Brisbane - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 10:01 pm ✥
✥ Yesterday at 6:52 pm ✥
✥ Yesterday at 5:11 pm ✥
✥ Yesterday at 4:51 pm ✥
✥ Yesterday at 12:55 pm ✥


Témanyitás ✥ Brisbane •• Csüt. Ápr. 19, 2018 6:18 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Szer. Jún. 06, 2018 12:35 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

to; Gale

Az első szónál, az első mondatnál, az első találkozásnál dől el minden, bármilyen kitérőt is teszel, mindig ugyanoda fogsz visszajutni. Bár az első benyomás nagyon fontos, azért az sem minden, és az idegesség elmúlhat. Csak akkor tudhatod, összeillesz-e valakivel, ha egyre kényelmesebben érzed magad a társaságában. Az első benyomásom mi volt róla? Hogy csak egy nagydumájú, csajozógép, aki be akarja bizonyítani a haverjainak, hogy képes meghódítani azt, akit kiszemeltek neki. Aztán táncba vitt. S nem olyasfajta mozgás volt ez, amitől irtóznak a nők. Finom, könnyed, mesébe illő ringatózás, mint a mostani. Elvarázsolt, s azzal a pár mozdulattal megpecsételte az est tovább haladását, az életünk alakulását.
Ez a tánc is hasonló. Finoman bújok a karjai közé, államat a vállába fúrom. Orromat ellepi az ismerős illat, melyért az elmúlt két hétben epekedtem. Lágy ringás ez, melyhez a dallamot a tenger adja. Bárcsak örökké tartana, hiszen ez egy olyan idilli pillanat, melyben manapság nem volt részünk. Míg nem kaptam meg, fel sem tűnt, hogy ennyire szomjazom rá, ám így, elveszve benne, be kell látnom, hogy már nagyon kellett. Gőzöm sincs, hol leszünk majd 20, 40 vagy 50 év múlva. Nem tudom, kivé válunk. Nem tudom, hogy képes leszek-e neki megadni mindazt, amire vágyik. Millió dolog van, amiről fogalmam sincs. De egy dolog holtbiztos; hogy szeretem őt, és szeretni is fogom. Hajnaltól napnyugtáig, az életem végéig.
– Hagyd egy kicsit élni azt a lányt – anyáskodó énem jön elő belőlem. Olyannyira, hogy el is felejtek örülni annak, hogy igent mondott a kérdésre. Imádom azt, ahogy vigyáz a húgára, de néha úgy érzem, hogy túlságosan is félti. – Nem tízéves, meglesz az állandó felügyeleted nélkül is – mert kinézem én belőle, hogy óránként ránéz vagy felhívja. Caminak pedig élet kell, ki kell törnie, ki kell adnia magából azt, amit hetekig magában tartott. Fiatal, s a saját hibáiból kell tanulnia. Mert, ha nem engedjük neki, akkor olyan lesz, mint egy burokban felnőtt valaki, aki életképtelen. Ezt pedig csak nem akarjuk. – Adrian figyel rá, nem kell aggodalmaskodnod, ha bajba kerül úgyis hív. De nem lesz baj – nem történhet rossz. Mostanában elegendőt kapott belőle ez a család, a sors pedig nem lehet ennyire kegyetlen. Egy kicsit most csak a jót és a pozitívot kell, hogy elhozza nekik.
– Megleszünk – nem fejtegetem jobban. Ő tökéletesen elmondta azt, ami bennem játszódik. Hosszú évek vannak mögöttünk, melyeket semmiért nem cserélnék el. S remélem, hogy még a többszöröse áll előttünk, együtt. – Szépen, lassan megoldjuk – mélyen a szemeibe nézek, s fogva tartom őt egy pillanatra. Egésze addig, míg meg nem hallom a nevünket. Fájdalmas sóhajt szakad ki belőlem. Nem akarom, hogy ezt most elveszítsük, hogy megtörjék, ám ha ő vágyik mások társaságára, akkor ki vagyok én, hogy megmondjam, mit tegyen?
– Ahogy szeretnéd Gale – nézek rá mosolyogva. Nekem mindegy. Illene visszamennünk a lakodalomra, ha már meghívtak minket, hiszen a barátaink. Ugyanakkor nem sok kedvem van ahhoz, hogy műmosolyt erőltessek az arcomra és azt ismételgessem, hogy jól vagyok. Mert nem vagyok jól. A lelkem egy kicsinyke darabaja megnyugodott, mert itt van, karjai között tart. De ez nem elég ahhoz, hogy kijelenthessem, hogy jól vagyok. Az ilyen felépülés egy lassú és hosszadalmas feladat, amelyben nem mindig elegendő egy ember. Csak remélni tudom azt, hogy Gale is így gondolja, s még hisz abban a picinyke szálban, ami összetart minket. S nem csak itt ezen a földrészen. Hanem a jelenlegi „otthonunk”ban is.
– Csak ne hagyj magamra, most nem tudnám elviselni – őszinteségtől csillogó szemekkel tekintek rá. Kell. Akarom. Minden egyes porcikáját újra fel szeretném fedezni. Ha vissza kell térnünk az első találkozáshoz, hogy a kapcsolatunkat ismét megalapozzuk, azt sem bánom. Szükségem van rá és mindenre, amit tőle kaphatok. Lehet, hogy az elmúlt hónapok nem abban a harmóniában teltek, amelyben kellett volna, a szerelem, melyet iránta érzek, soha nem szűnt meg. Mindig is égett, s égni fog, ameddig csak élek. Már csak az kell, hogy legyen elegendő erőnk ahhoz, hogy a kis pislákoló fényből egy hatalmas tüzet kovácsoljunk. Én hiszek benne. Hiszek bennünk. Mert azért szeretem őt, akivé válok mellette. Egy gyönyörű, magabiztos nőt varázsol belőlem, nélküle csak egy esetlen őzgida vagyok

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Csüt. Jún. 14, 2018 8:43 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Gale &&  Debbie

Az életemről sok minden elmondható, de hogy unalmas az nem. Anya halála óta nem találom a helyem, de azt tudom, hogy ő már sokkal jobb helyen van, azonban nekem folytatódik a nagy történet, és nem állhatok meg ott, ahol neki véget ért. Butaságnak tűnhet, de elgondolkodtam azon, hogy utánamenjek. Férfi vagyok, és felnőtt, de amikor elveszítünk valakit, egy kis részünk is vele hal. Nem bírtam volna még a feleségemmel is megosztani ezeket a rémisztő gondolatokat, holott tényleg nem titkolózom előtte, és nem is tettem sosem…na ez csak részben igaz, mert ha Mason esetéből indulok ki, akkor igenis megtettem. Debbie ismeri a baráti körömet, az egyetemi ismerősöket is, szóval neki nem volt újdonság, amikor Ed és én is összeomlottunk az egyik legjobb barátunk halálhírén. Valahogyan nem kezelem jól ezeket a veszteségeket, és meg is lett az eredménye. Eltávolodtunk, és egyre ritkábban kezdtünk beszélgetni, aztán meg is szakadt a kapcsolat, amíg vissza nem költöztünk Párizsba. A visszatérés nem volt örömteli, de megpróbáltam a legjobb oldalamat mutatni mindenkinek, és így botlottam bele ebbe a tizenéves srácba is, akiről eleinte nem hittem el, hogy a volt legjobb barátunk, a harmadik muskétás. A balesete mély nyomot hagyott bennem, és sokáig nem is akartam autóba ülni utána. Teltek az évek, és rájöttem, hogy hiányoznak mindketten, de a kommunikációs formát nem sikerült teljes mértékben elsajátítanom, aztán jöttek a heti egyalkalmas találkozók, és megnyílt előttem ez az ifjonti szív. Nem hiszek a lélekvándorlásban, sem az efféle természetfeletti dolgokban, de a saját szememmel láttam, amit láttam. Mason Mich, és ezen kár lenne rágódnom, mert olyasmiket tudott, amit csak ő. Nem szerettem volna hülyét csinálni magamból a nejem előtt, ezért mindig arra hivatkoztam, hogy egy betegem csak este ér rá, és nagyon fontos neki, hogy állandóan ott legyek, ha hirtelen bejelentkezik, mert labilis. Nem mentünk bele a részletekbe, de az oldalbordám nem is kérdezett többet, mert megbízott bennem, aztán valahogyan el is feledkeztem róla, hogy megosszam vele. Mostanáig a fülemben csengő lágy dallamokra andalgok Életem Szőkeségével, és rájövök, hogy mennyire hiányzott. Nem akarom, hogy falak legyenek közöttünk. Az államat ráhajtom a fejére, és átölelem olyan szorosan, amennyire lehetséges. A csendet végül megtörjük, de nem baj, mert igenis tudni akarok mindent róla. Nem szeretnék még egyszer ennyi ideig távol maradni tőle. A húgom is szóba kerül, és a fiatalsága, na meg az én felügyeleti jogom. Nem akarok a nyakába mászni, de tudnom kell, hogy biztonságban van.
- Hagyom én élni, csak mértékkel. Szerinted annyira szigorú vagyok vele? Ide is eljöttünk…jó hamarabb kellett volna. – ismerem be, hogy azért megesett, hogy kőből volt a szívem, és többet érdemelt volna, a szabadságot illetően tuti.
- Adrian jó fej, de látatd te már azt a hajat? Nem valami igényes, nem értem, hogy Cami hogyan zúghatott bele, sőt mi több, hogy ennyi ideje tart a kis szerelmük. Egy fél éve lassan, hogy elköltöztünk innen, és lám egy nap sem telt úgy, hogy ne beszéltek volna. Beismerem, én is tévedhetek. – egy könnyed mosoly szökik szárba az ajkaimnál, és lassan le is állunk a tánccal. A kezét fogom, nem eresztem el, de a nevünk hallatán lassan vissza kellene térnünk a lagziba, bár nem sok kedvem van hozzá, meg a násznéphez, akik boldogságban úsznak. A kérdést fel is teszem, hogy mit óhajt a mellettem álló, de a válaszán valamiért nem mosolygok, hanem csillogó szemekkel mérem végig újra azt a nőt, akinél többet nem is kívánhattam volna.
- Nem foglak magadra hagyni, ígérem. – súlyos szavak, és nem dobálóznék vele, ha nem gondolnám komolyan. A számhoz húzom a kis bütykeit, és finom csókot lehelek rájuk, aztán összefonom a karjainkat.
- Tudom, hogy ott kellene lennünk, de őszintén? Nem megy…majd kiengesztelem valahogyan Adamet. – ezzel el is dőlt a sorsunk, és most a part másik vége felé araszolok vele.
- Van egy ötletem, hogy hova menjünk. – egyelőre többet nem osztok meg vele, és bízom benne, hogy ez is megfelelő lesz neki. A főutcát elkerülve kis mellékeken haladunk végig az ismerős lakórészig, de direkt elkerülöm a régi házunkat, és a sarkon lévő játszótér felé kanyarodom le. Lefarolok az egyik hinta előtt, és elengedve a kezét vetődöm bele, mint egy kisiskolás.
- Szerinted még mindig képesek vagyunk a felhőkig szállni? – öltöm ki rá a nyelvemet, és lerúgom a cipőmet mindkét bokámról, ha csatlakozni akarna hozzám.


■ ■ Zene ■ ■ -  ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Pént. Jún. 15, 2018 10:08 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

to; Gale

Sohasem gondoltam volna, hogy ugyanúgy beleszerethetsz egy másik emberbe, ahogy beleszeretsz egy dalba. Hogy a dallam eleinte semmi mást nem jelent számodra, csak egy ismeretlen melódiát, de aztán hamar egy bőrödbe írt szimfónia lesz, egy ereidben lüktető himnusz, egy lelked szövetébe szőtt harmónia. Igazi dallam nélkül is képesek vagyunk arra, hogy meghitten ringjunk egymás karjaiban. Megállítanám egy pillanatra az időt, hogy minél tovább élvezhessük ezt, ennek ellenére mégis én töröm meg a mi kis üvegburánkat a hangommal. S beszélgetésünkkel eljutunk a húgáig, akit védelmező anyaként próbálok megóvni attól, hogy túlságosan féltse az élettől.
– Túlságosan szigorú vagy, igen – bólintok a kérdésére. Igazi apuka szerepbe lépett, ami nagyon cuki, de szegény lány. Én már biztosan pszichológushoz kerültem volna. – Had éljen. Te is voltál fiatal, tudod, hogy milyen szép évek azok – nagy szemekkel nézek rá. Miért tagadnánk meg szegény Camitól azt, hogy saját maga tapasztaljon meg dolgokat? Nem védhetjük meg mindentől, mert akkor eléggé elbaszott egy lelke lesz, s a későbbiekben, mikor mi már nem leszünk ott, nem fogja tudni kezelni a helyzeteket.
[ – Adrian vigyáz rá. Szereti, bízd rájuk. Úgy, ahogy anno engem is rád bíztak – és milyen jól tették. Nem számít, hogy most mi van. Semmiért sem adnám azokat az éveket, melyeket mellette tölthettem el.
[ – Szép ígéret – s talán pár hónappal ezelőtt még el is hittem volna, kételyek nélkül. Ám jelenleg? Azért ott van bennem a kisördög. Elküldött. Ez pedig olyan mély űrt hagyott bennem, amit nem lesz egyszerű eltüntetni.
Örülök, mert nem kell visszamenni, ugyanakkor egy kis gombóc is gyűlni kezd a hasamban. Bárcsak tudnám, hogy miért.. [ – Kiengeszteled? – halkan felnevetek. – Ne szórakozz már, ti férfiak adtok egy magyarázatot, aztán el van intézve a dolog – valahogy így tudom elképzelni az ilyesmit. Na meg a filmek is ilyesfajta dolgokat sugallnak. – Amúgy meg, megmondod neki, hogy velem voltál. Ez amolyan szabadulókártya, nem? – angyali mosolyt villantok. Szerintem ennél több magyarázatra nem lehet szükség. A felesége vagyok, akivel a kapcsolata eléggé zátony felé sodródik. Ha ezt nem érti meg valaki, aki elvileg a barátunk, akkor onnantól már nem vagyok hajlandó barátként tekinteni rá.
Lövésem sincsen mi juthatott eszébe. Titkon remélem, hogy szobára. Tényleg. Az lenne most a legjobb, ha hozzábújhatnék, s nem lenne közöttünk semmi. Se levegő, se ruha, tényleg semmi. Nyugalomra vágyok, magamba szívni az illatát, érezni, hogy kezei félszegen végig szántják a testemet. Nem kell ehhez aktus. Nem az hiányzik, hogy maga alá gyűrjön, hanem, hogy szeressen.
Megfontolt léptekkel követem, tekintettel arra, hogy említettem neki, merre élek most, még mindig elhiszem, hogy odatartunk. Aztán csak elkanyarodunk, s egy olyan helyszínre térünk, amit elsőre nem tudok hova tenni. Nem értem. Az újbóli egymásra találásunk, mely adott egy kis energiát, míg az ölében ülhettem, azt hagyta feltételezni, hogy akkor most megoldást keresünk. Ám Ő meglep.
Kissé félve lépem át a kiskaput, mely elválasztja a külvilágtól a játszóteret. Ide a felnőttek csak akkor jönnek, ha részegek, vagy ha a gyereküket hozzák magukkal. Én egyik sem vagyok, így ahhoz, hogy ellazuljak kell még néhány perc. Ám nem akarom elvenni a kedvét, ezért nem hangoztatom, s még mozzanataimmal sem utalok erre, mert félek, hogy félreérteni, s minden tönkre menne. Pedig én éppen megoldást keresnék inkább.
– Én ebben a ruhában biztosan nem – mosolygom rá szelíden, s megmaradok annál, hogy tisztes távolságból figyeljem az én nagyra nőtt férjemet. Néha olyan, mint egy igazi kisgyerek. Sokszor éreztem azt, hogy minek is szeretnénk mi szülők lenni, amikor még mindketten kölykök vagyunk? Hiszen a viselkedésünk néha tényleg meredek. De éppen ezért is szép ez. Kettecskén vagyunk gyerekesek, s kettecskén keressük a kiutat. Azt gondolom, hogy míg az emberben benne van gyermeki énjének egy része, addig él. Hiszen felfedezésre vágyik, kissé bizonytalan és bizony néha neveletlen. Ezen kívül pedig még annyi jó és rossz tulajdonságot felsorolhatnék, ami bennünk marad, ami végett sokan azt hiszik, hogy nem vagyunk elég felnőttek. Holott nincs igazuk. Nem az tesz minket felnőtté, hogy elnőjük a gyermekéveket, hanem az, hogy jobban át tudjuk gondolni a tetteinket, s utána vágunk bele bizonyos őrültségekbe.
Azért, hogy ne érezze úgy, hogy hülyének nézem, vagy el akarom venni a kedvét, odalépek mellé és lehuppanok a másik hintára. Ám én csak szelíden löködöm magamat és mosolyogva nézem, ahogy ő élvezi a gyermeki énjét.
- Látsz arra esélyt, hogy valaha visszatérj ide úgy, hogy utána ne menj tova? - bököm ki végül félve a kérdést, ami azóta foglalkoztat, hogy megláttam őt.

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Szomb. Jún. 23, 2018 9:54 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Gale &&  Debbie

Ausztrália egy másik világ Európához képest is. Az ember itt felszabadul, nem érzi, hogy mindenhol árgus szemek figyelnék. Nem tudom megmagyarázni a bennem végbemenő változásokat, pedig csak egy-két napja vagyok ismételten a régi otthonom közelében. Fény költözött a sötétség helyébe, és hirtelen megtelt a tüdőm is éltető levegővel. Nem tagadom, hogy eddig burában éltem, és elzárkóztam a problémáim elől, de a végzet utolért, és elvette a legfontosabb tanítómat. A fájdalom még mindig a belsőmben lüktet, nem múlik gyorsan, de tompulhat a kezdeti fázishoz képest. Nem vagyok egyedül a témával, hiszen ott van az édesapám, aki többet veszített, mint én, vagy a húgom, de mindannyian másképpen éljük meg a gyászt. Nyomás alá helyezett a drága életadóm, amikor olyan ígéretet kért tőlem a halálos ágyán, amivel egyelőre nem tudok megküzdeni, és teljesíteni sem. Unoka, és a család védelme? Az első egy ábrándkép, a második meg széthullóban. Cami kezét megragadtam, de azt hiszem ő többet segített nekem, mint én ő neki, és ez így van rendjén. Sokáig féltettem őt, mert nem akarta elfogadni, hogy anya el fog menni, végül ő lett az, aki kilépett az árnyból, és helyet cserélt velem. Brisbane-ben ugyanaz a szél fúj a tengerparton, most mégis más, mikor a szeretett nőt tartom a karjaim között. Debbie elhagyott két héttel ezelőtt, és eljött ide. A feleségem az én kérésemre röppent ki, és pusztulásba döntött, hogy most az egyszer nem ellenkezett velem, hanem elfogadta a kérésemet, és elment. Nem vagyok méltó erre, de azt is sejtem, hogy neki sem lehetett könnyű meghozni ezt a döntést. Nem hallottam felőle azóta, nem is hívhattam fel, mert nem lett volna merszem megtenni. A rombolás királyaként nem kell mindenkit magammal rántani, aztán mégis itt vagyunk. A mellkasomnak dől, és a gyógyítás erejével ölel körbe, mint egy angyal, aki a szárnyai alá akar vonni. Képtelenség, hogy ehhez hasonlítok egy gesztust, egy hétköznapi cselekedetet, de erre volt szükségem. Nem kellenek szavak, csak a közelsége, és a tudat, hogy nem menekül el előlem. Valahogyan a gondolataim rostáján kicsúszik, hogy egy esküvőn vagyunk, ahol a szertartás valószínűleg már el is kezdődött, de én ahelyett, hogy a barátom mellett állnék, a nejem társaságát élvezem, és cseppnyi bűntudat sincs bennem emiatt. Megpróbáljuk bepótolni a két hét kimaradását, és elmesélem neki, hogy itt van velem Cami is. Nem értünk egyet abban, hogy meddig kellene elengednem a gyeplőt, de igazat kell adnom neki. A húgom már nem kislány, és tud magáról gondoskodni. Ma is bebizonyította, hogy sok esetben felnőttesebben reagál le dolgokat, mint én. Nem szállok vitába Debbievel sem, mert ideje szabadságot adnom a kisebb Thompsonnak is. A család elszáll, és kettőnkre terelődik a szó. Túl korai lenne, hogy igent mondjak a kérésére? Miért ne lehetnénk megint együtt? A panziót én sem kedvelem, és vétek lenne akár egyetlen percet is kihagyni a nekünk szánt időből. Őszintén vallok neki, de érzem a válaszából, hogy a számon kiejtett ígéret nem elegendő ahhoz, hogy új jövőt építsünk ketten. Az alapoktól kell indulnunk, és tettekkel alátámasztani, ha valóban vele akarok megöregedni. A valóság visszaránt, és az előbbi hezitálásomat beváltom egy szökésre. A mellettem álló szőkeség mosolyogva simul hozzám, miközben elhagyjuk a partot, és másfele indulunk meg.
- Igen, ki fogom engesztelni egy sörrel, meg néhány szexuális tanáccsal. – vigyorodom el, és elképzelem, ahogyan a haverom lefagy, amint szóba hozom előtte az intimitást. Más, ha szabadon beszélünk róla, és más, ha irányítottan kerül elő a szex.
- Nem fog megharagudni, de mégis ma van a nagy napjuk. Róluk szól, és szeretnék megosztani a boldogságukat, kivéve, hogy mégsem érzem magam annyira erősnek, hogy mindenki előtt örülni tudjak. Kedvelem őket, de egy lakodalom? – megfogom a kezét, és szorosan fűzöm össze a kezünket. A játszótér jelenleg egy olyan helyszín nekem, ahol levehetem a terheket a vállamról, és kihúzhatom a leláncolt kisfiút a rétegek alól, ahol évekkel ezelőtt felejtettem. Hívom őt, jöjjön bátran, és szórakozzon velem egyet, de az arcára pillantva egészen másra számított tőlem. A hintába ülök, mikor elengedi a kezemet, és belököm magam, de közben gombóc nő a torkomban, hogy rosszul döntöttem, és nem vettem figyelembe az igényeit. Mégis a végén letelepszik a másik hintára, és gyengéden ringatja a testét a lemenő nap utolsó sugaraiban. A gyomrom bukfencet vet, amint felemelkedem, és eltűnik a lábam alól a talaj, de a kérdése nem ér váratlanul. Nyílt lapokkal játszunk.
- Nem tudom jelenleg. A szívem visszahúz ide, túl sok rossz volt, ami Párizshoz köt, de….valamiért hiszek abban, hogy még ott is érhet valami jó. Ott vannak Edék, meg a praxisom is, ha most nem is gondolok rá túl sokat, és ott van Mason. Ő róla nem meséltem még neked. Egy betegem, vagy valami olyasmi…nem tudom, hogy hihető-e. – nyelek egy nagyot, és a távolba meredek. Senki nincs rajtunk kívül itt, és ez most megnyugtat, mert nehezen találom a szavakat.
- Mason…egy fiatal srác, aki rossz időben tért vissza. Ismerted Michat. Soha nem éreztem olyan rosszul magam, mint amikor meghalt abban a csúnya balesetben. Ed és én…akkor kezdtünk eltávolodni. Szóval…van ez a tinédzser, aki nem tud magával mit kezdeni a jelenben, mert a múltban ragadt. Én sem akartam elhinni, de hosszú hetek alatt megbizonyosodtam róla, hogy visszatért Mich, mert ő az. Él…és nem értem ez hogyan lehetséges. – nyögöm ki, aztán lefékezem a hintát, és a földfixírozás után merek csak ránézni. Tuti őrültnek fog tartani.



■ ■ Zene ■ ■ -  ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Szer. Jún. 27, 2018 12:43 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

to; Gale
” We are still kids, but we're so in love
Fightin' against all odds
I know we'll be alright this time
Darling, just hold my hand
Be your girl, you'll be my man
And I see my future in your eyes”


Úgy érzem, hogy szépen, lassan kezd a helyére állni minden. S már belátom, hogy kellett hozzá az is, hogy elküldjön, mert ha nem teszi meg, nem tettem volna a lábaimat mostanában erre a földre. Holott kellett. Mi több, létszükséglet volt. Lassan három hete vagyok itt, s az első két magányosan eltelt hét után, a mostaniban van egy lényeges változás. Ő. Nem, nem egy itt felcsípett, újgazdag fószer, aki éppen kapóra jött.. – Bár, itt felszedett, jó pár évvel azelőttről.. Az újgazdag az meg, hát.. hagyjuk, ne vitassuk ezt a dolgot. – A lényeg az, hogy Ő van itt, aki a szívemet jó pár évvel ezelőtt elrabolta, s elzárta. Ez pedig még több erőt ad, mint azt pár héttel ezelőtt remélni mertem volna.
Gale Thompson teljesen meglepett, pedig már azt mertem feltételezni, hogy ez lehetetlen. Nem elég, hogy megjelent itt, hogy mikor meglátott, nem fordult sarkon, hanem itt van. Mármint tényleg itt van, az én kis lakásomat próbálja a maga módján felfedezni és megszokni. S bár tudom, hogy ez csak egy átmeneti állapot, mert nem maradhat itt sokáig, én elhiszem minden egyes pillanatát és ki is akarom élvezni. Ezt pedig igyekszem is éreztetni vele.
Mire felkel, én már a konyhában sürgölődők, hogy valami reggeli félét üssek össze. Nem kell nagy dologra számítani, csak tojás, bacon és kevéske zöldség, hogy ne legyen annyira zsíros, amit a nap elején beviszünk magunkba. Jó kedvem van,
Csípőmet lassan rázom a zene dallamára, amit éppen szól a rádióból, talán még a hajamat is dobálom ide-oda, mint egy tinédzser, s bizony az is megesik, hogy énekelek is. Jó kedvem van, s mára valami olyasmit találtam ki, amit Párizsban nem lett volna lehetőségünk sehogy sem megoldani.
Fordulok egyet a tengelyem körül, a tűzhelyhez lépek, hogy feltegyem a kávét főni. Nem vagyok a tökéletesség híve, de azért bízom benne, hogy egy reggelit még képes vagyok úgy elkészíteni, hogy ne robbantsam fel hozzá a konyhát.
Amellett, hogy reggelit készítek, még szendvicseknek is neki állok, hogy legyen a mai napra eledelünk. Galenek nagyobb falatok jutnak, igyekszem mindent belepakolni, amit szeret. Az én napi betevőm szegényesebbre sikeredik, főleg azért, mert eléggé válogatós vagyok, részben pedig azért, mert amúgy sem eszek sokat. A lényeg az, hogy igyekszem mindent kézben tartani, ám a konyha még így is háborús övezetre hajaz. A mosogatóban koszos edények, a konyhapulton kenyér maradvány, zöldségmaradék, szalvéta, kifolyt innivaló és minden egyéb, ami ilyenkor a káoszt uralni szokta. Egyedül az asztal néz ki úgy, ahogy illik. Két tányér, két bögre, még evőeszközt is sikerült odavarázsolni, már csak egy valamim hiányzik az egyenlethez. Ő.

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Szer. Jún. 27, 2018 6:57 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Gale &&  Debbie

Vannak azok az éjszakák, amikor úgy alszol, mint a bunda, és a reklámokban szereplő jelenetben ébredsz fel. Az arcod kisimult, a mosoly ott játszik a szádon, és nem tudod, hogy honnan van ez az örömforrás. Belülről sugárzol, mások nem értik, hogy miért vagy képes még azon is mosolyogni, hogy felkelt a nap, és az arcodba kiáltja, hogy ideje lenne felkelni. Az arcmimikádon is látszik, hogy kijössz magaddal, egyensúlyban létezel magával a léttel. Szerelmes vagyok. Újra, és visszavonhatatlanul beleszerettem a feleségemben. Elnyújtózom az ágyon, és a fejem alá fektetem az egyik kezemet. Lassan egy hete úgy élünk együtt, mint a frissházasságok, távol a nagyváros zajától, távol az előző életemtől. Az esküvő utáni másnapon felmondtam a szobánkat a hotelben, mert a húgom Adriannél maradt, és minden percét élvezik annak, hogy rátalált a delírium. Nem tagadhatom meg tőle a felnőtté válás eme lépcsőfokát, mert igencsak szembemennék az elméletemmel, és a saját felfogásommal, ha kalitkába zárnám Camit. Imádom őt, és valóban nehéz időszakon vagyunk túl, de megérdemli, hogy önmaga lehessen. A szemhéjam még le van csukva, de érzem, hogy a mellettem lévő hely már üres. A tenyeremmel kiegyengetem az ágynemű gyűrődését, és úgy fordulok a hasamra, hogy a párnájába fúrjam az orromat. A levendulára emlékeztető illatot szippantom fel, és vele együtt azt a kellemes érzetet, hogy ez a tárgy hozzáért az aranyszőke hajához. Hajnalig beszélgettünk minden butaságról, a végén már azt se tudtam, hogy mikor gabalyodtunk össze, de szó volt az utazásokról, a könyvekről, a színházról. Nem is sejtettem, hogy ennyire odavan a klasszikus irodalomért, ismét tanultam róla valamit, és igyekeztem ezeket a hiányosságaimat pótolni, mert nem tudtam betelni vele. Azt akartam, hogy beszéljen egész áldott nap, megállás nélkül legyen a nyomomban, mert a külön töltött két hét megölte a lelkemet, és most kell újraélednem a közelében. Azzal is beérem, ha nézhetem. A tenyerembe érintem az anyagot, és ezután felnézek az ágyra. A lakás nem túl nagy, de otthonos, és máris átjárja az a biztonság, amit az elmúlt hat évemben megszoktam. Valaki hazavár, megterít…és ekkor a konyhából megcsapja az orromat a bacon szaga. Összefut a nyál a számban, totálisan éhes vagyok, akár egy egész disznót képes lennék megenni. A pőreségemet nem szégyellem előtte, ezért simán felülök, és a kócos hajamba túrva indulok meg a szűk folyosón, ami U alakban kanyarodik el, és így jutok el a konyháig, ahol az első dolog az asztal, melyet észreveszek. Szépen meg van terítve, egyértelműen két személyes étkezés lesz, én meg szinte fel se fogom, hogy mi történik, mert a látóteremet ez a szépség tölti ki. Pimaszul dőlök neki az ajtófélfának, és úgy nézem mereven, amíg fel nem tűnik neki, hogy én is jelen vagyok. A mosogatóban ott állnak az edények, látszik, hogy sokat ügyködött a reggelivel. Egy kis idő, és végre összeakad a tekintetünk.
- Jó reggelt. – köszöntöm mély öblös hangon, aztán merészen odasétálok hozzá, és minden engedély nélkül, a maga természetességében siklik a tenyerem a derekára, és vonom közelebb magamhoz egy jutalom csókra. Lágyan tolulok be a szájába, érezhetően nekinyomom a reggeli merevedésem bizonyítékát, és elmélyítem a kezdeményezésemet.
- Mi lesz a reggeli…hmm…előbb te? – kérdezem az ajkaink találkozásába két puszi között.


■ ■ Zene ■ ■ -  ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Szer. Jún. 27, 2018 7:43 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

to; Gale
” We are still kids, but we're so in love
Fightin' against all odds
I know we'll be alright this time
Darling, just hold my hand
Be your girl, you'll be my man
And I see my future in your eyes”


Nem tökéletes, soha nem volt az és nem is lesz, ám a mienk. S minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megtartsuk, feltámasszuk, s örökre megragadjuk. Imádom minden pillanatát. Mintha újfent az ismerkedős korszakunkat élnénk, a legelején voltunk ilyenek, vagyis nem, még akkor sem. Mert akkor félénkebben tapogatóztunk, s kerülgettük a forrókását. Most keverjük ezt a félénkséget és az eddigi tapasztalatainkat, majdhogynem kísérletezünk, s ez így van jól.
Örülök, hogy Cami nincsen itt. Szeretem, tisztelem, húgomként, sőt néha lányomként tekintek rá – még ha ez vicces is -, ám ebben a helyzetben nem kívánom a társaságát. Felesleges kerék lenne, aki végett csak vergődnénk. Annak is örülök, hogy Gale képes volt engedni neki, hagyni, hogy maga tapasztalja az életet, s tudom, hogy ez nagy lépés volt a számára, de lássuk be, bőven esedékes volt.
Szóval mára tervezek valami olyant, melyre régen volt lehetőségünk. Szeretném, ha kicsit nosztalgiáznánk, illetve kimozdulnánk. Így esett a választásom a tengerre és a jó öreg deszkákra. Igaz már nem vagyunk fiatalok, de bízom benne, hogy bőven el tudunk még bohóckodni a vízben. Ezért is készülök annyi mindennel. Van behűtve innivaló, már javában készen vannak a szendvicsek is, sőt arra is gondoltam, hogy még véletlenül se zavarjon minket senki se. Gyakorlatilag küldtem egy körüzenetet, hogy mára offline állapotban vagyunk. Talán mindenki veszi a lapot, lehet jobb lenne nem is vinni magunkkal telefont…
Az elkészült bacont és tojást kipakolom a tányérokra, s egy harmadikra még pár szelet pirított kenyeret is teszek. Mondanám, hogy büszkén húzom ki magamat, mikor végzek, ám ahogy körbe nézek a konyhán, egy háborús övezte fogad. Lassan riszálok vissza a pulthoz, a zene még mindig szól, így jobbra majd balra rázom a csípőmet, s kissé összehúzom magamat, mikor fordulás közben megpillantom a férjemet. – Óóóó – leállok a táncikával, próbálom rendezni a soraimat. Nem vagyok zavarban, hiszen már ezerszer látott ilyen helyzetben, mégsem voltam teljesen felkészülve arra a látványra, ami itt áll velem szemben. –Jó reggelt – mosolygom rá, s gyorsan leteszem a kezemben lévő dolgokat, hogy esélyem legyen hozzásimulni, mikor megérkezik.
– Ühm… akár.. – sóhajtom halkan ajkaira, mielőtt egy újabb csókot lopnék tőle, s kezemmel finoman végig nem simítanék férfiasságát. – Kár lenne veszendőbe hagyni… –mosolygok rá édesen, aztán elengedem ölét, s másik kezemmel a hajába túrok. – S a reggeli torna fontosságát manapság annyira hajtják… - tényleg képes vagyok mindent bevetni? Igen, annak ellenére, hogy érezhető jele van annak, hogy Ő bizony bevetésre készen áll. S ördög vigye el, ettől én is beindulok.
Hogy mondanivalóm komolyságáról biztosítsam, a mögöttem lévő pultról lesöpröm az ott elhelyezkedő tárgyakat. Így repül tányér, pohár, evőeszköz és talán még szendvics is, de ez most éppen annyira érdekel, mint a csigák párosodása. Most csak az előttem álló férfira szeretnék koncentrálni, s a spontán énjére, meg arra a szerelmes fázisra, amiben most vagyunk. Imádom ezt a helyzetet és ki akarok minden egyes pillanatot használni, ami azzal kecsegtet, hogy a kapcsolatunkat visszatereljük a medrébe. Ehhez pedig nem csak szavak kellenek, hanem az ilyen tettek is.
Még mielőtt visszakozhatna, fenekemet megemelem, s felhuppanok a pultra, nem engedem, hogy megszökjön, kezét megragadva húzom őt közelebb, s szavak nélkül veszem birtokba az ajkait. Lábaim úgy tekerednek a dereka köré, mint ahogy egy kígyó elkapja gyanútlan áldozatát. Szemeimet egy pillanatra nyitom ki, s őt egy finom ajak harapással kényszerítem ugyanerre. – Megvagy –súgom neki halkan, s csípőmet előrébb lököm, hogy az övének ütközzön. Egyetlen egy dolog tudja csak megszakítani ezt a pillanatot, még pedig a kávéfőző sírása, aki idegesítő zajjal jelzi, hogy készen van a koffein tartalmú nedű.

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Kedd Júl. 03, 2018 11:09 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Gale &&  Debbie

18-as tartalom

Minden nap arra szeretnék ébredni, hogy az ég kék, és a fű zöld, de olyan árnyalatban, mely csak azokon a reggeleken nyer értelmet, ha mindennel összhangban vagyunk. A feleségemmel feküdtem, és keltem is, ha úgy vesszük, hogy ő már belelépett a taposómalomba, és a konyhában tevékenykedik, mint általában. Hiányzott a megszokott ritmusunk, az egymásra való odafigyelés, a szavak nélküli kommunikáció. Nem érti meg az ember a hiányát, hacsak meg nem tapasztalja, és nekem bőven kijutott belőle az elmúlt hetekben. Tizennégy nap az örökkévalósággal volt egyenlő, de a hátunk mögött hagyott hónapokban sem fedeztem fel ezt az egyensúlyt. A légzésem szárnyalásra hajaz, a szívverésem egy dallamot ver, mióta Ausztráliában landolt a gépünk. Kiszakadtam az őrületből, és kicsit hagytam, hogy leülepedjen az élet mellettem, hogy az igazán fontos dolgokra koncentráljak, mint a család, és a szerelem. Nagyszerű, és megfizethetetlen fogalmak ezek, és csak azon értékelik, akik már eljutottak egy mélypontra. Rajongok a munkámért, meg tulajdonképpen az egész felépített jelenükért, de valahol eltévedtem félúton, mert nagyobb mértéket, és jelentőséget kapott a karrierem, a szüleim állapota, mint az én boldogságom, vagy a másik felem igényeinek kielégítése. Debbie egy tünemény, napról napra meglep valamivel, azzal, hogy milyen erős, és független, ha hozzám bújik, akkor egy kiscica. Megvan benne az igazi nő, a gyenge, és megmentésre váró kislány is, de ettől eltekintve gondoskodó, akár egy anya, és szerető, mint egy feleség. A testiséget is új szintekre emeltük, a nap több fázisában is csak magamhoz húzom, vagy simogatom, és bármilyen beszélgetést mellőzve azt élvezem, hogy ott van mellettem. Mikor lenne kerek egész a világ, ha nem most? A tökéletes nap aranysugarai köszöntenek, másképpen nem is kelhetnék ki az ágyból, mint mosollyal az arcomon. Szerelmes vagyok, és a világ elé akarom tárni, hogy még létezik az a megfoghatatlan emóció, amit hajtanak, amiért egyesek képesek önmagukat is feláldozni, nem pedig elfogadni, és azt megosztani a másikkal. A pőreségem természetességében szárnyalok kifelé a folyosón, mely a hálót, és a konyhát köti össze. A lakást három perc alatt körbe tudom járni, ezt tegnap le is mértem a telefonommal, mégsem tudok betelni vele, mert mindig akad egy apróság, amiről órákat tudnám kérdezni a nejemet. Az ajtófélfának dőlve állok meg, és fűzöm össze a kezeimet, hogy benne gyönyörködjek. A ringó csípőjében, a mézre emlékeztető hajában, a meseszép bőrében, a lábaiban, és úgy benne. A zene halkan szól, és rendetlenség fogad, de a végeredményre koncentrálok, aminek az illata ide csábított. Micsoda étek, mint egy terülj-terülj asztalkám a meséből. Megannyi részlet kerül a helyére, mire észrevesz, és leáll a teendőivel.
- Oké… - kitárom a karomat, már húzom is az ölelésembe, fizikai fájdalmat jelent, ha nem érhetek hozzá. Mosolygok, de ez megszelídül, és a csókunkban teljesedik ki. Törleszkedik, miközben ingerel is, hiszen ott van a bizonyítéka annak, hogy mennyire készen állnék én másra is, nemcsak az étkezésre.
- Én is úgy érzem… - lúdbőrös leszek, mikor hozzám ér, és lágy puszikkal rohan le, de ettől még jobban arra pályázom, hogy ne beszéljünk, hanem cselekedjünk. Kecses ujjai a hajamba marnak, és összetalálkoznak a kékjeink.
- Ezt tudományosan is alátámasztották, hogy a testmozgás nélkülözhetetlen az egészséges életmódhoz. – nevetek fel, de aztán a komolytalanságunk táptalajt ad egy sokkal forróbb momentumnak, mikor egyszerűen lesodorja a pulton lévő eszközöket, és felül rá. El kellene mondanom egy imát, de a tekintetem nem bírom elszakítani róla, vágyódom az egyesülésre. A bűvkörébe kerülök, a lábai úgy tekerednek rám, mint egy kígyó, és a férfiasságom majd szétdurran, ha még egy kicsit ki leszek téve ennek az orvtámadásnak. Az ajkaink találkozásában benne van a türelmetlenségem, a birtoklási vágyam, amint a jobbommal a tompora alá nyúlok, és kicsit sem lassú marcangolással nyomom felfelé, de aztán beleharap a számba.
- Nem is menekültem volna. – ködös tekintettel merülök el benne, mikor nekem ütközik, és majdnem felnyögök.
- Elég volt a játékból. – feltör belőlem a vadállat, és alsónemű ide, vagy oda, de engem zavar a közöttünk húzódó távolság. Az ujjamat bedugom a bugyi alatt, és a szeméremajkai kínzása közben, könyörtelenül simítom a nyelvem hegyét a nyaka peremére, hogy óvatosan szívja be a bőr felületet, és kellemesen megjelöljem a fogaim vésetével, ha már „mozogni” akart. A csiklóját ingerelve körözök felette, miközben az egyik ujjamat bevezetem a nedves hüvelyébe.



■ ■ Zene ■ ■ -  ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Kedd Júl. 03, 2018 2:10 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

to; Gale
” We are still kids, but we're so in love
Fightin' against all odds
I know we'll be alright this time
Darling, just hold my hand
Be your girl, you'll be my man
And I see my future in your eyes”


+ 18

Most is ugyanolyan szerelmes vagyok, mint abban a pillanatban, amikor először találkoztunk. Nem tudom, hogyan lehetséges ez. Szeretek utána kutatni a dolgoknak, de erre a titokra 81 éves koromra sem fogok rá jönni. Az, hogy a szerelem lángja nem válik parázzsá nagyon szokatlan élmény. Egyet biztos tudok: az emberben nem szabad, hogy a kamasz meghaljon. Mert, ha engedi, hogy a kamasz eltűnjön belőle, akkor oda a fénye, s a csillogása.
Szeretem ezt a férfit, meg is halnék érte, annak ellenére, hogy mekkorát csalódtam benne. Sosem hazudott nekem, nem került meg, s ezért tudok megbocsájtani neki. Én ugyanolyan hibás vagyok, mint ő. Kudarcot vallottam, elbuktam, mint tisztes feleség, mert otthagytam. Ezért is szép ez így. Kerek egésszé válunk egymás mellett, mert meg tudunk bocsájtani, szemet tudunk hunyni. Mi ez, ha nem tényleg őszinte szívből jövő szeretet, mely örökké tarthat?
Nem érzem magam zavarban, amiért rajta kap ezen a rituálén. Bár tény, hogy az elképzeléseimben a konyha sokkal tisztább állapotban várta őt, de ha már így rajta kapott, hát nem bánom. Esetleg még be is fogom majd, ha úgy hozza a pillanat..
Elveszek az ölelésében, magamba szívom az illatát, melyet ezer közül is felismernék. Ő hozzám tartozik, s nem adnám senkinek semmiért. Ágyékának találkozása az ölemmel pedig arról biztosít, hogy jelen helyzetben ő nem is menne más merre. Ez pedig igencsak megcirógatja libidómat.
– Ezért is találtam ki mára valami jó programot – kacsintok rá egy szelíd mosoly kíséretében. Testmozgás az lesz mindenképpen, bár másfajta, mint amire most készülünk, de az is élvezetessé fog válni, mivel jó régen volt benne részünk.
Ám most másra kell koncentrálni, ostromba kezdek, hogy még véletlenül se gondolhassa meg magát. Ajkaimmal birtokba veszem az övéit, míg ütközésig haladok hátra. Bár az ágy kényelme felülmúlhatatlan, most nem vágyom a párnák finom ölelésére, hanem csak is arra, hogy a bőr bőrhöz érjen. Elégedetten hümmögök az ajkaiba, mikor érzékelem, hogy ő éppen úgy vágyik rám, mint én rá. Tökéletessé válik ez a pillanat, hiszen végre felszabadul bennünk valami, amiről én már azt hittem, hogy elvesztettük. Bár a csónakban megvillant egy picinyke fénye, de ami utána következett, teljesen romba döntötte az összes elképzelésemet arról, hogy még él. Ám itt van. Tűz. Lángol, s nem emészt fel minket, hanem bátrabbá és követelőzőbbé tesz.
Esélye nem is lenne a menekülésre. Innen nem engedem, csak akkor, ha már muszáj lesz. Mert valahol mélyen tudom, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor elindul vissza. Ám jobban szeretek abban az áhítatban élni, hogy az bizony még messze van. Csak élvezni akarok minden pillanatot.
Felesleges játszadozni, fehérneműm gyakorlatilag már abban a pillanatban átázott, mikor megpillantottam őt az ajtófélfának támaszkodni. Így mikor bugyim alá nyúl, olyasfajta nedvesség fogadja, mely akár meg is lepheti. Vágyom rá, minden porcikáját birtokolni akarom, s ezt testem minden rezdülése a tudtára adja. – Akkor ne játszadozz – lököm még elébb ölem, s kezemmel egy kis játszadozás után, megmarkolva férfiasságát, rávezetem a lényegre. Ez most nem kell, hogy egy szerelemittas vallomás legyen. Állatias ösztönök és spontaneitás vezérelte együttlétre vágyom, s elnézve őt, rajta pontosan ugyanezt látom.
Az eggyé válásunkat még a rajtam lévő bugyi sem akadályozhatja meg, hiszen finoman félrehúzom, mielőtt még a lényegre térhetnénk. Egy ilyen kis ruhadarab nem akadályozhatja meg, hogy magamba fogadjam Őt, ha nem akarnék minél előbb mínusz távolságokban lenni vele, akkor még elbíbelődnék a levételével, ám az is felesleges időhúzás lenne.
– Gale – búgom fülébe halkan, szerelemtől ittas hanglejtéssel nevét. S adok a nyakára egy csókot. Arra vágyom, hogy úgy tegyen magáévá, mintha nem lenne holnap. Hogy ne gondolkozzon, ne finomkodjon, s ne töprengjen semmin. Vezetni akarom, ám közben mégis azt szeretném, ha ő lenne a dominánsabb. Mert imádom, ha elveszhetek a kezei között, ha megmutatja milyen erős férfi, mert hiába az a tizennégy külön töltött nap. Gale ugyanaz az ember, akihez hozzámentem, sőt.. Sokkal erősebb, s ezt minden pillanatban, minden lélegzetvétellel bizonyítja.
Kezeim köre fonódnak, ujjaimmal aprócska köröket írok le a hátára, s egy-egy erősebb lökés alkalmával, belevájom körmeimet a húsába. Ajkait falom, s nem fogom vissza nyögéseim és sóhajaimmal. Mert tudnia kell, hogy mennyire élvezem, mennyire akarom, s mennyire szeretem.


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Szomb. Júl. 07, 2018 12:29 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Gale &&  Debbie


18-as tartalom


Az ajtófélfának dőlve nem gondolnám, hogy indulhatna ennél tökéletesebben egy reggel. A megszokásokkal az a baj, hogy természetesnek vesszük. Bele van ivódva a sejtjeinkbe, hogy reggel az első utunk a mosdóba vezessen, vagy a kávéfőzőhöz, ha anélkül nem tudunk felébredni. Megvan mindenkinek a maga kis bioritmusa, és a társ, aki emellé segédkezik. Két hetembe telt, hogy felismerjem a sóvárgás, és a hiány jeleit a testemen. A gyűrűm ott hevert a párnán, a másik bevetetlen ágyneműn, de senki nem volt, aki felvette volna. Éjszaka nem akadt az a nő, aki mellém bújt volna, meleg testével rám tekeredve suttogva volna a felkelő nap első sugaraival, hogy „Jó reggelt”. Nem akadt egyetlen személy sem, akivel megosztottam volna, hogy mit álmodtam az éjjel. Mindez apróságnak tűnik, de óriási jelentőséget kap, ha nélkülöznünk kell. Most az egyszer hálát adok a fentieknek, hogy ilyen remek életem van, hogy van egy nő, aki úgy szeret, ahogyan vagyok. A súrlódások, és a problémáink nem szívódtak fel egyik napról a másikra, de felvettük a harcot, és nem adjuk oda, amit ketten építettünk fel. Debbie a másik felem, nem érezhetem teljesnek magam, ha nem láthatom a közös fészekben, nem indulhat úgy egy hét, hogy ne fognám meg a kezét. Egy kisidőbe telt, hogy felismerjem a házasság fontosságát, de rájöttem, hogy ezer másik is jöhetne, de belőle akkor is csak egy lesz, aki nekem kell. Mosolyogva veszek el a ringó csípő látványában, a felszabadult énje fitogtatásában. A rendetlenség sem hat meg, mert a végeredmény számít. Kell néhány perc, hogy rajta kapjon, hogy őt bámulom, és befejezze azt, amit addig csinált. Vidáman kebelezem be, és szorítom neki a pultnak, hogy egy reggeli csókot lophassak az ajakiról, de ő ennél többről értesít. Ugyanúgy vágyik rám, mint én ő rá, holott nekem erre konkrét bizonyítékaim vannak. Micsoda áldásos perc, hogy egy hullámhosszon vagyunk ebben is, és nem érhet meglepetés, vagy mégis? Arra nem számítok, hogy lelök mindent a pultról, és feltornázva a formás seggét invitál meg egy kis extra étkezésre. Nem kell túlmagyarázni, nem egyszer indult már így reggelünk, de ezt mindennél többre értékelem. Nem teketóriázok, odasunnyogok, ha már kéri a tekintetével. A lábai körülölelnek, én csak a száját akarom ízlelni, felmérni a terepemet, ismételten felégni az érintése alatt. A pulzusom szárnyal, a józan eszem is északra költözik, és nem is óhajt visszajönni a következő napokban.
- Ez lenne az a jó program? Mert akkor nem fogok ellenkezni. – bárgyú félmosolyra ívelődnek a szirmaim, és puszikkal halmozom el a nyakát, aztán haladok a dekoltázsa felé. A helyzet odalent szűkös, és azt akarom, hogy neki is jó legyen, ezért még féken tartom magam. Önként válok turistavezetővé, és barangolom be szeméremajkait, a meg nem hódított területeit, de nagyon is befogadó képes, csak én húztam eddig. A nyögései is arra sarkallnak, hogy vetkőzzem le ezt az énemet, és váltsak át. Nem is kel több, amikor szóban is erre kér, így a bugyiját arrébb tolom, és belé hatolok. Nem finomkodom, teszem a dolgomat, és mielőtt felnyöghetne, egy csókban fojtom el a kikívánkozó gyötrelmeit. Nem bírom ki, kihúzódom, aztán ismét elmerülök benne. Váll ér vállat, a mellei a mellkasomnak nyomódnak, és úgy szorítom magamhoz, mintha az életem múlna rajta. A szívem egyre nagyobbá válik, nincs megállás, egyszerűen képtelen vagyok betelni vele. Csókolom, ahol érem, a bőre illata a sampon virágmezejével kapcsolódik össze a fejemben, mikor megérzem az összehúzódást. Satuba fog, de élvezem, és nekem sem kell több, így követem a mennyek birodalmába.


■ ■ Zene ■ ■ -  ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Szomb. Júl. 07, 2018 4:33 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

to; Gale
” We are still kids, but we're so in love
Fightin' against all odds
I know we'll be alright this time
Darling, just hold my hand
Be your girl, you'll be my man
And I see my future in your eyes”


+ 18

Amióta itt van minden más. Az elmúlt két hétben fél ember voltam, még a pocsolyákban sem volt egész a tükörképem, pont úgy ahogy az Oroszlánykirály 2-ben volt Kiaraval, meg Kovuval. Ó, de régen láttam azt a mesét, komolyan kedvem szottyan arra, hogy lehuppanjak a kanapére és elmerüljek a Disney mesék világában, hogy egy pillanatra újból kölyöknek érezzem magam. Bár a jelenlegi helyzet is kezd egy kissé meseszerű lenni, oké.. az a verziója egy mesének, amit már nem mutatnak, hogy a kisgyermekek lelke ne sérüljön meg.
Jelenléte olyan énemet húzza elő, melyről azt hittem, hogy már elmenekült. Annyira rástresszeltem arra, hogy mindenáron gyerek kell ahhoz, hogy a kapcsolatunk jó legyen, hogy már el is felejtettem azt, hogy milyen spontánnak és felszabadultnak lenni. Milyen az, ha arra figyelsz, hogy a másik mit és hogyan szeretne. De ez a pár nap sikeresen figyelmeztetett, előhívta azt a formánkat, mely az igazi valónk, mely nem hagyja, hogy egy bukkanó kigáncsolja, s keresztet vessen a kapcsolatra.
S nem is kell nagyobb bizonyosság arra, hogy sínen vagyunk, mint ágaskodó férfiassága, s mozdulatai. Ahogy a pulthoz keveredünk, ahogy egymásba gabalyodunk,az éppen olyan vehemens és tüzes pillanat, mint hajdanán. Él még bennük a  vágy, s most talán még erősebb, mint annak idején. Mert valahol mélyen mindketten érezzük, hogy mennyi veszítenivalónk van, s egyikünk sem az a fajta, aki fel akarná adni. Inkább vért izzadva küzdünk, s számomra ez a legnagyobb érték ezen a világon.
Csókolom, finomkodva harapom, bújok hozzá és élvezem minden érintését. Nem annyira bensőséges ez, inkább vad, mégis árulkodik arról, hogy mennyi szeretet van benne. Hiszen a megszokott, hitvesi érintések, melyek biztonságot adnak a másiknak ott vannak, mint minden egymással töltött pillanatunkban.
Derekamat igyekszem elébe tolni, lábaimmal finoman szorítom a csípőjét, míg körmeimet a húsába vájva, kapaszkodom, Ő az enyém, én pedig az övé vagyok, se ezt semmi külső inger nem szakíthatja meg. Fülébe súgok édes szavakat, melyeket halk nyögések, s mindent eláruló sóhajok szakítanak meg. Gale még ebben a helyzetben is úriember, ám mégis lehengerlő. Minden lökés, minden mozdulat, minden érintés eléri a célját, s testem megfeszülve jelzi neki, hogy a csúcsra juttatott. S érzékelve az ő kielégülését is, fejemet a vállára hajtom, hogy szépen lassan, pihegve kapkodjam a levegőt. Kel pár nyugodt pillanat, míg újra felemelkedek, s szemeibe elmerülve, szinte áhítattal nézek fel rá.
– Azt hiszem, most már tényleg szükségünk lesz a reggelire – adok az ajkaira egy apró csókot, majd kivárom, hogy lépjen hátrafelé, hogy legyen lehetőségem lecsúszni a pultról. Popsimat kissé megmasszírozom, mert lássuk be, a konyhapult nem a legmegfelelőbb hely arra, hogy ott szeretkezzen az ember. Ám ki nem hagytam volna. Mindent megért ez a légyott, s bármikor megismételném.
– Arra gondoltam, hogy reggeli után lemehetnénk a partra szörfözni- lépek el tőle végül, miután sikerült rendbe tenni magamat, ahogyan azt illik. – Persze előtte nem árt, ha legalább egy alsót kapsz magadra… – mosolygom rá kacéran. Engem aztán nem zavar a pőresége, sőt! Ha lehetne egész nap elheverésznék ezen a testen, anélkül, hogy a levegő vételen kívül bármi más megerőltetőt tennék. – Olyan régen voltunk már és szerintem már öreg vagy ahhoz, hogy el tudj kápráztatni – ugratom. Nyilván nem öreg, sosem lesz a szememben az. Bizony, még akkor sem, amikor majd törölhetem ki a szaros valagát és cserélhetem a pelenkáját. Ő számomra mindig is az a délceg férfi lesz, akibe beleszerettem. Lehet, hogy ez egy kissé beteges?
–Kávét? – ha kér, hát elkészítem neki úgy, ahogyan ő szereti, ha nem akkor pedig csak magamnak csinálok, s miután a megfelelő hőmérsékletet megüti, elindulok az asztal felé, hogy lehuppanhassak végre enni.



avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Szer. Júl. 18, 2018 4:11 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Gale &&  Debbie


18-as tartalom


Más, ha akarsz valakit, és megszerzed, aztán, ha kielégítette a testi szükségleteidet, akkor már tovább is állsz, és nem érdekel a jelenléte. Akad azonban olyan is, aki nyomot hagy benned, akinek nemcsak a külsőségeit figyeled, hanem az egész személyét, a belső értékeket, és nem telsz be azzal, hogy megkaptad, mert minden egyes alkalommal úgy érzed, hogy keveset adtak belőle, és még kell. Ezt érzem én is a feleségem iránt. Akárhányszor kerülünk is össze, sosem tudom kimondani, hogy elég lett volna belőle. A lelkére sóvárgom, a kötődésre, mely az évek alatt alakult ki közöttünk, és nemcsak a könyvekben, meg a filmekben beszélnek róla. Az összes sejtem érzi, és tisztában van vele, hogy ő hozzám tartozik, ez olyan, mint a lélegzés, vagy a létezés. Nem figyelünk rá a nap huszonnégy órájában, hogy levegőt vegyünk, mégis megtesszük, és természetesen jön, nem kell görcsölni rajta. Debbie szavak nélkül felveszi velem a ritmust, és nem kell, hogy elmondjam neki a reggeli előtt mire lenne szükségem, mert pontosan ráérez arra. Nem vagyunk húsz éve házasok, de hat már igen, és tudom, hogy ez idő alatt már megismertem annyira, hogy tudjam mire gondol, vagy éppen mi teszi boldoggá. Igyekszem ezt most már tudatosan is kezelni, hogy dolgozzunk a kapcsolatunkon, és a jövőben bármilyen nehézség jöjjön, azért egymásra szakítsunk egy kis időt. Az is felötlött bennem, hogy elmenjek tanácsadásra, ha nem is párosra, mert a legutóbbi kijelentése alkalmával az jött le, hogy neki nem kell a külső segítség, de nekem kelleni fog ahhoz, hogy totálisan rendbe jöjjek. Az édesanyám halála megviselt, és hiába vagyok felnőtt, a traumát másképpen nem tudom feldolgozni, csak külső segítséggel. Még nem mondtam el neki, és most korántsem akarok beszélgetni, csak érezni, hogy benne vagyok tövig, és az összes figyelme osztatlanul rám irányul. Micsoda nagyszerű nő, úgy tökéletes ahogy van a hibáival együtt. Az házas éveink alatt megtanultam, hogy összezördülések lesznek, meg kell szokni a másikat, nem is kell, hogy mindenben egyezzünk, mert akkor túl unalmas életet élnénk, de az kell, hogy megtaláljuk a közös pontokat egymásban. A nehézségek esélyt adnak arra, hogy megismerjük a másik gondolkodásmódját, szokásait…de ez most kibaszott jó. A körme a hátamba váj, és legszívesebben azonnal elélveznék, de azt szeretném, ha neki is jó lenne. A kislány a mai napig ért ahhoz, hogyan kell az őrületbe kergetni engem, meg a józan eszemet is. Nem tudom, hogy az előbb hol tartottam, de most biztosan tudom, hogy ez istentelenül szűk, és nedves, és alig várom, hogy a csúcsra jussak, mert ennek nem lesz jó vége. A pult mellett néhány használati eszköz, ki tudja, hogy mennyi ideje állnak ott. A feleségemet döngetem a konyhában, a hátamról folyik a víz, és eléri…már szűkül, satuba szorít, és olyan kevés kell, hogy elnyerjen a sötétség. Az agyam kikapcsol, és lebegek ebben a ki nem mondott mennyországban, mert ez igenis az. Nem akarom elengedni, csak tartom, és a nyakába fúrom az arcomat, miután belelövelltem a magjaimat. A tekintetembe merül egy-két perc elteltével, és éppen azt mondja, amit én is akarok.
- Héj ez nem ér, hogy olvasol a gondolataimban. Jöhet az a reggeli. – puszilom meg a száját, és kihúzódom belőle, ha már így alakult a reggeli légyottunk.
- Szörfözni? Nem rossz ötlet. Kellenek deszkák akkor… - morfondírozok, de a kijelentésére csak hangosan felnevettem. – Pedig azt hittem, hogy ez az itteni divat, és mehetek meztelenül. Azt hiszem veszek egy ötperces zuhanyt, és jövök is vissza, és kérek kávét. – fordulok vissza az ajtóból, aztán nem szeretném húzni az időt, ezért sietek, és felkapok egy alsót, aztán rohanás a fürdőbe. Tényleg nem mozgolódom sokat odabent, csak egy frissítő tusolás, hogy elfogadható állapotban legyek.
- Itt is vagyok. – toppanok be immár egy alsóban, és hátulról átölelve csókolom meg az arcát.
- Isteni illata van…hol is tartottunk…a deszka. Van már kiszemelt helyed is, hogy hova menjünk le? – foglalok helyet mellette, és belekortyolok a feketémbe. Határtalanul boldog vagyok.


■ ■ Zene ■ ■ -  ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Csüt. Júl. 19, 2018 12:05 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

to; Gale
” We are still kids, but we're so in love
Fightin' against all odds
I know we'll be alright this time
Darling, just hold my hand
Be your girl, you'll be my man
And I see my future in your eyes”


Bújok hozzá, szívem ugyanazt a ritmus veri, mint az övé, s a levegőt is szimbiózisban vesszük. Nem is értem, hogyan voltam képes arra, hogy a tőle távol töltött napokban úgy feküdjek és keljek, hogy ő nincs mellettem. Sokat sírtam, keveset ettem, szinte nem is léteztem. Mikor az esküvő napján, hosszú órák alatt összekapartam magamat, akkor azt gondoltam, hogy ez az utolsó ilyen nap, változtatni kell. S minden változott. Megérkezett, magával ragadott, elsodort, s boldogságot hozott. Azt hittem, hogy ez már lehetetlen, ő mégis bebizonyította, hogy az utolsó utáni után is van még lehetőség. S ezzel visszahozott. Hálával tartozom neki, melyről talán ő nem is igazán tud.
-Mondjuk engem egyáltalán nem zavar, ha Ádámkosztümben vagy.. Ám akkor biztosan nem jutunk ki a lakásból - mosolygom rá ártatlanul. - Oké - legszívesebben csatlakoznék hozzá, de tudom, hogy a forróvíz, a pára, a szűkösebb hely és az egymáshoz simuló, fedetlen bőrnek az egyvelege azt eredményezné, hogy újból rátekerednék, s még egy körre magaménak akarnám. Újra szerelmes kis tininek érzem magamat, aki minden egyes percét a választott férfival akarja tölteni. Ám a bölcs és érett nőszemély, aki valahol mélyen ott lapul bennem, egy kicsit visszatart. Megálljt parancsol, fékez, falat épít, s emlékeztet arra, hogy nem kell túlzásokba esni. Ki kell élvezni a pillanatot, főleg, ha ritkaság számba ment mostanában.
Mégis mikor otthagy a konyhában, hiába jelezte, hogy csak kis időre, kiskutya szemekkel meredek az ürességbe, s úgy érzem, mintha a világ dőlne össze. Szerelmes vagyok. Végeláthatatlan vonzalom ez, mely újra felgyulladt, s most még erősebben érezteti, hogy mennyire szükségem van Rá. Egy percig meredek a bezárt ajtóra, tényleg a kiskutya effektust produkálom, ha lenne farkincám valószínű az is járkálna jobbra-balra, ám lévén, hogy két lábon járok, egy kisebb sóhajt eleresztve megemelkedem, s elkészítem mindkettőnknek az kávét.
Az ételke kissé meghűltek már, így rájuk melegítek, s mire Gale visszatér, én már az asztalnál ücsörgöm, s fejemet kissé hátravetve pillantok fel rá, egészen addig, míg hátulról át nem karol. Érzem a tusfürdő illatát, a bőrének melegségét, s ha lehetséges, akkor még azt is érzékelme, ahogy ez az egész pillanat feltölt. Mintha most jutna csak el igazán hozzám az oxigén, mintha most kapnék egy olyan szemüveget, mellyel végre láthatom a színeket. Tökéletes. Kellett a két hét szünet ahhoz, hogy eljussak arra a pontra, amikor azt érezhetem, hogy ez most így jó. S többet akarok belőle.
– Hát nem tudom.. Gondoltam, ahova régen, de. – nézek rá kissé elbizonytalanodva.   –Akár mehetünk máshová is – megvonom a vállaimat. Teljesen mindegy, hogy hol és meddig és mikor. A lényeg az, hogy vele.
A tányéromra szedek egy kevéske ételt, de a legelső amihez a testemet hozzájuttatom az a kávé adta koffein löket, melyre már úgy érzem, hogy annyira szükségem van, mint a sivatagnak az esőre. Nem véletlen iszom kevés tejjel, s nagyon erősen, napi egyet szoktam csak megengedni magamnak, ám amióta itt vagyok, majdnem két óránként adtam magamnak egy ilyen löketet, hogy képes legyek bármire. Talán majd ma sikerül elhagyni ezt.
– Jó étvágyat – szerelemtől részeg tekintettel nézek rá, majd a villámra bökök pár falatot, ám ahelyett, hogy én enném meg, felé tartom az ételt, s megvárom, míg ő eltünteti. Csak a reakciója után állok neki az evésnek, ám képtelen vagyok arra, hogy a tekintetemmel ne akarjam őt folyamatosan fogva tartani. Minden egyes percet ki akarok élvezni, a vonásait újra és újra fel akarom fedezni, hogy jól elraktározzam őket magamban. Azt hiszem ezt hívják igazi, mély szerelemnek, melyet nem tud kiölni semmi. Én pedig megőrülök tőle, érte, vele. Kibírhatatlanul szeretem.



<3
Perfect
[/color][/color][/color]
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Pént. Aug. 10, 2018 6:20 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Gale &&  Debbie
A reggeli együttlétünk visszacsempész valami különlegességet a kettőnk viszonyába. Borzalmasan nehéz hónapok állnak a hátunk mögött, és nem tudok úgy tenni, mintha nem történtek volna meg, de most építkezhetünk belőle. Brisbane mindig is az otthonomat fogja jelenteni, és bár az eltelt időszakban elkezdtünk berendezkedni Párizsban is, valahogyan mégsem bizonyult igaznak a törekvéseink. Eltávolodtunk, és elengedtük a harcot, holott mindig is sejtettem, hogy Debbie az igazi, és érte az utolsó lélegzeteim küzdenem kell. Test a testhez simul, és imádok a közelében lenni. A szeretkezést követően még annyi bűntudat sincs bennem, mint előtte, hogy a reggeli merevedésem megzavarta a készülődését. A dicséretétől még nagyobbra duzzad a mellkasom a büszkeségtől, és magamban mantrázom, hogy eddig is ilyennek látott. Nem ment sehová, ha nem akartam, és még a mai napig látja bennem a sármos pasit, akibe beleszeretett.
- Elhiszem, de mégis vannak programlehetőségeink. Ne hagyjuk elveszni ezt a napot, menjünk, amerre szeretnél. – nem szeretném elnyújtani a zuhanyt, ahogyan ígértem ez nem tart tovább, mint öt perc, de addig is hiányolom mellőlem. A frissesség új lendületet ad a reggeli előtt, és úgy térek vissza hozzá, mintha egy szekundumra sem váltunk volna. Ez a tökéletes idill, melyben élni akarok, és nem hagyni elveszni amiatt, hogy túl gyenge és gyáva voltam, hogy belássam…néha én is eltörhetek. Nem hagyom parlagon, mikor belépek a konyhába, és átkarolom hátulról, hogy egy puszit nyomjak az arcára. A kis gesztus után helyet foglalok, és magam elé húzom a bögrét, hogy előbb az indítóm legyen meg, miközben meghallgatom, hogy mire készül.
- Nekem is édes mindegy, csak azt hittem, hogy konkrét hellyel a fejedben álmodtad meg a tervet. – a szörf olyan tevékenység erre, mint Amerikában a grillparti. Az emberek kedvtelésből mennek ki az óceánpartra, és mártóznak meg a habokban. Fiatalok, fiatal felnőttek, és az idősebbek is egyaránt űzik ezt a sportot, és örülök neki, hogy Debbie sem feledkezett meg róla. Jócskán megszedem a tányéromat étellel, és nekilátok az evésnek, így mikor már félig a számban van a villa, akkor pillantok fel a feleségemre, aki még csak most fog nekiállni.
- Neked is, de már nem bírtam ki. – nyelem le egyben az első falatot, amiért a gyomrom hálás, de a fogaim nem annyira, mert nem túl sokat rágtam rajta. Debbien meg sem lepődöm, amikor engem bámul evés helyett. Az utolsó falat lenne hátra, de inkább odakínálom neki, és bizakodom benne, hogy bekapja.
- Na, a kedvemért. Addig nem mehetünk sehova, amíg ezt nem etted meg, és vegyél komolyan. – fenyegetem meg játékosan, de ismerve őt ezzel nem lesz gond. A szalvétával megtörlöm a számat, és elégedetten dőlök hátra.
- Azt hiszem pólóm sem kell, csak a napszemüvegem. Hagyjad, addig én elpakolok. – régebben is megosztottuk a házimunkát, így szépen felállok, és elrámolok, igaz a mosatlan egyelőre marad a helyén, de arra hajlandó vagyok, hogy a pultot, és az asztalt áttöröljem. A teendőkkel végeztünk is, így belebújok a papucsba, és ha elirányít, akkor felkapom a két deszkát.
- Gyere…lemaradunk a legjobb hullámokról. – tartom a lábfejemmel az ajtót, és ha kiment rajta, akkor követem őt.


■ ■ Zene ■ ■ -  ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Szomb. Aug. 18, 2018 10:21 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

to; Gale
” We are still kids, but we're so in love
Fightin' against all odds
I know we'll be alright this time
Darling, just hold my hand
Be your girl, you'll be my man
And I see my future in your eyes”


Halkan nyüszögök, de azért beletörődök abba, hogy igaza van. Nem gyűrhetjük egész nap az ágyat, ha végre az otthonunkban vagyunk, amit mindketten szeretünk. Ki kell használnunk az alkalmat, hiszen ki tudja mi lesz velünk, ha visszamegyünk Párizsba.
– Tudom, hogy megszoktad, hogy mindenre van kész tervem, de most csak addig jutottam el, hogy szörfözzünk – nem tudtam minden egyes lépést megtervezni, s hogy őszinte legyek nem is akartam. Hogy miért? Mert ki akarom élvezni ezt a helyzetet, amíg csak lehet. Ha elkezdek tervezgetni, akkor ráfeszülök és rá is ráerőltetem az akaratomat, amely pedig megint a szakadékra visz vissza minket, ahonnan végre elkezdtünk elevezni. Inkább jussunk minél messzebb, minthogy az utunk odavezessen.
Mosolyogva nézem, ahogy pakolja maga elé az ételt, s szinte egyből rá is cuppan. Mindig is értettem, hogy nem véletlenül van az a mondás, hogy a férfiakhoz a gyomrukon át vezet az út.. Ám most ismét találkozhatom egy ékes példájával annak, hogy ez mennyire igaz. – Csak nyugodtan, azért készült, hogy egyél – mosolygom rá szelíden, s kortyolok egyet a kávémból még mielőtt neki látnék én is az evésnek. Ám Gale megelőz, s az övéből tol elém egy falatot. Én felvont szemöldökkel nézek rá, majd előre dőlök és bekapom. Khm.
-  Esélyt sem adsz arra, hogy saját magamnak még többet szedjek? – szám elé teszem a kezemet, hogy ne legyek bunkó, na meg a nevetésemet is ezzel takarom el. Szedtem volna én még, ha hagy egy kis időt. Az a helyzet, hogy nekem még kell egy kevéske észhez térés, elvégre hát na. Nem zuhanyoztam még le és az elmém is nehezen dolgozza fel azt, hogy tényleg egy helyen vagyunk, úgy hogy nem esünk egymásnak. Már úgy nem esünk egymásnak, hogy leordítanánk egymás fejét. Mintha csak egy álomban lennék.
Míg Ő már hátradől, mint egy jóllakott óvodás én csak most állok neki. Nyilván nem eszek annyit, mint ő, sőt talán ha a harmada kerül a tányéromra, de azt hiszem ezt már régen megszokta. Én a sokszor keveset fajta vagyok. Az evés végeztével, lehúzom az utolsó kortyokat is, majd csillogó tekintettel fordulok a férjem felé.
–Hát, ha ragaszkodsz hozzá.. – felőlem maradhat minden itt, egyszer úgyis elkerülnek majd a helyükre. – Viszont akkor most én zuhanyzom egy gyorsat –felállok, adok az arcára egy puszit és el is tűnők. Tényleg igyekszem a lehető leggyorsabb lenni, s pár perc elteltével már fürdőruha felsőben és egy szoknyában lavírozok vissza hozzá.
– Hű, de sürgős lett neked ez hirtelen –nevetek fel, majd a napszemüvegemet és két törülköző magamhoz véve elindulok. Ahogy elhaladok mellette, adok az ajkaira egy csókot. Legszívesebben az egész napomat az ágyban tölteném vele, de tudom jól, hogy ő sem az a lustulós fajta. Ezért is jött ez a szörfös ötlet. Ha mást nem napozunk egyet, elvégre a barna bőr mindkettőnknek nagyon is jól áll.
– Remélem nem lesz annyi ember, mert kár lenne, ha minden időm azzal telne, hogy kikaparom a nőcik szemét – bolondosan beszélek. Hétköznap van így arra számítok, hogy nem lesz annyira tömve a part, mint hétvégén. Persze nem ugranék neki senkinek, ha megnézné az én jóvágású férjemet, de azért sokszor tapadnék az ajkaira, hogy mindenkivel érzékeltessem kihez is tartozik. Ha már visszakaptam, had élvezzem, nem?



avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Pént. Aug. 24, 2018 1:36 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Gale &&  Debbie
Nem tudom miképpen jutottunk a mélyből a mennyekbe, de tetszik, hogy ez van, és nincsenek gondok, meg viharfelhők fölöttünk jelenleg. Akár mondhatjuk azt is, hogy ez egy új kezdet, de a szőnyeg alá söpört problémáinkat nem felejthetjük el, mert magunkkal kell vinnünk, ha normálisan szeretnénk nekilátni a házasságunk felépítésének. A reggeli légyott után a reggeli közben előtérbe kerülnek a tervek, és a nap további részének a megtervezése.
- Nem baj, ha nincs…én örülök annak is, hogy ma kimegyünk egyet mozogni. – szeretném éreztetni vele, hogy most nincsenek elvárások, sem pedig kötelező tennivalók, csak mi ketten, és az előttünk álló délelőtt, illetve délután is. Párizst azért hagytam a hátam mögött, hogy őt lássam, mert megőrültem volna a gyászban. A húgommal együtt menekültem ide, és mártóztam meg a paradicsomban, mielőtt végleges folytatnánk az életünket. A reggeli nagyon finom, és alig bírok betelni vele, így még egy második körben is veszek belőle, és látva a tekintetét, csak még jobban ellágyulok tőle. Aggódom is érte, egy kicsit fogyott, emiatt a tányéromra tűzök egy kis falatot, hátha ezzel ösztönözni tudom a közös evésre. Felé kínálom, és meg is eszi, ami mosolygásra késztet.
- De…adok, csak… - na mindegy, nem szólok többet, mert nem akarom elrontani a napunkat. A visszakérdezések, az óvatos puhatolózások nem a mi világunkat szimbolizálják. Az önfeledt időtöltéshez azonban elengedhetetlen lesz a nyílt őszinteség, ezért azon agyalok, hogy mikor hozzam fel a témát, de el is eresztem, mert felesleges gerjeszteni a feszültséget. Az étkezés végén hátradőlök, amíg eszik egy keveset még, és megissza a kávéját. Ha már megcsinálta a reggelit, akkor elmosogatok, és cserébe kap egy kis időt, hogy elkészüljön ő is.
- Tőlem…de akár így is maradhatnál. – kacsintok rá, de tudjuk mindketten, akkor nem mennénk sehová. A puszitól erőre kapok, és nekiállok elpakolni a konyhában, amennyire tőlem telik, de ő sokkal gyorsabb, és perceken belül felkészülten tér vissza, akár egy filmsztár.
- Igen, naná. – mondom, mikor mehetnékem támad. A szörfök nálam, ő a törölközőket hozza, és ez a legjobb, mert működik közöttünk a csapatmunka.
- Ez fordítva is igaz drágám, mert nem akarom mások heréjét levágni a tökükkel együtt. Na, gyere. – kitárom előtte az ajtót, és kilépve a napsütésre máris érzem a változást. A part nincs messze, nem véletlen, hogy annak idején is ezt a helyet néztük ki, és vettük meg a házunkat. Az úton igyekszem elkerülni a tömeget, mert simán lecsapnék valakiket a szörffel. A sirályok vijjogása hívja fel a figyelmemet arra, hogy közeledünk a vízhez. Nem is kell sok, hogy a homokos parton kössünk ki, és elmélázva faroljak le a látvány előtt.
- Ez soha nem lesz meg Párizsban…és máshol sem, ugye? – pillantok a nejemre egy mosollyal az arcomon, aztán rá is bökök egy kihaltabb területre.
- Pakoljunk le ott, rendben? – le is fektetem a deszkákat, majd kibújók a pólómból, és ha is végzett, akkor elkapom a karját, és belehúzom egy ölelésbe.
- Ne kószálj el többet…ilyen sok időre. – csókolom meg őt, aztán nagy nehezen elválok tőle, és lehajolok a deszkámért.
- Már nem is emlékszem, hogy mikor voltunk utoljára itt….aj emlékszel arra az estére az egyetemen, mikor tábortűz volt itt? – a hónom alá kapom, és megindulok az óceán felé.

■ ■ Zene ■ ■ -  ■credit
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Brisbane •• Pént. Aug. 24, 2018 9:35 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Brisbane ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom

Brisbane
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 05. Különlegességek :: Városhatáron túl :: Ausztrália-