Kutyabarát rész
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 12:29 pm ✥
✥ Today at 12:11 pm ✥
✥ Yesterday at 10:46 pm ✥
✥ Yesterday at 10:46 pm ✥


Témanyitás ✥ Kutyabarát rész •• Hétf. Márc. 26, 2018 6:19 pm

****

Tilos a Dohányzás!
avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Kutyabarát rész •• Kedd Márc. 27, 2018 7:58 pm


Seb && Mae

Az életünk végre visszaállt a normális kerékvágásba, amióta Maelys hazajött nincs olyan nap, hogy ne adnék hálát a sorsnak, hogy  végre mellettem van. Igyekszem minden nap lehetőségeimhez mérten a kedvében járni, úgy alakítani a programomat, hogy minél több időt töltsünk együtt. Örülök, hogy végre visszaállt a béke a családi életünkbe, hogy újra mosolyogni látom őt, hogy boldog miattam. Boldoggá tesz, hogy mellettem vannak, hogy nap mint nap magamhoz ölelhetem, elmondhatom neki, hogy mennyire szeretem, érezhetem mocorogni a kisfiam. Az elmúlt időszakban úgy éreztem, hogy én vagyok a legboldogabb férfi a világon, mellettem van a nő akit az életemnél is jobban szeretek és soha többé nem engedem el őket magam mellől. Hosszú napok óta tervezem ezt a mai napot, azt akarom, hogy minden tökéletes legyen, hogy ha van rá mód egyszer belém szeressen és azt szeretném, ha ma különlegesnek érezné magát. A mai nap az évfordulónk ötödik évének napja. Öt évvel ezelőtt már tudtam, hogy nem menekülhetek tőle, tudtam, hogy megveszek egyetlen pillantásáért, hogy nem vagyok egész ember jelenléte nélkül. Öt év olyan hosszú időnek tűnik, más kapcsolatok ellaposodnak, kihal a szerelem, mi azonban azóta is töretlenül szeretjük egymást és mostanra már abban is biztos vagyok, hogy nincs olyan égi vagy földi hatalom ami engem képes lenne elválasztani szeretett feleségemtől.
Próbáltam mindent a lehető legtökéletesebbre szervezni a mai estére úgy, hogy lehetőleg ő ebből semmit ne vegyen észre. Kihasználtam minden alkalmat amikor egyedül maradtam és tökéletesítettem a tervem ma estére. Nem volt könnyű mindent a háta mögött csinálni, hiszen kíváncsisága határtalan és olyan nehezemre esett füllenteni neki, de a jó ügy érdekében kénytelen voltam rá, azt akarom, hogy ha eljön az ideje felhőtlen legyen a meglepetés számára. Már legalább két órája álldogálok az utca végén ahonnan rálátás nyílik az otthonunkra, én láthatom a házat, de onnan kilépve ő biztosan nem vesz észre, miközben arra várok, hogy elhagyja a házat. Azt mondtam neki, hogy edzésre megyek, és az utolsó korty narancslevet megittam mielőtt elmentem, hogy biztosan elhagyja a házat legalább a boltig. Türelmem végtelen, de az idő sürget, mert szeretném, ha mindenhová időben odaérnénk. Szerencsére nemsokára megpillantom a házból kilépő alakját és amint eltűnik az utca végén már rohanok is a lakásba, meg sem állok az emeletig, ahol egy vörös szalaggal átkötött ajándékdoboz helyezek az ágyra, benne pedig a meglepetés első része egy rózsaszínes – azt hiszem legalábbis ez a szín – ruha lapul, és egy kézzel írott apró levél neki címezve
Egérkém,
Ugye, nem gondoltad rólam, hogy megfeledkeztem az évfordulónkról? Az ajándékod első darabkája ez a ruha, remélem tetszik és méltó arra, hogy ma este ezt viseld. Ennyi időt még soha nem töltöttem női ruhaüzletben, hidd el nekem. Alig várom lássalak benne!
A taxi, pontban hétkor itt lesz a ház előtt és elhoz téged a találkozónk helyére, ott fogok várni rád! Szeretlek, Macikád.

Még egy utolsó pillantást vetek a dobozra, majd gyors lépésekkel hagyom magam mögött a lakást, mielőtt életem szerelme hazaérne. A következő úti célom a kisállat kereskedés, ahol a legújabb családtagunk csak arra vár, hogy végre hazajöhessen velünk. Megigazítom a kék masnit a nyakörve körül, majd figyelmen kívül hagyva rejtem el a doboz alján. Olyan régóta vágyik már egy kiskutyára, úgy érzem eljött végre az ideje, hogy megkapja. Úgy izgulok, mint egy kisgyerek, olyan nagyon szeretném, hogy minden tökéletesen menjen, hogy kifejezhessem neki és megmutathassam mennyire szeretem őket és hátralévő életemben senki mást nem akarok, csak őt. Az étteremben már hetekkel ezelőtt megcsináltam a foglalást, pontosan tudom, hogy nem lehet az utolsó pillanatra hagyni, mert nagyon hamar betelnek a helyek. Az étterem egyik hátsó termében kaptunk asztalt, ide kiskutyát is be lehet hozni, tehát biztosan senkit nem fog zavarni ha esetleg elvakkantja magát. Kezemben a dobozzal és egy hatalmas csokor vörös rózsával lépek az asztalunkhoz, a pincérlány készséggel hoz egy vázát a virágnak, mosolyogva köszönöm meg a szívességet. A fekete családtagot a dobozzal együtt az asztal mellé helyezem, majd leülök az egyik székre. Az órámra pillantok, ha minden igaz nemsokára itt kell lennie. Gyorsan pötyögök még egy üzenetet neki, az asztalunk pontosan helyével és izgatottan várom, hogy végre megjelenjen. Belekortyolok a vörösborba. Azóta nem ittam alkoholt, hogy kibékültünk, de ez most egy különleges alkalom, egy pohár ital belefér. Ahogy megpillantom azonnal talpra ugrom, kezembe veszem a virágot és fülig érő mosollyal figyelem csodálatos szerelmem ahogy felém lépked. Nála gyönyörűbb nő nem létezik ezen a világon.
- Egérkém. Csodálatosan szép vagy. Eszméletlenül gyönyörű. vonom őt karjaimba és csókkal hintem ajkait.
- Boldog évfordulót neked! nyújtom át a csokrot neki, majd kihúzom a széket, hogy helyet foglalhasson rajta.
■ ■ ■ ■. love ■ ■credit


A hozzászólást Sebastien Ellwode összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 06, 2018 9:22 am-kor.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kutyabarát rész •• Csüt. Márc. 29, 2018 6:47 pm


Seb && Mae

Ha azt mondanám, hogy pontosan tudtam milyen nap van, akkor nem is hazudhattam volna nagyobbat. Teljesen kiment a fejemből, hogy ma évfordulót ünneplünk, pedig a nők elméletben erre mindig emlékeznek. Én valahogy most ez alól kivétel voltam. Talán az elmúlt események hatásának köszönhető. Az egy hónapos különélés, az, amilyen formában Seb-re találtam először, amikor újra betettem ide a lábamat. Aztán a testvérem titkai. Mind-mind olyan volt, ami sokkal inkább elterelte a gondolataimat, mint talán kellene és akkor vegyünk hozzá azt is, hogy a következő generáció bokszmestere növekedett a szívem alatt.  Olykor egészen békés volt, máskor meg olyan lehetett, mint az apja, amikor ringbe szál. Kész csoda, hogy szerintem még van vesém és még nem is „lyukadt ki” a pocakom ennyire rugdosástól és ütögetéstől, amit művelt a Pocaklakó. De inkább legyen eleven és tudjuk, hogy minden rendben van, mintsem gond legyen. Amikor pedig érezte az édesapját, akkor pedig még elevenebb lett, mint egyébként lenni szokott. Ő így fejezte ki azt, hogy mennyire is örül.
De visszatérve a dobozkára, meglepetten nyitottam ki, ahogyan a hozzátartozó levelet is hasonló megilletettséggel kezdtem el olvasni, amikor is nyilvánvaló vált, hogy valamit nagyon elfelejtettem. S ha sietve is szerettem volna javítani a helyzeten, akkor se lett volna időm, hiszen nem időben vettem észre az egész dolgot. Hogy lehettem most ennyire feledékeny? Annyira nem vall rám… Csak remélni tudtam, hogy nem ebből lesz az újabb veszekedés. Ruhán óvatosan simítottam végig, miközben a levelet végül félre raktam, hogy megnézhessem magamnak azt, amit választott nekem. Gyönyörűen festett és ahogyan belebújtam, mintha rám öntötték volna. Cipők közül nem volt könnyű választani, de végül magassarkú mellett döntöttem, egy laposat meg a táskámba süllyesztettem el, hiszen ilyen állapotban csöppet se könnyű rohangálni ekkora sarkakon. Hajam könnyedén omlott a vállamra, hiszen csak kicsit tűztem el az arcomból, majd pedig a taxi érkezését követően bele is bújtam a kabátomba, hiszen sikerült időre elkészülnöm az egészen natúr sminkemmel.
Idegesen léptem be az étterembe, hiszen nagyon izgultam több ok miatt is. A pincér viszont nagyon is segítőkész volt, amikor megmondtam, hogy kit keresek és merre is van az asztal. Persze, hogy megmutattam az sms-t, mert még soha nem jártam itt, a városban se nagyon, amióta babát várok, de nem tehettem mást, ha meg akartam óvni a csemeténket. Lassú léptekkel követtem a férfit a megfelelő irányba, amikor is megláttam a férjemet.
- Szeretlek. – suttogok csak hirtelen ennyit az ajkaira csókot illetően, hiszen leolvasható könnyedén az arcomról, hogy megszeppentem és még mindig nem nagyon tudom felfogni ezt az egész dolgot. Elveszem tőle a rózsát, mire kap egy újabb csókot, majd a rózsák illata könnyedén kerít hatalmába, ahogyan megszimatolom őket.
- Gyönyörűek és neked is. – nyelek nagyot, ahogyan a virágokat visszarakom a vázába. Idegesen harapok az ajkamba, ahogyan helyet foglalok.
- Seb, én sajnálom… - kezdek bele, ami az elmúlt időszakot tekintve nem éppen a legjobb kezdés, azt hiszem, így ha a keze az asztalon pihent, akkor megfogom. – De nekem totálisan kiment az évforduló. Annyi mindent történt mostanában és talán az anyaság is elvette az eszemet. Én… én nem készültem semmivel se. – sütöm le szomorúan az arcomat, hiszen remek feleség lehetek, aki még erre is képtelen. Igaz, nem a házasságunk évfordulója volt, de számunkra fontos dátum volt, de most ezt is sikerült elbénáznom. Még ennyi év után is… - Borzalmas vagyok és nincs mentségem se, de sajnálom és szeretlek. – emelem rá óvatosan a pillantásomat, hiszen ez az igazság.

■ ■ ■ ■. love ■ ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kutyabarát rész •• Pént. Ápr. 06, 2018 10:05 am


Seb && Mae

Izgulok, hiszen azt szeretném, hogy minden tökéletes legyen, tavaly az utolsó pillanatban jutott eszembe az évfordulónk, így csak egy csokor virágot és egy sebtében kiválasztott nyakláncot kapott tőlem, idén viszont azt akarom, hogy felejthetetlen legyen és olyan tökéletes, mint amilyen Ő számomra. Sok mindent átéltünk együtt az elmúlt évek alatt, jót és rosszat egyaránt, veszekedtünk, sírtunk, de mindig visszataláltunk egymáshoz és szerintem ez a legfontosabb. Emlékszem, amikor legelőször megpillantottam, szívem szinte azonnal megdobbant a mellkasomban, az első mosolyától éreztem, hogy elvesztem és Ő az egyetlen aki kiszabadíthat. Próbáltam küzdeni, hiszen nemrég voltam túl az exem félrelépésén, de a szívemnek nem tudtam parancsolni, szerelembe estem és azóta is töretlenül szeretem őt életem minden másodpercében. Tudom, nagyon sok hibát elkövettem már életem során, de ezt a napot mos szeretném tökéletessé varázsolni. Éreztetni akarom Mae-vel, hogy mennyire szeretem, milyen sokat jelent nekem, és, hogy milyen boldoggá tesz az, hogy ő a feleségem és születendő kisfiam édesanyja. Senki mással nem akarok lenni csak vele, velük. Idegesen pillantok a karórámra, bármelyik pillanatban itt kell lennie. Belekortyolok a pohárban csillogó vörös borba, majd a bejárat felé pillantok, ahol azonnal meglátom szerelmem a tömegben. Olyan gyönyörű, törékeny, kecses, a ruha amit választottam csodálatosan áll neki. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy ő a legszebb mindenki között. Magamhoz ölelem szerelmem, belélegzem parfümjének ismerős illatát, úgy vonom magamhoz, mintha ez lenne az utolsó pillanat, hogy karjaimban tarthatom. Látom arcvonásain, szemének csillogásában, hogy valami gond, hogy valami bántja. Talán túl messzire mentem a szervezkedésben? Vagy nem tetszik neki a ruha? Vagy ne adj Isten a babával van valami? Kérdő pillantásokkal nézek végig rajta, tenyerem hirtelen izzadni kezd, a sajnálom-mal kezdődő mondatok soha nem vezetnek jó végkifejlethez. Kissé feszülten ülök le a székemre, összekulcsolódnak ujjaink az asztal tetején, ahogy beszél azonban a megkönnyebbülés hulláma söpör végig rajtam. Azt hittem, hogy valami nagy baj van, nem tudom elrejteni az arcomra kiült széles mosolyt.
- Életem. Nem kell bocsánatot kérned, semmi gond. Nekem már a legnagyobb ajándékot ideadtad amikor igent mondtál nekem. Arról nem is beszélve, hogy az ifjú Ellwode ott növekszik a pocakodban, szóval előnyben vagy. felemelem az asztalon pihenő kezét és puszit hintek kézfejére.
- Mindennél jobban szeretlek, ne érezd magad egy pillanatra se rosszul, rendben? Élvezzük ezt a napot. Csakis rólunk szól. A pincér mosolyogva lép az asztalunkhoz, hogy a kezünkbe adja az étlapot, majd sarkon is fordul, hogy a következő vendégeket az asztalukhoz kísérhesse. Kinyitom a vékony, bőrborításos könyvecskét és belelapozok.
- Mielőtt rendelnénk szeretnék néhány szót mondani még neked.   mosolygok rá kedvesemre.
- Öt évvel ezelőtt amikor megismertelek, azonnal beléd szerettem. Nem ismerek nálad csodálatosabb nőt, és örülök, hogy a társam vagy, a feleségem, életem szerelme és gyermekem édesanyja. Tudom, hogy néha nehéz mellettem az élet, sok hibát követtem már el, és biztosan még mg fogok botlani néhányszor, de szeretlek. Amíg tudom, hogy mellettem vagy, hogy este mikor hazaérek te vagy az első akit megpillantok, reggel amikor felkelek csókkal ébreszthetlek, addig boldog ember vagyok. Köszönöm, hogy ilyen hosszú idő óta mellettem vagy és szeretsz. Ti vagytok nekem a legfontosabb az egész világon. tartok egy lélegzetvételnyi szünetet. - Tudom, az esküvőnk nem olyan volt amilyent megálmodtál magadnak, ezért szeretném megkérdezni, hogy hajlandó lennél újra esküt tenni nekem? Semmi felhajtás, csak te én, és az öcséd. Egy kis kápolnában, vagy valahol a szabadban egy tóparton. Lennél újra a feleségem?

■ ■ ■ ■. love ■ ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kutyabarát rész •• Pént. Ápr. 06, 2018 10:58 am


Seb && Mae

Kicsit izgultam, na jó nagyon izgultam az egész dolog miatt. Nem tudtam, hogy mire számíthatok és ha azt vesszük, hogy amennyire eleve csodás ez a város és mennyire nem láttam még semmit se belőle, így szinte minden az újdonság erejével volt képes szolgálni. Pedig emlékszem, hogy mennyire terveztem azt, hogy majd miként fedezem fel a várost, mennyire sikeres táncos lesz itt még inkább belőlem, erre az élet közbeszólt tökéletesen és négy fal közé zárt. Nem tudom még mindig, hogy éltem túl. Nem annyira fényesen, de azért túléltem, pedig túlzottan is szenvedés volt sokszor számomra az, hogy szinte semmit se csinálhatok, hogy alig mozoghatok, mert még az ágyat se nagyon hagyhattam el, ha nem akartam, hogy az első gyermekemnek bármi baja essen. Megérte az áldozatot? Azt hiszem, hogy igen, hiszen olykor még mindig kételkedek bennem, ami az anyaságot illeti. Sokan mit meg nem adnának érte, én pedig tartok attól, hogy netán örökre elvesztettem azt, amiért gyerekként küzdöttem, mert már sose lesz helyem igazán a nagyok között. Anyuka lettem és nekik mindig a gyerek az első, nem járhatom már be a világot, de aztán mindig rájövök arra, hogy többet nem is kívánhatnék. Itt van a testvérem, aki boldog a családjával, megkapta azt, amit érdemel. S itt van nekem a férjem is, aki olykor pontosan annyira csökönyös, mint amennyire én, de nála jobb és szeretőbb férjet nem is kívánhatnék a sorstól. Aztán pedig elegendő egy rúgás a pocaklakótól, hogy még biztosabbra vegyem azt is, hogy ő mennyire szeret itt lenni. Érzem, hiszen mégis csak a szívem alatt növekszik. Tudom, hogy boldog. Főleg azóta, hogy apuci újra velünk van. S ilyenkor mindig ráébredek, hogy semmiért se cserélném el őket, még a táncért se, mert ők az én igazi csodáim.
- Ha már itt tartunk, akkor nem gondolod, hogy ideje lenne nevet is választunk neki? Így még a keresztapja se tud neki nevet adni, hogy mi illene neki másodiknévnek. – mosolyodtam el, miközben végig simítottam a szabadkezemmel a pocakomon. A kisfiúunk pedig újra bokszolni kezdett. – Azt hiszem, hogy ő is egyetért velem, hogy ideje lenne döntenünk. – kicsit még el is kuncogtam magam, miközben a férjemet néztem. Még kész szerencse, hogy egészen félreeső részen ülünk, mert ha így folytatja, akkor lepipálom még a vörösrózsákat is, ami az arcomat illeti.
Ahogyan pedig egyre inkább belendült, úgy kezdett tényleg egyre jobban a pír megjelenni orcámon. Zavaromban még az ajkamat is harapdosni kezdtem, mert nem számítottam ilyen vallomásra. Hirtelen megszólalni se tudtam, mintha a szavak a torkomon akadtak volna, majd sietve töröltem le egy könnycseppet a szemem sarkából, mielőtt még a mélybe zuhanhatott volna. Természetesen csak a meghatottság miatt jelent meg, ez pedig könnyedén lerít az arcomról, a pillantásomból is kiolvasható volt.
- Ha így folytatod, akkor lassan elvegyülhetek a rózsák között. – megköszörültem a torkomat, majd a hajamat a fülem mögé simítottam. – Igen, leszek, de nem most. Ha már újra esküvőt tartunk, akkor szeretném, ha várnánk vele kicsit. Ha nem úgy festenék, mint egy hordó és akkor talán a Pocaklakó is részese lehetne egy gyönyörű fogadásnak. – mondom neki mosolyogva, hiszen tetszik az ötlet, nagyon is, de talán érthető a kérésem is, hiszen nem mozgok már olyan könnyedén, mint a filmek állítják olykor, hogy ekkora pocakkal mennyire könnyű az élet. – Szeretlek és bármikor igent mondanék, de nem lenne csodálatos, ha ő hozná nekünk a gyűrűt, amikor megújítjuk az eskünket? – pillantok rá kérdőn, hogy mit is gondol, miközben az étlap ott hever előttem. – Szeretlek és bármikor hozzád és bárhol, de ha választhatok, akkor így szeretném, persze csak akkor, ha neked nincs ellenedre. – tettem még hozzá kíváncsian, hogy ő mit gondol. Szerintem gyönyörű esküvő lehetne. Akár Samu családját is meghívhatnánk rá, ha már a miénk nem tud részese lenni, vagy legalább Seb szüleit. Örülnék, ha anya is ott lenne, de kicsi az esély rá.
- Gyönyörű ez a hely egyébként és annyira nem is… - harapom el a szót, miközben az étlapra nézek, de megállni már nem tudnám, hogy ne egyek valamit. Ahhoz túlzottan könnyedén leszek mindig édes és képes vagyok egésznap rágcsálni valamit. – Köszönöm. – mondok még ennyit, miközben rápillantok az étlap mögül, hiszen régóta szerettem volna mér kimozdulni és most úgy teljesítette eddig ezt a kívánságomat, ahogyan nem is kívánhattam volna.

■ ■ ■ ■. love ■ ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kutyabarát rész •• Kedd Ápr. 17, 2018 7:15 pm


Seb && Mae

Úgy érzem magam, mint amikor legelőször hívtam randizni Maelyst, akkor is körülbelül ugyanannyira izgultam, kint most. Pedig azóta hosszú évek teltek el, és sok mindenen mentünk keresztül, sok mindent megéltünk együtt, mégis újra meg újra taknyos kölyöknek érzem magam mellette. Természetesen a jó értelembe véve, Mae az a nő az életemben, aki képes kihozni belőlem a kisfiút, a rajongót, a szerelmes tinédzsert. Ugyanakkor mellette lettem igazán férfi, lovagias, figyelmes, és igen, miatta növekedett a türelmem is, miatta lettem férj, és leszek apa. Ő az aki mindent testesít amire szükségem van, egyetlen személyben. Mosolyogva figyelem életem szerelmét, egyszerűen tökéletes, ez a ruha olyan, mintha neki lett volna tervezve. Sok nő retteg attól, hogy a terhesség alatt nem néznek ki vonzónak, hogy a férfiak már csak az anyát látják rajtuk, de az én feleségem még most olyan gyönyörű, mint a pocak előtt, most is imádom, szeretem, és ha nem lennék annyira óvatos és nem féltem őket, akkor minden nap leteperném, mert ahogy rápillantok, megállíthatatlanul akarom őt.
- Persze, már van is egy csomó név ötletem. Itt az ideje nem csak babának vagy fiamnak szólítani. mosolygok rá kedvesemre ismét. Már egy ideje kavarognak különböző nevek a fejemben, de eddig még nem volt olyan alkalom amikor szóba hozhattam volna, és igazából azt vártam, hogy hátha Maelys mondd majd néhány nevet, amiből kiválaszthatjuk a legmegfelelőbbet a trónörökösünknek. - Tom, Gareth, Chad, Drake, Joseph, Matthew, Anthony, Scott, Patrick, esetleg az Aaron? sorolom fel az általam kedvelt neveket, talán túl gyorsan is ahhoz, hogy követni tudja. - Vagy esetleg a Paul? Sameul szeretné addni a második nevét igaz? volt már róla szó, hogy ő adja a gyerek második nevét, és én ezt egy cseppet sem bánom, Samu a család része és soha nem fosztanám meg a gyerekem tőle.
Minden egyes elhangzott szavam komolyan gondolom, bármikor képes lennék arra, hogy újra feleségül vegyem őt, hiszen szeretem és biztosan tudom, hogy senki mással nem tudom elképzelni az életem csak vele. Most is, és majd hetven évesen is, amikor egymás ráncos kezét fogva ülünk a kertünkben és mosolyogva nézzük ahogy az unokáink játszanak. Öregen, ráncosan, egy-egy csésze teát kortyolgatva felidézhetjük majd mindazt ami velünk történt, együtt nevethetünk a fiatalságunkon és büszkeségtől csillogó szemekkel tekinthetünk majd vissza a múltba.
- Rendben. Legyen őgy ahogy szeretnél. Bár te így is gyönyörű vagy, de akkor várjunk még. A kis lurkó is legyen tanúja annak, hogy a szülei mennyire szeretik egymást. megragadom a kezét és a számhoz emelem, hogy kézfejére puszit nyomhassak. Tekintetemmel az étlapot böngészem, a kacsasült narancsos mártással egészen meghozta az étvágyam. Még mielőtt bármit is mondhattam volna, a kis mopszi az ajándék dobozban nyöszörögni kezd. Széles mosoly terül szét az arcomon.
- Vacsora után szerettelek volna meglepni, de... hajolok le az asztal mellé, hogy az ölembe vegyem a dobozt. - Neked is nevet kell keresni majd. nyújtom át a dobozt kedvesemnek. -neki. izgatottan figyelem, hogy hogyan fog reagálni a nem várt meglepetésre. Beszéltünk már arról, hogy szeretne egy házi kedvencet és azt hiszem, most itt van az ideje annak, hogy a családunk bővüljön a fekete mopssz-szal. Nagyon remélem, hogy örülni fog neki, bár a kutyus tekintetét ismerve, nagy a gyanúm arra, hogy ma éjszaka hárman alszunk majd az ágyban.

■ ■ ■ ■. love ■ ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kutyabarát rész •• Szer. Ápr. 18, 2018 7:56 pm


Seb && Mae

- Ezek szerint mindenképpen angol nevet szeretnél neki. – mosolyodom el, hiszen az ötletei alapján eléggé nyilvánvaló dolog. Tudom, hogy onnan származunk, ott éltünk sokáig, de én eljátszottam titkon azon, hogy milyen lenne, ha ő legalább francia nevet kapna valamennyire, hiszen mégis csak ebben a városban ragadtunk és úgy néz ki, hogy ez is lesz véglegesen az otthonunk, vagy legalább hosszú ideig biztosan. – Drake és Joseph tetszik. – szólaltam meg kisebb habozást követően, hiszen kellett kis idő nekem is mire az összes hallott nevet végiggondoltam. Az újabb kérdésre először csak bólintottam egyet. – Igen, azt beszéltük régebben, hogy majd ő adhatja a nevet. Meggondoltad magad? – pillantottam kérdőn a férjemre, mert szerintem olykor a férfiaknak is lehet még egy nevük. Legfeljebb ők is dönthetnek, hogy melyiket is szeretnék inkább használni. Közben pedig továbbra is eljátszadoztam a hallott nevekkel, de még mindig úgy gondoltam, hogy az a kettő a legjobb. – Te melyiket választanád inkább? – ha már belekezdtünk, akkor addig ne is tereljük a témát, míg el nem döntöttük véglegesen a nevet. Remélhetőleg a szülőszobában se fogjuk meggondolni magunkat. Hallottam már ilyen történeteket is, hogy döntöttek a nevet illetően és végül teljesen más lett. Nem, nem a baba neme miatt, mert másabb lett, mint amit vártak.
- Köszönöm. – pillantottam rá hálásan, amikor elfogadta a döntésemet, hogy inkább majd a baba születését követően ejtsük meg. Tudom, hogy csak bizonyoslakodalmakat szoktak megtartani és annak keretein belül tesznek újra fogadalmat a párok, de úgy érzem, hogy nekünk se árthat. Amennyi viharon már túllendültünk… Nos, szerintem hálát adhatunk a sorsnak, hogy most itt ülünk és együtt várjuk a kisfiunk érkezését. Puszijára elmosolyodtam, de nem sokkal később fura neszre lettem figyelmes. Kicsit még körbe is pillantottam, mert hamarabb hittem volna azt, hogy másoktól jön, mintsem ettől az asztalhoz és mellé még az is átsuhant az agyamon, hogy netán csak képzeltem az egészet.
- Meglepni? Így is megleptél ezzel a sok szép rózsával, meg a vacsorával. – és kicsit még inkább elszégyelltem magam, hogy teljesen elfelejtettem az alkalmat. Reméltem, hogy most már sikerül újra kapnom magam és többé nem felejtek el már semmi fontosat se. – Nevet? – néztem rá értetlenkedve, majd kicsit fel kellett állnom, ahogyan a doboz az asztalra került. Esélytelen lett volna az ölembe tenni. Ekkora hassal az már nem megy. Amikor viszont megláttam a kutyust meglapulni a doboztam, akkor egy kisebb sikoly szaladt ki a torkomon. Igen, pontosan olyan örömteli, mint általában a neten keringő videóknál szokott lenni. – Seb? Ez komoly? Őőő az enyém? – kérdeztem meg kicsit szipogva, ahogyan kivettem a dobozból a megszeppent új családtagunkat, majd a férjemre pillantottam. – Miénk? Ez tényleg a valóság? – alig akartam még mindig elhinni, ahogyan leültem a székre fekete kisgombóccal, hiszen még arra is emlékezett, hogy melyiket néztem ki, hogy mi volt a fajta és a színe. – Köszönöm-köszönöm, életem. – habogtam meghatottan. Letöröltem a boldogságtól megjelent könnyeimet, majd magamhoz öleltem óvatosan. Alig akartam elhinni, hogy tényleg kaptam tőle egy kutyát. Azt hiszem, hogy a világ legszerencsésebb nője vagyok, mert még akkor is figyel, ha azt hiszem, hogy nem teszi.


■ ■ ■ ■. love ■ ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kutyabarát rész •• Hétf. Ápr. 30, 2018 5:12 pm


Seb && Mae

- Miért? Te Francia nevet szeretnél? kikerekedett szemekkel bámulok kedvesemre. Őszintén meg sem fordult a fejemben, hogy a gyereknek ne angol neve legyen, angol vagyok és bár itt élek nem szeretném, hogy a gyerekem majd ne ismerje az angol hagyományokat, szokásokat, hogy teljesen elfranciásodjon. Önzőség ez a részemről?
- Ha szeretnéd választhatunk neki francia nevet... nem akarok annyira önző lenni, hogy csak a saját akaratomat érvényesítsem, talán túlságosan berögződött nálam ez a büszke angol mentalitás, lehet, hogy most van itt az ideje változtatni és ha Mae francia nevet szeretne a babának nem zárkózom el az ötlet elől. Amióta itt élünk ebben a gyönyörű városban az életünk fenekestül felfordult, egymásra találtunk, családot alapítottunk, elveszítettük egymást és önmagunkat, aztán újra megtaláltuk az egymáshoz vezető utat. Ha összességében tekintik vissza az elmúlt hónapokra bátran kijelenthetem, hogy boldog vagyok, megvan mindenem amire szükségem van, minden amire egy igazi férfi vágyhat és nem is kérnék többet az élettől. Szeretem a feleségem, a kialakulóban lévő családunkat, minden hullámheggyel és völggyel együtt.
- Jaj nem dehogy, nem gondoltam meg magam és nem is fogom. Samu a családunk tagja és biztos vagyok benne, hogy a fiúnk imádni fogja őt. Amikor meg már elég nagy lesz, eldönti ő, hogy melyik nevét szeretné használni. azért mondjuk titkon remélem, hogy nem Romeo vagy Hannibal lesz a gyerekem második neve, de bízom Samuban és tudom, hogy olyan nevet választ majd, ami igazán illik a kicsinek.
- Hmmm....Drake Ellwode, Joseph Ellwode. Vagy Moreau-Ellwode? ízlelgetem a nevet hangosan. - Azt hiszem nekem a Joseph jobban tetszik. Te mit gondolsz? kortyolok bele a borba, miközben kedvesem arcvonásait fürkészem. Komolyan mondom, nem létezik nála gyönyörűbb nő, és a kismamaság is csodálatosan áll neki. A nap legnagyobb meglepetése egyenlőre még a dobozban lapul, alig várom, hogy Mae meglássa és láthassam a meghatottságtól könnyes szemeit és sziporkázó mosolyát. Már olyan nagyon régóta vágyik egy kiskutyára, most eljött az ideje, hogy ezt az álmát is valóra váltsam. A legutóbbi beszélgetésünknek hála azt is tudtam, hogy milyen ebre vágyik igazán így nem volt nehéz dolgom amikor megvásároltam. Szerettem volna várni a meglepetéssel a vacsora végéig, de minden bizonnyal családunk legújabb tagja megunt a dobozba lapítani, mert elvakkantotta magát. Nem hibáztathatom, én sem tudnék egész nap egy kis dobozban összebújva, szótlanul gubbasztani, csak mert valakinek én leszek a legnagyobb meglepetés.
- Nevet. Illik a család összes tagjának nevet adni nem? mosolygok rá pimaszul, miközben arra várok, hogy végre kibontsa az ajándékát. Talán egész nap erre a pillanatra vártam a legjobban, látni az arcát amikor a kis fekete csöppséget megpillantja. Most sajnálom, hogy nincs nálam egy fényképezőgép, az arcát meg kellene örökíteni, de a telefonomat nem fogom előkotorászni a kabátom zsebéből, inkább szinte pislantás nélkül nézem a szerelmem, mert az örömének egyetlen másodpercéről sem akarok lemaradni. Akaratom ellenére felnevetek ahogy sikkant egyet, majd örömkönnyektől fátyolos arccal öleli magához a kiskutyát.
- Bizony. Ő a tied. A mienk. Kislány. bólintok neki. - Ilyet szerettél volna igaz? bevallom sokáig gondolkodtam, hogy mennyire jó ötlet egy kis kedvenc vásárlása, de végül arra az elhatározásra jutottam, hogy csak jó lehet, ha van egy négylábú is a családban.
- De meg kell ígérned, hogy a kislány nem foglalja el a helyem az ágyban. cukkolom egy kicsit a feleségem nevetve. - Néhány dolgot még kell venni neki, mert nem volt mindenre időm. De az első oltását és egy chipet kapott. Gondoltam, hogy holnap majd elmegyünk és megvesszük ami még kelleni fog neki. Vagy az már túl késő? azt az aprócska, de igen lényeges dolgot elfelejtettem, hogy miből fog enni, de legfőképp mit.
- Mit fog enni? Úristen, ez teljesen kiment a fejemből... remélem azért a gyerekemet, majd nem felejtem el megetetni. Ebben a pillanatban lép oda hozzánk a pincér.
- Tudják már, hogy mit szeretnének fogyasztani? Nagyon édes kiskutya. pillant rá kedvesemre a pincérnő.
- Szerelmem tudod már, hogy mit ennél? Éhes vagy egyáltalán?

■ ■ ■ ■. love ■ ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kutyabarát rész •• Kedd Május 01, 2018 9:06 pm


Seb && Mae
- Megfordult a fejemben. – vallom be ajkamat harapdálva, mert eléggé beszédes maga a pillantása is, hogy erre nem számított. Lehet túl sok francia filmet nézek, vagy éppen könyvet olvasok. Na, meg az én nevem se mondható igazán angolnak és esélyesen okkal, hiszen anya francia volt részben.
- Nem, dehogy, vagy is egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, ha már itt élünk, de érthető, hogy te miért szeretnél angolt. Maradjunk meg az angolnál. – tettem hozzá végül mosollyal az arcomon, mert nem akarok ilyen kissemmiségen összekapni megint. Logikusabb az angol név. Egyébként is amilyen csapongó tudok mostanság lenni. Egyik pillanatban azt mondanám legyen francia, két nap múlva meg tuti inkább az angolt pártolnám. Ő legalább tud józanul gondolkodni, míg bennem túltengenek a hormonok.
- Igen, az biztos. Tényleg mostanság beszélgettetek? – pillantok medvémre kérdőn, hiszen most kórházban van a testvérem és azt is tudja Seb, hogy voltam is bent nála. – Megváltoztatta a nevét. Deschamps lett, mert kiderült, hogy okkal él azzal a családdal. A férfi a valódi apja, mi…mi csak féltestvérek vagyunk. – hadarva beszéltem, mert ezt még nem meséltem el neki, de ideje volt talán tudni. Nem mintha bármin változtatna, csak ne lepődjön meg ő is, ha netán nem találják azon a néven a testvéremet, amit mind a ketten ismertünk. Engem néztek már hülyének, hogy ha a nővére vagyok, akkor miért nem tudom a nevét. Kész szerencse, hogy nem vagyok szőke, így talán csak a hormonok számlájára írták.
- Joseph Ellwode tökéletesen hangzik. – tényleg jobban tetszik és nem kell az én nevemet is viselnie. Megelégszem azzal, ha apa nevét viseli, hiszen szerencsés lesz a fiunk, amiért ilyen édesapja van. Remek ember a férjem, mind a kettőnknek vannak hibái, de attól még szeretjük egymást és mindig egymásra találunk. Ahogyan a hibákat is képesek vagyunk megbocsájtani, azzal együtt elfogadni a másikat, vagy éppen változni is. Még néha talán úgyis, hogy nekünk fel se tűnik a változás. Csak egy pohár bort fogok ma inni, nem tartom helyesnek ebben az állapotban az alkoholt és amúgy se szoktam gyakran alkoholt fogyasztani. Meg amilyen nehezen indult az egész állapotosságom, érthetőbb is, hogy óvatosabb vagyok.
Nem értem ezt a neves dolgot, hiszen most választottunk a kicsinek is. De ahogyan kinyitom a dobozt még levegőt is elfelejtek venni. A szemeim kikerekednek és nem akarom elhinni azt, amit látok. Hirtelen szóhoz se tudok jutni. Ritka pillanat az, amikor a torkomon akadnak a szavak és az örömkönnyek már úton is vannak. – Igen. Köszönöm! – legszívesebben a nyakába ugranék, de egy asztal van közöttünk. A kis fekete gombóc pedig máris bújik hozzám, meg a pocakomhoz is.
- Nem ígérhetek semmit se, de egyébként is lesz majd másik trónkövetelő is. Az ágyunk pedig elég nagy mindenkinek, nem gondolod? – kérdezem meg sejtelmes mosollyal az arcomon. Majd újra a kiskutyát figyelem az ölemben. – Nem lesz gond abból, hogy az étterembe hoztuk? – kérdezem meg aggódva. – Mit szólnál Mira-hoz? – kérdezem meg a férjemet is, hiszen mind a kettőnk kutyája lesz. Ő is a mi kicsink lesz, még ha másképpen is, mint a hamarosan megszületendő gyermekünk.
- Én mindig éhes vagyok, ezt még nem tanultad meg? – kérdezem meg pimaszul, mert tényleg mostanság mindent össze tudok enni. – Szeretnék egy hagymakrémlevest, meg egy milánóit. Meg egy gyümölcslevet is. – utána pedig a férjemre néztem újfent, hogy ő is adja le a rendelését. Mielőtt viszont a pincér elment volna még sietve szólaltam meg. – Esetleg egy kisebb edényben vizet is kérhetnénk a kutyusnak? – reméltem, hogy nem most fognak kizavarni minket, mert kiderül, hogy mégse lehetett volna behozni.


■ ■ ■ ■. love ■ ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kutyabarát rész •• Kedd Május 08, 2018 4:13 pm


Seb && Mae

- Beszéld meg Samuval, és a második neve lehet francia. Nem bánom. Aztán ő eldönti, hogy melyiket szeretné használni. ezen nem áll szándékomban összeveszni a feleségemmel, én a magam részéről képes vagyok elfogadni mindkét verziót, úgy is, ha az angolhoz jobban húz a szívem. Hiába élek itt, a szívem mélyén angol maradok, és ugyanezt szeretném átadni majd a fiamnak is. Némán figyelem ahogy kedvesem a testvéréről mesél. Tudom, hogy mennyire szereti őt, és miközben hallgatom, szavai értelmet nyernek a fejemben és összeszorul a szívem. Biztos vagyok benne, hogy ez az egész eset most nagyon megviseli Maet. Bár biztos vagyok abban, hogy a kapcsolatuk nem fog változni, hiszen imádják egymást, de azért így egyszerre mégis sokkoló lehet ez az információ. Megfogom a kezét és ujjaimmal a kézfejét simogatom.
- Mostanában nem beszéltünk. Jobban van a baleset óta? érdeklődöm és őszintén érdekel a válasza. Kedvelem Samut, és még ha nem is beszélünk túlságosan sűrűn egymással, de bármikor számíthatna rám. Egérkémnek fontos, így nekem is az. - Sajnálom szívem. De ez a ti kapcsolatotokon nem változtat semmit. Testvérek vagytok és ez nem múlik el, csak azért, mert más a családneve. Ti össze tartoztok, ezt te is tudod és ő is tudja. Boldog ebben a családban? Örül, hogy megtalálta az igazi apját? biztos boldogabb, mint akkor amikor nem tudott semmit a biológiai apja kilétéről, apósomat pedig inkább nem illetem jelzőkkel, mert nem lenne túlságosan szép tőlem, és azt sem akarom, hogy Mae esetleg megharagudjon. A megjegyzésemet inkább visszanyelem és ráharapok a nyelvemre. Joseph Ellwode. Ízlelgetem gondolatban a kisfiam nevét. Még csak néhány hét, és a kezemben foghatom végre. Láthatom, ölelhetem, szerethetem. Vajon kire fog hasonlítani? Vajon milyen színű lesz a szeme, a haja, kinek a mosolyát örököli? Kérdések, amelyekre nemsokára választ kapok, és ha ebbe belegondolok egyre izgatottabb vagyok és alig várom, hogy a karjaimba fogjam. Öröm látni ahogy a feleségem és a legújabb családtagunk egymásra találnak. Ha voltak is bennem kételyek a kutyust illetően, így látva őket minden tovaszáll. Szeretem boldognak látni őt, szeretek örömet szerezni neki, és remélem, hogy erre életem során sokszor lesz még lehetőségem.
- Nem bánom. Osztozom az ágyon mindenkivel. felnevetek és szinte már látom magam előtt ahogy a baba születése után négyen fogunk az ágyban aludni. Joseph középen, a kiskutya pedig valahol a lábunk környékén, vagy esetleg a fejem tetején, attól függ mennyire lesz elkényezteve. Megcsóválom a fejem.
- Nem lesz gond. Az étteremnek ezen része kutyabarát. Mindenre gondoltam azért az túlzás, hogy mindenre, hiszen tápot és tálacskákat is elfelejtettem venni, de nagyobb vonalakban megpróbáltam minden részletre figyelni. - A Mira csodálatos név. Azt hiszem ez is eldőlt. remélem eszembe jut majd, hogy vegyek egy nyakörvet Mira névvel, hogy ha véletlenül elkószálna a kisasszony könnyen rátaláljunk. Rápillantok a pincérnőre.
- Egy hagymaleves nekem is jöhet, és kacsasült narancsos mártással. a nő serényen jegyzetel majd mosolyogva bólint és magunkra hagy. Rápillantok kedvesemre. Még most is ugyanolyan hévvel szeretem, mint amikor megismertem, temperamentuma, hangja, az illata, kedvessége, mosolya, szinte azonnal levett a lábamról. Azt hittem, hogy soha nem fogok újra szeretni az első menyasszonyom okozta csalódás miatt, de aztán beleszerettem az én örökké vidám, mosolygós és gondoskodó feleségembe. Nála jobb társat nem is kívánhatnék magamnak.
- Persze alig hogy válaszolok kérdésére a pincérnő máris megérkezik kezében a két tányér levessel. Kérek tőle egy kis vizet, és lehetőségükhöz mérten egy kis kaját is a kutyusnak, bólint, majd eltűnik, hogy néhány perc múlva vissza is érkezzen két tálkával és az asztal lába mellé helyezi őket.
- Jó étvágyat kedvesem. mosolygok rá szerelmemre és nekifogok kanalazni a levest, én a magam részéről farkas éhes vagyok. Nagyon finom, ízletes , az ízek szinte szétrobbannak a számban.
- Emlékszel arra a napra, amikor elmentünk piknikezni? Néhány hónapja voltunk együtt és még nagyon bizalmatlanok voltunk. Emlékszel, hogy mennyire összekaptunk? Amikor keresztül akartam menni a patakon, megcsúszott a lábam és belezuhogtam a hideg vízbe. Emlékszel? Én még most is látom magam előtt az arckifejezésed. Nem tudtad eldönteni, hogy kiabálj, sírj vagy kinevess. kuncogok ahogy eszembe jut az egyik régi, közös emlékünk.
■ ■ ■ ■. love ■ ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kutyabarát rész •• Vas. Május 13, 2018 12:26 pm


Seb && Mae
Sóhajtottam, de bólintáson kívül már nem feleltem semmit se. Nem hiszem, hogy sok fog függeni attól, hogy francia vagy nem francia nevet kap. Bölcsebb lett volna talán hallgatnom és akkor most ez elkerülhető lett volna. Majd megmondom a testvéremnek azt, hogy mit választottunk és akkor ő is tud dönteni a középsőnévvel kapcsolatban, de ott is fenntartom a vétójogát, mert akármilyen nevet én se fogok a gyerekemnek adni, hogy utána majd szívjon vele.
- Igen, sokkal jobban, de még rövid ideig biztosan az ágyat fogja nyomni. – örültem annak, hogy nem lett komolyabb baja, de mégis fájt, hogy ilyen helyzetben kellett megtudnom, hogy teljesen másabb már a neve. Hülyét csináltam magam a kórházban is, mert a testvérem nevét nem tudom. Eddig se volt azonos a nevünk, hiszen én nem viseltem apa nevét, míg ő megtette. Nem hibáztatom azért, mert inkább a valódi apja nevét viseli. Egyszerűen csak akkor is fájt, hogy így történt. – Tudom és nem is ez a gond, hanem az, hogy eddig várt azzal, hogy elmondja. S talán most se tette volna meg, ha nem másabb lett volna a neve és a recepciónál nem csinálok hülyét magamból. Képzelheted mennyire furán néztek rám, amikor mondtam a nevet, aztán kiderült már nem is az. – nevetem el magam zavaromban. Nem volt felhőtlen nevetés, de az számít, hogy jól van és bármi is lesz a neve, akkor is a kistesóm marad, akire vigyázni akarok és természetesen gondoskodni. Bármit is hoz még a jövő, akkor is mellette leszek és támogatni fogom. Fontos számomra, nagyon is az.
- Sok választásod nem is lenne. – rázom meg a fejemet arra, hogy osztozkodik az ágyon és még mindig alig akarom elhinni a kezemben lévő csöppséget, hogy tényleg valóban vett egyet nekem. Hamarosan megszületik a fiúunk és most még kaptunk egy másik csöppséget is a családba. Azt hiszem, hogy nem fogunk unatkozni, főleg, hogy eleinte biztosan velem kell jönnie sétálni, mert ekkora hassal már nem tudok úgy hajolgatni, mint régebben, így a kutyagumit is nehezen szedném össze.
- Holnap beugorhatunk venni neki, vagy akár még ma is, ha akad nyitva bolt. – vetettem fel ötletnek. Ha már közös, mert nem csak az enyém. Biztos vagyok abban, hogy ő is bőven el fogja kényeztetni a feketegombócot.
- Köszönöm. – mosolyogva pillantok a pincérnőre, amikor megérkezik a leves, illetve amikor a kutyusnak is hoz vizet. Még letenni is segít, hiszen látja, hogy ebben az állapotban ez se megy olyan könnyedén. Kicsit tántorog még a töpszli, de aztán elkezd lefetyelni, vagyis inni. Mosolyogva figyelem, majd a férjemre pillantok.
- Jó étvágyat életem. – megfújom a levest és lassan kanalazom, mert nem akarom megégetni a nyelvemet se, meg a számat se. Ahhoz még megannyi ízt szeretnék ma érezni, ha már ilyen helyre jöttünk. Néha lopva pillantok a kutyusra, aki nézelődik, aztán megint iszik és ez váltogatja.
- Igen, mert féltem, hogy netán bántani fogja a férfi egodat az, ha máris kinevetlek. Nem akartam újra veszekedni, de bevallom nem hittem volna, hogy utána még látni fogjuk egymást. Egyszerre volt vicces, de talán nem is a legjobb kiruccanásunk. – az említett veszekedés miatt és annyira a kapcsolatunk elején voltunk még, hogy akkoriban részben a pokolra kívántam őt és azt mondtam, hogy nincs szükségem ilyen idiótára. Erre tessék, ő lett a férjem. – De örülök, hogy az akkor elhangzott soha többé viszontlátásra nem szólt örökké. – simítok végig a pocakomon is mosolyogva. – S mi van azzal, amikor az állatkertben voltunk és a kecskék úgy döntöttek tetszik nekik a virágos ruhám? – kérdeztem kuncogva, mert az is érdekes volt. Nem volt egyszerű menekíteni és utána még a pulcsiját is megkaptam, mert eléggé kínos helyen lyukadt ki emiatt a ruhám. Az meg legalább elég hosszú volt.


■ ■ ■ ■. love ■ ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kutyabarát rész •• Kedd Május 22, 2018 3:02 pm


Seb && Mae


Figyelmesen hallgatom szépségem szavait, pontosan tudom, hogy mennyire fontos neki a testvére, el tudom képzelni, hogy bár nem mondja, de mennyire nehéz lehet neki most mindez. Samu balesete és az is, hogy kiderült nem ugyanaz az apjuk. Biztos vagyok abban, hogy ez az ő kapcsolatukat nem fogja befolyásolni a kiderült titok, de azt is tudom, hogy ez most nagyon nehéz Maenek. Elmosolyodom.
- Talán csak félt elmondani neked. Lehet nem akart felzaklatni, tudod jól, hogy milyen,  mindig aggódik érted és biztosan nem szeretett volna felzaklatni. Igaz ami igaz, hamarabb is elmondhatta volna az igazat, hiszen a titkok hosszútávon sosem maradnak rejtve, előbb vagy utóbb minden kiderül, megelőzhette volna a kellemetlenségeket. Bőven lett volna ideje felkeresni Maet és elmondani neki a változásokat az életében, tudom, hogy a feleségem megértette volna őt.
- Hogyan történt a baleset? Tudsz valami információt? őszintén érdekel, hogy mi történhetett vele, kedvelem őt, a családunk tagja, és csak remélni tudom, hogy nem sodorta magát bajba. Legutóbb még amikor összetűzésbe keveredett valakivel nekem kellett kiszedni a vízből, remélem nem most is ilyesmi történhetett vele.
Tudtam, hogy örülni fog a meglepetésének, az örömét látva viszont teljesen biztos vagyok abban, hogy jó ötlet volt a kis négylábú, és abban is biztos vagyok, hogy erre az évfordulóra mindig örömmel fogunk vissza emlékezni majd. Mosolyogva figyelem a kis fekete gombócot, a kezdeti félelmem, hogy talán nem a legjobb ötlet megvenni az ebet, már a múlté. Ahogy látom a boldogságot kedvesem arcán már egészen biztos vagyok abban, hogy ez egy nagyon jó döntés volt részemről, akkor vagyok igazán boldog, ha ő is az. Szerencsés férfi vagyok, míg más nőket nem lehet boldoggá tenni semmivel, el kell halmozni őket ajándékokkal, drágábbnál drágább meglepetésekkel, az én feleségem már az ilyen apróságoktól is felhőtlenül boldog. Örülök, hogy adott nekem még egy esélyt, hogy megbocsátott és soha többé nem fogok csalódást okozni neki.
- Ha van kedved hazafele sétálhatunk és megvehetjük ami szükséges a kis Mirának. Gondolhattam volna rá hamarabb is. mosolygok rá. De annyira izgatott voltam, és annyira szerettem volna különlegessé tenni ezt  a napot, hogy az ilyen apróságokról meg is feledkeztem.
Ezelőtt még nem jártam ebben az étteremben, az egyik menedzser javasolta az edzőteremben, hogy érdemes ellátogatni ide, mert kifogástalan és igazt kell adnom neki. A étel nagyon finom, a pincérek kedvesek, a kiszolgálás tökéletes. Ez az első alkalom, hogy itt vagyunk, de biztos vagyok abban, hogy nem az utolsó. Igyekszem, majd a lehető legtöbb időt tölteni a feleségemmel most is, és a kisfiúnk születése után is. Ahogy eszembe jutnak a közös emlékeink felnevetek. Nagyon sok szép, vicces, szerelmes pillanatot éltünk át együtt, s bár eléggé döcögősen és nehézkesen indult el a kapcsolatunk, minden küzdelem és veszekedés megérte. Ha visszamehetnék az időben azt hiszem mindent ugyanígy csinálnék.
- Biztosan vérig sértődtem volna akkor, ha kinevetsz, de így utólag visszagondolva...hát, eléggé idiótán viselkedtem. Nem is értem mivel bolondítottalak magamba. megsebzett, dacos, „alfahím” voltam, nehezen viseltem el, hogy Mae ennyire erős személyiség, de minden együtt töltött nap után egyre jobban ragaszkodtam hozzá, és ha hosszú ideig nem találkoztam vele iszonyatosan hiányzott. Ismét felnevetek, ahogy az emlék hatására látom magam előtt a jelenetet, a szemtelen kecskét és Egérkém virágos ruháját.
- Emlékszem. Nagyon szemtelen kecskék voltak. kuncogok bele a poharamba. - Viszont nagyon jól állt neked a pulcsim. Azt hiszem azóta sem voltunk együtt állatkertben igaz? olyan sok minden történt velünk. Szerencsére több vidám emlékünk van, mint szomorú. Az életünk igazi hullámvasút, de valahogy minden veszekedés után képesek vagyunk megbocsátani, bocsánatot kérni és egymásra mosolyogni. Tudom, hogy még nagyon sok vitánk lesz, hogy nem fogunk mindenben egyet érteni, de amíg együtt vagyunk minden akadályt átlépünk. Bízom magunkban.
- Kincsem, tudunk már egy dátumot, amire várható Joseph? Szeretnék azon a héten otthon lenni veled, hogy ha úgy dönt az úrfi szeretné megmutatni magát a világnak, akkor tudjalak elvinni a kórházba és végig fogni a kezed. Ott szeretnék lenni végig. eddig nem beszéltünk arról, hogy szeretnék a szülés pillanatában mellette lenni, de semmi pénzért nem hagynám ki a pillanatot. Ott akarok lenni mellette, fogni a kezét és támogatni.
- Elfelejtettem említeni, ha nem bánod, anya a szülés után átjönne néhány napra, hogy találkozzon az unokájával. Még nem mondtam neki választ, egyszer szeretném megbeszélni veled. kortyolok bele a boros pohárba, miközben a pincér az asztalra pakolja a főételeket.

■ ■ ■ ■. love ■ ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kutyabarát rész •• Vas. Május 27, 2018 12:37 pm


Seb && Mae

- Még mindig nem vagyok porcelánból se neked, se neki. Elviselem azt, ha elmondjátok az igazságot. – csendült kicsit morcosan a hangom, mert néha tényleg úgy éreztem, hogy úgy kezelnek. Lehet a terhességem nehezen indult, de attól még erőssé váltam és talpon is maradtam. Nem is kellett végig ágyban maradnom, így ez csak jelent valamit. Egyébként is minél tovább egy titok, annál inkább rosszabb megtudni.
- Valaki kirabolta, ő meg utána rohant, mert azt hitte belőle lett Rambo vagy valamelyik szuperhős, de balszerencséjére egy autó elütötte. S ez mind valami idióta születésnapi dolog miatt. Elhiszem, hogy fontos volt neki, meg az is, akinek adni akarta, de akkor is! Az egészségének fontosabbnak kellene lennie, mert abból csak egy van, ajándékot meg lehet venni bármikor. – rázom meg a fejemet is tanácstalanul, mert hirtelen a férjemre emlékeztett. Vajon tényleg soha nem fog benőni a fejük, hogy tudják az egészségük és az életük fontosabb bármi másnál? Egy díjnál és egy ajándéknál? – Azt hiszem ebben hasonlítotok, hogy olykor megfeledkeztek arról, hogy csak egy élet adatott nekünk. – teszem hozzá kicsit lemondóan, mert hát egyiküket se kell félteni ilyen téren. Aggódhatok én mind a kettőjükért és sok esetben nem is tudok mást tenni, mert alig mondanak el valamit.
- Rendben, ha még találunk nyitva üzletet, ha nem, akkor meg majd holnap elmegyünk megvenni, ami kell. Addig tud másból is enni és inni. – mosolyodtam el, miközben továbbra is szeretgettem a kisgombócot az ölemben. Annyira édes volt és úgy bújt a pocakomhoz is, mintha pontosan tudta volna, hogy odabent van valaki. Vajon ők képesek megérezni ezt? S lám, hirtelen lassan már két „gyerekünk” is lesz. Még akkor is, ha az egyik csak átvitt értelemben lesz az.
- Lehet, de utána szerintem könnyedén megenyhültél volna. – szélesebb lesz a mosolyom. Sok mindent megéltünk már együtt. És még több minden vár ránk, néha esélyesen fogni fogjuk a fejünket, tanácstalanok leszünk, de addig nem lehet nagy baj, amíg egymásnak ott vagyunk és kitartunk a másik mellett úgy, ahogyan az esküben is szólt. Jóban és rosszban is. – Nem, miért? Samu viszont igen, mindennap, hiszen ott dolgozik. – nem tudtam, hogy hirtelen miért kérdezte, hiszen ennyire közel a szüléshez nem biztos, hogy pont ilyen helyre szeretnék menni. Néha inkább érzem magam hordónak, mintsem igazi nőnek, mint terhesség előtt tettem. Nem is értem, hogy miért tart per pillanat is szépnek.
- Hmm, ha jól rémlik, akkor június 8-10-e környékére mondta a doktor, de majd meg kell nézni otthon a papírokat. Biztosan ott szeretnél lenni, mármint bent velem? – mert mesélték már páran, hogy mindig bátrak a párjuk, de aztán a hajrában megesik olykor, hogy meginognak és mégse mennek be. Én örülnék, ha apás szülés lenne, de kötelezni se fogom rá. Én annak is örülni fogok annak is, ha tudom kint vár ránk.
- Csak nyugodtan, de akkor lehet szülés előtt meg kellene csinálni neki a vendégszobát. Tud arról, hogy összeházasodtunk, vagy ennyire nem sokkoltad őt? – kérdeztem meg kíváncsian, hiszen akkoriban nem nagyon szóltunk senkinek se. Azt meg végképpen nem tudom, hogy nála mi a helyzet ilyen téren, mennyit tud az anyukája. – Mennyi ideig maradna? Legalább lesz, aki segítsen. Ha felnevelt egy ilyen férfit, akkor lehet mellette jobban biztonságban lesz a fiúunk, mint mellettem. – nevettem alig hallhatóan, amivel az idegességemet akartam leplezni, ami többkevesebb sikerrel járt. Ő már ennyire ismert, hogy tudja mit is próbálok palástolni, de igazat mondtam. Remek férfit nevelt a férjemből.


■ ■ ■ ■. love ■ ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Kutyabarát rész •• Vas. Jún. 17, 2018 9:08 pm

avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Kutyabarát rész ••

Ajánlott tartalom

Kutyabarát rész
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: La Perle Bleue Restaurant-