Larbaud Szomszédság
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 7:05 pm ✥

✥ Today at 7:02 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:26 pm ✥

✥ Today at 6:07 pm ✥

✥ Today at 5:56 pm ✥

✥ Today at 5:46 pm ✥

✥ Today at 4:48 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Larbaud Szomszédság •• Csüt. Feb. 15, 2018 4:37 pm

Forrás: google



Forrás: google
Kert(Larbaud Oldal)
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1781
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Sofia Larbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Larbaud Szomszédság •• Csüt. Feb. 15, 2018 8:40 pm

Ed && Siffy


Tegnap megkaptam a tuti kis utasítást a bátyámtól: próbáljak meg valami rendszert találni a szobámban található, egy éhező afrikai falunak is elegendő ruhakupacban. Nagyjából lehetetlen küldetésre vállalkoztam, ugyanis egyrészt selejtezni én képtelen vagyok, minden vackot megőrzök, másrészt, meg mindegyiket szeretem valamiért. Jóóóó nem azt mondom, hogy a lila, vigyorgó macikkal pettyezett kezeslábas pizsama olyan menő lenne még húsz évesen, de szeretem. Szerettem tíz éve is, amikor még jó volt rám. Most már inkább csak az emléke miatt őrizgetem.Anyától kaptam az utolsó közös karácsonyon. Nem szeretek a múlton rágódni, vagy éppen a szomorú dolgok felett pörögni, mert annak mindig bőgés a vége, amitől vörös és duzzadt lesz a szemem, és utálom amikor megkérdezik, hogy mi bajom van. Semmi. Mi lenne?Csak ami mindig.
Helyette inkább csinálom a baromságaimat, és egyik zűrből csöppenek a másikba, hogy aztán a bátyám összes hajszála kihulljon annak okán, hogy mindig engem kell kirángatni a bajból. Nem vagyok én rossz gyerek, úgy értem semmi drog vagy ilyesmi, csak éppen a meredek helyzeteket mintha nekem találták volna ki, nem beszélve arról, hogy soha nem tudom kábé befogni a számat, amivel egyeseket biztosan csipogva rugdalok a totális idegbaj felé.
Szóval megpróbáltam selejtezni, de nem ment. Addig jutottam, hogy csináltam két kupacot. Az egyikbe azokat raktam amiktől meg kellene válni ( a hangsúly azon van, hogy kellene) illetve a másikba azokat, amiktől ha Felipe tótágast áll, akkor sem fog tudni megszabadítani. Kellenek és kész. Kezemben éppen egy összehajtogatott Pindur Pandúros bugyirózsaszín pólóval léptem az ablakhoz, és apró, fitos nózimat a hideg üvegnek nyomtam. Mint már hetek óta mindig, most is a szomszéd házát bámultam.
Iszonyúan érdekelt a pasas, és úgy néztem a hátsó kertre nyíló ajtaját, mintha éppen szuper erőm lenne, és csak a pillantásom elég, hogy kicsalogassam őt onnan. Feltéve persze ha itthon van. Felipe ezerszer megmondta, hogy hagyjam békén végre a szomszédot, és ne viselkedjek úgy, mint aki nem százas, és persze az sem hiányzott volna, ha a férfi egyszerűen feljelentést tesz, mondván a szomszédban lakó csajjal ugyan kezdjenek már valamit, mert állandóan őt bámulja. Szerintem sem éppen szokványos dolog, és meg sem tudnám magyarázni miért érdekelt engem olyan nagyon. Illetve, azért ez így nem teljesen igaz, mert van rá valamiféle magyarázatom, de azt nem fogom az orrodra kötni okés?
- Macsek!- Felipe hangja kettébe szelte a szobám nyugalmát, és én úgy megijedtem, hogy egy hatalmasat ugorva pördültem meg, és eldobtam a pólót a francba.
- Mi a jóeget csinálsz már megint? Egyszerűen nem hiszem el! Nem megmondtam, hogy ne kukkold már a szomszédot? Mi bajod van neked? Teljesen elmentek otthonról?- a bátyám elképedve állt az ajtóban, miközben mutatóujjával a homloka közepét kocogtatta.
- Magánéletről nem hallottál még?- morogtam sértetten, és az eldobott ruhanemű után nyúltam, majd némi tétovázás után a #sohakinemfogomdobni kupac tetejére ejtettem.
- És te?- touché. Ez igaz, de mentségemre legyen mondva, hogy már elég sok dolgot kiderítettem a pasasról, bár még mindig sötétben tapogatózom azt illetően, hogy mivel is foglalkozik. Fát vágni például professzionálisan tud, és vetkőzés előtt mindig behúzza a függönyöket. Baszki! Lehet ezt nem kellett volna így kimondanom, mármint, ez olyan #toomuchinformation vágod, de hát ez van! A kíváncsiság azért hajt bőven! És hiába hazudtam azt Lolának, hogy már voltam pasival, az igazság az, hogy hát...ez csak úgy gondolati szinten történt meg. Szóval dübörögtek a hormonjaim rendesen és a fantáziám is dolgozott. De hess! Mit fecsegek én itt neked, mikor semmi közöd hozzá, miért nézem én esténként a szomszédot? A bátyámnak se lenne, de hát mégiscsak a bátyám, és az a dolga, hogy vigyázzon rám. Szerinte pedig egy ennyivel idősebb pasast nem a hozzám hasonló korú lányok érdeklik...mármint komolyabban. De ki beszél itt bármi komolyabbról? Egyszerűen csak….érdekel, és kész!
Felhúztam az orrom azon, hogy nem kopogott, hogy napok óta azokat a hülye ruhákat kell selejteznem, hogy két napja nem ettem rendes csokis croissant, mert az a pékség ahol venni szoktam tatarozás miatt zárva...ez utóbbi micsoda eget rengető probléma, mi? Nekem az. Ha nem eszek csokis croissant, mérges leszek, ha mérges leszek hülye lesz, ha hülye leszek, hülyeségeket csinálok. Mint most is.
- Kiderítetted már, hogy hívják?- a kérdésem egyenesen Felipének szólt, aki szemeit forgatva a plafonra bámult, majd vissza rám.
- Ed. Ed nem tudom kicsoda.
- Ed Nemtudomkicsoda? Eredeti név. Ehhh...majd kiderítem akkor.
- Siffy ne!
- Mit ne?
Tártam szét a karjaimat, mintha totálisan ártatlan lennék, miközben a lépcsőn baktattam lefelé, hogy kabátot vegyek. Mintha mozgolódást láttam volna az előbb a szomszédos nappali ablakában.
- Neked amúgy is készülni kell, jelenésed van egy széphölgy pacemaker beállításánál.
- Madame Rodelford hetvenhat éves. És bár jól tartja magát, minden csak nem szép.
- Istenem, hogy neked mindig az életkoron van a problémád.
Hőbörögtem vidoran, majd egyszerűen nem vettem a továbbiakban tudomást róla. Megállíthatott volna ha akar, de gyanítom jobb büntetési módot fog kitalálni, ami nekem nem nagyon fog tetszeni, de ennyi áldozatot megér, hogy újra megleshessem a szomszédot. Ed.Mint valami belga csokimárka. Máris imádom! Hihi!
Határozottan indultam el a kert azon része felé, amely kerítésével pontosan határos a szomszéddal. Két óriási fa nőtt itt, amelyet a régi zsoké nem vágatott ki, és annak idején anyáék sem, így a két kertszomszéd növény ágai keszekuszán értek össze a magasban. Gyakorlatilag ha elég könnyű és ügyes az ember simán át lehetett volna mászni. Odáig azért még nem terjedt a kíváncsiságom, hogy birtokháborítást kövessek el, de leskelődésre ez a két fa tökéletesen megtette.Három hete bámulom innen, hol este, hol reggel. Mindenféle vad teóriát szőttem már arról, hogy ki lehet, vagy éppen mivel foglalkozhat. Lehet valami áruszállító, mert pár telefonhívásból már elcsíptem valami erre utaló mondatfoszlányt. Igaz, ahhoz időnként túl elegánsan öltözik. Néha meg olyan, mintha egy hajléktalan szálló gardróbja borult volna rá.
Gyakorlott mozdulatokkal másztam fel a fára, megkeresve azt az ágat, amelyiken minden alkalommal ücsörögni szoktam mint egy megkövült kakadu.Összerezzenek az elektromos garázsajtó hangjára a mi oldalunkról. Felipe indul a kórházba, és legnagyobb megkönnyebbülésemre nem rugózik tovább a szomszédhoz fűződő kissé bizarr érdeklődésemen. Kapaszkodom mint valami kis maki, hogy le ne pottyanjak, úgy meresztgetem a szemeimet, és fülelek, hátha meghallok valamit. A szomszéd nappalija éppen a mi kertünkre néz, jobban mondva erre a két fára. Eddig sikerült úgy beálcáznom magam, hogy nem szúrt ki. Legalábbis reménykedem benne, hiszen még nem kért rajtam számon semmit.
Aztán hirtelen megjelenik a nappaliban. Feldúlt. Vagy csak én látom innen ilyennek? Rémülten rezzenek össze amikor halkan ugyan, de hallom egy mobil csengő hangját tőle, aztán még egy, szinte egy perccel követve a másikat. Kánonban csirimpolnak, a szomszéd meg a fejét kapkodja, akárha hezitálna, hogy melyiket vegye fel. Előrébb hajolok, kezem egy vékony ágon támaszkodik. Egy halk, de határozott reccsenés figyelmeztet, hogy nem kellene kisértenem a sorsot. A levegőben, a faágak ölelésében szinte már a másik birtok belső részén lógok. Tudni akarom mi történik. A férfi végül az egyik telefont felveszi, a másikat meg valahova a szoba másik végébe dobja. Azt nem látom, hogy a falnak csattan vagy leesik. Erőteljesen gesztikulál, a beszédéből nem értek semmit, a hanghordozásából ítélve azonban dühös. Újabb mozdulattal próbálkozom közelebb kerülni, ám ezúttal messzire megyek. Az ág, amibe kapaszkodtam megadja magát én pedig mint Newton almája, bebizonyítom a gravitáció elméletét.
- Bassszzzkiiiiiii! Áááááááúúúúcs!- fél kézzel kapok egy ágacska után zuhanás közben, de az nem elég erős, hogy megtartson, így aztán egy szép nagy lendülettel érkezem meg, egyenesen egy kupac...hasogatott fára. Sikeresen beverem a fejem, a derekam, a hátam. A kezemet felsérti egy fadarab, és a csuklóm vérzik is. A fejem kinézetéről már nem is akarok nyilatkozni. Szerencse, hogy nem látom. Mindez azonban nem is lenne olyan nagy baj...ebcsont beforr. De basszus! A szomszéd birtokán vagyok. Csak reménykedem, hogy nem hallotta meg az akciómat (mondjuk ahhoz nemhogy süketnek kell lennie, de jobb lenne ha nem is lenne füle, és akkor nem hallotta volna ezt a csodás szabadesést amit produkáltam). Most mi a francot csináljak? El kéne iszkolni mielőtt felfedez. Ahha, csak ahhoz lábra kellene állni, ami nem megy. Kész, végem! Jobb esetben fel fog jelenteni...rosszabb esetben el fog ásni. Oda a fa tövébe. Ahonnan leskelődtem. Miért nem hallgattam a bátyámra? #énjóhülye.

 
■ ■ On My Own ■ ■Megjegyzés: Úgy örülök Neked!    ■ ■credit

 



A világegyetemben a legnagyobb mennyiségben előforduló két anyag a hidrogén és a hülyeség.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
22
● ● Keresem :
Felipe Larbaud
● ● karakter arca :
Tiffany Alvord

Larbaud Szomszédság
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Kusuki Eiko

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros-