JP mûterme - Page 11
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 8:42 pm ✥
✥ Yesterday at 7:44 pm ✥
✥ Yesterday at 6:10 pm ✥
✥ Yesterday at 6:03 pm ✥
✥ Kedd Nov. 13, 2018 8:28 pm ✥


Témanyitás ✥ JP mûterme •• Szomb. Márc. 24, 2018 7:00 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11

First topic message reminder :

Forrás: google


Forrás: google


Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: JP mûterme •• Vas. Nov. 04, 2018 3:49 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11

Athena && JP

"Most, per pillanat, nincs is.", született meg a gondolataimban a válasz, ám szerencsére még idejében a nyelvemre haraptam ahhoz, hogy gondolatok is maradhassanak. Legalábbis jelen helyzetben így láttam, talán a túlzott aggodalmaskodása meg anyáskodása miatt, amennyire segíteni akart, én olyan hevesen próbáltam ellenezni. Sajnos - vagy szerencsére - hiába.
- Honnan a fenéből kéne tudnom? Lehet, hogy boldog lennék, lehet, hogy pokol lenne minden egyes nap. Egy újabb "mi lenne ha" téma, amit kár is boncolgatni. - mondjuk nehezen tudtam elképzelni, hogy tényleg boldog lettem volna ha úgy alakul az életem, inkább tanultam volna meg elviselni idővel, ahogy magamat ismerem, de minek is kattogok ilyeneken, amikor az a hajó már úgy is elúszott? És igen, nagy a kísértés, hogy tényleg eleget tegyek Athena szavainak és lecsapjak egy újabb üvegre, de a hideg víz már segített annyira kitisztítani a fejemet, hogy érzékeljem, már így is rohadtul pipa. Ha megtenném, szerintem tényleg hozzám se szólna többet.
- Megbocsájtva. - vágom oda flegmán, holott nagyon is tisztában vagyok vele, hogy sajnos most neki van igaza, de az a fránya férfi büszkeség, inkább harapnék a nyelvembe, minthogy ezt beismerjem, kézenfekvő megoldás hát a tématerelés, még ha ezzel csak tovább is rontok a helyzeten.
Persze aztán akármilyen nagy is a kísértés, nem egy újabb palack mellett kötök ki, hanem Athena kezébe kapaszkodva totyogok be a házba, ha a bódultság nem is nagyon akar tovább foszlani, de az adrenalin azért már jóval alább hagyott az ereimben ahhoz, hogy kevésbé reagáljak agresszívan minden egyes szavára. Maradnak hát a bólogatások meg a fejrázás, ahogy az utóbbi kérdésére is, amit vagy érzékelt, vagy nem...
Ahogy magamra hagyott a lépcső aljánál, vettem a lapot, és inkább felvonszoltam magam az ágyamig, hogy átadjam a terepet a májamnak az alkohollal szembeni küzdelemben, míg én megpróbáltam aludni, több-kevesebb sikerrel. Nem igazán érzékeltem semmit abból, hogy Athena hányszor nézett rám az éjszaka folyamán, még csak azt sem nagyon vettem észre, hogy varázslatos módon mindig újra megtelt vízzel a poharam. Csak reggel, amikor már jóval tisztább fejjel, és erős fejfájással küzdve ébredeztem...
- Nem kellett volna ilyesmivel fáradnod, de ha már így alakult, akkor köszönöm. - feleltem óvatosan, miközben megpróbáltam a halántékomat dörzsölgetni, hátha az segít azon a fránya, lüktető érzésen, de sajnos sokat nem használt.
- Már mész is...? Athena, várj már egy... - kezdtem volna bele meglepetten, de úgy tűnik, hiába, mert nem hatotta meg különösebben, abból kiindulva, hogy hogy kiviharzott a szobából, le a lépcsőn. Utána siettem volna, ha épp nem lettem volna ilyen másnapos, így viszont csak visszadőltem az ágyamra, legalább amíg alább hagy a fejfájás. Ki gondolta volna, hogy olyan hamar sikerül ismét visszaaludnom?
A következő napom is hasonlóan telt - a nagy részét átaludva, néha-néha megmostam az arcom, vagy épp kimentem a teraszra levegőzni egyet, ettem egy keveset, pakolásztam egy sort a műtermemben,  próbáltam összerakni a képet, keresgélve a hiányzó darabokat, vagy épp Athena körül keringtek a gondolataim.  Fel akartam hívni, beszélni akartam vele, látni, bocsánatot kérni, de nem tudtam, hogy mégis hogyan kéne, vagy lenne jó a történtek után a szeme elé kerülni. Sejtem, ez is tipikusan olyan eset, ahol minél tovább húzod az időt, annál rosszabb, de az sem épp nyerő, ha csak úgy beállítok hozzá és ismét csak veszekedés lesz belőle.

>> folytatás


■ ■   nyelves  ■credit



You came into my life like a hurricane Never knew you were coming but you're here just the same You took me by surprise when you found my open door And then you blew right out of town and left me wantin' more Oh hurricane I believe you're coming back again
avatar
● ● Posztok száma :
164
● ● Reag szám :
153
● ● Keresem :
engem kerestek
● ● karakter arca :
Joel Kinnaman


Témanyitás ✥ Re: JP mûterme •• Vas. Nov. 04, 2018 9:17 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11

avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: JP mûterme ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11

Ajánlott tartalom

JP mûterme
Second Chance frpg
11 / 11 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-