Nappali
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 7:28 am
Today at 12:13 am
Yesterday at 11:55 pm
Yesterday at 11:40 pm
Yesterday at 10:09 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég




A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
-
-
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
-
-
Oktatás
4
1
Média, művészet
2
-
Civilek
-
1
Elit
1
1
Törvényen kívüliek
1
-
Összesen
9
5
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Nappali •• Szer. Márc. 08, 2017 1:17 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

556
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Nappali •• Szer. Márc. 08, 2017 2:12 pm

r a d i o a c t i v e || SZÓSZÁM || ÖLTÖZÉK

Csak állok az ajtófélfának támaszkodva, s minduntalan figyelem a húgomat. Több tíz éve már annak, hogy utoljára láttam, s akkor még épphogy csak serdülőben lévő kislány volt. A szőke loknijai ugyan olyan szépen be vannak állítva, mint akkor, s a szemeinek kékjében még mindig ott csillog valami, talán az élni akarás. Elsőre nem is tudom, hogy becsapjam e az ajtót az orra előtt, vagy öleljem magamhoz szorosan. Nem nagyon tudok mit mondani neki, hiszen annyi idő telt el, hogy egyáltalán nem ismerem a húgomat. Nem tudom mit szeret, mit nem, hogy mivel foglalkozik mostanában, és azt sem tudom, hogy hogyan viszonyul hozzám, vagy hogy éppen mit keres itt.
- Mit akarsz? - teszem fel az egyszerű kérdést, miközben ismét végig nézek rajta. Felnőtt. Nő lett. Bizonyosan döglenek utána a férfiak, hiszen gyönyörű. Hajszálra olyan, mint anya volt. Próbálok kiigazodni a gesztusain, az arcmimikáján, s minduntalan az jár a fejemben, hogy hogyan kellene beadnom ezt a dolgot Katherine-nek, hiszen igaza van. Egy szóval sem ígérte nekem, hogy vendégül látja ügyes-bajos családom tagjait. Hiszen engem is alig tud elviselni. Ami persze az én szempontomból felettébb szórakoztató - nyögd ki végre, hogy mit akarsz. Ne tereld a témát. Ezer éve nem láttalak, nem kerestél, nem üzentél. Még egy kicseszett levelet sem írtál, Leyla! - mondom, s érzem ahogyan a testemet elönti a meggátolhatatlan düh. Nem tudom visszafogni, csak úgy ömlenek belőlem a szavak.
- Pedig én sokat gondoltam rád. A húgom vagy, az isten szerelmére! Mond már, hogy mit akarsz! - mondom, miközben a mutató és a hüvelyk ujjam közé fogom az orrnyergemet, és egy mély levegővétel után lassan kifújom azt. Ha valami necces üggyel jön nekem, fogalmam sincs, hogy fogok reagálni.
Leyla & Sebastian


A hozzászólást Sebastian Kingsley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 16, 2017 5:08 pm-kor.
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Nappali •• Pént. Márc. 10, 2017 5:47 pm

to Sebastian

Karbafont kézzel bámulom a bátyámat miközben azon agyalok, hogy tulajdonképpen mit is keresek itt? Annyi év telt már el azóta, hogy utoljára találkoztunk, fogalmam sincs, hogy honnan vettem a bátorságot ahhoz, hogy felkeressem. Hisezn Ő sem kereset soha az elmúlt hosszú évek során. Sokáig gyűlöltem Őt emiatt, hiszen oly sokszor szükségem lett volna rá. De Ő sosem jött. Mára viszont a gyűlöletem elmúlt, sőt, nem érzek semmit iránta. Bár az arcvonásai nem sokat változtak az idő elteltével, mégis úgy érzem, mintha egy idegen állna velem szemben. Szeretném Őt megölelni, és elmondani neki, hogy mennyire hiányzott már, viszont mégsem teszem, csak bámulom Őt és próbálom megkeresni benne a bátyámat. De nem találom. Csak egy férfit látok, aki valamikor még a testvérem volt, mára viszont egy idegen. Ez kicsit borzongással tölt el, ugyanakkor megfordult a fejemben az is, hogy talán itt az ideje megismerjük egymást. Ezt a gondolatot persze hamar elhessegtetem a fejemből, hiszen ez lehetetlen. Hogyan tudnánk bepótolni több, mint 60 évet?
- A segítségedre van szükségem. Meg egy szállásra. Ígérem nem zavarok sokat.  - nyögöm ki a barátságtalan kérdésére a válaszomat. Az igazat megvallva, nem így képzeltem el az első találkozásunkat. Nem, nem is vártam semmi ölelkezést, meg puszilózást, de mégis valahogy másra számítottam. Vágül a mellettem lévő két bőröndre mutatok, ezzel is arra utalva, hogy nincs hová mennem. Egyenlőre. A lehető leghamarabb elhagyom Dublint, ami azóta hoz rám szerencsétlenséget, amióta betettem a lábam ide. A következő kijelentése azonban mégis mellbe vág. Dühösen közelebb lépek hozzá és még dühösebben pillantok rá. A napnál is világosabb, hogy nem akar engem itt látni. Ez pedig a jelen esetben nem igazán érdekel engem, mert hossz évek óta először kérek segítséget, Ő pedig segíteni fog, mert kötelessége.
- Na és te hol voltál? Hm? Nem rémlik, hogy te nagyon igyekeztél volna felkeresni engem. Ahelyett, hogy itt játszod a sértődöttet, inkább hívj be! - szólalok meg pont olyan ellenségesen, ahogyan Ő. Nem igazán értem, hogy mit várt Tőlem. természetesen sokszor jutott eszembe, hogy valahol van egy bátyám, akit szerettem volna már hamarabb felkeresni, de valahogy mégsem voltam rá képes. Mert féltem, hogy nem akar engem, vagy, hogy elfelejtett. A félemem be is igazolódott, és megbántam, hogy ide jöttem.
- Megbeszélhetnénk ezt bent? Ha nem segítesz, meg fognak ölni. - motyogom ismét, ezúttal a hangomban elkeseredettség érződik. Nem akarom Őt beavatni az életembe, de muszáj elérjem, hogy nála maradhassak. Tényleg nem akarok sokáig kellemetlenkedni itt, főleg, hogy nem egyedül él, de jelen pillanatban senki más nincs, aki segíthetne rajtam.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Nappali •• Csüt. Márc. 16, 2017 5:22 pm

r a d i o a c t i v e || SZÓSZÁM || ÖLTÖZÉK

Ha valaki látna minket kívülről, valószínűleg megállna a kert végében egy nagy csomag pattogatott kukoricával, és vigyorogva nézné az előadást. Egymástól pár centiméterre állva bámulunk egymás arcába, és a ,,ki tud dühösebben nézni a másikra" versenyt műveljük. Tényleg haragszom rá. Haragszom rá azért, mert elment. Mert elhagyott, még úgy is, hogy tudom nem az ő hibája volt, hogy neki lett családja, nekem meg nem. Mégis, ennyi idő után is fájdalom hasít a mellkasomba, hogyha azokra az évekre gondolok, mikor egyedül kellett lennem az árvaház kicsit sem barátságos falai között. Valószínűleg ezért lettem ennyire elviselhetetlen. Meg persze az afféromért a boszorkánynővel. Én minden nap szenvedtem az apró szobábam, míg Leyla finom, meleg, bőséges ebédhez ülhetett le, megfésülték a szőke kis hajacskáját, pátyolgatták és dédelgették. Nem szenvedett hiányt semmiben.

- Aham - mondom, de nem szakítom meg a folyamatosan egymásra bámulás hosszúnak tűnő láncát. Érzem, ahogyan elönti az agyamat a vörös köd, és csak úgy zúdulnak ki ismét a számból a szavak - Ember! Tizennyolc éves koromig abban a szaros árvaházban éltem, egyedül! Még neked semmi másra nem volt gondod, csak arra, hogy tökéletes fonatban legyen a hajacskád! - gúnyolódom. Következő szavai mellbevágnak. Meg. Fog. Halni. Ezt pedig nem engedhetem. Nem hagyhatom, hogy markonyi családom utolsó tagja is elkárhozzon erről a k*rva világról. Nem válaszolok, megragadom a csuklóját - lehet kicsit erősebben is a kelleténél -, és berántom a lakásba. Felkapom a két bőröndöt, azt is behozom, majd magunkra rántom az ajtót.
- Figyelj, főzök egy jó meleg teát, aztán elmondod mi történt. Töviről-hegyire az egészet - mondom, miközben mind a két vállát fogom, és mélyen a kék szemébe nézek - valószínűleg nem tudod rólam, de rendőr nyomozó vagyok. Mindent tudnom kell.- közlöm vele erélyesen, majd elengedem a karját, és már indulok is a konyhába. Beérve előveszem a kancsót, vizet engedek bele, beledobok két erdei gyümölcs ízesítésű teafiltert, és imádkozom, hogy Katherine ne pont most akarjon lejönni, és a nappaliba közösen bandázni két bajba jutott kelpievel.
Leyla & Sebastian
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Nappali •• Csüt. Márc. 16, 2017 6:44 pm

to Sebastian

Még sosem gondoltam arra, hogy mi lesz, ha találkozok a testvéremmel, és, hogy őszinte legyek, nem is így képzeltem el. Sőt, talán jobb is lett volna, ha nem keresem fel. Annyi év telt már el azóta, hogy utoljára találkoztunk, és nekem fogalmam sincs, hogy mit kéne mondjak neki. Persze nem mintha nem lenne mesélnivalóm neki a hosszú évekről, bizonyára neki is lenne, de valahogyan mégis olyan távolinak érzem Őt. Valószínűleg azt hiszi, hogy csakis azért kerestem ma fel, hogy segítsen nekem - ami mondjuk részben igaz is -, de valahol legmélyen hiányzott már. Azt persze esélytelennek tartom, hogy ezentúl igazi testvérek lehetnénk. Mindkettőnknek megvan a maga saját kis élete, jól elvoltunk egymás nélkül is. És szeretném, ha ez így is maradna. Amint eltűnök innen, elfeledhetjük, hogy vagyunk egymásnak. Ahogyan eddig is elfelejtettük. Lehetséges lenne mindez? A szavai bár rosszul esnek, mégis tudom, hogy igaza van. De nem az én hibám, és ezt Ő is tudja. Nem értem, hogy minek kell ilyesmit a fejemhez vágnia. Igen, elismerem, hogy amint kikerültem az árvaházból, egy rövid ideig azt éreztem, hogy szeretve vagyok. Kaptam magamnak egy édesanyát, és bár nem az a nő hozott a világra, de tökéletesen pótolta Őt.
- Nevetséges vagy! Egy olyan dolog miatt gyűlölsz engem, amiről nem is én tehetek. - próbálom játszani a sértődöttet, miközben véletlenül sem veszem le róla a szememet. Kettős érzés kavarog bennem. Az egyik részem őrjöng, amiért így eltávolodtunk egymástól, a másik viszont képtelen haragudni rá, és legszívesebben sírva kérne bocsánatot. Az utóbbit azonban nem engedhetem meg magamnak.
Ahogyan megragadja a csuklómat felszisszenek, és botladozva lépek be a lakásba. Bár meglepődök ezen a reakcióján, hiszen azt hittem, hogy el fog hajtani, de mégis megkönnyebbülök. Hát mégsem gyűlöl?
- Nem fogok neked erről mesélni, Seb. Elég, ha tudod, hogy egy vadász van a nyomomban. Csak egy szállásra van szükségem, semmi többre. Hamarosan New Yorkba költözök... - ahogyan a vállamot fogja és rám néz, elfordítom a tekintetemet róla. Ostobaság volt ide jönnöm, csak bajba sodrom Őt is. Ahogy elenged veszek egy mély levegőt, aztán leülök a kanapéra. Otthonos kis lakása van, ha nem lennék bajba, talán tovább is élvezhetném a vendégszeretetét. De hát ez van.
- Ki az a nő, aki beengedett? - kérdem kíváncsian, mert csak most tudatosul bennem, hogy van még valaki a házba. Bár valóban kíváncsi vagyok, de inkább azért kérdezem ezt, mert szeretném, ha témát váltanánk végre.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Nappali •• Vas. Ápr. 16, 2017 10:12 am

r a d i o a c t i v e || SZÓSZÁM || ÖLTÖZÉK

Csak nézem őt. A szép arcát, a szőke tincseit. Nem értem, hogy miért nem kerestük egymást ennyi ideig. Fájó pont volt az életemben, mikor magamra hagyott az árvaházban, dehát túltettem magam rajta. S most itt áll előttem, s csak azért jött, hogy segítsek neki. Nem azért, mert meg akarja vallani nekem, hogy szeret, és hogy hiányoztam neki. Hanem azért, mert érdeke fűződik ahhoz, hogy segítsek neki, s ezzel csak még jobban az idegeimre megy. De talán pontosan ez egy testvér dolga. Őrületbe kergetni a másik felét.
- Tudom! Jó? Tudom, hogy nem kellene haragudnom rád, mégis haragszom - sziszegem, de nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Nem kéne haragudnom rá, mégsem tudok elsiklani a tény felett, hogy magamra hagyott. Hogy nem szeretett annyira, hogy magával vigyen.
Megállok vele szemben, s felajánlok neki egy forró teát, miközben óvatosan a kanapéra lököm. Nem hagyhatom, hogy meghaljon. Nem csúszhat ki a kezeim közül amúgy is fogyatkozó családom utolsó tagja. Az egyetlen vérszerinti testvérem. Leyla.
- Ne mondj ellent nekem húgom! Mond el, hogy mi történt veled. Én segíthetek rajtad, új, tiszta életet adhatok a kezedbe - mondom, miközben arra gondolok, hogy házat is tudnék intézni neki a közelben, esetleg egy recepciós, vagy titkárnői állást a rendőrségen. Jól élhetne, és a közelemben lehetne.
Mikor felteszi a kérdését elvigyorodom. Hogyan is közölhetném vele, hogy kicsoda is Katherine.
- Ő Katherine. A feleségem.  
Leyla & Sebastian
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Nappali ••

Tell me your secrets


Nappali
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Lakónegyed :: Kertváros :: Kingsley rezidencia-