Sie & Miles szobája
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 10:50 am ✥

✥ Today at 7:11 am ✥

✥ Yesterday at 11:35 pm ✥

✥ Yesterday at 11:06 pm ✥

✥ Yesterday at 6:48 am ✥

✥ Kedd Aug. 14, 2018 9:08 pm ✥

✥ Kedd Aug. 14, 2018 7:01 pm ✥

✥ Kedd Aug. 14, 2018 6:21 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 9:11 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Sie & Miles szobája •• Kedd Márc. 06, 2018 10:50 pm

Forrás: google

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2252
● ● Reag szám :
1468
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Sie & Miles szobája •• Szomb. Ápr. 21, 2018 10:26 am

+16 a szóhasználat miatt??


sie&&miles


Csend van. Elgondolkoztatóan nagy csend. Össze is szalad a szemöldököm miatta és egy pillanatra tanácstalanul bámulok az előszoba padlója felé, mintha azt várnám, hogy na majd az jól megmondja, hogy ki van itthon. Mert hát az lenne a legjobb ha képes lenne nekem valaki válaszolni, és én komolyan nem értem, hogy miért nincsenek alkalmazottak, miért nem jelenik megy egy komornyik ahogy belépek, hogy elvegye a gurulós bőröndöt meg megkérdezze, hogy milyen utam volt. Nem értem, hogy miért ilyen üres ez a hatalmas ház. Amerikában más volt, ott a szobalányok ágyba reggelit készítettek, felszedték az elhagyott ruhadarabokat. Itt meg olyan nagy a magány, hogy fojtogat. Régen nem voltam itt. Hosszú hónapokat töltöttem a világ különböző pontjain. Hotelekben éltem és gyors kaját ettem -ha ettem -, hozzászoktam ahhoz, hogy nem vagyok egyedül.
Nem akarok kiabálni, mert van az a félelmem, hogy valaki válaszol. Sohasem beszélek emiatt magamban, vagy ha megteszem, igyekszem hangosan zenét hallgatni vagy televíziót, hogyha esetleg válaszolna valaki amikor senki nincsen ott, a zajok elnyomják a hangját. Mert mi van akkor ha most elkiáltom magam és egy számomra ismeretlen creepy hang válaszol? mi van ha valaki megjelenik bohóc ruhában és baltával és addig kerget míg sarokba nem szorít, hogy aztán megöljön?
Túl sok horrort nézek valószínűleg, de azért lehetséges.
A bőröndöket ott hagyom az ajtó előtt, a cipőimet nem rúgom le. Ha senki nincs itthon, le fogok lépni.
Kicsit idegennek érzem magamat még, majdnem a lányom szobájába nyitok be - igazából az ajtaja nyitva van és senki sincsen ott-, de azért a végén megtalálom az utat a saját hálómba. Valaki matat odabent. Megtorpanok. Tanácstalanul keresek valamit, s hamar találok valami antik vázát amit ha összetörök, biztosan hallgathatok majd, de hát valamivel le kell ütnöm a bohócot ami majd rám támad.
Tulajdonképpen annyira felkészülök arra, hogy odabent egy bohóc fogad majd, hogy attól ijedek meg, hogy mégsem.
-Jesszus. Megijesztettél. -
Belépek a szobába ahol a feleségem tesz-vesz, s a vázát a támadó pozícióból az ölembe helyezem, s úgy ölelem mintha egy csecsemő lenne.
- Azt hittem senki sincsen itthon. -
Megállok az ajtó és az ágy között.
- Hol van a személyzet? Senki nem jött, hogy elvegye a bőröndjeimet, szóval otthagytam őket az ajtó előtt. -
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
13
● ● Reag szám :
10
● ● karakter arca :
Jared Leto


Témanyitás ✥ Re: Sie & Miles szobája •• Vas. Ápr. 22, 2018 9:16 pm

to Miles...

Újabb nap, újabb elismerése annak, hogy hiába érzem magam a nagyanyám nővérének, attól még fel kell kelni és menni tovább. JJ nem aludt itthon (nem csodálkozom), Prissi dolgozik (ezen most éppen csodálkozom), Miles meg már régen nincs itthon (megszoktam). És program híján azt kellene tennem, hogy egész nap ágyban maradok és ostoba sorozatokat nézek mások kreált életéről. Ehelyett kiütközött rajtam az unatkozó anyukák legrosszabbja: elkezdtem takarítani. Pakolászni....
A házunk tökéletes és imádom, illik a családunk szellemiségéhez, személyiségéhez és lehetne, hogy helyettem megcsinálja valami bejárónő vagy valami, ahogy a gyerekeim ételét is elkészíthetné egy szakács. Viszont...új ország, új ház..kicsit visszamentem a régi időkbe és elkezdtem magam csinálni mindent. Megint. Sütni, főzni, pakolni..na meg visszajött a srácoknál is ez a rendszer. Nem gané, nem kupi, megcsinálni és akkor jóban leszünk. Úgy néztek rám eleinte, mintha megőrültem volna. Aztán várták, hogy túllegyek rajta. Végül belátták, hogy ez szilárd elhatározásom. Új élet, új szabályok. Vagy bekattantam. Olvastam valami fórumon, hogy vannak jelek. Vagy csak valami kényszeresség kezd kijönni? Ah, bár tudnám. Ellenben ha bárki lemerészkedne a stúdió szobába - ami voltaképp a pince - fejbe csapná a fű szaga. Nem véletlen, hogy egyébként nem belépéses akárkinek. Egyrészt a hangcuccok miatt sem, másrészt meg miattam nem.
A hálószobánk viszont untat. Úgyhogy nekiálltam ma újra átrendezni, előkerestem régi dolgokat, képeket amik keretmontázsban kikerültek a falra. Több óra meló...a tökéletes elfoglaltság. Felmászok az ágyra, hogy felkerülhessen. A többi fénykép szerte szét hever a padlón..nyilván válogattam. Bár ez nekem szól. Noha egy időben kifejezetten pártoltam, a jó lesz minden a lépcső mellett a falon meg a nappaliban dolgot, most valahogy már inkább ide akarom. Én nézegessem. Az én fejem felett legyenek amikor alszom. Nem mintha mostanában annyira vonzana ennek az ágynak a gondolata, de...attól még hivatalosan ez a főhálója a háznak. Szóval nézzen is ki úgy. És akkor is felrakom a rohadt helyére, ha hajnal 1-ig kell itt nyújtóznom az ágy közepén. A hang...
Tudjuk mind milyen, amikor a mesében megszólal a gonosz nem? Amikor nem veszed észre, de már ott áll. Felismered a hangját az álmaidból és nem mersz megfordulni, hogy meggyőződj róla, tényleg ő-e az. A hang..a hangja. Az Ő hangja. Azé, akinek a nevét 22 éve viselem. Az álmomé. Biztos, hogy begolyóztam. Kevés híján leborulok az ágyról, de sikerül megfordulnom, kezemben az óriási kerettel és farkasszemet nézek a férjemmel. A férjemmel. Döbbenten pislogok rá mint egy idióta. Megijesztettem. Mi???
- Miles... - súgom, sóhajtom a nevét, mintha csak a hülye agyam szüleménye lenne és valójában itt sincs. Nem is lehet, mert valahol éppen egy szállodában fetreng, vagy fürdőben van, netán iszik, dug valakit..nem tudom. De itt?? Csak így?? És miért van nála egy váza? Elengedem a keretet, ami végigzuhan az ágyon. Én meg még mindig állok és nézek, mint akin átszaladt a 220. - Miért szorongatod azt a vázát? - nyögöm ki, enyhe kíváncsisággal. Hangom halk, nem merek hangosabban beszélni, mert kiabálni kezdenék. Vagy hisztizni. Hisztizve kiabálni. - Miért nem emelted fel a telefont, hogy érkezel? - grrrr, tényleg ordítozni kezdek mindjárt. Itt várom..mióta is? Majdnem egy rohadt éveee, erre úgy sétál be azon az ajtón, mintha tegnap indult volna útnak csak hosszúra sikerült volna a sörözés. Szétmegyek. Leugrom az ágyról és kellő távról szemlélem. Remegnek utána az izmaim. Tehát rendben van és egészséges. De mi a faszért nem tudott szólni, hogy jön?? A srácok is várják. Apró, lassú léptekkel indulok meg felé, próbálom realizálni a tényt, hogy valóban itthon van. És itt áll előttem.
- Nincs személyzet. Új élet és új szabályok. - amik lehet, hogy most íródnak át, hogy hazajött a ház ura? Hmmm. - Szóval kapd fel szépen őket és hozd fel. - hangom még mindig óvatos de már feltérképeztem a tekintetemmel. Hogy biztos minden rendben van-e. Látszólag igen. Nincs sérülés és noha fel van öltözve, gyanítom nem találnék új hegeket meg semmit ami komolyabb dologra utalna. Mindjárt hozzávágom azt a vázát. Amit éppen el is veszek tőle, hogy lerakhassam a földre. - Azt hitted betörő van a házban? - kérdezem, bár sanszosan igen, valami ilyesmiről lehet szó. Viszont a betörő én vagyok. És velem szarabbul is jár. Orromba kúszik az illata, az, amit egymillió közül is felismernék és ami 25 éve is hozzá vezetett. Láthatatlan. Elemi. Fájóan gyönyörű és igazi. Kiesik pár másodperc - ez normális ha valami újra találkozós élményem van vele - és már simulok is hozzá, ajkait csókolva. Igen, itthon van, igen, igen, igeen!! Megfürdöm lényének melegében és szeretném ha a hülye nadrágja jelenleg nem lenne rajta, ahogy más sem, de a Miles-Neil-Jelenség jelenleg amellett, hogy bugyihúzogatóan szép látványt nyújt nekem, egyben haragom tárgyát is képezi. Így még mielőtt kigombolnám a nadrágját megállok a mozdulatban. A szívem meg zsongja, hogy ne legyek hülye, ez ráér. Mégis..lendítem a kezem és ha nem hajol el vagy valami, adok neki egy csattanós pofont. - Megbeszéltük, hogy bármi van, telefonálsz. Egy hete nem hallottam rólad baszod!! Egy.Rohadt.Hete. Tudod milyen szar volt?? - ezt már hangosabban mondom, sőőt nagyon mondom. Mert hiányzott. Mert aggódtam. És tudom, hogy én mentem hozzá egy zenészhez, ne emeljek már kifogásokat, de most emelek. Csak ennyi kell, hogy minden rendben. Nem szoktam már beállítani a turné közepén, nem zaklatom. Csak tudjam. Minden rendben, él-e. Ennyi.

■ ■ Ruha ■ ■Szólj ha gond van :3■ ■credit

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
31
● ● Reag szám :
21


Témanyitás ✥ Re: Sie & Miles szobája •• Hétf. Ápr. 23, 2018 11:49 am

+16 a szóhasználat miatt??


sie&&miles


Egy pillanatra azon gondolkozom, hogy most vajon be van-e tépve az asszony? mármint van az a fajta csillogás a szemében ami miatt ezt merem feltételezni, meg hát ugye olyan halkan ejti ki a nevemet, hogy még én magam is kételkedni kezdek abban, hogy itt vagyok. Szóval csak nézem, mert amúgy már kurva régen nem láttam, és a picsák a turnén fele ennyire sem néznek ki jól, mer hát kinek jön manapság még be a picsanadrág segg nélkül? Meg hát azért mindig is ő volt az álomnő, és tudom, hogyha más felesége lenne, más rendesen megbecsülné, körülugrálná meg miegymás. De hát én nem vagyok más, én saját magam vagyok és ilyen is maradok. Ő meg ezt nagyon jól tudta és vállalta. Szóval maradjunk annyiban, hogy a picsák forrónaciban meg sem tudják közelíteni azt amire ő képes. Van ez az íratlan szabály kettőnk között, hogy inkább ne mondjam mi történt, de olyan ne történjen ami kettőnk között még sohasem. Én pedig tartom magamat hozzá. Mert mindezek ellenére tisztelem és szeretem, s ha nem lenne nagyon beteges állíttatnék egy oltárt a személyének.
Lenézek a vázára aztán vissza rá, és elmosolyodom.
- Gondoltam akárkit találok is itt azt leütöm és megerőszakolom.. de hát te hagynád magad és az már nem is lenne erőszak. Abban meg hol a buli?-
Félrebiccentem a fejemet, és akkor most próbálja nyugodtan eldönteni, hogy én ezt most mennyire gondoltam komolyan. Nyilván semennyire, mert habár próbáltuk már, sohasem jött be a szadista szex. Meg hát Sie amúgy annyira észbontóan néz ki, hogy jobb szeretném ha ébren lenne minden közben, és nem csak egy darab fa lenne.
Elszakítom róla a pillantásom és körbefuttatom a szobán. A szobánkon - bár nekem ez még nagyon új, még nagyon ismeretlen, olyan, mint egy hotelszoba: nem érzem a magaménak - minden egyes képen elidőzik a pillantásom, és úgy csinálok, mintha értenék bármihez is a zenélésen kívül.
- Ezt te csináltad? -
Ki más?
- Elég.. otthonos. -
Az utolsó szó olyan idegenül cseng a számból, mert hát általában nekem nincsen otthonom. Mármint technikailag mindig van, gyakorlatilag meg mindig utazom. A magánrepülőm inkább az otthonom, mint ez a ház, de nyilván ezzel nem fogom megbántani, mert azt már megtanultam az évek hosszú sora alatt, hogy néha jobb befogni a számat.
- Elhagytam a telefonomat.. -
Rántom meg a vállamat. Ez olyan nagyon természetes dolog nállam. Hogy a telefon nem az első, mert hát kinek van ideje azt nyomkodni ha éppen lesifotósok rohangálnak körülötte? Vagy ha minden harmadik ember megállítja egy kép reményében? Én jobban szeretem megélni a pillanatot, elmerengeni és elveszni benne, így hát nálam kifejezetten természetes, hogy sokszor elhagyom a mobilomat. Vagy otthagyom valahol, vagy csak elfelejtem feltölteni. Sie miatt igyekszem rá figyelni, mert hát szinte csak azon beszélünk ha nem vagyok itthon, de van,hogy magával ragad a hangulat, vagy valami más, és teljesen elfelejtkezem a mobilomról.
Összeráncolom a szemöldökömet. Mi az, hogy nincs személyzet?? Nekem kell személyzet.
- Ezt majd megbeszéljük. -
Köhintek egyet, mert hát ha rajtam múlik biztosan lesz itt valaki, aki a bőröndömet hurcolássza utánam, meg kivasalja az ingeimet és elmosogatja a poharaimat. És nem feltétlenül szeretném ha a nejem lenne az. Elvégre ő nem a személyzet, hanem a ház asszonya.
- Jó, majd felhozom..-
De úgyis tudjuk mindketten, hogy ez nem fog megtörténni. Mert hát én túl lusta vagyok.
- Amúgy szép ez a váza. legközelebb lehet elviszem magammal és ebből iszom a pezsgőt. -
Egy pillanatig gondolkozom, hogy nem engedem el, és új háziállatommá avanzsálóm, de jobb ha most ez kikerül a kezemből. Még a végén elfejetném, hogy ott van és eltörném.
Ahogy Sie ilyen közel van, újra megnézem magamnak, hogy változott-e valamit, de látszólag semmit. Az illata még mindig ugyan olyan felkavaró, mint volt, a haja talán hosszabb, de a kezem még mindig ugyan olyan könnyen csúszik a dereka köré, még mindig ugyan olyan érzéseket kelt bennem, mint sok évvel ezelőtt. Vibrálok tőle és kurvára kívánom .
Úgyhogy én egy kicsit vadabbul csókolom, mint ahogy ő kezdte, a szám sürgetőbb tempót diktál, mintha sok mindent kellene bepótolnunk, és a kezem már majdnem felkúszik a mellére, amikor elhúzódik, és hirtelen megpofoz.
Ad egy igazi pofont.
Én meg csak bámulom őt, értetlenül, összevont szemöldökkel, amitől megfájdul a homlokom - a botox ugyebár - és elhúzódom, összefonom a mellkasom előtt a kezeimet és sértődötten bámulok rá.
- Jesszus Sie, klimaxolsz ? Vagy most mi van? Itthon vagyok. Ez a lényeg nem? -
Egészen értetlenül bámulom. A szeretőjét bújtatja, vagy most miért vagyunk így oda?
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
13
● ● Reag szám :
10
● ● karakter arca :
Jared Leto


Témanyitás ✥ Re: Sie & Miles szobája •• Szer. Ápr. 25, 2018 4:15 pm

to Miles...

Nem én..erre én nem voltam felkészülve. Mármint, hogy ezen a nem is jeles, nem is különleges napon itt találom a szobánkban. Egy vázával a kezében. Mármint tudnom kellett volna, hogy jön és elmentem volna elé. Vagy valami. Teletömhetném kajával, lévén miután túljutok az első három hullámon, hogy itt van, él és mindjárt lenyiszálom róla a göncöket, azért alaposabban is megnézem. Drága Életem...majd én helyre teszlek. Egy évig volt oda majdcsak, nekem ez most így leforrázó, hirtelen és kibillentő. Nem mintha Ali babát és a 40 rablót rejtegetném a szekrényben vagy halott szomszédokat a pincében, csak távolodott ez az...energia ami közöttünk vibrál mióta találkoztunk. És rendszerint ilyenkor leeresztek. Nekem ő a Napom. Szükségem van rá. És néha azt kívánom, hogy bár itthon lenne mindig. Máskor meg nagyon is tudom, hogy neki a zenére, a közönségre van szüksége. Végtére is ezért húztam le a bugyimat rögtön az első alkalommal nem? Mert azon a színpadon valami olyat testesített meg, ami elsodort, elragadott. És még mindig olyan. Volt, hogy elmentem koncertjükre és nem tudott róla. Szemből kellett látnom.
- Ha leütnél drágám, valóban hagynám magam. - vonom fel a szemöldököm hitetlenkedve - Ha meglepnél, hamar megismernélek. - jegyzem meg mellékesen, lévén már az illatáról is könnyedén azonosítom. Van ez a különleges rezgése, nevezzük még emellé kémiának a dolgot. Akárki nem tud felizgatni azzal, hogy levegőt vesz. Ő igen. A defektem. Az életem. És ez ellen nem tudok mit tenni. Nem mintha akarnék. Sose akartam. Sőőőt...
Óvatos tekintettel figyelem, sose látta még ezt így. Így egyben. Ez most más, mint az első házunk LA-ben, ahol végig ott volt velem. Amit úgy rendeztünk be, hogy nem tologattuk a pénzt jobbról balra, hanem amit kitaláltunk mehetett. Voltak érdekes pontjai az biztos. Aggódom? Kicsit. Mindig. Pedig a..másik felem, a kiegészítő részem, a mindenem.
- Csak egy részét..és fejben. - nézek körbe elgondolkodva majd míg nem engem néz elmosolyodom. Édes egyetlen... - Úgy gondolod? - tudom, hogy nem - Nem osztom a véleményt. Művi. Üres. Nélküled az. - erre valami mániákus mondhatná, hogy de nyálas,viszont így van. Nekem ott az otthon, ahol ő is jelen van. Ha látom a sziluettjét az ágyban, a cuccait széthagyva, ha hallom ahogy zajol valamivel. Én ellennék vele egy ágymatraccal is, de ha már megtehetjük, hogy ne így legyen...
- Elhagytad. - rágcsálom az információt, hát nagyon örülök neki, engem meg felszabdalt az ideg. Sokszor, nagyon sokszor féltem attól, hogy valami baj van és engem nem értesítenek, mert nem tudnak. Tudom milyen egy turné, hogy általában annyira nagy a nyüzsgés sok a helyszínváltás, az ottani rajongó, meg ilyen haver, olyan haver évek hosszú sorából, hogy nem én vagyok a tetves első gondolata, de..ha nem vele hanem velünk van valami hogy érjem el? Néha elképeszt. Komolyan. Őszintén mondom. Ha nem lenne beteg, chipet szerelnék belé, hogy tudjam merre jár. Villogna egy kis pont a házi radaron ha életben van. És akkor taláán, talán egyszerűbb lenne sok minden. Vagy most én fújom fel és én vagyok a hülye? Ajh, szeretném tudni.
- Aaha.. - vonom fel a szemöldököm. Sejtettem valahogy, hogy nem fog beleegyezni a személyzetmentes életbe. Pedig nekünk már egész klasszul megy a srácokkal, bár nehéz volt nekik hirtelen új szabályokhoz alkalmazkodni azért, mert én kitaláltam. De anyai privilégiumaim egyike, hogy nyugodtan lehetek én a gonosz állat. Attól még az van amit én mondok. De hát ahogy az törvényszerűen lenni szokott, megjön apa és bizonyos dolgok módosulnak. - Hát persze, hogy megbeszéljük. - van némi aljasság a hozzárakott mosolyban részemről, mert vagy én kezdem őt győzködni, vagy ő engem..és meglátjuk kinek a javára billen a mérleg. A ház többi lakójának ebben meg nincs szava. Ezt majd mi ketten lerendezzük. Legfeljebb nyomunk egy FIFA meccset. Vagy bármi mást. Javamra írom, hogy távollétében gyakoroltam. Volt rá időm.......ugyebár. - Vagy inkább lejátsszuk. - rákacsintok, alig várom.
Ismerem a majdjait. Egyenlőek azzal, hogy soha. Na most ez így meglehetősen nehéz lesz, mert vagy nekem kell akkor behozni, vagy a srácoknak, akik szintén némileg értetlenül állnának előtte. - Ha nem akarod a bőröndökben megaszalni a cuccaidat, mindenképp ajánlatos lenne. Pár órán belül lehetőleg. - óh és ez távolról sem parancs, de vagy ez, vagy megy a kukába a pakk. És nem mintha földhöz vágná a tudat, hogy újakat kell venni, de valamelyikben lapul a világoskék szaggatott rommá mosott farmere ami bennem örökké beteges taperolási kényszert ébreszt. És attól nem válunk meg. Semmiképp. Nincs az az isten.
- Stílusos lenne. - ismerem el - De lehet nem érné meg az odautat sem. Nemhogy az egész turnét. - sétálok végre közelebb, mert már muszáj. Már kell. Már megrándult az a fonal ami kettőnk között van. És csak követnem kell az izzást. És arrébb pakolni a zavaró tényezőket. Mint mondjuk a vázát. Olyan rossz, amikor holmi tárgyak állnak az útban. Nem szeretem. De őt igen. Elveszek a csókjában, három töredékmásodperc elég ahhoz, hogy ajkai közé sóhajtsak. Mit szépítsük, megveszek a pasasért. És fájóan régen nem éreztem már magam -on, -ban, -mellett, -alatt....De a zsongás ami a haragomat a féltésemet piszkálja előbukkan. Hiába érzem már magamon a tenyerét. Nem megy...csattan a pofon. És elillan a pillanat. Aminek egyébként eszelősen jó szexbe kellene fulladnia a falnál, a padlón vagy a felszenteletlen ágyunkon...de...megsértődik, változik a testtartása. Jaj, ezt nem igazán így akartam. Vagyis de, mert megérdemelte. Csak..majd azután jöjjön már ez a rész, hogy végre kiélvezkedtük magunkat. Ajkamba harapva nézek félre és felkontyolom a hajam, mint általában ha valamire nincs épkézláb válaszom. A hajbuzerálás megment tőle. - Miles tudod milyen érzés az ha annyira aggódsz, hogy már fáj? - nézek rá de a fene vigye, nem akarok veszekedni vele. Közelebb lépek és csókot nyomok az arcára, ahol előtte a tenyerem csattant. Nem akartam bántani. Nem akarok picsa lenni. - Kicsit megzakkantam, ne haragudj. Örülök, hogy itthon vagy. - súgom neki - Szeretlek bébi és hiányoztál. Ugorj be a kádba, hozok egy sört vagy kaját. Amelyiket szeretnéd. - rendes körülmények között egyébként ez is csak szex után valósulna meg, de még mindig kattog bennem valami. És istentelenül vágyom arra a spanglira amit lent hagytam. Az megnyugtat. Megint normális vagyok tőle. Ő meg lehet leszedi a fejem. Vagy nem. De egy házasságban minden közös, nem? Bár furán néznék ha meglátnám az egyik bugyimban...
Úgyhogy magára hagyom a hazatérőt és elgondolkodva sétálok le a lépcsőkön, ki a belső udvarra, hogy belecsüccsenjek a székembe és vééégre rágyújtsak. Pár slukk után érkezik a zsibbasztó könnyedség. Sajnálom..kielégítetlen vagyok, magányos és emiatt hisztis. És saját magamat kárhoztatom az itthon ücsörgésre. Szükségem van a férjemre. Jelenleg kibaszottul. Nagy sóhajjal nyomom el a legvégét és felállok, hogy felvigyem amit kért.
Óvatos léptekkel hülye mosollyal settenkedek felfelé és belesek. Olyan...ahh..jelzem az érkeztem és besétálva leülök a kád szélére. - Na halljam a cenzúrázatlanul gusztustalan részeit annak a turnénak. - felnevetek és a kezébe nyomok egy sört. Ja és kibontom a sajátomat is.

■ ■ Ruha ■ ■Szólj ha gond van :3■ ■credit


Elit
avatar
● ● Posztok száma :
31
● ● Reag szám :
21


Témanyitás ✥ Re: Sie & Miles szobája •• Csüt. Május 03, 2018 10:23 am

+16 a szóhasználat miatt??


sie&&miles


Nyilván sohasem erőszakolnám meg az asszonyt, és nem csak azért mert nem lenne hozzá gusztusom, hogy egy olyan nővel tegyem ezt akit történetesen szeretek is, hanem azért is, mert hát ő hagyná magát, és hát meg sem tudnám lepni. Meg amúgy is, kinek van ereje ahhoz, hogy holmi egy éves turné után asszonyokat erőszakoljon meg? Jelen pillanatban nem vágyom másra, csakhogy levethessem a ruháimat, elterülhessek az ágyon, és bámuljam a tvt, vagy csak beszélgessek vele, hogy aztán rávegyem arra, hogy ő is vetkőzzön le meztelenre, mert meztelennek lenni ezerszer jobb, mint ruhát hordani, sokkal egészségesebb is, meg hát így teremtették Ádámot és Évát, ruha nélkül. Szóval nem véletlen,hogy a testnek jól esik a szellőzés, és az sem véletlen, hogy itthon én előszeretettel viselem az Ádámkosztümöt ha nincsenek ott a kölkök - meg néha akkor is ha ott vannak, mert felnőttek vagyunk, mindannyian láttunk már ezt és azt, és hát minek szégyelljem? Ezzel nemzettem őket.. - és most tökre nincsenek itt. Szóval ez azt jelenti, hogy szabad levetkőzni neki is és nekem is, és szabad bármit csinálni.
- Igen, pedig az egyik koncerten a szervezőktől kaptunk egy egész szépségápolási csomagot, és abban volt egy fasza kis parfüm. -
De azért megnyugtat, hogy nem olyan borzalmas, mint amilyeneket az emberek látatlanban vásárolnak. Ennek egészen tűrhető az illata, és habár nem vagyok biztos benne, hogy megfelel az igényeimnek - nem használok olyan kozmetikumokat amik állatkísérletekkel készülnek - azért magamra fújtam/öntöttem - merthát már több mint négy napja nem fürödtem -.
- Pedig tényleg fasza. Nyitnunk kellene neked egy ilyen céget. -
Mert amúgy tényleg szépen van berendezve, takaros és jól megválogatott, nem olyan mintha én csináltam volna, akkor itt minden giccses lenne - Sie szerint - és mindenhol különböző méretű és színű dolgok állnának aminek a fele tök hasztalan lenne, és nem is tetszene, de ha én beszabadulok egy boltba ahol csinos kis lakásdekor dolgokat lehet vásárolni, akkor hát próbáljon valaki megállítani, hogy ne vegyek aranyozott kis malacperselyeket, vagy a lehető legrondább fali díszt.
- Elhagytam. -
Mondom még egyszer, mert úgy néz ki ilyen fasza kis játékba kezdtünk, amiben az egyikünk mond valamit, és a másikunk megismétli, én pedig kényszert érzek arra, hogy szintén megismételjem, mert hát akkor itt állhatunk órákig azt ismételve, hogy elhagytam, és nem jutunk majd semmire, de a végén egészen eldramatizálhatjuk. De végtére is mindegy hányszor mondjuk ki, a végeredmény nem fog változni. Hiába mondogatjuk, hogy elhagytam - és igen szerencsétlen fasz vagyok aki nem képes az értékeire vigyázni - a telefon nem fog megkerülni - na nem mintha annyira hiányozna-.
- Lejátsszuk és akkor véged kisanyám! -
A jobb kezemet előhúzom, és pisztolyt formálok a mutató és hüvelykujjamból, s ezt a képzeletbeli pisztolyt most Sienna felé fordítom, behunyom a bal szememet, úgy teszek mintha becéloznám a fejét, és egy határozott mozdulattal felfele rántom az ujjaimat, mintha épp lelőttem volna. Merthogy a videó játékok mindig vérre mennek és mindig halálosan komolyak és véglegesek a döntések amik akkor köttetnek. Éppen ezért le kell győznöm a feleségemet, muszáj, merthogy én nem leszek hajlandó személyzet nélkül élni, én nem fogok itt takarítani, még az ágy bevetéséről is leszoktam mióta hotelből hotelre járok. Hát mégis hogy fogok úgy élni, hogy nincs senki aki segítsen?
- Jó, majd felhozom.. -
Ismétlem meg, de kétlem, hogy felhoznám. Persze Sie kedvéért próbálok úgy tenni, mint aki komolyan gondolja, de pár perc múlva úgyis bejátszom a : milyen bőrönd? nekem nincs is bőröndöm! dolgot. Nem akarok geciskedni  és fasz sem akarok lenni, de nem tudja elképzelni, hogy milyen nehéz egyik pillanatról a másikra visszaszokni a rendes életbe, ahol már nem kártya nyitja az ajtót, ahol nem éjjel négykor fekszünk és délután háromkor kelünk.
- Nem törne össze, szerintem egy repülőutat simán kibírna! -
Nézem a vázát ami immáron nem nálam, hanem nála van, és egyszerre vágyat érzek az iránt, hogy visszavegyem a kezéből, és úgy óvjam mint egy kisbabát. El fogom vinni magammal a következő turnémra, abban biztos vagyok.
De aztán pofon vág, nekem meg sajog az arcom, meg amúgy sem vagyok hozzászokva az ilyen bánásmódhoz, úgyhogy sértetten húzódom hátra, és összefonom a karjaimat a mellkasom előtt. És nem mondok semmit. Nem azért mert hirtelen nincs mit mondanom, hanem mert az amit mondanék bántóbb lenne, mint a pofon: nem tudom milyen aggódni. Az én életembe nem igazán fér bele az, hogy aggódjak valaki iránt, és habár imádom a feleségem és a családom, a turnék során nem sok időm van rajtuk gondolkodni. Amikor pedig van erre időm, és kapacitásom akkor általában tartjuk a kapcsolatot, éppen skypeolunk vagy telefonon beszélünk. Szóval nem igazán aggódom értük, és ez tudom, hogy bántó lehet Sie számára, ezért inkább csöndben maradok.  
De én sohasem vagyok az a haragtartó típus, meg nem is haragszom igazán rá, régen is láttam és még mindig bomba nő, szóval hagyom magamat kiengesztelni.
- Nem probléma, csak meglepett. Kicsit furán fejezted ki az örömöd.És nekem is hiányoztál ám. Kurvára hiányoztál!-
Belebámulok az asszony szemébe, nem is az asszony, hanem az Asszony szemébe, így nagybetűvel. A tökéletes nő itt áll előttem, és fürdeni küld. Mindig tudja mire van szükségem.
- Uh.. sör, a sör jó lesz. Ettem a gépen! -
Teszem hozzá, majd amikor kifordul a szobából, én bemegyek az egyik ajtón, ami természetesen a gardróbba vezet, szóval, mint valami hülye, bemegyek a másikon, ami a fürdőbe nyílik, és megengedem a vizet. Pillanatok alatt dobom le a ruháimat, elégedetten sóhajtok, mert hát most végre szabad vagyok, nem köt gúzsba a sok ruhanemű, és bemászok a kádba.
Olyan sok fürdővizet engedek, hogy még akkor is folyik amikor Sie visszatér.
Összeráncolom a szemöldököm, mert hozott magával egy egészen érdekesen édes illatot, ami borzalmasan nagyon emlékeztet a fű szagára, de hát Sie nem olyan.. szóval elengedem az érzést, elfogadom a cisszentett sört, belekortyolok, és úgy nézek föl rá.
- Bazdmeg.. nagyon nagy volt.. a fiúkkal megőrülünk de tényleg! Mino lefeküdt valami csajjal, és aztán tripperes lett.. -
Nevetek föl az emlék hatására.
- Úgyhogy el kellett vele menni egy csomó vizsgálatra, és ott szenvedett hosszú hetekig, hogy nem fekhet össze semelyik libával.. tudod milyen..szóval a visszatérése napjára szerveztünk neki egy fasza kis öltáncot, aztán magukra hagytuk őket. A csaj kiszívta a nyakát egy csomó helyen, szóval másnap a címlapra került, és ki volt teljesen.. aztán meg Marcus és én egyszer annyi szushit zabáltunk, hogy végighánytuk az egész napot, és kétes volt, hogy fel tudunk-e lépni egyáltalán! Képzelheted, hogy milyen volt így koncertezni! Azt hittem, hogy kidobom a taccsot amint kinyitom a számat! Meg Joeyval, hát.. szóval elmentünk egy plasztikai sebészhez botokszoltatni.. -
Megköszörülöm a torkomat. Borzalmasan nehéz összefoglalni egy évet, hiszen számomra ez teljesen mindennapos volt, számára viszont érdekesség.
- Nincs meleged? Nem akarsz bemászni egy kicsit? -
Pillantok végig a Nőn, és próbálok egészen hívogató pillantásokat vetni rá.
- Neked is kényelmesebb lenne a kádban mesélni arról, hogy mi történt itt. Mi történt veled ez alatt az egy év alatt.. pokoli hosszú volt. A srácokkal beszéltük, hogy az Ázsia turnét el akarjuk tolni. Kurva hosszú volt ez az egy év, nem akarunk két hónap múlva megint eltűnni egy három hónapra.. nem tudom, fél év múlva talán, vagy egy év múlva.. megszervezed? -
Hiszen Sie az én jobb kezem, a tökéletes tanácsadó és a menedzserünk, így hát természetes, hogy ő szervezi e a turnékat.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
13
● ● Reag szám :
10
● ● karakter arca :
Jared Leto


Témanyitás ✥ Re: Sie & Miles szobája •• Pént. Május 04, 2018 11:17 pm

to Miles...

Sok kapcsolat nem éri meg azt, hogy a felek távol vannak pár hétig, vagy hónapig. Nálunk az lenne a különös, ha nem lennének meg a turnészünetek. Nem is tudom milyenek lennénk akkor. Meglenne-e ez az egész ami most van. Bár..gyanítom igen, mert ráunnom ezidáig nem sikerült. Elég ha megjelenik és felborulnak rendek, ennél fogva napirendek, mindenek. Figyelmem felé fordul és onnantól bennem helyre áll a rend. Voltaképpen bevallva ő az életem és ez így van mióta megláttam. És érdekes a mindenben, hogy előbb érintettem a nyelvemmel, mint a kezemmel. Nála nagyon is első felindulással működöm. Vagyis vele. Na de erőszak? Oh, abban nagyon is igaza van, hogy nem lenne az. És meg is ismerném. Bárhol és bárhogy. Oldalra biccentem a fejem.
- Inkább kevertess magadnak sajátot. Csak ne dobasd piacra. Másokon úgysem lenne... - sóhajtok - olyan. - mert hát ami jól áll neki és kiteljesedik a testén, az nem úgy fog érvényesülni a másokén. Utánzatok lennének, abból is gyengék. Nagyon gyengék. Belőle csak egy van. Szerencsére.
Elmosolyodom a szavain és megpróbálok az ő szemével körbenézni. Hiszen nem látta készen. Nem aludt az ágyban éés nem hagytam, hogy rendelgessen bármit. A mosoly megmarad de csóválom a fejem. Lakberendezés? Mármint mások lakását kitalálni, megálmodni és az ő pénzüket költeni rá? Hmmmmmmmmmmmmm.... - Nem is tudom Miles...a saját ház kicsit más, mint az idegeneké... - de nem valami új hobbit kerestem éppen? Ja a kertészkedés mellett, ami már meglehetősen remekül megy, leszámítva persze azt az aprócska tényt, hogy az elején fogalmam sem volt melyik végéről kezdjem. De nem akartam, hogy kertépítők tervezzék meg. Így legalább a sajátomnak érzem. És idővel, ő is annak fogja. Csak nem mehet be boltokba. Viszont a ház viselni fogja jelenlétének lenyomatát, ezt jól tudom. Nem is bánom.
- Be foglak chippeltetni... - mondom ki végül, mert hát sok dolog valóban könnyebb lenne. Egy apró kis belökés a bőr alá és boldog lennék, mert tudnám hol van. Hogy mozog és él. Hogy rendben van. Néha aggódom érte. Annyira nagyon aggódom. És erről nem tehetek. Szeretem és szeretném bezárni ide, vagy magamhoz kötni.Vagy mindkettőt egyszerre. És a gondolat rettenetesen kecsegtető. Nagyon nagyon.
- Csak szeretnéd. - mosolyodom el aljasul - Szabályok a szokásosak. - dobok felé egy csókot, mert hát nem lenne rossz személyzet nélkül maradni, de komolyan. Ha kipróbálná, lehet még értékelné is. Csak nem most, amikor nyűgös és fáradt mert hosszú út van mögötte. Ó bébi csak a játékot válaszd ki és véged lesz, kétszer. - Imádnám nézni ahogy mosogatsz. - kuncogok mert még ha valaha, régen csinálta is, már elszokott tőle. A hotelekben mindent megcsinálnak, otthon pedig volt erre felvéve valaki. Én egy éve már, hogy elvagyok ilyesmi nélkül. És ezidáig fel tudtam venni minden ruhámat egyedül. Jó nem mondom, hogy segítséget nem fogadnék el..olykor-olykor, mert a fene gondolta, hogy ennyi hülyeséggel kell törődni, de nagy ház, sok gond.
- Aaaha. Ismerem én a majdjaidat. - köhintek mosolyogva, ez annyit tesz: soha. Sebaj, erő meg izom férjemet terrorizálom elv mellett ha kell akkor felhozom én, vagy csak kihorgászom azt az egy farmerét. A többiről úgysincs fogalmam, hogy mi lehet. Meg mióta aszalja azokban a bőröndökben őket. Innen érkezik a gondolat, hogy mióta nem mostam én rá? Inkább tekintsünk el a számbeli kifejezéstől. Röviden: régóta. Most meg valami istentelen kényszert érzek arra, hogy megtegyem. Hogy..nem is tudom, gondoskodjak róla. De ezt nem tudnám érthetően előadni. Én sem értem. A házassági anyakönyvi kivonatunkat kb. hieroglifákkal írták (vagy részegen...) és most, fene tudja hány év után feltámad bennem az érzés, hogy feleség akarok lenni. Nem általában. Hanem az övé. Jó igen, technikailag az vagyok, csak...nem tudom. Most soknak érzem ezt az egy évet. Istentelenül, rohadtul és fájóan soknak. Talán a közeg okozza. Nem tudom.
- Igen. Ez a kulcs bébi. Egyet. - nevetem el magam, mert egyébként egy képtelen ötlet, de tele van ilyenekkel. Ha nem lennének, a karrierje sem tartana ott, ahol. Minden művész önző, egomán állat és legtöbbször fura is. Ettől szexik. Bár Miles esetén ez a kisugárzásában keresendő, mert a fejében rajta kívül nem sokan képesek szerintem olvasni. Bármilyen pszichológus ceruzaszoknyás fapinát magába szédítene 60 perc alatt. Mert ilyen. És imádom érte, hogy ilyen...erre felpofozom. Nem csodálom, hogy különösen néz rám. Jaaj, nem így akartam. Tényleg nem így akartam! Talán tényleg felfújom...basszus, bolondulok meg. Ajkamba harapok, hibázó bakfis módjára. Szép fogadtatás egy év után. Bár ha telefonált volna...stop, nem. Elég. Tényleg. Édesen ragyogó mosollyal nézek rá. Tudom, hogy igazat mond. Még akkor is, ha biztos voltak napok amikor azt is elfelejtette, hogy van egy másik élete. De ez a normális nála, sose bántanám érte.
- Szeretek ilyeneket hallani a szádból. - ragad fenn a mosoly, de nem állhatunk itt örökké. Végtére is nemrég mászhatott le a repülőről, utána ide is el kellett jutnia és hát a turnék nem pont higiénia barátok sok esetben és hát..igen, most kényeztetni kell. Azt akarom, hogy mindig hiányozzak neki. Igen, már megint bolond vagyok. De..a fű segít. Hogy kicsit helyreálljon a kavalkád bennem amit a megjelenése okozott. Nem is tudom fel tudnám-e idézni a pontos dátumot, hogy mikor kellett volna betoppannia. Most pedig itt van. Fent ázik a kádban és én? Ahelyett, hogy az ölébe csüccsennék, itt bujkálok az udvaron, mint egy ostoba tinédzser. Vagy mint valami buta szűzlány, aki retteg felmenni, mert odafent a nagy farkas várja (a Piroskás verzió!) és jaj mi lesz. Holott 25 éve nem tudom megunni őt. Ismerem minden pontját, a kórtörténetét, az álmait, a szokásait...ezért a sörök, a minden. És ahogy meglátom a kádban, kicsit vissza is süllyedek a fiatal önmagamba és csak lakmározom a látványából. Mert amit látok azt imádom. Amit elrejtenek előlem a habok, szintén. Ha nem lenne modern orvostudomány, biztos lenne vagy 20 gyerekünk.. Reménykedem, hogy nem érzi a szagot amit magammal hozok. Nem gondolná, tudom. Nem szoktam szívni, vagyis vele max meg otthon ha összegyűlünk az őrültek házával, de itthon más...neki. És ez a vonzás odáig visz, hogy már a kád szélén is ülök. Általános. Ha nem nézem, akkor valahogy kartávolságban van.
- Ennél már csak az lett volna a szebb, ha szifiliszt kap el. Tiszta 19. század. - nevetek fel és belekortyolok a sörömbe - És még, hogy a sztriptízes csajokat csak nézni szabad. De ők nem csinálnak semmit. - újfent nevetek, hát igen a klisék, amik egyébként nem úgy vannak. Mert hát van az a pénz, van az a vonzódás mellé ami áthághatóvá tesz néhány szabályt. - Jóóó, akkor levadászom a netről és bekerül neki a karácsonyi képösszeállításba. - vigyorgok cinkosan. Minden évben van valami ilyen montázs csinálva. Emlékezetesen égő pillanatok, emlékezetesen szépek. És szerencsére az okostelefonok korában nem nehéz jó és bensőséges képeket csinálni egymásról. Hihetetlen, hogy szinte látom őket magam előtt. - Arról a koncertről szeretném látni a felvételt. - kezdem el buzerálni a haját..mert hát...igen, valahogy muszáj hozzáérnem - Főleg, hogy mennyire mertél rohangálni közben. - vigyorgok, de azért sajnálom...a dobos nyugodtan hányhat, senkit se érdekel..de az énekes? Hát ő nem. Ő csak beteg se legyen. A botox azonban más kérdés, amin meg is lepődöm. - Minek mentetek ti oda? - megrázom a fejem - úgy értem, minek kellett? - mintha öregnek néznének ki...holott nem. Vizsgálgatni kezdem az arcát, de...olyan nekem, mint mindig. Bár kicsit fogyott. Amin hamarosan változtatunk. Bezzeg amikor egyszer azt mondtam, ,hogy lehetne egy számmal nagyobb mellméretem, hetekig hallgattam, hogy nem szabad és nem kell, mert neki így tökéletes. Akkor most mi is? - Az elvileg megöli a mimikát. - hajolok közelebb - Hmmm? - nézegetem kíváncsian és lassan el is mosolyodom. - Melegem...alig van rajtam ruha. - ettől függetlenül nem kívánok erre nemet mondani, szóval felállok és kitáncikálom magam a ruháimból és hiába nem óhajtok most megfordulni, mert hát mennyi fiatal friss csinike ugrándozott körülötte én meg..akkor is szültem már két gyereket és elmúltam 40 ha sokan ezt elsőre nem mondják meg. De már megint hülye vagyok, ugye? Így kényelmesen, békében bemászom a kádba hozzá és bele is csusszanok majdnem nyakig. Ja, imádom ezt a kádat. És tudtam én, hogy kétszemélyes. Tudtam, tudtam!
Kinyújtom a lábaimat, és roppant beleérző módon az enyémeket az övéire fektetem. - A lányod dolgozik és pasija van. Akivel rettenet tahó voltam az elején. - ismerem be - A fiadról akkor hallok ha éhes vagy ha nyűgös és békére vágyik. Valakire nagyon emlékeztet. - pillantok rá mosolyogva - Én meg? - hát erre mi a fenét lehet mondani? Bekattantam? Megőrültem? - Ismersz, mindig csinálok valami újat. Most kertészkedem. - lehet ezzel kiégetem és mást várt, parti infókat a párizsi életemről de az az igazság, hogy mocskosul nem mentem sehová. Egyáltalán sehová, ha nem volt muszáj. Jó, vásárolni igen. - Ja és mániákusan sütök megint. - nevetek fel, mert mikor is volt ilyen? - Tudod, mint mikor terhes voltam Prissivel és rákattantam a hülye főzőműsorokra. - és szegénynek végig kellett ennie az összes túlsült, összeesett katasztrófát amit megcsináltam. Néhányról fénykép is készült olyan szarul néztek ki. Megmosolyogtat az emlék. - Egy év múlva? Nagyszerű, a tavasz gyönyörű arra. És ideális is. Meg, persze. - bólintok, hát akkor vagyok nyugodt ha minden szál az én kezemben fut össze. Mikorra, hova, hánykor, melyik szálloda, hogy fogadják őket. - De semmi náci egyenruhás viccelődés Joey részéről, mert repülőre ülök és ágyba küldöm minden éjjel 9-kor. - hisz már erre is volt példa, amikor túl sok kokót tolt és már ott tartottunk, hogy elkezdtünk dublőrt guglizni, és megjelentem, hogy a farkára lépjek. Mármint nem Milesnak. Arra ülni szoktam. Feltolom a talpam a mellkasára és rávigyorgok. - Ha megfordulsz megmosom a hajad. Azonosítatlan szagot érzek belőle. - nevetek fel.

■ ■ Ruha ■ ■Szólj ha gond van :3■ ■credit


Elit
avatar
● ● Posztok száma :
31
● ● Reag szám :
21


Témanyitás ✥ Re: Sie & Miles szobája •• Szer. Május 09, 2018 6:26 pm

+16 a szóhasználat miatt??


sie&&miles


Összeráncolom a szemöldökömet, mert hát én sohasme kevertetnék magamnak saját parfümöt, és nem azért mert mondjuk nem lehetne, hanem mert nem igazán akarnék. Én világ életemben - meg mióta gyártja a parfümöket az ipse - David Beckham parfümöket használok, mert kurva jó. És mert nem horror árúak, mármint persze Sienek megveszem a szaros Gucci parfümöt több ezer dollárért, de őszintén... azért van amelyik Beyoncénak ezerszer jobb illata van. De ez csak köztünk maradjon, mert hát a Gucci az mégis csak Gucci a Beyoncé meg Beyoncé - bár azért valószínűleg akkor is Beyoncé párti lennék, ha piszkosul szar illatokat dobna piacra, mert azért az a test... - úgyhogy inkább csak megrázom a fejemet. Jó lesz a jó öreg David Beckham.
És hát rá szeretném vágni, hogy semmiben nem különbözik más háza a mienktől, azon kívül, hogy ott nem alszunk, de éppenséggel aludhatnánk ott is, és lehetne az a mi házunk e helyett, de inkább nem akarok ebbe belemenni, mert a végén nem tudok majd leállni, és úgy rábeszélem Siet az egészre, hogy esélye sem lesz azt mondani, hogy nincsen kedve igazából ehhez az egészhez, mert köszöni szépen neki elég az amit most csinál. Mert hát én ilyen vagyok, ilyen nagyon hirtelen, mindent most rögtön és azonnal. Mert hát megtehetem, és ez azért amúgy elég rossz, mert ha nem tudnám miből megtenni, hogy egyik napról a másikra nyitok egy lakásberendező céget, akkor nem lenne olyan gondom, hogy minden hülyeségbe belekezdek, aztán vagy eladom, vagy semmit sem csinálok vele, mert majd egyszer elkezdek vele foglalkozni, vagy hát remélhetőleg az asszony elkezd vele foglalkozni - mint amikor kitaláltam, hogy organikus anyagokból fogok vibrátort gyártani, és Sie később tudta meg, mert hogy akkorra már meg volt az egész céges alapja, csak hát mivel ő a banda első számú és egyetlen menedzsere, producere és szerelme, ezért hagytam neki, hogy lebeszéljen olyan buta és értelmezhetetlen indokokkal, hogy nem lesz jó a marketingnek. -de se az asszonynak sem nekem nincsen elég időm arra, hogy ilyeneket futtassunk, mint lakberendezés.
Végre bemászhatok a kádba, meg sem merem tippelni, hogy kádat mikor láttam utoljára, meg azt sem, hogy mikor fürödtem utoljára - és a fancy medencés bulik most nem számítanak -, szóval egészen jól esik belesüppedni a habtengerbe, hátrahajtania a fejemet, becsukni a szememet, és relaxálni, sörre várni, hagyni, hogy a víz csak úgy nyaldosson, azon agyalni, hogy vajon mennyi víz fér még el benne, hogy a nejem vajon kiakad-e ha kifolyik a víz, hogy mennyi idő kell amíg kihűl, és hogy mikor ér vissza, mert hát nem tudom mennyire nagy ez a ház - kósza emlkek keringenek a tudatomba, de nem gondolnám, hogy ezek az emlékek a valóságot tükrözik - de valószínűleg elég nagy ahhoz, hogy hosszabb időbe teljen eljutni a konyhába és visszatérni.
- Nem tudom, nem kérdeztem piszkos részleteket... -
Rántom meg a vállamat, és azt hozzá sem teszem inkább, hogy nem voltam sztriptízbárban, mert akárhogy is, egy dolgot gyűlölök: hazudni Sienek. Nem is tudok neki rendesen hazudni, ha megpróbálom valahogy mindig lebukom, szóval talán emiatt, talán pedig a kapcsolatunk tökéletes működésért van egy paktum közöttünk, egy ki nem mondott, vérrel meg nem pecsételt paktum, miszerint nem kérdezünk olyat amire amúgy tudjuk a választ, és csak szőrszálhasogatást és végtelen veszekedést idézne elő.
- Egy helyben álltam, többnyire. Féltem, hogy minden visszajön ha megmozdulok.. -
Fintorgok egyet az emlékre, mert majdnem most is elkap a hányinger. Egy biztos nem eszem mostanában több szusit. De azért a sört nagyon szorgalmasan öntöm magamba, közben pedig őt nézem, ahogy levetkőzik, nem is nézem, rendesen bámulom, olyan undorító módon, ahogy a kőművesek fordulnak a miniszoknyában tipegő nagy seggű nők után, mert hát láttam én már ezt meg azt, feszesebbnél feszesebb dolgokat, bomba testeket, meg kevésbé bombákat, de azért olyat, mint amilyen az én nejemnek van csak itt láthatok, ezért illik rendesen megnézni.
És ahogy azt megszokhattuk a folyamatok maguktól indulnak be, és ehhez elég volt csak ránéznem, elég tudnom, hogy bemászott mellém a kádba, elég, hogy a lábunk összeér, feszültség robban belőlem felé. Már vagy egy éve nem voltam a nővel aki mindenét nekem adta. És most beszélhet nekem bármiről, arról, hogy a lányunkat valami suhanc dugja, a fiunk meg valami suhancot dug, én úgy is csak arra tudok gondolni, hogy túl magas a hab és semmit sem látok.
De azért próbálok odalesni.
- Meztelenül? Most volt a világnapja, úgyhogy remélem megtartottad..-
Sie ismer már, tudja, hogy minden faszságban vagyok és imádok meztelen lenni. És ha egy faszság a meztelenséggel párosul akkor az a tökéletes kombó.
- Miért, terhes vagy? -
Felcsúszik a szemöldököm a magasba.
- Na és ki a szerencsés apuka? -
Csak incselkedem vele. Különösképpen nem zavarna ha lefeküdne mással, hiszen én is megteszem. Csinálja, fiatal még.
- Ezt Joeynak mond, ne nekem -
És megfordulok, ahogy kér, mert hát így azért mégis csak máshova is kényelmesen nyúl, meg hát imádom ha a hajamat basztatja, és igaz, hogy rendesen felizgulok tőle, de attól még szükségem van rá.
-Nem is tudom mikor mostam meg utoljára.. arra gondoltam, hogy simán lehetnék raszta.. -
Nyilván sohasem lennék az, de poénnak minden jó.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
13
● ● Reag szám :
10
● ● karakter arca :
Jared Leto


Témanyitás ✥ Re: Sie & Miles szobája •• Csüt. Május 10, 2018 9:34 pm

to Miles...

Annak viszont őszintén örülök, hogy nem forszírozzuk a lakberendező dolgot. Mindenre rá tud venni ha akar, ahogy általában én is ráveszem mindenre, amit akarok. Most mégis valahogy örülök, hogy nem kezdünk oda-vissza meccsbe a témát illetően. Ezt a házat szerettem rendezgetni, megálmodni és persze kicsinálni a sok seggfejet akik jobban akarták tudni mint én, hogy milyen árnyalatú, anyagú és egyebű bútorok, függönyök illenek oda, ahol én fogok élni és nem ők. Na hiszen! Egyelőre még azt a bizonyos gyeplőt szeretem én megtartani. Mások háza meg nem érdekel. Őszintén nem. És valahogy nem ez az a projekt amibe bele akarok fogni. Pláne most, hogy itthon van. Végre itthon van. Ami hihetetlen és letaglózó és lenyűgöző és felkavaró is egyben.
A látványa a kádban pedig még inkább. Vannak dolgok amiket szeretnénk elnyomni magunkban, amiket inkább elrejtenénk mélyre, hogy ne tudja senki. De ahogy állok és nézem az arcát, a száját, nyakának ívét újfent rájövök, hogy szerelmes vagyok a férjembe. Hihetetlen módon. Pedig azt mondják az okosok, hogy ennyi év után már nem így van, hogy csak szeretetté avanzsál meg van némi kötelező szex hébe-hóba. Nálam nem. Még mindig nem, pedig azt hittem majd ez az izzás halványul, majd kis parázs lesz, netán ki is hűl. Egyébként is ezekben a körökben úgy tartják, hogy jó ha 5-10 évet lehúznak valakik egymás mellett. És tessék, itt vagyunk. 22 éve. Vagyis akkor házasodtunk. Na most a plusz mínuszt ki számolja, nem tudom mennyit voltunk pontosan együtt előtte...talán nem is számít.
- Én tettem volna. - vonom fel a szemöldököm, mert hát esélyesen bent volt abban a bárban, de jótékonyan nem beszélünk ilyesmiről. Mert elvi szinten nem vagyok féltékeny. Sosem voltam, mert azok a csajok mik? Pillanatok. Játékok, név nélküli kielégülések valahol, valamilyen formában. Arc nélküli testek. Persze szőrözhetnénk, hogy hűség, de én azt mondom hűséges. Érzelmileg nem foglalkozik velük és nekem ez a lényeg. A testiség más kérdés.
- Szegényem.. - mondom együttérzőn, de sokat elmond róla, hogy nem mondta vissza a koncertet, pedig tolhatták volna másnapra, új időpontra vagy valamire. Mindent meg lehet oldani, de ő ott maradt és kiállt. És most belekezdhetnék, hogy felhívhattak volna és elsikálom a történetet, de ez nem történt meg és fölösleges olyanon rugózni ami már elmúlt, nemde? - Szar éjszakád lehetett utána. - gondolkodom el rajta, hogy vajon arra képes volt-e, hogy kihagyja a bulit és visszavonulót fújjon. Egy vödörrel. Amit viszont én nem teszek meg, nem akarom elhagyni a fürdőszobát. Az invitálásra pedig főleg nincs nemleges válaszom. Akkor sem ha azért elgondolkodom, hogy úgy nézek-e még ki amit illik teljes premier plánban mutogatni. De megfordulva, elillannak a kétségeim, mert azt tükrözi a tekintete, amit minden eshetőség szerint az enyémek is. És rándulnak az izmai ahogy egymáshoz érünk. Mindjárt jobb. Mert már nem csak vízben úszom, hanem ebben a finom rezgésben is, ami vágy és hiány különös egyvelegéből épül fel. Hátradőlök, de azért beszélek. Bár kíváncsi vagyok mennyit hall abból amit mondok.
- Nem tartom észben a világnapokat, de te gyanítom előrukkoltál valamivel. - mert hát pont ő ne tette volna? Én viszont tényleg nem tartok észbe ilyeneket, ez az ő reszortja, max reagálni szoktam rá ha szól és ha nem csinál fontossági kérdést belőle, még rá is vesz az összes hülyeségre.
- Persze bébi. - vonom fel a szemöldököm és feltérdelek a vízben - Ikrekkel. És vagy a postás vagy az újságos srác volt, mindkettő aranyos. - fektetem a kezem a hasamra, mintha tényleg lenne rajta mit néznie. Még a csípőmet is előretolom. Felnevetek és felkontyolom a hajam. Nekem kicsit nagyobb meló szárítgatni, mint neki. Egyébként bajos ez a terhesség kérdéskör, mert nekem nem...szóval én nem akarok mástól gyereket.  - Egyébként kivetettem a spirált. - jegyzem meg mellékesen, hülyéskedtek a hormonjaim és átváltottam másra. Persze bizonyos általam vallott elvekkel ennek is ellenkeznie kéne, hogy mesterséges akadályt gördítek az életek elé, de...nem is tudom. Visszaülök a vízbe, enyhe hullámot hagyva magam után. - Meg is mondom ha odajutunk. - sóhajtok és mikor igent mond és nagyon engedelmesen meg is fordul, hátracsúszok, hogy felüljek a kád végébe. Lévén nem érem fel kényelmesen. Hátrébb húzom a vállánál és a két térdem közé zárom, el ne szaladjon. Ha már újra a kezeim között van. Elnyúlok a zuhanyért és egyszerűen átállítom. - Fejet hátra. - és folyatom is a hajára a vizet, élvezettel simogatva a tincseket a vízsugár alá. Raszta? Neki? - Mint menedzsered mondom, hogy szar ötlet. Feleségedként mondom, hogy mellém nem fekszel olyan szúrós izékkel a fejeden. - és imádom a haját. Előreadom neki a zuhanyt, hogy fogja meg és elnyúlok a samponjáért, mert hát attól, hogy nincs itthon még én tartok belőle és szép komótosan elkezdem masszírozni a fejbőrét. Mint valami rituálé. Beleszagolok a levegőbe. - Mmmm, mindjárt jobb. Kérem.. - és ha nyújtja el is veszem tőle a zuhanyt és leöblítem a haját és ugyanezt a habosítás-öblítést megismétlem megint, végül elzárom a csapot és mögé csúszok. Mert hát..még szándékomban áll meg is fürdetni. Mégis átölelem a vízben. Egy kicsit, lábaimat két oldalt a dereka köré kulcsolom. - Esedékes egy lemez. Letelt a három évetek. - egyébként most ezt pont leszarom. Megmosom a hátát szép, komótos mozdulatokkal, amik inkább a bőrének szólnak, nem a tisztaságának. És dőlök hátra, őt meg húzom magammal, lévén megfulladni nem fogunk. De így a jó. Így majdnem eléggé közel van. - Van egy plusz lakónk, bár nem állandó. Az unokaöcsém. - felnevetek, magamon. Mennyire próbálok normális lenni és nem rácuppanni, hujuj...

■ ■ Ruha ■ ■Szólj ha gond van :3■ ■credit

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
31
● ● Reag szám :
21


Témanyitás ✥ Re: Sie & Miles szobája •• Pént. Jún. 08, 2018 9:26 am

+16 a szóhasználat miatt??


sie&&miles


Hát azt mindjárt gondoltam. Ez ilyen női betegség, hogy borzalmasan sokat kérdeznek és beszélnek, még akkor is ha az embernek semmi kedve lényegtelen dolgokon filozofálni, csak ülne és bambulna ki hülyén a fejéből.
Megrántom a vállamat. Azért azt nem mondanám, hogy szarvolt. Nyilván nem maradtam otthon egyedül a hotelszobában, hogy haldokoljak, inkább könnyítettem a lelkemen és leléptem piálni a többiekkel, abban a hitben hogy a sör gyógyító ereje egy kis röviddel keverve minden bajtól megóv. Hát nem pont így volt, de másnapra legalább határozottan jól voltam. Legalábbis jobban, mintha egész másnap a többiek sztorizgatását kellett volna hallgatnom. Abba tuti belepusztultam volna. Gyűlölök bulikat kihagyni. Kifejezetten gyűlölök.
Szóval mindegyiken ott voltam, mindegyiken buliztam és mindegyiken rendesen bebasztam. De azért csak annyira, hogy ne hozzak szégyent magamra, de még tudjam kezelni a  helyzetet. Nem úgy, mint Joey, akit mindig mindenre rá lehet venni, és valahogy mindig elfelejti, hogy egy sör nem sör, sok sör meg már túl sok sör.
Elmosolyodom. Hát persze, hogy nem tartja észben. Azt mindig én csinálom, és mindig előrukkolok valamivel, valami meglepővel, vagy izgalmassal. És igazán nem tehetek róla, hogy ezek ennyire király kis világnapok, és ennyire megérdemlik, hogy az ember gondoljon rájuk. Mert hát nem véletlenül lesznek ezek a dolgok világnapok, és ha mondjuk július negyedikét is megünnepeljük tisztességesen, akkor ezeket is illik, nehogy megsértődjenek.
- Elmentem egy helyes kis nudista faluba segíteni az ott lakóknak. Annyira menő volt. Mindenki meztelen volt, és mindent meztelenül csináltunk! Úgy mentünk barbecuezni, kertészkedni, az utcán.. én mondom neked szivi, oda kellene költöznünk/ -
Én mindig el akarok költözni valahova, mindig szeretnék máshol lenni, mint ahol éppen vagyok, és ez valószínűleg azért van mert több mint a fél életemet utazgatással töltöm. És most elképzelem ahogyan ott élnénk, abban a nudista faluban: meztelenül és boldogan.
Felkuncogok. Azt hiszem sohasem zavarna teljesen ha Sie más férfiakkal is lenne. Sőt, ha lehet így mondani remélem, hogy nem vár rám hosszú-hosszú hónapokat, mert akkor nekem kurva nagy bűntudatom lenne. Neki is szexelnie kellene amíg nem vagyok itt, új dolgokat tanulni, hogy aztán azt a másikkal tökéletesíthessük.
Én sohasem gondolnám azt, hogy ez rossz dolog lenne, hiszen ha örökre együtt maradunk, nem lehetünk mindig csak egymással. Beleunnánk. belefásulnánk, s a végén már csak havonta egyszer bújnánk ágyba, azt is csak kényszerből. Kellemetlen lenne és roppant kínos.
- Wáó. Azt nem gondoltam volna, hogy hármasban nyomtad. Velem sosem vagy ennyire bevállalós.. -
És hozzáérek a lábához valahol: a lábszáránál vagy a combjánál, igazából most teljesen lényegtelen, ez inkább egy olyan nyugtató érintés, hogyha komolyan venné a kijelentésem és bedühödne érezhesse hogy csak viccelek, ha meg tetszene neki az ötlet, az érintésem egy támogatás lenne.
- De örülök a gyermekeidnek. Sajátomként fogom felnevelni őket!-
Nézek komolyan a szemébe, aztán pedig a végén kacsintok. Azt hiszem nem jelentene gondot felnevelni mások gyerekét. Az én világomban ez nem lenne bűn - és ki tudja nekem hány gyerekem van odakint? - és még csak haragudni sem haragudnék érte.
És most összeráncolom a szemöldökömet és úgy bámulok rá mintha nem érteném, és nem is értem. Sohasem értettem azt ha utalgatnak nekem, inkább mondják meg hogy mit akarnak. Ez most egy információ? Vagy arra utal, hogy akarna egy gyereket? Vagy most akkor mi van?
- Szóval gyereket szeretnénk? -
Félrebiccentem a fejemet, egy hosszú másodpercig elgondolkodva bámulok magam elé aztán megrántom a vállamat.
- Hát akkor csináljunk. De máskor nyugodtan nyíltan beszélhetsz. Tudod, hogy nem értem az utalásokat. -
Mindig félreértem őket. Mindig.
Engedelmesen döntöm hátra a fejemet hümmögök a jóérzéstől, és eskü feláll tőle a farkam. Nem direkt, de kibaszott jó érzés.
- Milyen lemez? -
Mosta azért elég nehezen megy a gondolkodás, elvégre épp most izgatott föl a fejemen keresztül, a hátamnak simul és érzem hogy a mellei a nedves bőrömhöz tapadnak, a lehelete meg a hátamat cirógatja.
- Azt hittem, hogy a postás.. -
Azért egy kis poénkodás így is belefér, a combjának simogatása közben.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
13
● ● Reag szám :
10
● ● karakter arca :
Jared Leto


Témanyitás ✥ Re: Sie & Miles szobája •• Szomb. Jún. 09, 2018 6:39 pm

to Miles...

Igen, ez Miles. Megjelenik majdnem egy év után és voltaképpen mintha el sem ment volna. Úgy beszélgetünk, mint akik tegnap is találkoztak, vagy mintha csak egy hét telt volna el. A megszokás sokat segít ezen. Nem mintha nem hiányozna, mert mindig hiányzik ha nincs itt, de ez az élete és utálnám magam ha nem tartanék ki. És végeredményben aaz, mindig jól szokott sikerülni amikor hazajön. Persze amikor nem egy taslival köszöntöm. Nem mondták, hogy 40 felett a hisztéria is megjelenik, mint szériakellék.
- Te mindenhova elköltöznél. - vigyorgok, mert egyébként nem költöznék nudi faluba. Nem mondom, hogy nem próbálnám ki, hogy milyen ott lenni egy kicsit, de ott élni? Áh, nem nem. - De én szeretem a ruháimat, a fehérneműimet nem kevésbé. - azt pedig ne feszegessük, hogy ideig-óráig tartana a dolog, mert mindketten hozzá vagyunk szokva bizonyos dolgokhoz. Na meg ha hirtelen megjelennének a kis fan lányok, hát...Miles sem mindig zen.
- Mert téged általában kisajátítalak. - elmosolyodom - De tudod, hogy van ez. - vonok vállat nevetve, nem mintha egyébként keféltem volna bármilyen postással vagy újságkihordó sráccal. Tudom, hogy egyébként ha megtörtént volna sem kapnám az orrom alá a válási papírokat, de ahogyan én sem kérdezem, hogy na mégis mekkorára rúg a szexpartnerei száma, úgy többnyire ő sem kérdezi, hogy mit csinálok abban a fél évben, egy évben, x hónapban míg ő házon kívül van. A hosszú kapcsolat titka. Az az igazság, hogy nem vagyok féltékeny, mert szellemek csak. Nem valóságosak. - És ha nem férfi az illető? - nézek rá kérdőn, cirógatva lábujjaimmal a derekát. - Édes felajánlás, igazán kedves vagy. Mondjuk..JJ-t is szeretted. - vigyorgok vissza. Persze ez elmélet és vicc, de tényleg felnevelné más gyerekét? Ugyanúgy szeretné mint a sajátjait? Igaz, letagadtam előtte, hogy a kissrác aki apának hívja valójában tényleg az ő fia, de akkor fiatalok voltunk és pont eldőlt, hogy van-e köztünk más is kémián kívül.. - Én nem tenném. - A kérdésen meg én gondolkodom el. Gyerek? Nekünk? Most? Ettől függetlenül azért meghallgatom mit mond. Mert..kíváncsi vagyok.
- Kicsit öreg lennék én már egy babához bébi. Lehet elfelejtetted, de elmúltam már 40 is.  - ingatom a fejem, azért valahol persze, jól esik, hogy benne lenne, de..nem is tudom. Imádom a gyerekeinket, tényleg, viszont félek. Mi van ha baj lenne, ha már csak én hiszem, hogy mindenre készen állok, közben meg nem is. - Nem utalásként szántam, csak - vonogatom a vállam, tényleg, hát minek mondtam ha nem informatív? Végtére is neki mindegy, hogy én szedek-e valamit vagy megoldom máshogy. - tudja a fene. - nyomok egy puszit a homlokára, mielőtt folytatom a hajmosást. Nem mindig jók a gondolatmezőim, mostanában pedig főleg nem. Viszont vele minden ösztönös, magától jön és nem kell végig sem gondolnom, hogy jó-e vagy sem. Mindig jó. Mindenhogy. Ennél fogva a fürdés már inkább átcsusszan a függéses imádatba. Hiába, mindig is beteges módon vonzódtam hozzá, nemhogy pár centiről... - Tudod, legalább 10-15 dal, amibe berakod - csúsztatom előre a tenyerem a hasfalánál, hogy elérjem a farkát és óh, hát igen..de ne zökkenjünk még ki - a kreatív fejecskéd minden aktuális gyerekét, piacra dobjuk és lesz min csüngeni az imádóidnak. - óvatos mozdulatokkal kezdem simogatni - Fuh, szeretővel nem élünk egy fedél alatt. Csak a gond van velük. Te se bírnál ki itt valami libát hosszú távon. - hajolok a nyakához, hogy oda mormogjak és kb. egymilliomodjára elgondolkodom a kérdésen: miből van ez a pasas, hogy ilyen..ilyen..finom? - Majd bemutatlak neki. Később. - vagyis magamban helyesbítem, hogy miután kisóhajtozta magát a kezeim között majd beszélgetünk az élet nagy dolgairól. És a postásokról is.

■ ■ Ruha ■ ■Szólj ha gond van :3■ ■credit

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
31
● ● Reag szám :
21


Témanyitás ✥ Re: Sie & Miles szobája •• Csüt. Jún. 14, 2018 10:19 am

+16 a szóhasználat miatt??


sie&&miles


Persze hogy elköltöznék bárhova, hiszen ebből áll az életem. A folyamatos cuccolásból és utazásból, az otthontalanságból, s mint ilyen, nem is igazán kötődöm sehova sem. Plusz imádok utazni, menni, csinálni valamit, a lustálkodás nem az én műfajom. Ha nyaralni megyek én sosem bírok a szállodában vagy a tengerparton feküdni, én bele akarok látni az egészbe, bejárni a szűk sikátorokat, kipróbálni a helyi különlegességeket, megnézni az összes nevezetességet, hogy aztán mindent tudjak a helyről. El is szeretnék utazni most valahova, mondjuk Ázsiába, úgy is olyan nagyon régen voltam már ott. És ha senki nem akar velem jönni, hát akkor elmegyek magamtól. Ez sohasem okozott problémát.
- Hát nem is tudom Sie.. eddig mindig azt hittem hogy az a fontos ami a fehérnemű és a ruha alatt van. -
Soha nem tudna meggyőzni arról, hogy a ruhában élés jobb a természetes meztelenségnél. Én ezt vallom, ez az életérzésem, és bevallom, hogy a turné alatt jártam meztelen jógára, ami fantasztikus volt ( és lehet hogy emiatt heti kétszer elrepülök majd és vissza ) és egy pillanatig vágyat érzek az iránt, hogy ezt vele is megosszam, de nem tudom Sie miként reagálna, szóval egyelőre megőrzöm magamnak a titkot.
Magasba szalad izgatottan a szemöldököm, és kicsit meglepődve pillantok rá.
- Akkor minden részletet hallani akarok. Minden egyes részletet. Továbbá meg kell hogy kérjelek, hogy legközelebb örökítsd meg! -
És akkor nem kell pornón élnem mert nézhetem az asszonyt ahogy élvezkedik. Azt hiszem tökéletes lenne.
- Hát miért ne szerettem volna? Tudod, hogy szeretem a gyerekeket. -
Bírom őket meg minden, de azt hiszem sohasem voltam kifejezetten apának való. A nevelés mindig is Sie dolga volt, én amúgy sem voltam itthon, és ha itthon is voltam, igyekeztem nem beleszólni a dolgokba, inkább úgy formálni, amilyen az én ízlésem: fontosabb dolgokat lemeccselünk valami játékon, a zöldséget nem kötelező megenni ha cselekszünk helyette valami hasznosat, és bármi alól ki lehet húzni magunkat ha elég frappáns indokot találunk ki ( és a nem érzem jól magamat, meghalt a macskám közel sem elég).
Nézem, és próbálok semleges fejet vágni, mert hát ki tudja, hogy most akkor ténylegesen mit gondol és mit érez. Nőből van, és a nőket nagyon nehéz megérteni, igazából szerintem nem is lehet, inkább az ember csak próbálkozik azzal, hogy sikerüljön. Úgyhogy sokkal jobb semlegesnek maradni, abból csak ritkán származik baj ( általában a menstruáció idején és az azt megelőző időszakban ).
- Hát bébi, ahogy érzed... de gondolkodj azért rajta. Tudod ez az utolsó lehetőségünk. -
És most direkt nem egy tapintatlan fasz vagyok és mondom azt, hogy az ő utolsó lehetősége. Mert szeretem. És végig simítok a haján.
És körülbelül ez az a pillanat amikor elvesztem a fonalat és másra sem tudok gondolni csak a kezére a farkamon ami tökéletesen tudja hogy éppen hogyan kell mozdulnia, hogy éppen én hogy szeretem, és ebben az egészben ez a legcsodálatosabb. Hogy ismerem és hogy ő ismer engem. Tudjuk, hogy a másik mit szeret, mért van oda, és mit tettet.
Hümmögök egy sort minden további mondatára, de közben már régen lehunytam a szememet, és régen elindultam egy másik világ irányába, ahol csak ő van ott meg én, meztelenül egymásnak feszülve.

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
13
● ● Reag szám :
10
● ● karakter arca :
Jared Leto


Témanyitás ✥ Re: Sie & Miles szobája ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Sie & Miles szobája
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Villák, kúriák :: Neil villa-