Fülöp-szigetek, Boracay
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Legújabb történetek

✥ Today at 7:16 pm ✥

✥ Today at 7:05 pm ✥

✥ Today at 7:02 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:26 pm ✥

✥ Today at 6:07 pm ✥

✥ Today at 5:56 pm ✥

✥ Today at 5:46 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Fülöp-szigetek, Boracay •• Szer. Feb. 14, 2018 9:21 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1781
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Frederico Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Szer. Feb. 14, 2018 9:47 pm


to my love, Cece


Tizenegy napja utaztunk el Párizsból. Tizenegy napja élvezzük a napsütést, a tenger zúgását, a forró homokot a lábunk alatt. Tizenegy napja újra olyan szerelmes vagyok Cécilebe, mint amikor legelőször beleszerettem. A napjaink nagy részét a tengerparton töltjük, sütkérezünk a parton, vagy fürdünk a langyos vízben. Esténként koktélokat iszunk, délután pihenünk. Sokat nevetünk, sokat beszélgetünk, és azt hiszem gondtalanok vagyunk. Igazán gondtalanok. Megbarnultunk a napon, Cécile hamar lett olaszosan barna, én pedig a piros és a fehér keverékévé változtam: olyan férfivá akibe én nő létemre egészen biztosan nem szeretnék bele, a tükör előtt általában azon gondolkozom, hogy mintha nagyobb lett volna a hasam az itt töltött napok alatt, mintha a bicepszem is megereszkedett volna. Mániákusan próbálok elég lenni Cécilének, ő ebből csak annyit vehet észre, hogy hosszan készülődöm ha vacsorázni megyünk, s reggel még ő előtte ébredek, hogy futni mehessek, hosszan úszok, s úgy emelgetem, mintha pihe lenne.
Ma reggel is korán felkeltem, olyan korán, hogy szinte le sem feküdtem. Futni mentem a napfelkeltébe, s magammal vittem a fényképezőgépemet. Nem igazán készítek képeket, leginkább Cecere fordítom minden figyelmemet, de fotósként tisztában vagyok azzal,hogy a földi paradicsomban vagyunk.
Elszököm s futás közben apró teknősöket fotózok, lehullt leveleket, pálmafába vésett szerelmes üzeneteket, a titkos helyünket amit Cece és én fedeztünk föl, gyíkokat akik a köveken fekszenek, s magával ragad minden, a sós levegő, a kora reggeli lágy szellő. Ha rajtam múlna sohasem mennék haza, itt maradnék örökre, csak vele. De ahogy egyszer mindennek ennek is vége fog szakadni, napjaink vannak még hátra, de vége lesz, s akárhogyan is kapaszkodunk mindenbe, kicsúszik majd a kezünk közül.
Észre sem veszem az idő múlását, s csak akkor figyelek föl amikor visszafelé kocogva egyre jobban izzadok, s a nap egyre erősebben tűz. Elfutottam már az időt.
Kissé lihegve térek vissza a kettőnknek kibérelt házba, a gépemet leteszem az asztalra, s a vízért nyúlva oltom szomjamat.
- Bébi.. -
A hálószoba felé lépkedek, a számításaim szerint már ébren kellene lennie, s útközben banánt majszolok, kettőt is legalább.
- Arra gondoltam, hogy ma búvárkodhatnánk.. -
Megtorpanok, nem találom a szobában, s a konyhában sem volt.
-Ceeeeeeeceeeeeeeeee....-
Erősebb hangon szólok, hátha valahol máshol van, s nem hallott engem, de nem nyugszom meg, türelmetlenül, aggódva, s rosszat sejtve robogok végig a kis kunyhócskánkban, s meglepődöm mikor a fürdőszobában találok rá.
- Jézus bébi, jól vagy? -
Megállok a mozdulatban, hiszen éppen a banánba akartam beleharapni, de a látvány letaglóz: Cece a wécé kagyló mellett ül, falfehér, a szemem be van hunyva, s láthatóan nagyon nincsen jól. Közelebb lépek hozzá.
- Hányás szag van. Hánytál?-
Ráncolom össze a szemöldökömet.
- Kicsinálta a tintahal a gyomrod? -
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
48
● ● karakter arca :
tom hardy


✥ Szeretettel Cécile Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Csüt. Feb. 15, 2018 6:36 pm

To My Love



Lassan két hete, hogy ezen a csodálatos szigeten vagyok veled, minden nap úgy telik el, hogy a földi paradicsomban érzem magam. Jó egy kicsit távol lenni Párizstól, a gondjainktól és a mindennapok szürkeségétől. Amíg meg nem érkeztünk nem is tudtam, hogy ennyire szükségem volt már a kikapcsolódásra arra, hogy veled lehessek és végre ugyanolyan szerelmesek legyünk, mint hosszú évekkel ezelőtt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rendben, Franco most is sokszor az eszembe jut, vérzik a szívem, mert reményt adtam neki, amit aztán el is vettem tőle. Soha nem szabadott volna megforduljon a fejemben, soha nem szabadott volna hitegetnem. De lezártam a múltat és próbálok tisztalappal olyan feleséged lenni végre amilyent megérdemelsz, amilyent mindig is érdemeltél, nem engedhetem, hogy bármi is elhomályosítsa az érzéseimet vagy gondolataimat. Nekem mondtam igent, téged szeretlek és veled akarom leélni az életem.
Nem bánom, hogy végül a Maldív szigetek helyett ide jöttünk, a varázsa szinte azonnal levett a lábamról és ahogy legelőször lépkedtem a forró homokon lábaimmal, tudtam, hogy boldogságos napokat fogunk átélni. Szeretem amikor ilyen boldog vagy, amikor látom a szemedben, hogy igazán örülsz és büszke vagy arra, hogy házasok vagyunk. Tudod, néha úgy éreztem, hogy azért van közöttünk annyi vita és feszültség, mert megbántad, hogy az oltár elé vezettél. Azt hittem, hogy rád tört a kapuzárási pánik, aminek egy utolsó, végső hullámát rajtam vezeted le. De most minden olyan tökéletes, csodálatos és őszintén remélem, hogy így is marad.
Egy titok viszont még mindig nyomja a lelkem, egy aprócska titok, ami ugyan boldogságot kellene magával hordozzon, de félek, hogy nem fog. Indulásunk előttről hordozom magamban ezt a rejtelmet, ami egyszerre rémiszt meg és egyszerre tesz boldoggá. Tudom, hogy nem vettél észre rajtam semmit, jól tudok titkot tartani és egészen eddig azt is hittem, hogy legalább addig így marad amíg visszaérünk Párizsba. De nem sikerült.
Émelygésre és rosszullétre ébredtem, úgy ugrottam ki az ágyból, mint akit kilőttek belőle és alig értem el a fürdőszobába, hogy ott könnyítsek magamon. A rosszullét  pillanatok alatt hatalmasodott el rajtam, és abban a pillanatban, ahogy a WC kagyló mellett térdeltem, tudtam, hogy nem fogom tudni tovább titkolni, el kell mondanom neked. Hálát adok az úrnak, hogy még nem vagy itthon, hogy nem voltál szem és fültanúja az imént történteknek. Falfehér arccal ülök a földön, szemeim lehunyva és mélyeket lélegzem, hogy friss levegőhöz juttassam tüdőmet. Úgy érzem bármelyik pillanatban rosszul lehetek ismét. Hangod töri meg a rám nehezedett csendet és ahogy meghallom közeledő lépteid zaját azonnal elfog a pánik és félelem. Most már nincs visszaút, szembe kell néznem veled.
- Igen. Kibaszott tintahal. Mondtam, hogy nem szeretem. hangom erőtlenül visszhangzik a fürdőszobában. Kinyitom a szemeimet és végre rád pillantok, alaposan végignézek rajtad. Mostanában mindig előttem ébredsz fel, valami baj van?
- Szaladni voltál? a Wc csészébe kapaszkodva állok fel a földről, kiengedem összekötözött hajam és erőtlenül mosolygok rád.
- Magamra hagynál egy picit? Összeszedem magam és jövök. motyogom az orrom alatt, majd meg sem várva a válaszodat csukom be a fürdőszoba ajtaját és szokásomtól eltérően most elfordítom benne a kulcsot. Kibújok a hálóingemből, hogy frissítő zuhanyt vegyek. Hosszú percekig csak állok a víz sugarai alatt és gondolkodom. Nem tudom mennyi ideje lehet bent, körülbelül egy órás lubickolás után lépek ki a fürdőszobából, új embernek érzem magam. Csak egy aprócska tanga van rajtam, úgy lépkedek végig a folyosón, vizes hajam a vállamat verdesi.
- Merre vagy szerelmem? kérdezem, majd befordulok a hálószobába. Illene felöltöznöm.
- Beszélnem kell veled. nyúlok végig az ágyon, és tekintetemmel az arcodat fürkészem.
- Szeretlek. suttogok füleidbe és szenvedélyes csókra hívlak, igen próbálok még egy kis időt nyerni magamnak.

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


✥ Szeretettel Frederico Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Csüt. Feb. 15, 2018 8:15 pm


to my love, Cece


Rosszul nézel ki, falfehér vagy, s látom a kezeden, hogy kissé remeg, s közelebb szeretnék lépni, de még a banán a kezemben van, s nem tudom nem éreznéd-e meg a gyümölcs szagát, s nem fordulna-e föl újra a gyomrod, de ha ez megtörténne, én melletted teremnék s támogatnálak mindenben.
- Bébi, mondtam, hogy ne edd meg. -
Sóhajtok föl, s megtámasztom a fejemet az ajtófélfában,
- Igen futottam,, de nem lenne jobb ha.. -
De már ki is csuksz a fürdőszobából, s hallom ahogy a kulcs kattan a zárban. Összeszalad a szemöldököm, s percekig állok még az ajtó előtt, hátha hallom, hogy rosszul vagy, de miután csak a víz csobogása töri meg a köztünk lévő csendet, sóhajjal hagyom ott a helyemet. A konyhába lépkedek, teát készítek neked, feketét, kevés cukorral és semmi citrommal.
Aggódom érted, így is olyan vékonyka vagy, hát még ha mindent kiadsz magadból mi lesz veled.
Téblábolok egy sort, nyitogatom a hűtőt, eszem egy joghurtot, aztán elsétálok vagy ötször a fürdőszoba ajtaja előtt, bevallom egyszer be is szeretnék nyitni, de az ajtó még mindig zárva van, s te még mindig tusolsz.
Sok-sok téblábolás és aggodalom után a hálóba vonulok, kiszellőztetek, még nem tűz ide a nap, s friss sós illatú levegő áramlik be a szobába, majd elterülök az ágyon.
A Netflixre kapcsolok, s valami sorozatot kapcsolok be, de szinte rögtön elalszom.
A hangod ébreszt föl, s még csukott szemmel hümmögök valamit, valami olyasmit, hogy itt vagyok, s csak akkor sikerül kinyitnom a szememet, amikor már közel vagy, hallom a lépteidet, sohasem tudtál csendesen közelekedni, vagy csak én figyelek már ennyire rád.
Felhúzom a szemöldökömet ahogy megpillantalak szinte teljesen meztelenül, majd össze is ráncolom őket. Nyoma sincs már korábbi rosszullétednek.
- Én is szeretlek de bébi.. -
Nehezemre esik, de eltollak magamtól, s aggódva pillantok rád.
- Pihenned kellene.. készítettem egy kis teát. Azt hiszem jót tenne a gyomrodnak. -
Azért végigmérlek, szemezek a melleiddel, s végig is simítok rajtad. Piszkosul kívánlak, félre ne érts, de aggódom is érted.
- Aggódom érted. Hívnunk kellene az orvost. -
Nem szeretném ha valami komolyabb bajod lenne, nem szeretném ha majd korházba kellene mennünk, csak mert a tintahal nem volt friss.
Kissé nyugtat a tudat, hogy én nem vagyok rosszul: ez azt jelenti, hogy nem az étel volt a ludas, inkább csak te nem bírtad.
A teáért nyúlok és feléd nyújtom, szemem szigorúan villan rád. Sok folyadékot kell innod.
- Készítsek pirítóst? -
Visszadőlök az ágyba, s egyik karomat úgy helyezem, hogyha szereznél: hozzám bújhass.
- Dőlj ide bébi, pihenjünk egy kicsit.. -
Hallhatod, hogy aggódom, hogy a legjobbakat szeretném neked, s tudhatod, hiszen ismersz, hogy hajthatatlan leszek, nem fogok most férfiként hozzád érni, nem hagyom majd, hogy elcsábíts, habár könnyen menne. Gyönyörű vagy mint mindig.

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
48
● ● karakter arca :
tom hardy


✥ Szeretettel Cécile Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Pént. Feb. 16, 2018 2:30 pm

To My Love



Tudom most mennyire furcsa lehet neked, hogy egyszerűen csak szembecsukom veled az ajtót, ahogy ahhoz sem vagy hozzászokva, hogy magamra zárom a fürdőszoba ajtaját. Sosem szoktam, néha belepózol a fürdőbe miközben zuhanyzom és tudom, hogy rajtam felejted tekinted, de most egyedül szeretnék lenni, át kell gondolnom mindent és ehhez nyugalomra van szükségem. Sejtem, hogy aggódsz miattam és sajnálom, hogy erre az egy órára kizárlak a fejemből, a gondolataimból, de muszáj végiggondolnom a helyzetünket, és legfőképp erőt gyűjtenem ahhoz, hogy elmondjam neked a hírt. Addig amíg nem beszélek veled magam sem tudom, hogy hogyan fogadjam a méhemben növekvő gyermeket, hogy örüljek neki vagy inkább aggódjak. A víz felfrissít, segít ellazulni és néhány perc után szinte már nyoma sincs az előbbi rosszullétemnek. Ha tíz perccel később jössz haza, akkor nem látsz meg a WC mellett összegörnyedve, akkor még nem kellene felfednem előtted a titkom és akkor most nem remegnék annyira a félelemtől. Biztos vagyok benne, hogy nem fogsz örülni a hírnek, legutóbb amikor szóba került a dolog még ellenezted a családalapítás gondolatát, most pedig, néhány héttel később kész tények elé leszel állítva. Téged ismerve ez nem fog boldoggá tenni. Azért szerencsésnek érzem magam, hogy ezen a csodálatos szigeten foglak sokkolni a bejelentésemmel, mert így nem tudsz elszaladni, és kénytelen leszel átgondolni a helyzetet. Mély levegőt veszek mielőtt belépek a hálószobába és szívem kegyetlenül verdes a mellkasomban ahogy megpillantalak. Azt hiszem ez most egy olyan pillant, hogy legszívesebben messze szaladnék és magam mögött hagynám az egész világot. Bevallom, félek.
Látom rajtad, hogy aggódsz és annyira nagyon bánt, hogy sikerült megijesztenem téged. Elveszem a felém nyújtott teát és belekortyolok, de most nem esik jól így a folyadékot bámulva forgatom kezeim között a bögrét.
- Nem kell orvos, jól vagyok. próbálom eloszlatni a kételyeidet, de arcvonásaidat figyelve nem vagyok biztos benne, hogy sikerült. Addig nem amíg fel nem fedem rosszullétem igazi okát előtted. Némán bámulom a kezemben tartott teát, majd az éjjeli szekrényre helyezem, remélem nem haragszol meg, de most nem tudom meginni, talán majd később.
- Egy falat sem menne le a torkomon. őszinte vagyok veled, ez az igazság, úgy érzem, hogy egy aprócska falatot sem bírnék lenyelni. Hozzád bújok, fejem a karodon pihentetem, és bár a beszélgetésünk neheze még csak ezek után jön, mégis olyan megnyugvást érzek a karjaidban. Apró csókokkal halmozom el nyakad vonalát.
- Nem a tintahaltól voltam rosszul Fred. El kell mondanom valamit. fogok bele a mondókámba egy mély sóhaj kíséretében, de arcod helyett a mellkasodat bámulom.
- Nem vagyok beteg. zavaromban köröcskéket rajzolgatok ujjaimmal a karodra és néhány percnyi csend után szólalok meg ismét újra.
- Terhes vagyok Fred. Gyereket várok... arcodat fürkészem, keresem rajta a jeleket, amik arra utalhatnak, hogy hamarosan kitörni készül a dühöd és jobb ha menekülök. Felülök, hogy jobban szemügyre vehesselek, hogy ne neked keljen majd eltaszítanod magadtól. A ránk telepedett csend egyre kínosabb, engem pedig egyre inkább elfog a félelem.
- Fred...mondanál valamit? hangom kissé megremeg ahogy felteszem a kérdésem. Tényleg, mondj bármit, üvölts, törj szét valamit, bármi, csak ne burkolózz némaságba.

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


✥ Szeretettel Frederico Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Yesterday at 10:07 pm


to my love, Cece


Csak nézlek téged, és aggódom, látom rajtad, hogy habár látszólag jól nézel ki, van valami baj. Látom ahogy fogod a bögrét, ahogy nézed benne a teát, látom a szemed állásán, látom a testtartásodon, hiszen ismerlek. De nem mondok semmit sem, várom, hogy te mondj valamit, várom, hogy történjen valami, s csak nézem a tévét, nézem a Netflix új sorozatát, de nem látom. Nem értem, mert csak rajtad kattogok, azon, hogy miért csinált ki ennyire az a tintahal, s hogy miért vagy ilyen szótlan. Nem jellemző rád, imádsz csacsogni, néha már túl sokat is beszélsz, de most hogy csöndben vagy, hiányzik a hangod, hiányzik, hogy ne álljon be a szád, hogy beszélj, és mondd, és mondd, addig amíg az egész a fejemben egy maszlaggá nem gombolyodik, s be nem tölt minden űrt a fejemben, annyira, hogy aztán csak rád tudjak figyelni.
- A fenéket vagy jól.. -
Dünnyögök az orrom alatt, s közben rád emelem a tekintetemet. Próbálok kiolvasni belőled bármit: itt ülsz előttem nedves hajjal, félmeztelenül, a szemem megakad a melled kerekségén, s mégsem tudom neked elhinni, hogy jól vagy. Pedig jól kellene lenned, a Fülöp-szigeteken vagyunk, együtt vagyunk, jól vagyunk.
- Enned kellene.. -
Simítok végig a hajadon egy pillanatra, s a kezem megnedvesedik, s az orromat ahogy megdörzsölöm érzem a samponod illatát, megmosolyogtat.
Hozzám bújsz, összerándulok egy pillanatra ahogy a hideg hajad szétterül a csupasz felsőtestemen, de jól érzem magamat. Jó így lenni, jó hogy itt vagy, hogy szuszogsz és hogy simogatsz. Nagyon jól esik, azt hiszem most el is tudnék így aludni.
Összeráncolom a szemöldökömet, hogyhogy nem a tintahaltól vagy rosszul, hiszen az előbb, azt mondtad az csinálta ki a gyomrodat. Megemelem a szemöldökömet, rosszul kezdődik ez az egész, nincsenek jó emlékeim az ilyen kezdetű mondatokkal: talán így kezdted el az öcsémmel való csókod történetét is.
Kissé görcsbe rándul a gyomrom, nem is tudom mire számítok igazán: elhagysz, megcsaltál, gyűlölsz, megkéred a kezemet... bármire, csak arra nem ami igazán következik.
Belém fagy a szó, s az agyam megáll működni. Csak bámullak, fürkészlek, s képtelen vagyok megszólalni, de belül egyfolytában beszélek: mikor? hogyan? miért?
Lepereg előttem minden, hogy milyen lesz neked és milyen nekem: te nő vagy, kiteljesedsz a baba mellett,hiszen beléd van kódolva milyen anyának lenni. Imádni fogod, s ő imádni fog téged, mindennél jobban fogod szeretni, s a Világod, ami egykoron az enyém volt, most majd az övé lesz. S ott állok majd én, mint kívülálló, néha talán kaphatok belőled valamit, de nem sokat: lesz egy csók lopva, mert a babának kellesz majd, talán eszedbe jut majd megkérdezni milyen volt a napom, de a választ nem hallod majd, mert szoptatnod kell. Nem lesz szex, nem lesz szerelem. Csak ő lesz, és te leszel.
Kényszeredetten elmosolyodom, de olyan erőltetett, olyan hazug, hogy képtelen vagyok fentartani, lekonyul.
Csak nézlek téged, látom rajtad a változást. Behunyom a szememet, alig bírok megszólalni.
- Ez hogy lehetséges? -
Nem merek rád nézni.
- Mármint... bazdmeg, nem az volt, hogy szeded a gyógyszert? -
Ne haragudj, de nem bírlak elveszíteni. Még nem.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
48
● ● karakter arca :
tom hardy


✥ Szeretettel Cécile Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay •• Today at 1:34 pm

To My Love



Talán még soha nem féltem ennyire a veled való beszélgetéstől, pedig volt már néhány kellemetlen pillanatunk. Most mégis úgy remegek, mint még talán soha. Félek, mert pontosan tudom, hogy ennek a mostani bejelentésemnek nagyobb súlya van, mint eddig bárminek. Sokat gondolkodtam rajta, hogy hogyan mondjam el, mindenféle variációt ezerszer végig gondoltam, a reakciódat, az én válaszaimat, de mindig arra a következtetésre jutottam, hogy idő kell, mert még nem vagyok képes sokkolni téged a hírrel. Húztam az időt, ameddig csak lehetséges volt, és talán ma sem tudnád meg az igazat, ha nem kapsz rajta a fürdőszobában. Mindig azt hittem, hogy jobb nyílt lapokkal játszani, tiszta lappal indítani, őszintének lenni, de most bevallom nőiesen, hogy inamba szállt a bátorságom.
Már késő kitáncolni, itt vagyok, látom rajtad, hogy mennyire aggódsz és bármennyire is félek muszáj elmondanom neked az igazat. Megérdemled, tudnod kell, hogy bármennyire is tiltakozol ellene vagy bánt a gondolata, de növekedni fog a családunk.
Hozzád bújok, élvezem védelmező ölelésed, az illatod ami bekúszik az orromba és bármennyire is rettegek mégis megnyugszom. Itt vagy nekem, én pedig itt vagyok neked. Tudom, hogy hirtelen a semmiből nagyon nehéz helyzet elé állítalak, de nincs más választásom, tovább már nem titkolhatom, és tudom, hogyha sokáig húzom az időt még nagyobb sebet ejtek rajtad majd. Sokáig nézlek, az arcvonásodat, a pillantásodat és próbálom kitalálni, hogy mi járhat a fejedben. A hirtelen ránk telepedett csend megrémiszt. Kérlek mondj valamit, nézz rám, üvölts vagy zokogj, haragudj és dühöng, mindegy, csak ne feküdj itt mellettem ennyire szótlanul. Szinte hallom ahogy agyadban zakatol minden amit az imént hallottál, próbálod feldolgozni és megérteni, hogy mi történik veled, velünk. Nem erre számítottál, nem itt és nem most. Látom ahogy arcodra mosolyt erőltetsz, ami inkább tűnik vicsorgásnak jelen helyzetben mintsem őszinte mosolynak. Nem nézel rám, pedig most hatalmas szükségem lenne arra, hogy kiolvashassam tekintetedből a benned tomboló érzéseket. Nagyon utálsz? Haragszol? Gyűlölsz? Csalódott vagy?
Felsóhajtok ahogy kérdéseidet meghallom. Most legszívesebben felcsattannék, de visszafogom magam és lenyelem a kikívánkozó szavakat.
- Emlékszel arra a néhány napra amikor külön voltunk? Amikor elmentem otthonról és egyedül hagytalak? Nem szedtem a gyógyszert, nem is vittem magammal. Gondolom a kibékülésünk éjszakájára is emlékszel. A fa törzsénél, otthon a konyhapulton, másnap délelőtt az ágyban, zuhanyzás közben...gondolom nem kell felsorolnom a helyszíneket és pozíciókat. közelebb ülök hozzád, megfogom a kezed, ha nem húzod el, vagy nem löksz el magadtól.
- Megtörtént. Én sem így terveztem, tudom, hogy ez most egy kicsit sok, de szerelmem, semmi nem fog változni. Szeretlek. Könnyebb lenne, ha beszélnél, ha elmondanád, hogy mi bánt, hogy mi nyomja igazán a szíved. Az, hogy gyerekünk lesz? Vagy attól félsz, hogy téged majd kevésbé foglak szeretni, ha anya válik belőlem? Esetleg attól rettegsz, hogy belőled nem lesz jó apa? Kérlek mondj valamit, könnyebb lenne, ha mindketten tiszta lappal indítanánk és őszintén el tudnánk mondani egymásnak a félelmeinket.
- Frederico! ujjaimmal óvatosan megfogom az állad és magam felé fordítom a fejed, hogy belenézhessek szemeidbe.
- Most gyűlölsz? Vagy el akarsz hagyni? Nem szeretnéd a gyereket? Nem szeretnél engem és a gyereket? teszem fel neked a kérdéseimet és nagyon nagyon nehezen tudom csak visszatartani a könnyeimet, amik a lelkem kötik gúzsba és végig folynának arcomon.

■ ■ Zene ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Fülöp-szigetek, Boracay ••

Tell me your secrets

Fülöp-szigetek, Boracay
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Farkasok kódexe

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 05. Különlegességek :: Városhatáron túl :: Óceáni térségek-