Abraham lakása
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 1:52 pm ✥

✥ Today at 11:04 am ✥

✥ Yesterday at 10:09 pm ✥

✥ Yesterday at 9:34 pm ✥

✥ Yesterday at 8:05 pm ✥

✥ Yesterday at 4:00 pm ✥

✥ Yesterday at 10:24 am ✥

✥ Yesterday at 9:36 am ✥

✥ Vas. Okt. 14, 2018 3:59 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Abraham lakása •• Csüt. Feb. 15, 2018 4:34 pm

*****
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása •• Csüt. Feb. 15, 2018 6:48 pm

Abe&Roxy

Leparkolom a kocsimat, és felsétálok a másodikra, ahol a lakásom van. Kicsit hosszú volt ez a nap, és elég fárasztó, szóval most aztán tényleg jól fog esni egy frissítő fürdő. Még ránézek az órámra azért, hogy időben vagyok-e, de úgy néz ki, igen. Olyan fél órával későbbre beszéltük meg, hogy átjön Roxy, addig rendbe tudom kapni magamat én is. Nadine szinte letarol, amint belépek a lakásba, én pedig csak vigyorogva vakargatom meg a füle tövét. Ledobom a kabátot magamról, utána adok neki valami kaját. Míg ő eszik, én eltűnök a fürdőben, és vagy negyed óráig bent is vagyok, mert túl jól esik a forró víz.
Megtörlöm a hajamat, és ellépek valami itthon ruhát magamra kapni. Ilyet utcára nem hordanék, de itthon bőven megteszi, és Roxyval is van már olyan kapcsolatunk, hogy nem különösebben zavarja a másikat, ha kicsit lezserebbre fogjuk a dolgokat. Valami melegítő nadrágot felszedek magamra, egy atlétát, és egy kardigánt, amit félig felhúzok.
Kicsit furának tartottam, hogy mostanság nem jelentkezett Roxy, nem beszéltünk szinte egy szót sem, pedig azelőtt ha nem is napi szinten, de legalább kétnaponta váltottunk legalább pár szót, vagy akár találkoztunk. Ez már eltart két-három hete, szóval mindenképpen úgy gondoltam, hogy beszélnünk kéne, hogy mi a fene van. Pikkel-e rám esetleg valami miatt, vagy csak szimplán megunt. Ezért is hívtam fel, hogy ha lenne kedve, jöjjön át valamelyik este hozzám, kicsit beszélgetni, meg hogy eltölthettünk egy kis időt a másikkal. Azt is hozzátettem, hogy én nagyon örülnék, ha jönne, mert már hiányzik azért rendesen, hogy beszélgessünk egy jót. Szerencsére rábólintott. Így hát egyeztettük a naptárainkat, és a ma este lett esedékes. Nem nézegettem az órát, a kanapén tévéztem a kutyámmal, míg vártam a csengőt, vagy hogy a telefonom megcsörrenjen. Végül meg is történik az egyik. Felállok, majd odasétálok az ajtóig, amit megszokásból kulcsra zártam. Elfordítom, majd kinyitom, és féloldalas mosolyra húzódik a szám széle. – Szia Roxy – ha látom, hogy ő is örül azért nekem, akkor köszöntöm őt úgy, ahogy mindig is szoktuk a másikat – egy öleléssel. Aztán pedig beljebb invitálom. – Gyere csak be – amint beljebb lép, bezárom az ajtót magunk mögött, és követem őt. – Hogy vagy, Roxy? Kérsz esetleg valamit? Vizet, gyümölcslét, valami erősebbet? – amennyiben pedig választ valamit, úgy azon nyomban indulok is meg a konyhába, hogy tölthessek akármelyikből is szeretne inni most.


 
   
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
69
● ● Reag szám :
61
● ● Keresem :
Hugi és bátyó
● ● karakter arca :
Matt Bomer


Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása •• Szer. Feb. 21, 2018 8:11 am

Abe && Roxanne
Please stay with me and don't push me away

Nem volt célom, hogy kerüljem a legjobb barátomat, csak sosem jöttek ki úgy a dolgok, ahogyan szerettem volna. Ha éppen nem vizsgálatokon voltam, akkor Lenyvel ismerkedtem és nem is tudom, már akkor is tudtam, hogy ő egy olyan srác, akivel jobb vigyázni, de én hülye egyszerűen nem hallgattam arra a belső hangra... Talán, ha aznap nem megyek be abba a bárba, akkor minden máshogy alakult volna és most nem várnék ikreket egy nagyon, de nagyon gazdag férfitól. Hogy hányan tudtak a terhességemről? Kevesen, nagyon is kevesen, legalábbis az én baráti körömből, ami kifújt anyában és Abe-ban. Neki sem tudom, hogy hogyan fogom elmondani ezt az egész hülye helyzetet, amibe belecsöppentem. Kissé félek attól, hogy hogyan fog reagálni, talán majd elítél, talán majd elmegy tőlem a kedve, bár szarul esne, de megérteném, felelőtlen voltam. Jobban kellett volna vigyáznom, felnőtt nő vagyok és az isten szerelmére az egészségügyben dolgozom. De ha már így alakult, nem tudok mit tenni, mint elfogadni a helyzetet és kihozni a legtöbbet belőle.
Ma délelőttös voltam, aminek nagyon örültem, hisz a múlt hetem elég hosszú volt, talán túl hosszú és többet voltam éjszakás, mint szerettem volna. Talán kéne beszélnem ma egy kicsit Lenyvel, de nem tudom rávenni magam, furcsa érzéseim vannak vele kapcsolatban, elég furcsa. Bár eltudnám magyarázni, de inkább bedugom a fülemet és rányomok egy random számra, Julia Michaels - Heaven megy, milyen ironikus.. "Azt mondják minden jó fiú a mennybe kerül, de a rosszak elhozzák neked a mennyt."Olyan klisés, olyan... Igaz. Tényleg elhozni a  mennyt. Mindegy is, inkább próbálom túlélni ezt az utat és meg kell mondanom, hogy talán kicsit nehezebben megy, mint én azt szeretném. A mellettem ülő néni ,hát nem akarok bunkó lenni, így azt mondom, hogy kurva büdös és most nem az átlagos öreg szagról beszélek. Már csak húsz perc, húsz perc és leszállhatok, majd öt perc sétával később pedig a kórháznál is vagyok. Hát kezdődjön a nap.
Azt hittem, hogy a napom fénypontja az a pelenkacsere volt, hisz a csecsemőknél voltam, de a két férfi hívása meglepett, Leny és Abe is hívott. Kérdés sem volt, hogy kit fogok választani, hisz az egyiket mostanában eléggé elhanyagoltam és úgy éreztem, hogy ma elég erős vagyok ahhoz, hogy elmondjak neki mindent a terhességemről. Nagyon remélem, hogy megfog érteni, hogy nem fog megváltozni a barátságunk, hogy majd megölel és lelkileg támogatni fog. Be kell vallanom, hogy félek és ez rám nem volt jellemző, sosem szerettem másokhoz kötődni, most mégis engedtem... Fontoa volt nekem és még sosem volt legjobb barátom, azt hittem hogy csak butaság és fepesleges lenne, most mégis attól félek, hogy elveszítem őt. Tisztában vagyok azzal, hogy ha Lenyvel rosszul alakulnak a dolgok, akkor Abe ott lesz mellettem és lássuk be, nagyon is benne van ez a pakliban.
Végül percekig állok lent a hidegben, megtudom csinálni, elfogok neki mondani mindent, megfogok nyílni és megérti majd a helyzetet. Hiszek benne. Végül megnyomom a csengőt, ő pedig ajtót nyit nekem én egy nagy mosollyal már lépek előre egy ölelésre és jó szorosan húzom magamhoz. - Szia. Hiányoztál. - mondom neki és komolyan is gondoltam, hiányzott nekem. Majd mikor beinvitál csak belépek azon az ajtón és hát megállok a nappaliban. Nem tudom, hogy le kéne e ülnöm vagy inkább álljak. Azt sem tudom, hogy hogyan mondjam el, így pár másodpercig csak hallgatok. - Terhes vagyok. - egyenesen a szemébe mondom. Hát... talán felvezethettem volna, de jobbnak láttam, ha lényegre törő leszek. Ha véletlen viccnek hinné és elkezdene röhögni, én nem röhögök, halál komolyan nézek rá.

■ ■ Zene ■ ■ Béna, de lesz jobb ahwie  ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása •• Hétf. Márc. 05, 2018 11:02 am

Kíváncsian vártam, hogy vajon hogyan fog alakulni ez a mai este. Szeretném, ha sikerülne megbeszélnünk minden félreértést, vagy csak tisztázni a dolgokat. Nem tudom, eleve mi gondja lehetett Roxynak velem, hogy az elmúlt időszakban ilyen mértékben elkerült engem, de biztosan megvolt rá az oka. És ha már belement a találkozóba, akkor valószínűleg nyitott is arra, hogy ennek a végére járjunk. De felesleges túlzottan előre terveznem, mert ezt a forgatókönyvet nem (csak) én írom. Mindenesetre az biztos, hogy nagyon jó lesz végre újra látni őt. Hiányzik már.
Jól esik látni, hogy ő is örül a jelenlétemnek és annak, hogy láthat, mert a mosolyából nem igazán tudok másra következtetni. Nem úgy tűnik, mintha csak a kedvemért magára erőltette volna ezt, hanem őszinte mosolyról van szó. Az ölelését érezve pedig végképp nem is lehetne másra gondolni. – Te is nekem! – felelem neki mosolyogva, mielőtt beinvitálnám. Az ajtót bezárom mögötte, és felé fordulok a kérdésemmel. Ő mégsem felel, csak áll egy helyben, valamit mondani akarva. Aztán rám zúdítja.
A meglepettség jelei nem tévesztik el az arcomat, és ezt láthatja is rajtam, hogy pár pillanatra lefagytam. A következőkben viszont vigyorogva lépek közelebb hozzá és ölelem magamhoz jó szorosan, éppen csak nem kinyomva belőle a szuszt – na jó, ez is túlzás. – Hát ez egy nagyon jó hír, Roxykám – mondom neki mosolyogva, ahogy a karjain simítok végig kezeimmel és mosolyogva nézem őt. – Akkor az erősebb kizárva… Hozok valami gyümölcslevet, te addig foglalj helyet a nappaliban, jövök egy pillanat múlva és elmondasz mindent. Nadine-nal addig elvagy egyébként is, úgy is imád téged – kicsit bepörögtem, nem tagadom, de hát nagyon örülök ennek a hírnek. Gyorsan megyek is egy pohárért és hozok bele valami multivitaminos gyümölcslevet – ez volt éppen itt – meg egy kis mogyorót, majd leülök mellé a kanapéra és odaadom neki a poharat, a kis tálkát meg az előttünk lévő asztalra rakom. Térdére teszem az egyik kezemet, és úgy nézek rá. – Na mesélj, Roxym. Ki a szerencsés? Hanyadik hétben vagy? Minden érdekel – és láthatja rajtam, hogy teljesen komolyan is gondolom ezt. A mosolyt viszont, ha akarnám sem tudnám letörölni az arcomról.


 
   
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
69
● ● Reag szám :
61
● ● Keresem :
Hugi és bátyó
● ● karakter arca :
Matt Bomer


Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása •• Vas. Márc. 18, 2018 1:12 am

Féltem, eléggé féltem, hogy mi lesz, ha Abe megfogja tudni, hogy terhes vagyok és nem is egy babát, hanem rögtön kettőt is várok. Nem, nem szerettem volna kerülni őt, hanyagolni meg végképp nem, csak az élet így hozta és mostanában több időt töltöttem Lenyvel, ami szerintem természetes, mégis csak meg kell ismernem a gyerekeim apját. Nem, nem szerettem volna ilyen fiatalon és ilyen körülmények között teherbe esni, sokkal jobb lett volna, ha olyan harminc évesen kerül erre sor, de ami megtörtént, az megtörtént. Mégis olyan furcsa és megmagyarázhatatlan dolog, boldog vagyok, hogy terhes vagyok, talán nem éppen a tiszta szerelem gyümölcsei, de én nagyon várom őket és elmondhatatlanul a karjaimban akarom őket tartani. Nem tudom, hogy ez amolyan átlagos női dolog, de abban biztos vagyok, hogy a legtöbb anya hasonlóképpen van a dologgal, mint én. Ki ne szeretné a saját vérét, akit jó esetben kilenc hónapon át hordoz a szíve alatt?
Aztán pedig csak megölelem és a válasza még szélesebbé teszi a vigyort az ajkaimon. - Te nekem jobban. - még szorosabban ölelem magamhoz őt, talán már ő is érzi, hogy ez sokkal erősebb a megszokott öleléseknél. Talán nem ez lenne a megfelelő alkalom, hogy elmondjam neki, hogy mi történt velem az elmúlt időkben. Végül pedig csak elmondom és már várom, hogy elküldjön és megutáljon, de ez nem következik be. Aztán mikor azt mondja, hogy ez nagyon jó hír, lesokkolódom és csak állok itt, mint valami szerencsétlen. - Te most nem utálsz engem? - csúszik ki a számon a kérdés, ami igen butaságnak hangzik, de hát... Nem tudom, egyszerűen hihetetlen számomra, hogy semmilyen negatív megítéléssel nem jár velem szemben. Csak nézem őt, ahogyan elindul a konyha felé. Végül pedig leülök a kanapéra és nézem, ahogyan a kezembe nyomja a poharat.
Nem tudom, könnyen gyűlnek a szememben, ez a megkönnyebbülés könnyeim... - Elmondhatatlanul szeretlek. - mondom neki, majd a kezére rakom a kezemet és megszorítom azt. - Családom helyett a családom vagy. - mondom neki mosolyogva, majd letörlöm azt a kósza könnycseppet az arcomról. Nem tudom, hogy hogyan kezdjek bele, hogy hogyan mondjam el neki a részleteket, így inkább kortyolok egyet az üdítőmből és a szemeibe nézek. - Ikrek és a tizenhatodik hétben vagyok. - válaszolok az egyszerűbb kérdésekre, aztán egy nagy sóhaj keretében pedig beleharapok az ajkamba. Hogyan mondhatnám el neki? - Igazából... Az egyik este keretében elmentem egy bárba, összefeküdtem egy férfivel és nem sokkal később rájöttem, hogy terhes vagyok. Nem is volt kérdéses, hogy megtartom őket. - mondom neki, majd a poharamat kezdem vizsgálni. Sóhajtok még egyet és megint Abe szemeibe nézek. - Az apjukkal most kezdtem el ismerkedni, ő is szeretné a gyerekeket és ki tudja, talán még lehet hogy jó apa lesz. - mondom neki és nagyon remélem, hogy nem fog elítélni engem, nem fog megutálni és nem fog elküldeni.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása •• Pént. Jún. 08, 2018 11:23 am

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása •• Hétf. Jún. 11, 2018 7:57 am

- Monique! – kiállítottam el magam, amikor már majdnem indultunk, de ő egyszerűen beletörölte az aprócska kezeit a csinos nyáriruhácskájába. – Mit fog gondolni Abe bácsi, ha így lát meg? – tettem fel a költőikérdést a hercegnőnek, mire ő megszeppenve nézett rám. Ne is próbálkozzon, mert most nem oldja meg a bociszemeivel a dolgokat.
- Most akkor nem megyünk? De én mennnnyiii akajoook… - mondta durcásan, mire megráztam a fejemet is. Morcosan néztem rá, mire ő összefonta a karját maga előtt, hogy már pedig nem adja meg magát.
- Így biztosan nem, mehetünk másik ruhát felvenni, ez mehet a szennyesbe, de jobb is lesz, ha be is áztatjuk és majd utána. – mondtam neki komolyan és az orrára koppintottam. – Gézengúzom. – mire ő csak kinyújtotta a nyelvét és elnevette magát. Félóra késéssel végül sikerült is elindulni az unokatestvéremhez. Régebben sokat beszélgettünk, de aztán katona lett belőle, meg el is költöztek előtte már egy másik vidékre. Amióta pedig én is felkerültem, ő meg vissza. Azóta is ritkábban találkoztunk. Mind a ketten felnőttünk és megvolt a saját kis életünk. Ezen szerettem volna változtatni, amikor kicsit több mint féléve felhoztam neki is, hogy lehet ideje lenne a régi időket visszahozni. Kíváncsi vagyok arra, hogy mennyire is fog sikerülni. Remélhetőleg a család még mindig családot jelent nálunk is.
Könnyedén megtaláltam a megadott címet. Sietve parkoltam le a ház előtt, majd kisebb habozást követően leállítottam a motort is. Kivettem a táskámat, majd pedig a lányomért mentem, hogy kivegyem a gyerekülésből, miközben szorongatta a kishátizsákját, amibe a játékait készítette össze.
- Énnn szerejem Abe bácsit, anya… - mondtam mosolyogva, miközben kézen fogva sétáltink el a kapuig, hogy utána csöngessünk és várjuk türelemmel. Ha pedig volt kutya is a háznál, akkor Mon még izgatottabban várta azt, hogy végre beengedjenek mindig. Mindig is imádta a kutyákat és szeretne egyet otthonra is. Ezt már többször a tudtunkra adta, de mi még nem döntöttünk róla. Egyelőre elegendő három gyerekkel elbírni, ha éppen a férjem is annak nevezhető. Nem hiányzik még egy blöki is mellé.


 ■ ■  ■ ■credit



Thank you for staying even if you had every reason to leave. Thank you for making it easier when life gets hard.
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
53
● ● Keresem :
broken boy
● ● karakter arca :
Ana de Armas


Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása •• Csüt. Jún. 14, 2018 10:17 am

Néhány perc volt csak az időpontig, addig én befejeztem a főzést is. Csináltam egy kis kacsacombot, amihez van lilakáposzta, meg egy kis krumplipüré is, de rizst is csináltam, amelyiket inkább szeretnék. Nekem mindkettő jó, és kárba sem fognak veszni, mert úgy is fogok pakolni egy keveset nekik, hogy vigyen haza belőle. Raádásul tudok még a köretekhez húst főzni, ha úgy adódna. Aligha szoktam én bármilyen ételt is kárba veszni hagyni, inkább addig nem főzök, míg nem szükséges. Elvagyok én egyfajta étellel akár 4 napig is, főleg ha csak egyszer eszek belőle – mert mondjuk többre nincs is időm, mert épp a kórházban vagyok.
Rég láttam már őket, ezért lebeszéltük, hogy átjönnek hozzám és eltöltünk egymással egy kis időt a régi idők javára. A sütőben hagyom a sültet, a többin pedig mind rajta pihen a fedő, hadd legyen jó meleg, mire megérkeznek. Még jó is, hogy így tettem, mert addig még egy rövid sorozatrészt is meg tudtam nézni, míg ők ideértek. Gondoltam, hogy nem fognak pontosan érkezni, a kicsi miatt elég nehézkes is lenne tartani a precizitást. Addig Nadine is ott pihent mellettem a kanapén, ölemben pihentetve magát. Imádom ezt a kutyát, az meg csak plusz, hogy milyen kis puha és selymes a bundája, amit már-már élvezet, ha simogathatok. Ő pedig élvezi is, szóval mindkét fél számára ez egy nagyon előnyös plusz.
Végül olyan fél óra késéssel érkeznek meg, de meghallom a csengőt és már megyek is ajtót nyitni. – Na, hát sziasztok – köszöntöm őket mosolyogva, adva egy puszit az unokatestvérem arcára, majd leguggolva a kislányhoz és oldalra fordítva a sajátomat, várva a kötelező puszit az ő részéről is. Imádom a kiscsajt is, és ő is szeretett mindig velem lenni – mondom ezt úgy, hogy még nem is olyan idős. Aztán pedig már baktat is felénk a kutyám, akinek szerencsére van annyi esze, hogy ne összeugrálja őket, hanem csak köszönteni jöjjön oda. Megszagolgatja őket, közben ő is már-már várva a simogatós köszöntést a többiektől. – Mi tartott eddig? – kérdezem Madie-től kedvesen, egyáltalán nem számot kérően. Sejtem, hogy nem lehet nehéz a gyerekekkel, de azért gondoltam mégis rákérdezek, hogy mi volt a pontos ok.


 
   
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
69
● ● Reag szám :
61
● ● Keresem :
Hugi és bátyó
● ● karakter arca :
Matt Bomer


Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása •• Vas. Jún. 17, 2018 10:07 am

Néha olyan érzés fog el, hogy soha nem indulunk el, amikor ennyit kell készülődni a lányommal. Pedig biztosan nem tőlem látta az órákon át készülődést, hiszen nagyon ritka az, amikor annyi időt töltenék el a tükör előtt. Mindig is inkább a természetességet pártoltam, mintsem a vakolatot, amivel a mai fiatalság ajándékozza meg magát és teszik tönkre vele a bőrüket. Mindegy is, hiszen ha éppen nem az a gond, hogy mit vigyünk magunkkal, vagy vegyen fel, akkor biztosan történik mindig baleset, mint ma reggel is. A nagy kapkodásban pedig teljesen kiment a fejemből, hogy netán üzenhetnék is, hogy kések, de ha gyerekkel van az ember, akkor eléggé benne van a pakliban a késés. És szerencsére ez még nem is egy hivatalos találkozó volt, így akkora gond nem lett belőle, hogy nem szóltunk a késésről.
- Szia! Bocsánat a késés miatt! – mondtam szabadkozva a nagy ölelkezések és puszik közepette. Amint viszont meglátta a kutyust a leányzó máris nem volt olyan érdekes Abe bácsi se. Be kellett neki is érnie azzal, hogy csak egy puszit zsebelt be, mert a leányzó máris a kutyushoz rohant. Arcát a bundájába temette, miközben apró kezeivel simogatta az ebet. – Volt egy kisebb baleset, ami miatt át kellett öltözni. – feleltem könnyedén, miközben szép lassan mindenki beljebb sétált. Kíváncsian pillantottam körbe, majd kicsit tanácstalanul is, hogy a cipőt le kell-e venni, ha igen, akkor kibújtam belőle és a lányomat is elkaptam, mielőtt összejárkálná a házat, hiszen a következő pillanatban már meg is indult a kutyával.
- Remélem, hogy nem terveztél valami programot, vagy ha igen, akkor nyugodtan mond és nem zavarunk sokáig. – kezdtem bele, hiszen fogalmam sincs, hogy mennyire is szabad ma. Eleve ő is orvos, igaz én otthagytam a kórházat, de ő még mindig ott dolgozik, ahogyan a férjem is. – Mi újság? Hogy vagy? – kérdezősködtem újfent, hiszen nagyon is érdekelt, hogy mik történtek vele, régóta nem láttuk már egymást. Régebben pedig sokat beszéltünk. Szerencsére a gyerekek könnyedén megszerették őt, amikor újra visszacsöppent az életembe, ahogyan azt hiszem Lemonnal is egész jól kijönnek.
- Uhh, mielőtt elfelejteném két hét múlva lesz Jonathan születésnapja. Szombaton tartjuk, el tudsz jönni vagy dolgoznod kell? – pillantottam rá kérdőn, miközben esélyesen már a kanapén foglaltam helyet a nappaliban. Mostanság kicsit szétszórt vagyok, de dolgozni, háztartást vezetni és anyának lenni olykor nagyon nem egyszerű, de remélhetőleg soha nem fog összedőlni a kártyavár és minden rendben lesz otthon.

 ■ ■  ■ ■credit



Thank you for staying even if you had every reason to leave. Thank you for making it easier when life gets hard.
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
53
● ● Keresem :
broken boy
● ● karakter arca :
Ana de Armas


Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása •• Kedd Jún. 19, 2018 11:53 pm

-Ugyan, semmiség. Megesik az ilyen, ha gyerekkel jön az ember – mutatok neki egy biztató mosolyt. El tudom képzelni, hogy milyen nehéz is lehet neki, főleg ha a precizitásról van szó. Nem lepődök meg azon, mikor az apróság máris megtalálja Nadine-t, és elkezdi szeretgetni. Várható volt, hogy hamar el fogja veszteni a fejét. Nadine meg le se tagadhatná, hogy kutya, imádja ha foglalkoznak vele és simogatják. - Kisebb baleset? - kérdezem vissza kíváncsian, ahogy bentebb haladunk. Még odaszóltam, hogy cipőt nyugodtan hagyhatják, nincs kint semmi sár vagy ilyesmi, nyugodtan maradhatnak benne, ha akarnak. De ha le szeretnék venni, abban sem állítom meg őket.
- Nem, dehogy. Nincs semmi betervezve mára. Csakis ti. Szóval maradtok, ameddig csak akartok – felelem neki jókedvűen. Szeretek a családom közelében lenni, Madeleine-nel meg eleve mindig jó viszonyom volt, így tényleg örülök, hogy végül mindketten időt tudtunk szakítani ennek a találkának. - Nincsen semmi extra a házam tájékán. Munka. Munka ezerrel. De szeretem csinálni, szóval panaszkodni aligha van okom. Na és veletek mi a helyzet? Minden oké a házatok táján? - közben pedig bentebb sétálunk a házban, és ő a kanapéra máris leül. Aligha hagyok neki sok lehetőséget elkényelmesedni, máris megszólalok.
- Ami azt illeti, csináltam egy kis vacsorát. Szóval, ha éhesek vagytok, akkor inkább az asztalhoz üljünk. Ha viszont ráér, akkor az is jó nekem. Kis sült kacsacomb, van hozzá lilakáposzta, meg egy kis burgonyapüré, vagy rizs, amelyiket jobban szeretitek – teszem még hozzá gyorsan, mielőtt rákérdezett volna, hogy mit főztem. Lehet kicsit túlzásba vittem, aláírom, de ilyen vagyok én. Néha túl tudok pörögni. - Fú, őszintén szólva nem tudom. Majd megnézem a beosztásomat bent, nem tudok két héttel előre ilyet. De ha foglalt is vagyok, akkor elcserélem - egy szívességet most tudok kérni valakitől. Legalábbis remélem. Van, mikor egyszerűen senkinek sem jó az ilyen kavargatás. De remélhetőleg nem dolgozom akkor. - Hány éves is lesz már a kissrác? - kérdezem tőle kicsit elmerengve.


 
   
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
69
● ● Reag szám :
61
● ● Keresem :
Hugi és bátyó
● ● karakter arca :
Matt Bomer


Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása •• Szer. Jún. 20, 2018 9:42 am

- Csak nem tapasztalat? – pillantottam rá mosolyogva. – Hol rejtegetted eddig a mini hasonmásodat? – billentettem oldalra a fejemet jókedvűen. Nem akartam túlzottan szívni a vérét, hiszen kinézem a családjából is, hogy megkapja azért azt, hogy mikor állapodik már meg és mikor lesz gyerek. Nem is értem, hogy miért egyedülálló. Az se érdekelne, ha meleg lenne, hiszen a szerelem az szerelem. Teljesen mindegy, hogy kit szeretünk. Ilyen téren eléggé szabad-szellemű voltam és senkit se ítéltem el. Bár belőle nem néztem volna ki, hogy a férfiakhoz vonzódik. – Igen, a kisasszony úgy gondolta, hogy a nutellás kezét a ruhájába törli. A többit meg képzelheted. – igaz, örüljek annak, hogy legalább nem a hajába túrt. Akkor még hajat is száríthattunk volna a meleg ellenére is, hiszen a kocsiban megy a légkondi, vagy az ablakot szoktuk lehúzni. Amihez éppen kedvünk van, még a zenéről is együtt döntünk. Lassan már tényleg kívülről fogom tudni az összes gyerekdalt is. Cipőkből végül kibújtunk, hiszen sokkal jobban szerettem én is mezítláb lenni. Akár a lakásban, akár kint a kertben. Ezt pedig megörökölte a családunk legkisebb tagja is.
- Hirtelen nem tudnám megmondani, hogy Mon vagy Nadine örül jobban ennek a találkozásnak. – poénkodtam, de elnézve őket. Tényleg nehéz lett volna, hogy melyikük is élvezi jobban a másik társaságát. A kutya a dögönyözést, vagy inkább a kislányom azt, hogy végre kutyázhat és ennyire rajong érte az említett eb.
- Igen, most már minden jobb, amióta otthagytam újra a kórházat. Több időm jut a családra és szemmel láthatóan Monique is kevésbé hisztis, mert többet tudok vele is lenni. Igaz, mellette máris elkezdtem másik munka után nézni. Háziorvosok közé beállok én is. – nem a kórház volt, nem is a gyerekosztály, de sokkal inkább kivitelezhető volt. Ha reggelre kell mennem, akkor megy bölcsibe a leányzó, aztán elhozom majd délben. Ha pedig délutántól, estig, akkor vagy Lemon van vele, vagy ott lenne Sandy, de lévén ő meg jelenleg eléggé messze van, így marad a dada. Nyárra is jó lenne találni egy megbízható lányt, de annyi rosszat hallani, hogy nem merek én se csakúgy senkit se felvenni.
- Vacsorát? Még csak most volt a reggeli. Nem ugrottál nagyon előre az étkezésekben? – kérdeztem kuncogva, hiszen pontosan tudom, hogy az orvosoknál könnyedén felcserélődnek a napszakok, de ne is én lennék, ha nem húznám őt hasonló apróságokkal. – Köszönjük, de majd ráérünk egykor enni. Hamarabb biztosan nem tudna ő se enni. – ismerem már ennyire a Tökmagot. Főleg, hogy tényleg félórája fejezte be a reggelijét. – 7 éves, szeptembertől már iskolába megy. Fura belegondolni, hogy már ennyi idő eltelt. Emlékszem, hogy még mekkora sok volt, hogy egyetem alatt derült ki, hogy érkezik. – mondtam kicsit ábrándozva, de aztán inkább elhallgattam, hiszen teljes történetet csak hárman ismertük. Sandy, Lemon és én. S lehet inkább maradjon így.
- S te mikor is hívsz már meg a lagzidra? Azt ne mond, hogy nincs még senki se a láthatáron. Nehezen tudnám elhinni. – közben pedig helyet is foglaltam, miközben érdeklődve fordultam felé és vártam a válaszát.

 ■ ■  ■ ■credit



Thank you for staying even if you had every reason to leave. Thank you for making it easier when life gets hard.
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
53
● ● Keresem :
broken boy
● ● karakter arca :
Ana de Armas


Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása •• Csüt. Júl. 26, 2018 2:45 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Abraham lakása
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Bérlakások és belvárosi lakások-