JP mûterme - Page 9
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 10:06 pm ✥

✥ Yesterday at 9:08 pm ✥

✥ Yesterday at 7:01 pm ✥

✥ Yesterday at 6:21 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 9:11 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 9:05 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 8:29 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 10:59 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 9:24 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ JP mûterme •• Szomb. Márc. 24, 2018 7:00 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9

First topic message reminder :

Forrás: google


Forrás: google


Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: JP mûterme •• Vas. Aug. 12, 2018 10:17 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9

Athena && JP

- Jól van, jól van, nem forgatom. Én se vagyok nagy vallásos típus, úgyhogy részemről be is fejeztem. - az apját meg még mindig inkább tartom szörnyetegnek, mint apának, de attól függetlenül, hogy mennyire szerette vagy utálta, inkább megtartom magamnak a véleményem, amúgy sem akarok most róla beszélni. Elég kárt tett így is a lányában azért, hogy utáljam érte, még így látatlanul is.
- Örömmel hallom. És lehet, hogy az én részemről annyira nem látványos, mint esetleg nálad, de elhiheted, visszafelé is ugyanúgy igaz a változás része. - avattam be, mert már volt róla szó, milyen voltam annyi idősnek, mint most ő, de még sem ismert abban a korszakomban. Jobb is így... de ha azt nézzük, hogy az elmúlt hónapokban milyen hatással volt rám, már az is látványos lenne. Az unokatestvérem is kiszúrta úgy, hogy az elmúlt 8 évben kétszer találkoztunk. Maximum háromszor.
- Én leragadtam a mondat első felénél, köszönöm a bókot. Miért amúgy, másokkal még mindig ugyanolyan mufurc vagy? Ne aggódj, én is. - legyintek, bár nagyban hozzájárul ahhoz a tény, hogy az emberek többsége idióta, jobb messze elkerülni őket. Jó, nyilván nem rettegek tőlük úgy, mint esetleg Athena, de nem is hiányzik a társaságuk úgy, mint régen.
- Bizony sok. És bizony kitartó vagyok, és fel se adom, akkor nem ezt a szakmát választottam volna, meg mi sem lennénk most itt jó eséllyel. - szóval veheti kihívásnak is, hogy tőlem sem fog egyhamar szabadulni, mint ahogy korábban sem hagytam békén, hiába minden kiakadása vagy tette, úgy most sem. Csak az indokok változtak kissé.
Nesze neked kitartás, már sikerült ismét sokkolnom egy ártatlannak tűnő kérdéssel, de no, ki tréningezze a tűrőképességét, vagy feszegesse a határait, ha nem pont én? Megszokhatta tőlem már eddig is, nem lesz ez másképp ezután sem.
- Gonosz vagy. Hagynád, hogy szegény, elesett létemre egyedül szenvedjek? - drámázom túl a dolgot, holott annyira azért szerencsére nem szar a helyzet, de no, hadd érezze a törődést, ha már épp őt védtem, amikor megsérültem. De a lapot mindenesetre vettem, hogy most hol húzta meg azt a bizonyos határt, amit ne lépjek át. Legalábbis váratlanul...
- Oké, akkor fent találkozunk! - bólintottam, majd némi kitérő után, pár perccel később én is csatlakoztam hozzá a fürdőben, az meg kellemes meglepetésként ért, hogy kezd egész otthonosan mozogni nálam. Múltkor még az én törölközőmet lopta el, most már megtalálta a többit is, meg mindent, ami kell.
- Ó, igaz... pedig se szülinap sincs, se karácsony, de akkor bízd csak ide. - mosolyodtam el, mert nekem se kellett kétszer mondani, csak előbb segítsen lehámozni rólam a pólót. Nem mint ha nem tudtam volna azt is megoldani egyedül, de miért is ne? Hadd gyakoroljon.
- Nem, dehogy, amennyit csak szeretnél. Csak azért legyen víz is a kádban. - vetek egy pillantást a kádra, de még nagyban zubog a víz, így azzal csak nem lesz gond - Én pedig azt hiszem, máris jobban érzem magam. Szóval hol is tartottunk? Ja igen, csomagoljam ki az ajándékot... - oké, első körben a zoknimtől szabadultam meg, aztán igazából Athena feltételeit nézve én már kész is voltam, jöhetett ő, de... a francba. Amilyen kis zavartan feszeng, sejtem, hogy ez sem fog olyan egyszerűen menni, mint sejtettem. De sebaj, akkor cseverésszünk, legalább addig is elterelődnek a gondolatai kissé.
- Tényleg, ha már témánál vagyunk... fel a kezekkel! Na de nem ezt akartam mondani, hanem hogy... - kezdtem bele, miközben szép lassan elkezdtem fentebb húzni a pólóját, hogy első körben attól szabaduljunk meg, ha engedi - Hanem, ha már fürdőszoba, te amúgy inkább a zuhanyzós típus vagy, vagy az aki órákon át áztatja magát a kádban? Csak hogy tudjam, mire számítsak. - ha inkább zuhanyzós, majd kevésbé veszem a szívemre, ha öt perc után kipattan a kádból, mondván, elég volt... vagy ha egy óra múlva sem hajlandó kijönni, legalább tudni fogom, hogy miért. Valahol pedig vicces, hogy ilyen, alapnak számító dolgokból mennyit nem tudunk még mindig a másikról.
Ha pedig ezzel megvoltunk, és nem akarja egyedül folytatni, vagy látom rajta, hogy nem veri ki a biztosítékot az, ha a nadrággal is besegítek, akkor óvatosan abból is elkezdtem kigombolni-lehámozni róla.
- Nahát, ezt még nem is láttam. - jegyzem meg meglepve, miután az egyik lábán kiszúrok egy olyan tetoválást, ami a karácsonyi partis vetkőztetésnél még határozottan nem volt ott. És ha nem vágná, hogy melyikre is gondolok, akkor óvatosan végig is simítok rajta, miközben a fejemet oldalra billentve alaposabban szemügyre nem veszem a mintát.
- Bevallom, amikor először találkoztunk, nem is sejtettem, hogy ilyen sok tetoválásod van. Van valami miértje? Vagy esetleg terv, mi lesz a következő? - kíváncsiskodtam, miközben szép lassan lehúztam a lábáról a nadrágot is. Tetoválás az én karomat is díszíti, igaz, nagyjából annyi az összes, egy sima pólóban mind látható, az ő esetében azért jóval több díszíti a bőrét, melyik épp hol.
- Hmm, egyszer majd tervezhetnél nekem is egyet. - dobom be ötlet gyanánt, ha pedig idáig sikeresen eljutottunk, akkor csak intettem a fejemmel, hogy csobbanhat a vízben.
- Csak utánad. - szólaltam meg, s igaz, a víz egész jónak tűnt, de ha akarja, még mindig könnyebb így korrigálni kicsit a hőfokon. Ha pedig kényelmesen elhelyezkedett, jöttem én is, hogy mögötte foglaljak helyet, hacsak nem ellenkezett túlságosan... akkor kizárásos alapon maradt a kád túlsó vége.

■ ■  nyelves  ■credit



You came into my life like a hurricane Never knew you were coming but you're here just the same You took me by surprise when you found my open door And then you blew right out of town and left me wantin' more Oh hurricane I believe you're coming back again
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
129
● ● Reag szám :
118
● ● Keresem :
engem kerestek
● ● karakter arca :
Joel Kinnaman


Témanyitás ✥ Re: JP mûterme •• Vas. Aug. 12, 2018 10:59 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9

PJ && Athena

- Valahogy úgy. Nem igazán keresem mások társaságát és még mindig feszélyezni tud a tömeg, a túl sok ember. Főleg, ha túlzottan is közeledni akarnának. – rántom meg a vállaimat. Ez van, de legalább a kocsmában se akartam egyik fejét se beverni a dákóval, ha már pont biliárdasztal volt a közelünkben. Meg nem viselkedtem annyira őrült módjára, mint egy éve tette volna, vagy féléve is akár.
- Jogos és ezt örömmel hallom.-  mosolyogva fürkésztem még mindig őt. Nekem se állt szándékomban az, hogy távozzak az életéből. Remélhetőleg soha, de mostanság semmiképpen se. Sőt, kicsit kezdtem úgy érezni, hogy ez az este is igazából még csak most kezdődik. Nem csak a vallomása miatt, hanem mintha valami lett volna a levegőben is, de lehet mégis megártott kicsit az ital? Nem hiszem, mert mindent tökéletesen érzékeltem a külvilágból is.
- Lehet, hiszen aki képes megmászni a lépcsőt és kádba evickélni az annyira nem is lehet elesett. – ártatlanul csendült a hangom, miközben esélyesen kicsit a nem létező oroszlánbajuszt húzgáltam a szavaimmal. Nem tehettem róla, vagy talán mégis, amiért nem tudtam lakatot tenni a számra és kimondtam azt, ami elsőre eszembe jutott.
Nem sokkal később pedig már mind a ketten a fürdőben álltunk.
- És csak ilyen jeles alkalmakkor lehet ajándékot adni a másiknak? Vagy mi lenne ha azt mondanám, hogy x hónapja pont ezen a napon találkoztunk először? – kérdezek vissza, hiszen nem mondanám biztosra, de valahogy szerintem legelőször pont ezen a napon csak jó pár hónappal ezelőtt sajnált meg, amiért eltévedtem és bőrig áztam. Ha úgy vesszük, akkor azt is lehetne mondani, hogy emiatt az ajándék, de biztosra se mondtam volna. Egyébként is inkább csak úszni akartam az árral és megtapasztalni valami olyat, amiben előtte soha nem volt részem, vagyis nem így, mint általa lehetséges.
- Ne aggódj, lesz ami csípje a sérüléseidet. – mert esélyesen erről tökre elfeledkezett, hogy lehet a fürdőkád nem is annyira jó ötlet; a zuhany gyorsabb és esélyesen kevésbé fájdalmasabb is lett volna számára. A pólója viszonylag egészen gyorsan lekerült róla, mintha kicsit bennem lévő feszültséget miatt túlzottan is gyorsan vittem volna véghez a dolgot, aztán máris rám terelődött a dolog.
Megforgatom a szemeimet, de persze feljebb emeltem a kezem, amikor szükségessé vált. – Változó, éppen mihez van kedvem, de esélyesen a zuhanyzóban gyakrabban megtalálsz, mintsem a kád kényelmében. Te? – kérdőn néztem rá, mert ha ő inkább kád párti, akkor esélyt látok arra is, hogy idővel átszoktasson arra engem is. Ha nem is mindig, de hogy gyakrabban használjam. Eddig is elért már olyan dolgokat nálam, amikre azt mondtam volna korábban, hogy soha senkinek esélyese lenne rá. Ezek után már inkább nem is becsülöm le őt.
Amikor a nadrágom gombjához tévedt a keze, akkor nagyot nyeltem és rövid időre még a levegőt is benntartottam. Kicsit feszültebbé is váltam, de nem állítottam meg ennek ellenére se. Nem akartam most elrohanni, ha már én sodortam részben ebbe magam, meg korábban annyira bátran szólogattam be neki, akkor ki fogom ezt is bírni. Sőt inkább rá koncentrálni, arra, ahogyan olykor a keze a bőrömhöz ért és ellazulni ennek köszönhetően. Nem engedni azt, hogy a múlt mocskos emlékképei megfosszanak azon érzésektől, amiket ő kezdett előcsalogatni belőlem.
- Így járnak a kukulók, csak egy részét láthatják a műveknek. – cukkoltam őt, hiszen tudom, hogy a bál estéjére gondolt. Akkor láthatta egy részét a műveknek, de azóta sok idő eltelt már, én pedig azóta gyarapodtam tetoválásokkal. Az érintésének köszönhetően kicsit libabőrössé váltam, de nem azért, mert annyira zavart volna, hanem sokkal inkább túlzottan is jól esett, ahogyan az ujját végig húzta a tetoválásnak a körvonalán. Aprót még ajkamba is haraptam.
- Nem tudom, egyszerűen csak jött. Lehet így próbáltam elrejteni részben a testemet mások elől, ezen soha nem gondolkoztam, hogy miért, de igen mindegyiknek van jelentősége. És nem, nem tudom, hogy még legyen a következő, majd hozza magával az élet. – feleltem neki készségesen, miközben egyik lábamat megemeltem hogy kihúzzam a nadrágból. Közben pedig kicsit a vállában kapaszkodtam meg, hogy nehogy elessek, mert az eléggé ciki lenne.
- Tényleg ezt szeretnéd? – vontam fel kicsit kételkedve a szemöldökömet, mert láttam már, hogy neki is van tetoválása, de azért merőben kevesebb, mint nekem. Végül óvatosan beledugtam a lábujjamat a vízbe, de mivel túlzottan forrónak érzékeltem elsőre, így egy kis hidegvizet még azelőtt engedtem bele, hogy belecsobbantam volna, csak azt nem néztem, hogy melyik végébe is.
Amikor pedig láttam, hogy mögém akarná bepréselni magát, akkor megráztam a fejemet és intettem is a másik irányba, hogy oda üljön le. Csak azzal nem számoltam, hogy így nekem jutott a "lefolyós" része, ami azért van, hogy elméletben hamarabb eltűnjön ott a víz, mintsem a kádból kiömöljön, ha elfeledkeznek róla…. Bár ez elsőre igazán fel se tűnt, mert hátra se dőltem.
Kicsit esélyesen farkasszemet néztünk, nem mozdultam meg, még a lábamat se nyújtottam ki.
- Gyerekként mindig azzal szórakoztam, hogy a habot szétfújtam az egész fürdőben, meg a falra próbáltam vele rajzolni. – mosolyodom el, ahogyan feldereng. – Anya meg először mindig bosszankodott, de aztán beszállt a bolondozásba. – pillantottam le az engem körbe ölelő habra, majd kicsit hezitáltam, de végül kicsit megmozdultam. – Böki a hátam, ha nem gond, meg nem gyógypuszit akartál, vagy azt későbbre tartogatod? - bár esélyesen őt se ejtették a fejére, hogy tudja hátra se dőltem, így szó se lehet erről, de végül áttornáztam magam abba a végébe a kádnak, amiben ő is volt. Majd a hátam a mellkasának simult és rövid időre még a szememet is behunytam, mintha csak így akarnám szabályozni a szívverésemet is. Nem túlzottan jött össze, de hát ilyen hatással volt rám. Egy egyszerűnek tűnő helyzet, ami egészen zavarba ejtett, még ha most nem is vörösödtem el benne, de akkor is szokatlan volt és nem nagyon tudtam hirtelen mit is kéne tennem, vagy nem, így csak egyszerűen hozzásimultam és hagytam, hogy a pillangók újult erővel verdessenek a gyomromban. – Voltál már valaha Mikulás? – és szinte meg se vártam a választ, mert máris kapta a habot kuncogva, miközben úgy fordultam pár perc elteltével, hogy lássam őt. Mosolyom újra széles volt és boldogság csillant az íriszeimben. Idióta tett volt, de így próbáltam leplezni a zavaromat. Gyerekes. Tudom.

■ ■  credit



You came into my life like a hurricane Never knew you were coming but you're here just the same You took me by surprise when you found my open door And then you blew right out of town and left me wantin' more Oh hurricane I believe you're coming back again
Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
198
● ● Reag szám :
179
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
scarlett simoneit


Témanyitás ✥ Re: JP mûterme ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9

Ajánlott tartalom
✥ ✥

JP mûterme
Second Chance frpg
9 / 9 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-