Koktélbár
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 8:05 pm ✥

✥ Yesterday at 4:19 pm ✥

✥ Yesterday at 2:09 pm ✥

✥ Yesterday at 1:49 pm ✥

✥ Yesterday at 10:29 am ✥

✥ Yesterday at 10:24 am ✥

✥ Yesterday at 10:20 am ✥

✥ Szer. Május 23, 2018 10:58 pm ✥

✥ Szer. Május 23, 2018 10:28 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Koktélbár •• Szomb. Márc. 24, 2018 10:54 am

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2092
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Cassandra Nina Leblay tollából
Témanyitás ✥ Re: Koktélbár •• Vas. Márc. 25, 2018 12:26 am

Talán nem helyes, hogy ilyen sokat hazudok a szüleimnek. A múltkori találkozás Christophe házában elgondolkodtató volt számomra, azóta nem érzem már jól magam ha arra gondolok, hogy a testvérem néha elvisz ide vagy oda. Persze, tudom én, hogy jót akar nekem és segíteni, hogy egy kicsit szabad lehessek, bulizzak és táncoljak mint a többi normális ember. Mégse jó ez így, talán abba kellene hagyni a kamukázást is, hogy a Bátyám házában alszom és csak a feleségével meg vele töltöm az időt. De hát itt van velem Jason is, mindig ő jön velem ha suttyomban mulatozok szóval... Már csak nem lehet baj belőle. Vagy mégis?
Bár nem volt előre megbeszélve, de ma este is a sógornőmmel csajoskodunk. Azt a piros ruhát vettem fel amit Chris adott, egy csinos fekete selyem övet tettem még a derekára, és egy térdig érő fekete hasított bőr csizmát vettem fel még hozzá. Így is csinosak vagyunk, legalábbis a fivérem ezt mondta. Amikor megérkeztünk, láttam, hogy minden rendben lesz, több ismerős arcot is felfedeztem amíg az utalunkat vártuk. Én ma este kivételesen Moulin Rouge koktélt ittam, az viszonylag kellemes és nem állok fejre tőle. A tesóm hagyja, hogy alkoholt igyak, de vigyázni szokott arra, hogy mennyit. Valószínűleg két vagy három pohár után le fog állítani de nem is akarok többet beszürcsölni.
Azután elkezdünk táncolni, "Cica" és én. Claude addig egy zárt körű, privát terembe ment, azt mondta pókerezik egy vagy két órát. Nem bántuk, a tánctér szélén úgyis vagy négy testőr toporgott... Szóval mi inkább jól éreztük magunkat. Nem tudom, hogy a koktél tette vagy csak simán ma ilyen a hangulatom, de tény, hogy egészen belefeledkeztem a táncba, retró napot tartanak, zömmel a '80-as évek zenéivel örvendeztetnek minket. Aztán "Cica" a sógornőm azt mutogatja nekem, hogy megy és megnézni mit csinál a testvérem mire csak bólogatok. Menjen csak, én itt leszek a testőrökkel.
A pulthoz megyek, hogy kérjek magamnak egy alkohol mentes koktélt gránátalma és ananász ízzel, és várom, hogy a mosolygós pultos lány megcsinálja. Tudja, hogy kinek a számlájához kell hozzá írnia, így már mennék is, miközben a szívószállal a finom hideg üdítőt iszogatom. De ekkor elém áll egy ismeretlen arc, hogy meghív egy italra. Csak megrázom a fejem, és újra elindulok, de elkapja a karom és vissza húz a pulthoz. Mi a fene?! Hol van Jason?!
- Légyszi hagyj. - kiáltok rá, és végre kiszúrom a tömegben a testőrömet is. Integetek neki, hogy húzza ide a seggét és védjen meg, ő pedig már indul is. A pasi abban a pillanatban már le is akad rólam amint meglátja a felénk igyekvő Jasont. Gondolom azt hiszi a pasim de marhára nem érdekel. Tartok egy egy perces eligazítást Jasonnek amikor megérkezik, hogy máskor legyen kicsit közelebb hozzám, de aztán hagyom, hogy menjen a dolgára. Van itt még rajta kívül 3 testőr, csak nem lesz gond!
Újra az italomat szürcsölöm, egy bárszéken üldögélve. Probléma megoldva, és azt hiszem a további balhék elkerülése végett inkább itt várom meg, hogy valaki vissza jöjjön a kedves rokonok közül...
avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
27
● ● karakter arca :
Bailee Madison


✥ Szeretettel Christope Devaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Koktélbár •• Vas. Ápr. 01, 2018 12:20 pm



Cassie & Christope

Jó persze, tudom én, hogy nem az esküvővel kellett volna kezdeni, hanem mással, másfelé fordítani a beszélgetést. Igazából fogalmam sincs, hogy számítottam e akkor a kiborulásra, vagy sem… de azon dolgoztam a folytatásban, hogy ez ne történhessen meg újra. Semmiképp. A könyvemben előrébb vagyok már, a fele meg van, ezen túl meg a kettőnk közötti kapcsolatot akarom csiszolni. Valami közös programot, valamire készülni, valami nagyra, valamire, ami végre mosolyt csalhat az arcára. Jó lenne. Kikapcsolódni és világot látni. Másról beszélgetni és együtt nevetni… összekovácsolódni.
Végül Dylan lép be a dolgozószobába és meglengeti a mobilját.
- Jason hívott. – kezdi, s jómagam máris talpra ugrok, ha Jason, akkor Cassandra…
- Cassandra egy bárban van, a bátya és a felesége egy helyen, ő pedig egyedül…. - nem is kell befejeznie a mondatot, már vonul is, hogy előkészítse az autót, én meg egy kabátot vegyek magamra. Miért van Cassie egy ilyen helyen egyedül? Miért hagyta egymagára a bátya? Már megint mi lehetett fontosabb, mint hogy a húgán tartsa a szemét? Nem értem ezt az embert komolyan!
A kocsi hamar kifordult az otthonom elől, aztán mentünk a bárba, amit Jason adott meg címet. Aggódtam? Ideges voltam? Féltem? Nem tudom. Fogalmam sincs mit kellene éreznem ilyen helyzetben. Csak annyi volt tiszta, hogy a menyasszonyom magam mellett akarom tudni.
A kocsi végül befutott, csak intettem Dylan-ek, hogy maradjon, elintézek mindent, olyan arca volt, amit ismerek ilyen helyzetben, de tette amit kértem tőle. A kidobó beengedett, ismerte az arcomat és hát egy szava sem lehetett. Láttam az arcán a meghunyászkodást. Ahogy beljebb haladtam, már halottam a tomboló zenét és a népek őrjöngését. Voltak már részegek is, voltak józanabb táncosok, de mind 20 és 40 közötti férfi és nő. Cassandrát kerestem a tömeg között, a pultnál, a folyosón…de végül megleltem. Iszogatott. Kifújtam a bent maradt levegőmet, nem nyugodtam meg, de jó volt látni, hogy rendben van. A körülményekhez képest…de tényleg nincsen a közelében a bátya, sem az a nő. Két testőrt látok, egymással dumálnak, Jasont is észre veszem, ő is engem, bólint, vissza is megy ez az üdvözlégy. Közelítek a lány felé, de végül mellette állok meg.
- Mi ez az új imidzs, hogy egyedül szórakoztatod magad? - dőlök neki a pultnak, közben fejet ingatok a csaposnak, nem kell semmi jelenleg. Csak a lányt figyelem, válaszokat akarok, mégis merre leledzik a társaság, akivel érkezett?




avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
51
● ● Keresem :
Dylan
Lucy
● ● karakter arca :
David Gandy


✥ Szeretettel Cassandra Nina Leblay tollából
Témanyitás ✥ Re: Koktélbár •• Csüt. Ápr. 05, 2018 3:48 pm

Nem érzem hibának azt, hogy most egy kicsit szórakozok. Nem érzem hibának, hogy bár a törvény betűje szerint még nem tehetném, mégis koktélokat iszok. Nem érzem magam hibásnak azért, mert táncolok, mert kirúzsoztam magam, mert csinosan felöltöztem... nem érzem, hogy bűnös lennék amiért szeretnék élni egy kicsit. Hálás vagyok a testvéremnek, hogy megteremti a lehetőséget arra, hogy elkövessem a magam hibáit, és örülök neki, hogy néha napján én is eljárhatok szórakozni mint minden normális ember.
Pláne annak fényében, hogy a múltkor mennyire... durvára sikeredett a találkozásom a vőlegényemmel. Elég csak arra az érzésre gondolni ami ott és akkor hirtelen rám tört, és egybe lehúzom a koktélomat. Még mindig nem fér a fejembe, hogy ezt az egészet hogy tehetik velünk a szüleink?! Neki sem öröm és boldogság ez az egész, nem tudom elhinni, hogy boldoggá teszi a tudat, hogy egy szinte ismeretlen nő (erős jóindulattal) lesz a felesége. Mármint ha egyáltalán, már én is felnőtt nő lennék, aki egyébként passzolna hozzá, de így?
Már az előtt is túlságosan frusztrált a téma, amit kislány korom óta mantráznak nekem, hogy boldoggá kell őt tennem. Annyira nem érzem, hogy képes lennék rá, pedig szeretném, tényleg, őszintén és tiszta szívvel. Nem akarok neki rosszat, se bántani, se elszomorítani. Én azt hiszem attól lennék boldog, ha őt is annak láthatnám. Amióta nekem ajándékozta a könyveit, egyfolytában azokat lapozgatom. Elképzelem őt, ahogy ül az íróasztalánál, és a történetein dolgozik, vagy hogy milyen kedvesen mosolygott amikor a dobozt adta nekem ajándékokkal tele, vagy mikor együtt ebédeltünk. Nincs mit szépítenem, beleestem mint vak ló a gödörbe.
És akkor ugye boldog is lehetnék, hiszen melyik másik lánynak adatik meg, hogy akit szinte bálványoz, akit ha megpillant hevesebben kezd el dalolni a szíve történetesen egyszemélyben a vőlegénye is? Mégse vagyok ettől boldog, csak még inkább keserű. Hiszen millió az egyhez, hogy valaha is akár a töredékét érezze mindannak amit én iránta, márpedig akkor nem is lehet boldog mellettem. És ha valaki igazán szereti a másikat akkor az a legfontosabb neki, hogy a másik boldog legyen.
Bár most éppen már egy alkoholmentes italt szorongatok a nyomulós pasis incidens után, azért mégis sikerült kicsit felönteni a garatra. Nem nagyon, de ahhoz eléggé, hogy őszinte legyek. Nem is lesz ezzel semmi probléma, a testvéremék nemsokára visszajönnek és indulunk haza, mindenki megnyugszik, nekem pedig holnap kicsit fájni fog a buksim.
Majdnem az orromon jön vissza a finom ananászlé amikor megáll mellettem teljes életnagyságban a jövendőbelim! Christophe, itt?! Mi a fenét keres itt, melyik volt az a sunyi besúgó kis tégla, amelyik köpött neki?! Megölöm Jasont, annyira tudom, hogy ő volt!
- Hogy mit? - nyekken a válaszom, majd köhögök egy kicsit, hogy az iménti félrenyelős incidenst valahogy normalizáljam. Döbbenettől elkerekedett szemekkel bámulok rá, és egyelőre még nem tudom hová tenni a dolgot, hogy tulajdonképpen örüljek-e annak, hogy most megjelent. Valószínűsítem, hogy nem táncolni jött és nem is azért, hogy adjon nekem egy cuppanóst... tényleg ki fogom nyírni Jasont, ez a másik dolog ami kattog a buksimban.
- Ez nem új imidzs. - vonok végül vállat mintha mi se történt volna, majd a pultra teszem a poharamat. Ha azt hiszi, hogy majd haza parancsolhat mint egy pisist hát nagyon téved! - És nem is vagyok egyedül, a testőrök vigyáznak rám. - egészen eddig a pontig próbálom tenni a nagylányt, de aztán végül csak a lelkiismeretem győzedelmeskedik, így némiképp szégyenkezve lesütöm a szemem - Nem csináltam semmi rosszat, nem értem miért hívtak ide téged... nem kellett volna ilyen jelentéktelen dolgokkal fárasztaniuk. - az utolsó szavakat már szinte csak motyogom, és remélem, hogy a hangos zene miatt nem hallja meg.
avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
27
● ● karakter arca :
Bailee Madison


✥ Szeretettel Christope Devaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Koktélbár •• Pént. Ápr. 06, 2018 2:13 pm



Cassie & Christope

A lány arcára minden ki van írva. Vegyesen. Látom rajta tisztán és hát nem tudom mit gondoljak erről a helyzetről. Erről az egészről. Tizenhat éves… egymaga van itt, a testvére meg a srácokkal kártyázik a hírek szerint. Fogalmam sincs milyen legyek most? Haza cincáljam és beszéljek a fejével…hiszen bármi történhetne, hiába a testőrök figyelme…ők sem 100%- ak. Ők is hibázhatnak. Emberek vagyunk. Igazából fogalmam sincs mivel tennék tényleg jót. Maradjon és tombolja ki magát, vagy vonszoljam ki az autóba? Nem vagyok se az apja, se a testvére…a vőlegénye vagyok és az ő érdekeit is kellene néznem… de ilyen téren normális ez? Erre az egyre tuti biztosan sosem fogok válaszokat kapni. Magamnak kell kideríteni a dolgokat és realizálni, hogy most ez jó lesz, vagy sem. Hiszen mégis csak hozzám tartozik. Jó nem tulajdonítom ki magamnak, mint egy tárgyat, de azért tudnunk kell hogy merre vannak a határok. A tekintetét figyelem és azt, hogy mennyire meg van lepve és sértődve a jelenlétemtől. Nem így akartam, nem most, de valamit tennem kellett.
- Az sosem fáradtság, ha rólad van szó. - egészítem ki a dolgokat, hogy tisztában legyen ezzel. Nekem ő az elsődleges és nem az, hogy halljak ezt azt és megtörténjen a baj, mert nem szenteltem rá nagyobb figyelmet. Hagyom én szabadon mozogni és még pórázt sem aggatok rá… de vannak dolgok, amiket nem kellene átlépnünk. Vagy épp azt együtt megtenni. Együtt átlépni egy bizonyos helyzetet.
Sóhajtva pillantottam végig rajta.
Tetszett a ruha, hiszen az volt rajta, mit tőlem kapott és tényleg igazán remekül simult a testére. Elragadó volt benne és ezt más férfiak is észre vették. Rendben… hát legyen, nem viszem haza, még. Lássa, hogy nem vagyok vele olyan szigorú. Nem vagyok én sem az apja sem senkije… illetve a vőlegénye, de ami kijár az kijár, nem igaz? Teljes testtel fordulok felé, egyik kezemet hátra teszem, a másikat felé nyújtom és kicsit meg is döntöm magam előre. A tekintetét keresem.
- Kis hölgyem. Megtisztelne egy tánccal? - abban reménykedek, hogy nem mond nemet, csak mert ivott egy kis alkoholt.



avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
51
● ● Keresem :
Dylan
Lucy
● ● karakter arca :
David Gandy


✥ Szeretettel Cassandra Nina Leblay tollából
Témanyitás ✥ Re: Koktélbár •• Hétf. Ápr. 09, 2018 1:53 am

Tény és való, hogy nem tapsolok attól, hogy megjelent most Christophe. Több dolgot is jelent egyszerre, és egyik sem éppen idegnyugtató, még akkor sem, ha történetesen annak örülök, hogy láthatom. De egyrészt áruló van az embereim közt (Jason aki nagyon - nagyon rondán a szőnyeg szélén fog majd állni ezért), másrészt az, hogy Chris ide jött amiatt, hogy szóltak neki azt is jelenti, hogy foglalkoztatja merre járok. Ami nem gáz csak éppen korlátozza a szórakozási lehetőségeimet némiképp. Meg aztán, mivel ide jött úgy érzem atyáskodik felettem. Pláne régen rossz, tökre nem a nyomi kis kamaszt kellene bennem látnia, a fenébe is!
- Továbbra is azt mondom, hogy nem kellett volna ide jönnöd. - csóválom a fejem lassan, miközben végig nézek rajta. Gondolom nem volt alkalma átöltözni, de így is tetszik nekem. Egészen halvány mosolyra futja csak most, mert teljesen össze vagyok zavarodva. Inkább az italom kortyolgatom, és gondolkodom amíg ő is végig néz. Vajon min gondolkodik? Hogy haza vigyen e? Vagy elmondja majd a szüleimnek? Zavarja a dolog, netán ellenzi és nem akarja, hogy szórakozzak? Te jó ég. Ebbe bele sem gondoltam, de mi van, ha ő azt szeretné, ha otthon ücsörögnék?
Egészen megdöbbenek amikor felém fordul és táncolni hív. Már éppen nyitom a szám, hogy akkor most fejezze ezt be és ne gúnyolódjon velem, de akkor eszembe jut, hogy valamivel nem számoltam. Mégpedig azzal, hogy komolyan gondolja, és csak úgy mint a multkori ajándékokkal most is próbálja oldani a köztünk lévő feszültséget amiről java részt én tehetek.
- Abban az esetben  ha nem mondod nekem, hogy kis hölgyed. - mosolyodok el miközben megfogom a felém nyújtott kezét. - Csak akkor, ha úgy is érzel. - óvatosan lépkedek a tömeg felé, hogy ne keltsünk feltűnést. Chris elég magas és jóképű és nem utolsó sorban ismert is, szóval... Kihívás, hogy ne legyen a figyelem középpontjában.
Eleinte zavarban vagyok, nem igazán tudom hogyan is táncoljak vele. Mármint, ez nem keringő és nem is valami más szalon tánc szóval... Nincs mit szépíteni, egy kissé ügyetlen vagyok vagy fél percig amíg meg nem látom, hogy közvetlenül mellettünk egy csinos csajszi araszol felé és szinte levetkőzteti a szemével. Légyszívesebben megkérdezném, hogy ne tartsam e neki a gyertyát de azt hiszem Chris nem hagyna most faképnél a csinos szőkeség kedvéért.
Bár beletelt pár másodpercbe, de összeszedtem magam, és ahogy közelebb léptem hozzá, elcsíptem Jason kedves mosolyát amivel biztatni próbált. Csak még jobban zavarba jövök ettől, és ha Chris hagyja akkor (mivel a zene is lehetőséget ad most rá), röviden átölelem épp csak annyira, hogy a csajnak jelezzem, hogy kopjon le. Nem tudom, hogy miket csinál a vőlegényem amikor nem vagyok vele, de a szemem láttára nem fog rámászni senki sem, úgy legalábbis biztos nem, hogy tétlenül nézem.
- Hé! - pillantok rá fel - Most egy kicsit örülök, hogy itt vagy. - majd mintha mi se történt volna, folytatom a táncot, most már sokkal magabiztosabban,sőt azt hiszem élvezem is. Elvégre talán nem eszik embert, és miért ne érezhetnénk jól magunkat együtt?
avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
27
● ● karakter arca :
Bailee Madison


✥ Szeretettel Christope Devaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Koktélbár •• Vas. Ápr. 22, 2018 5:17 pm



Cassie & Christope

Nem kellene itt lennem, nem kellene feltűnést okoznom. Mégis itt vagyok, hogy lássam a menyasszonyomat épségben. Mert egyedül van, bárki belekeverhet az italába akármit, hiába a testőrség. Itt vagyok, mert itt kell lenem. Még ha ő nem is lát itt olyan szívesen. A férje leszek… útmutatást kellene adnom neki.
Az a legjobb hír, hogy táncol velem, abban az esetben, ha többé nem hívom úgy, ahogy az előbb. Persze hogy értem. És úgy is érzem. Táncolni akarok vele és nem egyből haza küldeni, vagy legalábbi haza vinni. Akkor tutira elvágom magam nála. Azt meg nem akarhatom, hogy egy életre utáljon egy ilyen miatt, nem? Jó persze, biztos megenyhülne, de jobb szeretném elkerülni a konfliktust. Az meg megint más kérdés, hogy ez a tánc mikképp fog alakulni és működni egyáltalán. Érdekes lesz, de majd menni fog ez, nem számít. Kéz a kézben és már ez is jelent valamit. Sokat. A táncparkettre lépünk, a zene megindul, a lány keze a derekamra siklik, csak őt figyelem, valahogy most nem keltette fel az érdeklődésemet egy nő sem. Amúgy sem vagyok oda azért, hogy a menyasszonyom láttára kezdjek el bókolni más nőknek. A régi szerelmek is még itt vannak, amik már elmúltak de még sem, hiszen azért a vágy ott volt mindig is. De majd Cassie-vel is meglesz minden, remekül meg leszünk majd együtt. Ebben reménykedek. Ahogy megszólít egy „hé”-vel, a szemöldököm ugyan felszalad, de az annak a jele, hogy kíváncsian várom a folytatást és nem mert a megszólítás nem olyan amilyen. Örül nekem. Széles mosolyra fakadok, ám ez udvariasság leginkább és semmi több. A tánc pedig olyan amilyen, megy a zenére, őt figyelem, tetőtől talpig egyszer végig nézek rajta. Igazán jól áll rajta ez a ruha. Jó hogy megvettem. Bár féltem, hogy nem tetszene majd neki, de kellemeset csalódtam. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen helyre felveszi… a sok rá szegeződő szempár, pedig a lányon látszik, hogy kiskorú… de legtöbb esetben tudják hogy ki is ő valójában.
- Van is valami oka, hogy itt vagy? Legközelebb engem ne felejts el, rendben? - igaz nem szívesen járok ilyen helyekre, de ezt neki nem kell tudnia, akkor inkább a bálok és egyéb ilyesmik. A tekintetét keresem, de aztán eszembe jut egy fontosabb...
- Van 2 színház jegyem, eljönne a kedves hölgy velem 3 nap múlva? - érdeklődöm meg a dolgokat, ha igent mond úgyis részletezem, de addig meg felesleges.




avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
51
● ● Keresem :
Dylan
Lucy
● ● karakter arca :
David Gandy


✥ Szeretettel Cassandra Nina Leblay tollából
Témanyitás ✥ Re: Koktélbár •• Szer. Ápr. 25, 2018 12:01 pm



To: Chris

Bár egy kicsit bizonytalannak érzem magam, de leplezetlen örömmel táncolok vele. A jegyesemmel, vőlegényemmel, mondhatnék rá annyi minden hivatalos kifejezést... furcsa, de se a "párom", se a "pasim" se a "barátom" nem illik rá. Mármint, egyszerűen nem az. Nem járunk, nem ismerjük egymást, és talán most ez a kézfogás messze az egyik leginkább bensőséges fizikai kontaktusunk. Nem normális ez így, nem így kellene lennie. Keserűséget érzek amiatt, hogy nem ölelhetem át, mert nincs köztünk semmi. Talán még vonzalom se. Hónapok óta bimbózik valami a kis lelkemben iránta, de annyira nevetségesen gyerekes lenne az érzelmeimmel traktálni. Különben sincs hozzá semmi köze, úgy érzem legalábbis, hogy nem akarja, hogy köze legyen hozzá.
Gondoskodik rólam és vigyáz rám, figyelmes mindig. Most tánc közben is az, pedig nyilvánvaló számomra, hogy egyáltalán nem rajong se a helyért se a zenéért. Kedves tőle, hogy mégis ide jött és jó képet vág az egészhez a kedvemért. De vajon mikor szakad el a cérnája? Mikor un rá, hogy kislányként kezeljen? Hát nem tűnik fel neki, hogy távolról sem vagyok már gyerek? Nem látja, hogy mások hogyan néznek rám most is?!
Az alkohol sosem volt rám jó hatással, olyan gyorsan csapong tőle a hangulatom az eufórikustól a mélységes depresszióig, hogy ember legyen a talpán aki tudja követni!
Táncolok és mosolygok, pedig legszívesebben rá kiabálnék. Nekem nincs választásom, tennem kell amit a szüleim mondanak, de ő miért nem száll ki ebből a nevetséges hintából? Azt mondom, hogy örülök annak, hogy itt van. Mert örülök is, ha tudná mennyire! Mosoly mögé rejtem, hogy mennyire össze vagyok zavarodva és milyen nagyon nagy szükségem lenne segítségre, bárki segítségére, hogy ezt az érzelmi zűrzavart legalább magamban helyre rakjam. De senki sem segít. Olyan vagyok, mint egy partra vetett hal, vagy mint egy szárnya szegett madár. Ő pedig jóképű, a mosolyától most is mint mindig elolvadok.
- Miért kell, hogy oka legyen? - kérdezek vissza, miközben egy lépést hátrálok tőle. Ne felejtsem el? Mármint kérjek tőle engedélyt, ez most komoly? Vagy mégis, hogyan értette? Inkább figyelmen kívül is hagyom, csak ugyanolyan udvarias mosolyra húzódik a szám, mint az övé.
Nem kellene, hogy így legyen, mégis olyanok vagyunk szinte mint két idegen. Persze, ismerkedünk de valahogy mindenre rányomja a bélyegét a közelgő esküvő, amit nem tudom, hogy ő mennyire akar. Én már elfogadtam, és bár félek egy kicsit, de azért várom. Mintha attól, hogy megtörténik egy csapásra minden a helyére kerülhetne. Ebben bízok, mert másban... nem igazán tudok.
Megállok, és elgondolkodok egy kicsit, amikor a színházat említi. Úgy érzem elviselhetetlen bennem a feszültség, talán az alkohol teszi ezt az őszinteségi mániát, de úgy érzem nem bírom tovább.
- Menjünk inkább ki, itt túl nagy a hangzavar. - megvárom, hogy kövessen, aztán elindulok a terasz felé. Tágas és kényelmes, meglepően diszkrét terasz tartozik ehhez a bárhoz, és amúgy is rám fér némi friss levegő. Amikor kiérünk, a korlátnak támaszkodok, karjaimat magam mögé húzom, és úgy nézek rá fel.
- Chris, ez így nem jó. - rázom meg a fejem szomorkásan. - Szeretnék veled színházba menni, nem erről van szó. Szeretnék veled elmenni, megnézni bármilyen darabot, mert szeretek veled lenni. Meg moziba vagy vacsorázni is szívesen mennék veled. Megismerni téged. De ez az egész úgysem fog működni, ha így viselkedsz velem. - nagyon komoly és nagyon őszinte arccal nézek rá. Tizenkilencre húzok lapot, tudom jól, de ha egyszer férj és feleség leszünk, legalább játsszunk nyílt lapokkal.
- Nem kérem, hogy szeress, és ilyesmit nem is fogok kérni. Azt még kiérdemelni sem lehet, vagy van vagy nincs. Nem akarok beszélni se róla. De légyszíves próbálj meg legalább a barátodként kezelni és ne úgy mint egy porcelánbabát. Ember vagyok én is, és ha nem tűnt volna fel, az elmúlt tizenhat évben felnőttem. Legalább te ne atyáskodj fölöttem, ha már mindenki más ezt teszi. Legalább te ne, kérlek. - teljesen csalódottan fordulok inkább a város pislákoló fényei felé, és élvezem a hűvös éjszakai szellőt. Kitisztítja a fejem. Valószínűleg hiba volt így rá förmednem, de annyi éve udvariaskodunk már egymással, hogy nem bírom tovább. Ha ilyen házasságot akar, akkor pokoli lesz az életünk. A társa szeretnék lenni, a barátja akivel megoszthat mindent és aki támogatja, de egy toronyszobába zárt hercegnő nem lehet a barátja. Vajon megért engem? Vagy félreért mindent, és csak végképp megromlik köztünk a viszony?


avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
27
● ● karakter arca :
Bailee Madison


✥ Szeretettel Christope Devaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Koktélbár •• Vas. Május 06, 2018 4:32 pm



Cassie & Christope

A lánynak nem itt van a helye. Jó nem azt mondom, hogy irány a konyha meg az ilyen helyek…de tanulnia kellene…oké, nem mondom, hogy nem fér bele egy kis diszkó, vagy épp ez… de miért most? Miért itt? Miért ebben az időben szánta rá magát, hogy erre a helyre jön a testvérével… Arra nem gondolt esetleg, hogy megkapom a híreket? Aggódom érte igen. Nem csak azért mert a menyasszonyom. Akkor is aggódnék érte, ha csak a szomszédom lenne. De nem az és ebbe bele kell törődnünk mindkettőnknek. Én már felhagytam a csajozós, felszedős dolgokkal…felnőttem mióta Cece faképnél hagyott…. jó persze ettől nem lettem se jobb, se kevesebb. Rajonganak értem…de ő mégis csak egy 16 éves hölgy… De…. kérdése kissé meglep… nincs oka, hogy itt van tán?
- Nincs oka? Ok nélkül eljönni… furcsa dolog… mit ünnepelsz? Vagy csak a bátyád paradoxonát követed? - nem, nem bunkóságból tettem fel a kérdést. Együtt jöttek, tehát feltételezem az ő nagy ötlete volt elrángatni a kisasszonyt ide, majd magára hagyni, mert egy kártyaparti ezerszer jobb, mint a húga társasága. Őt meg rábízhatja bárki másra, nem? De ahogy megáll és kifelé akar menni, követem őt egy szó nélkül, Dylannek fejet ingatok, maradjanak itt, nem lesz baj. Csak mi ketten és a szavak lesznek a fő mérvadók. A teraszra érve körül nézek, mégis Cassie az, aki a nagyobb figyelmet kapja, hiszen túl komoly. Szavai nem lepnek meg. Sejtettem a dolgot… Eljönne velem bárhová, de a gond itt van… atyáskodnék fölötte? Így lenne? 16 éves még nem teljesen felnőtt nő. Az egy dolog hogy pár hónap és férj és feleség leszünk, de az nem jelenti azt, hogy felnőtt. De… valóban… el kell kicsit engednem azért, hogy megérthessem. Hogy teret adjak neki, hogy kibontakozhasson. Legalább most. Ahogy elfordul, mert a város most élvezetesebb, mint jómagam, úgy lépek mellé és teszem azt, amit ő. A korlátnak támasztom alkarjaimat és úgy nézek bele az éjszakába. Át kell ezt gondolni? Érdemes belefektetni bármit is?
- Nem vagy gyerek Cassandra, ezt elfogadom, de még igazán felnőtt sem. De hogy mindkettőnknek kényelmesebb legyen… nem fogok porcelánként bánni veled, ha ezt akarod. Csak azt szeretném, hogy boldog légy. De ha ebben is boldogságot lelsz, akkor megteszem. - nem nézek rá, a városi fényeket figyelem, csak a következő szavak kezdetekor pillantok rá.
- Szóval? Mit keresel itt? - nem felhánytorgatás, inkább érdeklődés csillan a szemeimben és a szavaimban is. Tényleg csak tudni szeretném, mi helye van itt. De ami a legfontosabb… itt van és nem valaki más kezére került. Azt nem élném túl… de ezt kimondani…az nem vallana rám.
- Ráadásul úgy, hogy a bátyád hozott el, ő mégis mások társaságában lelte meg a ma este fénypontját… - nem bántom a bátyát, eszemben sincs, de magára hagyni a lányt… amikor tudja, hogy kik vannak erre. Oké pénzes emberek meg minden… de ők se restek rejtegetni valót ejteni a pohárba…
- Cassandra, lenne egy kérdésem hozzád. Lesz egy bál pár hét múlva. - nem, ez nem az a rendezvény, amit Princess kialakított és elrabolt magának… ez egy másik.
- Lenne kedved csatlakozni hozzám, mellém…vagy csak eljönni? - nem vagyok rest megkérdezni a dolgot, szeretném, ha eljönne, de ha nemet mond, az sem keserít el. Az ő döntése, nem erőszak a disznótor.



avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
51
● ● Keresem :
Dylan
Lucy
● ● karakter arca :
David Gandy


✥ Szeretettel Cassandra Nina Leblay tollából
Témanyitás ✥ Re: Koktélbár •• Hétf. Május 07, 2018 4:21 pm



To: Chris

- Tényleg nincs oka... elhívtak, és szívesen jöttem. Jobb mint otthon gubbasztani egyedül. - őszintén felelek neki, közben szinte lázasan keresem a tekintetét. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondol erről az egészről. Az első reakciói alapján valószínűleg nem tetszik neki a dolog, de remélem ez nem azt jelenti, hogy mostantól szobafogságban telhetnek a napjaim. Az azért kissé túlzás lenne, hiszen most is testőrök vigyáztak rám. Ugyan mi bajom eshetett volna? Elrabolnak az ufók?
Aztán azt hiszem az ital, de lehet, hogy csak ez a bolond türelmetlen természetem... buta szavakat adnak a számba, csupa olyan hülyeséget amivel potenciálisan megsérthettem Christ. Csak bámulom vele a város fényeit, amik most is mint mindig egyszerre vidáman és megnyugtatóan pislognak.
- Akkor lennék boldog, ha... - inkább az ajkamba harapok, még időben gátat szabva az alkoholgőzös fecsegésnek. - Ha neked úgy kényelmesebb, ha ellenedre lenne a barátságom, akkor maradjon minden úgy ahogy van... - fülem hegyéig is elpirulok. Nem akarom magam olyan végtelenül kínos helyzetbe hozni, hogy olyasmiket mondjak neki mint az osztálytársnőim a hülye pasijaiknak "jaj örökké együtt leszünk! hűű én úúgy szeretlek!". Nem vagyunk olyan viszonyban, és különben is, ez a motoszkálás a gyomrom táján és ezek az indokolatlan szívdobbanások... más is okozhatja, nem kell mindjárt a rózsaszín felhőkkel riogatni szerencsétlen vőlegényemet! Így is bizonyára végtelenül kínos neki ez az egész. Elég ha a barátságom kínálom, többet azt hiszem nem is remélhetek.
Ahogy ott áll, felém fordulva, és engem néz... csak megszeppenve állok a kérdése előtt, és nem értem ez miért olyan fontos. Miért fontos neki, hogy miért jöttem? Miért érdekelné ennyire őszintén bármi is ami velem kapcsolatos? Nem értem.
- A bátyám gyakran jár ide kártyázni, mi meg addig a sógornőmmel szoktunk táncolni. - felelem végül, majd teljesen felé fordulva folytatom - Azért jöttem el ma is, hogy egy kicsit normálisnak érezzem magam. - nem tudom, hogy érzett-e már valaha is hasonlót. - Mindenki... egy üvegbura alatt tart mintha attól félnének, hogy elfutok az esküvő elől. Pedig eszemben sincs, és... erről azt hiszem részben egy kicsit az is tehet, hogy kezdelek megismerni. Egy kicsit. - teszem még hozzá gyorsan mielőtt túlságosan kiadnám magam neki. Kétségbeejtően nevetséges lehetek. Egy kislány, aki a nagyfiúval szeretne játszani, de nem ismeri a nagyok játékait, csak csetlik-botlik a világukban.
Bólintok. Nem meglepő, báli szezon van, mármint mifelénk szinte állandóan az van, de nem is ez a lényeg. Hanem, hogy elhívott, újra. Színház, bál...? Tényleg igyekszik, hogy a kedvemben járjon, ami halvány mosolyt csal az arcomra.
- Szívesen elmennék veled, melletted! Csak majd mondd meg, hogy mikor lesz, és van-e valamilyen különleges kikötés a ruhát illetően. - a mosolyom a szemeimet is eléri, talán kissé izgatottan is csillannak. Csak aztán eszembe jut a gubanc is rögtön. - Csak van egy kis gondunk ezzel. Az anyám... illetve a szüleink. - teszem hozzá némiképp duzzogva. Nem tudom, hogy mennyit hallott róla, de a szüleink megint zsinatoltak egyet a hátunk mögött... és arra a következtetésre jutottak, hogy mivel úgy közelít az esküvőnk napja mint a gyorsvonat (ja, hogy jól elgázoljon minket!), ezért célszerű lenne bejelenteni az eljegyzést is hivatalosan... vagy ha azt nem is, valamiféle egyességre kellene jutnunk azzal kapcsolatban, hogy ki kivel és hol jelenik meg mostantól, például az ilyen bálokhoz hasonló eseményeken.
- Neked biztosan nem okozna gondot, ha veled mennék? Mármint... az a sok ember meg minden, biztosan felismernének minket és... ezt neked kell eldöntened, hogy vállalod-e a dolgot. - őszintén, de reménykedve nézek rá, keresem a pillantását. Félek, hogy miattam bántani fogják, hogy kikezdik a jóhírét, gonosz dolgokat mondanak rá amik egyáltalán nem igazak. Féltem őt, hogy a sok rosszindulatú, buta ember azt hiszi majd, hogy valami perverz alak aki kedvtelésből van egy nála fiatalabb lánnyal. - Nem szeretném, ha kellemetlenül éreznéd ott magad miattam. - lehajtom a fejem is, olyan kínos ez nekem...


avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
27
● ● karakter arca :
Bailee Madison


✥ Szeretettel Christope Devaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Koktélbár •• Csüt. Május 10, 2018 5:20 pm



Cassie & Christope

Szavaira megkönnyebbülés lesz úrrá rajtam, ami persze nem látszik meg külsőleg. Nem azt mondtam hogy lapuljon meg otthon, inkább élvezze ki a fiatalságágt. De ne egy ilyen helyen. Nincs semmi gondom, de szeretném biztonságban tudni. Megérthetné.
Nem tudom mit is akarok…a barátságát, a semmit közöttünk, vagy az, hogy fülig szerelmes legyen belém. Nem akarok olyan kapcsolatot kettőnk között, ami feszélyeztetve van, ami nem kedvünkre való. Azt akarom, hogy mi ketten remekül kijöjjünk egymással. Jó persze nem egyről a kettőre, nem így működik. De fokozatosan építsük majd ezt az egészet. Ha már így alakult ez az egész.
Szóval a sógornőjével és hogy normálisnak érezze magát. Igen, azt hiszem ezt a részét megtudom érezni a helyzetének. Átérzem. De a szavai… megmosolyogtatnak. Nem akar elmenekülni az esküvőtől.
- Örülök, hogy erre jutottál és azt hiszem…én is kezdelek megismerni. Nem számít, hogy mennyi ideig fog tartani ez az ismerkedős korszak… én tudok várni Cassie… - és nem, nem a szexre gondolok elsősorban, az várhat. Hanem teljesen másra gondolok. Mondjuk az első csók, vagy az első kéz a kézben való közös sétánk a városban, akár egy közös főzőcske…vagy hozzám költözik. Én igyekszem. Legalábbis próbálkozom, elég erősen… elhívom erre arra, az már csak rajta áll, hogy el-e jön velem.
- Természetesen. - persze, hogy értesítve lesz, ráadásul személyesen megyek el hozzá és magam mondok pár részletet. Ez így a legjobb. Így gondoltam, másképp ezt nem lehet. De akad egy bökkenő is? Mi? Ahogy figyelek rá és hallgatom szavait… hát igen, ez már csak ilyen. Ez másképp nem is lehetne, csak úgy, hogy a nyilvánosságra hozzuk ezt az egészet. Ez vagy jó, vagy rossz. A kettő között sajnos semmi nincs.
- Nem okoz gondot. De hogy okoz gondot Cassandra. Én magam akarom, hogy velem légy. - és nem azért hogy eldicsekedhessek vele, ilyen olyan dolgokkal, hanem más miatt. Mert igenis megérdemli, hogy mellettem legyen, vagy én őmellette, ez megint más dolog. De szeretném ha mellettem lenne, ha beszélgetnénk pár dologról, hogy betudjam vonni pár dologba, ami engem övez. A kérdése, a bizonytalansága, az hogy nekem kell eldöntenem, hogy felvállalom- e…
A lány felé fordulok, vállánál fogva magam felé fordítom és őszinte tekintettel nézek az ő íriszeibe.
- Szeretném, ha velem tartanál. Nem érdekel senki véleménye erről az egészről. Nekem fontos vagy és emiatt nem érdekelnek a negatív vélemények. Ne hagyd, hogy irányítsanak. Csak az számít, hogy mi ketten leszünk. Akinek meg nem tetszik, tehet egy szívességet.



avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
51
● ● Keresem :
Dylan
Lucy
● ● karakter arca :
David Gandy


✥ Szeretettel Cassandra Nina Leblay tollából
Témanyitás ✥ Re: Koktélbár •• Pént. Május 11, 2018 1:18 pm



To: Chris

Azt hiszem, igazából magam sem tudom, hogy mit szeretnék tőle. Azt sem tudom, hogy én mit érzek. A nap túlnyomó részében sóvárgok, hogy bárcsak idősebb lehetnék, és bárcsak szerethetném úgy, ahogy talán viszonozni is tudná... aztán van, amikor kedvelem, mint  egy jó barátot, mint mondjuk Jasont. De vannak pillanatok, amikor a pokol fenekére kívánom őt is, az esküvőt is, a szüleinket is, és mindenkit mert elrabolják tőlem a szabadságomat. A szabad akaratomat, a szabad szívemet, mind birtokolnak engem szőröstül-bőröstül, a testem, a lelkem, az agyam, mindenem.
Bárcsak elmondhatnám neki, hogy mennyire felzaklat ez a helyzet, hogy mennyire kétségbeesett és bizonytalan vagyok mindig... majdnem mindig. Amikor találkozunk, és a szemébe nézek, vagy láthatom a mosolyát, úgy érzem ki tudnék folyni a küszöb alatt, úgy elolvadok tőle. Gyerekesen, kamaszosan rajongok érte, szinte szomjazom az okos szavait, a társaságát, a mosolyát... óóh, az a mosoly!
Kapok is belőle egy újabb, remekbe szabott példányt, amitől alaposan fülem hegyéig pirulok ismét, de ebből szerencsére nem sok látszik a terasz sötétsége miatt.
- Köszönöm... - mosolygok rá. Bízok benne, és hálás vagyok neki azért, mert megpróbálja a lehető legjobbat kihozni ebből az egészből. Az, hogy türelmes velem, mindenképpen jó dolog. Épp elég nehéz a helyzetünk anélkül is, hogy egymásra erőszakoljuk magunkat. - Talán neked ez furcsa lehet, de én mindig is kedveltelek. Akkor is amikor kicsi voltam még, és undok voltam veled, mert nem értettem mi történik velünk. - persze most sem értem. De tényleg kedvelem, és tudnia kell, hogy ez így van, napról napra, ahogy egyre jobban megismerem, egyre jobban kedvelem és szeretem.
Lelkesen mosolygok rá és bólintok is. Persze, hogy szeretnék vele elmenni, szuper lenne. Nem azért, mert a bál lehetősége felvillanyoz, a szüleimmel szinte két hetente el kell mennem valami hasonló eseményre. De az, hogy Vele mehetek...!
Olyan szívesen megkérdezném, hogy miért. Miért akarja, hogy vele menjek, hiszen még nem lenne "kötelező" velem töltenie az idejét. Csak csendben állok ott, és kezdem érezni, hogy az eddig kellemesnek gondolt esti szellő annyira nem is kellemes, hanem inkább hűvös. Nem haragszom igazán, amiért eljött ide, hogy vigyázzon rám. Megértem az aggodalmát, még ha nem is tetszik a dolog. Valahol még hízelgő is, hogy így vigyáz rám.
- De ha máskor mondjuk mással szívesebben mennél, én nem haragszom. De azért annak örülök, hogy néha az én társaságomat választod. - azért mondom ezt, mert tényleg így gondolom. Szeretnék vele elmászkálni minden felé, de nincs hozzám kötve valami lánccal, szóval ha nincs kedve velem lógni, akkor bennem nincsen harag.
Amikor maga felé fordít, kíváncsian nézek rá, és állom a tekintetét. Azt hiszem, talán még sose néztem a szemébe így, ilyen közelről. Leplezetlenül érdeklődök, próbálom minél jobban megnézni magamnak, hogy eszembe véshessem az emléket. Bólintok. Nem fogom hagyni, hogy irányítsanak, eddig se hagytam. Leszámítva az esküvőt és kettőnket, de talán az nem is volt akkora hiba. Hogy lehetne rossz bármi, ami egy ennyire jóképű, ilyen megkapó tekintetű férfival kapcsolatos? Még az se érdekel, hogy már kezdek fázni, nem akarom, hogy megtörjön most ez a kis különleges találkozónk bármi miatt is. Úgy érzem, hogy még sose lehettem vele ennyire őszinte, és most tudnánk lépéseket tenni azért, hogy működjön köztünk ez a valami.
- Rendben. Elmegyek veled bárhová, ahová csak szeretnéd, akármikor. - nem eresztem a pillantását, szinte lubickolok a figyelmében. - Szeretnék többet veled lenni. - csúszik ki a számon akaratlanul is, de nem követelőzve, inkább reménykedve. - Biztos sok dolgod van, és én se voltam a múltkor a legjobb társaság, de... többet nem lesz ilyen, én igyekszem nagyon, hogy többet ne rémüljek meg ennyire. - lesütöm a tekintetem, és észreveszem, hogy akaratlanul is a karkötőmet piszkálom beszéd közben, mert izgulok kicsit.


avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
27
● ● karakter arca :
Bailee Madison


✥ Szeretettel Christope Devaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Koktélbár •• Szer. Május 16, 2018 7:18 am



Cassie & Christope

A kettőnk helyzete eddig sem volt rózsás és talán soha nem is lesz. Max csak akkor ha mindketten oda tesszük magunkat. Hogy tényleg igazán akarjuk mindketten ezt az egészet, hogy mindketten akarjuk a másikat, a házasságot és össze tudunk ketten hozni valamit. Hogy ne ő legyen, ne csak én, hanem mi legyünk. De ugye ez nem megy csettintésre. Majd idővel talán. Szavaira elmosolyodok. Kedvelt engem piciként is, csak undok volt velem, mert nem volt képben, hogy miért kell kedvelnie. Most persze már más a helyzet, kicsit talán könnyebb is. Ami persze a legfontosabb, hogy mindkettőnknek lépnie kell a másik felé.
Én most megtettem, elhívtam egy partira, ahol velem lehet, ha szeretne persze. De elfogadja, velem jön, az oldalamon lesz. Nem azért kértem, hogy hencegjek vele, hanem mert ő lesz a feleségem és igen, én erre az egészre büszke vagyok. Rá vagyok büszke, hogy kitartott, még ha nehezen is. De szavaira ismét mosolyra török, őt figyelem, majd bólintok is.
- Persze, de csak ha más dolgod akad. - amúgy is járt már a fejemben, hogy Léa is jöhetne, de ő valahogy a munkájába van belebújva állandóan. Ha látom, akkor az a szabadnapján van, vagy a családi összejövetelen a kúriában. Szóval majd körül nézek, hogy kit vihetek más eseményre, egy következő alkalomkor. Kiderül, hogy szeretne többet velem lenni, hát számomra ez nem akadály. Akár a könyvem kiadásakor is velem lehet, vagy amikor épp ihletet kapok és belelendülök az írásba. A kabátot lefejtem magamról, az idő kezd lehűlni, még én is megérzem, hát még ő ebben a vékonyka ruhában. Végül a lány mögé lépek, hogy ráterítsem ezt a kabátot, igazítok rajta kicsit, majd visszalépek mellé. Fekete ing van rajtam, nem zavar az anyaga és az sem, hogy vékony vagy vastag. Csak ő meg ne fázzon. Aztán kiböki, hogy ő aztán erősebb akar lenni, hogy többé ilyen meglepetés többet ne érjen, mint mikor az esküvői dolgokat kezdtük szervezni.
- Nézzd Cassie, természetes dolog, hogy beparáztál. 16 éves vagy…ha nem épp ebben a családban élnél, se te se én, akkor szabadon dönthetnénk. De nem így van és mivel ez a nagy helyzet, hát én készen állok. - vallom meg neki a dolgokat, hiszen így kell ezt. Készen állok arra, hogy igent mondjak, hogy az oldalamon lássam őt, hogy hozzám költözzön. Ez utóbbi része kicsit másabb, hiszen apósom már rágta a fülem korábban, hogy nekem kell odaköltöznöm a lányhoz. Az még is csak hatalmasabb épület, mint az én kis kúriám. De most mit kezdjek akkor a házammal, amit jó pénzért megvettem? Adjam el, vagy rosszabb napokon húzzam ott meg magam. Majd ez még elválik. Ráadásul ő dönt, nem én, bár tényleg szeretném a közelemben tudni… persze nem ennyire tolakodóan akarok belemenni a magánügyes dolgaiba, mint a mai nap, de tudnom kellett hogy jól van-e.



avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
51
● ● Keresem :
Dylan
Lucy
● ● karakter arca :
David Gandy


✥ Szeretettel Cassandra Nina Leblay tollából
Témanyitás ✥ Re: Koktélbár •• Szer. Május 16, 2018 11:53 am



To: Chris

Furcsa érzés vele ilyesmikről beszélgetni. Egy normális ember elkezd járni valakivel, szerelmes lesz, aztán még jobban megismerik egymást, eljegyzés, nagy szerelem, boldog várakozás, esküvő... nálunk a legjobb esetben is fordított a helyzet. Valamiért attól tartok, hogy nem lesz időnk megismerni egymást az esküvőnk előtt, és minden erőfeszítésünk ellenére is két idegen áll majd oltár elé. Szerettem volna, ha van rá lehetőségünk, hogy szerelembe essünk, vagy legalábbis bimbózzon valami, de jelen állás szerint fényévekre vagyunk ettől. Mi, együtt. Mert én már hónapok óta érzem ezt a boldog bizsergést amikor vele vagyok, a szívem akkorákat dobban mikor megpillantom, hogy majd' kiesik a mellkasomból.
Viszonzom a mosolyát, és most már nem csak udvariasságból. Tudja vajon, hogy ezekkel a szavakkal is már boldoggá tett?
- Nem lesz más dolgom, ha te hívsz el valahová. - felelem halkan, és már nem érdekel, hogy így kiadom magam neki, hogy nem őrzöm kellő óvatossággal a kis titkomat, az érzéseimet. Persze nem omlok nyíltan a karjaiba, de nem is zárkózok úgy be mint mostanáig. Ő lesz a férjem, és meg kell tanulnom bízni benne, ha azt akarom, hogy működjön ez az egész.
Ahogy a vállamra teríti a kabátot, csak nagy, őszinte Bambi szemekkel nézek rá. Milyen figyelmes! Újra meg újra rá kell csodálkoznom ezekre a dolgokra, amikor vele vagyok. Nem azért, mert udvariatlannak tartanám, hanem mert még senkitől sem tapasztaltam semmi ilyesmit. Tavaly volt a suliban egy fiú, aki némi érdeklődést mutatott irányomba, de én erről is csak akkor értesültem amikor a testőreim falhoz kenték és elmagyarázták neki, hogy még a pillantását is tartsa távol attól, ami a másé. Én akarva akaratlanul is Chrisre vártam mostanáig, hogy vele lehessek hiszen születésemtől fogva neki szántak feleségül. Most, hogy vele lehetek, a körülményekhez képest kettesben, zavarban érzem magam hiszen nem tudom ő miként érez irányomban. Tudna-e szeretni, ha elég idő telik el hozzá? Alig észrevehetően dörzsölöm arcom a puha kabáthoz, hogy érezzem az illatát.
Elmosolyodok a szavai hallatán. Még mindig nem érti, pedig tudja jól, hogy úgy neveltek, hogy szeressem őt. Örülök, hogy áll a dolgok elébe, de most látszik csak igazán, hogy mennyire nem ismerjük egymást.
- Én szabadon döntöttem így, Chris. - megcsóválom a fejem, és keserédes mosolyra húzódnak az ajkaim - A bátyám évek óta próbál lebeszélni a házasságról... rólad. Ha akartam volna már rég a világ másik végén lehetnék, távol tőled, távol a családunktól, távol az esküvőtől. De még itt vagyok. - a helyében minimum idiótának tartanám magam. Ki ne futna el egy ilyen dolog elől? Ki ugrana önként fejest egy házasságba egy szinte idegen férfival az én koromban? Csak egy elmebeteg, egy részeg, egy szerelmes nő vagy egy kamaszlány képes ilyesmire... lehet válogatni, hogy melyik csoportba tartozom.



avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
27
● ● karakter arca :
Bailee Madison


✥ Szeretettel Christope Devaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Koktélbár •• Hétf. Május 21, 2018 10:32 am



Cassie & Christope

Szavaimat komolyan szegezem felé, azt akarom, hogy tudja, hogy számít nekem az ő boldogsága, az érzései. Ugyan még nem döntöttem el véglegesen hogy miképp is legyünk mi ketten majd a nagy hajcihő után, de hát mindenre lesz majd megoldás. Nem? Még arra is amire talán nem számít az ember. Tényleg majd az idő dönt rólunk és az, hogy képesek leszünk összekovácsolódni. A többi meg majd jön magától. Remélhetőleg. Ha meg nehezebb lesz? Hát, akkor mindketten felköthetjük a nadrágot, hogy elviseljük a másikat. De tényleg majd leszünk valahogy. Ha meg a családok békén hagynak mindkét oldalról minket, akkor talán jobb lesz. Nekem akar megfelelni a leányzó, próbálkozik erősen, szavaival meg is erősíti mindezt. Hiszek neki, hiszek a szavainak. Képesek leszünk rá, ez a biztos. A kabát rákerül, tekintete mindent elárul, apró mosoly bujkál ajkaim szegletében ezt látván. Aranyos.
Szavaira visszatekintek a város fényeire, hogy a bátya leakarta rólam beszélni? Hát ejnye! De ő mégis itt van. Itt van még ennyi idő után is, ráadásul ki tudja miket vághatott a testvére a fejéhez. Mennyi szar dolgot, vagy épp hazugságot. Mégis a fiatal lány kitartott a sok minden mellett. Kitartott mellettem és amellett, hogy hamarosan feleség lesz. Sosem akart szabad lenni? Azt hiszem ezt majd megkérdezem tőle… sose akart elszökni ettől az egész mindenségtől? Én mondjuk nem, elfogadtam kisebb durcázás után, ami egy napig ha tartott, de hát mégis csak egy kis kölyök voltam anno! De beletörődtem, hiszen anyámék, no meg a nagyapámék is ekképp jöttek össze. Elrendelt házasság gyerekkoruk óta. A nagyapa és a nagymama között 19 év különbség van, az ő szüleik között pedig volt 22 év is. Szóval igen, ez a mi családunk sorsa. Vagy elfogadjuk, vagy minden meghal…
- Semmi gond Cassandra, lesz időnk bőven egymásra, ezt ne feledd. Tudom hogy furcsa az egész. Tulajdonképpen még én is próbálok belerázódni a dolgokba, de igyekszem nem csalódást okozni. Se neked, se magamnak. Tegyük meg a tőlünk telhetőt és jók leszünk… - mosolyogva pillantok vissza a fiatal hölgyre, a menyasszonyomra, aki majd biztosan az életem nője lesz. Idővel.
- Menjünk vissza, mielőtt még megfázol. Esőt mondtak mára. - biccentem a fejem az épület belseje irányába, ha benne van és nem szeretne még többet kint időzni. Persze ha maradni kíván, nem rontom el az estét. Akár még maradhatok is, de ha azt akarja, hogy menjek, akkor csakis vele megyek el innen… itt nem hagyom magára, ez természetes. Akár haza is vihetném, vagy hozzám, az este maradékát pedig ki tudja mivel tölthetnénk…de maradhatunk is… A kezem nyújtom felé, akár belém is karolhat, akár meg is foghatja a kezem.



avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
51
● ● Keresem :
Dylan
Lucy
● ● karakter arca :
David Gandy


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Koktélbár ••

Tell me your secrets

Koktélbár
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-