választalak.

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Csüt. Feb. 22, 2018 7:30 am


to my love, Cece


Telibe találsz, mintha én lennék a céllövölde, s a kezedben a szavak nyilak lennének, feladatod pedig, hogy a piros részt találd el. És te eltalálod, olyan tökéletesen, hogy belém fagy a szó, s hiába zokogsz, képtelen vagyok feléd mozdulni, csak ülök ott és bambán bámullak míg öltözöl, nézem ahogy a könnyek csorognak az arcodon, akár egy vízesés, s a nyakad tövénél eltűnnek. Nézem ahogy elsétálsz. Tulajdonképpen nem ez az első olyan alkalom amikor el kell menned, de ez az első olyan alkalom amikor nem vagyok dühös rád emiatt. Nem érzek haragot, pedig szeretnék rád haragudni, mert úgy egyszerűbb lenne. Egyszerűbb lenne nézni ahogy magadba roskadsz, mert ha tudnék rád haragudni, akkor el tudnám hinni, hogy hibáztál, s ha hibáztál megérdemled a fájdalmat. De most nem lehetsz csak te a hibás, nem okolhatlak mindenért csak téged, s tudom nem cipelheted egyedül a terhet.
Felülök, fel kell ülnöm, mert úgy érzem valami összenyom. Össze akar préselni a bűntudat, elemi erővel feszül rám, lenyom, s én hiába küzdök ellene, vesztesként tudok csak  kiszállni. Összeszorítja a szívemet, s olyan erősen fogja, hogy beléfájdul, talán meg is hasad. Ellenem téged hoz fel, folyton emlékeztet arra, hogy hogyan zokogtál, elemi erővel űzi velem a játékát.
Tehetetlenségem dühbe fordul, de most sem rád haragszom, magamat hibáztatom. Beleütök a falba ököllel, s addig sorozom míg nem véressé nem sebeződik az öklöm, míg nem annyira fáj, hogy képtelen vagyok más fájdalmat érezni, csak megzúzódott kezem hasítását.  A szemem szúrni kezd, s hiába akarom a kezemre fogni a dolgot, tudom nem az a ludas.
A zuhany alá menekülök, addíg amíg még tudok, s jéghideg vízzel hűtöm magamat. Ráz a hideg, rázza a testemet, rázza a lelkemet, s én úgy rázkódom, úgy hagyom, hogy minden összetörjön bennem, hogy közben rád gondolok. Arra, hogy milyen elkeseredetten szomorú voltál, hogy milyen elkeseredetten rettegtél tőlem.
Gyűlölöm magamat. Gyűlölöm, hogy ezt tettem veled. Gyűlölöm, hogy nem engedtelek el. Akkor boldog lennél, ezerszer boldogabb. Tudom, olyan nagyon biztosra tudom.

***

Egészen könnyen talállak meg. Nem tudom, hogy mennyi idő után indultam utánad, de úgy ítélem meg, hogy nem órák múlva. Eddigre már kiadtam mindent magamból, s összeszedtem minden megmaradt méltóságomat, hogy felkeresselek. A kezem nagyon sajog, a lelkem még jobban. Ahogy meglátlak ott a homokban, a szívem is belesajdul, s meg kell állnom egy pillanatra, hogy biztoslegyek benne, hogy egészen biztos legyek benned. A homok olyan forró, hogy minden lépésnél ahogyan a papucs elválik a lábamtól, megégeti a talpamat, de ez a fájdalom észrevehetetlen ahhoz képest amit most érzek: látlak téged, ahogy a válladra mázsás súlyokkal telepszik a bánat, s te ha tartod is magad, hosszútávon megadod majd magadat neki. Látom rajtad a bánatot, ahogy lassan költözik beléd, ahogy elcsúfít majd, magának akar, s önző módon ki is sajátít. Látom a jövőnket, holott biztos vagyok benne, hogy nincsenek természetfeletti képességeim. Látom ahogy az önzőségem tönkre tesz mindent.
Melléd érek, s letérdelve úgy vonlak az ölembe, olyan finom, óvatos érintéssel, mintha porcelánból lennél, s attól félnék, hogy kezeim képesek összetörni. Ha akarnál, s ellenkeznél, akkor is így tennék, keményen szorítanálak a mellkasomhoz.
Az arcomat a hajadba fúrom, s olyan szaggatottan veszem a levegőt, hogy magam sem tudom eldönteni mit csinálok éppen: fuldoklom vagy sírok-e. Nem akarom, hogy lásd a gyengeségem, így addig nyomom az arcomat a hajadba, amíg nem szégyellem.
- Bébi.. -
Hátrább húzódok, az arcodhoz nyúlok, s végigsimítok rajta. Láthatod rajtam, hogy szarul vagyok, hogy megviselt lettem, hogy az én szemeim is vörösek, s hallhatod a hangomon a fájdalmat.
Összezúzott kezemet eldugom előled, s csak másik, épp kezemmel simítom a hajad, az arcod, a vállad: amit éppen érek. Össze kell szednem minden gondolatomat, minden bátorságomat, s most az egyszer nekem kell választanom. S téged választalak.
- Soha sem tudnék élni nélküled. -
Kezdek bele, s a mondat végén meg kell köszörülnöm a torkomat, hogy ne remegjen meg a hangom.
- De úgy sem tudnék veled élni, hogy teljesen összetörtelek. -
Nem akarok a szemedbe nézni, nem akarom, hogy lásd  minden érzésemet. Tudod, hogy milyen nehéz így megnyílnom előtted. Én mindig is kerülgettem inkább a dolgokat, s egyszer csak minden előjel nélkül, a fejedhez vágtam. Mindig is ilyen voltam, mindig magamban tartottam mindent amíg lehetett, mindig rettegtem előtted megnyílni, rettegtem gyengének látszani.
Hallgass meg kérlek. -
Egy csókot nyomok a homlokodra, aztán az arcodra, a szemed sarkához, hogy érezd, olyan nagyon szeretlek.
- Szeretlek Cécile. Soha, senkit nem szerettem még gy az életben. Soha, senki nem lenne képes arra, hogy téged pótoljon és én soha nem tudnám elviselni annak a gondolatát, hogy tönkretettelek.. -
Közelebb húzlak magamhoz, hozzád bújok, annyira közel húzlak magamhoz, hogy ne láthasd ahogy a szemem újra elvörösödik. A szám így egészen a füledhez kerül. Olyan erősen szorítalak magamhoz, hogy biztosan érezd: nem engedlek el, most nem.
- Nem tudnék már boldog lenni, ha többé nem lennél az életem része. Nem akarlak elveszíteni.. -
Újból meg kell köszörülnöm a torkomat, mert úgy érzem gombóc gyűlik a tövében.
- Szeretném ha boldog lennél, ha igazán boldogok lennénk. Tisztában vagyok vele,
hogy ennek az egyetlen akadálya én vagyok... önző vagyok, s magamon kívül veled nem is foglalkozom. Csak magamnak akarlak, de észre sem veszem, hogy így löklek a lehető legtávolabb. -

Még mindig nem húzódom el, mert a szemembe homok ment, s emiatt könnyezik.
- Szeretném ezt a babát Bébi, szeretném ha boldog lennél. Szeretném, ha innen hazamenve nem távolodnánk el egymástól, ha nem verne éket közénk az önzőségem. Akarom a babát. Akarom, hogy együtt vészeljük át, hogy együtt tapasztaljuk meg. Akarlak látni terhesen, s utána is. Szeretnék hárman lenni. Vele és veled. -
Minden rossz előérzetem ellenére szeretném. Tényleg szeretném.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Vas. Feb. 25, 2018 5:52 pm

To My Love



Miért kell már megint választanom? Miért várod el tőlem, hogy apró darabokra törjön a szívem újra és újra? Nekünk még van közös jövőnk, lehet, hogy ezek után is boldogok legyünk majd? Képesek leszünk szerelemmel nézni egymásra és őszintének lenni? Szeretném, tényleg annyira szeretném, hogy működjön, de összetörtem. A fájdalom ólomként nehezedik a vállaimra, a bűntudat magához láncolta lelkem. Látom lelki szemeim előtt azt az aprócska csodát ami megadatott nekünk, tényleg hiszem, hogy boldog család lennénk, hogy tudnánk együtt, hárman élni, de te túlságosan a szokások rabja vagy ahhoz, hogy az álmaim valóra váljanak. Annyira szeretném, hogy csak egyetlen egyszer másra is gondolj magadon kívül, csak egyetlen egyszer lennél képes megküzdeni a démonaiddal és ne a saját érdekeit tartsd szem előtt.
Belesüppedek a homokba, a nap égeti a hátam, a fejem, a tenger sós vízének illata elkábít. Fejemben tombolnak a gondolatok és bár próbálom lenyugtatni magam egyszerűen képtelen vagyok rá. Nem tudom kiverni fejemből döntésemnek súlyát, folyamatosan az arcodat látom magam előtt. A szomorúságot felcsillanni a szemedben, megváltozott arcvonásaidat. Bármennyire is próbálok küzdeni hallom a szavaidat, visszhangként ismétlődnek elmémben és nem tudok szabadulni tőle. Csak térdelek a forró homokban, ami úgy ölel magához, mintha soha többé nem akarnak elengedni. Nem érdekel a forróság, nem érdekel a forróságot árasztó nap, nem érdekel semmi, csak a darabokra törött szívem, a szertefoszlott álmaim és a bűntudat ami teljes erővel magáénak követel, én pedig kénytelen vagyok átadni magam neki, mert már nincs erőm ahhoz, hogy harcoljak. Lehunyom a szemem és teljesen átadom magam a fájdalomnak, hagyom, hogy könnyeim végigmossák arcomat. Nem ellenkezem, csak hagyom, hogy lelkem a könnyek által könnyebbüljön meg.
Hangod hallva összerezzenek. Egyedül akartam lenni, miért nem adod legalább ezt meg nekem? Most egyedül a magányra van szükségem. Megszólalnék, elküldenélek, könyörögnék, hogy hagyj magamra, de nem tudok megszólalni, képtelen vagyok rá. Engedem, hogy magadhoz vonj, úgy bújok hozzád, mintha az életem múlna rajta. Hallani akarom szíved dobbanását, érezni illatodat és zokogni erős karjaid között. Annyira szeretlek, olyan nagyon szeretlek, hogy képes vagyok megbocsátani neked mindent. Rád nézek, látom fájdalomtól eltorzult arcodat, látom kivörösödött szemeidet, hallom, hogy hangod tele van fájdalommal. Annyira sajnálom, hogy miattam érzed ilyen rosszul magad, sajnálom, hogy újra és újra fájdalmat okozok neked.
- Annyiszor mondtad már ezt nekem, mégis...újra meg újra fájdalmat okozunk egymásnak. hangom elcsuklik, fejem még inkább a mellkasodnak támasztom, hogy könnyeimet a pólód anyaga szívja magába. Annyiszor mondtad már nekem, hogy nem tudsz élni nélkülem, aztán annyiszor vesztünk össze utána, hogy szavaid már üresen csengnek nekem. Hidd el, én sem tudnék nélküled élni, de ezt már bizonyítottam néhányszor. Nem csinálok semmit, csak hozzád bújok, élvezem ahogy simogatsz, ahogy puszikkal halmozol el. Olyan nagyon szeretlek és olyan nagyon összetörted a szívem. Nem szólalok meg, hagyom hogy beszélj, hogy kiadj magadból mindent, hogy semmi ne zavarja össze gondolataidat. Csak szipogok és hallgatlak, próbálom feldolgozni szavaidat, nem is tudod, hogy mindez mekkora hatással van most rám. Mire  a monológod végére érsz már nem szipogok, kivörösödött szemekkel nézek rád. Hitetlenkedve, de mélyen legbelül mégis boldogan. Megsimogatom arcodat, fájdalomtól eltorzult vonásaidat, annyira szeretnék könnyíteni a lelkeden, magamra venni a terheidet, hogy te szabadabb lehess. Közelebb hajolok hozzád, apró csókot hintek finom ajkaidra.
- Fred... felsóhajtok és tekintetem a tiedbe fúrom.
- Nem akarom, hogy miattam változtasd meg a véleményed, nem akarom, hogy olyan döntést hozz, amit később megbánsz. Nem szeretném, ha félidőben, vagy szülés után döbbennél rá arra, hogy neked ez nem megy. Szeretném, szerelmem, mindennél jobban szeretném, hogy egy család legyünk, de félek, hogy meggondolod magad és később még nehezebb lesz. Szeretlek Fred, de nem akarom, hogy olyan döntést hozz, amivel később nem tudsz együtt élni. Ajkaimat ismét a tiedre tapasztom, úgy csókollak, mintha ez lenne az utolsó együtt töltött pillanatunk, mintha nem lenne holnap, mintha nem lenne te és én.
- Tényleg ezt szeretnéd? Ha belegondolsz a hátralévő életünkbe tényleg ezt szeretnéd? Tényleg látod magad előtt, őt, téged, engem és magunkat?

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Kedd Feb. 27, 2018 8:28 am


to my love, Cece


Aprót sóhajtok, hogy ne halljad igazán: tudom, hogy üresnek hatnak már ezek a szavak, hogy túl sokszor játszottam el veled, mégis most érzem a legigazabbnak. Annyi mindenen mentünk keresztül, annyira szerves része lettél az életemnek, hogy képtelen vagyok elképzelni magamat nélküled, képtelen vagyok elképzelni a fürdőszobát a temérdek mennyiségű női dolog nélkül: három féle tusfürdő, a sampon, a balzsam, a hajpakolás, a testápoló, mert neked nem jó az ami semleges illatú; a hálószobát az illatod nélkül, a konyhát a ténykedésed nélkül. Az életem szerves része lettél, beleépültél,, s a hiányod megszakítana mindent: a rendet, a normálist. Káoszt hagyna, egy űrt, amit  senki sem tudna igazán bepótolni. Szóval hinned kell nekem, abban, hogy nem tudnék élni nélküled, hiszen ez ténylegesen így van. Magamnak akarlak, csak magamnak, s önző módon félek rajtad osztozkodni. mert mi van akkor, ha Ő többet kap belőled?
Rettegek ettől, de mégis feláldozom magamat teérted, értünk. Most nekem kell megtennem, nem hagyhatom, hogy te add föl saját magadat újra. Most nekem kell. Én vagyok a férfi, az idősebb, a tapasztaltabb, mégis sokszor gyerekként viselkedtem. Telhetetlen, önző gyerekként,
Csitítalak, dajkálgatlak, szeretgetlek. Jó, hogy az ölemben tarthatlak, hogy a bőrünk összeragad a forróságban. A fejemet a hajadba fúrom, úgy rejtem magamat előled, s csak magam nyugtatása képpen szívom be mélyen az illatodat.
Elhúzódsz, de én csak annyira engedem, hogy a szemembe nézhess, nem foglak egy ideig elengedni most magam mellől, mert megnyugtatsz, s akarom érezni a testedet az enyém közelében.
Végighallgatlak, s habár nagyon szeretnék elnézni, el az óceánra, vagy a homokra, vagy bármire ami nem te vagy.. nem teszem meg. Hagyom, hogy rabul ejtsen a tekinteted. Megérdemled, hogy őszinte legyek veled, s megérdemled, hogy boldog lehess velem, s ha ehhez az kell, hogy feláldozzam magamat, hát legyen.
Csak megcsóválom a fejemet, kételyeid hallatán, adok nekik valóság alapot, hiszen ismersz: tudod milyen vagyok, egyszer lelkesedem az ötletért, máskor meg hagynám elveszni.
- Cece én nem tudom, hogy igazán mit szeretnék. Veled lenni, téged.. de szeretném ha te boldog lennél, hogyha boldogok lennénk egymás mellett. -
Simítok végig a hajadon, s mély levegőt veszek.
- Szeretném, igazán szeretném, hogy legyen egy.. kisbabánk. De nagyon félek, hogy akkor minden megváltozik. Megváltozol, és nem leszel az enyém, mert az övé leszel. Nem akarlak elveszíteni Cece, nem akarom, hogy kevesebb időnk legyen egymásra, így is alig vagyunk együtt.. -
Vallom be legnagyobb aggályaimat neked.
- Nem akarom, hogy elfelejts, vagy hogy ne legyek neked olyan fontos, mint most. Érted? -
Még mindig a szemedbe nézek, hagyom, hogy őszintén áramoljon ki belőlem minden, hogy igazán egy pár lehhessünk: olyanok akik gondjaikat nem az ágy alá söprik, hanem megbeszélik.
- De ettől függetlenül szeretném. Szeretném elhozni ide, és szeretném ha ő megtanulna síelni, szeretném ha mellettünk feküdne, vagy ha addig sírna amíg őrjöngeni nem kezdesz.. -
Közelebb hajolok, és megcsókollak. Muszáj megtennem, muszáj éreznem, hogy nem löksz el.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Csüt. Márc. 01, 2018 11:45 am

To My Love



Annyira szeretnék hinni benned, bennünk, hogy most talán végre sikerülhet, hogy van esély a boldogságra, az elfogadásra és a családra. De túlságosan jól ismerem magunkat és félek, hogy mindent elrontunk, félek, hogy nem leszünk képesek túllépni az aggályainkon, hogy elcsesszük az életünket és vele együtt a gyerekünkét is. Úgy bújok hozzád, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy megtehetem, mintha a föld megszűnne forogni holnapra, és mintha a szívünk sem dobbanna többé. Bárcsak biztos lehetnék abban, hogy minden rendben lesz, de félek, olyan nagyon félek. Szeretlek téged, szeretem a szívem alatt növekvő magzatot, szeretném a családunkat, de ezernyi kérdés kavarog most a fejemben, amire nem találom a választ. Jó döntést szeretnék hozni, olyant, ami hosszútávon mindkettőnknek jó, nem szeretném, hogy visszasüppedjünk abba a reménytelenségbe amiben voltunk. Hinni akarom, hogy együtt képesek leszünk átlépni a gátlásainkon és boldogságot teremteni magunknak. Rád nézek, elveszek tekinteted őszinteségében, látom benne a fájdalmat, a kétségeket és azt, hogy tényleg komolyan gondolod minden szavad, és ahogy elveszek pillantásodban tudom, hogy minden rendben lesz. Megoldjuk és biztos vagyok benne, hogy boldogok leszünk. Annak kell lennünk.
Hallgatom szavaidat, őszinteséged jól esik lelkemnek, mindig így kellene lennie, mindig ilyen nyíltan kellene beszélnünk egymással, mint most. Hiszem, hogy sikerülni, ha legalább egy picit túllépnénk a makacsságunkon és akaratosságunkon. Végigsimítok arcodon, ujjaim gyengéden simogatnak, nem tudok haragudni rád, nem tudlak nem szeretni.
- Sok minden meg fog változni, de az nem amit irántad érzek. Szeretlek most is, és szeretni foglak kilenc hónap múlva, 3 éve múlva és tíz év múlva is. Nem fogsz elveszíteni, az nem történhet meg. Ne...ne úgy gondolj az állapotomra, mint egy akadályra, Ő sokkal inkább erősíteni fogja a kapcsolatunkat, lesz még valaki az életedben akit szerethetsz és akit óvhatsz. Én maradok a te Ceced, maradok a feleséged, a szerelmed, és bár biztos nagy feladat lesz, és nem tudom, hogy tényleg készen állunk-e rá,de hiszem, hogy jó lesz. Apa leszel, ez nagy dolog. Kinyílik a világ előtted, megtapasztalhatod majd az élet másik oldalát. Hiszem, sőt tudom, hogy nagyszerű apa leszel. Normális ha félsz, én is rettegek, ha együtt csináljuk, akkor nem lesz semmi baj. Rád mosolygok és őszintén remélem, hogy látod rajtam minden szavam mennyire őszinte, hogy bízom benned, magunkban és szeretném, szeretném a családunkat. Viszonozom puha és szenvedélyes csókod, még közelebb húzódok hozzád, kezeimet átfonom a nyakam körül, úgy élvezem ajkad puha játékát az enyémen. Felizzik bennem a vágy, a szerelem, téged akarlak, minden percben és egyre jobban. Amikor elszakadnak ajkaink egymástól rád mosolygok, szinte már nyoma sincs az előbbi szomorúságnak és fájdalomnak, boldog vagyok. Igazán boldog.
- Boldog vagyok. Köszönöm. hozzád simulok és apró puszikat hintek nyakad vonalára, belélegzem imádott illatodat.
- Sajnálom, hogy csak most mondtam el, de kicsit megijedtem, azt hiszem. Nem is kicsit, nagyon. felnevetek és újra közelebb hajolok hozzád, hogy csókot lopjak imádott ajkaidról.
- Menjünk vissza a házba, éhes lettem. felnevetek, és felállok, hogy ujjainkat összekulcsolva húzzak fel a homokból. Ekkor pillantom meg a sérült kézfejed. Magasba szalad a szemöldököm.
- Mit műveltél? kérdőn pillantok rád. Mégis mi a francot csinálhattál amitől ennyire megsérült a kezed? Ajkaimhoz emelem és puszit nyomok a kisebesedett részre. Nem akarom, hogy szenvedj, hogy bármi bajod essen.

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Csüt. Márc. 01, 2018 12:53 pm


to my love, Cece


Egy picit elmosolyodom, de csak egy nagyon aprócskát, és ez azt hiszem a naivságodnak szól, mert jól látod a helyzetet minden meg fog változni, és talán lehet igazad, talán ugyan annyira fogsz szeretni, mint most, de az másmilyen szeretet lesz, egy kellemesebb, légiesebb, plátóibb, mert tudod bébi, ott lesz nekünk a baba: te anyaként köteles vagy elsőként mindent megadni neki, s nem is hagynám, hogy ez ne így legyen. Ha már gyermeket szülsz nekem, el várom tőled, hogy tökéletes anyja legyél, hogy jobb anya legyél, mint az én szüleim voltak, s megígérhetem neked, hogy én is ezt teszem majd: a lehető legtökéletesebb apja leszek a gyermeknek, még ha beledöglök is. De ettől még rettegek, félek attól, hogy az én szeretetem nem fog tudni úgy osztódni, mint a tied, hogy az én szeretetem csak neked elég, és neki nem tudok majd annyit adni, mint neked. Ezt nem merem elmondani, nem akarom, hogy kinevess a buta és gyerekes gondolataim miatt, de attól még rettegek attól, hogy apának kell lennem, hiszen nem tudom, hogy kell. Persze ott volt gyakorlatnak Pree: de bébi őt én sohasem fegyelmeztem, sohasem voltam apafigura az életében, az mindig is Franco volt. Én sohasem tudtam meddig szabad elúsznia a tengerben, engedtem, hogy télen is fagyizzon, hogy sokáig maradjon ébren és hogy reggelire csokit egyen. Persze ezt sohasem azért tettem, mert Pree nem érdekelt, csak egyszerűen úgy éreztem, hogy ezek az én gyerekkoromból hiányoztak. De Pree más volt, őt nem baba kora óta kellett dajkálni. Mi lesz akkor ha a közös gyerekünkhöz is így állok hozzá? Mi lesz akkor ha ez neked nem tetszik majd? Mi lesz akkor, ha nem tudok felnőni eléggé? Ha baja lesz akkor ha éppen velem lesz? Ha akkor sír majd ha én fogom?
Ezek a kétségek mind gyötörnek, de igazán egyiket sem merem elmondani neked, mert igazán mindet hülyeségnek tartom, de attól még nagyon is vannak.
De örülök, hogy boldog vagy, hogy bízol bennem, még akkor is ha én nem bízom saját magamban. Jól esik, azt hiszem segít egy kicsit elfeledni a saját problémáimat az hogy mosolyogsz.
Örülök, hogy itt vagyok veled, hogy a karjaim közé bújsz, hogy csókolózunk és a nap simogatja a bőrünket.
- De tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz ugye? -
Húzódom kissé hátrébb. Szeretném ha így lenne, bár tudom sokszor félsz a reakciómtól, és attól, hogy olyan hirtelen ember vagyok, soha sem tudhatod, hogy mit kaphatsz vagy mire várhatsz tőlem. Ezt igazán sajnálom. Tényleg.
- És mit szeretnél enni? Szeretnéd, hogy elkápráztassalak a főzőtudományommal?
Tudok rántottát, bundás kenyeret, tükörtojást, bacont és szendvicset csinálni.. -

Büszkén húzom ki magamat, mintha ez olyan menő lenne.
- De hozathatunk magunknak valamit. Sőt inkább hozassunk. Nem akarok másokkal ebédelni.. -
Mert hát mindketten ramatyul nézünk még ki, és most csak veled szeretnék kettesben lenni.
Felszisszenek ahogy az ujjainkat összekulcsolod, és az arcom is megrándul. Már el is felejtettem.
- Hülyeséget, hagyjuk. -
Megrántom a vállamat, nem akarok róla beszélni.
- Van kedved majd búvárkodni menni délután? -
Izgatottan fordulok feléd az úton haladva. Ez volt az eredeti koncepció, és én még mindig szeretnék alámerülni.
Az ideiglenes otthonukba érve, elsietek a konyhába, szokás szerint nem véve le a papucsomat és a homokos ruhát, így minden kis homokszemcse jelzi, hogy merre indultam.
- Kérsz vizet? -
Én a magam részéről szomjas vagyok, így megiszok egy pohárral.
- Cece mi lesz akkor ha egyáltalán nem akarsz majd szexelni? -
Ha a konyhába jöttél úgy teszem fel a kérdést, ami a legjobban izgat és a legjobban bánt egyszerre, hogy neked mindenképpen háttal legyek.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Pént. Márc. 02, 2018 11:28 am

To My Love



Én tényleg nagyon szeretném, hogy ez az egész dolog működjön közöttünk, hogy boldog házasok és büszke szülők legyünk. Tudom, hogy sikerülne, hiszen itt vagyunk, együtt vagyunk és ketten, közösen, minden akadályon átléphetünk. Hiszem, és tudom, hogy így lesz. Bennem is felmerülnek kérdések és kételyek, amikre majd csak az idő adhat választ. Félek, hogy rossz anya leszek, hogy bármennyire is próbálkozom majd nem fog sikerülni, hogy a gyerekem boldogtalan lesz és, hogy esetleg neki is megnehezítem az életét ahogy a tiédet is. Félek, de ugyanakkor boldog is vagyok, mert együtt vagyunk, és mert a méhemben növekvő gyermek egy igazi ajándék. Remélem erre idővel te is rájössz majd. A nap sugarai egyre melegebben sütnek minket, kezd elviselhetetlen lenni a forróság, érzem ahogy a ruha hozzám tapad, ahogy izzadságcseppek gyöngyöződnek a homlokomon. Tényleg hinni szeretnék magunkban, abban, hogy mindez működhet, hogy van esélyünk, hiszek magunkban. Kétkedve fogadom a szavaidat, mert ismerlek bébi, tudom, hogy most magamban őrlődni fogsz, folyamatosan ezen fogsz gondolkodni, és a legváratlanabb helyzetben robban majd a bomba. Túl jól ismerlek, és pontosan tudom, hogy bár elfogadod, de nem örülsz neki, ez pedig bánt egy kicsit. Boldognak kellene lenned, hiszen apa leszel, attól a nőtől, akit elmondásod szerint a világon a legjobban szeretsz, családod lesz. Lesz még egy kisember, akit szerethetsz, akinek megadhatsz mindent, akit elkényeztethetsz. Ő majd feltétel nélkül fog szeretni téged, büszke lesz rád, mindennap elmondja majd, hogy mennyire szeret és amikor este fáradtan hazatérsz a munkából ő fog átölelni picinyke karjaival. Tudom, hogy így lesz, tudom, hogy imádni fog téged, hiszen én is szeretlek.
- Tudom, és el is mondok mindent. Vége a titkoknak. mosolygok rád és puszit nyomok ajkaidra. Szeretném látni rajtad, hogy boldog vagy, hogy igazán örülsz, szeretném látni ahogy felcsillan a szemed, a mosolyod. Akkor vagyok igazán boldog, ha téged is annak látlak, az én örömem mit sem ér, ha te nem osztozol rajta velem, ha te búskomor vagy és gondokkal teli.
- Mindennél jobban szeretném, hogy elkápráztass a szendvicseddel, de inkább rendeljünk. felnevetek, de mosolyom hamar leolvad az arcomról, ahogy észreveszem sérült kezed. Összeráncolom a szemöldököm és kérdő pillantásokkal figyellek. Ne is próbálkozz kitérni a válasz elől egy vállrándítással, mert Isten bizony, hogy fenékbe leszel rúgva.
- Mi történt a kezeddel? teszem fel ismét a kérdést. Ismerhetnél már annyira, hogy tudd nem fogom abbahagyni a kíváncsiskodást amíg el nem mondod nekem az igazat. Nem fogsz lerázni egy hagyjuk szöveggel.
- Búvárkodni? Erre lehet nemet mondani?
Ahogy rám pillantasz, és látom tekintetedben az izgatottság, hirtelen én is leküzdhetetlen vágyat érzek a búvárkodás irányába. Hogyan is tudnék nemet mondani valamire, ami ennyire izgatottá tesz és boldog vagy tőle?
A lakásba érve lerúgom a lábamról a homokos papucsot és fej vakargatva figyelem ahogy mindent összekoszolsz a cipődből és ruhádból potyogó homokkal. Tényleg ennyire figyelmetlen vagy direkt akarsz bosszantani? Tudod jól, hogy ezt mennyire utálom.
- Kérek. sétálok be utánad a konyhába és az ajtófélfának támaszkodva figyellek. Észre sem vettem, hogy mennyire kiszáradt a szám, szerintem most lecsúszna egy liter víz is akár. Kérdésed hallatán magasba szalad a szemöldököm. Ugye most csak viccelsz? Tényleg ez a legnagyobb problémád? A düh hirtelen lesz úrrá rajtam, elkapom az első dolgot ami a kezembe kerül, ami most történetesen egy guriga papírtörlő és erőteljesen megdoblak vele. A papírtörlő a hátad közepének csapódik.
- Akkor kivered magadnak. a barom szócskát már csak gondolatban teszem hozzá, hangosan nem mondom ki. Sarkon fordulok és feltrappolok az emeletre a hálószobáig. Nem hiszem el, hogy képes voltál megkérdezni. Dühösen dobálom le magamról a homokos ruhát, hogy ne hordjam be a szemcséket a hálóba, és meztelenül lépek be az ajtón.
- Nem hiszem el, hogy képes vagy ilyeneket kérdezni tőlem. kiabálok, hogyha még mindig a konyhában vagy hallhasd a dühöm, majd kezemben a törölközővel lépek be a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak. Hihetetlen vagy, komolyan mondom.

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Pént. Ápr. 13, 2018 9:30 am


to my love, Cece


- Vége a titkoknak. -
Kontrázok én is rá a mondandódra és valahogy megkönnyebbülök. Úgy érzem leszedték a mázsás követ rólam amit eddig folyton cipeltem, közben pedig észre sem vettem. Hatalmas teher nyomta  a vállamat
folyton és magam sem tudom, hogy hogy nem vettem észre, hogy ennyire megesz belülről, hogy fölemészt, csak most jövök rá, hogy milyen károkat okozott ez benned és bennem, milyen erőszakos pióca módján itta be magát a vérembe, hogy mérgezze a kettőnk kapcsolatát. De most vége lehet, most helyrehozhatjuk azt ami egykoron tökéletes volt, most lehetünk végre azok akik mindig is lenni akartunk, azt amit megígértél nekem csak hát ott a baba, de majd túljutunk ezen is, nem?
Felnevetek, egészen halkan de annál őszintébben. Nem is tudom mikor nevettem utoljára így, ilyen megkönnyebbülten ilyen igazin.
- Visszautasítod a díjnyertes szendvicseimet? Na nem baj. Mit ennél helyette? Tintahalat? -
Kihívóan pillantok rád, utalva a vacsoránknak ami finoman szólva sem nyerte el a tetszésedet, pedig bébi én mondom neked, hogy fasza kis tengeri herkentyű tálat dobtak nekünk össze, tudod, hogy imádom az ínyencségeket, és kevés olyan dolog van amit nem ennék meg.
- Annyira izgatott vagyok, azt hiszem el lehet menni cápalesre is. -
Nagyon szeretném, régóta nagyon szeretném ha elmehetnék megnézni azokat az állatokat. Fotós lévén igazán vágytam a kihívásokra, s habár sohasem voltam jó természetfotós, azért biztosra állíthatom, hogy jobb képeket lövök a természetről, mint egy átlag ember. És ki ne akarna cápákat fotózni? Ki ne akarna vadul pumpáló adrenalint érezni? És abban is biztos lehetsz, hogy ha te ezt visszautasítanád, akkor megpróbálnálak rávenni, mindig megpróbállak rávenni a hihetetlen dolgokra, elvégre csak egyszer élünk,. nem biztos, hogy lesz erre még lehetőségünk - azért tuti, hogy lesz, de hát ez egy kemény aduász - meg hát ismersz már régóta, biztosan tudod, hogy mi mindent tudok bevetni ellened ha arról van szó.
Ha rajtam múlna sohasem raknék rendet, és hagynám, hogy a homok  mindig a talpam alatt sercegjen, mert hát nincs is annál megnyugtatóbb amikor érzed, hogy élsz, és hát amikor  a kosz úgy rendesen a talpadra ragad, az a legkiemelkedőbb példája annak, hogy élsz, de tudom te nem rajongsz annyira a rendetlenségért, mint én, te nem élvezed a lábadra ragadó homokszemcséket úgy ahogy én, tudom, hogy neked szemet szúr  a széthagyott ruha, és a földre dobott törölköző. Szerencsénk van mert itt nem mi takarítunk, nem kell azon vitáznunk, hogy miért olyan fapofával fogom a porszívót, vagy hogy miért nem mosogatok. Rendbe teszik az otthonunkat helyettünk, és ez azért olyan luxus amit nem mindenki engedhet meg magának - mi éppenséggel simán megengedhetnénk otthon is, de tuti nem bírnám elviselni hosszútávon, hogy más nyúlkáljon az alsógatyáim között. -de kár lenne a felesleges időnket olyanra pocsékolni, mint takarítás Elvégre nyaralni jöttünk, nem? Szórakozni és visszatalálni egymáshoz.. erre meg nézd meg mit csinálunk megint.. veszekszünk.
Csak sóhajtok egyet ahogy hallgatom hogy eltrappolsz, össze sem rezzenek az ajtó csapódását hallva, csak lehunyom a szememet és iszok a vízből. Aztán persze töltök neked is, sóhajtok még egyet amikor kiabálsz, és utánad indulok.
Muszáj megértened, muszáj biztosítékot adnod arra, hogy nem az lesz amire gondolok, hogy nem egy második leszek az életedben akinek saját magának kell kivernie ha éppen megkívánja a feleségét. Tudom téged ez másképpen érint, de én ilyen vagyok. És rettegek attól, hogy elveszítelek, még egyszer és utoljára.
- Bébi..
Belépek utánad a fürdőszobába, a hátamat pedig megtámasztom az ajtón.
- Fölösleges így kiabálnod, nem vagyok süket. -
Forgatom meg a szemeimet, talán szeretnélek egy picit jobban bosszantani a kelleténél.
- Mindazonáltal ez számomra akkor is nagy probléma ha te éppen nem érted meg. Itt a vized, kint megvárlak. -
Megdörzsölöm a halántékomat, azt hiszem azért menekülök inkább - a vizet a pulton hagyom a tükör előtt - mert nem bírnám elviselni megint azt, hogy sírsz, hogy miattam sírsz, meg azért is, mert a kő amit nem sokkal ezelőtt valaki leemelt a vállamról, hát szóval az a valaki elfáradhatott, mert hirtelenjében visszaejtette rám az egészet.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Hétf. Ápr. 23, 2018 1:34 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Fülöp-szigetek, Boracay
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Farkasok kódexe

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 05. Különlegességek :: Városhatáron túl :: Óceáni térségek-