La Fabrique Studio
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Yesterday at 6:31 pm ✥

✥ Yesterday at 2:45 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 9:15 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 8:40 pm ✥

✥ Kedd Okt. 16, 2018 11:04 am ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 8:05 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 4:00 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 10:24 am ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ La Fabrique Studio •• Vas. Feb. 18, 2018 12:23 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forrás: google


Forrás: google


Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Vas. Feb. 18, 2018 9:53 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Irvin && Athena
Korábban érkeztem, mint kellene, de még magam sem tudtam azt, hogy tényleg be akarok-e erre a helyre menni. Taxis már rég elment és tudtam jól, hogy nem hozhatok szégyent a tanáromra, hiszen mégis csak ő ajánlott engem. Megmutatta egy-két rajzomat, munkámat, amiket az iskolai projektek lévén készítettem, de valahogy mindig a rajzoknál kötöttem ki. Grafikusnak tanultam, de mellette bejárhatta olyan órákra is, aminek lévén megtanulhattam animációkat készíteni is. Érdekelt mindig is, a tanár pedig túlzottan is barátságos teremtés. Segítőkész volt mindig és mintha talán érezte volna azt, hogy valami elől ezekbe a dolgokba menekülök. Ő nem firtatta, én pedig neki se beszéltem erről, ahogyan senkinek se.
Kíváncsian fürkészem a helyet, a csend egyből szembe tűnő, ez pedig egyre inkább zavarni kezd. Nem szeretem a csendet, még a természet által nyújtottat se, de gondolom a zenészeknek ez a tökéletes hely arra, hogy alkossanak, hiszen ahogyan láttam neten hatalmas parkja van, szálás is van, igazából minden, ami az alkotáshoz kell. Idegesen szorítottam magamhoz a mappámat, amiben a rajzaim voltak, majd végül kisebb várakozást követően elindultam a hely felé. „Nem lesz semmi baj, nyugi.” Próbáltam magam nyugtatni, ahogyan átvágtam a füvesterületen. Sietve nyitottam be, hogy minél hamarabb szabadulhassak, mert én biztosan nem fogok maradni, ha idiótákkal leszek körbevéve. Nincs az a pénz és még a referencia se érdekel, hogy ezáltal esetleg még több munkát kaphatnék.
Recepciós nem volt a helyén, de mit is vár az ember, ha éppen szombat van. Netán azt, ha már idehívnak, akkor dolgozzon is valaki? Pár percig vártam, de amikor senki se jelent meg, akkor lassan elindultam a labirintusban, ami ezt a helyet jellemezte, míg végül kisebb neszre nem lettem figyelmes. Így pedig egyszerűen a hang irányába indultam, csak azzal nem számoltam, hogy ahogyan benyitok az ajtón, úgy fogom neki vágni valakinek.
- Bocsánat! Jesszusom, jól vagy? Éééén nem láttalak! – kérdeztem meg aggódva egyből, s míg a normális ember most lépne közelebb, hogy még inkább kifejezze, hogy mennyire sajnálja, addig én csak álltam ott az ajtóban és fürkésztem a férfit. Persze, ez az én szerencsém, hogy egy ennyire nyugis, külvárosi helyen kivel leszek összezárva? Pont egy férfival. Gyerünk, ezt is túl tudod élni, ha sok idióta vadbarmot is az egyetemen.



A hozzászólást Athena Blake összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 04, 2018 9:48 am-kor.
Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
193
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
Scarlett Simoneit


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Kedd Feb. 20, 2018 7:36 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

// Athena & Irvin - Live in Studio //


Azért most, hogy már vannak szponzorok, hogy tudunk támogatásokra is pályázni, egyszerűbb egy ilyen klip. Szabadjára engedhetjük a fantáziánkat, nagyban gondolkodhatunk, nem kell számolgatni az aprópénzt. A basszerünk fejéből kipattant, hogy legyen egy rajzfilmes videónk. Én azt mondtam, hogy inkább csak rajzos, aztán ezen vitatkoztunk kicsit és végül meglett a koncepció. Egy régi egyetemi tanárismerőst megkerestem, hogy tud-e valakit. Ajánlott egy ifjú tehetséget, aki épp rá is ér. Szeretettel várom. Ő még időben érkezik. A többieknek már rég itt kéne lennie.
A stúdiós srác még kiment az erkélyre elszívni egy cigit. Én is mennék, de a vendéget fogadni kell, nem szeretném, ha üres terembe toppanna. Egy fiatal diáklánynak sokat számít az első benyomás. Megy egy szolid kis zene, én pedig éppen Az öreg halász és a tengert olvasom. Azt hoztam el. Mindig van nálam muníció. A felbontott borosüveg is ott áll az asztalon. Nem nagyon fogy, mert egész napra hoztam. Itt munka folyik, kérem. A hangmérnök, Richard berakott egy kellemes háttérzenét, olyat, ami nem zavar, nem untat. Nem hallatszik ki, mert ha létezik a világon hangszigetelt hely, akkor az ez a stúdió. Kintről azt lehet hinni, hogy senki nincs itt. Kivéve ha kicsit nyitva hagyom az ajtót, hogy jöjjön a levegő. Vígan olvasgatok, közben néha ránézek a telefonra. Sehol senki. Na jó, most már felhívom őket. Felállok és mikor tárcsázni kezdenék, hátbaver valaki.
- Huh! Helló! Illetve jó napot, kisasszony!
Fájlalom a könyökömet egy kicsit. Pont eltalálta a kilinccsel. Pedig nem is jött olyan vadul. Nem figyeltem. Lassan felocsúdok és elmosolyodom. Megjött a művésznő.
- Nagyon örülök, hogy eljött! Sajnos a többiek még nincsenek itt, de ez legyen az ő bajuk. Irvin Hibou, örvendek a szerencsének!
A kezemet nyújtom, a másikkal elteszem a telefont. A hóna alatt szorongatott hengerre nézek. Hozott anyagot. Rendes lány, azonnal észrevettem.
- Kér valamit?
Nem csak borunk van. Hoztam ásványvizet, gyümölcslevet is. Sőt némi ropogtatnivalót.
- A hangmérnök itt ügyködni fog még kicsit, ha gondolja, kimehetünk a folyosóra.
Ott is nagyon kényelmes fotelek vannak elhelyezve és két kanapét is találunk. Biztos látta, ahogy bejött. Na és ami nem egy utolsó szempont, lehet ablakot nyitni.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Kedd Feb. 20, 2018 9:46 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Irvin && Athena
Egyszerre tetszik a hely, ugyanakkor ijesztőnek is hat. Ez olyan, mint amikor két embernek megmutatsz valami képet, sok esetben teljesen mást gondolnak róla, vagy más tűnik fel elsőre mindenkinek róla. Hiába bújt meg a kopasz fák árnyékában jelenleg pompáját mutatva a téli ridegségben is, mert a melegség ellenére akkor is ijesztően hatott jelenleg ebben az évszakban. A varjak károsága pedig még inkább nem tette túlzottan bizalomgerjesztővé a helyet, ahogyan a benti kihaltság is… Inkább tűnt valami elhagyatott régi épületnek, amire egy-két effektet kéne pakolni és mehetne is valami horrorfilmbe, mintsem jelenleg romantikus filmek színhelyének.
Ajtó koppanása jelzi, hogy valakinek neki csaptam az ajtót, pedig annyira lendületesen még nem is érkeztem. Egyébként is résnyire nyitva volt. Időben jöttem, még se várt senki se. Vessenek magukra és örüljenek annak, hogy egyáltalán itt vagyok és nem sétáltam el úgy 10 perc felesleges várakozás miatt.
- Kisasszony? Netán valami bál van, vagy csak időt utaztunk? – neméppen kedvesen csendült a hangom, de eléggé fura megszólítás volt. Engem ne hívjon így senki se. Ebben a korban ez nem módi, így jó lenne, ha ő is haladna vele, vagy ez valami művészi elvontság a részéről?
- Ahhoz képest elfelejtettek fogadni. 10 percet ácsingóztam a hallban, véletlen hallottam meg a zenét is. – mormogtam még inkább kifejezve a nem tetszésemet. A kezére pillantottam, majd újra a férfira. Haboztam, de végül elfogadtam. – Athena Blake. – mutatkoztam be, de vélhetően úgyis tudja, hogy kit vártak. Én voltam az, aki nem teljesen volt tisztában azzal, hogy kikkel is fog találkozni, vagy pontosan miről lenne szó. A tanárom csak azt hajtogatta, hogy remek lehetőség és biztosan tetszeni fog a munka. Még egy-két részlet elhangzott, de azt nem állítanám, hogy tisztában vagyok a dolgokkal teljesen.
- Nem köszönöm, hoztam magammal. – nem bíztam túlzottan az ilyen helyekben, se az idegenekben. Így mindig is óvatos voltam az italokkal kapcsolatban.
- Folyosóra? – kérdeztem meg egy kisebb nevetés közepette, mert ez hihetetlen. Tényleg? – Egy folyosón szeretne tárgyalni? Maguk kértek embert erre a munkára, erre kiültetné a folyosóra, érdekes egy tárgyalás. Az már biztos. Valaha csinált ilyet, mert ha nem, akkor általában valami irodában szokott történni a dolog. A folyosó eleve elég ridegnek tűnt. – azzal a lendülettel beljebb is sétáltam, majd lehuppantam a kanapéra, mert felőlem zajongjon itt. A zajok még mindig jobbak, mint a csend, ami az épület többi részében uralkodik. Csönd egyesek számára megnyugtató, számomra inkább volt nyomasztó és ijesztő. – Pontosan miről is lenne szó? – pillantottam a férfira érdeklődve, de a kabátomból még mindig nem bújtam ki, csak a cipzárt húztam le.


Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
193
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
Scarlett Simoneit


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Pént. Feb. 23, 2018 6:45 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Még jó, hogy nem vették fel odaát. Ciki lett volna belenyögni, hogy hú és hű, meg há. Így is ciki, szerintem mindkettőnknek.
Meglepődve nézek a fiatal lányra, hogy kioszt, mint matektanár a házi feladatot. A szemöldök furcsállja a helyzetet, de mérgesség helyett inkább valami visszafojtott szórakozottság kap el. Félmosolyra húzódik a szám, mert komikusnak találom, hogy így kikéri magának a megszólítást. Miután ő jött be úgy, mint a vaddisznó.
- Nem is tudom. Ha utaztunk is az időben, úgy látom, nem olyan korba értünk, amit szeret.
Sértettségnek nyoma sincs. A művészekkel nehéz, én már csak tudom. Türelmes vagyok, de egyszerű esetnek nem lehet mondani.
- Elnézését kérem. A zenekar többi tagját épp hívni akartam, mikor a "merénylet" ért.
Elnevetem magam, jelezve, hogy ezzel semmi gond sincs. Ha valaki direkt csinálná, másként viselkednék, ahogy egy nővel is másként viselkedem. Illedelmesen. Látom a habozást. Fura a csaj. Tele gátlásokkal. Nem az én feladatom, hogy feloldjam őket. Dolgozni jöttünk. Na de hát...
- Szólíthatom Athena-nak vagy van beceneve, amit jobban kedvel? Engem hívhat Irvinnak vagy Nico-nak. Néha úgy érzem, a Nicotine zenekar csak belőlem áll.
Megint nevetnem kell. Ma pont így néz ki. Sehol senki, csak én.
- Rendben.
Nem gond, készült. Jól van.
- Sajnálom, ha nem nyerte el a tetszését a folyosó. Pedig ez nem olyan, ahol egyfolytában járkálnak. Az egész épületben mi hárman vagyunk. Meg talán egy őr valahol hátul.
Lehet, hogy a biztonságiak nem örülnének ezek hallatán. De hát hol vannak? Nézem, ahogy a lány belezuhan a kanapébe. Olyan puha, szinte elnyeli. A végén még aggódom, hogy beüti a fejét a karfába. Ő akar diktálni. Határozott egyéniség, ezt a vonalvezetése alapján is megmondtam. Becsukom az ajtót magunk mögött.
- Még a hangmérnök fog jönni, ő most épp kint van dohányozni. A képi anyagba nem is nagyon van beleszólása. Itt van egy kis szoba, asztallal és két szép fotellel. Az megfelelő?
Ha már irodát akart. A legjobb az lenne, ha hallaná a zenét és ihletre rajzolna. Dűlőre kell jutnunk.
- Rajzos klipet szeretnénk. Az értelmi szerző én lennék, de a többieket is meg szoktam hallgatni, mert nem vagyok diktátor. Olyan lenne ez, amiben nincs is élő szereplő, hanem az ábrák elevenednek meg. Kicsit mozgósabbra vennénk, csak úgy, mintha remegnének a papírlapok. Mit szólna, ha lejátszanám a zenét és arra mondanám el a sztorit?
A tanárról is kéne ejteni pár szót. Mintha félnék kezdeményezni, hátha megbántom a leányzót. Szívesen megismerném. Kíváncsi vagyok a történetére, még ha nem is ezért jöttünk ide.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Pént. Feb. 23, 2018 8:18 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Irvin && Athena
Látom a meglepettséget és talán nem kellene most se ennyire vérmesnek lennem, de automatikusan viselkedem így. Amolyan védelmimechanizmus, amikor egyedül maradok egy férfival. Nem tűnik úgy, mint aki bántana, de az apámról se hittem volna el és lám mi lett a vége. A mosolya viszont legalább megnyerő olyan értelemben, hogy nem szív mindent egyből mellre és tudja kezelni a kicsit erősebb megnyilvánulásokat is.
- Mi szeretnivaló lenne abban a korban, ahol a nők nem tehették azt, amit akartak és nem mehettek hozzá ahhoz, akit szerettek? Az egész világ akkoriban sok esetben a férfiakról szólt, így szerintem érthető, hogy nem tetszik túlzottan az időutazás. – felelem könnyedén, mert vélhetően nem érten egyet velem. Persze, most is egyenjogúság van elméletben, gyakorlatban meg azért valljuk be, hogy a nőknek még mindig nincs olyan fényes élete, mint aminek mutatni akarják a férfiak. Valakik egyetértenek, míg mások nagyon nem.
- Máskor ne az ajtó mögé bújjon el, vagy szóljon előtte, hogy éppen indul a bújócska. – egy kisebb mosolyt most én is megengedtem irányába. Barátságos volt a mosolyom, talán még se lesz annyira vészes. Ez csak egy munka, nem lehet baj és nem is kell tartanom semmitől se. Próbáltam nyugtatgatni magam.
- Akkor gondolom Ön a lelke ennek az együttesnek. Az jó. – közben pedig kíváncsian mérem végig a helységet. –Nem szoktak becézni, de ha talál a nevemben valami jó becenevet, akkor ne habozzon. Kíváncsian meghallgatom. – tényleg kíváncsi lennék, hogy milyen becenevet mondana, mert eddig nem jött össze igazán senkinek se. Már megszoktam és nem is zavar. Szerintem, ha már valakik becézik egymást, akkor az szorosabb ismeretséget feltételez.
- Nem mindig a csend a legjobb az alkotáshoz. Néha kell egy kis zaj is, hogy beinduljanak a fogaskerekek. – én utáltam a csendet. Éjszakánként is csak zenével tudtam elaludni. Telefon töltőn, bedugva a füles és a zene egész este szólt. Sokan képtelenek lennének rá, én meg anélkül aludni. A zenével kizárom a külvilágot, mindig van valami nesz és még képes sokszor megnyugtatni is. – Mindig ennyire kihalt ez a hely? – kérdezem meg óvatosan, majd egyszerűen kényelembe helyezem magam. Ezzel is kifejezve azt, hogy én biztosan nem fogok a folyosóra menni. Inkább legyen zaj, valami nesz, mintsem csak a mi beszélgetésünk. Az számomra túlzavaró lenne. Ezért jó az egyetem is, ott soha nincs csend, ha mégis, akkor jön máris a zene.
- Értem és teljesen jó lesz, de maradhatunk itt is akár. – nekem mindegy, csak ne olyan hely legyen, amit a némaság ural, mert akkor lehet ez rövid találkozó lesz és feleennyire se leszek kedves, mint most vagyok.
Bólintok néha, amikor mesélni kezdi, hogy miről is lenne szó. Rendben van, ezt sejtettem is és nincs azzal se gond, hogy nem embereket szeretnének bele, de jó lenne tudni azt is, hogy mire gondol, milyen irányba gondolkodnak. – Szívesen meghallgatom, az sokat segíthet. Ugyanakkor van már bármi elképzelés arról, hogy mégis milyen figurákat szeretnétek, milyen stílust vagy bármi? – pillantok rá kérdőn, majd ha elindul a zene, akkor hátra dőlök a fotelben, lehunyom a szemet, de a kabátomat továbbra se veszem le, pedig alatta is hosszúujjúfelső van direkt, hogy ne láthassa mindenki minden tetoválásomat, vagy éppen a közöttük rejlő vágásokat. Nem szégyellem, de nem tartozik mindenkire a dolog.


Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
193
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
Scarlett Simoneit


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Szomb. Feb. 24, 2018 7:38 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Ez egy érdekes kérdés! Való igaz, ma már eldönthetik, kivel házasodnak és ha nem sikerül, nem muszáj megmérgezni vagy elszökni tőle, hanem egy papír a bíróságra és kész. Az egyenjogúságban haladtak, de a buszon nem kapják meg az ülőhelyet és ilyen megszólításokkal sem találkoznak. Az emberiség mindig tele lesz ellentmondásokkal.
Nincs ideális kor, tökéletes társadalom, nem volt és szerintem sosem lesz. Inkább sértettséget érzek itt, mint mély életfilozófiát. Nem teljesen értem, mi a baja. Annyit látok, hogy nem vagyok az.
- Jó, legközelebb kikiabálok, hogy "HA VAN VALAKI AZ AJTÓ ELŐTT, NE MOST JÖJJÖN BE, MERT AKKOR HÁTBAVER!"
Ezt tényleg elkiabálom, kezemet a számhoz téve. Kintről nevetést hallani. Én is elmosolyodom. Lassan visszaér a hangmérnök...
- Ezt szokták mondani, igen. Az enyém volt az alapötlet és sok mindent még mindig én hozok, dalokat, szövegeket, de ettől a többieket még nem lehet elfelejteni. Akkor se, ha történetesen nem érnek ide...
Látom, hogy nézegeti a stúdiót. Különleges hely, tele mindenféle szerkezettel. A falon lemezekkel, hangszerekkel vagy azok képeivel, poszterekkel. Mikor először jártam ilyenben, engem is megragadott.
- Ha beugrik, azonnal megosztom magával. De szerintem egy istennő nevét viselve erre nincs is igazán szükség.
Nem fejtem ki, nyilván tudja, kiről nevezték el. Intelligens lány és a művészetekben jártas, nálunk pedig tanítják a görög mitológiát. Haitin jó, ha azt meg tudták mutatni, merre van Görögország...
- Ugye? Egy lehulló falevél apró zaja vagy a tolató tartálykocsi ugyanúgy meg tudja indítani az alkotóerőt.
Csendre és zajra ugyanúgy szükség van. Örülök, hogy egyetértünk. Szerintem könnyebb úgy dolgozni, ha sok mindenben hasonlóan gondolkodunk vagy legalább értjük egymást.
- Csak év elején. Ilyenkor kevesebb megbízást kapnak. Tavasszal indul be. Akkor minden terem tele van, egymást váltják a zenészek, a reklámszakemberek. Nálunk most jött az ötlet, kihasználtuk, hogy nem kell kilincselni időpontért.
Én is feltettem a kérdést, Richard pedig válaszolt, azért tudom a stúdió dolgait.
- Tekintve, hogy ott csend lenne, maradjunk inkább itt.
A dalunk már rögzítve van, a lemez beharangozója lesz. Ezért is kell hozzá egy jó klip.
- Megvan az egész történet! Ha a hangmérnök visszajött...
Ebben a pillanatban nyílik az ajtó. Lassan, szinte úgy, mintha nem lenne mögötte senki. Aztán csak pár ujj fonódik rá és végül bevigyorog a srác valami hihetetlenül idióta fejjel. Elnevetem magam és megrázom a fejemet.
- Nico, hallottam ám a figyelmeztetést!
- Jó, de ne hozd rá a frászt a vendégemre, ha kérhetem. Athena, íme a hangcuccok ura.
Fura figura, ezt nem kell mondani. A hangmérnökök között is furának számít. Bemutatkozik, most már egy kedves mosollyal és kézfogással, ha van rá lehetősége.
- Lejátszod a Roi d'hivert? - kérem meg a srácot, majd Athena-hoz fordulok.
- Ilyen minőségben én se gyakran hallom.
- Nem, csak négy napig hallgattad, mikor felvettük, háhá! - szól bele Richard és már állítgatja is a dolgokat.
Odanézek, elvigyorodom, Athena-nak pedig intek, hogy ne törődjön vele.
- Közben mondom, hogy melyik részhez mit terveztem, jó? Télen játszódik, havas erdei tájon, ez több képen megjelenhetne. Egy csapat vadász elindul.
Ahogy elkezdődik a zene, nem kell nagyon vájt fül, hogy észrevegyük, kristálytiszta. Profi hangcucc, profi akusztika. Ahogy egy stúdióban kell. A fejemet ingatom rá egy kicsit, aztán folytatom.
- Ennél a résznél találnának valami furcsa csomagot. Kibontják és egy gyermek van benne. Nem fázik, sőt mosolyog. Egy világos szemű gyermeknek képzeltem.
Tartok egy kis szünetet. Nem akarom lerohanni a lányt. Többször is meghallgathatjuk, részenként is. De most bennem van az egész, egyben. Ha látom, hogy befogadó, akkor mondom tovább.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Szomb. Feb. 24, 2018 9:08 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Irvin && Athena
Amikor elkezd kiabálni, akkor egy pillanatra meghökkenek, majd végül nevetésben török ki. Nagyon kész van ez a pasi, szerintem még a légynek se tudna ártani, de akkor is valamiféle fura szomorúság még az ő íriszeiben is ült, mintha hozzám hasonlóan valamilyen terhet cipelne.
- Hmm, lehet jó taktika, vagy csak ne az ajtó mögött akarjon telefonálni. – barátságossá válik a mosolyom, ahogyan őt fürkészem.  Ideje lesz lehet kicsit visszább vennem és nem túlaggódni a dolgokat. Nem lesz könnyű, de igyekszik az ember.
- Nem is céloztam arra, hogy a többieket el kellene felejteni. Egyszerűen csak könnyű megmondani azt, hogy ki is viseli szívén a dolgokat és az te vagy, nem pedig ők. Biztosan nekik is fontos, de talán számodra még inkább az, mintha egy fajta kapaszkodod lenne ez a hely és az egész valami elől. – közben picit a kezemmel is hadonászok, ahogyan magyarázok. A művészek ilyenek. A világ elől rajzba, zenébe menekülnek el, vagy éppen ki milyen területen alkot. Számomra a rajzolás jelentette a menedéket, számára meg talán az együttese, vagy csak a zenéje.
- Látom jártas a mitológiában. – sokan tudják, hogy kiére hasonlít a nevem, de arra sose tudok felelni, hogy miért pont ezt a nevet kaptam a szüleimtől és már annyira nem is érdekel. Apám megtört és elvette tőlem az életemet, anyám pedig egyszerűen csak kirakott, ahogyan mások a kutyájukat hagyják az út szélén. Testvéreimet meg ezer éve nem is láttam, így talán nem meglepő, hogy nem is voltam kíváncsi igazán a családomra már.
Szavaira bólintok, ahogyan egy hanyatlásnak induló természet is. Túlzottan is, sokan nem látják már abban a szépséget, de az elmúlásnak, az életért való küzdelemnek is megvan a maga szépsége.
- Értem, ahogyan tavasszal köszönt be a szerelem sokaknál, úgy a művészeknél az ihlet is. Érdekes, de talán az újra éledő természet az oka. – rántom meg a vállaimat, hiszen nálam sose függött évszaktól az, hogy mikor mit rajzolok. Télen és nyáron is tudok szomorú, vagy éppen vidám rajzokat is készíteni.
Kíváncsian pillantok az újabb férfi felé, de nem lépek közelebb. Csak biccentek egyet és remélem, hogy nem akar kezet fogni ő is. Inkább menjen a dolgára, mert kezdtem újra kényelmetlenül érezni magam. Minimum eggyel többen vannak itt, ami a pasikat illeti, mint amit jónak tartok. Miért nem dolgozik ilyen helyen nő is? Vagy csak én vagyok ennyire balszerencsés, hogy pont a férfiakat fogom ki?
- Vadászok? Miért pont vadászok, nem inkább valami békésebb kellene? – pillantok rá meglepetten, közben pedig előszedem a vázlat füzetemet is, hogy jegyzetelni tudjak, hogy mikor mit is szeretnének. Meg kell rajzolni, aztán majd animálni is kell, ha megfelelnek nekik a tervek. A többi gyerekjáték mondaná más, de én még csak most tanulom azt is sunyiban, mert amúgy semmi köze ahhoz a szakhoz, amire járok.
- Gyermeket? Ez egyre furább és egyre inkább kíváncsibbá teszel. Hmm, világos szemű? Esetleg hasonló kékszemű, mint amilyen nekem van? – sandítok a férfira, mert nem nagyzolásból mondom, de tudom, hogy sokan meglepődnek azon, hogy mennyire is világos a szemem. Nem kell pont ilyennek lennie, de talán hasonló lehet, ha nekik is jók.
- Mikorra kellene ez az egész? Mármint készen… - teszem fel végül a kérdést, amikor mindent átrágtunk már, hogy mit szeretnének bele, hogyan képzelte el, hiszen a határidők mindig is fontosak. Nekem meg pláne így egyetem mellett, hiszen az én időm is véges, de reméltem, hogy megtudunk állapodni, mert egészen érdekesnek tűnik a felvetésük, elképzelésük.


Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
193
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
Scarlett Simoneit


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Szomb. Márc. 03, 2018 6:53 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Szeretem, ha valakinek van humorérzéke és nincs egyfolytában befeszülve. Ez a lány elsőre merevnek tűnt, de most már látom, hogy érti a viccet. Szeretném, ha jól érezné magát, úgy dolgozni is könnyebb.
- Nem igazán menekülés ez, hanem - tudom, közhelyesen hangzik - nekem a zene és az írás van legbelül. Tudod, próbálkoztam mással is, jártam államigazgatásra és műszakira, azokból is tanultam, de taszítottak. Ez meg vonz.
Értem, hogy ő menekül valami elől. Nem szeretném faggatni, lehet, hogy nem is akarná elárulni. Csak kedvesen mosolygok rá, abból láthatja, hogy én ugyan nem nézem le, ha fut. Sokan futnak valami elől.
- Igen, az antik dolgokat nagyon szeretem, meg úgy általában az európai mitológiákat. A vudu is érdekes, de azt már magam mögött hagytam.
Nem teljesen. Most kapcsolok, hogy még megijesztem itt, azt fogja gondolni, babáim vannak otthon, amiket szurkálok. Legtöbben erre gondolnak, pedig az csak egy szelet a félelem világából.
- Maga is kedveli ezeket? Vagy inkább a modernebb dolgokat szereti?
Azzal sincs bajom, ha felhőkarcolók és scannerek ihletik meg. Csodás alkotások születtek már ilyenek alapján.
- Ebben is lehet valami, de a gazdasági vetületét se lehet kihagyni. Év végén kiköltekezünk, ilyenkorra már nagyjából összeszedjük magunkat, de még várunk. Már aki.
Megérkezik Richard. Látja, mi van, nem erőlteti túl a dolgot. Athena-nak még fel se kell állnia.
- Békésebb? - nézek vissza én is meglepetten.
Már megmondaná, mit írjak a történetbe! El kell mosolyodnom, nagyon vicces ez a lány. Mintha lenne önbizalma, mégis érzem, hogy nem erről van szó.
- Bocsánat, azt kihagytam, hogy ez régi korban játszódik, olyan 4-500 évvel ezelőtt. A vadászok napokig járták az erdőt akkoriban, ezért gondoltam rájuk. Véres vadölés nem lenne benne. Az egyébként érzékenyen érint? Mert nem szeretnélek kellemetlen helyzetbe hozni.
A tanár nem mondta, hogy lenne ilyen probléma. Rákérdezek.
- Igen. Ugrok egy kicsit: ő lesz majd a tél királya. De most még épp megtalálták és magukkal viszik. Kell olyan jelenet, mikor egy viskóban, tűz mellett ülnek és anyuka mesét mond.
A szemek! Nagyon meg se néztem Athena szemeit. Most beléjük nézek. Bámulni nem fogom és még mindig nem akarom kínos helyzetbe hozni.
- Nagyon világos kék, az illene a télhez. A zöld kevésbé menne.
Úgy kérdez, mint egy profi.
- Jó lenne egy hónap múlva kihozni egy klipet. Tudod, ez úgy van, hogy megjelenik a kislemez, ahhoz a klip nem csak művészeti alkotás. Most idézem a menedzserünket: "egy jó klip olyan, mint egy jó reklámszöveg". Nem szeretem az ilyen üzleties megközelítést, de erre is szükség van. Szóval...legkésőbb április elejére. A téma miatt szerencsésebb lett volna előbb, de hát most találtuk ki és téged se akarom sürgetni. Nagyon elfoglalt vagy?
Emlékszem még, milyen volt a vizsgaidőszakokat átélni, alvás semmi, kávé dögivel. A zene lassan végigmegy és folytatnom kéne.
- Egyébként máskor rajzoltál már zenére? Akár nem is megrendelésre, csak úgy magadnak.
Ezt én mágiának tartom, igazi varázslatnak. Rajzolni se nagyon tudok és nem is ezen a nyelven alkotok, mikor alkotok. A festészet egész más embert kíván. Szemeimben érdeklődés csillog, ahogy a záró taktusok elhalkulnak.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Szomb. Márc. 03, 2018 7:45 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Irvin && Athena
- Hmm, ezek szerint te és a zene, meg a dalszövegeitek egyek vagytok. Ha így van, akkor miért nem te énekled őket? – kérdezem meg kíváncsian, mert ha tényleg belőle születik meg ez az egész, akkor ő vélhetően sokkal nagyobb átéléssel tudná előadni. Kicsit belehallgattam a zenéjükbe, nem rossz. Sőt, egészen jók, de attól még érdekelt ez a dolog. Fura, hogy nem az énekes írja a szövegeket, vagy komponálja meg a dolgokat, vagy én látom rosszul? Gőzöm nincs, hogy ilyen művészeknél miként is megy, de ez olyan, mintha én lerajzolnék valamit, más meg learatná a babért, mert én nem merek a középpontban lenni.
- És hisz is ezekben a dolgokban, vagy csak kedveli és amolyan hobbi? – kíváncsiság csillan a szemeimben, mert tényleg érdekel a válasza. Én hiszek abban, hogy a vuduban is van igazság és nem csak hablaty az egész, ezért nem szabad vele játszadozni. Vajon ő használja is, vagy csak ismeri valamennyire?
- Szerintem a modern dolgokban is megtalálható ez, maximum nem annyira nyilvánosan, mint régebben. – rántom meg a vállaimat, hiszen a hétköznapokat a misztika és társai könnyedén hálózzák be, csak valaki észreveszi, míg más valaki nem. A művészetben meg szerintem teljesen jelen vannak az ilyen dolgok, csak mindig kicsit másképpen.
- Az emberek szeretnek inkább a jó dolgokba, a békésebb dolgokba menekülni a hétköznapi gondjaik elől. A vadászok pedig inkább agresszivitást és fájdalmat, üldözést képviselnek. Meg persze a halált, ha nem ők ölnek meg valakit, akkor ők végzik holtan. – fejtem ki kicsit bővebben, hogy mire is gondolok. Persze nem kell velem egyetérteni, de az emberi lelkek bármennyire is elcseszettek, akkor is a boldogságot keresik és azt kevésszer találják meg abban, amivel a halál is együtt járhat.
- Bocsánat, nem akartam belekotnyeleskedni. Nem szeretem a felesleges vérontást, inkább ezt mondanám. - A többi pedig nem lényeges. Nem tartozik senkire se, hogy mit is gondolok erről, vagy az erőszakról és társairól. Én csak kifejtettem a véleményemet és azt, amit tapasztaltam eddig a világból. Nem szeretnek a rossz dolgokkal foglalkozni az emberek, inkább a jót keresik.
- Anyuka? Kinek az anyukája és kinek mond mesét? – zavarodottan pillantottam rá, mert kicsit elveszítettem a fonalat. Egyébként se állok túl jó az anya témához, de a munkát és a magánéletet sose szabad keverni és ezt megpróbálom ezt tartani is.
Bólintok csak a szavaira és közben sietve fordítom el a fejemet. Hiába nem bámult meg túl sokáig nekem pont ennyi is elég volt ahhoz, hogy kényelmetlenül érezzem magam. Kicsit fészkelődöm is, majd újra inkább jegyzetelni kezdek.
- Csak az egyetemi dolgok, de megoldom. Készen lesz addigra. Ha félig megvan, akkor szeretnék egyeztetni újra, hogy biztosan ilyenre gondoltatok-e. Ha igen, akkor majd utána jön a készanyag fog jönni és utána jöhet a simítás még rajta. – teszem hozzá határozottan. Nem hiszem, hogy sokat fogok mostanság aludni, de amúgy se megy annyira könnyedén mostanság az alvás, így pedig lesz mivel lefoglalnom magam. Remélem, hogy sikerül eltalálnom a dolgokat, mert a pénz is jól jönne. Félre tudnám tenni.
- Mindig zenére rajzolok. Olykor a hallott dallamok ihletnek meg, máskor meg csak segít kizárni a külvilágot. Miért? Netán nem bízik abban, hogy engem ajánlottak? Mondja meg nyugodtan, inkább most, mint akkor, amikor már neki kezdtem a munkának. – nincs sértődés a hangomban, se kioktatás. Inkább csak szeretek nyíltlapokkal játszani és ez most sincsen másképpen. Szeretném tudni, hogy miért érdekli ennyire, vagy netán ennyire nem bízik abban, hogy alkalmas lennék rá?

Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
193
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
Scarlett Simoneit


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Pént. Márc. 09, 2018 7:26 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Ezt már többen kérdezték. Vokálozni szoktam, de az a helyzet, hogy csapatban sokkal jobb dolgozni, sokkal többet ki tudunk hozni ezekből úgy, hogy mindenki hozzátesz. Egy gitárral a kézben elénekelni mindent, az nem mindenkinek áll jól.
Néha szoktam ilyet, de a zenekarban érzem a teljességet. Ezt a többiek is tudják.
- Hát...én Haitiről jöttem. Ott mindenki hisz a vuduban. Valamennyire én is, de nem ez vezérli az életemet. Te hiszel valami ilyesmiben?
Valami nőcisebb dolgot, természetvallást el tudnék képzelni hozzá. Biztos nem fanatikus, de szimpatizálhat ilyesmivel. Nem fárasztanám tovább azzal, hogy a modern is tartalmazza, amit a régi, mert ez hosszú történet. Remélem, hogy nem utoljára látom Athena-t. Talán pont legközelebb vesézzük ki ezt a témát.
- Tudom. Ha az lenne a lényeg, hogy a slágerlisták élére kerüljünk, akkor leszűkítenénk a mondanivalónkat az élet napfényes oldalára. Engem az igazság érdekel és az néha homályos, néha szomorkás, néha pedig az éjnél is feketébb. Azokhoz is szeretnék szólni, akik a sajátjukhoz hasonló problémákat meg akarják érteni, mert talán az segít nekik megoldani. A legtöbb dalunk egyébként vidám, a zene mindenképp és a szövegek sem depressziósak. Ha gondolod, átküldöm ennek a szövegét, úgy könnyebb, mint hallgatás után levenni.
Ilyenkor sok mindenre kell figyelni. Az azért megnyugtató, hogy nem rettentettem el a lányt. Kedvelem a művész lelkét, ezt a fajta felfogást és már most az az érzésem, hogy fantasztikus rajzokat fog készíteni! Megkapja tőlem a bizalmat.
- Egy anyuka, akinek több gyerek van és a talált kicsit is neveli. Befogadta, ahogy a többiek is és most együtt hallgatják a mesét.
Ezt most szemezésnek vette? Az is lehetett volna, máskor, ha egyedülálló voltam, éltem ilyenekkel. Magyarázni nem fogom, a viselkedésemből majd kiolvassa, hogy miről van szó.
- Jó, rendben! Sőt előbb is lehet. Bármikor kereshetsz. Én nagyon kíváncsi vagyok, hogy alakul ki egy ilyen...rajzfilm vagy képsorozat, nem is tudom, minek nevezzem?
Sok kis képből, nyilván, de ahogy ezek összeállnak majd, az igen izgalmas folyamat. Lassan én leszek izgatottabb, pedig ez nem az első klipünk.
- Á! A tanárod a legjobb embert ajánlotta. Szeretem, mikor egyik mű inspirálja a másikat.
Félreértett. Vajon gyakran fut bele ilyen elutasításba?
- Dehogynem bízom! Ha sose alkottál volna még zenére, akkor is adnék egy esélyt. El kell kezdeni, különben semmi nem derül ki. Csak szeretném érteni az alkotót, akinek a keze munkáját nézik majd a hallgatóink. És megismerni, ha nem baj.
Lehet, hogy zárkózott és sok neki az ilyesmi. Azt is el tudom fogadni. Akkor csak dolgozunk együtt. Ha úgy megy, legyen. Bízom benne. De jobb lenne normális kapcsolatot kialakítani, szerintem neki is.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Pént. Márc. 09, 2018 8:58 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Irvin && Athena
- Attól még, hogy te énekelsz, nem jelenti azt, hogy ne lehetne bandád, vagy csapatod. Inkább csak arra értettem, hogy ha belőled születnek a dalok, akkor vélhetően te nagyobb átéléssel tudnád előadni, ahogyan egy művész is a saját műveivel tud igazán ékeskedni és beszélni róla. – halovány mosoly bujkál arcomon, de részemről már ez is nagydolog. Persze, ő ezt nem is sejtheti és nem is kell tudnia. Az, hogy mi is történt az otthonomban és miként bélyegzett meg a családom senkire se tartozik. Én a mai napig viselem a jeleit, de még csak nem is sejtik.
Kabátomból kibújok, de mint mindig most is hosszúujjút viselek, könnyedén igazítom meg, így csak alig észrevehető az is, hogy tetoválások borítják a karomat, a vágásokat meg ennyi idő alatt észre se lehetett venni közötte.
- Sose jártam még ott. Szép hely? Érdemes egyszer megnézni? Akkor se is egy olyan sámán, vagy mi az ízé vagy? – döbbenet az kicsendül a hangomból, mert biztosan érdekes lehet egy olyan szertartás, vagy minek hívják őket. Vagy ez már arra felé kihal dolog lenne és a vuduzást másképpen űzik? – Nem. Nem hiszek abban, hogy minden okkal történik, vagy a szellemeket bolygatni kellene. – de ennek ellenére is megnéznék egy ilyet és talán meg is örökíteném a vásznam és a ceruzám segítségével. Különleges dolog lenne és kíváncsi lennék arra is, hogy én miként ábrázolnám. Mennyire is tükrözné tényleg a valóságot, hiszen mindenki mást lát szebbnek, érdekesebbnek, ebből kifolyólag egy-egy képen is másabb dolgok kapnak nagyobb hangsúlyt.
- Azt megköszönném. S egy szöveg lehet mély és szomorú, de a klippnek nem feltétlen kell még inkább megnyomni ezt a hangulatot. – pillantok rá komolyan, mert szerintem olykor a kevesebb több. Mintha csak feketére és sötétkékkel festenéd tele a vásznat. Mind a kettő kifejező tud lenni, de olykor a kettő együtt akár már túl sok is lehet. Persze ez az én véleményem és ritka az, amikor a klipeket is nézegetem, mert engem inkább mindig a szöveg érdekel és nem a többi körítés.
- Ilyen volt a te családod is? Befogadtatok valakit? – bukik ki ajkaim között a kéretlen kérdés, mielőtt még megfékezhetném ezt a balesetet, de minden művész valahonnan nyeri az ihletét. – Sajnálom, semmi közöm hozzá. Rendben, akkor lesz benne ilyen is. – vágom rá gyorsan, mielőtt még felelhetne, mert ahogyan én nem akarok beszélni a múltamról, úgy talán ő se. Egyébként se ismerjük még egymást ennyire, hogy így letámadjam véletlen is hasonló kérdésekkel.
- Szeretem elsőre megrajzolni papíron, hogy tudjam miként is kellene festenie, a többi meg majd megszületik utána a digitális világ ármányaiban. -
a válasz könnyedén jött, meg ha érdekli és ennyire jóban vannak a tanárommal, akkor szerintem biztosan beengedi őt is az órára. Szabad gépek mindig akadnak.
- Nem mindent lehet megismerni és nem is mindig jó másokat megismerni, kutakodni a titkaikban... – hangom kicsit talán nyers, ahogyan a tollal a papíron dobolok. – Egyébként is, ez inkább a te elképzelésed lesz, mintsem az enyém. Én azt valósítom meg, amit ti elképzeltetek, nem pedig azt, amit én képzelnék el ehhez a dalhoz. A kettő között nagy a különbség. – hívom fel a figyelmét erre a csöppet se apró dologra, mert ha ezáltal szeretne megismerni, akkor nem fog. Maximum csak azt érezheti majd, hogy miként is sikerült átadnia az elképzeléseit. De ha valami nem lesz jó, akkor úgyis tud majd szólni.

Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
193
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
Scarlett Simoneit


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Hétf. Márc. 12, 2018 7:16 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Ez is érdekes. Amíg nem voltam benne, én se értettem, hogy lehet kiállni mások szövegeivel úgy, hogy megtöltöd érzelmekkel. Én nem vagyok frontembernek való, inkább szerző lennék. Na jó, néha meg tudok őrülni a színpadon, de az énekesnőnk pont az ellentétem, ő született előadó, a színpadon mozog igazán otthonosan.
Ahogy az élet más területein, itt is meg kell felelnünk szerepeknek és felfogtam, hogy nem tudok mindent egy kézben tartani.
Egy pillantást vetek a lány csuklójára, ami kilátszik a hosszú felsőből. Az egy tetkó volt? Nem néztem hosszasan, lehet, hogy csak árnyék.
- Vannak nagyon szép részei, de inkább szegény és veszélyes ország. Nagyon sok a földrengés.
Ami többek között a szüleimmel is végzett. Nem akarom lelohasztani a beszélgetést, elterelem a figyelmemet a tragédiámról. Nem raknék ilyen súlyt erre a fiatal lányra.
- Nevezzük papnak, de nem, én nem vagyok az. A szomszédunk volt pap, na, ő ijesztő volt. Mint a filmeken.
A szemei! Nem is tudok úgy nézni, ha akarnék se. Bólintok, hogy Athena inkább a túlvilágon hagyja a túlvilágiakat és hogy a saját akaratában hisz, nem a végzetben. Ez az egészséges, nem?
- Jó, akkor ezt megbeszéltük. Ettől senki nem fogja felvágni az ereit, sőt, elárulom, a Tél Királya lesz a gyerek, akiről senki se hitte volna, hogy jut valamire. Inkább keserédesnek mondanám a történetet.
Szeretem az ilyesmit. Az is jó, ha valami csak szép, csak vidám, akár még szomorú is lehet, de az ilyen vegyes dolgok izgalmasabbak.
- Nem igazán...
Intek a kezemmel, hogy semmi baj nem történt. Ez nem titok, interjúban is elmondtam már.
- De apám francia volt, anyám amerikai, az ország lakossága meg zömében fekete. Ez érdekes elegyet képez, egy kicsit mindenki idegennek érezheti ott magát, ha mélyebbre ás a felszínnél. Amúgy nem ezért jöttem el vagy ez is benne volt, de inkább az hozott ide, hogy Franciaországban több esélyem van a művészettel.
Megelőztem egy kérdést, ami szerintem adná magát.
- Ez például nagyon érdekel, hogy aki vérprofi rajzolóprogramokban, az használ-e még papíros ábrákat, vázlatokat! Ezek szerint te szereted ezt. Amúgy mindenfélével foglalkozol, vászonra is festesz?
Ezt csak úgy kérdezem. Nem várom el tőle, hogy egy kliphez szüljön meg egy egész festményt. Több kis rajzra gondoltam. Egyre lelkesebb vagyok, ahogy beszélgetünk. Szinte a zene se kell hozzá, se a szöveg, hanem egymásra kell hangolódnunk, abból jön ki majd a közös mű.
- Bocsánat, nem akartam indiszkrét lenni.
Ha nem akarja, hogy megismerjem, sajnálom, de tudomásul veszem. Vannak zárkózott művészek, zárkózott emberek. Nem sértődöm meg, sőt inkább bocsánatkérően nézek.
- Ezzel annyiban nem értek egyet, hogy szeretném, ha szabadjára engednéd a fantáziádat. Megvan az elképzelés, de te is hozzá tudsz tenni, biztos vagyok benne, hogy sokat és szeretném, ha ez egy közös munka lenne, nem csak egy megrendelés teljesítése. Szívesen meghallgatom, hogy te mit képzelsz el a zene vagy a szöveg alapján!
Ha ezt se akarja elmondani és még le se rajzolná, azt még jobban sajnálnám. Ő ízig-vérig alkotó, erre már rájöttem és nem szeretném satuba szorítani.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Hétf. Márc. 12, 2018 8:21 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Irvin && Athena
- Ezek szerint nem szeretsz a középpontban lenni. – lehet félreértettem, de számomra akkor is ez jött át abból, amit mondott. Nem vagyok tévedhetetlen, ahogyan a művészeket eleve nehéz megfejteni, pontosan megmondani akár, hogy mi hajtja őket és miként is képesek túlélni a viharokat. Nem könnyű, én is mennyiszer gondoltam már arra, hogy megrajzolom az utolsó képeket és búcsút intek mindennek, de vágásoknál többre sose jutottam, vagy éppen tükrök szétzúzásánál, amikor már a saját árnyamat képtelen voltam elviselni eleinte és látni azt, akivé lettem, akivé tett a saját apám.
- Attól még, hogy egy országot szegénynek mondanak kultúrájában és kincseiben mégis lehet gazdag. – pillantok rá komolyan. Egy szegény országnak, vidéknek is megannyi titka lehet az emberek elől, ami akár egy-egy művészt képes megérinteni, de akár a nem művész lelkeket is. Az pedig, hogy mennyire is veszélyes nem vitatom, de szerintem a maga módján minden ország az. Ez is, hiszen mennyi tragikus eset történt mostanság itt is. Mostanában igaz, túl nagy volt a csend, de ez akár egy nagyobb vihar előszele is lehet.
- Nem szoktam ilyen filmeket nézni, de elhiszem neked. Ugyanakkor vigyázz, még eretnekséggel megvádolnak. – mosolyodtam el, hiszen nem mondtam komolyan, de ebben az országban másokat hívnak papnak és a környező országokban is. Persze vannak fanatikusak, de szerencsére kevesen vannak és már a „boszorkány üldözés” is kihalt.
Szavaira bólintok, hogy rendben van, értem. Egy-két dolgot felvések még magamnak, hiszen az a biztos, de gondolom, ha olykor zargatom kicsit telefonon, hogy erre gondoltak-e és társai, akkor nem fog megharagudni. Egészen jó fej, csak kár, hogy férfi. Ez pedig a szememben olyan gátlótényező volt, hogy esélytelen volt az, hogy totálisan el tudjam magam engedni és jól érezzem ezen a munkamegbeszélésen, vagy egyáltalán bizalmat szavazzak neki.
- És szemmel láthatóan tényleg igazad van. Egészen híresek vagytok. – adtam neki igazat, mert gondolom annyira nem volt könnyű meglépnie ezt, vagy igen? Érdekes, hogy én mindig is menekülni akartam otthonról, de mégse tudtam megtenni, míg ki nem rakott az útszélére, mint egy kutyát. Igaz, nem útszéle volt, hanem egy ház, de semmit se tudtam arról, hogy mi is fog odabent várni.
- Nem vagyok festő. – rázom meg a fejemet, mert a kettőt ne keverjük össze. Nagyon ne. – Én rajzolni szoktam különféle technikákkal, de a festészet eléggé messze áll tőlem. Megcsodálom mások munkásságát, ha olyan, de én szeretem a hagyományos dolgokat. Előbb papírra vetni és maximum utána digitalizálni. – nem szeretem, ha a kettőt keverik, mert teljesen másabb művészet tollal-ceruzával, vagy netán krétával alkotni, mint festeni. Sokan szeretik az utóbbit, én nagyon nem, vagyis amíg nem nekem kell.
- Nem történt semmi. – rázom meg a fejemet, mire hosszú fekete fürtjeim arcomba sodrodnak. Sietve söpröm ki, hogy utána felfogjam. Így pedig még inkább láthatóvá válik a túlzottan is kék íriszem és a szeplőim. A pólóm ujját megint lejjebb húzom, mert senkire se tartoznak a tetoválásaim, vagy éppen a köztük megbúvó régebbi-frissebb vágások a karomon.
- Meghallgatod? – nevetem el magam. Idegen csendül számomra, mert régóta nem nevettem már őszintén, de most ez mégis az volt, még akkor is, ha igazán halkra sikeredett. – Én nem beszélek az elképzeléseimről. Lerajzolom őket, néha megértik az emberek, máskor meg csak furán néznek rám, de köszönöm a bizalmat. Igyekszem majd nem csalódást okozni. – csukom be a füzetet, mert vélhetően még több dolgot nem fog mondani, vagy ha mégis, akkor folytatom egyszerűen a jegyzetelést.


Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
193
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
Scarlett Simoneit


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Csüt. Márc. 15, 2018 8:14 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Nem, tényleg nem, de azt szeretem, ha sok emberhez eljut a mondanivalóm vagy a dal, amit írtam.
Ezért csináljuk a klipet is.
- Persze, de Haiti elég fura hely. A kultúrának kevés helye van. Én hamar rájöttem, hogy írással és zenével akarok foglalkozni, ott pedig ebből nem lehetett megélni. Nem igazán volt rá igény. Ha érdekel, a világért sem akarnálak lebeszélni, hogy egyszer meglátogasd, mert egész más, mint például Párizs, biztosan egzotikusnak találnád. Úgy, hogy én ott nőttem fel, nem élek-halok érte. Nincs honvágyam.
A családomból se maradt ott senki. Régi barátok, ismerősök akadnának, de nem tartanának ott.
- Ha a középkorban lennénk, engem nem csak vádolnának, de már meg is égettek volna!
Elnevetem magam, mert örülök, hogy nem ott tartunk. Mélyebben nem mennék bele, megbeszéltük, hogy Athena nem hívő.
- Szerencsére sikerült elérnünk, igen. Amúgy nem rólam szól, nem én lennék a képzeletbeli gyermek. Ez talán nem olyan lényeges, de elmesélem, hogy bennem hittek a szüleim a kezdetektől. Más területre szántak, de abban nem kételkedtek, hogy viszem valamire. Szóval nem teljesen önéletrajzi ihletésű a történet.
Ezt csak azért teszem hozzá, hogy a lány átlássa, mire is gondoltam. Lehet, hogy számít. Nekem számítana.
- Oké. A rajz is nagyon komoly dolog, nekem nincs hozzá sok tehetségem. Csodálom azt, aki úgy rajzol, ahogy csak akar.
Különféle technikák. Géppel is lehet csodákat alkotni. Én nem hiszek abban, hogy a program csinál mindent. Ha tehetségtelen ember ül a szoftver elé, akkor semmire se jut.
Örülök, hogy nem sértettem vérig. Ahogy fésülködik egy kicsit, megint a szemei kerülnek elő. Csodaszépen csillognak. Nagyon fényesek, nagyon tetszetős a színük. A szeplőkkel együtt valami olyan bájt adnak a lánynak, amit talán leplezni akar ezzel a szúróssággal. Nem említem meg, udvarias leszek.
A nevetésére elmosolyodom. Várom, mit magyaráz ki ebből. Jó őt nevetni látni. Nem kell mindig komolykodni. Széttárom a kezeimet és elfogadó mosollyal válaszolok:
- Nekem az is tökéletesen megfelel. Ha te szívesebben beszélsz a rajz nyelvén, okés. Néha én is zenével tudom jobban megragadni a történéseket. Azt szeretném, hogy jól is érezd magad alkotás közben, hogy ne legyen kényszer.
Máskor meg szavakkal. A lényeg, hogy érdekel a saját nézőpontja, látásmódja is. Szeretnék neki több teret adni.
- Még egy dolog. Úgy képzeltem el, hogy több kis rajz lenne, amik váltanák egymást, de nem csak úgy, hogy oda vannak rakva. Hanem kicsit  remegnének, mintha valaki rázná a papírt. Ez adna némi életet a figuráknak. Nem rajzfilm, de valami olyasmi, félig mozgó lenne. Ezt meg lehet oldani a programmal vagy nagyon sok idő kellene hozzá?
Szakmai dolog, nekem csak ötletem van, meg kellett kérdeznem, hogy mennyire kivitelezhető.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Csüt. Márc. 15, 2018 8:37 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Irvin && Athena
- Ez a művészet lényege. – én legalábbis ebben hittem és most mindegy, hogy festészetről, zenéről, netán rajzokról, vagy éppen szobrászatról beszélünk. Én hittem abban, hogy minden művész erre vágyik, hogy megérintse az embereket és érzéseket csaljon elő a műveivel. Az már mellékes, hogy ugyanazokat, amiket ő érez, vagy éppen mást kelt életre az emberekben.
- Minden hely a maga módján fura. Egyik se olyan, mint a másik és olykor ijesztő lehet, ha rémeket látunk a dolgokban. Nem hiszem, hogy emiatt rosszabb hely lenne, mint bármi más. Minden ember próbál hinni valamiben… - hangom békésen csendül. Nem vagyok sátánista, nem imádom az ördögöt, pedig mondhatnánk rám olykor az öltözködésem, a sok tetoválásom miatt. Nem hiszek istenben se, ahogyan a boszorkányságban és a többi hasonló dologban se. De ez még nem jelenti azt, hogy nem vonz az ismeretlen, hogy lássak olyan dolgokat, amiket megörökíthetek, amik inspirálhatnak akár még hit nélkül is.
- Minden képzeletbeli dologban rejtőzik valami belőlünk. Minden mű a részünkből születik és ott hagyjuk benne azt, akik vagyunk. – nem akarom kioktatni, de egy mű csak akkor sikeres, ha tényleg a művészből virágzott ki. Nem kell teljesen olyannak lennie, mint amilyen ő, de biztos a sorok között rejtőzik olyan, amiben magára ismerhetne, vagy mások, akik ismerik őt. Szavaira végül inkább csak bólintok, hogy értem.
- A rajz nem másabb, mint a szavak képpé formálása, a színek kavalkádja, ami sokszor az érzéseket jelenti. Ridegség, melegség, a kettő együtt pedig még érdekesebbé teszi a dolgokat. De mindenki máshoz ért, másképpen tudja kifejezni a benne burjánzó ihletet. – mosolyodom el haloványan, de arcomról egészen hamar eltelik. Mindig is szerettem rajzolni, de míg régebben inkább vidámabb képeket alkottam, most annál inkább komorabbak, de mégis van bennünk valami megfoghatatlan szépség, amit állandóan emlegetnek, hogy milyen gyönyörű. Nem értem az embereket, vagy csak míg mosolyognak, valójában ők is véreznek belülről és ezért tetszik nekik, magam sem tudom.
- Ha kényszer lennék, akkor nem lennék itt, vagy már visszautasítottam volna. – nem viccelek, hiszen lehet a pénz mindig jól jön, de ha valamiről tudom, hogy képtelenség az, hogy én alkossam meg, akkor nem is próbálkozom vele. Egyszerűen kell az, hogy megfogjon a dallam, a történet, amit elmesél jelenleg ez a dal és az ötlet is, hogy valamennyire sajátomnak érezzem. Különben esélytelen lenne, hogy megalkossam neki.
- Nem hiszem, hogy célszerű lenne. A letisztultság mostanság sokkal inkább menőbb, s ha túlzottan is remeg, akkor nem biztos, hogy mindenki megtudja nézni. Tudod, vannak az epilepsziások. Számukra ez akár veszélyes is lehet, azt hiszem. – nem vagyok orvos, de mintha olvastam volna ilyenről és nem véletlen rakják ki ezt néhány videó elé is. – Mivel történetszál haladni fog, a karakterek fognak eleve mozogni nem biztos, hogy jót tenne neki. Lehet már inkább túlzásnak hatna. – teszem még hozzá művésziszemmel, de ha ő ezt akarja, akkor mindent a megrendelőnek, maximum fogja a fejét, hogy nem mutat jól és nem így kellett volna. Nem véletlen, hogy mindenki maradjon meg annál, amihez ért, de sajnos ezt kevesen tartják be.

Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
193
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
Scarlett Simoneit


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Szomb. Márc. 17, 2018 6:40 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Igen, mert a fióknak is lehet alkotni, de ha örökké benne marad, amit létrehoztunk és alig jut el pár emberhez, annak nincs értelme.
Tudom, hogy vannak művészek, akik nem akarják megfizetni az ismertség árát. Sajnálom is őket, mert megérdemelnék a rivaldafényt. Én tettem érte, mert képes vagyok rá. Ez szerencse is.
- Elsőre Párizs is ijesztő volt! - felelek nagy nevetéssel. - Hatalmas város a maga ismeretlenségével. Aztán megismertem egyik arcát, másikat, harmadikat.
Haiti minden arcát ismerem. Tényleg nincs honvágyam.
- Valami, igen. Csak azt mondom, hogy nincs teljes egyezés.
Nyilván Athena is benne lesz a rajzaiban, pedig ő aztán ennyire sem szerepel a történetben. A kézlenyomatunkat mindig elhelyezzük az alkotásban, való igaz. Mosolyogva hallgatom az arc poetica-ját. Ez a lány érti is, amit csinál. Érzi és érti. Az ilyen művészeket különlegesnek tartom, mert nem csak ösztönből dolgoznak.
- Örülök, hogy megmondanád, ha így lenne.
Nem ismerem annyira, hogy ezt tudhattam volna előre. Elhiszem, hogy lelépne, ha nem tetszene neki a feladat.
Hallgatom, ahogy elmondja, miért nem tartja jó ötletnek, amire gondoltam. A menőség most nem érdekel, nem követjük mindenben a divatot. Epilepsziások?
- Egy kicsit messzire mentünk a témától. Nem olyan idegesítő remegésre gondolok. Várj, megmutatom inkább, úgy könnyebb, mint elmondani!
A telefonomon kezdek keresni. Közben szóval tartom.
- Ezt is át fogom küldeni. Szerintem nem túlzás. Egy régi film adta az ötletet. Tudom, hogy azóta eltelt vagy ötven év, de a történet is régi, passzolna hozzá egy ilyen nem mostani stílus. Meg is van! A csigák. Ismered?
Lehet, hogy kívülről fújja, hisz ez aztán vizuális művészet, már tanulhatták is vagy csak magától talált rá. Mindegy, elkezdem lejátszani. Beletekerek egy kicsit, hogy ne a stáblistát kelljen olvasnia.
- Ilyet nehéz kivitelezni?
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Szomb. Márc. 17, 2018 7:37 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Irvin && Athena
- Lehet, de az se kizárt, hogy számukra az alkotás egy megváltás és tényleg nem vonzza őket a hírnév. Csak a lelkük lesz könnyebb. – férfit fürkészem, hiszen talán én a kettő közötti volnék, ő meg vélhetően az, aki vágyott is a hírnévre és meg is kapta, így gond se lehet belőle. Én igazából nem tudom, hogy vágyom-e, mert olykor talán félek, hogy a műveimet félreértik és netán valakinek ez fog elvezetni a véghez, de bízom benne, hogy inkább segít az embereknek, mintsem taszít rajtuk egyet.
- Ijesztő? Olyan, mint a legtöbb nagyváros. Nem sokkal különbözik, nekem legalábbis nem. – rántom meg a vállaimat hanyagul, mert ez az igazság. Számomra ez a hely se másabb. Nem szeretem, nem találom a helyemet és nem is érzem az otthonomnak. Ez is csak egy város, ahol túl sok az ember, ami soha nem alszik és mindig történik valami. Nem találtam egyelőre semmi különleges dolgot ebben a városban.
- Őszinteség mindenek előtt. – ennél nagyobbat nem is hazudhatnék, mégis annyira őszintén csendül, hogy még én is képes lennék elhinni. Pedig minden vagyok évek óta, csak őszinte nem. Vajon az emberek mit tennének, ha megismernék a történetemet? Elhinnék, vagy inkább hazugnak neveznének? Netán sajnálnának, szánakoznának? Nem akarom tudni és nem is kell senkinek se megismernie a történetemet.
Bólintok, hogy rendben van, de akkor se tartom jó ötletnek. Miért kell valaminek remegnie is, ha mozog? A kettő annyira túlzásnak hat, vagy csak számomra? Lehet én vagyok maradi és szeretem inkább az egyszerűséget ilyen téren is. Kíváncsian várom, hogy mit is fog mutatni, majd próbálom fenntartani továbbra is a távolságot, mert soha se fogadtam kitörőörömmel egyetlen egy férfi közelségét se.
- Nem, annyira vén még nem vagyok, hogy ismerjem. – kicsit talán sértésnek szántam, magam sem tudom, de tényleg nem ismerem. Miből is gondolja, hogy ilyenen nőttem fel? Eleve nem is itt éltem, hanem Amerikában 2,5 évvel ezelőttiig.
- Nem két perc és nem is látom sok értelmét, de ha ezt szeretnétek, akkor felőlem legyen. De nem biztos, hogy sokan vevők az ilyenekre, nem véletlen, hogy valamik soha nem köszöntenek vissza a régi stílusokból. – rajta áll, ha akarja, akkor megcsinálom. Maximum még kevesebbet alszom, így még kisebb az esélye, hogy rémálmom lesz és rájön az új családom a titokra. Eddig megúsztam. Maximum ha nem tetszik nekik, akkor lesz egy sima verzió is. Ezt úgyis utólag tenném én rá, úgy lehet jobb lesz, de nem kizárt, hogy tévedek. - Még esetleg valami van? -

Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
193
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
Scarlett Simoneit


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Szomb. Márc. 31, 2018 12:29 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Lehet, de szerintem ezt csak ők látják. Belül.
Nekem mindkettőre szükségem van. Arra, hogy kiadjam, ami bennem van és arra, hogy ezt megmutassam másoknak, sok embernek. Athena nézéséből mintha azt venném ki, hogy ő még nem tudja eldönteni. Ha belevágunk ebbe a klipbe és végig is csináljuk, akkor ő is híresebb lesz, mert már elég ismertek vagyunk.
Ha ez zavarná, már nem lenne itt. Később még rájöhet, hogy megbánja. Ezzel nem tudok mit tenni. Abból indulok ki, ami most van. Mutatok is neki valamit, ami hasonlít az elképzelésemre. Látom a szemein, hogy hülyeségnek tartja. Talán ha nem csak hallja, hanem nézheti is, akkor mást fog gondolni.
- Annyira én sem, hogy az ősbemutatóját láttam volna.
Min sértődött meg? Azon, hogy ragaszkodom az ötletemhez? Durcásan szól a hangja és távolabb áll. Egyszer-kétszer pillantok rá, amúgy inkább a videót nézem. Szeretem ezt a filmet.
- Ahogy az se véletlen, hogy ha mégis visszaköszön valami, az ritkaságszámba megy, különleges lesz. Ezt szeretnénk.
A többieknek is mondtam már. Hasonló véleményen voltak, kivéve a basszert. Kevin szerint "cool". A végén már mindenki egyetértett.
- Elhiszem, hogy sok munka lesz vele és szeretnénk is ennek megfelelően díjazni majd. Megteszed, hogy kiszámolod, mi, merre, hány méter és elküldöd az árajánlatot? Egyébként ha egyeztetni szeretnél bármikor, a rendelkezésedre állunk!
Próbálom kedvesen befejezni. Nem akartam én megbántani. Úgy látszik, őt könnyű, akkor is, ha nem ez a cél. Érzékeny lélek, sok művész ilyen. Azt hiszem, a lényeget megbeszéltük, most már a tényleges munkán lesz a sor.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio •• Szomb. Márc. 31, 2018 1:11 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Irvin && Athena
Sose értettem, hogy miért kell valamihez ragaszkodni, ami inkább a múltba való és el kellene engedni. Én örömmel megtenném, örömmel engedném el azt az időt, amit bezárva és megalázva kellett eltöltenem. Hiába könyörögtem, hiába sírtam, mert nem számított. Csak egy rongy voltam, akinek olykor a vére színezte a padlót. Nem szabad most erre gondolnom, nem szabad kiborulnom. A múlt mindenkinek mást jelent. Valakinek kedves, valakinek pedig inkább olyat, amit örökre elfeledne, ha tehetné. Igen, talán hálás lennék egy amnéziának, akkor lehet normálisabb életem lehetne. Végül bólintottam arra, hogy akkor legyen. Ezen ne múljon, nem én döntök ők. Aztán majd eldől, hogy mekkorát is arat a közönségnél az ilyen fajta videó. Bár én sok jóval nem számolnék a helyükben, de lehet csak én vagyok elmaradott és valójában ez a menő.
- Persze, majd kiszámolom és jelentkezem. A számod megvan, ha meg valami van, akkor a tanáromon keresztül is tudunk beszélni. Köszönöm a lehetőséget, hamarosan. – közben felálltam és belebújtam sietve a kabátomba újfent. Elraktam a füzetemet, majd a kezemet nyújtottam a férfinak. Inkább én, mert így legalább fel tudok készülni rá és kisebb sokként ér, kisebb eséllyel akarok bemosni neki.
- Ha bármi felmerülne még, akkor szóljatok vagy írjatok. – gyorsan lefirkantottam egy cetlire még az e-mail címemet is, hogy el tudjon érni, ha van bármi. Mégis csak suliba járok és délután is képes vagyok lenémítva hagyni a telefonomat. Ha pedig már más nem volt, akkor a táskám pántját a vállamra raktam és elindultam kifelé, hiszen már tudom a kifelé vezető utat.
- További szép napot és jó munkát! – tettem még hozzá úgy, ahogyan illik, hogy utána sietve induljak el ettől a háztól és helytől, mielőtt netán úgy érezném, hogy csapdába estem. Nem tűnt olyannak, mint akitől tartani kell, de jobb megijedni, mintsem később bánni a dolgot, hogy nem voltam eléggé óvatos, figyelmes. Sietve hívtam taxit is, miközben elindultam az úton, mert nem volt kedvem egy helyben várni, így az egyik bekötőúthoz rendeltem. Mire kiér a városból, addigra talán én is odaérek, legalábbis remélem, hogy nem kell gyalog visszamennem a városba.  

|| Köszönöm a játékot!  iloveu
Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
212
● ● Reag szám :
193
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
Scarlett Simoneit


Témanyitás ✥ Re: La Fabrique Studio ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ajánlott tartalom
✥ ✥

La Fabrique Studio
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-