Darragh O'Laughling
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 11:57 pm
Yesterday at 11:46 pm
Yesterday at 10:26 pm
Yesterday at 9:24 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 9:03 pm
Yesterday at 9:02 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

nincsen



A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
-
-
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
2
-
Oktatás
4
3
Média, művészet
3
1
Civilek
-
1
Elit
1
1
Törvényen kívüliek
1
-
Összesen
12
8
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Darragh O'Laughling



Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Darragh O'Laughling •• Szer. Márc. 08, 2017 8:33 pm

Üdvözöllek nálunk!

Kedves Darragh,

Nagyon megörültem, hogy ilyen hamar megalkotóra lelt a karakter, illetve köszönöm neked, hogy elvitted a keresettemet! edi

Kíváncsi voltam, hogy mivel fogod kiszínezni az általam megadott részleteket, miként fogod megjeleníteni a családodat, vagy éppen ki is voltál egykoron a családban. Legkisebbnek lenni sose könnyű. Főleg akkor nem, ha valaki szépen keresztbe húzott mindent, ami rád várhatott volna és sajáthibádon kívül téged hibáztat mindenki. Embarassed A benned lakozó düh és gyűlölet szerintem nem is meglepő, hiszen sok mindent elveszítettél. És szemmel láthatóan nem riadsz vissza semmitől se, mivel könnyedén megölted azt, akiben leginkább megbíztam. Még akkor is, ha érezted, hogy nem ő neki kellene birtokolnia ezt az ékszert. Kíváncsi vagyok arra, hogy meddig vagy képes elmenni, hogy a családod előtt visszanyerd a méltóságodat vagy éppen a benned lakozó dühöt, gyűlöletet csillapítsd. Ahogyan arra is, hogy miként fog kiderül, hogy ismerjük egymást, miként fog alakulni a két karakter közötti szál és sodor magával minket az özönvíz. Sok titok lappang mind a kettőnk múltjában, ahogyan ott van az is, hogy mind a kettőnkben a düh és a gyűlölet eléggé megtalálható, csak éppen teljesen más okból, de mégis részben egymás irányába.  nyau

Nem is akarlak tovább untatni a szövegelésemmel, mert nagyon tetszik az, ahogyan fogalmazol és teljesen jól megragadtad a karakter lényegét. Engem teljesen megnyertél az et-édel és már nagyon várom, hogy játszhassak veled.  ahwie  woo

Sipirc foglalózni, mert még nem tetted meg teljesen, ha jól rémlik, aztán pedig nincs más hátra, mint meghódítani Dublint és felforgatni az életemet. edi



no one forgets the truth;
they just get better at lying.
avatar
Elit
Tell me your secrets

234
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Darragh O'Laughling tollából
Témanyitás Darragh O'Laughling •• Kedd. Márc. 07, 2017 9:21 pm

Születési idő:
Születési hely:
Foglalkozás:
Karakter arca:
Választott faj (rang):
1931. augusztus 10.
Írország
Szexuálterapeuta
Michael Fassbender
Incubbus


Darragh O'Laughling

Az O’Laughling klán egyelőre legkisebb és legfiatalabbjának számítok, aki születés útján természetes úton jött világra. Számos testvérem és klántársam van, akik eddig is csatlakoztak hozzánk az évek, évszázadok és tizedek során. A jelenkori vezetőnk az én édesapám; aki kitagadott a családomból addig amíg újra meg nem találom a medált legalább, a lányról letettünk, akit feleségül kellett volna vennem. Szerintem már nem létezik, így lehetetlenség, hogy kiengeszteljem őt. Az édesanyám, egy gyönyörű scubbus asszony, aki a saját sztriptít klubját és örömlány negyedét vezeti Dublinban és még néhány Írországi kikötő városban. Mivel kirekesztettként élem az életem, a családom számára szinte halottként, így nem sok klántaggal tarthatom a kapcsolatot. Persze kiskapuk mindig is voltak, ha akadt valami problémám, akkor az mindig eljutott valahogy az apám fülébe és így vagy úgy, de segített. Hiszen mégis csak az édesfia vagyok. Két „gyermekem” van, mindkettőt magam változtattam át, ők szállítják nekem az információkat az apám klánjából. Persze az O’Laughlingok ősi ellensége a Hepburn klán, jó magam arra születtem, hogy ezt az ellentétet próbáljam meg elsimítani. Mindenki tudja, hogy az öreg Hepburn már elég öreg, mégis igen tevékeny, és szerintem nem halt meg, csak elhitette velünk; szóval az öreg Hepburn helyére én kerültem volna, ha valamilyen csoda folytán meghal, és így több befolyást szerezhettünk volna a területei felett, amelyekre apám foga mindig is fájt, mert folytonos harcok dúltak a két klán között. Hogy miért dúlnak csaták a két klán között? Természetesen a jobb területekért, ahol több ember van, több elcsábítani való esendő lény.    


Egyszer volt, hol nem volt...

Az este kellemes balzsamos illatokkal bombázta az érzékeimet, tavasz volt, nem értem, hogy miért csak ilyenkor kattannak meg az emberek, ilyenkor olyan könnyen lehet táplálkozni belőlük, hogy észre sem veszik, a legújabb Aston Martin Valkyrieben ültem, króm fekete fényezéssel, még éreztem a friss autó illatát, ahogy legurult a gyártó sorról. Egy étterem előtt álltam, vártam valakire, de eközben pofátlanul megdézsmáltam mások chi energiáit, végeztem mára a munkával, nem kell visszafognom magam. Az évezredes mondás pedig nagyon is igaz, elég csak felmutatnod valami nagyon drágát és a nők máris döglenek utánad. persze ez az esetemben szükségtelen volt, hiszen… épp kiszálltam az autóból és a mosolyom máris rávillantottam a mellettem ácsorgó kis piros Ford tulajdonosára, a gyönyörű pufók arcú asszony, bárgyún mosolyodott el, a gyereke pedig bömbölt a biztonsági ülésben, mert épp kiköpte hisztiből a cumiját.
Bepillantottam az ablakon és a gyermekre mutattam, aztán halk nevetés közben beléptem a parkoló autók közé, az anyukának kellett egy kis idő, hogy összeszedje magát, meg a gyerek cumiját is. A kocsi oldalának támaszkodtam, vékony bőrdzsekimet megigazítottam és az étterem ajtajára függesztettem a tekintetem, mellettem több korosztály férfi és női tagjai megálltak néhány pillanatra, hogy egy kicsit megbámuljanak. Akkor lepődnék meg, ha valaki a kocsit állna le lefényképezni, nem engem… Miért nem giggoló lettem? Hivatásos? Az olyan snassz, a szexuálterapeutához gyakran járnak párok és szinglik is, így is megoldom a szükségleteimet, bár… modellnek sem lettem volna utolsó, mégis… ez vonzott a leginkább. Sok emberrel találkozhattam, persze terapeutaként, csak az utóbbi tíz évben dolgozom, előtte sűrgősségi osztályon dolgoztam, húsz évet, a szülészeten, esküszöm vigyáztam! Soha nem esett tőlem senki teherbe! A szakosodás előtt sürgősségi osztályon is dolgoztam és mindig elintéztük, hogy senkinek se szúrjon szemet, hogy nem öregszem.
Ezen az estén az egyik páciensem barátnőjén segítenék, őt várom. Az a jó a scubbus létben, hogy ha az illető nem volna az ízlésem, akkor elég csak hátra dőlnöm egy székben és figyelnem és táplálkoznom az érzéseiből, nem feltétlenül kellett bárkivel is szexuális kapcsolatot létesítenem. Élveztem a munkám, eddigi életem során csak kétszer kerültem olyan helyzetbe, hogy a hozzám közel álló embereket visszahozzam a halálból. Rosszkor voltak rossz helyen a Hepburn szimpatizánsok. Olykor próbálkoznak, persze az íratlan szabályt mindegyik igyekszik betartani, miszerint modern kori fegyverekkel nem támadunk egymásra, ám olykor a harcokban így is áldozatul esnek az ártatlan emberek a pengéinknek, késeinknek, személy szerint a számszer íjat szeretem a legjobban, halk, és nem durran akkorát, mint egy lőfegyver, így az emberek figyelmét sem hívjuk fel egymásra.
Csak álltam és vártam, a közel virágárus virágjainak illata is csiklandozta az orrom, és akkor, abban a pillanatban fordult be az utca sarkán az a nő, akinek ismerős volt a medalionja, nem Hepburn, egyáltalán nem hasonlít annak a családnak a vonásaira, sem pedig arra a nőére, aki évekkel ezelőtt eltűnt a leendő feleségemmel együtt! Ellöktem magam az autótól, a nő felé indultam, azt mondják, hogy a scubbusok még akkor is gyönyörűek ha mérgesek, én nem mérges hanem dühös voltam, a gyűlölet rég horgadt fel bennem ennyire, tárgy iránt meg pláne. De az a medál nem annak a nőnek a tulajdona!
Végig követtem a tekintetemmel ezt a szőke hajú nőt, s bár ő is megnézett, a közeli virágárushoz érve, egy szál fehér rózsáért hajoltam le, nem sokan tudják, hogy az ártatlanság mellett egyébként a halált is szimbolizálja. A korai halált halt gyermekek sírjára szokták ajándékozni még.
Tovább sétáltam, ráhangolódtam az engergiáira, így éreztem, hogy merre halad, abba az étterembe amelyikbe én is. Beleszimatoltam a virágba és el is feledkeztem arról, hogy nekem most épp máson kellene segítenem. A düh perzselte a bőröm, ritka az, ha egy incubbustól megijednek az emberek, de most kissé meghunyászkodva haladtak el mellettem, beültem az étterembe és hamarosan helyet is foglalhattam a helyemen, amelyet korábban az asszisztensem intézett nekem. A közelben még mindig itt volt az a nő, rendeltem magamnak, és rácsatlakoztam az energiáira, ez nem lesz kellemes. Felraktam az orromra a szemüveget, és a rendelés után vártam, hogy megérkezzen az ételem, mocorgásra lettem figyelmes, és a nő az étterem közepén egy hangos sikollyal adta meg magát, a szemeim ibolyakék színben izzottak fel és kihúztam magam, ezután felkeltem, az embertömeg közepe felé igyekeztem.
- Engedjenek oda, orvos vagyok – persze… azon nyomban utat engedtek az emberek, miután megpillantottak. – Hagyják levegőhöz jutni. – sietve térdeltem le a földre, a nő teste mellé.
- Hívják a mentőket, azonnal! – emeltem meg a hangom és pirítottam rá a közelben álló pincérre.
Persze, úgy tettem, mint aki épp nagy igyekezettel igyekszik újra éleszteni az eszméletlen nőt, percekig, mire kiérnek az orvosok, át is adtam nekik a helyem, a vallomás után pedig beültem az autómba, a sötétített ablakok rejtekében vettem a kezembe újra ismét, azt a medaliont, amit már legalább, huszonhat éve nem láttam. Örülnöm kellett volna, hogy újra a kezemben van, de… nem éreztem azt a fajta diadalmámort, mint amikor akkor kellene, ha maga a Hepburn lány is meglenne. Irány apámhoz, hogy megmutassam, a becsületem egy részét visszaszereztem.
Az útpadkán ott pihent a gyűrött, megtépázott és taposott fehér rózsa is, a randiból nem lett semmi, ellenben az ékszer amelyet őrizgettem, mindennél fontosabb volt a számomra. A pillanatnyi kielégülésnél is, vagy érzelmi feltöltődésnél is.



Hogyan jutottál el ide? Facebook ● Keresett

avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

32
● ● Posztok száma :
My Crazy Wife
● ● Keresem :
Michael Fassbender
● ● karakter arca :

Darragh O'Laughling
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Elfogadott karakterek :: Succubus-