Bellamy Rochelle
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 11:53 pm ✥

✥ Yesterday at 11:11 pm ✥

✥ Yesterday at 9:47 pm ✥

✥ Yesterday at 9:21 pm ✥

✥ Yesterday at 9:19 pm ✥

✥ Yesterday at 9:00 pm ✥

✥ Yesterday at 9:00 pm ✥

✥ Yesterday at 8:59 pm ✥

✥ Yesterday at 8:59 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Bellamy Rochelle tollából
Témanyitás ✥ Bellamy Rochelle •• Kedd Ápr. 10, 2018 5:27 pm

Bellamy Rochelle
szösszenet

általános jegyzet
» Anyja neve: Victoria Beaumont
» Apja neve: André Rochelle
» Testvérek: Chantal Roche, húg
» Egyéb hozzátartozók: Jacqueline (6), Oliver (10), Chloé (12) gyermekek; Eva Seychelles (öt éve elhunyt); feleség

Bővebb leírás kivel milyen a viszonyod. Család leírása... Bővebb leírás kivel milyen a viszonyod. Család leírása...
tudj meg többet
» Születési hely: Marseilles, Franciaország
» Születési idő: 1982. május 28.
» Mikor érkezett a városba: másfél éve

Roche // Bell
Nick Zano
36
Bűnüldözés és hadügy, nyomozó (szervezett bűnözési osztály)

A sikeres ember nem azt csinálja, amit szeret, hanem azt, amiben jó.

Az az orvos mondta ezt nekem, aki a feleségemet kezelte az utolsó hetekben. Negyvenöt százalék. Ennyi volt az esélye annak, hogy sikeresen fel tudják ébreszteni a kómából, és rájönnek, mi okozza a veseelégtelenséget. Minden múló nappal százalékok vesztek oda. Újat nem kaphat, mert valószínűleg az autóbaleset okozta trauma váltotta ki ezt a reakciót; az agyával lehet valami.
Micsoda?
Azt nem tudják.

Azzal példálóznak, mennyi mindent nem ismerünk a tengerek mélyén, mégis űrkutatásra költjük a milliárdokat. Pedig a tulajdon agyunk jóval nagyobb rejtély – simítja hátra a feje búbján gyéren ülő ősz szálakat fáradtan, ahogy az irodájában ülünk, és a nővérszobai kávéfőző pocsék löttyét isszuk.
Miért nem fújják fel jobban, keresnek nagyobb közönséget?
Mert az emberek megijednének, mennyi mindent nem tudunk – hangzik a rezignált, elhasználtságtól foltozott válasz. – Mert félnének orvoshoz fordulni, ha rájönnek, legtöbbször csak találgatunk, és vagy szerencsénk lesz, vagy nem. Az orvoslás nem a tudásról szól, hanem a szerencsés véletlenekről. Azért jött rá Sir Fleming arra, hogy a testnedvek oldják a baktériumokat, mert véletlenül rátüsszentett egy tenyészetre. A penicillint úgy fedezte fel, hogy szabadságra menetel előtt nyitva felejtett egy Petri-csészét meg az ablakot is, az övé alatti laborban pedig épp egy ritka gombákat kutató allergológus dolgozott, a huzat felvitte a spórákat… A viagra magas vérnyomás ellen készült, a Tamoxifen nem rák ellen, hanem fogamzásgátlónak, és még megannyi példa. Azt hisszük, a világ logikus, kézzel fogható, kemény munkával formálható. Mert szükségünk van rá. Mert félünk attól, hogy elvesztjük az irányítást, hogy tehetetlenül véletlenekre kell bíznunk magunkat. Mert ilyen az emberi természet, kapaszkodik a bizonyos hazugságba is. Az orvoslás sok esetben nem segítségnyújtás, inkább vigasztalás.
Szóval nem sikerélményből csinálja – pillantok rá a szemüvegem fölül. Belepte a pára a lencsét, bár igazából nincs is szükségem rá. Mégis hordom. Eva szerint jól áll. – Akkor? Szeretetből? Elhivatottság?
Maga hány ügyet old meg abból, amit készhez kap? – pillant rám felvont szemöldökkel.
Nem sokat – vallom be érdektelen vállrándítással. Ez már csak ilyen; az idealisták nem sokáig maradnak meg a pályán. – Nem eleget. Háromból egyet, amiben kellő ítélet is születik.
És mégis itt van. – Bólintok. – Nem hiszem, hogy szeretné, amit nap mint nap lát. Ahogy én se. Ugyanazért folytatjuk.
És az mi is volna?
Szinte vidám csillogást kölcsönök a sötét, mélyen ülő szemeinek az iroda bántóan fehér neonfénye. – Mert ebben vagyunk jók.

☩ ☩ ☩

A szervezett bűnözési osztály ritkán kap jó PR-t. Nincs dicsfény, csillogószemű újoncsereg, se fanfár a győzteseknek, mint a gyilkosságiaknál. A sikerességi statisztikák évtizedes csúcsokat döntenek, hála a belbiztonságra szánt pénzösszegek által elért technológiai fejlesztéseknek, mégsem érzem nagyobb biztonságban magam vagy a gyerekeim. Néha megállok a szobájuk ajtajában, nézem, ahogy alszanak. Nem szentimentális okokból. Látni akarom, hogy csukva az ablak, működik a zár, éles a riasztó, nem szökik a gáz megbuherált csövekből.

A feleségem azt hajtogatta, hogy túl sokat aggódok. Ő meghalt, én élek, talán mégis neki volt igaza. Talán tényleg véletlen, hogy elfolyt a fékfolyadék. Régi Renault volt, mondtam, hogy vegyünk másikat, de ő imádta, még nevet is adott neki, Linda. Számítani lehetett rá, hogy akadni fog vele gond; talán véletlen, hogy épp egy lejtőn. Hogy épp nem működött a lámpa. És ha nem, ha nem volt véletlen, min változtat? Korruptabb legyek? Kezeljem személyes vendettaként? Az csak a filmeken fest jól.

Sötét árnyakat fest szemem alá az irodai lámpák sokasága, ahogy átnézem az anyagot, még utoljára, a tableten. Technika. A papír a múlté. Mullins is befut a rövid szünetről, túl kicsi öltönye feszül pocakján, ahogy rászorítva leül két technikus kolléga mellé. Izzadtság, cigaretta és dohszag keveredik a levegőben.
Folytathatjuk? Remek – biccentek, a legközelebb ülő adatelemző lekapcsolja a villanyt. Megpiszkálom az egeret, a háromszor három méteres vásznon ismét megjelenik a gyanúsított képe. Sovány, ritkás szőke hajú, késő harmincas éveit taposó férfi, tekintete direkt kerüli a kamerát. – Tehát, azt már megállapítottuk, hogy Daniel Smith a szervezet egy kisebb egységének vezéralakja. A két héttel ezelőtti, fényes nappal elkövetett gyilkosság kitervelésén és parancsba adásán kívül bűnlajstroma változatos, zsarolás és uzsora, megfélemlítés, pénzmosás, elfizetések. – Újabb dia, a képernyő két részén két hasonlóan jól szituált, bizalomgerjesztő úriember jelenik meg. – Ezek itt a gyilkossággal gyanúsított beosztottjai, név szerint Igor Asimov, harmincnégy éves orosz állampolgár, illetve Boris Beaumont, orosz-francia kettős állampolgár, huszonnyolc éves. A képek a de Gaulle reptér biztonsági felvételéről származnak, tizennégy órával ezelőttről. Zagreb, jutottatok valamire?
A göndör vörös hajú adatelemző feláll, feltolja a szemüvegét az orra hegyéről és hozta magával a gépét is, egy kis notebookot. – Feltételezve, hogy nem fordultak meg a csekkolás előtt, és egy órán belül felszálltak, ötvenhat járat jöhet szóba. Ez nem kevés, viszont sok. A nagy része EU-tagállam által jegyzett, illetve szimpatizáló ország légitársaságához tartozik, de az orosz és arab társaságokkal még egyeztetünk. A meglévőket átvilágítottuk, de úgy tűnik, rendben vannak.
Hány hiányzó listáról beszélünk?
Tizenkettő. Hét nagy, négy ingázó, egy magán.
Tehát…Ezerötszáz-kétezer emberről is beszélhetünk?
Akár. Sietnék, de nem megy gyorsabban az adatlekérés.
Sóhajtok. Miért is menne? – Rendben. A Facebook-oldalakkal hogy állunk?
A hátsó szektorból röfögő nevetés hallatszik, valamelyik idősebb kolléga. Nem tudom, nekem szól-e, vagy a kérdésnek. – Éljen az amerikai demokrácia, amelynek fontosabb a szabadság-tudat, mint az emberélet! Jelenleg nyolc hét múlvára ígérik az elbírálást az áldozatok fiókjával kapcsolatban. Akkorra viszont zippelve, nyomtatva, meg pdf-ben is.
Addigra rég mindegy.
Tudom – vonja meg a vállát Zagreb. – Megpróbálom kibulizni, hogy a kontaklistát, hogy kinek írtak, hamarabb kapjuk meg. Ennél többet nem tehetek.
(…)

Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
itt lopom a napot | saját
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1
● ● Keresem :
→ garcia
&
→ jean d'arc
● ● karakter arca :
→ Nick Zano

Bellamy Rochelle
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 02. Karakter részleg :: Karakteralkotás-