Virágbolt
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Yesterday at 6:31 pm ✥

✥ Yesterday at 2:45 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 9:15 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 8:40 pm ✥

✥ Kedd Okt. 16, 2018 11:04 am ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 8:05 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 4:00 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 10:24 am ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Virágbolt •• Szer. Feb. 14, 2018 9:28 pm

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Virágbolt •• Szer. Feb. 14, 2018 11:54 pm

Azt hiszem, azt mar el lehet konyvelni fel sikernek, hogy a harmadik kavem es egy forro zuhany utan mar nem nezek ki ugy, mintha epp meg akarnek halni. Szerencsere a remesen kinos, Valentin-napi vacsorabol a nemsokara mar ex-baratnomnel ki tudtam magam magyarazni valami kinos es felhalott telefonba motyogassal arrol, mennyire beteg (= masnapos) vagyok, es Ellie anyja, aki hala minden eddigi hazugsagomnak oda meg vissza van ertem, szinte kiabalta a telefonba, hogy maradjak otthon es jobbuljak, en ostoba meg addig ultem a negy fal kozott, amig elfelejtettem, milyen nap van es milyen honap, meg hogy egyaltalan illene, hogy legyen valami eletcelom.
Kezdetnek eleg jo lenne bevasarolni; a harom nappal ezelotti pizza szerintem mar lassan sajat eletere fog kelni a dobozaban, es ha nem akarom, hogy az ejszaka folyaman megfojtson, azt is ki kene dobni, meg takaritani, es igazabol kezdek biztos lenni, hogy ehhez mar takaritoszolgalat fog kelleni, mert ahogy elnezem az egesz kuplerajt, hat... Na igen, a takaritas sosem volt az eros oldalam, es amig meg korabban volt egy lakotarsam, o mindig gondoskodott arrol, hogy a lakasban rend legyen. Aztan meghazasodott es ugy kotrodott el innen, mintha uldoztem volna - azota allando rendszeresseggel volt rendetlenseg, amire lassan ra sem birtam nezni. Csupan gondolatban jegyzem fel magamnak, hogy a nap folyaman keressek egy takaritoszolgalatot, ami esetleg elvallalna a lakasom rendszeres takaritasat, de addig is ki kene innen mozdulnom, mielott megorulok, vagy eggye valok azok kozul az irritalo noob-ok kozul, akiktol annyira razott a hideg.
Nagyjabol negyven perccel kesobb mar az automban ultem, celtalanul kanyarodva hol balra, hol jobbra a keresztezodeseken; a cigarettas dobozomban mar csak ket szal dunhill volt, eppen eleg ahhoz, hogy valahol elobb vagy utobb meg kelljen allnom, hogy vegyek egy ujabb dobozzal. Meg igazabol tankolni is kene, meg egy ujabb kave is jol jonne, hogy elfeledtessem a gyomrommal, hogy kihagytuk a reggelit; es valamiert hirtelen eszembe jut, hogy a sarkon tul van egy viragbolt, ahol lehet kavet kapni.
Ha nem vesszuk figyelembe a tenyt, hogy tok ertetlenul allok azelott, miert lehet kavet kapni egy viragboltban, igazabol ez nem volt annyira rossz otlet; foleg, hogy a legutobbi vizitem utan meg emlekeztem ra, hogy a tulajdonosnak van egy istentelenul puha macskaja, akit kurva szivesen megnyomorgatnek meg egyszer, es talan ez vitt ra vegul arra, hogy az audim a jardara parkoljam (elvegre is olyan tizenot percembe kerult kivenni a rendszerbol a tilosban parkolasert jaro buntetesem), kozvetlenul az uzlet ele, es a visszapillanto tukorben rendezgessem a hajam egesz addig, amig ezerfele nem meredezett, pont ellenkezoen azzal, amit el akartam erni eredetileg. Meg a fulem moge csusztatom az utolso szal cigarettam, mielott kiszallnek es mindenfele creepy stalkolas nelkul, bent van-e a cica, az uzletbe lepnek, megcsongetve a kis csengot, ami az ajto fole volt akasztva.
A cicat egybol kiszurom, ahogy a pulton fekszik; igaz, a tulajdonost nem latom sehol sem, foleg, hogy biztos vagyok benne, ezer ember kozul is felesmernem, igy jobb hijan a macskahoz lepek es kezdek el beszelgetni, ujjaim beletemetve a puha bundaba a fejecsekejen.
- Hat szia, cica, egyedul vagy? Hol a gazdad? - El sem hiszem, mennyire puha;
az ilyen alkalmakkor mindig kedvem lenne orokbe fogadni egy sajatot, de azten mindig eszembe jut, hogy joforman meg magamra sem tudok vigyazni, nem hogy egy macskara,
szoval mi mas maradt meg, mint gyakrabban megjelenni itt es gyomoszolni ezt a cicat?
Elvegre is biztosan elvezi, ha nem igy lenne, biztosan lekapta volna mar az arcom az utolso alkalommal, amikor itt jartam.

Reine & Mabel & Sin

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Virágbolt •• Szomb. Feb. 24, 2018 5:43 pm

Hajdanán imádta a Valentin-napot; már egy hónappal korábban zsongott, mivel kedveskedhetne párjának, milyen új dolgot találhatna ki, mellyel lekörözheti az előző éveket, nagyobb örömet szerezhetne neki. Férje halálával azonban ez a szeretet jóval anyagiasabb formát öltött: virágboltjában ilyenkor kisebb tömeg fordult meg, lefárasztva őt kéréseikkel, cserében olyan pénzösszeget hagyva kasszájában, mellyel kevésbé bánta, hogy a pult ezen felén kellett állnia.
Az idei Valentin-napon az egyetlen vonzalom, amit tapasztalt, az a gravitációs, mi elragadta munkaeszközeinek majdnem felét, ahogy javarész mindig fél kézzel próbálta megkaparintani őket. Nincs oka panaszra, hisz sikerült egy kevés nyereséggel zárnia a napot, azonban a levágott drótvégek és rózsatövisek között nem szívesen volt kedve a padlót mászni, okj-s fakírképzésre még nem futotta keretéből. Most viszont, mikor az egyetlen elfoglaltság, mely eszébe jut, kedvencének megnyírása, kénytelen megtenni, hisz sikerült olyan mélységekig elrúgnia a legélesebb ollóját, melyet még partvisa sem ért el. Legszívesebben ott is hagyná az idők végezetéig – vagy legalábbis a következő meszelésig, mikor muszáj lesz valahogy eltolnia a bútort, hogy hozzáférjen a mellette lévő falfelülethez-, azonban égető szükségét érzi a megkaparintásához, hogy megfazonírozza macskáját.
Megáldották az égiek ezzel a szőrös jószággal: tipikus papírnehezék, általában nem mozdult el onnan, ahová letette, csak hajnalban mutatott némi aktivitást, mikor rátör a rohangálási kényszer, vagy nyávogott a kelleténél hangosabban, ha rájött a romantikázhatnék; az egyetlen problémája a hatalmas szőrmennyiséggel akadt, mely miatt a lakása gyakran úgy néz ki, mintha a legnagyobb hóviharban hagyta volna nyitva ablakát, s a napi fésülgetés ellenére sem győzi vagdosni belőle az elnemezesedett szőrcsomókat.
Akciója reménytelennek bizonyul; noha karja szerény étrendjének és aprócska termetének köszönhetően befér a szűk résen, azonban túl rövid hozzá, a csomagolópapír gurigájával pedig, mellyel próbálta közelebb húzni, még beljebb tolta. Nincs szándékában ilyen hamar feladni a küzdelmet, az ajtó fölé aggatott csengő azonban erre próbálja késztetni; először nem igazán foglalkozik vele, általában kell egy kis idő, míg azt gondolják, nincs itt és zsebre tesznek valamit, de a roppant kínos flörtölő duma azonnal felkelti figyelmét, nem az a fajta, aki hagyja elszállni a lehetőséget, hogy még kellemetlenebbé tegyen egy szituációt.
- Az igazat megvallva nincs gazdám- szólal meg miközben kissé erőlködve előmászik a pult takarásából, lassan mont blanc-i magasságokba tekint, s vissza munkaasztalára, realizálva a valós helyzetet - Oh, Limbohoz beszélsz - közli a nyilvánvaló tényt pókerarccal, leplezve kudarcának realizálását, majd megüti fülét a macska hangos dorombolása, melyet büszke tulajként képtelen szó nélkül hagyni – Úgy tűnik, imád téged.
Lágy mosollyal arcán figyeli a párost, nincs szíve megzavarni őket azzal, hogy rákérdezzen, miért is érkezett; a „baszdmeg” csokrával kissé egyedi, de szívesen látott vendég, főleg a váratlan mentőakciója miatt, melyet még azóta sem volt lehetősége megköszönni neki. Felhívhatta volna, vagy legalább egy smst küldhetett volna neki, hisz a névjegykártyáját még most is őrizgeti, azonban ez még nem jogosítja fel arra, hogy felvegye vele a kapcsolatot. Most viszont keresve sem találhatna jobb lehetőséget erre, így miután hagyott egy kis időt, hogy kiélvezzék egymás társaságát a cicával, sort ejt rá
- Izé… - vár egy kicsit, remélve, hogy ezzel felkeltette a figyelmét - Kösz a múltkorit. Hülye helyzet volt, de nélküled biztos rosszabb lett volna. Meghálálhatom valahogy? Esetleg meghívhatlak egy kávéra? – Ezzel kicsit sem közelíti meg a másik tettét, ki megmentésével számára a helyi batmanné avanzsálódott, de fogalma sincs, miféle hálát preferálna inkább a másik, túl keveset tud róla, hogy eltalálja ízlését.
Mabel & Sin & Reine
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Virágbolt •• Kedd Márc. 06, 2018 12:11 pm


to Sin and Reine

Óvatosan egyensúlyozom a laptopomat a térdemen. Egy holland gyerek tehetségkutató megy éppen, vagyis egy-egy kiragadott fellépés, mivel hiába nézném meg az egészet, nem értenék sokat. Ennek ellenére szeretem hallgatni, mindig elképeszt, hogy mennyire picik és ennyi önbizalmuk van. Azt hiszem, rólam nem lehet gyorsan megmondani, hogy mennyire szorongok, főleg szociális szituációkban. De lehet, hogy csak ezzel nyugtatom magam, és igazából mindenki tudja, hogy nem vagyok annyira nyitott, extrovertált személyiség, mint szeretném.
A gép már a következő ajánlott videót játszaná le, így megállítom. A telefonomra pillantok, Aungus neve villan fel a képernyőn, az üzenet csak kérdőjelekből áll. Lemondtam a Valentin-napi randevút. Ira már hív is, egyszerűen csak kinyomom. Tudom, hogy most megbántottam őket, de nem éreztem késznek magam, vagy egyszerűen elégnek, hogy beszéljek velük. Az iskolában is kerülöm őket, talán az egyetlen hely, ahol láttak az a rajz szakkör volt. Ott valahogy ki tudom kapcsolni az agyam azon részét, ami folyamatosan aggódik, azon kattog, hogy mi lesz, ha megtudják, hogy terhes vagyok. Olyankor úgy érzem, hogy még semmi sem változott hármunk közt.
Tisztában vagyok vele, hogy ez butaság, és valamikor meg kell tudniuk, és jobb, ha tőlem tudják meg. Nem akarom elképzelni, hogy egy iskola öltözőjében elsuttogott pletyka alapján kelljen rájönniük. Pedig ez egyre inkább kezd valósággá válni, mivel lassan látványosan is terhes vagyok.
Kimászok a takaróból és párnákból épített vackomból, hogy a tükör elé álljak. Felhúzom a pólómat, és meg kell, hogy állapítsam, hogy csak egy egész pici, de egy igenis észrevehető púp kezd növekedni a hasamon. Néha-néha, ez örömmel tölt el, belegondolni, hogy itt fog kúszni, mászni, szaladgálni egy hús-vér kisbaba, el kell, hogy mosolyodjak. Ebből a gondolatból erőt merítek, szeretnék mindent megadni a babámnak, és ebbe beletartozik az apukája. Behuppanok az ágyamba, hogy zenét indítsak. Halk duruzsolásba kezd a laptopom, egy picit feljebb tekerem a hangerőt. Még nem tudom, hogy tényleg elindulok-e, nem érzem magam elég bátornak a feladathoz.
Mindenesetre valamit kezdek a fáradt arcommal, hogy prezentálhatóan nézzek ki. A hajamat szoros fonatokba kényszerítem. Szeretnék alkalomhoz illő ruhát venni, de mind túl szoros, túlságosan is nyilvánvalóvá téve a pocakomat. Pocakomat. Kezdek úgy gondolkodni, mint egy igazi kismama, amit egyrészről akár sikerként is el lehet könyvelni. Még is furcsa ízt hagy a számban a szó. Valamiért szeretném, ha boldogabbá tenne, ha a várandósság minden percét örömmel élhetném meg.
Nem így képzeltem el a dolgot, még véletlenül sem tizenhét évesen, egy még csak alakuló kapcsolatban. Hiába szeretem Irát és Angust, hiába tudom, hogy mind a ketten jó apák lennének, ha nem is a megszokott, szoros társadalmi normáknak megfelelően. Ami számomra egyáltalán nem hátrány. Végül csak felkapom az első kezembe akadó ruhadarabokat, a táskámat a vállamra akasztva indulok el.
A busz ablakából figyelem őket, a szőke hajú fiú nagyra tátja a száját, miközben a Ira egy jól irányzott dobással beletalál a szájába. Majd szabad kezük összeér, mintha csak egymást keresték volna a fűre terített pokrócon. Óvatosan megcsókolják egymást. Ebben a pillanatban feleslegesnek érzem magam. Ez nem sokszor szokott velem előfordulni. Főleg nem, amikor róluk van szó. Mindig azt éreztem, hogy én vagyok a ragasztó a kapcsolatunkban. Francba. Elbőgöm magam, de nem a filmszerű, egy-egy könnycseppet hullatós fajta sírás ez. Megrázkódnak a vállaim, mélyből tör elő belőlem valami, amit szerettem volna, ha nem jön ki belőlem. A busz eközben elindul, emlékeztetve, hogy a világ akkor is folytatódni fog, ha nem akarom.
Végül a következő megállónál kiszállok, és nagyon nem tudom, hogy igazából hol vagyok. Csak találgatni vagyok képes, azt is kevesebb sikerrel. A farmerkabátom végével törölgetem a szemeim, miközben egy kellemes kép mellett haladok el. Egy virágbolt az, rögtön megcsap a kellemes növény illat, így muszáj bemennem. Még akár vehetek egy „Gratulálunk, tini apuka lettél” vagy egy „Azt hiszem szakítanunk kell” csokrot is.
— Jó estét! — köszönök automatikusan, mikor belépek az üzletbe. Szipogok egyet, bár próbálom összeszedni magam, a terhességi hormonok kissé megnehezítik ezt a dolgot. Először csak nézelődőm, a kaktuszok a kedvenceim, de igazból próbálom összeszedni minden bátorságom, hogy oda menjek a pulthoz. Mikor meglátom a macsekot egy picit könnyebb lesz minden, de nem merem csak úgy megsimogatni. Az igazság az, hogy még sosem volt kisállatom. Nem tudom hogyan is kéne viselkedni köztük, csak úgy megdögönyözöm, mert irtó cuki, vagy először meg kell kérdezni a gazdától?
— Öhm — a hangom még mindig túl vékony — Szabad? — nyújtom a kezem a cica felé.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Virágbolt •• Vas. Márc. 11, 2018 7:14 pm

Az ujjaim valami pogany elvezettel temetem a cica puha bundajaba, vegigcirogatva az allat hatat, arra varva, hatha dorombol is majd; nem tudom, mi vesz ra, hogy el is kezdjek beszelni hozza, mert hat gondolom, minden normalis embernek eszebe sem jutna beszelni egy macskahoz, de mivel epp nem latok senki mast a kozelben, szinte kenyszerszeruen szolok az allathoz. Aztan persze majdnem elvisz a szivroham, amikor valaszol nekem; beletelik par masodpercre, hogy egyaltalan nem a macska szolalt meg, hanem a gazdaja, aki egesz eddig a pult alatt rejtozkodott. Csak tudnam, miert?
- Hidd el, hogy ha hozzad beszeltem volna, valamivel kevesbe gaz modon tennem. - Eleresztek egy apro, szorakozott kacajt, ahogy a cicarol a lanyra emelem a tekintetem; igaz, csupan a masodperc egy apro toredekere, mert aztan megint a macskara nezek, aki hangos dorombolassal adja tudomasomra, mennyire elvezi, hogy simogatva van. Akkor ezek szerint most macska-barat vagyok? - Azt hiszem, en is ot, meg annak ellenere is, hogy a kapcsolatunk eleg rovid es... Inkabb valtsunk temat, mielott teljesen lejaratom magam.
Nem tudom, ez utobbit miert mondom ki hangosan is, mikozben csak gondoltam ra; lehet, a faradtsag es a koffein hianya teszi, minden esetre orok halat adok az egieknek, hogy vegul tenyleg temat valtunk. Legszivesebben mondanam neki, hogy semmiseg volt, mindenki masert megtettem volna, de aztan rajovok, hogy kurvara nem kockaztatnam barkiert a lehetoseget, hogy pofan legyek baszva; igaz, a magam szazkilencven-valamennyi centijevel eloszor is az illetonek fel kellett volna allnia egy szekre vagy valamire, es hat ketlem, hogy minden reszeges molesztalo hordana maganal egy samlit, meg hat...
- ...ugyan, nincs mit. Mondanam, hogy maskor is, de nem hiszem, hogy kedved lenne megismetelni az egeszet meg egyszer. - Elgondolkodva billentem felre a fejem, ahogy a lany arcat kezdem el furkeszni; igazabol mondanek meg valamit, de vegul az utolso pillanatban gondolom meg, apro, szelid mosolyra vonva az ajkaimat. - Egy kave tokeletes lenne... Meg mindig tul sok a ver a koffeinemben ahhoz, hogy normalisan funkcjonaljak.
Es igazabol visszaternek annak az estenek az emlegetesehez, csak hogy megdicserjem a koncertjuket legalabb; igaz, taktikusan kihagytam volna azt a reszet, amelyikben elismerem, hogy igazabol csak veletlenul keveredtem oda, mert az egy szem baratom baszott megjelenni a kocsmaban, ahol talalkoztunk volna, szoval csak ugy tovabbmentem az elso helyre, ami szembejott velem. Errol nem kellett tudnia; meg igazabol amikor mar ott voltam, egeszen tetszett a koncertjuk is, szoval miert jarattam volna le magam azzal, hogy a kelletenel joval tobbet pofazok? Igaz, vegul egy szot sem szolok, mert a kis monologomba belevag az ajto fole akasztott csengo csilingelese; aztan a latoteremben megjelenik egy apro lanyka, talan meg alacsonyabb, mint az elottem allo, es egy pillanatig elgondolkodok azon, hogy vajon Liliputfalvan vagyok-e, vagy csak en nottem tul magasra; de ahogy o kozelit a pult fele, en taktikusan odebb huzodok, hogy helyet csinaljak neki, elvegre is... Nem viragot venni jottem.
- Hat, en nem kerdeztem meg, hogy szabad-e, es nem harapta le a kezem, szoval szerintem te is megsimogathatod. - Bar tudom, hogy a kerdes nem nekem szolt, nem birom megallni, hogy bele ne szoljak; bar nem tudom, mit fognak majd ra reagalni, mert hat... Csak nem tudom. Ilyenkor szeretnek gondolatolvaso lenni... Legalabb biztos lehetnek abban, hogy nem pakolom magam kellemetlen helyzetekbe. - De ne is figyelj ram...Honnan is tudhatnam.
Felszegen vonok vallat, ahogy eloasom a telefonom a zsebembol es elkezdem nyomkodni, mintha valami fontosan csinalnek; elvegre is ha nem pofazok bele tobbet ebbe a beszelgetesbe, akkor a lany csak fogja majd, amit akar, es elmegy, ugye? Es lehet, ez onzo dolog volt tolem, hogy a munkaideje alatt akartam Reine-t a magamenak tudni, legalabbis beszelgetes teren, de hat... Nem zavarhattam. Foleg, hogy en peldaul nagyon morcos lettem volna, ha valaki munka kozben baszogat, szoval... Harom percre fogd be, Sin Carter, kepes vagy ra.

Reine & Mabel & Sin

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Virágbolt •• Szer. Jún. 06, 2018 3:44 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Virágbolt ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Virágbolt
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Yamanaka birtok
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» Szabad Játék (1)
» [Küldetés] A virágmező
» Medúza nővérek és a fénylő virágok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-