Közös terek
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 10:50 am ✥

✥ Today at 7:11 am ✥

✥ Yesterday at 11:35 pm ✥

✥ Yesterday at 11:06 pm ✥

✥ Yesterday at 6:48 am ✥

✥ Kedd Aug. 14, 2018 9:08 pm ✥

✥ Kedd Aug. 14, 2018 7:01 pm ✥

✥ Kedd Aug. 14, 2018 6:21 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 9:11 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Közös terek •• Kedd Feb. 20, 2018 6:13 pm

Forrás: google


Forrás: google


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 06, 2018 10:46 pm-kor.
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2252
● ● Reag szám :
1468
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Szer. Feb. 21, 2018 10:59 am

+16 a szóhasználat miatt??


mrs. n && silas


Priss valami idióta sorozatot nézet velem, aminek én a közepébe csöppentem bele, így se eleje, se vége nincsen: számomra érdektelen. Szóval csak fekszem mellette, hol a tévét bámulom unottan, hol pedig azon gondolkozom, hogy miért van nyitva az-az átkozott ajtó. Mármint akkora ez a ház, hogy senki nem venné észre, ah egy pár pillanatra becsukódna. Priss láthatólag élvezi a sorozatot, a mellkasomra döntötte a fejét, és sendben van. De az is lehet, hogy igazából nem akar velem beszélni, csak túl rendes és nem küldött el a picsába.
Szeretnék felsóhajtani, mondani valami ide nem illőt, de tudom akkor fölöslegesen kérdezgetne: mi bajom van. Nem akarok veszekdni, csak egy nyomorul cigit szeretnék elszívni, és valami izgalmasabbat csinálni, mint egy húsz éves lány szobájában nyitott, ismétlem NYITOTT ajtónál feküdni. Így még beszélgetni sem lehet, mert hát ki tudja ki hol jár ebben a lakásban és mit hall. Hirtelen hatalmas vágyat érzek az iránt, hogy elszívjak egy füves cigit, de nincs nálam fű amit megtekerhetnék, Priss meg nagyon kiakadna. Nincsen kedvem veszekedni, úgy mint a múltkor, ezért inkább csak fekszem és folytatom amit elkezdtem: unottan bámulok magam elé.
Mégis csak sóhajtok egyet, s óvatosan lelökdösöm magamról Prisst.
- Elmegyek mosdóba, iszom és cigizek egyet. -
Nyújtózkodom egyet. Tulajdonképpen nem várok választ, nem engedélyt kértem, csak némán próbálom közölni vele, hogy unatkozom. De Priss nem is nagyon figyel rám, csak motyog egy jót, és láthatóan tovább mélyül a sorozatban. Megint sóhajtok, és lelépek. Igazából azt tervezem, hogy a cigi után haza megyek, ezerszer több értelmes dolgot tudnék otthon csinálni, mint itt.
Félig eltévedek lefele menet, és három olyan helyre nyitok be ami nem a mosdó, morcogok mire eljutok a konyhába, ahol káromkodok amiért nem találom meg a poharat.
Közben előhalászom a zsebemből a cigit, legalább az meg van elsőre. Ez némiképp örömmel tölt el, meg az is, hogy a jeges teának drága jeges tea íze van, nem olyan amit otthon csinálunk. Ez igazi.
Azt viszem ki magammal a teraszra, s egy pillanatra megállok az ajtóban. Priss anyja. Az anya.
- Leülök. Nem bánja? -
De ha bánja is, már ott ülök, s meggyújtom előtte a cigarettát,jól lehet hamutálca nincsen a közelben.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Szer. Feb. 21, 2018 6:22 pm

to Silas
Párizs. Másabb klíma, másabb emberek, az egész közeg. Az esszencia különbözik. Los Angeles magában hordozza azt a finomhangolt fülledt romlottságot melyet a franciák elveszítettek valahol a világháború magasságában. Los Angeles a sztárgyár, az álmok városa. És a bukott angyaloké. A 80-as évek derekán a Poison ezt zseniálisan meg is énekelte. Mennyit dúdoltam azt a dalt amikor 16 évesen arról álmodoztam, hogy megváltom a zenevilágot. Aztán arról, hogy értem is berobog egy Harley-n a szuperszexi hercegem és magával visz a naplementébe. Nos, majdnem így történt. Majdnem. Néha szeretnék egy kicsit visszamenni. Élvezni, berúgni és a pulzáló tömeggel együtt izzadni a Strip valamelyik bárjában egy nevenincs banda koncertjén. Hátra lógni a backstage-be, hogy megérinthessem azt, akit félistenek tündöklésének hittem a színpadon. Remélni, hogy egyszer befut és emlékezni fog rám. Mára megváltozott. Nem csak az én életem, a korom hanem az egész közeg is. Már inkább tűnik egy előre megírt műsornak az egész, nincs meg az a vadsága. A szabadsága. Egy-két kivételtől eltekintve persze. És jobbnak is láttam, ha eljövünk onnan. Mert ami beszippantott engem, ami híressé tette Miles-t, LA szörnye még mindig ott van. A város minden pontján. Aggódom a lányomért. Szeretném ha nem kellene idejekorán szembenéznie mindenféle nem várt nehézséggel. Persze ezt afelett mondom, hogy imádom a fiamat és egy másodpercét nem törölném el az első öt évének, de barátok nélkül nem tudtam volna végigcsinálni. JJ és Prissi az én kicsi szerelmeim. Én csak..nem akarom, hogy elkúrjuk. Nem mintha az apjuk annyit itt lenne. Kezdem néha úgy érezni, hogy csak valami tranzit vagyok már az életében. Néha beesik, kap enni, inni, de valahol én a napirendekből kimaradok. Magától értetődővé váltam neki talán. Túl..nem is tudom, régóta vagyunk már együtt. És ugyan szülhettem volna kétévente egy-egy gyereket de, jobb így. Nem miattuk működött a dolog.
És már Prissi is 20 éves. Ennyi idősen anya voltam. Ijesztő a párhuzamba állításnak még a lehetősége is. Hogy az én gyönyörűm most..jajjjjjj inkább ne. Szeretném ha azt csinálná ami eszébe jut most, amíg még megteheti. És akkor és azzal alapítson családot akit tényleg szeret és viszont szereti. Kár, hogy ezt nem tudom neki úgy elmondani, hogy ne hangozzon hülyén. Pont az én számból. Amikor a gyerek kicsi, te vagy neki a világ. Néha úgy érzem én vagyok a zavaró tényezőjük a világban. Próbálok nem anyámmá avanzsálni, hogy mindenbe beleszóljak és ezzel elüldözzem őket mellőlünk, csak..ahh nem is tudom. JJ-nél a bulihatárt kellett meghúzni, Prissinél pedig..hmm. Vele nincs gond. Egy tündér. És gyönyörű. És ezt mások is látják. Nem véletlen a nyitott ajtó szabály. Egyszerű biztonsági köröket futunk. Nem bízom a kölyökben. Persze ha szexelni akarnak megteszik, nem erről szól a dolog. Nem bízom a srácban. Van egy különös aurája ami körüllengi. És ami ilyen lépésekre késztet. Azt hittem hamar eltűnik. Zsigerből mondtam rá nemet eleinte. Annyira emlékeztet azokra, akiket régen ismertem. Ismerem az ilyen esszenciájú személyeket. Vonzóak. Bár nem gondoltam, hogy Prissi is észreveszi az ilyesmit. Viszont lerakatta velem a nagyesküt, hogy normális leszek. Tehát megengedtem, hogy ide járjon. Vicces, hogy szabályokat állítottam fel ezzel kapcsolatban. Én. Mi jön még? Így állt az alku: ajtó nyitva én pedig kedves vagyok a sráccal. Nem, nem járok ellenőrizgetni őket. Bízom a lányomban. A határok mindig törékenyek, mi tesszük őket stabillá. Lesétálok az alagsorba Miles szentélyébe. Tisztában vagyok vele, hogy ha itt dugok el valamit, senki nem találja meg. Sóhajtva nyúlok be a régi Les Paul mögé. A légmentes zacskóból kiveszem a jointot és visszarakom a helyére. Fiatalok, gondolom egymásba vannak bújva. Észrevétlen öt percet kapok a medencénél. Felsétálok és megállom a hallgatózási kényszert. És nem, nem gondolok bele abba, hogy éppen mit csinálnak. Felveszek egy kabátot, bentről egy párnát, elhúzom az üvegajtót és kilépek a hűvösbe. Istenem, szép ez a ház. Szeretem. Esküszöm szeretem. A zsebemből előkapom a zsebhamutálat, felrakom a lábaimat és rágyújtok. Ah, néha anyának is kell egy kis lazítás. Végiggörgetem a telefonomon az e-maileket, de semmi mérvadó. Komolyan örülök, hogy itt nincs meleg. Hogy ez nem California.
Az ajtó hangjára oldalra nézek. Nagyszerű. Komolyan. A srác érzi, hogy mikor kell betoppanni. Vagyis inkább ki. Mindenesetre nem kezdek kapkodni, gyanítom pontosan érzi a szagáról, hogy mi ez. Remek, akkor most tegyünk úgy, hogy nem beszélünk külön arról, hogy ez nem az aminek látszik. És amúgy is maradjon a mi titkunk és ilyen marhaságok. Légy kedves Sienna.
- Ha szeretnél. - slukkolok kettőt a jointba - Ugye Prissi nem..? - kérdezem végül, hogy számítsak-e a lányom megjelenésére is. Mert egy dolog együtt meginni pár italt, de a füvezés kicsit más tető alá tartozik. Vannak dolgok amiket nem kell tudni a szülőkről. Ez pont ilyen. Végignézek a srácon. Talán ha 25 lennék megállapíthatnám, hogy egyébként helyes. - Kérsz? - kérdezem visszatartott levegővel. Na most hiheti, hogy csőbe húzom, de veheti annak is ami valójában: felajánlásnak. Ha elfogadja átadom, ha nem meg nem. - Ne vedd személyes sértésnek azt, amilyen veled vagyok néha. - fújom ki a füstöt és ha végez a dologgal, akkor visszaveszem a spanglit - De érzékeny pontom a hölgyemény. - és nem teszem hozzá, hogy mivel az apja soha nincs itt szinte, így nekem kell tököt is növesztenem jó pár kérdésben ilyenkor - Mesélj nekem magadról.. - mindjárt eszembe jut a neve. - Silas. - jó, ilyenkor mindig nagyon barátkozós vagyok. De megígértem, hogy megismerem ha arról van szó. Na most, ez már egy különös mosoly képében mint igény meg is jelent. Francba, adhatok neki egy esélyt igazán. Rosszabb nem lehet mint azok, akiket én ismertem egykor. Gondolom nem tör be egy lakásba csak azért, mert szemben Lemmy szállt meg. És nem is mászik be mások udvarára, mert üres medencében bulizni aztán rohadt vicces. - De innék egy sört, úristen.. - sóhajtok fel mosolyogva. Bár ez már a fű. Szóval slukkolok hármat és odanyújtom neki. Jó anya vagyok. Ja, ilyenkor nem.

■ ■ A reggae nem illett ■ ■Ha gagyi PM! ■ ■credit


Elit
avatar
● ● Posztok száma :
31
● ● Reag szám :
21


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Csüt. Feb. 22, 2018 1:51 pm

+16 a szóhasználat miatt??


mrs. n && silas


Ahogy leülök, s így közelebb kerülök Priss anyjához - aki mondjuk azért erősen tíz pontos milf - megcsap az ismerős, édeskés illat, az orromba kúszik, s akaratlanul szívok még mélyebbet a levegőbe. A mariska jó öreg szaga. Cinkosan elvigyorodom, s felvonom az egyik szemöldökömet.
- Nem.. dehogy. Belemerült valami szar sorozatba..-
Biztosítom afelől, hogy a lánya nem fog pillanatok múlva megjelenni, s ránk törni, nem fog szúrós szemmel pislogni, hogy mégis mit csinálunk itt mi ketten. Hátradőlök a széken, s slukkolok egyet a saját cigarettámból, amiben sajnálatos módon nincsen semmi, csak átlagos dohány. Vágyakozva pilantok Mrs. N. keze felé amiben ott figyel a szépen illatozó kis joint. Már a szagáról érezni, hogy minőségi fajta, nem olyan szar amit én adok el a tizenhat éves fiúknak két sarokkal arrébb drága pénzért.
Meglepődöm amikor felém nyújtja, s elbizonytalanodom. Na nem azért, mert hogy mit fog hozzá szólni ha elveszem, az már rég nem tudott érdekelni, hogy egy szülőszerű figura mit gondol rólam, inkább azon kezdek el kattogni, hogy mi lesz ha Priss megérzi rajtam a szagát..
Végül a függőség dönt helyettem, s abba a kezembe amiben nem a normális cigaretta ég, átveszem, s felváltva, mintha valami nagy kutya lennék, előbb szívok ebből,aztán szívok abból, s megint ebből. Kellemes érzés kerít hatalmába, ahogy letüdőzöm, s bent tartom, még a szememet is lehunyom.
Visszaadom Mrs. N-nek, s a sajátomat szívom utána, s kiszúrva hogy mi van nála, közelebb hajolok, s belehamuzok a mobil tálcába.
Megrántom a vállamat.
- Hagyjuk már.. bántak már velem rosszabbul is.. lássuk be..-
A saját anyám is rosszabbul bánik velem, s ne kelljen most arról mesélnem, hogy mi volt a javítóban.. azt hiszem egészen megedződtem az évek alatt, egy kis anyai szopatás meg sem kottyan nekem. Különben pedig megértem, valószínűleg én sem örülnék a helyében.
Mrs. N-t nézem, próbálok hasonlóságot felfedezni közte és a lánya között, s arra jutok hogy mindketten elég formásak, így biztosan lehetnek rokonok. Megengedem nekik.
- Biztos vagyok benne, hogy Priss mindent elmesélt amiről úgy gondolja, hogy tudnia kell magának is.. de ha nagyon akarja.. -
Rántom meg a vállamat.
- A gettóban lakom, van egy ikerbátyám, apám más nőt kúr és ezt anyám is tudja..
aki emiatt nagyon szétcsapja magát.. szarik az életbe, meg úgy amúgy mindenbe.. két munkahelyem van.. van egy marketing vizsgám, s tudom nem fogja elhinni, de ösztöndíjjal csináltam végig.. valószínűleg sohasem lesz mester diplomám, mert gyűlölömk a multinál dolgozni junior marketingmenedzserként, de anyáméknak kell a pénz... -

Slukkolok a cigimből, s hátradöntött fejjel fújom fölfele ki a füstöt.
- Másodállásban az unokabátyám műhelyében melózom.. megjártam a javítót.. -
Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy javítóba küldtek. De számomra az, s azon a környéken ahol felnőttem egyáltalán nem volt furcsa a dolog.
- Láttam két sört a hűtőben... -
És vigyorogva, örülve annak, hogy az anyósjelőlt nem egy házisárkány felpattanok, s berongyolok a konyhába, mintha ez teljesen normális lenne, hogy az ő házában én nyúlkálok a hűtőben, kihozom azt a két sört. Sőt ki is nyitom.
Újból elveszem a spanglit, s újra slukkolok belőle, kettőt is egymás után, aztán a rendes cigiből, s a spanglit vissza adom, a saját dohányom meg elnyomom, kortyolok a sörből.
- Most meséljen maga... ugyan olyan jó kislány volt, mint a lánya? -
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Pént. Feb. 23, 2018 2:18 pm

to Silas

Igazán örömtelinek nevezhető, hogy Priscica nem tervez lejönni. Ebben hasonlít az apjára. Ha valamibe belemélyed, akkor a házat is felrobbanthatják mellette, nem fog megmozdulni. Így meg is nyugszom. Ha tényleg annyira leköti a sorozat, nem fog lejönni. Legalábbis egy ideig biztos nem. Ezért csak felhúzom a térdeimet, kiélvezve a fű erejét és zamatát. Persze mondhatni eshet a renomém a srác felbukkanása miatt, de attól, hogy anya vagyok még ember is. Ráadásul a barátaim szervesen nagy része Californiában van, így meglehetősen sok szabadidővel találtam magam szemben. Mindig is az a típus voltam, aki azt szerette ha zajlik az élet és sorjáznak az impulzusok, a történések. A lüktetést. A semmittevést nem nekem találták ki. Volt, aki javasolta, hogy szüljek még egy gyereket. De a két kis szerelmem sem azért lett mert akkora tervező volnék. Jöttek, lettek és bár JJ esetében a mai gyámhatóságok valószínűleg vasvillákkal üldöznének, Priscicánál már igyekeztem némileg higgadtabb lenni. És talán jót is tett. Még akkor is ha éppen együtt füvezek a barátjával. Amit nagyon nem kellene. Ah, a fenébe. Már mindegy, most hirtelen nem fogom neki azt mondani, hogy bocs mégsem. Helyette felé nyújtom és mintha némi habozást vélnék felfedezni az arcán. Az ilyenekre viszont általában ráérzek.
- Nem kétlem. - pillantok rá - Ez viszont nem jelenti azt, hogy nekem is nehezítenem kellene az életeden. - tessék, 40 felett bizony kérdésekben már eljutottam odáig, hogy elismerem ha én vagyok valahol a probléma. Vagyis tehetném könnyebbé neki is. Nem zárhatom be a lányomat és az időt sem állíthatom meg. Így is dolgozni akart, holott mondtam, koncentráljon nyugodtan a tanulmányaira, semmi miatt nem kell aggódnia. Makacs elme. Igazi küzdő. Ajj, én meg az elutasító szemétláda szerepében tetszelgek.
- Szeretném, igen. - és igaza van, Priscica elmesélte ki ő, mi ő és honnan jön. Nem véletlen, hogy azért annyira nem voltam lelkes. Megőrülök ettől a kettősségtől. Ítélkezem pedig nem ismerem ezt a srácot, van róla néhány infóm, de itt ki is merül. Azt hiszem az agyamra ment már, hogy ah mindegy. Nem tudom mi a bajom mostanában.
- Tehát lenne egy mondhatni stabil esélyed fix munkára és a vele párban járó jövőre. - sommázom az iskola dolgot, bár annak örülök, hogy van esze. Nem mintha papírban mérnék a dolgot. Én sose jártam egyetemre. Nem az volt a fontos és egyébként se tudtam volna kifizetni. - Két munkahely, de nem lépsz tovább. - ezen elgondolkodom. Kell a pénz a szüleinek, de nem hálálják meg neki. Nehéz ebben jól nyilatkozni. - Azt gondoltam, a rossz körülmények közül menekülni szoktak, minden lehetséges módon. Te pedig rácáfolsz, mert mindennek dacára segíted a szüleidet. Ez meglepő. Mi blokkol? - slukkolok újra, tekintve magamra, hogy én leléptem idejekorán és vissza se mentem. El se mertem mondani anyámnak JJ-t, bár Miles-nak sem.. Más jellemek vagyunk. - Miért küldtek javítóba? - kérdezem kíváncsian, bár a kellemes és bizsergető ölelés már az elmémen van. Szerencsére ez csak fű, semmi komolyabb. A számat mégis száraznak érzem. Na meg valahol mintha úgy emlékeztem volna, hogy programjuk van délutánra. Vagy az nem is ma van? Holnaptól összeszedem magam. Vagy még két napig pihenek. Ez most ilyen periódus. - Áh, épp ajánlani akartam valami hasonlót. - mosolyodom el, szerintem ismeretségünk alatt először őszintén. Kicsit gyorsan pattan fel, mire mondhatnék bármit, vagy megtehetném én, már bent is van. Újabb három slukk csupán, míg újra megjelenik az asztal másik felénél. Árut cserélünk és úgy kortyolok a sörbe, mintha legalábbis az élet vize lenne. Az újabb korty előtt megállítom az üveget a szám előtt. Beugratós.
- Mit gondolsz? - nézek rá és meghúzom az üveget. Gyanítom most már nem hiszi azt, hogy csőbe akarom húzni a kérdésekkel. Meghallgatom ha mond valamit, a jointot pedig elnyomom, tekintve, hogy már éget. Kifújom az utolsó slukk füstjét. - Kimaradtam a suliból, hamis személyivel melóztam klubokban és terhes lettem egy pasitól akit életemben először láttam. Veletek ellentétben pedig soha nem volt célom semmilyen egyetemre járni. - nevetek fel - De nem voltam rossz kislány. - már amennyiben lazább határok mentén nézzük, biztosan nem. Egyébként nem szégyellem a múltam, egyik gyerekem előtt sem. Nehezen tudtam volna velük bármiféle bizalmi kapcsolatot kiépíteni ha nekiálltam volna hazudozni. Persze azért bizonyos részeken rajta van a cenzúra. - Nem könnyű élet és életritmus volt, de szerettem. Annak viszont örülök, hogy Priss nem hasonlít rám ilyen téren. - megcsóválom a fejem - Őszintén örülök. - sóhajtok, ez azt jelenti, hogy nem basztuk el. Lehet, hogy néha jobb szülőket vagy más szülőket kívánna magának, de tudom, hogy az apja is szereti. Miles csak...zenész. - Egyébként amikor először hallottam a neved, azt hittem földink vagy. - jegyzem meg, el is csodálkoztam, hogy egy ekkora városban összeszed a gyerek egy amerikait. Viszont javító ide meg oda, az soha egy percre sem jutott eszembe, hogy nem önmagáért van Priscicával. Lehet, hogy végig én láttam itt rosszul ezt-azt? - Akkor junior manager úr, egészségedre. - emelem felé az üvegem.

■ ■ A reggae nem illett ■ ■Ha gagyi PM! ■ ■credit

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
31
● ● Reag szám :
21


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Hétf. Feb. 26, 2018 9:42 pm

+16 a szóhasználat miatt??


mrs. n && silas


Azért elég belevaló egy asszony, már ha egy ilyen korban lévő, ilyen dögös anyuka megérdemli azt a jelzőt, hogy asszony.  Sokkalta inkább nevezném középkorú nőnek, de nem olyan borzalmas fajtának, mint az én anyám, aki szakadt pólókban jár, egy éve nem festette már a haját, mindenhol ősz, s megviselte rendesen az élet. Azt hiszem szeretnék egy ilyen anyát, mint amilyen Prissnek van, ilyen belevalót, s habár nem kellene, azt kívánom, bárcsak Priss is ilyen lenne: ilyen vagány, ennyire felelőtlen, s ennyire érdekes. Na nem mintha Priss nem lenne érdekes számomra, mert az, csakhogy van benne valami, valami gátszerű kis építmény ami a legjobb lehetőségetek lekorlátozza. Néha gondolkozom rajta, hogy honnan hozta, hiszen az apja zenész és a zenészek, mind tudjuk hogyan éltek: vadul és féktelenül, az anyján pedig még én is csodálkozom.  Nem merem megkérdezni, hogy Priss miért nem szív sohasem, s miért akad ki annyira ha megérzi az édes illatot.
Csak megrántom a vállamat, mintha az, hogy néhanapján sérteget semmit sem jelentene, s talán így is van: ott ahol én jöttem ebben nincsen semmi, az emberre csak úgy szórnak szitkokat, az hogy egyel több valaki teszi vagy kevesebb, hát hold izgat engem. engem kevés dolog érdekel, de ez biztosan nincs köztük..
- Miért akarnék kitörni? -
Emelem magasba a szemöldököm.
- Jól érzem magamat abban a közegben,  világéletemben a gettó szülötte voltam, szeretem azt a környéket, és.. néha elkívánkozom onnan, néha úgy érzem hogy jó egy kis csend, egy kis nyugalom, bűn mentes élet.. de tudja.. pár nap után megunom. Mindenki életébe kell az izgalom, nekem meg hiányzik az a fajta élvezet. Tudja olyan ez, mint.. mint.. a fű?! Ha egyszer beleszív, örökre a rabja marad. Elég egyszer belekóstolni a bűn ízébe, és örökre azt akarja majd kóstolni.. csak higgye el.. -
Nem tudnám elképzelni az életemet valahol máshol. Ingerszegény környezet lenne számomra a mindennapok mókuskereke: a reggeli rutin, a multikba beszorult mindennapos alázatosság, s a délután elképzelhetetlen egyhangúsága, ahol nincs más csak netflix és fizetős pornó - mert hát abból a jó fajtákért fizetni kell - hogy még több pénzt szakítsanak az átlagemberről.
Felvigyorgok Priss anyjára, s elfordítom róla a szememet, elnézek a válla mellett bele a gazdagságukba, bele abba ami az övék: az egész világba. Megfeszítem az államat.
- Illegális pisztoly használata.. nem történt belőle semmi komoly, nem vagyok gyilkos, nehogy azt higgye.. de mondjuk úgy, hogy nem vagyok jó gyerek.. fiatal voltam nagyon, és meggondolatlan.. -
Nem szívesen avatnám bele minden részletben, még a végén el talál tiltani a lányától.. na nem mintha képes lenne ténylegese megakadályozni Priss és az én szerelmemet, vagy legyen az bármi ami köztünk van.
Szemezek vele, nézem ahogy a cigaretta megül az ujjai között, s egy pillanatra, mert hát az asztalon a lába, meg bámulom a combjait. Jó nő, azt be kell vallani!
Iszom a sörből, és slukkolok a füves cigiből. Kezdek megbódulni, kezd az agyam furcsa táncot járni, lezsibbad, lefáraszt és elenged. Lassan szárnyra kapok.
- Mit tudom én.. talán olyan volt.. -
Vonom merészen föl a szemöldököm, s aztán kissé elképedve hallgatom. Irigykedem arra, hogy Priss nem ilyen, nem ilyen bevállalós, mint az anyja. Én nem örülök olyan őszintén ennek, mint ő,szóval inkább lebámulok az asztalra.
- Pedig de. Dél chicagoi vagyok, és tudja.. imádtam azt a helyet.. csak apám miatt idejöttünk, -
Megrántom a vállamat és felnevetek, de nem tudom miért.
- Egészségére, és ha nem bántom meg.. a gyerekei és a férje.. igazán büszke lehet magára. -
És végigmérem mielőtt kortyolok a sörből.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Csüt. Márc. 01, 2018 2:50 pm

to Silas

Milyen fiatal, milyen sokat megélt. A kettőről néha úgy tartják, hogy nem állhatnak párban egymással. Mert ha fiatal vagy semmit se láttál, ha túl sokat éltél meg, akkor nem lehetsz fiatal. Persze erre az olyanok mint Ő, mint én, mint Miles és a régi barátaim mind rá tudunk cáfolni. 20 éves koromra mindent tudtam a Sunset Stripről és a világáról. A klubokról, a zenészekről és a zenéről. A rock and roll tévesen van táncnak titulálva. Inkább lánc. Ami a nyakad köré fonódik és többé nem ereszt. Mert a véredben van és beléd ivódik. A hívását pedig érzed. Ezt nehéz definiálni. Adtam egyszer interjút valami ostoba "Rocksztár feleségek" rovatba, hogy mégis mi tart ebben a zenében, hogy ezt ki kellene nőni. A sablon kérdések, hogy milyen, hogy lehet kibírni az életmódot után jött a zene. Megittam három pohár dupla whiskey-t és közöltem, hogy "lehetsz kurva nagy király, szarhatsz mindenre úgy, hogy ne legyél szétcsúszva és közben leülhetsz meginni egy teát a legjobb barátaiddal". Nekem valami ilyesmi lenne haa, szavakba kellene öntenem. Cenzúráztak. Jól van, jól van. Fiatal voltam. Bohó és nyers ha épp az jött ki. Sosem reális menet mentén húztam az életem. Talán ezt érzem ebben a srácban is. Ösztönből él. Megvannak a képességei, a pofija, az értelme. Minden adott neki, hogy öltönyt húzzon és becsücsüljön egy irodába havi pár ezer euroért és stabil életért. Nem teszi. Mégsem teszi.
- Hány éves is vagy? - döntöm a fejem a szék támlájának - 25? A világ a tiéd és a lábad előtt heverhet. Vállon viszed a zűröket, a családod, a barátnődet aki nem a világod része. Megcsinálsz egy egyetemet, de önmagában a szakmád lehetőségei nem vonzanak. Még nem. - helyesbítek, noha nem akarok itt neki, jesszusom nagyon nem akarok neki mély tanácsadást nyújtani. Lévén egyik fülén kifolyik az, ami a másikon be. Ezen meg sem sértődhetek, velem ugyanez volt. Senki nem érdekelt. Miért kellett volna? Szerettem az életem. Nem akartam gazdag lenni, villában élni. Csak ott akartam maradni a közegemben. Silas, miért érzem úgy, hogy generációnyi ugrással ugyan, de hasonlóak vagyunk? - Hiszek neked, de icipicit különösen hat. - mosolygok rá féloldalasan.
Ennek fényében persze, hogy érdekel a javító. Manapság már nagyon könnyen kattan utánuk az ajtó. Persze nem mindenkin. JJ-ért a bíróságot is felgyújtottam volna ha arról lett volna szó. De legalább annyira mellette áll valami mentőangyal, mint az apja mellett. Néha azért is hálamalmot mormolok amikor a vonal végéről a férjem szexi hangja megszólal. Mert él. És legtöbbször nem szeretném tudni, hogy egyébként mi a fene történik a turné egyes állomásain.
- És meddig élvezted az állam gondos kezeit? - kérdezem, mert a büntetés hossza mindig függ attól, hogy mekkora is a vétség. Még ha nem is avat be a részletekbe, amiket persze nem várhatok el, valamennyi info azért lecsepeg a kis petricsészébe. Magamról pedig ez a pár mondat is elég önmagában ahhoz, hogy talán úgy tekintsen, hogy "és ez a nő köcsög velem?". Viszont üdítően őszinte természete van, ez pedig hasonlót érdemel meg. Na meg hát istenem, én szerettem az életemet, de a lányom nem én vagyok. És anyaként nekem sem ártott felnőni. Bizonyos tereken. És ez nem is ment még maximálisan végbe, hisz a teraszunkon füvezek a lányom barátjával. Remek Sienna, csak így tovább! Az én hercegnőm persze tisztában van vele, hogy a glóriámat maximum démonok csiszolgatják. Sose mondtam Priscicának, hogy legyen ilyen vagy legyen olyan. Annyit kértem, hogy a sulit maxon vegye komolyan. És most kitalálta, hogy dolgozni akar. Erre nem is mondhattam nemet. A többi az ijesztő. Ha ő is kispadra küld...?
- Sok tekintetben ő meg én hasonlítunk. De... - keresem a kifejezést - a vágyaink mindig is különböztek. - szegény, hülye fű. Hülye én, de a szavak végiggördülnek a nyelvemen. Még ha ez neki maga a horror is, belegondolni egy negyvenes nőbe ilyen síkokon. Nekem az lett volna, bár az imádottjaim is legalább 10-15 évvel idősebbek voltak nálam. Netán többel. Nem mintha eljutottam volna addig, hogy a valódi énjükig lássak, elég volt elképzelni. A tökéletest.
- Komolyan? - szalad mosolyba ajkam - A szeles város. - visszadöntöm a fejem, kényelmesebb és nagyot kortyolok a sörből. A fű mindig kiszárítja a torkom. - Meg sem kérdezem hiányzik-e. De eszerint nem vagy elveszett lélek és megtaláltad itt a helyed. - hogy én ma milyen elmés vagyok! Jártam Chicagoban, vagyis jártunk. Többször is. Ki hinné, hogy a világ ilyen kicsi...Ahogy megszólal lehunyt szemekkel hallgatom, mivel kívánja lezárni a gondolatát. Végül rápillantok és elkapom a tekintetét. - Büszkék? - hangomon hallatszik, hogy elmosolyodom. - Nem tudom azok-e. Nem tudom van-e mire annak lenniük. Úgy élek ahogy a legtöbben. Próbálom csinálni, ha mázlim van, akkor jól csinálni. Szakkönyvek és életvezetési tanácsok nélkül. - nevetek fel, mert én adtam neki valami nagyon nagyon hasonlót pár perce. Leteszem a lábaimat az asztalról és felállok, összehúzva magamon a kabátot. Emelkedetten ellazult, már-már boldog kedélyállapotban támaszkodom meg az asztalon. - Nem vagy éhes? Én ilyenkor mindig megéhezem. - lököm el magam és elindulok befelé és a konyha felé veszem az irányt. Most nyilván ki fogok merülni egy szendvicsnél, de vacsora van nekik. Beérve szabályosan lassan pakolok ki a hűtőből. - Otthoni mogyoróvaj és lekvár? - kérdezek hátra szólva. Ha igen, ha nem én mindenképp csinálok egyet és felülök a konyhapultra. - Egyedüli kivétel vagyok aki felülhet a pultra. - bárkit leszállítok egyébként tényleg - Elmentek este valamerre? - kérdezem voltaképpeni mély kíváncsiság nélkül. Ők mehetnek én meg lent felejtem magam a moziszobában, vagy keresek egy koncertet. Vagy nem is tudom. - Találsz még sört a hűtőben ha kérsz. - bár azt nem teszem hozzá, hogy Prissi nem fog neki örülni. Ezzel valószínűleg tisztában van. - Ha csinálhatnál most bármit, mi lenne az? - ó nem mondtam? Szeretem az ilyen random kérdéseket, hiába nem HR területen dolgozom ahol ilyenekkel mérik fel szerencsétlen munkakeresőket. Ellenben kíváncsi vagyok mit mond, ha már úgy esett, hogy közös programunk kerekedett. - De, menj fel hozzá nyugodtan. - azért van még ép gondolatom, hogy miért is akarna ő itt velem lógni amikor a barátnőjéhez jött?

■ ■ A reggae nem illett ■ ■Elcsösztem a színezést, sry ˇˇ■ ■credit

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
31
● ● Reag szám :
21


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Pént. Május 04, 2018 11:34 pm

+16 a szóhasználat miatt??


mrs. n && silas


Csak biccentek, mert hát már huszonöt vagyok,és őszintén tizenhét évesen sohasem gondoltam volna, hogy megérem ezt a kort. Akkoriban kemény rapper akartam lenni akit az utca nevelt fel és aki huszonéves korában öngyilkos lesz annak reményében, hogy olyat alkotott ami örökre a földön marad. Csak aztán az élet közbe szólt, nem sikerült olyan nagyon jó rappszövegeket sem írnom, meg hát el is költöztünk, így ezen álmaim elillantak. Anyámnak akkor tettem egy ígéretet, hogy lediplomázom ha már amúgy olyan nagyon rossz kölyke voltam miért ne? De nekem ez az egész nem jelent semmit, ez csak egy hülye diploma amivel akár hülyére is kereshetném magamat.
- Ez van, ezt dobta a gép.. talán majd egyszer benő a fejem lágya, és elhelyezkedem a marketing világában, talán egyszer, amikor anyámék elpatkolnak nyitok egy céget, vagy az is lehet hogy Prissy megváltoztat.. -
Bár ebben valljuk be nagyon kevés esélyt látok, majdhogynem semennyit, mert engem nemhogy nem tudna megváltoztatni, ha tudna sem engedném neki. Utálnám hogyha meg akarna változtatni, hiszen elégedett vagyok az életemmel, elégedett vagyok a családommal - aki immáron hivatalosan is leszűkült a testvéremre és Princessre - és nagyjából elégedett vagyok Prissyvel is. Persze ha lehetne megváltoztatnám, valami menő csajt alkotnék belőle aki nem fekszik órákig a sorozata előtt, akit rá lehet  venni erre- arra.. de hát ez van, ezt dobta a gép, nem?
- Most remélem nem azt akarja mondani, hogy rendes munkát kell találnom, ami jól is fizet ha a lányával akarok lenni.. -
Kuncogok fel a gondolatra. Akkor valószínűleg felállnék és elsétálnék, még vissza sem néznék. Priscilla valószínűleg észre sem venné, hogy leléptem, most sem jött utánam, most se tűnt föl neki a hiányom. Néha úgy érzem csak egy jófajta barát vagyok neki, akivel néha lehet jókat beszélgetni, de szigorúan csak akkor amikor kedve van hozzá. Aztán egy idő után rájönne, hogy leléptem, talán írna egy smst, talán megcsörgetne, de ebben sem vagyok biztos. Nem vagyok abban biztos, hogy mit érez irántam és abban sem, hogy én mit érzek iránta, de ezt nyilván nem fogom mos elmondani az anyjának.
- Nyolc hónapig, vagy egy évig.. már nem is tudom. De amúgy egészen fasza volt. Rosszabbra számítottam.. de a kaja.. na az pocsék volt. -
Meg hát ott a nyámnyila alakok eléggé összetörnek. Összetörik őket az olyanok mint én. Mert ott nincs olyan, hogy nem tartozol sehova, hogy csak ülsz a kis ágyikódon és jófiú próbálsz lenni. Ez ott kurvára nem működik, vagy beállsz, vagy bedarál a rendszer. Nincsen választás. Megszoksz vagy megszöksz.
- Hát nem is tudom. Szerintem nagyon nem hasonlítanak. Mármint külsőre egy kicsit, de belsőre, a lánya nagyon nyugodt, és félénk. Tipikusan jó gyerek. -
Biztos vagyok benne, hogy mindig hazaért időben, hogy mindig szót fogadott, hisze még most sem csukjuk be azt a rohadt ajtót, még most sem alszik nálam, még most is rendszeresen hívogatja, pedig már húsz éves. Azt hiszem én utoljára hét évesen értem haza időben, és talán ez volt az utolsó alkalom amikor anyát igazán érdekelte, hogy hol csavargunk.
- Komolyan. Hiányzik, de megszoktam már Párizst. Nem olyan vad és otthonos, mint Amerika, de nem rossz. Megtaláltam itt a helyemet.. -
A szomszéddal kurva jóban vagyok, a lányát felszedtem, a legjobb barátomat dugom és itt van Ace, itt vannak a Wrightonok. Kell ennél több? Mondjuk anyám lehetne olyan fullos, mint Prissy anyja, vagy lehetne feleennyire fullos, de akkor félő, hogy rámozdulnék, és habár azért bírom az anya fia pornót, a való életben egészen beteg lenne.
- Hát ha az én anyám lenne én büszke lennék magára. Prissy mondta, hogy milyen kitartó volt, és hogy miket ért el. -
Kortyolok a sörből, már majdnem lehúztam a felét, és a buborékok lassan nyomják a fejembe a piát, el akarnak bódítani a fűvel együtt, de nem fogom hagyni nekik. Nagyon nem fogom hagyni nekik.
- De, egy egészen kicsit.. -
Biccentek, és utána indulok, nézem ahogy Prissy anyjának a csípője minden lépésnél olyan vadul lendül ki, hogy kényszert érzek, hogy visszarántsam a kezemmel. Aztán utána megyek, megtámaszkodom vele szemben, és nyíltan bámulom a dekoltázsát, mert hát eléggé kipakolta. Vajon mennyire lenne pofátlanság megkérdezni, hogy igaziak-e? Akkor talán felajánlaná, hogy magam teszteljem, vagy tényleg sok pornót láttam mostanában?
- Ha otthoni akkor kérek, a francia fele olyan jó sincsen.. -
Majdhogynem szar az ami itt kapható. Valami silány utánzata az otthoninak, és valahogy ezen gondolkozom, hogy mennyi ilyet ettem én otthon, hogy mennyire hiányzik az amcsi kaja miközben ledöntöm gyorsan a maradék sörömet és a hűtőből veszek ki még kettőt. Mert hát magamban nem iszom. Az egyiket mellé rakom, a másikat cisszentem és anélkül húzom meg, hogy a barátnőmre gondolnék aki fent sorozatozik és szarik rám.
- Nem t'om. Prissy elég szar hangulatban van, egész nap csak feküdni akar. Lesz valami kertiparty a szomszédban, de mivel nem akar ott aludni nálam szerintem nem jön. -
Azt nem mondom el, hogy szabályosan visszautasított, mert elég megalázó lenne nem?
Megtámaszkodom a csajom anyjával szemben, mert innen kurva jól látom, hogy negyvenes létére elégge fasza kis milf. És majdnem megfulladok ahogy sörivás közben félrenyelek a kérdése hallatán. Köhécselek egy párat.
- Megcsókolnám magát.. -
Ha lúd legyen már kövér, nem? Ez egy-két pofont kurvára megér. Még az is lehet, hogy igent mond.
- Na és maga? -
És akkor ezt most nyugodtan vegye úgy, hogy nem megyek fel. Itt fogok maradni és bámulom.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Vas. Május 06, 2018 6:52 pm

to Silas

Különös mosollyal révedek el a medence irányába. Talánok, egyszerek...a padlását megrakhatja velük, de ha rögtön az egyetem után nem érzi úgy, hogy ebben tudna kiteljesedni, akkor valószínűleg soha nem fogja használni a szakmát. Mármint véleményem szerint konkrétan nem fog marketinggel foglalkozni célirányosan valami multinál. Mert ha ezt akarná, ezért tenne. De nem akarja. Az pedig, hogy majd Priscica változtatja meg nem tudom, hogy azért mondja-e mert velem beszél, vagy tényleg így gondolja. Ha olyan, mint amilyennek gondolom, akkor nem megváltoztatható. Követ bizonyos szabályokat ha feltétlen szükséges, de megváltozni? Azt nem. Mi sem változtunk, csak követtünk szabályokat..ha úgy tartotta kedvünk.
- Minden bizonnyal öltönyt húzol majd, bejársz mindennap a céghez a légkondis irodádba, megcsinálod az elemzéseket, beszállsz a reklámosokhoz bizonyos szinten és utána hazamész vacsorára a feleségedhez meg a gyerekeidhez. - jegyzem meg egy sóhaj kíséretében, némi kimosolygó éllel. Hisz ugyan már, 25 éves, váltson világot, szeresse az életet és tegye azt, amihez kedve van. Persze a lányom barátjától el kellene várnom, hogy legyen komoly, meg stabil egzisztenciájú, de azt hiszem valahol elbaszott vagyok, mert tudom milyen amikor még zizegsz, amikor mindig pulzál benned valami, ami eltérít a többiek által helyesnek és rendesnek mondott úttól. Vajon ő ilyen? Ilyen.
- Azt csináld, amit szeretsz. Akkor is ha a világ körülötted egy faszságnak tartja. Az a fontos, hogy te teljesedj i. Te érezd jól magad. - ez megint valami hülye tanárnénis dumának tűnhet talán, de én ebben hiszek. Ezért is éltem mindig az álmaimnak. Mert hát, biztosan én is lehettem volna ezer más ezen a kerek világon, elengedhettem volna ezt az egész zenei dolgot, mégsem tettem. Maradtam. Akkor is ha szar volt, ha nem volt pénz kajára, mert  elment bulikra, akkor is ha úgy vállaltam gyereket, hogy tudtam, talán sose látom többet az apját...én nem bánom. Semmit sem bánok.
- Hogy Priscicának mik az igényei és te azoknak mennyire akarsz megfelelni, nem az én dolgom. - vagyis ha összetöri a kicsikém szívét az eléggé érinteni fog engem is, de ettől még igaz amit mondok. - Vagy azt mondod érdekelne, hogy én mit várok el? - nézek rá egy félmosoly kíséretében.
Javító...nos nem mondom, hogy nincsenek olyan kölykök akiket én nem küldenék oda, de a fene se tudja. Egy időben mindenkit oda dugtak be, akivel nem volt kedve kínlódni a rendszernek. Na most, hogy ezek a helyek valójában mennyit segítenek, az egy kitűnő kérdés. Van, akit egy életre tönkre vágnak, van akit nem, mert a személyisége elég erős ahhoz, hogy egy kiélezett közegben is önmaga maradhasson.
- És hogy látod utólag egyébként? Segített abban, hogy azzá válj aki ma vagy, vagy inkább beletolt abba aki ma vagy? - persze ez elég izé meg hozé kérdés, csak kíváncsi vagyok miként látja. Ennyi az egész.
Érdekes így hallani kettőnket. Összehasonlításban. Kicsit hasonlítunk, hááát ha már kihordtam és megszültem, akkor reméltem is, hogy ez így van. De egyébként több van benne anyámból és a nővéremből, mint belőlem. Egy harmadik gyerek sanszosan lenne inkább mix és majd esetleg a negyedik megadná azt, ,hogy mini me legyen. De nekem már se harmadik, se negyedik gyerekem nem lesz. A spirál csodái, ami persze egy időben mélyen ellenkezett volna az elveimmel, hisz ha már szexelek, akkor hordozza csak magában azt, hogy lesz egy babánk és a baba szerelem baba lesz, de nem is tudom végül miért nem vállalkoztam többre. Nem hiúságból...csak így alakult. Pedig néha szeretném ha lenne harmadik, negyedik, ötödik....Ahh.
- Igen, ő üdítően normális ebben a családban. - kuncogok, nyilván a fű is rájátszik - De a döntések szabadsága mindig megvolt neki. Az apjával nem tereltük semerre. - vonok vállat, mert hát nekem valahol csak jó, hogy őt nem ette meg és nyelte le az az őrültség amit én annyira szeretek és szerettem is mindig. Prissi gyönyörű és okos, emellett végtelenül kedves is. Most még. Ki tudja merre alakul ebben a környezetben? Tudom én is  elbasztam, meg el is baszok sok mindent, de ilyen az élet, nem?
- Én is ilyesmiben reménykedem. Mindannyiunkat tekintve. - és noha kíváncsi lennék, hogy  mi az ami megszerettette vele Párizst, mégsem kérdezem meg. Pedig érdekes lenne, noha nem vagyunk egykorúak. Anyja lehetnék egyébként, ami egyrészt ijesztő, másrészről érdekes. Úgy értem a lányom barátját azért nem kéne túl behatóan ismerni, nem? Mióta járhatnak együtt? Pár hete? Talán egy hónapja? Korai még..mégis kíváncsian szemlélem a szemeit, az arcvonásait..őt magát.
- Akkor azt hiszem ezt most bóknak veszem. Mindkettőtöktől. - húzom ostoba kis mosolyra ajkaimat. Nyilván az internetet én se tudom megakadályozni és vannak ott olyan interjúk, képek vagy kreált történetek amiket nem feltétlenül mutogatnék az anyámnak, de kevesebb lennék nélkülük. Bár engem nem azért interjúvoltak eleinte, mert olyan fene nagy dolgokat csináltam, hanem mert Miles Neil nejeként futottam. Mennyien utáltak hujuj...
- Akkor gyerünk be! - a konyháig pedig..magamon érzem a tekintetét, ami nem tudom jelen esetben mennyire ostobaság, de attól még így van. Nem tudom mennyire néz rám jelenleg úgy, mint a barátnője anyjára és mennyire néz másként. Sokan gondolják, hogy attól mert egy rocksztárhoz mentem hozzá az életem másból sem áll, csak bőrszerkós orgia partikból ahol kokót fújunk egymás seggébe aztán mindenki mindenkivel...na jó nem mondom, hogy nem akadtak majdnem hasonló kaliberek, de.. az nagyon VIP alkalmas dobozka és egyébként se emlékszik rá pontosan senki.
- Ah ne is mondd, nehezen szokom az itteni kajákat. - húzom el a számat míg megcsinálok három szendvicset. Persze az itteniek erre mondják, hogy undorító és kulinárisan szegényes, mert hát ki ken mogyoróvajra lekvárt, de ...ehhez amerikainak kell lenni. Ahogy franciának a csigához. És látom hová néz, mégsem rezdül az arcom. 25 éves, valószínűleg minden hmm harmadik gondolata a szex körül járkál. És talán nem lennék erre így kiélezve, ha nem dekkolnék üres ágyban lassan egy éve...nem tudom. De az egómat mindenesetre megcirógatja ez a nézés. Kíváncsi vagyok mer-e kérdezni, vagy párhuzamot húzni. Vajon lefeküdt a lányommal? A lépcsősor irányába pillantok. Nekem nem tűnt fel, hogy különösebben rossz kedve lenne Priscicának. Olyan volt, mint mindig. Ha egyidősek lennénk, valószínűleg én nem másznék ki az ágyból sem ezzel a sráccal..de nem vagyunk egyformák. Szerencsénkre. - Tudod milyenek a csajok. - nevetem el magam - Egyszer fenn, egyszer lenn. Eszerint inkább az eseménydús programokat szereted, nem a gép előtt döglést. Hmmm... - merengek el egy pillanatra - Mi majdnem minden döntést xbox meccsek során hozunk meg, ezt tudd. - nem tudom minek mondom el neki, lehet nem is érdeklik az ilyenek - Guitar Heroban nyilván Miles az abszolút bajnok, de Just Dance-ben feljöttem. Priscica sokat ugrált amikor próbált meggyőzni minket, hogy engedjük el sítáborba...valamikor még gimis korában. - mosolygok az emléken, meg a hülyeségünkön is. Mások napokat ülnek és vitatkoznak, mi kijátsszuk magunkból. - Igazán? - pillantok rá mosolyogva - Izgatja a fűtől ködös elméd, hogy idősebb vagyok, mi? - nem mondhatnám, hogy meglepődnék, ha így lenne. Kinőttem már a mellébeszélős korból. De ettől még ő Prissi barátja és nem bújhatok el vele a sarokba csókolózni. Akkor sem ha istenien metszett szája van. Nem, nem. Nem szabad. - Hogy én mit szeretnék most? - elvigyorodom - Látni téged táncolni. - és fel is nevetek, mert hát igen, ez más vágány, de ruganyos és fiatal..tuti tele van energiával, nem mond nemet semmire csak azért, mert jaj fáradt és nincs hangulata épp. Keres magában. Energiát és hangulatot is. - Na mit mondasz? - kortyolok bele az új sörömbe. - Játszol velem?

■ ■ A reggae nem illett ■ ■Elcsösztem a színezést, sry ˇˇ■ ■credit

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
31
● ● Reag szám :
21


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Szer. Május 09, 2018 9:09 pm

+16 a szóhasználat miatt??


mrs. n && silas


Elmosolyodom, olyan cinikusan, amilyen élt képzelek a hangjába. Nyilván levágja, hogy ki vagyok, vagy mi vagyok, hogy én sohasem leszek az a srác aki bemegy az irodába aztán haza a kölykeihez. Vajon most arra gondol, hogy akkor beszélnie kell a lányával? Hogy nézzen más felé, mert egy céltalan senki vagyok, aki már ránézésre is egészen biztos, hogy nem fogja tudni megadni a biztonságot a gyerekének amint egy szülő szeretne.
- Maga jófej. -
Állapítom meg. Mert aztán Ő tényleg jó fej. Anyám egyetemre küldött és rám akarta erőltetni a szart, és én még meg is csináltam miatta, ő meg erre úgy viselkedik mintha nem lennének gyerekeik. Mit meg nem adnék ha anyám ilyen lenne, mint ő, és most nem csak a fullos milf kinézetről beszélek, hanem arról, hogy tényleg kurva nagy arc. Prissy összetehetné a két kezét, hogy ilyen anyja van, erre fent van a  szobájában és a sorozatokat bámulja. Pedig tuti, hogy füvezhetne, piálhatna és bármiről beszélhetne az anyjával. Nincs is tisztában azzal, hogy mit veszteget el.
- Hát érdekelne. Na nem mintha aztán úgy alakítanék mindent, ahogy maga várja. Csak kíváncsi vagyok. Mit vár el a lánya pasijától. -
És ez azért eléggé két oldalon égető dolog, mert hát most akkor vagy olyat mond ami oké, és lehet hogy olyat amitől a hajam égnek mered majd. De hát az őszintseég nagyon fontos - és akkor itt megjegyezném, hogy soha semmilyen körülmények között nem fogom elmondani, nem hogy neki, de Prissynek vagy Preenek sem, hogy amúgy én Prissy mellett szépen barátkozgatom Preevel és hát azért rendszeresen összetesszük azt amink van - meg hát soha sem voltam az a típus aki visszariadt a keménységtől. Elvégre a gettóban nőttem fel.
Elgondolkozom a kérdésén.  Mert nekem is át kell rágnom magamban, hogy akkor én most mi is van..
- Hozzátett. Sokat tanultam bent, bármennyire hihetetlen. És ezek nem feltétlenül jó dolgok, de hasznosíthatóak. -
Mert mindennek van hozama. Például kurva nagy bőr lett a képemen, kurvára nem ijedek vissza, nincs lehetetlen, csak megyek előre, nincs kegyelem, csak menj előre. És ezt odabent tanultam meg. Leszel valaki vagy hagyod hogy senkivé válj.
- AMikor bekerülsz, és meglátod azokat az embereket.. mármint én elég kemény helyről származom, de az a hely, ezerszer rosszabb. Szóval van az a vicc, hogy a kurva nagy melegben mondja a gyerek, hogy meleg van, és erre megszólal az anyja, hogy járj templomba fiam, mert a pokolban melegebb van... Valahogy így jellemezném, hogy ott iszonyat meleg van. Ott nincs kecmec, ott keménynek kell lenned, ott oda kell tenned magadat, és hiába félsz, nem mutathatod, mert ha mutatod a gyengeséged szétszednek.. -
Nem tudom, hogy valójában mit gondol arról, hogy én voltam javítóban, mert nem lehet róla olvasni, hiába próbálkozom. Valószínűleg nincs róla jó véleménye, általában az emberek kilencven százaléka elítél miatta, amit meg is értek. Mindenkinek önön joga ítélkezni.
Bent hűvösebbnek kellene lennie, tudom, hiszen megy a klíma - vagy mi van itt - a levegő körülöttünk mégis forró. Vagy legalábbis én úgy érzem. De aztán lehet, hogy csak a fű és a sör miatt..
Megrántom a vállamat.
- Igen, a fűtől ködös elmémet izgatja hogy maga ilyen jó nő. Mármint ezt biztos tudja. Pornóba illő. -
Vigyorodom el. Most mit szépítsek? Tipikusan az a nő akire ezren kattintanak, hogy lássák ahogy megfarkalják, és ha etteleg kiderülne, hogy pornószínésznő, akkor azt hiszem elé térdelnék, leborulnék előtte.
Elveszem az egyik szendvicset és jóízűen beleharapok. Hümmögök egyet.
- Kössz Mrs. N. ... ez tényleg olyan, mint otthon.. -
És harapok még egyet meg még egyet meg még egyet.
- Táncolni? -Hát akkor el kell mondanom magának, hogy tíz évig táncoltam, úgyhogy ha... veszíteni akar, akkor... állok elébe. -
Kacsintok.
- De fogadjunk. Ha maga nyer kérhet valamit, ha én nyerek akkor én kérek valamit. -
És egészen jókedvűen harapok még egyet. Már tudom mit fogok kerni ha nyerek... és tuti nyerek.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Pént. Május 11, 2018 12:28 am

to Silas

Jófej. Nem tudom így nevezném-e magam általános körülírással. Azt hiszem csak, hogy más vagyok. Teljesen más közegben éltem és teljesedtem ki. Nem volt mindig könnyű vagy épp szép, de erre vágytam, ezt szerettem. Hogy éppen az általános társadalmi vélemény ezt annyira nem kultiválja...vele jár mondhatni. Azért van a sok hülye újságírónak, interjúnak, telefonnak, ostoba turnészervezőnek, lemezcégnek is hátulütője, bár nem éltem a Xanax korszakot, sem leállásként a Prozacot. Alakult, ahogy alakult. Elgondolkodva nézek előre. Elvárások, de utáltam őket mindig is.
- Semmi olyat, ami a fejedben jár. Ismerd meg, láss bele és tedd boldoggá. Ha van köztetek valami... - hogy mondjam, hogy ne tűnjek hülyének - különleges, akkor sok minden eléggé magától értetődő lesz. A rezdülései, az érzés amikor meglátod. Tudod-e mit szeret, mit tudsz hozzá kapcsolni fejben, miről jut eszedbe... - upsz kicsit elragadtattam magam - De ha nincs, az úgyis kiderül. - ez meg aztán nagy igazság, de hát mindenki próbálkozik, keres és kutat. Nekem is voltak Miles előtt, sőt szerelmes is voltam. Vagyis inkább csak tini imádat volt, de mindegy. Voltak.
- Na, erre voltam kíváncsi. Hogy miként látod. Mert noha kimondod, hogy javítóban voltál, de általánosan elítélést vártál tőlem. Holott látod..hozzátett ahhoz, aki ma vagy. Tehát, büntetési célzat, de nem rossz vonzattal. Ezzel persze nem kicsinylem, hogy nehéz lehetett. - teszem hozzá, mert az én szememben valamiféle fura börtön ez, csak nem pontosan azt a hierarchiát követi. Bár egy ilyet sem láttam belülről. JJ volt, hogy kilengett de elrendeztük. Vagyis reményeim szerint sikerült. De 25 éves. Még jöhet bármi.
- Milyen voltál akkor előtte? - kérdezem kíváncsian, mert a hasonlat erős, hovatovább nagyon erős, de érdekel. Ártatlanabb volt? Jobban bízott? Nyitottabb volt? Vagy mi az, amiben egyébként megváltozott? - Mit tanultál benn? - újabb kíváncsi kérdés, már amennyiben összefoglalható. Lehet annyit mond, hogy mindent. Semmit. Élni. Megélni. És az is válasz lesz.
A szendvics viszont lefoglal egy kicsit, bár bevallom meglepően jó társaságom van. És ez nem szép, mert hát neki Priscicával kellene lennie, nem velem. Felmenni hozzá a szendvicsekkel vagy valami ilyesmi. Amit a párocskák csinálnak. De Priss néha bezárkózik, ezt tudom. Néha elvan a maga kis világában a gondolataival és ilyenkor hagyni kell. Az apját se lehet kizökkenteni, a házat rágyújthatnám ha éppen valamit komolyan csinál. Egyszer lelöktem az ágyról is és csak földetéréskor nézett rám, hogy na mégis mi van. Néha velük filmezni is olyan, mintha egyedül lennék a szobában. Ijesztően egyfókuszosok.
- Pornóba? - nézek rá és felnevetek, nem mintha egyébként nem kallódna valamerre valami home vidi dolog, de az kicsit más, mint egy megrendezett akármi, ami ráadásul munka és nem sok szépséget rejt magában. Nem, nekem a szex élvezeti értékű, nagyon magasan az. És imponáló amit mond, az őszintesége. - Na és szerinted milyen illene hozzám? - kérdezem míg elé tolom a szendvicseket és én is elorzok egyet. Ez egyébként csak ismételten kíváncsiság de miért is ne kérdezhetném meg? Ja, hogy nem helyes a lányom barátjával pornóról dumálni amibe ráadásul engem képzelünk bele? Talán nem.
- Van még ha kérsz. - nézek rá lágy tekintettel, én megcsinálom neki az egész dobozzal ha éhes, azon nem múlik. Notórius tömőgép vagyok, tőlem senki nem távozik éhesen az biztos. És jobb akkor ha akarja is. Ha nem, akkor is mindegy, mert eszik. Erőszakos vagyok? Ó, igen. De még mennyire!
- Na most őszintén megleptél. Táncos múlt. Ruganyos lehetsz. - mérem végig, mert hát miért ne mérném? Nincs ebben semmi rossz. - Úú, nagy szavak, nem hagylak ki. - vigyorgok és a hűtőhöz sétálok, kihúzva a hatos pakk sört. Egyrészt mert én egyébként is sok folyadékot iszom, másrészt mozogni fogunk. Harmadrészt mert zsigerből érzem, hogy jó lesz. Megállok vele szemben és elgondolkodom egy fél pillanatig, hogy vajon szabad-e nekünk tétben játszani. De hát...mi mindent tétre játszunk ebben a házban. Kis és nagy dolgokat egyaránt. - Fogadjunk. - nézek rajta újfent végig. És azt hiszem azt is tudom, hogy mit kérek tőle ha nyerek. - Gyere utánam. - intek a megfelelő irányba, lévén kicsit arrébb csináltattam ezt a szobát, de a hangszigetelése alap, ne zavarjon itt senki senkit. Felkapcsolom a villanyt és az első sornak szánt bőrfotelek egyikébe lerakom a sört és amit tudok bekapcsolok távirányítóval, majd lehajolok megkeresni a játékot és bepasszintom a ps-be.
- Három forduló van a körben. Vak szerencsére nem adunk. Aki kétszer győz, kérhet valamit. Deal? - nézek rá és elsétálok a sörömért, lopva egy jó nagy kortyot - A dal pedig oh, legyen random. - állok háttal a képernyőnek és felvértezve a joystickkal elkezdem vakon vezérelni a dalokat és közben őt nézem. Valahol megállunk. Megfordulok. Shakira..Waka Waka. Jellemző. Nevetve felhorkanok és beállok a saját helyemre. Mozdulok párat, hogy biztos-e a működés. - Akkor, hajrá! - és amint meghallom a zenét, már nevetek. Annyi közöm van a popzenéhez, hogy kb. semennyi. De azért a csípőmmel játékosan meglököm az övét és utána..próbálok a képernyőre koncentrálni, de valahol a dal felénél már megint nevetek... - Ezt..nem...ilyen mozdulatok nincsenek is.. - emelem a lábam, pedig becsszó nem trógerkedem el a jógát.
A végére zsongva nevetgélek, de a ponttábla neki kedvez. Naaa...! Ne már. - Nem sokkal... - fújom ki magam és sörért nyúlok. Mint aki futásból jön. De egyébként isteni. Élvezem. Könnyed és vicces. Odaadom a joystickot. - Dönts. Inkább a véletlen, vagy inkább böngészel. - nézek rá mosolyogva, emelkedő-süllyedő mellkassal. - Tényleg jól mozogsz. - ismerem el, de még nincs ez eldőlve.

■ ■Ha már erre nyomjuk ■ ■ music ˇ■ ■credit

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
31
● ● Reag szám :
21


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Szer. Jún. 06, 2018 7:38 pm

+16 a szóhasználat miatt??


mrs. n && silas


Akkor most vajon mennyire gáz, hogy az általa felsorolt dolgokon kezdek gondolkozni, és a végén arra jutok, hogy ez kurvára nem működik? Mármint semmilyen közsö rezdülésünk nincsen Prissyvel, ha ő jobbra akar menni én tuti balra, ha ő édeset enne én sósat, és ha meglátom nem érzek semmi különöset, ugyan azokra a dolgokra tudok gondolni nélküle mint vele, és ugyan úgy érzek olyankor mikor velem van mintha nem lenne velem. De ezt nyilván nem fogom elmondani az anyjának, mert akkora vadbarom azért nem vagyok, inkább csak úgy teszek mintha elrévednék a mondottakon, mintha azon agyalnék hogy milyen szép közös jövőnk lehetne, holott akkor tudtam hogy halálra van ítélve a kapcsolatunk amikor elkezdtem hajtani rá. Prisy számomra egy szép lány akit jó lenne megdugni, de nagyon távol áll mindattól amit én képviselek és értékelek. És ez szomorú. Mert kurva nagy seggfej vagyok amiért még mindig fűzöm, hátha bejutok a bugyijába vagy anyuci bugyijába, és az egészben a legrosszabb hogy nagyobb esélyt látok az utóbbi megvalósulására, mint az előbbiére. Nem merek rákérdezni, hogy vajon a lánya frigid-e, vagy megtanították rendesen masztrubálni. Az tényleg nagyon alpári lenne.
De a legnagyobb kérdés bennem még mindig az, hogy Prissy hogy lehet ilyen elbaszott amikor a szülei jó arcok: az anyja füvezik az apja meg egy kibaszott rocksztár! Vagánynak kellene lennie, kis minden lében kanál, bevállalós bigének.
- Szóval akkor el sem ítél? -
Vonom föl a szemöldökömet. A legtöbb ember nem fogadja valami jól azt, hogy javítóban voltam, rögtön elkönyvelnek egy szemétládának vagy bűnözőnek. De hát ez van. Ilyenek azok a bizonyos előítéletek.
Meglep hogy így érdeklődik, tekintve hogy a lányát fele ennyire sem érdekeltem.
- Nem is tudom. Talán elveszettebb és kevésbé magabiztos. Csak egy szaros kölyök voltam túl nagy pofával és túl kevés önismerettel. -
Megrántom a fejemet. Eléggé kölyök voltam akkor, nem is igazán emlékszem hogy mi változott bennem, csak hogy megváltoztam. Erősebb lettem és kitartóbb.
- Önismeretet. Bizalmat és megbecsülést. Talpra állni, küzdeni, embernek maradni. Ilyesmiket. -
Merthogy azon a környéken ahol én éltem ezek nem adatottak meg. A szüleink szartak a fejünkre, hagyták hogy úgy szocializálódjunk ahogyan tudunk és ahogyan akarunk.
- Ahha, maga nagyon MILF. -
Félrebiccentem a fejemet. Az nem is kifejezés. Tuti, hogy mindene feszes.
- Mármint mi? Pornó? Mert ha az akkor a tipikus anyja fia című dolog.. -
És ezt most nem nagyon akarom elképzelni, mert gondjaim lesznek.
-Nem köszönöm. -
Tömöm be az utolsó falatokat, aztán vigyorogva követem. Mert hát biztosan győzni fogok. Nem vagyok én olyan jó fej, hogy hagyjam nyerni, ellenben rendesen megbámulom majd.
Lent megvakarom a fejemet,mert ez a hely nagyon luxus, de azért igyekszem annyira nem meglepődni. Figyelek rá, lelkesen bólogatok.
- Deal. -
Bólintok komolyan aztán mindenbe beleegyezem, és a szemeimmel megnézem megint a melleit, hogy aztán a fejemet megrázva álljak oda mellé, és kövessem le jókedvűen a mozdulatokat amiket a képernyőn látok.
- Váó! Maga sem semmi, de mondtam, hogy nincs esélye! -
Vigyorodom el az első kör győzelme után, és átvéve a joystickot random pörgetni kezdek, s behunyt szemmel háromig elszámolva engedem föl a kart, mindent a véleltenre bízva.
- Shakira.. a kedvencem.. -
Röhögök föl,a tekintetemet pedig a képernyő és közte jártatom.
- De ne hagyja magát! -

Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Szomb. Jún. 09, 2018 10:09 pm

to Silas

Határozottan az útjára kéne engednem a srácot, vagyis vissza fel Prissyhez. Bár eddig egy előítéletes parasztként bántam vele, hogy bajt hordoz, nem jó, nem kell. Most meg? A jó anya díjazottak sorának végén kullogva füvet adok neki. Megérzésből. És általában jók a megérzéseim. Bár annyit jó halkan meg kell állapítanom magamban, hogy megértem a lányom. Ez a kölyök helyes. Az pedig talán nem akkora baj ha normális vagyok vele, nem? Nincs ebben semmi rossz. Bár lehet néhányan nem pont ezt mondanák. Ah mindig a konvenciók, mindig. A fű már túl kedves. Lehet Hollandiába kellett volna költöznünk?
- Miért ítéljelek el? Mert elkövettél egy hibát? - nézek rá érdeklődve - Szerintem nem akarnál visszakerülni ilyen helyre, ergo tanultál belőle valamennyit. Az elmés igazságos büntetésszekciót ne tőlem várd és keresztre feszíteni sem foglak. - ezt komolyan mondom. Javító. Oké. Az amerikai srácok óriási százaléka megjárja. Nem mindenki pottyan ki milliókkal a háta mögött. És lőn a válasz, hogy valami mégis történik a falak között, bár nem úgy, ahogy azt az állam elképzeli. Nem engedelmes droidok masíroznak ki a kapun, nem. Elveszítenek valamit, de kapnak is. Most ezzel nem azt mondom, hogy mert a javító hej de jó dolog és menjen mindenki... - Reális képed van magadról. - állapítom meg és végül is megtudtam amit akartam. Forszírozni meg annyira nem szeretném, hogy de mi történt bent és meséljen. Nem a nője vagyok, nem a gyóntató papja, nem az anyja. - És nem volt rossz a kivívott helyed elhagyni Franciaországért? - erre viszont kíváncsi vagyok. Bár nem hiszem, hogy különösebben ismeretségi gondjai vannak. Bár mellesleg érdekelne, hogy hol találkozott a lányommal és miként kerültek össze. Kényes téma? Van egyáltalán közöm a dolguk ezen részéhez? Maximum ha elsztorizzák egy ebéd alatt.
- Te meg pimasz. - nevetek fel, azért nem mondom, hogy nem tekintem bóknak, bár a pornós képzelgés más eset. Sosem vonzott a dolog, viszont érdekel, valamiért érdekel, hogy mi jár a fejében ezzel kapcsolatban. Pedig nem kellene. Egyáltalán a témát sem forszírozni. - Nocsak. - képtelen vagyok nem végigmérni, persze óvatosan - Eszerint kb. én lennék az elhanyagolt feleség aki nem tud ellenállni. - mosolygok fejcsóválva, egyébként majdnem így is érzem magam. Elhanyagolva. Nem mintha hibáztatnám Miles-t vagy valami, mert nem, csak kicsit zakkant vagyok mostanában. Talán sokat vagyok egyedül. És persze nemleges a válasz a kajára, de azért én viszek le. Mert hát később még lehet éhes. És innen nem megy el úgy, hogy éhes.
- Ez a beszéd! - és elkezdődik az első kör. Noha figyelek azéért, de rá-rápillantok, nem is csodálkozom, hogy veszítek, de meg kell állapítanom, hogy valóban jól mozog. Mennyi energia lehet még benne..hmmm. Átadom a joystickot és meghúzom a sörösüveget. Nem azért, mert haldoklom pár perc ugrándozástól, de a fű erőteljesen kiszárította a torkom.
- Ó, nem fogom, hidd csak el. Válassz! - nézek vele farkasszemet és amikor kipörög Shakira, csatlakozom a nevetéshez. - Akkor mutasd azt a kubai csípőmozgást. - nevetek tovább de most nem hagyom, hogy nyerjen. Nem, nem. Szóval koncentrálok és nem figyelek arra, hogy ő mit csinál. A számláló pedig nekem kedvez. - Ó, 1-1 ifjú Mr. Wrighton! - ragyog fel a mosolyom, mert hát mint mindenki, én is szeretek győzni. Megint elballagok a sörömért és megropogtatom a nyakam is. Rápillantok. Talán nem ártott volna megkérdezni a fogadás tétjét, de valahogy...nem is tudom, sokkal jobb, hogy ködös, hogy nem tudom előre. És most én bízom a vak szerencsére a dolgot, hátat fordítva a képernyőnek. Megállítom és nevetni kezdek. A dal már önmagában is vicces. - Öhm, lássuk, már ha nem esek össze a nevetéstől közben. Döntő kör. Kész vagy? Kezdhetünk? - nézek rá mindenre elszánt arccal.

■ ■Ha már erre nyomjuk ■ ■ music ˇ■ ■credit

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
31
● ● Reag szám :
21


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Csüt. Jún. 14, 2018 11:08 am

+16 a szóhasználat miatt??


mrs. n && silas


- Hát tudja ettől függetlenül nem mutat jól semmilyen önéletrajzban sem. És általában nem is hiszik el, hogy megváltoztam. A tetoválások miatt, vagy hát ki tudja.. -
Rántom meg a vállamat, és azért nem teszem hozzá, hogy faszom, mert hát mégis csak a nőm anyjáról van szó, és legyen bármennyire is jó arc, azért biztosan van egy határ amit nem tolerál. És véleményem szerint ez valahol ott lehet, hogy az ember minden második szava káromkodás. Ami mondjuk a mi környékünkön tökre megszokott, ott a bazdmeg egy kedves és az anyád meg a de, de most nyilván nem otthon vagyok, még akkor sem ha kellőképpen otthon érzem magamat.
- De. Szar volt. Meg igazából nem is szeretek annyira itt lenni. Biztosan vissza fogok egyszer költözni. -
Rántom meg a vállamat. Nem szeretek erről beszélni, mert hiányzik Amerika, hiányzik az ottani életem, az életvitel, az éghajlat, a kaja, a barátaim, minden hiányzik onnan. De most ezt dobta a gép.
- Bocs Mrs. Neil, de maga kérdezte. -
Vigyorodom el.
- Hát végülis.. a férje azért elég sokat van távol. Nem hiányzik magának? -
Húzom le félig az üveg sört, hogy aztán tovább folytassam azt amit elkezdtem.
- Mármint biztos menő, hogy a férje egy rocksztár, és mindenki ismeri... de nem cserélné el néha egy normális életre? Nem akarja azt, hogy néha maga csak maga legyen a férje meg átlagos? -
Én legalábbis biztosan ezt szeretném. Hogy az életem normális legyen, mindennapos, megszokott, és ne egy felfordult, feje tetejére fordult valóság amit az ember csak filmekben lát.
Odalent elég menő minden, mármint hogy lehet embereknek ilyen kibaszottul sok pénzük?
Egy perc alatt megbotránkozom, aztán tovább is lépek, és beállok a táncparkettre.
Ez a pezsgés hiányzik nekem Prissyből, ez a belevalóság, ez a mindent felülíró vagányság. Kár hogy az anyjába meg van, benne meg még keresve is alig találni.
Felnevetek, de Shakirát sajnos nem tudom elég komolyan venni, meg különben is eléggé leköt az, hogy az ő csípőmozgását bámuljam fél szemmel.
- Egy-egy. Jön a döntő kőr!-
Csapom össze a két tenyeremet majd dörzsölöm őket össze és elmosolyodom mindenre elszánt arccal.
Nem fogom hagyni magamat, amúgy sem vagyok az a fajta aki lovagiasságból hagyja magát. Ez csak játék, miért kellene úgy viselkednem mintha lovag lennék, amikor közel sem állok hozzá?
És amikor meglátom a dalt, én is nevetni kezdek. Összegörnyedek, és valahogy nagy nehezen összeszedem magamat álló pozícióba, és bólintok, de újra és újra nevetnem kell, emiatt nem is tudom komolyan venni, fuldoklom a nevetéstől, de igyekszem minden mozdulatot megtenni, amitől újra csak nevetnem kell, a szám végén pedig összeroskadva röhögöm tovább.
És nem vagyok biztos benne hogy ez kifejezetten a fű és a sör hibája. Ez a szám és a hozzá kreált koncepció amúgy is túl vicces.
- Szóval akkor ki nyert? -
A könnyeimet törölgetve fekszem el a földön, a kezemet meg a hasamra szorítom, mert a rekeszizmaim kikészültek. Nem is kicsit.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Csüt. Jún. 14, 2018 8:05 pm

to Silas

- Ezt sejtettem. A kihágásokért mindenhol csak a szájukat tudják húzni, holott sokakat pont apa meg anya pénze mentett meg attól, hogy ilyet kapjanak. A régi évfolyamtársaim között mind ejnye-bejnyés volt, egy kis szemétszedős közmunka programmal megspékelve. Ki kell hagyni belőle. Egyébként pedig felülírja a diplomád. - a tetoválás persze más kérdéskör. Én szeretem, sőt imádom őket és nem is értem, hogy mások miért tartanak tőlük annyira. Vagyis inkább a viselőiktől. - Ebben az országban csináltad, egyébként meg még itt lehet meg is sajnálnának, hisz köztudatban van ez a fegyvertartásos probléma. Te pedig megtehetnéd magad a rossz alkotmány egyik ártatlan áldozatának. Kihagyva az utcai dolgokat. - adom meg a magam tanácsát, bár még mindig nem igazán tudom belesűríteni a képbe, hogy egy irodában kíván szenvedni. Ennél fogva persze érdekelne, hogy miért pont ezt a szakot választotta. - Miért pont marketing? - csak megkérdezem. Mint mindent amire általában kíváncsi vagyok. Ellágyul a tekintetem. Vissza akar menni. Megértem. Nem ez az otthona, nem ez a közege. Lehet engem is ezért utál ennyire JJ? Mert kirántottam onnan, ahol jól érezte magát? Ilyenkor azért..feltámad bennem, hogy lehetnék odaadóbb, vagy nem ennyire ragaszkodó. Végtére is, 20-on felül vannak mindketten, hagyhattam volna őket ott is. Ha képes lennék rá. - Szeretném ha összejönne. - mondom nagyon komolyan, tényleg szeretném. Ott éljen, ahol boldog. Ne ott, ahol elvárják tőle. De gyorsan alkalmazok jó kívánságot más srácára...
- Touché. - nevetek fel, mert tényleg én kérdeztem, de nem gondoltam volna, hogy tényleg válaszolni fog rá. Általában a fantáziák csak fejben mutatnak jól. És nem közöljük az alannyal. Vagy hát nem mindig. Mikor is közöltem én utoljára fantáziát? Mhm, nincs meg a dátum: régen. És megilletődöm a kérdésen. Normális élet? Azt azt hiszem elbasztam úgy, 17 éves koromban...Felsóhajtok a saját sörömmel a kezemben.
- Dehogynem, mindig hiányzik. - néha viszont legyünk őszinték, elfelejtem milyen vele élni - Úgy érted, hogy polgári foglalkozású férjhez mit szólnék? - kérdezem vissza - Hmmm...15 éves korom óta ehhez a világhoz vonzódom, nem tudnék klasszikus értelemben vett háziasszony és feleség lenni. - ismerem el - És szeretem, hogy zenész, hogy más. Fordítsd magadra. Kapsz egy szép öltönyt, munka kilenctől ötig, költözés. Eljegyzed a barátnődet, jön a házasság. Kell egy nagyobb lakás, jönnek a gyerekek. A kiadások. Aztán a négy nagy E: elhidegülés, elválás, elgyengülés, elhalálozás. Ez a sorminta. Nem, azt hiszem nem bírnám el az átlagot. - megrázom a fejem - 22 éve vagyok együtt Miles-szal, ha nem azok lennénk, akik..lehet már nem működne. - és ebbe jelenleg persze belegondolni elég borzadály, de benne lenne a pakliban. - Erre vagyunk kalibrálva. - vonok vállat, mert hát nem mondom ki, nincs miért de igen dugja a rajongóit, ahogy én sem élek apáca életet, pláne egy éves turné esetén. Nem ez a lényeg. Az érzelmi és lelki faktor. Az meg? Tökély.
Ahogy ez a helyzet is tökély. A kikapcsolódás. Hogy spontán és vicces. És igaz veszítek egyszer, de a második az enyém. A harmadik pedig az engedjük el a méltóságunkat kör. Csatlakozom a nevetéséhez és nem bírom, képtelen vagyok komolyan csinálni a mozdulatokat. Levegőm sincs és fáj az arcom a vigyorgástól. Mire véget ér a dal, kénytelen vagyok előrehajolva tovább röhögni és közben a könnyeimet törölgetni. A kérdést hallva felnézek a képernyőre. - Te.. - buggyan ki ismét a nevetésem - Pontszámilag. Szerintem amikor le kellett menni bikába, pont előredőlve röhögtél, és beszámolta. - nem bíírom. - Nah, ennyit a jó híremről. - nyújtom neki a kezem, hogy felállhasson. Én is próbálom helyreállítani a lélegzetem. - Jesszus, azt hittem összeesek a felénél. - keresem meg a söröm - Szóval gratulálok! - hajolok meg felé színpadiasan - Dörzsöld meg a lámpát, kívánhatsz egyet, a fogadásunk értelmében. - felőlem aztán sok mindent kérhet, tényleg.

■ ■Ha már erre nyomjuk ■ ■ music ˇ■ ■credit

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
31
● ● Reag szám :
21


Témanyitás ✥ Re: Közös terek •• Kedd Júl. 10, 2018 6:40 pm

+16 a szóhasználat miatt??


mrs. n && silas


- Hát maga biztosan tudja, hogy a pénz mindenre orvosság. Akinek van az örüljön, megvehet mindent, ez a bürokrácia. Akinek meg nincs, hát az így járt, boldoguljon a helyzetével. -
Semmi megvetés nincs a hangomban, nem irigykedem én, van akinek több jutott a jóból, van aki jól használta föl az életét, mint Ő meg a férje, tehetségesen forgatták a nekik osztott lapot, most pedig élvezhetik a kemény munkát, ugyan akkor tudom, hogy mindent megtehetnek, s ha mondjuk a  fiúk vagy a lányuk tenne valamit, ami miatt hasonló helyzetbe kerülhetnének, mint én, nem lenne gond lefizetni a hatóságokat, vagy akárkit, hogy az ügyet mossák el. Megannyi ilyen fiatal srácot ismerek, te jó ég! És még csak tisztában sincsenek azzal, hogy milyen borzasztó szerencsések, csak verik a pénzt össze-vissza, mintha az a fán teremne, ők meg szorgos kézzel leszedhetnék ha beérik. Kurva elkényeztetett pöcsfejek.
- Mindegy, annyira nem érdekel a dolog, nem fogok hazudni. Így történt, én nem szégyellem ezt, meg azt sem, hogy nem vagyok egy mintapéldány. Nem fogok senki előtt fejet hajtani, habár akkor is meg lett volna az esélyem, hogy kimásszak a dologból. Csak köpnöm kellett volna, de sohasem leszek spicli. A magunk fajták nem bírják, kicsinálnának. -
Mert hogy van ez a hülye körforgás amiből szinte lehetetlen kiszállni, s talán ha lehetséges is lenne, nem akarnék kikászálódni belőle, mert valahogy, valamilyen szinten ez nekem nem is olyan rossz dolog. Egészen sok előnnyel jár, ha úgy vesszük.
- Mert mérnökire nem vettek föl. -
Rántom meg a vállamat. Aztán valahogy ott ragadtam, végigszenvedtem, szét tanultam a fejemet, hogy később semmit se akarjak kezdeni az egésszel. Soha sem leszek egy inges-nyakkendős ürge aki reggel besétál a multinacionális cég kibaszott nagy üvegajtóján, este pedig kisétál ugyan olyan nyűzott és unalmas képpel, mint ahogyan bement. Nem, ez nem én vagyok. Szóval van egy diplomám, jóformán puszira, vagy csak dísznek a polcon.
Rámosolygom. Ez kedves tőle. Hogy szeretné.
Elgondolkozom, s kissé kétkedve pislogok rá. Mármint most komolyan nem zavarja, hogy a férjét kislányok, fiatal picsák vagy éppen vele egykorú nők és férfiak rajongják körbe, fantáziálnak róla, és ki tudja mi valósul még meg.
- Megbízik benne? Mármint a férjében? Mármint biztosan tudja, hogy a férii mindig férfi marad, mindig meg fogja hatni egy formás fenék, vagy egy két cici villantás.. Tudja hogyan működik ez. -
Mind tudjuk hogyan működik ez. Engem is meghat Prissy csinos kis teste, közben pedig ott van nekem Pree, akiről meg képtelen vagyok lemondani: tökéletes test, tökéletesen ki tud elégíteni, sohasem mond nemet, nem kezd nyavalyogni ha filmezés helyett inkább vele foglalkozom.Bassza meg, lehet Ő tökéletes?
Eltáncikálunk, elnevetgélek és valahogyan, ki tudja pontosan hogy hogyan, de nyerek. Nevetve kiadok valami örömujjongás félét, aztán egészen úgy nyúlok, hogy a sörös üveg felé nyújtózom, rámarkolok a nyakára, mint ahogy az olcsó kurvák a farokra és benyakalom.
- Persze, maga biztosan nyert volna hogyha nem ez a szám jön. -
Vigyorodom el peckesen. Persze, persze.
- Adjon valamit, mindegy hogy mit, valamit amit később talán meg fog bánni, aztán ki tudja, lehet hogy nem..
Állok meg előtte izgatottan, sörtől és fűtől csillogó tekintettel.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Közös terek ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Közös terek
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Akadémiai edzőterek
» Utcák és terek
» Utcák és terek
» Kiképzőterek
» Utcák/terek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Villák, kúriák :: Neil villa-