Abraham lakása
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 12:32 am ✥

✥ Today at 12:00 am ✥


✥ Yesterday at 11:01 pm ✥

✥ Yesterday at 9:05 pm ✥

✥ Yesterday at 8:57 pm ✥

✥ Yesterday at 8:35 pm ✥

✥ Yesterday at 8:19 pm ✥

✥ Yesterday at 8:15 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Abraham lakása •• Csüt. Feb. 15, 2018 4:34 pm

*****
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2090
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Abraham Bernard Merle tollából
Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása •• Csüt. Feb. 15, 2018 6:48 pm

Abe&Roxy

Leparkolom a kocsimat, és felsétálok a másodikra, ahol a lakásom van. Kicsit hosszú volt ez a nap, és elég fárasztó, szóval most aztán tényleg jól fog esni egy frissítő fürdő. Még ránézek az órámra azért, hogy időben vagyok-e, de úgy néz ki, igen. Olyan fél órával későbbre beszéltük meg, hogy átjön Roxy, addig rendbe tudom kapni magamat én is. Nadine szinte letarol, amint belépek a lakásba, én pedig csak vigyorogva vakargatom meg a füle tövét. Ledobom a kabátot magamról, utána adok neki valami kaját. Míg ő eszik, én eltűnök a fürdőben, és vagy negyed óráig bent is vagyok, mert túl jól esik a forró víz.
Megtörlöm a hajamat, és ellépek valami itthon ruhát magamra kapni. Ilyet utcára nem hordanék, de itthon bőven megteszi, és Roxyval is van már olyan kapcsolatunk, hogy nem különösebben zavarja a másikat, ha kicsit lezserebbre fogjuk a dolgokat. Valami melegítő nadrágot felszedek magamra, egy atlétát, és egy kardigánt, amit félig felhúzok.
Kicsit furának tartottam, hogy mostanság nem jelentkezett Roxy, nem beszéltünk szinte egy szót sem, pedig azelőtt ha nem is napi szinten, de legalább kétnaponta váltottunk legalább pár szót, vagy akár találkoztunk. Ez már eltart két-három hete, szóval mindenképpen úgy gondoltam, hogy beszélnünk kéne, hogy mi a fene van. Pikkel-e rám esetleg valami miatt, vagy csak szimplán megunt. Ezért is hívtam fel, hogy ha lenne kedve, jöjjön át valamelyik este hozzám, kicsit beszélgetni, meg hogy eltölthettünk egy kis időt a másikkal. Azt is hozzátettem, hogy én nagyon örülnék, ha jönne, mert már hiányzik azért rendesen, hogy beszélgessünk egy jót. Szerencsére rábólintott. Így hát egyeztettük a naptárainkat, és a ma este lett esedékes. Nem nézegettem az órát, a kanapén tévéztem a kutyámmal, míg vártam a csengőt, vagy hogy a telefonom megcsörrenjen. Végül meg is történik az egyik. Felállok, majd odasétálok az ajtóig, amit megszokásból kulcsra zártam. Elfordítom, majd kinyitom, és féloldalas mosolyra húzódik a szám széle. – Szia Roxy – ha látom, hogy ő is örül azért nekem, akkor köszöntöm őt úgy, ahogy mindig is szoktuk a másikat – egy öleléssel. Aztán pedig beljebb invitálom. – Gyere csak be – amint beljebb lép, bezárom az ajtót magunk mögött, és követem őt. – Hogy vagy, Roxy? Kérsz esetleg valamit? Vizet, gyümölcslét, valami erősebbet? – amennyiben pedig választ valamit, úgy azon nyomban indulok is meg a konyhába, hogy tölthessek akármelyikből is szeretne inni most.


 
   
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
65
● ● Keresem :
Hugi és bátyó
● ● karakter arca :
Matt Bomer


✥ Szeretettel Roxanne Lémieux tollából
Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása •• Szer. Feb. 21, 2018 8:11 am

Abe && Roxanne
Please stay with me and don't push me away

Nem volt célom, hogy kerüljem a legjobb barátomat, csak sosem jöttek ki úgy a dolgok, ahogyan szerettem volna. Ha éppen nem vizsgálatokon voltam, akkor Lenyvel ismerkedtem és nem is tudom, már akkor is tudtam, hogy ő egy olyan srác, akivel jobb vigyázni, de én hülye egyszerűen nem hallgattam arra a belső hangra... Talán, ha aznap nem megyek be abba a bárba, akkor minden máshogy alakult volna és most nem várnék ikreket egy nagyon, de nagyon gazdag férfitól. Hogy hányan tudtak a terhességemről? Kevesen, nagyon is kevesen, legalábbis az én baráti körömből, ami kifújt anyában és Abe-ban. Neki sem tudom, hogy hogyan fogom elmondani ezt az egész hülye helyzetet, amibe belecsöppentem. Kissé félek attól, hogy hogyan fog reagálni, talán majd elítél, talán majd elmegy tőlem a kedve, bár szarul esne, de megérteném, felelőtlen voltam. Jobban kellett volna vigyáznom, felnőtt nő vagyok és az isten szerelmére az egészségügyben dolgozom. De ha már így alakult, nem tudok mit tenni, mint elfogadni a helyzetet és kihozni a legtöbbet belőle.
Ma délelőttös voltam, aminek nagyon örültem, hisz a múlt hetem elég hosszú volt, talán túl hosszú és többet voltam éjszakás, mint szerettem volna. Talán kéne beszélnem ma egy kicsit Lenyvel, de nem tudom rávenni magam, furcsa érzéseim vannak vele kapcsolatban, elég furcsa. Bár eltudnám magyarázni, de inkább bedugom a fülemet és rányomok egy random számra, Julia Michaels - Heaven megy, milyen ironikus.. "Azt mondják minden jó fiú a mennybe kerül, de a rosszak elhozzák neked a mennyt."Olyan klisés, olyan... Igaz. Tényleg elhozni a  mennyt. Mindegy is, inkább próbálom túlélni ezt az utat és meg kell mondanom, hogy talán kicsit nehezebben megy, mint én azt szeretném. A mellettem ülő néni ,hát nem akarok bunkó lenni, így azt mondom, hogy kurva büdös és most nem az átlagos öreg szagról beszélek. Már csak húsz perc, húsz perc és leszállhatok, majd öt perc sétával később pedig a kórháznál is vagyok. Hát kezdődjön a nap.
Azt hittem, hogy a napom fénypontja az a pelenkacsere volt, hisz a csecsemőknél voltam, de a két férfi hívása meglepett, Leny és Abe is hívott. Kérdés sem volt, hogy kit fogok választani, hisz az egyiket mostanában eléggé elhanyagoltam és úgy éreztem, hogy ma elég erős vagyok ahhoz, hogy elmondjak neki mindent a terhességemről. Nagyon remélem, hogy megfog érteni, hogy nem fog megváltozni a barátságunk, hogy majd megölel és lelkileg támogatni fog. Be kell vallanom, hogy félek és ez rám nem volt jellemző, sosem szerettem másokhoz kötődni, most mégis engedtem... Fontoa volt nekem és még sosem volt legjobb barátom, azt hittem hogy csak butaság és fepesleges lenne, most mégis attól félek, hogy elveszítem őt. Tisztában vagyok azzal, hogy ha Lenyvel rosszul alakulnak a dolgok, akkor Abe ott lesz mellettem és lássuk be, nagyon is benne van ez a pakliban.
Végül percekig állok lent a hidegben, megtudom csinálni, elfogok neki mondani mindent, megfogok nyílni és megérti majd a helyzetet. Hiszek benne. Végül megnyomom a csengőt, ő pedig ajtót nyit nekem én egy nagy mosollyal már lépek előre egy ölelésre és jó szorosan húzom magamhoz. - Szia. Hiányoztál. - mondom neki és komolyan is gondoltam, hiányzott nekem. Majd mikor beinvitál csak belépek azon az ajtón és hát megállok a nappaliban. Nem tudom, hogy le kéne e ülnöm vagy inkább álljak. Azt sem tudom, hogy hogyan mondjam el, így pár másodpercig csak hallgatok. - Terhes vagyok. - egyenesen a szemébe mondom. Hát... talán felvezethettem volna, de jobbnak láttam, ha lényegre törő leszek. Ha véletlen viccnek hinné és elkezdene röhögni, én nem röhögök, halál komolyan nézek rá.

■ ■ Zene ■ ■ Béna, de lesz jobb ahwie  ■ ■credit



Don't need permission
'Cause it's my business
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
41
● ● karakter arca :
Elsa Hosk


✥ Szeretettel Abraham Bernard Merle tollából
Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása •• Hétf. Márc. 05, 2018 11:02 am

Kíváncsian vártam, hogy vajon hogyan fog alakulni ez a mai este. Szeretném, ha sikerülne megbeszélnünk minden félreértést, vagy csak tisztázni a dolgokat. Nem tudom, eleve mi gondja lehetett Roxynak velem, hogy az elmúlt időszakban ilyen mértékben elkerült engem, de biztosan megvolt rá az oka. És ha már belement a találkozóba, akkor valószínűleg nyitott is arra, hogy ennek a végére járjunk. De felesleges túlzottan előre terveznem, mert ezt a forgatókönyvet nem (csak) én írom. Mindenesetre az biztos, hogy nagyon jó lesz végre újra látni őt. Hiányzik már.
Jól esik látni, hogy ő is örül a jelenlétemnek és annak, hogy láthat, mert a mosolyából nem igazán tudok másra következtetni. Nem úgy tűnik, mintha csak a kedvemért magára erőltette volna ezt, hanem őszinte mosolyról van szó. Az ölelését érezve pedig végképp nem is lehetne másra gondolni. – Te is nekem! – felelem neki mosolyogva, mielőtt beinvitálnám. Az ajtót bezárom mögötte, és felé fordulok a kérdésemmel. Ő mégsem felel, csak áll egy helyben, valamit mondani akarva. Aztán rám zúdítja.
A meglepettség jelei nem tévesztik el az arcomat, és ezt láthatja is rajtam, hogy pár pillanatra lefagytam. A következőkben viszont vigyorogva lépek közelebb hozzá és ölelem magamhoz jó szorosan, éppen csak nem kinyomva belőle a szuszt – na jó, ez is túlzás. – Hát ez egy nagyon jó hír, Roxykám – mondom neki mosolyogva, ahogy a karjain simítok végig kezeimmel és mosolyogva nézem őt. – Akkor az erősebb kizárva… Hozok valami gyümölcslevet, te addig foglalj helyet a nappaliban, jövök egy pillanat múlva és elmondasz mindent. Nadine-nal addig elvagy egyébként is, úgy is imád téged – kicsit bepörögtem, nem tagadom, de hát nagyon örülök ennek a hírnek. Gyorsan megyek is egy pohárért és hozok bele valami multivitaminos gyümölcslevet – ez volt éppen itt – meg egy kis mogyorót, majd leülök mellé a kanapéra és odaadom neki a poharat, a kis tálkát meg az előttünk lévő asztalra rakom. Térdére teszem az egyik kezemet, és úgy nézek rá. – Na mesélj, Roxym. Ki a szerencsés? Hanyadik hétben vagy? Minden érdekel – és láthatja rajtam, hogy teljesen komolyan is gondolom ezt. A mosolyt viszont, ha akarnám sem tudnám letörölni az arcomról.


 
   
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
65
● ● Keresem :
Hugi és bátyó
● ● karakter arca :
Matt Bomer


✥ Szeretettel Roxanne Lémieux tollából
Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása •• Vas. Márc. 18, 2018 1:12 am

Féltem, eléggé féltem, hogy mi lesz, ha Abe megfogja tudni, hogy terhes vagyok és nem is egy babát, hanem rögtön kettőt is várok. Nem, nem szerettem volna kerülni őt, hanyagolni meg végképp nem, csak az élet így hozta és mostanában több időt töltöttem Lenyvel, ami szerintem természetes, mégis csak meg kell ismernem a gyerekeim apját. Nem, nem szerettem volna ilyen fiatalon és ilyen körülmények között teherbe esni, sokkal jobb lett volna, ha olyan harminc évesen kerül erre sor, de ami megtörtént, az megtörtént. Mégis olyan furcsa és megmagyarázhatatlan dolog, boldog vagyok, hogy terhes vagyok, talán nem éppen a tiszta szerelem gyümölcsei, de én nagyon várom őket és elmondhatatlanul a karjaimban akarom őket tartani. Nem tudom, hogy ez amolyan átlagos női dolog, de abban biztos vagyok, hogy a legtöbb anya hasonlóképpen van a dologgal, mint én. Ki ne szeretné a saját vérét, akit jó esetben kilenc hónapon át hordoz a szíve alatt?
Aztán pedig csak megölelem és a válasza még szélesebbé teszi a vigyort az ajkaimon. - Te nekem jobban. - még szorosabban ölelem magamhoz őt, talán már ő is érzi, hogy ez sokkal erősebb a megszokott öleléseknél. Talán nem ez lenne a megfelelő alkalom, hogy elmondjam neki, hogy mi történt velem az elmúlt időkben. Végül pedig csak elmondom és már várom, hogy elküldjön és megutáljon, de ez nem következik be. Aztán mikor azt mondja, hogy ez nagyon jó hír, lesokkolódom és csak állok itt, mint valami szerencsétlen. - Te most nem utálsz engem? - csúszik ki a számon a kérdés, ami igen butaságnak hangzik, de hát... Nem tudom, egyszerűen hihetetlen számomra, hogy semmilyen negatív megítéléssel nem jár velem szemben. Csak nézem őt, ahogyan elindul a konyha felé. Végül pedig leülök a kanapéra és nézem, ahogyan a kezembe nyomja a poharat.
Nem tudom, könnyen gyűlnek a szememben, ez a megkönnyebbülés könnyeim... - Elmondhatatlanul szeretlek. - mondom neki, majd a kezére rakom a kezemet és megszorítom azt. - Családom helyett a családom vagy. - mondom neki mosolyogva, majd letörlöm azt a kósza könnycseppet az arcomról. Nem tudom, hogy hogyan kezdjek bele, hogy hogyan mondjam el neki a részleteket, így inkább kortyolok egyet az üdítőmből és a szemeibe nézek. - Ikrek és a tizenhatodik hétben vagyok. - válaszolok az egyszerűbb kérdésekre, aztán egy nagy sóhaj keretében pedig beleharapok az ajkamba. Hogyan mondhatnám el neki? - Igazából... Az egyik este keretében elmentem egy bárba, összefeküdtem egy férfivel és nem sokkal később rájöttem, hogy terhes vagyok. Nem is volt kérdéses, hogy megtartom őket. - mondom neki, majd a poharamat kezdem vizsgálni. Sóhajtok még egyet és megint Abe szemeibe nézek. - Az apjukkal most kezdtem el ismerkedni, ő is szeretné a gyerekeket és ki tudja, talán még lehet hogy jó apa lesz. - mondom neki és nagyon remélem, hogy nem fog elítélni engem, nem fog megutálni és nem fog elküldeni.


Don't need permission
'Cause it's my business
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
41
● ● karakter arca :
Elsa Hosk


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Abraham lakása ••

Tell me your secrets

Abraham lakása
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Bérlakások és belvárosi lakások-